Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » A söpredék. 1919 március 21. (4. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: A söpredék. 1919 március 21.
bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 12. 16:33 | Sorszám: 591
*

Váry Albert önéletrajza

5. befejező rész

Ebben az állapotban ért engem 1926 novemberében falusi otthonom, a Pest vármegyei Csengőd község választókerületének, a szabadszállási választókerületnek az a kérése, hogy az 1926. évi novemberi-decemberi választásoknál vállaljam el a szabadszállási választókerület nemzeti egységpárti, kormánypárti hivatalos országgyűlési képviselő jelöltségét. Szüleim a csengődi temetőben nyugosznak. Nővérem, sógorom mint gazdálkodók ma is Csengődön élnek. Édesapám Csengőd község egyik alapitója volt, emlékét a csengődi ref.templom falán emléktábla őrzi. 1912. év óta Pest vármegyének Csengőd által megválasztott törvényhatósági bizottsági tagja voltam s Csengőd érdekében kifejtett közérdekű tevékenységemért Csengőd egyik fő utcáját már korábban rólam nevezték el. Nagy tisztelője voltam gróf Bethlen Istvánnak, kit a jogrendért vivott harcban közelről megismertem. Elfogadtam tehát a jelöltséget, s ezek után az előzmények után választottak meg Csengőd község kezdeményezésére a szabadszállási választókerület országgyűlési képviselőjévé, egyhangúlag, 1926.dec.8-án.

Mint országgyűlési képviselő a gróf Bethlen István vezetése alatt álló kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártjának voltam tagja. A párt szabadelvű szárnyához tartoztam, Ugron, Bárczy, Dési Géza, Fellner és másokkal együtt. Tagja voltam a kormánypárton belül a Mayer János földmüv. miniszter vezetése alatt álló s 65 tagot számláló kisgazda csoportnak. Mint képviselő helyettes elnöke voltam az igazságügyi bizottságnak s tagja a mentelmi bizottságnak, melynek egyik előadója is voltam. Több jogászi törvényjavaslatnak is előadója voltam, s nagyobb beszédet tartottam az uzsora, a hitelsértés stb. törvényjavaslatoknál. Legelső képviselőházi felszólalásom az 1927. május 4-i ülésen az igazságügyi tárca tárgyalásánál hangzott el az igazságszolgáltatás védelmében, a sajtószabadság védelmében, s a politikailag elitéltekkel szembeni megbocsátás érdekében. A jogrend és a megbocsátás eszméit hirdető felszólalásomért engem Wolf Károly képviselő a képviselőház folyosóján "vörös főügyésznek" nevezett. Felszólaltam a katonatisztek fegyverhasználati joga ellen; az egyetemeken előfordult szégyenteljes és sajnálatos események ellen, leszögezve, hogy ezek a verekedések nyílt lázadást jelentenek a jogrend ellen, a törvény ellen, a jogegyenlőség ellen. Védelmembe vettem az ügyvédi hivatást, kifogásoltam a munkanélküliség esetére szóló biztosítás hiányát. Hangsúlyoztam, hogy különösen a mezőgazdasági munkanélküliségen kell segiteni. Közmunkát, útépítést kell végeztetni. Takarékosságra intettem az állam pénzével és a fölösleges kiadások mellőzését kértem. Nemcsak a képviselőházban, de a sajtóban is küzdöttem a szabadság, a sajtószabadság érdekében, a munkanélküliség ellen, a földművelő magyar nép megsegítéséért s szociális intézkedésekért. Cikkeimet a liberális "Pesti Napló" de egyéb lapok is közölték. A "Pesti Napló" 1930. dec.7-i számában "Takarékossági Törvényjavaslat" cím alatt pl. A magasabb köztisztviselői állások számának csökkentését, a képviselői tiszteletdijak leszállítását, a többszörös jövedelmek megszüntetését és az összes kényelmi és fényűzési kiadásoknak az államháztartásból való törlését sürgettem. Országgyűlési képviselői működésem részleteit az 1932-ben megjelent "Öt esztendő a magyar nép szolgálatában" c. füzet tartalmazza. Megható elismerést jelentett számomra, midőn választókerületem egyik községe, Fülöpszállás 1936. júniusában díszpolgárává választott.

Kétszer egymásután, 1926-ban és 1931-ben választottak meg egyhangúlag országgyűlési képviselőnek. 1932. év őszén azonban Gömbös Gyula lett a miniszterelnök s attól kezdve észrevettem, hogy Pest vármegye életébe bevonult a fajvédő politika. 1935-ben kerületem engem harmadszor is megválasztott, pártonkivüli programmal, annak ellenére, hogy Gömbössel való politikai vitám folytán Gömbös hivatalos jelöltje nem én lettem, s Gömbös mást küldött hivatalos jelöltnek ellenem, ezen kivül még egy kisgazda párti jelöltet is támogatott velem szemben, csakhogy engem kibuktasson a képviselőházból.

Nem sikerült neki, hűséges választókerületem harmadszor is engem választott meg országgyűlési képviselőjévé. A szélsőjobboldali fajvédő politika azonban egyre hangosabbá vált s látnom kellett, mint tör előre a vármegye életében Endre László gödöllői főszolgabíró. A jobboldali irányzat erősödött s odáig jutott, hogy Endre Lászlót komoly alispánjelöltként kezdték emlegetni. Az 1938. január 12-iki választáson azután a három alispánjelölt küzdelméből Endre László került ki győztesen, s Pest vármegye alispánjává választatott.

A vármegye vezetősége engem kért fel még a választás előtt a majd megválasztandó alispánnak Pest vármegye törvényhatósága nevében való üdvözlésére. Amikor azonban Endre Lászlót választották meg alispánná, a kihirdetés után, a közgyűlés jelenlétében, a legnagyobb nyilvánosság mellett felálltam és távoztam a teremből, mert nem kívántam Endre Lászlót üdvözölni, ezt Mocsáry Dániel szélsőjobboldali képviselő tette meg távozásom után. Magam másnap felszólaltam a közgyűlésen, s óva intettem a tisztviselői kart a politikának, főként a pártpolitikának a hivatali működésbe való bevitelétől. Beszédem újból országszerte nagy visszhangot keltett, az általam elmondottakkal a lapok is foglalkoztak. Szakításom azonban Gömbös Gyula fajvédő politikájával teljessé vált s fokozatosan kezdtem visszavonulni a politikától. Még többször felszólaltam a jogegyenlőséget és szabadságot veszélyeztető, gyűlölködő politika ellen, kifogásoltam a jogegyenlőséget sértő törvényjavaslatokat; követeltem Hubay, Szálasi és társai letartóztatását.

Szálasit le is tartóztatták, el is ítélték, a német befolyás azonban egyre erősödött, ezért a "Pesti Naplóban" és más lapokban való cikkezést abbahagytam, s a parlamentben 1937. évben egyáltalán nem, 1938-ban egyszer, 1939-ben újból egyszer sem szólaltam fel. A politikai élettől való visszavonulásom teljessé vált 1939. május 4-én, amikor a képviselőházat feloszlatták és május végére új választásokat írt ki gróf Teleky Pál kormánya. Hogy visszavonulásom teljes legyen, arról gondoskodott Endre László Pest vármegyei alispán s a Pest vármegyében felülkerekedett szélsőjobboldi többség. Hagyomány volt ugyanis, hogy a régi törvényhatósági tekintélyes bizottsági tag, ki képviselő is volt, 30 éves megyebizottsági tagsága után a vármegye örökös bizottsági tagjának vagy felsőházi tagnak választatott. Pest vármegye ezt a kitüntetést nem adta meg nekem.

Ettől kedves semmiféle politikai pártnak tagja nem voltam, de aggódva szemléltem, mint sodródik az ország végveszélybe. Előre megmondtam, hogy a háborút a németek elveszítik. A felkészültség kezdeti sikerei nem tévesztettek meg.
Anglia világbirodalom, Amerika a végtelen anyagi és technikai lehetőségek hazája, ezzel a gazdaságilag erős világhatalommal a gazdaságilag gyönge Németország nem bírhat. Az Oroszországgal való háborubalépés pedig végleg megpecsételte Németország sorsát. Oroszországnak nagy katonai múltja van, ő tekinthető Napóleon legyőzőjének is, emberanyaga kitűnő és kimeríthetetlen. Vaknak kellett lennie, ki nem látta előre Németország vereségét.

1944. március elején feleségemmel együtt elhagytuk a fővárost és Balatonfüreden éltünk 1944.szeptemberéig. Ott ért engem 1944. március 19-én a németek bevonulása, a német megszállás s a Sztójay kormány kormányra jutása. Balatonfüreden Scitovszky Béla volt belügyminiszterrel, Egyed Zoltán íróval, Halápy festőművésszel, Janovich táblabíróval döbbenten láttuk a fejleményeket. Egyidejűleg figyelmeztettek, hogy a főszolgabíró eljárást indított ellenem kormány- és nyilasellenes nyilatkozataim és magatartásom miatt.

Feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy visszajövünk a fővárosba, útlevelet szerzünk és Sveiczba távozunk. Megváltottam az útleveleket, megkértem a Sveiczi vízumot és a német vízumot. Az útleveleket megkaptam, a svájczi vízumot azonban nem, illetve azt heteken át hiába váruk, ígéret dacára. A német átutazó vízumot is megtagadták, és csak Németországba való beutazási vízumot kaptunk.

Közben 1944. okt. 10-től kezdve a fővárosban suttogták, hogy Szálasi és a "nyilasok" hamarosan átveszik a hatalmat. Okt.15-én elterjedt a hír, hogy összeütközés volt a Petőfi téren és a kormányzóságon a német katonák és a Horthy kormányzót védő testőrök és magyar katonák között.

Déli egy óra tájban a rádió közölte Horthy kormányzó németellenes szózatát. Ez a szózat a kormányzó utolsó kétségbeesett lépését, egyben Szálasi és a németek győzelmét jelentette. Estefelé híre járt, hogy a németek és a nyilasok behatoltak a kormányzói palotába, a kormányzót őrizetbe vették, lemondásra kényszerítették, és erőszakkal forradalmi úton átvették a hatalmat.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 12. 16:29 | Sorszám: 590
*

Váry Albert önéletrajza

4.

Közhivatali és kir.ügyészi karrierem tehát 1920. őszén derékba tört. Az igazságügyminisztérium börtönügyi osztályán, alárendelt beosztásban, előadóként működtem, de működésemet még igy is gyanakvás, bizalmatlanság és féltékenység kisérte. Megalázott helyzetemen Gróf Bethlen István miniszterelnök változtatott, midőn a nagy vihart kavart solti gyilkosság hatására az "ébredő mozgalom" tagjai Solton meggyilkolták Lederer Adolf zsidó vallásu solti lakost. A közvélemény követelte a tettesek kinyomozását és bíróság elé állítását.

Ekkor jelentette be a nemzetgyűlésben a miniszterelnök, hogy a solti gyilkosság tetteseinek kiderítésére és általában az 1919-1921. évek folyamán a Duna-Tisza közén elkövetett úgynevezett fehérterror cselekmények, erőszakoskodások, verések, elhurczolások, rablások és gyilkosságok és zsidóüldözéseknek kinyomozására, s ezek¬nek a felelőtlen bűncselekményeknek további megakadályozására engem küldenek ki.

Egy kormánybiztossal és 40 csendőrrel nyomban megkezdtem a nyomozást. Kiszálltunk Ipákra és l921.augusztus 29-én bevezettem a helyszini kihallgatásokat, melyek eredményeként mintegy 80 ember letartóztatását rendeltem el, ezek többsége azonban a letartóztatás elől mint fölkelő szökött Nyugatmagyarországra s ezért csak mintegy 21 másodrangu gyanúsított letartóztatására kerülhetett sor. Az igazi vezérek és tettesek letartóztathatók nem voltak.

Közben a kormányzó 1921.november 6-án kegyelmi elhatározásával kegyelmet adott mindazoknak, kik tettüket nem önző, egyéni nyereségvágyból követték el. A nyomozás ebben az irányban ily módon megbénult, mégis innen kiindulva 1922.április végéig sikerült a legtöbb fehérterrorcselekményt kinyomoznom s a vonatkozó iratokat az illetékes büntető hatóságokhoz megküldenem. Ezek után részben a kormányzói kegyelem bénító hatása folytán, részben Dr.Dabasi Halász Lajos főügyész akadályozó beavatkozása folytán s részben azért is, mert a nyomozásokat általánosságban befejeztem, 1922. április végén a megbízás visszavonását kértem, mi meg is történt.

Tervem volt, hogy a "Vörös uralom áldozatai" névsorának közzététele után a "Fehér terror áldozatai" névsorát is közreadjam, sajnos az idő nem kedvezett tervem megvalósításának.

1922. őszén kihallgatáson jelentkeztem Daruváry igazságügyminiszternél s kértem őt az összes fogva levő bolsevista elitéltek ügyeinek kegyelem szempontjából való felülvizsgálatára. Daruváry elfogadta javaslatomat, s 1922. október hóban kiadott rendeletével engem miniszteri biztossá kinevezett a fogva levő bolsevista elitéltek ügyeinek esetleges kegyelemre ajánlása szempontjából való felülvizsgálása czéljából.

1922. őszétől kezdve 1923. nyaráig végig jártam az összes fegyházakat: Bpest, Vácz, Sopron, Szeged stb. Kihallgattam az összes bolsevista elitélteket, áttanulmányoztam ügyeiket s abban véleményt készítettem.
Véleményem és javaslatom az igazságügyminisztériumban ebből a czélból alakított külön kegyelmi tanács elé került, ahol én voltam az előadó. Javaslatom folytán 300 bolsevista elitélt kapott kegyelmet. Actiómat a későbbi igaz-ságügyminiszterek alatt is folytattam, ugy hogy 1926. októberében már csak 50 bolsevista elitélt volt fogva. Az általam elrendelt ujabb kegyelmi tárgyalás eredményeként, mint arról 1927. május 4-iki parlamenti beszédemben is beszámoltam - már csak 36 bolsevista elitélt volt fogva.

1923-1926. évben kezdeményezésemre indult meg az úgynevezett "emigránsok" ügyeinek megvizsgálása. Nagy Emil és utóbb Pesthy Pál igazságügyminiszterek magukévá tették gondolatomat és az "emigránsok" hazajövetelének engedélyezése kérdésében a gondolathoz gróf Bethlen István miniszterelnök is hozzájárult.

1924-ben kaptam a megbízatást, hogy az "emigránsok" hazatérését illetve annak engedélyezését megfelelő jogi formában készítsem elő. így történt aztán, hogy a haza térni kívánók kérelmeit s ügyeit megvizsgáltam s ahol ez lehetőnek és indokoltnak látszott, az igazságügyminiszter nevében az illetékes kir.ügyészségnek utasítást adtam a folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntetésére és a nyomozólevél visszavonására.

Az emigratio liquidálására irányuló igyekezetem eredményeként 1924-1926. években több száz emigráns jöhetett haza.

Mindeme ténykedésem hatására az igazságügyminisztériumban, hol a tisztviselő kar többsége bizalmatlansággal és féltékenységgel nézte és elitélte szabadelvű magatartásomat, további előrehaladásra nem számíthattam, sem megfelelő hatáskört, sem osztályvezetést nem kaptam.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 12. 16:25 | Sorszám: 589
*

Váry Albert önéletrajza

3.

A kommunista gyilkosságok hiteles történetét az összegyűjtött és feldolgozott dokumentumok alapján összeállított és 1921-ben első kiadásban megjelent "A vörös uralom áldozatai Magyarországon" c. 172 oldal terjedelmű könyvemben tártam a nyilvánosság elé.

Könyvem 1923-ban második kiadásban is megjelent.

Adataim közreadását főként az indokolta, hogy meg voltam győződve: a közvélemény, mikor ezrekről beszél, túlozza a bolsevisták által meggyilkolt áldozatok számát. Wedgegood angol újságírónak tett ígéretem alapján vállalkoztam arra, hogy a lehetőség szerint hiteles névsort állítok össze az áldozatokról, hivatalos jelentések és birói ítéletek alapján. Adataimból, melyeket Angliába Wedgegoodnak is megküldtem, kiderül, hogy 587 ártatlan személy esett a bolsevisták terrorcselekményeinek áldozatául, köztük 26-28 volt zsidó vallásu.

Közben, 1919-november 16-án bevonult a nemzeti hadsereg s vele olyan szellem jelent meg, mely a bolsevista gyanúsítottak ellen kiméletlen eljárást követett.
1919. deczemberétől kezdve azt tapasztaltam, hogy katonai hatóságok, katonai alakulatok, katonai különítmények s általában katonai személyek megkisérelnek beleavatkozni a polgári büntető hatóságok, a főkapitányság s a kir.ügyészség hatáskörébe.
Főként az Ostenburg és Prónay különítmények voltak azok, melyek teljesen jogosulatlanul fölléptek polgári személyek ellen. 1919. deczemberében alig pár eset jutott tudomásomra, de 1920.január havától kezdve már rendszeressé váltak ezek a katonai erőszakoskodások. Kezdettől fogva tiltakoztam ezek ellen a katonai visszaélések ellen, melyek a magyar nemzet jó hírnevét aláásni és a törvényes igazságszolgáltatást kompromittálni voltak alkalmasak.
Mikor személyes tiltakozásom nem használt, Horthy Miklós fővezérhez fordultam 1920. január közepe táján, melynek eredményeként lehetőség adatott arra, hogy a felelőtlen katonai atrocitások esetén közvetlen a fővezérség ügyészét lehessen megkeresni intézkedés iránt.
Közbenjárásaim eredményeként született meg 1920. márczius 20-án a 132553/920. sz. honvédelmi min. rendelet, mely pontosan meghatározza, hogy katonák polgári személyek ellen mely bűncselekmények esetében járhatnak el.

