Miközben ők a Fidesz kártékonyságáról szónokolnak, mi kampányolunk olyan dolgokkal mint olimpia, szerződés a polgárokkal, nemzeti petició és nemzeti konzultáció.

A maffia panel különben nagyon jó, de ezt is csak következetesen lehet besulykolni, valahányszor rájuk utalunk azt kell mondani, hogy a maffia.
Azonban ez önmagában kevés, láttuk dec.5-én, hogy az emberek fogékonyabbak az anyagi dolgokra, mint az erkölcsiekre.

Tehát hangsúlyozni kell a kormány kártékonyságát. Ha gyorsabban növekszik az adósság, mint a gazdaság, akkor napról napra szegényebbek leszünk. Akkor kevesebb pénz jut majd iskolákra, egészségügyre és nyugdíjakra, mert többet kell fordítani az adósságszolgálatra.
És persze állandóan fel kell tenni a kérdést, hogy hová lett a pénz?

Ha így kommunikált volna a Fidesz 2002-ben 2/3-al nyerte volna a választást, és ha így kommunikálna most, akkor 2/3-al nyerne 2006-ban.

Hankiss Ágnes és Giró-Szász András műsora a Hír Televízióban. A múlt és jelen összefüggéseiről hallhatnak személyes élményekkel, anekdotákkal fűszerezve - kötetlenül. A műsor vendége ezúttal Kiss Ulrich, jezsuita atya, egyetemi oktató volt http://www.hirtv.hu/?tPath=/musorok/&article_id=58460

McLuhan híressé vált formulája - the medium is the message, a közeg teszi az üzenetet(4) - egyfelõl persze a hordozó meghatározó voltára utal: új kommunikációs technológiák új emberi környezethez, az emberek és eszmék új szervezõdéséhez vezetnek. Így például a könyvnyomtatás megteremti a szerzõ egyediségét, létrehozza a passzív-befogadó magányos olvasót és kiköveteli az érvelés linearitását; megvonja a közölhetõ s a közölhetetlen új határait. Másfelõl viszont a képlet azt húzza alá, hogy a közeg nem függetleníthetõ a tartalomtól: a könyvnyomtatás nemcsak ólmot és papírt jelent, hanem úgyszintén a szedõ ügyességét és tudását, a nyomdász-könyvkereskedõ piacbõvítõ tevékenységét, az egységesülõ (nemzeti) nyelvek kialakulását, a szótárak elterjedését, a megbízható matematikai táblázatok hozzáférhetõségét s ezzel egyáltalán az újkori tudományt. A korai nyomdász nem egyszerûen nyomtatott szövegeket állított elõ, hanem épületes olvasmányokat, szórakoztató történeteket, tanulságos útleírásokat; mûhelyében ott idõzött a teológus, a filológus, a földrajzi felfedezõ. Morse távírója annak politikai és gazdasági felhasználhatóságának világos demonstrációja nyomán törhetett át; a mozgófilmet a filmmûvészet tette naggyá; a Telefonhírmondó lényegét a közvetített program jelentette, a rádió- és TV-adásokat és -láncokat a hallgatóknak-nézõknek és persze a reklámnak igényei alakítják. Fejlõdésének kezdeti szakaszaiban, s az USA-ban voltaképpen mindmáig, a számítógépes hálózatok fejlesztését és terjedését is az alkalmazók - alapvetõen a katonai s késõbb a civil kutatói szféra - szükségletei ..

forrás

Idézet:

---

A második fontos tanulság:
ha az MSZP veszélyt szimatol, akkor bármilyen rágalmat képes bedobni a köztudatba.

---

millió példa van rá:

1. Orbánbányák..1998-tól folamatosan..
(közben síri csend a GyF által 100 milióért privatizált, másfél mrd Ft értékú közvagyon bauxitbányákról..

