PROFIT HELYETT AZ EMBERT!

Ne privatizálják a társadalmi szolgáltatásokat! Állítsák a közérdek szolgálatába a Kereskedelmi Világszervezetet! Profit helyett az embert a középpontba! Háború helyett békét! Lehet más a világ! Fogjunk össze érte!

A Szociális Világfórum és az Európai Szociális Fórum civilmozgalmai elhatározták, hogy 2003. szeptember 13-án, szombaton nemzetközi akciónapot tartanak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) cancúni miniszteri értekezlete ellen. A WTO a neoliberális globalizáció egyik motorja a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal együtt. Központi szerepet játszik a gazdaságilag erős országok óriásvállalatainak útjában álló piaci korlátok lebontásában és a "szabadverseny" kiterjesztésében. A piac liberalizálásával egyre mélyülő társadalmi egyenlőtlenségeket idéz elő, és sorsukra hagyja azokat, akiknek nincs pénzük megvásárolni a fennmaradásukhoz szükséges termékeket: élelmiszert, gyógyszert, vizet. A helyzetre jellemző ENSZ-adat: ma a leggazdagabbak 1 százaléka akkora jövedelemmel rendelkezik, mint amekkorával a világnépesség 57 százaléka együttvéve.

Az ipari termékek szabad áramlásának útjában álló korlátok lebontása után napirendre került a szolgáltatások privatizálása: az egészségügyi ellátás, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer, az oktatás-nevelés, a közszolgálati médiák, a víz, a vasút, a posta, a kulturális szolgáltatások magánosítása. Az angol rövidítéssel GATS-ként említett egyezmény arra irányul, hogy a közszolgáltatások területére is kiterjesszék a szabadkereskedelmet, és köztulajdonból privát tulajdonba vegyék az említett társadalmi szolgáltatásokat. Az állami nyugdíjrendszerek szétverése, a haszonelvűség bevezetése a közegészségügyi ellátásba, a postai szolgáltatásokba, a vasúti közlekedésbe, a magánoktatás előtérbe állítása a közoktatással szemben jól mutatja ezt a folyamatot.

Magyarországon a kórház- és az egészségügyi privatizációval, az oktatási reformmal, a postai és a vasúti szolgáltatások tervezett megnyirbálásával szemben emelünk szót mi, a Magyar Szociális Fórumban együttműködő társadalmi szervezetek és szakszervezetek. A privatizáció mindenekelőtt a szegényeket, a bérből és fizetésből, a munkájukból élőket sújtja, mert nem tudják vállalni a töbletterheket. Csak az ingyenes orvosi ellátás, oktatás, az államilag szavatolt társadalombiztosítási rendszer révén képesek érvényesíteni az élethez, az egészséghez, a tanuláshoz és szakmai képzéshez, a létbiztonsághoz fűződő emberi és szociális jogaikat.

Ezért az európai civilszervezetekhez hasonlóan Magyarországon is tüntetésre szólítjuk az embereket és közösségeiket. Álljunk ki szerzett társadalmi jogaink védelmében, és juttassuk kifejezésre, hogy Az élet nem áru! Az egészség nem eladó! A szegénynek is joga van élni! Társadalmi jog a tudáshoz, az információhoz, a kultúrához való hozzáférés joga!

A felvonulásra várunk minden elégedetlen dolgozót. Mindenkit, aki elnyomástól mentes világot akar. Nyugdíjast és diákot, a kisebbségek megalázottjait.

ELŐZETES PROGRAM:

14,30 gyülekező: Bajcsy Zsilinszky út 42 (Világbank kirendeltsége) előtt

15,00 Beszédek: Tamás Gáspár Miklós, Aradi Pál (BCKSZ),

Kálecz Orsolya (ATTAC)

15,25 Vonulás a Szociális és Családügyi Minisztérium elé (Arany J. u.)

Beszédek: CserÁgnes (EDDSZ), VajnaiAttila(TDM), Molnár Gézáné (LAÉT)

16,00 Vonulás az USA Nagykövetség elé (Szabadság térre)

Beszédek: Báti Márk (CaB) , Székely Péter (Baloldali Front)

Petícióátadás az amerikai Nagykövetségnek

Petíció átadó bizottság: CaB, BF, ATTAC képviselői

16,30 Petícióátadás a magyar kormánynak/parlamentnek

petíció szövegének felolvasása): (ATTAC)

Petíció átadó Bizottság: ATTAC , EDDSZ, Rügyecskék képviselői

A multi(k) arca

Thürmer Gyula levele az Alkotmánybíróságnak

Nem adjuk fel!
A Munkáspárt Elnökségének nyilatkozata [

Péntek délutánig reménykedtünk, hogy senki sem lebbez fel az OVB
döntése ellen, senki sem akarja fékezni, netán zátonyra futtatni a
Munkáspárt népszavazási kezdeményezését.

1. Reménykedtünk, hiszen az Országos Választási Bizottság
egyhangúlag törvényesnek ítélte meg a kezdeményezést.

Reménykedtünk, hiszen a Munkáspárt népszavazási kezdeményezése
tiszta, becsületes, őszinte. Nem kitalált problémáról szól. Ez a
népszavazás arról szólna, hogy a gyárak, a föld, a bankok után
magánkézbe kerülnek-e a kórházak is. Arról, hogy az embereket
ezután ne betegségük, rászorultságuk alapján gyógyítsák, hanem
pénzük alapján. Arról, hogy a tőke általános uralma mellett marad
legalább egy picinyke sziget, ahol egyenlő eséllyel indul minden
magyar, a szegény is, a gazdag is.

Reménykedtünk azért is, hiszen a megvalósuló népszavazás, a
közvetlen demokrácia nem gyengíti, hanem ellenkezőleg erősíti a
demokráciát. Ez a népszavazás arról is szólna, hogy milyen politikai
rendszert akarunk.

Olyat-e, ahol a két kormánypárt, az MSZP és az SZDSZ keresztülverheti
a kórháztörvényt a parlamenten? Olyat-e, ahol nem számít sem a
szakszervezetek, sem a szakmai kamarák, sem az ellenzéki pártok
véleménye? Olyat, ahol a köztársasági elnök elutasító véleményén még
udvariasságból sem gondolkodnak el?

Vagy olyat, ahol a társadalom alapvető kérdéseiben megkérdezik a
népet. Olyat, ahol a demokrácia a nép uralmát jelenti és nem a
parlamenti képviselők uralmát.

2. Ezt nem akarták azok, akik tollat ragadtak. Bárki is írta, bármilyen
megfontolásból is, azok érdekélt szolgálja, akik nem akarnak
népszavazást, akik minél előbb hazai és külföldi barátaiknak akarják
eladni a magyar kórházakat.

De tudjuk, ki írta: a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók
Egyesülete. Ez a szervezet azokat a nagytőkés cégeket, köztük
multikat képviseli, amelyek orvosi eszközeikkel,
magánszolgáltatásaikkal már ma is itt vannak. Az új törvénytől pedig
azt várják, hogy minden az övéké legyen, amit csak megkívánnak.

3. A Munkáspárt kezdettől fogva tudta, hogy nem lesz könnyű eljutni a
népszavazásig. Túl sok milliárdról van itt szó! Túl sokat ígért a
Medgyessy-Csehák páros befektető barátaiknak. A kormány agresszív
magatartását már láttuk a parlamentben. Mindenkit lesöpörtek, EDDSZ-
t, Orvoskamarát, köztársasági elnököt, mindenkit! Az MSZP és az
SZDSZ pökhendi és lekezelő magatartása fejeződött ki abban, hogy az
OVB ülésére el sem mentek. Tudtuk, hogy valamit még lépnek, csak
nem tudtuk biztosan hol és mit.

Mi azonban nem adjuk fel. Az elmúlt napokban éreztük az emberek
bizalmát. Nagyon sokan megértették, hogy ha mi nem harcoljuk ki a
népszavazást, senki sem teszi, és akkor nem lesz népszavazás.

A Munkáspárt elvárja, hogy az Alkotmánybíróság soron kívül,
még a jövő héten megtárgyalja a beadványokat. Ennek érdekében a
Munkáspárt levélben fordul Németh Jánoshoz, az Alkotmánybíróság
elnökéhez.

Elvárjuk, hogy az Alkotmánybíróság utasítsa el a
beadványokat és engedjen szabad utat a népakarat érvényesülésének.

Véleményünk alátámasztására Budapesten és országszerte
nyilvános fórumokat, utcai sajtótájékoztatókat, tiltakozó gyűléseket
tartunk!

Kezdeményezzük országos közmeghallgatás megtartását a
kérdésben.

Kérjük a magyar politikai pártokat, civilszervezeteket,
nyilatkozatban támogassák a népszavazás intézményét, a népakarat
közvetlen érvényesítésének lehetőségét, és kérjék az
Alkotmánybíróságot, hogy gyors és a népakarat alkotmányos elvét
támogató döntést hozzon.

Budapest, 2003. augusztus 23.

Ezeknek kedveztek itt, a szélsőbalnak. Egy Thürmer pártjának.

Nos, miért ilyen rövid a szabadság?

– A Munkáspárt felé most jó politikai szelek fújnak, ki kell használni, amíg nem késő. Ehhez sokat kell készülni, olvasni, írni, sokat kell az emberek között forogni. Másrészt, a választások után csökkentettük az apparátust. Kevesebben vagyunk, mindenkinek többet kell dolgozni. A munkatársaim mind tisztességgel helytállnak, én sem maradhatok le.

A múlt heti lapban láttam, hogy Ön is elment a Sziget fesztiválra. Nem volt szokatlan?

– Lányom 16 éves, imádja a mai zenét. Ő is elment, és kíváncsi voltam, hogy vajon mi vonzza a szigetre. Nekünk, politikai pártnak pedig nagyon fontos ott lenni, ahol a fiatalok vannak. Nagyon örülök, hogy a Baloldali Front fiataljai bírták egy hétig, osztogattak röplapot, beszélgettek. Engem nem rohantak meg a fiatalok, de sokan megismertek. Normálisnak tartották, hogy ott vagyok, és ez már jó.

Ön hol tölti az augusztus 20-i ünnepet?

– Augusztus 15-én, pénteken, Békéscsabán kezdek sajtótájékoztatóval, majd egész napos program lesz Sarkadkeresztúron és Gyulán. Lesz benne lakossági fórum, közös ebéd munkásemberekkel, önkormányzati látogatás. Szombaton, augusztus 16-án Salgótarjánban és Bátonyterenyén leszek hasonló céllal. Magára az ünnepre, augusztus 20-ára pedig Dunaszentbenedekre vagyok hivatalos. Találkozók, beszélgetések és egy jó halászlé.

Mostanában többet hallani a Munkáspártról, Önt is többet látni a televízióban? Miért nem szerepel még többet?

– Ahhoz, hogy szerepeljünk, legalább két dolog kell. Az első, hogy engedjék. A második, hogy legyen mondanivalónk. Küzdünk azért, hogy ne hallgassák el a Munkáspártot, s ennek van eredménye. Ma nagyon jó, nagyon időszerű a politikánk is. A kórháztörvény elleni népszavazási kezdeményezésünk egyszerre mozgósít a konkrét törvény ellen, és lehetőséget ad a cselekvésre mindenkinek, akinek elege van a mostani kormányból.

Lesz népszavazás?

– Nagyon bízom abban, hogy lesz. Az egészségügy iszonyúan fontos kérdés. Fontos az is, hogy ne a parlamenti pártok döntsék el egyedül, hanem a nép, az érintettek. A másik oldalon tudjuk, hogy meg lehet akadályozni a népszavazást. A Munkáspárt már ma is jelentős eredményt ért el, hiszen mi voltunk az egyetlen párt, amely ezt vállalta. Szerepelünk a sajtóban, jó a visszhang. Úgyhogy érdemes tovább küzdeni.

Sokak szerint jobb lett volna, ha a népszavazási kezdeményezést több szervezet együtt adja be.

– A Munkáspárt mellett társszerző a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom és a Baloldali Front. Tárgyaltunk az EDDSZ-szel, de ők nem vállalták. Sokan jelezték, hogy a kezdeményezésben való részvételt nem vállalják, de az aláírásgyűjtésben szívesen részt vesznek. Számítunk a Magyar Szociális Fórumra, a benne részt vevő szervezetekre, köztük szakszervezetekre is.

Mi az oka annak, hogy a Munkáspárt most váltott keményebb hangnemre a Medgyessy-kormánnyal szemben?

– A Munkáspárt eddig is bírálta a Medgyessy-kormányt, ráadásul differenciáltan. Elismertük az első száz nap szociális juttatásait, de azon nyomban utaltunk arra, hogy a tőke és a munka érdekei közötti igazi erőpróba csak ezután jön. Határozottan felemeltük szavunk a dolgozó rétegeket leginkább sújtó intézkedések, így az áremelések ellen is.

– Most azonban valami elképesztő történik. Az MSZP és a kormány az egészségügy privatizációjával a legdurvább és legtisztességtelenebb támadást intézte a dolgozók érdekei ellen. Ez minőségi fordulatot jelent a kormány tevékenységében, s alapjaiban kérdőjelezi meg az eddigi szociális lépéseit. Ez az új elem a politikában, s erre más politikával, keményen, határozottan kell reagálnunk.

Sokan attól tartanak, hogy a Munkáspárt kormányellenes bírálata a jobboldal malmára hajtja a vizet. Ön hogyan vélekedik erről?

– Nézze, a Munkáspárt mindig is bírálta a kormányt. Ezt tette minden eddigi kormány esetében is, akár a konzervatívok kormányoztak, akár a szocialista-liberális koalíció. Ez a dolgunk. Természetesen bíráljuk általában is a kapitalista rendszert, de ez önmagában kevés, a kormány konkrét felelősségéről is kell szólni. Ha holnap fizetni kell a kórházi ellátásért, csak azért, mert a Medgyessy-kormány privatizálja a kórházakat, nem lehet az ügyet azzal elintézni, hogy a kapitalizmus rossz.

– Gondolja végig! Kinek segítenénk, ha némán hallgatnánk, vagy csak óvatoskodva bírálnánk a szocialistákat? Ha mi nem vagyunk, ha mi nem képviselünk valami mást, ami eltér az MSZP-től, a baloldali szavazóknak nem lesz kire voksolniuk. Az ingadozók pedig esetleg a jobboldalra szavaznak.

Mégis néha úgy tűnik, hogy a Munkáspárt ugyanazt mondja, mint a Fidesz. Nem tart ettől?

– Szeretném nagyon világosan kijelenteni, hogy a Munkáspárt nem kíván a Fidesznek segíteni. Nem is utánozzuk. Nem mi ismételjük a Fideszt, hanem a Fidesz ismerte fel, hogy igenis igaz az, amit a Munkáspárt 14 éve mond, s ezért taktikából sok mindent átvesz tőlünk. A jobboldal megtévesztő módon baloldali jelszavakat használ, a tömegek érzéseire apellál. Sok mindent átvesz, de a lényeget nem! A Fidesz a baloldalinak hangzó jelszavaktól nem vált baloldali párttá, nem harcol a tőke, a kizsákmányolás ellen, sőt segíti azt.

Nagy feltűnést keltett az Ön interjúja a Magyar Demokratában, illetve a Nemzetőrben. Hogyan születnek ilyen interjúk?

– A Nemzetőrnek nem adtam interjút, ők leközölték azt a szöveget, amit a Hír TV-ben mondtam el. A Magyar Demokrata megkeresett és én igent mondtam. Természetesen én is tudom, hogy jobboldali lap. Ennek ellenére nem látok okot arra, hogy meg kellene tagadni az interjút. Konszolidált országban élünk, a Magyar Demokrata nem illegális, alkotmánysértő kiadvány. Van, aki azt mondta, hogy ilyen lapokban nem szabad interjút adni. Akkor kinek adjak? A szocialisták és a liberálisok ma jobban elzárnak bennünket minden sajtóeszköztől, mind annak idején a Fidesz tette. Az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati MTV-ben még az OVB határozatát sem engedték leközölni a népszavazási kezdeményezésünkről.

Ennek kapcsán elhangzott olyan találgatás is, hogy a Munkáspárt és a Fidesz között együttműködés van.

– A Munkáspárt és a Fidesz között nincs együttműködés. A Fidesz is, mi is az Alkotmánybírósághoz fordultunk. Mindkettőnknek alapvető kifogása van a törvényt illetően. Az Országos Választási Bizottságban a Fidesz képviselője megszavazta a Munkáspárt indítványát. Természetesen nem a Munkáspártot támogatta, csupán azzal értett egyet, hogy a Munkáspárt javaslata törvényes. Megjegyzem: az MSZP és az SZDSZ ezt se tette meg. Ők el sem jöttek az OVB ülésére.

A Magyar Demokratában Ön azt nyilatkozta, hogy érdemes lenne leülni és beszélgetni Orbán Viktorral. Ez nem jelent együttműködést?

– Miért jelentene ez együttműködést? Miért ne lehetne leülni és beszélgetni Orbán Viktorral? Az EU-ban igen is vannak közös magyar érdekek. Jövőre képviselőket választunk az Európa Parlamentbe. Nyilván lesznek a Fideszből is, és remélhetőleg a Munkáspártból is. Röviden: lenne miről beszélni, mindenfajta elkötelezettség és természetesen együttműködés nélkül.

Sokan mondják, hogy az MSZP-t differenciáltan kellene megközelíteni, hiszen nem egyforma a tagság és a vezetés, sőt a vezetés egyes képviselői sem.

– Ez igaz, nem egyforma. Az MSZP tagjai között nagyon sok egyszerű, baloldali ember van. Velük találkoznak a mi elvtársaink is nap mint nap. De, ha találkoznak, azt is láthatják, hogy ezeknek a baloldali tagoknak semmiféle befolyásuk nincs az MSZP politikájára. Emberileg értem az egyszerű szocialista párttag kínlódását, de csak egyet tudok mondani: ha elégedetlen az MSZP-vel, jöjjön hozzánk! A lelki vívódás 14 évvel a rendszerváltás után már nem segít.

– El kell dönteni, hogy vajon enyém-e az a párt, amelyet milliomosok, bankárok, gyárosok irányítanak? Enyém-e az a párt, amely kormánya körül hemzseg a korrupció? A bűn, a korrupció, az uram-bátyám viszony semmivel sem kevesebb, mint a Fidesz idején volt.

Értelmiségi körökben mondják leginkább, hogy ennek ellenére van lehetőség együttműködésre. Mi erről az Ön véleménye?

– Az MSZP bizonyos értelmiségi körei és a Munkáspárt értelmiségei között van némi érintkezés, és ezt jónak tartom. Miért ne lehetne közösen gondolkodni a mai kapitalizmusról, a globalizációról? Miért ne lehetne egymással párhuzamosan vagy együtt fellépni a civil szervezetekben? Mindezt lehet és kell is csinálni. Ez a kapcsolat azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy mi hallgatunk a szocialista kormány hibáiról.

– Értelmiségi barátainknak meg kellene két dolgot érteniük. Az egyik, hogy más párttagjaink, a békési paraszt, a tatabányai bányász, a pesti fiatal aktivistánk másként éli meg az MSZP-hez való viszonyt. Elegük van az MSZP tisztességtelen politikájából, és azt kérik rajtunk számon, hogy nem vagyunk elég kemények.

– A másik dolog. Vannak alapszabályok, amelyeket nem lehet felrúgni. A Munkáspárt önálló párt. Önálló azért, mert szükség van rá a társadalomban, és a tagságunk is így akarja. Ha önálló párt vagyunk, önállóan indulunk a választásokon. Ha önállóan indulunk a választásokon, akkor egyszerre agitálunk az MSZP és a Fidesz ellen is. Ezt csak akkor tudnánk elkerülni, ha szövetségben lennénk valamelyikkel. De nem vagyunk, sem az MSZP-vel, sem a Fidesszel. Az MSZP soha sem akart velünk szövetséget. Ma – ezt a 20. Kongresszus határozata alapján mondom – mi sem akarunk.

A tavalyi választások értékelésekor sok szó esett arról, hogy volt-e szélsőjobboldali veszély vagy sem. Mi az Ön véleménye e kérdésről?

– Az MSZP 2002-ben két politikai fogással nyerte meg a választásokat. Először is, elhitette az emberekkel, hogy a Fidesz szélsőséges hangneme és kacsingatása a MIÉP-re szélsőjobboldali fordulatot fog Magyarországon előidézni. Ez volt az MSZP titkos üzenete. Természetesen ez nem működött volna a Fidesz nélkül. Ha nincs Kövér László, Kovács László kibeszélhette volna a lelkét, akkor sem hitték volna el a szélsőjobboldali veszély meséjét.

– A politikai üzenet azonban működött, az emberek jelentős része elhitte. Annak ellenére elhitte, hogy az osztrák példa alapján teljesen világos volt, hogy az Európai Unió ilyen fordulatot egyszerűen nem engedett volna meg. Van, aki erre azt mondja, hogy Berlusconival az olasz politika jobbra tolódik, s hasonló a veszély Spanyolországban is. Rendben van, ez is igaz! De ebből nem következik az, hogy Magyarországon élethalálharc folyna, s a fasizmus élő veszélyként lebeg a fejünk fölött.

Engedje meg, hogy megkérdezzem: Karacs Lajosné írását, amely A Szabadságban jelent meg, bizonyos körökben antiszemita megnyilvánulásnak tekintették. Ön egyetért a cikkel?

– Én kommunista vagyok. A mai magyar kapitalizmus viszonyai között a tőkével, a kizsákmányolással van bajom, és nem a tőkés, a kizsákmányoló nemzetiségével. A Munkáspárt minden egyes tagjára igaz kell legyen, hogy elsősorban antikapitalisták, tőkeellenesek, kommunisták vagyunk, és másodsorban vagyunk férfiak vagy nők, hívők vagy ateisták.

– Karacs Magdi írása nem antiszemita, mintahogyan a Munkáspárt politikájától is távol áll az antiszemitizmus. Először, is mi mindenfajta megkülönböztetés ellen vagyunk, akár a zsidókat különböztetik meg, akár a kommunistákat vagy bárkiket. Másodszor, mi ellene vagyunk a negatív megkülönböztetésnek is, és a pozitívnak is.

– Alapállásunkhoz hozzátartozik az is, hogy a Munkáspárt tagjai között sokan vannak, akik túlélték a náci koncentrációs táborokat. Ismerjük, értjük, tiszteljük érzéseiket. S éppen az ő nevükben nem tudom elfogadni egy sor SZDSZ-es politikus kijelentését, amikor egy május 9-i ünnepségen előbb szidják a fasiszta diktatúrát, utána meg az állítólagos „kommunista diktatúrát”. Ezt mondja az SZDSZ-es, a jelenlévő MSZP-sek meg hallgatnak. Ez így nem megy!

– Nem tartom helyesnek azt sem, hogy ne lehessen az antiszemitizmus vádja nélkül azt mondani, hogy Magyarország kormánya az arab–izraeli konfliktus kérdésében közelebb van az USA és Izrael álláspontjához, mint az Európai Unió véleményéhez. És még valami: szerintem iszonyúan nagy a magyar értelmiség felelősége. Meg kellene érteni, mit jelentett az a hűvös fogadtatás, amiben részesítették egy Németországban élő, magyar nyelven dolgozó író Nobel-díját.

Mi volt az MSZP másik fogása a választásokon?

– Az MSZP másik nagy fogása „a jóléti rendszerváltás programja” volt. A nehéz körülmények között élő emberek hittek, mert jobb híján hinni akartak abban, hogy az MSZP „megállítja a társadalom kettészakadását, megerősíti a nemzet összetartozását és biztosítja felzárkózásunkat a fejlett országok sorába”.

– Az MSZP most új trükköt vetett be. Most arról akarják az embereket meggyőzni, hogy az adónövelésért, az áremelésekért nem az MSZP, nem a Medgyessy-kormány a felelős, hanem a világgazdasági helyzet, illetve az előző Fidesz-kormány. A nyilvánosság előtt eljátsszák a „rossz pénzügyminisztérium–jó miniszterelnök” vagy a „rossz kormány–jó MSZP” színjátékát, miközben leplezik a lényeget: az embereknek nem lett jobb az MSZP-kormány idején.

– A Munkáspárt potenciális választóinak meg kell érteniük, hogy „Medgyessy Péter nem a szegények királya”. Akármilyen nehéz is, meg kell érteniük, hogy ez a párt, ez a kormány nem a kisembereket képviseli, hanem a tőkéseket, azok közül is a multikat és a magyar nagytőkét. Minél jobban és minél gyorsabban megértik, minél jobban tudatosodik bennük, hogy a munkás, a dolgozó, a kis- és középvállalkozó érdekeit csak a Munkáspárt képviseli, annál több esélye van a Munkáspártnak.

A Központi Bizottság szeptember 6-án ezekkel a kérdésekkel foglalkozik?

– Igen, áttekintjük a Medgyessy-kormány tevékenységét az embereket leginkább érintő kérdésekben, a munkahelyteremtés, az egészségügy, az oktatás, a lakásügy terén. A mi közös feladatunk, hogy tények, érvek alapján bemutassuk a Medgyessy-kormány tőkés jellegét, lerántsuk a baloldali leplet a jobboldali, neoliberális lényegről.

– A Munkáspárt felelőssége nagy. A jobboldali médiában jogosan mondják a szemünkbe: Ti nyertétek meg az MSZP-nek a választást. Igen, a második fordulóban támogattuk az MSZP-t, s a mi támogatásunk döntötte el a szocialisták javára a kiélezett választási háborút. Miért támogatta a Munkáspárt mint szervezet a szocialistákat? Azért, mert az emberek, köztük a mi választóink tényleg megrettentek a jobboldal hatalmi arroganciájától, s nem tudtak eligazodni a szocialisták trükkjei között. Nem eshetünk újra ugyanabba a hibába!

Említette az Európa Parlamenti választásokat, Milyenek az esélyeink?

– Jók. Vannak felkészült, nyelvet tudó, az európai problematikát ismerő embereink. Az induláshoz szükséges aláírásokat össze tudjuk gyűjteni, és ez az öt százalék elérése sem ördöngösség. A népszavazási kampány sikere megelőlegezheti sikerünket a jövő évi Európa Parlamenti választásokon is. Ott a helyünk Strasbourgban.

Augusztus 20-án mire fogja biztatni a gyűlések hallgatóságát?

– Gyűjtsük össze a népszavazáshoz szükséges 200 ezer aláírást! Követeljük, hogy a kormány vezesse be a vagyonadót! Az ország terheiben osztozzanak a gazdagok is! Követeljük, hogy kormány terjessze elő, és a parlament ratifikálja az Európai Szociális Karta eddig nem ratifikált pontjait!

A Munkáspárt tagsága és sokezer támogató híve felháborodással értesült az elmúlt napokban bejelentett áremelési és más korlátozó intézkedésekről. Meggyőződésünk, hogy felháborodásunkban nagyon sok ember, a Magyar Köztársaság nagyon sok polgára osztozik.

A Munkáspárt tisztában van azzal, hogy a világgazdaság gondjai Magyarországot is sújtják, és az Európai Unióba való belépésünknek is ára van.

Elfogadhatatlannak tartjuk azonban, hogy mindennek az árát a bérből és fizetésből élőkkel, a dolgozó kisemberrel, a nyugdíjasokkal, a kis-és középvállalkozókkal fizetessék meg. Az ország gondjaiból mindenkinek részt kell vállalnia, és a kormány feladata, hogy ezt biztosítsa. Sajnálattal és felháborodással tapasztaljuk, hogy az Ön kormánya nem ezt teszi. Az áremelésekkel, az általános forgalmi adó módosításával az Ön kormánya a szó szoros értelmében megsarcolja a társadalom szegényebb többségét.

Miniszterelnök Úr!

Az Ön választási győzelmében döntő szerepe volt annak, hogy az emberek elhitték: Ön segíteni akar a kisemberek, a szegények gondjain. Ön azonban nem csak, hogy nem segít, de a gazdaság minden gondját a dolgozó emberek vállára rakja, az EU-csatlakozás minden költségét a kisemberekkel fizetteti ki.

A Munkáspárt felszólítja a kormányt:

· Azonnal vonja vissza az áremelési és más korlátozó intézkedéseket!

· Vezessen be a vagyonadót, a gazdagok is vállaljanak részt az ország gondjaiból.

· A kormány tegyen meg mindent a reáljövedelmek növekedése érdekében.

· A kormány ne csapja be a nyugdíjasokat, fizesse ki a 13. havi nyugdíjukat, úgy ahogyan Önök megígérték, és ahogyan törvényben elő van írva.

· A kormány vizsgálja meg érdemben a Munkáspárt javaslatát a villamos energia árának sávos, fogyasztástól függő alakítására.

· A kormánytól nem szavakat, hanem konkrét tetteket várunk a vesztesek védelmében. Igazi Európa Tervet követelünk a kormánytól, a társadalom széles rétegeinek érdekeit kifejező cselekvési programot.

· Követeljük, hogy a kormány a szociális kérdések eldöntésénél mindenkor kérje ki az emberek, a társadalom véleményét! A kormány azonnal kezdeményezzen társadalmi párbeszédet az ország előtt álló gondok megoldásáról.

részére

Budapest
Donáti u. 35-45.

1015

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) alpontjára alapítottan indítványozzuk a Tisztelt Alkotmánybíróságnál az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Kórháztörvény)

a l k o t m á n y e l l e n e s s é g é n e k u t ó l a g o s v i z s g á l a t á t,

a fenti törvény 30. § (1) bekezdés c) alpontjára figyelemmel.

Az utólagos vizsgálat alkotmányellenességére vonatkozó indítványunk,

i n d o k o l á s á u l
az alábbiakat terjesztjük elő.

1. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 10. § (1) bekezdése kimondja: „A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.”, az Alkotmány 12. § (2) bekezdése pedig rögzíti: „Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.”

Alkotmányellenesnek ítéljük, hogy a Kórháztörvény szabad utat nyit a jelenleg állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak, a társadalom tagjainak alapvető létbiztonságát szavatoló nemzeti vagyon kiárusításának.

A törvénnyel az állam, ahelyett, hogy védené, maga kezdeményezi az önkormányzati egészségügyi intézmények privatizálását. Külön veszélyezteti az önkormányzati egészségügyi intézményeket, hogy a társadalombiztosítás rendszerével az állam az egészségügyi ellátórendszer finanszírozója, s módjában áll olyan viszonyokat teremteni, amelyek rákényszerítik a fenntartó önkormányzatokat az intézményi tulajdon részbeni eladására.

2. az Alkotmány 44./c §-a azt rögzíti hogy, „A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Az önkormányzati törvény rögzíti a helyi önkormányzatok, mint fenntartók, feladatait az egészségügyi közszolgáltatások szervezésében. Alkotmányellenesnek ítéljük azt, hogy a kórháztörvény – amelyet az országgyűlés egyszerű többséggel fogadott el – alapvetően és önkényesen avatkozik be és módosítja az önkormányzatok feladatait és jogait az egészségügyi ellátásban.

3. Sérti a jogbiztonság alkotmányos elvét, s társadalmi bizonytalanságot okoz, hogy a Kórháztörvény nem garantálja a jelenlegi állami és önkormányzati egészségügyi intézményekben foglalkoztatottak, az orvosok és más egészségügyi dolgozók részére – az egészségügyi szolgáltató jogállásától függetlenül – jelenleg törvényben rögzített közalkalmazotti jogviszonyt.

4. az Alkotmánynak az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó XII. fejezete 70/D. § (1) bekezdése kimondja: „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”

A (2) bekezdés pedig azt rögzíti: „Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével… valósítja meg.

Ezzel összefüggésben az Alkotmány 35. §-a pedig a Kormány feladatai között tételesen rögzíti: „A Kormány…(1) bekezdés d) pont: meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről.”

Az, hogy az állam a Kórháztörvénnyel jelentős részben lemond az egészségügyi ellátás állami rendszerének megszervezésével összefüggő feladatairól és jobbára csak a társadalombiztosítás útján történő részbeni finanszírozásra korlátozza kötelezettségeit – alkotmányellenes, s veszélyezteti az állampolgárok egészséghez fűződő jogainak érvényesülését.

Különösen veszélyezteti a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz fűződő alapvető jogot, hogy a Kórháztörvény lehetővé teszi profitorientált gazdasági társaságok létrehozását, a gyógyszerek, egészségügyi műszerek, berendezések és termékek gyártóinak, forgalmazóinak tulajdon- és működési jog szerzését az egészségügyben. Mindez szegény és gazdag intézmények, kórházak
létrejöttéhez, és az állampolgároknak az egészségi ellátáshoz való hozzáférésében alkotmányellenes társadalmi megkülönböztetéshez vezethet.

Sérti az alapvető emberi jogokat a kórháztörvény azzal is, hogy egész szellemében, általános indokolásában a vállalkozás és a gazdasági verseny szabadsága elvének rendeli alá a legmagasabb színtű egészséghez fűződő jogok érvényesülését, s biztosításának és garantálásának állami kötelezettségeit.

A fentiekre figyelemmel kérjük a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvényt, figyelemmel az 1989. évi XXXII. törvény 40. §-ára

s e m m i s í t s e m e g.

Már-már megtörtént az a ritka eset, hogy egy munkáspárti hetilap cikke fenntartás nélkül odaáll egy liberális gazdasági javaslat mellé, aztán mégiscsak visszafogtam magam. Mert az indítványt önmagában támogatom ugyan, csakhogy nincs önmagában: a hozzáfűzött indoklás visszatart. A szóban forgó javaslat pedig az, hogy a kormány úgy tervezze a jövő évi költségvetést, ahogy az SZDSZ választási tervében szerepelt: a személyi jövedelemadó felső határát negyvenről harmincnyolc százalékra, a legalsót húszról tizennyolcra csökkentve.

Ha most a tisztelt olvasó azt kérdi: mit nem lehet ezen helyeselnünk nekünk, dolgozó embereknek, a válaszom az, hogy idáig rendben van a dolog. Csakhogy Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, a javaslatot ismertető tévészereplése alkalmával azt hozta fel indokul, hogy a pénz legjobb helyen az embereknél van, nem pedig az államnál.

Ez a magyarázat szöget ütött a fejembe. Hogy is van ez? Ha ugyanis abszurdumig visszük ezt az értelmezést, akkor nullára kellene mérsékelni az adókat, illetékeket, vámot és egyebet, és a gazdaságban keletkező pénzt az utolsó fillérig szét kellene osztani „az emberek” között. Persze hogy ez teljes lehetetlenség. Általában véve bármennyire örvendetes lenne az adócsökkentés, továbbá a bérből és fizetésből élők anyagi helyzetének javítása, a legnagyobb adókulcs csökkentése nem az ő jövedelmüket, hanem

a legtöbbet keresőkét és a tőkésekét növelné meg.

A negyven százalék két százaléka kétszer annyi, mint a húsz százaléké, úgyhogy a legjobban a leggazdagabbak járnának. Ennek nem tudnék szívrepesve tapsolni.

De van ennek a históriának más, könnyen belátható vetülete is. Mindnyájan tudjuk, hány és hány közcélra kellene sürgősen sok-sok milliárdot költeni, de nincs rá pénz. Korántsem teljes felsorolásként álljon itt az egészségügy, a honvédelem és a rendőrség, a közoktatás (beleértve az iskolahálózatot és a pedagógusbéreket), az út- és hídépítés igénye, összességükben nem is száz-, hanem ezermilliárdok – és akkor még nem is szóltunk az ellehetetlenülő önkormányzatok szűkösségéről. Vajon kitől, mitől várják, esetenként követelik a népek a felsorolt és fel nem sorolt szükségletek lehetőleg minél nagyobb mértékű kielégítését? Természetesen a költségvetéstől, a központitól és az önkormányzatiaktól. Attól a forrástól tehát, amelynek kezében – legalábbis liberális felfogás szerint – rossz helyen van a pénz.

Az államháztartásban sincs másképp, mint a családiakban. Ha mástól nem, Kádár Jánostól számtalanszor volt hallható az a tétel, hogy elosztani csak azt tudjuk, amit megtermeltünk. Ehhez az igazsághoz annyit hozzá kell tenni, hogy a törvényhozás dolga eldönteni, mennyit költsünk az állam- és társadalmi élet fenntartására, beruházásra vagy tartalékokra, és mennyit fogyasztásra. Ez a képlet a kapitalizmusban nagymértékben módosul, minthogy a vállalati nyereség és felhalmozás mértékéről a tulajdonos(ok) dönt(enek). Érthető, ha valamely tőkés vállalat dolgozói több bért követelnek, és végső esetben sztrájkba lépnek. Legföljebb kisebb lesz a részvényesek profitja – ez legyen az ő gondjuk-bajuk. Más a helyzet az állami bevételekkel és kiadásokkal.

A választópolgárok egyebek közt azért is választották a jelenlegi kormányt, mert programjában a lehető legtakarékosabb gazdálkodást helyezte kilátásba, és azt, hogy véget vet annak az orbánista vircsaftnak, amelyben

tíz- és százmilliárdok vándoroltak közpénzből magánzsebekbe.

A kormánynak ezt a vállalását a legszigorúbban és legéberebben nyomon kell kísérni, teljesítését megkövetelni. Ehhez azonban – még ha a lakosságnak csak elenyészően kis része ért a közgazdaságtanhoz – meggyőződéses gazdatudat és -szemléletmód szükségeltetik. Annak tudata, hogy a közpénz a mi pénzünk. Így szemlélve dolgainkat át kell éreznünk az egész társadalmat sújtó gondokat.

Először is: tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy hazánk még mindig és hosszú ideig voltaképpen szegény ország, és az Európai Unióhoz való felzárkóztatása hosszú-hosszú folyamat lesz.

Ezen az általánosságon belül veendő figyelembe a fennálló helyzet. Benne az, hogy a nemzetgazdaság teljesítménye az év eddigi részében az előirányzott három-négy százalék helyett mindössze 2,7-del nőtt. Hogy ez hány milliárd forint kiesést jelent, mindenki felfoghatja.

Mindehhez járul – mert szegény embert ág is húzza – a mezőgazdaság amúgy is nehéz helyzetét tetéző, rekord mértékű aszály, ami körülbelül és csak eddig százmilliárd forintnyi kárt okozott. Aki újságot olvas, híreket hallgat, tisztában van vele, mekkora gond ezernyi gazdálkodónak a sertéstenyésztés és a tejtermelés – hogy csak e kettőt említsem – állapota.

További mínusz, hogy az idegenforgalom bevétele meszsze nem éri el a nem is túlméretezett tervekben szereplő mértéket. Ennek több oka van, köztük a nemzetközivé vált terrorizmustól való aggodalom. De minket az sújt igazán, hogy a nyugat-európai gazdasági fellendülés várat magára, amiatt az onnan remélt, de nem jövő látogatók anyagi helyzete romlott. Ez már átvezet ahhoz a még nagyobb gondhoz, hogy az összeszűkült piac nem vár annyi magyarországi terméket, amennyit szállítani szeretnénk és tudnánk. A kör bezárult.

Ilyen körülmények között vizsgálandó, valóban „az embereknél” van-e a legjobb helyen a pénz. A bajba jutott területek és csoportok ugyanis ki mástól, mint

az államtól várnak

gyors és hatásos segítséget. Miből? Még továbbá: ha „az embereknél” több pénz marad, ez bizonyára jó érzéssel tölti el őket, hiszen megnőtt a vásárlóerejük. De ha ez nagyobb mértékű, mint a termelés bővüléséé, akkor felbillen a kereslet-kínálat egyensúlya. Ez esetben két dolog lehetséges: vagy több fogyasztási cikk behozatalával (tehát az eladósodás növelésével) kötik le a megnövekedett vásárlóerőt, vagy hagyni, hogy a rendelkezésre álló árucikkeknél és szolgáltatásoknál nagyobb kereslet miatt megnőjön az infláció, vagyis az állítólag „a legjobb helyen, az embereknél levő pénz” veszítsen értékéből.

Jó órában legyen mondva, ez utóbbi nem következett be, habár a nemzetgazdasági mérlegnek úgyszólván minden mutatója kedvezőtlenebb a tervezettnél. Az ellenzék ezért is veri a tamtamot, és a költségvetés módosítását indítványozza szüntelen. A kormány ettől eltekint, de valójában a tárcáktól a takarékosságnak nevezett megszorítással visszavett öszszegek „felülírták” a költségvetést. Száz szónak is egy a vége:

nemzetgazdaságunk hajója viharos vizeken navigál.

Nem szerencsés, persze, hogy épp az Európai Unióba való belépésünk előtti esztendőben gyűlt össze ennyi nem várt többletnehézség, minek folytán az annyit emlegetett utolérési folyamat lelassul, egy és más kitolódik. Ám ha a gazdasági felzárkózás, benne az egyének jövedelmének felzárkóztatása késedelmet szenved, azért az állampolgári és euró-polgári öntudat lépésről lépésre felzárkózhat.

Maradjunk annyiban: a pénz, amelynek ezer helye van, mindenütt jó helyen van. Csak legyen!

Nna akkor most nézzük csak, hogy kikből is áll az "újburzsoázia" ? Többségében egyértelműen a volt kádári rendszer túlélőiből illetve a hozzájuk csapódó karrierista-harácsoló bagázsból.

A Munkáspárt Elnöksége üdvözli Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök döntését, miszerint élt az alkotmányos jogaival és újragondolásra visszaküldte az országgyűlésnek a kórháztörvényt.

Ugyanakkor a Munkáspárt cinikusnak és felelőtlennek ítéli az egészségügyi és szociális miniszter bejelentését, miszerint a kormány a visszaküldött törvényjavaslatot változatlan formában a parlament mai ülése elé kívánja terjeszteni.

Ez a tény a hatalmi helyzettel történő visszaélést, a kompromisszumképesség teljes hiányát mutatja, amellyel lebecsüli a törvény kapcsán megnyilvánuló társadalmi elégedetlenséget és bizonytalanságot.

A Munkáspárt ismételten követeli, hogy a kormány vonja vissza a törvényt, a rendelkezésére álló 60 napon belül a társadalmi vita részeként hívjon össze rendkívüli érdekegyeztető fórumot, s kormányzati felelősségénél fogva kezdeményezzen népszavazást a kérdésben.

A Munkáspárt a rendelkezésére álló minden alkotmányos lehetőséggel élni kíván: Amennyiben az MSZP-SZDSZ kormány változatlanul keresztül erőszakolja a törvényt a parlamenten, az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy semmisítse meg a törvényt. Szükség esetén a Munkáspárt ügydöntő népszavazást indít a kórház-privatizáció ellen.

Budapest, 2003. június 23.

A Munkáspárt Elnökségének nyilatkozata
A Munkáspárt Elnöksége elfogadhatatlannak tartja és elítéli, hogy a parlament az orvosok, az egészségügyi dolgozók és társadalom tiltakozása ellenére elfogadta a kórházak privatizációjának szabad utat nyitó törvényt.

Sajnálatos, hogy a szocialista és szabad demokrata képviselők nem a választóik érdekei alapján szavaztak, hanem a gazdasági lobbiérdekeket támogatták.

A Munkáspárt az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy sürgősséggel vizsgálja meg a kórháztörvény alkotmányosságát.

Szükség esetén a Munkáspárt ügydöntő népszavazást kezdeményez a törvény megsemmisítésére, a kórház-privatizáció megakadályozására, az állami és önkormányzati egészségügyi közszolgáltatás garantálására.

2003. június 17.

A LEGHATÁROZOTTABB NEM A KÓRHÁZ-PRIVATIZÁCIÓRA!
A Munkáspárt Elnökségének nyilatkozata
A Munkáspárt Elnöksége ismételten, s a leghatározottabban elítéli a kórházak tervezett privatizációját. A kórház-privatizáció bűn a betegekkel, az orvosokkal, az egészségügyi dolgozókkal szemben, bűn az egész társadalommal szemben. Közös érdekünk, hogy ezt a bűncselekményt megakadályozzuk. A Munkáspárt Elnöksége követeli: 1. A kormány függessze fel a kórháztörvény parlamenti vitáját. 2. A kormány kezdeményezze ügydöntő népszavazás kiírását ez év októberére. 3. Kezdődjön érdemi társadalmi vita. Amennyiben a kormány nem hajlandó népszavazás kiírására, a Munkáspárt kezdeményezi a népszavazást.

Budapest, 2003. május 24.

HÁTTÉR
Az elnökség mostani nyilatkozatának hátterében az áll, hogy a Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi – május 10-ei ülésén – vetették fel: kezdeményezzünk népszavazást a kórháztörvény ellen.

A párt elnöksége érdemben áttekintette a népszavazás valamennyi jogi és politikai kérdését. Elkezdte a tájékozódást, hogy a szakszervezetek, civil szervezetek hajlandók-e részt venni egy határozott fellépésben. Az is világos, hogy egy ügydöntő népszavazáshoz négy hónap alatt 200 ezer aláírást kell letenni az asztalra. Az ügyben az elnökség június 2-ára összehívta a megyei és a budapesti elnökök konzultatív értekezletét.

Időközben felgyorsultak az események. A kormány láthatóan egy gesztussal – a privatizációban való részvétel lehetőségének felvillantásával – igyekszik leszerelni az Orvosi Kamara eddigi ellenállását. Az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete e héten demonstrációt tart. Az MDF aláírásgyűjtést jelentett be – de ez nem népszavazás. A polgári körök is tüntettek, de azt látni kell: a parlamenti ellenzék sem akar népszavazást, nem akarják, hogy a nép döntsön.