Az egykori miniszterelnök szobrát április 3-án Balatonbogláron avatták fel. Megítélését politikai viták kísérik. A korabeli idézetgyüjteményben ki-ki találhat érvet pró és kontra. Egy biztos: az ítélkezés nem a politikusok dolga.

Európa és a magyar hivatás

Európa sok nép hazája, de egymásra utalt népeké. Különböző életalakok és szokások, de egyetlen történelmi folyamat földje.

Európa tulajdonképpen gazdája volt a világ többi részének: Ma más helyzetben van, nem abban, amelyben eddig volt, hanem egy konkurrens helyzetében és ebben a tekintetben ónkéntelenül meg kell, hogy szervezkedjék, egészen tekintet nélkül arra, hogy ki szervezi. Ma elsősorban Németország szervezi, de ha nem szervezné Németország, akkor is meg kellene, hogy szervezkedjék.

Fekvésén és tagozottságán kívül népeinek sokfélesége adta meg Európának a dinamikáját, azt a dinamikát, amelyből ma is élünk. Talán dinamikusabbak vagyunk a cselekvésben, de a cselekvés dinamikája a gondolkodás dinamikájából adódik, ez pedig Európa sokféleségéből származott. Ez adta tehát Európa lendületét, ez adta világhegemóniáját is, mert hiszen ennek versenyében keletkezett a hajózás, a kolonizálás, stb., de ez adta Európának - mondjuk - a szépségét is, szellemi téren, a költészetben, filozófiában, gondolkodásban és mindabban, amit az ember értékel, akkor, amikor csendes órákra visszavonulhat és önmagává válhatik.

Mi az európai fejlődéssel együtt haladunk. Minden európai korszak rányomta bélyegét a mi életünkre is, de a hatást mindig letompítottuk, vagy kifejező magyar szóval élve - „magunkévá tettük” azt, amit egész Európa fejlesztett ki. Itt világosan megkülönböztetek: nem „amit Európától átvettünk”, hanem „egész Európa fejlesztett ki” velünk együtt, a mi részvételünkkel. Kaptunk és adtunk is elemeket, de az egész fejlődés közös.

Érezzük a történelmi felelősséget mi, magyarok, önmagunk elmúlt és jövendő nemzedékeivel, Európával szemben, amelyet védtünk, amelynek kultúráját a többi nemzettel együtt építettük.

Csak addig maradhatunk fenn a népek tengerében, amíg történelmi hivatásunkat teljesíteni akarjuk. S amíg e mellett kitartunk és kiállunk, ne tartson senkitől és semmitől az ezeréves nemzet.

Európát nem lehet elképzelni sem a múltban, sem a jelenben Magyarország - sem annak tája, sem annak népe - nélkül.

Az Európa kis területén lakó nemzeteknek külön sajátos szerepük van ebben a világban és az életterekben és ezt minden nemzetnek saját magának kell felismernie.

Csak azoknak az országoknak van létjogosultságuk, amelyek európai célokat akarnak szolgálni. Mi ezer éve szolgálunk európai célokat.

Mi minden korban meg tudtuk állni a helyünket Európában és minden korban magyarok is tudtunk maradni. Ez a mi útunk a jövőben is.

A magyar élet formája szerint éltünk, akármi történt körülöttünk Európában. Magyarok maradtunk és ezzel adtunk legtöbbet Európának.

A jövő a mi különböző származású embereket összefogó nemzetfogalmunknak kedvez.

Ha mi nem tartjuk meg a magunk mivoltát, a magunk lelkiségét, a nemzetnek a maga .mivoltáról vallott felfogását, amely itt ezen a helyén a világnak, ebben az időbeli és térbeli tájban az egyedüli lehető, földrajzilag és népileg adott, abban az esetben megszűnik a nemzet, Európának egyik nemzete, alkotóeleme. Akkor emberen leszünk csak, porszemek, széjjelhullunk és soha többé felismerhetők nem leszünk.

Lenéznek bennünket, ha magunkat nem ismerjük.

