Magyar Gábor

/Hm. Talán Heiddeger mondta, talán jól idéztem./

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/shakesp/hamlet/hamlet.03 3. felvonás 1. szín

HAMLET Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tûri
Balsorsa minden nyûgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendõ,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minõt óhajthat a kegyes.
Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenõ;
Mert hogy mi álmok jõnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gõgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tûrõ érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tõrrel? -- Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitõl -- a nem ismert tartomány,
Melybõl nem tér meg utazó -- le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tûrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? -- Ekképp az öntudat
Belõlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerû,
Fontos merény kifordul medribõl
S elveszti "tett" nevét. -- De csöndesen!
A szép Ophelia jõ. -- Szép hölgy, imádba
Legyenek foglalva minden bûneim.