2005. december 4.
Madzsarisztán eszkimói

Milyen az élet a határon túli magyarlakta területeken az ominózus dec. 5-ei népszavazás után, mi a teendő, merre keresendő a kiút és mi jellemzi ma a magyar-magyar viszonyt?

Ezekre a kérdésekre keresték a választ erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági politikusok, név szerint Toró T. Tibor, az RMDSZ országgyűlési képviselője, Duray Miklós, a Szlovákiai Magyar Koalíció ügyvezető elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Ágoston András, a VMDP elnöke.

A konferenciát a Hajrá, Magyarok Polgári Szövetség rendezte szombat este Szegeden.

Toró T. Tibor az amerikaiak tragédiájához, szept. 11-éhez hasonlította a magyarországi népszavazás eredményét, noha ő inkább intő és figyelmeztető jelnek tekinti az eseményt. Beszédében kitért az erdélyi magyarságot is sújtó demográfiai adatokra. A legutóbbi két népszámlálás között eltelt időszakban a magyarok száma Romániában 200 ezerrel csökkent, ami békeidőben példanélküli jelenség.

Ha megmarad ez a trend, nehéz lesz jövőt tervezni. A demográfiai okok mellett a kivándorlás és az asszimiláció is tizedeli az erdélyi magyarságot.

A kommunizmus bukása és a trianoni határok megszűnte után a nemzetközi közösségnek mielőbb lépnie kell magyarügyben, mert ha nem következik be változás, az súlyosan destabilizálja a középkelet-európai viszonyokat – hangsúlyozta Duray Miklós. Ha nem is vonják kétségbe a jelenlegi határokat, az elszakadt területeken élő magyar kissebbségekben mindenhol jogosan felmerül státusuk megváltoztatásának igénye.

A 90-es években történtek kísérletek Romániában és Szlovákiában is arra, hogy kormányzati tényezővé tegyék az ottani magyar pártokat. Ez azonban nagymértékben kiszolgáltatottá, zsarolhatóvá tette őket. Ha a magyar pártok fokozták igényeiket, akkor – az ellenérdekeltek szerint – veszélyeztették az ország EU-s integrációját. Ilyetén a közös érdekek túszaivá váltak. A csatlakozás bekövetkezte után ezek a kérdések belpolitikai üggyé váltak. Így ma sem vagyunk sokkal jobb helyzetben, mint korábban – összegezte Duray. Talán a schengeni rendszer hozhat majd némi változást e téren, ha a határok szerepe és jelentősége is megváltozik.

Hozzászoktunk a pofonokhoz, amelyeket a magyarországi politikai elittől kaptunk – kezdte Ágoston András --, de ahhoz nem, hogy a magyar választóktól is tasli jusson. Mi tagadás, rosszul esett. A népszavazás kapcsán kialakult helyzet új szintre emelte a magyar-magyar viszonyokat, azóta másként tekintünk egymásra. Most, hogy Magyarország bejutott az EU-ba, a politikai elit már nem tudja elhárítani a rá nehezedő felelősséget, azt, hogy végre nemzetben gondolkodjon. Végső ideje megmondania, mi a szándéka a nemzettel. Fidesz-győzelem esetén tudnánk, kinek címezzük kérdéseinket, követeléseinket. Magyarország feladata megteremteni a fenntartható fejlődés feltételeit. Amennyiben nem nyit a határon túliak felé, ez nem lesz lehetséges. A feladat nem csak nemzeti cél, hanem gazdasági követelés is. A megoldás a kettős állampolgárság megadásában rejlik. Egy ország és politikai elitje csak saját állampolgáraival rendelkezhet. A teljes felelősség tehát Budapestre hárul. Tudnunk kell végre, mi, határon túliak és a nemzet is, mit szándékoznak tenni velünk – fejezte be Ágoston.

Az USA-ban nem drukkolt a lakosság több mint fele a terroristáknak, ezért a szept. 11-ei párhuzamot sem tartom szerencsésnek – replikázott Kovács Miklós -, továbbá ők számbelileg gyarapodnak, mi meg fogyunk. December 5-e Magyarországról szól, mi csak apropó voltunk. Az anyaország mérte meg a lázát. A végeredmény szomorú, de nem meglepő.

A lakosság úgy reagált, mint Madách halhatatlan művében az eszkimók. Agyonverték szomszédaikat, mert sok az eszkimó, kevés a fóka. A magyarok féltették tőlünk jólétüket, ami talán nem is létezik, ha Európa fejlettebb országaihoz viszonyítjuk. Szokás mentegetni az eszkimókat, hogy sámánjaik, törzsfőnökeik félrevezették őket. Ha üzelmeik iránt nincs kereslet, politikai piac, biztos nem tehették volna.

Nemzeti érték, becsület, tisztesség, ezek a fogalmak a másik oldalnak nem jelentenek semmit. Ha le is győzzük a primitív törzsfőnököket és varázslókat, a probléma nem lesz megoldva. Újra támadnak olyanok, akiknek halandzsájára vevő lesz a lakosság. Amíg gyökeresen nem változik meg a helyzet, a nemzeti katasztrófa állapotában leledzünk, Madzsarisztán leszünk.

Fogyatékkal élő magyar testvéreink rehabilitációja hosszas folyamat, de ha változást akarunk, el kell végeznünk – mondta Kovács. Ha mindenki helytáll és teszi a dolgát, akkor következhet csak be a politikai nemzet újraegyesítése.

A szünet után a vendégek a jövőről értekeztek, mi a teendő, mi a kiút a jelenlegi helyzetből. Duray szerint a dec. 5-ei népszavazás után kialakult térképről pontosan látszik, melyik város, megye, régió hogyan vélekedik a nemzeti ügyről. A legerősebb nemzeti identitással Nyugat- és Északnyugat-Magyarország bír, de Zala, Vas, Nógrád, Veszprém megyék is jól szerepeltek. Igaz, a távol maradottak véleményét nem ismerjük, de azt tudjuk, nagy bajba fog kerülni a nemzet, ha nem vagyunk képesek megerősíteni a nemzetnek elkötelezett kormányzást. Vissza kell nyerni nációnk erejét, s ez nem három hónapos folyamat.

Ágoston András a kissebbségben kialakult többpártrendszer híveként a horvát példával hozakodott elő, ahol három szerb képviselő is ül a Száborban. Történelmi pillanat előtt állunk – fogalmazott --, hogy a reciprocitás elve alapján a vajdasági magyarok is megkapják ugyanazt az autonómiát, amit a koszovói szerbek. Kostunica államfő a VMDP perszonális autonómia modelljét használja fel erre a célra, s ez számunkra is biztató. A VMSZ sajnos nem támogatja törekvéseinket, mert szerintük a magyarság kérdését elég Szerbia EU-s csatlakozásának időpontjában megoldani. Autonómia ügyben a magyar pártok és a magyar diplomácia is hallgat.

Teljes önrendelkezés megadása nélkül a koszovói szerbek újabb hulláma várható a Vajdaságba, amit az itteni lakosság már nem bírna el.

Erdély vonatkozásában is hiányzik az össznépi konszenzus az autonómia kérdésében. Toró T. Tibor arra figyelmeztetett, hogy a tömbben élő magyarság számára a területi, a szórványban élőknek pedig a kulturális autonómia jelentene megoldást.

A kárpátaljai „narancsos forradalom” után Juscsenkó az ottani magyaroktól kért segítséget, cserében ők önálló régiókat kaptak. Ez azonban csak fél siker – fogalmazott Kovács – továbbra is résen kell lennünk.

Az anyaországtól nem számíthatunk segítségre, mert Magyarország romokban hever, hullik, rohad szét, működésképtelen. Impotens az apparátus, elemi dolgokat képtelen elintézni (lásd magyar-ukrán határmizéria). A kárpátaljaiak is a területi és kulturális autonómiáért küzdenek, de túlerővel szemben nehéz, szinte lehetetlen.

A mi feladatunk nem az, hogy sikeresek legyünk – ez az idióta Amerikára jellemző – mondta Kovács --, nekünk a becsületünk a fontos, mi lesz vele a küzdelem végén. Akit ez nem érdekel, az magyarnak is hitvány.

A konferencia résztvevőinek egybehangzó véleménye, hogy a jövő évi népszavazás döntő lehet nemcsak Magyarország, de a határon túl élő magyar közösségek számára is. Az 1100 évvel magunk mögött mi állunk jobban, csak merni kell, 1848 és 1956 példája is ezt mutatja – szögezték le a vendégek. Tapsvihar, majd a Himnusz következett.

Fotó: Ternovácz István
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=437

Újvidéki Magyar Szó 2004. karácsonyán

Fehér karácsony a Hargitán

Ha december elején a Csíki-havasok és a Hargita tájain havazni kezd, fehér karácsonyunk lesz – mondogatják elégedetten a székelyek.

Havazik, hát hóban, fehér tájban indulhat neki az ember az erdélyi hegyeknek. Megkeresni azt a nem nagy, nem is kicsi fenyőt, amely egy érintésre megremeg, és lehullatja magáról a puha bundát. Hófehér gallérral, behavazott kucsmával, járatlan csapásokon lehet most bandukolni az erdőben.

Szarvasok és medvék, farkasok és őzek vágta ösvények vezetnek tovább. A karácsonyfás ember pedig elcipeli otthonába a kiszemelt fát, hazaviszi az örömet.

A csíksomlyói kegyhely téli fénye messzire világít a sötét éjszakában. Olyan szép múltja, történelmi és kulturális jelentősége van a templomnak, a klastromnak, a mindkettővel szoros kapcsolatban álló intézményeknek, szokásoknak, mozgalmaknak, hogy szinte külön fejezetet képeznek Csík vármegye történetében.

A Kissomlyó lábánál álló ódon templom a katolikus székelység régi szent helye – a nyugati kereszténység egyik legkeletibb őrhelye. Míly sokan gyűltek itt össze évszázadokon át, bemutatva hódolatukat Mária Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk előtt.

A szentélyben, a főoltáron fényár övezi Mária kegyszobrát.

