Pl olyanokat akiknek vállalkozásuk, boltjaik, házaik, ill. földjeik vannak. Mert ők most képesek lennének áldozni.

A vállalkozókat lassan kinyírják, de a leggazdagabbak azért tartják a pozícióikat. Sajnos szerintem a túlnyomó többségük magyarellenes, mszmp kapcsolatokból építkezett, mszp lekötelezett, évek/évtizedek óta halmozza fel a vagyont külföldön is, itthonról kihúz annyit amennyit bír még az összeomlás előtt. Esetleg multi beszállító aki még örül is, hogy egyre olcsóbb a magyar munkaerő, egyre többet dolgozik és egyre nagyobb kussban van.

Ingatlanosok azok vagy izraeli befektetők, vagy magyarországi zsidók főleg. Komoly magyar ingatlantulajdonos szinte nincs is.

Lapok lapja, szemlék szemléje
Mennyiért csináltok gyereket?

Boczán Bea - hétfő, 2006. június 12.
Oroszországban egyszeri anyasági támogatással akarják megállítani a népességfogyást. Mennyibe kerül egy gyermek felnevelése? Eredményes lehet-e a direkt anyagi ösztönzés?

Májusban Putyin elnök bejelentette: 250 000 rubelt (közel kétmillió forintot) kap minden asszony, aki két gyermeket vállal. Európa másik végében a portugál miniszterelnök, José Sócrates anyagi támogatás helyett inkább a pénzbüntetést választotta: azok a szülők, akik csak egy vagy két gyereket nevelnek, magasabb nyugdíjjárulékot fizetnek.

Rá lehet-e bírni megvesztegetéssel az embereket, hogy több gyereket csináljanak? [1] – teszi fel a kérdést Daniel Gross [2], a Slate gazdasági rovatának szerkesztője.

Elsőre azt gondolnánk, hogy nem. „A születések számának növelése érdekében végrehajtott állami intézkedések sosem voltak hatásosak” – idézi a cikk Phillip Longman [3] demográfust, akinek nemrég megjelent Az üres bölcső [4] című könyvéről a Metazin is hírt adott.

Régen a szülők számára gazdasági hasznot jelentett, ha több gyerekük volt. Több munkás kéz volt a családban, nagyobb földet tudtak megművelni, és több állatot tarthattak. Ma azonban a gazdag és a szegény országokban egyaránt megfigyelhető, hogy az urbanizációval párhuzamosan nő a gyerekvállalás költsége.

Ma már az sem egyértelmű, hogy a népességnövekedés a gazdasági fejlődés feltétele. Sőt, a fejlődő országokban, ahol a szegénység egyik oka a túl nagy népszaporulat, a születések számát csökkentő intézkedések szolgálják a gazdasági fejlődést.

June Kronholz és John Lyons nemrég arról számolt be a Wall Street Journalben, hogy Mexikóban sikeres volt a gyerekvállalási kedv letörésére irányuló kampány. Kevesebb gyerek születik, de „így a szülők végre többet költhetnek iskolára [5], s az új, képzettebb generáció révén Mexikó felzárkózhat a fejlett országok közé.”

A fejlett országokban viszont kezd aggasztó méretűvé válni a népességfogyás. Amerikában, Európában és Japánban a gyermekek számának csökkenése már a nyugdíjasok ellátását veszélyezteti, és a gazdasági növekedést is gátolja. De hogyan lehet megállítani a népességcsökkenést?

A CIA adatai szerint Oroszországban tavaly 10 700 dollár volt az egy főre jutó nemzeti össztermék [6], az Egyesült Államokban ennek közel a négyszerese. Ha Oroszországban kilencezer dollárt fizetnek a második gyerekért, akkor Amerikában ennek 36 000 dollár felelne meg. Ennyi pénz azonban biztosan nem ösztönözné az amerikai szülőket, hiszen egy gyerek felnevelése ennek sokszorosába kerül.

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának számítása szerint az amerikai szülők a középiskola befejezéséig 140 000–280 000 dollárt (30–60 millió forintot) költenek egy gyerek felnevelésére. Longman kevesli az összeget, mert a minisztérium nem számolt az anya kieső fizetésével. „Egy átlagos középosztálybeli családban, ahol az anya csak részmunkaidőben dolgozik, egy gyerek eltartása a közvetlen és közvetett kiadásokat is figyelembe véve, akár egymillió dollár is lehet.” És akkor még nem számoltunk az egyetemi évek költségeivel [7].

Egy ország gazdasági helyzete és kilátásai viszont mindenképpen befolyásolják a születések számát. A második világháború utáni amerikai demográfiai robbanás (baby boom) hátterében például a gazdaság tartós és gyors növekedése állt. A nagy gazdasági világválság idején született generáció tagjai az ötvenes években azt tapasztalták, hogy ők szüleiknél sokkal könnyebben biztosíthatnak jobb életet utódaiknak. Ezért mertek bátran több gyereket vállalni.

Ebből nem következik, hogy az állami támogatásoknak egyáltalán nincs szerepe. Longman elismeri, hogy a háború utáni demográfiai robbanáshoz is jelentős mértékben hozzájárultak az ilyen állami intézkedések. A második világháborús veteránok támogatásáról hozott törvénycsomag [8], amelyet a roosevelti New Deal [9] utolsó intézkedésének tekintenek, nagyban megkönnyítette a családalapítást. A feketékre is megkülönböztetés nélkül alkalmazott törvény lehetővé tette a leszerelt katonák ingyenes egyetemi tanulását. De legalább ekkora szerepe volt a gyerekvállalási kedv növelésében a kiszolgált katonák számára nyújtott olcsó lakáshitelnek.

Bármennyi készpénzt fizet is Putyin a második gyermekért, amíg Oroszországban alacsonyak bérek, alacsony a várható élettartam, rossz a közbiztonság és nem működnek az állami szociális intézmények, addig az orosz szülők nem fognak több gyereket vállalni.

Daniel Gross javaslata: „Ha Putyin azt akarja, hogy több gyerek szülessen, akkor célravezetőbb lenne egyszeri támogatás helyett például államilag támogatott lakáshitelre fordítani az olajexportból befolyt pénzeket.” És biztosan nem ártana az sem, ha iskolákra, közbiztonságra és egészségügyre is többet fordítanának.

NA igen.
Mert a járványokban és háborúkban az öregek, a betegek, a fogyatékosak pusztulnak legnagyobb számban, akik nem tudnak menekülni és megvédeni magukat.
A gyerekekre vigyáznak a szüleik.

"Szerintem a népességfogyás még nem okozott egyetlen országban sem gondot valójában."

"aki megszületik az kiváló taníttatásban és ellátásban részesüljön"

Ez a prognózis: "Ha a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg, akkor csak 6,5 millióan leszünk 2050-re."

Nem személy, hanem tárgy.

Ha megnézzük a magas népszaporulat együtt jár általában a szegénységgel (Afrika). Országon belül is. És a világban az országok között is. Az alacsony termékenység ellenben általában a jómódú országok jellemzője (Európa).

Szerintem a népességfogyás még nem okozott egyetlen országban sem gondot valójában. Mindenütt még így is komoly gond a munkanélküliség és az inaktivitás.

Mivel én magyar vagyok, ezért nekem a saját népem érdeke sokkal fontosabb mint a cigányé. Ha rajtam is múlik, itt, helyettem és rovásomra a cigány NEM_KAPHAT_ESÉLYT.

Ez az én hazám, az én országom. A föld, a víz, a levegő, az erdők, a hegyek, a völgyek, a városok, a falvak, az utak, az épületek, a hidak az én és a többi magyar őseinek művei. Minden a mi tulajdonunk, minden a mi birtokunk. A területet az én ük-ük-ük apáim szerezték meg, védték és tartották meg majd vesztették el (remélem csak ideiglenesen) jó részét. Ehhez az országhoz másnak a magyarokon kívül semmi köze. PONT.