1920.június 4-én 1920.El.1.V.33.sz.alatt kénytelen voltam közvetlen átirattal fordulni a honvédelmi miniszterhez a katonák jogtalan és felelőtlen erőszakoskodásai ellen. Átiratom alapján a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a vezérkar főnöke közös értekezletet tartott és megbízott engem a tárgyra vonatkozó rendelettervezet elkészítésével. Június 12-én elkészített tervezetemet a minisztertanács elfogadta s még aznap, 1920.június 12-én a hivatalos lapban 4710/920.M.E.sz.a. közzé is tette. A rendelet egyértelműen kimondta, hogy az összes katonai alakulat és különítmény polgári személyekkel szembeni fellépése azonnal megszüntetendő, a rendelet ellen vétő katonai személyek azonnali hatállyal letartóztatandók.

A kibocsájtott rendelet hatása eredményes volt, olyannyira, hogy egy Szt.István körúti kávéház békésen üldögélő vendégei ellen bombamerényletet végrehajtó Illy Lászlót és társait sikerült lázadás és gyilkosság vádjával statáriálís bíróság elé állíttatnom, ám a jogrend és az igazság védelmében az érvényben levő magyar bűntető törvénykönyv szerinti fellépésemet a jobboldal gyanakvással fogadta, ezért pozícióm meggyöngült.
Az események odáig fajultak, hogy a katonai hatósággal nyilt összeütközésbe kerültem. Ennek lett folyománya, hogy ellenem augusztus 11-én a nemzetgyűlésben Bernolák Nándor országgyűlési képviselő nyilvános támadást intézett és bolsevista bűnpártolással vádolt. Egyidejűleg a Bécsben megjelenő "Ember" c. hetilapban is sorozatos támadás jelent meg ellenem. A nemtelen támadássorozat végére Tomcsányi igazságügyminiszter tett pontot, midőn engem 1920. októ¬ber 26-án a budapesti kir. ügyészség vezetése alól fölmentett s egyidejűleg berendelt az igazságügyminisztérium börtönügyi osztályára.

A budapesti kir.ügyészség személyzete virágdíszben búcsúztatott s a napilapok is méltatták addigi tevékenységemet, búcsúbeszédemben mégis kifejtettem, hogy "a harag és keserűség érzésével távozom" s hangsúlyoztam, hogy hatalmi szóval nem lehet elvágni a budapesti kir. ügyészkarhoz fűző kapcsolatomat.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 12. 12:37 | Sorszám: 588
*

Váry Albert önéletrajza

2.

1918. október 31-ike után a Károlyi ill. a Berinkey kormány megtartott engem a budapesti kir. ügyészség vezetői állásában. Mikor 1919. fbr.21-én a kormány utasítására a főkapitányság a bolsevista Kun Bélát és társait letartóztatta, őket a m.kir. orsz. gyűjtőfogház elkülönített részében helyeztem el, hol őket poli¬tikai foglyokként kezeltük, majd a lemondott Berinkey-kormány utasítására 1919. márczius 21-én este 8-9 óra között a gyűjtőfogházban szabad lábra helyeztettem.

Másnap, 1919. márczius 22-én délelőtt, a tanácsköztársaság kezdetének napján a bpesti kir.ügyészségen összehívtam a bpesti kir.ügyészség tagjait, beszámoltam előttük az előző este és éjjel történt eseményekről és kijelentettem:
"Az államügyészség tagjai helyükön maradnak"...a jogrendet és igazságot szolgálják... senki se járjon külön utakon...együtt várjuk be további sorsunkat".
Utóbb a kir. ügyészség liquidálása következett be, s a bpesti kir.ügyészség élére a tanácsköztársaság bizalmi embere került. A kommün ideje alatt nem teljesítettem szolgálatot. A tanácsköztársaság bukása után, 1919. augusztus hó 4-én újra elfoglaltam hivatalomat és átvettem a bpesti államügyészség vezetését.

A Friedrich-kormány úgy döntött, hogy mindazok ellen, kik az előző tanácsköztársaság alatt bármiféle tevékenységet fejtettek ki s abban részt vettek, bűnvádi eljárást kell indítani. Ennek következtében utasította a bpesti kir.ügyészséget és a m.kir. államrendőrséget, hogy a tanácsköztársaságban bármely módon résztvett egyének ellen a bűnvádi eljárást indítsa meg. Ezzel a bűnvádi felelősségrevonás a bolsevista gyanúsítottakkal szemben megindult.

A följelentések tömegesen érkeztek a bpesti főkapitányságra és a bpesti államügyészségre. Csakhamar a gyanúsítottak százai és ezrei kerültek előzetes letartóztatásba, ezért kényszerültem a legszigorúbban ragaszkodni ahhoz, hogy a gyanúsítottak kizárólag az érvényben levő bűnvádi perrendtartás rendelkezései alapján, az érvényben levő magyar büntető törvénykönyv szerint és a független magyar bíróság által vonathassanak bűnvádi felelősségre.

Elleneztem a külön bíróság, népbíróság, vagy katonai bíróság felállítását.

Álláspontom győzött, s a m.kir.kormány a bolsevista bűnügyek nagy tömegére tekintettel a 4038/919.M.E.sz. és a 4039/919.M.E.sz. rendeletével a bűnvádi perrendtartás alapján gyorsított eljárást rendelt el, azzal a kiegészítéssel, hogy a bolsevista gyanúsított előzetes letartóztatásba helyezendő.

Miután a gyorsított bűnvádi eljárást, s a kötelező letartóztatást kezdettől fogva kifogásoltam, megkisérlettem megakadályozni annak végrehajtását, de csak annyit tudtam elérni, hogy az ítélkezés ötös tanácsokban történjék s ezeknek az ötös tanácsoknak elnökei kúriai bírák legyenek. A kúriai bírák közül azonban - személyes közbenjárásom ellenére - Ráth Zsigmond, Vargha Ferenc, Szőke István és mások kérelmem teljesítését elhárították, egyedül Stocker Antal kúriai biró és a kir.táblán Auer István és Stengl Antal táblabírák vállalkoztak ötös tanácsok vezetésére.

Ugyanakkor kieszközöltem, hogy halálos ítéletek csak a Kúria hozzájárulása esetén legyenek végrehajthatók. A meginduló bűnvádi eljárásokkal kapcsolatosan "Az Est" c. napilap 1919. szept. 28-iki száma közölte nyilatkozatomat, amelyben kijelentettem:

"A bűnvádi eljárás nem politikai bűncselekményekért folyik.
A bűnvádi eljárás a büntetendő, törvénybe ütköző közönséges bűncselekmények (gyilkosság, rablás, lopás, sikkasztás, zsarolás, személyes szabadság megsértése, magánlaksértés stb.) címén folyik".

Ugyancsak hangsúlyoztam:

"Sokkal fontosabb az, hogy az esetleg ártatlan emberek mielőbb visszanyerjék szabadságukat, mint hogy a bűnösök azonnal bíráik elé állíttassanak."
Rendelkezéseim végrehajtása alapján az 1919.aug.-december havában letartóztatásba került 8.000-10.000 gyanúsítottból 1920. január 31-én már csak 1371 maradt fogva. Egy esztendő leforgása alatt sikerült a bpesti államügyészségnek a vádemelések és bíróság elé állítások számát 2000-re csökkentenie.

Kir.főügyészként ismételten képviseltem a vádat a közönséges bűncselekményeket elkövető bolsevistákkal szemben. Hivatali kötelességeim teljesítése azonban komoly nehézségekbe ütközött.

A felzaklatott közvélemény nyilvános megtorlást követelt, de hónapok múltak el, míg végre 1919. decz.7-én az első bírói ítélet elhangzott. Először ugyanis hónapokon keresztül kellett átrostáltatnom a fogva tartott bolsevista gyanúsítottakat, s csak azok maradtak fogva, kik ellen súlyosabb vád látszott fennforogni.
Bizony ez hónapokba került, s az első főtárgyalás, a terroristák ügye, csak 1919 november végén tartatott, s dec.9-én hangzott el az első ítélet.

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 12. 12:31 | Sorszám: 587
*

Váry Albert önéletrajza

1.

"Születtem Makón, hol Édes Atyám Váry Jakab szabómester volt, 1875. december 8-án. Édes Anyám Orthmann Katalin. Középiskoláimat római katholikus létemre, szüleim kívánsága szerint a Kiskun-Halasi Református Főgymnáziumban végeztem kitűnő eredménnyel.

Jogot a budapesti Tudományegyetemen hallgattam, ahol az Egyetemi Diákkör elnökévé is megválasztottak. Jog- és államtudományi doktori oklevelem elnyerése után katonai szolgálatot teljesítettem császárvadászként Karinthiában. Önkéntesi éveimet leszolgálva ügyvédi vizsgát tettem és Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytattam.
A jogon évfolyamtársam volt Horváth Zoltán, később kiskunfélegyházi ügyvéd, fkg.párti országgyűlési képviselő, kinek húgát Horváth Matildot vettem nőül. Tőle két leánygyermekem Matild és Magda született 1904. ill. 1907-ben.

1904-ben igazságügyi szolgálatba léptem, előbb Aradra helyeztek albíróként, majd alügyésszé neveztek ki Nagyvárad székhellyel.

1908-ban Budapestre neveztek ki ügyésszé, s 1914 - 1918. közötti időszakban sajtóügyészként működtem.
1911-ben nagy szomorúság ért: szeretett feleségem hirtelen szerzett tüdőgyulladásban váratlanul elhunyt.

