Nincs sok különbség a Barabbást kiáltó, a guillotine mellett vérszagtól őrjöngő, a Sztálinnak, Hitlernek, Rákosinak vagy Szálasinak tapsoló tömeg között.

Idézet:

---

*Megbízható adatok alakján Magyarországon, 1950 áprilisa és 1956 októbere között, a Rákosi- Gerő vezette kurzus idején 534 60l főt, az „új szakasz” idején (21 hónap alatt) 102 372 személyt, összesen 636 973 főt marasztaltak el a bíróságok. A megvádoltak száma 961 504 fő volt. 1950 és 1953. I. negyede között a híróságok 387 000 személyt ítéltek el. 1953 nyarán az internáltak száma 5036 fő volt. (Z. T.)

A kommunizmus fekete könyve

---

Idézet:

---

*1951 tavaszán, a magyarországi ún. kitelepítés során kb. 17 ezer főt hurcoltak el Budapestről, a nagyvárosokból és a déli határszél városaiból, falvaiból. (Egyes szerzők a 17 ezres létszámot „csak” Budapestre vonatkoztatják.) A Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottsága tagjai részére készített dokumentum azt tartalmazta (1953. július 22-én, amikor a rehabilitáció kérdéséről tárgyalt a grémium), hogy az előterjesztők adatai szerint Budapestről 12 748 főt telepítettek ki, köztük számos zsidó családot is, az elhurcoltak zömét a „volt horthysta uralkodó osztályok” tagjai alkották. (Z. T)

A kommunizmus fekete könyve

---

Idézet:

---

A 8130. sz. miniszterelnöki rendelettel 1951 június közepén intézkednek "a volt kizsákmányolók Budapestről való kitelepítéséről". Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a régi rendszer tisztviselőit és más értelmiségeit maximum ötven kilós csomaggal teherautóra rakták és valamely távoli faluba vitték, nem egyszer istállóban helyezték el. Lakásuk teljes ingóságukkal elkobzásra került, amelyeket a „munkásigazgatók” és egyéb pártkáderek rézére utaltak ki. Az ott talált kulturális értékeket, mint például könyvtár, érem- és egyéb gyűjtemények mint reakciós kiadványokat, új tulajdonosaik mint "használhatatlan kacatokat" rövid úton elkótyavetyélték. Az antikváriumok megteltek értékes könyvekkel, a városi ócskapiacok pedig gondosan feldolgozott gyűjteményekkel. A máig nagyon keresett Szilágyi Sándor által szerkesztett, a Millenniumra kiadott: tíz kötetes Magyar Nemzet Története díszkötésben egy napi kereset árán antikváriumokban kapható volt. Öreg éremgyűjtők mesélik, hogy budapesti klubjukban délutánonként ezek a káderek egész bőröndnyi régi pénzt hoztak be eladásra kínálva. Egy közös asztalra kiöntve mindenki kiválogatta a saját érdeklődési területének megfelelő anyagot, amelyet az "új gazda" bármilyen nevetséges összegért - hisz valódi értékét nem ismerte - eladott.
A vidékre telepítettek között számos nyugdíjas volt található, akiktől nyugdíjukat is megvonták. Gyermekeikre nem számíthattak, hisz ínséges jövedelmük saját maguk és családjuk ellátását is alig fedezte. Nem maradt más hátra, mint a magukat a termelőszövetkezetekből kimenteni tudó parasztoknál élelmiszer fejében napszámos munkát vállalni.
Ahol valami kisipari üzem, vagy munkahely működött, a szerencsésebbeket éjjeliőrként foglalkoztatták. A Horthy rendszer mindenfajta tisztviselőjétől, katonatisztjétől, rendőrétől, csendőrétől megvonták a nyugdíját.

Hernádi Tibor 1956

---