Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Jut-e a MIÉP az MDF sorsára?

   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Jut-e a MIÉP az MDF sorsára?
Antlfinger Edvárd
  Válasz | 2003. január 06. 09:45 | Sorszám: 9
Nem érzem provokatívnak.

Az elemdéefesedés itt nem jó hasonlat, tekintve a MIÉP nem volt kormányon, amúgy remélem Grespikéknek sikerül vagy szétverni vagy megújítani a pártot...

Mindkettőnek meglenne a maga haszna.

Sajnos most nincs időm elolvasni Grespik 12 pontját, akinek szintén nem kellene aktívan politizálni, mert elő-előfordult, hogy nevetségessé tett bizonyos dolgokat, amiket nem lett volna szabad, többek közt saját magát, de ebbe ne menjünk bele; ettől még tisztelem őt persze. Ami egyébként érdkelne. S valószínű igazat állít.

Még elkisgazdsádni se tud a párt ui. Csurka nem Torgyán. A MIÉP ereje nem Csurka, hanem a következetes nemzeti / MIÉP-es értelmiség. A MIÉP tagság - szemben a kisgazdákkal - nem politikai analfabétákból áll!

Az a több tucat kitűnő miép-es arc előbb-utóbb újra helyet talál magának a amagyar közéletben, mert szükség van rájuk. Nemzeti értelmiség nélkül nem lehet szó magyar Magyarországról.

Béci bácsi
  Válasz | 2003. január 04. 18:50 | Sorszám: 8
Hát én nagyon remélem,nem.Szvsz nagyon felkészülten és tisztességesen politizáltak a Parlamentben.Hiányuk majd egyre szembetünőbb lesz.Kár lenne értük.
GM
  Válasz | 2003. január 04. 11:17 | Sorszám: 7
Megkértem a moderátort, hogy írja át címet a "Jut-e a MIÉP az FKGP sorsára?"-ra. Azt hiszem ez már korrekt, és jó párhuzam. Ha egy jelentős megújuláson mem megy át a MIÉP, akkor az FKGP-hez hasonlóan hosszú ideig, de lassan fog sorvadozni. A 2006 választásoknál az egész jobboldal eredménye szempontjából döntő lehet ez.
GM
  Válasz | 2003. január 02. 23:00 | Sorszám: 6
"Amúgy jórészt igaza van,bár a FIDESZ és a MASZOP összeesküvése orbitális baromság."

Persze, hogy az, én csak bemásoltam, bár akkor még nem is olvastam...

GM
  Válasz | 2003. január 02. 22:59 | Sorszám: 5
"Azt hiszem, nem jogos a kérdés."

Igaz. Provokatív voltam a "Jut-e a Fidesz az MDF sorsára?" című topic miatt...

GM
  Válasz | 2003. január 02. 22:57 | Sorszám: 4
http://www.extra.hu/tudosito/

Grespik hívta fel rá a figyelmet a Hírtévén, meg említett valami lapot, ahol holnap az ő írása is mergjelenik...

Turul
  Válasz | 2003. január 02. 22:55 | Sorszám: 3
Azt hiszem, nem jogos a kérdés.
Az MDF féle szerepet nem lehet még egyszer eljátszani.

A nemzeti radikalizmus, az igazság keresése és kimondása, nem MIÉP függő. Mindegy, minek nevezik, a tömegek hite, hazaszeretete adja az erőt.
Az egy más kérdés, hogy nem volt eddig alternatíva.
Lehet, hogy önmaga lesz.

k.o.
  Válasz | 2003. január 02. 22:45 | Sorszám: 2
Ami először megüt:a dátum.Hol közölték eddig ezt a nyílt levelet?Én még nem hallottam róla eddig.

Amúgy jórészt igaza van,bár a FIDESZ és a MASZOP összeesküvése orbitális baromság.A potenciális MIÉP szavazók nemcsak a FIDESZ suttogó propagandája miatt tántorodtak el,hanem sok estben-magamról is beszélek-elriasztotta őket Franka és Hegedűs ostoba vulgárantiszemitizmusa,iletve taszította a párt reménytelenül avítt,nem is annyira nemzeti radikális,mint inkább horthysta ultrakonzervatív attitűdje.Ha ezeken a dolgokon nem változtatnak,akkor a politikai élet süllyesztőjében a helyük.

GM
  Válasz | 2003. január 02. 22:22 | Sorszám: 1
Egy nyílt levél Csurkának (amit Grespik említett a hírtévén):

A BUKÁS XII pontja

Tisztelt Elnök Úr!

Engedd meg, hogy - nem könnyu vajúdást követoen született - apokrif gondolataimat asztalodra helyezzem. Remélem, megbocsátasz értük - hisz' ismersz és tudom, hogy mindig bíztál bennem; kérlek, tedd ezután is. Jövonk közös, reményeink azonosak. Írásommal ezt a közös jövot szeretném szolgálni.

A 2002. évi magyar országgyulési választások - számomra - a következo konklúzióval zárultak: a magyar nemzeti radikalizmust. - legalábbis annak a Magyar Igazság és Élet Pártja által megjelenített formáját - a magyar választópolgárok NEM IGÉNYLIK. "Szélsoségesebben" fogalmazva: ne akarjunk megváltani egy népet, amely nem óhajtja, hogy megváltassék.

Hamisnak bizonyult (?) küldetéstudat vezérelte MIÉP-esként fel kell tennem a kérdést: abban a budapesti választói körzetben, ahol a szavazók számára ötször vagy hatszor többet ért a szocialista embertípus által megszemélyesített norma, mint az általam (rosszul?) közvetített emberi-erkölcsi értékrend; abban a városban, ahol a Szanyi Tibor-típusú maffiózók abszolút többséget szerezhettek kerületükben; abban az országban, ahol a kommunista dúlást követo években a posztkommunisták a nép szabad akaratából kerülhetnek újból hatalomra: tehát ebben a körzetben, ebben a városban, ebben az országban "politikusként." nekem, dr. Fenke Ferencnek van-e mit keresnem?


1. Az MSZP és az SZDSZ szerepe.

A 2002.-es országgyulési választások a magyar kriptokommunisták számára az utolsó lehetoséget kínálták ahhoz, hogy végleg megszerezhessék az uralmat a magyar nép, a magyar jövo, a magyar föld, a magyar nemzeti vagyon, a magyar lelkek felett. A lehetoség - számukra - nem azért "utolsó", mert egy esetleges választási vereséget követoen összelopkodott ingatlanjaik és ingóságaik, a magyar életet alapvetoen befolyásoló pozícióik vagy "ad absurdum" írott és elektronikus sajtójuk került volna veszélybe, hanem azért, mert - újabb, ellenékben töltött négy év alatt - megbízóik bizalmát veszítették volna el ; ezt az MSZP és az 'SZDSZ - különösen e pártok prominensei - képletesen bár , de - nem élték volna túl. Ok tudták, hogy számukra "ez a harc lesz a végso" és ezt a végso harcot bármi áron, de meg kell nyerniük. Pénz, erkölcs, emberélet nem számít. Hazudni, csalni, zsarolni, lopni, lefizetni, megfenyegetni, de NYERNI! A MIÉP viszont - és a FIDESZ is - alábecsülte - és ezáltal képtelen volt ellensúlyozni - a választások elotti három-négy hónapban kibontakozott, hihetetlenül agresszív és gusztustalan, magyarellenes - a választók jelentos százalékát magával ragadó -, leginkább a nácik frazeológiáját használó szocialista-szabaddemokrata kampány számunkra (és hitem szerint nemzetünk számára is) végzetesnek bizonyult hatását. E zabrálásra szakosodott, maffia-típusú, a társadalmat hihetetlenül behálózó, antidemokratikus politikai együttesrol azért nem ejtenék több szót, mert - végtére is - azt adta, ami lényege; nem okozott csalódást. Ami viszont számomra érthetetlen: a magyar politikai jobboldalnak - különösen a MIÉP-nek - erre az elképeszto posztkommunista és poszt-ÁVH-s nyomulásra adott, minden képzeletet alulmúló reakciója. Vezérkarunk ne tudta volna, kikkel állunk szemben?


II. A FIDESZ szerepe.

Látnunk kell, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja a FIDESZ megítélésében is megbocsáthatatlan hibákat vétett. A FIDESZ iránti - idonként kritikátlan- simulékonyság, a markáns különvélemény hangoztatásának hiánya választóink felé egyfajta riasztó "negatív kampány" erejével hatott. Alulértékeltük azt az - újkori magyar történelemben egyedülálló - akciósorozatot, mely a FIDESZ nevéhez fuzodik: jelesül azt, hogy MINDEN politikai párt, mely 1990 óta a FIDESZ-t támogatta - vagy melyet a FIDESZ támogatott -, megszunt önálló politikai tényezoként létezni (és itt hadd, ne tekintsem az MDF-et "önálló politikai tényezonek")! Az, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum vagy a Független Kisgazdapárt megsemmisülésében mily mérvu "de facto" szerepet játszott a FIDESZ, ill. Orbán Viktor, hosszabb lélegzetu muben lenne összefoglalható, de a végeredményt ismerjük: lezajlott a magyar politikai jobboldal: integrálása (talán helyesebb lenne a "megszunés" szó használata) Mi pedig nem fogadtuk el, hogy ebbe a neológ virtuális ,,jobboldalba" NEM FÉR BELE az egyetlen magyar nemzeti radikális párt; nem ismertük fel, hogy azt , azaz a MIÉP-et Orbán Viktornak nem integrálnia , hanem kiiktatnia kell méghozzá úgy, hogy kampány-"menetelése" közben potenciális választóink - mint "egyedül üdvözítoben" - az új FIDESZ- frazeológiában ismerjék fel a létezo politikai jobboldalon belüli egyetlen alternatívát Nem vetettünk számot azzal - bár OK kello hangsúllyal és számos alkalommal szóvá is tették - hogy kitárulkozásaink, felajánlkozásaink, a MIÉP már-már visszataszító altruizmusa a FIDESZ "nemzeti" liberális eszmerendszerét, "eurokonformitásra" való törekvését - mint mikor a nejével sétáló tisztes családapát a város ismert ribanca harsányan üdvözli a fotéren - mérhetetlenül zavarja. Nem ismertük fel annak jelentoségét, hogy a FIDESZ aktivisták - a híveket lebeszélendo abbéli szándékukról, hogy a MIÉP-re szavazzanak (azért ne ránk szavazzanak, mert esetleges szavazatvesztés esetén "nyerhet az MSZP, és veszélybe kerülhet a következo négy év 'polgári' kormányzása") már 2001 oszén elkezdték járni a templomokat. És ezt most alulírott és nem bizonyos Horn Gyula mondja! Így vált 2002. márciusának végére - nem csak az én választói kerületemben - a hívok (és köztük jelentos számú korábbi MIÉP-szimpatizáns) 90%-a FIDESZ-szavazóvá! (Nota bene: közvetve éppen ezáltal veszítette el az országgyulési választásokat a FIDESZ; de ez számukra vélhetoen kisebb súllyal esik a latba, mint ama tény, hogy sikerült a MIÉP-et "kipottyantani" a parlamentbol!) A FIDESZ vezetoi - alávaló módon!

-abban reménykedtek, hogy suttogó propagandájukkal, az elcsent MIÉP szavazatokkal sikerül majd abszolút többséget szerezniük a Parlamentben -de elszámították magukat és veszítettek, de sebaj!... A lényeg az, hogy nem sérült pártjuk, az Országgyulés és Magyarország "európaiuniós" "megfelelosége"; a MIÉP immár nem "tényezo" - és ez - mint Pokorni elnök Úr már április 8.-án sietett utalni rá: saját választási gyozelmüknél is fontosabb!

A választási kampány hevében sem kampányfonökünk, sem pártom egyetlen potens személyisége nem vette komolyan fent vázolt FIDESZ-akciókra utaló figyelmeztetésemet, miszerint a FIDESZ - most már a templomokban (és nem csak a templomokban) - ellenünk is agitál, és azt, hogy ezen tevékenységében - I talán a reformátusokat kivéve - mindegyik keresztény egyház a partnere! A FIDESZ eroteljes MIÉP-ellenes propagandájának illusztrálásaként itt annyit említenék meg, hogy szüleimet, testvéremet, ügyvédemet, legjobb barátomat, tehát olyan hozzám közelálló embereket tudtak hajszál híján meggyozni - számomra ismeretlen FIDESZ-aktivisták - a saját pártjukra történo szavazás történelmi szükségszeruségérol, akik kezdetektol tisztában voltak párt- elkötelezettségemmel és a MIÉP-ben vállalt szerepemmel egyaránt! A húgom április 7-én délben a szavazóhelyiség elol hívott fel telefonon azzal, hogy "... Itt azt mondja egy FIDESZ-szimpatizáns, hogy nem szabad a MlÉP-re szavazni, mert az úgy sem _jut be a Parlamentbe! Akkor most mi van, Feri?!" Legjobb barátommal, ügyvédemmel ugyanez történt. Csodálkozhatunk-e akkor a többi 200.000 gyanútlan - és szavazatával végül a FIDESZ-t megajándékozó és ezáltal a MIÉP-et az Országgyulésbol kiejto - MIÉP-szimpatizánson? Ugye nem?

Egy 2002. februári lakossági fórumot követoen, ahol nem átallottam azt állítani, hogy ".. van egy olyan érzésem, hogy a háttérben a két nagy párt között a lapok már le vannak osztva...és ebben a felállásban - egészen addig, amíg ezekbe a lapokba belelát - a MIÉP a parlamenti kakukktojás..." majd egy, a volt Miniszterelnök szerepét firtató kérdésre válaszolva azt mondtam, hogy "...iránytu nélkül el ne induljunk Orbán Viktorral a damaszkuszi úton, mert félo, hogy nem találunk haza... ", néhány - korábban MIÉP, ma már - FIDESZ- rajongó hirtelen felindulásában keresztre akart feszíteni! Ekkor még csak meg nem erosítheto sejtéseim voltak, ma viszont már biztos vagyok abban, hogy a MIÉP egy, a háttérben, a "nagyok" által megkötött ocsmány alku áldozatává vált. A számunkra -általuk - közösen állított csapdába - melybol immár vajmi kevés esélyt látok kikecmeregni -, MIÉP-elnökségi vezérlettel, gyanútlanul, önként és dalolva sétáltunk bele!


III. A kampánystratégia

A MIÉP választási kampányát mindvégig belengte a dilettantizmus diszkrét bája. Elsosorban: stábunk nem számolt azzal a ténnyel, hogy az 1998 óta a magyar Országgyulés tagjaként tevékenykedo pártunk a telekommunikáció - elsosorban a szélsoségesen nemzetellenes és nagy nézettségu két, földi sugárzású kereskedelmi televízió - révén oly mértékben ellenszenvessé tétetett, hogy egyszeru gondolkodású, a TV2 és az RTL Klub által kondicionált, máshonnan nem tájékozódó (és a magyar emberek 90 %-a ilyen!) választópolgáron a "MIÉP" szó hallatán nehezen csillapítható émelygés, végtagrángás és szemtekergés vesz erot. Ezzel a ténnyel nem számolni és meg sem kísérelni a kampány során egy, a fentivel szögesen ellentétes, "a rokonszenves MIÉP" imázs ára építo stratégiát felépíteni, végzetesnek bizonyult. Az új imázs helyett voltak a kívülállók által nehezen értelmezheto - sot kétértelmu - szlogenek ("Se nem jobb, se nem bal... "), vagy olyan, ami miatt többrendbeli, hosszas magyarázkodásra kényszerültünk ("... Visszaszerezni... ") Fenti - a "magyar" kereskedelmi televíziók által ördögien manipulált átlag panellakó számára "gyanús" - ideológiára és jelszavakra építo kampányunk helyett a szavazók számára "látótérben lévo", közismert, valós problémákra kellett volna összpontosítani (1. "az SzDSz rendbe teszi..." vezérmotívumú szlogenjét). Nem így történt.

Továbbá: el kell fogadnunk a nehezen elfogadhatót, éspedig azt, hogy az újkori polihisztoroknak leáldozott. Egy ilyen halmozottan kiélezett helyzetben, mint a lezajlott országgyulési választásokat megelozo, számunkra sorsdönto kampány, meg kellett volna teremtenünk, annak, a lehetoségét, hogy profikkal dolgoztassunk. Nem ezt tettük. A végeredmény ismert.


IV. Az emberi tényezo

A kampány idején számos alkalommal jutott eszembe egy évek óta a munkahelyemen, az urológiai muto bejárata felett, a mutosfiúk és mutosnok által, valamikori fonökünk "megrendszabályozása" végett kifüggesztett felirat: "Semmi sem lehetetlen annak, aki másokat ugráltat".

Emlékezzünk vissza arra, hogy hányszor kellett "ugranunk" nekünk, a telekommunikációban szerepet vállalóknak, szervezoknek vagy egyszeru MIÉP- tagoknak utolsó pillanatban megszületett döntések, akciók nyomán térre, TV -be; rádióba, gyulésre vagy bárhová... Szervezhetetlenné vált magán-és szakmai életünk, szabadidonk és pihenésünk egyaránt. Könnyu persze erre azt válaszolni, hogy "aki nem ér rá, ne legyen képviselojelölt"; egy dolgot azonban nem lett volna szabad - és remélheto sikereink érdekében a jövoben sem szabad - figyelmen kívül hagyni: azt, hogy mi, MIÉP-esek jellemzo módon a magyar társadalom csekélyebb jövedelmu rétegeibol kerültünk, kerülünk ki, kiknek - "elítélendo" - párt-tagsága amúgy is "célzott" ellenszenvet indukál és munkahelyén hibátlan teljesítményt követel! Kello odafigyeléssel, az "emberi tényezo" maximális figyelembe vételével kell tehát következo kampányainkat megszervezni; túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy "patópáli". könnyelmuséggel viseltessünk embereink iránt. Képviselojelöltjeink pedig - a kudarc ellenére - egy elnöki "Köszönöm"-öt megérdemeltek volna


V. Az önbecsapás

Az idoközi választásokon elért kiváló eredményeinket - melyek 10-20 %-os MIÉP-sikerekrol szóltak - Pártunk vezetése súlyos mértékben félreismerte. Ezek visszatéro felemlegetése, túldimenzionálása - és ezzel párhuzamosan az országgyulési választások várható eredményére való indokolatlan kivetítése- mérhetetlen (ma már sajnos, mérheto) károkat okozott. A surun hangoztatott ,,10-20%-os" vezérmotívum a MIÉP-pel szimpatizáló, de a posztkommunisták' visszatérésétol rettego, ingatag választókat többnyire a FIDESZ - esetenként a Centrumnak keresztelt "fantom"-párt - karámjába terelte) Rövidlátás, naiv önbecsapás áldozatai lettünk; és ezzel pártunk vezetoségének - sajnos - el kell számolnia


VI. A kommunikáció

Azt hittük, hogy kommunikátoraink - a Magyar Fórum, a Pannon Rádió, az ATV-ben realizált szombati musoraink stb. - elegendoek ahhoz, hogy a politikai paletta egyéb szereploinek mondanivalójától alapvetoen eltéro programunk a választók megszólításának és tájékoztatásának célját hatékonyan elérje. Az, hogy a kereskedelmi televíziók romboló hatását ellensúlyozandó "penetránsabb" eszközökkel kellett volna fellépni, ma már nyilvánvaló. A MIÉP vezetosége ezen könnyedén átsiklott... és azon mai napig átsiklik, hogy a Pannon Rádióban megjelenített, többnyire fárasztó, gyakran taszító "kommunistázás" a már korábban szocializált tagok és szimpatizánsok körén túl képtelen volt újabb támogatókat hozzánk "édesgetni’’ holott rádiónknak éppen ez lett volna fo szerepe. A Pannon Rádió egysíkúsága és soha nem leplezett MIÉP-irányultsága nem feltétlenül szolgálta érdekeinket-és a Rádió vezetosége az ellenvélemény megfogalmazóit sem sokáig turte soraiban. A színvonaltalanság - egy ido után - az ATV szombat délelotti MIÉP-musoraiban is rendkívül zavaróvá vált - a pártvezetés ezt sem vette figyelembe - holott programunk, képviseloink népszerusítésére - ott és akkor- nagyszeru lehetoség kínálkozott.


VII , Új híveink

1993 óta számos alkalommal vettem részt központi, kerületi és területi MIÉP- rendezvényeken, választási körzetemben éppen úgy, mint a Köztársaság téren vagy a Hosök terén. Évek teltek el, mire kérdezgetni kezdtem magamtól: mi okból találkozom mindig, mindenhol ugyanazokkal, a felebarátokkal, a már-már unalomig-ismerosökkel? Hol vannak új híveink, az újonnan megszólítottak, a magyarság magyartudatú friss derékhada? Itt és most közlöm felismerésemet: nincsenek belénk-szeretett új százezrek; nemzet-tudatukat, politikai jobboldaliságukat megélni kívánó tömegek immár pártunk eszmerendszerét "szalonképessé" szelídített, vitorlánkból a szelet kifogó "neofita"-jobboldali FIDESZ táborát erosítik. A parlamenti ellenzékben eltöltött négy év nem eredményezte az elvárható minimum-hozadékot: szavazóink, szimpatizánsaink többszörösre szaporodását. E tényt eredményezo taktikai-stratégiai hibákból annak elkövetoinek kell levonniuk a megfelelo konzekvenciát


VIII. A vidéki Magyarország

Elobbi kérdéskörhöz szervesen csatlakozik a "vidéki" Magyarország és a MIÉP viszonya. Tudjuk, hogy az 1998-as választásokhoz képest pártunk megsokszorozta vidéki szervezeteinek számát; szimpatizánsai - egészen a bekövetkezett fiaskóig úgy tunt - népszeruségünk emelkedésének a Fovárosban tetten érheto stagnálása ellenére "vállukon viszik be" a Magyar Igazság és Élet Pártját az Országgyulésbe. Nem így történt. Hatástalannak bizonyult a Torgyán-párt agonizálása nyomán, a vidéki Magyarországon létrejött vákuum betöltésére irányult - megbocsáthatatlanul erotlen - igyekeztünk. Miért?


IX. A "második vonal"

A MIÉP súlyos választási kudarca óhatatlanul felveti annak kérdését: lenne-e olyan párt ma Magyarországon - vagy bárhol a világon - melynek elnöke hasonló szituációban megkockáztatná azt, hogy helyén marad? De hadd fordítsam meg a kérdést: van-e, lehet-e MIÉP Csurka István nélkül? Tovább sarkítva: az általa megalkotott párt létének 9 évében felnevelt-e, felemelt-e Elnök Úr egy olyan "második vonalat" maga mellé-mögé, amely második vonal egy-két-három tagja -bármi történjék is- egyik napról (vagy pillanatról) a másikra képes átvenni a párt - a magyar nemzeti radikalizmus - irányítását? Válaszom: nem! Nincs ilyen második vonal, nincs ilyen személy, nincsenek ilyen egyéniségek. ..

Miért nincsenek?

X. A program

A MIÉP páratlanul gazdag, egyedülállóan a magyarság megmaradásának érdekét képviselo választási programja mindvégig nélkülözte annak markáns megjelenítését. Hiányoztak a szaktárcák potenciális képviseloinek - a kijelölendo miniszterek államtitkárok stb. - portréi; mintha a párt egyetlen pillanatig sem gondolta volna komolyan, hogy valaha kormányzati pozícióba kerül ("...nem bársonyszékekért politizálunk...").. Ez a ,,kvázi" önbizalomhiány, ez a - halmozott - politikai altruizmus kifejezetten rontotta megítélésünket.


XI. "Visszaszerezni"

A MIÉP már emlegetett választási "szlogenjének" tárgya: a Szent István-i Magyarország; ideje: a távoli jövo. Vizsgáljuk meg - röviden - hogy kik is azok, akik jelenleg az elszakított országrészeken - Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken - felelos pozíciókban igazgatják az ottani magyarság sorsát, kik azok, akikkel együttmuködve mi, a Magyar Igazság és Élet Pártja vállalható stratégia tervét tudnánk a nemzet asztalára helyezni; kik azok, kiknek segítségével - eddigi gyümölcsözo (?) kapcsolatunk nyomán - méltán reménykedhetünk nemzeti "minimum-konszenzus" megvalósításában? Hirtelen felindulásból az egyetlen Duray Miklóson kívül nem tudnék figyelmemmel illetni több olyan kisebbségbe szorult kortárs magyar politikust, ki fenntartások - és jelenlegi egzisztenciája kockáztatásának veszélye - nélkül hajlandó lenne hitet tenni az összmagyarság újkori integrációjának gondolata mellett. Délvidékre tekintek és Kasza Józsefet, a szerb kommunisták idült kollaboránsát látom; Erdélyre tekintek és Markót, Verestóit, Frundát látom, kik - három éve sincs - kitiltatták a MIÉP-et a (nota bene: a nemzetiségi-faji alapon szervezodött!) Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének kongresszusáról! NEM AZ ERDÉLYI MAGYAROKRÓL, hanem azokról a romániai magyar politikusokról beszélek, akik zavart mosollyal - rosszabb esetben vigyorogva - ejtik ki a "székely" szót (hisz' semmi közük hozzá)...; azt a Verestóit említem, akinek dehonesztáló a "magyar igazolvány"...; arról a Markó Béláról - az RMDSZ elnökérol - van szó, aki 2002. április 8.-án megelégedésének adott hangot azon alkalomból, hogy a magyar nemzeti radikalizmus pártja, a MIÉP kiszorult a magyar Országgyulésbol)! Tehát: mirol is beszélünk? Annak az Erdélynek az integrációjáról, melynek magyar vezetoi eltanácsolják kongresszusukról az integrációt szorgalmazó egyetlen magyarországi pártot? Megvizsgáltuk-e, hogy kik ezek az erdélyi magyar vezetok és vajon miért "büdös" nekik a magyar nemzet újraegyesítésének gondolata? Azon erdélyi magyar politikai tótumfaktumokról van szó, akik a Ceausescu-rendszer bukása után tizenhárom évvel sem voltak képesek elérni egyetlen állami egyetem vagy foiskola vissza-magyarosítását sem! Kiknek a segítségével akarunk mi "visszaszerezni"? Milyen kapcsolatot sikerült a MIÉP-nek kiépítenie az erdélyi - vagy délvidéki - magyarság ezen "legitim" képviseloivel, a feneketlen nyomor közepette utóbbi években épült pompázatos emeletes házak tulajdonosaival? Kik azok, akikkel sikerült? Ha nem sikerült, miért nem sikerült? . . és ha nem sikerült, miként akarunk (vagy: kikkel akarunk?) akár az erdélyi, akár a délvidéki magyarságon annak vezetoi akarata ellenére - folyton-folyvást "visszaszerzést" emlegetve - eroszakot tenni - lett légyen annak határideje akár tíz, húsz, vagy száz évben meghatározva? Nehéz ugyan de tudomásul kell vennünk: az elszakított országrészekben egyetlen MIÉP-szimpatizáns politikai formáció sincs - sot - az RMDSZ prominensei - a kedvezménytörvény jótékony hatásai ellenére (annak okán, hogy a FIDESZ- kormány az általuk gyulölt Tokés Lászlót és a romániai magyarok pártjának reform-szárnyát támogatván az RMDSZ-vezetok "saját zsebre dolgozását" veszélyeztette) üdvözlik az. MSZP választási gyozelmét! Akkor viszont mirol is beszelünk, kedves nemzeti radikális magyarországi magyar barátaim? Mirol beszélünk, MIÉP-vezetok? Mirol beszélünk, Elnök Úr?


XII. A bejelentés

Ma már világosan láthatjuk, hogy az utolsó szöget a MIÉP koporsójába Elnök Úr a ,,100 képviselonket léptetjük vissza a FIDESZ javára" címu - számomra mindmáig érthetetlen - bejelentésével ütötte. Megfellebbezhetetlen tény, hogy ez az "üzenet" a még ingadozó MIÉP-szimpatizánsok dönto részét felmentette "erkölcsi" felelossége alól akkor, amikor e szándék közlése nyomán - immár könnyu szívvel - a FIDESZ-re adták voksukat. Bár a szerencsejátékok közül csak a pókerben vagyok járatos, emlékszem arra, hogy annak idején mentoraim azt tanították: "... csak az utolsó pillanatban fedd fel lapjaid!!' Mi késztethette Elnök Urat és pártunk elnökségét arra, hogy könnyedén mellozze ezen aranyszabályt? Miként fordulhatott elo, hogy egy, Kádáron, Aczélon, ÁVH-n és a lóversenyen edzodött író-ideológus-pártvezér erre az önmegsemmisíto kijelentésre ragadtatta magát?


Tisztelt Elnök Úr!

Hetek teltek el a MIÉP számára - félek - végzetes országgyulési választások óta. Hetek óta várom (várjuk) - nem az önostorzást, nem a fejeknek hamuval történo szórását, nem az égnek koporsórögökkel való dobálását, hanem - a súlyos kudarc elozményeit, okait, összefüggéseit feltáró elemzésedet. Mindezek helyett csak a volt MIÉP-jelölt Franka Tibor "orbitális választási csalásokról" szóló tajtékzó "tudósításait" hallottuk.


Elnök Úr! Egy népem, egy hazám és egy pártom volt van és lesz, Isten engem úgy segéljen! Kérlek, EZT tekintsd fenti szerény szellemi termékem alapvetésének. Ha mindezt figyelembe veszed és - ennek ellenére - szubjektív elemzésemet nem a jobbítás és túlélésünk esélyeinek gyarapítása érdekében tett kétségbeesett próbálkozásnak, hanem Ellened irányuló támadásnak könyveled el; hát akkor valóban nincs, mirol beszélnünk.

Oszinte tisztelettel

Fenke Ferenc


Budapest, 2002. május 7.

GM
  Válasz | 2003. január 02. 22:21 | Sorszám: 0
Azt hiszem jogos a kérdés...

Időzóna: CET  

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola