Az abonyi akasztások után Stern Mózes Szolnokra sietett, ahol Szamuely Tibor már javában osztogatta a halálos ítéleteket a Lenin-fiúk által szigorúan őrzött városházán.

Szamuely a már ismert lista alapján tudta, kit akar megfosztani életétől, ezért egy-egy eléje állított emberre alig néhány percnyi kihallgatási időt fordított. Ezt is csak azért, hogy a kihallgatott esetleg rávall valamely még felderítetlen ellenforradalmárra.

Tizenhat emberre mondott halált a sorozatban zajló rögtönbíráskodással.

Így adta a kivégzők kezére az elítélteket:

BENEDEK JÁNOS.
BERGER ALBERT negyvenegy éves szállító.
KIRÁLYI ÁRPÁD huszonnégy éves tüzér főhadnagy.
MATYASOVSZKY JÓZSEF főhadnagy.
ZALÁN ZOLTÁN huszonkét éves hadnagy.
RÓTH ERNŐ győri illetőségű személy.
GUNSZT SÁNDOR negyvenhat éves bankigazgató.
DR. ENGEL SÁNDOR harminckét éves ügyvéd.
IFJ. ZELEI JÁNOS huszonöt éves ügyvédi írnok.
STÖGERMEJER ANTAL ötvenegy éves halkereskedö.
DR. HAJDÚ BÉLA negyvenöt éves vármegyei ügyész.
NÉMETH PÁL törzsőrmester.
SPILLER ALADÁR harmincnyolc éves fuvaros.
SIMONYI PÁL negyvenkét éves árvaszéki ülnök.
ZAKARIÁS MIHÁLY huszonöt éves élelmiszer-szállító.
ZAKARIÁS ISTVÁN negyvenhat éves élelmiszer-szállító.

1919 május 4. – vasárnap

Szamuely Tibor különvonata Cegléd és Szolnok között félúton, az abonyi vasútállomás tározóvágányán állt. Innen vitette magát reggel ítélkezni Szolnokra gépkocsival a teljhatalmú vésztörvényszéki elnök.

A nyitott, sötét zöldesbarna tábori személygépkocsi IV. Károly száműzött magyar királyé volt, a különvonat pedig József királyi hercegé. Lapos tehervagont kapcsoltak ehhez a luxus magánvonathoz, hogy helye legyen a személyautónak, a hozzá tartozó gurítórampának és egy gyorstüzelő ágyúnak.

Az autó hátsó ülése mögé rögzített géppuskát szereltek, hogy bármely pillanatban, robogás közben is használni tudják. Ezen kívül fölös számú karabéllyal, pisztollyal, kézigránáttal rendelkezett a háromtagú testőrcsoport, amelyhez a gépkocsi vezetője, Dékány István is tartozott.

Mielőtt elindult volna Szamuely Szolnokra rögtönbíráskodni a letartóztatásban lévő ellenforradalmárok felett, két abonyi férfit halálra ítélt. Az ítélet végrehajtását ezúttal is a Debrecenből menekült Stern Mózesre bízta.

Piros Jenő harminchét éves kereskedőt és K. Molnár József István harminchat éves földművest akasztotta fel Stern Mózes ugyanarra a fára, amelyiken előző nap Sarudi Bélát fojtotta meg a kötél.

Először Piros Jenővel végzett az alkalmi hóhér.
Amikor kiszenvedett az áldozat, K Molnár József Istvánnal vétette le a hurokról, hogy aztán őt akassza a helyére.

Ugyanaz a debreceni terrorcsapat, amely előző napon megölte és kirabolta a tilajpusztai intézőt, most a Poroszlóval szomszédos Borsodivánka ellen hajtott végre rajtaütést.

Puska- és gépfegyver tűzzel rohamozták meg a falut.

Kiss Ernő szentistváni segédjegyző az utcán rekedt, célba vették és lelőtték.

Ezt a terrorcsapatot Stern Mózes szervezte és akkor adta át a parancsnokságot Nagy József hentessegédnek, amikor elmenekültek a Debrecenbe bevonuló románok elől.

Stern Mózes ezután jelentkezett Szamuelynél, aki beosztotta öt a különvonathoz tartozó Lenin-fiúk közé.

1919 május 4. – vasárnap

Tiszavárkonyba visszatértek a vörös tüzérek, bosszút állni másodikai megszégyenítő lefegyverzésükért.

Suck ezredparancsnok vezette a megtorló akciót. Mindenki menekült előlük, ahogy tudott, csak a vörösökkel rokonszenvezők maradtak a faluban. Ők, akik hagyományosan féltek a csendörségtöl, foglyul ejtették Megyery Antal csendőrőrmestert, aki két nappal korábban a vörös tüzérek lefegyverzését irányította.

A diktatúrát pártoló helybeliek a lakásán fogták el Megyeryt s miközben a községházára hurcolták, a felismerhetetlenségig összeverték. Amikor vizet kért, egy marék sót tömtek a szájába.

A vörös tüzérek nem bántalmazták. Halált mondtak rá, az ablakhoz vitték, és odakiáltották a kint várakozó csőcseléknek: „Utoljára látjátok élve ezt a híres fehért! Mindjárt lógni fog!"

Megyery Antal megjegyezte, hogy ő ugyan egy ujjal se bántott senkit, de ha ennek ellenére meg kell halnia, hozzá is, meg a vörösökhöz is méltóbb lenne a katonáknál szokásos golyó általi kivégzés.

"Legyen úgy" - mondta Suck ezredparancsnok. Megyery Antal maga választotta meg vesztöhelyét a községháza kertjében. Be akarták kötni a szemét, de nem engedte. Terpeszállásban megvetette a sarkát, s amikor ráemelték a puskacsöveket, a kivégzö osztag szemébe nézve kiáltotta: „Éljen a haza!"

Bátorsága annyira meglepte a vörösöket, hogy csak késlekedve, Megyery Antal siettető fejbólintása után szántak rá magukat a sortűzre.

1919 május 4. – vasárnap

A csehek előnyomulása Egerben is általánossá tette azt a hiedelmet, hogy a vörös uralom percei meg vannak számlálva. Hozzáfogtak a polgárok a korábbi rend helyreállításához.

Amikor a tanácsköztársaság helyi tisztviselői értesítették erről a fővárost, onnan útba indították a Tormássy-féle karhatalmi zászlóaljt a mozgolódás letörésére.

Értesülve a vörös különítményesek közeledtéről, Sárbogárdi Mészöly Géza negyvenhárom éves őrnagy fölszedette a síneket a Tormássy-zászlóaljt hozó szerelvények előtt.

A különítményes alakulat mégis behatolt a városba és megkezdte az ellenforradalmárok letartóztatását. Sárbogárdi Mészöly Géza feleségével együtt elmenekült otthonából. Az volt a szándéka, hogy ideiglenesen a Várállomás melletti őrházban kér menedéket, mert tudomása szerint ott megbízható vasutas teljesített szolgálatot.

Időközben azonban a Várállomás környékét is ellepték a vörösök, s lesben álltak a mondott őrházban. Alig toppant be Sárbogárdi Mészöly Géza, nyomban ledöfték szuronnyal. Így, sebesülten próbált elmenekülni.

A nyomába eredő vörösök több lövéssel leterítették, majd hozzá rohantak és összeszurkálták. Közelről látta a feleség, mint koncolják fel a férjét, ájultan zuhant a sínek közé.

1919 május 4. – vasárnap

Vörös tengerészdandár vonult keresztül a Jászságon.
Pihenőt tartottak Jászkarajenön a délelőtt folyamán. Dobák Imre huszonkilenc éves földműves, közlegény a községháza előtt üldögélt az árokparton.

Tíz és tizenegy óra között arra vezetett az útja a negyvenegy éves Kosa József helybeli plébánosnak és káplánjának, a harmincéves Hornyik Károly segédlelkésznek.

