Téma: CZAKÓ GÁBOR - kérdezzétek
|
iszalag |
Válasz | 2005. augusztus 20. 19:06 | Sorszám: 18 |
kösz! gyors vagy!
|
|
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2005. augusztus 20. 18:28 | Sorszám: 15 |
Czakó Gábor könyveinek korábbi kiadójának kávézója van ! mégpedig könyves kávézó csodás!Éghajlat Könyves Kávézó 1117. Budapest, Karinthy Frigyes. u. 9. Tel: 365-1515 Fax: 365-1516 eghajlat@enternet.hu
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2005. június 01. 22:40 | Sorszám: 14 |
„Egy szellemi regényvilág tárul az olvasó elé” – mondta Alexa Károly a kötetet ismertetve. Hozzátette, a spiritualitás és a mindennapi élet harmóniája valósul meg Czakó Gábor írásaiban. Az író által kidolgozott és híressé tett fogalom, a Gazdaságkor talán az egyik legeredetibb és legsűrűbben használt gondolat. Ennek lényege, hogy a gazdálkodás maga alá gyűrte az összes többit, s vele eszméinket, kultúránkat, céljainkat, nyelvünket stb. Immár nem a gazdaság van értünk, hanem mi őérte. A Beavatás többek közt annak a kérdésnek a feltételére serkenti az olvasót, hogy miként is történt ez. Mi a következménye e fordulatnak a társadalmi életben és a lélekben? Megtörhető-e a Dolgok uralma, és visszaszerezhető-e szabadságunk? http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=42284
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2005. június 01. 22:36 | Sorszám: 13 |
Beavatás - Az ideák nyelve Czakó Gábor Beavatás című kötetei a televíziózásban egyedülálló, azonos című tévéesszé-sorozat szövegkönyvei alapján készültek, amelyeket 1997 óta láthatnak a nézők a Duna Televízióban. Ennek a sorozatnak ötödik, most megjelent darabját mutatta be Alexa Károly irodalomtörténész a Helikon Könyvesházban http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=42284
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 20. 17:37 | Sorszám: 12 |
Aranykapu Boldog Salamon király Első könyv Amikor a szív és a kés találkozik 1. A koldus Éppen olyan volt. Az aranyfödelű székesegyház előtt, a vadászó fecskék acélos nyílzáporában. A fecskék a legyeket kapdosták, a legyek az alamizsnának osztott dohosodó füstölt halat és szalonnát dongták körül, melyet alázatosan, mégis mohón ragadoztak el előlük a piszkos mancsok, s dugták rongyos iszákokba. A szolgák előzőleg szigorúan kioktatták a koldusokat, hogy se kézcsók, se zabálás őfelsége előtt, föltartanák a sort. http://www.czakogabor.hu/konyvek/aranykapu.html
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 20. 17:34 | Sorszám: 10 |
mese 1991 1. Elöljáró beszéd arról, hogy mi, hol, hogyan és miért… Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sárkány. Természetesen hétfejű. A középső fejét Elnöknek hívták. Az Elnöktől jobbra tekergőzőt Tevnek nevezték, a balján illegőt Őszőnek, a kettővel jobbra tekintgetőt Zeknek, a neki szemközt bólogatót Lemnek, a jobbszélsőt Itének, a balszélsőt Retnek. Ez volt a legrettenetesebb: két sor fogat csikorgatott és kénköves lángot szuszogott. A sárkánynak két hosszú farka volt mindehhez, négy lába és két mancsa, pikkelypáncélja és taréja és csökött denevérszárnyacskája pihés szőrrel, ami elakadt a faágakba, ha az erdőbe merészkedett. Ezért inkább a Tóban tanyázott