Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » SÖPREDÉK 1919 III. rész (13. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: SÖPREDÉK 1919 III. rész
beszterce
  Válasz | 2008. október 16. 08:18 | Sorszám: 519
*

1919. június 24. kedd


Budapesten, a kommunista vezetők intézkedésére megbénult a nyilvános élet. Leálltak a villamosok, hazatessékelték a vendéglők, kávéházak közönségét, szüneteltek a színházi előadások. Este hétkor be kellett zárni a bérházak kapuit és megparancsolták a szigorú elsötétítést.


Durva viselkedésű őrjáratok portyáztak a városban, hogy kikényszerítsék a lakosság engedelmességét. Keveselvén a beosztott fegyverest, utcai járőrözésre küldték a vezetőket is.

Ilyen járőrt képezett Budán Réti Lesku Lajos huszonnégy éves laktanyaparancsnok, Róth Armin negyvenéves laktanyaparancsnok-helyettes és Herbst József vörösőrségi kerületi előadó.
Sötétedés után ellenforradalmárok után kutatva járták körzetüket.

A Márvány utca 40-ben vitába bonyolódtak idős Kiss Róza segédházfelügyelővel, akit minden komolyabb ok nélkül agyonlőttek.

Kegyetlenségüket szóvá tette az egyik lakó, Reisz Ferenc. Neki a combjába lőttek, majd eltávoztak.

*

beszterce
  Válasz | 2008. október 15. 23:23 | Sorszám: 518
*

1919. június 24. kedd

88 évvel ezelőtt, -1919. június utolsó napjaiban megelégelte Újpest népe a vörösök március 21-e óta tartó vérrel és mocsokkal átitatott országlását és szabadulni próbált a halálos ölelésükből.

Értelmes, tenni kész újpesti polgárok szálltak szembe - ekkor még sikertelenül - a vörös hordával, de áldozatul estek a világmegváltó eszme véres bosszújának.

Szerencsére itt csak kilencen, -hiszen ugyanezen a napon, az akkor ötezer lelket számláló Dunapatajon 65 embert végeztek ki Szamuely Tibor leninfiúi.

A vörös vész elmúltával mindannyian díszsírhelyet kaptak az azóta megszünt újpesti temetőben, sírjaikat diákok és hazafias szervezetek tartották rendben, koszorúzták és emlékeztek rájuk.

Emléktáblájuk is volt az egykori Horthy Miklós (ma Görgey Artúr) út és Corvin (egykoron Irredenta) utca sarkánál lévő régi rendőrségi épület falán, amit aztán a vörös uralom 1945 utáni visszatérésekor a sírokkal együtt nyomtalanul eltüntettek.

Az újpesti Horthy Miklós Társaság 2004-ben, -haláluk 85-ik évfordulóján- emléktáblát avatott a Deák Ferenc utca 23. számú házon.

Csaknem szemben az MSZP újpesti székházával láthatják jövet-menet a mai elvtársak a "dicsőséges 133 nap" alatti elődeik embertelen cselekedeteit az alábbi szöveggel:


"A kommunizmus első magyarországi tombolása, a véres Tanácsköztársaság 133 napja alatt meggyilkolt újpesti honfitársaink

Dezső Elemér
Hajden László
Martinovich Béla
Orczy Karó Imre
Papp Imre
Rojcsek László
Szűcs János
Takács Károly
és egy "ismeretlen, úriasan öltözött férfi" emlékére.

Állíttatta a Horthy Miklós Társaság 2004-ben, haláluk 85. évfordulóján"

*

beszterce
  Válasz | 2008. október 14. 23:43 | Sorszám: 517
*

1919. június 24. kedd


Újpest -akkor önálló város- lakossága annak ellenére, hogy túlnyomórészt a munkássághoz tartozott, sohasem vallotta magáénak a proletárdiktatúrának mondott vörös hatalmat.

Ezért, amikor hírét vették a dunai flottilla hajóinak lázadását, azonnal az ellenforradalom pártjára álltak.
Hárman vállalták a vezetést: Hajden László huszonhat éves festőművész, Rajcsek László tizenkilenc éves felsőiskolai tanuló, tartalékos hadapród és Szűcs János harmincéves gépkocsivezető.

Haubrich József, Budapest katonai főparancsnoka nagy veszélyt látott az újpesti ellenforradalmi fordulatban, ezért bőséges fegyveres erőt utasított annak letörésére.

Az Újpestre vonuló vörös karhatalmat Szép János huszonnyolc éves gépmester, a gyári munkásezredek parancsnoka és Vrafkó Sándor harmincegy éves foglalkozásnélküli, a budapesti vágóhídi munkásszázad parancsnoka vezette.

Lerohanták a peremvárost és kiszabadították szorult helyzetéből a munkástanácsot. Szép János és Vrafkó Sándor fegyverbe akarta szólítani Újpest munkásságát a vörös hatalom védelmére, de Kovács István vasöntősegéd, a munkástanács huszonhét éves elnöke felvilágosította őket, hogy a gyárak népe egyöntetűen az ellenforradalmat pártolja. Ezek után mindhárman - Szép, Vrafkó és Kovács István- betárazták fegyverüket, zsebeiket telerakták lőszerrel és erős fedezet kíséretében az ellenforradalom szervezőinek keresésére indultak.

Tudták, hogy a három fiatalember milyen autóval járja a várost. Alkonyatban találtak rá a fekete gépkocsira a káposztásmegyeri vízművek közelében.

Egyenesen a keresett autónak hajtottak és közelről golyózáport zúdítottak rá. A négy bennülő közül egy azonnal meghalt, három súlyosan megsebesült. Szép János azt hitte, valamennyi utassal végeztek, ezért gyanútlanul lépett a lefulladt autóhoz. Ám az egyik sebesültben volt még annyi erő, hogy forgópisztolyával közelről hasba lője Szép Jánost.

A történtek láttán Vrafkó Sándor odarohant és lelődözte a még élő sebesülteket.

*

gattamelata
  Válasz | 2008. október 14. 21:57 | Sorszám: 516
Ausztriai eletem egy szakasza Modlinghez kot,itt eltem a Lindenhaus panzioba!!Innen setaltunk be Modlingbe,egy kanyargos hegyi uton..A hegy tetejen volt egy okori gorog stilusu pantheon.Az volt az ugynevezett huszar templom.Valszeg ennek a huszar akademianak lehetett a temploma..Sajnos nem maszhattam fel,mert korabban ezen az uton a labam megbicsaklott,es menni is alig tudtam..
beszterce
  Válasz | 2008. október 14. 16:10 | Sorszám: 515


[b]A kommunizmus áldozataira emlékeztek

Nem leszünk hajlandók eltűrni semmilyen diktatúrát, megaláztatást, hazugságot sem ma, és soha a jövőben.

2008. 02. 25.
A fiatal főhadnagy, Szántó Róbert sírjánál, vértanúsága helyén emlékezett Sopron a kommunizmus áldozataira.

Szántó Róbert főhadnagy a ’19-es vörösterror egyik mártírja.

http://fidesz.sopron.hu/article.php?id=13017

*

beszterce
  Válasz | 2008. október 14. 15:45 | Sorszám: 514

http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/kivegzes_a_soproni_temetoben_1919-ben/2048230/


Kivégzés a soproni temetőben 1919-ben
Gosztonyi Miklós
2008.02.25.


Sopron - „Ezt a kettőt még elintézzük!" – mondták a vörösök 1919 júliusában, noha Kun Béla utasítást adott a kivégzések beszüntetésére. Így lőtték agyon társával együtt a soproni Szántó Róbert főhadnagyot a Szent Mihály-temetőben.

Ma emlékeznek a kommunizmus áldozataira.

Özv. Vörös Istvánné és fiai – István, Ákos, Balázs – a kommunizmus áldozatainak kegyeleti ünnepségére készülnek. Az asztalon Szántó Róbert főhadnagy (1898–1919) fotói, katonai igazolványa – amelyet 1919. február 25-én állítottak ki –, fénymásolt korabeli dokumentumok, s az utókor tiszteletének megnyilvánulását reprezentáló fényképek. Festmény, amelyet Pécsi Pilch Dezső festőművész készített. S egy kőbe vésett fej, amely az ő és társa halálát megörökítő szoborról maradt fenn.


Valószínűleg az akkor 21 éves Szántó Róbert főhadnagy volt Fennesz Rezsővel együtt az 1919-es vörös terror utolsó soproni áldozata.

Őket mindenféle tárgyalás és ítélet nélkül, önhatalmúan létrehozott rögtönítélő bíróság „megbízása" alapján végezték ki a Szent Mihány-temetőben.

- Szántó Róbert édesanyámnak volt a bátyja, aki egy tizenkét gyermekes hidegségi kántortanító második gyermekeként született – borul könnybe özv. Vörös Istvánné szeme, amint kézbe veszi a Kun Béla utasítását semmibe vevő, kivégzést elrendelő papír másolatát.

„...elvtársat megbízom, hogy a június 14-én halálra ítélt Szántó Róbert ellenforradalmárt és a július 4-én szintén halálra ítélt Fennesz Rezsőt ma délután folyamán a soproni temetőben golyó általi halállal végezze ki."

A papír alján a jelentés: „...szolgálati jegyben kapott parancsot ma délután a soproni temetőben 4 óra 50 perckor teljesítettem."

A kivégzést elrendelő Szamuely László (Tibor nyolc évvel fiatalabb öccse) és a mártírok egyaránt 21 évesek voltak.

Az utóbbiak „bűne" az volt, hogy miután a Sopron környéki falvak lakói 1919. június 5-én Nagycenkről Sopronba indultak a Tanácsköztársaság megdöntésére, ők is segítették a hatezer lelket számláló vonulás irányítóját, Türk Károlyt, a jászkun huszárok kapitányát.

Visszaemlékezések szerint Szamuely László tudott Kun Béla kivégzéseket megszüntető táviratáról, de így szólt:

„Ezt a kettőt még elintézzük!"



A soproni özv. Vörös Istvánné és fiai - Balázs, Ákos és István - nem felejtik el a család egyik tagját, Szántó Róbertet, a kommunizmus egyik áldozatát.


– Szántó Róbert és társa temetőbeli kivégzésének szemtanúi elmondása szerint először Fenneszt lőtték agyon – folytatta özv. Vörös Istvánné.

Szántó Róbert, – aki a marosvásárhelyi katonai alreáliskola után a kismartoni és a mödlingi műszaki akadémiát is elvégezte, s az első világháború harcterein több kitüntetésben is részesült – féltérdre ereszkedve és halott társát karjaiban tartva tiltakozott, hogy szemét bekössék kivégzése előtt. Sőt, kigombolta még a zubbonyát is.
Halálhírére édesanyja, – nagymamám – fekete haja egyetlen éjszaka alatt megőszült...


– Az utókor azonban nem felejtett, – veszi át a szót Vörös Ákos.

A katolikus konvent díszsírhelyet adományozott azon a helyen, ahol a kivégzés történt, s a tragédia emlékére 1922-ben kétalakos szobrot állítottak a temetőben. Beszédes László szobrászművész alkotását nagyszabású emlékünnepség keretében avatták fel, Klebelsberg Kunó akkori belügyminiszter részvételével. A város nevében dr. Sopronyi-Thurner Mihály vette át a szobrot. Az emlékmű fő felirata: „Becsülettel a hazáért."


– Az emlékmű azonban tüske volt a ’45 utáni kommunisták szemében – utal a szobor második világháború utáni sorsára Vörös Balázs.

Hivatali utasításra 1948 októberében mintegy húsz embert vezényeltek ki, akik csákánnyal szétverték és kőtörmelékként teherautóval elszállították a kétalakos szobrot. A helyi kőfaragók becsületére legyen mondva, ők nem vállalták a szobor megsemmisítését. A rendszerváltás óta a sírhelyen újból emléktábla jelzi, mi is történt akkor a kommunista diktatúra idején.


– Gimnazista koromban egyik kedves osztálytársam édesapja, Vilmos bácsi hívta fel a figyelmemet arra, náluk van elrejtve a monumentális emlékmű két feje – emlékezik Vörös István.

– Elmentünk a szobormaradványokért, Rezsőét Nagycenkre vittük, Róbertét évtizedek óta én őrzöm.

Egyetemi kollégiumban, albérletben, Pesten, Győrben, Sopronban mindig nálam volt. A hétfői emlékünnepségre kivisszük és az emléktábla mellé állítjuk.

A család azért is őrzi kegyelettel Szántó Róbert emlékét, mert a huszonegy éves fiatalember példája túlmutat önmagán. Tudatosan vállalta a halált, és nem volt hajlandó köpönyeget forgatni. Ez a mai korban is sok embernek szolgálhatna tanulságképpen...


A kommunizmus áldozatainak emléknapján a soproni önkormányzat kegyeleti ünnepséget rendez ma délután 4-kor a Szent Mihály-temetőben, Szántó Róbert főhadnagy sírhelyénél.

A résztvevők 3/4 4-kor a ravatalozónál gyülekeznek. A sírnál beszédet mond Fodor Tamás polgármester. Ezt követően a Szent Mihály-templomban ökumenikus áhítat lesz Kuzsner Péter orgonajátékával. A Berzsenyi-líceum dísztermében „1956-os emlékhelyek nyomában" címmel, fotó- és dokumentációs kiállítás nyílik ma este fél 6-kor.

*

beszterce
  Válasz | 2008. október 14. 15:27 | Sorszám: 513

Dehogy ismertetik ezt a magyar tanulókkal. Semmit nem tudnak róla!
Még a történelemtanárok se!

Tervezem e dokumentumok időrendi rendezését és hozzáférés elküldését valamennyi magyar gimnáziumnak.

Már nem sok hiányzik a teljes feldolgozáshoz.

Köszönöm és kérem mindenki segítségét a kiegészítésekhez és a minél szélesebb körben való terjesztéshez.

fokos
  Válasz | 2008. október 14. 12:55 | Sorszám: 512
Még kicsik, de eljön az ideje.
tiszavirág
  Válasz | 2008. október 14. 12:38 | Sorszám: 511
Vajon a mai magyar gyermekeket megfelelő mélységben ismertetik meg ezeknek a rohadt pribékeknek a viselt dolgaival?
Hegeda
  Válasz | 2008. október 14. 12:24 | Sorszám: 510
Idézet:
Bármilyen reklámot, anyagot szivesen várok a "Dicsőséges 133 nap"-ról.

Ennyi elég volt egy emberélet kioltásához.....

Hegeda
  Válasz | 2008. október 14. 12:09 | Sorszám: 509

De ugye nem csodálkozol rajta?

gattamelata
  Válasz | 2008. október 14. 05:14 | Sorszám: 508
Figyeled a neveket????Lobl Weisz Shon Rosen!!Csupa zsido!!
beszterce
  Válasz | 2008. október 14. 01:35 | Sorszám: 507
*

1919. június 24. kedd

Szamuelyné Szilágyi Jolán e napra vonatkozó visszaemlékezése:

"délután meglátogattak barátaim, doktor Havas és felesége, Alice. Havas doktor a rokkantügyek területén Tibor helyettese volt. Beszélgettünk. Az utcára néző ablak nyitva, kellemes nyári meleg volt.
Egyszerre dörrenések. A ház megremegett, mintha összerezzent volna. Havas felugrott.

„Ez ágyúlövés! A Duna felől!” -kiáltotta.

Ruhát kaptam magamra és gyorsan leszaladtunk a földszinti tágas hallba, ahol leültünk a karosszékekbe. A hall tele volt a szovjetházban lakó feleségekkel, gyermekekkel. Izgatott hangulat volt.
A jelenlevő szociáldemokrata népbiztosok feleségei ijedeztek. ...
Erre Jancsóné, a Vörös Újság szerkesztőjének felesége népiesen megnyugtatta őket: „Ne legyenek már úgy beszarva!”