A közeledő papok láttán Dobák Imre fölállt, fogta a karabélyát és se szó, se beszéd, agyonlőtte a mit sem sejtő Kosa József plébánost. Hornyik Károly káplán fennhangon imádkozni kezdett, mire Dobák öt is lelőtte. Holtan rogyott a segédlelkész a szintén halott plébánosra. A gyilkos pedig nyugodt léptekkel odébb állt a vállára vetett karabéllyal.

Amikor tettéért kérdőre vonta Verő Henrik, a tengerészdandár parancsnoka, indokként csak annyit mondott, hogy gyűlöli a papokat. Ha rajta múlna, valamennyit kiirtaná.

Magyarázatát elfogadták.

Népszava 1919. április 6.
"Konyhakertészet a lóverseny tereken.

Megszűnt a lóverseny a magyar urak, hadimilliomos istállótulajdonosok emez úri passziója, szegény ember árva garasainak feneketlen hordója. A zöld gyöpön nem suhannak többé végig karcsú paripák és a tribünökön hisztériás hölgyek nem ájuldoznak többé a verseny izgalmától.

Bizony nem lesz az idén tavaszi futtatás, se Szent István-díj, a hölgyek nem mutogathatják ez alkalommal a legújabb divatkreációkat, hanem kelkáposzta, karalábé, petrezselyem virul majd ama helyen, ahol eddig hazárd passziónak hódolt,a gazdag és sajnos a proletár is.

Bizony konyhakert lett a lóversenyterekből. És hisszük, hogy az istállótulajdonosokon kívül ezt kevesen sajnálják..."

* * *

„A főváros népbiztossága a főváros területén lévő valamennyi temetkezési vállalatnak és egyesületnek a temetkezések lebonyolításához szükséges összes fölszerelését, készletét és anyagát (lovak, halottaskocsik, furgonok, kézikocsik, szemfödél, vánkos, gyertya, sírkövek, sírkeresztek, ravatalozási anyagok, valamint az anyagok elraktározásához szükséges telepek és épületek stb.) ezennel községi kezelésbe veszi.

Kötelesek az összes temetkezéssel foglalkozó vállalatok és egyesületek a birtokukban lévő Összes temetkezési fölszerelésüket, készletüket és anyagukat e hó 8-ig a bizalmi egyének bevonásával pontos leltárba foglalni és a leltári jegyzéket két példányban legkésőbb e hó 8-án déli 12 óráig a főváros közegészségügyi politikai megbízottjainak (X. ügyosztály) bemutatni.

Aki ezen rendelkezések ellen vét, forradalmi törvényszék elé állítandó.

A főváros népbiztossága:
Preusz Mór, Vincze Sándor, Dienes László népbiztosok."

„Mesét a proletárgyermekeknek" címmel közölte a Népszava:

„A tanácskormány a legelső teendői közé vette fel a proletárgyerekek lelki és testi gondozását, és ennek nagy keretébe tartozik egy szép és meleg és komoly eszme: a mesenapok rendszeres bevezetése.

A Vörös Őrség főparancsnokságának jelentése:

Móricz Zsigmond írta a Pesti Futár április 4-i számában:

"TŐKE.
A kapitalista azt mondta:

- Fiam, gyűjtsd, a tőkét. Ha pénzed van, mindened van.. Pénzen vehetsz kényelmet, élelmet, szerelmet. Pénzed pótolja az észt, erőt, munkát. Gyűjts pénzt, mert lehetsz undok, gonosz és förtelmes: a pénzedért jobb lennél a Jézusnál, bölcsebb Salamonnál és szebb Apollónál. Végy magadhoz pénzt, pénzt, pénzt.

