A felvásárlás-feldolgozás-nagyker-kiskereskedelem nincs magyar kézben. A multik diktálnak és alakítják az árakat.

Szerintem a kajánál nagyon nem mindegy, mit - milyet kapunk, eszünk. Azt pedig eddig még mindehol-mindenki
elismerte, hogy Mo mezőgazdasági termelési adottságai
világviszonylatban kiválóak.(Minőségi tekintetben.)

Erről kiváló tanulmányok készültek az EU országokban a kilencvenes évek elején és itthon is, először a Horn kormány idején.
Megpróbálom összefoglalni a lényget, bár a probléma elég összetett.
A legfontosabb tényező az, hogy a termőföld különleges jellegzetességekkel rendelkező termelőeszköz, nevezetesen helyhez kötött, nem növelhető és bizonyos értelemben egy élő organizmushoz hasonló, így a termelőképességének fenntartása gondozást igényel. (Nem véletlen, hogy a különböző rendszerekben egyaránt művelési kötelezettség érvényesült.) A termelőeszköz helyhez kötöttsége áttételesen kihat a művelést végző munkaerőre is, hiszen az is értelemszerűen helyhez kötött, nem lehet termelőeszközöstől áttelepíteni. A másik fontos dolog, ami ebből is adódik, hogy a mezőgazdaság sorsa egyben térségi társadalmi (munkaerőgazdálkodási, fejlesztési, szociális) kérdés is. Ez az alapvető oka annak, hogy a mazőgazdaság mindig is speciális gazdaságpolitkát igényelt í a gazdaság más ágaihoz hasonlóan.

A nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával egy jó ideig az általános gazdasági elveket és módszereket próbálták alkalmazni. Ennek következménye az lett, hogy a liberalizált gazdaságokban a piac és a versenyképességi tényezők korlátalan alkalmazása miatt a hatékonyság növelésének jegyében a termőföldeket kizsarolták, tönkretették, az egyre növekvő kemikália felhasználással a környezetet károsították. A hagyományos termelési módokkal termelő gazdák nem bírták a versenyt és tönkrementek, a földdjeiket az egyre nagyobbb méretűvé váló nagyüzemi termelő cégek szerezték meg, így többségük nagyüzemi mezőgazdasági bérmunkásként próbált elhelyezkedni. A gépesítés növelésével és az üzemszervezet racionalizálásával azonban ott is egyre kevesebb munkaerőre volt szükség, ezért az a képzetlen réteg, amelyet a világon mindenütt elsősorban a mezőgazdaság szívott fel, munka nélkül maradt és jobb lehetőség híján a nagyvárosok környezetébe özönlött. A vidék elhagyása értelemszerűen magával vonta a kistelepülések elhalását. Ez a folyamat néhány országban oda vezetett, hogy vidéken latifundiumok, nagybirtokok, a nagyvárosok körül pedig szegénynegyedek, bádogvárosok alakultak ki, az utóbbival együttjáró társadalmi problémákkal együtt (szegénység, alkoholizmus, egészségügyi romlás, bűnözés, stb.)

Az EU országokban ezt a káros folyamatot időben felismerték és leállították. Tekintettel arra, hogy magának az EU-nak is versenyképesnek kell maradnia a részben nagybirtokrendszeren, részben jelentősen támogatott farmgazdálkodáson alapuló tengeren túli országokkal, nem maradt más lehetőség, mint az agrápolitika olyan újrafogalmazása, amely - főleg a kisebb méretű gazdaságoknál és nagyüzemi méretekben gazdaságosan nem művelhető földterületek esetében - a liberális szabadverseny helyett a vidékfenntartást, a környezet védelmét, a szociális szempontokat, a munkanélküliség csökkentésének szempontjait előtérbe helyezi és bevonja az agrárpolitika keretébe.
Ez azt jelenti, hogy számos olyan támogatást, költséget, ami más címeken (környezetvédelem, szociális ás munkanélküli ellátások, kistérségek fenntartása, település fenntartás és fejlesztés, stb.) szintén az államot terheli, preventív jelleggel az állam az agráriumnak adja.
Ha ez a támogatás megszűnik, akkor a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, a szegényellátás és a többi negatív következmény, ami a kistelepülések elsorvadásából, a gazdák és képzetlen falusi munkásréteg földönfutóvá válásából adódik. Növekednek a környezetvédelmi kiadások és elhal a falusi turizmus, stb.

