Persze, mert unom a topikot. Inkább kelleme 1868-as rüpiratokat olvasgatok - he nem haragszol érte.

"Pedig én várok egy válaszra !"

1919 április 30. – szerda

Szigeti Gusztáv dégi kereskedő búvóhelyül kölcsön adta siófoki nyaralóházát gróf Festetich Sándornak, a Károlyi-köztársaság első hadügyminiszterének, amikor túszok szedését rendelte el a kormányzótanács. Szigeti Gusztávot ezért letartóztatták és Veszprémben tartották fogva.

Halált mondott rá a nap folyamán Lusztig Arnold huszonnyolc éves, nyomdászból lett teljhatalmú politikai megbízott és Pervanger Mihály huszonhat éves vas- és fémöntő, aki parancsnoka volt a Veszprémben működő karbatalmi terrorista különítménynek.

Erősítésként, átmenetileg ebben a különítményben teljesített szolgálatot Budapestről Csomor Gábor, a Cserny József keze alá tartozó legkíméletlenebb különítményesek egyike. Öt bízta meg Lusztig Arnold és Pervanger Mihály a kereskedő kivégzésével, amire Csomor Gábor készségesen vállalkozott. Ez a huszonkét éves, négy elemis terrorista szakmát nem tanult, a 13-as huszároknál szolgált a háború alatt és katona maradt a forradalom idején is.

Miután elvállalta Szigeti Gusztáv meggyilkolását, fölkereste Herczeg Gábor veszprémi fiákerest és kényszerítette, hogy vigye el őt és a halálraítéltet Balatonkenesére. Már alkonyodott, amikor elindultak.

Egy temető mellett megállította Csömör a bérkocsit, leszállt, s egy kökereszt darabjával visszatérve, a követ koloncként Szigeti Gusztávra kötözte. Besötétedett, mire a Balatonhoz értek. Itt megparancsolta a fiákeresnek, hogy gúzsolja össze a foglyot a magukkal hozott drótkötéllel.

Csomor megfenyegette a bérkocsist, hogy erről az útjáról senkinek ne merjen beszélni, különben az életével fizet, s visszaengedte Veszprémbe.

Szigeti Gusztávot pedig leterelte a partra. Húsz-huszonöt lépésnyire a sekély vízbe gázoltatta egy kis homokszigetig. Amikor a szárazulatra értek a sötétben, Csomor Gábor közölte a kereskedővel, hogy ki fogja végezni.

A kereskedő hangosan sírva könyörgött az életéért, esküvel fogadta Csomornak, gazdaggá és boldoggá teszi, ha életben maradhat.

Csomor egészen közelről célzott revolverével áldozata fejére, mégsem találta el. A második lövés sem volt halálos. Elvágódott a megkötözött, kővel terhelt áldozat, vonagló teste lecsúszott a vízbe a szárazulatról. Csömör addig szurkálta rohamkésével a vonagló testet, míg mozdulatlanná nem vált, aztán beljebb taszigálta a vízbe.

S annak igazolására, hogy valóban kivégezte a dégi kereskedőt, levágta egyik fülcimpáját, bemutatni megbízóinak.

Gyalog ment vissza Veszprémbe. A magával hozott fülcimpát átadta Pervanger Mihály különítményes parancsnoknak. Aki meg továbbvitte azt Lusztig Arnoldnak, Veszprém megye teljhatalmú politikai biztosának.

S úgy döndöttek, ötezer korona jutalomban részesítik Csomor Gábort a kivégzett kereskedőtől elkobzott pénzből, amiért példásan megoldotta a rábízott feladatot.

Kaleb forrás nélkül nem hiszi el a bolsik gazemberségeit?
Azt hittem már rég megtalálta a forrást.

Forrás:
Gerencsér Miklós: Vörös könyv 1919, Antológia Kiadó, 1993 ISBN 963 7908 22 6

1919 április 30. – szerda

Kun Béla azt remélte, hogy beszüntetik a katonai intervenciót a Magyarországgal szemben a szomszédos ellenséges államok, ha ő elismeri azok hódító szándékainak jogosságát.

(Ezt a komcsik azóta is így gondolják, ezért örökös hátrálásban vannak, lásd a Benes-dekrétumok esetét)

Az engedmények legvégső határáig elmenve Kun próbálta megszerezni a tanácskormány fennmaradásának külpolitikai feltételeit. Ennek érdekében juttatta el április 30-án az alábbi toprongyos jegyzéket a címzettekhez:

„A Forradalmi Kormányzótanács Külügyi Népbiztosának békeajánlata Wilsonhoz, a csehszlovák, a jugoszláv és a román kormányhoz.

Wilson úrnak, az Egyesült Államok elnökének, Párizs

Elnök úr, a mai napon a következő jegyzéket küldöttük a csehszlovák, a jugoszláv és a román kormánynak:

Elnök úr!

A magyar forradalmi kormány nevében tisztelettel kijelentem, hogy fenntartás nélkül elismerjük az Önök által bejelentett területi-nemzeti igényeket.

Önök ezeket az igényeket azzal indokolták, hogy véget akartak vetni a magyar uralkodóosztályok által az Önök honfitársaira gyakorolt évezredes leigázásnak. Önök azt hitték, hogy ezzel a lakosság rétegeinek érdekében és akarata szerint cselekszenek.

Az előző kormány nem fogadta el javaslataikat, és ragaszkodott az úgynevezett történelmi joghoz, amely a további elnyomás jogát a korábbi elnyomásból származtatta.

Mi, kormányra lépésünk első napjától kezdve, szakítottunk ezzel az elvvel. Ismételten ünnepélyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi integritás elve alapján, és most közvetlenül is az önök tudomására hozzuk, hogy fenntartás nélkül elismerjük az Önök összes területi-nemzeti követeléseit.

Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedések azonnali beszüntetését, a belső ügyeinkbe való be nem avatkozást, a szabad tranzitforgalmat, olyan gazdasági szerződések megkötését, amelyek mindkét fél gazdasági érdekeinek megfelelnek, az Önök területén maradó nemzeti kisebbségek védelmét.

Ezzel Önök elérték mindazt, amire törekedtek. Nincs szükség arra, hogy egyetlen csepp vért is ontsanak, egyetlen katonájuk életét feláldozzák, hogy a békés vidékeket a háború furiájával sújtsák azért, hogy nemzeti törekvéseiket megvalósíthassák. Azok az osztályok, amelyek honfitársaikat nemzeti és kulturális téren elnyomták, egyúttal népünk dolgozó tömegeinek is elnyomói voltak.

Abban a pillamatban, amikor honfitársainknak megadtuk a nemzeti felszabadulás jogát, önmagunkat is felszabadítottuk ezen osztályok uralma alól.

Mi felszabadítottuk önmagunkat, és nem akarunk többé visszatérni ezen elnyomók igájába. Belső intézményeinket saját ügyünknek tekintjük, s ezért hiszünk abban, hogy Önök komolyan veszik az eddigi ígéreteiket, akkor ez órától fogna visszaállíthatjuk egymás között a békés állapotokat.

Válaszukat várom.

Midőn mindezt közöljük Önökkel, szeretnénk rámutatni arra, hogy e pillanattól fogva semmiféle nemzeti érdek nem igazolja a jelenlegi háborús állapot fenntartását,...

A Forradalmi Kormányzótanács nevében:
Kun Béla külügyi népbiztos."

1919 április 29. – kedd

Reggel óta Kiskunfélegyházán tartózkodott a Tóth Béla mészárossegéd parancsnoksága alatt álló terrorcsapat különvonata. Miután a robogó vonaton kivégezték és a vasútárokba dobták a három hódmezővásárhelyi polgárt, Szentesen ugyanazt cselekedtek, mint Makón és Hódmezővásárhelyen. Végigsarcolták a várost és ötvennél több túszt szedtek, köztük dr. Kiss Bélát, Szentes főjegyzőjét.

Kiskunfélegyházán durva ugratások közepette arra kényszerítették a koros Návay Lajost és testi hibás unokaöccsét, Návay Ivánt, hogy csupasz kézzel tisztogassák a híg trágyától szennyes marhavagonokat. Kiss Béla szentesi főjegyzőt ütlegelve vallatták, próbált-e, s ha igen, mi módon ellenforradalmat szervezni. Miközben ez történt, más különítményesek ásót, lapátot kerítve munkára hajtottak egy csapat túszt a foglyok közül: három sírgödröt ásattak velük a vasúti étteremmel szembeni térségen.

A különvonat egyik pullmankocsijában összeült a vésztörvényszék. Egy Molnár István nevezetű vörösőr-parancsnok elnökölt, vádbiztosként Varga János szerepelt, s több csanádi és csongrádi kommunista vezérrel együtt tagja volt a vésztörvényszéknek Tóth Béla terrorista parancsnok is.

Maguk elé vezettették a két Návayt és dr. Kiss Béla szentesi főjegyzőt.

Návay gyakorlott politikusként, higgadt jelenléttel viselkedett, kérve, hogy Budapesten állhasson törvényszék elé, ahol igazolni tudja kétségtelen ártatlanságát; unokaöccse pedig végképp felette áll minden gyanúnak.

Erre odavetette egy makói kommunista: „Lári-fári, nem tesz semmit, ezek is csak olyanok, mint a többi. burzsuj."

Dr. Kiss Bélától megkérdezték, tudja-e, mi az a kommunizmus. A hallgatásra így szólt embereihez Tóth Béla:

„Na vigyétek őket, mutassátok meg nékik, mi a kommunizmus!"

Kiss Géza, Kiss Péter, Janovics János, Lázár Andor Endre és Engi Lajos Sándor különítményesek a már megásott gödrökhöz vezették áldozataikat és agyonlőtték őket. Návay Iván nem halt meg.

Engi Lajos Sándor a vergődő ember szívébe döfte és megforgatta rohamkését.

A kivégzettek elföldelése után a különvonat folytatta útját Budapest felé.

1919 április 29. – kedd

Terjedelmes, a legapróbb részletekre is figyelmet fordító rendelettel írta elő a kormányzótanács a budapesti május elsejei ünnep kötelező programját és rendjét.

Kivonatok a rendeletből:

„A proletárok fölvonulása két irányban történik. A budaiak Budán, a pestiek Pesten maradnak.
(...)
A színházak előadásai este fél nyolc órakor kezdődnek. Az Operában és a Városi Színházban, ahol az internacionális hangversenyt tartják, 8 órakor kezdődik az előadás.
A Budai Színkörben külön erre a célra szervezett társulat játszik. (...)

Az angol-parki Kaszinó-mulatóban, a Berlini-kertben, a Békeszínpadon, az illusion Színházban és a Fasor-kabaréban kabaréelőadások fél 3, 5 és 8 órakor.

Az Alpesi faluban artista-előadás fél 8 órakor.
A Beketow-cirkuszban délután 3 és este fél 8 órakor díszelőadás.

A Jancsi-cirkuszban délután 2 órától kezdve hat díszelőadás. (...)
A Hungária-kertben, a Zöld vadászban artistamutatványok szabad színpadon.
A Népligetben a népszínpad és a cirkusz folytatólagos előadásokat tart, ezen kívül a szabad színpadon ingyenes előadások lesznek.

A városban lévő színházak, kabarék, orfeumok, valamint a Beketow-cir-kusz jegyei a Központi jegyelosztóban féláron kaphatók. A többi jegyek kétkoronás egységárban a helyszínen válthatók.

A menet elindítását csak arra hivatott és jelvénnyel ellátott főrendezők rendelhetik el. A városparancsnokság telefonón jelzi az indulást. (...)

Reggel 8 órától kezdve az egész városban szünetel a kocsiközlekedés. Minden felvonuló csoport köteles betartani az előírt menetirányt. A mentőállomásokat zöld zászlók jelzik.
A vízszolgáltatási helyeken »ivóvíz« jelzésű táblák.

Mindenki vigyen magával élelmet és ivóedényt. (...) A menetben csak zárt díszkocsik vehetnek részt, ezekről előzőleg jelentést kell tenni az intézőbizottságnak. (...)

Szerdán nincs hústalan nap.

A gyülekezési helyeken kizárólag a párttirkárság hivatalos szónokai fognak beszélni. Az útvonalak mentén állnak fel a zenekarok és dalárdák.

Rendbontók a forradalmi törvényszék elé kerülnek.

Budapest, 1919. április hó 29-én.

A Forradalmi Kormányzótanács."

1919 április 27. – vasárnap

Az a megtorló csapat, amely Landler Jenő és Vágó Béla parancsára, Tóth Béla mészárossegéd vezetésével hajtotta végre a megtorlásokat Békés, Csanád és Csongrád megye területén, indulóban volt Hódmezővásárhelyről vissza Budapestre.

De mielőtt visszaindultak volna, leszállították a különvonatról a Makóról magukkal hurcolt túszokat.
Valamennyien: Szlovák István, Rácz Sándor, Gera Ferenc, Meszes Horváth János, Csirkés Varga Ferenc földműves gazdálkodók voltak.

Este tíz óra körül kísérték őket a vasútállomáshoz közeli töltésoldalba. Sűrű lövöldözéssel, gyorsan hajtották végre kivégzésüket.

Otthagyva a tetemeket a sötétben, Tóth Béla terrorcsapata eltávozott Hódmezővásárhelyről. A különvonaton őrzött további túszok közül senkit nem engedtek szabadon.

Szentes felé haladva az éjszakában, pisztolylövésekkel megölték, majd kidobták a robogó vonatból a három hódmezővásárhelyi polgárt: Weisz Mihályt, Weisz Henriket és Havas Henriket.

Tengernyi vér és harc után
A gyári pince mélyiben
Ezen az estén állt fel újra
A KMP-sejt Csepelen".

Ebben igazad van, de vedd számításba a lélektani tényezőket: a régi Magyarország térképét mindenki Horvátországgal együtt képzeli maga elé és matricázza autójára.

"Egyátalán nem veszítettek etnikailag török területet, egy talpalattyit sem"

1919 április 27. – vasárnap

Dr. Kelemen Béla szegedi főispán naplójából:

„Reggel felkerestem Gömbös Gyulát. Sokáig sétáltam vele a Stefánia-parkban. Beszélgettünk és kombinálgattunk. Gömbös szerint Gratz Gusztáv lenne a legalkalmasabb egy demokratikus irányzatú nemzeti kormány élére.

Beszélgettünk arról a szervilis függő viszonyról, amelybe a vidék a fővárossal szembekerült.

A főváros nemzetietlen és keresztényietlen volta mindig közismert volt, de különösen kitűnt az október 30-ika óta.

Ami balsors és bánat erre a szegény országra rászakadt, az mind-mind a főváros bűnéből lett a végzetünk.

Fontos és mindenesetre egyik legelső feladat lesz a közigazgatás és egyéb téren is keresztülviendő decentralizáció segélyével a magyar vidéket a főváros hatása alól kivenni.

Úgy látom, Gömbösnek is kialakult nézete van a közigazgatás decentralizációjának keresztülvitelére."

1919 április 27. – vasárnap

A románokon kívül a csehszlovákok és jugoszlávok is előnyomultak magyar területeken. Mit sem törődve a demarkációs vonallal, a szerbek átjöttek a Maroson.

Északkeleten Klofác csehszlovák hadügyminiszter parancsára megindultak a cseh csapatok Zemplén, Ung, Ugocsa, Bereg vármegyék ellen azzal a hadműveleti céllal, hogy összekapcsolják arcvonalukat a Munkács és Beregszász felöl támadó román alakulatokkal.

A Magyar Távirati Iroda jelentése:

„E hónap 27-én a szerbek Makót és Nagylakot megszállották.

