Hogy hol a vagyon és kié?
Lehetek egy kicsit hosszú?
Kicsit hosszú leszek
Tehát a Horn kormány már-már feledés homályába veszõ trükkjei:
(A teljesség igénye nélkül)A 168 óra címû lap a Magyar Rádió pénzén indult, a Rádió infrastruktúráját használták fel a felfuttatásához. Aztán ez a közpénzbõl "megcsinált" lap pénzt fialt, Mester Ákos saját zsebébe - ugyanis a lap, hogy, hogy nem, magántulajdon lett. Annak lett nyilvánítva.
Csak úgy. Ez a lap immár jónéhány napja nem tudja, hogy ki az a Kaya Ibrahim. Mi fantomokkal nem törõdünk, viszont azt nem tudjuk még mindig, hogy miért egy közpénzbõl mûködõ intézmény vagyonából gründolt magának lapot a Magyar Narancs által simlis privatizátornak nevezett Mester Ákos.
A Magyar Televízió 1994 után rengeteg "külsõ munkatársat" foglalkoztatott, óriási összegekrõl szóló szerzõdéseket kötöttek, amik mögött sok esetben nem is állt valós teljesítmény. De a megfizetettek mind brancsbeliek voltak. A Magyar Televízió közpénzbõl mûködik!!!
Amikor Bokros Lajos megbukott, a végkielégítését egy alapítványnak adta. Csakhogy ennek az alapítványnak az elnöskégében ott ült Bokros Lajosné õnagysága...
Érdekesség: Békesi László jóbarátja a Kanadában elítélt szaknévsoros Bodnárnak. Mellesleg õ is a fotexesek körébe tartozik.
Az olajügyekben elhíresült Energol Kft. és Conti-Car Kft. vezetõi ismertek MSZP-s körökben, így például a Csikós József nevû alak, aki MSZP-s képviselõ is volt. Az olajügyekben érintett szermélyek jórészt az MSZP holdudvarához tartoznak.
Sándor László MSZOSZ-elnök annak idején az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke volt. Ebben a minõségében 271 millióért adott el egy 645 milliós Budapest Bank-részvénycsomagot a Medicor Holding Rt.-nek. Késõbb több, mint 1 milliárd forintot dobott ki a közpénzbõl mûködõ OEÖ pénzébõl értéktelen Medicor-részvényekre. A Medicor személyi állományában, érdekes módon, MSZP-s emberek vannak.
Máté László egykori MSZP-alelnök: Az ország legjobb malmát, a nyolcmilliárd forintot érõ Budai Hengermalmot Máté László félmilliárdért vette meg, oly módon, hogy az ÁPV Rt.-ben üldögélõ barátai segítettek neki ebben, és a Postabanktól hitelt vett fel, amit azonban nem nagyon fizetett vissza. A malom nem mûködik, pedig hatalmas kapacitása és korszerû technológiája van.
Viszont a köztartozásokat fölhalmozták. Máté László köszöni, jól van...
A tv2-t mûködtetõ MTM-SBS cég (amelyben résztulajdonos Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus fõtitkára) 1998-ban tõkeemelést hajtott végre, nagyrészt az EBRD (itt volt ebédjegyosztogató és szabadság-beosztó személyzeti igazgató Németh Spontánprivatizátor Miklós) segítségével. Ehhez jelzálogba adta a frekvenciát, amit pedig a médiatörvény tételesen is
tilt. Az ORTT akkori elnöke, Révész T. Mihály (Horn embere) természetesen szemet hunyt efölött, pedig azonnal fel kellett volna bontani a céggel a szerzõdést.
tv2 ismét: a frekvenciákra pályázni lehet az ORTT-nél. A tv2 vezetésének egyik hölgyalkalmazottjának apja az ORTT pályázatokat elbíráló kuratóriumának tagja volt, amikor a tv2 nyert... A tv2 egyébként azzal kapta meg a frekvenciát, hogy kevesebb reklámidõt ígért, mint a többi pályázó - ezt persze azóta sem tartják be, de senkit nem vontak ezért (sem) felelõsségre.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy a tv2 a sugárzott reklámok után kap pénzt, de csak a pályázatban foglalt reklámidõ után fizet adót...
Kereskedelmi adók: az RTL Klub és a tv2 többmilliárdos áfatartozása mindeddig nem szúrt szemet senkinek, és úgy látszik, hogy ezek az adók nyugodtan mûködhetnek így is...holott ez azt jelenti, hogy ezek a gagyiadók az adófizetõkön élõsködnek.
Kommunisták a tömegtájékoztatásban: az MTI vezérigazgatója a borzalmas múltú Dorogi Sándor. A másik nagy hírügynökség, a Ferenczy Europress szintén a bolsevisták gyûjtõhelye: a névadó, Ferenczy József (Josef von Ferenczy), aki mellesleg Magyarország utazó nagykövete (!), 1945 után a hírhedett Katonapolitikai Osztály D-osztályát (elhárítás) irányította.
Egy müncheni bíróság adócsalásért nemrég jogerõsen felfüggesztett börtönre ítélte. Hírügynökségét olyan nevek fémjelzik, mint Pálos Tamás, az MTI egykori rettegett kommunista vezérigazgatója; Csák Elemér, a moszkvai ösztöndíjas egykori New York-i tudósító, a kommunisták megbízható embere; Bajnok Zsolt, a rosszemlékû Tájékoztatási Hivatal egykori vezetõje, a Magyar Hírlap (a
kommunista kormányok lapja) volt fõszerkesztõje. A Ferenczy Europress a német Axel Springer konszerntõl kapja a pénzét; ez a konszern a megyei lapok nagy többségét olcsón megvette 1990-ben, cserébe a régi kommunista gárda a helyén maradhatott. A bolsevisták információs terrorja töretlen.
A hírhedt Tocsik-ügy: az ÁPV Rt. tartozik különbözõ önkormányzatoknak a privatizált ingatlanok miatt. Az ÁPV nem fizet.
Alkudoznak. Az ÁPV megbízza Tocsik Mártát, hogy minél többet takarítson meg neki. A megbízás alapjául szolgáló dokumentum hamis.
Tocsik mellesleg eredményes, 800 millió forint sikerdíjat kap. Ezt aztán elosztja saját maga és az MSZP, illetve az SZDSZ pénztárnokai között. Így lesz közpénzbõl (ÁPV.Rt.) magánpénz, majd pártpénz.
Szekeres Imre szállodaügye: Szekeres és neje egy Postabank-céggel lízingeltet egy szállodát, barátaik ötlete alapján.
Szekeresék az ötletadó és a szállodát mûködtetõ barátaiknak hosszú távú bérleti szerzõdést ajánlanak. Ám kiderül, hogy ez jó üzlet, így csak egy éves bérleti szerzédés születik. A barátok szószegés miatt nem fizetnek. Az illetékes önkormányzat gyorsan kiteszi õket a szállodából, az üzletet pedig Szekeresnének az épületbe korábban, titokban bejelentett cége veszi át.
Amikor a Postabank az ilyen jellegû hitelek miatt öszeomlik, akkor a költségvetésbõl megtámogatják. Tehát: a közpénz elõször magánpénzzé, esetleg pártpénzzé válik, majd a hiányt ismét közpénzbõl pótolják, és kezdõdhet elölrõl a dolog.
Szocialista módon.
Horn-villa: Horn Gyula villáját a Postabank Rt. cége, a DOM Rt. építette meg, úgy, hogy Hornnak és családjának az elsõ kapavágástól az utolsó simításig az egész nem került többe tizenkétmillió forintnál. A II. kerületi villanegyedben, egy akkora telken.
Csak a telek többet ér...
A Postabanknak ezen az volt a haszna, hogy Horn ezzel a cég lekötelezettjévé vált.
Érdekes,hogy itt is felbukkan a
szovjet államadósság ügye: az államadósság értékesítésében rejlõ ülzeti lehetõségeket egy bizottság szétosztja a kedvezményezettek között. Kedvezményezett az, aki a szovjet adósság jogutódjában, Oroszországban talál olyan árut, amit más piacokon lehet értékesíteni. Ekkor Oroszország kifizeti az áru vételárát, a lebonyolító pedig befizeti a magyar államnak
a megfelelõ öszeget. A bonyolítónak pályázni kell erre a lehetõségre, és a befizetési arányra javaslatot kell tennie. Ez az adat szükségszerûen titkos. Ám a szocialista kormány az egész ügyletet titkosította. Az állam képviselõi, a kedvezményezettek és a döntéshozók ugyanannak a politikai körnek a tagjai! (Pál, Dunai, Kapolyi, Máté, Hujber.) Olajban is ment az adósságtörlesztés.
Ugyanez a kör - miniszteri jogon - közbeiktatjaa New Yorkban bejegyzett HFT nevû cégét, majd MOL-elnökként fogadják a saját cégük beiktatásával és hasznával érkezõ olajszállítmányt, mintha állam küldené államnak.
Vodka Zsurkon: A széphajú Baja Ferenc (akinek hajviseletérõl, akárcsak oly sok baloldali politikus belsõ romlottságot tükrözõ külsõ ziláltságáról, bármely pszichiáter tanulmányt írhatna) környezetvédelmi miniszterként alaposan megtámogatta a saját érdekeltségébe tartozó zsurki vodkagyárat - közpénzbõl.
Gigastorage-ügy: egy Bisszer Dimitrov nevû bolgár ex-titkosügynök Franciaországban egy számítógépes keménylemez-gyártó üzemet vásárolt. Ehhez jelentõs hitelt vett fel, a francia állam is támogatta több tízmillió frankkal. Hitelezett neki a HFT (résztulajdonos: az OTP) és a bécsi CW-bank (az MNB leánybankja.) A pénzt a bolgár egy amerikai számlára utalta.
A franciák, miután Dimitrov nem tartotta be a szerzõdésben foglaltakat, letartóztatták, de a pénz nem került meg. Dimitrov egyik munkatársa, Peter Dobrev a Kereskedelmi Bank exelnökének, Horn kabinetfõnökének, Apró Piroskának a férje. (Apró Piroska Apró Antal, a hírhedett bolsevik lánya.) A pénzeket kölcsönzõ bankokban tulajdonosként, igazgatósági tagként Apró Piroska baráti
köre ült. A bolgárnak hitelezett pénzek tehát a magyar költségvetésbõl is származtak, és benne volt a szocialista kör megint.
TB-ügy: Kelet-Magyarországon egy magáncég, a Zefirus BT. olcsón felvásárolja az egykori SZTK, ma TB ottani ingatlanait. A Zefirus csóró cég, így a Villamos Mûvek egyik fõosztályvezetõje - törvénytelenül - a vállalat pénzébõl átutal a Zefirusnak több százmillió forintot. Az ingatlanokat eladó TB-döntéshozók, a pénz átutalója és a Zefirus tulajdonosai ugyanannak a szocialista
klientúrának a tagjai. Az ügyben Baja Széphajú Zsurkivodkás Ferenc is érintett volt. A lényeg itt is: a döntési pozíció felhasználása közpénzek magánvagyonná alakítására.
TB ismét: az Egészségbiztosítási Önkormányzat százhatvanmilliós fizetési kezességet vállalt a Postabank érdekében (a Postaban ezzel élt is.) A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal együtt egymilliárdos tõkeemelést csináltak a Postabanknál. Az ügyek mozgatója az EÖ elnöke, EGYBEN a Postabank felügyelõbizottsági tagja, Sándor László volt, aki egyébként érintett volt a VIP-hitelek ügyében is. A közpénzbõl élõ EÖ pedig bukott egy nagyot.
TB még mindig: a közpénzek herdálására jó példa: százötvenmillió ment el a nem létezõ CM-klinika "mûködésének" támogatására, járulékelengedések elvtársi cégeknek, a sosem mûködött vényellenõrzési rendszerre kifizetett milliárdok...A haveri, elvtársi cégek megint jól jártak, a közpénzbõl élõ TB pedig ismét bukott...
Pilótajáték: Tribuszerné ügye váltotta ki a legnagyobb botrányt. Róla tudni kell, hogy a kádári titkosszolgálat egykori alezredese, késõbb MSZP-s képviselõ Lusztig Péter élettársa.
Lusztig gyaníthatóan rejtõzködésében is segítette a nõt, mégsem vonták felelõsségre bûnpártolásért
Pártingatlanok: több helyütt, például Pécsett példa van rá, hogy az MSZP az ingyen használt állami tulajdonú ingatlanokat jó pénzért kiadja vállalkozóknak, cégeknek. vagyis a közvagyonból ismét pártpénz lesz.
Xénia Láz-ügy: Czégé Zsuzsa cége, a Félixfilm Stúdió az MTV számára döbbenetesen hátrányos szerzõdés által az éppen csõd szélén álló MTV költségvetésébõl több százmillió forintot vett fel a Xénia Láz c. sorozatért. A Xénia Láz Mozgalom késõbb egyesült az úttörõmozgalommal. (!!!) A Xénia Láz Mozgalom vezetõje Schmuck Andor MSZP-s képviselõ volt, aki a Xénia-klubtag gyerekeknek családjuk anyagi helyzetét, fogyasztási szokásait és szellemi beállítottságát (!!!) tudakoló
kérdõívet küldetett szét. A sorozat egyébként Máté László MSZP-s vállalkozó egyik cégének, a WÉS Rt.-nek a termékét, egy "energiaitalt" is reklámozta, amibõl a Magyar Televíziónak viszont nem volt haszna.
Tehát: aránytalanul nagy összegû magánvagyon lett közpénzbõl (az MTV pénzébõl), és törvényellenes árureklámozás, valamint törvényellenes információgyûjtés is tarkította ezt az MSZP-s érdekeltségû történetet.
Hozzátartozik még, hogy Czégé Zsuzsa tulajdonostársa volt a meggyilkolt Prisztás József. Czégé Zsuzsa klubjában Prisztáson kívül gyakran megfordult Horn Gyula
Technomark-ügy: a fõváros közmûvállalatainak több százmilliónyi pénzét az SZDSZ-es és Hit Gyülzekezet-tag Székely Gábor (persze õ sem székely...) alpolgármester segítségével kölcsönadják magas kamatra a Technomark nevû befektetési társaságnak. A Technomark az elsõ esedékes kamatot kifizeti (magából a kölcsönbõl) Késõbb saját értéktelen papírjaival fizet.
Közben a pénz a bécsi sógornõ cégén keresztül a karibi térség felé mozog. A Technomark fizetésképtelenné válik, felszámolják.
A befektetõi oldalon (a fõvárosnál), ugyebár, bûncselekmény nincs (jóhiszemû befektetés volt...), tehát büntetés sincs.
Ám: pénz sincs. Az ügyben szereplõ nevek késõbb felbukkannak más ügyletekben is: mûvészeti kuratóriumok, fõvárosi vagyonbizottság elnöki tisztsége (!!!), stb.
Nádor '95-ügy: a magyar titkosszolgálatok a számukra nélkülözhetetlen mobiltelefon-lehallgató készülékeket a Nádor '95 Rt.-re és más magáncégekre bízták. A Nádor az 1998-ig kifizetett 3,4 milliárd forintért csak 2,4 milliárd forint értékben szállított árut.
Ráadásul ezeket az eszközöket az állam csak bérli, tulajdonosuk a magáncég. (!) Érdekes, hogy a Horn-kormány egy részben külföldi magánszemélyek által jegyzett céget bevont egy ilyen, a titkosszolgálatokat érontõ ügybe... E mögött a költségvetésbõl finanszírozott ügy mögött az MSZP-klientúrához tartozó személyek állnak...
Agrobank-ügy: a költségvetés által finanszírozott egzisztencia-hiteleket (E-hitel) az Agrobank úgy adta meg, hogy a szerzõdésbe belefoglalták: a hitelfelvevõ az E-hitellel privatizálandó vállalat részvényeinek 25 plusz 1 százalékát átadja az Agrobank egyik vezetõje, Kovács Mihály által direkt ebbõl a célból alapított cégek valamelyikének. Így tehát: a Kovács érdekeltségébe tartozó cég
tulajdosznszerzése lehetõvé teszi a hitelezett döntéseinek ismeretét, így, úgymond, kisebb a hitelkockázat. És: a közpénzbõl nyújtott E-hitel egy részével, teljesítmény nélkül, a magánvállalkozás tulajdont szerez. Vagyis: közpénzbõl ismét magánvagyon lesz.
Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke az Agrobank-vezérek (Kovács Mihály és a Dreyfusként kezelt Kunos Péter) aranyügylete kapcsán kirobbant botrány idején támogatta az Agrobankos alakokat. Surányi tehát bûnpártoló.
Pillér-ügy: a kárpótlásijegy-tulajdonosok jó hozam reményében jegyeiket a Pillér I. és a Pillér II. ingatlanalap befektetési jegyeire cserélték. Az ingatlanalapot kezelõ Prudent Invest Rt. az alapokban lévõ ingatlanok eladásával, bérbe adásával és újabbak vásárlásával igyekezett nyereséget termelni. Az ügyletekbe azonban beiktatták az Immober Rt.-t, melyet a szerzõdések szerint a vételár 2 és fél százaléka illetett meg, azonban mindenfajta tényleges tevélkenység nélkül. A Prudent Invest vezetõi
(késõ kádári gazdasági csapat) és az Immober vezetõi között régi, elvtársi kapcsolat volt. Megint jól jártak az élõsködõk. Viszont 60 millió forint értékû kárpótlási jegy eltûnt...
Mátrai Erõmû: a Horn-kormány olcsón eladta a német RWE-EVS cégnek a Mátrai Erõmûvet, olyan titkos garanciával, miszerint a cég Bükkábrányban új erõmûvi blokkokat építhet, és azokat - bár az átlagosnál sokkal drágábban termelnek áramot - közvetlenül a paksi Atomerõmû után kapcsolják rá a hálózatra, így garantálva a bevételt.
Az ÁPV vezére, Kocsis István nem sokkal az ügylet után az RWE alkalmazottja lett havi 18 ezer márkás fizetésért. Ehhez miniszteri engedély kellett, amit Csiha Judit privatizációs miniszter (aki ekkoriban vett fel 8 millió forint értékû VIP-hitelt) meg is adott. Egyebek között ez az olcsón privatizált erõmû hozta be a költségvetésbe azt a pénzt, amivel a csõd szélén álló Postabankot meg lehetett támogatni, és így VIP-hiteleket és egyéb segítségeket igénybe venni. Közvagyonból magánvagyon.
Megint.
Bizományi-ügy: 1998-ban a választási kampány idején a BÁV Rt. 15 millió forintért (!) kibérelt egy 150 négyzetméteres raktárhelyiséget az MSZP Köztársaság téri székházának pncéjében. A BÁV a környéken megszokott bérleti díjaknak (kb. 800 Ft/négyzetméter) kb. tízszeresét fizette be az MSZP számlájára. Kell-e mondani, hogy a BÁV Rt. vezetõségében is régi kommunisták üldögéltek?
A BÁV Rt. hasonló üzletet kötött az MSZOSZ-szel is, amelytõl festményeket vett. Könyv szerint a festmények értéke 200 ezer forint volt, a BÁV azonban 20, 3 millió forintot, fizetett az MSZOSZ-nek. Ez a valós érték több, mint 100-szorosa!!!
A BÁV Rt. Az ÁPV Rt. tulajdona volt, majd 1998 elején a szintén állami tulajdonú Magyar Fejlesztési bank tulajdonába került. Vagyis, ismét közpénz vált pártpénzzé.
Co-Nexus-ügy: a Co-Nexus Rt. olyan szerzõdést kötött az ÁVÜ-vel (még 1991-ben), hogy az ÁVÜ a Co-Nexusnak átad egy négymilliárd forint értékû vállalatcsomagot. László András, a Co-Nexus vezetõje nem tudott elszámolni a szerzõdésben szereplõ fizetési határidõre a pénzzel, a kiürült vállalatok értéke pedig ekkorra már meg sem közelítette a 4 milliárdot. László András cége
jó kapcsolatokat ápolt MSZP-s és Postabankos körökkel.
Globex-ügy: A Globex Rt. a bankhitelekbõl, részvényportfóliókból (köztük vidéki és fõvárosi önkormányzatok jelentõs részvényvagyonából), valamint az ezekkel kapcsolatos kötelezettségeik elmulasztásából származó vagyont a vállalat vezetõi kivonták, és Münchenben alapított vállalataikba helyezték át. Az ügyben érintett volt a Keleti-féle honcédelmi minisztérium, a Postabank és az izraeli Leumi Bank is.
Kordax-ügy: a Kordax Rt. olajban utazott, vám- és áfacsalással növelte a vagyonát. Szlovákiába szállított feldolgoásra nyersolajat,és azt benzin és gázolaj formájában hozta vissza. Ezek után nem kellett vámot fizetni. Azonban olyan készterméket is behozott a Kordax, amit nem az általa kivitt nyersanyagból készítettek. A Kordax végül 10 milliárdos köztartozást halmozott fel. A cég tulajdonosa, Kelemen Iván a cég pénzébõl az MSZP és az SZDSZ kampányát is támogatta, együtt vacsorázott
Budai Lászlóval, a Tocsik-ügyben elhíresült SZDSZ-es vállalkozóval és Petõ Ivánnal.
Ok-Tat-ügy: Az Ok-Tat tankönyvkiadó kft. a Kulturális Minisztérium támogatásában részesült. A miniszter Magyar Bálint volt, a cég egyik vezetõje Magyar Bálintné. Vagyis közpénzbõl lett ismét magánvagyon, és a cég így szerzett elõnyt a többivel szemben.
Zsinagóga-felújítás: hová tûnt a magyar állam által a Dohány utcai zsinagóga felújítására adott kb. 300 millió forint?
Zsinagóga: Fenyõ János, Zemplényi György, Szemjon Mogiljevics és Tasnádi Péter helye a Dohány utcai zsinagógában ki névtáblával van biztosítva. Az ex.-munkásõr Zoltay persze tudja, mit csinál...
Szocialista etika: Paszternák László, a dagadt bányásszakszervezeti vezér teli szájjal habzik a Fidesz-kormány ellen, követelve a bányászok életkörülményeinek javítását, ám az õ cége külföldrõl, drágán hozat be szenet. Vagyis nem a magyar bányászok munkalehetõségeit igyekszik bõvíteni...
Surányi György, a nemzetellenes pénzpolitika garanciája: mennyi kárt kell még okozni Surányinak és bandájának, hogy bíróság elé kerüljenek? A CW Bank 260 milliárdját is az adófizetõk pénzébõl tapsolták el, és Surányi köszöni, jól van; õ megmagyaráz, rámutat és elõrejelez.
Postabank: a magyar nemzetet hihetetlen összeggel megkárosító Princz Gábor Bécsbõl üzenget haza. És néha haza is jön! 2001 januárjában a Hajógyári szigeten, rendõri biztosítással (!!!) mulatozott, szórta a pénzt. A rendõrség pedig õrizte a mulatságot, ahelyett, hogy letartóztaták volna.
Budapest Bank: a magyar államnak 8000, azaz nyolcezer forint haszna volt a bank privatizációján, mert az adósságot nem a vevõ vállalta magára, hanem a költségvetés. Azaz, az adófizetõk pénzébõl törlesztettek az új tulajdonos helyett öt éven keresztül évi tízmilliárd forintot.
Magyarország kifosztása: az elvtársak húszezermilliárd forintot (6 év magyar költségvetését) lopták el tõlünk 1988 óta. Kezdõdött a dolog az 1988. évi VI. törvénnyel, amely a spontán privatizációt törvényesítette. (Emlékezzünk Grósz Károly unokaöccsére, Németh Miklósra, akinek ez történelmi bûne!!!) Nincs már magyar növényolajipar (a Feruzzi-csoport vette meg; Feruzzit késõbb
Olaszországban lelõtték a rivális maffiózók.), ami azt jelenti, hogy a korszerû magyar növényolajipart leszerelték, a gépeket olcsóbb munkaerõt adó országokba vitték, és nálunk sokkal drágábban lehet venni az étolajat, a margarint és a napraforgó-alapanyagú mosószert. A cukoriparunkat szintén áron alul kótyavetyélték el, nincs már magyar cukoripar!!!
A magyar fogyasztó pedig sokszorosát fizeti annak, amibe kerülne akkor, ha az eladáskor igenis korszerû technológiával, korszerû gépparkkal rendelkezõ gyárak - munkalehetõséget teremtve! - itthon gyártanák a cukrot. Mellesleg: a napraforgó és a cukorrépa vetésterülete jelentõsen visszaszorult, ezáltal rengeteg termelõ ment tönkre. Mindez nem volt szükségszerû, ezt azok csinálták, akik a Magyarországot vadászterületnek nézõket kiszolgálták. A magyar szeszipar is idegen kézben van. A magyar cementipar is a végét járja: már csak Hejõcsaba van magyar kézben, de ezt a gyárat fojtogatják a bankok. Nem mellékes szempont, hogy amennyiben a Magyarországon nyereségesen, magyar munkaerõvel megtermelt cement helyett külföldrõl, sokszoros áron kell venni a cementet, abban az esetben a lakásépítések is sokkal többe kerülnek, int egyébként. Stratégiai kérdés? Az.
Tehát a cementiparunkat áron alul, ok nélkül elvesztegetõ kommunisták ismét csak hazaárulást követtek el!
Energiaszektor: a Horn-féle csatlóskormány az energiaszektort is külföldi kézre adta (ráadásul egy francia ÁLLAMI cégnek, ami egyben törvényelenes is volt.) Ezt az ágazatot összesen 400 milliárd forintért adták el. Ugyanebben az idõben a britek egy hasonló nagyságrendû energiaszektort egy brit magáncégnek 11-szer ekkora áron adtak el...
Az energiaszektor is stratégiai ágazat!!!! Ki védi meg a magyar fogyasztókat a nyugat-európai áraktól?!? Semmi nem indokolta az elkótyavetyélést!
Hol a kommunisták vagyona? Mikor számol el az MSZP az egykori MSZMP-vagyonnal? Hol a KISZ vagyona? Hogy lehet, hogy az egykori KISZ-vezér Nagy Imre 1, azaz egy forintért jutott a Caola vállalatbirodalomhoz? (A Nagy Imre által vállalt köztartozások aztán eltûntek a bankkonszolidációk között...)
Contra
Nem tétlenkedett a baloldali kormánypárt
Nem kaphatják meg a helyi önkormányzatok az õket illetõ pénzt - döntött a baloldali kormány még 1994-ben. Azokért a belterületi földekért, amelyeken az állami vagyonkezelõ által eladott gázközmû áll, megfelelõ összeget kellett volna fizetnie az állami vagyonkezelõnek. A Horn-kormány azonban megpróbálta lejjebb srófolni az önkormányzatok igényét. Az cPV Rt. és a helyi vezetõségek közé beiktatott alkusz Tocsik Márta volt, s az ügyvédként eljáró üzletasszony irreálisan magas sikerdíjat markolt föl az állam javára lealkudott összeg után: 804 millió forintot. Erre az üzletre Szokai László, akkori cPV-elnök adott lehetõséget, így sokan Szokai-ügynek nevezik a Tocsik-ügyként gyakrabban
emlegetett botrányt. Az alkufolyamatban a bíróság elsõfokú ítélete szerint Boldvai László MSZP-s képviselõ befolyással üzérkedett, s ezért a testület börtönbüntetéssel sújtotta - miközben Tocsikot fölmentette. ´gy inkább Szokai-Boldvai-ügy lenne a helyesebb elnevezés - de ki emlékszik már a részletekre?...
"Az egy Tocsik-ügyön kívül tud-e valami nagyobb botrányt említeni a Horn-kormány idejébõl?" - kérdezte Kovács László szocialista pártelnök nemrég a Magyar Televízió riporterét. A politikus épp azzal élhetett vissza, hogy a köztudatban mára javarészt maguk az ügyek is feledésbe merültek. ´gy történhet, hogy Boldvai továbbra is a szocialista párt parlamenti frakciójában ül. S már azt is kevesen tudják felidézni, hogy az ügyben napvilágra került az SZDSZ érintettsége is, ennek következtében Petõ Iván pártelnök kénytelen volt lemondani, de "feledékenyen" azóta már a polgári kormány
"korrupciós ügyeit" emlegeti.
