De kivégezték, mert a forradalom mellé állt, feloszletta az ávót, és lehetővé tette a kényszer kolhozokból való kilépést. És megpróbált szembeszállni a sztalinista rákosistákkal..ez azért némi tiszteletet érdemel.

1919. július 22. kedd

Ismételve, más-más dátummal tette közzé a népgazdasági tanács az alábbi, változatlan szövegű rendeletet:

„1919. július hó 22-tól július hó 29-ig terjedő héten az ország egész területén friss marhahúst, friss borjúhúst, friss sertéshúst, friss birkahúst és friss bárányhúst árusítani és fogyasztani tilos.

A húsfogyasztás korlátozására vonatkozó összes egyéb rendelkezések továbbra is érvényben maradnak. Aki a jelen rendelet ellen vét, forradalmi törvényszék elé kerül és egy évig terjedő fegyházzal és ötvenezer korona erejéig kiróható bírsággal büntettetik.”

***

A sokféle szenvedést és nyomorúságot tetézte, hogy fegyveres erőszakkal mind a vörös, mind az idegen hódítók semmibe vették a személyes szabadságot.

Röghöz kötötték a védtelen embert, tiltották a szabad mozgást és százezrek számára tették lehetetlenné a családi együvé tartozást.

Ezt a helyzetet érzékelteti a Szegedi Napló e napi számában közölt rövid tudósítás:

„Utazás igazolvány nélkül, a másvilágra.

Nagy Sándor 16 éves klárafalvai fiú szombaton Makóról haza akart térni szülőfalujába. Minthogy utazási igazolványt nem sikerült szereznie, ruháit egy hátizsákba kötözte és megpróbálta átúszni a Marost. A fiú kitűnő úszó volt, de a megáradt folyót átúszni mégsem bírta és belefúlt a vízbe.

Özvegy édesanyja most keresteti a holttestet, amelyet eddig nem sikerült kifogni.”

***

E napra dátumozott Prohászka-följegyzés:

„A rómaiak a legyőzött népek Isten-képeit saját templomukba vették fel, jelezni akarván, hogy ami azoknak a legszentebb, azt nem akarják letörni, hanem megtisztelni, egyetértést, együttérzést teremteni a különbözők között.

No, hát mit csinál ez a rablóbanda, ez a proletár szemétdombi diktatúra?

Ezzel a folytonos gúnnyal, durvasággal, üldözéssel csak a vallás megvetését bizonyítja, de egyszersmind tehetetlenségét mások megnyerésére és megértésére.

Ez a hatalom nem hódít, csak pusztít, nem egyesít, hanem keserít!”

Nagy Lajos valószínűleg azonos, - de Nagy Imre biztos nem, mert ő nem röpiratírással vesződött, hanem a Nagy-Muszkaországban ebben az időben a cári család kiirtásával és a bolsevik kisebbség hatalmon tartásával foglalatoskodott.

Idézet:

---

Nagy Lajos, a kommunisták élvonalbeli fiatal írója...

---

1919.július 22. kedd

Chlepkó Hantos Ede utasításának Mozdony utcai végrehajtói a gyilkosságok után hozzáláttak az áldozatok eltüntetéséhez.

Tóth József gépkocsivezetővel még az előző nap délutánján közölték, hogy éjfél után dolga lesz, s a feladat mibenlétéről sem hagyták tájékozatlanul. Amikor felébresztették, kérdezősködés nélkül a rábízott teherautóhoz sietett, a pince bejáratához farolt vele és önként segített a gyilkosoknak a tetemek felrakásában. A kivégzéshez használt kötéllel egymáshoz bogozták a platóra fektetett áldozatokat.

Bonyháti Tibor és Radányi Kornél politikai nyomozók súlyzókat hoztak az iskola tornaterméből. Ezeket is a kötélre erősítették nehezéknek, s indultak a Dunához.

Elől ugyanaz a tágas személykocsi haladt a két nyomozóval, amelyet a csendőrtisztek letartóztatásakor használtak. A két nyomozón kívül most Kakas Ferenc terrorista is a személykocsin utazott. Ők mutatták az irányt a teherautónak a zegzugos budai utcákon át le a Dunáig, mígnem a műegyetemmel szembeni kihalt partszakaszon megálltak.

Kilencen voltak: az öt hóhérlegény, a két nyomozó és a két gépkocsivezető. Egyszerre lökték földre a tetemeket, majd azokat a lábuknál fogva vonszolták a vízig, mind a kilencen.
Közös erővel taszították a Dunába az egymáshoz kötözött holttesteket.

Reggel együtt mentek jelentéstételre Cserny Józsefhez a Batthyány-palotába.

A terrorparancsnok jó hangulatban szalonnával és borral vendégelte meg a gyilkosokat, majd a jelenlétükben telefonált a Szovjetházba Chlepko Hantos Edének, hogy akaratát rendben teljesítették.

***

E napi kifizetések a Írói Direktórium pénztáránál:

Nádor Jenőnek a „Szovjet és a parlamentre című írásért 800 korona.
Dr. Nagy Dénesnek fordításért 100 korona.
Nagy Imrének röpiratért 200 korona.
Nagy Samunak röpiratért 700 korona.
Szántó Lajosnak a „Proletárok türelem" című írásáért 800 korona.
Nagy Lajos, a kommunisták élvonalbeli fiatal írója a következő honoráriumokat kapta:
Műbírálatért 1440 koronát. A „Fele sem tréfa” című műért 9600 koronát.
A „Fiatalemberek” című műért 13.250 koronát.

1919.július 21. hétfő

A terroristák Mozdony utcai körletéből délután a Batthyány-palotába ment a két politikai nyomozó, Bonyháti Tibor és Radányi Kornél.
Arról akartak beszámolni Cserny Józsefnek és helyettesének, Papp Sándornak, hogy hiába alkalmazták a legkeményebb fizikai kényszerítést, semmit nem vallottak a csendőrtisztek. De sok beszédre már nem volt szükség: a nyomozók látták Papp Sándor asztalán darabokra tépve azt az általuk idetovábbított papírt, amelyen hazulról hozandó tisztálkodó szereket kérvényeztek a foglyok.

Cserny József és Papp Sándor megállapodott a két nyomozóval abban, hogy a késő esti órákban akasztással kivégzik a tábornokot és a két főtisztet.
A nyomozók visszatértek a Mozdony utcába. Közölték a döntést Löscher Márton alparancsnokkal és felszólították, keressen önként jelentkezőket a kivégzések végrehajtására. Rövidesen összeállt a hóhércsapat: Kakas Ferenc, Neumayer Géza, Csomor Gábor, Pető István és Trailla György. Köteleket Papp Sándor küldött a Batthyány-palotából.

Az öt alkalmi hóhérlegény éjjel tizenegy óra felé kezdte a kivégzéseket.
Neumayer Géza a pincefolyosó mennyezete alatt húzódó fűtés csövekre hurkolta a kötelet. A csöveket csak létráról lehetett elérni.

Elsőnek Borhy Sándort kísérték le zárkaszobájából.
Egy fülkeszerű pincehelyiségbe lökték. Pofozással, puskatussal utolsó kísérletet tettek, hogy vallomásra bírják, remélve, itt megtörik a számára készített hurok láttán. Amikor vallatása eredménytelen maradt, ráparancsoltak, hogy menjen fel a hurok mellé támasztott létrára. Vonakodás nélkül, némán engedelmeskedett.

Rászorították nyakára a hurkot, kirántották alóla a létrát. Lábánál fogva rángatták, hogy minél jobban megfeszüljön a kötél. Amikor meghalt, doronggal magasabbra emelték, mert így könnyebben lelazíthatták nyakáról a kötelet. A halottat létrára fektették, úgy vitték a folyosó sarkába, ahol a betonpadlóra dobták.

Másodiknak Menkina János életét oltották ki. Mielőtt megölték, őt is kegyetlen veréssel vallatták és megmutatták neki társa padlón heverő tetemét. Amíg Menkina Jánost akasztották, a gyilkosok egyike elfutott fölébreszteni a gépkocsivezetőt, hogy készenlétben legyen járatott motorral, amikor majd elszállítják a kivégzetteket a Mozdony utcából.

Menkina János alatt leszakadt a kötél. Újbóli akasztása után negyedóra múltán vették le, de még vonaglott. Csomor Gábor a rohamkésével, mások meg a szuronyukkal siettették élete kialvását. Tetemét úgyszintén a létrán Borhy Sándor hullája mellé vitték.

Harmadiknak ugyanilyen módon Ferry Oszkár altábornagy szenvedte el az erőszakos halált.

„A hatalom a kezünkben van...
A hatalmat ki kell használnunk. ...

Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. ...
Az ilyennek bele kell harapnia torkába. ...

A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba.

Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér.

A vér lesz az, amely az igazi kommünvilághoz elvezet minket.

Lehet, hogy pillanatnyilag győzhetnek felettünk ellenségeink, de ez olyan drága győzelem lesz, ezért olyan sok vérrel fognak megfizetni, hogy ők maguk bánják meg. Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát...

El fogjuk venni a burzsoázia minden javát, és a romok alá fogjuk temetni őket. Ha meg kell halni, haljon meg előbb a burzsoá. Ha vérnek kell folyni, folyjon előbb a burzsoá vére!”

Szamuely felszólalása a Budapesti Munkás- és Katonatanács ülésén. Tudósítás a Pesti Hírlapban:

„Halál a proletariátus minden ellenségére! Halál a burzsoáziára!

Ma két embert ismerhetünk csak: proletárt és burzsoát. Vagy proletár, és harcolni akar a proletariátus felszabadításáért, és akkor testvérem is, velem van, vagy semlegesnek tartja magát, és akkor én ellenségemnek tekintem.

Elvtársak, nem vonhatja ki magát senki proletár kötelessége alól, - vagy velünk, vagy ellenünk.

Aki velünk van, annak harcolni kell, annak meg is kell halni, ha szükséges, a proletariátus felszabadításáért. Ha Magyarországon a proletariátus hatalmáért még nem folyt vér, akkor fog folyni vér, a proletariátus vére, de fog folyni a burzsoázia vére is.

Mindenki, aki ellenünk van, aki ellenségünk, azon keresztültiprunk, legyen bárki!”

*

A VÉGE MEGEGYEZIK KOLOMPÁR KARÁCSONYI ÜZENETÉVEL!

1919. április 19. Nagyszombat
Mi vezetett Köröstárkány fekete húsvétjához, Golgotájához?

Előzmények:

1918. november 6-án szállt hajóra az a bizonyos küldöttség, amely Károlyi Mihály vezetése alatt Belgrádba indult a fegyverszüneti feltételek megbeszélésére.

A rossz érzés Hatvani-Deutschék számára csak másnap kezdődött, amidőn szembekerültek Franchet d'Espérey francia tábornokkal. Ők a demokratát akarták látni, aki örömtől repes a Pestről érkezett elálló fülű, de hétpróbás demokraták láttán.

Ehelyett ott találták a győztest.
Franchet d'Espérey tábornokot, aki repülőgépen érkezett Szalonikiből, díszegyenruhába öltözött, feltűzte összes kitüntetéseit, mert azt hitte, hogy Szent István birodalmának méltó küldötteit fogja fogadni.

Ehelyett maga előtt talált egy csomó térdharisnyába és knickerbockerba öltözött lezser izraelitát.
Megkeményedett az arca, aztán a "magyar" küldöttség vezetőit sorban odaállította a lámpa alá.
Kezet nem nyújtott nekik, de átvette a memorandumot, majd végigmustrálva a módfelett gyatra kompániát, a következő kérdést intézte Hatvani-Deutschhoz, Jászi-Jakubovicshoz, sőt még a "nagy" Károlyi Mihályhoz is:

- Etes vous juifs? - önök zsidók?

Majd a küldöttség többi tagját vizsgálgatta és újra kérdezte:

- És maguk is zsidók?

A balkáni hadseregek főparancsnoka ezután odalépett a katonatanács. kiküldöttéhez, Csernyák századoshoz, akit lopás és függelemsértés miatt lefokoztak, s meglátva a parolijáról levágott csillagokat, meghallván, hogy a katonatanácsot képviseli, még nagyobb megdöbbenéssel kérdezte:

- Je ne vous croyais pas descendu aussi bas!
- Nem hittem volna, hogy ilyen mélyre süllyedtek!

A magyar történelem legszégyenletesebb okmánya az, amelyet Károlyi Mihály a győztes francia elé terjesztett. A 18 pontból álló memorandum arculcsapása az egész magyarságnak.

Ettől kezdve a francia tábornok még a köteles udvariasságot is mellőzi.
Egyszerűen letegezi Károlyiékat:

- Kezemben a nemzetiségek, rátok uszítom mind, ha nem engedelmeskedtek.

***

Az ezeréves Magyarország területére 1918. november 12-én, Gyergyótölgyesnél lépett az első román katona.

Magyarország ezeréves határait senki nem őrizte, érthető, hogy mindenki szabadon ki-bejárhatott. A sebtében alakuló nemzetiségi csapatok körös-körül kezdték megszállni a vezetés és hadsereg nélkül maradt Magyarországot.

Prezan tábornok proklamációjában így fogalmazott:

„Hadseregünk átlépte a Kárpátokat. Testvéri szeretettel lépdelve Erdély földjén, a román sereg a szent nemzeti és emberi jogok nevében jön, hogy teljes szabadságot biztosítson mindenkinek. Ezen gondolatoktól lelkesítve biztosítjuk a Tiszáig és a Dunáig terjedő román földnek minden lakosát.”

Ennek a „szent” jognak vagyunk szenvedői az ősi román, rác és tót földeken immár 90 éve!

A román megszállók 1918 karácsonyán már Kolozsváron voltak, a szerbek Délvidéken és a Bánságban nyomultak előre, a csehek a Felvidékre törtek.

1918. december 30-án a Csehszlovák Légió 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd szilveszter napján elfoglalta Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, - harcok nélkül.

A magyarok a téli megszállás-csendben sem szedték össze magukat, sőt márciusban újra forradalmosdit játszottak Judapesten, - honvédelem helyett.
Értékes hónapokat vesztegettek el.

A román megszállókkal szemben csak a Székely Hadosztály és még néhány alakulat vette fel a harcot.

A Székely Hadosztályt decemberben Kolozsváron Kratochwill Károly ezredes szervezte meg Lukács Béla nyugalmazott altábornagy kezdeményezésére, az együtt maradt a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály törzséből, székely és erdélyi magyar menekült katonákból, ide tartozott egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Vezérkari főnöke Siménfalvy Károly vezérkari őrnagy lett.

Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. Egyedül próbálták meg feltartóztatni a 26 ezer fővel támadó román alakulatokat.

A hiányos felszerelés ellenére a székely hadosztály számos katonai küldetést sikeresen teljesített, először Brassóból értékmentési feladatokat végeztek. December 18-án a székelykocsárdi Maros-híd székely őrsége nem volt hajlandó a híd önkéntes feladására, mert mint mondták, „inkább ott halnak meg, de nem adják át Erdélyt”.

1919. január 3-án abban állapodtak meg a december 30-án Kolozsvárra érkezett Berthelot francia tábornokkal és Kelet-Magyarország kormánybiztosával, Apáthy Istvánnal, hogy a magyar csapatok kiürítik a Déva-Kolozsvár-Nagybánya demarkációs vonaltól keletre eső területeket.

A székely hadosztály parancsnokságát először Bánffyhunyadra, majd Nagyváradra helyezték.
Nagyváradot védve a Szinérváralja–Csucsa–Belényes vonalat foglalták el, előretolt egységeik, 13 zászlóalj, összesen 8 ezer fő a Bánffyhunyad, Nagyalmás, Sebesvár, Hódosfalva térségében foglalt el állásokat, a XVIII. román hadosztállyal szemben.

Az Erdélybe behatoló románok itt találkoztak az első komolyabb ellenállással. Az első összecsapás január 5-én zajlott Egeresnél, miután egy három szakaszból álló székely század Egeresig vonult előre, hogy a kalotaszegi magyarság élet- és vagyonbiztonságát szavatolja.

A csucsa-belényesi harcok során a 21. székely gyalogezred egységei együtt harcoltak a kolozsvári Verbőczy-féle nemzetőr-zászlóaljjal. Ide tartozott Köröstárkány védelme is.

A Hadosztály felszerelése igen gyenge volt, még lőszerutánpótlást sem kapott, mert a budapesti nemzetáruló károlyi-, majd bolsevik kormány félt a Hadosztály erejétől.

Miután 1919. március 21-én Budapesten, a nagyrészt bűnözőkből verbuválódott banda és a felbőszített csőcselék kikiáltotta a Magyarországi Szovjetköztársaságot, még inkább ellenségnek tekintették őket, ugyanis a székely legénység az előírt vörös szalag helyett széles nemzetiszínű szalagot varrt föl az egyenruha hajtókájára, és föllázadt a szatmárnémeti kommunista hatóságok ellen.

Nagyobb román offenzíva csak április közepén indult, 1919 áprilisában vonultak be a román megszállók sorban a jelenlegi román-magyar határon található városokba és községekbe: Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára, de négy nap múlva Debrecenben voltak, április végén már a Tisza vonalánál sorakoztak fel a román megszálló alakulatok.

Az áprilisi harcokból a tárkányiak is kivették részüket a Verbőczy-zászlóalj oldalán, amely az ellenség túlereje elől április 16-tól 18-áig nehéz, véres harcokban lassan vonult vissza, egészen a Köröstárkány-Kisnyégerfalva vonaláig.

De április 18-án jött a hír, hogy a vörös csapatok a csucsai frontról és a Királyhágótól megfutamodtak, így a Sebes- és Fekete-Körös völgye is tarthatatlan csapdává vált, mert Nagyvárad román elfoglalásával a bekerítés fenyegette őket. Verbőczy elrendelte a visszavonulást Nagyvárad felé, emiatt a két magyar falu oltalom nélkül maradt.

Április 19-e lett Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva fekete napja.

A bevonuló román félkatonai alakulatok és katonai ruhába bújt román civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falut. Összesen 93 tárkányit gyilkoltak meg. Az áldozatok között találni lehetett nőt, férfit, öreget, fiatalt, de még vakot és süketet is. Válogatás nélkül öldököltek. Volt, ahol egész családok tűntek el, de olyan is előfordult, hogy megcsonkították áldozataikat, vagy, hogy élve temettek el embereket.

Miközben a vörösök sorsukra hagyták a magyarokat és rendre visszavonultak még a színmagyar területekről is, - a székely katonákat többször is képesek voltak hátba támadni!

A Székely Hadosztály még ezután is példás hősiességgel harcolt a román túlerővel szemben, és szép sikereket is elért: Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget.

Sokáig reménykedtek abban, hogy majd Budapestről kapnak lőszert és utánpótlást. Budapest „urai” azonban magukra hagyták őket, sőt lőszer helyett vörös csapatokat küldtek ellenük.
A Hadosztály sorsát megpecsételte a lőszerhiány, az utánpótlás hiánya, és az, hogy két tűz közzé kerültek. Egyik oldalról a vörös alakulatok cserbenhagyták, sőt hátbatámadták őket, miközben a másik oldalról a román túlerő támadta őket.

A két tűz közé került Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél a román sereg előtt letette a fegyvert. 400 tisztet és 4000 főnyi legénységet a románok Brassóba internáltak.

Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A Trianoni tragédia után a revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten.

A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére, az utolsó harcok színhelyén Mátészalka és Kocsord között, a Kraszna partján emlékművet emeltek, de ezt a bolsevikok az 1950-es években lerombolták.

Újbóli felavatására 1995. április 21-én került sor. A hét méter magas dombon álló emlékoszlophoz három székely kapu alatt elhaladva lehet feljutni.

Az emlékoszlop versfelirata:

„Elült a harc, világok harca,
De új harc lobban, csak a tietek.
Az ősi földért haltatok,
S a halálban örökké éltek.”

***

A magyar föld védelméből Köröstárkányon is kivették a részüket a Székely Hadosztály katonái.

Koréh Endre, a Székely Hadosztály tábori lelkészének Erdélyért – A székely adosztály és dandár története 1918-1919 című könyvében olvashatjuk:

„Nehéz, véres harcok dúltak április 16-tól 18-án estig Belényes környékén.

A harcot a nagyváradi honvéd hadapródiskola 17-18 éves tiszti növendékei, III. – IV. évfolyambeli derék fiúk vették fel. A hadapródok halálmegvetéssel, elszánt kitartással harcoltak az oláh túlerő ellen…

A magyarok a túlnyomó oláh erő elől lassan vonultak vissza Köröstárkányig, ahol újra felvették a harcot.

A hadapródok segítségére sietett a Verbőczy zászlóalj, a csendőr alakulat és a határrendőrök, - mindannyian a Székely Hadosztály kötelékében.

Április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt. A székelyek géppuskái oldalba kapták az oláhokat, s a tüzérségük is kitartott a végsőkig. A mérági-hegy észak-keleti lejtője volt a magyar tüzérségi állás.

Ekkor tudták meg a székelyek, hogy a nagyváradi vörös csapatok egy lövés nélkül elfutottak Csucsáról. Emiatt minden siker dacára is tarthatatlan csapdává vált számukra a köröstárkányi hadállás.”

***

A küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. Férfiak és asszonyok vállvetve harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért.

De meg is szenvedtek érte ugyanúgy, mint 1848-49-ben az erdélyi magyarok.
Mikor a székelyek visszavonultak, a bevonuló románok közérdekű hirdetés meghallgatására parancsolták össze a falu népét a községháza elé.

Ez alatt Szakota, volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.

A református templom előtti téren 93 magyar áldozata lett a tömegmészárlásnak.
A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart.
(Ma szomorúfűz jelzi a kisnyégerfalvi tömeggyilkosság helyét.)

A köröstárkányi öldöklés alatt és után, a román seregekkel vonuló rablásra éhes ú.n. „szabadcsapatok”, és a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek.

Garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablás alatt teljesen kifosztották, majd felgyújtották a falut.

A gyilkosok nem elégedtek meg a gépfegyverropogással, volt akinek élve kezét, lábát, nyakát is átvágták. Hiteles adatok szerint 204 magyar gyermek jutott árvaságra.

16 éves fiúktól 80 évet élt idős emberig, férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Az elhunytakat a falu feletti temetődombon hantolták el, mindenkit a saját családja.

***

Beke György Itt egymásra találnak az emberek című könyvében Köröstárkányt is bemutatja.

A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem.
A kommunista időkben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A szemtanú Gyulai Ferenc, 15 éves volt 1919-ben. Elmondása szerint úgy tudott megmenekülni, hogy fiatal fiú lévén átugrotta az egyik kerítést, utána lőttek, de nem találták el. A családjából hét áldozata volt a vérengzésnek.

A szemtanú így fogalmazott:

„Azóta a tárkányiak ereje felköltözött a temetődombra. Fáj valami, bosszant, mondanánk ezt vagy azt, mert érezzük, hogy igazunk van, de felnézünk a dombra, és belénk szakad a szó.”

A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a kommunista román hatalom lekapartatta az 1919. április 19-es dátumot, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkő ezzel a dátummal.

Igyekeztek eltüntetni még az emlékét is gyáva gyilkosságaiknak.

Az emlékezést azonban nem lehet elpusztítani.
A helybeliek 1999. augusztusában leplezték le azt az emlékművet, amelyet az 1919-es a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt köröstárkányiak tiszteletére emeltek.

Azóta minden évben – nagypénteken – itt emlékeznek meg az áldozatokról.

***

A köröstárkányi vérengzés sajnos nem volt egyedi eset.

Néhány hónap múlva – 1919. júniusában – a jelenlegi román-magyar határon lévő Apátfalván gyilkoltak le harminc magyart, rabolták ki a falut, becstelenítették meg a magyar nőket a félkatonai román bandák és a szomszéd falvak román lakosai.

A Fekete-Körös völgyében a II. világháborúban is megismétlődött a vérengzés.
1944-ben Gyantán és Magyarremetén gyilkolták a beözönlő románok a magyarokat.

"Tavasszal 90 éves évfordulója lesz a Szamuely-brigád kapuvári terrorjának.
Február 25-én a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a 19-es áldozatok sírját koszorúzzuk.

Hol lehetne keresni az itteni események részletes leírását?
Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon?

Méltó megemlékezésre készülünk, ezért hiteles leírásokat keresünk az eseményekről."

***

Nagy Károly dr.: A CSORNAI ELLENFORRADALOM. Sopron, 1926.
Nagy Károly dr.: A KAPUVÁRI ELLENFORRADALOM. Zalaegerszeg, 1929.
A VÖRÖS URALOM ÁLDOZATAI MAGYARORSZÁGON
Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján írta és kiadja dr. Váry Albert koronaügyész helyettes.
Budapest, 1922.

Semmi bűnük nem volt, - de a kommunisták meggyilkolták őket

1919. június 7. pünkösdszombatja

Kapuváron huszonnégy óráig sem tartott az ellenforradalom.

Senkinek semmi bántódása nem esett. Mindössze annyi történt, hogy jelentéktelenül megrongálták a vasúti vágányt, meg a telefonhuzalokat.

Kapuváron délelőtt vették hírét a fehér front megsemmisülésének és Szamuely érkezésének. Azok közül, akik szolgálatot vállaltak a vörösöktől elvett fegyverekkel, az óvatosabbak már ekkor falhoz támasztották a puskát és teendőikre hivatkozva hazaoldalogtak.

A déli órákban felismerték és elfogták a vasútállomáson a két csornai bolsevik néptanítót: Bodnár Alajos járási politikai biztost és Galacz Jenő direktóriumi vezetőt.

Tőlük tudták meg részletesen, mi történt Sopronban, Kópházán, Nagycenken.
Ekkor határozták el a kapuvári fehér fordulat irányítói, hogy önként visszahelyezik hatáskörébe a vörösőrséget. Azon mód, ahogy előző nap elvették a puskákat a kommunistáktól, szépszerével, hiánytalanul vissza is adták nekik.

Közben értesítették Csornát, hogy Sopronban és környékén felülkerekedtek a vörösök, és hogy menlevéllel szabadon engedik a két csornai kommunista vezetőt, számítsanak érkezésükre.

1919.július 21. hétfő

Két részlet Prohászka Ottokár e napi elmélkedéseiből:

„Über die korruption... citálja a P. Lloyd Varga Jenő cikkét a Népszavából.
Panaszkodik ez a jelesség, hogy bizony korrupció most is van, s hogy ezt üldözni kell, s hogy a komisz elemeket le kell magurakról ráznunk.

Éljen!
Mily jótékony erkölcsi fölháborodás, nyakig állnak a szennyvízben s kezdik érezni, hogy büdös, - fölkeltettek minden utálatos érzést és ösztönt, bizonyára az érintetlen tisztaság s a feddhetetlen tisztesség birtoklásának tudatában. Gyűlöletet, utálatot prédikáltak, ... bemocskoltak mindenkit, s hazudtak, rágalmaztak napszámba, s most az etikai bánat keserű könnyeit hullajtják Pannonia fölött.

Minden városban s faluban a szemetet kotorták fel, Esztergomban egy atyagyilkos zsiványt emeltek a város székébe. Szamuely, - ez a firkász, aki a tintásüvegből is csak disznóságot kotorta fel, s most a piszok áradatában vezér, - Esztergomba ment, s ajánlta Szabót, hogy hisz az a gyilkos tisztességes ember, azt csak indulatból tette, ami rosszat tett.

A jó elem visszavonult, az intelligenciának vagy csak az agyalágyult esztétái, vagy csak blazírt cipóvadászai álltak be a sorba.

Etika? - mondta nekem Sz. budapesti ügyvéd, - no ezt a szót ez idő szerint félreértések fölkeltése nélkül megemlíteni sem szabad!

Teljesen igaza van!
Az ilyen Varga-félék csak műháborgások a közmorál fölött, ugyanazok háborognak, akik minden betyárral, zsivánnyal és gyilkossal kezet fognak."

„Kevés a katolikus férfiú, igaz; - miért?
Mert nincs a püspöki karban organizáló erő. Ah, Istenem, ez egy európai, s nem magyarországi tünet. Eredménye ez annak az egész szellemi áramlatnak, mely a lelkekben a zűrzavart, az iránytalanságot, a megkavarodást, s az erkölcsben az immoralitás fügefaleveléül szolgáló „meggyőződés” fegyelmezetlenségét hozta be.

Vegyünk egy modern embert, doktort vagy ügyészt, nehézségei lesznek a hitben, rossz értesülései révén. az eklekticizmus vizenyős árja szakad rá; gát nincs, mert célja sincs, vizenyős sárrét számára a világ, kisebb-nagyobb pocsolyákkal, melyeket az ipse alaposan, megtapasztal. Őserdő neki a betűvilág, melybe nincsenek országutak építve, hanem a tájékozatlanság, a kapkodás, a jó és rossz benyomás váltakozása indítja egy kedvetlen haladásra, s tarkítja az életét!

Minden ilyen „modern” ember egy kietlent lapály, melyen út nincs, hanem keréknyom összevissza.”

1919.július 21. hétfő

Ülésezett a kormányzótanács.

Kun Béla bejelentette, hogy a párizsi békekonferencia elismerte és jóváhagyta Ausztria területi igényeit Magyarország rovására. Az ülésről készült jegyzőkönyv szerint Kun Béla javasolja, hogy az osztrákok részére ne engedjünk át egy talpalatnyi földet sem.

Idézet a jegyzőkönyvből:

„Varga Jenő pénzügyi népbiztos nem tartja helyesnek, hogy akkor, amikor a csehek ellen offenzívát folytattunk, majd az antant parancsára színmagyar területeket átengedtünk, akkor most a szóban forgó területeket ne adjuk át Ausztriának. Halasztó állásfoglalás mellett van.

Kun Béla külügyi népbiztos hangsúlyozza, hogy ez idő szerint az az álláspontja, hogy nem kell átengedni semmit, és a népszavazás kérdését kell felvetni. Nem tartja aktuálisnak, de jó előre felhatalmazást kér arra, hogy a hadsereg-főparancsnoksággal egyetértően megfelelő, de fel nem tűnő katonai intézkedéseket tehessen, s Otto Bauerrel szemben a proletariátus megszavaztatásának álláspontját képviselje.
A kormányzótanács ily értelemben határoz.”

***

Bécsbe érkezett Böhm Vilmos, hogy átvegye a magyar követség vezetését. Senki nem várta, senki nem fogadta a pályaudvaron. Különösképpen az háborította fel, hogy még a követség gépkocsija sem jött ki érte. Sértőnek tartotta Ágoston Péter ideiglenes követ távolmaradását is, - akinek e napon volt előre rögzített időpontban tárgyalása Borghese herceggel.

***

Ágoston Péter ezt írta naplójába:

„Erre az emberre jellemző, amit a titkárom mond, aki Böhm elé ment, hogy mennyire méltatlankodott, hogy a sofőr nem ment ki eléje, - egész úton folyton azt hangoztatta, hogy majd megmutatja, hogyan kell győztes hadvezért fogadni!

Úgy látszik, a pozíció teljesen megzavarta az önkritikáját."

1919.július 21. hétfő

Szamuelyné Szilágyi Jolán így örökítette meg a röjtöki nyaralást:

„A kastély egyemeletes volt, sok szobával, de a park elhanyagolt. Sétáltunk karonfogva, mint szelíd házasok, majd leültünk egy padra. Szamócát szedtünk az erdőben. Úgy mentünk egymás mellett, mint a mesebeli Jancsi és Juliska....
A Lenin-fiúk közül ketten maradtak velünk.

Berg báró felesége a gazdag Thyssen német nagyiparos lánya volt. Sivár emberek lehettek. A könyvtáruk csapnivalóan rossz, tele vasútállomásokon kínált ostoba német regényekkel. …
A kastély berendezése is drága és elképesztően ízléstelen. Csak-két nagy, vadászjelenetet ábrázoló régi hollandi faliszőnyeg tetszett.

Megtaláltuk a vendégkönyvet.
A bolgár király, a walesi herceg, a német trónörökös és más híres, neves arisztokraták írták alá a nevüket. Tréfából mi is aláírtuk.
A nagy előteremben, ahol ebédeltünk, a falak telis-tele aggatva agancsokkal. Itt volt a két nagy gobelin is. Tibor följegyezte, hogy azokat szocializáltatja. Az emeleten, az én kis szobámban a falikárpit kínai-barokk stílusú. Mákvirágok közt óriási papagájok csókolóztak rajta, vagy cseresznyét ettek. A Lenin-fiúk foglak egy héját. Hosszú spárgával megkötötték és a madár állandóan körülöttük röpködött. Tiszteletlen volt: lepiszkította az ősök arcképét.

Kirándultunk Kismartonba, az Esterházy kastélyba, ...
Nagycenken is voltunk a Széchenyiek kastélyában. ...
Savanyúkútra is elkocsiztunk. Tibornak itt fontos dolgokat kellett elintéznie. Csempészekkel állt összeköttetésben. Olaszországból, Ausztrián. keresztül, fegyvereket csempésztek a Vörös Hadsereg számára. Savanyúkút akkor virágzó fürdőhely, üdülőhely volt.
Vártam, amíg Tibor elintézi az ügyeit, és néztem a szép vidéket.”

A leírásból az érződik ki, mintha csak Samuely Tibor és Szilágyi Jolán lett volna a Berg kastély önhatalmú nyaralóvendége, holott a társaságot sem nélkülözték.

Mindvégig velük tartózkodott Havas András és ennek Aliz nevű felesége. Havas orvosként dolgozott korábban a budapesti Fehérvári út 102-ben, az Ericsson gyár épületében lévő hadigondozóban, ahol ő bújtatta Szamuelyt 1919. február 24-e és március 21-e között, miért is feltétlen bizalmát élvezte a rettegett nevű népbiztosnak.

Szinte naponta időzött ekkor Röjtökön Szamuely László is.

Innen autózott a közeli Kapuvárra, ahol a hercegi gyümölcsös híres cseresznyefáiról csemegézett.

Ezekben a napokban távozott észrevétlenül a győri Royal Szállóból az öreg Samuely családostól. Senki nem tudta meg, pontosan mikor és hova tűnt el a Nyíregyházáról menekült Samuely Lajos második feleségével, Landdau Rózsival, és két kiskorú fiával, a tizenöt éves Istvánnal és a tizenkét éves Jánossal.

Bizonyíték nincsen rá, de minden valószínűség amellett szól, hogy a röjtöki nyaralás leple alatt menekítették ki Magyarországról a Samuely-családot, amelyet a nyilvánosság számára örökre elnyelt az ismeretlenség.

Kedves "bihar"!

Tavasszal 90 éves évfordulója lesz a Szamuely-brigád kapuvári terrorjának.

Emiatt kerestem anyagokat a neten.
Ezen a fórumon részletes leírást találtam a június 7-8-án történtekről. (Téma: SÖPREDÉK 1919 III. rész)

Mi a forrás?

Esetleg hol lehetne keresni az események részletes leírását? Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon?

Méltó megemlékezésre készülünk, ezért hiteles leírást keresek az eseményekről.

Február 25-én a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a 19-es áldozatok sírját koszorúzzuk. (melléklet kép)

Kérem, ha tud segítsen, ...

1919.július 20. vasárnap

Lakodalom volt a Pest megyei Domony faluban, Udvardy Sándor házánál.

Együtt lakodalmazott a násznéppel Oravetz István, ötvenéves, a helyi direktórium elnöke.

Zukkermann Mór vörösőr megjelent a mennyegzős háznál, s egyre erőszakosabban akadékoskodott, amiért a zenét szolgáltató cigánybanda nem volt benn a szakszervezetben. Zukkermann Mór és vörösőr társa, Mrázik Pál erőszakkal akarták eltávolítani a cigányzenészeket.

Oravetz István direktóriumi elnök a zenészek védelmére kelt, mondván, itt ő parancsol, a vörösőröknek meg semmi okuk megzavarni a békés családi mulatságot. Zukkermann erre ráfogta fegyverét a direktórium elnökére, de az kicsavarta a puskát a vörösőr kezéből.

A másik vörösőr, Mrázik Pál egyetlen szó nélkül lelőtte Oravetz Istvánt, aki szörnyethalt.

*

Samuely Tibor indoklás szerint szabadságra, valójában titkos céllal elutazott Budapestről, magával vitte feleségét, Szilágyi Jolánt is.

Sopron megyébe ment az állandó használatára rendelt különvonaton, amelynek Laci, azaz Szamuely László, a vészbíró legidősebb öccse és helyettese volt a parancsnoka.

Ehhez az utazáshoz kapcsolódik Szilágyi Jolán élménye:

„Autóval a Nyugati pályaudvarhoz mentünk a rendkívüli bizottság szerelvényéhez. A jó Laci örömmel fogadott bennünket. Laci szeretett engem.

Az indulásra még várni kellett, és Laci meg néhány Lenin-fiú megmutatta nekem Ferenc József császár vonatát. Ott vesztegelt akkor egy külső sínpáron. Fényűző vonat volt, más vonatoknál szélesebb, a vörös plüssel kitapétázott tróntermes vagont is láttam. A trón és körös-körül a karosszékek minden vörös plüss! Függönyök hatalmas bojtokkal. A trón kis emelvényen. állt. Én, mint apám lánya, ráültem a trónra. Mindnyájan. nevettek.

Végre felszálltunk a mi szerelvényünkre. Lefeküdtünk. Hamar elaludtunk és reggel már Sopronban ébredtünk fel. Tibornak dolga volt a munkástanácsnál. A fiúkkal sétáltam a romantikus barokk német házak között. Stoppoló pamutot, cérnát akartam venni. Kovács Lajos és Gábor Antal kísértek."

Szálláshelyül Röjtökön, báró Berg Miksa kastélyát foglalta le Szamuely. Pünkösdkor járt itt, a Sopron megyei rögtönbíráskodások, gyilkolások idején.

A kastély gazdája Ausztriába menekült. Szamuely kedve szerint válogathatott Sopron megye főúri lakhelyeiben, de az ő számára Röjtök bizonyult ideálisnak. Elkerülték a forgalmas útvonalak, mégis közel volt Sopronhoz, amelynek nagyállomásán időzött a különvonat, állandó telefon- és autóösszeköttetésben volt a röjtöki Berg kastéllyal.

Samuely rajongott az autózásért, s különös büszkeséggel használta IV. Károly magyar király és osztrák császár olajzöld tábori gépkocsiját. De ezt az autót használhatatlanná tette egy gránátlövedék a Kalocsa környéki ellenforradalom idején. Attól kezdve egy piros túrakocsin közlekedett. Az új szerzemény még az uralkodói járműnél is előnyösebb volt, mert tengelymérete lehetővé tette, hogy sínautóként is használják.

Szükség esetén, amint ez jó párszor meg is történt, vonatkerekekkel cserélték fel a gumis tárcsákat, s Samuely ekként a vaspályákon is autózhatott.