Az alábbi cikk Tőkés Lászlóról szól, de bemutatja azt, amit sokan nem ismernek, az RMDSZ igazi arcát. A szerző egy erdélyi, NEM CIONISTA, magyar újságíró. "

"Mit képvisel Tőkés László? – avagy múlt és jövő

Bihar megyében az RMDSZ három képviselőjelöltje több mint 50 százalékát szerezte meg a szavazatoknak.

Cseke Attila államtitkár a leadott voksok 59,41 százalékát tudhatja magának a szenátori, Lakatos Péter képviselő pedig 59,46 százalékot a választókerületében.

Őket Derzsi Ákos követi, aki 54,37 százalékkal jutott be a képviselőházba.

A szavazatok visszaosztásával azonban Bihar megye újabb magyar jelöltet nyerhet – véli Szabó Ödön, RMDSZ ügyvezető elnök, aki szerint a negyedik befutó Szíjártó Zoltán lehet, aki szalontai körzetében a voksok 29 százalékát szerezte meg.

A Magyar Polgári Egyesület soraiból az RMDSZ-hez áthajózó Csuzi István csak 24,07 százalékot ért el, ami nem jelent mandátumot.

Meglepetésnek számít, hogy Kolozsváron az eddig befutó jelöltként számon tartott Eckstein Kovács Péter nem mehet Bukarestbe. A szenátornak alig 30 szavazat hiányzott a mandátumszerzéshez, helyette azonban a megyében leadott szavazatok visszaosztásával Szedilek Lenke jutott be a szenátusba.

A Kolozs megyei visszaosztással a képviselőház tagja lett a körzetében a voksok 37,10 százalékát megszerző Máté András Levente is.

A végleges adatok szerint Szilágy megyében mandátumot szerzett Seres Dénes, aki a szilágycsehi körzete szavazatainak 65 százalékát szerezte meg.

Bejutott, mert ha a magyaroknak csak a harmada elment szavazni magyar érzelemből, az is elég volt ennek a kommunista utódpártnak és a markógyurcsányának kb. 7% eléréséhez.

Ne gondold, hogy mind az RMDSZ-re szavaztak, - inkább a magyar jelöltre, a magyarságukra.

Kovászna megyében Bokor Tibor és Albert Álmos lesznek szenátorok, a Képviselőház padsoraiba pedig Márton Árpád, Olosz Gergely és Édler András ülhetnek be. Ők mindannyian átlépték a biztos bejutáshoz szükséges 50 százalékot. A bodzafordulói körzetben az RMDSZ színeiben Molnár Gábor indult képviselői mandátumért és 38 százalékot sikerült szereznie. A visszaosztásnál talán még van esélye.

Érdekesség, hogy a szenátori tisztségre függetlenként pályázó Szilágyi Sándor Róbert országos szinten a legjobb eredményt érte el azok közül, akiket a Magyar Polgári Párt támogatott.

A romániai magyarság érdekeinek maximális érvényesítése érdekében a Magyar Polgári Párt a 2008-as önkormányzati választásokon versenyhelyzetet teremtett az RMDSZ-szel, most a parlamenti választásokra pedig összefogást szorgalmazott.

A választási koalíció szorgalmazásával a Magyar Polgári Párt célja a magyar szavazók mozgósítása és összpontosítása volt.

Ezzel szemben az RMDSZ a magyarság szövetségét felülírta a saját érdekeivel.

A székelyföldi megyékben példátlanul alacsony részvétel jelzi, hogy a magyarság elfordult és távolmaradásával fejezte ki elégedetlenségét az RMDSZ által megtestesített pártpolitikai diktatúrával szemben.

A rendkívül alacsony részvétel egyértelművé teszi, hogy az RMDSZ egymagában már nem képes megszólítani a romániai magyarok kétharmadát!

A sikerpropagandával ellentétben az elmúlt tizenkilenc esztendő kudarcai, az érdemi eredmények nélküli közösségi törekvések, valamint az RMDSZ jövőkép hiánya oda vezetett, hogy a közélet iránt valamikor erőteljes érdeklődést és részvételt mutató magyar közösségünk kiábrándult, hátat fordított az RMDSZ politikájának.

Az elmúlt két évtized során megkopott, hiteltelenné vált közszereplők ismételt felvonultatásával az RMDSZ megújulásra való képtelenségét is büntették távolmaradásukkal a magyar választópolgárok.

Amíg az 1992-választásokon még 800 ezer, néhány éve 600 ezer, most 480 ezer magyar szavazott az RMDSZ jelöltjeire.
Ez mindennél többet mond!

Sok sikert kívánunk a mandátumot szerzett képviselőknek és szenátoroknak, feladatként a lelkükre kötjük jogaink kiharcolását, az erdélyi magyar nemzeti közösség személyelvű autonómiája és Székelyföld területi autonómiája ügyének következetes képviseletét.

Á L L Á S F O G L A L Á S

A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Hatóság sajnálattal értesült a sajtóban és a világhálón megjelent deményházi incidensről a közelgő választások kapcsán.

Jelen állásfoglalásban hangsúlyozzuk, hogy Rózsa Gáspár római katolikus plébános az RMDSZ deményházi kampányútja során csupán magánvéleményének adhatott hangot és nem a római katolikus egyház véleményét képviselte, ezért a történtektől határozottan elhatárolódunk.

...

Egyházmegyénk bármely papja, aki ezzel ellentétes véleményének ad hangot, csak magánemberként nyilatkozhatott. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy a választási kampányban olyan erkölcsileg kifogásolható eszközökhöz folyamodnak, amelyek egy keresztény társadalomban nem megengedettek.

Jakubinyi György érsek s.k. Gyulafehévár, 2008. november 27.

*

Rózsa Gáspár római katolikus plébános és Markó erkölcseiről szól az alábbi kandi kamerával készült felvétel: „80 emberből 90 az RMDSZ-re szavaz"
http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=45679

Magyart választottak Munkács polgármesterévé. A nem hivatalos eredmények szerint Lengyel Zoltán nyerte meg az időközi polgármester-választásokat.

Kárpátalja második legnagyobb városának csupán 10 százaléka magyar, a szavazók 67 százaléka mégis Lengyel Zoltánra voksolt. A választásokra azért volt szükség, mert Munkács korábbi vezetője a parlamenti képviselőséget választotta. A posztért összesen kilencen szálltak versenybe.

Duna TV

Nem Magyarországot ócsárolja, hanem a hazug, országpusztító, hazaáruló kúrmányát!

Talán ki kellene mellette állni?

"Még akkor is, ha a mai gazdasági és kormányzati teljesítményünk, valamint az európai nemzetek versenyében elfoglalt helyünk nem különösebben dicséretre méltó, a tisztelet mégis csak kijár nekünk. Ezt elvárjuk mindenkitől, minden szomszédos államtól" - jelentette ki Orbán Viktor."

Magyarok mindenütt élnek, Nyugaton is, ahol megírják az újágok, hogy Orbán Viktor mikor milyen kijelentéseivel égeti a saját hazáját és nemzetét(a kormányt és intézkedéseit szapulva).

Gondolkodni kellene a megszólalások elôtt, mi milyen hatást vált ki, és nem a sorozatos ócsárlások után tiszteletet várni másoktól. Mit tiszteljenek mások az általa külföldön folyamatosan bírált magyarországi tettekben?

Itt is kijelenti, hogy "helyünk nem különösebben dicséretre méltó, a tisztelet mégis csak kijár nekünk." Hogy is van ez? Neki szabad Magyarországot úton-útfélen ócsárolni, más pedig tapsoljon nekünk?

"Az RMDSZ továbbra is erős és megbízható politikai erő marad"

Markó Béla az exit poll eredményeket értékelve örömmel állapította meg, hogy a szövetség a következő négy évben is tagja lesz a parlamentnek.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) továbbra is erős és megbízható politikai erő marad Romániában - jelentette ki vasárnap este Marosvásárhelyen Markó Béla, a romániai magyar érdekvédelmi szervezet elnöke.

A politikus az exit poll eredményeket értékelve az MTI-nek örömmel állapította meg, hogy a szövetség a következő négy évben is tagja lesz a parlamentnek. Markó hangsúlyozta: az RMDSZ töretlen támogatással rendelkezik a romániai magyarság körében, így nem volt igazuk azoknak, akik kételkedtek bennük, és meg akarták osztani a magyarokat. Hozzátette: azoknak volt igazuk, akik a szolidaritásért szálltak síkra.

A szövetség által kitűzött elsőrendű célokról szólva elmondta: az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy érvényesítse reformtörekvéseit, így erős decentralizációt szorgalmaz, valamint az oktatás és az egészségügy reformját támogatja.
Hozzátette: fel kell gyorsítani Erdély infrastrukturális fejlesztést, ezen kívül a szövetség a kisebbségi jogok bővítését szorgalmazza.

Románia: Alacsony a részvétel a választásokon
Kitekintő / Erdély.ma 2008. november 30., vasárnap

Az első részvételi kimutatások alapján nagyon kevesen mentek el szavazni Románia magyarlakta területein. A csíki területi RMDSZ párhuzamos számlálása szerint 17 órakor Hargita megyében 26,92%-os részvételt regisztráltak. Magasabb a részvétel az udvarhelyi és csíki térségben, alacsonyabb a gyergyóiban.

A szavazásra jogosult közel 18 millió állampolgár az új választási törvény értelmében, tehát most először kizárólag a hivatalosan bejegyzett lakóhelye szerinti körzetben választhat. Hasonlóan új, hogy a szavazók most először foglalnak állást egyéni választókerületes rendszer szerint. Míg korábban a pártok listája közül kellett választani, most egyénekre adják voksukat a választásra jogosult polgárok.

Magyarnak lenni hivatásunk
Beszélgetés Koltay Gergellyel, aki himnuszt írt a zoboraljai magyaroknak
2008. 11. 30.

A Kormorán együttes gyakori szereplője a felvidéki zenei fesztiváloknak.

Nem titkolják, küldetésüknek tartják a magyar összetartozás érzésének erősítését. Az idén többek között a zoboraljai Kolon községben is felléptek, amelynek különlegessége abban állt, hogy egy ajándékot is hoztak a felvidéki közönségnek. Eljátszották és itt hagyták nekünk Zoboralja himnuszát, melynek szerzője, Koltay Gábor.

– Honnan jött a gondolat, hogy himnuszt írj a felvidéki Zoboraljának?

– Nem én voltam az ötletgazda, ilyenre magamtól nem is vállalkoznék. Zoboraljáról érkezett a felkérés, konkrétan a koloniaktól, akik kérését Balkó Róbert polgármester úr tolmácsolta. Óriási megtiszteltetés volt a számomra, de sokáig tartott míg rászántam magam erre. Ez ugyanis a megtiszteltetés mellett egy óriási felelősség is. De örömmel fogadtam, mert erős kötődésem van a Felvidékhez, sokat játszunk ott, Zoboralján is, ahol ma már nagyon kevés magyar él.

Boldog vagyok, ha bármivel is hozzájárulok ahhoz, hogy a magyar szó itt is fennmaradjon. Ha ezzel a himnusszal tettünk valamit ezért, akkor már elértük a célunkat.

– Hogyan mutatnád be a dalt?
– Leginkább úgy, hogy eljátsszuk vagy lejátsszuk. Persze, ez az írott sajtóban nem megy. A felkérők igénye szerint arra törekedtem, hogy a dal kapcsolódjon a helyi sajátosságokhoz, érződjék róla, hogy felvidéki, és azon belül Zoboralja is megjelenjen.

A dallam ennek okán „A gerencséri utcán” című dalt idézi, és ahogy a himnuszokban általában, egy fohász is elhangzik a megmaradásért.

– A Turulmadár is bekerült a dalszövegbe...

– A Turulmadár a magyar mitológia része, de Zoboraljához is kötődik. A Zobor hegyen ma egy tévéadó tornya van, azonban itt korábban az 1896-ban millenniumi emlékmű állt, fehér gránitból négy turul madárral – Huba vezér emlékére. Napjainkra már csak a talapzat maradt meg belőle.

– Most jelent meg a Farkasok éneke című albumotok. Miért nem került fel rá ez a himnusz?

– Mert azt a Felvidéknek, és nem a Kormoránnak írtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben nem kerülhet rá valamelyik lemezünkre, de a Farkasok éneke másról szól.

Talán azok számára is meglepő lesz, akik a teljes Kormorán-repertoárt ismerik, ugyanis a megszokottnál keményebb, erőteljesebb hangzású. Arról szól, amilyen az életünk, és ma ez bizony elég kemény.

– A magyarországi politika a zenészek közé is éket vert? A nyáron volt a Magyar Dal Napja a Szigeten, amely az elmúlt két-három évtized legjelentősebb magyar rockzenei alkotásokat volt hivatott felvonultatni...

– Azért nem voltunk ott, mert nem hívtak bennünket, úgy látszik, a szervezők szerint mi nem férünk bele az elmúlt harminc évbe. Egyébként játszottunk már a Szigeten, először a Nagyszínpadon, majd egy kisebben, aztán még kisebben.

Ez egy furcsa helyzet..., de másról van szó. A Kormorán képvisel valamit, amit elfogad az ország egyik nagy része, de van, aki nem. Egyébként nem hiszem, hogy ékek volnának a zenészek között, azok a politikai életben vannak. Nagy boldogság számomra, hogy én Magyarországon szinte mindenkivel tudok dolgozni.

– Nevedhez fűződnek a legsikeresebb magyar rockoperák. Tervezel valami újat, és ha igen, akkor rá mernéd bízni valamelyik szerepet Vikidál Gyulára vagy Varga Miklósra – akiket eltiltottak az István, a királytól?

– Nem dolgozom most rockoperán, de ha erre sor kerülne, akkor természetesen. Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Varga Miklós és Vikidál Gyula ugyanis történelmet jelentenek a magyar rockzenében. Ami az István, a királyt illeti, az 1983-as előadás volt a történelem, onnantól kezdve a többi már inkább üzlet.

Az Illés együttes sajnos amiatt, hogy két tagjuk már nincs köztünk, nem léphet fel. A többiek megpróbálnak úgy pénzt keresni, ahogy tudnak, és ennek egyik eredménye a Társulattal előadott István, a király.

– Neked sikerült összehoznod a nagy csapatot a Megfeszítettben is, azért vált ez sokak szerint a legjobb magyar rockoperává?

– Ebben a sikerben nálam jóval nagyobb szerepe volt Koltay Gábornak. A Megfeszített sikerét talán az is eredményezte, hogy minden erőlködés nélkül sikerült a világ legismertebb történetét magyar vonatkozásban bemutatni.

– Miért tiszteltétek meg azzal a Felvidéki Rockszínházat, hogy jogdíjmentesen előadhatják a darabjaitokat?

– Ők tiszteltek meg bennünket azzal, hogy játsszák őket. A Megfeszítettet egyébként nagyon sok amatőr társulat is játssza, persze, itt most nem a Felvidéki Rockszínházra gondolok, mert ők vérbeli profik.

– Említetted, hogy a Kormorán küldetésének tartja a magyar nemzet összetartozásának erősítését. Miért?

– Zenészként erre inkább egyik dalszövegemmel válaszolok:

„Kereszt áll az út szélén, keskeny ösvény vezeti lábunk. Új időkre, dalokra várunk, magyarnak lenni hivatásunk.”

Oriskó Norbert

1919-es helyzetben van az ország!

„Még annyit a szociáldemokrata viselkedés logikájához:

Alaposan elhajították a kapanyelet; mert ez idő szerint ez az öntudatos, világmegváltó demokrata-falanx éppen úgy nyög a budapesti Kunok hatalma alatt, mint a nem tudom milyen őskonzervatív, táblabíró famíliák.

Nyögnek a világmegváltók, már röstellik és szöknek a miniszterurak, a hadvezérek. Azt mondják: ők nem ezt akarták!

Elhisszük, - de megtették, s oly szamarak voltak, hogy előre nem látták, mit tesznek.

Hogy is van a parabola az egyezkedő felekről?

Kiegyeztek, - de a furfangos fél a tagbaszakadt féltől a hűsége bizonyságaként kérte, hogy a jobb karját vágja le, ha szereti, - neki elég már az egyik kar is, küzdeni úgyse fognak, nohát akkor minek?

A doktrinér frázishősök levágták Magyarország karját, a hadsereget. Egy karunk maradt: a népakarat, a szervezkedés és parlament alakítás.

De minek nektek ez is?

- itt vagyunk mi szociáldemokrácia és a bolsevikok, megcsináljuk a forradalmat, a reformot, a szabadságot; - bízzál bennünk, s add ide bal karodat is, mi majd etetünk!

Levágták azt is!

Itt áll hadsereg és alkotmányos képviselet nélkül az ország, bolsevik fejjel, buta fejjel; most már fejére nőttek a szabadság, a fegyelmezetlenség, az üres tirádák és lehetetlen szisztémák hóbortosai: Kun Béla, Pogány, Weisz, Szamuelli, Böhm, Lándler...

Tán így fejvesztetten megtaláljuk az igazságot?!”

*

Orosz rulett
Gereben Ágnes, történész
2008. november 23., vasárnap

A szovjet érdekszféra látványos összeomlása óta eltelt két évtizedben ritkán voltunk tudatában annak, ha mélyreható történelmi fordulatot hozó napokat éltünk meg.

Most azonban nem lehet kétségünk afelől, hogy olyan események tanúi vagyunk, amelyek nyomán gyökeres változás vár a világra. A másfél száz nemzet prognosztizálható fejlődését és vele sok millió kisember életét derékba törő globális pénzügyi válság és az amerikai Demokrata Párt következményeiben még beláthatatlan győzelme mellett ezt jelzi Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek az országhoz és a világhoz intézett döbbenetes szózata.

Az alig négy hónapja hivatalban lévő államfő, mint ismeretes, megfenyegette a csupán két és fél hónap múlva hivatalba lépő új amerikai adminisztrációt, hogy az esetleges iráni atomtámadással szemben létesíteni kívánt rakétapajzs lengyelországi és csehországi bázisainak semlegesítésére a második világháború utáni szovjet területszerzés eredményeként a Szovjetunióhoz csatolt és a birodalom felbomlása óta Oroszországon kívüli orosz területként működő egykori Königsbergbe rövid hatósugarú – tehát Lengyelországra és Csehországra irányított – Iszkander rakétákat telepít.

Még ennél is nagyobb döbbenetet váltott ki az orosz elnök habitusától merőben idegen, nyilvánvalóan a hatalmas országot ténylegesen irányító volt KGB-s körben megszövegezett másik bejelentés, amelynek értelmében az őt követő orosz elnökök nem négy, hanem hat évig – két ciklus esetén tizenkettőig – maradhatnak hivatalukban.

A döntés végleges és megfellebbezhetetlen. Nemhogy népszavazást, még formális társadalmi vitát sem rendeznek róla.

Oroszország ezzel végleg búcsút mond a plurális demokrácia érték- és intézményrendszerének. Moszkvában most mindenki arról beszél, hogy jövőre Medvegyev lemond, és előre hozott választásokat tartanak. Vlagyimir Putyin és az orosz politikai, gazdasági, sőt a grúziai hadművelet óta nyilvánvalóan területi terjeszkedést is abszolút prioritásnak tekintő, fegyelmezett, célratörő társai tizenkét évre visszatérnek az igazán el sem hagyott hatalomba.

Ezúttal alig tíz esztendeig tartott hát az orosz történelemben két évszázada fel-felbukkanó, mindig nagyon rövid, euforikus "reformkor".

A visszarendeződés 2000. január 1-jén kezdődött, amikor szilveszteri mámorából arra ébredt a világ, hogy a Kremlben palotaforradalom zajlott le. Miközben mindenki az ezredforduló látványos, harsány ünneplésére figyelt, bizánci külsőségek közepette Vlagyimir Putyin ült a beteg, öreg Borisz Jelcin helyére.

Ugyanilyen gondosan számították ki a Kremlben a restaurációt véglegessé tevő utolsó lépést is. A globális válság ugyan aligha szerepelt a gondosan előkészített tervekben, az amerikai elnökválasztás időpontja azonban igen. A számítás mégsem vált be teljesen, hiszen a Medvegyev-beszédet világszerte fogadó hatalmas felháborodás azt jelzi, hogy az euroatlanti világ torkán ezt a fordulatot már nem lehetett olyan könnyen lenyomni, mint a 2000. januári hatalomváltást.

Jól emlékszem arra, hogy a birodalom felbomlását megelőző augusztusi puccs óráiban a politika iránt kevéssé érdeklődő szovjet emberek vállvonogatva így nyilatkoztak a moszkvai televízióban: "Hogy mondja? Visszavették a hatalmat? Ha visszavették, akkor ennek bizonyára így kellett lennie. Akkor így van jól…"

Ma már azért némileg más a helyzet – talán mert a tiszavirág-életű pluralizmus mégsem múlt el teljesen nyomtalanul. A Medvegyev beszédet értékelő orosz nyelvű blogokban százszámra olvashatunk ilyen bejegyzéseket: "Ez a junta 2024-ig biztosan nem adja át a hatalmat. Szinte látom, ahogy az elaggott, agyalágyult Putyin elnök hozzá hasonlóan dadogó elődjét, Leonyid Brezsnyevet dicséri…"; "Szégyelljék magukat azok a politológusok, akik Putyinnak a demokrácia melletti kiállását látták Medvegyev elnökké választásában, és diadalt ültek, amiért nem a másik jelölt, a keményvonalas, KGB-s Szergej Ivanov lett az utód.

Medvegyev, ez a bábfigura csak arra kellett, hogy a Putyin–Ivanov-féle keményvonalas KGB-sek mindenféle választástól függetlenül megtartsák a hatalmat…";

"Most már a választókkal sem kell törődni! Nem kell utakat építeni. Elég, ha a kormánytagok házától Moszkva közepéig csinálnak egy széles utat…";

"Mostantól még többet és még pimaszabbul fognak lopni…"; "Ó, hogy a fene enné meg, miért nem vándoroltam ki öt évvel ezelőtt Ausztráliába…"

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=155099

Orbán: Nekünk is kijár a tisztelet a szlovákoktól

A Fidesz számára a szlovák-magyar viszony rendezésében az európai mérce jelenti a kulcskérdést, amelyben minden európai embert egyformán illet meg az egyéni és kollektív jog - jelentette ki Orbán Viktor, a vajdasági Pásztor Istvánnal folytatott megbeszélése után.

A Fidesz elnöke csütörtök délután találkozott Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökével. Orbán Viktor elmondta: a megbeszélésre azért került sor, mert közösen értékelni akarták a szerbiai parlamenti választás óta eltelt időszak fejleményeit. A választások előtt a három vajdasági magyar párt képes volt az együttműködésre, s a Fidesz elnöke arra volt kíváncsi, hogy az az összefogás túlélte-e a választási sikert, lévén hogy egy választásra mindig könnyebb létrehozni az összefogást, mint a választás után fenntartani.

A szerb politikában fontos dolgok történtek, a vajdasági magyarok választási programjában szereplő ígéretek és célkitűzések is formát öltöttek, és a Vajdaságban illetve Szerbiában folyó disputa központi kérdéseivé váltak. Orbán Viktor úgy összegezte a helyzetet, hogy a határon túli, így a vajdasági magyarok eddig is számíthattak, és a jövőben is számíthatnak a Fideszre a törekvéseik érvényesítésében.

Pásztor István arról számolt be, hogy a választásokat követő koalíciós tárgyalások eredményeképpen mindenki számára elfogadható koalíciós pozíciókat sikerült biztosítani a vajdasági magyarok számára, s ez a koalíció kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de működik. "Nekünk elemi érdekünk, hogy a Vajdaság hatásköre kiszélesedjen, mert nagyobb mozgástérben jobban tudjuk érvényesíteni politikai érdekeinket" - mondta a vajdasági statutum elfogadása kapcsán.

Mint elmondta, a szerb politikai paletta résztvevői különböző állásponton vannak a vajdasági autonómiával kapcsolatban, és meglepő módon a Tadic-féle demokraták részéről is fenntartás tapasztalható. Időközben elkészült a nemzeti tanácsokról szóló törvény munkatervezete, amelyet szintén sikeresen tudtak befolyásolni a vajdasági magyar politikusok is.

Pásztor István, a Szabadka mindennapjait nyugtalanító, újabb etnikai támadásokról elmondta: az utóbbi hetekben hasonló esetek ugyan nem voltak, de ezek a jelenségek nem tekinthetőek a múlt részének, ezért fontos volna, hogy az állami és a bűnüldöző szervek megtegyék azokat a lépéseket, amely az elkövetőket visszariasztanák.

Mint mondta, a Vajdasági Magyar Szövetség egy éve lett tagja az Európai Néppártnak, és a szövetségnek a jövőben egyik fontos csapásvonala az Néppárton belüli politizálás.

Kérdésre válaszolva - mely szerint mi a véleménye arról a hat pontos egyeztetésről, amely a szlovák és a magyar miniszterelnök között jött létre, és úgy tűnik, hogy csak az egyik fél törekszik a teljesítésére - Orbán Viktor úgy válaszolt:

Jelenleg Magyarországot nem tisztelik a világban, és ez különösen azon országok esetében fájó, ahol magyarok élnek.

"Még akkor is, ha a mai gazdasági és kormányzati teljesítményünk, valamint az európai nemzetek versenyében elfoglalt helyünk nem különösebben dicséretre méltó, a tisztelet mégis csak kijár nekünk. Ezt elvárjuk mindenkitől, minden szomszédos államtól" - jelentette ki Orbán Viktor.

Mint fogalmazott, a szlovák-magyar viszony rendezését kulcskérdésnek tartja abból a szempontból is, hogy Közép-Európa - túljutva a mostani pénzügyi válságon - fantasztikus lehetőségekhez fog jutni. A Fidesz elnöke úgy számol, hogy másfél-két év múlva fel fog értékelődni a Balti-tengertől az Adriáig futó közép-európai térség, és megnő a katonai és biztonságpolitikai súlya is. Ha az észak-déli beruházások beindulnak - márpedig előbb-utóbb beindulnak, mert az Európai Uniónak is érdeke -, akkor Közép-Európa a legnagyobb növekedést produkáló régiójává fog válni az EU-nak.

A Fidesz elnöke rámutatott: mindezzel nagy lehetőségek nyílnak ki Magyarország, a magyar gazdaság számára is, így minden, ami az ebben rejlő lehetőségeket korlátozza vagy veszélyezteti, ellentétes az érdekeinkkel. "Ma a szlovák-magyar viszony ilyen, ezért ezt a viszonyt rendezni kell. A rendezés elve pedig nem lehet más, mint hogy mindenkinek meg kell kapnia azt, ami jár neki. Például a tiszteletet. Ezért elvárjuk, hogy olyan hangon beszéljenek velünk a szomszédos államok vezetői, ahogy mi beszélünk velük. Ahogy mi megadjuk nekik a tiszteletet, úgy nekik is meg kell adni a tiszteletet a mi számunkra" - jelentette ki a Fidesz elnöke.

Hozzáfűzte: a Fidesz számára egy szlovák-magyar viszony rendezésnél kulcskérdést jelent az európai mérce: az az egyéni és kollektív jog, amely megillet ma egy svéd embert, ha Finnország területén él, megillet egy osztrák embert, ha az olaszországi Dél-Tirolban él, vagy megillett egy katalán embert ha Spanyolországban él.

Ugyanezek a jogok meg kell hogy illessék Európa minden polgárát, így a magyarokat is, a Délvidéken éppúgy, mint a Felvidéken.

"Ehhez a szemponthoz, az egységes európai mércéhez ragaszkodnunk kell" - jelentette ki Orbán Viktor.

Diplomácia
Lengyel felháborodás egy németországi szervezet bejegyzése miatt
2008-11-13 21:02:48

A lengyel ellenzék vezető pártja felháborodottan reagált csütörtökön arra a sajtóhírre, amely szerint Szilézia számára autonómiát szorgalmazó szervezetet jegyeztek be Németországban.

A Jog és igazságosság (PiS) nevű fő ellenzéki párt parlamenti frakciója azt várja el Donald Tusk lengyel miniszterelnöktől, hogy hivatalosan is fejezze ki rosszallását a Kezdeményezés Szilézia Autonómiájáért nevű németországi szervezet bejegyzése miatt - jelentette ki Przemyslaw Gosiewski, a PiS-frakció vezetője a Polska című lap aznapi tudósítására reagálva. Az újság szerint a szervezetet Bajorországban jegyezték be.

Gosiewski úgy fogalmazott, hogy az új szervezet tápot akar adni a szeparatizmusnak, tevékenysége fenyegetés Lengyelországra nézve. A lengyel kormányfő nem hallgathat, mert azt úgy lehetne értelmezni, hogy nincs kifogása a szervezet létrejötte ellen - vélekedett Gosiewski.

A történelmi Szilézia legnagyobb része Lengyelország határain belül fekszik, kis része Csehországban és Németországban van. 1526-ban a Habsburgok fennhatósága alá került, majd 1742-től legnagyobb része Poroszország tartománya lett, s így a XIX. század második felében egységesült Németországhoz tartozott 1945-ig. A második világháborút lezáró békék nyomán a terület legnagyobb része Lengyelországhoz került. Szilézia német ajkú lakosainak nagy többségét elűzték a második világháború utáni években, és lengyeleket telepítettek a helyükre.

A terület gazdag ásványkincsekben, számos fontos iparvidék otthona.

Forrás: MTI
http://www.karpatinfo.net/article79583.html

Szabadságot a kisebbségeknek, amennyit csak lehet

Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke:

"Minden embernek, minden etnikai közösségnek joga van saját nyelvét használva, saját kultúrája szerint élni ott, ahol született, de az adott államhatárokon belül.

Senki sem vonja kétségbe a jelenlegi államhatárokat, de az etnikai kisebbségeknek annyi szabadságot kell adni kulturális és más vonatkozásban, amennyit csak lehet"

– mondta Hans-Gert Pöttering az Echo Televíziónak adott exkluzív interjújában Brüsszelben. Az Európai Parlament néppárti elnökét Csóti György kérdezte.

– Elnök úr, abba az irányba halad-e az európai integráció, amelyet ötven évvel ezelőtt az alapítók, Adenauer, Schuman és De Gasperi megálmodtak?

– Nagyjából igen. Ha elgondoljuk, hogy ötven évvel ezelőtt Európa ketté volt osztva, Magyarország a vasfüggöny mögött volt, az országban kommunizmus uralkodott, és ma Magyarország – a többi közép-európai országgal együtt – az Európai Unióhoz tartozik, akkor ez csodálatos eredmény. De még nagyon sok a tennivalónk – például a Lisszaboni Szerződés tető alá hozása ügyében. Ezzel a megállapodással tudnánk az uniót működőképe­sebbé és átláthatóbbá tenni.

– Mikor fogja végre garantálni az Európai Unió a kollektív emberi jogokat, az őshonos nemzeti kisebbségek védelmét? Mikor fogalmaz meg Brüsszel olyan elvárásokat a tagországokkal szemben, amelyek garantálják a kollektív jogokat mindenhol? Jó példák már vannak erre – a belgiumi németekre, a spanyolországi katalánokra vagy az olaszországi dél-tiroliakra gondolok.

– Nincs még egy olyan közösség a világon, amely úgy védené a kisebbségeket, mint az EU. Ön is felsorolt néhány példát. Ezzel együtt lehetnek egyik-másik országban hiányosságok ezen a területen. Ezekről beszélni kell. Mi az unióban azt szeretnénk, hogy minden országban, ahol kisebbségek élnek, megfelelő védelmet élvezzenek, kulturális identitásukat megtarthassák. Senki sem vonja kétségbe a jelenlegi államhatárokat, de az etnikai kisebbségeknek annyi szabadságot kell adni kulturális és más vonatkozásban, amennyit csak lehet.

Ez azonban minden konkrét esetben más és más, de mindenhol, ahol hiányosságok vannak, arról feltétlenül beszélni kell.

– Pontosan ez a helyzet a Kárpát-medencében. A magyarok autonómiát szeretnének. A nemzeti kisebbségeknek az autonómia az egyetlen biztosíték az anyanyelv és a kulturális identitás megőrzésére. De ha ma Szlovákiában vagy Romániában erről beszél valaki, azonnal nacionalistának, sovinisztának, sőt irredentának nevezik.

– Minden országban más a helyzet, sőt a fogalmak is különbözők. Vannak olyan országok, ahol autonómiáról beszélve könnyen arra gondolnak, hogy az adott közösség ki akar válni a szóban forgó országból. Ezért mindig hangsúlyozni kell, hogy az autonómia nem olyan önállóság, amely a kiváláshoz vezet. Ellenkezőleg: ez biztosítja az etnikai kisebbségnek, hogy saját kultúrája szerint, anyanyelvét az élet minden területén használva éljen, és én ezt személyesen mindenkor támogatom. Minden területről, ahol ezek nem valósulnak meg, be kell hozni a problémát az Európai Parlamentbe, jelentéseket lehet készíteni, javaslatokat lehet tenni az adott kisebbség helyzetének javítására. Minden embernek, minden etnikai közösségnek joga van saját nyelvét használva, saját kultúrája szerint élni ott, ahol született, de az adott államhatárokon belül.

– Mi a véleménye a transzatlanti kapcsolatokról? Az Egyesült Államoknak és az EU-nak valóban különleges felelőssége van a világban?

– Nekünk mindig jó partneri és baráti kapcsolatot kell ápolnunk az Egyesült Államokkal.

Nem felejthetjük el, hogy Washington nélkül sem a nemzetiszocializmus, sem a kommunizmus nem kényszerült volna térdre.

Persze a kommunizmus bukásában szerepet játszott a magyarok szabadság iránti vágya is, amit én igen nagyra értékelek.

1956-ban tízéves voltam, s éppen búcsú volt a városunkban. Az osztályfőnökünk azt mondta, ne menjünk szórakozni, hanem otthon gondoljunk a magyarokra. Én követtem a felhívását, s ez a fiatalkori élmény egész életemben megmarad.

A Délvidéki magyarok megemlékeztek az 1944-es magyarírtás áldozatairól

http://www.hetnap.rs/uj/index.php?zg=4148&no=217

Forradalom vagy lázadás?

Itt már csak a forradalom segíthet! -fakad ki idegesen egyik orvos ismerősöm, miközben a sarkam tájékát tapogatja, nincs-e sarkantyúm. Csodálkozva nézek rá: sose szokott ő ilyeneket mondani. Úgy látszik, kezd betelni nála is a pohár.

- Doktor úr, forradalom?
- Igen, forradalom – ismétli meg indulatosan.
Olyan ez az ország, mint egy nyitott seb, folyik belőle a savó, a genny, és köröznek fölötte a legyek. Ha nem tudjuk meggyógyítani a nyitott sebet, lehet, hogy a fél lábat csonkolni kell. Holott egyszer már csonkolták, a trianoni műtőasztalon.

- Doktor úr, elfogadom az érveit és az indulatát, csupán a forradalom gondolatát, mint a kakastaréjt vágnám le róluk. A forradalomhoz nemcsak magasba csapó szenvedélyek kellenek, hanem fegyverek is. Honnan a csodából szereznénk mi gépfegyvereket, páncélöklöt, finomabbnál finomabb aknákat? Ha még bent volnának a szovjet csapatok, tőlük talán "zabrálhatnánk". Vagy ha volna magyar katonaság, tőlük is. De hát se ez nincs, se a másik.

Fegyvere itt az országban csak a rendőrségnek van meg az őrző-védő gyanús társaságoknak, amelyekhez képest a Magyar Gárda árvalányhajas cserkészcsapat – és vannak még a hazai és a külföldi bűnbandák – nemzetközi nevükön maffiák –, amelyek jobban vigyáznak a fegyvereikre, mint a szemük fényére.

Az orvos egyetértően bólogat, hogy érti, érti, aztán ösztönös nyaktekeréssel kinéz a kórház udvarára, ahol épp egy galamb sétál az autója tetején. Legszívesebben elhessentené róla, de egy "komoly" beszélgetést nem akar ilyen semmiséggel megzavarni.

- Ez azt jelenti, kedves író úr, hogy rosszabb a helyzetünk, mint 1956-ban!

Épp belekezdenénk egy számomra is csak félig tisztázott gondolatba, de beszól a nővér a vizsgálószobába, hogy valamelyik ismerőse várja a doktor urat.

Megértem, de váratlanul megkondul bennem egy árva kis harang, s arra figyelmeztet, hogy manapság ilyen töredékesek, rongyosak az eszmecseréink. Mindent félig mondunk csak el. Mintha félig kész ételeket raknának elénk délben is és este is. Megemésztetlen valósággal tömjük tele magunkat, ami azt jelenti, hogy a történelem sohase tudja meghaladni önmagát, és foglya marad a tisztázatlan időszerűségnek.

Így aztán se múlt, se jelen nem lesz belőle. Ortega egyik tanulmányában azt olvasom, hogy az emberi élet kifejezetten pszichológiai élet: bujkáló, csatangoló, becsvágyó, igazságkereső, önvádló, szentséges, álomtalan, konok és gyenge is, de alkalomadtán minden emelkedettségre képes.

Ehhez azonban idő kell, épp mint a történelem alakulásához.

Időnk azonban nincs. Mire beérne bennünk valamilyen tapasztalat – fölhígul. Egyrészt, mert sokakkal kell osztozni rajta, másrészt a gondolatok eltömegesedése megállítja bennünk a gondolkodást. Hiszen ha sokféle a gondolkodás, az ember belecsúszik az embertelenbe. A homályba. A semmibe.

Ebbe az irányba kellett volna elindulnom a doktor úrral. Talán neki is és nekem is érdekes lett volna tisztázni, hogy ha a forradalom már lehetetlen Magyarországon, mi másban reménykedhetünk?

Kezdetben a nagy tömeggyűlések lelkesítettek minket: sok százezer ember az Országház előtt, az Astoriánál!

Semmi! Árnykép! A szónokok mondatait beszippantották a falak.

Nem ingott meg a legyőzöttnek tekinthető kormány, legföljebb újra lekozmásodott.

Aztán jött a március 9-i népszavazás. Fölényes győzelem szerte az országban. Ablakok nyitódtak ki boldogan, és bevetésre indult a remény.

A demokrácia álorcájában keringő diktatúrának már csak a csontvázát láttuk szédelegni Budapest utcáin.

S harmadnapon már ugyanúgy botladoztunk, mint azelőtt. S a kisebbségi kormány épp úgy viselkedik, azóta is, mintha többségi kormány maradt volna. Az ember riadtan teszi föl magának a kérdést: vajon létezem-e?

Én kiabáltam-e a tömegben, a kordonok mögött, hogy a miniszterelnök menjen Kukutyinba zabot hegyezni? Vagy más kiabálta ezt, én pedig csak lengettem a magyar zászlót? Ilyen alapon a halottakkal is összetéveszthetnénk magunkat és a vértanúkkal is. Ilyen alapon semmi közünk a létezéshez, holott ha ki kell fizetni a gázszámlát vagy be kell feküdnünk egy kórházba, azonnal tudjuk, hogy mi vagyunk – mi. Hogyan tartozhat így az okozat az okhoz, ha ennyire nevetségessé és szánalmassá torzított el a korszak mindnyájunkat? Lassan már fényképet se érdemes csináltatni magunkról, hiszen nem tudjuk, melyik felünket ábrázolja a kép.

A valóságot régebbi időkben mindig körül tudtuk járni. Még akkor is, ha sok volt benne a rejtély. Sajnos ma nem tudjuk, mert a kettőt képtelenek vagyunk elválasztani egymástól. Mondok egy közönséges példát: valóságnak hisszük azt, sőt igazságnak, amit a televíziók mutatnak. Ha ez így volna, kemény, érdekes, drámai világban élhetnénk, de végső soron a legvalóságosabbnak hitt felvétel is ötven vagy hatvan százalékban fikció, magyarul: elképzelés, koholmány, finom részrehajlás, hiányos részlet.
Világunk ott tart, hogy a rossz megfertőzte a jót, s a jó nagyon udvariasan próbálja magtalanítani, illetve legyőzni a rosszat.

A művelet sikerülhet?

Nem tudom. Eddig arctalanok maradtunk és sorstalanok. Pedig mindkettő csírája bennünk van.

Öt nappal ezelőtt fordult velem a világ. Kinyitom a Magyar Hírlapot, és a Vélemény rovatban Papp Lajos világhírű szívsebészprofesszor fényképét látom. Homlokán az elmaradhatatlan pánt. Sokan a gőg jelét látják benne, én azonban a különbözni akaró ember figyelmet keltő jelképét látom a sok személytelen, kiüresedett ember között. Különbözöm, tehát vagyok.

Mi ez, ha nem a lázadás maga! Elolvasom nyílt levelét, amelyet az ország minden lakosának ír, azaz: a "Magyar Nemzetnek", s egyszerűen áttüzesedem.

A csodatevés és a siker embere azon a profetikus hangon szólal meg, amelyen Jeremiás és a mi Petőfink tudott csak megszólalni:

"Rendkívüli döntést hoztam az elmúlt napokban. Lemondok igazgatói pozíciómról, egyetemi, tanári, gyógyítói, kutatói, oktatói tevékenységemről és múlhatatlan szerelmemről – a szívsebészetről. Teszem ezt azért, mert a továbbiakban nem vállalok cinkosságot a Magyar Emberek elpusztításában. Nem leszek társtettes a Magyar Genocídiumban."

Nem akartam hinni a szememnek.
Hát mégiscsak megtalálta valaki a mi időnknek megfelelő lázadás irgalmatlan lehetőségét? Vallomása szilaj és magasrendű soraiban azt mondja el, hogy végleg kiiratkozik Magyarország mai, hivatalos rendszeréből. Újra birtokba veszi önmagát, és sérthetetlensége egy másik Magyarország határköve.

Mi lenne, ha forradalom helyett ilyen lázadásról kezdenénk el beszélgetni?

Csoóri Sándor

Esküszünk mi Székelyek (Levente Fúvószenekar)

http://www.youtube.com/watch?v=n6U4VWVjqf0