naphosszat; lent az iszapos mélyben törte valamelyik fejét otromba tréfáin. Az az igazság, hogy szégyellte kissé a szárnyát. A finomsága, a bársonyossága, az áttetszősége miatt: ha kiterjesztette, átsütött rajta a Nap, de még a Hold, sőt a fényesebb csillagok is keresztülkacsintgattak rajta. Breke – mert az egész sárkánynak is volt neve – úgy találta, hogy az ilyesféle gúnyosan csinos szárnyacskák egyáltalán nem illenek az ő példátlanul hősi személyéhez, uralkodói méltóságához. Tavi alattvalóinak halálbüntetés terhe mellett megengedte, hogy szüntelenül az ő dicséretét zengjék. http://www.czakogabor.hu/konyvek/as.html
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 20. 17:28 | Sorszám: 9 |
http://www.czakogabor.hu/te.html Esszék: A tudás két arca – 118., 119., 120., 122. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/tudas.html Halottak napja – 121. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/mindensz.html Bújj, bújj, zöld ág – a kapu misztériuma – 122. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/kapu.html A plüssmaci meg én – 131, 132, 133. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/onmeg.html A tudás arcai – 118, 119, 120, 122. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/tudasarc.html Évának http://www.czakogabor.hu/esszek/evanak.html Porló idő – A Teremtő mosolya (Gondolat, Bp. 1991.) c. kötetből. http://www.czakogabor.hu/esszek/porloido.html A holokauszt és a kereszténység – 129. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/holok.html Csak nem én vagyok? – 134. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/jok.html A kettő egy test lesz http://www.czakogabor.hu/esszek/csalad.html A lumpen – 127. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/lumpen.html Az ige zengése http://www.czakogabor.hu/esszek/igezeng.html A nulla és a Semmi – 130. Beavatás http://www.czakogabor.hu/esszek/nulla.html
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 20. 17:09 | Sorszám: 8 |
CZAKÓ GÁBOR: BEAVATÁS A tudás két arca(Hatalomtudás.) Nem szorul bizonyításra, hogy a tudást az emberiség mindig erôsen becsülte. Ôsidôk óta tanítványok járták az utakat, és mestereket kerestek, hogy azok beavassák ôket a világ, a természet titkaiba, a lét értelmébe, és helyes Isten-ismeretre, üdvösségre vezessék ôket. Egyetlen szóval talán bölcsességnek nevezhetjük azt a tudást, amit meg akartak szerezni. Ma könyveket olvasunk, egyetemre járunk, az interneten száguldozva gyûjtjük az infót. A modern tudás az Isten nélkül elképzelt természetre vonatkozik, az élet értelmét és az üdvösség kérdését nem firtatja. Ezzel a korlátozással bámulatos eredményeket ért el, és korunk elsô hatalmává nôtte ki magát. A szocializmus többek közt abba bukott bele, hogy a tudáshatalomért folytatott harcot elvesztette. A korabeli találmányok vagy Nyugaton keletkeztek, vagy ott vették használatba ôket a kempingbiciklitôl a kompjúterig. Korunkban tehát kétféle tudás létezik: a bölcsesség-tudás és a hatalom-tudás. Mi a kettô közti kapcsolat és mi a különbség köztük? http://hjem.get2net.dk/hamv.laz/CzakoBeavatasBolcs.html
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 19. 17:27 | Sorszám: 7 |
jó lenne megint beszélgetni..