Havasék a pánikot, fejetlenséget látva, erőnek erejével magukkal cipeltek lakásukra, a Zichy Jenő utcába. Este volt, sötétedett.

Egy férfi fehér zsebkendőt lobogtatva ellenforradalmi jelszavakat kiabált. A mieink lelőtték. Láttam elvágódni a kövön."


***

Az a férfi, akit Szamuelyné Szilágyi Jolán látott elvágódnia kövön, dr. Berend Miklós egyetemi magántanár, szakmai körökben Európa-szerte ismert és nagyra becsült gyermekgyógyász volt.

Ugyanabban a Mária Valéria utcában lakott, amelyre a Hungária Szálló, vagyis a szovjetház főbejárata nyílott.

Beteghez sietett, amikor meglátta a Dunán a nemzetiszínű zászlókat lobogtató hadihajókat. Heves izgalom lett úrrá rajta, visszarohant lakására. Íróasztalából sietve magához vette kis forgópisztolyát, kiderítetlen okkal meglehetősen sok pénzt: tizennégyezer kék és húsz-harmincezer fehér koronát gyűrt irattárcájába, miközben az ablakon át a Dunára mutatott és ezt ismételgette feleségének ajzott lelkesedéssel:

"Nézd, feltámadt Magyarország!"

Száguldott vissza az utcára. Ekkor már fölfelé haladtak a Dunán a hadihajók. Zsebkendőjével hevesen integetett feléjük és hangosan kiabálta:

"Éljen Magyarország! Le a szovjettel! Le Kun Bélával!"

Közben eldördült a három ágyúlövés a Dunán. A szovjetház terrorista őrsége a hadihajók támadásával volt elfoglalva és csak az ágyúlövések után fordultak Berend Miklós ellen.

Ráparancsoltak: "Állj!"

Látva a professzor, hogy puskacsövek merednek feléje, megfordult és futott a Petőfi tér felé. Amikor hátrapillantott üldözőire, nekiütközött egy gázlámpa oszlopának. Elesett, de talpra szökkent és menekült volna tovább. Egyszerre négy irányból lőttek rá. Elvágódott. Próbált fölegyenesedni, de sebesülése miatt csak az ülőhelyzetig futotta erejéből.

Ekkor robogott elő a Türr István utca felől egy nyitott autó. Cserny József vezette. Mellette kísérője, Schőn Béla. Cserny bíztatására Schőn Béla leugrott a gépkocsiról csőre töltött fegyverével.

Dr. Berend Miklóshoz lendült és három lövéssel megölte a sebesültet, akiből patakzott a vér, amikor elterült a járda aszfaltján. Schön Béla a vértócsából emelte ki a kis forgópisztolyt, amelyet a professzor elejtett.

Az áldozatot otthagyták vérébe fagyottan a gázlámpa tövében. Feléje se néztek, amíg be nem sötétedett.
Sötétedés után mentek a terroristák a gázlámpa fényében feketéllő tetemhez. Weisz József, Lőbl Mór, Rosen Antal és Trailla György megmotozták a hullát.

Eltulajdonították aranyóráját, aranyláncát, ezüstfejű sétapálcáját, irattárcáját a benne lévő sok ezer kék és fehér bankjeggyel. Lőbl Mór a gyermekgyógyász professzor cipőit is lehúzta. Ezután megragadta a tetem egy-egy végtagját a négy terrorista. Áldozatukat a Dunához vonszolták, ahol lóbálással dobták el maguktól, hogy a parttól minél távolabb essen vízbe.

*

gattamelata
  Válasz | 2008. október 13. 17:53 | Sorszám: 506
Mikor elolvasom ezt a sok mocskot akkor buszke vagyok nagyapamra..Hogy o tudta mit kell ezekkel csinalni.Ma msar ilyenek nincsenek Magyarorszagon csak seggnyalok,partberencek,hazug tolvaj politikusok.
beszterce
  Válasz | 2008. október 13. 17:49 | Sorszám: 505
*

Köszönöm ezt a nagyszerű linket. Nem ismertem.

http://www.inditlak.hu

Hegeda
  Válasz | 2008. október 13. 11:32 | Sorszám: 504
Néhány mondat a Kun Béla és Szamuely Tibor "dossziéjából"-A március 22-én megalakult un. Nemzeti Tanács elnöke Garbai Sándor, a külügyi népbiztos Kun Béla, a Hadügyi Pogány József, helyettese Szamuely Tibor lett. A "tisztogatást" a Ludovikások megsemmsitésével kezdték.Weisz Fülöp politikai biztos saját kezével lelőtte a felkelés két vezetőjét és csak Guido Romanelli olasz alazredesnek köszönhető, hogy nem végezték ki az összes fiatal tisztjelöltet.
A vidéki újságíróból lett terroristavezér Szamuely, valósággal kéjgyilkosként járta testvérével az országot és ahol vonatával, autójával megállt, ott rögtönitélő bíróságot játszva, akasztani kezdett. Győrben 1919 húsvét vasárnapján a következőket mondta:"Mostantól szükség lesz, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér erősíti a proletáröklöt. Hatalmassá fog bennünket tenni a vér. A vér lesz az, ami az igazi kommünvilághoz elvezet minket"
http://www.inditlak.hu/szaz2.html
beszterce
  Válasz | 2008. október 13. 08:44 | Sorszám: 503
*

1919. június 24. kedd


Az Országház előtt rendezett nyilvános kivégzés idején ágyúdörgés hangja morajlott végig Budapest felett.

Ez a néhány lövés, amely a Hungária körúti Engels laktanya udvaráról származott, jeladás volt az ellenforradalom kezdetére. Másfél órás késéssel ugyan, de az Üllői úti Ludovika Akadémia tiszt-tanárai és növendékei is akcióba léptek. Birtokba vették az akadémia épületkomplexumát, védelmi céllal tüzelőállásokat létesítettek a hangsúlyos pontokon. A nemzeti színeket viselő ludovikások egy százada megszállta a Mária Terézia téren lévő József-telefonközpontot.

A jeladásnak szánt ágyúszóra megindult a főváros szíve felé a dunai flottilla három hajója az óbudai kikötőből.

A Pozsony és a Csuka őrnaszád, valamint a Maros monitor nemzeti lobogót vont fel árbócára és lassan úszott alá a Dunán. Kelenföldnél megfordultak, s északnak hajózva mindegyikük leadott egy-egy lövést a Szovjetházra. A Margit hídnál ismét megfordultak és lassú tempóban elhagyták a fővárost. Kézi fegyverekből, géppuskákból lövöldöztek rájuk a Szovjetház védői, de ez a gyenge tűzerő semmi kárt nem tett a páncélozott hajókban.

A fedélzeti ágyúk három lövése megrongálta a Hungária Szálló homlokzatát annál a luxuslakosztálynál, amelyikben Vágó Béla belügyi népbiztos és családja lakott. Sérülés nem történt.

***

A Hungária körúti Engels laktanyában, ahonnan a tüzérségi jeladás történt, azonnal elfojtották az ellenforradalmi próbálkozást.

Szegő politikai megbízott a vörös érzelmű legénységre támaszkodva letartóztatta a hatalomváltoztató kísérlet két irányítóját, Lemberkovits Jenő honvéd századost és Filipecz Dénes főhadnagyot. Mindkettőjüket a Zrinyi utcai főkapitányságra szállították erős fedezettel.

Weisz Fülöp, a budapesti Vörös Őrség politikai biztosa telefonon előre értesült a történtekről és hivatali szobájában csőre töltött pisztollyal várta a foglyul ejtett tiszteket. Amint eléje vezették őket, minden kérdezés nélkül, közvetlen közelről beléjük lőtt. A harmincöt éves Lemberkovits Jenő százados a helyszínen meghalt. Filipecz Dénes főhadnagy felgyógyult.

Weisz Fülöp politikai biztos külön napiparancsban közölte alárendeltjeivel az eseményt.
Ebben a napiparancsban szerepel az alábbi mondat:

„Azért terítettem le az ellenforradalmár tiszteket, mert ha az elveinkről van szó, akkor párszáz hulla - az nulla!”

*

beszterce
  Válasz | 2008. október 12. 08:00 | Sorszám: 502
*

1919. június 24. kedd

Rákos Ferenc, aki a győri megbízatás után ismét a budapesti forradalmi törvényszék elnöke lett, délután személyesen szólt át telefonon az ugyanabban az utcában lévő mentőállomásra.
Utasította az ügyeletet, hogy legkésőbb 16 óra 30 percig küldjenek orvost az Országház-térre, ahol nyilvános kivégzés lesz. Hivatalosan igazolni kell a halál beálltát.

Közölték Rákossal, hogy a mentőszolgálat nem illetékes ilyen teendőkben, mert a halottkémi feladattal szemben épp az életmentés az ő kötelességük.

Rákos Ferenc fenyegetően kioktatta az ügyeletet, hogy nem szorul felvilágosításra. Parancsról van szó, teljesítsék vonakodás nélkül, ha nem akarnak bajba jutni.

Szaladt is azonnal a legelső kéznél lévő mentőorvos az Országházhoz, ahol kevéssel korábban rekesztették be a tanácsok országos gyűlését. Az elszéledő tanácstagok nyomában felsorakoztak a kivégzési ceremónia szereplői.

Nem maradt fenn a neve annak, akit kivégeztek.

A mentőnapló bejegyzése:
„4 óra 45 perckor a beállott halált konstatáltam.
Az első sortűz után négy perc rnúlva az elítéltet megvizsgáltam. Még lélegzett.
A második sortűz után állt be az exitus. Halál oka: lőtt sebek.”


*

szikla
  Válasz | 2008. október 10. 13:08 | Sorszám: 501
A következtetést is le kell vonni.
beszterce
  Válasz | 2008. október 10. 11:08 | Sorszám: 500
Láthatod!
A cikked nem vág a topik profiljába.
Bármilyen reklámot, anyagot szivesen várok a "Dicsőséges 133 nap"-ról.
szikla
  Válasz | 2008. október 10. 10:17 | Sorszám: 499
Ja? Te reklámozod a bolsevik mételyt.
beszterce
  Válasz | 2008. október 09. 21:01 | Sorszám: 498
*

1919. június 24. kedd


Kalocsa védői fegyverrel foglaltak tüzelőállásokat a város előtt, hogy megütközzenek a támadó vörösökkel.

Fehér Imre ezredes, a budapesti vasasezred parancsnoka teljes bántatlanságot ígért a felkelőknek és Kalocsa minden lakosának, ha átadják a várost, leteszik a fegyvert és ki-ki békésen hazatér.