2. Tényleg gyanúkampányt folytat az MSZP Orbán ellen ? http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=006570

3. A prökáció folyamatos http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=004616

Idézet:

---

a számukra rossz híreket, nem beszélni róla. Majd utána letagadják, hazudnak ( pl. romániai nyomda). Ha ezt is túllépi a helyzet, akkor ellentámadásba mennek át és tematizálják a híreket, vagy háttérbe szorítják a kényelmetlen embert( Zuschlag) és témát dobnak fel és elterlik a figyelmet. Ezt már évek óta figyelem, halál profin csinálják.

---

Magyar Nemzet
Kormányváltás óta cenzúrázza a vámhatósággal kapcsolatos cikkeket a pénzügyi tárca. Indoklásként azt mondták: ez speciális terület, ezért van szükség rá. A vámszolgálatnál 250 fős leépítés lesz, a pontos terv szeptemberre készül el. A fináncok nagyobb hangsúlyt fektetnek a jövedéki ellenőrzésekre. Erre vélhetően a bevételek teljesítése érdekében van szükség.

Újságírók szóvá tették egy tegnapi sajtóbeszélgetésen a Pénzügyminisztérium helyettes szóvivőjének, hogy a kormányváltás óta a vám- és pénzügyőrséggel kapcsolatos cikkeket cenzúrázza a minisztérium. Csák Csongor válaszában kifejtette: ez speciális terület, ezért van szükség rá. Arra azonban nem tudott választ adni, hogy az előző kormányzati ciklusban ez miért nem volt így, s azt sem tudta megmondani, hogy a Rákosi-korszakra jellemző gyakorlatot a pénzügyminiszter vagy a sajtófőnök találta-e ki. Egyet megígért: „a panaszokat az illetékes cenzornak jelezni fogom.”

Nagy János vezérőrnagy, a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka elmondta: a bevételek jól alakulnak, bár az év első két hónapja – mint korábban is – gyenge volt, ám nyárra növekvő tendencia alakult ki. Az MTI korábbi közlése szerint a vámhatóság ez év első felében öszszesen 1050 milliárd forint vám- és adóbevételt szedett be, ami 126 milliárddal, illetve 5,4 százalékkal marad el időarányosan. A parancsnok lapunk kérdésére válaszolva elismerte: nagyobb hangsúlyt fektetnek a jövedéki ellenőrzésekre, s ehhez már elkészítették intézkedési tervüket. Nagy János a rendészet munkáját eredményesnek minősítette. Aláhúzta, hogy a korábbi 13 helyett ma már 21 esetben nyomozhatnak a vámosok. Ezek között említette, hogy július elsejétől a tranzitkábítószerek felderítésében is nyomozhatnak a fináncok.

Az uniós csatlakozás miatti létszámváltozással kapcsolatban a parancsnok megjegyezte: 700, határon szolgálatot teljesítő hely szabadul fel, egy részüket átcsoportosítják. (Januárban a vámosok csupán 5-6, mára 70-80 százaléka mutat hajlandóságot, hogy más határszakaszon teljesítsen szolgálatot.) Jövő év májusáig senkit nem küldenek el, ám 2004. év végéig 250 fős leépítés lesz a testületnél, 2005-től pedig további elbocsátások lehetnek. A létszámfeleslegből a külső EU-határokra, a jövedéki területre, a nyomozati és ellenőrzési területre csoportosítanak át, valamint létrehozzák a 230 fős mobil ellenőrzési egységet. A pénzügyminiszter korábban azt mondta, az átszervezésben érintett, keleti határra kerülő vámosoknak a testülettől támogatást kell kapniuk. Erre azonban a VPOP-nál nincs pénz. Nagy János ismertette: szeptemberre lesz kész az átvezénylés pontos terve, valamint annak költségigénye.

"Ellentámadás szocialista módra

Ha veszélyben érzi magát, az MSZP bármilyen rágalmat kész bedobni a köztudatba

Gruiz Márton

A recept egyszerű: „ha nem tudod tagadni vagy elhallgatni, akkor rágalmazz bármi áron.”