Asszimiláló képességünk különösen attól a perctől kezdve kezdett megszűnni, amikor európai módszerekkel, tehát nem a magunk keleti béketűrő módjára gondolkoztunk és próbáltunk külsőségesen magyarosítani, abban a pillanatban megjött az ellenkezés és attól kezdve szűnik meg az asszimiláció lehetősége.

Az elmúlt évtizedekben nem a magunk magyar gondolatvilágunkban, de nyugateurópai ideológiában éltünk, mintegy egy átlagos területen, egyikében Európa elméleti átlagországainak és nem egy nagyon is sajátos földön, hazánkban.

Az idegeneknek magunkat mutassuk, ne az ő rossz kópiájukat. Az idegen is ezt keresi nálunk.

Földrajzilag nehezebb helyen egy nemzetnek az országa sem fekszik,-mint a mienk. Ahhoz, hogy ezt az országot ezer éven át és a mostani körülmények között is fenntartsuk, olyan nemzet szükséges, amely erős akarattal, szabadságszeretettel, kemény elszántsággal rendelkezik.

Mi érezzük hivatásunkat a Dunamedencében, úgy is mint magyar hivatást, úgy is mint európai hivatást.

Sohasem néztünk a Duna medencéjén túlra, de azon belül évszázadokon keresztül játszottuk a gondos anya szerepét.

Feladatunk, hogy hangunkat hallassuk, politikai készségünket, érettségünket és hagyományainkat érvényesítsük abban az életközösségben, amely a Duna medencéjében mindig fenn fog állani.

A Duna medencéjében nemcsak különböző népeket kell politikailag kiegyensúlyoznunk és együttélésre szoktatnunk, de ezeket a különböző népeket saját karakterük szerint kell ugyanabban a társadalmi felemelő nevelésben részesítenünk, amely egészen különböző feladatokat ró a különböző népességek, és különböző feladatokat a kevert népességek tekintetében.

A mi feladatunk ezekben a rettenetes időkben a világgal szemben az, hogy megtartsunk egy nemzetet a világnak.

Amint soha nem volt hódító és elnyomó a patriarchalis formákban született szentistváni gondolat, hanem tartalmílag mindenkor atyai gondoskodás jellemezte, úgy jellemezte mindig a kötelességérzet is. Annak a kötelességnek az érzete, hogy Európa e részében, amelybe a sors Szent István népét állította, amelyet szervező szeme áttekintett és ahol keresztény államot alkotott, békét és jólétet teremtsen, kölcsönös megbecsülést hozzon létre. És ha részletformáiban századról-századra változik is a feladat, a lényeg, az akarat és a becsülő ugyanaz marad.

Nemzeti létünk attól függ, hogy a Szent Istvánról elnevezett gondolatot, amelyet csak azért nevezünk róla így, mert ő adott neki, mondjuk, láthatóbb, időt álló és európaibb, keresztény formát, ha ezt magunkban újra erőssé tesszük és ha majd sikerült nekünk ezt a világgal is megismertetni. Mert nem mint magyar ember, de mint európai vallom azt, hogy ez a forma, amely végeredményben Európának tarka népeit megmentheti.

A szentistváni gondolat, amelyet az állameszme fejez ki, haladást jelent. Haladást egy keresztényi világfelfogás felé, amelynek hajnalát minden zűrzavar ellenére látom már a lelkekben.

A mi szentistváni állameszménk, a béke állandósulása, mert az együttélő embercsoportok, nemzetek, nemzetiségek, foglalkozások, városok és falvak egyetértése és egymást megértése érvényesül benne. Ez az állameszme a békén és a megértésen alapul. Az ilyen állameszme az európai jövőnek egyedüli megmentője, szolgálója lehet és mint ilyen, hozzá fog járulni ahhoz - ha Isten megsegít s botor főveI nem teszünk kárt önmagunkban -, hogy ilyen Európa épüljön fel a mi segítségünkkel is.

Szent István eszméje, gondolata nem jelszó volt. Aki annak használja, megszentségteleníti. Tanítás volt az és fegyelmezés, a nemzetnek, az utódoknak és uralkodócsaládoknak bölcs és jóságos vaskézzel fegyelmezése századokra.

A legfőbb tisztviselőktől a falusi leventékig meg kell tanulnia, meg kell értenie mindenkinek a soknyelvű ország mivoltát, szükségleteit, közigazgatását, vagyis eszmei valóságát és gyakorlati vezetését egyaránt.

A szentistvání gondolatnak eleme az is, hogy az ország vezetése olyan kezekben legyen, amelyek az országalkotó és fenntartó gondolatot, eszmevilágot és érzéseket lényük egészéből képviselik.

Minthogy a mi nemzeti felfogásunk a mi jellegünkhöz tartozik s ha megváltozik, karakterűnk is megváltozik és megszűnik a magyarság, s minthogy ezt az európai népek nehezen fogják fel és nehezen értik meg: ma erős, sokkal erőteljesebb, meggyőzőbb munkát kell végeznünk ennek megértetésére. Ha nem végezzük ezt el, az a nemzeti megsemmisülésünkhöz vezet, ennek következtében ez nagy nemzeti feladat.

A Középduna-medencében egyetlen politikai alakulat sem maradt meg tartósan addig, míg olyan nem keletkezett, amely a medencét teljes egészében ki nem töltötte, de viszont csak a medencére szorítkozott, annak határait hatalmi törekvéseiben túl nem lépte.

Nekünk harctérre kellett odaadnunk haránkat, magunk és Európa védelmében s az ezeréves mult emlékei csak láthatatlanul a lelkekben nemzedékről-nemzedékre szálló hagyományként élnek. Azért kell ezek felett a hagyományok felett még jobban őrködnünk, mert nekünk kevés romon kívül nem maradt semmi, ami külsőleg emlékeztessen.

Szegeden a franciák lépten-nyomon azt kérdezték tőlünk egyes polgárok felől: franciabarát, vagy németbarát-e az illető? Egy idő múlva meguntam ezt a kérdezősködést és azt mondtam: Ha Magyarországon tisztességes emberrel akarnak beszélni, s remélem, ezt akarják, akkor „magyarbarátokat” keressenek.

Azok, akik Magyarországon jártak, vagy akik bennünket megfigyelhettek, tapasztalhatták a magyar nemzet erős akaratát , kitartásá az alkotmánya mellett, nagy szabadságszeretetét és a haza védelmére való teljes elszántságát. Ezek a tulajdonságok politikai téren tiszteletet, súlyt és méltó helyet vívtak ki részünkre az. európai nemzetek sorában.

Külföldi utaimon mindig éreztem a megbecsülést a magyar egyenesség, a magyar őszinteség, a világos magyar beszéd iránt. Tudják rólunk, hogy egyenes beszédűek, kemények vagyunk, jóbarátok, ha valakivel barátságot kötünk, ítéletünkben igazságosak és a harcban, ha kell, elszántak. Ebből is az a tanulság, hogy nincs okunk semmiféle csüggedésre.

Istenben bízva, erős akarattal, független erővel, bátor nyugalommal és a sok évszázados nemzeti lét bizodalmával állunk nehéz vártánkon a vergődő, harcoló Európa kellős közepén.

Ki tudjuk várni, hogy az események megérjenek, leszűrődjenek, s megvárjuk azt nyugodtan, mert népünknek ez alaptermészete.

Kis országokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint nagy országokban. Kinek-kinek a maga körülményei szerint kell berendezkednie.

Azok; akik külföldre kimennek, ne hozzanak haza magukkal egyszerű lemásolás céljából se gazdasági, se társadalmi, se politikai gondolatokat. Az életnek más és más területein sokfelé dolgoztam, de mindig azt tapasztaltam, hogy amit az ember tanul, azt engedje agyában lerakódni, szívja fel magába, de a salakot dobja el.

Történelmünkben az erőszak majdnem minden más nép történelménél kevesebb szerepet játszott.

A magyar világnézet három részből, három tényezőből tevődik össze: Az egyik a magyarság, a magyar mivoltunkból származó elem, a másik az európai elem és a harmadik a kereszténység.

Az embereket rá kell nevelnünk az európai rendre.