A kommunista azt mondja:

- Fiam, gyűjts tőkét. Ha szeretet vesz körül, nem kell félned az élettől. Ha erős szövetségben élsz embertársaiddal, akkor mindazoknak az ereje, akivel társulsz, a tied is. Ha az egész emberi közösség veszi föl a materiális potenciát, akkor te fölszabadulsz és emberséged belső tartalmát boldogan kiélheted. Ha művész vagy, nem kell emberi hiúságok előtt megnyomorodnod; ha tudós vagy, nem kell a kenyérharc sekélyességében vergődnöd; ha munkás vagy, nem kell a kizsákmányolás gépészévé válnod. ...

Gyűjts hát igazi kincseket, akkumuláld fel magadban hivatásod legdúsabb értékeit. Légy sugár, amely az emberiség örök napjából tisztán szökell elő, hogy a végtelenség felé lője ki az emberiség örök sorsának büszke vonalát."

Hajnalban érkezett Bécsből Budapestre, a Keleti pályaudvarra Smuts tábornok, a Dél-Afrikai Unió vezető politikusa, aki a Brit Birodalom képviseletében működött közre a párizsi béketárgyalásokon. Vele érkezett Bolgár Elek is, a tanácskormány ausztriai követe.

Kedvezőbb feltételeket hozott, mint amilyeneket a Vyx-jegyzék tartalmazott. Ajánlatának lényege az volt, hogy 25 kilométerre keletebbre húzódott a Tiszántúlon a demarkációs vonal, így számos nagyobb település, például Debrecen, nem kerülhetett a románok kezére.

Smuts tábornok le sem szállt különvonatáról.

Hiába kérlelte Kun Béla, hogy vegyen részt a Hungária Szállóban, azaz a Szovjetházban a tiszteletére adandó fogadáson, a hívást udvariasan elhárította. Inkább sajtot és húskonzervet fogyasztott gördülő szállásán.

1919. április 4. péntek

PARANCS!

Átvesszük a Forradalmi Vörös Hadsereg szervezését és vezetését. Föladatunknak minden poklon, akadályon keresztül meg akarunk és meg fogunk felelni.

Rendet, fegyelmet, engedelmességet követelünk a Vörös Hadsereg minden katonájától. Akarjuk, hogy a Vörös Hadsereg, a proletárok osztályhadserege hatalmas, roppant pörölye legyen a proletáruralomnak. Aki a Vörös Hadsereg egysége, rendje, fegyelme ellen emeli kezét, az árulója a Tanácsköztársaságnak, bitang árulója a nemzetközi proletárforradalom ügyének.

Meghódítottuk a hatalmat. A munkás-, paraszt és földműves szegényeké a föld, a bánya, a ház. A vöröskatonák kötelessége megvédeni a proletárság uralmát. A mi parancsunk nem imperialista rablás mészárszékére küld benneteket. Nem a tőkések kizsákmányoló rendjét védi. A mi parancsunk csak a proletárság célját szolgálja. Minden parancsunk a nemzetközi proletariátus parancsa.

A felelősség a miénk. A munkások és földművesszegények tanácsai országos kongresszusa előtt mi is számolunk minden cselekedetünkért, parancsunkért. A rendbontókra, árulókra - akik a burzsoázia és a leselkedő imperializmus ügyét szolgálják -, kíméletlenül sújtunk le.

Megparancsoljuk tehát, hogy a Vörös Hadsereg minden katonája fegyelemben, rendben kövesse minden intézkedésünket, rendeletünket.

Kun Béla s.k., Böhm Vilmos s.k. Szántó Béla s.k., Fiedler Rezső s.k., Haubrich József s.k.

1919. április 3. csütörtök

Nemcsak a kommunisták szerveztek tüntetést Pogány József megbuktatására, hanem a szociáldemokraták is utcára vitték tömegeiket, tiltakozni a kommunista vezetők túl merev diktatórikus módszerei ellen. A kormányzó tanács esti ülésén, amely ingerült hangulatban zajlott, Kunfi Zsigmond szociáldemokrata vezér az utóbbi tüntetésre utalva arra célzott, hogy az ő híveik mögött van a demokratikus többség.

Kun Béla erre nyersen letromfolta:

"Azt én Taknyos Jánostól nem teszem függővé, hogy milyen lesz a magyarországi proletáriátus sorsa!"

[-mintha csak a index balliberális fórumozóinak magabiztos érvelését hallanánk-]

1919. április 4. péntek

Szamuely nyilatkozata a Pesti Hírlapban:

"Lelkiismeretlen elemek napok óta azt a hírt terjesztik rólam, hogy fosztogatásra akarok engedélyt adni. Ez alávaló rágalom és alávaló hazudozás.

Felkérem az elvtársakat, hogy az ily híreket terjesztő gonosztevőkkel szemben adjanak módot arra, hogy példát statuálhassunk. Tegyék lehetővé, hogy az ily hírek terjesztőit haladéktalanul forradalmi törvényszék elé állíthassuk, hogy ott statárialiter végezhessünk velük."

1919. április 3. csütörtök

Sopronban lázongóvá tette a kedélyeket a gazdapolgárok, a poncikterekként ismert bortermelők körében a tanácskormány alkoholellenessége. Mivel ezeknek a gazdapolgároknak a híres soproni kékfrankos jelentette a fő jövedelmet, a borforgalmazást tiltó rendelet betartása a megélhetésüket tette volna lehetetlenné.
A közhangulat enyhítésére Kellner Sándor teljhatalmú politikai biztos könnyítéseket ígért, s e célból gyűlésre hívta az érintetteket a városháza előtti térre. Nagy tömeg sereglett össze, főképp fiatalabbak. Várták, mikor jelenik meg Kellner, hogy szóljon a beígért könnyítésekről, de hiába várták. Mind hangosabban követelték, hasztalan. Elunva a várakozást, zajongás támadt a tömegben, majd a legerősebb torkúak egybehangzóan kiabálták: "Gyerünk, vonuljunk a Várkerületre!"

Fenyegető tüntetéssé változott a vonuló tömeg viselkedése. Diktatúra-ellenes jelszavakat kiabálva ellepték az egész úttestet. S ha a járdán lévők vörös gombot láttak valakinek a hajtókáján, letépték. Aki tiltakozni mert, azt megverték. Ettől még jobban nekihevülve, a közületileg kirakott dekorációkat is leszaggatták, törték, zúzták.

Harcias vonulásukban megtorlódtak a városi kaszinónál, amely gyűlésező központja volt a helyi kommunistáknak. De a többség nem fért be az Iskola utcába, kint rekedt a Széchenyi téren. Itt fajult drámává a megmozdulás. Rátámadtak a vörösőrökre, lefegyverezték őket. Egy vöröskatonát megtiportak a takarékpénztár előtt.

Hirtelen vetett véget a forrósodó zendülésnek egy szakasz vöröskatona. Rohamléptekkel közeledtek a Rákóczi utcából a tér felé és futva fejlődtek rajvonalba. A tüntetők vakmerőbbjei szembe rohantak velük, puszta kézzel megállítani őket. Merő véletlen, hogy a sortűz senkit nem ölt meg közülük, csak Feichtinger Gyula vendéglőst érte vállon a lövés. Prinner Lajos is a rohamozókra támadt, de nem ekkor végeztek vele, hanem a postabank előtti dulakodásnál verték szét puskatussal a fejét. Preiszl Károly kádármester, a második halott tüdőlövést kapott. Steiner Sándor cipészt mellkasi lövéssel vitték a közeli Király gyógyszertárba, de perceken belül elvérzett. A negyedik áldozat, Tschürtz Frigyes gazdapolgár tizenkét nap múlva kórházban halt bele lőtt sebébe.

1919. április 3. csütörtök

Azok az egyenetlenségek, amelyek kezdettől mérgezték a hatalmat birtokló szociáldemokraták és a kommunisták viszonyát, erre a napra érlelték meg a kormányzótanácson belüli első komolyabb botrányt. A két pártból kikerült vezetők közti nézeteltéréseket így jellemezte Böhm Vilmos:

„A világnézeti fölfogás, az új helyzethez alkalmazkodó rendszabályok, a forradalom megmentésének a kérdése és a forradalom menetének üteme: -főként ezek voltak azok a kérdések, amelyek az elvi választóvonalat adták, de amelyekhez még hozzájárult a kommunista párt egy részének a szociáldemokrata szervezettséggel és tudással szemben tanúsított féktelen gyűlölete. Csak a nacionalizmus kérdésében nem volt eltérés a két párt között."

A botrány helyszíne a Várban lévő honvédelmi minisztérium volt, ahol a hadügyi népbiztosság működött. Szamuely, a szélsőbalhoz tartozó bolsevik mindenáron félre akarta állítani az útjában lévő szociáldemokrata Pogány Józsefet. Erre törekedett a hadügyi népbiztosság felállításának első pillanatától.

Április 3-ra hatalmas tünetetést toboroztak Pogány ellen az egész fővárost lázas sietséggel fellármázó kommunista agitátorok. Harcias munkások, a nélkülözésektől elszánt asszonyok és fegyveres katonák ezrei tódultak fel a Várba, Pogány József fejét követelve. Az egész tüntetést akként szervezték, s a lincshangulatot pontosan akként szították, ahogy hónapokkal korábban Pogány József, mint a katonatanács elnöke buktatta meg Bartha Albertet, a polgári köztársaság honvédelmi miniszterét.

Pogány Józsefet kis híján felkoncolták azok, akik két héttel korábban még egyedül rá hallgattak. Távoznia kellett a hadügyi népbiztosság éléről. De fő ellenlábasa, Szamuely Tibor sem került a helyére. Őt Kunfi Zsigmond mellé, a közoktatásügyi népbiztosságra nevezték ki a propagandaosztály vezetőjének.

Felborult a hatalomgyakorlás amúgy is billenékeny egyensúlya. Elkerülhetetlenné vált az egész kormányzótanács átalakítása.

A hadügyi népbiztosság élére Böhm Vilmos került és rábízták a hadseregfőparancsnoki hatáskört is. Ő egyébként a forradalmak előtt író- és irodagépek eladásával foglalkozó kereskedelmi ügynök volt. Vetélytársai, ellenfelei tartva attól, hogy puccsra használhatja fel kivételes helyzetét, többszörösen gondoskodtak ellenőrzéséről a fegyveres erők élén.

Maga Kun Béla is hadügyi népbiztos lett és ugyanilyen kinevezést kapott Szántó Béla, Fiedler Rezső és Haubrich József, Pogány József viszont átkerült a külügyi népbiztosságra, ahol mostantól nem Szamuely Tibor, hanem egyenesen Kun Béla tarthatta szemmel közvetlenül.

1919. április 1. kedd

Olvasói levél a Népszavában:

"Az újságok is többször intették már a termelőket, de magától is értetődik, hogy a gabonával takarékoskodni kell. Különös, hogy emellett mindig megengedték a cukrászsütemények és mézeskalács meg keksz sütését, amelyeket lisztjegy nélkül árusítanak.

Mire való ez? A cukrászok és egyéb kapitalisták profitját szolgálja, másrészt a gazdagoknak lehetővé teszi, hogy drága sütemények formájában a fejkvótán felül is fogyaszthasson tetszés szerinti mennyiségű lisztet. De a proletárkormányzat szemében csak nem döntők ezek a szempontok?Azonnal be kell tiltani a liszt ilyen fölhasználását, vagy pedig a luxussüteményekért is Lisztjegyet kell követelni. Ebben az esetben. annyit ehetnek belőle a pénzeszsákok, amennyi jól esik nekik!
(Aláírás)"

***

Közelebbről meg nem nevezett központi felhatalmazással különleges megbízottak - „szellemi munkás elvtársak" - jelentek meg a főváros kerületi elöljáróságain, hogy kivegyék a közigazgatást a helyi tisztviselők kezéből. A megbízottak mellé - ugyancsak központi kívánalomra - két-két fizikai munkást delegáltak a kerületi munkás- és katonatanácsok. Azzal indokolták az intézkedést, hogy a különleges megbízatással rendelkező szellemi munkás elvtársak hatékonyabban fogják irányítania választási előkészületet, mint a forradalmi módszerekben kevésbé jártas közigazgatási tisztviselők.

