*
1919 május 1. – csütörtökA Tatabányán megrendezett bolsevik koporsós politikai színjátéktól alig harminc kilométernyire, a csehek által megszállt Komáromban valódi, súlyos tömegtragédia történt.
Tartózkodva a tények véleményezésétől, csupán az események ismertetésére szorítkozva, -rögzíthető, hogy sem a két világháború közötti korszakban, sem az 1945 utáni kommunista uralom idején szót sem ejtettek ország nyilvánossága előtt a komáromi vérfürdőről.
Ködösek az előzmények. Bécsben élő szlovák kommunista vezetők rábeszélésére járult hozzá a győri diktatórium a Komáromot megszállva tartó csehek elleni fegyveres akcióhoz.
Mayer Lajos győri vagongyári kommunista mérnök makacsul ragaszkodott a vállalkozás végrehajtásához. Ő lett a sebtében riadózott alakulat vezetője. Csupa tizenhét-huszonkét éves fiatalember élén indult el végzetes útjára a különvonat május elsejének hajnalán, még az éjszakai sötétben.
***
"A pályaudvar előtt - amint a szemtanúk mondják - négy hatalmas mozdony állott és okádta a füstöt. A szél a füsttömeget a szőnyi partról Komárom felé sodorta. Látni alig lehetett, mert a Dunán könnyű köd lebegett. A sötétség, a köd és a füst hármas védelme alatt műszaki katonák csónakon átkeltek a Dunán és a híd aknáihoz vezető gyújtózsinórt elvágták és számos aknát eltávolítottak.
Amíg a tűzszerészek ezt a munkát végezték, a győri munkásfiuk a Duna-partra vonultak és megindult a tanakodás, hogy átmenjenek-e, vagy se. A túlsó partról semmi hang sem hallatszott, mintha az egész város kihalt volna.
A nagy csend megerősítette a prolikat ama hiedelmükben, hogy a komáromi csehszlovák katonaság meg van nyerve a kommunizmus ügyének és csatlakozik a győri munkásgárdához.
Pedig április harmincadikán már cseh intézkedések történtek a Duna túlsó partján, amelyek Komárom visszafoglalását még egy tökéletes haditechnikával felszerelt hadseregnek is csak várostrommal és erős tüzérségi előkészítés után tették volna lehetővé.
A város parancsnoka elfogatta a szervezett munkásokat és a meg nem bízható csapatokat kicserélte, a tüzérséget a betörési vonalra és az Erzsébet-szigetre irányította, a Duna-partot pedig teletűzdelte géppuskákkal.
A nagy csendben tehát megindultak a győriek a hídon. Áthaladtak már a híd derekán, még mindig nem hallatszott gyanús nesz, a csapat eleje már a híd végére ért. Az ott álló cseh hídőrség megadta magát.
Már az egész munkássereg átért a híd derekán, a híd bejárójánál pedig feltűzött szuronyokkal álltak a Vörös Hadsereg bakái.
Egyszerre egy rakéta szállt fel a komáromi oldalon és a következő pillanatban elszabadultak a pokol.
Megszólalt a cseh tüzérség és vasesőt zúdított a híd végére, zárótüzet adott le, hogy visszafelé elzárja az utat.
Ugyanakkor a Duna-partról megindult a gépfegyvertűz. A hídon rettenetes pánik keletkezett.
A katonai ismereteket nélkülöző tömeg összevissza szaladgált. Többen vissza akartak szaladni a déli partra, ezeket azonban a vörösök visszatartották. Fejbe verdesték őket és lelövéssel fenyegettek mindenkit.
Sok embert mindjárt az első gépfegyvertűz eltalált. Ezek közül többen beleestek a Dunába.
A két hídfő között lévő tömeg kitűnő célpontot nyújtott a cseh gépfegyvereknek és a srapneltűznek. Miután vezető nem volt, a tömeg néhány volt katona tanácsára lehúzódott az Erzsébet-szigetre és szétoszlott. A magyar tüzérség közben szintén megszólalt és erősen bombázta Komáromot. A cseh tüzérség egy darabig nem hederített a mi lövegeinkre, hanem gránát- és srapnelesőt zúdított a szigetre. Fiatal tanoncok, akiknek kezében soha nem volt fegyver, el-elsütötték a puskát.
A következmény az lett, hogy a Mannlicher úgy arcul verte őket, hogy a foguk kihullt.
A magyar tüzérség lövegei közben a déli partról telibe találták a cseh muníciós raktárt. Eget verő dörgés rázta meg az egész környéket. Ez volt az a dörrenés, melyet még Győrött ís meg lehetett hallani és lángba borult az egész láthatár.
Nagy tüzérségi párbaj keletkezett, és ez volt a szigeten rekedtek egy részének szerencséje. A híd ugyanis felszabadult a zárótűz alól és meg lehetett kísérelni a visszamenekülést. Azok tehát, akikben volt bátorság és nem nagyon messze távolodtak el a hídtól, csúszva, mászva és szaladva visszafutottak a szőnyi oldalra.
Rendszertelen volt a menekülés is, mint az egész akció. Sokan az innenső part drótakadályán fennakadtak és a drót összesebezte őket. Ezeket mellettük elszaladó társaik rángatták le és aztán együtt szaladtak tovább. Az Erzsébet-szigeten lévő munkások egy részét azonban nem lehetett értesíteni, hogy meneküljenek.
A délelőtt folyamán szuronyos cseh bakák jelentek meg egy tiszt vezetése alatt a szigeten. Mayer Lajos, a balsikerű kaland legfőbb értelmi szerzője és társai a bozótokban rejtőzködtek. Amikor ráakadtak ezekre, ott a helyszínen rögtön főbe lőtték. Akik menekülni próbáltak, azokat futás közben lőtték agyon.
*