Fel-felhangzik az ének a csodatevőért: Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak. A hársfából faragott, 2,27 méter magasságú szobor Máriát ábrázolja, karján a kis Jézussal. Fején nehéz korona, arca mosolygós. Karácsonykor ünneplőbe öltözik a lélek, békesség költözik az otthonokba.

Meggyújtják a gyertyákat. Mennyből az angyal... Ó, gyönyörű szép titokzatos éj... A közeli Csíkszeredából éjféli zarándoklat indul a csíksomlyói ferencrendi Mária-kegytemplomhoz. Százak meg százak kelnek útra gyalog vagy autóval az éjféli misére s még előtte a betlehemi játékra. A jászol a kis Jézussal a Szent Ferenc-oltárnál áll. A gyerek- és ifjúkorú szereplők évszázados rigmusokkal üdvözlik az újszülöttet.

Az éjféli szentmise után megtisztult lélekkel indul otthonába a tömeg. A fiatalok egymásba kapaszkodnak, csúszkálnak a havas, jeges úton.

Vidám magyar szó, kacaj tölti meg az utcákat. Hazatérve – régi szokás szerint – terített asztalhoz ül a nép. Töltött káposzta párolgó illata kelti az étvágyat. Vége az adventi böjtnek. Megeszik, miként a helyi tájszólás ejti, a Mária radináját.

Somlyó hegye immár sötétbe burkolózik. Komor fenség. Csupa titok és várakozás. Őrzi az emberek örömét.

Újvidéki Magyar Szó 2004. karácsonyán

Romániára is érvényes Basescu államfő autonómia-tervezete?

"A román államfő nem a szerbiai határok átrajzolásával rendezné a konfliktust a Balkán nyugati részén, pontosabban Koszovóban, hanem teljes autonómiát biztosítana ennek a térségnek. Az elnök szerint Koszovóban garantálni kellene a szerb kisebbség védelmét, ugyanakkor különleges védelmet kell biztosítani a térség többi lakója számára" – mondta Gazda. Hozzáfűzte, "hasonlóképpen látja az MPSZ is a megoldást a romániai magyarok számára, ez pedig az autonómia".

Gazda Zoltán kifejtette, az MPSZ kezdettől fogva a Székelyföld területi autonómiájáért szállt síkra, nem veszítve szem elől a térségben számbeli kisebbségben élő románok védelmét sem. "Folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy nem kívánjuk az egykori történelmi határok visszaállítását, hanem csupán a területi autonómia megszerzését, de a román törvényhozás, az RMDSZ támogatásával, még csak nem is tárgyal erről" – mondta.

Gazda leszögezte: ha az ország elnöke az autonómia biztosításában látja az európai konfliktusok rendezésének módját, akkor az MPSZ is határozottan kéri a Székelyföld területi autonómiáját.

A nagybecskereki magyar lelkész távozott a fogadásról
2005-11-17

Távozott a nagybecskereki városnapi fogadásról Kiss Nándor, a városi református templom magyar lelkésze tiltakozásul amiatt, hogy az ünnepségen megemlékeztek a szerb csapatok bevonulásáról a településre.

A Nagybecskereken (Zrenjanin) történt incidensről a belgrádi média is hírt adott. A református lelkész azon háborodott fel, hogy a fogadáson felszólalt egy szerbiai veteránszervezet elnöke, és azt találta mondani, hogy a szerb hadsereg bevonulása a városban "a végét jelentette az ázsiai uralomnak a Balkánon". E szavak hallatán a lelkész távozott a teremből.

"Az 1918-as esztendő érzékeny téma számunkra, a magyaroknak nyolcvan év kellett ahhoz, hogy ezen túltegyék magukat. Sajnálattal állapítom meg, hogy az ami akkoriban velünk történt, most történik a szerbekkel" - idézte Kisst a Beta hírügynökség. Dusanka Trifunov önkormányzati elnök bocsánatot kíván kérni a lelkésztől, noha kissé elhamarkodottnak találja tiltakozását.

Nagybecskereken a város napját azért ünneplik november 17-én, mert 1918-ban, ezen a napon a szerb hadsereg bevonult a városba, a szerbiai történelmi fogalomtár szerint "felszabadította" a bánáti települést. A régmúlt történéseire vélhetően azért lett ismét érzékeny a szerbiai média, mert a hét végén Szabadkán megtartották a II.világháborús vajdasági magyar veteránok második találkozóját, jóllehet már a tavaly rendezett első honvédtalálkozó is nagy port vert fel.

MTI - fideszfrakcio.hu

tomcat (blog droidzóna levrovat)

No, kérem. Ezt a közleményt lehet szétküldeni mindenkinek e-mailben, fórumokon, miegymáson.

------------- innentõl ni -------------

Kedves Barátaim!

Mostanra már bizonyára minden magyar internetezõ olvasta a Nyugati téren november 3.-án éjszaka történt lövöldözés történetét.

Emlékeztetõül: egy 15 tagú cigánygaleri késekkel, vasbotokkal támadt egy 20 éves polgárõrre, aki önvédelmi fegyverét használva védekezett. A cigányokat az sem tartotta vissza, hogy cimboráikat elesni látták, miután a fegyver kiürült, összeverték a srácot, aki súlyos sérüléseket szenvedett, s fél szemére kis híján megvakult. Csak a vakszerencsének köszönhetõen járt arra két civil ruhás rendõr, akik megakadályozták a gyilkosságot.

Korábban ugyanez a banda több arra járó fiatalt megkéselt, összevert, egyikük napokig élet-halál közt lebegett! A polgárõrt ezek után csoportos garázdasággal, fegyverrel való visszaéléssel, illetve rasszista indítékból elkövetett súlyos testi sértéssel vádolják.

A galeri mind a mai napig ott dekkol a Nyugati aluljáróban, és azóta ugyanezen a helyen egy újabb brutális rablótámadást is elkövettek, amelynek áldozata kórházban van.

(A teljes történet leírása itt olvasható: http://blog.tomcatpolo.hu/blog/blog/20051105.html)

Az események és a kialakult helyzet oka egyértelmûen a közbiztonságot súlyosan veszélyeztetõ törvények és a rendõri intézkedési gyakorlat. Budapest legforgalmasabb közlekedési csomópontját gyakorlatilag útonállók vonták ellenõrzésük alá, akikhez hozzányúlni nem szabad, mert elég arra hivatkozniuk, hogy õk cigányok. Egyikük az eset után egész egyszerûen besétált a rendõrkapitányságra, és a rendõrök füle hallatára közölte az áldozattal, hogy ki fogják nyírni, mert õk már tudják, mit kell mondani, hogy felmentsék õket, majd háborítatlanul távozott.

Ahol ilyesmire egy bûnözõnek lehetõsége van, az nem jogállam, ott nincs közbiztonság. Ahol ilyesmi elõfordulhat, ott nem mûködik a rendõrség. És ez csak a jéghegy csúcsa: mire Budapest belvárosában idáig fajultak a dolgok, a vidéki településeken hasonló esetek sokasága zajlott.

Ezért november 18-án tüntetést szervezünk az Országos Rendõr-fõkapitányság Teve utcai székháza, a "rendõrpalota" elé.

Tiltakozni akarunk a bûnözést támogató, a polgárok jogos önvédelmét korlátozó, az intézkedõ rendõrt gúzsba kötõ jogszabályok és intézkedések ellen!

Tiltakozni az ellen, hogy a bûnözõket a rossz börtönkörülményekre, a helyhiányra vagy abszurd jogokra hivatkozva futni hagyják!

Tiltakozni az ellen, hogy a rendõrség felszerelését, kiképzését évek óta egyre alacsonyabb színvonalra szorítják!

Tiltakozni a kisebbségi népcsoportokba tartozó bûnelkövetõk különleges elbánásban részesítése ellen!

Követeljük, hogy a rendõrség ne csak látszólag szolgáljon és védjen, hanem valóban tegyen és tehessen meg mindent a bûnözõk megfékezéséért!

Kérdezzük, miért lehetetlen felhívni a rendõrség segélykérõ számát este és éjszaka, miért kell gyakran fél órát is várni, mire felveszik a telefont?

Miért nincsenek ott éjszaka azok a járõrök az aluljárókban, akik napközben olyan látványosan sétálgatnak fel-alá?

Miért nem kezelik az életveszélyes fenyegetést bûncselekményként, miért csak akkor foglalkoznak vele, ha már vér folyik?

Miért spórolnak ki a rendõrök felszerelésébõl párszáz forintos kiegészítõket, ami miatt elveszítik felszerelésüket, ha futniuk kell?

Miért akadályozzák sokszor a rendõrök a polgárõrség munkáját, miért féltékenyek az õket segítõkre?

Sok további ilyen kérdésre várunk még választ, melyeket petíció formájában szeretnénk átadni Gergényi Péter dandártábornoknak, Budapest fõkapitányának.

Nem igaz, amit a TV2 Aktív címû mûsora november 11-i adásában állítottak, hogy ez rasszista, cigányellenes tüntetés lesz.

Ezért a valótlan, hisztériakeltõ kijelentésért a TV2 ellen sajtópert indítunk. Ne hagyjátok, hogy a bûnözõket sztárként beállító, szenzációra éhes média megakadályozza ezt a hangsúlyozottan politikamentes, kifejezetten a bûnözés ellen, a közbiztonságért kezdeményezett civil megmozdulást. Egy napon a Te gyermeked, a Te partnered fog találkozni egy ilyen galerivel, és nem biztos, hogy lesz nála pisztoly, és pont arra járnak a rendõrök is! Kérlek, gyere el a tüntetésre, s csendes jelenléteddel fejezd ki, ha a helyzet szerinted is tarthatatlan.

A tüntetés helyszíne: Budapest, XIII. kerület, Teve utca, az ORFK épülete elõtt, a Róbert Károly körút sarkának közelében. Megközelíthetõ a 3-as metróval, az 1-es villamossal, a 32-es, 133-as és 106-os busszal az Árpád hídig.

A tüntetés idõpontja: 2005 november 18, péntek, 17:00.

Jogerős próbára bocsátás a vörös csillag viseléséért
november 16. 12:38
[MTI]

Jogerősen egyévi próbára bocsátotta Vajnai Attilát, a Munkáspárt alelnökét szerdán meghozott ítéletében a Fővárosi Bíróság (FB) tiltott önkényuralmi jelkép viselése miatt. A politikus ellen azért indult eljárás, mert 2003 februárjában egy utcai rendezvényen kabátjára ötágú vörös csillagot tűzött.