A kormánypártok csökkenő népszerűsége éppen a K&H-botrány előtt kezdett némi idegességet gerjeszteni soraikban.
(Balszerencséjükre Keller László ámokfutása is mostanában fullad ki. Levezetésként már csak a jogállamiság alapintézményei tekintélyének aláásására és a „de akkor is nekem van igazam” toporzékolásra futja.)
A werberi gépezet visszanyúlt a „legnemesebb” hagyományaihoz, a gyökerekhez, és Kövér Lászlóval kezdett riogatni.
Nyakó István MSZP-szóvivő Kövér választmányi elnöki megválasztására nyomban írt is egy gunyoros, „kötelezős” gratulációt, melynek óvodás színvonalát csak az MSZP női tagozatának csasztuskája volt képes alulmúlni.
Lendvai Ildikó a Nap-keltében még rárakott egy lapáttal, minden gátlás – és műsorvezetői közbeszólás – nélkül megismételte: Kövér kötelet ajánlott a másként gondolkozóknak, s ők csak erre a veszélyre figyelmeztetnek ismét.
A cél világos: egyben kell tartani a száznapos dáridó után lemorzsolódásnak indult szavazótábort…
Aztán a nyakukba szakadt K&H-botrányt követő átmeneti hallgatás után frontális ellentámadásba mentek át. Szinte láthatjuk magunk előtt, amint a folyamatosan üzemelő kampánystáb kiadja az ukázt: simicskázzatok, vegyépszerezzetek, wermerezzetek, kövérezzetek, ahol csak bírtok…
És simicskáztak, vegyépszereztek, wermereztek, kövéreztek, meg az autópálya-építések milliárdjairól, pénzeltűnésekről, Rogán Antal és a K&H kapcsolatáról kérdezgettek.
A célt elérték, a sajtó azzal volt tele, hogy a szemben álló felek egymást vádolják, egymásnak üzengetnek, tehát minden MSZP-t érintő vád átmenetileg semlegesítve lett. A fejekbe már régen elültetett negatív asszociációk hívószavait (Vegyépszer, Simicska stb.) újra előhúzták, mire az átlagemberek jelentős része a „mind egyformák, mind benne vannak” ítéletet hozta meg magában.

Valóban érdekli a botrány a kereskedelmi médiumokat?

Három fontos tanulsággal szolgál ez az ügy.

Először is, immár sokadszorra dőlt meg az az érv, hogy a kereskedelmi televíziók azért száműzték műsoraikból a kultúrát (különösen a nemzeti kultúrát), illetve azért nem hírek a nemzeti önbecsülést erősítő események, mert ők a profitra hajtanak, következésképpen a szenzációt és a botrányt keresik.

