A Szilveszter-éj rám terül
és fáj és fáj kegyetlenül
Harminc éve hogy születtem
akkor bőgtem hogy meglettem
most is bőgök hogy megéltem
harminc évet
S míg harminc évem összeloptam
eljutottam
ide
Fagyott cella vak magány
az éj világol ablakán
Hogy siettem
hogy siettem
Ide?
Nem azért éltem mert kellett
élnem mégis azért kellett
Ahány torony mind megmásztam
de az Istent sose láttam
sose láttam
S mert felnéztem
úgy szaladtam
orrabuktam
orrabuktam
Rám hajol a bölcsek kara
Hát ennek meg mi a baja
Vakaróznak
összegyűlnek
konzultálnak
törvényt ülnek
Hogy mért éltem számonkérik
Számadásom
meg sem értik
Vagy megértik
azért mérik
kötéllel a harminc évig
gyűlt életem tanulságát
elégnek

Ferencváros gyászba van
Angyal Pista fogva van
Angyal Pista fogva van
Ferencváros fogva van

Szögényekér harcót ő
lecsürhézett magyarér
lecsürhézett magyarér
szögényekér

Pirosló zászlókkal is
ha már eltiporva is
nagyon eltiporva is
pirosló zászlókkal

Nemzetiszín zászlókkal
moszkoviták ellen is
a moszkoviták ellen
nemzetiszín zászlókkal

Szögény Angyal Pista
mit is képzeltél te
hát mit is képzelték
szögény Angyal Pista

Mögfogtak és fődbe gyúrtak
páncélos tatár hordák
szömetet mind rádtóták
szömét moszkoviták

Híttad Jánost a Kádárt
aki éppen játszmát kezdett
aki leült sakkozni
híttad Kádár Janit

Ordíthattál szerteszét
Kádár elmönt szerteszét
soha nem érkezék
ordíthattál szerteszét

Arccal fődbe oroszmód
cári kanok ezenmód
szajha ávó oroszmód
arccal fődbe löktek

Így már vége lelkünknek
vége telelkednek is
vége mindannyiunknak
ha vége van lelkünknek

Ugrálhatnak ablakbul
lelkünk maradékábul
rút Kállai Vicus
lelkünk maradékábul

Ugrott vóna anyjábul
minél előbb fődet ér
bizony előbb fődet ér
ugrott vóna anyjábul

Bűne előbb fődet ér
mi pediglen főszállunk
Angyal Pista! főszállunk!
Ha ők bűnük fődet ér

Angyal Pista gyászba van
Ferencváros fogva van
Magyarország fogva van
Angyal Pista gyászba van

Verje meg az Isten...

Bömbölnek az ágyúk, bomba szálldos,
Harci zaj dübörög, megremeg a város,
Füst és por az eget egész eltakarta...
Verje meg az Isten, aki ezt akarta!

Idegen tank robog, házak dőlnek romba,
Mongol sortűz lövi a magyart halomba,
Munkások hullanak az őszi avarba...
Verje meg az Isten, aki ezt akarta!

Nemzeti szín zászlók, lelkesült diákok,
Éltettek egy szabad, szebb magyar világot,
És most mind fekszenek, testük akna marta...
Verje meg az Isten, aki ezt akarta!

Szőkefürtű kislány, még egészen gyerek,
Porba tiporták a vörös harc-szekerek,
Fölkiált az égre véres-sárga arca...
Verje meg az Isten, aki ezt akarta!

Bús szél szárnyán szállong egy rom ország üszke
De tűznél maróbban ég bennük a tüske,
Hogy rajtunk taposhat barbár csizma sarka...
Verje meg az Isten, aki ezt akarja!

Verje meg az Isten, rothadjon el élve,
Örök rettegésre legyen elítélve,
Egy nemzetnek átka űzze nappal-éjjel,
Vesse ki a föld is, szórja porát széjjel.

Fenn hollók keringnek, csöndes már a város,
Bús magyarok szeme könnyektől homályos,
Gyászfelleg egünket egész eltakarta...
Verje meg az Isten, aki ezt akarta!

Ám mégis! mártíromság, gyász nem volt hiába,
Új erőt önt népünk minden hű fiába,
S minden áruláson győz majd erős karja...
Áldja meg az Isten, aki ezt akarja!

Ének 56 karácsonyára

Énekelni kéne karácsonyestére,
ráférne az ének sok híres legényre.
Verset énekelni, ellágyuló szájjal,
Jézus kis csöppségnek, s lóbálni lámpással.

Megajándékozni Boldogasszony-anyát
áhítattal, s kérni: mutassa kis fiát.
Mondókát mondani, ott állani elől,
s kérdezősködni mi új megváltónk felől.

S számára, hogy szíves üdvözletet hagyunk...
Egyszerű nagy csizmás falusiak vagyunk.
Üdvözletet annak, aki megöletett,
azonnal a drága mihelyst megszületett.

Jézus kis urunknak lábainál megholt
szabadítónk, ki a szabadság lelke volt.
...Énekelni kéne karácsonyestére,
ráférne az ének sok híres legényre.

A költő ezt a versét 1956-ban írta, megjelent kötetben – de nem ezzel a címmel.

Hitel, 1988. december 14.

Októberi halott

Fehér volt, sápadt, mint a köd.
Kopott, akár a fák.
S a nyirkos őszi lomb közé
rejtette homlokát.

A szájaszéléről rubin,
virággá nyílt szavak
peregtek szét a fű közé…
Leroskadt házfalak

pihentek barna ujjain,
szemébe bújt az ég,
s egy ország fogta könnyesen,
némán ütőerét.

Ember és magyar

Ady kérdezte sorsa éjjelén:
Lehet-e az ember, ember és magyar?
Feleltek ti bátor, szent fiúk
Lássuk: A világ most vélünk mit akar?
Vagyunk egy szálig elszánt emberek,
Kiket tiporni tovább nem lehet.
Ha kell még én is Veletek halok
Ha engedtek, Ti szent fiatalok.
Öt nap, s öt véres szörnyű éjszaka
A csillagokba írta szentelt nevetek.
Köszönöm néktek, drága szent fiúk,
Hogy visszaadtátok a csüggedő hitet,
S a barrikádok hunyó szent sugarinál
Adynak kiáltsuk szabadon ma már,
Mit az Ég falára vérrel írtatok:
Emberek vagyunk, újra magyarok!

Dutka Ákos, a 75 éves költő, Ady barátja küldte a Magyar Ifjúságnak

Magyar Ifjúság, 1956. november 3.

Budapest, 1956. Karácsony

Kő-torlaszok között, széttiport hó sarában
kapkodjuk, ami van, német húst, dán tejet,
egymást szidjuk, ha már mást szidni nem lehet,
senki se tudja, hol, mikor és hányadán van:

Európa küszöbén? vagy Hátsó-Indiában?
Eszünk, alszunk, iszunk, akinek van, meleg
ágyba is bújhatik, amellé, kit szeret,
s éjes éjszaka van már esténél korábban.

Egy város tíz után szobája ablakából
úgy bámulja merő szemmel a holdvilág
ezüst gyertyáival díszített éjszakát -

mint szegény kisgyerek, ki az ablakon át
nézi, vacogva a fagytól s vágyakozástól
a gazdagok csodás, meleg karácsonyát.

Pohárköszöntő

Egy mondatot,
egy mondatot csak,
csak egyetlen mondatot,
egy árva mondatot, ha holnap
hangot se lehet mondanod,

hangot se,
mert a pályabér
mert ám az ének örökzöld ága,
dehogyis lesz az az ág
babér;

huncut kis hóhérok mennek ölre
szavaid tisztásán
nyakadért,

s ő,
igen Ő;
Ki a Holdra Föltett,
úgy rúgja alólad ki a Földet,
hogy elzúg talpad alatt a szél,

s függsz majd:
egy vízszintes mondatért!

Egy mondatot,
egy mondatot csak,
csak egyetlen mondatot,
egy árva mondatot a Sorsnak,

hogy hallják a vakok:
kimondatott!
lássák a süketek:
leíratott!

Egy mondatot,
egy mondatot csak,
csak egyetlen mondatot:
egy félig földi,
félig csillagárvát!

arról,

mit tündököl a tenger,
bár ismered jól holdalattiságát

a csillagosban,
hol fényévek a rések,
földiek mégis
az űri keringések,

földiek,
mert iker,
mert iker bolygó
a Plútó és a Péntek,

nagy idők síkján,
az őszi földön
hol Szabadságot
az Ember úgy nyert itt:

bilinccsel együtt
töri a tengerit!

Egy mondatot,
egy mondatot csak,
csak egyetlen mondatot,
egy árva mondatot ragyogj csak:

EMBERNEK MAGYART,
MAGYARNAK EMBERIT!

1976

Krónika, December, 1956

És eljöve akkor a negyedik reggel,
sokgyermekű asszonyok indultak
a szétlőtt ablakszemek deszkakötése mögül,
félretolták Európa szeretetcsomagjait,
és úgy engedték el a férfiak fáradt arcát,
mint azok a rádió keresőjét,
és vonultak némán az emeletes házak futóárkaiban,
a kövezetre nyomtatott lánctalpak idézőjelei közt,
és idegen katonák hátráltak,
ütötte arcukat dér,
lüktető gyászba borult a tér,
és akkor az asszonyok mécsest gyújtottak,
szemük örök lobogását,
és ahogy a bögre tejet teszik a kicsi arcok elé,
olyan mozdulatokkal virágozták föl
a harcokban elesett hősök sírját.

Vásárhelyi Miklós Emlékkönyv, Budapest, 1987.

Az első versek - majd a börtön évek.
A véres hóban vergődő madár,
A kezed - arcodon az idő jelei, -
Halál járta út, mely karjaiba zár.

A csönd. A tél. A világ-egyedülség.
Az ember emésztő dühe maga ellen.
A fölingerelt eszmék, mint a tüskék,
Hűség karmai Tebenned és énbennem.

És ma? Sírásója támadt a magyarnak,
Fiai csúfolják ötvenhat kincsét -
Uram, adj megnyugvást a megtagadottnak,
Ne oltsa el lángját a keserűség.

Már égre csap az árulás illata,
Megcsúfol Júdásunk rontás szava -
Hiába múltak el a börtön évek,
Tort ülne feletted új ellenséged –

Potyog a könnyem, drága testvér,
Öklöm is hasztalan dörömböl,
Ki kiált már végre oda:
Szovjet, elég volt az örömből!
De nem, nem, nem, nincsen remény!
Mibe fogóznánk, mi, magyarok?
Pajtás, nektek a csillagos este,
Nekünk csak a rút halál vigyorog.
Újra befognak rabszolga-módra,
Látom, hogy viszik ország virágát,
Hogyan törik le a nyomorultak
Szabadságfánknak minden ágát!
Pajtás, ti csak éljetek örömben,
Mi pedig vérben harcolunk
Árva hazánkért, - és tiértetek,
Mert mi gyáván meg nem halunk!

Cellám nyitott ablakán

Cellám nyitott ablakán
berepült hozzám egy picinyke
szénfejű cinke
Társtalan voltam nagyon
s örömmel hogy ím az alkalom
társam kínálja
ráköszöntem
üdvözöltem
és meg sem várva válaszát
bezártam cellám ablakát
Érezd nálam jól magad
kedvem szerint légy szabad
Traktáltam
legjobb javaimmal
morzsával sóval almacsonkkal
vizet is raktam elébe
Jártam kedvébe ezzel-mással
tenyeremet felkínáltam
üljön bele
“Mért árválkodsz
légy a társam” – mondtam
s lágyan szugeráltam
Kis bugyuta
ne félj tőlem
Madarat?!
Embert sem öltem
Nem bántalak
dehogy bántlak
csak csak
szeretni kívánlak
Nem értette
nem az árva
vadul
verdesett a szárnya
körözött a
szűk cellában
és kicsapott
fény irányban
nagyott koppant
újra kezdte
maga volt a
maga veszte
Lezuhant
de megint támadt
máris fejem
felett szárnyalt
Madár! – üvöltöttem
s újra
Madár! Madár!
- újra újra
csaptam vágtam
végveszetten
karom csuklóm
felsebeztem
vérem szórta
vérem verte
véres madár
lett belőle
véres madár
piros madár
piros madár
piros madár

Márianosztra, 1959 – Budapest, 1998

Arccal a földnek

“Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt fetyül az ég, a föld lészen alsó.”
Zrínyi Miklós

Arccal a földnek, ahogy éltem,
élek, élő, a föld alatt,
fekete kátránypapír-éjben,
hol nem megy le, s nem kel fel a nap,

mert ragyog örökkön örökké
földdel teli szívem helyén
napvilág-halhatatlan rögökké
fényesedett emberremény,

fejjel lefele nőnek, égnek
a füvek, lombozik a fa,
és földben száll a földnek, égnek
minden csillaga, madara,

a föld alatt fordul az égbolt,
változik nappal, éjszaka,
a fönti ég csak sötétség volt,
vagy a napvilág látszata,

kátránypapír-fekete éjben,
hol nem ment le, s nem kelt fel a nap,
arccal a földnek, ahogy éltem,
élek, élő, a föld alatt.

1989.

Mikor a rózsák nyílni kezdtek

Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Már nem voltunk fiatalok –
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
Szívünkben sok friss halott.

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
Akkor is, ha férj-feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
Fogják egymás kezét.

Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben –
Emlékszel? Volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
Ragyogott, mint valaha.

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
S attól lett édesebb.

Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
Te a kertre, én terád –
Ez az öreg nyarunk szelíden betemette
Velencét és Angliát.

Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
Kezdtük nézni a holnapot –
Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
Koszorújába kapott.

Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,
De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,
Mikor a rózsák nyílni kezdtek.

Megállt az ütő bennem, annyira jó műsor volt.

Akinek van MP3 lejátszója, meg is tudja hallgatni.

Szabó László Dezső

Keserű levél Nyugatra

A sárgába - http://www.fw.hu/remekm/forum - beírókhoz KÉRÉS: mivel csak a fehért veszi át a sárga, fordítva nem, megtennék, hogy inkább a fehérbe írják be a verseket?

Eleinte talán szempont volt, hogy netről, egyszerűen átmásolható verseket tegyünk fel. Tudom, nem kis fáradság a bepötyögés, de akár az ismert antológiákból (1956, te csillag ; Piros a vér a pesti utcán ; stb ), akár máshonnan próbáljunk meg minél több 56-os verset ide menteni. Például ünnepségek szerkesztőinek sokat segítünk vele, hisz rövid időn belül már a Google-n is találat lesz az idemásolt vers. Másrészt - köszönet Nereusnak az elindításért - 2006-ban még aktuálisabbak ezek a versek, mint pl. 2002-ben.

Mikor áprilisban idemásoltam Váci Mihály versét (Sorszám: 115), gondolt közülünk bárki az idei október 23. gaztetteire?

míg amoda már könnygáz facsarta
amúgyis könnyes szemünket.

Nem volt elég a könny, mit eddig facsartak
szemeinkből, nem volt elég a parázs,
a sok üszök, mit szeemüregünkbe raktak,
nem volt elég a gyötrelmek mardosó savja,
mely szemünket üres gödrökké marta,
nem volt elég hogy szemeink gyönyörű gyöngyét
kivájták pilláink közül, mint a kagylüók drága gyöngyét,
s az sírások füzérei fűzték,
s szétpergő szilánkokra törték.

Csodálkozó kék szemünk a könnyek
arcunkba vájt medrében elszivárgott,
Szemünk olvadt ezüst tégelyéből
a könnyek [serege] sisteregve izzva sercegett
s arcunkba szörnyű jeleket égetett-vágott!

E nép könnye nem volt még elég!
E nép könnye nem volt még elég!
látását még nem vette el egészen,
még látott valamit a könnyek zuhatagán át,
még látta, felismerte a gyilkos arcokat,
még megjegyezhette, kik hajolnak fölé fegyverrel,
még látta
szerették volna hát szemét kivájni örökre
feltűzdelni a szuronyok hegyére,

hát bombát dobtak rá, fakadjon ki szeme
buggyanjon ki mint eleven seb,
ne legyen csak szivárgó üreges sötét helye,
csak két üszkös seb maradjon s a véres nyíláson
csorduljon ki vér-könnye szakadatlan,
agyveleje buggyanjon ki patakban,
csak ne lásson, ne lásson, ne lásson!

73 olvasás | Válasz | 2006. október 07. 09:54 | Sorszám: 145
Bartis Ferenc

ÉS MÉGIS ÉLÜNK!

Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben?
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak?
És mégis élünk!

Elvadult a dúlók lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hulla szikla tenyerünkbe?
És mégis élünk!

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak?
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek!?
És mégis élünk!

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége?
És mégis élünk!

Tehát:

Alföldi Géza: Tanár Úr egyszer . . . |Sorszám: 123

András Sándor: GYÁSZMISE A HATTYÚ UTCAI KOCSMÁBAN Sorszám: 29

Ágh István: A PARLAMENTNÉL Sorszám: 176

Ágh István: HALOTT Sorszám: 50

Ágh István: MAGYAR KATALIN Sorszám: 29

Ágh István: MAGYAR KATALIN Sorszám: 175

Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK! Sorszám: 169 helyén, tévesen 145 nek írva

BELLA István: ÖNÉLETRAJZ, 1996 Sorszám: 163

Benke László: Villámfénynél Sorszám: 27

Benjámin László: ELESETTEK Sorszám: 18

Benjámin László: ELESETTEK Sorszám: 110

Bereményi Géza: Corvin-köziek Sorszám: 11

Bereményi Géza: Corvin-köziek Sorszám: 182

Botár Attila: ÉVJÁRAT Sorszám: 78

Botár Attila: NÁDZUGOLY KATAMARÁNRÓL Sorszám: 126

Buda Ferenc: FALAK KÖNYVE III. Sorszám: 72

Buda Ferenc: FALAK KÖNYVE I. Sorszám: 81

Buda Ferenc: FALAK KÖNYVE VII. Sorszám: 88

Albert Camus: A MAGYAROK VÉRE Sorszám: 29

E.E. cummings: HÁLAADÁS Sorszám: 25

Döbrentei Kornél: A forradalom elsőáldozója Sorszám: 26

Döbrentei Kornél: Mi volt 1956. barátom? Sorszám: 95

Döbrentei Kornél: PECSENYÉK FORRADALMI TŰZÖN | Sorszám: 83

Dömötör Tibor: Egy Pesti srác dala Sorszám: 75

Ferdinando Durand: Ó,halott magyarok, Sorszám: 58

Faludy György: Egy helytartóhoz 25 év után Sorszám: 52

Faludy György: EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT, TE CSILLAG Sorszám: 29

Falusi Márton: Gérecz Attila öttusázik Sorszám: 188

Fodor András: HOLTAK ÉS ÉLŐK Sorszám: 66

Füst Milán : ZOKOGNI SZERETNÉK Sorszám: 29

Gérecz Attila: Ítélet Sorszám: 16

Gyurkovics Tibor: Síremlék Sorszám: 73

Gyurkovics Tibor: Levegőt, levegőt, levegőt! Sorszám: 76

ZBIGNIEW HERBERT: A MAGYAROKNAK Sorszám: 131

Ignotus Pál: NŐVÉR Sorszám: 161

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Sorszám: 187

Illyés Gyula: Levél a vízgyűjtőről és a fenyőről Sorszám: 145

Illyés Gyula: Ne feledd a tért... Sorszám: 47

Jankovich Ferenc: FORRADALOM Sorszám: 91

Jankovich Ferenc: IDEI HÓ | Sorszám: 0

Jobbágy Károly :A RÁDIÓ MELLETT Sorszám: 29

Jobbágy Károly: Mondják, a himnuszt énekelték Sorszám: 177

Justus László: Beszélgetés a miniszterelnökkel Sorszám: 181

Kabdebó Tamás: MEMENTO LIBERTATEM Sorszám: 89

Kassák Lajos: A DIKTÁTOR Sorszám: 20

Kassák Lajos: OLTHATATLAN TŰZ Sorszám: 94

Kányádi Sándor: (A Duna mentén hernyótalpak) Sorszám: 165 és 170!

Kányádi Sándor: KUPLÉ A VÖRÖS VILLAMOSRÓL Sorszám: 17

Kányádi Sándor: KUPLÉ A VÖRÖS VILLAMOSRÓL Sorszám: 126

Kányádi Sándor: NAPLÓTÖREDÉK Sorszám: 160

KENNETH KLÁRA: ANYU,TÜNTETNI MEGYEK ! Sorszám: 102

Képes Géza: NOVEMBERI ÉJ Sorszám: 71

Kiss Dénes: Nem verték le! Sorszám: 190

Kiss Dénes: SUHANC BALLADA Sorszám: 29

Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk Sorszám: 15

Kodály Zoltán: Zrínyi szózata Sorszám: 133

Kónya Lajos: A MAGYAROKHOZ Sorszám: 32

Krassó György: MÁJUSI HAJNAL Sorszám: 29

Tom KRISTENSEN: MAGYARORSZÁG Sorszám: 162

Lakatos István: IN MEMORIAM Sorszám: 29

Márai Sándor: Mennyből az angyal Sorszám: 10

Márai Sándor: Mennyből az angyal Sorszám: 29

Márai Sándor: Mennyből az angyal Sorszám: 92

Márai Sándor: Mennyből az angyal Sorszám: 143

Adam Michnik: A gyász napja, a szabadság napja Sorszám: 77

Mózsi Ferenc: HŐSÖK NÉLKÜL Sorszám: 29

Nagy Gáspár: Barátom ki már magad is halott vagy Sorszám: 68

Nagy Gáspár: ÖRÖKNYÁR: ELMÚLTAM 9 ÉVES Sorszám: 29

Nagy Gáspár: MAGYAR ABSZURD Sorszám: 29

Nagy Gáspár: Magyar abszurd Sorszám: 104

Nagy Gáspár: Októberi stációk – keserű töredékek Sorszám: 189

NAGY ISTVÁN: Indul a pesti tüntetés Sorszám: 44

Nagy László: A VÁROS CÍMERE Sorszám: 84

Nagy László: KARÁCSONY, FEKETE GLÓRIA Sorszám: 85

Szilovan Narimanidze: KÖSZÖNET Sorszám: 140

Névtelen: …Aradon így. A pesti téren is…Sorszám: 9

Névtelen: „BUDAPEST IFJUSÁGÁNAK” Sorszám: 103

Névtelen (alexander): Atyák és fiuk a fényben Sorszám: 169

Névtelen (alexander): 1 9 5 6 Sorszám: 120

Névtelen (alexander): FELSZABADULÁS Mementó az áldozatokért Sorszám: 108

Névtelen (alexander): A terror hagymáza Sorszám: 117

Névtelen: Nedeczky György budai lakos így emlékezik: Sorszám: 12

Névtelen: Októbereim Sorszám: 13

Névtelen: Piros és kék a pesti utca (Népköltés 2006 őszén) Sorszám: 185

Névtelen. Üzenem Egyszer mindenért felelni kell, Sorszám: 69

Obersovszky Gyula: CORVIN KÖZIEK BARÁTAIM Sorszám: 53

Obersovszky Gyula: Egy mondat a bitófakötélről Sorszám: 70

Obersovszky Gyula: Egy mondat a forradalomról Sorszám: 14

Obersovszky Gyula : KIK VAGYTOK TI Sorszám: 29

Obersovszky Gyula: NAGYMOGUL Sorszám: 74

Orbán Ottó :NEMZETI DAL Sorszám: 29

Örkény István: FOHÁSZ BUDAPESTÉRT Sorszám: 29

Parcsami Gábor: Nem szabad... Sorszám: 37

Pardi Anna: Inconnu tanfolyam Sorszám: 34

Octavio Paz: MEXIKO: OLIMPIA 1968 Sorszám: 179

Restár Sándor: . . . és elsietnek a krizantémok Sorszám: 67

Ramon cue Romano: Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot Sorszám: 40

Sebestyén Anikó: Azok az ötvenes évek Sorszám: 62

Simai Mihály: KÖLTŐ, MOST KELL SZÓLANOD! Sorszám: 1

SIMAI MIHÁLY: Költő, most kell szólanod! Sorszám: 45

Sinka István: ELLOPOTT SZIVÁRVÁNY Sorszám: 174

Sinka István: Hazug demokráciához Sorszám: 183

Sinka István: Nem csegődi Pista.. Sorszám: 139

Sinka István: Százezer udvar Sorszám: 90

Sinka István: Új szivárvány Sorszám: 173

Sinka István : ÜDV NÉKED IFJÚSÁG Sorszám: 29

Sinka István: ÜDV NÉKED IFJÚSÁG Sorszám: 119

Szabó Lőrinc: Sorszám: 128 MEGLEPETÉSEK

Szathmáry György: GÓLYÁK A FEKETE HAVON Sorszám: 60

Szentkúti Ferenc: HŐSKÖLTEMÉNY EGY PEST SRÁCRÓL Sorszám: 2

Tamás Ervin: SÍRKŐ HELYETT Sorszám: 6

Tamás Ervin: SÍRKŐ HELYETT Sorszám: 29

Tamási Lajos: Halottak napja Sorszám: 28

Tamási Lajos: HALOTTAK NAPJA Sorszám: 31

Tamási Lajos: HALOTTAK NAPJA Sorszám: 99

Tamási Lajos: PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN Sorszám: 7

Tamási Lajos: PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN Sorszám: 19

Tamási Lajos: PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN Sorszám: 29

JOŽO ZVONÁR TIEN: SZÍNHELY: BUDAPEST Sorszám: 132

Tollas Tibor: Bebádogoznak minden ablakot Sorszám: 54

Tollas Tibor: Bebádogoznak minden ablakot Sorszám: 184

Tollas Tibor: MINDSZENTY Sorszám: 29

Tollas Tibor: Október 23. Sorszám: 86

Tollas Tibor: TÚLÉLŐK Sorszám: 29

Tollas Tibor: TÚLÉLŐK Sorszám: 46

Tornai József: VANNAK MAGYAROK Sorszám: 29

Tóth Éva: EMLÉKVERS Sorszám: 131

Turcsány Péter: 1956 ÖRÖK OKTÓBERE 2006. október 20. Sorszám: 180

James Turner: BELÜGYMINISZTER! A KURVA ANYÁD! Sorszám: 121

Váci Mihály: Népünk legtisztább áldozása Sorszám: 112-115

Mico Vlahovic: Ave Hungária Sorszám: 55

Zas Lóránt: Novemberben Sorszám: 61