A Fővárosi Bíróság nem fogadta el Vajnai Attila és védője azon érvelését, hogy Európa egyetlen más államában sem tiltott e szimbólum használata, ahogy azt a hivatkozást sem, amely szerint nem büntethető, ha a vörös csillagot valaki úgy használja, hogy a történelmi múlt, vagy jelen valamely eseményéről kíván tájékoztatni.

A bíróság előtt Vajnai Attila mindvégig a zakója hajtókájára tűzött, sarló-kalapácsot magában foglaló vörös csillagos jelvénnyel jelent meg, amelyet akkor sem vett le, amikor az ítélet kihirdetése előtt erre a bíró felszólította, csupán egy vörös sálat nyakába terítve takarta el azt.

*

Az MSZP egyelőre sárga sálat visel, bár Gyurcsány és Hiller már megszellőztette a Veress Csillag büszkén viselhetőségét is. Az Indexen nyíltan a veresscsillagosokat preferálják, az ellenük szólókat kimoderálják.

Bűncselekmény hiányában megszüntette a büntetőeljárást az ügyészség Szász Károly ügyében.
2005. november 15., kedd, 14:29

A PSZÁF egykori vezetőjét a felügyeletnél 2000-2001-ben kötött megbízási szerződések miatt gyanúsította meg a rendőrség felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítással, Keller László feljelentése alapján.

Megszüntette bűncselekmény hiányában az eljárást a Fővárosi Főügyészség Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) volt vezetője és munkatársai ügyében.

- Megnyugvással tölt el, egyben megerősíti a jogállamiságba vetett bizalmamat, hogy azzal az indoklással, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, a személyemmel és munkatársaimmal szemben indított nyomozást az ügyészség megszüntette - írta Szász Károly közleményében.

A PSZÁF egykori vezetőjét a felügyeletnél 2000-2001-ben kötött megbízási szerződések miatt gyanúsította meg a Nemzeti Nyomozó Iroda kétszázkilenc rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítással.

A nyomozás még Szász Károly 2003. július 16-i bántalmazása után nem sokkal Keller László akkori közpénzügyi államtitkár feljelentése alapján indult. A kommunista feljelentés szerint a PSZÁF-nál megbízási szerződések alapján teljesítés nélküli kifizetések történtek a belső munkatársaknak. Szász Károly az eljárás során mindvégig tagadta a terhére rótt cselekményeket.

MTI

Újabb szoborellenesség Aradon
2005. 11. 14.

„Miért akarják a régi Aradot visszaállítani? Azért, hogy bizonyítsák, hogy Arad magyar város?

Építsünk inkább utakat, ma nem a szobrok világát éljük!" Ilyen és hasonló vádakat sorolt fel Gheorghe Falca polgármesternek a városháza termébe összegyűlt alig húsz ember közül néhány román nyugdíjas.

Az aradi önkormányzat a hét végén a Szentháromság-szobor visszaállítása ügyében rendezett nyilvános vitafórumot. Az ellenzők némelyike pár éve ugyanilyen hevesen tiltakozott a Szabadság-szobor újraállítása ellen is.

A szobor visszaállításának ügyét, már évekkel ezelőtt, műépítészek, szobrászok, a történelmi egyházak és számos aradi polgár jelenlétében, nyílt fórumon már megvitatták. A visszaállítást akkor senki sem ellenezte, már csak a helyi tanács jóváhagyása hiányzik hozzá.

„A műalkotásnak nincs nemzetisége, ebből nem szabad mesterkélten magyar-román konfliktust gerjeszteni. Ezt a szobrot minden keresztény, sőt minden aradi a sajátjának érezheti" - foglalt állást a fórumon Király Árpád római-katolikus esperes. A koleravésztől megszabadult aradiak hálából emelték ezt a szobrot, és állították fel a színház előtti téren. Az ateista kampány idején bontatták le a hatóságok, és akkor menekítették templomuk előcsarnokába a minoriták.

A polgámester minden felszólalót meghallgatott, majd kijelentette, a döntés továbbra is a tanácsosok kezében van.

Új Magyar Szó

Feljelentették a Szűz Máriát pornósztárként ábrázoló műsort
2005. november 7., hétfő 12:38

A magyaroknak nem tetszik, hogy több tucat svájci gárdistával közösül a magyarok nagyasszonya a Cool Tv rajziflmsorozatában.

Az ORTT Panaszirodájához feljelentés érkezett a Cool Tv Hungarikum című műsorának egyik epizódja miatt. A névtelen feljelentő azt kifogásolta, hogy a magyar történelemnek görbe tükröt mutató rajzfilmsorozat egyik részében Szűz Mária több svájci gárdistával is közösül, a történet szerint a Szeplőtelen fogantatás című pornófilm forgatásán.

A sorozatban egyébként nem ez az egyetlen szexuális aktus: Széchényi István lovakkal közösül, Kossuth Lajos kurvákkal tűnik fel, Dózsa György pedig még lángolva is orális aktusért kiállt az egyes részekben.

Az Index információi szerint a tárgyalást november 8-ára tűzte ki az ORTT, a csatorna pedig egyelőre nem veszi le a műsorról a botrányosnak vélt sorozatot.

"A műsor a megfelelő idősávban, a megfelelő korhatárkarikával kerül bemutatásra, vagyis betartjuk a vonatkozó jogszabályokat" - jegyezte meg Dobsi Adrienn, a Cool Tv sajtószóvivője.

A sorozat narrátora Jáksó László, aki a Blikknek nyilatkozva kifejtette, hogy nem is sejtette, hogy ekkora botrányt fog okozni a sorozat. Varga B. Tamás, a sorozat vezetője pedig elmondta, hogy a botrány ellenére folytatódik a Hungarikum gyártása is, folyamatosan készülnek az új részek, mivel külföldön is érdeklődnek az animációs filmsorozat után. Varga B. Tamás azonban azt nem árulta el, hogy a külföldi nézők hogyan tudnák értelmezni a sorozat magyar történelemre vonatkozó gyalázkodó, szennyes utalásait.

A Hungarikum hétköznaponként este tíztől látható a Cool Tv műsorán

Fotogén erdélyi labancok
2005-11-05

Kisebbségi törvénytervezetnek nevezett gumicsontot rág a romániai magyarság és a fél Kárpát-medence.

Miközben a román politikai elit elégedetten vigyorogva és egy jóllakott, ratifikált, européer kisgyermek szerepében tetszelegve ül a parlamenti bilin és szopja az ujját. Aztán lelkesen összeüti tenyerét, ha V.C. Tudor kimegy a pulpitushoz és terrorista szervezetnek nevezi az RMDSZ-t.

Pedig az RMDSZ távol áll ettől. És egyáltalán mindentől, amihez kell egy kis bátorság, határozottság és kitartás. Az RMDSZ ugyanis semmi egyebet nem akar, csak azt, hogy itt és most hajlongva hatalomban maradjon, pénzekhez jusson és örök időkre bebetonozza vezéreit a székekbe.

Ezért nem fogja soha megengedni, hogy az erdélyi Magyar Polgári Párt lábra kapjon, ezért nem fog soha kilépni jószántából semmilyen kormánykoalícióból és ezért akarja méregtől vöröslő fejjel átgyömöszölni a román törvényhozáson a kirekesztő, kiherélt, sunyi és külön bejáratú kisebbségi törvénytervezetét.

Mert miközben mindenki rágja a gumicsontot, senki nem figyel a lényegre. Pedig a vak is láthatná, hogy az RMDSZ rég feladta már az autonómiát. És ez a törvénytervezet sem az autonómia miatt fontos neki. Hanem egy másik aljas passzusa miatt, ami nem kapott elég figyelmet. Pedig ott van benne a kutya eltemetve.

A közvitát kicselező törvénytervezet kimondja ugyanis, hogy pontosan kik is lehetnek a romániai magyarok legitim képviselői. S ezen kitétel szerint, csak azok a legitimek, akik minket a román parlamentben képviselnek. De ha történetesen senki se képvisel minket a törvényhozásban, mert nem jutottunk oda be, akkor megint ők jönnek. Mert a kisebbség-képviselet tiszte azé lesz, aki a legutóbbi választáskor bejutó volt.

Mivel a magyarság egypártrendszerben él, világos minden, mint a vakablak. Hisz más magyar párt nemhogy nem juthatott be soha, de meg se születhetett. És ha soha többé nem juthat be magyar szervezet a parlamentbe, akkor is mindig hivatkozni lehet majd arra, hogy az RMDSZ volt eddig a legjobb. Tehát továbbra is ő kell képviseljen.

Így lehet továbbra is a legitim képviselője – az általa feladott – autonómiának. És fotóztathatja magát és bájologhat megváltó szerepében vagy osztogathatja egyedül a közpénzeket. Miközben mindenről lemond, ami nekünk szent.

Olvasom, hogy régen a székely rendtartó faluban nem állíttathatott bárki jövevény székely kaput. Ahhoz csak egy őslakónak volt joga. Így óvta, őrizgette, védelmezte jogosan székely közösségünk törzsének ősi tisztaságát.

Most hallom, hogy a betolakodók képviselőit be akarják ejtőernyőzni minden egyes helyi tanácsba. Széket adna nekik az RMDSZ e hamis törvénytervezetéért cserébe.

Bolyais diákkoromban ismertem egy hosszútávfutót. Az első kört örökké jól meghúzta és lefényképeztette magát egy cinkostársával. Aztán kiállt a kitartás versenyéből.

Fotogén, RMDSZ-es csalók! Nincs szükségünk olyan törvénytervezetre, amely csak a ti fényképalbumotokba való. Mi végig akarjuk futni az autonómia-távot.

Csíki Sándor

Átverések

Fel, fel, ti rabjai a széknek! Ütött az óra! Az a végső óra, mikor az ember, ha még megőrzött valamicskét abból a csodaszerből, amit emberi méltóságnak nevezünk, feláll a bársonyszékből ott a kormányban, és azt mondja: Ebből elég volt! Nincs tovább!

A megalkuvások végtelen sorát élte végig az erdélyi magyarság.

Azt várjuk, hogy az RMDSZ merje kimondani a becsület nevében magyarul és románul. Hogy mindenki megértse: Eddig! Csak eddig! Nem fognak ezért az életükkel fizetni, mint az ötvenhatosok ott, a pesti utcán, legfeljebb csak néhány milliárdjuk úszik el, de ez megéri. Most erről van szó. A magyarságot úgy vágta pofon a román kormány, hogy belepirultunk. A Gyurcsány-kormány dicsőséges romániai látogatása után, amikor Gyurcsány az RMDSZ-nek szerelmet vallott, és rábízta az autonómia meg a Bolyai egyetem sorsát, mint egyedüli kompetens vezetőségre, amely a magyarságért sikeresen ügyködik a román kormányban – íme a tökéletes eredmény: elutasították a kisebbségi törvénytervezetet, törölték a jogszabályból a kulturális autonómiáról szóló részt.

Tehát: éljen a Gyurcsány-kormány, éljen a kormánykoalíció, melyben ilyen hathatós módon képviseli az RMDSZ Markó Béla miniszterelnök-helyettes úrral együtt az erdélyi magyarságot. Éljenek, de nem a kormányban! Nem volt még elég a hátbatámadások özöne, a megaláztatások sokasága? Mit keres ott az RMDSZ, ahol még ma is a magyarfaló Adrian Păunescu, Vadim Tudor (hadd ne soroljuk tovább) a hangadók? Hát ennyire taksálják a Gyurcsány-kormány „hűbelebalázs” gyors szavazását, hogy Románia kényelmesen becsörtessen az EU-ba? Ekkora hiánycikk itt a szégyenérzet?

Trianon óta nagyon jól ismeri a magyarság ezeket a megnyilvánulásokat, melyekről azt hiszi Brüsszel, elég bárgyú módon, hogy eltűnnek akkor, amikor Románia végre EU tag lesz. Na, csak higgyék! Mi addig autonómiát és Bolyai egyetemet akarunk, lelkesebben, mint valaha. Az is érthetetlen, hogy kénytelenek vagyunk égő gyertyával utcai tüntetéseket tartani azért, hogy visszakaphassuk a Ceauşescu-éra alatt törvénytelenül elorzott Bolyai egyetemünket.

1989-től állítólag megszűnt a zsarnokság. Vagy mégsem? Akkor pedig Illyés Gyula soraira esküszöm: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”.

Mit teszel most, RMDSZ? Mert a szóbeszéddel torkig vagyunk.

Fel, fel, ti rabjai a széknek! Bármilyen nehéz a hatalom kényelmes székéből felállni, többet kell hogy jelentsen a magyar politikai elitnek saját nemzete, mint Mammon varázsa. A pénz, ez a „disznófejű nagyúr” – ahogy Ady mondja –, soha nem érhet fel a becsülettel!

Uraim! Ha eddig nem látták volna, akkor most bizonyságot szerezhettek arról, hogy ez nem „partnerség”. Ez lenne a koalíció? Nem, ez a barátság gúnyájába bújtatott gyűlölet, álságos huzavona, diszkrimináció, jogtiprás! Az RMDSZ-nek rá kell jönnie, hogy a helyzet ebben a szereposztásban egyenesen tűrhetetlen. Gyurcsány Bukarestben már József Attilát is szavalta kínjában, csak azért, hogy a román partner meg legyen elégedve vele. „Rendezni végre közös dolgainkat” – idézte a költőt. Na, most már elkezdődött a rendezés. Félredobták a kisebbségi törvényt. Kezdetnek ez is jó, nem?

Nem kell félni kimondani az igazat, de szüntelen, megállás nélkül mondani, írni kell, még akkor is, ha senki nem hallgatja meg, még akkor is, ha csak magunknak mondjuk, még akkor is, ha egyelőre csak mi halljuk. 1956-ban is egyedül vívta élethalálharcát a magyar, és most is így van. Megszoktuk! De a szavak erejével ott kell állnunk az autonómia és a Bolyai egyetem mellett. Semmi sem kell abból, ami a másé, de a mi jogainkból nem engedhetünk.

Emlékezzünk Szabédi Lászlóra, Csendes Zoltánra és feleségére, akik úgy tiltakoztak a „scorniceşti-i zsarnok” aljas intézkedése ellen, mikor elvették az egyetemünket, hogy életüket adták az igazságért. Nehogy a felejtés halálos bűnébe essünk!

Nagyon jól tudjuk, hogy a román kormánynak szüksége van arra, hogy az RMDSZ továbbra is a koalícióban maradjon, hiszen Európa előtt így lehet bizonyítani, hogy Romániában az etnikai kérdések megoldódtak. Az igazi az lenne, ha a meggörbült RMDSZ kiegyenesedne, felmondaná eddigi lakáj szerepét, s bevágná maga mögött az ajtót, úgy, hogy Brüsszelben is meghallják, s felfigyeljenek Románia igazi, kozmetikamentes arcára. Mi olyan vezető politikusokat akarunk látni, akik sokat szenvedett népünket agyukkal, szívükkel és vérük minden cseppjével szolgálják. Olyanokat, akik nemzetünk jogait civilizált módon, de soha meg nem alkudva képesek megvédeni, kiharcolni.

Az várjuk, hogy most, az 59. percben legyen annyi lelkiereje az RMDSZ-nek, hogy a kormányból való kilépésével fizessen meg úri módon, elegánsan mindazoknak, akik „ott fenn” lelkiismeretlenül, esztelen gyűlölettől hajtva a magyarság törvényes jogainak sírját ássák.

Az ilyen szégyenletes „partnerség” csak anyagi, kulturális és erkölcsi kárunkra van. Tehát végre-valahára: fel, fel, ti rabjai a széknek!

Plesa Vass Magda

Valami furcsa meghatódottság vesz erőt rajtam, valahányszor mécsest vagy gyertyát gyújtok a nevelőapámért, a nagyszüleimért, a féltestvéremért, a barátaimért, a rokonaimért, az ismerőseimért. Mert nemcsak halottak napján gondolok rájuk.

Csókán, Padén, Nagykikindán, Zentán, Újvidéken, Budapesten... nyugszanak.

Sokan közülük idő előtt mentek el, fájó sietséggel, szinte még ma is hihetetlenül. Nézem a lángocska libbenő kapaszkodását. Harcát. Küszködését, riadt csapkodását, majd a pici, fekete füstöt, ami felszáll belőle. Feladta, mint oly sokszor azok is, akiknek az emlékére lobog. Még az ujjaim is megperzselődnek egy kicsit a nagy igyekezettől, hogy újraélesszem. Aztán tovább merengek felette. Mintha onnan várnám a melegséget. A megnyugvást.

Szülőfalum temetőjében már kislánykoromban is felküldtek a dombon álló feszülethez pár szál virággal, gyertyával. Odaraktam a csokrot a többi közé, meggyújtottam a gyertyát a már égők lángjáról. Voltak kisebbek, nagyobbak, sárgák és fehérek, hivalkodóak és szerények. Nem mondta senki, de úgy képzeltem, ezzel azoknak világítunk, akiknek a sírjához ilyenkor nem jutunk el, akik valahol a nagyvilágban, talán ismeretlen helyen találták meg azt a földet, amit a koporsójukra lapátoltak.

Ma már feltűnnek a kedves arcok. A tisztességgel elföldelteké. És a temetetlen holtaké. Akikről sokáig nem beszélt senki. Vagy csak titokban említették őket.

Később már tudatosan haladtam fel a lépcsőkön. Hangosan nem fogalmaztam meg, csak magamban ismételgettem, hogy ezt a gyertyát azoknak szánom, akiket erőszakkal kényszerítettek a mundérba, vittek ,,téves csatatérre”, ahonnan csak nehezen, vagy egyáltalán nem találtak haza.

Ezek voltak azok a vérzivataros, zavaros évek, amikor gyakran találkoztam és beszélgettem remegő, halálsápadt, bujkáló fiúkkal. Aggódó szülőkkel, akik az adataik, az ismertető jelek elhallgatását kérték. Sokat tapasztalt, kemény férfiakkal, akik egyszerre szótlanná váltak.

Nyelvüket csak az alkohol oldotta meg néha, de olyankor mi, a körülöttük ülők, gondoltuk azt, hogy maradtak volna inkább csendben. Mindazokért, akik nincsenek itt -- hajtogattam némán, keskenyre szorított szájjal. Talán egy kicsit szégyelltem is az érzelmességemet. Éppen azon a napon, amikor mindenkiből feltörnek az érzelmek. Az addig elfojtottak. Meg azok, amelyekről nem is tudták, hogy léteznek.

November elseje, mindenszentek, azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem emlékezik meg róluk. A halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje ez, így e két nap összekapcsolódik. A november 2-ai halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048) ered, aki ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette.

Ez a rendelete 998-tól mindmáig fennmaradt. Hamarosan a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól pedig Róma is átvette. A gyertya és a mécses gyújtásának a szokásához több népi hiedelem is fűződik. Egyesek szerint ennek az a célja, hogy a világosban a ,,véletlenül kiszabadult lelkecskék” visszataláljanak a maguk sírjába, mások úgy vélik, hogy egyszerűen az örök világosságra utal. A hozzátartozók virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. Azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak a lakhelyükön. A néphit szerint ugyanis ilyenkor hazalátogatnak az elhunytak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Az ő emlékükre ajándékozzák meg a szegényeket, koldusokat kenyérrel, kaláccsal. A hagyományos közösségek egy részében a ,,halottak hetén” munkatilalom van, nem szabad földet művelni, mosni, meszelni.

Tavaly ilyenkor Csúrogon voltam. Aki már járt ott, annak nem kell magyaráznom, miért mondtam az idén, hogy én most nem mennék. A környezet, az emberek, a többször összetört és helyreállított emléklap, a keresztek, amelyek másnapra már el is tűnhetnek, olyan lelki hatással voltak rám, amitől sokáig nem tudtam, és nem akartam szabadulni. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia.

A halottak napja tájainkon másfajta jelleget öltött, amióta nemcsak titokban, félve, hanem nyíltan, felszegett tekintettel emlékezünk meg az 1944-ben ártatlanul kivégzett magyarokra. Véreinkre.

Mivel mostanában Cs. Simon István Parlagmagány című kötetét forgatom, eszembe jut a terjáni temető is. A fél évszázada elárverezett, felszámolt falu örök nyugvóhelye. Ilyenkor még ott is rendbe hoznak valakik néhány sírt. Pedig alig lehet rájuk találni a burjánzó, mindent elborító orgonabokrok között. Amely, a költő szerint, már csak füstvirágot nyílhat.

Füstvirág. Lángvirág. Emlékek. Emlékezünk.

TÓTH Lívia

Virágdíszben Székelyudvarhely
2005-11-01

Valóságos virágerdők alakultak ki a város különböző pontjain, de talán a legnagyobb a Márton Áron téri, ahol virágban úszik ilyenkor a középen álló Vasszékely szobor is. Már a múlt hét végén sokan kilátogattak a temetőkbe megtakarítani a hantokat és megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival.

Gyertyából is rendkívüli a kínálat, darabonként ezer lejbe kerül, vagy talán olcsóbban is hozzájutunk, ha csomagonként vesszük. A krizantémot szálanként 10- és 20 ezer lej közötti áron vásárolhatunk, a cserepes virágokat 50 és 100 ezer lejért kínálják. A műanyag poharas mécsesekért 40-50 ezer lejt kérnek.

Sokan jöttek haza külföldről ezért a nap folyamán forgalmi dugókra lehet számítani. A zsúfoltság elkerüléséhez ajánlatos a délután folyamán gyalog közlekedni.

Az egyházi szertartásokat délután tartanak. A temetőkertek egész nap nyitva lesznek.

Az erdélyi Bayer Zsolt Magyarországon
2005. október 18.

György Attila nem bánja, ha az erdélyi Bayer Zsoltnak titulálják. Bayer Zsolt sem bánja, sőt, az is rendben van, ha azt mondják róla, ő a magyarországi György Attila.

Mindketten írók, s mindkettejüknek markáns véleménye van világról, nemzetről, politikáról, s ezt általában meg is írják. Olykor publicisztikában, olykor pedig szépprózában. György Attila Csíkszeredában él, a Székelyföld folyóirat szerkesztője, Bayer Zsolt Solymáron lakik, és a Magyar Nemzet publicistája. Barátok. Többek között ez is kiderült, amikor az Arcvonal Kávéházban bemutatták György Attila két, idén megjelent kötetét.

***

Négy év -Teleki Pálnak és Orbán Viktornak hála

Nálunkfele, a Székelyföldön időről időre elveszik a Haza. Kicsit olyan, akár a mesében: hol volt, hol nem volt. Még az időszámítás is eszerint történik, s a köznyelv ma is első és második "magyar világhoz" igazodik. E "második magyar világ" az, melyet a székelyek derűs bizakodással szoktak utolsóelőtti magyar világként emlegetni.

Itt történt meg az is, hogy valamikor a hetvenes években egy hajdani parádés kocsis azt íratta sírkövére:

"Itt nyugszik B. Gy.
Született 1923-ban, meghalt 1978-ban.
Élt négy évet."

Mostanság újra sokan vagyunk így: hogy úgy érezzük, újra éltünk négy évet. Nem sok ez, de nem is kevés ott, ahol a HAZA fizikai valóságában gyakran el-elveszik.

A Nemzet, az nem veszik el soha. Nem nagyon. És soha többé végleg azoknak, akik megélték ezt a négy évet. Akik megélték, hogy felemelt fővel, derűsen nevethettek szembe a múlt árnyaival és felemelt fővel, dacosan szegülhettek szembe a jelen álnokságával: mert hittek benne, hogy a jövő elkezdődött.

Ez a négy év elegendő volt ahhoz, hogy a Székelyföldről többé ne el-, de felmenjen Budapestre az ember, ahogyan azt a fővárosba menőnek illik. Elég volt ahhoz, hogy magára ébredjen a csipkerózsikaálmát alvó székelység, megrázza magát, s erős hittel tervezzen jövőt magának, úgy, ahogyan azt ősei álmodták. Nem kellett ehhez sem pénz, sem paripa, sem fegyver: csak hit és bizalom abban, hogy közel egy évszázad után a Haza és a Nemzet végre egymásra és önmagára talál.

Elég volt ahhoz, hogy újra felébredjenek a határőr-ösztönök: ezer év megszokása, hivatása nem múlik el néhány évtized alatt. Ami összenőtt, nem válhat szét egy önkényes országhatár miatt.

A fiatalok újra tanulni mentek, a nyolcvanas években kitántorgók közül sokan hazajöttek és itthon új életet kezdtek, a cselekvésnek, vetésnek és igének ideje jött el ezalatt a négy év alatt. A gazdák örökségük után néztek, s a fiatalok utódot szántak az örökséghez.

-S kicsi lett annak a becsülete, aki az erdélyi jövendőt délkeleten, Bukarestben kereste.

A székelyek szeme újra Budapest felé fordult, ahogyan az természet szerint való, s ahol újra megtalálta azt, akit régóta keresett.

"Ötvennyolc éve várok arra, hogy valakire büszke le hessek" - mondja öreg bányamester ismerősöm, s gyorsan a pohárért nyúl, nehogy benedvesedjen a szeme: mert férfiember-szégyen az. Errefele nem sok alkalom adódik az örömkönnyekre.

Errefele időtlen idők óta várnak a kicsi messiásra, az árva nép vezérére, Csaba királyfira. Az idők során megtanulták, hogy nem csillagösvényen érkezik, s nem feltétlenül fehér paripán - de a hitet nem adták fel, mert e végvárakat őrző katonanépnek hite a legfőbb fegyvere.

És lám: a hit valóra válott, és megjelent az, akitől megfényesedtek a szemek. E négy év megmutatta, hogy van kire-, és mire várni - s többre nincs is szüksége a cselekvő embernek, e puszta tény elegendő volt mindenhez.

Pedig nem volt sok ez a négy év. Legalább nyolc esztendőben reménykedett itt mindenki, akinek szíve a helyén dobog, s ki nyolcvan évet viselt el tulajdon hazája száműzöttjeként, annak a nyolc év se lett volna sok.

Nem így történt.

Idén áprilisban a Haza egy kicsit megint elveszett.

Nem, nem veszett el: de távolabbra került, egy kéznyújtásnyival tovább, valahová a tíz és tizenötmillió választása közé.

Na és? - kérdezzük dacosan, mert így kérdezni itt is, nekünk is lehet!

"Akkor mostantól fogva újra két kormány ellen harcolunk" - mondja a bányamester harmincéves fia.

Egy ideig most újra rezervátum leszünk, bantusztán és kuriózum, vidám kis úttörőcsapatok hétvégi látványossága, íme a székely és íme a medve, előbbi magyarul is beszél.

Egy ideig most újra szegény rokonok leszünk, akinek majd adnak a maradékból - ha jut.

Egy ideig most újra elmondják nekünk, hogy széllel szemben nem lehet, s hogy a lehajtott fejet nem fogja a kard. Egy ideig most újra kioktatnak arról, hogy a nemzet avítt fogalom, haszontalan kacat, hogy magyarnak lenni nem nagy élmény, s hogy a másságot akkor is szeretnünk kell, ha éppen az van többségben.

Egy ideig most újra megnyílnak a rókalyukak, elősettenkednek megkopott, naftalinszagú bundájukban a szocialista pragmatizmus helyi megmondóemberei, s egyideig most újra divat lesz kozmopolitának lenni.

Egy ideig most újra szép tisztára próbálják mosni agyunkat, s a sokoldalú tájékoztatás nevében nézhetünk sok-sok heti hetest, bajor szexfilmet és népszerű történelmet az együttélésről.

Egy ideig ez most így lesz.

Aztán ez is elmúlik. Aki évszázadok óta vár, tud várni újabb négy évet.

Hitünk ugyanis van már hozzá. Hála érte a négy évnek, ameddig éltünk.

György Attila
2002

Napirend elé
Torkos Matild
2005. október 17.

Az „identitáskampány” menetrendje szerint a miniszterelnök ma is feláll a parlamentben, és az utóbbi hetekben megszokott módon megint elmondja napirend előtti beszédét.
Most várhatóan a szegénység elleni programjával akasztja hasba a gázórát leső Gyurcsány-mama sorstársait.

Mindenki meggyőződhet arról, hogy a kormányfő idegállapotán semmi nyomot nem hagyott a meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság ülésén mindannyiunk szeme láttára történt szánalmas szereplése.

Ez tény, még akkor is, ha az udvari (avagy hálózati) közvélemény-formálók mindent megtesznek azért, hogy a polgárok ne a látottak-hallottak alapján ítélhessék meg a történteket. Gyurcsány Ferenc viselkedése ezúttal nem szavazatgyűjtésre volt alkalmas, sokkal inkább a pszichiátria tudományát művelőknek szolgált gazdag forrásanyagul. Rossz volt látni, hogy az ország első embere a tények tisztázása helyett mellé- és félrebeszél, tények ismertetése helyett a kérdező ellenzéki képviselő szakmai kvalitását vitatja meg személyeskedő stílusban.

De ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy Gyurcsányról lepereg ez is. Amint az őszödi lízingügy vagy a Motim gyanús privatizációja kapcsán feltett kérdések is hidegen hagyják. Akkor sem esik ki a szerepéből, ha a saját otthonában lízingelt csillárról, liftről és öntözőberendezésről kérdezik vagy a feleségével közösen jegyzett cég osztalékának szerződésben rögzített megosztásáról.

Ki mint él, úgy ítél. De ha ez az erkölcsi norma jönne divatba, a Gyurcsány szerint lecserélhető öregecskedő feleségek jól teszik, ha a házasságkötés mellett korlátolt felelősségű társaságot is létrehoznak, és a családi tűzhelyet a hitvesi ággyal együtt visszalízingelik maguknak. Sőt a legbiztosabban úgy járnak el, ha a hirtelenkapitalista férjet is csupán lízingelik egy időre.

Komolyra fordítva a szót: szégyen, hogy ilyen ember Magyarország miniszterelnöke lehet! Gyalázat, hogy az Apró családba benősülve kikaparhatta magának a kormányfői pozíciót, amit arra használ, hogy az országunkat lejárassa a világ előtt, infantilis terroristázással, az ellenzék megrágalmazásával az Egyesült Államok elnöke előtt! A kötelességtudó parlamenti ellenzék akkor jár el helyesen, ha minden lehetőt megtesz azért, hogy megszabadítsa az országot tőle. Legalább kölcsön kéne kérni Kuncze Gábor elfekvő Lop-stop! tábláit és minden egyes alkalommal felmutatni neki, amikor szólásra mer emelkedni a magyar parlamentben.

Mostantól – Gyurcsány ovális szobai és vizsgálóbizottsági afférja után – az ellenzék ne asszisztáljon e lélekromboló cirkuszhoz az ország házában!

Az ellenzék feladata mostantól az legyen, hogy valódi árnyékkormányt alakítva, válságkezelő programmal készüljön a hatalomváltásra! Járják az országot, és győzzék meg az embereket a valódi rendszerváltoztatás befejezésének szükségéről! ("ha szépen kérjük, adja vissza ))) ) Nyugtassák meg a befektetőket, hogy képesek lesznek úrrá lenni a levitézlett elvtársak újból ránk szabadított csődjén! Tegyék nyilvánvalóvá, hogy a jó erkölcsbe ütköző privatizációs szerződéseket felülvizsgálják, bármikor kötötték is azokat!

A köz kárára köttetett, feltűnően értékaránytalan szerződéseket bíróság előtt, semmisségi okra hivatkozva támadják meg – már csak a közteherviselés magasztos és alkotmányban rögzített elvei miatt is! Szólítsák fel a lízingelő milliárdos Gyurcsányt és társait arra, hogy ne etessék a népet ötéves terveikkel a választások előtt hat hónappal, és ne kábítsák a befektetőket tízéves csodaprogramokkal, ne próbálják még egyszer becsapni manipulált költségvetési hiányszámokkal az Európai Uniót sem, lejáratva az országot! Rendezkedjenek be most már csupán arra, ha még legalább egy szikrája maradt bennük a becsületnek, hogy minél kevesebb kárt okozva a nemzetnek, ügyvezető kormányként elvezetik az országot a következő választásokig!

A nemzeti oldal győzelmét akaró értelmiség szedje össze magát, hagyjon fel az önsorsrontó kesergéssel, a pesszimizmussal, keresse mindenki magának azt a rá szabott és önként vállalt feladatot, amivel győzelemre segítheti a kormányváltásra szövetkező erőket! Ne lehessen olyasmit hallani, hogy elhagyjuk az országot, ha ezek még egyszer győznek, mert ez a mi hazánk, mi döntjük el a gyermekeink sorsát, egyenként, egyetlen szavazattal! Ha kell, a polgártársainkat észérvekkel és szeretettel meggyőzve.

Ezért ha ma a parlamentben megint feláll Gyurcsány Ferenc, hogy beszéljen akármiről is, társuljon hozzá a lízingelt balatoni kormányüdülő képe, a lízingelt szemlőhegyi öntözőberendezés és lift látványa, és szakadjon le a Gyurcsány-lízingelésből eddig még kimaradt csillár a kupolateremben, ha bárki is elhiszi neki, hogy ő szeplőtelen miniszterelnöke ennek az országnak!

Ha feláll Veres János pénzügyminiszter, és a büdzsé takarékosságáról papol, az ellenzék szelíd legyen, derűs és hallgatag, ahogy a dalnok megénekelte! De ne várja a májust senki ölbe tett kézzel, mert menekül a tőke a budapesti tőzsdéről, (wow ! Most már nem spekulánsok gyűjtőhelye a tőzsde ? mi lesz az oroszkrémtortával a Gerbeaudban ?) az ország sincs akkora lendületben, mint ahogy ők minden hullámhosszon hirdetik, és eközben csendben, lendületesen hordják szét, ami még maradt a kincstárban!

Ha feláll Kuncze az SZDSZ padsorából, gondoljunk Demszky tengerparti villájára, Kóka János lendületes helikopterére és az Elender-szerződéseire vagy Wekler több száz milliós közpénzből beültetett szőlőbirtokaira, és ne higgyük el a liberális párt elnökének egyetlen humoros szavát sem a társadalmi igazságosságról és a szabadságról!

Dugjon valaki egy Lop-stop! táblát a bajszos orra alá, hátha elszégyelli magát a rendszerváltó párt elnöke!

Itt az ideje.

október 15, 2005 14:44

Gyurcsány Ferenc is felkeresi Váradot, Orbán Viktor után.

Tegnap közös sajtótájékoztatót tartott Debrecenben Csontos János szocialista országggyűlési képviselő és Lakatos Péter, az RMDSZ parlamenti képviselője. A két képviselő ott bejelentette, hogy Gyurcsány Ferenc magyarországi kormányfő a bukaresti kormányülésről hazatérőben október 21-én Nagyváradra látogat.
Csontos és Lakatos tárgyalásain amúgy elsődleges feladatnak emlitették a Debrecen-Nagyvárad vasútvonal helyreállitását, valamint az észak-erdélyi autópálya kérdését."

Bihari Napló, 2005.10.15.

____________________
dec.5-én "elvált a viz a szartól"

[img]http://gportal.hu/portal/nagyvarad/image/allampolgarsag[/b]

A szovjet-román hadsereg elfoglalta Nagyváradot.

Évek óta október 12-e a város napja. Az Erdély Magyar Ifjak nagyváradi szervezete felkéri a város polgárait, támogassák aláírásukkal, hogy a városnapi megemlékezéseket a magyar közösség történelmi érzékenységére hivatkozva, tegyék át más napra. Az EMI-sek úgy gondolják, hogy elég volt a szovjet elvtársakról való nosztalgiázásból, ideje szakítani a kommunista múlttal.
http://www.gportal.hu/portal/nagyvarad/

Moszkva rehabilitálta Prónay Pált
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=reply&f=2&t=006752&replyto=000300 http://www.kuruc.hu/?q=node/1762

Szabadka, főtér, 15 óra
Kuruc.hu, 2005, október 13.

A szervezők csupán 500, legfeljebb 1000 emberre számítanak a magyarverések elleni délutáni demonstráción, amelyen a jogbiztonságért emelnek szót. A tiltakozás főszervezője szerint a félelem az oka annak, hogy kevesen mernek majd az utcára vonulni, holott több vajdasági településről is indul majd ingyenes buszjárat a demonstrációra.

A megmozdulást a szerbiai hatóságoknál engedélyeztették, és a rendőrségi védelem mellett egy biztonsági szolgálat 15 munkatársa is biztosítja a helyszínt.

- A félelem és a téma érzékenysége miatt nem várhatunk nagy tömeget, de éppen ezeken a körülményeken igyekszünk változtatni. Egyébként a történelemben számos alkalommal tapasztalhattuk, hogy a nagy folyamatok is kis eseményekből indultak el – nyilatkozta Zsoldos Ferenc, a demonstráció szervezője.

A Civil Mozgalomnak csupán az egyik célja az, hogy kiálljanak a jogállamiságért, az európai értelemben vett jogbiztonságért, mondja a szervező:

- Azt követeljük, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek ne diszkriminatív módon alkalmazzák a jogszabályokat, mert eddig ezt tapasztaltuk. Azt kérjük, hogy a a szerbiai törvények szerint egyformán bíráljanak el minden törvénysértést, hiszen jogállamban ilyen esetekben nem számíthat a nemzeti hovatartozás – nyilatkozta Zsoldos Ferenc. A demonstráció szervezője szerint a másik céljuk az, hogy a délvidéki magyarság körében tapasztalható általános félelem fölszabaduljon: merjék kimondani az emberek, ha jogaikat sértik, és kérjék a jogorvoslatot. Amennyiben ezt nem teszik meg, azzal erősítik a hatalmi szervekben és a szerb közvéleményben azt a meggyőződést, hogy valóban elhanyagolhatóak a magyarellenes megnyilvánulások.

- Olyan szemlélet alakult ki az itteni magyarság körében, hogy nincs, akire számítsanak, és inkább elhallgatják a sérelmeket. Pedig nem diktatúrában élünk, hanem olyan országban, amely deklaratív módon európai normákat alkalmaz. Ezt kell a gyakorlatban is elérni Szeretnénk kiépíteni egy megfigyelő hálózatot, hogy valóban tudomást szerezzünk szinte minden magyarellenes atrocitásról, ha arról a sértett nem is tájékoztatja a nyilvánosságot. Szándékunkban áll létrehozni egy jogsegélyszolgálatot is, amely biztonságot nyújtana, így az emberek talán kevésbé hallgatnák el sérelmeiket – nyilatkozta a Magyar Szónak a demonstráció szervezője.

A Civil Mozgalom, amely a megmozdulást szervezi, megkapta a rendőrségi jóváhagyást a demonstrációhoz, és kértek rendőri biztosítást is.

A közéleti szereplők részben ott lesznek Szabadkán

A vajdasági pártvezetők közül fölszólal Páll Sándor (VMDK), Ágoston András (VMDP) és Rácz Szabó László (MPSZ). A civil szférából dr. Gubás Jenő, az Aracs Társadalmi Szervezet nevében szólal fel. Magyarországról Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke szól a részvevőkhöz. Jókai Zoltán a Közép-európai Emberi Jogi Bizottság képviseletében érkezik Szabadkára. Tarics Péter közéleti személyiség a Felvidéket képviseli.

A legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség messzemenően támogatja a tiltakozó megmozdulását, de egyik képviselőjük sem szólal fel, mert – ahogy fogalmaznak – nem szeretnének beleavatkozni a civil szféra munkájába.

A szervezet tagjai felolvassák Becsey Zsolt (EP-képviselő) és Hámos László (HHRF - New York) levelét.
Tabajdi Csaba és Olajos Péter Európai Parlamenti képviselők válaszát még várják a szervezők.

Település az Ipó kanyarulatában
Szetei faluképek

Ott, ahol a honti palócok által is Ipónak mondott folyó egy hatalmas kanyart írt le, s szinte egy félszigetet alkotott az országhatár és a jobb part között, települt a hangulatos kisközség, Szete.

A Trianon utáni osztozkodáskor a csehszlovák fél itt nem szánt határszerepet a történelmi fordulatokba beavatott Ipolynak, mert akkor a Párkány-Ipolyság közti vasút egy szakaszát elveszítette volna. A mindössze 127-130 méter tengerszint feletti magasságban megbúvó falucska alatt aztán ismét országhatárrá tették az Ipót, amely innen dél felé tart.

Oklevél 1236-ban említi először a helységet Zetheh alakban. Az oklevelekből azt is megtudjuk, hogy az esztergomi érsekség faluja már a 13. században sokat szenvedett, s épp a Hontpázmánok rabolták ki többször a települést, amely már ekkor fontos helye volt Hont megyének. Áthaladt erre például a megye legelső útvonala is. A mondák tanúsága szerint a falu népe gyakran szembeszállt az itt harácsoló törökkel, s olykor a Bocosban, a Morda-barlangban keresett menedéket, vagy a Feneketlen-tónál s a Dávid-berke nevű dűlőben rejtőzött el.

Az oszmán birodalom alóli felszabadulás után ismét az esztergomi érsekség faluja lett Szete. A történelem viharai ezt követően sem mellőzték a helységet. 1703-1704-ben Rákóczi kurucainak felszabadító hadműveletei is érintették a vidéket, később pedig Bottyán János is átvonult katonáival a falun. A Mária Terézia-féle Urbárium kiadásának évszázadában sok minden történt az Ipó-kanyarban települt faluban. 1737-ben újjáépült a templom, 1787-ben pedig önálló plébániája lett. Sajnos a következő évtizedeket a katasztrófák egész sora követte itt is. 1783-1898-ig volt földrengés, marhavész, kolera, árvíz, jégverés, az egyik évben filoxéra tette tönkre a szőlőket. Ám mindig volt ereje talpra állni ennek a hívő magyar közösségnek. Szetét az 1848-as forradalom szele sem hagyta érintetlenül.

A 19. század helyi viszonylatban is hozott némi pozitív változást. Az itteni földművesek érseki jobbágyok helyett szabadosok lettek. Néhányuknak sikerült a kitörés: gyarapították vagyonukat, s jómódú gazdákká váltak. Ez időtájt fejlett ló-, marha- és juhtenyészete volt a falunak. 1828-ban mészároscéh alakult, amely I. Ferenc királytól kapott szabadalomlevelet.

1829-ben létrejött a kalmárcéh, s fokozatosan megjelentek a zsidók is a faluban. Itt lakott például Herczog Simon szatócs és kereskedő, Schlesinger Ignác kereskedő, Herczog Vilmos mészáros és állatkereskedő, de akadtak zsidó bérlők később is a községben. 1880-ban egy ortodox imaház is működött itt. Az 1890-es népszámláláskor Szete a Szobi járáshoz tartozott. Volt 2675 kat. holdnyi földterülete, 88 lakott háza és 592 lakosa. Közülük 584-en vallották magukat magyarnak. Az 550 katolikuson kívül élt még itt 38 izraelita, 1 református és 3 evangélikus.

Fordulatokban gazdag időszaka volt Szetének a 20. század is. A világtörténelem nagy eseményei, sorsfordulói e települést sem hagyták nyugton. Az első világháború például 16 szetei áldozatot követelt. Aztán a trianoni határ szép lassan elszakította Szetét a Börzsöny alatti szomszédos községektől: Tésától, Bernecétől, Kemencétől és Vámosmikolától. Fokozatosan tönkre ment a Viszolajszky-birtok, az 500 holdas Skadra-birtok, gazdát cserélt a Vörös-major is. A községbe új lakók jöttek, a távoli vidékekről vagy a közeli uradalmakból. 1925-1928 között az agrárpárti géplakatos, Sporný Kálmán lett a „starosta“.

1933-ban a Neumann-birtokból adtak el földeket a községbe települt szlovákoknak. 1938 novemberében egy Smeňa nevű finánc adta át a községet a bevonuló magyaroknak. Tóth János, a Magyar Nemzeti Párt jelöltje lett a községi bíró. Róla azt olvassuk a községi krónikában, hogy „küldöttséget szervezett a szlovákok érdekében, és a minisztériumban azzal érvelt, hogy Szete község minden szlovák lakosa pénzért vásárolta házát, földjét, és mindig szolidárisan viselkedett a magyarsággal szemben“. A községi bíró elérte célját: a szlovákokat senki sem bántotta, s maradhattak ottnonaikban.

Sajnos az újabb fordulat meghozta az újabb rosszat is. A 2. világháború szintén megtizedelte a szetei férfiakat: sokan szenvedtek a harcmezőkön, többen fogságba estek, s 21 szetei katona hősi halált halt 1941 és 1945 között.

A világháború után még tovább tépték a sebeket. 1945-ben újra szlovák bíró került a falu élére, s az iskolában is a szlovák lett az oktatási nyelv. Október 26-án 40 személyt Zsolnán át Csehországba vittek. A falu magyarjai ekkor tehát nem kapták meg a várt védelmet, sőt a bíró fia a tömegbe lövetett, s az egybegyűltek közül ketten meg is sebesültek. A Magyarországra való kitelepítésre már nem kerül sor, mert a falu nagy része reszlovakizált.

Nem kedveztek az ötvenes évek sem Szetének. Elvették a keserves úton szerzett földeket, s a lakosság a szövetkezetbe kényszerült, mígnem ezt is összevonták az ipolyszakállosival. 1977-ben a körzetesítés áldozata lett a falu, 1985-ben pedig az Ipoly szabályozásával tették tönkre a folyó romantikus kanyarulatát, ahol tavak, berkek pompáztak. 1989 után újabb hullámvölgybe jutott a falu. Bár Szetének saját önkormányzata lett, megszűnt a szövetkezet, a lakosság szinte egyetlen munkahelye; emelkedett a munkanélküliség, csökkent a lélekszám.

1991-ben a falunak 354 lakosa volt, melynek l3,86%-a szlovák nemzetiségű. Tíz év múlva ez a szám 317-re csökkent, a szlovákság számaránya viszont 20,19 %-ra emelkedett. A községnek nincs kisiskolája, megszűnt a plébániahivatal; a lelkipásztori teendőket Dušan Dúbravický deméndi plébános látja el. A falu ennek ellenére küzd fennmaradásáért. Tóth Tibor polgármester vezetésével rendbetették a kultúrházat, az utakat és a hidakat, kívül-belül felújították a szép műemléktemplomot. 1999-től néhány éven át a Tóth István irányította „Ipó Színpad“ fejtett ki komoly kulturális és közösségteremtő tevékenységet. Jeleskednek a tűzoltók is, hisz szervezetüknek régi hagyománya van a faluban. A szövetkezet megszűnése után Gulyás Gábor mérnök, vállalkozó művel nagyobb földterületet, munkalehetőséget biztosítva néhány embernek is. A méhészek közül Smetana Árpád és Ondrušek László tevékenysége érdemes az említésre, hisz az effajta tevékenységnek is vannak hagyományai Szetén. Vállalkozik még Špaňo Stanislav sírköves s a falu határain kívül is jól ismert Mihalko István műbútorasztalos.

Nagy lehetőséget kínálna itt a falusi turizmus, amiben a helybeliek is fantáziát látnak. A község látnivalói közé tartoznak még mindig a természet szépségei: a hangulatos dombok, a szőlőhegyek, a rétek, a megcsonkítottan is kedves Ipoly. Lehet itt például lovagolni, halászni, vadászni, gyalogtúrázni. A községnek természetesen egyéb látnivalói is vannak. Ilyen a már említett barokk Szent László templom a Krausze József selmeci mester műhelyében készült főoltárral, a Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót, Szent Margitot és Szent Erzsébetet ábrázoló szobrokkal, s egyéb szakrális emlékeivel. Kár, hogy a templom közelében, a főút mellett álló képoszlopból nemrégiben kilopták azt az 1898-ban készült Nepomuki Szent Jánost ábrázoló népies kőszobrot, amely egykor az Ipolyba ömlő patak partján állt.

A népi építészet emlékei közül is látni még néhányat Szetén. Ilyen az a régi sátortetős, tornácos szépen felújított parasztház, amely a főút mellett látható. A templom közelében egy régi sátortetős, fakerítéses zsellérház áll még. A 20. század elején Szetén itt-ott még alkalmazták a paticsfalas építkezést, később azonban már csak az istálók épültek így. Az alapok általában a falu határában vagy a Százdon kitermelt kőből épültek, a falak azonban még sokáig vályogból voltak, amit a vándorcigányoktól vettek vagy a helybeliek is elkészítettek. A parasztporták közül több elhagyatottan állt. Közülük egyet épp nemrégiben vásárolt meg az önkormányzat a Szlovák Kormány anyagi támogatásával. Felújítása folyamatban van, s őszre itt helyeznék el a település tárgyi néprajzi anyagát. Természetesen gazdag a falu folklórkincse is. Sokáig élt itt a lucázás, a betlehemezés és a kiszehajtás szokása; hittek a „cetlonyosban“, az úrnapi szentelmények gyógyító erejében is. Voltak a falunak pásztorai, baktere, aki mellé egy-egy sztrázsabotos őr is be volt osztva éjjelenként.

Fennmaradtak történetek a török korból, a betyárvilágból. Megannyi hiedelem fűződik az egyes dűlőkhöz, például a falu előtti Zsiványtanyához, ahol hajdan talán az olyan betyárok is megfordultak, mint Virág Miska, Sisa Pista, Kutyás Miska, Macskabajusz Sándor vagy Illik Laci. Bízunk abban, hogy a szetei nép mély hite, öntudata, gazdag hagyományvilága megfelelő erőforrás lesz továbbra is a megmaradáshoz, az újabb feltámadáshoz.

Állami magyar egyetemet akarunk! – TÜNTETÉS

Önálló, erős magyar egyetemet akarunk. A Bolyai Egyetemet akarjuk. VISSZA!

LEGYÜNK OTT A BOLYAI EGYETEM ÚJRAINDÍTÁSA ÉRDEKÉBEN SZERVEZETT TÜNTETÉSEKEN!

A SAPIENTIA EGYETEM ÁLLAMI TÁMOGATÁSÁT, valamint AZ ISKOLÁSOKAT SÚJTÓ KISEBBSÉGELLENES ÁLLAPOTOK MEGSZÜNTETÉSÉT is követeljük.

LEGYÜNK OTT MINDANNYIAN, AKIK BÍZUNK A JÖVŐBEN!

Könyvvel és gyertyával, a tudás és a béke jeleivel.

Légy ott te is, hívd el a barátaidat, ismerőseidet is. A Te ügyed, a Te érdeked!
Most megmutathatjuk, hogy nem alázhatnak meg bennünket. Európa kapujában jobban figyelnek a belépőre. Állami magyar egyetemet követelünk, ahol a tudás az úr.

Kedves adófizető szülő, nagyszülő! Önnek állampolgári joga, hogy a gyereke, unokája, ha akar, a román állam által finanszírozott egyetemet végezhessen, magyarul. Jöjjön hát ki Ön is, gyertyával, könyvvel a tüntetésre! Az anyanyelvű oktatás mindannyiunk ügye.

Október 17-én, hétfőn:
Sepsiszentgyörgyön a 48-as emlékműnél délután 5 órakor.
Csíkszeredában a Sapientia Egyetem előtt, este 6 órakor.
Kolozsváron a Farkas utcában, a BBTE főépülete előtt, este 8 órakor.

MOST kell megmutatnunk, hogy erősek és összetartók vagyunk.

Magyar Ifjúsági Tanács (MIT)
Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB)
Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – Oktatási Szakbizottság
Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)

Megemlékezés Aradon
2005. október 6.

Csütörtökön délelőtt a hagyományos gyászszertartást és misét a helybeli minorita templomban Böjte Csaba, az árvákat felkaroló iskolaalapító ferences szerzetes celebrálta. A szeretetről beszélt, mint az egyetlen követendő útról, amely híján az osztrák kormány gyűlölettel torolta meg a szabadságvágyat és végeztette ki a 13 tábornokot Aradon.

Gyönyörű napsütésben, pár ezer megemlékező, köztük több száz diák sétált ki az Arad peremén lévő obeliszkhez, a vesztőhelyre. Itt zajlott a koszorúzás. A vesztőhelyen, az előző évek hagyományos programjával ellentétben, nem hangzottak el beszédek, a politikusok délután szólaltak fel, a tavaly újra felállított szabadság szobornál, amely mellé augusztusban elhelyezték a román '48-asok diadalkapuját, a magyar, román és európai uniós zászlóval ellátott Megbékélési parkban.

Aradon a 13 vértanú kivégzésének 156-ik évfordulóján heten tartottak beszédet, köztük a város román polgármestere és a megye kormánymegbízottja. Mindketten tiszteletteljesen beszéltek a forradalom vértanúiról és örömüknek adtak hangot, hogy városukban van a magyar-román megbékélési park, a többnemzetiségű város önazonosságának immár legfontosabb szimbóluma, ahogy a polgármester fogalmazott.

156 éve itt, Aradon egy abszolutista hatalom meg akarta mutatni ellentmondást nem tűrő erejét - nem sikerült. Örök mementót állított saját maga ellenében. Ezekkel a szavakkal és Széchenyi, valamint Nagy Sándor József idézetével indította beszédét Kovács Kálmán informatikai miniszter Aradon a szabadság szobor talapzatánál. Kiemelte: a magyar kormány számára egyértelmű, hogy a napjainkban kiépülő európai keretben begyógyíthatók és meghaladhatók azok a sebek és sérelmek, amelyeket a történelem viharai mértek a Kárpát-medencére. Bejelentette, hogy a világ magyarságát rövidesen 300 közösségi internet-hozzáférési hely kapcsolja össze, ebből Erdélyben 89-et állítottak fel, s ez erősíti majd az összetartozást. A magyar-román kormányülésen pedig a két ország közös internet-portált indít.

Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: tavaly óta mást is jelent Arad, már nemcsak a gyász, a vereség és a veszteségérzet városa csak, hanem az öröm és a győzelem jelképe azáltal, hogy évtizedes küzdelem után sikerült újból felállítani a szabadság szobrot, és Aradon egyforma minden nép szabadsága: magyaré, románé. Itt leng most a magyar, a román és az Európai Unió zászlaja.

Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke azt mondta: Arad vértanúi bizonyára nem értenék meg, hogy a nemzetet szétugrasztó december 5.-i népszavazáson a nemzet mellett szavazó magyarországi politikai és emberi erőket most némelyek miért keverik gyanúba azért, mert a legfájóbb problémák, a legsorvasztóbb tragédiák gyógyítására a magyar parlamentben megszavazták Románia európai uniós csatlakozását.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerint a történelem bebizonyította, hogy a szomszédos népekkel a párbeszéd csakis a nemzeti eszme demokratikus tartalma alapján lehetséges. De ezen az alapon lehetséges a nemzeten belüli párbeszéd is, sőt, sürgetően szükséges.

Krónika Hírszolgálat, Magyar Rádió

Egészpályás letámadás

Csak az történik, amit már hónapokkal ezelőtt meglehetett jósolni, mégpedig az, hogy a szocialisták elindították a vadászatot, melyen az egyetlen kiszemelt áldozat nem más, mint az ellenzék vezére, Orbán Viktor.

Egy biztos, ezt logikusan teszik, hiszen ők valóban belülről érezhetik és tudhatják (amit a világért sem vallanának be, még részben sem), hogy a kormányzásuk ideje alatt (beleértve a Medgyessy-kormány ténykedését is) nem sok figyelemre méltó tett marad meg az emberek emlékezetében. Ezzel szemben hibák és negatívumok igencsak nagymértékben fordultak elő.

Ezért volt fontos Gyurcsány Ferencnek Orbán Viktort szópárbajra hívni, majd az utóbbi hetekben a parlamentben rendszeresen keményen és figyelemfelhívóan kiosztani, és munkakerülőnek tüntetni fel, mivel nem hajlandó felszólalni a parlamentben. Hiszen, ha sikerül újra, immár ki tudja hány századszor Orbánt teljesen befeketíteni a szavazók előtt, akkor az az egyedüli valós esély a szocialista párt számára a jövő évi választások megnyerésére.

Az eddigi klasszikus módszerek csak annyiban változtak, hogy most már ideológiai síkon sem teljesen egyértelmű a feketítő hadművelet módszertana, hiszen mostanában Orbán Viktor már nem csak nemzeti szocialista (mint azt a „régi szép” időkben állították róla), hanem kádárista, kommunista, populista és EU és magyar gazdaságellenes Júdás.

De hát ez egyértelmű eszmefuttatás, annak kapcsán, ha figyelembe vesszük, hogy egyes politikai körök, Magyarországon milyen könnyedén el tudták adni, az ortodox kommunista materialista szemlélet, liberális-versenyszellemű piacgazdaságba való teleportálásának szemfényvesztő mutatványát.

Na, de nézzük mit is vetettek a szemére a napokban a Fidesz vezérének. Elsősorban tehát azt, hogy nem dolgozik nem végzi a feladatát, ennek alapján, azaz a parlamenti munkája alapján nem érdemli az adófizetők pénzéből a fizetést. Ehhez kapcsolódik az az „apolitikus politikus” megnevezés is, ezt a szocialisták soraiból Simon Gábor kreálta és még hozzátette, hogy az „apolitikus politikus" szerep Orbán Viktornak azért tetszik, mert így továbbra is el tudja kerülni a demokratikus vitákat, nem kell bejárnia a parlamentbe.

Persze jól érzékelhető, hogy kiknek szól ez az üzenet, a munkásembereknek, vagy a rosszabb sorsban élőknek, hiszen őket irritálja, ha valakiről az állítható, hogy ingyen élő.

Azonban Orbán Viktornál nem is az a baj, hogy ingyen él, hiszen épp ellenkezőleg a baloldal szerint, túlzottan is tevékenykedve éli világát a családi vagyongyarapodás munkakörében.

Szőlők, földek, most meg még a Váli víz is, azaz a Váli vízzel közvetlenül határos Orbánék legnagyobb felcsúti birtoka. Ez pedig azért jelentős fejlemény, mert előbb született döntés az Országgyűlésben arról, hogy állami támogatást kap több fejér megyei kistelepülés vízelvezető beruházásra, mint ahogy Alcsútdoboz, Felcsút s még négy település benyújtották a pályázatot a támogatási igényre. Mint azt az Orbán-család vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság megállapította: mindez alig másfél hónappal azután történt, hogy a térségben az Orbán-család földeket vásárolt.

Persze, mindezek a vádak szépek is volnának, ha mindezen évek alatt, míg Orbán Viktor az állítólagos különféle családi machinációit játszotta, Gyurcsány Ferenc és az őt körülvevő holdudvar nem mutatta volna be azt a már említett ominózus mutatványt, mely során kollektív materialista marxistából (minden közös, minden a népé, és minden a szocializmus építéseséhez szükséges építőanyaghoz kell) kapitalista milliárdos magánzóvá (minden a miénk, csak lehetőleg egyre több legyen) reinkarnálták magukat.

Erről egyébként Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy mindenesetre a KGST, a Varsói Szerződés, az egypártrendszer, illetve a totális állami tulajdon eszméje után, az Európai Unió, a NATO, a többpártrendszer, valamint a korlátlan piaci liberalizmus hívévé válni az egy érdekes életfilozófia az MSZP-től. Még hozzátette azt is, hogy „a miniszterelnök úr korábban azt mondta: fogjam be a számat. Úgy tűnik, most abba akar beleszólni, milyen szavakat használhatok”.

Egy biztos, a Fidesz politikájában valóban megjelennek populista, népszerűséghajhász motívumok és Orbán Viktor is felépítette a maga holdudvarát, de aki visszatekint az MSZMP, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az MSZP párttörténetére, és párttagjaik történetére, az az állandó ellentmondások legskizofrénebb mezejére lép a magyar politikatörténetben, természetesen töménytelen populizmussal fűszerezve.

TALPAI Lóránt

http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2005/09/29/