No, itt a lehetőség!
Most aztán van botrány.
Vagy mégsem?
Az Orbán-kormány alatt hónapokig „orbánbányázó”, a nagy semmikből folytatásos oknyomozó riportsorozatokat készítő Tények most csodák csodájára rendkívül visszafogott lett.
Az MSZP offenzívájának első napján Bárdos András, aki véletlenül egy szállodában telelt Kubában Medgyessy Péterrel, a „követhetetlen következetességgel vádolják egymást a pártok” szöveggel vezette fel a témát, majd ennyiben hagyva gyorsan át is siklottak felette.
A korábban az igazságra oly éhes Napló sem tekintette említésre méltónak az ügyet, inkább két Balatonon lófráló német rendőr kalandjaival ütötte el a műsoridőt.
Náluk nem László Csabának, Draskovics Tibornak, Gáldi Györgynek, Jegesy Andrásnak és a többieknek kell tisztáznia magát, hanem Rogán Antalnak, hogy az egyetemi ösztöndíját vajon milyen okból utalták a K&H jogelődjéhez.
Hasonló a helyzet a VIP-ügyfelekkel is.
Valahogy nem nagyon akaródzik szimatolni kilétük után, pedig már a kormánypárti lapok is sorra említik a neveket.
Többek közt Pintér Dezső tv2-elnököt, György Gábort, a Sláger Rádió vezérigazgatóját, Börcsök Dezső Népszava-tulajdonost, Forró Tamást, Gyurcsány Ferencet, Karl Imrét, Endrényi Évát, Kovács László barátnőjét, vagy a minden lében kanál vadászcimborát: Alexandru Mudurát.
Egyáltalán nem mindegy, kiket találunk rajta. Több politikai és gazdasági lap feltételezése szerint ugyanis Kulcsár a VIP-esek pénzével rendszeresen meglovagolta a hatalmas tőkével napon belül elmozdított árfolyamot, kockázatmentes nyereséget csorgatva a kiemelt számlákra.
Mindennek következményeként a felhasznált mozgató tőke persze veszteségeket szenvedett, méghozzá sokkal többet, mint a másik oldalon lecsapatott haszon.
A megszellőztetett VIP-lista politikailag meglehetősen egyoldalú, felmerül tehát a kérdés: személyes anyagi érdekből vezéreltetve melyikük befolyása segítette ki Kulcsárt a tizenhárommilliárd forintnyi adófizetői közpénzzel?
Furcsa módon, ahol pénz forog és botrányok pattannak ki, ott mindig találni egy-egy miniszterelnöki barátot vagy vadászcimborát.
A szövevényes összefonódások egyre jobban kirajzolódnak a K&H-botrány esetén is, s láss csodát, a személy- és cégnevek véletlenül szinte kivétel nélkül szorosan kapcsolódnak az MSZP köreihez.
Az elfogult ellenzékiséggel nehezen vádolható Figyelő gazdasági hetilap szerint a K&H az átlagosnál erősebben kötődik a szocialistákhoz, amit a korábbi vezetői is jól példáznak, kezdve Medgyessy vadásztársától, Erős Jánostól (jelenleg MFB-vezérigazgató) Draskovics Tiboron keresztül László Csabáig.
De – mint mondja például Gál J. Zoltán – itt nem az MSZP-nek van elszámolnivalója, hanem a Fidesznek. És a televíziók valahogy nem lovagolnak a szóban forgó neveken, bevágva közben néha egy-egy előnytelen, vigyorgó miniszterelnöki fotót, mint tették azt az előző ciklusban szinte mindennap.

Rágalmazni minden mennyiségben…

A második fontos tanulság:
ha az MSZP veszélyt szimatol, akkor bármilyen rágalmat képes bedobni a köztudatba.

Persze a tavalyi választásra még emlékezőknek ez nem újdonság.
Sokunkban elevenen él még az első fordulót megelőző napok élménye, amikor – a tv2 vezetésével – azt sulykolták, hogy Kövér László kötél általi öngyilkosságra buzdítja az akkori ellenzék híveit, illetve Schmidt Mária,
Orbán Viktor volt tanácsadója (ezt kihangsúlyozták a gyengébbek kedvéért) szerint Kende Pétert egy normális világban „lelőnék, mint a kutyát”.
Nem árt tehát tudatosítani, és főképpen az illetékeseknek felkészülni arra, hogy a 2006-os kampány finisében olyan hajmeresztő rágalmak zúdulhatnak a nyakunkba, amelyek – hasonlóan 2002-höz – a biztosnak tűnő választások elvesztéséhez vezethetnek.
Utána pedig már hiába rágódik majd mindenki a sajtó egyoldalúságán és a hazugságok hatékony terjedésén. Az is sovány vigasz lesz, ha a megrágalmazottak néhány hónap elteltével a bíróságon kapják majd meg az elégtételt…

Hogyan gyűjti az MSZP az információit?

A harmadik tanulság a kormánypártok különös tájékozottságára vonatkozik.

A kormánynak az adatbázisokhoz való vonzalma köztudott.
Máig nem tisztázott, hogy a választások előtt milyen adatbázis alapján küldözgették kampányleveleiket.
Egy biztos: nem a pártok rendelkezésére álló, meghatározott szabályok szerint megvásárolható adatok voltak (vannak?) a birtokukban.
Ugyancsak máig tartják magukat a pártpreferenciákat tartalmazó adatbázisok segítségével – a szavazás napján – levezényelt mozgósításra vonatkozó pletykák.
Az adatmásolási botrányhoz képes viszont mindez csak apróság.
Nem tudni mi célból történt, és fogalmunk sincs, hogy a személy- és cégadatokat tartalmazó adatbázisok valamelyike végül kikerült-e, s ha igen, akkor hová.
Tegyük mindehhez hozzá, hogy Magyarország miniszterelnöke egy olyan volt titkosrendőr, akiről még mindig nem tudni, milyen feladatot látott el, és meddig tartott a megbízatása.
Több jel is utal arra, hogy a régi hálózati kapcsolatok egy része ma is él és aktív.
Jelenleg pedig valami rejtélyes okból tudomásuk van arról, hogy Kulcsár Attila – a megvádolt bróker és üzletág-igazgató – magánemberként felkereste Áder Jánost, s politikai védelmet kért tőle.
(Ezt is előszeretettel emlegeti a sajtó, de elfelejtik hozzátenni, hogy ezt – Áder elmondása szerint – az „MSZP felső köreibe vezető szálakkal” indokolta Kulcsár.)
Ugyancsak információjuk van Kövér László testvérének (aki nem politikus) évekkel ezelőtti – teljesen szabályos – üzleti tárgyalásairól is. Hogy lehet ez?
Talán lehallgatják, és információt gyűjtenek az ellenzéki politikusokról és családtagjaikról? (Tegyük hozzá: az sem túl életszerű, hogy a legfőbb gyanúsított – még a botrány kitörése előtt – felkeresi a titkosszolgálatokat irányító államtitkárt, mindent kitálal, majd külföldre távozik…
Ideje lenne nyilvánosan feltárni az utódpárt kapcsolati tőkéjét
Az MSZP láthatóan pácban van, s kétségbeesetten lövöldözik mindenre, ami mozog.
A Fidesz prominensei – a szabadságolási időszak ellenére – most nem pihenhetnek.
A gazdaság felett sokan kongatják a vészharangot, s kialakult egy olyan politikai klíma, amelyben a társadalom nagy része valószínűleg érdeklődéssel fogadná az MSZP mindent behálózó kapcsolati rendszerének és az ehhez társuló hatalmas vagyonok keletkezésének bemutatását.
Ideje lenne olyan sajtótájékoztatókat tartani, ahol a személyi és cégösszefonódásokat vizuális eszközökkel eligazítást nyújtva ismertetik.
A politikai szféra gazdasági kapcsolatrendszere a legteljesebb mértékben közügy.
Következésképpen a nyilvánosság bevonását nem kizárólag egy esetleges bűncselekmény gyanúja indokolhatja.
A jobboldal rákfenéjét, a médiahelyzetet, a torzításokat, elhallgatásokat sem kell most már ölbe tett kézzel nézni.
Magától semmi sem fog változni.
Ha felmerül a gyanú, hogy például a tv2 azért torzít, mert a csatorna elnöke esetleg érintett a botrányban, akkor ezt szóvá kell tenni. Részletesen be kell mutatni, hogy mit és hogyan hamisítottak meg.
Ugyanez vonatkozik a Nap-keltére is, melynek a K&H-botránnyal ugyancsak több szálon összefüggésbe hozható, és a minősíthetetlen stílusa miatt az ORTT által korábban már elmarasztalt műsorvezetője, Forró Tamás a Horn Gyulával készített interjú alatt (pontosabban helyett) saját magát mosdatta.
Horn – aki szerint nem kéne ezzel a bagatell sikkasztási üggyel foglalkozni – rögtönzött részvétnyilvánítását fejezte ki Forrónak, és elpanaszolta, mennyire szégyelli magát az ellenzék helyett…
Megszoktuk már, hogy a Nap-kelte műsorvezetői a meghívott kormánypárti politikusokkal versengve szidalmazzák és gyalázzák a nemzeti oldalt, de Forrónak sikerült minden eddigi mélység(ei)nél is alább merülni.
Vannak olyan esetek, amelyeket még taktikai okból sem tűrhet el és hagyhat szó nélkül a polgári oldal. Az imént említett például ilyen.
Ha okosan, megfontoltan, de következetesen cselekszik, akkor egy idő után – talán – már nem mernek bármit megtenni velünk.