Az Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára meghirdetett Szent Erzsébet Jubileumi Év nyitó szentmiséjére november 19-én 16 órakor került sor a budapesti Szent István-bazilikában. A szentmisét Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke a püspöki konferencia tagjaival és a határon túlról érkezett magyar főpásztorokkal együtt mutatta be.

Erdő Péter bíboros szentbeszéde a Szent Erzsébet-év megnyitó szentmiséjén
november 20. 7:35

Budapest, Szent István-bazilika, 2006. november 19.

Excellenciás és Főtisztelendő Apostoli Nuncius Úr, Érsek és Püspök Urak, Főtisztelendő Oltártestvérek, Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Ünnepi esztendőt kezdünk a mai napon Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, aki 800 évvel ezelőtt született. Személyében egy világhírűvé vált magyart tisztelünk, hazánk földjének szülöttét, aki korán külföldre került és fiatal életének hősies szeretetével meghódította az akkor ismert keresztény világot. Nem véletlen, hogy tegnapelőtt Rómában nyithattuk meg a Szent Erzsébet év nemzetközi ünnepségsorozatát. Ahogyan napjainkban Boldog Kalkuttai Teréz anya üzenetét megértette az egész világ, mert a legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak iránti szeretet nagy jelét mutatta fel az embereknek, ugyanúgy a maga korában Szent Erzsébet is a szegények iránti hősies szeretet nyelvét beszélte, azt a nyelvet, amely minden nemzet szívéhez szól, amelyet minden nép megért.

2. A mai evangélium Jézus tanításának összefoglalását tartalmazza erről a hősies keresztény szeretetről. Különleges ünnepi alkalom tehát ez a mai, szinte kötelez bennünket arra, hogy Szent Erzsébet példájának üzenetéről elmélkedjünk, arról, hogy mit is jelent a keresztényi szeretet. Mert azt mondjuk, hogy ez a főparancs, azt mondjuk, hogy Szent Erzsébet történetében, példájában is ez a lényeg. Nagyon nagy dolgot jelentett ez a szeretet, mert nem egyszerűen jó indulatot, nem egyszerűen segítőkészséget tanulunk mi Krisztustól. Hanem a mai szentmisének a szentírási szakaszaiban ijesztő szavak hangzanak el. Az ellenségszeretetről van szó, arról van szó, hogy nem elég korrektnek, tisztelettudónak, igazságosnak, barátságosnak lenni a másik emberrel, hanem úgy kell szeretni a többi embert, ahogyan Isten szeret minket. És ennek keretében látjuk Szent Lukács megfogalmazásában az ellenségszeretet parancsát is. Hiszen Jézus azt mondja az evangéliumban, hogy úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Isten szeret bennünket. Azt mondja, hogy oda kell adni az életünket a többiekért, úgy ahogyan azt Ő maga tette. Ez az, amit keresztény hit nélkül aligha tudna elképzelni az ember. Vajon többet ér a másik ember élete, mint az enyém? Miért? Akkor miért kell nekem odaadni a saját életemet másokért? Ez az, ami a keresztény üzenet fényében kap értelmet. Hiszen nem arról van szó, hogy egyikünk vagy a másikunk élete, a tettei mennyit érnek. Nem arról van szó, hogy azért segítsünk valakinek, mert megérdemli, hanem arról, hogy Isten végtelenül szeret bennünket, előre szeret bennünket, még mielőtt megszületnénk, hogy Isten megbocsátó módon szeret bennünket, hűséges hozzánk akkor is, ha eltávolodunk Tőle, vár és hív bennünket, hogy térjünk vissza Hozzá, hogy boldogok lehessünk.

Tehát az ellenségszeretetet, az irgalmas és megbocsátó szeretetet kívánja Krisztus tőlünk. De hát hogyan tehetjük meg ezt mi, hogyan vehetünk mi példát magáról Istenről szeretet dolgában? Istent a bűnös ember bűne személyében nem teszi kisebbé, nem fenyegeti, nem pusztíthatja el. Mi emberek viszont, itt a földön nagy kockázatot vállalunk, hiszen kiszolgáltatott, gyönge az életünk, tudjuk azt, hogy a mindennapok tülekedésében is, aki jó akar lenni, gyakran alul marad, gyakran nem győztesként ér be a célba. Hát akkor hogyan lehet nekünk mégis ilyen kiemelkedő, legfőbb kötelességünk, hogy végtelen türelemmel és megbocsátással szeressünk mindenkit? Megengedhetjük ezt magunknak? Lehet így élni? Igen, de csak azért, mert a földi életünk nem az életünk egésze, a halállal nem fejeződik be az életünk, hanem örökkévalóságra kaptunk hivatást, és ennek az örökéletnek a tekintetében mi is, hasonlóan magához Krisztushoz, sebezhetetlenek vagyunk. Ha Hozzá ragaszkodunk, ha Vele közösségben élünk már itt a földön, akkor nem árthat nekünk semmi. Szent Pálnál olvassuk, hogy nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy kard, semmi sem árthat annak, aki Krisztus szeretetében él. Hát így vagyunk ezzel valahogy mi is, és ezért kell teljesen Istenre bízni az életünket, ebben a biztonságban, ebben a reménységben tudunk igazán szeretni. És akkor a szeretetünk nem lesz számító, nem lesz méricskélő, hanem hasonló lesz Isten nagylelkű szeretetéhez.

3. Az Árpád-házi szent királyok nemzetségének legsajátosabb és a világtörténelemben példaadó hagyományát, az életszentséget vitte tovább II. András királyunk leánya – hangsúlyozza a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ünnepi körlevelében. Mindezt azzal az egyszerűséggel tette, amely a szentet Istenhez köti. Erzsébet 1207-ben magyar földön, Sárospatakon született. Még kislányként elkerült Thüringiába, Lajos őrgróf családjához. Mi magyarok különösen magunkénak érezzük őt, de jól tudjuk, ő az egész Egyházé. Mi tette annyira vonzóvá alakját, mi az amiért személye ma is aktuális? Szent Erzsébet misztikus volt, a legtökéletesebbek közül való. Isten szeretetében élt, az evilági dolgok is Istent juttatták eszébe. Ahogy ma körülöttünk, úgy annak idején körülötte is kavargott az evilági élet, a családi viszályok, az intrikák, a hálátlanság, de a földi boldogság is. A királyi származás, a szülőföld, a vagyon, a hatalom: mind jött és ment. Erzsébet pedig imádkozott és minden körülmények között derűs maradt. Vidámmá akarta tenni az embereket. Isten- és emberszeretetének sugárzása megszelídítette rosszakaróit, beragyogta férjéhez fűződő szerelmét, családját, szegényeit.

4. A fiatal Erzsébet és Lajos őrgróf házasságot kötöttek. Szentségi házasságuk testi-lelki egység és a megszentelődés forrása lett. Olyannyira, hogy amikor Erzsébet a szeretet örömében odáig ment, hogy az éhínség idején a fejedelmi raktárakat is megnyitotta, férje, Lajos őrgróf azt felelte az áskálódó udvari előkelőségeknek: „Engedjétek jót tenni”. Az isteni vonzás, a szentségi titok erejében Erzsébet férje iránti szerelme annyira kiteljesedett, hogy beleegyezett: kövesse lelkiismerete szavát, induljon az Úr életének és halálának szent helyeit védelmezni. Később férje halálhírét is hittel és bizalommal tudta elfogadni.

Szent Erzsébet életében a szegények és rászorulók hősies szeretete a házasság szentségéből és az igazi keresztény családi élet szeretetéből sugárzott ki a távolabb állókra is. Szent Erzsébet tehát nem csupán a felebaráti segítő szeretet példaképe, hanem a keresztény házastársi és anyai szeretet vonzó példája is.

Különlegesen aktuális kérdés számunkra, hogy hogyan élte meg Szent Erzsébet a szegénység eszményét, hogyan volt a Szent Ferenc-i lelkiség nagyszerű megvalósítója. A hagiográfia történetéből tudjuk, hogy a XIII. század első évtizedeiben a kor szentjeinek életében gyakran szemléletesen ábrázolják, hogy milyen kemény, milyen szigorú, milyen megborzongató szegénységet és nyomorúságot vállalt az illető Krisztus iránti szeretetből. Assisiben járva ma is megérint bennünket, például a San Damiano kolostorban, ennek a szinte ijesztő és egyúttal tiszteletet parancsoló szegénységnek a szelleme. A későbbi elbeszélésekben azután, amelyek ugyanezekkel a szentekkel foglalkoznak, gyakran már nem a szegénység nagysága és a szenvedés keménysége dominál, hanem a szeretet, az Istenhez forduló engesztelő imádság és az embertársakért vállalt áldozat kerül előtérbe. Szent Erzsébet esetében még a korszellem sem tudta elhomályosítani a derűnek és a szeretetnek azt a lendületét, amely fiatal szívéből kezdettől áradt.

5. Életének üzenete ma is rendkívül aktuális. Szeretetből és bátran vállalni a házasságot és a gyermekeket a hiteles keresztény életszentség egyik legszebb formája. Mindnyájan kötelesek vagyunk segítő szeretettel fordulni a gyermekeket nevelő családok felé. Kötelesek vagyunk erre egyénileg is, közvetlen, személyes, konkrét segítséggel. De kötelesek vagyunk mindent megtenni azért is, hogy a társadalom ne valamiféle ajándéknak vagy könyöradománynak tekintse a családok és a gyermeknevelés támogatását. Ha ezt csupán tehertételnek látjuk, akkor mi lehet a saját életünknek, mi lehet a közösségünk életének az értelme? Az emberi életnek jár a szeretet és a segítség a többi emberek részéről. Nemcsak a harmadik világ éhező gyermekeiről szóló filmek rendítenek meg minket. Az sem hagyhat közömbösen, ha a pedagógusok mesélik, hogy milyen sok gyerek jön reggeli nélkül az iskolába. A család és a gyermekek vállalásának nem szabad, hogy szegénység legyen a következménye.

Öregjeink és betegeink számára is meg kell hogy nyíljon a szemünk és a szívünk. A fizikai segítségen túl, melyet nemcsak rokonaik, hanem az egész társadalom részéről megérdemelnek, ismét nem pusztán tehertételként, hanem az emberi élet méltóságának jogán, segítenünk kell őket abban is, hogy meglássák a szenvedés értelmét és eltaláljanak Krisztushoz. Mert nem maga a szenvedés ellenkezik az emberi méltósággal, hiszen maga Krisztus is a saját keresztjét nevezte felmagasztalásnak, hanem az ellenkezik méltóságunkkal, ha értelmetlennek, céltalannak, értéktelennek látjuk az életünket. És ez az, amiből Isten szeretete egyszer s mindenkorra kiemel minket. Ő az, aki reményt és jövőt ad nekünk.

Erre a reménységre pedig nagyon nagy szüksége van a világnak. Szüksége van azért, mert olyan történelmi időket élünk, amikor nagyon bonyolulttá válik körülöttünk az élet. Amikor nemcsak megtenni nehéz a jót, hanem meglátni is nehéz, hogy mi volna a helyes, a sokféle, bonyolult, reménytelennek látszó, szövevényes helyzetben. Még az embereknek nyújtott segítség dolgában is, bizony hitbeli éleslátás kell ahhoz, hogy rájöjjünk, ki az, aki igazán rászorul, ki az, akinek mi magunk igazán tudunk segíteni. És lehet, hogy nem is kell messze keresni, lehet, hogy elég körülnézni a családban vagy a rokonságban, lehet, hogy elég megtalálni azokat a betegeket és időseket, akik a szeretteink közé tartoznak, hogy meglátogassuk őket, hogy segítsünk nekik, hiszen maguk már nem biztos, hogy teljesen el tudják látni magukat. De ugyanígy a szeretet és a segítség sokszor a gyerekekre kell, hogy irányuljon, hiszen itt élnek köztünk és ők is rászorulnak, bizony rászorulnak a nagyobbaknak, a felnőtteknek az odafigyelő szeretetére és segítségére.

Erre a nagylelkű szeretetre segítsen meg mindannyiunkat a Szentlélek, hogy valóban Szent Erzsébet példáját kövessük, hogy valóban a krisztusi szeretet sugározzék belőlünk, és így adjunk, sugározzunk reményt másoknak is szerte Európában és az egész világon.

Ámen

Az MKPK Körlevele Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából
2006. november 18., szombat 17:11

Kedves Testvérek!

Közös Európánk az alapvető szabadságjogok egységére, valamint a gazdaság közösségére épül. Ezek az elemek adják fő mozgató rugóit. Ugyanakkor egyre többen hiányolják Európából az igazi emberséget.

800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, megszületett egy gyermek, Árpád-házi Szent Erzsébet. Még kislányként elkerült Thüringiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához. Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt, bár tudjuk: ő az egész Egyházé. Most 800 év távlatából keressük: mi tette őt Európa szívévé, miért annyira vonzó ma is az ő alakja?

I. Az Árpád-házi szent királyok nemzetségének legsajátosabb és a világtörténelemben példaadó hagyományát, az életszentséget vitte tovább II. András királyunk leánya. Mindezt azzal az egyszerűséggel tette, amely a szentet Istenhez köti. Szent Erzsébet misztikus volt, a legtökéletesebbek közül való. Isten szeretetében élt, az evilági dolgok is Istent juttatták eszébe. Ahogy körülöttünk, úgy körülötte is kavargott a múlandóság, a családi viszályok, az ármánykodók, a hálátlanok, a földi boldogság, a királyi származás, a szülőföld, a vagyon, a hatalom – mind jött és ment, Erzsébet csak imádkozott és derűs maradt. Azon munkálkodott, hogy „vidámmá tegye az embereket”. Az ő élő istenszeretetének sugárzása szelídítette meg rosszakaróit és ragyogta be férjéhez fűződő szerelmét, családját, szegényeit, egész életáldozatát.

Amikor korunk válságát vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy az nem egyszerűen pénzügyi vagy környezeti, hanem magának az embernek a válsága. Világszerte és hazánkban is fogyatkoznak a mély barátságok, egyre többen félnek házasságot kötni, gyermeket világra hozni és nevelni, mert megfogyatkozott az erősítő példa, a tapasztalat. Igen sokan áldozatul esnek a valótlanság káprázatának, miközben „való világnak” hiszik és mondják. Szükségünk van arra az egyszerűségre, amely Szent Erzsébetet a világhoz, Istenhez kötötte. A kereszténység úgy indult útjára, hogy Jézus Krisztusban felfedezték a teljes Igazságot. Valahányszor megújultunk a történelem során, ez mindig olyan embereken keresztül történt, mint Szent Benedek, Szent Ferenc, Szent Erzsébet, boldog Teréz anya, boldog Batthyány-Strattman László, akik újra indultak Krisztustól. Európának és benne nemzetünknek sincs más útja a megújulására.

II. A fiatal Erzsébet és Lajos őrgróf házasságot kötöttek. Szentségi házasságuk testi-lelki egység és a megszentelődés forrása lett. Olyannyira, hogy amikor Erzsébet a szeretet örömében odáig ment, hogy az éhínség idején a fejedelmi raktárakat is megnyitotta, férje, Lajos őrgróf azt felelte az áskálódó udvari előkelőségeknek: „Engedjétek jót tenni”.

Az isteni vonzás, a szentségi titok erejében Erzsébet férje iránti szerelme annyira kiteljesedett, hogy beleegyezett: kövesse lelkiismerete szavát, induljon az Úr életének és halálának szent helyeit védelmezni. Később a férje halálának a hírét ugyanezzel a hittel tudta elfogadni.

Az igazi szerelem, a házasság, a család „nagy titok” (Ef 5,32). Ugyanakkor bátorság is, melynek erejében két egymást szerető ember mer a családi életre vállalkozni, arra, hogy egy testté legyenek a házasságban: önátadóak, képesek Isten szeretetének befogadására és továbbadására. Az ilyen szeretet több egyszerű érzésnél, fellobbanásnál, ideiglenes kapcsolatnál, mert „nem szűnik meg soha” (1 Kor 13,8). Ismertető jegye a felbonthatatlanság. Ez köt bennünket a hűség Istenéhez.

Keljünk a család védelmére: a magunkéra és a környezetünkben lévőkére. Imádkozzunk a magyar családok egységéért, a nagyszülők, a gyermekek és távolabbi rokonok boldog együttműködéséért. Tegyük ezt az összes rendelkezésünkre álló eszközzel, példamutatással, különféle jótettekkel, tudásunkkal, szervezéssel, házas- és családcsoportok létrehozásával, a rászorulók anyagi segítésével is.

Lépjünk fel a családellenes személyiségromboló törekvésekkel szemben. Törekedjünk megélni a házasságon alapuló család misztériumát, hiszen a jó család olyan közösség, ahol az élet megtelik hűséggel, igazsággal, szépséggel és szeretettel, vagyis értelmessé válik.

Fiatalok, készüljetek boldog házasságra! Az Egyház örül szerelmeteknek. Ne hagyjátok, hogy a zátonyra futott házasságok elbátortalanítsanak benneteket! Isten hívása képessé tesz titeket arra, hogy a tisztaságra alapított házasságotokból sohase haljon ki az igaz szerelem.

Házastársak, köszönjük, hogy igent mondtatok egymásra és az életre, és hogy újra meg újra tanúságot tesztek a hűség öröméről. Legyetek érzékenyek Isten vonzására. Imádkozzatok együtt a családban, találjatok mindig időt a beszélgetésre egymással és gyermekeitekkel.

Özvegyek és egyedülállók! Nagy tisztelettel tekintünk arra a küzdelemre, amelyet az egyedüllét okozhat. Szent Erzsébet példája abban erősíthet minket, hogy minden életállapotban lehetünk önmagunkat is gazdagító ajándék mások számára.

Testvéreink, akiknek másképp alakult az életük, mint szerették volna! Szeretettel fordulunk hozzátok, hiszen a keresztség szentségének erejében ti továbbra is az Egyház közösségének tagjai vagytok. Éljétek mindennapjaitokat Isten irgalmas szeretetében bízva!

A közélet felelőseit és minden jó szándékú embert, tisztelettel és szeretettel emlékeztetünk arra, hogy közös lehetőségünk és felelősségünk mindent megtenni az életért és a családért.

III. Az Isten vonzásában élő ember szeretete és önajándékozása nem korlátozódik szűk családjára, túllép háza küszöbén és egyre tovább terjed. Szent Erzsébet hitt abban, hogy amit a legkisebbek közül egynek tesz, azt az Úrnak teszi (vö. Mt 25,40). Erre az evangéliumi igazságra képes volt ráirányítani férje figyelmét is. Így ismerte fel Lajos őrgróf Krisztust a leprásban. Erzsébet tizenkilenc évesen özvegyen maradt három gyermekével. A palotát önként elhagyta, hogy továbbra is a Krisztussal való egységben éljen a szegényekért.

Szent Erzsébet vallásossága sohasem lett önmagába forduló élménykeresés, abból a szolgálat lelkülete fakadt. Példája arra tanít minket, XXI. századi keresztényeket is, hogy megszabaduljunk a fogyasztói társadalom kényszereitől, élet- és családellenességétől, önzésétől az egymás iránti közönytől, az elhidegüléstől. Nagylelkű szeretetre bátorít minket.

IV. A mai válság megoldásának útja: visszatalálni Istenhez azon az evangéliumi módon, ahogy Árpád-házi Szent Erzsébet tette. Minden munkánk és pihenésünk, örömünk és bánatunk között keressük Istent, hogy egymásra is rátaláljunk. Így mi is megtapasztaljuk, hogy a szeretet nem magánügy, a szeretet nem tud meglenni jótettek nélkül.

Engedjünk az isteni szeretet vonzásának, győzzük le kényelmességünket, hogy Szent Erzsébet példájára mi is Európa szíve lehessünk.

Budapest, 2006. november 19.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

"Isten adjon mindnyájunknak bölcsességet, hogy népünk jelenét és nemzetünk jövőjét egyaránt jól szolgálhassuk!"

MI ÉS ISMERŐSEIM IS BIZTOSAN ÉLÜNK A DEMOKRÁCIA ÁLTAL BIZTOSÍTOTT JOGUNKKAL, TUDJUK, HOGY AZ ORBÁN VIKTOR VEZETTE FIDESZ MPSZ KELL LEADNI A VOKSUNKAT, HOGY ISMÉT ORBÁN VIKTOR MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKE LEGYEN!

Isten éltesse Orbán Viktor urat!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a parlamenti választások előtt
2006. március 14., kedd 13:29

A 2006. évi parlamenti választások kapcsán a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az alábbi üzenettel fordul a katolikus hívőkhöz. A körlevelet március 19-én olvassák fel a
katolikus templomokban.

Kedves Testvérek!

Országunk jelenéért és jövőjéért felelősséget érezve a parlamenti választások előtt szeretettel fordulunk katolikus testvéreinkhez.

Miközben örök üdvösségünkért fáradozunk, felelősek vagyunk földi hazánk sorsáért is. Életünket a teremtő Isten szándéka szerint, emberi természetünk adottságainak megfelelően, az Evangélium szellemében kell alakítanunk igazságban és szabadságban, igazságosságban és szeretetben. Az Evangélium fényében tudjuk, hogy az élet és a család védelme, az ifjúság nevelése, a munka becsülete, az emberi személy méltóságának tisztelete, olyan értékek, amelyekhez feltétlenül ragaszkodnunk kell. Felelősséget érzünk hazánk egész népéért és minden magyarért. Ugyanígy felelősek vagyunk, hogy olyan képviselőket válasszunk, akik tiszteletben tartják a vallásos emberek egyenlő jogait, és biztosítják az egyházi iskolák és szociális intézmények igazságos támogatását.

Ilyen szempontok szerint válasszunk, lelkiismeretesen vizsgáljuk meg a választási programokat, és olyan pártra, olyan jelöltre adjuk le szavazatunkat, amely, illetve aki ezeknek az értékeknek a képviseletét vállalja.

Vegyünk részt a választáson, éljünk a demokrácia által biztosított jogunkkal, és Isten előtti felelősséggel adjuk le szavazatunkat.

Isten adjon mindnyájunknak bölcsességet, hogy népünk jelenét és nemzetünk jövőjét egyaránt jól szolgálhassuk!

Budapest, 2006. március 14.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

"Titeket gyűlölni fog a világ, de engem előbb gyűlölt nálatok, mert tanúsítom, hogy a tettei gonoszak. De ne féljetek, mert én legyőztem a világot."

Több beteg, és idős ismerőseimtől tudom, hogy ma az MTV1 műsorában közvetítették, vagyis közvetítették volna az imaév megnyitását.
Szóval félig közvetítették is, de aztán csak úgy véget ért, Erdő Péter bíboros úr áldását már nem kaphatták meg az otthon betegen, meg öregen néző polgártársaink! ((

Felháborító, azt gondolom, hogy bemondhatták volna, hogy később lesznek a reklámok, stb.stb.

Az ökumenikus imahét megnyitó istentiszteletére
2006. január 15-én, vasárnap 19 órakor kerül sor a budapesti Szent István-bazilikában.

Szentbeszédet mond Erdő Péter bíboros, igehirdetést tart D. Szebik Imre evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Az istentisztelet liturgiájában az ökumenikus tanács tagegyházainak püspökei és vezető lelkipásztorai szolgálnak.

Az istentiszteletre mindenkit szeretettel hív és vár a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa.

Erdő Péter bíboros Budapesten január 15-én, Árpád-házi Szent Margit ünnepén 11 órakor a margitszigeti szabadtéri oltárnál ünnepi szentmisével nyitja meg a 2006-ra meghirdetett imaévet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében.

Szent Margit rövid életének nagy részét a szigeten élte le a XIII. században. Az idő tájt fontos egyházi központ volt a Nyulak szigete: volt itt egyháza a premontrei rendnek, kolostora domonkos és ferences szerzeteseknek, zárdája a dominikánus apácáknak. Ennek a virágzó életnek a török hódítás vetett véget a XVI. században. Az apácák számos költözködés után, közel száz évvel később a pozsonyi klarisszáknál találtak befogadásra. Ezeknek a nővéreknek utódai telepedtek vissza a szigetre a törökök kiverése után.

A szigettel szemközt fekvő budai Duna-parton ekkoriban alakult ki Neustift (Újlak) település; ennek plébánosa lett a szigetiek lelki gondozója az 1740-es években. Egyházi építményre a Margitszigeten azonban egészen a XX. század elejéig kellett várni, amikor 1907-ben József főherceg kápolnát emeltetett a romok fölé meghalt fia emlékére. Egy negyedszázaddal később Lux Károly építész „újraalkotta” a premontreiek középkori templomát, amelyet Serédi hercegprímás Szent Mihály tiszteletére benedikált.

Ez utóbbi kápolna ma is áll és működik, a korábbi azonban az ostrom áldozata lett, helyén ma is a középkori kolostor romjait látjuk. Szent Margit valószínűsített sírjára 1971-ben márvány emléktábla került, 1979 óta pedig a mindenkori esztergomi érsek szabadtéri szentmisét mutat be a sírhelynél a januári hidegben. Évről évre sok száz hívő, köztük távolabbról érkezett zarándokok vesznek részt ezen az istentiszteleten, amely méltó a keresztény aszkézis szentjének szelleméhez.

A szerkesztőség a cikkhez Szaszovszky József az Esztergom-Budapest című újságban megjelent írását használta fel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az idei esztendőre nemzeti imaévet hirdetett.

Erdő Péter bíboros Budapesten január 15-én, Árpád-házi Szent Margit ünnepén 11 órakor a margitszigeti szabadtéri oltárnál ünnepi szentmisével nyitja meg a főegyházmegyei imaévet.

A szentmisét a hagyománynak megfelelően Szent Margit sírhelyénél mutatja be 1979 óta a mindenkori esztergomi érsek.

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is számos hívőt, köztük távolabbról érkezett zarándokokat várnak az istentiszteletre, amelyen a szent királylány közbenjárását kérik nemzetünkért. A szentmisét a Magyar Katolikus Rádió élőben közvetíti.

A margitszigeti kolostor rövid története a Magyar Kurír Háttér rovatában olvasható.

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért a 2006-os esztendőre. Az alábbiakban közöljük a imaévet meghirdető körlevél szövegét.

Imaév meghirdetése a nemzet lelki megújulásáért

Kedves Testvérek!

A 2006. esztendő különleges évfordulók ideje nemzetünk történelmében. Október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezünk. De emlékezünk a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára is, arra a győzelemre, amelyet II. Mohamed szultán támadó hadseregével szemben Hunyadi János és Kapisztrán Szent János buzdítására a hazája védelmében összefogó keresztény nép aratott. Sok más évforduló mellett főleg ez a két nagy esemény indít minket arra, hogy a 2006. évre imaévet hirdessünk a nemzet lelki megújulásáért.

Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket. Ránk telepszik az elmúlt évszázadok és évtizedek tragédiáinak és kudarcainak sorozata. Vérengzések és megaláztatások. Bizalmatlanság nemzetünkön belül, az összetartás drámai hiánya: olyan seb, amely Mohácsot hozott ránk, olyan seb, amely máig nem gyógyult be. Súlyosan nehezedik ránk a reménytelenség bűne és a csüggedés kísértése is. A térség országainál jóval korábban kezdődött nálunk a gyermekellenes magatartás. A hatalom bár jólétet nem tudott biztosítani, megengedte az abortuszt, amelyet keresztények is tömegesen elkövettek. Így mintegy hatmillió magyar nem születhetett meg.

Az 1956-os forradalom bukása után sokan a hétköznapi önzésbe menekültek a dicstelennek és reménytelennek érzett jövő elől. Kezdődött a négy fal közötti kényelmes élet, amelynek nincsen távlata. Kezdődött a nagy közös dolgokban való tehetetlenség érzése, amely elől a puszta magánéletbe menekül az ember. Sok hívő ember is kételkedik abban, hogyan lehet ma keresztényként élni. És kezdődtek vagy folytatódtak XX. századi történelmünk tragédiái után a nagy elhallgatások is. Egyre több volt az olyan dolog, amiről nem volt szabad hangosan beszélni. És gyűlt társadalmunkban a bizalmatlanság, a keserűség, a sérelmek emléke és a félelem. A hétköznapi élet látszólagos nyugalma mindezeknek az elhallgatásán épült. Az utóbbi másfél évtizedben megéreztük a szabadság ízét, de ez az időszak is hozott sok csalódást; felvetette, de nem válaszolta meg az igazságosság kérdését, a teljes igazságosságét, amely a gyengét védi. Ma is hordozzuk népünk életének lelki sebeit. Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érezzük a jövő vonzását és ígéretét. Nem csupán anyagi nehézségek, a családok életét megnehezítő külső körülmények, hanem gyakran ez a jövőtlen gondolkodás is okozza, hogy nemzetünk lélekszáma rohamosan csökken, hogy népesedési összeomlásnak nézünk elébe.

Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket. Isten színe előtt minden ember élete és az egyes nemzetek élete is igazi érték. A Teremtő terve szerint jöttek létre a nemzetek. Történelmi tapasztalataik, az élet nehézségeit megoldani képes sajátos zsenialitásuk, kultúrájuk egyéni és megismételhetetlen gazdagsága értéket jelent az egész emberiség számára, és kedves a teremtő Isten előtt. A mai nemzedékre is nagy felelősség hárul, amikor ezt az örökséget hordozza. Ez az Isten színe előtti önbecsülés egyben a többi népek iránti tiszteletünk alapja is. Felülemelkedve minden elmúlt szörnyűségen, bűnön és szenvedésen, tudjunk Isten előtt bűnbánatot tartani és őszinte szívvel, emelkedett nagylelkűséggel másoknak megbocsátani! Így léphetünk valódi közösségbe az irgalmas Istennel, hiszen ahogyan Isten szolgája II. János Pál pápa tanítja, az Isteni Irgalmasság ad reményt, hogy a bűn és a gonoszság mégsem okozza vesztét az egész emberiségnek.

Imádkozzunk hát ebben az évben egyénileg és közösségileg is a magyarság lelki megújulásáért. Kérjük a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását családjainkért, hogy nagylelkű szeretettel fogadják a gyermekeket, és mindnyájan áldozatkész segítői legyünk azoknak, akik bármilyen körülmények között elfogadják a születendő emberi életet. A Boldogságos Szűz járjon közben értünk, hogy figyelmes szeretettel forduljunk az idősek és a betegek felé, hogy senkinek ne kelljen egy végigdolgozott élet után vagy betegsége terhét hordozva magányt és szükséget szenvednie. Aki az időseket megbecsüli, saját méltóságát és jövőjét becsüli meg. Szűz Mária mint a Betegek Gyógyítója járjon közben betegeinkért és mindazokért, akik gyógyításukért és ápolásukért fáradoznak. Szűz Mária mint a Bölcsesség Széke pártfogója az iskoláknak és az oktatásnak is. Kérjük támogatását, hogy hazai oktatásunk és nevelésünk minél több fiatalt elvezessen az igazság megismerésére és az igaz emberségre. Ezért vállal Egyházunk minden áldozatot, hogy katolikus szellemű iskolákat tartson fenn. Mindnyájunk kötelessége, hogy Krisztus hitében az evangéliumi erkölcs szerint teljes emberségre neveljük a fiatalokat.

Az ember ugyanis nem puszta termelő vagy fogyasztó, nem egyik tétele csupán a társadalom működésének, hanem egyetlen igazi célja. Ezért kell minden közös igyekezetnek és tervezésnek az ember igazi és teljes boldogulására irányulnia. Ennek a nagy ügynek az előmozdításában vegyük ki a részünket imádságunkkal, de egyéni és közösségi tevékenységünkkel is.

Vegyünk részt személyesen vagy imádságban a jövő év nagy lelki eseményein, január 15-én a Szent Margit tiszteletére rendezett közös engesztelő szentmisén, Szent István király ünnepén a Szent Jobb körmeneten, október 17-től 20-ig a fatimai nemzeti zarándoklaton, és más közös zarándoklatainkon hazánk és a szomszédos országok kegyhelyein. Egyházmegyéink programját az imaévre külön körlevelek fogják közölni. Plébániáinkon ajánljuk fel a közös litániákat, rózsafüzér imádságokat és más könyörgéseket erre a szándékra. Havonta egyszer tartsunk minden plébánián engesztelő szentségimádást a családok megújulásáért és a születendő gyermekekért. Kérjük Isten irgalmát hazánkra és népünkre. Kérjük, hogy szabadítson meg minket azoktól az új veszedelmektől, amelyek a jelenben és a jövőben hitünket és életünket fenyegetik. Kérjük a Magyarok Nagyasszonya és a magyar szentek közbenjárását nemzetünk lelki megújulásáért, hogy a magyarság Európa népei számára a megbékélés, a bizakodás és a keresztény hitben elfogadott valódi emberi értékek közvetítője legyen.

Irgalmas Istenünk!

Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed előtt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk. Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával. Édesanyánk, a mi Nagyasszonyunk által terjesztjük eléd kérésünket az Ő közbenjárását kérve. Egyesítjük engesztelő imáinkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad. De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez.

Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörő asszonynak, a jobb latornak bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Könyörülj meg Szűz Mária országán, hiszen az ateizmus miatt sokan nem tudják, mit cselekszenek. Add meg nekik a megtérés kegyelmét, hogy felismerjék bűneiket, és többé ne vétkezzenek!

Fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk, de minden ember vétkeiért is.

Azokért és azok helyett:

akik közömbösek, rosszakaratúak, akik nem ismernek és nem is akarnak ismerni Téged – Kérünk Téged hallgass meg minket!
akik megtagadnak, nyíltan, durván ellened támadnak, és trágár módon káromolnak –
akiknek a test, a pénz, az alkohol, és a kábítószer az istenük –
akik házasságtörésben élnek –
akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod a házasságukat –
akik magzatgyilkosságot követnek el –
akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják –
akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek –
akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek –
akik mások életére törnek –
akik önkezükkel vetnek véget életüknek –
akik Egyházadat megvetik, és akik a sátánt szolgálják.

Fogadd el könyörgésünket a neked szentelt lelkek bűneiért és mulasztásaiért!
Mindazokért, akik szentségeidben, különösen az Oltáriszentségben megbántanak.
Urunk, kérünk irgalmazz nekünk!
Istenünk, kegyelmezz és könyörülj rajtunk!
Urunk, mentsd meg országunkat Szent Fiad, Jézus Krisztus, Szeplőtelen Nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért!

Miatyánk, … Üdvözlégy, … Dicsőség

Budapest, 2006. január 1.