"Mi úgy gondoljuk, hogy az emberi életnek nem az ad értelmet, hogy minél több árut minél hamarabb szemétté kell változtatni."

Interjú Lányi Andrással

– Ha le kellene rajzolnom egy budapesti intellektuelt, magát kérném fel modellnek. Tényleg beáll ebbe a gyakorlatias lelkeknek való politikai arénába?
– Ebbe én nem állok be, eszemben sincs ebben részt venni.

– De hiszen most alapított pártot.
– Nincsen ebben semmi ellentmondás. Mi a politika minőségén akarunk változtatni, mert ha nem tudunk, akkor nekünk magyaroknak végünk. Ez az ország elfordult a politikától, mert nem hisz már benne. Ha egy demokráciában a közöny az úr, akkor ott az emberek hátán fát lehet vágni, a hatalom pedig azt tesz, amit akar.

– És ezt majd éppen Lányi András pártja fogja visszafordítani?
– Megpróbáljuk helyreállítani a politizálás elveszett méltóságát. Az Élőlánc Magyarországért nem az én pártom. Olyannyira nem, hogy még elnöke sincs, hanem egy kollektíva vezeti. Az a véleményünk, hogy az Országgyűlés döntései sokszor felelőtlenek, mert nem hosszú távú szempontok befolyásolják, hanem pillanatnyi érdekek.

– Miért van az, hogy a Védegylet szerint időszerűtlen a párt megalakításra?
– Ezt tőlük kérdezze.

– Megkérdeztem, és azzal érveltek, hogy a civil formának vannak még erőtartalékai, nem kell ilyen hamar pártosodni.
– „Minden pofon mellé nem lehet rendőrt állítani”, ezt pontosan idézze, mert Rejtő Jenőtől való. Minden folyó, minden fa, minden lebetonozásra ítélt terület mellé nem lehet környezetvédőt állítani, és ha meg is teszszük, könnyen felmorzsolódunk a hadakozásban. Ehelyett inkább jó törvényeket kell hozni, amely az Országgyűlés dolga, ezért kell oda képviselőket juttatni.

– Vannak tartalékok a civileknél vagy nincsenek?
– Igaza van a Védegyletnek, vannak erőtartalékok. Az én utam elvált a Védegylettől, amelynek alapítója voltam, de civil maradtam. Ha sikerül, munkamegosztásban dolgozhatunk egymással. Jó lenne, mert ez így működik Európában is. Ez két munka, és mindkettőt el kell végezni.

– Az Élőlánc megjelenésére leginkább az SZDSZ fizethet rá a találgatások szerint. Hogy látja?
– Mi képviselőket szeretnénk bejuttatni a parlamentbe, az önkormányzatokba és az Európai Parlamentbe is. Ennyi az egész. A többi mind pletyka, találgatás és anekdota.

– Igaz, hogy ön inkább a Fideszhez kötődik informálisan?
– Az SZDSZ-ben fideszesnek tartanak, a Fideszben SZDSZ-esnek, és nekem így a legjobb. Egyre többen vagyunk olyanok, akik a két frontvonal közé szorultunk egy csomó választóval együtt, és nem hisszük el, hogy valóban két választás lenne Magyarországon. Az Élőlánc a hitetlenek, a kétkedők, a gondolkodók pártja lesz, amely nem pártérdekek között húzza meg a frontvonalat. Mi a környezetet és a benne élő embert tartjuk értéknek. Nem a betont, nem az autót, nem az olajlobbit, amely a politika jóváhagyásával tönkretesz mindent, a költségeit pedig ránk veri. Akik a globalizáció előnyeiről beszélnek, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az csak számukra előnyös. A magyarok többsége hátrányként éli meg. Mi úgy gondoljuk, hogy az emberi életnek nem az ad értelmet, hogy minél több árut minél hamarabb szemétté kell változtatni. Azt mondják, hogy a politika piszkos dolog. Most mi odamegyünk és megnézzük, hogy mitől piszkos. Az Élőláncot olyan fazonok hozták létre, akik nem a politikából akarnak megélni.

– Akármilyen fazonok, profizmus nélkül nem lesznek jó törvények.
– Lassú víz partot mos. Ingünk-gatyánk rá fog erre menni, vagyunk négyszázan a levelezőlistán, szervezzük a vidéki csoportokat, egyre többen leszünk, és főleg olyanokkal fogunk gyarapodni, akik nagyon jól tudják: amit ma itt profi politikának neveznek, abban minden a pénztől függ, semmi sem múlik a választókon.

– Pénz nélkül ezen sem lehet változtatni.
– Adományokból fogunk megélni. Van, aki telefont ad, van, aki számítógépet vagy éppen székeket hoz.

– Székeket? Hozzon mindenki egy széket? Nem az a jó kis szamizdatos, padlón borozgatós időszak hiányzik önöknek?
– Örülök, hogy szóba hozza:
az Élőláncban máris többen vannak az egykori demokratikus ellenzékből, mint az SZDSZ-ben.

"Bár, hozzá kell tennem, egyáltalán nem hiszek abban, hogy bármi eredményt el lehessen érni. Az átlagember már teljesen fals módon gondolkodik, akik döntési helyzetben vannak, azok meg a legveszélyesebb fajta emberek (Lorenz meghatározása) mert a pénz és a hatalom imádata egyesül bennük.
De, legalább kellemetlenkedjünk nekik."

*gyatra minőség, életminőség-csökkenés...