Ipolyságról, Hont vármegye székhelyéről küldték Kun Bélának e napon az alábbi táviratot:

„Túszként a csehek a következőket vitték el: Vadas Rezsőt, Harkányi Ivánt, Zsigárdi Aladárt, dr. Apjáry Bélát, Hirsch Lipótot, Lukács Jánost, Székely Bélát, Blahó Istvánt, Budolják elvtársat és nővérét, Laczkovszky Istvánt és Várady csendőr őrmestert.

Biztos tudomásom van arról, hogy Zólyomban tizenöt személyt, közöttük két nőt és egy tizenöt éves gyermeket akasztottak föl.

Nagy Lajos Hont megye kormányzótanácsi biztosa."

1919. június 14. szombat

Bécsújhelyen (Wiener-Neustadt) megtartották a másnapra tervezett bécsi kommunista fegyveres felkelés főpróbáját.

Kun Béla utasításai alapján mindent elkövetett Bettelheim Ernő, hogy a bécsújhelyi vörös győzelem nagy lélektani előnyével induljanak rohamra az osztrák főváros birtoklásáért.

Ahogy Bettelheim Kun Bélának engedelmeskedett, úgy Bettelheim akarata szerint vitte utcára az embereket Franz Koritschoner osztrák kommunista vezér.
De Franz Koritschoner hiába tüzelte elszánt, végső harcra a résztvevőket, lázadásukat könnyűszerrel letörte a kormány karhatalma.

A bécsújhelyi zendülés felszámolásával egy időben Bécsben tömegesen vették őrizetbe mindazokat a kommunistákat, akikről az osztrák rendőrség nyilvántartása alapján feltételezték, hogy szerepet játszhatnak a következő napi esetleges hatalomátvételi kísérletben.

1919. június 15. vasárnap

Kétszáz százalékkal emelte a menetjegyek árát és a szállítási díjszabást a Déli Vaspálya Társaság.

Egyúttal megszüntették az összes kedvezményt.

Az intézkedést az üzemviteli költségek példátlan méretű növekedésével indokolták.

Budapest, 1919. június 14.

Rögtön a pártkongresszus után összeült a tanácsok országos gyűlése, hogy -legalább a forma kedvéért- államjogilag is jóváhagyassa eddigi működését a forradalmi kormányzótanács és felhatalmazást nyerjen további működéséhez. Minden ötvenezer dolgozót egy-egy küldött képviselt a Városi Színházba összehívott tanácskozáson.

Az új pártvezetőség tagjai, a népbiztosok és más exponált beosztású vezetők hivatalból vettek részt a tanácsok országos gyűlésén. Ott volt természetesen Szamuely Tibor is.

A kongresszusról központilag kiadott tudósítást juttattak el a napilapokhoz, amely így kezdődött:

„Ezeréves alkotmányt temetnek önök ma a sírba, egy alkotmányt, melynek ezeréves fejlődése nem hozott mást, csak a törpe kisebbség brutális uralmát.
A temetés és újjászületés nagyszerű ünnepe zajlott le ma a tanácsok első országos kongresszusának megnyitó ülésén. A temetés egyszerű volt és rövid.
A mázsás kő, melyet elhelyeztünk az elnyomás és kizsákmányolás sírján, nem mozdul többé!”

Bokányi Dezső meleg hangján hömpölyögtek végig ezek a temetői szavak a pusztuló Magyarországon.

1919. június 13. péntek

Kun Bélának afölötti örömét, hogy a pártkongresszuson jórészt sikerült ráerőszakolni a szociáldemokratákra a moszkovita szélsőséges bolsik akaratát, -alaposan megkeserítette Clemenceau távirata.

A távirat, amely este 11 órakor érkezett Párizsból, a bécsi rossz hír után a második külpolitikai pofon volt ezen a napon.