Fehér Imre ajánlatát elfogadták.
Az átadást Horváth Lajos helyettes helyőrségparancsnok hajtotta végre. Délelőtt vonultak be Kalocsára a vörösök. Késedelem nélkül plakátot nyomattak azzal a tartalommal, amit szóban ígértek. Mindenki megnyugodott. Az sem keltett gyanút, hogy a plakát szövege alatt Szamuely Tibor neve szerepelt.

Szamuely délután érkezett Kalocsára bőrruhás terroristáival.
Ő maga bevonult a törvénykezési palotába testőreinek kíséretében, más Lenin-fiúk pedig hozzáfogtak a kivégzések előkészítéséhez, noha még senkit le nem tartóztattak. Mivel a főutcát díszítő öreg berkenyefák koronája magasra nőtt, végig szegeket vertek a fák törzsébe a hurkok megtartására. Mindezt a jezsuita templom és rendház előtti útszakaszon cselekedték. Közben sorra letartóztatták a listára került személyeket.

Valamennyi leendő áldozatot könnyűszerrel vették őrizetbe, mert az egész város hitt a büntetlenséget ígérő plakátszövegnek. Maguk a listán szereplők sem gondolták, hogy komolyabb bajuk eshet. Azt hitték, tisztázzák a körülményeket, s máris hazaengedik őket.

Egyenként kerültek Szamuely elé.
Ő pedig valamennyi esetben csak ennyit mondott: „Szeget neki."

Fogalmuk sem volt a lefogottaknak, hogy mit jelent ez a két szó. Akkor döbbentek rá várható sorsukra, amikor rájuk vetették magukat a Lenin-fiúk. Mire egy másik kijáraton, -hogy a még ítéletre következők semmit ne lássanak-, eljutottak a törvényszéki zárkáig, a legbrutálisabb rúgásokat, ütéseket kellett elviselniök.

Felhős, fülledt időben, este hat és hét óra között kezdték az akasztásokat. Kerekes Árpád volt a hóhér.
Segédei Kovács Lajos, Sturcz Károly, Pervanger Mihály Lenin-fiúk és Cselik Károly húszesztendős kalocsai vörös karhatalmista. A kivégzendőket egyszerre kísérték erős fegyveres fedezettel végzetük helyszínére. Áldozataikat a már ismétlődő módon fosztották meg az élettől: székre állították, s addig verték, szurkálták őket, amíg ki nem rúgták maguk alól a széket.

Elsőnek a tizenkilenc éves Csiszár Jenő tanítót, tartalékos zászlóst akasztották fel. Kerekes Árpád a sorsukra váró elítéltek felé fordította a kiszenvedett fiatalember arcát, mondván:

"Jól nézzétek meg, mert mintha magatokat látnátok! Így fogtok kinézni!"

Gallina Zoltán harminchét éves uradalmi intéző nagy termetű, izmos férfi lévén, leszakadt a kötélről. Futni kezdett. Elkapták, s miközben vonszolták vissza a fához, kiabált: „Ártatlan, vagyok, ne bántsatok!”
Kerekes Árpád már az új hurkot csomózta a szeghez. „Gazember vagy, nem ártatlan. Erősebb kötelet kapsz.”

Sorra következett Kálmán József negyvenéves fakereskedő, Mészáros Ignác harmincéves tanítóképzői tanár, Császár István harminckét éves szolgabíró. A sötétedés és a kezdődő eső miatt félbeszakították a kivégzéseket.

Szamuely és a Lenin-fiúk az érseki palota díszebédlőjében óhajtottak vacsorázni.
A vacsora megrendezését és további kívánságaik teljesítését az érsek komornyikjának parancsolták meg. Bőséges lakomájuk után aludni tértek és mivel akaratuk szerint reggelig nem volt szabad a kivégzettekhez nyúlni, azok még ott függtek a berkenyefákon.

Hóhéruk, Kerekes Árpád rágcsálta a vacsoráról magával hozott kolbászt. Nevetve nyomta a kolbászcsonkot az egyik kivégzett szájába:

„Nem venném a lelkemre, ha reggelig koplalnál!”

Ekkor már újabb halálos áldozata is volt az estének.
Amikor Császár István szolgabíró felesége megbizonyosodott arról, hogy férjét kivégeztette Szamuely, a fiatalasszony méreggel véget vetett életének.

*

beszterce
  Válasz | 2008. október 09. 03:46 | Sorszám: 497
Ez mit keres itt?
beszterce
  Válasz | 2008. október 09. 03:42 | Sorszám: 496
*

1919. június 24. kedd


A Ludovika Katonai Akadémián az ebédidőt követően sorakoztatták a tisztinövendékeket.
Bayer Ferenc százados, kiképzőtiszt tartott előttük szónoklatot:


„Fiatal bajtársaim!

Végre elérkezett az óra, amikor a hazátlan bitangok kezéből kicsavarhatjuk a tőlünk orozna elvett fegyvert, letéphetjük a gyűlölt vörös rongyot, hogy helyébe kitűzhessük szent háromszínű lobogónkat.

Ma délután 3 órakor kitör az ellenforradalom, amelyet állítólag az angolok is támogatnak.
Ennek a támpontját a Ludovika Akadémia képezi. A mi kezünkben van minden becsületes magyar ember és hőn szeretett hazánk sorsa is.

A világháborúban küzdött magyar katonák hősiességét és rendíthetetlen bátorságát az egész világ ismeri, s ellenségeink is elismerték. Mi sem lehetünk rosszabbak azoknál, akik ma névtelen és jeltelen sírjaikban pihennek. Kibontjuk tehát a nemzetiszínű zászlót, abban a biztos tudatban, hogy a világháborút túlélt magyarok alája állva, bennünket támogatni fognak.

Ezeket előrebocsátva, különösen hangsúlyozom, hogy senkit sem kényszerítek arra, hogy ebben az ellenforradalomban részt vegyen. Aki nem érez magában elég erőt és akaratot, hogy velem tartson, az most nyugodtan, minden bántódás nélkül kiléphet.

Akik velem jönnek, én azoknak szentül ígérem, hogy velük utolsó leheletemig úgy a jóban, mint a rosszban ki fogok tartani. Azonban hangsúlyozom, hogy a kilépésnek csak most van helye, ezt később már nem fogadhatom el. Aki most a helyén marad, az feltétlenül alárendeli magát minden parancsomnak. És közülük az, aki gyáván viselkedik, az úgy lakol, mint azt a gyávák megérdemlik.”


***


A budapesti Vörös Újság e napi vezércikkéből:

„Az ellenforradalmi agitáció tajtékozva rágja és őrli a proletárdiktatúra alapjait az egész tanácsköztársaságban.
A templomok és a vallásos körmenetek ellenforradalmi találkahelyek Budapesten. és vidéken..
Parasztot a város, a várost a paraszt ellen uszítják, és minden úton-módon űzik az aknamunkát a proletárdiktatúra ellen.

Miért tehetik ezt?
Minden hatalom a proletariátus kezében van, hogy tud és mer megmoccanni a burzsoázia?

Hát nincs ököl, mely rá lesújtson?
Hát csak hirdetjük, hogy a dolgozóké minden hatalom, és a nagy hang mögött a semmittevés és mindent tűrés tétovázása lappang?

Statáriumot követelünk az ellenforradalom ellen!
S követeljük, hogy a statáriális intézkedések végrehajtásával azt a férfiút bízzák meg, aki erre egyedül alkalmas: Szamuely Tibor elvtársat.

Bátor és erélyes ember Szamuely Tibor.
Egyforma forradalmi kötelességgel tesz meg egy több ezer kilométeres repülőutat a forradalom szolgálatában és ver le egy ellenforradalmat, ha szükség van rá.
Minden helyen az alkalmas módszert!, minden helyen az alkalmas embert!
Az aljas ellenforradalomnak statáriumot, az ellenforradalom leverésére Szamuely Tibort!”

*

szikla
  Válasz | 2008. október 08. 11:16 | Sorszám: 495
A legitimitás


Az élet szerteágazó területein többféle legitimitás eredeztethető, de most csak két fő viszonylatával foglalkoznék, mégpedig a jogelvek szerinti és a közvélekedés, a többség által elfogadott, szentesített legitimitással.
A jogelvek szerinti legitimitással kevésbé szeretnék foglalkozni, hiszen ehhez ott vannak a jogtudósok, de megítélésem szerint egy átmeneti korszakban, mint amilyen a rendszerváltoztatás elhúzódó időszaka, ugyancsak problémákat vet fel a jogi legitimitás is. (Ráadásul ekkor még negatívba forduló időszakok is előállnak.) Addig megítélésem szerint nem is lehet egzakt, jogi értelemben is szabályozott legitim tényállásról beszélni, amíg a rendszerváltozás teljes körűen végbe nem megy a társadalom minden szintjén.
Ehhez mindenek előtt jogtudósainknak és társadalomtudósainknak meg kellett volna illetve meg kellene határozni a rendszerváltoztatás mibenlétét, esetleg (netalántán) mikéntjét is. Vagy hát rá bízzák az időre, mert „az idő igaz, és eldönti ami nem az”.
Úgy alakul ez is mint a privatizáció, mivel hogy a privatizációs elveket, a privatizációs jogszabályokat kellett volna legelőször megalkotni, amint azt a tudós szakértők is megállapították. De hát ők is „megrendelésre” dolgoznak (dolgoztak), így előbb a társasági törvénykezést meg az átalakulási jogszabály-kereteket határozták meg, és ezzel nyílt teret engedtek a „spontán privatizációnak”, a szabad rablásnak, a vállalati vagyonok elherdálásának, elkótyavetélésének. (Ez még napjainkban is folyik.)
A jogelveknek megfelelő legitimációval vissza is lehet élni, mert rejtőzködőn, a jogszabályok mögött megbújhatnak az ellenérdekeltségű tettesek. Talán még mindig nem késő annak átgondolása, hogy rendszerváltoztatást rendszer-szemlélet , a rendszer-elvű törvénykezések mellőzésével nem lehet véghezvinni, csak nagy buktatókkal. (Itt talán illő megjegyezni, hogy a rendszer-elmélet megalkotója Ödön von Bertalanffy.)
A közvélekedés szerinti legitimitás kérdése, minden bizonnyal nem is jogi kategória, de az informális társadalmi szerveződések körében, bizonyos időszakokban nagy szerephez juthat. Ezt nagyon szemléletesen bizonyítják a 2002. évi parlamenti választásokat követő események, bizonyos, jogelvek szerinti legitimációk megkérdőjelezése a választók széles rétegei által.
A probléma ott kezdődik, hogy a választásban résztvevő pártok legitimitását a közvélekedés milyen mértékben fogadja el, szentesít-e a társadalom többsége. (A népfelsége elve miként jut érvényre.)
És egyáltalán bizonyos pártok legitimitását elfogadó néprétegek nincsenek-e félrevezetve, a szándékos tudatlanság állapotában tartva? Ez jelentkezhet egy diktatórikus időszakot követően, az egyirányú befolyásoltság fenntartásával a diktatúrát gyakorolt élcsapat által, különösen akkor ha jelenlegi vezető személyiségek és elvbarátaik a proletárdiktatúra élcsapatához tartoztak. (Nem beszélve a baloldali írástudók-értelmiségiek árulásáról és médiumaik hathatós támogatásáról.)
Ebben az esetben fenn áll ugyan a jogelvek szerinti legitimitás eshetősége, – két illegitimnek tekintett párt koalíciója akár legitimnek látszó többséget is eredményezhet – de alapvetően a polgári demokratikus értékek és alapelvek sérülnek, egyáltalán a demokratikus értékrendszer mibenléte kérdőjeleződik meg. Ennek a helyzetnek a feloldása jogi aktussal bizony nagyon körülményes. Minden további eszmefuttatás helyett egy megoldás mindenképpen ajánlható, az alkotmányozó nemzetgyűlés.
Végül nézzük csak mi szerepel egy lexikonban a legitimitás címszóban. „ ….. „
„Olyan értelmezése is általánossá vált a 20. századi totalitárius ideológiák elterjedése idején, miszerint valamely uralomnak nem csupán jogi, hanem mélyebb, tartalmi (erkölcsi, történeti stb.) szempontú megalapozottságára utal.”

Demokrácia és a bolsevik métely

A nagyon félre sikeredett rendszerváltoztatásunk parlamentáris demokráciájának eddigi rövid története folyamán a parlamentbe bejutott tradicionális nemzeti konzervatizmus talaján álló polgári pártok nem vették kellően komolyan hazafias küldetésüket. Ez abban nyilvánult meg elsősorban, hogy kormányzati pozícióba kerülve nem mérték fel a megelőző 45-50 év lenini-sztálini-kádári terror örökségének és az azt éltető, átörökítő bolsevik élcsapatnak lélekölő, embert törpítő, napjainkig kártékony kihatásait, az embereket emberségükben eldeformáló, megnyomorító és elbutító örökségét.
Mára azonban sokan látják világosan, és többen már le is írták, hangot adtak véleményüknek, hogy a polgári kormányoknak nem lehet pusztán csak az a feladatuk, hogy legyőzzék négyéves ciklusonként a hatalmukat átmentő - politikai és gazdasági hálózatukat újfent kiépítő - úgynevezett baloldali, gyökereitől szabadulni nem tudó bolsevik pártformációkat. Akiknek vezetőik mint élcsapat továbbra is jelentős proletár tömegeket (agykezelt elbutítottak) tudnak befolyásuk alatt tartani, a média-guruk és lakáj-politológusok szégyenteljes, nyomorúságos tevékenysége, a magukat baloldalinak nevező írástudóknak (értelmiségieknek) az árulása következtében.
Többen elmondták, leírták azt is, hogy ezeknek a baloldali jellegű bolsevik pártformációknak el kell tűnniük a magyar politikai közéletből, mivel nem szocialisták (talán újra lehetne definiálniuk, mi is a szocializmus, amelynek múltbéli gyakorlata csúfosan és végérvényesen megbukott), és főképpen nem lehetnek szociáldemokraták, hiszen pontosan ők verték azt szét, likvidálták képviselőiket.
Viszont létezik a történelmi szociáldemokrácia tradicionális hagyománya - ha csak csíráiban is -, és ezt kell feléleszteni, képviselőiket helyzetbe hozni. Az ilyen eszmeiségű szociáldemokrácia polgárinak mondható, mely a magyar munkás rétegek szervezeti hagyományaira, szerves fejlődésére épít, figyelembe véve az európai szociáldemokrata pártok (polgári balodal) eredményeit, fejlődését. (Esetlegesen segítve őket a brezsnyevi-kádári csókos nosztalgiáktól való megszabadulástól.) És mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a bolsevik utódpárt és annak élcsapata minél előbb eltűnjön befolyásával a magyar politikai közélet palettájáról. Ehhez pedig nem elsősorban a bolsevik élcsapat tagjait kell személyükben támadni és elveszni a napi politikai torzsalkodások útvesztőjében, hanem azt az eszmeiséget és szellemiséget, amely egy ilyen diktatórikus bolsevik élcsapatot eredményezett, és a proletár diktatúra nevében még mindig befolyásuk alatt tudnak tartani jelentős agykezelt proletár tömegeket, az őket kiszolgáló baloldali írástudók-értelmiségiek árulása következtében. Ugyanis nem segítik a proletárokat, hogy a bolsevizmus karmai közül kiszabaduljanak, sőt még mindig a bolsevik élcsapat kezére játsszák őket, eléggé el nem ítélhető módon.
Nem segítik polgárrá válni őket választásuk szerint, megvilágítva a polgári baloldaliság mibenlétét.
A jobboldali polgári pártoknak és természetesen elsődlegesen a parlamentben tevékenykedőknek fel kell hagyniuk eddigi hamis illúzióikkal (perspektivikusan nem fogadható el ez a bolsevik utódpárt "a baloldali pólusnak"), és valóságosan a jövő értékrendje, a polgári demokrácia érvényre juttatása és kiteljesedése érdekében kell meghatározniuk tevékenységüket, a magyar jövőt szolgálva. Úgy legyen.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola