Bíró László püspök, a katonai ordinárius vezetője lapunknak elmondta, sokakban kérdésként vetődik fel, hogy egyáltalán létezik-e még katonaság, a családi nevelésből és a médiából ugyanis szinte teljesen kihullott a honvédek iránti tisztelet és megbecsülés gondolatköre, más szóval annak tudata, hogy vannak honfitársaink, akik akár életük kockáztatása árán is védik hazájukat. Ezen ugyan ma már "túlléptünk", hiszen a hadviselés a nemzetek kollektív feladata lett, amelynek Magyarország esetében leginkább a NATO ad keretet, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a honvédség erősíti a nemzeti identitást és a társadalmi felelősségvállalást is. Arra kell csupán választ adni, hogy ezt a modern kor által támasztott új körülmények mellett milyen keretek között teheti. Bíró László úgy tartja, a valódi honvéd nemcsak arról ismerszik meg, hogy fegyvert fog, hanem arról is, hogy integrált személyiségként az életet védi. Túlzásnak tűnhet, de ilyen értelemben szerinte a katasztrófahelyzetekben való helytállás vagy a környezet óvása is a honvédelemhez sorolható. Egy biztos: az úgynevezett "várszemlélet" ma már nem érvényes, hiszen a katonák nem a határ menti erődítményekben védelmezik a hátországot, hanem adott esetben egy másik kontinensen békefenntartó feladatokat ellátó nemzetközi misszió tagjaként idegen államok területén viselnek hadat.

A csoport munkájában részt vevő Görög István ezredes szerint Magyarországon túl gyorsan, mint mondta, szinte viharos tempóban ment végbe ez a változás, a társadalom még ma sincsen tisztában az új kihívások mibenlétével. A globálissá vált világban ugyanis ott kell megoldani a konfliktusokat, ahol vannak, még ha több ezer kilométeres távolságban is – mutatott rá az ezredes. A kutatócsoport ötletét felvető Birher Nándor, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára lapunknak nyilatkozva azt hangsúlyozta, hogy az önvédelem képességének meg kell maradnia, ez alkotmányos kötelessége is az országnak.

Közösségteremtő feladat is a lelkészeké
"Ebben a szolgálatban is megjelenik, hogy az egyháznak komoly tapasztalata van a közösségteremtő, értékközvetítő munkában" – mondta lapunknak Bíró László, amikor tavaly decemberben Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Juliusz Janusz apostoli nuncius memorandumot írt alá a honvédségnél és a határőrségnél végzendő tábori lelkészi szolgálatról szóló 1994-es egyezmény kiegészítéséről. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferensi feladatait is ellátó püspök szerint a legnagyobb feladat éppen a külmissziót teljesítő honvédek és rokonaik lelki gondozása kapcsán hárul a tábori lelkészekre. Huszonnégy tábori lelkész van, közülük tizenöten katolikusok. Magyarország területén a főváros mellett Tatán, Debrecenben, Szolnokon, Kecskeméten, Székesfehérvárott, Kaposvárott és Hódmezővásárhelyen működik tábori lelkészség.

A videó alapján az a csoda, hogy működik egyáltalán Magyarország.
Az állami elvonások olyan mértékűek, hogy a magyar gazdálkodást VERSENYKÉPTELENNÉ tesz.
Hová megy az a rengeteg pénz, amit az állam elvon a gazdálkodóktól???

Nos, az alábbi idézet rávilágít:
"...miért nem tud SZOLGÁLTATNI a magyar állam a befizetett adókból...
(Adót azért fizet a polgár, hogy azt visszakapja oktatásként, egészségügyi és egyéb állami szolgáltatásokért...)

"Amerika ősnyelve magyar volt."
"Rejtélyes, magyar nyelvű törzsek
A Saraguro törzs – mely bár szerepel krónikáinkban, ennek ellenére mégsem található meg teljes bizonyossággal a Kárpát-medencében – ma is nagycsaládként éli életét Ecuadorban.
A Santo Domingo de les Colorados közelében élő „vörös indiánok” nyelve ősmagyar volt, amelyet ma is beszélnek.
A kolumbiai határ közelében, a Santiago folyó felső folyásánál, az Onzole és Cayapas folyók közén élő „cayapas” törzs nyelve szintén ősmagyar nyelv, amit ma is beszélnek.
A Keleti Kordillerákon túli ősrengetegben (Amazonia) lakó törzsek is megtartották ősmagyar nyelvüket, bár a spanyol hódítók önkénye elől menekülve le kellett mondaniuk sok kulturvívmányukról, hogy függetlenségüket megőrizhessék."

Forrás: http://www.magtudin.org/Moricz%20Janos.htm

"Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze."
"A még magyarul beszélő törzsek – köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) – pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk. Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák. A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és országalma hasonmását. Móricz szerint is: ez a kettős keresztet hordozó aranyalma, tulajdonképpen a földgolyót jelképezi."

én azért olyan igazi jobbost nem láttam, aki azt mondta volna, hogy a jobboldalon nincs hiteles politikus.

Legalább Vona.