1919. július 17. csütörtök

Július 18-tól Egri Vörös Újság helyett Egri Munkás címmel jelent meg a hevesi megyeszékhely napilapja. Ebben volt olvasható 17-én:

„NYILATKOZAT

Folyó hó 5-én az Egri Vörös Hírlaphan, mint a megyei direktórium elnöke hivatalból egy nyilatkozatot jelentettem meg, amelynek rövid tartalma az volt: Gombos (Goldstein) Adolf őrült.

Mivel a Szocialista Kommunista Párt választott bírósága e nyilatkozatban foglaltak fölött tárgyalt, és nevezettre fenti jelzést sérelmesnek és jogtalannak találta, e helyen előbbi nyilatkozatomat részben visszavonom.

Schwartz Zoltán.”

***

Ülést tartott a kormányzótanács, amely Kun Béla előterjesztésére véglegesítette Böhm Vilmos bécsi követi kinevezését.

Böhm, néhány nappal korábban még a Vörös Hadsereg főparancsnoka, immár kívülálló civilként hallgatta végig a vitát a tanácsköztársaság válságos katonai helyzetéről.

Minden jelentésből, hírszerzői értesülésből az nyert igazolást egybehangzóan, hogy a román hadsereg túlereje számottevő.

Landler Jenő, az új hadsereg-főparancsnok pontosan tudta, hogy a Vörös Hadsereg 280 ezer katonájából csupán 56 ezer alkalmas a Tiszán való támadó átkelésre. Ennek ellenére Landler Jenő egyetértésével érvényesnek mondta ki a kormányzótanács az általános támadás tervét és időpontját.

Kiterjedt kémhálózatuk segítségével mindent megtudhattak az antanthatalmak a budapesti vörös uralomról, amit csak akartak.

Foch francia marsall ezen a napon a huszadikán virradóra szóló hadműveleti terv aprólékos ismeretének birtokában terjesztette elő a tanácsköztársaság katonai likvidálására vonatkozó elképzeléseit a párizsi békekonferencián.

A fegyveres megoldás mikéntjét elfogadták, afelől azonban hosszas vita támadt, hogy milyen kormányra bízzák Magyarország vezetését a bolsevista uralom megdöntése után.

Tittoni olasz külügyminiszter kézenfekvő megoldásként ajánlotta a Szegeden máris működő ellenforradalmi kormány tudomásulvételét. Benes csehszlovák külügyminiszter rögtön és élesen tiltakozott a javaslat ellen. Retorikai érvelése szerint a szegedi önkényes kormány ugyanolyan antidemokratikus és törvénytelen, mint a vörös diktatúra, csak más előjellel.

Valódi érveiről mélyen hallgatott a csehszlovák külügyminiszter: egyrészt, semmiképp nem egyezhetett bele egy határozottan nemzeti ideológiájú magyar kormány létezésébe, másrészt a lehető legtovább fenn akarta tartani a magyar nemzet társadalmi és politikai katasztrófáját, hogy a tartósított zűrzavarban minél sikeresebben valósíthassák meg a cseh nacionalista ideálok messzire tekintő, korláttalanul becsvágyó terveit.

A párizsi békekonferencia nyugati békeosztói botrányosan műveletlenek voltak a Duna-medence történelmének nemzetiségi, gazdasági és kulturális jellemzőinek ismeretében. Különösen a francia politikusok tudatlansága volt kirívó, amit megtetézett indulatos, teljes nyíltsággal űzött magyarellenes elfogultságuk.

Benesnek mindent elhittek, aki aztán a kalandorságig vakmerő taktikázással a végsőkig kihasználta helyzeti előnyét.

Most is győzött Tittoni olasz külügyminiszterrel szemben.
Tiltakozására elvetették Tittoni javaslatát és a jövőbeni magyar kormányra vonatkozó döntéshozatalt a következő ülésig elnapolták.

Miért gúnyolod ki Romanelli alezredest, te kis aljas zsidó?

Sok magyar életét mentette meg, köztük a ludovikás tisztjelöltek tucatjait, akiket a gyilkos őseid le szerettek volna mészárolni.

"...Kun Béla 35 éves, középtermetû, idõ elõtt elhízott figura. Borotvált képû, rövidre nyírott a haja.

Elpuhult lágy hájtömeg. Duzzadt kiálló ajkak, intelligens, gyorsmozgású apró szemei mélyen fekszenek, hangja a sok beszédtõl rekedt.

A kivégzések és a terrorcselekmények fõként Kohn, Pogány (Schwartz) és Landler tudtával, és utasítására történtek."

Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetõje tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kohn a "belügyekbe való beavatkozásnak" minõsítette.

Tömeges kivégzéseknél megtörtént, hogy az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését.

Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor elõfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Böhm Vilmost régi, szoros kapcsolatok fűzték az osztrák szociáldemokrata vezérekhez, ezért Bécsben nagy elégedettséggel vették tudomásul követi kievezését.
Bizakodó várakozásuk jeleként még megérkezése előtt nem hivatalos kapcsolatba léptek vele.

Otto Bauer, az osztrák külügyek bonyolítója folyamatos tárgyalásban volt a magyarországi fejlemények dolgában a Bécsben működő angol és francia antantmissziók vezetőivel, Cuninghame-mel és Allizével.

Bauer július 16-án kelt bizalmas levélben tájékoztatta a még Budapesten tartózkodó - egyáltalán nem beteg - barátját, Böhm Vilmost a misszióvezetőkkel folytatott megbeszélésről:

„Mindketten azt mondták nekem saját iniciatívájukból, anélkül, hogy én bármit szóltam volna:
az antanthatalmak nagyon boldogok volnának, ha nem kényszerülnének erőszak alkalmazására Magyarországgal szemben. Nagyon szívesen tárgyalnának egy tiszta szocialista kormánnyal; ennek előfeltétele a terror megszüntetése és a terror feladása.”

1919.július 16. szerda

Két részlet Prohászka Ottokár e napi elmélkedéseiből:

„Így érezhettek a barbárok betörésénél a rómaiak, mint mi manapság.
Ők is egy halálra érett kultúrában éltek, melyből nem volt kiút; kiapadtak a regeneráció vizei, nem voltak mentő és megváltó kilátások; úgy vagyunk mi is.

Higgyük el, hogy a kultúráknak is meg van a sorsuk; azok is csak akkor pusztulnak, mikor el kell pusztulniuk; akkor szakadnak le, amikor rákorhadnak a leszakadásra. Az kevésbé fontos, hogy a végső lökést mi adja meg, vajon a barbár kívülről, vagy a barbár belülről; azonban igaz, hogy barbárnak kell annak lennie; barbárnak, vagyis idegennek és ellenségnek.

Idegen a szociáldemokrácia is; idegen, mert teljesem elidegenedett tőlünk; köztünk lakik, belőlünk való, de zónák választják el. Íme, az idegenséghez nem kell geográfiai távolság, elég a pszichológiai.

Idegen abban is, hogy a kultúra, mely eddig vezette a nemzetet, a kulturnézetek, tradíciók neki nem imponálnak; - megveti azokat, s a maga tudományával s lelkével szemben siflinek tartja, rá se hederít.

Ők más kutakból merítenek. Így voltak a régi barbárok is.
Van azonban egy nagy különbség; hogy a régi barbárokat vonzotta az a kultúra, Itália, melyet ők szintén letörtek; alattuk még előbb szakadtak le ágai és törzse; de ők mégis tisztelettel néztek rá és nem akarták letörni, csak tényleg letörték.

Ma nincs így, ezek le akarják törni, - megvetik azt, és leteperik az egészet.”

„Tartózkodjunk az egyoldalúság radikalizmusától.
Ezt néha egyházi, beszédekben is észlelem, ha pl. kiemelik, hogy repülőgép és telefónia dacára az ember elégedetlen és földhöztapadt lehet; - igaz, de ilyen lehet minden technikai előrehaladásban, ahogy a piszokban, s nyirkos, vertfalú házak kietlenségében is. Vagy ezek talán alkalmasabbak a szellem és a lélek kialakítására?

Szó sincs róla; ezek talán csak jelzik azt, hogy aki vityillóban lakik, az nem lesz öntelt; s azzá könnyebben válik az, aki a technika vívmányai folytán úrnak érzi magát.

Igen, de ez csak jelzése valaminek; de az igazi tökélyt s harmóniát sem az egyik, sem a másik nem adja;- azt ide is, oda is a lelki ember állíthatja csak be; az, aki a lélek énekét tudja fütyülni."

***

Folytatódott az Országházban a szövetséges központi intézőbizottság kétnapos ülése.[b]

Szamuely Tibor is megjelent itt, mint a bizottság tagja, de tartózkodott a feltűnőbb szerepléstől, mert vizsgálat folyt ellene a Kalocsán és környékén hozott tömeges rémuralmi ítélkezései miatt.

A vizsgálat teljesen látszólagos volt, de adni kellett a látszatra a mérsékeltebb szociáldemokrata politikusok megbotránkozása miatt.

Formálisan nyomatékot adott a vizsgálatnak, hogy kormányzótanácsi határozat volt rá, de a valóságban a nevetségig jelentéktelenné tette az a tény, hogy a [b]vizsgálat vezetését Korvin Ottóra, Szamuely legszorosabb munkatársára, a belügyi népbiztosság politikai főnökére bízták; arra a Korvin Ottóra, aki könyörtelen helyeslője volt a legszélsőségesebb bolsevik terror alkalmazásának és tökéletesen egyetértett Szamuely valamennyi nézetével, szándékával és cselekedetével.

S tehették mindezt Kun Béla hallgatag helyeslésével.
Közben ugyanis bizalmas összefogással ügyeltek a folyamatos egyeztetésre. Ezekben a napokban éjszakáról éjszakára hosszú órákon át tanácskozott Kun Béla Szamuelyvel teljes egyetértésben, úgyszólván papucsban-pizsamában közös lakhelyükön, a Szovjetházban.

Így adódhatott elő az a furcsa helyzet, hogy miközben folyt a látszatvizsgálat Szamuely ellen a kalocsai és Kalocsa környéki rémtettek miatt, ő maga a terror fokozása mellett érvelt az Országházban. Szónokolás helyett személyes beszélgetésekben követelte ugyanazt, amit előző nap a IV. kerületi munkás- és katonatanács ülésén:
sürgősen szervezni kell egy nagy létszámú, az egész országot ellenőrzése alatt tartó politikai-karhatalmi fegyveres testületet a szovjet-oroszországi CSEKA mintájára.

1919.július 16. szerda

„PÁLYÁZAT KOMMUNISTA BANKÓRA
(Megjelent a Zalai Hírlap e napi számában)

A művészeti bizottság felszólítja a helyi festőművészeket, iparművészeket, hogy a megye részére nyomtatandó papírpénzhez 2 oldalas rajzzal pályázzanak. A nagyság a jelenlegi 2 koronának felel meg, a szöveg minta délelőtt 9 órától a Nagykanizsai Takarékban megkapható. A legjobb pályázat, ha a pénz forgalomba kerül, díjaztatik.

Határidő: Csütörtök du. 5 óra.
Sneff.

Keszthelyen a délelőtt folyamán asszonylázadás robbant ki, amelyet kegyetlen erőszakkal fékezett meg a vörösőrség és a városban állomásozó terrorcsapat.

Nem volt ritkaság a keszthelyihez hasonló esemény.

A vidéki városok és nagyközségek egy részében úgynevezett csereáru raktárt létesítettek a vörös hatóságok, hogy a Budapestről küldött csekély iparcikkekért - elsősorban petróleumért, gyufáért, varrócérnáért - élelmiszert gyűjtsenek fővárosi fogyasztásra. De mivel a vidéki szegénység nem adhatott élelmiszert a nélkülözött iparcikkekért, mert maga is éhezve nyomorgott, számos helyen megostromolták a csereáruraktárt a végsőkig elkeseredett nincstelenek.

Törtek-zúztak a keszthelyi asszonyok, bátor elszántsággal be akartak hatolni a raktárba, de a brutális karhatalom erősebbnek bizonyult. Lövöldözés nem történt, ám annál keményebben verték a vörös karhatalmisták a lázongókat a husángként használt fegyverekkel, puskavesszőkkel, nyeles gránátokkal.

Sok asszony megsebesült, de számukat senki nem írta össze.
(425)

De, rossz véleménnyel volt rólatok, hazug, gyilkos, hazaáruló bolsikról.

1919. július 15. kedd

Fővárosi közlemény:

„Közkonyha nyílik V. Rudolf-rakpart H. szánt alatt.

Egy ebéd ára 4 korona 50 fillér. Csak havi előfizetést fogadunk el. A következő jegyeket kell beszolgáltatni egy hónapra: 150 dekáról szóló lisztjegyet, két zsírjegyet, egy cukorjegyet, két burgonyajegyet és egy sójegyet."

***

Franyó Zoltán, a szélsőségesen forradalmi írók és művészek közé tartozó fiatal költő német és francia versek általa magyarított változatait mutatta be az Írók Direktóriumának.
Fordításaiért tízezer koronát vett fel ezen a napon a direktórium pénztáránál. (kétezer napi ebédjegy)

***

Prohászka Ottokár az alábbi kis történettel kezdte e napi följegyzéseit:

Tegnapelőtt egy maroshegyi leányzó köszönt rám, mosolyog, három lépéssel elhagy s megáll, visszafordul, s kérdi:
"Hogyan lehet maguknak (V-vel jöttem a szanatóriumból) egy ludat küldeni?"
„Nem kell az most még”- válaszoltam nevetve, de V. rögtön kész volt elfogadni, s azt mondta: „Vármegyeház utca 9. szám.”

***

Tudósítás a Szegedi Napló e napi számában:

„Zürichből jelentik, hogy hétfő este 125 millió korona értékű bankjegy és 18 nagy csomag érkezett Budapestről Bécsújhelyre. A csomagokban drágakövek és arany értékek voltak.

Az egész szállítmányt lefoglalták, minthogy azok a bolsevik propaganda céljait szolgálták.”

Most nem ugyanez a helyzet kúrcsánnyal?

1919. július 15. kedd

Gondosan eltitkolták a hazai közvélemény előtt azt a vörös uralomra nézve megalázó tényt, hogy a budapesti bolsevik vezetőket, mindenekelőtt Kun Bélát törvénytelen hatalombitorlónak, politikai kalandornak, hiteltelen senkinek tekintették a nemzetközi élet mérvadó körei.

Ennek a valóságnak az ellenkezőjét próbálták elhitetni az itthoni tömegekkel.

Budapesten és vidéken egyaránt olvashatták az e napi újságokban:

"Párizsból jelentik:

Most, amikor az ötös tanács a magyar kérdéssel foglalkozik, a mozgófényképeken Kun Béla elvtárs képét mutatják be. A kép az íróasztal mellett ábrázolja a Magyar Tanácsköztársaság külügyi népbiztosát."

Megkezdődött a parlament szerepét betöltő szövetséges központi intézőbizottság kétnapos ülése. Kun Béla terjedelmes beszámolót tartott a diktatúra politikai és gazdasági helyzetéről.

Elemzésének lényege az volt, hogy a tanácsköztársaság válságot él át minden tekintetben. Ennek ellenére derűlátón ítélte meg a jövőt, mert bizonyosnak jósolta a III. Internacionálé által meghirdetett felhívás világméretű sikerét.

Igen.
A kommunisták vezére Kun Béla volt, eredeti neve Berele Kohn, a háború elõtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító pénztári tisztviselõ.

Kós Károly így emlékezik rá:

"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentõen pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Fõgimnáziumban, mert konfidens volt..."
(Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)

Kolozsvárról azért kellett eltünnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyezõ pénztárát.

Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

Kohn portréjához még Arnaldo Fraccaroli olasz újságíró naplójából:
"...Kun Béla 35 éves, középtermetû, idõ elõtt elhízott figura. Borotvált képû, rövidre nyírott a haja. Elpuhult lágy hájtömeg. Duzzadt kiálló ajkak, intelligens, gyorsmozgású apró szemei mélyen fekszenek, hangja a sok beszédtõl rekedt."

A kivégzések és a terrorcselekmények százai, ezrei Kohn Béla, Pogány József és Landler Jenõ tudtával és utasítására történtek.

1919. július 14. hétfő

A vörös diktatúra vezetői fokozott biztonsági intézkedésekkel próbálták erősíteni hatalmukat.

Mindenekelőtt Budapesten és környékén, illetve a Tisza-vonal mögötti területeken növelték a karhatalmi készenlétet. Ezért nem hosszabbították meg a Krammer Sándor-féle terrorcsapat Tolna megyei kiküldetését, noha ezt ismételten sürgette a helyzetét ingatagnak érző szekszárdi direktórium.

A terrorcsapat parancsnoka táviratban értesítette visszaindulásukról a budapesti forradalmi törvényszék elnökét:

„Szekszárd, 1919. július 14.
Rákos Ferencnek
Szovjetház

Hajnalban összes csapataimmal Budapestre érkezem.

Krammer Sándor."

***

Hivatalos közlemény:

„Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok nyolc hónapi forradalmi munkától elgyötörten már hetek óta beteg és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudott megfelelni a Vörös Hadsereg iránti kötelezettségeinek. Betegsége az utóbbi időben annyira fokozódott, hogy orvosa tanácsára kénytelen orvosi kezelést igénybe venni.

Betegsége tartamára a Forradalmi Kormányzótanács Landler Jenő elvtársat, a harmadik hadtest parancsnokát hízta meg a Főparancsnoki tisztség és hatáskör betöltésével.
Landler elvtárs közismert kötelességtudása és erélye kezeskedik arról, hogy a Vörös Hadsereg ügyeit győzelemre fogja vezetni.”

***

Az előző napi, Párizsból keltezett távirat félreérthetetlenül tudomására hozta Kun Bélának, hogy a békekonferencia nem tekinti őt tárgyalófélnek, mégis reménykedett a kapcsolattartás folytatásában.

„Budapest Hu 145 56 14/7 11 óra 30.

Békekonferencia,
Párizs

Ma kaptam egy tegnapról kelt táviratot, melyben válasz van július 11-iki táviratomra. A táviratban nincsen aláírás.
Van szerencsém megkérdezni, hogy a táviratot a békekonferencia küldte-e vagy sem?

Kun Béla"

A kérdésére semmilyen válasz nem érkezett.
Politikai senkinek tekintették Kun Bélát a békekonferencia illetékesei.

***

A régi közigazgatásban a Belváros volt Budapest IV. kerülete. Kivételes szerepet játszott a tanácsköztársaság idején, mert itt összpontosult a bolsevik szellemi koncentrátum, amit manapság szürkeállománynak neveznek.

Ebben a kerületben, - a Szovjetházban laktak a népbiztosok, itt működött egyebek között a Vörösőrség országos parancsnoksága, a Haubrick-féle hadtestparancsnokság és itt található az Újvárosháza híres tanácsterme is, ahol a vörös diktatúra számos döntő mozzanata lezajlott.

Éppen ezért megtévesztő a IV. kerületi munkás- és katonatanács elnevezés. A legkevésbé sem volt munkás és katona, - annál inkább kommunista. 14-én ülést tartott a IV. kerületi munkás- és katonatanács.

Szamuely Tibor nem volt ugyan tagja a tanácsnak, de népbiztosi jogon szónoklatot tartott. Szokása szerint az erőszakosabb hatalomgyakorlás mellett kardoskodott:

„Nemcsak a burzsoázia ellenforradalma fenyeget bennünket, hanem a nem öntudatos, vagy nem eléggé öntudatos proletariátus ellenforradalma is. Nálunk a dolgok nem olyan tempóban alakulnak, mint Oroszországban.

Oroszországban mindjárt a forradalom kitörése után megindult a nyílt harc az ellenforradalom ellen. Nálunk a burzsoázia a proletárdiktatúra első napjaiban gyáván meghúzódott, és csak most kezd nyíltabban dolgozni a proletárdiktatúra ellen.

Ma már az utcán, a villamoson, mindenütt egész nyíltan beszélnek a proletárdiktatúra ellen. A proletárdiktatúrának ez a nyílt ócsárlása immár messze szerteágazó szervezete az ellenforradalomnak, úgyhogy azzal szemben a harcot föl kell venni. A forradalmi törvényszék nem alkalmas arra, hogy a szerteágazó ellenforradalommal a harcot felvegye. Az lenne a helyes, ha külön szervezet létesítenénk Magyarországon az ellenforradalommal és a szabotázzsal szemben.

Javasoljuk tehát, hogy a IV. kerületi munkás- és katonatanács tegyen előterjesztést a központi munkás- és katonatanácsnak ilyen különleges, független szerv felállítása érdekében.”

1919. július 14. hétfő

Részletek Prohászka Ottokár e napon dátumozott elmélkedéseiből

„Manapság azt kell mondanom, a Szentlélek már nem indít, - elvonult…

A Föld szelleme a tűzhányók rémületes leheletével rálehelt az emberiségre; a doctrina apostolorum-ot kikezdte a XVII. századi deizmus, naturalizmus, skepticizmus, a XVIII századi voltaireianus filozófia.

A kereszténység világa most olyan, mint a köves Arábia, - a folyók helyén kiszáradt folyammedrek, a termékeny búzaföldek helyén kopárság, a hajdan vízfolyásoktól, pisztrángos patakoktól öntözött völgyekben árnyékot már csak az égbemeredő kopár sziklák vetnek, s ahol kertek pompáztak s a szellők a virágillat olajától voltak átitatva, ott most a sivatag ijeszt.

- De a mi európai sivatagunk rettenetes, - szellem, lélek, áhítat nincs benne, hiénák tanyája!”

*

„Azt mondták a durva szociáldemokraták és a bolsevikok, a a Népszavától beteggé mételyezett, s gyűlölséggel megmérgezett utcai hordák, hogy ők csinálták a forradalmat, – nekik nem kell se nemzeti, se keresztény érzés és elv, nem kell társadalmi kooperáció.

„Még annyit a szociáldemokrata viselkedés logikájához:
Alaposan elhajították a kapanyelet; mert ez idő szerint ez az öntudatos, világmegváltó demokrata-falanx éppen úgy nyög a budapesti Khun hatalma alatt, mint a nem tudom milyen őskonzervatív, táblabíró famíliák.

Nyögnek a világmegváltók, már röstellik és szöknek a miniszterurak és a hadvezérek.

Hogy is van a parabola az egyezkedő felekről?

Kiegyeztek, - de a furfangos fél a tagbaszakadt féltől a hűsége bizonyságaként kérte, hogy a jobb karját vágja le, ha szereti, - neki elég már az egyik kar is, küzdeni úgyse fognak, nohát akkor minek?

A doktrinér frázishősök levágták Magyarország karját, a hadsereget.

Egy karunk maradt: a népakarat, a szervezkedés és parlament alakítás.

De minek nektek ez is?
- itt vagyunk mi szociáldemokrácia és a bolsevikok, megcsináljuk a forradalmat, a reformot, a szabadságot; - bízzál bennünk, s add ide bal karodat is, mi majd etetünk!

Levágták azt is!

[b]Itt áll vezetés nélkül, hadsereg és alkotmányos képviselet nélkül az ország, bolsevik fejjel, buta fejjel.

Fejére nőttek a szabadság, a fegyelmezetlenség, az üres tirádák és lehetetlen szisztémák hóbortosai: Kun Béla, Pogány, Weisz, Szamuelli, Böhm, Landler..

Kun Bélának címzett távirat Párizsból:

„55 Paris 1. 47. 13/7. Nagyon sürgős.
Kun Béla, Budapest

Válaszolva szikratáviratára, melyet elnökünkhöz július 11-én intézett, a békekonferencia kijelenti, hogy Önnel nem tárgyalhat, míg Ön meg nem tartja a fegyverszünet feltételeit.”

Aláírás nem volt a táviraton.

***

Miként az előző nap Nagykanizsán Alpári Gyula, úgy ezen a vasárnapon Bokányi Dezső népbiztos, hadtestparancsnok Jászberényben szónokolt a főtérre ösztökélt tömeg előtt.

A kelletlen jászságiakat Lázár Henrik direktóriumi elnök, Vitéz Sándor politikai megbízott és Paczauer Gábor direktóriumi tag utasítására fegyveres karhatalom terelte a gyűlés helyszínére, ahol kezdettől lázongó volt a hangulat a kényszerítés miatt.

Háromszáz vörösőr és vöröskatona vette körül a tömeget csőre töltött puskával, s a főtér egyik emeleti ablakába gépfegyvert állítottak befűzött hevederrel.

A tanácsköztársaság legjobb szónokának tartott Bokányi Dezső beszédét eleinte közbeszólásokkal zavarták, de a rutinos Bokányi úgy tett, mintha nem hallaná. Akkor sem zökkent ki a lendületből, amikor mind hangosabban szidalmazták. Végül az egész tömeg zúgó lármája fojtotta bele a szót.

Lövés dördült, majd riadót fújt a vörös karhatalom kürtöse. S miközben szólt a kürt, ontani kezdte a golyózáport az emeleti ablakba állított géppuska. A biztosításra kirendelt vörös karhatalom pedig vaktában lődözött a tömegbe, amely sikongva, pánikszerű rémülettel menekült, amerre látott.

Tizenegy halott és harminchat mozdulni képtelen súlyos sebesült maradt a jászberényi főtér porában.

Az áldozatok egy kivételével valamennyien nincstelen napszámosok voltak: Cseh János ötvenegy éves, Gugi István harminchat éves, Herczegh András húszéves, Kiss Frigyes huszonkét éves, Kolcza Béla húszéves, Kovács Mihály negyvenkét éves, Mészáros József negyvenhárom éves, Rácz János negyvennégy éves, Szabó Mihály hatvanegy éves, IJrbán István huszonhárom éves.

A tizenegyedik halott Kondor József tizenöt éves tanuló - Kondor Jenő vörös vádbiztos fia.

1919. július 13. vasárnap

Három bekezdés a Balassagyarmaton megjelentetett Nógrádi Népszava e napi vezércikkéből:

„A szabotálókat ki kell rúgni mindenünnen és forradalmi törvényszék elé kell állítani mindenkit, aki szabotál. Ugyanilyen sorsra kell juttatni azokat is, akik csendes szemhunyorítással, vagy rejtett mosollyal tűrik azokat, akik szabotálnak.”

„A munkások is szabotálnak. Az öntudatnélküliség nem tudatos, hanem öntudatlan szabotálókat teremt a munkások soraiban. A mezőn is, a gyárban is, és a proletárság szervezeteiben is. Bitangabb a legelvetemültebb fehérgárdistánál az a munkás, aki akár a pusztán, akár a gyárban, akár a szak-, vagy pártszervezeti életben nem teljesíti kötelességét.”

„Tisztítani! Tisztítani!
És kiírtani a gazt, a gyomot, a dudvát mindenünnen. Akik velünk vannak, dolgozzanak velünk.

Aki nem ilyen, az szabotál. Aki szabotál, az ellenségünk.
Az ellenségeink pedig velünk egy táborban nem lehetnek.”

***

Prohászka Ottokár naplójegyzete:

„Az egyik bordélyháznak 10 leánnyal egy hónap alatt 100 000 K-án felül volt a jövedelme.
Bizonyára van itt több is, s több százezer Korona megy a bűn és a métely oltárára.

Ez bevilágít a mai világnak az erkölcstelenségébe, s akkor Schwarzbach Flóra arról esztétizál, hogy az egyház túl szigorú, amikor évi gyónást követel.”

***

Ellentámadási tervet dolgoztak ki Gödöllőn, a Vörös Hadsereg főhadiszállásán a Tiszántúlt megszállva tartó románok visszaszorítására.

E napon küldték szét a támadásra kijelölt seregtestekhez a huszadikán virradóra szóló tiszai átkelési parancsot. A hadműveleti tervezetet még Böhm Vilmos írta alá, utolsó intézkedéseként a Vörös Hadsereg élén, noha tizedikétől már szabadságoltatta magát.

Cuninghame, a bécsi antantmissziók vezetője jegyezte föl erről a hadműveleti tervezetről:

„Egy órával kiadása után a kezemben volt és 24 órával a start előtt a román parancsnok kezében volt.”

1919. július 12. szombat

A megszálló francia haderő parancsnokai kezdettől tartózkodón viselkedtek a szegedi magyar kormánnyal, amelynek létét egyedül antibolsevista beállítottsága miatt tűrték meg.

Különben németbarátnak tartották. Ezért mind türelmetlenebbül siettették lemondását. Az arisztokrata gróf Károlyi Gyula helyett a polgári származású Ábrahám Dezsőt kívánták a miniszterelnöki székbe ültetni.

Dr. Kelemen Béla naplójában ez áll a kormányváltoztatásról:

„Délután jött a telefonüzenet, hogy 6 órakor minisztertanács lesz.

Nyilvánvaló volt, hogy a kabinet lemondását írjuk alá. Este 7 óráig vártunk Ábrahám Dezsőre. A tanácskozás a mi kabinetünk tagjai és a leendő miniszterek között Ábrahám Dezsőnek azzal a bejelentésével kezdődött, hogy ő átvenni óhajtaná a kormányt.

Nekünk Károlyi Gyula már előzetesen felolvasta lemondásunk indoklását, melyhez mi hozzájárultunk, s a szöveget csekély módosítással elfogadtuk.

Tehát megtörtént!

Ábrahámék sóváran, nagy mohósággal siettek átvenni a kormányt.

Megvan az eredménye az elmúlt hetek izgalmainak; - országunk a sír szélén áll, de Ábrahám és a többiek pártcélok szolgálatában a hatalomért, s végeredményben egyéni érvényesülésükért tülekedtek. De még ma sem hallottam róluk semmi pozitív adatot arra, hogy a franciák az ő kormányukkal szemben más álláspontra helyezkednek.

Minden rendben volna, és mi örömmel nyugodnánk meg mindenben, ha az antant őket elismerné és támogatná a bolsevizmus megfékezésében és a polgári rend helyreállításában.”

1919. július 12. szombat

Szerte vidéken neves fővárosi vezetők szónokoltak az összeparancsolt tömeggyűléseken, hogy a vörös hatalom erejét bizonygassák és ébren tartsák a nép fogyatkozó rokonszenvét.

Nagykanizsán Kun Béla helyettese, Alpári Gyula külügyi népbiztos volt a vezérszónok ezen a szombati napon.

Ekkor történt, amint a helyi lap rövid tudósításban megírta, hogy „Horák Béla drogista (illatszerész), nagykanizsai lakos Alpári Gyula elvtárs beszédének a tanácskormány politikáját tárgyaló részét, - a körülötte állók nagy megbotránkozására - becsmérlő közbeszólásokkal zavarta. Horák ellen, akit előállítottak, az eljárás megindult.”

***

Baranyában, a szerb demarkációs vonal közelében bujdosott dr. Vermes Gyula budapesti hittanár, a betiltott és üldözött Keresztény Szocialista Párt főtitkára.

Hollétét valaki elárulta a vörös hatóságoknak.
Menekülés közben az Abaliget melletti Petőczpuszta határában agyonlőtték üldözői.

***

Otto Bauer, az osztrák külügyek irányítója kommünikét tett közzé a bécsi lapokban Ágoston Péter ideiglenes magyar követtel folytatott eredményes tárgyalásáról.
Kinyilvánította, hogy a bécsi és a budapesti kormány lényegében feloldotta a köztük lévő konfliktust.

A tárgyalás igazi tartalmáról nem esett szó. Még a bennfentesek közül is kevesen tudták, hogy Ágoston Péter megnyugtatta az ausztriai szociáldemokrata vezéreket, hogy Kun Béla nem kísérletezik tovább Ausztria kommunista forradalmasításával.

Kun Bélát nem valami lojalitás késztette az Ausztria területén folytatott felforgatás szüneteltetésére, hanem a budapesti vörös uralomra nehezedő körülmények kényszere.

***

Koréh Endre, aki a székely hadosztály, majd a székely dandár tábori lelkésze volt, mindvégig együtt szolgált alakulatával, - amely végigharcolta az egész északi hadjáratot és a Vörös Hadsereg utóvédjeként, legutolsóként hagyta el a kiürített felvidéki területet.

Június 24-e után Tokaj-Szerencs-Mezőzombor-Tiszalúc térségében jelölték ki a székely dandár új körletét.
Itt értesültek a bolsevik világforradalom illúziójáról, amit Koréh Endre a Tiszántúl és a Partium felszabadításában bízva, így fordított magyarra:

„Július 12-én jelentették, hogy július 20-24. között világsztrájk következik, amelynek eredménye világforradalom és két-három új szovjetköztársaság lesz.

Ez a Tiszántúl felszabadítását eredményezi, s a székelység lesz az első, amely Szatmárra bevonul.”

1919. július 12. szombat

Közlemény a Somogyi Munkás e napi számában:

„Minthogy vezetéknevemmel ellátott aláírásos bélyegzőm eltűnt, tudomására hozom az összes hivatalos szerveknek és a Somogy megyei elvtársaknak, hogy minden olyan irat, amely nem sajátkezű aláírásommal van ellátva (kivéve a statárium kihirdetése után Kaposvár város területére kiadott kimaradási engedélyeket), hamisítva van. Ha valakinél ilyen iratot találnak, az illető azonnal igazoltatandó és a nála talált irat haladéktalanul hozzám beküldendő:

Latinca Sándor
Somogy megye kormányzótanácsi biztosa.”

***

Más nagy nevekhez hasonlóan Babits Mihály is csak egyetlen alkalommal vette igénybe az Írói Direktórium anyagi támogatását. E napon fizettek ki neki 4000 koronát pontosabb címmel meg nem határozott, mitológiai tárgyú alkotásáért. Ugyanekkor bizonyos Tábori János jelvényrajzát 600 koronára értékelték.

***

A budapesti karhatalmi különítmény kiküldetési idejének újabb meghosszabbítását kérik Szekszárdról:

„A Tolna megyei ellenforradalom letörésére Krammer Sándor teljhatalmú megbízott parancsnoksága alatt idevezényelt budapesti kombinált karhatalmi alakulat itt hagyását kérem a megyei intézőbizottság nevében,, mert a megyei ellenforradalom még nem múlt el.

A nyugalmat csupán az ittlevő kiváló teljesítményeket eszközlő csapatok jelenléte tartja.
A megyei Vörös Őrség átszervezése az ellenforradalmi tapasztalatok felhasználásával folyamatban van még, nem nyújt elég garanciát a forradalom biztonságára nézve.

A csapatok távozása a fehérek feléledését jelenti, miért is kellő karhatalom nélkül a felelősséget nem vállalhatjuk. Kérek a mai nap folyamán távirati parancsot a csapatok itt maradására nézve. Jelen táviratunkkal Aranyos kormányzótanácsi biztos is teljes mértékben azonosítja magát.
Soós, Tolna m. intézőbizottság. elnöke.
(A Vörös Őrség Országos Parancsnokságának továbbítva.)”