A budapesti kir. ügyészségen kifejtett tevékenységem elismeréseképpen a fontosabb bűnügyekben és esküdtszéki ügyekben reám bízták a közvád képviseletét. Az "Esti Újság" 1913. évi október 29-iki száma hosszú idézetet közölt egy, az esküdtbíróság előtt elmondott beszédemből, melyben az igazság és az igazságtalanság kérdésének megítélését feszegettem.

Mint sajtóczensor, nehéz hivatali szolgálatomat csakis úgy tudtam ellátni, hogy beköltöztem az egyik hivatali szobába és ott lakva, éjjel-nappal a sajtó szolgálatára álltam. Igyekezetem - úgy látszik - feletteseim elismerését és megbecsülését vívta ki, ennek köszönhetem, hogy 1917. augusztus havában kir. Főügyész-helyettessé neveztek ki. Kineveztetésemet a "Magyarország" c. napilap 1917. aug. 9-iki száma a 10. oldalon a következőképen kommentálta:

"...előléptetése nemcsak a főváros jogász világában kelt őszinte Örömet... hanem szélesebb körökben is...Váry Albert a kir. ügyészségen a sajtóügyeket intézi és ebben a pozíciójában nehéz és sok körültekintést igénylő feladatát mindig megelégedésre látta el. Különösen a háború esztendeiben rótt rá nagy munkát a sajtóügyek ellenőrzése, azonban úgy fölöttesei, mint a fővárosi sajtó mindannyiszor megnyugodva tapasztalhatták, hogy az állam érdekeinek megvédelmezése olyan kezekben nyugszik, melyekben sem a törvény szelleme, sem a sajtó érdekei nem szenvedtek csorbát".

Mint sajtóügyészt, 1918 januárjában Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter a háború idején előzetes czenzurát gyakorló "sajtóbizottság" elnökévé nevezett ki, majd ugyancsak őtőle vehettem kézhez kineveztetésemet a budapesti kir. ügyészség vezetőjévé, 1918. április havában.

A legnehezebb időben, háború vége felé, a nyugtalanságok időszakában kerültem a budapesti kir. ügyészség élére. Ebben a hivatalomban ért engem az 1918. okt. 31-i forradalom, amikor a Markó utczai kir. büntető törvényszéki fogházat személyes fellépésemmel védtem meg attól, hogy a tüntető tömeg oda behatoljon és a foglyokat kiszabadítsa.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 11. 23:06 | Sorszám: 586
*

ELŐSZÓ

Az emberek hamar felejtenek.

Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni.

Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek. Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul.

Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkolt le.

Ez a szám és névsor azonban nem teljes. Hiányzanak az adatok azokról a területekről, amelyeket időközben Trianon elszakított. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek, vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek, vagy akiket ellenforradalmi harcokban, a forradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat.

Az egyes eseteknél előadott tényállás hivatalos jelentésekből és bírói ítéletekből van véve. Rövid, száraz adatok, melyek legtöbbjét azonban lehetetlen megindulás nélkül olvasnunk.

Hosszú sorozata ártatlan vértanúknak, halálos vergődése a felbomlott államhatalom által védtelenül magára hagyott polgároknak. Hazafias föllángolások, halálmegvető, bátor megnyilatkozások, melyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket. A gyilkosok uralma mégsem volt teljesen zavartalan...

Csatoltam a népbiztosok teljes névsorát is. Lássuk együtt, kik parancsoltak négy és fél hónapon át az ezeréves történelmi Magyarországnak s kik a felelősek azért, hogy az emberek százait legyilkolták, ezreit börtönbe vetették s százezreit kirabolták.

Aki ezt az időt átszenvedte, természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Végtére is büntetlenül gyilkolni és rabolni talán még sem lehet!

Parisban 1871-ben a kommün kéthónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek, s harmincnégyezret bizonyítékok híjján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől 1 000 000 ember szökött külföldre.

Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 ezer ember ellen indult, s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán a bűnvádi eljárás megszűnt. Ha még hozzátesszük, hogy a 6 000 elítéltből mintegy 2 500 ember kegyelmet kapott s háromszáznál többet az oroszoknak kellett kiadniuk, s hogy a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladja meg az ötvenet, és ma már csak 400 kommunista elítélt ül letartóztatásban intézeteinkben, megállapíthatjuk, hogy a bűnvádi üldözés az átélt borzalmakkal szemben mértéket tartott.

Bíróságaink a tömegbűncselekményekre tekintettel a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint ugyan, de öt tagból álló tanácsokban és a büntetőtörvénykönyv alapján ítélkeztek.

A kommunista bűnügyek beható ismerete kapcsán nem hallgathatok el egy-két megjegyzést.

Az októberi fölfordulás nélkül nálunk nem lehetett volna kommunista uralom.

A proletárdiktatúra föltételeit az 1918. október 31-iki fölfordulás teremtette meg. Iszonyú felelősség terheli azokat, kik a magyar katona kezéből a fegyvert kiverték. Aki a rendet fölborítja, számolni tartozik azzal, hogy a megindult áradatot föltartóztatni nem bírja.

Másrészt kétségtelen, hogy a vörös uralom abban a formában, ahogy nálunk dühöngött, erőszakra és gyűlöletre nevelt munkás tömegek nélkül nem lett volna megvalósítható. Pár száz kommunista a szervezett munkások százezreit nem terrorizálhatta. A munkás vezéreknek tehát szakítaniok kell az osztályharc, osztálygyűlölet, erőszak és forradalom jelszavaival.

Egy tanulságot a hatalom birtokosai is levonhatnak a történtekből:

Több erélyt a hatalom gyakorlásában, több kitartást a hatalom megtartásában, s több megértést a munkáskérdésekkel szemben.

Ezt a nemzetet csak eréllyel és szeretettel lehet kormányozni.

Budapest, 1922. december hó 1-én

Dr. Váry Albert

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 11. 16:15 | Sorszám: 585
*
1919 május 4. – vasárnap

A román offenzívától szétzilálódott, elhanyagolt és a hátrálásban züllésnek indult vöröscsapatok önellátásuk biztosítására fosztogatni kezdtek a Tápió melléki falvakban.

Megfékezésükre polgárőrség szervezéséhez látott Tápióbicskén Trupolai János csendőr őrmester. Kezdetben hatékonynak bizonyult az önvédelem. Lefegyvereztek sok rekviráló vöröskatonát. Akik tűzharcba bocsátkoztak velük, azokat megsemmisítették.

Látva a vörösök vezetői, hogy rekvirálás közben komolyabban is bajba kerülhetnek, gyorsan rendezték soraikat. Szabályos ütközetben törték le a hirtelen alakult és a vörösöktől zsákmányolt fegyverekkel védekező polgárőrséget.

Höfner István harminckét éves budapesti kereskedő, ezredparancsnok, Bienenstock Ármin harmincegy éves budapesti vasmunkás, politikai megbízott és Török István huszonnyolc éves szolnoki végrehajtó gyakornok, századparancsnok irányításával hamarosan leverték a kis létszámú önvédelmi csapatot.

Domonkos Imre csendőr őrmester tűzharcban lelte halálát. Trupolai János csendőr őrmestert, a polgárőrség szervezőjét többedmagával foglyul ejtették.

Bienenstock Ármin politikai biztos rögtön halálra ítélte Trupolait, de mielőtt kivégeztette, véresre pofozta.

Hosszú István földműves halálát akként tetézték szenvedéssel, hogy először belelödöztek, majd összeszurkálták.

Pozsgay Sándor földművesnek azért kellett meghalnia, mert köpéssel fejezte ki véleményét a vörösökről. Szándékosan lődöztek bele úgy, hogy egy ideig életben maradjon. Hiába siettette, hogy lőjék már agyon, ezt csak akkor tették meg, amikor elvesztette eszméletét.

A többi foglyot megkínozták és elzárták azzal a céllal, hogy forradalmi törvényszék elé kerüljenek. Bosszújuk betetőzéseként a kivégzettek és elfogottak házait feldúlták a vörösök. Ugyanezt tették a csendőrlaktanyával is.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 11. 00:43 | Sorszám: 584
*

1919 május 4. – vasárnap

A csehek előnyomulása Egerben is általánossá tette azt a hiedelmet, hogy a vörös uralom percei meg vannak számlálva.

Hozzáfogtak a polgárok a korábbi rend helyreállításához. Amikor a tanácsköztársaság helyi tisztviselői értesítették erről a fővárost, onnan útba indították a Tormássy-féle karhatalmi zászlóaljt a mozgolódás letörésére.

Értesülve a vörös különítményesek közeledtéről, Sárbogárdi Mészöly Géza negyvenhárom éves őrnagy fölszedette a síneket a Tormássy-zászlóaljt hozó szerelvények előtt. A különítményes alakulat mégis behatolt a városba és megkezdte az ellenforradalmárok letartóztatását.

Sárbogárdi Mészöly Géza feleségével együtt elmenekült otthonából. Az volt a szándéka, hogy ideiglenesen a Várállomás melletti őrházban kér menedéket, mert tudomása szerint ott megbízható vasutas teljesített szolgálatot.
Időközben azonban a Várállomás környékét is ellepték a vörösök, s lesben álltak a mondott őrházban. Alig toppant be, nyomban ledöfték szuronnyal.

