A BBC Radio 4 adásában elhangzott kormányellenes vádakat vizsgálni kezdték a hatóságok, és 2003. július 16-án Kellyt is meghallhatták az ügyben. Másnap az oxfordshire-i otthona mellett lévő erdőben holtan találták a férfit. A hivatalos álláspont szerint megölte magát. Bevett 29 fájdalomcsillapító tablettát, felvágta a bal csuklóját, és elvérzett. Holtteste mellett ott volt a kés is, egyértelműnek tűnt a szituáció."

Ennyit tudunk. Érdekes, hogy senki sem veszi észre a nyilvánvalót.

Ez az egyik látható oldala az éremnek. Ahogy láttatni lehet és akarják. Az igazság ennél összetettebb szerintem. Kelly halála kívül esik a forgatókönyveken, de lehet független esemény is, lehet magánéleti és lehet egy teljesen más játszma része is. Mert bárhogy forgatom ez a történet nem kerek. De szerintem Kellynek is, Neked is és nekem is jobb, ha nem tudjuk meg.... Amúgy sem fogod.

Egyébként Hitlernek nem voltak atomfegyverei. Japánnak sem voltak. A SZU-nak sem.
Az USA-nak voltak.

Nehéz volna megmondani, hogy milyen világban élnénk ma, ha ezt az egyébként rém egyszerű dolgot más "sorrendben" találják fel.
Nem az igazság mellett akarok kiállni. Az igazság Hirosima és Nagaszaki. Emellett nem lehet kiállni. Annyit tudunk tenni, hogy elfogadjuk, hogy így történt, hogy Japán kapitulációra kényszerült, Hitler birodalma összeomlott - kivéve persze az Egyenlítői Magyar Afrikát! - Szaddam rendszere is megsemmisült.

Mégis megölték a brit kormányt leleplező Dr Kellyt?

* Index

| 2009. július 14., kedd 18:49 | Frissítve: 36 perce

Globalizált homofóbia
szerda, 2009. július 8.

Az utóbbi évtizedekben az államok egymás után bővítik a homoszexuálisok jogait. Ezzel párhuzamosan a homofób összeesküvés-elméletek is nemzetközivé válnak.

„A homoszexualitás elutasítása nem új keletű jelenség. De ahogy a nyugati államokban a melegek egyre nyíltabban merik vállalni másságukat, a homofób demagógia és erőszak új hulláma figyelhető meg világszerte. A sokféle formában megjelenő gyűlölet több forrásból táplálkozik, de van, ami mindben közös, ezért az antiszemitizmushoz hasonló egységes jelenségnek tekinthetjük a globális homofóbiát. Már csak azért is, mert a homofób retorika számos eleme a zsidókkal szembeni gyűlölet toposzait veszi át [1]. A melegeket kártékony, bomlasztó, külföldi kapcsolatokkal rendelkező belső ellenségnek tekinti. A fundamentalisták szemében a melegek testesítik meg a modernitást és a kozmopolitizmust” – olvassuk Michelle Goldberg [1] cikkét az American Prospectben.

A szerző melegjogi aktivisták és szervezetek munkájának tulajdonítja, hogy az elmúlt évtizedek során számos olyan nemzetközi jogi dokumentum született, amely kiáll a melegek egyenjogúsága mellett, és elítéli a homofób gyűlölet különböző formáit. Egyre több ország támogatja az ENSZ-nek a homoszexuális párkapcsolatok dekriminalizálására vonatkozó deklarációját. Mint a Metazinban is olvasható volt, ez a nyilatkozat nem csupán a heteroszexuálisok jogaihoz hasonló státuszt követel a melegeknek, hanem egyúttal elítéli azokat, akik ellenzik a hasonneműek házasságát [1]. Emiatt a Katolikus Egyház sem ért vele egyet. Az Európai Unió Alapjogi Chartája tiltja a szexuális beállítottság alapján történő megkülönböztetést, bár ez nem jelenti azt, hogy a tagállamok kötelesek elismerni a melegek házasságát. A munkahelyi, lakhatási, oktatási, utazási diszkriminációt viszont tiltaniuk kell.

A melegjogok globalizációjával párhuzamosan azonban a homofóbia nemzetközivé válása is megfigyelhető – figyelmeztet Goldberg. Az iszlám világ konzervatív tagjai gyakorta a nyugati imperializmus örökségének állítják be a homoszexualitást. „Nem múlik el hét a moszlim világban anélkül, hogy egy-egy cikk ne hibáztatná az ENSZ-et a társadalom alapszerkezetét aláásó homoszexualitásért” – idézi Goldberg Hoszein Alizadehet, a Nemzetközi Meleg és Leszbikus Emberi Jogi Bizottság [2] elnökét. Irakban gyakran az országot megszálló Amerika ügynökének bélyegzik a melegeket.

Goldberg az amerikai protestáns fundamentalista felekezetek afrikai terjeszkedésének is szerepet tulajdonít abban, hogy a kontinens több országában drákói törvényeket hoztak a melegek ellen.

A homofóbia nemzetközivé válására jó példa Scott Lively [3] népszerűsége. Az amerikai aktivista Rózsaszín horogkereszt és a Mérgezett patak című könyveiben a hagyományos antiszemita összeesküvéseket dolgozta át a melegekre (azzal a kiegészítéssel, hogy Lively a francia jakobinus terror, a dél-afrikai apartheid és az amerikai rabszolgatartás mellett a náci zsidóirtást is a melegek számlájára írja).

Lively nemrég Ugandában kampányolt a melegekkel szembeni jogszabályok szigorítása érdekében – pedig az ugandai törvények életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtják a homoszexualitást.

Az amerikai protestáns fundamentalista aktivista művei a volt kelet-európai szovjet tagköztársaságokban is igen népszerűek. Lively szoros kapcsolatot ápol Alekszej Lediajevvel, a rigai Új Generáció Egyházának vezetőjével. A lett felekezet előszeretettel mutat be amerikai stílusú vallási rockoperákat, amelyekben a fő gonoszok mindig a melegek.

És hogy hová vezet a homofób eszmék terjedése, azt Goldberg szerint a moszkvai májusi melegfelvonulás [4] megmutatta: a rendőrség nem engedélyezte a hátrányos megkülönböztetés elleni tüntetést, a hatósági jóváhagyás nélkül gyülekezőket pedig előállította.

„A vallási tradicionalizmuson jóval túlmutató, agresszív, gyakran már mániás homofóbia készíti elő a terepet a Moszkvában tapasztalt erőszaknak. A melegekkel szembeni erőszak az antiszemita megnyilvánulásokhoz hasonlóan mindig helyi sajátosságokat mutatva jelenik meg, de hátterében egyre inkább ugyanazok az összeesküvés-elméletek állnak.”
Forrás: http://metazin.hu/node/1801

Válság és antiszemitizmus
kedd, 2009. június 23.

Az amerikaiak több mint harmada valamilyen mértékben „a zsidókat” hibáztatja a gazdasági válságért. A sajtó jobban tenné, ha nem firtatná egyes bűnelkövetők származását.

„Többnyire híján vagyunk a megfelelő szakértelemnek és tájékozottságnak ahhoz, hogy eligazodjunk az olyan bonyolult helyzetekben, mint amilyen a mostani pénzügyi válság, s ilyenkor az előítéleteknek nagy szerepük lehet a közvélekedés alakításában [1]” – írja a Boston Review-ban a Stanford Egyetem két előadója, Neil Malhotra közgazdász és Yotam Margalit politológus.

Amikor a válság mélypontján Bernard Madoff [1] híres befektetési kártyavára összeomlott, a sajtó részletesen taglalta a spekuláns származását, és azt is, hogy jelentős szerepet játszott a zsidó közösség életében. Azoknak lett igazuk, akik már akkor figyelmeztettek [2] az antiszemita magyarázatok terjedésének veszélyére. Mint a Metazinban is olvasható volt, már annak idején, 2009 februárjában is többről volt szó veszélynél: egy felmérés szerint Európában a lakosság egyharmada „a zsidókat” okolta a pénzügyi válságért [2].

Malhotra és Margarit 2700 fős amerikai minta alapján pontosan ugyanilyen eredményre jutott. A kérdőív ismeretében azonban az eredményt némi fenntartással kell fogadnunk. A megkérdezettek öt felelet közül választhattak, és ezeknek csak egyike zárta ki „a zsidók” felelősségét. Aki a többi négy valamelyikét jelölte meg, az kisebb-nagyobb mértékben őbennük látta a válság okozóit. Pedig a kérdezők megjelölhettek volna más alternatívákat is, például a kormányt, a külföldi befektetőket, esetleg általában a bankokat. A válaszadók, ha nem kifejezetten tudatosak vagy indulatosak, ösztönösen a középső értékek felé tendálnak, és ha az öt válasz közül csak a legutolsó nem számít antiszemitának, akkor elmondhatjuk, hogy a kérdezők akaratlanul is az antiszemita választ „sugallják”. Még így is „csak” 38,4 százalék választotta az első négy lehetőség valamelyikét, vagyis csaknem kétharmad tudatosan ellenzi az antiszemitizmust.

A „felső” három választ 24.6 százalék jelölte meg, s bár a szerzők ezt nem fogalmazzák meg kifejezetten, őket tekintik antiszemitának: ezt az arányt jelenítik meg kördiagramban. Meglepetéssel konstatálják, hogy a demokrata pártszavazók körében ez az arány magasabb (32 százalék), miközben a republikánusok körében alacsonyabb (18 százalék). Ez furcsa eredmény, hiszen a zsidóság körében a demokraták közismerten nagyobb népszerűségnek örvendenek a republikánusoknál, és a demokraták toleránsabb hírben állnak. (Talán a Bush-kormányzat legszűkebb stratégiai köréhez tartozó zsidó neokonzervatív csoport rontott a másik táborban a zsidóság megítélésén.)

Annál kevésbé meglepő, hogy az antiszemita válaszok aránya a diplomások körében az átlagnál jóval alacsonyabb.

A kutatók érdekes kísérletben vizsgálták, hogyan változtatja meg Madoff zsidó mivoltának említése a válaszadó gazdaságpolitikai álláspontját. Azok a válaszadók, akikkel közölték Madoff származását, sokkal határozottabban ellenzik a bankok állami megmentését, mint a többiek. Hogy miért, azt a szerzők nem is találgatják. Következtetésük azonban van: ha pénzügyi csalásra derül fény, a sajtó ne firtassa a bűnösök származását, mert ezzel óhatatlanul az előítéleteket erősíti.

Más kérdés, hogy Malhotra és Margalit ezzel akaratlanul maga is az előítéletesség gyanújába keveredik. Hiszen előre sejteni vélik a következő lebukó pénzemberek etnikai-vallási hovatartozását.
Forrás: http://metazin.hu/node/1783

A hír mindenképpen kiegészítést igényel. Ugyanis az Overdose tulajdonosa a nagypakai születésű, Dunaszerdahelyen élő és Budapesten, a cseh érdekeltségű Steel Center Hungary Rt. vezérigazgatójaként tevékenykedő Mikóczy Zoltán mérnök.

Amúgy az "igazából a ló nem véletlenül volt olyan olcsó"
c. mondat is tőle származik- két hete Sport1.