1919. március 31. hétfő

Este nyolc órára összehívták az Újvárosháza tanácstermébe a főváros kerületeiből a munkás- és katonatanácsok, meg a pártszervezetek kijelölt képviselőit, hogy meghallgassák a kormányzótanács eligazítását a forradalmi tanácsok hatásköréről, a kerületi vezető testületek feladatairól.

Vágó Béla belügyi népbiztoshelyettes az egységes alapelv fontosságát hangsúlyozta a közigazgatás intézkedéseiben. Az egységes alapelvet pedig mindenkor a politikai vezetés fogja meghatározni. Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos hosszan és részletesen ismertette a készülő forradalmi alkotmány tervezetét.

Kun Béla határozottan értésre adta, hogy a proletárdiktatúra kizárólag és minden körülmények között csakis központosított hatalommal működhet.

1919. március 31. hétfő

Garbai Sándor, a kormányzótanács elnöke Szatmárra utazott különvonaton, hogy ígéretekkel megnyugtassa a székely hadosztály frontot tartó alakulatait. Ismételten hangoztatta: a tanácsköztársaság nemcsak tiszteletben
tartja, de meg is oltalmazza a kis emberek vagyonát.

Arra is ígéretet tett erélyes nyomatékkal, hogy a kormányzótanács mindent el fog követni Erdély felszabadításáért, minden körülmények között kiűzi a székely katonák szülőföldjéről a romániai bojáruralom hódító hadseregét.

Nagy Pál, Nagy Vilmos, Vén Zoltán egységparancsnok és a többi vezető tiszt sürgették, hogy a budapesti kormányzat mielőbb töltse fel új erőkkel a frontvonalat, mert a székelyek tűrőképessége fizikailag már a végét járja.
Nem bírhatják már sokáig, mert immár hónapok óta, 1918 karácsonyától sza kadatlanul harcban állnak a budapesti kormányzat támogatása nélkül. Pedig ha feladták volna a küzdelmet, a románok már a Tiszánál lennének.

Garbai kiment a demarkációs vonalra, Szirénváralján is beszédet tartott. Elismételte szatmári ígéreteit, biztosította a székelyeket, van miért helytállniuk, nem engedik őket leszakítani. És rövidesen lesz új hadsereg. Viszonzásként arról biztosították a székelyek, hogy számukra egyáltalán nem idegen a közösségi eszme, ők természettől szocialisták.

"Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek. Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul."

Dr. Váry Albert

Napokon át öthasábos szalagszövegben hirdették az újságok, hogy

"szombaton, március 29-én az összes színházakban, kabarékban és mulatókban Vöröskatona-est!"

Szamuelyné Szilágyi Jolán emlékezése szerint:

"Tibornak a Király Színházban kellett beszélnie. Két Lenin-fiúval együtt várakoztunk a színfalak mögött, míg a kerületi tanácselnök a bevezető beszédet elmondta.
Különös, romantikus és ugyanakkor kijózanító környezet volt. Mindennek a fonák oldalát láttuk. ...
A statisztanők és balett-táncosok is itt várakoztak velünk, Tibor beszéde után látványos operettet adnak majd elő.

Tibor zavarba jött ennyi nőies nő között. A Lenin-fiúk is egészen csendesek lettek a szokatlan környezetben.
Tibor színpadra lépett. A Lenin-fiúk a kulisszák mögött, közvetlen a közelében helyezkedtek el, és benéztek a nézőtérre, lőfegyvereiket készenlétben tartották."

***

A Vörös Hadsereg létrehozásáért folytatott toborzókampányban részt vett a tanácsköztársaság valamennyi közismert vezetője.

Miközben Szamuely a Király Színházban szónokolt, ugyanabban az időben számos politikai vezér és népbiztos szerepelt színpadon.
Kun Béla a Vígszínházban, Pogány József a Nemzeti Színházban, Kunfi Zsigmond a Belvárosi Színházban, Weltner Jakab az Operaházban, Vágó Béla a Városi /ma Erkel/ Színházban agitált a Vörös Hadsereg szükségessége mellett, majd ingyen tekinthette meg a közönség a politikai beszédeket követő alkalmi díszelőadást.

"Új közönség

Budapest, 1919. március 27-én

A Nemzeti Színházban voltam ma este, s új közönség ült körülöttem. Meg voltam hatva és el voltam bűvölve, amikor gróf Széchenyi Béla páholyában három dohánygyári kisasszonyt és egy öreg, fekete fejkendős nénit láttam.

Az egész zsúfolt színházban proletár érzék izzott. Mi az, ami a proletárságot annyira megismerhetővé teszi?

A szemek fénye! Tiszta és nyílt tekintetek, ártatlan és őszinte nézés. ...

Jó és szép világ. Legszebb minden világok között: emberi világ. ...

Egészen megújhodtam ezen az estén, s valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról."

Szent István Magyarországa 1919 március 19-én olyan erőszakrendszerrel ismerkedett meg, amely eddig teljesen ismeretlen volt a Kárpát-medencében, sőt Európában.

"Ez a proletárok diktatúrája!" - harsogták Kun Béla, Szamuelly Tibor és a Moszkvából küldött ügynökök, terroristák.

Egy kis vörös klikk, -a szociáldemokraták segítségével- létrehozta a lenini parancsuralmat, a vörös terrort, amely addig ismeretlen volt a magyar nép előtt.

"Itt Lenin!" - hangzott fel a csepeli szikratávíróban a moszkvai pánszlávizmus üzenete.

Magyarországon, -ahol hajdan Szent István, Szent Gellért, Szent László emelték magasra Krisztus keresztjét és a Magyar Királyságot-, elindult a bolsevizmus pusztító halálvonata.

Megszűnt a Jog, a Törvény, az Erkölcs!

„Elrendelem, hogy az összes iskolákban a vallástan tanítását azonnal be szüntessék és a felszabaduló órák részben a mai társadalmi viszonyok ismer tetésére, részben a közismereti tárgyak tanítására fordítandók.
Budapest, 1919. március 27.
Gémes Sándor s. k. biztos

***

Megjelent az ipari üzemek, bányák, közlekedési vállalatok államosításáról szóló rendelet. Eszerint a húsz munkásnál többet foglalkoztató tulajdonosokat megfosztották a tulajdonjogtól.

Helyettük a szocializálási népbiztosság által kinevezett termelőbiztos volt hivatva az irányításra. A felelősségére bízott üzem dolgozói ellenőrző munkástanácsot választottak. Száz főnyi munkáslétszám alatt háromtagú, száz fölött öttagú, ötszáznál több munkás esetében legfeljebb héttagú lehetett a munkástanács. Hatáskörébe tartozott a munkafegyelem megteremtése, a termelés ellenőrzése, a köztulajdonú értékek védelme.

A termelőbiztos és az üzemi ellenőrző munkástanács közti áthidalhatatlan ellentét feloldására a szociális termelés népbiztosát kellett felkérni.

***

Óbudán, a Zsigmond utca 50 alatti otthonában elvágta önkezével a nyakát Schumann József hatvanéves kereskedő, mert nem tudta elviselni, hogy egész vagyonától megfosztotta a kommunizálás.

***

Kamuty Lajos főhadnagy, az ungvári csendőrszakasz volt parancsnoka Kisvárdán tartózkodott, amikor fegyveres járőr kereste meg a sátoraljaújhelyi direktórium azon utasításával, hogy le kell őt tartóztatni, Sátoraljaújhelyre kísérendő. Kamuty főhadnagy a készülődés ürügyével egy óvatlan pillanatban kézbe vette pisztolyát és főbelőtte magát.