Clemenceau azt követelte Kun Bélától, hogy haladéktalanul szüntessék be a Vörös Hadsereg felvidéki előnyomulását és vonják vissza a csapatokat a demarkációs vonal mögé. Viszonzásként a románok is hátra vonulnak a Tiszától a keleti Alföldön húzódó demarkációs vonalra.

Clemenceau arra hivatkozott, hogy a békekonferencia most kívánja tárgyalni Magyarország ügyét és előnyösen ítélnék meg, ha a budapesti vezetés jóhiszeműséget mutatna a vérontás megszüntetésével a csehszlovák fronton.

Azt is ki lehetett olvasni a távirat szövegéből, hogy Magyarország ügyének tárgyalására esetleg meghívják Párizsba a tanácskormány képviselőit. Kun Bélát felvillanyozta ez a lehetőség, mert már fullasztó volt az a diplomáciai vesztegzár, amely elszigetelte a magyarországi vörös diktatúrát a külvilágtól.

Ágoston Péter népbiztos, Kun Béla külügyi helyettese írta naplójába:

„Június 12.

A csehek barbár módon jártak el több helyen a kezükbe került emberekkel. Hat fényképfelvétel van a kezem közt, amely mutatja, hogy a magyarokat megnyúzták, összevissza szurkálták, arcukat felpeckelték stb.

Ezt teszik akkor, amikor Pesten még százával vannak cseh alattvalók, akik éppen holnap akarnak elutazni."

A Nyíregyházáról Győrbe menekült Szamuely Lajos és családja nem maradhatott tovább az Andrássy út 55. számú házban lévő lakásban, mert kilétük (samiueliságuk) köztudomásúvá vált a győriek előtt.

Követve a fővárosi példát, számos vidéki városban a legkényelmesebb szállodát tették meg szovjetházzá, amelyben laktak és hivatalt tartottak a helyi vörös vezetők erős karhatalmi védelemmel. Győrött a Hotel Royalban rendezkedett be Rákos Ferenc, a Lajta-Ipoly vonal teljhatalmú politikai biztosa.

Amikor Rákos visszatért a budapesti Hungáriába, Erdélyi Ernő lett Győrött a tanácskormány első számú embere.

Ő intézkedett, hogy költöztessék át a Royalba Szamuely Lajost és családját; mert attól tartott Erdélyi Ernő, hogy Szamuely Tibor Sopron megyei rémítélkezései miatt bosszút állhatnak a népbiztos rokonságán, noha ezt a feltevést semmiféle jel nem igazolta.

1919. június 12.

Kun Béla idegállapotát nemcsak az Országházban zajló pártkongresszus számára kedvezőtlen fordulatai tették próbára, hanem az ausztriai fejlemények is. Magyarország akkori sorsában is rendkívül fontos szerepet játszott az a tény, hogy Kun Béla Moszkvából kapott megbízatása Budapestre és Bécsre egyaránt érvényes volt.

Titkos orosz megbízatás szerint ki kellett volna terjeszteni Ausztriára is a Magyarországon hatalomra jutott vörös diktatúrát.

Látszólag minden figyelmét és energiáját a pártkongresszusra fordította Kun Béla, valójában állandó, percre kész összeköttetést tartott fenn Béccsel ezen a fontos napon. A vörös hatalomátvétel előkészítésével a földalatti munkában igen tapasztalt emberét, Bettelheim Ernőt bízta. meg -ugyanazt a moszkovita körhez tartozó személyt, aki már a magyarországi tanácsköztársaság létrehozásában is elsőrendű szerepet játszott.

Kun Béla részletes utasításai alapján május óta azon munkálkodott Bettelheim Ernő, hogy június 15-én kirobbantsák Bécsben a fegyveres felkelést. Ugyanis ezen a napon kellett feloszlatnia Ausztria kormányának az antant utasítására a Volkswehr-t, azaz a népőrséget. Kun Béla arra alapozta számítását, hogy a forradalmi baloldal befolyása alatt álló, kommunisták vezette Volkswehr nem engedi magát leszerelni, fegyveréhez ragaszkodva ellene szegül az antant akaratának és a lobbanékony tömeghangulatban el lehet ragadni a hatalmat az ausztromarxista szociáldemokratáktól.

Az osztrák kommunista pártvezetés azonban nem bízott a tervezett hatalomátvételi kísérlet sikerében. Közvetett bizonyíték Kun Béla Moszkvától kapott messzemenő felhatalmazására, hogy belátása szerint intézkedhetett az osztrák kommunista párt létfontosságú ügyeiben. Nem vitatkozott a pártvezetőséggel, hanem egyszerűen leváltotta. Döntését Bettelheim Ernő hajtotta végre a III. Internacionálé nevében. És maradt az eredeti terv: ki kell robbantani a fegyveres felkelést június 15-én.

Ám 12-én igen kellemetlen hír érkezett Bettelheimtől Kun Bélához. Elállt dátumhoz kötött követelésétől az antant. Mivel az osztrák kormány értesült a kommunista készülődésről, valósággal esdekelt a győztes hatalmak bécsi megbízottainál, hogy ne kelljen leszerelni június 15-én a Volkswehr-t. A haladékot megkapták.

Kun Béla ennek ellenére utasította Bettelheim Ernőt, hogy minden körülmények között meg kell kísérelni 15-én a bécsi fegyveres felkelés kirobbantását.

1919. június 13. péntek

Közlemény a Győri Hírlap e napi számában:

„Naponta több győri lakos kérdést intéz hozzánk, hogy mi van komáromi hozzátartozóival. Tudomásomra jutott, hogy ezen kérdezősködések a sötétben bujkáló, aljas, rémhírterjesztéssel foglalkozó ellenforradalmi csirkefogók munkájának köszönhetők. Teljes megnyugtatásra közlöm, hogy Komáromban egyetlen embernek sem történt baja, sem vagyonban., sem személyben veszteség nincs. Kérném a hiábavaló kérdezősködések elkerülése céljából ezen táviratomat közölni.

Krammer Sándor a komáromi védőszakasz politikai megbízottja."

A pártkongresszus második napján el kellett dönteni, mi legyen a párt neve. Szamuely, akitől legjobban féltek a szociáldemokraták, csökönyösen harcolt Moszkva kívánságának megfelelően a kommunista elnevezésért. Felszólalásának erre vonatkozó része:

"Van szerencsém bemutatni a III. Kommunista Internacionálé hivatalos lapját, amelynek címe is: Kommunista Internacionálé. Ebben benne van a kommunista internacionálé végzése arra vonatkozólag, hogy a magyarországi egyesült szociáldemokraták és kommunisták pártját hogyan kell elnevezni. Nagyon rövid, ha megengedik, föl fogom olvasni a vonatkozó passzust: „A Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottsága véglegesen megalapozta az önök kommunista pártját, elrendeli, hogy annak határozottan kommunista programot adjanak. És megállapítja, hogy a párt köteles magát kommunista pártnak nevezni."

A szociáldemokraták lehurrogták Szamuelyt, akinek sietve védelmére kelt Rudas László, a Vörös Újság főszerkesztője:

"Fölvilágosításul csak annyit mondok, hogy ezt a határozatot, amelyet Szamuely elvtárs fölolvasott, én mint a III. nemzetközi iroda végrehajtó bizottságának tagja, Moszkvából hoztam magammal. Az ukránok azonban pőrére vetkőztettek és elvették a ruhámmal a nemzetközi irodának ezt a határozatát is. De ezennel bizonyítom, hogy az iroda azon gyűlésén, amelyen én mint végrehajtó bizottsági tag jelen voltam, ezt a határozatot meghozta."

1919. június 12. csütörtök

Részlet Szamuely pártkongresszusi felszólalásából:

"...Ugyanazok az elvtársak, akik Budapesten humanizmust hirdetnek, nem is tudják, hogy az ő humanista hitvallásuk torzképe miként tükröződik vissza a vidék naiv lelkeiben...

Ugyanakkor, amikor az elvtársak a proletárdiktatúrának enyhébb alkalmazását akarják Budapesten, akkor Sopron és Vas megyében az ellenforradalom is a proletárdiktatúra enyhébb alkalmazása mellett foglal állást olyanformán, hogy a kommunistákat agyon kell ütni: éljenek a szociáldemokraták!

Ma érkeztem meg a dunántúli volt ellenforradalom frontjáról, és így bizonyíthatom, mit vált ki a tömegből vidéken annak óhaja, hogy a proletárdiktatúra elvét enyhébben alkalmazzuk Magyarországon.

Csornán, ahol fegyveres lázadássá fajult egyes elvtársaknak ez a jámbor óhajtása, az ellenforradalmi bizottság fölhívásában már ekként beszélt:

- A csornai járás lakossága nem hajlandó tovább tűrni a kommunista bandák garázdálkodását, azt a rémuralmat, amelyet az emberi jogok és a szabadság ürügye alatt folytatott, és amelyben hazug jelszavak alatt minden szabadságot elfojtani igyekezett, a valódi népuralom helyébe mindenféle munkakerülő, csirkefogó népség uralmát ültette, és az országot a teljes gazdasági csőd szélére juttatta.

De a szociális szakszervezetek és a szociáldemokrata pártszervezetek fennállása ellen semmi kifogásuk nincs."

[b]Ez a társaság volt a mai liberobolsi társaság őssejtje.

A akkori demagóg hazudozást és frakciózást ma is szolgaian követik.

A pártkongresszuson elnökként Garbai Sándor mondott megnyitó beszédet, kijelentve:

"Ebben a teremben 1918. november 3-án a történelmi Magyarország múlt ki..."

..a szociáldemokraták minden külső kényszer nélkül mondtak le a demokráciáról, hogy a proletárdiktatúra útjára állítsuk az ország boldogulását."

Kun Béla a Moszkvából kapott utasításokhoz szorosan igazodva, három döntést akart kierőszakolni a kongresszuson:

1. Mindenekelőtt csatlakozást a III. Internacionáléhoz, mert a moszkvai bolsevik vezetők csak így kaphattak jogot arra, hogy közvetlenül és legálisan irányítsák a magyar pártot.

2. Másodszor meg kellett változtatni a párt nevét KOMMUNISTÁRA, hogy a "kommunista" kifejezés súlytalanná tegye a volt szociáldemokraták jelentőségét, mind a szervezeti életben, mind a vezetésben.

3. Harmadszor "még keményebben alkalmazni a diktatúra módszereit, mert minden ingadozás azt jelenti, hogy a diktatúra tekintélyét csökkentjük, az pedig a proletariátusra nézne felesleges vérveszteséget jelent."

A Kun Bélánál politikailag sokkal képzettebb szociáldemokrata vezetők tökéletesen tisztában voltak a Moszkvából jött kommunisták céljaival.

Szövetkezésük negatív indítékai hajszálra megegyeztek: lerombolni, megsemmisíteni mindent a társadalomban, ami nemzeti ambícióból jött létre, ami nemzeti akaratot fejezett ki, ami a nemzeti szerveződés gazdasági, kulturális, politikai, történelmi feltételeit jelentette.

Elvileg tisztázott volt szövetkezésük jövőre vonatkozó indoka is: -megteremteni egy nemzetek fölötti materialista-ateista gazdasági-társadalmi világrendet. E stratégiai egyezés ellenére kibékíthetetlenné vált a kommunisták és a szociáldemokraták közötti ellentét, mert az utóbbiak napról napra jobban rettegtek attól, hogy maguk is áldozatai lesznek a vörösterrornak, hiszen ekorra már szinte teljesen kiírtották Lenin bolsevikjei az orosz szociáldemokratákat.

