Idézet:

---

A Tanácsköztársaságról pedig egyszerűen hallgat és hazudik, hiszen az maga volt a magyarellenes, kereszténygyűlölő vérbolsevizmus.

---

smerjük meg fideszes politikusainkat II. - Kövér László

Az előző részben megismerhettük Pintér Sándort, akinek életéről, "munkásságáról" - talán nem véletlenül - igen kevés információt lehet találni a különböző forrásokban. Kövér László, az Orbán-kormány volt polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere azonban egészen más. Róla rengeteg cikk, híradás látott napvilágot, és temérdek nyilatkozata jutott el nemcsak a narancsszínű fülekbe.

"Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!"
Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük, ki is valójában ő, bele kell mélyednünk családjának múltjába. Kövér László édesapja asztalosmesterként dolgozott, és már az 1930-as évektől a szociáldemokrata párt, majd később az MSZMP tagja; a családja múltjában a tanácsköztársasági felmenők is jelen vannak. "Apai nagyapám és nagyanyám szociáldemokrata érzelműek voltak. Nagyapámnak a szociáldemokrata párt pápai szervezetének a Bethlen-Peyer paktumot követő megszervezésétől jogfolytonos volt a párttagsága haláláig, 1989-ig, szemben nagymamámmal, akit az 1948-as pártegyesülést megelőző tagrevízióval, mint "klerikális elhajlót" kiraktak a pártból. Az ilyen gyökereimet nemcsak nem szégyellem, de büszke is vagyok rájuk. A szociáldemokráciához nekem sokkal több közöm van, mint Gyurcsány Ferencnek" - mondta egy 2005-ös interjúban Kövér, akinél tehát láthatjuk, hogy büszke a fölmenőire és a családja - nem éppen nemzeti - múltjára. A Tanácsköztársaságról pedig egyszerűen hallgat és hazudik, hiszen az maga volt a magyarellenes, kereszténygyűlölő vérbolsevizmus.
Elvtárs az általános és a középiskolát Pápán végezte, 1978-ban érettségizett a Türr István Gimnáziumban.
1986-ban Kövér az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet. Természetesen fentebb a családi múltját nem véletlen említettük meg, hiszen a család örökségét ő sem hagyta el. Az egyetem elvégzése után az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató csoportjában dolgozott tudományos segédmunkatársként. A családi múlt tehát utolérte őt is.
Az Indexnek 2005-ben az MSZMP-s múltról - amelyről nem szívesen beszél Kövér - a következőket mondta: "Ez - akkor már legalábbis - elsősorban tudományos intézet volt, nem pedig pártintézmény. Körülbelül fél évig dolgoztam ott, amíg el nem vittek katonának, hogy letöltsem a hátralévő fél évemet a katonaságból. Tudományos segédmunkatárs voltam, itt a segédmunkatárs részt húznám leginkább alá. Ez gyakorlatilag a fénymásolások intézésétől esettanulmányok megírásában való részvételig terjedt." Teljesen hihető, ugye? Egy a komcsipárt második legfontosabb testületének intézetében dolgozó "ellenzéki" ifjú.. De ha így is lett volna, még ha csupán apró fogaskerékként szolgálta is a kommunista rezsimet, finoman szólva az is éles ellentétben áll állítólagos antikommunizmusával... Természetesen Kövér elvtárs a megtévesztés mestere, az, hogy ő az MSZMP munkatársaként mit is csinált, talán a következő évek eseményeinek ismeretében látható lesz.
Azonban a java csak ezután következett életében. A Fidesz többi nagy személyiségéhez hasonlóan őt is támogatta Soros György, ugyanis 1987-1988-ban az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjasaként a közép-európai társadalmi mozgalmakat "kutatta". A tanácsköztársasági, vörös felmenőkkel bíró Kövér kommunista volta mellett egyébként nem véletlenül vált a Fidesz egyik meghatározó vezérérévé. 1990 után azok közé tartozott, akik minden tettükkel akadályozták a kommunista rezsim vezetőinek elszámoltatását és bíróság elé állítását. Azonban ne menjünk ennyire a dolgok elébe.
Soros György biztos támogatásával, óriási önbizalommal a következőket mondta az 1985-ös IV. Országos Szakkollégiumi Találkozó megnyitóján:
„Mi, akik most itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezető pozícióiban találjuk magunkat – akár tetszik ez nekünk és az előttünk járóknak, akár nem, feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkánkkal egyének, csoportok, s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk.”

A "nagy csapat" 1988-ban

Tehát Kövér László már akkor tudta, hogy mi vár csonka hazánkra, és azt is tudta, hogy egyszer ő is a hatalom irányítójává válik. Abban az időben azonban nemcsak a mostani Fidesz vezetői ültek ott, de a jelenlegi vezető MSZP-sek, és Gyurcsány Ferenc is megjelent az ilyen alkalmakkor.
A MISZOT, Gyurcsány, Orbán, Kövér és barátaik
Abban az időben, mikor a Kádár-rendszer falai már kezdtek repedezni, és úgymond az enyhülés időszaka kezdődött, egy új szervezet alakult. Persze sok-sok szervezetet alapítottak abban az időben, mikor már tudták, hogy óriási változások előtt áll az ország. Az egyik ilyen "mozgalom" felülemelkedett a többin, ugyanis az akkori, úgymond ellenzéki fiatalság összegyűjtése volt a cél, és a közösségteremtés, kapcsolatépítés. Az 1988-ban megalapított MISZOT (Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa) a "rendszerváltás és a demokratizálódás elősegítésére" jött létre, és magába foglalta az akkori ifjúsági szervezeteket. Mindez nem lenne érdekes, ha nem tudnánk azt, hogy kik is voltak abban az időben a vezetői e szervezetnek, és persze akkor sem lenne jelentősége, ha nem tudnánk, mi lett belőlük az évtizedek során. Stumpf István, a szervezet elnöke az Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt. A mi bajszos barátunk, Kövér a szervezet alelnöke lett és - talán véletlenül? - ugyancsak a miniszterségig vitte. Gyurcsány Ferenc akkori alelnökből lett a "mi" Fletónk, aki az újkori magyar történelem egyik legocsmányabb figurája. Mások ma közjogi méltóságok legközelebbi tanácsadói, míg megint mások az egyházi életben vagy a gazdaságban futottak be valóban jelentős karriert. Ez a szervezet volt tehát, amely Kövérnek a legtöbbet adhatta, és a fenti 1985-ben elhangzott idézetéből is jól látszik, hogy nagyon jól tudta, tudták, hogy mit csinálnak az akkori ellenzékiek.

Sajtótájékoztató a MISZOT alakuló ülése után

Gyurcsány, Orbán és Kövér tehát egy szervezetben voltak vezetők. A KISZ volt vezetője, Gyurcsány és Kövér pedig a MISZOT-ban is óriási energiával tevékenykedett azon, hogy a következő években, évtizedekben övék lehessen majd a hatalom. A következő videó pedig szolgáljon bizonyítékul azok számára, akik még kételkednek ezekben a tényekben.


Kövér a "rendszerváltás" utáni időkben
Kövér László egyike volt a Fiatal Demokraták Szövetségét létrehozó harminchét fiatalnak, és 1988. március 30-án a Bibó István Szakkollégiumban a Fidesz megalakítását eldöntő tanácskozás vitavezetője is volt. Tehát László a Soros Alapítvány segítségével tevékenyen részt vett ezen munkálatokban, majd 1989 nyarán új pártja képviseletében a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon tagja volt az "Ellenzéki Kerekasztal" tárgyalócsoportjának, amelyen megvitatták az ország hatalmi felosztását és az ország szétprivatizálását (lopását), amely ettől a tanácskozástól kezdődően egészen a mai napig tart. Kövérnek tehát óriási felelőssége van a most kialakult helyzetben. (Állami vállalatok tönkretétele, fillérekért elkótavetyélése vagy bezáratása, az értéket termelő gyárak sorozatos bezárása, az egészségügy leépítése stb., sajnos sokáig sorolhatnánk - a szerk.) Abban is nagy szerepe volt, hogy hazánkban nem történt igazi rendszerváltás, csupán elitváltás. A hatalmat pedig a volt MSZMP-sek nagybajszú "Laca" hathatós segítségével meg tudták tartani, és 1994-ben ismét hatalomra tudtak jutni.
Az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Veszprém megye 3. sz., Pápa központú választókerületében a Fidesz és az SZDSZ(!) közös jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Kövér tehát már itt is meghazudtolta azon véleményeket, hogy ő radikális lenne. Erről a következőket nyilatkozta: "Igen, ez egy olyan sötét foltja az életrajzomnak, amit magyaráznom kell. Pápán azonban valóban kivételes helyzet volt 1990-ben, ahol csak a Fidesz volt megszervezve, az SZDSZ nem. A Fidesz pápai csoportja volt az első ellenzéki szervezet Veszprém megyében, ennek megfelelően kivételes helyzet alakult ki: mi voltunk az "idősebb testvér" a csenevész öcsi" mellett." Ez azonban nem magyarázat arra, hogy miért indultak együtt az SZDSZ-szel. Persze mi tudjuk a választ. A Fidesz nem nemzeti pártként indult, (ál)nemzeti köntösüket igazán az 1998-as időktől kezdődően öltötték magukra. Gondoljunk csak Fodor Gáborra, aki Orbán barátjaként a narancsosok egyik alapítótagja, majd mikor a párt már úgymond vállalhatatlanná vált Fodornak, átlépett a Szadeszba. Így magyarázható a két párt nem is olyan nagy egymásra találása.
Kövér a párt hatalomra kerüléséig - köszönhetően a pártlistának is -, képviselő maradhatott, és parlamenti bizottságokban töltött be pozíciókat. 1990-1998 között tagja - egyebek mellett - a belbiztonsági és rendőrségi állandó bizottságnak, mentelmi és összeférhetetlenségi és nemzetbiztonsági bizottságoknak, és ebből is látszik, hogy, hasonlóan elvtársához, Pintér Sándorhoz, őt is a karhatalom érdekli és, mint az látni fogjuk, a nemzetbiztonság az, amely őt legjobban foglalkoztatja.
Titokminisztersége idején
1998-tól egész 2000-ig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter lesz "Laca". Itteni regnálása folyamán - mint ahogy máshol sem - nem történt tisztogatás a régi moszkovita-kommunista elemekkel tömött NBH-nál és társintézményeinél, sőt, Kövér odavette a kékfényes Szabó László fiát is..
Ezután nagy változás következik életében azzal, hogy 2000-ben Orbán Viktor - miniszterelnökségének feladataira hivatkozva - lemond a pártelnöki tisztségéről és Kövér így végre beülhet a narancsos bársonyszékbe, igaz, csak egy évre, majd ezután ismét a nemzetbiztonsági bizottság tagja és alelnöke lesz. Két éves munkája a titkosszolgálatok élén főleg a NATO szerbiai szerepvállalásának kérdése volt, amelyben a titkosszolgálatok feladata a kémek és egyéb felforgató személyek kiszűrése volt. "Sok országban annyira összefonódott a politika és az alvilág, hogy a diplomaták látogatásakor nem lehetünk biztosak abban: hazáját vagy annak alvilágát képviseli a látogató" - mondta egy 1999-es konferencián Kövér, akinek minisztersége idején - talán nem véletlenül - nyolcvan százalékkal növelték a titkosszolgálatok költségvetését.
Tárcavezetői munkájának két éve alatt több olyan eset is volt, amelyet nem tudtak sem a titkosszolgálatok, sem pedig a rendőrség megoldani. Ilyen volt többek között az Aranykéz utcai robbantás, ahol Boros Tamás volt a célpont, és a 4 kiló TNT-nek megfelelő robbanóanyag óriási pusztítást végzett az utcában. Ilyenek voltak az FKGP és a Fidesz háza táján elkövetett robbantásos merényletek is. A titkosszolgálatoknak egyik ügyet sem sikerült megoldania. Ebben az időben robbant ki az ügyekhez kapcsolódóan, hogy esetleg a szlovák titkosszolgálat (SIS) állhat a robbantások mögött. A megbízó pedig nem más lehetett, mint Moszkva, akiknek a parancsaira több akciót hajthattak végre a környező országokban, így Magyarországon is. Hazánkkal kapcsolatos legfőbb céljuk az euroatlanti csatlakozás megakadályozása lehetett. Azonban ezt az ügyet sem sikerült a titkosszolgálatoknak felgöngyölíteniük. Ami érdekes, hogy magyar titkosszolgálatok a birtokukba került információk ellenére sem adtak segítséget a rendőrségnek, holott ez nagyban segíthette volna utóbbi munkáját ezen bűncselekmény hátterének feltárásában. Vajon miért nem adta meg a Kövér László vezette minisztérium az információkat? Talán benne voltak olyan ügyekben, amelyek a nyomozással a nyilvánosság elé kerülhettek volna, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva "bajszost" és barátait? A választ talán már sosem tudjuk meg, azonban érdekes kérdéseket vet fel a titkosszolgálatok látszólagos tétlensége.
2002: a "köteles beszéd" és a bukás éve
2002 választási év volt Magyarországon, és a közvélemény-kutatások, bár szoros versenyt jeleztek, mégis úgy nézett ki, hogy a Fidesznek áll a zászló. Azonban ekkor, hogy véletlenül, vagy szándékosan, nem tudni, de Kövér elvtárs olyanokat mondott, amik hatására - és persze a választási csalásoknak köszönhetően - a Fidesz elvesztette az előnyét. Ez az úgynevezett köteles beszédként elhíresült monológ, amely után ki is szállt a kampányból, és egy időre csöndben is maradt. A lakossági fórumon a következőket mondta: "...menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat" - ezzel azoknak üzent, akik ellenezték a Fidesz gondolatát, hogy szerezzük meg az olimpia megrendezésének jogát. Természetesen a szocionista ellenzék ezt nem hagyhatta szó nélkül és a kampány további részében ez az "elszólás" az MSZP-nek ez óriási hasznot hozott. Egy kampányvideót is készítettek, amelyet azonban betiltottak és nem játszották a televíziókban.
A betiltott kampányfilm:

csak

a

mindörökre:

Kínzó osztályrészemül jutott, hogy nehezen ringatom magamat békés hangulatba, pedig néha nagyon jólesne. És amit örökül kaptam, nem sokat segít rajtam. Izzadó tenyér és szabadságvágy apámtól, hihetetlenül erős gyomor és közönségesség anyámtól, izgágaság és komiszság a nagyanyáimtól, kutyaszív a nagyapáimtól, cselezés a dédanyáimtól, és pánikszerű, jobbára értelmetlen harci hevületek a dédapáimtól.

Most húsvéthétfőn éppen a dédapák győztek bennem, amikor Ferge Zsuzsa servian.hu-nak adottinterjúját olvastam. Nem a szószerinti, átfésületlen szöveg miatt, bár az is ad okot méregre, hanem a lényege bosszant. Egy méltán neves szociológusunk tulajdonképpen lemond a hivatásáról, és a közbeszédre bízná a dolgát. Szerinte a közbeszéd csodafegyver, ha például olyan emberek közbeszélnek valamiről, akik tenni is tudnak.

Éppen Ferge Zsuzsának kellene tudnia, hogy ez nem így van. Csinált ő már programot gyerekszegénység ellen Gyurcsánynak, és Gyurcsány közbeszélt róla eleget, mégsem történt semmi. Gyerekszegénység maradt, és az elosztás, illetve inkább megfosztás tovább dívik országos és önkormányzati szinteken.

Persze közbeszélhetünk, de ne csak a kormányokról. Ott van ám a rengeteg szociális munkás, aki a kliensét jó esetben idegesítő pluszfeladatnak, rossz esetben ellenségnek tartja.

Alulról kellene kezdeni a reformálást.

A legkülönbözőbb helyeken talpaltam, hogy súlyos mélyszegénységben élő szerencsétlen emberek valami segélyhez juthassanak, teljesen jogszerűen. És mennyi részvétlen, kényelmes segítővel találkoztam. Akik, ha nem állok ellen, gyönyörűen elhajtottak volna melegebb égtájra. Mit művelhetnek azokkal a rászorultakkal, akik még az alapjogaikkal sincsenek tisztában. Pedig éppen a szociális munkások azok, akiket azért fizet a magyar állam (tehát mi), hogy segítsenek a bajbajutott családokon.

Egy konkrét példa az utolsó hónapokból, egy háromgyerekes családot havi negyvenezer forint befizetésére kötelezett az egyik önkormányzat, mert elmaradásuk volt a lakbérrel. Az elmaradás pedig azért lett, mert két nagyszülőt is eltemettek egy év alatt, emiatt a mai napig is tartoznak szerteszét. Örökség nincs, a havi lakbér viszont nyolcezer forintra rúg, a szoba-konyha komfort nélküli! lakásra. A szülőknek nincs munkájuk, a férj néha közmunkát végezhet, a havi bevételük családi pótlékkal együtt százezer forint körül van. Ebből negyvenezer forint kifizetését előírni képtelen elmebaj, hacsak nem akarja valaki kivégezni a családot. És fizetni kell a negyvenezret, nincs más megoldás, legalábbis a szociális ügyekért felelős, vállát vonogató rideg asszonyállat ezzel biztatott.

Az is szomorú, hogy ebből a leírásból, százból kilencvenkilencen azt hiszik, hogy hétpróbás gazemberekről van szó, pedig csak simán szerencsétlenekről. És ne legyünk nagyképűek, mert járhatunk mi még cifrábbul is.

Visszatérve a háborgásra, Fergének igaza van abban, hogy kormányzati elszántságnak, rendnek stb-nek kell lenni ahhoz, hogy az elosztás jobb legyen. De a jobb elosztás sem segít, ha a szociális területen dolgozók szemlélete alapjaiban nem változik, és nem tesznek legalább pszichikai alkalmassági vizsgát, mielőtt családokhoz nyúlnak. Mert jelenleg, tisztelet a kivételnek a legtöbbjük annyit tud a körülötte levő világról, mint Marie-Antoinette. Nem értik, hogy ha elfogyott a kenyér, a bugris nép miért nem zabál kalácsot?

Bocsánat, máskor nem fordul elő.