Így, sebesülten is próbált elmenekülni. A nyomába eredő vörösök lövéssel leterítették, majd hozzá rohantak és összeszurkálták.

Közelről látva a feleség, mint koncolják fel a férjét, ájultan zuhant a sínek közé.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 07. 13:01 | Sorszám: 583
*

1919 május 4. – vasárnap

Pirkadatkor egyik pillanatról a másikra heves lövöldözés támadt Hatvan városában. Rajtaütéssel lepték meg a várost azok a Budapestről jött különítményesek, akik a fővárosba menekült hatvani direktórium segélykérésére érkeztek visszaállítani a vörös uralmat.

Chlepkó Hantos Ede népbiztos utasítására Cserny József terrorista parancsnok Hatvanba irányított harminc Lenin-fiút Bertók József vezetésével.

A két teherautóval helyszínre robogó különítmény első dolga volt a Grassalkovich kastélyban lévő iglói géppuskások megtámadása, de Bertók József úgy látta, hogy nem fognak boldogulni az elszánt iglóiakkal. Ezért Bertók még kora reggel erősítést kért telefonon Cserny Józseftől.

Az erősítés érkeztéig véghez vitték az előre eltervezett leszámolásokat. Hajdú Aladár negyvenéves füszerkereskedőt a lakásán ölték meg két pisztolylövéssel.

Kobovits Bogdán vörösőrt szintén az otthonában végezték ki, - előbb szuronnyal megvakították, majd lelőtték.
Németh József vörösört az utcán, mennyasszonya mellett lőtték agyon. Mindkettőjüknek kötelességszegést róttak a terhére, amiért nem keltek a direktórium védelmére.

Mészáros József ötvennyolc éves cukorgyári munkás a lányáért aggódva hagyta el lakását. Eltévedt golyó oltotta ki életét.

Hittl Vencel célzott lövéstől halt meg: a látottaktól ijedtében futni kezdett, a terroristák menekülőnek hitték és megölték.

Órákon belül a helyszínre vezényelték a hétszáz fős Jakab-féle karhatalmi zászlóaljt. Ez reménytelenné tette az iglói géppuskások ellenállását.

Megadták magukat. További sorsuk ismeretlen.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 06. 23:11 | Sorszám: 582
*

1919. március 20. csütörtök

Noha a tanácsköztársaság létrejöttének dátuma 1919. március 21. péntek, a döntő fontosságú közvetlen előzményekre huszadikán került sor.

Újságok e napon nem jelentek meg a betűszedők egyeztetett sztrájkja miatt. A kormány biztonsági ügyekért felelős tatai és a fővárosi karhatalom vezetői azzal foglalkoztak, miként vegyék elejét annak a 23-ra tervezett kommunista fegyveres zendülésnek, amelynek szervezését a külső kőbányai gyűjtőfogházból irányította Kun Béla és szorosabb környezete. A koalíciós kormány, élén Berinkey Dénes miniszterelnökkel, készült a délután 17 órára kitűzött minisztertanácsi ülésre, hogy megtárgyalja a tervezett tárgysorozatot.

Délelőtt tizenegy órakor váratlanul megjelent Vix francia alezredes a budavári királyi palotában, Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök hivatalában.

Elkísérték őt az Entente (antant) néven ismert katonai szövetség Budapestre akkreditált angol, olasz, amerikai képviselői. Vyx volt a szövetséges katonai misszió vezetője. Azért kereste fel Károlyi Mihályt, hogy átnyújtsa neki azt a jegyzéket, amelyet előző nap küldött Belgrádból de Lobit tábornok, a Magyarország ellen vezényelt francia csapatok ideiglenes parancsnoka.

Ez a Vyx-jegyzék néven ismert diktátum az egész magyar történelem egyik legtragikusabb dokumentuma.

Jelentőségéhez képest szövege igen kevesek előtt ismert, mivel csak elvétve, s akkor is csupán száraz szakkönyvekben publikálták. A jegyzék nyomán keletkezett a tanácsköztársaság.

Betű szerinti hiteles szövege a következő:


"Magyarországi hadsereg de Lobit tábornok,
a magyarországi hadsereg ideiglenes parancsnoka
Belgrád, 1919. március 19.

Károlyi gróf őkegyelmességének
a magyar köztársaság ideiglenes elnöke Budapesten...

Kegyelmes Uram!

A békekonferencián, az 1919. február 26-iki ülésen elhatározták, hogy azon célból, hogy a munkálatok folytatását akadályozó minden összetűzést elkerüljenek, tanácsos a magyarok és a románok között egy semleges zónát létesíteni, amelyben sem magyar, sem román katona nem lehet, amelynek azonban a fontosabb pontjait a szövetséges csapatok fogják megszállani. A főparancsnok engem delegált, hogy mindazon kérdéseket, melyek a konferencia ezen elhatározására vonatkoznak, Kegyelmességeddel egyetértóleg szabályozzam.

Budapesti képviselőm, Vyx alezredes a következőkkel van megbízva:

1. A fent említett elhatározást Önnek bemutatni és Önnel közölni, hogy milyen feltételek mellett szándékozom azt keresztülvinni.

....."

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 05. 23:20 | Sorszám: 579
*

1919 május 3. – szombat


A jegyzőkönyvben felsorolt áldozatokat már holtan szállították a komáromi katolikus temetőbe.

De a tömegsírba nem kilencvenkilenc, hanem száztizenhét halottat temettek a megszálló cseh katonai hatóságok. Az eltemetettek pontos számát maguk a csehek közölték hivatalosan Wajdits Bélával, a győri direktórium nevében intézkedő politikai vezetővel.

Tragédiát súlyosbító magyarázata van a kilencvenkilenc és a száztizenhét közötti különbözetnek. Ugyanis a vérfürdőt rendező cseh légionisták számos foglyot ejtettek és közülük tizennyolcat kivégeztek.

Névsoruk a következő:

1.NAGY SIMON, 15 éves, rom. kath. vallású molnárinas, lakik: Komáromban, Citrom utca 22. szám alatt.

2.IVANICS JÁNOS, 23 éves, rom. kath. vallású földműves, lakik: Komáromban, Csillag utca 10. szám alatt.

3.KISS JÓZSEF, 19 éves, rom. kath. vallása napszámos, lakik: Komáromban, Polgár utca 11. szám alatt.

4.RÓKA JÓZSEF, 21 éves, rom. kath. vallású cipész, lakik: Komárom megye, Ács községben.

5.PIRST1TZ JÓZSEF, 27 éves, református vallású pék, lakik: Komáromban, Czigány tér 2. szám alatt.

6.SZENDREI JENŐ, 22 éves, izraelita vallású, nyomdászsegéd, lakik; Komáromban, Citrom utca 15. szám alatt.

7.DVORNICSEK NÁNDOR, 20 éves, református vallású hentes, lakik: Komáromban, Vágdunasor 44. szám alatt.

8.DÉKÁNY ISTVÁN, 21 éves, református vallású halász, lakik: Komáromban, Czigány tér.

9.CSUTI JÁNOS JÓZSEF, 20 éves, rom. kath. vallású pincér, lakik: Komárom-Újvárosban.

10.VARGA FERENC, 19 éves, rom. kath. vallású gyári munkás, lakik: Komárom megye, Izsa község.

11.LENGYEL FERENC, 21 éves, rom. kath. vallású munkás, lakik: Komáromban, Erzsébet-szigeten.

12.JANKULÁR JÁNOS, 21 éves, rom. kath. vallású munkás, lakik: Komárom megye, Udvard községben.

13.GANZER GYULA, 21 éves, rom. kath. vallású munkás, lakik: Komáromban, Tó utca 24. szám alatt.

14.KECSKÉS ZSIGMOND, 28 éves, református vallású fuvaros, lakik: Komáromban, Hosszú utca 15. szám alatt.

15.MÁRTON KÁROLY, 34 éves, református vallású mázoló, lakik: Komáromban, Ősz utca 9. szám alatt.

16.BARÁTH ISTVÁN, 29 éves, rom. kath. vallású bádogos-segéd, lakik: Komáromban a Nádorvonal soron.

17.PARADI JÁNOS, 19 éves, rom. kath. vallású zenész, lakik: Komáromban, a Pihegö utcában.

18.PETROVICS ISTVÁN, 47 éves, rom. kath. vallású hivatásos tűzoltó, lakik: Komáromban, Csillag utca 9. szám alatt.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 05. 10:15 | Sorszám: 578
*

Részletek a jegyzőkönyv betű szerinti szövegéből:

"JEGYZŐKÖNYV
felvéttetett Komáromban a rom. kath. temetőben 1919. évi május hó 3-án alulírottak jelenlétében a folyó évi május l-jén történt összeütközés alkalmával elhalt egyének hullaszemléjekor.

1. számú hulla: A 20-22 évesnek látszó középtermetű, gesztenyebarna hajú, kék szemű, bajusztalan férfi hullán különösebb ismertető nincs. Ruházata: fekete civil kabát, fekete nadrág, rövid fehér harisnya, fehér gatya, halványkék ing, kötött berlini kékesszürke nyakravaló. (...)

7. számú hulla: középtermetű, gesztenyebarna hajú, kék szemű, nyírott, vöröses bajuszú férfihulla, 28-30 évesnek látszik. Ruházata: fekete civil felöltő, sárgás kabát, kék posztómellény és nadrág, fehér gatya, sárgacsíkos, puhagallérú ing, kötött nyakkendő.
Zsebében találtatott: kettő db. kis kulcs és 38 fillér készpénz.
(...)

26. számú hulla: Jól megtermett, magas férfihulla, haja barna, ritkás, szemei kékek, 30 év körüli, felső fogazata hiányos. Ruházata: polgári kéken téli¬kabát, zöldes alsókabát, amelyen piros szalag (szocialista jelvény) van, mellénye hasonló szinti, csíkos, fehér ing, fekete kötött nyakkendő, a nadrág színe alsókabátjához hasonló, kékes rövidgatya, sárga harisnya, zsebeiben üres pénztárca volt.
Találtatott a győri postahivatalnak 1911, július 13-án 850. szám alatt Muttyánszky Solymár címre 2 kg 600 gr súlyú csomag feladását igazoló postai feladóvevény. A Magyar Vagon- és Gépgyár ,Egyetértés' Tornaosztálya által kibocsájtott ülőhelyre szóló jegy. Németh Antal és Mayercsák Gyula névjegyei. A magyarországi szociáldemokrata párt Mayer Lajos Simor tér 19. szám névre szóló könyvecske, mely a győrszigetí L. sz. szocialista pártkör bélyegzőjével van ellátva. A Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége által 11094. szám alatt Mayer Lajos nevére kiállított tagsági könyv, mely szerint Budapesten 1889. évben született s a szövetségnek második osztályában 1917. évi október hó 1-je óta tagja. Mayer Lajos fényképe, mely a hullával azonos. Egy darab húsz koronás lebélyegezetlen bankjegy, egy karikára fűzött öt darab kulcs. Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete Országos Egyesületének alapszabályai. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, valamint az Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége között létesítendő kollektív szerződés tervezete. Győr város polgármesterétől. Mayer Lajos úrnak tb. főmérnök, Vagongyári mérnök Győr' címzéssel ellátott hivatalos boríték. Győri Újság XII. évfolyamának 97. száma. Reakciós szervezkedés a városházán' című irat. 'Hüch wolgb. Herrn Lajos Mayer Győr, Vagongyár' címre szóló képes levelezőlap. A pólai k.u.k. matrosen korps. által 1911. december 8-án kiállított Erlaubnisschein Mayer Lajos névre szól. A.M. SZ. üzemi választmányok. 'Az ,Amosz Gépészmérnöki Szakosztályának 1919. január 25-iki ülésébenjavasolt változtatások'című irat. Ifj. Kecsuaz Károly névjegye. Fürst Miksa szombathelyi lakos (Kisfaludy utca 51.) 1918. november 20-án, Kedves Mérnök Úr!-nak címzett levele. Mayer Lajos okleveles gépészmérnök névjegye. Magyar Tanácsköztársaság Győrvárosi és Megyei Direktórium által Mayer Lajos és Müller Nándor részére kiállított meghatalmazás. Mayer Lajos oki. gépészmérnök és győri Vagongyár közötti viszonyról ,Jelentés'. Mayer Lajos által aláírt beadvány a ,MagyarKir. Honvédelmi Minisztérium tek. Munkásügyi Panaszbizottsága magántisztviselők részére, Budapest' címmel. Györváros élelmező hivatala által 1919. április 27-én Mayer Lajos névre kiállított és 1919. október 31-ig érvényes igazolvány. Virgil aláírással Budapesten 1912. XII. 2-án Kedves Husinak címzett levél. A Magyar Mérnök és Építész Egylet győri osztályának 132. számmal jelzett és múlt évről szóló 4 darab tagságidíjnyugta. Dr. Halmi Gyula névjegye. Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége ügyrendje'című irat. A Művezetők Országos Szövetsége alapszabályai című könyvecske. A nyomozat szerint Hévey István győrszigeti állami elemi iskola igazgatója az elhaltnak rokona. Felismertetett Jungbluth Ferenc komáromipénzügyi tisztviselő által is.
(...)

51. számú hulla: Középtermetű, izmos, sötétbarna hajú, 28 év körüli, erős szemöldökű, fekete, rövid, gyérbajuszos, világosbarna szemű, ép fogazatú, gömbölyű arc, kemény tenyér. Ruházata: katonaing, vászongatya, kékes katonablúz és nadrág. Nyakában egy zsinegen, egy 10 filléres nagyságú Máriaérem.
(...)

93. száma hulla: Középtermetű:, lesoványodott, gyenge 20 év körüli férfihulla, dús, hosszú barna hajjal, kék szemekkel, borotvált arccal és bajusszal, ép, rövid fogakkal. Különös ismertető jele nincs. Ruházata: rövid télikabát, kato¬nablúz, fekete kamgarnadrág és mellény, civil fehér ing lehajtott gallérral, finom kék betéttel, fekete kötött nyakkendő sárga nyakösszeszorítóval és nyak-kendőcsiptetővel. Alsónadrágja német szabású.
Zsebében egy piros gomb (szocialista jelvény), egy nádból való kis cigarettaszipka, egy kékcsíkos zsebkendő", melynek egyik végében H betű van piros- pamuttal bevarrva s egy .Május 1. 1919.jelvény.
(...)

99. számú hulla: Erős, izmos, magas homlokú férfihulla, haja elöl hiányzik, hátul hosszú, vöröses arca gömbölyű, szeme szürke, arca borotvált, bajusza hosszú, vöröses. Különös ismertető jele nincsen. Ruházata: Fekete cheviot télibekecs, katonablúz, alatta munkásblúz, barnás kockán mellény, munkásing, munkásgatya, kék katonanadrág, szíjjal összetartva, kékes lábszárvédó és kapca. A hulla vízből fogatott ki.

K.m.f. Dr. GaalJenős.k.
városi t. főorvos
Dr. Biringer Mór s.k.
rendőrorvos
Dr. Lipscher Mór s.k.
kórházi igazgató-főorvos
Dr. Mezey János x.k.
megyei t. főorvos
Farkas Béla s.k.
jegyzőkönyvvezető
Weiszenhacker s.k.
jegyzőkönyvvezető
Olvashatatlan aláírás
jegyzőkönyvvezető
Édes János s.k.
jegyzőkönyvvezetőˇ"

*

dr.o
  Válasz | 2005. július 04. 19:27 | Sorszám: 577
Kaleb!
Ön 350-es hozzászólásában egy olyan attitűdről tesz tanúságot, mely a legsötétebb, ami emberi lélekben fészkelhet. Ön darabra méri, relativizálja az emberi életet. Ez az a szemlélet, amely a hidegvérű gyilkosok, népírtók emberképét jellemzi, ahol egy-egy emberélet nem abszolút értékkel bír, hanem mint tárgy, munkaeszköz, számadat szerepel. Efféle gondolkodáshoz negatív érzelmi megalapozottság szükségeltetik, mégpedig az empátia teljes hiánya. Aki képes semmibevenni az emberi élet alanyi abszolútértékét, amellett senki, még saját családtagjai sem lehetnek biztonságban. Efféle ember bármire képes. Példákat sorolni nagyon künnyű, ebben a topicban is bemutattatott már több tucat.

Tekintettel arra, hogy efféle fórumon nem személyek szerepelnek, hanem szövegek, az én hozzászólásom is az ön szövegéről szól, nem pedig a személyéről, amit nem ismerek. Íme az ön 350-es hozzászólása:

"ráadásul sokkal több embert is gyilkolt meg"
Mármint a kommunizmus. Ez szerintem nagy tévedés, mint lentebb próbáltam elmagyarázni. Amit a fekete könyv állít, az egyszerü statisztikai nonszensz. Ezt anélkül mondom, hogy a számait kétségbevonnám. Amit kétségbevonok, az az értelmezés.

Mondok egy példát, hasszámokkal. Ha Szegeden születik egy évben 3.000 gyerek, Budapesten meg 30.000, mondható-e, hogy Budapesten tizszer akkora a termékenység? Ha Budapesten kerületenként egyenletesen születnek a gyerekek, akkor egy kerületre kevesebb, mint 1500 jut. Így ha kerületenként nézed, úgy tünik, hogy Budapesten születik kevesebb. Melyik kevesebb? Melyik több? Enek a megállapítására találták ki az intenzitási viszonyszámokat. Amiből ugye van nyers és tisztitott is. Nem is olyan buták ezek a statisztikusok és demográfusok.

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 04. 09:45 | Sorszám: 576
*

1919 május 3. – szombat

Miközben zajlott a győri munkás- és katonatanács mindvégig indulatos, zaklatott ülése, negyvenöt kilométerrel odébb, a szomszédos Komáromban komor csendben végezték munkájukat a hivatalos halottszemle résztvevői: orvosok, közigazgatási hivatalnokok és a megszálló cseh hatóságok hatalmi megbízottai.

Utóbbiak elsősorban arra vigyáztak, hogy a május elsejei emberirtás magyar áldozatain lévő külsérelmi nyomokról a legcsekélyebb adat se kerülhessen a jegyzőkönyvbe.

A légionisták ugyanis szörnyű kegyetlenséggel mészárolták le az útjukba kerülő, még élő sebesülteket.

Szigorú rendszabályokkal tartottak távol mindenkit a halottszemlének még a környékéről is. Sietni kellett a tetemek elhantolásával, mert oszlásnak indultak a tavaszi időjárásban. Amennyire emberileg lehetséges volt, példaszerűen lelkiismeretes munkát végeztek a halottszemle orvosai, polgári intézői. Annál ridegebben mellőztek mindenféle emberiességi követelményt a megszálló katonai és politikai tényezők.

Hiába kérték, sürgették ismételten a győri direktórium képviselői az együttműködést, merev elutasításban részesültek. Még a temetésre sem engedtek át senkit a tanácskormány által ellenőrzött oldalról. Azt is kegynek tekintették, hogy megbízottaik jelenlétében lemásolhatták a győriek a halottszemle másodpéldányát az innenső parton, a vörös határőrség helyiségében.

Laponként adták ki kezükből másolásra, s laponként rögtön vissza is vették a harminchat gépelt oldalnyi jegyzőkönyvet.

Terjedelmi okból le kell mondanom az egész dokumentum közreadásáról, de az alább idézendő részletek is teljes értékű bizonyítékul szolgálnak a halottszemle végzőinek lelkiismeretes munkájára.

*

szalonna
  Válasz | 2005. július 03. 23:40 | Sorszám: 575
Sajnos a csordaszellem mitológiát követel magának, ezért ballib barátaink 19-et időről időre ismét előveszik. Nagyon fontos, hogy az akkori naplók, feljegyzések bekerüljenek a köztudatba. Hiszen mindnyájunk számára nagy szégyen, ha ballib honfitársaink ilyen eszement gyilkolászást próbálnának a zászlójukra tűzni.

Egyébként én ezt nem speciális lekibertegségnek tartom, hanem egyszerű - de annál sajnálatosabb - csordaszellemnek, amelyhez persze kellő ismerethiány is párosul.

De sajnos mindannyian egyre tudatlanabbak leszünk - ezért is jó az eseményeket újra felidézni.

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 03. 12:08 | Sorszám: 574
*
Kedves Turul!

Változik a világ, ma már mégse lehet az 1919-es, 45-utáni és 56-utáni gyilkolászással, elhurcolással és vagyonelkobzással meggyőzniük a DEMOKRÁCIÁRÓL és a HALADÁSRÓL az embereket.

Mégjobban megnőtt a propaganda, a hazudozás szerepe.
Nagyban építenek a tudatlanságra, a történelemhamisításra és a felejtésre.

Szemrebbenés nélkül akár az ellenkezőjét is állítják, mint előzőleg. Nagy gyakorlatuk van a nemzeti értékek és tudat gyalázásában, a lejáratókampányokban, a személyiség támadásában és a sunyi konspirációban.

Mindezt felsőbbrendűségi tudattal, a forradalmár primitív ősi hitével, mellényével teszik.

Nem ártana elemezni lelkületüket.

*

Turul
  Válasz | 2005. július 02. 22:20 | Sorszám: 573
Minden elismerésem a tényhalmaz idehozataláért.

Érdekes, hogy monológ lett belőle.
Mégcsak a jelenre vonatkozó (a jövő...)következtetések levonására sincsenek jelentkezők.
Pedig ez harmadszor ismétlődik.
Igaz más eszközökkel, de ugyanazokkal.
Hasonló módszerekkel.

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 02. 21:48 | Sorszám: 572
*

1919 május 3. – szombat

Győrött a vármegyeházán viharos ülést tartott a városi-megyei Munkás-és katonatanács.

Rendkívüli összehívására a május elsejei komáromi tömeges tragédia szolgáltatott okot. Noha a korabeli dokumentumon hiányzik a vitában felszólalók neve mellől viselt tisztségük megjelölése, ez nem akadályozza a tanácskozás lényegének megértését.

"Győr, máj. 3.
A győri munkás- és katonatanács ma délután 3 órakor ülést tartott, melyen a komáromi tragédiát a maga meztelenségében elmondták.

Napirend előtt heves vita után úgy határoztak, hogy a gyűlést nyilvánosság mellett tartják meg.
Dobó Sándor: Érzem, hogy súlyos helyzetben vagyok, de a vagongyár és ágyúgyár munkásai nevében kötelességem felszólalni. A vagon- és ágyugyár ellenőrző munkássága a hadügyi népbiztostól a vizsgálat levezetését és a bűnösök méltó megbüntetését kívánja. (...) A munkásság kívánsága az, hogy a direktórium hagyja el a helyét. A direktórium folyton egymagában határoz, az intétöbizottságot nem hívja össze. (...)

Szabó József: Dobó indítványát fogadja el. A direktórium eddig nagyon magas lovon ült, le kell onnan szállítani, a kelevényt fel kell vágni. (...) A hadügyi népbiztosság megtiltott minden önkényes katonai vállalkozást, a direktórium mégis százakat küldött a vágóhídra. (...)

Gergely Aladár: A komáromi tragédiát tót agent provokatörök csinálták, akik elbolondították az intézőbizottságot, hogy Komáromban minden el van intézve, csak be kell sétálni. Hétfőn volt az első kísérlet, mely nem sikerült. A szerdai dologról véletlenül értesült. Erre felment az intézőbizottsághoz, mint városparancsnok, kiutasították azzal, hogy semmi köze hozzá.

Sőt amikor tiltakozott, Stick azt mondta, hogy képeslapot küld neki Komáromból. Höchfelder, a demarkációs vonal parancsnoka is tiltakozott a kaland ellen. Hiába. Százakat és százakat halálba küdtek. Löbl egy Torna nevű tanoncnak a hídon azt mondta, menj előre, mert lelőlek. Nyolcvan sebesültet szállítottak Budapestre. (...) 100-nál több a halottak száma. Akiket foglyul ejtettek, azt főbe lőtték. Ez gyalázat és ez fejeket követel. Győrbe haza csak 25 embert várhatnak.

Bécsi István kijelenti, hogy a pártvezetőség a dologhoz nem akart hozzájárulni.

Wajdits Béla: A komáromi tragédiában a pártvezetőség nem hibás, Ő két figyelmeztetést adott. A súlyos külpolitikai helyzetet és hogy azokat, akik mint civilek elmennek, ha elfogják őket, felakasztják mint franktiöröket. Olyanokat küldtek egy vár elfoglalására, akik egy puskát sem tudnak elsütni. A direktórium ezzel szemben titkolódzik és a sajtót elnyomja. A harc több mint száz elvtársunk életébe került, kiknek nagy részét felakasztották, de Komáromban is számos munkásélet pusztult el.

Szabó József elmondja az egész tragédia lefolyását. Győrött lecsirkefogózták azokat, akik tiltakoztak, noha a katonai parancsnok könyörgott, hogy ne csináljanak semmit. Komáromban a hídon a katonák nem engedtek vissza senkit. Lelövéssel fenyegették. Ez is sok áldozatot követelt.

Pogány Imre referált a vádakra: A komáromi kirándulásnak a direktórium ellene volt, csak a direktórium helyiségében történt a megbeszélés, ami nem jelenti annak rendelkezését.

Nagy István előadja, hogy Budapesten a propagandavezetövel (Szamuely Tiborral - a szerk.) tárgyalt, aki a terv végrehajtását a győri munkásság döntésére bízta.

Gergely Aladár (...) Indítványozza, küldjenek koszorút a komáromi temetésre.
(...)
Az ülés egy órakor végződött."

Tehát már negyedikén.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. július 01. 21:56 | Sorszám: 571
*

1919 május 3. – szombat

Cserny József egyik belső embere, Groó Géza este átrándult autón Budára a Lenin-fiúk Teréz körúti laktanyájából, hogy meglátogassa nőismerősét, Bodnár Gyulánét.

Beszélgetés közben panaszkodott az asszony ácsmester férjére. Groó Géza visszatérve a Teréz körúti Batthyány-palotába, maga mellé rendelte Luy Béla, Csonka László, Bartalos István terroristát. Tehergépkocsin indult kiválasztott társaival erre a második budai útra.

A mit sem sejtő Bodnár Gyula ácsmestert minden indok és magyarázkodás nélkül felparancsolták a teherautó ponyvával takart rakfelületére. A teherkocsi robogása közben pisztollyal belelövöldöztek Bodnár Gyulába, rohamkéssel összeszurkálták, majd kizsebelték. Csupán néhány pillanatra álltak meg a Margit hídon, ahonnan a Dunába hajították az ácsmester tetemét, aztán robogtak tovább a Teréz körúti körlet felé.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. június 30. 15:02 | Sorszám: 570
*

1919 május 3. – szombat

Alkonyatkor kivégzés volt Budapesten, az Országház-téren. Nemes Géza terrorista különítményesen hajtották végre a golyó általi halálra szóló ítéletet.

Nemes Géza, mint a Bandi Ferenc parancsnoksága alá tartozó terrorcsapat tagja Budafokon razziázott ellenforradalmárok után és feladata végeztével nem csatlakozott a fővárosba visszaérkező különítményhez.

Ehelyett három társával együtt lemaradva, irányította a fegyveres rablást a razzia során megismert házakban.
Négyük közül csak Nemest ítélte halálra a Pasztrik Mihály, Posztpihál Ferenc, Rózsa Izidor összetételű katonai forradalmi törvényszék.

Mivel kezdett elharapózni országszerte a vörös fegyveres garázdálkodás, elrettentő példaként lőtték agyon Nemes Gézát nyilvánosan, feltűnő helyet választva az ítélet végrehajtásához.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. június 28. 23:55 | Sorszám: 569
*
1919 május 3. – szombat

Szamuely Tibor Szolnokról különvonatán tért vissza Abonyba, ahol délután a helyi ellenforradalmi próbálkozások megtorlásához látott.

Az előző napon nemzetőrséget alakítottak a fehér érzelmű katonaviselt férfiak. Közéjük állt Csibrán József vörösör is. Életéért rettegve Csibrán, Szamuely parancsára összeállította a nemzetőrség névsorát.

E névsor alapján fogták el Sarudi Battik Béla huszonkilenc éves orvostanhallgatót, tartalékos főhadnagyot. Egyenesen Szamuely vonatirodájába kísérték. Szamuely öt percen belül ítélkezett felette. Vörös parancsnokságot ígért a tartalékom főhadnagynak és amikor az nemet mondott, Szamuely akasztásos halált mondott a fejére.

Stern Mózes Lenin-fiú vállalkozott az ítélet végrehajtására. A Ceglédre vivő országút szélére, a postával szembeni görbe fára kötötte fel az áldozatot.

A kiszenvedett Sarudi Battik Bélát holtában is ütlegelték, s a délutáni kivégzéstől este tízig hagyták tetemét az alkalmi akasztófán.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. június 28. 12:06 | Sorszám: 568
*

1919 május 3. – szombat


Szolnokon május elsején és másodikán gyors iramban szervezték újjá a régi rendet abban a biztos tudatban, hogy megbukott a bolsevik diktatúra.

De harmadikára kiderült, hogy a románok a Tisza túlsó partján maradnak. Erre lábra kaptak a vörösök, rohammal visszatértek a városba és megkezdték a leszámolást.

Naphosszat fegyverek ropogtak az utcákon, hajtóvadászattal kerítették kézre a kezdeményezőket és a résztvevőket. Számos utcán rekedt embert szó nélkül lelőttek, mert külsejükből ítélve az urakhoz is tartozhattak.

A különvonatával ide érkező Szamuely Tibor vezette a visszatérő vörösöket. Csatlakozott hozzájuk a pályaudvar fegyveres őrsége, a vasutas kommunisták fölfegyverzett csoportja és a minden zűrzavarra összecsődülő lumpen réteg, önmagát nyilvánítva Szolnok város proletariátusának.

Elsőnek Oesterreicher Nándor negyvenkét éves szesznagykereskedővel számoltak le, mert a helybeli bosszúvágyók szerint géppuskával lőtték a vörösöket a dúsgazdag ember házából. Oesterreicher Nándort a helyszínen meggyilkolták, tetemét az udvarra vonszolták, darabokra tépték; egész házát kirabolták, s amit nem vittek el, azt pozdorjává zúzták.

Tűvé tették a várost a három Sefcsik-fiúért is, mivel ők kezdeményezték és irányították a kétnapos szolnoki ellenforradalmat. A Sefcsik-fivéreknek sikerült elmenekülniök. Foglyul ejtett anyjukat huszonöt botütéssel verték ájultra, mondván: akik a románoktól reméltek megváltást, bűnhődjenek, román brutalitással szenvedjék el a hírhedt „dou zecse-csincs"-et.

Elfoglalták a csendőrlaktanyát, de nem találtak benne harcképes embert, csak három betegszobán lévő tiszthelyettest, akik éppen azért nem futottak el a vörösök elől, mert teljesen vétlenek voltak. Ennek ellenére a helyszínen felkoncolták Sztankovics Sándort, Torday Lajost és Osbáth Gyulát.

Egy ismeretlen huszár hadnagyot az utcán lőttek agyon;

Szikszay György negyvenöt éves törvényszéki elnököt szintén az utcán ölték meg, amikor menekülni próbált a városból a tanyavilágban bujkáló családja után.

dr. Pethes Manó harmincnyolc éves törvényszéki bíróra a lakásán törtek rá, a sarokba szorították és agyonverték; úgyszintén megölték Szántai Ferenc ötvennyolc éves kereskedelmi utazót, Tövis Béla harmincegy éves MÁV-forgalmi tisztet, Sugár Miklós huszonhat éves fakereskedőt.

Két főhadnagy, Tálasy Vámos Zoltán és Vermes István, mindkettő huszonhárom éves, utcai harcban vesztette életét.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. június 27. 17:17 | Sorszám: 567
*

1919 május 3. – szombat


A debreceni terrorkülönítmény azután sem bomlott fel, hogy román megszállás alá került a város.

Tagjait együtt tartotta parancsnoka, Nagy József, a huszonnyolc éves hentessegéd. Heves megyébe menekültek a román kézen levő Tiszántúlról és folytatták megtorló akcióikat.

Május harmadikán váratlanul meglepték a Poroszló határában lévő Tilaj-pusztát, mert hallomásból úgy tudták, hogy Komáromy István, az itteni uradalom intézője vágóállatokat küldött a közelben lévő cseh katonaságnak. Ezért nem csak az intézőt szánták halálra, de az egész családját ki akarták irtani.

Miközben folyt a gyanúsított vallatása, Juhász Alajos, Szentistván község jegyzője önfeláldozó bátorsággal biztonságba menekítette az intéző feleségét és gyermekeit.

A debreceni terroristák agyonlőtték Komáromy Istvánt; zsebeit átkutatták, karikagyűrűjét lehúzták, lakását kifosztották és feldúlták.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. június 25. 23:32 | Sorszám: 566
*

1919 május 3. – szombat


A Miskolczi Napló e napi vezércikkéből:

„Számoljunk mind, akik ebben a városban élünk, akiket idekapcsolnak érzései, egzisztenciális érdekei, hogy mától kezdve csehszlovák csapatok veszik át itt az uralmat.

A nehéz érzések, a megpróbáltatások ideje tegye a szíveket nemesekké, az idegeket edzettekké, az önmegtartóztatást férfiassá.

Fogadjuk az elkövetkezendőket nyugodt méltósággal, ügyeljen mindenki gondosan, hogy a rendet ne zavarja semmi és itt, ahol az eddigi nehéz időkben is mindig példás rend volt, ezután se legyen másképp."

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. június 24. 23:02 | Sorszám: 565
*

1919 május 3. – szombat

Kun Béla minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vett annak érdekében, hogy Ausztria, valamint Bajorország fővárosában - Bécsben és Münchenben is- a budapestihez hasonló totális kommunista diktatúra kerekedjen felül.

A rövid életű müncheni hatalombitorlás után azonban május harmadikán nyilvánosságra került, hogy vérfürdővel vetettek véget a bajor tanácsköztársaságnak.

A bajor polgári gárda és az össznémet birodalmi hadsereg három napon át, elszánt utcai harcokban verte le a kommunista forradalmat.

Százával lőtték halomra a szembeszegülő világforradalmárokat.

A müncheni tragédia hallatán Kun Béla úgy határozott, hogy még energikusabban sietteti Bécs forradalmasítását.


* * *

De Lobit francia tábornok, aki a Magyarország déli és keleti területein felvonultatott antant-haderők parancsnoka volt, május 3-án tájékoztatta Misic vajdát, a szerb királyi hadsereg vezérkari főnökét a Budapest ellen tervezett invázióról.

"Lobit tábornok
az Armée d'Hongrie parancsnoka
Misic vajda úrnak, a szerb hadsereg vezérkari főnökének.

Van szerencsém közölni Önnel, hogy táviratot kaptam a főparancsnoktól, amelyben számol a szövetséges hadseregek összpontosított felvonulásának lehetőségével Budapest ellen.

Ami engem illet, nekem előírja: tegyem meg az előkészületeket arra, hogy képesek legyünk haladéktalanul végrehajtani a tervbe vett hadműveletet abban az esetben, ha a párizsi konferencia ezt a hadműveletet előírná.

A főparancsnok parancsainak megfelelően a hadsereget Szeged térségében összpontosítom, úgy számolok, hogy ez az összevonás május 6-ig befejeződik.

Hálás lennék Önnek, ha a helyzetnek megfelelően megtenné a szükséges intézkedéseket, hogy a dunai gyalogos hadosztály május 7-re legyen készenlétben a hadműveletekben való részvételre.

Elküldöm Ehretet, vezérkarom főnökét, hogy teremtsen összeköttetést ezzel a hadosztállyal. Kérem Önt, könnyítse meg a küldetését.

Ezenkívül, mivel a helyzet a román elönyomulás miatt teljesen módosult, úgy vélem, szükségtelen fenntartani a védelmi frontot. Tehát május 5-én nyolc órától újra rendelkezésükre bocsátom a hegyizászlóaljat.

P. de Lobit."

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola