Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » SÖPREDÉK 1919 III. rész (22. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: SÖPREDÉK 1919 III. rész
daleth
  Válasz | 2006. augusztus 15. 11:32 | Sorszám: 247
Módos könyvkereskedő-nyomdász családból származik. Szülővárosában érettségizett. Előbb a Pécsi Egyetemen, majd Budapesten magyart, történelmet, germanisztikát hallgatott, a Berzsenyi-kollégium tanára, a Bartha Miklós Társaság tagja lett.

Illegális kommunisták hatására marxista szemináriumokat tartott, kommunistának, majd szociáldemokratának vallotta magát. 1932-ben egy év börtönre ítélték, mert az egyetemen marxista tanulmányi kört alakított. 1934-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, aktív munkatársa lett a párt napilapjának, a Népszavának, valamint elméleti folyóiratának, a Szocializmusnak.

Fejtő alapította, József Attilával és Ignotus Pállal, az imperialista- és egyben sztálinista ellenes Szép Szó című folyóiratot, amelynek 1935-38-ban szerkesztője volt.

Amikor egy, a kormány németbarát politikáját bíráló cikke miatt perbe fogták, és hat hónap börtönre ítélték, a letartóztatás elől Párizsba menekült. 1938-tól évekig a Népszava párizsi tudósítója volt. Részt vett a francia ellenállásban. A francia fővárosban 1947-49-ben Károlyi Mihály nagykövet bizalmasaként a párizsi magyar sajtóirodát vezette. Fiatalkori barátja, Rajk László halálra ítélése után lemondott, és megszakított minden kapcsolatot a hazai rezsimmel.

Madarat tolláról, embert barátjáról...

nemszadista
  Válasz | 2006. augusztus 15. 11:22 | Sorszám: 246
Igazad van.

(Nem is tudom, hogy minek háborgok 1 olyan dolgon, hogy pl. a patkány az 1 undorító állat, többek között azért, mert csúnya betegségeket is terjeszt. )

Bátky János
  Válasz | 2006. augusztus 15. 11:05 | Sorszám: 245
Én azon csodálkozom, hogy Kenderest még nem bombázták le. Estorillal együtt.
daleth
  Válasz | 2006. augusztus 15. 11:01 | Sorszám: 244
jelentkezzen, aki mást várt egy Fejtőtől!
nemszadista
  Válasz | 2006. augusztus 15. 10:52 | Sorszám: 243
Idézet:

Ami viszont a Kun Béla névnek a Horthyéval való fölcserélését illeti, magam is helyesnek tartom, hogy a hortobágyi polgárok nem hagyták magukat megvesztegetni amerikai honfitársuktól .Hiszen Horthy Miklós az országot az egyáltalán nem elkerülhetetlen második világháborúba sodorta, és személy szerint is felelős a doni pusztulásért, a holokausztért, így az utcanévvel járó megtiszteltetést legalább annyira nem érdemelte volna meg, mint a kommunizmus hitét valló elődje. Egyáltalán nem örvendetes, hogy talán a mai napig nem találtak méltó névadót a hortobágyi kisközség utcájának, és ha igaz, az mindmáig Kun Béla tábláját őrzi, már csak azért is, hogy az ott lakókat a postás, aki föltehetően nem ismeri a földijeit, megtalálja őket.

Okulásul.
Idézet Fejtő Ferenctől, az "ajrópai" székletszagú szadobüdöskomcsitól. Különös tekintettel az elkerülhetetlenségére és a hollókosztjára.

mpd
  Válasz | 2006. augusztus 15. 08:42 | Sorszám: 242
Bocs, 1994-ben. (Első mondat a Hihi után.)
mpd
  Válasz | 2006. augusztus 15. 08:41 | Sorszám: 241
Hihi.
2004-ben a cukorgyárakban jelentős tulajdonnal bírtak az önkormányzatok és a termelők. Az igazi biznisz ezen tulajdonrészek megszerzése volt, majd mindenféle ígéret és egyezség ellenére bezárni jórészüket, kinyírni a (magyar) konkurrenciát.
Ha a privatizációt odáig szűkítjük, hogy nevesítettük a tulajdonrészeket, akkor ezt kétségtelenül befejezettnek minősíthetjük 1994-gyel. Dehát innentől szép az egész, és tulajdonképpen az önkormányzatokat nem is nevezhetjük "privát" szférának...
kaleb
  Válasz | 2006. augusztus 14. 19:33 | Sorszám: 240
"kijelentetted, a cukoripar privatizációja Antallékhoz köthető, szinte be is fejeződött abban a ciklusban. "

Idézet az Állami Számvevőszék 2004. júniusi jelentéséből, ami a privatizációról szól (nem én írtam):

"A cukorgyárak privatizációja 1991-ben kezdődött, s 1994-ben már be is fejeződött."

Forrás: Privatizáció Magyarországon, 247-249. oldal.
http://www.asz.gov.hu/ASZ/www.nsf/0/6cc82ba28bd313f9c1256eec005010c4/$FILE/Privatiz%C3%A1ci%C3%B3%20II%20k%C3%B6tet.pdf

--------------------
Utána is volt élet, de amint láthatod, az már nem privatizációs történet. Az ÁSZ szerint sem. Ettől még érdemes lehet róla beszélni. De ha én ugyanazt mondom, mint az Ász, jól dokumentált jelentésében, akkor az még lehet, hogy tévedek, lehet, hogy se nekem nincs igazam, se az ÁSZ-nak, de hogy én ezzel tudatosan "megvezetlek", az talán nem helyénvaló megfogalmazás.

mpd
  Válasz | 2006. augusztus 14. 07:57 | Sorszám: 239
""Ha lehet ne hazudozz össze vissza.""

Csak elvi kérdésként, mert nem gondolnám, hogy hazudok..., de:
miért ne? NEKEM nem szabad?
Ez az egész ország, ahogy ma (nemigen)működik, a hazugságra épül. Hazudik a miniszterelnök, hazudik a média, nincs itt hivatalos szinten egy igaz szó se.

Csak hogy emlékezz, és ne kelljen keresned, arról volt szó, hogy kijelentetted, a cukoripar privatizációja Antallékhoz köthető, szinte be is fejeződött abban a ciklusban. Erre én beraktam egy hivatalosféle jelentést, amiből kiderül, a zsírt 1995-ben kezdték igazán lekanalazni a húsos(vagy cukros-)fazékban rotyogó léről.
De ez már tényleg mindegy, nekem elég volt ahhoz, hogy kialakítsam a véleményem, téged meg ez úgyse érdekel.

kaleb
  Válasz | 2006. augusztus 11. 16:52 | Sorszám: 238
OFF

Ha lehet ne hazudozz össze vissza. Visszakereshető a topik.

Senki nem akart téged megvezetni. Én főleg nem. Annyira nem, hogy már nem is emlékszem, miről folyt a vita. Az lehet, hogy valamit másképp láttam, megesik az ilyesmi, nem tudom kizárni. De ez csak paranoiásoknak fáj.

A vita fonalát már nem is tudnám felvenni, mert tényleg nem tudom, miről volt szó. Arra emlékszem, hogy azért érdekelt, mert tudok ezt azt a cukoripar magánosításáról, és szívesen vettem volna, ha ezt mások véleményével, ismerteivel ki tudom egészíteni. Arra is emlékszem, hogy ez valamiért nem sikerült. Vagy elbeszéltünk egymás mellett, vagy én nem voltam elég kitartó a vitához. Ma már mindegy.

kaleb
  Válasz | 2006. augusztus 11. 16:47 | Sorszám: 237
Mondom, egy ember a sok közül. Volt még 2 millió ilyen, csak Budapesten. Nem kiemelkedő szereplője 56-nak, soha nem olvastam róla semmit.

Nem tudható, milyen szerepet játszott akkor, de őszintén nem is érdekel. Magánügy.

Egy biztos: mai szerepe: kreálmány. Kellett egy ilyen alak, hát ő elvállalta. Varrónőként nem sok veszteni valója van. Azokról, akik a Petőfi kört vezették, akik forradlami tanáécsok élére lettek választva 56-ban, közbizalomból, azokról ma nem esik szó. Beszédes csend.

----------
Apropo. Látta valaki rajtam kivül a Kazamaták c. szindarabot? Nagyon jó. Megrázó. Merem javasolni. Ősztől újra adják.

mpd
  Válasz | 2006. augusztus 11. 09:36 | Sorszám: 236
Nó komment, nó komment.....azért ezredszer is újra és újra komolyan tárgyalsz vele.
Pedig mindig kiderül, hogy.....
Én azóta nem vagyok képes komolyan venni, amióta a Magyar Cukor Rt.-vel kapcsolatban meg akart vezetni.....(nem sikerült).... és hogy megsértődött, mikor a fejére olvastam!!
Úgyhogy az angolnázásnak, amit annyira savall, voltak ám előzményei.
daleth
  Válasz | 2006. augusztus 11. 09:03 | Sorszám: 235
1. Apró Antal: "Október 27-étől Nagy Imre nemzeti kormányában a Minisztertanács elnökhelyettese és építésügyi miniszter. Október 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott elnökségbe. November 2-án a tököli szovjet parancsnokságra menekült, majd Szolnokra vitték. November 4-étől a Kádár-kormányban az iparügyek felelőse. 1956. november 7-étől az MSZMP IIB tagja, decembertől a Gazdasági Bizottság vezetője. 1957-ben a Minisztertanács elnökhelyettese, 1958. január végétől 1961 szeptemberéig a Minisztertanács első elnökhelyettese volt. "

Wittner Mária: "1937. június 9-én Budapesten született. A forradalom előtt gépírónőként dolgozott, majd a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában fegyverrel harcolt. Ezért 1957 júliusában letartóztatták, első fokon halálra ítélték, mintegy 200 napot ült a halálos zárkában. Ítéletét a másodfokú tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1970-ben szabadult, később varrónőként dolgozott. Jelenleg Budapesten él, nyugdíjas."

"Wittner Máriáról meg gyanum szerint nem hallott senki, ő egy utólagos kreáció." - no comment

mandala
  Válasz | 2006. augusztus 10. 23:22 | Sorszám: 234
Kaleb, te vagy egy hős, a XXI. század hőse ...

(( THE BRAVERY OF BEING OUT OF RANGE ))

kaleb
  Válasz | 2006. augusztus 10. 23:15 | Sorszám: 233
????
kaleb
  Válasz | 2006. augusztus 10. 23:14 | Sorszám: 232
Én forrásokat szoktam forgatni, feldolgozásokat kevésbé.

Gosztonyinak 18-20 periferiális téma, ráadásul levéltári kutatásra sem volt módja. Nem hiszem, hogy primer szerző a témában, de semmi bajom amúgy vele. Nem túl izgalmas amit írni szokott volt, de türhető középszer.

Miben lehetne mérvadó? Számokban? De hát engem nagyon nem izgatnak a számok. De ha végzett rendes forrásfeldolgozást, ránéznék.

Egyébként az az érzésem, hogy az anyag java alszik a levéltárakban. Én is nagyon fontos anyagokról tudok, amik még feldolgizásra várnak. Nem divatos a téma. Én azonban remélem, divatba jön, és lesznek fiatal kutatók, akik világosságot teremtenek. Fiatal történészeket gyakran provokálja az elhallgatás, felejtés. És ez bizony hálás és izgalmas téma, mai szemmel még senki nem dolgozta fel!

kingvidor
  Válasz | 2006. augusztus 10. 23:12 | Sorszám: 231
Provokálsz? Remélem senki sem fog beugrani neked.
kaleb
  Válasz | 2006. augusztus 10. 23:08 | Sorszám: 230
1. Tudtad, hogy Apró Antal Nagy Imre 56-os kormányának minisztere volt? Wittner Máriáról meg gyanum szerint nem hallott senki, ő egy utólagos kreáció. Én legalábbis nem találkoztam nevével sehol.

2. Kik a hősök? Lehet vitatkozni. Szerintem 56 bizonyos szempontból az "50-es évek" csúcspontja volt, meg persze bőséges retro parádé is volt.

daleth
  Válasz | 2006. augusztus 10. 08:43 | Sorszám: 229
Igazad van, tudom, hogy nem vagy zsidóellenes, de nagyon vigyázzunk, nehogy bármit bele tudjanak magyarázni abba, amit itt leírunk.
daleth
  Válasz | 2006. augusztus 10. 08:41 | Sorszám: 228
Úgy látom, olyan szélsőségesen jobboldali szerzőket, mint pl. Gosztonyi elvből nem veszel a kezdebe - ugyanis ő alapos kutatások alapján, több forrást kritikusan kezelve adta meg a legvalószínűbb számadatokat. Igaz, az nem illik a világképedbe...
bihari_panorama
  Válasz | 2006. augusztus 10. 02:27 | Sorszám: 227
Dr. Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján írta és kiadja Dr. Váry Albert koronaügyész-helyettes, 1922.
Utánnyomás: Szegedi Nyomda, 1993.

ELŐSZÓ

Az emberek hamar felejtenek.

Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni.

Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek. Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul.

Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkolt le.

Ez a szám és névsor azonban nem teljes. Hiányzanak az adatok azokról a területekről, amelyeket időközben Trianon elszakított. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek, vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek, vagy akiket ellenforradalmi harcokban, a forradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat.

Az egyes eseteknél előadott tényállás a hivatalos jelentésekből és bírói ítéletekből van véve. Rövid, száraz adatok, melyek legtöbbjét azonban lehetetlen megindulás nélkül olvasnunk.

Hosszú sorozata ártatlan vértanúknak, halálos vergődése a felbomlott államhatalom által védtelenül magára hagyott polgároknak. Hazafias föllángolások, halálmegvető, bátor megnyilatkozások, melyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket. A gyilkosok uralma mégsem volt teljesen zavartalan...

Csatoltam a népbiztosok teljes névsorát is. Lássuk együtt, kik parancsoltak négy és fél hónapon át az ezeréves történelmi Magyarországnak s kik a felelősek azért, hogy az emberek százait legyilkolták, ezreit börtönbe vetették s százezreit kirabolták.

Aki ezt az időt átszenvedte, természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Végtére is büntetlenül gyilkolni és rabolni talán még sem lehet!

Parisban 1871-ben a kommün kéthónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek, s harmincnégyezret bizonyítékok híjján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől 1 000 000 ember szökött külföldre.

Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 ezer ember ellen indult, s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán a bűnvádi eljárás megszűnt.

Ha még hozzátesszük, hogy a 6 000 elítéltből mintegy 2 500 ember kegyelmet kapott s háromszáznál többet az oroszoknak kellett kiadniuk, s hogy a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladja meg az ötvenet, és ma már csak 400 kommunista elítélt ül letartóztatásban intézeteinkben, megállapíthatjuk, hogy a bűnvádi üldözés az átélt borzalmakkal szemben mértéket tartott.

Bíróságaink a tömegbűncselekményekre tekintettel a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint ugyan, de öt tagból álló tanácsokban és a büntetőtörvénykönyv alapján ítélkeztek.

A kommunista bűnügyek beható ismerete kapcsán nem hallgathatok el egy-két megjegyzést.

Az októberi fölfordulás nélkül nálunk nem lehetett volna kommunista uralom.

A proletárdiktatúra föltételeit az 1918. október 31-iki fölfordulás teremtette meg. Iszonyú felelősség terheli azokat, kik a magyar katona kezéből a fegyvert kiverték. Aki a rendet fölborítja, számolni tartozik azzal, hogy a megindult áradatot föltartóztatni nem bírja.

Másrészt kétségtelen, hogy a vörös uralom abban a formában, ahogy nálunk dühöngött, erőszakra és gyűlöletre nevelt munkás tömegek nélkül nem lett volna megvalósítható. Pár száz kommunista a szervezett munkások százezreit nem terrorizálhatta. A munkás vezéreknek tehát szakítaniok kell az osztályharc, osztálygyűlölet, erőszak és forradalom jelszavaival.

Egy tanulságot a hatalom birtokosai is levonhatnak a történtekből:

Több erélyt a hatalom gyakorlásában, több kitartást a hatalom megtartásában, s több megértést a munkáskérdésekkel szemben.

Ezt a nemzetet csak eréllyel és szeretettel lehet kormányozni.

Budapest, 1922. december hó 1-én

Dr. Váry Albert

bihari_panorama
  Válasz | 2006. augusztus 10. 02:18 | Sorszám: 226
*

Teljesen igaza van Wittner Máriának, hogy nem ezzel a bandával kell "ÜNNEPELNÜK A VÉRBEFOLYTÁST", -hanem méltóképpen kell megemlékeznünk a hősökről.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2006. augusztus 10. 02:17 | Sorszám: 225
*

Ma nem Lenint, Buharint, Trockíjt kellene olvasni!
Hanem Váry Albertet és a Vörös Könvv-et, Gratz Gusztávot, stb., hogy az emberek 50 évi kommunista hazudozás és elhallgatás után megismerjék a valóságot Dicsőségesékről.

Az emberek többsége alig tud valamit gazemberségeikről.

Ma ugyanígy gőzerővel folyik 1956 ködösítése is, amikor a Pufajkás, a KGB-ügynök és az Apró-unokavő akarja 1956-ot "ünnepelni" és megszabni, hogy a magyarok hogyan lássák.

[b]Teljesen igaza van Wittner Máriának, hogy nem ezzel a bandával kell "ÜNNEPELNÜK A VÉRBEFOLYTÁST", -hanem méltóképpen kell megemlékeznünk a hősökről.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2006. augusztus 10. 01:51 | Sorszám: 224
Szinte minden nap élesen elhatárolom a magyarellenes bolsizsidőkat a becsületes zsidóktól.

Ezt a két fajtájukat én ma is ismerem. Ég és föld!
Tudnék élő példákat is mondani mindegyikre.

Ugyanez a magyaroknál is megvan.

NE KEVERJÜK A KETTŐT! DE NE IS MOSSUK EL! SE EGYBE!

kaleb
  Válasz | 2006. augusztus 09. 21:09 | Sorszám: 223
1. Nem ismerem a számokat, de sok forrásból tényleg azt gyanítom, hogy kb. 10:1 az arány a legfinomabb számítás szerint is, de inkébb magasabb. Pl. Horthy a párizsi kommün 30.000 kivégzettjét emlegeti összehasonlításul, és nem jelzi, hogy a magyar szám egy vagy két nagyságrenddel alacsonyabb lenne.

Meg bizonyos ezzel foglalkozó történeti feldolgozásokból is 5000 körüli, feletti szám rémlik. De mérget nem vennék rá, nem számoltam magam meg.

2. Ennek nincs is jelentősége. A minőségi különbségnek azonban van. Az un. vörös terror legalább 50%-ban tényleges ellenforradalmi felkelések leveréséből állt. A fehér terror bosszú volt, nem tudok olyan esetet, hogy valós felkelés lett volna augusztus 1 után és ezt verték volna így le.

Ettől függetlenül ugye a Dunántúlon katonai kormányzás volt statáriummal. Főle a bányavidékeken volt szükség elnyomásra. De a tipikus fehérterror nem ebből állt.

3. Forrásaim nem az un. kommunista irodalom - erre még sajnos nem volt idő, pedig született néhány jó feldolgozás az 50-es évek első felében és később is, amit én csak sporadikusan ismerek, pl. a dunántúli katonai berendezkedésről olvastam egy könyvet, egy másikat meg az ÉME-ről - de a fő forrásom Prónay, Horthy, Zadravetz. Érdekesnek tartom, hogy ezek az emberek nem köntörfalaznak, szemben itteni olvtársainkkal. Akiknek fő jellemzője, hogy ezeket az alapvető forrásokat sem ismerik, így képzelődnek össze vissza.

4. Bennem ez a vita azt erősíti meg, amit amúgy is tudtam, hogy hiba hagyni, hogy csak a Szkítia által forgalmazott 2-3 könyv szóljon a Tanácsköztársaságról (Bujdosó könyv, Vörös könyv, Mártírjaink, Váry könyve), feltétlenül hozzáférhetővé kéne tenni és népszerűsíteni a másféle munkákat, meg újakat is írni. Továbbá dokumentumokat közreadni. Legalább úgy, ahogy a nagy Trianon könyvben. Meg értékén és kellő súllyal megemlékezni arról, miként gondolkodott minderről pl. Sinkó, Illyés, Móricz, meg még sokan.

Nekem ez még kézzelfogható dolog volt, én még ismertem pl. Duczinska Ilonát, olvasta Lányi Saroltát, Alexander Blokot és még sok mindent, pl. Lenint is, Buharint is, Trockijt is. De ma már kevesen olvasnak ilyet. Pedig kéne.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27  28  29  30  31 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola