A hodfény megpihen a sötét balkonon,
Hiányzik az üveg a szobaablakon.
A villamos se jár, találatot kapott,
Némán figyelnek a sötét ház-sorok.

Egy karhatalmista csizmái döngenek,
Házukba húzódnak a fáradt emberek.
A flaszteren egy cipő kopog bátran,
Néha lövés dörren az éjszakában.

Sokan reménykedtek, várták a nagy napot,
Hogy megérkezzenek az ENSZ csapatok.
Ma már nem remélnek, szalad ki merre lát.
Apáék tegnap eladták a lakást.

A vonatok tömve és tömve a peron,
Van, aki kihajol a kormos ablakon.
Van kit nagyszülei kísértek remegve,
Fájdalom nézni a kisírt szemekbe.

A kalauz int, a vonat elrobog,
A két öreg egymás karjaiban zokog.

Győr előtt szinte kiürül a vonat,
Az utasok leszedik nehéz batyuikat.
Innen gyalog mennek a kanyargós úton,
Nehezen, mert szívük nehéz, mint az ólom.

Itt voltak gyerekek, itt voltak boldogok,
Ide vágyódnak majd, amíg szívük dobog.
De most menni kell, mert menni muszáj,
Lassan elnyeli őket az esti homály.

---------------------------------------------------------

Kedves Topiktársak, Olvasók és Felhasználók!

Eddig az összesítésig jutva (amely korántsem teljes, szerencsére már most kiegészítésre szorul) kérem, hogy fogadjátok köszönetemet a segítségért, hogy ennyi és ilyen minőségű anyag birtokába jutottunk, - illetve juttattuk azokat, akik iskolai műsorok, közművelődési alkalmak, történelemórák vagy csupán a csöndes önművelés szervezői, szerkesztői, illetve befogadói.

Köszönöm ezt a néhány éves közös munkát!

Lelkemben zendülés, harangszó
És fényes kürtök riadóznak
Oltárnál megáldott szavakból
Himnusz szól: Pro Patria Nostra!

Szabadság: ’56 reménye!
A legjobbak meghaltak érte
De emberségük csillagfénye
Fáklyát gyújt az ősz ünnepére.

Távoli csillagként derengő
Most visszatérő égi fények
„Ötvenhat” vérfoltos egéről
Visszahozzák régi reményed.

A jövő fátyolát szaggató
Égen-járt, fényes, tűztollu szél
Mesél reményről, szabadságról –
Új honfoglalásra ösztökél!

Hazát! Hol szüretkor bor dalol,
S asszonyok édes mosolyáért,
Kacagás kél a hegyoldalon –
Ahol az élet? – ember játék.

Apu elcseszett élete vagyok,
De nem engedek a kiképzőknek,
Nem engedek a félelemnek,
Én nem a munka vagyok
Rothadó palesztin szervesanyag -
A trágyadomb apró-vej nyűvei rágják a májamat,
Apu elcseszett élete vagyok,
A posztszocializmus végterméke, -
Én hazudok családot, nemzetet,
Koldusnak ebédet,
Klónná nevelt bérrabszolga -
Idióta reklám eszmék nemzet vétke,
Aluljárók hajléktalan söpredéke –
Apu mardosó lelkiismerete vagyok,

4 évenként szavazok,
Brutális rémálom Tör rám,
Aszfalton töltöm minden éjszakám,
Pusztitani támad kedvem,
Egy klón ágál nyegle kergeséggel
Rabol a szipoly és a harács -
Körülmetél az árulás!

Egy idióta hazudozik hetet havat,
Apu elcseszett élete vagyok,
Rontott hibás selejt darab,
Kilőtték a szememet
Klónná nevelt vérebek,
Maszk mögé bujtatott
Hazaárulók Veretik a tömeget
Hogy megkönnyezze 56 jubileumát
Nyugdíjas és diák -
Auschwitz könnygázaival lövetik szét
Október szent forradalmát -
Testvér mondj értünk egy imát –

Fagyott: A Hold, mint téli kobold,
Ragyogott a fekete égen,
Mutatta, hogy az agyhalottak
Elől, nem menekülök én sem.
Csak bolyongok, amíg megfagyok,
Holt lelkek jég-vitrinében,
Tüzet gyújtok és jelet adok,
Hűségem kapujához értem –

Buda és Pest, Te hősi város,
Egedre írom a fényjelem,
És amíg fáklyaként elégek:
Elátkozva, és reménytelen
Kiáltom fel a zsarnok éjbe:
Uram, én Igazságot reméltem…

***
1956: "A JÓTANÍTÁS ISKOLÁJA"

öntsd le benzinnel keszkenődet
és gyújtsd máglyádat fel magasra -
aki csak él, mindenki lássa,
már égig ér a nép haragja –
bűnre tanít, rabolva pénzünk,
a kormány és a milliárdos -
összekacsintva futni hagyja,
a parlamenti Háry Jánost –
minket kaszál a föld vigéce,
bankkölcsönt ad komisz kamatra,
így játssza nepperek kezére,
az országot, a hamis szolga –
30 ezüst, a Júdás bére -
stréber cseléd - szabadulj tőle!

***
DOBRAVERT ORSZÁG

Sietős nepper töri szavát,
Bankár reklám csúfolja nyelvünk,
Megélhetési kultúrharcos,
Mutatja így Rosszarcát nekünk.

Ellopja, ócsítja szellemünk –
Már csak a zuhanás van hátra,
Mert Pongrátz Gergely hazájában,
A pénz ült létünk trónusára –

Hamis, érték nélküli szavak –
Sunyi tekintet – tűrni tanít!
Véreink a megtagadottak:
Erdélyországtól Vajdaságig.

Nagy volt Róma,
megszületett: Cézár, Néró, Caligula -
s velük az őrült hatalom lázas víziója,
és most nekünk, mai utódoknak,
jó iskola, -
itt termett egy terhelt idióta.

Mint az égő fáklya lángja
világít a lebutított éjszakába,
akire sorsunkat bíztuk, hazudott –
lopott, csalt a klón kudarc -
és lám Öszödön lebukott,
- kimutatta foga fehérét, -
mint holmi „bűnös arc”.

Hát takarítani kell emberek!
mert elborít a tegnapi szemét –
múltat, jövőt, - gyermeket –
életnek esélyt remélni nem lehet,
megront, bemocskol,
a hitszegő, arcátlan parókanép –
Mondjuk már ki végre: Elég volt, elég!
A megcsúfolt végre talpra állt –
vérével festette a pesti utcát -
lehullt a lepel,
fegyvertelen népe ellen
támadt Szipoly és Harács!
Október 23.-án galád
maszkos seregek verték a tömeget -
Október jubileumán,
megcsúfolva a történelmet,
a Klón, fegyverrel ünnepelt.

Íme a stigma,
sárban a szabadság koszorúja,
virul, tetemre hív,
a köztársaság romjain,
az Erőszak és a Diktatúra.

ki kell adni már haragunkat,
hogy népünk újra élni kezdjen –
emlékeznek a megcsúfoltak,
kit eladtak egy lopott eben -

a vörös zsoldosok nyomában,
fekete jaj lapul a földön -
jöttek kitépni szíveinket,
hangjuk koppan a sírgödörből -

nem zengünk nekik ostobán,
csupán a halálra volt joguk -
nem alkuszunk hóhérainkkal,
hisz emberségünkért harcolunk.

szaturnusz tombol elvakultan,
mélyben a pokol tornáca vár,
így élünk mi csontig kifosztva -
hazánkat* gyalázva – ős Budán.

szennyes hazugság áradatban,
mind itt tolong - a sisere had:
mohó keze kincseket keres,
hazánk lázbeteg teste alatt.

ki kell már adni haragunkat
visszaszerezve most a jogot,
mit hamis pénzzel bitoroltak,
az elbitangolt évszázadok -

(2006. okt. 23. fájó emlékére)
A vadállat csak szükségből öl
ti viszont kéjjel gyűlölködve
Vipera könnygáz páncélököl
így jó a nép: félholtra verve

Talpig fegyverben állig pajzsban
rontottatok ránk ti rongy ebek
Hiába rítt a sok ártatlan
mert reccsent a csont s vérzett a seb

(A bűnözők szabadon járnak
Ellenük egy lépést se tesztek
Könnyedén szétlopják hazánkat
míg velünk telnek meg a sittek)

Ávós csőcselék gaz pribékek
zsarnok szolgái korrupt zsaruk
Fajtánk helyett idegent védtek
ezért lelketek pokolra jut

A szeme, kilobbant vakotás tükör -
Most már, *ránk hagyta elvetélt álmait,
Mintha még mindig egy isten állna itt,
Kit a hatalom, pimaszul meggyötör…

Ül vak trónján. Hazug miazmák között -
Kivérzett nemzete elveszni látszik,
Spongyát rá, mondod, had jöjjön egy Másik,
Ki ítéletet mond a préda fölött –

Idegen - Szövetségben a pokollal,
Kamat szolgaság – ver bilincset reánk,
Ropog a csont, vad gyarmati robotban,
Kopog ajtónkon a nemzet-árulás…

feltartott fejjel
térdig a szennyben – véres
szájjal üvöltött –

lyukas zászlók közt,
ősszel született - a szó
szabad tavasza -

"Az őszi jártdák virága: vér, százszorszép idő!
... Megálmodott fény! Hótiszta dal!
Szentek mind, kik odahullottak a porba, a kőre:
... hogy magyar legyen végre a nagyar!"

(...) A forradalom leverése után a népbíróságok százával
ítélték halálra a fiatalkorúakat, nem kímélve a 14-15 éves gyerekeket sem.Bizonyított, hogy 19 58-60-ban százá-val végezték ki ezeket a gyerekeket, fiúkat és lányokat
egyaránt, akiknek a börtönben kellett megvárniuk,míg megérnek a kötélre.Halálos ítéletük 1957-ben hangzott el, már akkor tudták, hogy nem számíthatnak kegyelemre,
hiszen naponta 3-4 társukat kísérték a cellájuk előtt a
kommunista vezér, Kádár János hóhérai. Kádár valóban a fiatalok koponyáival kövezte ki az útat az ő és pártja
trónusáig. Az ő lelkükön /ha van nekik/ szárad nem csak Rajk, Maléter, Nagy Imre, Gimes és a többi híre-
sek halála, hanem a Pesti Seácoké is, akiknek az egyedü-
li bűnük a hazaszeretet volt és akiket hamar elfelejtett
mindenki.

"...Piros vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein."

...Magyar Sándor írja " A harmadik vikágháború története" című munkájában:
...A napokban levelet kaptam Budapestről, megbízható, komply embertől.Írja: Ismét két gyerekeket akasztottak fel. Két testvért, egy fiút és egy leányt. Ikrek voltak.
Bodnár István és Éva a nevük. A levélnek nem az ad érdekességet, hogy ismét felakasztottak két gyereket, ezt
ők hetenként megteszik. Nem kettőt, tízet is. De ennek a
két gyereknek az érdekében, maguk a porkolábok kértek Kádártól kegyelmet. Kegyelmet kért a gyerekek apja is, aki vasmunkás, az anyjuk pedig textil gyárban dolgozik,
és hívatkoztak proletár származásukra.Talán éppen ezért nem volt kegyelem. Egy decemberi hajnalon 1959-ben felakasztották mindkettőt. A jelenet megindító volt. A fiúnak fehér volt a a haja, hiszen három évig űlt a siralomházban, várva a biztos halált. A lány volt a bátrabb, az erősebb. A két testvér összeölelkezett, sírva megcsókolták egymást, a lány vígasztalta a fiút -
- Ne félj, hiszen a halál nem fáj, csak az élet rossz, az
emberek gonoszak.
- A fiú sírt, risdtan nézett körűl. Részvétet, kegyelmet várt, de sehol semmi.A hóhér és a porklábok lesütötték a
szemüket. Még a papot sem engedték be hozzájuk, nehogy annak révén hír szivárogjon ki.
A lány bátran lépett az akasztófa alá, hosszú haját felhajtotta, hogy a hóhér fehér nyakára illessze a köte-
let.A hívatalos megedzett kommunista közegek elfordítot-
ták az arcukat.

"...Tizennyolcperc haláltusa
hurokkal a nyakban,
dróttal kötve ott feküsznek
arccal az agyagba..."

... Másnap már az apa és anya is halott volt. Kinyitották a gázcsapot. Ők voltak a gyerekek halálának
okozói,mert azok a többi menekülővel Ausztriába akartak szökni, de a szülők féltésükben nem engedték őket.Az apa kommunista volt,hitt az ígérgetéseknek. Azt mondta, hogy Rákosi elment, Kádárral majd jobb világ jön.Tévedett és emiatt következett be a szörnyű tragédia, az egész család pusztulása."...

"... Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja
lobogó hitünket, ki lábbal tiporja."...

KISS DÉNES

SUHANC BALLADA

Gyetyagyújtás Mansfeld Péter sírján

A fiú ott állt izzó fehéren
Arcbőre mint a fal színe
Foszlott a lelke jégverésben
A hóhért várta hogy jön e

A fiú ott állt tizenötévesen
Születésnapja halála napja lett
S amíg állott mésszel leöntve
Falakon a fény eljegesedett

Miért tűrjem el barbárok hatalmát felettem?
Lelkem bolyong, vallató szobáról szobára, -
Gyermek arcot látok, a félt homályba zárva -
Megrettent asszonyok a reményt rejtik előlem.

Oly sötét e múlt, mint a világvégi éjszaka –
Félelmet dobol a szív, a vér – könnyem pereg -
Szakadt itt csont, ín, – az ész a tébolyt érti meg,
Hogy lehet, mégis, ennyi kínnak magyarázata?

Minden arc halálos mementó – iszonyú vád!
Mert e házban vert a gonosz kétszer is tanyát!
Soha többé nem lehet béke, megnyugvás fészke -
Egy tegnap volt, pártos eszme vétkes tévedése –

idejét múlta a világ,
záptojásként bűzlik a sárga-
vörös csillag fut az égen,
bajt hoz a bűn,
a vérző húsvét utáni vágyra -

ne légy hát engedelmes
eszköze az erősebbnek!
élj a magad idejében -
rakd fel ajakad hűvös mosolyát,
és ne áruld el, ki vagy: hallgass és láss!

légy zengő százhangú vonzó titok,
akit valami ősi istenség,
jókedvében, magának alkotott -
mindegy hogy ki vagy -
csak ne add el árunak magad -
jeleket növeszt az idő:
itt a tavasz!
szertelen szellők játszanak veled,
szerelem borzolja szívedet -
íme a vigasz,
de ha kérdeznek, tagadj!
és ne légy engedelmes - ne adj
barátságot egy hazug szóért!
tegnap feszítették keresztre
a pártus tanítót – boér-hóhér
gyilkosai még itt vannak köztetek -
a sátán hetet kölykezett...

REMÉNY APORBAN

Motto:
Mit mondhat még nekünk angol, orosz és francia,
Ha általuk lettünk a népek koldusa, -

Mikor a pokol a földre leköltözött,
Gúny tárgya lettél a koldus népek között.

Szakadt bőrcafatra vertek ólmos bottal,
Bosszúért lihegve, vicsorító foggal, -

Ötvenhatos rabként vörös poklok mélyén, -
Megtagadva bérenc rabtartók szeszélyén -

Ahol minden hazafínak bitó volt a bére,
Gyilkolt a gyűlölet beteg szenvedélye -

Mementó voltál a világ szégyenére,
Mégsem kiáltottál igazságot kérve –

Tíltott igévé lett a hazaszeretet –
Isten, törvény, nemzet mind-mind oda veszett -

Ott, ahol most erény a pokoli gazság,
Ott, ahol nincs számodra, s nem lesz szabadság,

Magyarnak maradni, bármi legyen sorsod,
Ha hontalan életed könnyezve hordod, -

Magyarnak maradni ha támadnak orvúl,
Ha sebzett szívedből a vér is kicsordul -

Magyarnak maradni, bölcsőtöl a sírig,
Add meg Uram nékünk a Béke igéit -

E hazától távol, elhagyottan, árván,
Balsorsos tört végzet sötét éjszakáján,

Ha guruló arannyal kísért is a sátán,
Maradj meg magyarnak - magyar múltad árán!

Magyarnak maradni - ezer éves jussal!
Ország tolvajok közt, kínnal, könnyel, jajjal-

Felírjuk sebeink a lángoló égre,
És esküszünk pártus Istenünk sebére:

Magyarnak maradni - akkor is megérte,
Ha hűségünknek, most, koldusbot a bére -

kétoldali tükröd vagyok
ez üdvöm és élettervem
egy szép szóra kezet adok
s élek - egyre csendesebben
vagyok jó-szó, s benned visszhang,
rám dörögnek a börtönök,
ha nagy baj van - tél-országban,
üveg szilánkokra török -

élni tanul mohó élv-vágy
ha köpök, a Hold fölnyalja
énekelj csak szomorúság!
nevess rajtunk Föld bitangja!
gázszámlát hozott a postás
vakulj nyugdíjas mostoha!
sápadtan sziszeg a gázláng:
megérdemelted ostoba!