Ezt a felismerést Az EU módosított alapítási szerződésében világosan kimondja, hogy az agráriumban az elsődleges szempont a termelők széles rétegei számára megfelelő jövedelem biztosítása.

Magyarországra mindezek a szempontok szintén érvényesek, néhány speciális nehézséggel súlyosbítva. Magyarország agráriuma hagyományosan tőkeszegény, ami a múlt rendszerben is igaz volt és most is igaz. Súlyosbítja ezt egy rossz szerkezet, amin a rendszerváltás csak rontott. Hatalmas hiba volt a feldolgozó kapacitást az alapanyag termeléstől elszakítva külön privatizálni. Alapvető tény - nemcsak nűlunk -, hogy az agrárium nyeresége a teljes vertikumban egyenlőtlen megoszlásban jelenik meg, vagyis az alapanyag termelés jó esetben is csak szerény nyereségű, de rossz időjárási kötrülmények között veszteséges, ezzel szemben a feldolgozásban és a kereskedelemben jelenik meg a nyereség jó része. Az EU országok többségében ez azért nem jelent ekkora problémát, mert a gazdák szövetkezetekbe vagy nagy részvénytársaságokba tömörülni tulajdonrésszel rendelkeznek, így a végfelhasználás eredményéből is részesednek. Ha megszűnik a mezőgazdaság támogatása, akkor a fejlemények jól kiszámíthatók. A fejlettebb eszközparkkal, vertikális háttérrel rendelkező, tőkeerős nyugati cégek a termőföld forgalom liberalizálása előtt a termeltető, feldolgozó és kereskedő cégekben fognak részesedést szerezni, majd amint lehet, fel fogják vásárolni a mezőgazdasági üzemeket és a termőföldeket. A magyar paraszt bérmunkás lesz, Magyarországon pedig elsősorban a gazdaságtalanabb, környezetre károsabb termelési folyamatokat fogják folytatni, míg a minőségi feldolgozást és a kereskedelmet annak hasznával együtt a befektetők külföldre viszik és az nem a mi roszágunk fejlődését fogja szolgálni.

Az állam már beavatkozott a halgazdaságok "érdekében", hiszen míg Magyarországon fizetni kell a vízért az államnak, addig Csehországban nem. Így még szép, hogy a cseh ponty olcsóbb, mint a magyar.

A libamáj nagyon jó példa.
Medgyessy elvtárs magyar technológiával akar Kínában gigaüzemet létrehozni és onnan ellátni egész Európát libamájjal. Kínában gyakorlatilag nincs állatvédelmi törvény, lehet tömni a libát meg fosztani a tollát.
Tipikus liberkomcsi megoldás, saját zsebre gazdagodni és hazavágni az egyik magyar sikerágazatot.

Lehet, hogy Gyurcsány azért reagált ennyire gyorsan, hogy Bush kedvében járjon!

Hogy Nagy-Britannia támogatja az elképzelést, az is érthető, hiszen a brit szigetek éghajlata nem igazán alkalmas mezőgazdasági termelésre, az angolok nem akarják az általuk közös kasszába befizetett pénzzel a kontinens termelőit támogatni.

Ugylátszik az USA, Magyarországot találta a leggyengébb láncszemnek, ahol rést lehet ütni az EU mezögazdasági politikáján (kis segítség az angoloknak). Pedig az egész hülye szabályozás egyik értelme pont az, hogy az USA nyomulásnak gátat vessen.

Gyucsány támogatta Bush javaslatát!

Erre egyszerűen nem találok szavakat. Ez már nem csak ostobaság, hanem - bár ritkán használom ezt a szót - hazaárulás!
Gyurcsánynak tudnia kell, hogy az EU csatlakozással meggyengült, hazai piacát és feldolgozói hátterét jórészt elvesztő magyar mezőgazdaságnak, azon belül is a gazdáknak ez megadná az utolsó döfést.

Ehhez képest már csak másodlagos kérdés: hogy jön ahhoz ez a paprikajancsi, hogy a parlament és a mezőgazdasági érdekképviseletek megkérdezése nélkül állást foglaljon egy ilyen fontos kérdésben?