Érdekes gondolat, de kissé kifogásolható, hogy Kunt az eredeti családi nevén említed, ennek fanyar, zsidóellenes íze van.

Menekült az ország, mint 56-ban.

Erről szól a Tormay Cecil Bujdosók könyve is!

"A Tanácsköztársaság nem honvédő háborút folytatott, hanem a maga hatalmát igyekezett megszilárdítani minden eszközzel."

Nagyjából ez pontos.

Legfeljebb tanácsköztársaság helyett csak vörösterrornak, proletárdiktatúrának nevezném. A köztársaságot nem mocskolnám be vele, márcsak Gyurcsányra való tekintettel se. A köztársaságot Gyurcsány most építi!

A Kóhn-terror néhány hónapja félelmetesen hasonlít Szálasi dicsőséges 133 napjához.

Ugyanaz, - az ország érdekeivel teljesen ellentétes, gyakorlatiatlan, ostoba, szélsőséges, kalandor irány figyelhető meg 1919-ben és 1944-ben is.

Képtelenek voltak országmentésre, nem volt kiútkeresés!

Mindkettő azt mutatja, hogy a magyar nép vészhelyzetben nem képes cselekedni, leblokkol, minden életerejét elveszti, NEM TUD FORDÍTANI!

Mindkét vh. végén hasonló rezignált-apátiában, önsorsrontóan egy-egy jöttment vérgőzös kalandor kezébe engedték a hatalmat, akik 19-ben világforradalom révületében, 44-ben a keleti bestialitás elleni új védőbástya illúziójában bénították meg az országot.

Atatürkre, De Gaulle-ra, Grozára lett volna szükségünk, nem Kohnbélára és Szálasira!

Egy korabeli újságban borzasztó volt a fehérterrorról olvasni. Nem komcsi propagandaanyag volt.

Kb. azt írta, korábban a magyarok a kultúra magaslatairól ítélték el az orosz pogromokat, és ez Magyarországon is bekövetkezett. Az egyetemeken... a korábban békés hallgatóság egymásnak esett, a jogászhallgatók botokkal várták az orvostanhallgatókat, a budapesti utcákon rettenetes megalázó módon lehúzták emberek nadrágját, hogy utána megverhessék őket...

egy azaz 1 áldozat halála sem nevezhető "túlkapásnak", normális körökben legalábbis nem.

Még valami: ha a kommün olyan nagyszerű lett volna, miért is örült vajon a lakosság annyira még a román megszállóknak is, akik már akkor sem lelkendeztek értünk túlságosan?

Kun a háromszázak gyűlésén:
"Álljunk ellen mindenáron! Nem teszek különbséget erkölcs és erkölcstelenség közt, egyet tartok szem előtt: a proletár-diktatúra üdvét!"

Később egy újságírónak:
"- Sok embert gyilkoltak meg?
- Őszintén, nem. A vidéken itt-ott, ahol erősebben álltak ellent a kommunizmusnak és rekvirálásoknak, szükséges volt az akadályok erőszakos leküzdése. (Az akadályok: emberek!) Budapesten azonban keveset öltünk. Volt ugyan egy ellenforradalmi mozgalom..."

"...A tárgy alkalmas arra, hogy összehasonlítsuk az oroszországi bolsevizmussal. Kun Béla jól ismeri, hisz benne élt. Miután az osztrák-magyar hadseregben vitézségi érmet kapott, orosz fogoly lett. Résztvett az orosz forradalomban, Kerenszki ellen küzdött, Lenin segítőtársa volt. A Habsburgok bukásakor bőséges orosz anyagi támogatásban részesülve Budapestre jött s nagy propagandát fejtett ki. Most így beszél:
- A mi forradalmunk nem az orosz forradalom útján halad. Én, aki Oroszországban éltem s tapasztaltam, nem követem el az ott elkövetett hibákat....

Említem, hogy eleinte azt mondták és hitték, hogy a bolsevizmus a magyar nacionalizmus szolgálatában áll.
- Nem áll, - mondja ő - nem igaz ez. Territoriális kérdésekkel mi nem foglalkozunk. Életünket azonban biztosítanunk kell. Ha bányáinkat s iparközpontjainkat elveszik, kénytelenek leszünk a békeföltételeket visszautasítani. Ha azonban meglesz a megélhetés lehetősége, a területi épség kérdése csak másodrendű."

kaleb, most kiírtad magad az értelmiség soraiból.

hogy a proletárdiktatura terroristáit nem ítéled el, mert ez nem haladja meg az ingerküszöbödet.

De marad a morális kérdés: hogyan vehetnénk Téged komolyan
ezekután?

Mit gondolsz, azok a szerencsétlen emberek nem szenvedtek, akiket a proletárdiktatura leninkommandósai felakasztottak,
kifosztottak,
megbecstelenitettek, stb. stb.?

S ha más nemzet fájdalmáról irsz, amire gyakran rátereled a szót,
fájna -e Neked, ha valaki most ugyanazt irná, mint amit Te megengedtél magadnak az áldozatokkal szemben?

Persze, remélem, ilyen nem történik meg, de a példa, amit felhoztam remélem gondolkodásra késztet.
Helyesebben: emberségre.... csupán az áldozatok iránti tiszteletből.

A fehérterrort sokkal undorítóbbnak tartom a vörösterror túlkapásainak nagyrészénél.