A románok Orosháza, Szarvas és Gyoma irányában előrenyomultak, Kabát, Balmazújvárost, Hajdúnánást és Nyíregyházát megszállták.
A csapi Tisza-hidat a románok felrobbantották."

1919 április 27. – vasárnap

Megkezdték a románok a székely hadosztály fogollyá lett katonáinak elszállítását a hadműveleti területről.

Nyírbakta vasútállomásán zsúfolták marhavagonokba az immár alattvalóiknak tekintett magyar nemzetiségű férfiakat, akiket Brassóba és Fogarasra indítottak, erős fedezettel a hosszú fogolyszállíto szerelvényeken, amelyeket zsákmányolt kocsikból és mozdonyokból állítottak össze.

Még a fűtők szeneslapátjai is a Magyar Államvasutaktól származtak.

Egyelőre esze ágában se volt a román hadvezetésnek, hogy szabadon engedje szülőföldjükön a katonarabokat, de az aláírandó engedelmességi kötelezvény űrlapjait már kinyomtatták.

A kötelezvény szövege:

"Alulírott székely hadosztálybeli hadifogoly szabadlábra helyezésem alkalmával becsületszavamra kötelezem magamat, hogy

1. állandóan ... községben fogok lakni és onnan csakis a legközelebbi román katonai parancsnokság engedélyével fogok eltávozni.

2. A községbe érkezésem utáni első napon a legközelebbi román parancsnokságnál jelentkezni fogok ellenőrzés céljából, ahányszor az megkívántatik.

3. Nem fogom az oszták-magyar egyenruhát viselni, sem pedig elrejteni semmiféle fegyvernemi jelzést.

4. Nem fogok a román állam, nemzet, vagy hadsereg ellen sem tettben, sem szóban véteni.

5. Ha nem fogom az 1. és 2. pontot betartani, ötévi börtönre legyek ítélve, ha a 3. pont ellen fogok véteni, egyévi börtönre, ha ezen kijelentésem 4. pontjától el fogok térni, tízévi börtönre és tízezer lei büntetésre legyek ítélve, ha pedig az 5. pont ellen fogok véteni, lövés általi halálbüntetésre legyek elítélve."

Idézet:

---

4. Törökország arányaiban még így is többet veszített, mint mi

---

Ez elég relatív, a Törökország által a Lausanne-i béke értelmében elveszített területek kb. úgy kapcsolódtak hozzá mint Magyarország esetében Horvát-Szlavónország, és a török etnikai jelenlét is annyira volt erős, mit HSZ-ben a magyar.

Idézet:

---

- igaz, az etnikai területeinek talán nagyobb részét tudta megvédeni.

---

1919 április 26. - szombat

Karcagon szinte csak jelképesen volt a vezetés a direktórium kezében, de e szélsőséges személyek annál erőszakosabban gyakorolták a hatalmat. Közéjük tartozott Nagy József huszonnyolc éves mészárossegéd, a város karhatalmi különítményének parancsnoka.

E napon a karcagi Hungária Gőzmalom lisztkészletének elrekvirálására vezette fegyvereseit.

Szándékától el akarta téríteni Friedlánder Miksa huszonhat éves malomigazgató. Nagy József azzal vetett véget a vitának, hogy Friedlánder Miksát arasznyi közelről főbe lőtte.

1919 április 26. - szombat

Stromfeld Aurél vezérkari főnök az alábbi elhatározást közölte a hadügyi népbiztossággal:

"A csapatok teljes használhatatlansága a hadsereg-parancsnokságot arra kényszeríti, hogy a csapatokat a Tisza mögé vonja vissza, és ott ezekből a jelenleg csak csapat nevet viselő alakulatokból fegyelmezés és kiképzés után használható alakulatokat teremtsen."

*
Stromfeld finoman fogalmazott: "vörös csürhe" helyett csapat nevet viselő alakulatokról beszélt, másrészt naív volt, ha azt hitte, hogy ezekből használhatót tud teremteni.

Ezek csak a kivégzések végrehajtására, -nem az ország védelmére voltak használhatók!

Ha a kommunistákat magyarnak számítod...