|
|
iszalag |
Válasz | 2004. január 22. 17:18 | Sorszám: 6 |
itt a nagyszerű alkalom..kérdezzetek
|
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2004. január 21. 01:30 | Sorszám: 4 |
A pelyva (bef) Magyarországnak szellemi vezetése régóta nincs. A szent királyok és talán Mátyás és Bethlen Gábor kivételes uralma óta a kormányzóknak, minisz-tereknek és vezéreknek gőzük sincsen arról, hogy ilyesmire szükségük volna. Már csak azért sem, mert a szellemről sincsen tudomásuk. A szót persze használják: összetévesztik a tájékozottsággal, a szaktudással, az okoskodással, leginkább pedig a fortéllyal. „ Mi a győztesek és a sikeresek világához akarunk tartozni. Hiszen lélekben már régóta oda tartozunk. ” – vallja nyíltan a mai magyar miniszterelnök egy kormányhonlapon. Délcegen jelenti ily módon, hogy soha életében nem tekintett az érdeknél magasabbra, ezért nem is állt népe oldalán, ahol állnia kötelessége lett volna, hanem a győztesekhez dörgölőzött. Testben és lélekben. Ismerjük a pályáját: tisztként szolgálta a világ legsötétebb titkosszolgálatát, erre máig büszke, a népköztársaság főtisztviselője volt. Többek között az ő felügyelete alatt lopta szét a rábízott nép rábízott tulajdonát az a párt, amelynek küldötteként most a marsallbotot markolja. Szellemi helyzetét és irányultságát Konfuciusszal is leírhatjuk: „ A nagy ember a nemesre tekint, a kicsi a hasznot lesi. ” Hogy parasztosan is megmondjuk: akinek leghőbb vágya a győztesek és a sikeresek világához tartozni, az lélekben már oda is tartozik régóta, hiszen „ahol a kincsed, ott a szíved is”. Az ilyentől óvakodjék a kicsi, a szegény, a megszomorított, az öreg, árva, az özvegy, az üldözött, az ártatlan, a gyermek, a kirabolt, az istenkereső, az igazságra szomjazó. Czakó Gábor
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2004. január 21. 01:28 | Sorszám: 3 |
A pelyva (folyt 2) A régi indiaiak szerint a helyes kormányzáshoz az szükségeltetik, hogy az országnak legyen szellemi vezetése. Ez a réteg nem kormányoz, nem politizál, a siker nem csábítja, a hatalomtól tartózkodik, győzni nem akar. Éppen ezért éber, s átlát az érdekek káprázatán, azt keresi szüntelen, ami nem pelyva, nem fél a győztesektől, akik a testet megölhetik, de a lélek fölött nincs hatalmuk, hogy egy jézusi gondolattal kapcsolatunkat jelezzük velük. Nos, a király és a miniszterek, a vezérek, és a kormányzók ezekre a szellemi vezetőkre kell, hogy figyeljenek, fölfelé, máskülönben alantas erők, a hatalom, az érdek és a siker rabszolgáivá válnak, és a népet rosszul vezetik. Méltatlanok lesznek hivatalukra, kasztjukból kiesnek. Indiában csandalának, magyarul sehonnainak, sehova nem tartozónak nevezik az ilyent. Mondhatnánk pelyvának is, magját vesztett, szél so-dorta üres toknak.
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2004. január 21. 01:27 | Sorszám: 2 |
Nézzetek be Heti Vendéghez! KERESZYTÉNY ÉLET - 2003. MÁJUS 4. http://web.axelero.hu/remekm/hamvas_intezet/A_pelyva.htm A Pelyva A mi nemzedékünkben az édesanyák még bíztatták gyermekeiket, hogy a kicsik és a legyőzöttek mellé álljanak ahelyett, hogy a sikert hajszolnák, mert a siker fénypénz: borús időben sitty… Persze, a leckét könnyebb volt megtanulni, mint gyakorolni, hiszen a győztesek bőkezűen osztották a pofonokat, és a sikeresek mentek a Balatonra úttörőtáborba, kaptak lakást, telefont, útlevelet. Nem beszélve arról, hogy amikor hullik a fénypénz sikamlós aranya, akkor nem föltétlenül érzi az ember, hogy a rossz oldalon áll, vagy ő maga valami disznóságot követett volna el. Dolgozott rendesen, és munkáját, lám, elismerik. Az édesanyák bölcsessége kell ahhoz, hogy az ember átlásson a káprázaton, és megkülönböztesse, mi a valódi érték, s mi a pelyva. A mérce magas. Minél följebb kerül az ember, annál magasabb. Aquinói Szent Tamás, a középkor talán legtiszteltebb tudósa hatalmas művét, a Summa teologiae-t, befejezetlenül hagyta. Megállt a siker kapujában. Miért? 1273-ban, Szent Miklós napján, a miséről hazamenet hosszas hallgatás után így szólt: „Non possum” – nem bírok dolgozni. Nem írt, nem diktált többé, nem is beszélt egész télen át. Titkárának könyörgésére végül ezt mondta: „ Eljött írásomnak vége. Minden, amit eddig írtam és tanítottam, olyannak tűnik föl szememben, mint a pelyva, ahhoz képest, amit megláttam, s amit kinyilatkoztattak előttem. ”
|
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2004. január 21. 01:19 | Sorszám: 0 |
1. volt egy topikja -(lezárt) http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=6&t=000013 Czakó Gábor: A holokauszt és a kereszténység2. Egyik irása, itt a Gondolán http://gondola.hu/cikk.php?szal=20669 Időnként föl- fölröppen, hogy a holokauszt a keresztény kultúrkörben történt meg. Nos, az igazság ennek éppen az ellenkezője. Örményországban az agonizáló török császárság próbálta kiirtani a keresztény örményeket. Mexikóban a szocialista kormányzat, Szovjetunióban Lenin és Sztalin szintén szocialista despotizmusa, Németországban Hitler nemzetiszocializmusa viselt hadat saját keresztény polgárai ellen is. Csak Lengyelországban, csak a papok és a szerzetesek közül húszezret gyilkoltak meg a nácik. * Nézzük a tényeket. 1933. január 30, Hitler hatalomra jutása utáni másfél év náci megnyilatkozásaiból szemezgetünk. Az idézetek a Magyar Kultúra c. folyóirat korabeli számaiból valók. Kezdjük azzal, hogy a Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt hivatalosan nem volt ateista, mint a nemzetközi szocialista-kommunista pártok, sőt küzdött a "hitetlenség" ellen. Hitler a Mein kampf-ban elutasította a kereszténységet, és a nemzeti szocializmus ideológiájának "antropológiai" alapjává a fajelméletet tette. Mindazonáltal - leginkább Gondviselés néven – Istent gyakran emlegette beszédeiben. Nagy kérdés, hogy miféle istent? A Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt programjának 24. pontja kimondta, hogy a "pozitív kereszténység talaján áll." Mit jelent a pozitív szó? A tapasztalt ember tudja, hogy a jelzők a szocializmusokban rendszerint fosztóképzők, gondoljunk a szocialista erkölcsre, vagy a haladó értelmiségire. Nos, mitől fosztja meg a pozitív jelző a kereszténységet? Természetesen a lényegétől. Hogy mennyire csak választási fogás volt a pozitív kereszténység, azt jól mutatja egy korabeli ideológusnak Bergmannak az álláspontja: "A mi mai ifjúságunk becsületesen pogány akar lenni és az új, szellemi Németországot teljesen tisztának akarja látni a keresztény tudat minden megmozdulásától. Tudom, hogy ezer és ezer rohamosztagos ifjú ember érez így, és nem másként. Ezek legfeljebb csak szokásból mennek el a keresztény templomokba, de alig várják a pillanatot, amikor majd egy vihar, egy mindenható népi és ifjúsági mozgalom elseper majd mindent, ami fajilag nem német hit. Ezek az emberek megértik, hogy a német nemzeti forradalomnak politikai meggondolásokból kifolyólag a keresztény felekezeteket és kultúrforrásokat fenn kell tartania, de mint valami tompa fájdalmat viselik azt. És csak egy átmeneti állapotnak nézik, amit majd a harmadik birodalom eljövendő prófétája tűzzel és vassal fog kiirtani, - hogy helyébe egy német, északnemzeti vallást és talán nemzeti egyházat helyezzen." * Az említett 24. pont azt is leszögezi, hogy a "vallásnak összhangban kell állnia a német faj erkölcsi érzékével." Nos, e kívánalom a náci újpogányság forrása, erre épült Alfred Rosenbergnek a nácizmus vallásalapító prófétájának híres könyve A XX. század mítosza, mely minden iskolában kötelező olvasmány volt, és az említett Bergmanhoz hasonló alpróféták működése. Tőle megtudhatjuk, hogy milyen az a bizonyos faji erkölcsi érzék.
Alapja "az öröklődéstan, a torna és testkultusz, az a tisztelet és odaadás, amellyel mi a testet, mint szent, isteni természetű ajándékot megtiszteljük (...) Az északi ember nem vezekel. Ő teremt és alkot. Ő ismeri a rendeltetést és a végzetet. Ismeri a természet halálát és születését, és úgy tiszteli azt, mintha az nem Isten, hanem ember volna." Most következik "északnemzeti vallás" részletes etikája: "De nem ismeri a bűnt. Ha egyáltalán bűnt ismerünk, úgy az nem lehet más, mint a kereszténység nagy, hatalmas, soha ki nem engesztelhető bűne az emberiségen, amit a mai német ifjúság, melyet ez az északi hit mozgalma hat át, jogosan égő szégyennek érez. Amikor az ember ezzel a mai ifjúsággal beszél, néha szinte megrémül attól a kereszténység elleni lobogó gyűlölettől, ami ezekből a fiatal lelkekből kitör." A kereszténység szerint a bűn Isten megbántása. Ezt eltörölték, de a Führerprinzip, a vezérelv bevezetése azt jelentette, hogy az a bűn és az az erény, amit a Vezér annak minősít. De nézzük a további náci hittételeket: "Az északi ember teológiája elveti a másvilág be nem bizonyított és nem bizonyítható találmányát és meséjét. Úgyszintén elveti a legsúlyosabb erkölcsi kárt okozó másvilági Istent, akit 2000 évvel ezelőtt egy beteg és haldokló déli kultúra a nyugati emberiségre rákényszerített, s melynek még ma is betegei vagyunk. (...) Nincsenek vallási igazságok csak vallási hazugságok! Az északi ember csak értelmi igazságokat ismer el. Az északi ember hős és harcos." Egyértelmű, hogy az az isten, akit Hitler és társai emlegetni szoktak, nem a zsidók, muzulmánok és keresztények közös Istene. Az az isten Adolf Hitler volt. * A keresztényellenesség természetesen nem maradt üres beszéd. A múlt századot megtapasztalt utazó nem lepődik meg, ha azt hallja, hogy valutaüzérkedés és hűtlenség vádjaival állították bíróság elé a papokat, szerzeteseket és apácákat. Igen, pontosan úgy, miként nálunk, a szocializmusban. A vádaknak persze volt némi formai alapjuk, hiszen az egyház nemzetköziségéből következően papjai érintkeztek Rómával, a társegyházakkal, a szerzetesrendek más tartományaival, a karitatív adományok országok közt mozogtak.
A propagandaminisztérium elrendelte, hogy a vádlottaknak papi ruhájukban kell a vádlottak padjára ülniök. Természetesen más eszközöket igénybe vettek: Faulhuber müncheni érsekre egyszerűen tüzet nyitottak, amikor beszédet mondott. A würzburgi érsek palotáját rohamcsapatok ostromolták meg. A pásztorleveleket elkobozták és cenzúrázták, a vallásos egyesületeket, sajtójukat betiltották. A hitvalló újságírókat, köztisztviselőket elbocsátották. * Épültek az újpogány szertartáshelyek, a szent ligetek és a germán istenszobrok. 1935 húsvét hétfőjén a rádió is közvetítette a Berlinben rendezett "tavaszi ünnepélyt," a német hit ünnepét. Az újpogány vallásmozgalom javasolta a keresztény időszámítás elvetését azzal, hogy az időszámítás kiinduló pontjául Krisztus születése helyett az "időfordulót" Hitler jelentse.
A germán ősvallás föltámasztását kiegészítették az egyházak államosítására tett kísérletek. Ez a katolikusoknál nehezebben ment. Ám az evangélikusoknál - ők adták a német kereszténység zömét - megtalálták Müller birodalmi püspököt, akivel megkísérelték a lutheránus egyház nácizálását. Neki sem volt könnyű dolga. "Müller birodalmi püspöknek öt hónap alatt négyszer kellett tanácsát kicserélnie, mint hogy éppen legjobb emberei tagadták meg neki, lelkiismeretükre hivatkozva, az engedelmességet. Az evangélikus egyház ma plasztikus kifejezéssel szólva: elit rohamcsapata a nemzeti szocialista államnak, és a nemzeti szocialista pártnak, annyira függő helyzetben van tőlük." - írja egy kortárs német lelkész. * Amikor már eldőlt, hogy a harmadik birodalomban nem lesz demokráciásdi, akkor nyilvánosan is bejelentették, hogy végeznek a kereszténységgel.
1935 júniusának elején a N. S. D. A. P. Schwerben tartott összejövetelén beszélt Alfred Rosenberg is, a birodalmi világnézet Hitlertől választott apostola: "A legutolsó pártnapon a Vezér félreérthetetlenül kijelentette, hogy a politikai harc befejezése után a nép világnézeti nevelése a legfontosabb. Ezt a munkát kell még elvégeznie a pártnak. Ehhez én csak azt jegyzem meg, hogy a német történelem nem a nemzeti szocialista mozgalmat ülteti a vádlottak padjára, hanem a katolikus centrumot. A német népnek ez a rétege ne kritizáljon, erre neki nincs joga, csak az a kötelessége van meg, hogy hálás legyen azért, mert még él. A Centrum urai vegyék tudomásul, hogy az óra ütött: a nemzeti szocialista mozgalom nemcsak kritikát gyakorol a marxizmus és a liberalizmus kora felett, hanem véget vet a katolicizmus középkorának is." * A történelem döntött, a vádlottak padjára a nácizmus került. Megérdemelte. S akik részesei a korbűnöknek, azoknak is ott a helyük, ha véletlenül eddig megúszták volna. Ámde ne tuszkoljunk melléjük ártatlanokat. Az utókor általában könnyedén mond véleményt, azonban kérdés, hogy mit tett volna az ítélkező akkor, abban a helyzetben. A mai középkorúak és idősebbek a saját bőrükön, vagy legalább a saját szemükkel tapasztalták, mit jelentett ellentmondani a Pártnak, s bizony, könnyen meg lehet számolni azokat, akik ki mertek állni az ártatlanul meg- és elhurcoltak mellett. Sokan esendőknek bizonyultak, akadtak azért, akik vállalták a mártíromságot is - '45 után talán kevesebben, mint azelőtt. S nézzünk körül ma: kik, hányan mernek szót emelni a multik despotikus új világrendje ellen?
Épp a nácik története mutatja, hogy hova vezet úgy általában elítélni a "keresztény kultúrkört," vagy a mohamedánt, Bizáncot, a hinduizmust netán a zsidóságot -. Hát, még ha megdönthetetlen alibije van a vádlottnak! * Remélem, ebből az itt kevés számú, de bármely, korabeli iratokat őrző könyvtárban a végtelenségig sokasítható példából is világosan kiderül, hogy a holokauszt szörnyűsége nem a keresztény kultúrkörben történt meg, hanem egy olyan rendszerben, amely kiszakította magát ebből a kultúrkörből. Nem csupán megtagadta a keresztény értékeket, hanem - fölismerve, hogy Jézus Krisztus hívei neki természetes ellenfelei - kíméletlenül üldözte őket. Nem kell prófétának lenni annak megjóslásához, hogy a jövőben is együtt fog járni a kereszténység elnyomása és visszaszorítása a hazugság, az aljasság térhódításával és a cinikus emberirtással.
Czakó Gábor (A Duna Televízióban elhangzott előadás szerkesztett változata)
|
|
|
|