Rendben. Volt rajta kivül még 120 ezer. 19 éves. Nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy mit tett jól és mit tett rosszúl 19 évesen. Először is magánügy, másrészt meg nem vagyok én bíró senki felett.

Csak azt mondom, beszéljen a maga nevében. Ne mondjon olyat, hogy "mi 56-osok", mert ez hamis. Meg nem is érdekel. Ez bóvli. Majd arra figyelek oda, aki figyelemre méltót mond. Itt, most, ma.

Vagy ott, akkor, tegnap. De hagy döntsem én el, kire akarok figyelni, és ne tolakodjon ide és ne fontoskodjon itt senki, különösen nem egykori, szerintem helyenként meglehetősen kétes érdemekre hivatkozva. Ezt nevezem én médiakonstrukciónak.

Igen, cáfolatnak arra az állításodra, hogy eredményei a legújabb kutatási eredmények közé tartoznának.

"nem a legújabb, akkor nyilván könnyebb lesz megcáfolni."

Bocs, de én éppen amellett érvelek, hogy a 123 éve halott Marx eredményei ma is relevánsak, és nem helyes őket negligálni. AHogy nem is teszik ezt vele a világ jelentős részén. Marx beépült a mai társadalmi gondolkodásba, annak ellenére, hogy első írásától kezdve vehemensen támadják hol ezért, hol azért.

De ezt azért mondom, mert róla van szó. Persze nagy dolog, hogy kortársai közül őt idézik és az ő gondolatait alkalmazzák még ma is talán a legtöbbet, - ellentétben minden pesti tévhittel - de azért nem ő az egyetlen, és a többiekre is figyelni kell. Amit egyébként legjobban épp Marxtól tanulhatunk meg, elég csak kinyitni a Tőke I. kötetét és megnézni a lábjegyzet illetve a hivatkozás tömeget. Ami nála nem cicoma és hivalkodás, ő tényleg úgy gondolta, hogy létezik egy anyagi és egy szellemi fejlődési folyamat és ennek állomásai fontosak maradnak visszanézve is.

Nálánál jobban senki nem tisztelte a "Régi szerzőket", a XVII. századi íróktól, Quesney-n át a majdnem kortársakig. Műén nem is Politikai gazdaságtannak, hanem a Politikai gazdaságtan kritikájának nevezte.

Marx értéke nemcsak abban van, amit hozzátett a korábbiakhoz, hanem abban is, hogy közvetítő.

2. Egyébként te hoztad azt az érvet, hogy a "legújabb tudományos eredmények" miként cáfolják Marxot. Erre mondom én, hogy nem legújabb, kétséges, hogy tudományos-e, és ha az, ezen belül milyen fokon áll.

De természetesen ez nem a fő érvem. Ha legújabb lenne, vagy ha még "tudományos" is lenne - milyen értelemben is? - akkor is érdemes lenne kritikai vizsgálatnak alávetni és egyenlő esélyt adni Marxnak, hátha neki volt abban a kérdésben igaza. EZ a tudományos megközelítés.

3. Nézd, ami az egyetemet illeti, semmi megalázó szándék nincs benne. Talán pontosabb "academic studies"-t írni, ami messze túlnyulik az egyetemen. Ba, MA? PHD, postdoctoral studies, konferenciák, cikkek neves referált lapokban, könyvek, amikről e lapok kritikát közölnek, hivatkozások, ez egy pálya. Ismerőseim egy részének vonzó, nem kell, hogy mindenkinek az legyen. De lenézni sem kell.

4. Legalább ilyen fontosnak érzem a fallacy ügyet. Majd keresek webhelyeket. Ez jobb, mint ha egymást piszkáljuk, hogy itt csúsztatsz, itt személyeskedsz, itt vagy arrogáns, meg a többi. Ezek gondolkozási hibák, amiket el kell kerülni. Nem azért szedték össze őket, hogy téged vagy engem "alázzanak", hanem hogy segítsenek nekünk helyesen gondolkodni és érvelni.

Ennek az irodalomnak nagy múltja van, a klasszikus retorikáktól Francis Baconon át némely 60-as 70-es években megjelent könyvig. De legalább ilyen hasznos az internetes megjelenés olvasása is, amiben a fallacy a kulcsszó.

5. Saját véleményt vársz ezekről a könyvekről? Biztos igazad van. De nem tőlem fogod megkapni. Tényleg minden napra van elég olvasni valóm, nem látok okot, hogy ezeket előre vegyem. Ahhoz, hogy egy könyvet elolvassak, motiváció kell. Valahogy illeszkednie kell ahhoz, amit el akarok érni, valami számomra fontosat kell tudjak tanulni belőle, és persze nem akarok számomra fontosabb könyvet félretenni miatta. Ez egyéni stratégia. Ezek a könyvek semmi olyat nem igérnek, ami miatt náluk fontosabb könyveket hátrább kéne sorolnom. Ha jól látom saját műfajukban is találok náluk komolyabb könyveket.

Pl. olvashatok Marxot magát. Pl. a Brumaire 18-át, melléolvasva a korabeli történelmet. Vagy akár Rosenberget, akit bevallom, sosem olvastam még. Vagy Lukács Györgyöt, "Az ész trónfosztását", ami elég jó eligazítást nyújt a prenáci és náci ideológiákban. Meg még sok mindent. Nem akarom most mind felmondani, hogy ki mindnekit szeretnék olvasni.

Törvény Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz
emlékének megörökítéséről
Szabad Nép, 1953. március 9.

Az országgyűlés vasárnapi gyászgyűlésén az alábbi törvényt hozta:
Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, generalisszimusz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából.

§. Az országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.

***

Nagy Imre elvtárs gyászbeszéde

"Tisztelt Országgyűlés!
Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre gyászbaborult népünk színe elé, midőn a tisztelt országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszárionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybeiktató javaslatot.
Elvtársak! Az egész emberiséget megrendítette a döbbenetes gyászhír: meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. A földkerekségen mindenütt, az egyszerű emberek száz- és százmilliói, a boldog jövőjüket építő felszabadult népek, a szabadságukért küzdő elnyomott dolgozók, az imperializmus rabságában sínylődő gyarmati embermilliók, szomorú szívvel és mély bánattal, gondolatban ott időznek drága halottunk, a nagy Sztálin koporsójánál.

Lélekben mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett, hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.

Elboruló szívvel, keresve sem találok méltó szavakat annak kifejezésére, ki volt Sztálin az emberiségnek. Vele korunk legkimagaslóbb egyénisége távozott el közülünk, aki a halhatatlan Lenin oldalán győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. Lenin - Sztálin halhatatlan géniusza öltött testet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében, amely létrehozta a szovjet hatalmat, a felszabadult népek példaképét és büszkeségét, a még rabságban sínylődő népek reménységét, amely köré a béke és a demokrácia táborába tartozó minden erő tömörül. Az emberiség történetében elsőnek felépítette a szocialista társadalmat, és ezzel a leigázott országok dolgozói száz- és százmillióinak megmutatta a felszabadulás útját. Lenin és Sztálin a marxizmus-leninizmus tanításában kezükbe adta a győzelem tudományát, Lenin-Sztálin új típusú pártjában pedig feltárta számukra azt az acélos, összekovácsolt, egységes vezetőerőt, amely győzelemre viszi a dolgozó nép felszabadítása, a szocializmus ügyét.

A nagy Lenin halálától eltelt csaknem három évtized alatt Sztálin elvtárs vezette a Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet népet a szocializmus építésének még járatlan útján. Nagy tanítómesterünk lángelméje ennek az útnak minden új szakaszán elméletileg felfegyverezte a pártot, megtanította előre látni a fejlődés menetét, biztosította a Szovjetunió világtörténelmi győzelmeit.

Sztálin lángelméjének fénysugara világította és világítja be azt az utat, amely a szabad élet, a szocializmus boldog világába vezet, amelyen haladva a nagy szovjet nép már a kommunizmus társadalmát építi. Sztálin tanítása, Marx, Engels, Lenin műveinek zseniális továbbfejlesztése, a győzelem tudományával vértezte és vértezi fel a dolgozók élén küzdő kommunista és munkáspártokat, mindazokat, akik a kizsákmányolás, az imperialista elnyomás és rabság ellen a szabadságért és békéért küzdenek szerte a világon. Sztálin országa, a hatalmas Szovjetunió a lenyűgöző erejű béketábor élén, virágzásának teljében az emberi haladás, a humanizmus, a világbéke sziklaszilárd bástyája.

Sztálin pártja, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, a szovjet nép ragyogó sikereinek és győzelmeinek szervezője, a világ kommunista és munkáspártjainak példaképe. Az a párt, amelyet a világforradalmi és munkásmozgalmának rohambrigádja megtisztelő elnevezéssel illettek a testvérpártok képviselői, amelynek legyőzhetetlen ereje sorainak egysége, és amely a harcok tűzében acélossá edződve tömörül a nagy Sztálin dicső lobogója körül.

Sztálin elvtárs elhunyt. Kiragadta közülünk a halál, de tanításában és alkotásában örökkön élni fog. Emlékét a népmilliók forró szeretettel zárták szívükbe és legszentebb örökségként hagyják jövendő nemzedékekre, nagy ügye folytatóira.

Lelke mélyéig megrendülve osztozik az emberiség mély gyászában a mi népünk is. Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket, oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. Történelmünk legsötétebb szakaszán, nemzeti létünk legválságosabb napjaiban, amikor békeszerető, dolgos népünket hazaáruló urai, a tőkések és nagybirtokosok idegen érdekekért a világháború vérzivatarába kergették, amikor a fasiszta hordák városainkat és falvainkat üszkös romhalmazzá változtatták és országunkat a német fasizmus igájába hajtották, Sztálin nyújtott népünknek segítő jobbot és vezette ki a szabadság világába.

Sztálin népének hős fiai, a dicsőséges Szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat a német fasiszták és magyar bérenceik véres terroruralma alól. Győzelmes felszabadító harcai nyomán indult meg hazánkban az új élet vérkeringése, amely megteremtette a békés munka lehetőségét, biztosította népünk alkotóerejének kibontakozását.

Sztálin államférfiúi bölcsessége és népünk iránti szeretete biztosította számunkra nemzeti függetlenségünket és szabadságunkat. Neki köszönhetjük, hogy a magyar nép kezébe vehette saját sorsának irányítását, hogy nem a tőkéseknek, hanem magának építhette az országot.
Sztálin országának a hatalmas Szovjetuniónak, a világ legerősebb és leggazdagabb államának nagyarányú, egyre fokozódó és minden irányú önzetlen segítsége tette lehetővé számunkra, hogy kapitalista országból szocializmust építő országgá, elmaradt agrárországból ipari országgá lettünk.

A Szovjetunió és személyesen népünk legnagyobb barátja, a mi drága Sztálin elvtársunk segítségének köszönhetjük, hogy erőfeszítésünket a termelés és a kultúra terén egyaránt sikerek koronázzák, hogy országunk történetében példa nélkül álló fejlődésünk eredményeképpen ma már megtisztelő helyet foglalunk el a Szovjetunió vezette szocialista táborban, a testvéri népi demokratikus országok között.

Népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk hősies erőfeszítései az ország építés nagy munkájában, ötéves népgazdasági tervünk sikeres teljesítésében, csak a Szovjetunió, Sztálin országa segítségével hozhatták meg a szocializmus építésének szemünk láttán életrekelő szebbnélszebb alkotásait. A felszabadult emberi munka, a tudomány és technika utolérhetetlen fejlődése, a termelőerők növekedésének példátlan lendülete, a kultúra, irodalom, művészet fellendülése – mindez Sztálin művével függ össze. Az ő szelleme hatotta és hatja át, az ő tanítása lelkesítette és lelkesíti újabb alkotásokra, kimagasló teljesítményekre élenjáró dolgozóinkat, sztahanovistáinkat, a haladó tudomány és művészet munkásait. A magyar nép az elmúlt nyolc esztendő során már számtalan felemelő tanújelét adta annak a forró szeretetnek, annak a mély hálának, amely igaz barátja, a nagy Sztálin iránt szívét eltölti. Annál kegyetlenebb most az a csapás, amely Sztálin elvtársunk elhunytával érte. Megható volt az a féltő aggodalom, amellyel üzemi munkásságunk, Sztálinváros, Csepel, Ózd, Diósgyőr és a többi üzem dolgozói; értelmiségünk: mérnökök, tanárok, orvosok; egyetemi és munkásifjúságunk szorongó szívvel halálos ágya felé fordult és mélységes az a részvét és kegyelet, amely most, halálával, iránta népünket eltölti. Munkások és értelmiségiek országszerte lelkük mélyéig megrendülve fogadták a gyászhírt. Szívük sugallatát követik, amikor megfogadják:
- Soha el nem tántorodunk Sztálin hadseregétől, a párttól: még többet, még jobbat kell tennünk, a Sztálin teremtette szép új életért: továbbra is Sztálin elvtárs vezet bennünket, mert örökké ott él szívünkben.
- Így viselik el a nagy megpróbáltatást, azzal a szent elhatározással, hogy tetteikben, cselekedeteikben lesznek méltók a nagy halott ragyogó emlékéhez.
- Ma szerte az országban a falvak dolgozó népe is kegyelettel adózik a nagy Sztálin emlékének. A tanácsüléseken az egyszerű emberek százai és ezrei fejezik ki keresetlen szavakban igaz barátjuk és segítőjük, “Sztálin apánk “ halála fölött érzett mélységes fájdalmukat.
- Sztálin elvtársunk fennkölt szellemének azzal adózunk legméltóbban, ha mindenki a maga munkahelyén és a feladatkörében kettőzött erővel, tudásának és képességének teljességével dolgozik népgazdasági terv teljesítésén és túlteljesítésén.
- Aki ma még lemaradt, holnap lépjen az élenjárók közé, aki ma az élen jár, holnap törjön tovább előre. A szélesen kibontakozó szocialista munkaverseny, a sztálini munkastílus lendítse előre gyáraink, üzemeink, gépállomásaink és mezőgazdaságunk dolgozóit.
- Lelkesítse őket az a tudat, hogy a sztálini magyar rohambrigád tagjai, amelynek a szocializmus magyar frontszakaszán kell helytállnia.

Lelkesen karolják fel a hazánk felszabadításának, április 4. tiszteletére indított szocialista versenyt. Legnagyobb nemzeti ünnepünket, mely a szeretet és hűség eltéphetetlen szálával fűz bennünket Sztálin országához, vállalásaink teljesítésével és túlszárnyalásával ünnepeljük meg a legméltóbb módon. Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink tagsága a jó gazda gondosságával munkálja meg a földet és állampolgári kötelességének példás teljesítésével járuljon hozzá országunk gazdasági megerősödéséhez.

Tisztelt országgyűlés!
Országszerte most tartjuk a szovjet-magyar barátság hagyományos hónapját, amely évről évre mind bensőségesebbé fűzi a két nép barátságát, szoros testvéri kapcsolatát. Felszabadulásunk pillanatától a szovjet nép támogat bennünket, védi szabadságunkat, függetlenségünket, őrködik békés építőmunkánk fölött, hogy a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság a Sztálin útmutatásai alapján, hazánk is mihamarább eljusson a szocializmus világába.
A szovjet nép legdrágább fiának, a népek közötti barátság forrószívű zászlóvivőjének elhunyta fölötti mély fájdalom fűzze még szorosabbra, még bensőségesebbre a szovjet-magyar barátságot, amelynek minden hazáját szerető magyar tántoríthatatlan harcosa legyen.

A Szovjetunió vezetésével mindenütt a világon hatalmas népi mozgalom bontakozik ki, amelynek soraiban az emberek száz és százmilliói tömörülnek, a népek közötti béke és barátság fenntartására. A béke sztálini lobogója alatt tömörülő népmilliók a Szovjetunió vezetésével meg akarják menteni a világot a háború borzalmaitól, meg akarják őrizni az emberiség számára a békét, az életet. Minden becsületes, jószándékú embernek családja, nemzete, hazája, az egész emberiség iránti szent kötelessége győzelemre vinni a béke magasztos ügyét. ” A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét, és végig kitartanak mellette ”- mondotta az emberiség bölcs tanítója, Sztálin.

Ezekben a szomorú napokban, amikor a béke zászlóvivőjének szíve megszűnt dobogni, fokozottabban teljesítsük ránk hagyott intelmeit:
Népünknek a világbéke magyar frontszakaszán egységesebben, mint valaha, a világ minden békére sóvárgó népével eggyéforrva, a Szovjetunió vezetésével szilárdan őrt kell állnia a szabadság, a függetlenség, a békés építőmunka védelmére. Nagyobb szeretettel, megbecsüléssel és gondoskodással övezzük néphadseregünket, hogy méltó fegyvertársa legyen felszabadítónknak, a világbéke leghatalmasabb őrének, a hős Szovjet Hadseregnek.

Tisztelt országgyűlés!
A magyar nép sikereinek, a szocializmus építése terén elért eredményeinek szervezője a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek soraiban népünk legjobb, leghűbb, legönfeláldozóbb fiai tömörülnek, szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével. Nagy tanítómesterünk a Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX. kongresszusának záróülésén elmondott történelmi jelentőségű beszédében rámutatott arra a nagyszerű feladatra, amelynek betöltése a kommunista pártokra vár, a szocializmus építése, a béke ügyének megvédelmezése, a háborús veszély elleni harc terén. Sztálin elvtárs útmutatása a mi pártunk harci programja. A magyar kommunisták Lenin-Sztálin pártjától tanulták és tanulják az ország kormányzásának a dolgozó nép vezetésének, a szocializmus építésének tudományát. A marxizmus-leninizmus forradalmi eszményének, Sztálin elvtárs tanításának köszönhető, hogy pártunk vezetésével, Rákosi elvtársunkkal az élén, a dolgozó magyar nép ráléphetett nemzeti újjászületésének, a szocializmus építésének útjára. Népünk további sikereinek is nagy pártunk a letéteményese.

Sztálin elvtárs állhatatosan arra tanított és nevelt bennünket, hogy pártunk egységére és tisztaságára úgy vigyázzunk, mint szemünk világára. Minden magyar kommunistának Sztálin elvtárs dicső emléke iránti legszentebb kötelessége végrehajtani ezt az útmutatását.
Lankadhatatlanul építsük, erősítsük pártunkat, fűzzük szorosra kapcsolatait a dolgozó néppel, ápoljuk és fejlesszük államiságunk alapját, két nagy dolgozó osztályunk, a munkásság és a parasztság szövetségét. Ebben rejlik pártunk ereje és legyőzhetetlensége.

Minden kommunista tetteivel, cselekedeteivel, egész magatartásával, a párt- és kormányhatározatok lelkiismeretes végrehajtásával mutasson példát minden dolgozónak. Szilárd helytállásával, a belső és külső ellenség elleni kérlelhetetlen harccal, az éberség fokozásával tegyen hitet és bizonyságot tanítónk és vezérünk, a nagy Sztálin hagyatékához való hűségéről.

Ápoljuk és fejlesszük népünkben a proletárnemzetköziség eszményét. A mély és igaz hazafisággal párosult lenini-sztálini proletárnemzetköziség adta és adja számunkra az erőt azokhoz a győzelmes harcokhoz és a szocializmus építésében kifejtett erőfeszítésekhez, amelynek eredményeképpen Sztálin elvtárs a megtisztelő rohambrigád elnevezéssel illetett bennünket.

Tisztelt országgyűlés!
E szomorú napokban pártunk Központi Vezetősége, népköztársaságunk kormánya és Elnöki Tanácsa felhívással fordult dolgozó népünkhöz.

Legnagyobb barátunk, felszabadítónk és tanítónk iránt táplált mélységes szeretetének kifejezéséül a magyar nép még szorosabban tömörül pártunk, kormányunk, szeretett Rákosi elvtársunk köré és minden erejével segíti Sztálin nagy ügyének diadalát országunkban.

Sztálin meghalt! De nagyszerű művében élni fog az idők végtelenségéig. A hűséges és hálás magyar nép ragyogó emlékét törvényben kívánja megörökíteni. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében benyújtott javaslat törvényerőre emelésével népünk szeretetéből és hálájából fonunk hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk halhatatlan emlékének.”

***

Nagy Imre elvtárs beszéde után határozathozatal következett. Minden kéz a magasba emelkedett - az országgyűlés a törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta.

A hálás magyar nép törvénybe iktatta felszabadítója, nagy tanítója, Joszif Visszárionovics Sztálin emlékét
“… a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedés körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául…”

A törvényjavaslat elfogadása után Rónai Sándor elvtárs a gyászülést bezárta.
/Almássy Hunor gyűjteményéből/

***

Kedves Olvasó, szinte látom, hogy néhányszor ökölbe szorult a kezed, mégis engedd meg, hogy gratuláljak: nem vesztetted el a türelmedet és kitartással elolvastad ezt szörnyű hazugsághalmazt, amelynek megemésztése -remélem nem okoz nálad gyomorbántalmakat. A dokumentum közlése azért időszerű és fontos, mert közülünk még mindig nagyon sokan gyorsan felejtenek és főleg könnyen hisznek a hazug szép szavaknak.

Ahányszor hallod a mártír miniszterelnök Nagy Imre nevét, - emlékezz az általa dicsőített rablógyilkos Sztálinra is.

Jusson eszedbe, hogy ez a Nagy Imre ma sajnos nemcsak az 56-os magyar szabadságharc hőse és példaképe, -hanem a kommunista hatalomátmentés eszköze, csinálmánya 1989-ben és azóta!

Álszent miniszterelnök kérdezősködik arccal lefele gödörbe dobott elvtársától: -Imre, te mit tennél?

Caleb, te a saját magadra és fajtádra miért nem alkalmazod a "kreáció" szót? Miért Wittner Máriát sértegeted alattomosan?

Elvtársaid: Rákosi, Apró, Kádár és Nagy Imre voltak valóban kreációk a muszka megszállás utáni Magyarországon.
Nem sok különbség volt köztük valójában, egy alomból másztak elő ruszki vezényszóra.

A senkikből a megszállók kreáltak ötödik hadoszlopos gyarmati helytartókat, Quislingeket(nem tom hogy kell írni), a saját népük árulóit és gyilkosait!

No ezek, és mai utódaik a csinálmányok, Caleb!
Nézz rá a Pufajkásra, a KGB-ügynökre és Lopcsenkóra, ha csinálmányt akarsz látni.

2.Ha visszaemlékszel, a múltban csúsztatásaidra tételesen mutattam rá, de ha kell más hozzászólásoddal kapcsolatban is megoldható. Nem tartozik szorosan ide, de szerinted miért vagy "angolna" ezen a fórumon? Vagy mindenki antiszemita, és persze műveletlen, de akkor miért nem egy dehonesztálóbb jelző ragadt rád?

"vindikálva egyszerre a vitapartner és a bíró szerepét". Ha azt mondom csúsztatsz, és ezt alátámasztom, ez miért bírói szerepkör? És annak kijelentése, hogy az én tanulmányaim hiányosak az nem bírói szerep?

Arrogánsnak nevezlek, mert az vagy. Anélkül alázol meg, hogy jelzőket használnál és ezt természetesnek veszed. Ha jelzőket használnál azt másképp nevezném. Ez csak arrogancia. Mit mondhatnék?

3. Ez sem válasz, de azt el kell ismerni, hogy ügyesen manőverezel. "Legújabb", ez egy találat, bravó. 1-0 oda. És? Ha csak 40 éves az a kutatás, akkor már nincs igazságtartalma? Ez is csúsztatás, ha jól meggondolod, mégpedig "tételvesztés", mert itt nem az adott vélemény újdonságán volt a hangsúly, hanem másságán. Más mint a tiéd, más mint a kopott klisé, amit persze ezen hozzászólásodban sem cáfoltál. Jól bevált módszer másrészt, hogy ha egy véleménnyel nem tudok vitába szállni, ki kell kezdeni a véleményt mondó tekintélyét személyes támadásokkal: Nem tudom, hogy egy kutató kora mennyiben befolyásolja nézetének igazságtartalmát?

"Ignace Lepp 97 éves lenne, ha 1966-ban nem hal meg. Könyve angolul 1963-ban jelent meg. Ezt sem mondanám "legújabb" véleménynek." Ezt cáfolatnak szántad? Jó nem a legújabb, akkor nyilván könnyebb lesz megcáfolni.

"Hamersveld és társa könyve bonyolultabb eset. Nagyon nehéz róla infot találni." És? Attól még lehet igaz. Tábor Bélát sem olvassák, mert nagyrészt ki sincs adva. Akkor biztos értéktelen?! Ezt is cáfolatnak szántad?

Ezt így mondod, egymás mellett. Lelked rajta.

Belőlem senki nem csinált médiasztárt. Így nem vagyok "kreáció".

Az egyetem egyébként nem tájékozottságot ad, hanem valami egész mást. Gondolkodást formál, szemléletet tágít, jellemet fejleszt, készségeket segít kifejleszteni. Jó esetben.

2. Ami a fennhéjazást illeti. Nem én mondtam rád, hogy csúsztatsz, minden alátámasztás nélkül, magamnak vindikálva egyszerre a vitapartner és a bíró szerepét. Nem én osztottam neked jelzőket sorozatban. Még most sem téged nevezlek arrogánsnak, hanem egy konkrét megnyilvánulásodat.

3. Ami a "legújabb", "tudományos" véleményt illeti, túl magas labda, hogy ne csapjam le.

Ami Konrad Löw-öt illeti, 75 éves emberről van szó, idézett könyve 7 éve jelent meg, feltehetően akkor is már elég régi "kutatásait" tükrözi. További info: http://lexikon.idgr.de/l/l_o/loew-konrad/loew-konrad.php

Angolul nem nagyon írnak róla, úgy tűnik inkább német nyelvterületen ismert. (Ha ott ismert.) Egy jó magyar kritika róla: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=KRITIKA0415&article=2004-0412-2131-47XXXI

Ignace Lepp 97 éves lenne, ha 1966-ban nem hal meg. Könyve angolul 1963-ban jelent meg. Ezt sem mondanám "legújabb" véleménynek.

Hamersveld és társa könyve bonyolultabb eset. Nagyon nehéz róla infot találni. Az amazonon nem kapható. EGy hivatkozás szerint 1998-ben jelent meg egy holland kiadónál. Én nem találtam egy magyar szerzőn kivül olyat, aki idézné.

De egy kérdés még nyitva van, ami miatt nekem érdekes ide jönnöm. Meg kéne keresni egy jó citációs adatbázist, hogy alá tudjam támasztani számokkal is, hogy legalábbis az első és harmadik könyv periférikus, nem idézett, nem olvasott könyv. Vagy kiderüljön, hogy az.

Hogy lehet ez? Egy magyarázat: a Kairosz az egyik legvegyesebb profilú kiadó. Valódi értékek mellett valódi szemetet is kiad. Ők tudják, miért.

Ezért érdemes kinézni a magyr könyvpiacról, és korrekt, nagy, minőségi, külföldi kiadók elismertebb szerzői között keresni olvasmányainkat, legalábbis a nem specifikusan magyar témákban. Ott nehezebb melléfogni, és az ő könyveikből reálisabb képet lehet kapni.

"Tudtad, hogy Apró Antal Nagy Imre 56-os kormányának minisztere volt? Wittner Máriáról meg gyanum szerint nem hallott senki, ő egy utólagos kreáció."

Valamennyien tudjuk kaleb, hogy kádár és apró a NagyImre-kormány árulói voltak, akik a muszkákhoz diszidáltak és behívták a tezsvéri sovjet csapatokat.

nagyon kedves tőled, hogy előmenetelemet egyengeted, csak kár hogy nem tudsz szabadulni arroganciádtól - teszem hozzá rögtön, ebben való fogyatékosságod vsz. nagyobb hátrányt jelent mint esetleges tájákozatlanságom, melyért atyai érzelmeket táplálva aggódsz. Bár szerintem neked Barlay Ödön történész, akadémiai doktor sem elég művelt, mert nem azt szajkózza amit a liberális kulturdiktátorok etalonnak kiáltanak ki.

"Pál apostolt hiteltelenítik-e a keresztesháborúk?"

Ami a témát illeti, csak jelzem, hogy véleményed Marxról nem egyedüli tudományos vélemény, amiértis nem kiálthatod ki a másikat áltudományosnak. A legújabb kutatások éppen nézeted ellenkezőjét támasztják alá. Javaslom, hogy olvasgass bele az alábbi könyvekbe:

Löw, Konrad, A kommunista ideológia vörös könyve, Bp., Kairosz,

Lepp, I., A modern ateizmus pszichoanalízise, Bp., Kairosz, 2005.

Hamersveld, M. v. – Klinkhammer, M., Könyörtelen messianizmus, Bp., Kairosz,

Elég az hozzá, hogy megdőlni látszik az a marxista dogma, mely szerint Marxnak semmi köze a leninizmus-sztálinizmus pusztításaihoz...

1919. június 10. kedd

Esztergomban négy személyt - Varga Dezső húsz év körüli földművest, Berniczey Aladár földművest, Izsák Jánost és Sliz Istvánt - ítélt halálra a forradalmi törvényszék, amelynek elnöke volt az ötvenkét éves Győri János, bírái a harminckilenc éves Janics Ferenc és Miklósi György harmincnyolc éves hordár.

A vádbiztos Fessler Ármin harmincnégy éves pincér. A proletárdiktatúra megdöntésére tett kísérletben való részvétel miatt indítványozott halálbüntetést a vádlottakra.

Vádbeszéde csak ennyi volt: „Szemet szentért, fogat fogért!"
Izsák Jánosnak és Sliz Istvánnak megkegyelmezett az igazságügyi népbiztos, de a másik két fiatal elítéltet kivégezték.

Vöröstengerészek hajtották végre az ítéletet a városháza boltozatos kapualjában. Először Varga Dezsőt állították a puskacsövek elé. Berniczey Aladárnak végig kellett néznie, hogyan végeznek társával, hogyan teszik a koporsóba, s emelik rá a halottas kocsira; majd a halottról levett véres zsebkendővel kötötték be az ő szemét is, mielőtt agyonlőtték.

1919. június 10. kedd

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök e napi keltezésű följegyzése:

„Néhány nappal ezelőtt idejött egy terrorcsapat, melynek vezetője egy nem tudom miféle Szvetozár, szerb rabló, aki korábban a nezsideri fogolytáborba volt internálva, ott is haldokló társainak óráit és pénzét ellopta, s ezért külön büntetéshen részesült; - bemutatkozott az itteni rendőrkapitánynak, Zavarosnak, aki Nezsiderben táborfelügyelő tiszt volt:

- Hát maga itt van.? - kérdi Zavaros az érdekes ismerősétől.
- Igen, a pécsi különítmény élén! –hangzott a martalóc forradalmár válasza.

Jogos menekvés, ha több toleranciára és sokoldalú megközelítésre számítassz, mint amire a szemét bandátok képes volt.