és vannak a semmik (semmi-ták) ezek a quasimodok.

De egy nagy teológusunk csak úgy hívja őket, hogy

ők ISTEN majmai,

nem azért, mert utánozzák Istent, hanem mert ISTENT játszanak, majom létükre. Darwin is azt mondta, hogy a majomtól származnak. ŐK.
Mi meg Istentől.

Idézet:

---

mert "monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék [...] mind az egész földön [...] Teremté tehát Isten az embert az ő képére, [...] férfiúvá és asszonnyá teremté őket" (1Móz 1:26-27). Itt világosan feltárul az emberiség eredete. Az isteni feljegyzés olyan világos, hogy téves következtetéseknek nincs alapja. Isten az embert a saját képmására teremtette. Ebben nincs semmi titokzatos. Alaptalan az a feltevés,

hogy az ember lassú, fokozatos fejlődéssel alakult ki az alsóbbrendű állat- vagy növényvilágból. Ez a tanítás a Teremtő csodálatos munkáját az ember szűk, földi fogalmaihoz alacsonyítja le. Az ember olyan eltökélten tagadja Istent mint a világegyetem korlátlan urát, hogy lefokozza saját magát, és megfosztja eredetének méltóságától. Aki a magasba helyezte a csillagvilágokat, és nagy hozzáértéssel színezte ki a mező virágait, aki betöltötte a földet és az eget hatalmának csodáival, amikor dicsőséges művének bekoronázása következett - hogy a gyönyörű föld uraként valakit a középpontba helyezzen -, olyan lényt teremtett, aki méltó a neki életet adó kézhez. Az emberiség családfája, ahogy azt az ihletett Ige megadja, nem valami fejlődő csírákig, puhatestű állatokig és négylábúakig követi nyomon eredetét, hanem a hatalmas Teremtőig. Ádám a földből formálva is "Isten fia" volt.
Isten az embert - mint képviselőjét - az alacsonyabb rendű lények fölé helyezte. E lények nem tudják megérteni, sem elismerni Isten korlátlan uralmát, de Isten úgy alkotta őket, hogy képesek legyenek szeretni és szolgálni az embert. A zsoltáros így beszél: "Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél: [...] a mezőnek vadait is; Az ég madarait és [...] mindent, ami a tenger ösvényein jár" (Zsolt 8:7-9).
Az embernek Istent kellett tükröznie - mind külsejében, mind jellemében. Egyedül Krisztus az Atya "valóságának képmása" (Zsid 1:3); de az embert Isten a maga hasonlatosságára formálta. Természete összhangban volt Isten akaratával. Értelme fel tudott fogni mennyei dolgokat.

---

Teremté?

KÍVÁNOK NÉKED ..................teljesen felesleges.

Egy hiper mega-vulkánnak egy mikro-békanyál mit üzenhet?!

"Megnyugtatlak, nem kell mégsem félni, nem harap a néni."

Egyébként volt itt egy régebbi hozzászólásom azzal az állításoddal kapcsolatban, hogy

"Kézere éve mondta Jézus: ne féljetek. Azóta ... szép, nemes, erős, emberi, természetese, az bűn."

Hát, valami ilyesféle reakciót vártam egy Nietzsche-kedvelőtől.

Ő írja egy versében:

"Zúgj át üdvözülten a mán,
Nézz túl idegen nyomorán ..."

Nem, nem rágódom azóta, csak amikor az offolást vetetted szememre, akkor ugrott be, hogy úgy látszik magad vagy Jupiter .

A visszajelzésemet pedig rendesen közhírré is tetted .

Szőlővessző szokott hasonló módon kitérni némi önvizsgálat elől. Szegény, nem tehet róla, hogy kb. feleannyira értelmes mint te.