A 80 éves Kallós Zoltán néprajztudóst köszöntik ma, március 29-án, szerdán Budapesten 15 órakor a Hagyományok Házában (Budapest, Corvin tér 8.).

Kallós Zoltán néprajztudós 1926. március 26-án született Válaszúton. A Kolozsvári Tanítóképzőben (1946) és a Gheorghe Dima Zeneakadémián (1955) tanult. Magyarvistán (1946-50), majd a moldvai Lészpeden (1956-tól) tanított. Az ötvenes évek végén Marosvásárhelyen szakirányító a Népi Alkotások Házában. Rövid börtönbüntetése után ismét tanít, aztán faipari alkalmazott lesz.

A Corvin-lánc tulajdonosa (2001), Kölcsey-díjas (2003), Kossuth-díjat 1996-ban kapott.

A Balladák könyve című kötete (Szabó T. Attilával adták ki 1969-ben) több kiadást ért meg. További könyvei: Tegnap a Gyímesben jártam (1989), Balladák új könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulnék este guzsalyasba (2004).

Kallós Zoltán a Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlésének erdélyi küldötte.

A mai köszöntő rendezvényen Olsvai Imre népzenekutató bemutatja az ünnepelt Új guzsalyam mellett című könyvét, Pávai István népzenekutató pedig az Uram, irgalmazz nékünk - Moldvai szentes énekek és imádságok CD-jét. Énekszóval közreműködik Cimpu Tatajána (Diószén), Mocanu Róza (Lujzikalagor) és Laczkó Mihály (Lábnyik). A szervezők - Hagyományok Háza, Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület, Magyar Művelődési Intézet - mindenkit szeretettel várnak.

Idézet:

---

Erről a szomorú átalakulásról számolt be még a két világháború közötti időben Makkai Sándor Holttenger és Nyíró József Néma küzdelem című regénye, később Sütő András nagy sikert aratott szociográfikus vallomása: az Anyám könnyű álmot ígér. Erről a tájról, a táj fájdalmas történetéről ad képet Wass Albert több regénye és számos elbeszélése is.

---

gyertek el, az Éghajlat Könyves Kávézóba!
ha Nyíró Józsefről többet akartok megtudni
2005. aug. 31. 18 óra:
Nyiro József-est
Eloadó: Medvigy Endre irodalomkutató

csodálatos Anyaföld lehet itt

Idézet:

---

A Kolozsvár és Marosvásárhely között elterülő Mezőség szülötte volt. Válaszúton látta meg a napvilágot, s igazából egész élete során, a száműzetésben is, ennek az elhagyatott, szegénységbe merült tájnak a krónikása maradt. A Mezőség a magyarság nemzeti tragédiájának történelmi színtere: nem véres csaták fűződnek hozzá, inkább lassú sorvadás és pusztulás. A valamikor színmagyar vidéket török és tatár hordák dúlták fel, és a legyilkolt, elhurcolt magyar népesség helyére lassanként románok költöztek a hegyekből. A vidék először vegyes lakosságú, majd román többségűvé vált, ahol a magyarok csak szórványokban élnek. Erről a szomorú átalakulásról számolt be még a két világháború közötti időben Makkai Sándor Holttenger és Nyíró József Néma küzdelem című regénye, később Sütő András nagy sikert aratott szociográfikus vallomása: az Anyám könnyű álmot ígér. Erről a tájról, a táj fájdalmas történetéről ad képet Wass Albert több regénye és számos elbeszélése is.

---

(2. old.)

– Nagyon udvariasan ugyan, de visszautasította az Önnek szánt Csángó-díjat. Miért tette?

– Valóban udvarias hangnemű levelet írtam, ugyanis nem szeretném, ha politikai ügy lenne belőle. Engem nem érdekel, milyen kormány vezeti az országot, számomra az a fontos, hogy szolgálja a magyar ügyet, különösen a határon túli magyarok ügyét. A magyar népi kultúrában nincsenek sem történelmi, sem földrajzi határok, egy és ugyanaz a test vagyunk. Azért utasítottam vissza a kitüntetést, mert az utóbbi időben úgy vettem észre, nincs akarat a határon túli magyarok ügyének az előbbrevitelére. Egyébként én nem pénzért tettem mindazt, amit eddig tettem. Az ötvenes években kezdtem el ezt a munkát, azóta megszakítás nélkül teszem a dolgom. Látogatom a moldvai falvakat, gyűjtöm a szellemi és tárgyi kincseket. Ezért semmi ellenszolgáltatást nem vártam. Sőt, a Ceauşescu-rezsim alatt, ahol lehetett, ott tettek keresztbe. Sok megpróbáltatással járt a munkám, zaklatással, bekísérésekkel, az adatközlőket is megfélemlítették. Egy alkalommal például Szabófalváról érkeztünk Lészpedre Kányádi Sándorral, és a saját házigazdáim nem mertek befogadni, mert nem volt szabad. Elmentünk a rendőrségre, és megkérdeztem, hogy rezervátumban élnek ezek az emberek, nem lehet ide jönni? A válasz az volt: nekik tudni kell, hogy ki jár oda. Azt válaszoltam: itt vagyunk, és vegyék tudomásul, hogy ezután is jönni fogok.

– Véleménye szerint tehát Magyarország nem támogatja megfelelőképpen a határon túli magyarságot?

– Menjünk vissza időben a trianoni paktum utánig. A magyar kormány részéről született egy törvénytervezet, amely szerint az egész évi jövedelem egy százalékát a határon túli magyarok kulturális tevékenységére fordítják. Ebből az egy százalékból mára 0,14 százalék jut a támogatásra. Ez nagyon kevés. Pedig a szórványvidékeken kollégiumokat kellene létesíteni, iskolákat építeni, hiszen kínlódunk. Nagyon nehéz körülmények között tartjuk fenn ezeket a kollégiumokat, biztosítjuk a gyerekek étkeztetését, utaztatását és a szállást. Nem egyszerű dolog 30–40 gyermek számára mindezt biztosítani. Mindehhez járul az orvosi ellátás, a gyógyszer, majdnem ugyanannyiba kerül, mint az ellátás, hiszen a gyerekek legyengült állapotba kerülnek hozzánk, fel kell erősíteni őket vitaminnal és megfelelő táplálékkal.

– Napjainkban sok szó esik a moldvai csángók helyzetéről, úgy tűnik, sok csángószakértő van. Az Ön meglátása szerint hányan foglalkoznak érdemben ezzel a problémával?

– Mostanában mindenki csángó-szakértő lett. De fogalmuk sincs, mi van ezeknek az embereknek a lelkében. A szívük mélyén ők csak magyaroknak tartják magukat, még ott is, ahol nem tudnak magyarul. De sajnos, az iskolarendszer is összeomlott, annak idején 70 magyar iskola volt Csángóföldön. Később megszorítások történtek, egyik napról a másikra minden iskolát megszüntettek. Most ismét próbálkoznak, de véleményem szerint a magyar nyelv oktatását nem csupán fakultatív módon kell végezni. Hivatalosan be kellene vezetni az első osztálytól, meggyőződésem, hogy lesznek, akik beíratják a gyerekeiket.

– Milyen válaszra számít Zoli bácsi?

– Lehet, hogy nem is fognak válaszolni. De nem is várok választ. Én megmondtam a magamét, mindenki gondoljon a dolgok mélyére. Nem kitüntetésekre van szükségünk, hanem ki kellene dolgozni egy jól átgondolt támogatási rendszert.

(1. old.)
[img]http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/2005/08/sz050817-2.jpg[/img http://66.249.93.104/search?q=cache:3AoVtQ42L1EJ:www.hhrf.org/szabadsag/uj/index.php%3Fdatum%3D20050817+Kall%C3%B3s+Alap%C3%ADtv%C3%A1ny&hl=hu]

Kallós: Csalódott vagyok

Nem fogadta el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) által augusztus 20-a alkalmából neki adományozott Csángó-díjat Kallós Zoltán, Kossuth- és Corvin-láncdíjas néprajztudós. A Bozóki András miniszterhez, valamint a Kitüntetési Irodához címzett levelében a neves tudós megköszöni, hogy a Csángó-díjra őt találták méltónak, ám hozzáfűzi: „csalódottan tapasztalom, hogy az utóbbi időben, az általam legfontosabbnak gondolt szórványmagyar közösségek művelődési-oktatási rendszerének támogatására nincs megfelelő akarat, ezért a szülőföldön magyarként való boldogulás esélye nagyon leszűkült."

Idézet:

---

KALLÓS ALAPÍTVÁNY,
Kolozsvár
3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie 1989 nr. 16, jud. Cluj, Romania.
Tel/fax: 0040-64-198813, 262623,
mobil: 095 322370, 094 803863;
e-mail: szepgyula@ i-card.ro

---

� Válaszúton 25 évig nem volt magyar iskola, hasonlóképpen a kicsiny mezõségi falvakban, ahol megfogyatkozott a lélekszám. Most kezdenek visszajönni, s egy erõsödõ református gyülekezet kialakulása indult be. Különben idén tizenegy elsõs van Válaszúton. 3-3 magyar és román, 5 cigány. A magyarok most már, természetesen, a magyar tagozatra jönnek, amely jelenleg két, de jövõre, lehet, hogy már három tanerõs lesz, ugyanis egyre szaporodunk.

� Mitõl vonzó itt a magyar nyelvû oktatás?

� Elsõsorban azért, mert a mezõségi magyarok, még ha nem is tudnak sokszor magyarul, nem félnek megvallani magyarságukat, ellentétben a moldvaiakkal, s ezért nagyon szívesen adják magyar iskolába gyermekeiket, ha van erre lehetõség. Másodsorban, nagyon szegények az itteni emberek, nem hogy magyar, román iskola sincs, s itt van szállás- és étkezési lehetõség.

� Honnan az anyagi háttér?

Mikor alakult meg a Kallós Alapítvány?

� 1992-ben alapította Kallós Zoltán egyszemélyes alapítványként, székhelye Kolozsváron van, tevékenysége viszont Válaszúton zajlik. Zoli bácsi ugyanis itt született, ezen a kúrián, amely helyt ad néprajzi gyûjteményének, s azon kívül az 1999-ben beindult magyar anyanyelvû szórványoktatásnak: az állami iskolában tanulunk lent a faluban, viszont a gyerekek, akiket behoztunk a szórványból, azok délután itt vannak nálunk, itt tanulnak, itt étkeznek, azaz tulajdonképpen kollégiumként mûködünk.

� Hogyan jöttek rá a szórványoktatás igényére?

Házról házra jártunk a környező falvakban, hogy gyermekeket keressünk az iskolának – folytatta, majd a pirosban pompázó, zsúfolt kalotaszegi szobában ültünk le. – Négy gyermekkel indult el az oktatás 1999-ben. Az egyik gyermek harmadikos korában tanult meg írni-olvasni magyarul. Nemrég bejutott a kolozsvári Református Kollégiumba. Mára negyven iskolásnak és húsz óvodásnak biztosítjuk a taníttatását és az ehhez szükséges körülményeket.

A Borsa, a Lozsárd és a Lóna völgyéből összegyűlt gyermekek szállását eddig, a szűkös hely ellenére, a régi épületben oldották meg. Az alapítvány a Kallós-telken nyolcvan férőhelyes bentlakás építésébe fogott. A több mint 17 milliárd lejes beruházás költségeit az Apáczai és az Illyés Közalapítvány támogatásaiból fizetik. Balla Ferencet, a Kallós Alapítvány igazgatóját kérdeztük.

– Milyen szakaszába jutott az építkezés?

– A főépületnek mintegy 70 százaléka készen áll. Egyik szárnyába tavasszal be szeretnénk költözni. A régi épületben nincs már elég hely a gyermekek számára. Az újban majd korszerű körülmények között élhetnek, ott lesz a bentlakás és az ebédlő is.

– Mi lesz a régi ház sorsa, ha elkészültek az újjal?

– Kallós családi házában múzeumot, könyvtárat és kézműves műhelyeket fogunk berendezni. Az egyedülálló népviseleti és tárgyi gyűjteménynek ma csak a töredéke látható, mert egyelőre nincs hol kiállítanunk. Ennek is helye lesz, ha a gyermekek átkerülnek.

– A hatvan gyermek teljes ellátását is önök vállalták?

– Igen. Az ehhez szükséges pénz közalapítványi támogatásokból, illetve Kallós Zoltán ösztöndíjából, ami a Corvin-lánccal járó juttatásból és magánvagyonából származik, nos, ezekből áll össze. De a szülők is segítenek lehetőségeikhez mérten. Nem ritka, hogy a terményt hozzák be, aminek örülünk, mert amúgy azt is meg kellene venni.

Tanfolyamok – mentőövek?

A romániai oktatás mellőzi a népi gyermekjátékok megismertetését és a kézművesség alapfogalmainak megtanítását. Ezt a hiányosságot próbálja pótolni Balázs Gyöngyi és a Kallós Alapítvány azzal, hogy 1999-ben tanítónők számára játszóházvezetői tanfolyamot indítottak. – A kezdés óta több mint 70-en végeztek. Van, aki tovább szeretne tanulni, ezért szakosodni lehet szövésre, fazekasságra, fafaragásra és bőrözésre – foglalta össze az elnök. – Egyre többen jelentkeznek. Kis műhelyeket fogunk kialakítani a régi házban, csak mindenhez nagyon sok idő, munka és pénz kell. A híres gyűjtő, Martin György özvegye sokat segít a budapesti Hagyományok Házán keresztül. Kézműves mesterembereket küldött, hogy itt tanítsák meg a mesterségeket. Azóta már kineveltek az itteniekből egy oktatói csoportot, akiknek a munkáit Magyarországon is elismerik. Ez azért fontos, mert az oklevél onnan érkezik az itt végzetteknek.

Válaszúton felismerték, hogy a régió gazdáinak szakképzést és szaktanácsadást kell teremteni. A ’89-es változásokat követően a gyárakból hazatért emberek más lehetőség híján gazdálkodni kezdtek, viszont nem ismerték a földművelés technikáit. Új módszerekkel, vetőmagokkal, vegyszerekkel kellett őket megismertetni. A kolozsvári Állatorvosi és Agrártudományi Egyetem szakemberei ma már rendszeresen kijárnak Válaszútra. Igény szerint a legkülönbözőbb területekről tartanak előadásokat a gabonatermesztéstől, az állattartáson keresztül, a biogazdálkodásig. A gazdalapot is megrendelték nekik. Segítik őket modern eszközökhöz, vetőmagokhoz jutni, piacképesebbé válni.

Ahogyan Balázs Gyöngyi fogalmazott, ez szerteágazó és összefüggő munka. Ha a gazdák, az iskolába járó gyermekek szülei jobban keresnek, akkor több jut az oktatásra. Ha kinevelnek egy kézművességben jártas tanítónői csoportot, akkor már közösen hatékonyabban, több gyermekkel tudnak foglalkozni. Elhanyagolt szórványtérség kap lehetőséget az újraéledésre és az önmegtartásra.

Korszerű értékközvetítés

Visszautasította a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által adományozott Csángó-díjat Kallós Zoltán néprajztudós. Azzal indokolta döntését, hogy Magyarországon nincs meg a megfelelő akarat a romániai szorványmagyar közösségek művelődési-oktatási rendszerének támogatására.

Erről maga a néprajztudós nyilatkozott. Felolvasta azt a nyílt levelet, amelyet ez ügyben írt Bozóki András kulturális miniszternek. - Köszönöm megtisztelő szándékukat, miszerint az idei Csángó-díjra engem találtak méltónak. A csángók, a szórvány- és általában az anyaországtól elszakított magyar közösségek érdekében kifejtett több mint fél évszázados munkásságomat eddig is önzetlenül végeztem, és ezután is így teszem - áll a levélben.

Kallós - mint írja - több magyar kitüntetés tulajdonosaként úgy döntött, hogy ezt a díjat most nem fogadja el. - Csalódottan tapasztalom, hogy az utóbbi időben az általam legfontosabbnak gondolt szórványmagyar közösségek művelődési-oktatási rendszerének támogatására nincs megfelelő akarat, ezért a szülőföldön magyarként boldogulás esélye nagyon leszűkült. Úgy értékelem, hogy az amúgy is rohamosan fogyatkozó Kárpát-medencei magyarságnak jelen pillanatban nem a kitüntetések fontosak, hanem inkább egy jól átgondolt támogatási stratégiára lenne szükség - olvasható a néprajztudós elutasító indoklásában.

Kallós elmondta: nem ért egyet a magyarországi támogatások jelenlegi gyakorlatával. A Kallós Alapítvány tizennégy éven keresztül minden évben táboroztatott csángó gyerekeket, kivéve az idén (pénzforrások hiánya miatt), pedig nagy szükség lett volna rá, éppen az árvizek miatt. A csángó gyerekek táboroztatásának ügyét a néprajztudós szerint tolják-vonják. Most július végén történt csak meg a kiírás az idei táborokra. Hát ki fog most táboroztatni? - kérdezte Kallós, úgy vélekedve, hogy akik ilyen ügyekben döntenek, azokat nem érdekli az egész probléma. A táborozásra az alapítvány nem tudja megelőlegezni a pénzt - fűzte hozzá, megemlítve, hogy csak a bukarestiektől, azaz a Communitas Alapítványtól kaptak pénzt.

A tudós hangsúlyozta: nem szeretné, ha politikai ügyet csinálnának az egészből. - Engem nem érdekel, hogy éppen milyen kormány van Magyarországon, nekem az a fontos, hogy a magyar érdekeket és a magyar ügyet szolgáljam - fűzte hozzá.

A Kallós Alapítvány 1992-ben alakult, amikor Kallós Zoltán visszakapta a korábban államosított családi házat Válaszúton. Ez a kúria ad helyt néprajzi gyűjteményének és az 1999-ben beindult magyar anyanyelvű szórványoktatásnak. Kallós az egész vagyonát átíratta az alapítványra.

- Az, hogy mások miként számoltak el, nem érdekel minket. Alaposabban utána kellene nézni, hová folynak el a pénzek - mondta Kallós.

Még volt képe üzenni a kitüntetést méltósággal visszautasító Kallós Bátyánknak, hogy majd nézzen be hozzá és megbeszélik...