Ezért fajult a kongresszuson ádáz veszekedéssé a párt elnevezése körüli vita. A szociáldemokraták mindenképpen el akarták kerülni a "kommunista" kifejezést, mert úgy vélték, hogy ennek a szónak a hivatalossá tételével önmagukat ejtik csapdába, saját maguk nyitnak még szabadabb utat a vörös terror előtt. Bent az ülésteremben Kunfi Zsigmond még szőrmentén fogalmazott, mondván, hogy „a diktatúrának legyen átmeneti programja, amely az eddigi rendszabályok fönntartása mellett mértékletesebb, az ellenforradalom fejlődését okos rendszabályokkal és nem terrorisztikus eszközökkel megakadályozó politikával dolgozik."

Szemben a fenti óvatosság szülte nyakatekertséggel, a kulisszák mögött durvaságig fajuló veszekedésekre ragadtatták magukat a „sem veled, sem nélküled" helyzetébe került kommunista és szociáldemokrata vezetők.

Böhm Vilmos jegyezte fel, hogy amikor a kommunisták vereséget szenvedtek a kongresszus vezetőségválasztó szavazásán, Kun Béla "sírógörcsökben vonaglott, és annyira elragadtatta magát, hogy Kunfit azzal fenyegette meg, hogy el fogja tétetni láb alól. Már-már tettlegességre került a dolog.

Nem akartam többé párnázott, zárt ajtók mögött folyó diplomáciai tárgyalásokat folytatni. Az volt az álláspontom, hogy az egész ügy -Kun fenyegetésével együtt- a kongresszus elé tartozik. Kirohantam a teremből, hogy a kongresszus elé terjesszem az egész ügyet. Landler, Bajáki és mások megfogtak, erőszakkal visszavittek az értekezlet termébe, kérleltek, hogy ne vigyük a nyilvánosság elé az ügyet, mert ebből testvérháború következik."

1919. június 10. kedd

Vecsey Zoltán korabeli kassai író-újságíró ilyennek látta Kun Bélát a városháza közgyűléstermének erkélyén:

Délelőtt 11 órakor megkezdődött az ünnepi nagygyűlés a Városháza előtti téren, melyet zsúfolásig megtöltött Kassa naív népe. Azt hitték magyar ember akar hozzájuk szólni(...)

...) Most várakozásteljes csend, mindenki érezte, hogy következik a nagy attrakció. Kun Béla lépett Garbai helyébe, az erkélyen elhelyezkedett újságírók egyszerre közelebb nyomakodtak és a népbiztos igyekezett úgy elhelyezkedni az újságírók karéjában, hogy egyetlen szava se vesszen el. Két öklét a vasrácsra támasztotta, törzsével kidőlt a tömeg felé és a várakozásteljes csöndben megszólalt:

- Proletárok!
Nem volt ebben a hangban semmi szín, semmi szónoki erő. Rekedtes, hétköznapi hang, amely nem tribünre termett, amely nem tudott gyújtani, lelkesíteni, legfeljebb érvelni.

A megszólítás után, hatásvadászó nagyobb szünet. (mint Lopcsány) Majd a jobb kar íves gesztusra lendül:

- Ugye, hogy szép, ugye, hogy jó ez a proletárdiktatúra?

Szónoki kérdés, amelyre nem szokás felelni, de a szónok lélegzetvételre mégis megáll és éljenzés formájában várja az elismerést, a helyeslést...

A szónoklat szövegét Bihari Mihály gyorsíró jegyezte le. Az ő gyorsírásos jegyzete alapján fogalmazták később a marxista párttörténészek az alábbi szövegváltozatot:

Kun Béla beszéde Kassa felszabadulási ünnepségén:

„Ugye, elvtársak, jó ez a proletárdiktatúra?
Bár még bele se kóstoltatok, de meg fogjátok látni, milyen szép, milyen jó és milyen érthető ez a proletárdiktatúra...

Ez egyszerű valami.
Ezelőtt elnyomtak minket; a dolgozókat azért, hogy jólétben éljen a kisebbség és örökre biztosítsa az elnyomást, a kizsákmányolást.

Most elnyomjuk őket, elnyomjuk a burzsoáziát, kisajátítjuk a kisajátítókat!

Nekünk mindegy, hogy dolgozó proletártestvérünk minő nyelven beszél, nekünk csak egy ellenségünk van, a burzsoázia. Akármilyen nyelven beszél is.

Mi... békességgel, szeretettel fogjuk megvalósítani... a tanácsok nemzetközi köztársaságát.

Ez a nemzetközi köztársaság a mi célunk,- ezt éljenezzük forradalmi lelkesedéssel!"

Szegény kassaiak, nem erre számítottak!

(Igazi 6 perces beszéd volt.)

1919. június 12. csütörtök

A küldöttek nem közvetlen választással, hanem a helyi szakszervezetek és pártvezetőségek megbízásából jutottak el a kongresszusra. Négyszáz vidéki számára biztosítottak szobát az Exelsior és a Bristol Szállóban, de a kongresszuson összesen csak 324-en jelentek meg.

Elnökként Garbai Sándor mondott megnyitó beszédet, egyebek között kijelentve:

„Ebben a teremben 1918. november 3-án a történelmi Magyarország múlt ki..

Ebben a teremben folytatták az osztályműködést, ha működésnek lehet nevezni azt, hogy ebben az országban, amely a faji és osztályelnyomást képviseli, minden akarat és igazság süket fülekre talált azoknál, akik itt egy elnyomó osztály politikájára mindent felhasználtak. Meg kell állapítani a történelem számára, hogy a forradalom a szakszervezetekből indult ki.

Megállapíthatjuk a történelem számára, hogy a szociáldemokraták minden külső kényszer nélkül mondtak le a demokráciáról és hogy a proletárdiktatúra útján állapítjuk meg az ország boldogulását.

Be kell látnunk, hogy csak egységes fronton szállhatunk szembe az ország burzsoáziájával. Ha végigtekintünk ennek az országnak a volt uralkodó osztályain, azt üzenhetjük nekik; hogy sokkal kegyetlenebbek voltak, mint mi vagyunk. Övék volt minden gyár, föld és szemrebbenés nélkül küldték ki a munkásokat Amerikába. (...)"

Kun Béla a Moszkvából kapott utasításokhoz szorosan igazodva, három döntést akart kierőszakolnia kongresszuson.

Mindenekelőtt: csatlakozást a III. Internacionáléhoz, mert a moszkvai bolsevik vezetők csak így kaphattak jogot arra, hogy közvetlenül és legálisan irányítsák a magyar pártot.

1919. június 12. csütörtök

A Soproni Vörös Újság közleménye:

„Szamuely és Kellner elvtársak elutaztak Sopronból. Szamuely Tibor hadügyi népbiztos, aki a legutóbbi napokban Sopronban és a megye ellenforradalmi fészkeiben, mint a rögtönítélő bíróság elnöke, ítélkezett az eddig elfogott főbűnösök fölött, tegnap este különvonaton Kellner Sándor kormányzótanácsi biztossal együtt Budapestre utazott."

***

Prohászka Ottokár megjegyzése e napi dátummal:

„A Szamuely-kölyök különvonaton, szalonkocsiban, étkezőkocsival és több kocsi kísérettel utazik.
Perverz, elfajult eszelősök."

***

Szamuely Tibor és Kellner Sándor azért sietett különvonaton Budapestre, hogy részt vegyenek a délelőtt tíz órakor kezdődő pártkongresszuson.

A Magyarországi Szocialista Párt, amely a tanácsköztársaság kikiáltásakor a kommunisták és a szociáldemokraták egyesülésével létesült, alig volt működőképes. Sehogy nem fértek össze a szociáldemokraták a kommunistákkal. Mind az egyik, mind a másik fél abban reménykedett, hogy az Országházba összehívott kongresszus az ő felülkerekedését fogja biztosítani.

Harsány külsőségekkel hangsúlyozták a nem létező belső egységet.

Vörös drapériával vonták be az egész üléstermet. A magyar állam felségjelét, a két angyal által tartott országcímert és szent koronát hatalmas, munkást ábrázoló képpel takarták el.

A munkásalak frígfai sapkát viselt és a szíve helyén ötágú csillag vöröslött.

1919. június 11. szerda
NÉPSZAVA

„KÖZLEMÉNY

A budapesti központi forradalmi Munkás- és Katonatanács városgazdasági ügyosztálya közhírré teszi, hogy a közös élelmiszerjegy június 11-től június 20-ig esedékes (29. számú) burgonyaszelvényére egy kilogramm burgonyát kell kiszolgáltatni."

***

„FELSZÓLÍTÁS

A közellátási népbiztosság II/e osztály beszerzési csoportja felszólítja mindazon nyomozó elvtársakat, akik cipőt vásároltak, tekintve ennek jngosulatlanságát, azt haladéktalanul szolgáltassák vissza. Ellenkező esetben kénytelenek leszünk az illetők ellen kettős ellátás címén a bűnügyi vizsgálatot megindítani.
A beszerzési csoport intéző bizottsága."

***

A Népszava e napi hírrovatából:

„Kardos Lajos, aki a budapesti II. árkász pótszázadnál, mint a toborzás vezetője működik, nem azonos azzal a Kardos Lajossal, akit a III-ik hadtest forradalmi törvényszéke gyilkosság bűntette miatt életfogytiglani fegyházra ítélt."

*** ***

Az antant bécsi meghatalmazottjai útján arra kötelezte a bécsi szociáldemokrata kormányt, hogy haladéktalanul rendeltesse vissza Budapestre Fenyő Andort és Bolgár Eleket, a tanácskormány két követét.
Az indoklás szerint Fenyő és Bolgár gátlástalanul visszaélve a diplomáciai védettséggel, megengedhetetlen erőszakossággal, teljesen leplezetlenül avatkoznak bele Ausztria belső politikai életébe.

Kun Béla kénytelen volt hazarendelni két igen közeli bizalmasát. Helyettük Bécsbe küldte nem kevésbé közeli bizalmasát, Czóbel Ernőt, aki e napon adta át megbízólevelét Otto Bauer osztrák külügyi államtitkárnak.

Igaz.

Csakhogy az általad kedvelt kommunizmusban az államosítás egy hazug szó, mint annak az ideológiának minden eleme,a helyes és a gyakorlatuknak megfelelő szót úgy kellene használni, hogy "komenyizálás", azaz államosítás hatalmi szóval, mindenféle kártalanítás nélkül.

A polgári demokráciákban valóban van államosítás, ami viszont teljes mértékű kártalanítással jár.

Más kérdés, hogy pl. Leninnél az ideológia középpontban van. De ez összefügghet Oroszország elmaradottságával és fejlődésének követő, felzárkózó jellegével.

Itt a wilsonizmusra aés a francia republikanizmusra gondolok, amely már a vilmosi Németországban olyan jeleket látott - okkal, ok nélkül - amiket a hitleri rendszernek szoktunk tulajdonítani. Ezt nem kell túlfeszíteni, nem minden vonásban van így, de azért én jól megnézném a demokrácia fogalmának 1919-es antant értelmezését és annak változatait, és azt, hogy ez miképp befolyásolta a nácizmus képét. Mert minden képhez két dolog kell, amit nézünk, és aki nézi.