|
Téma: A Temetetlen halott
|
|
kritikus |
Válasz | 2011. június 16. 20:07 | Sorszám: 88 |
|
ez a kedvencem! köszi!
|
|
|
|
|
|
Langer |
Válasz | 2011. június 16. 19:36 | Sorszám: 86 |
|
http://www.hufo.info/irodalom/szabadsag.php?title=Marai%20Sandor%20-%20Mennybol%20az%20Angyal.txt Márai Sándor: Mennyből az Angyal
"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyből az angyal. (New York,1956.) "
http://gondola.hu/cikkek/51003-Halalraiteltek_mementoja.html
Halálraítéltek mementója
Az 1956-os forradalomért kivégzettek névsora a kivégzés dátumával együtt
"Megannyi emberi sors és halál. Értelmetlennek tűnő emberáldozatok egy pökhendi diktatúra börtönfalai között. A kivégzettekre emlékezve elgondolkodhatunk azon, hogy mit jelent nekünk 1956, a halál és a szabadság."
|
|
|
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2011. június 16. 13:56 | Sorszám: 83 |
2011-06-16 13:05
„A politikai áldozatokra emlékeztet június 16-a” (+videó)A rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájánál, Nagy Imre és társai sírjánál emlékezett a mártírokra Navracsics Tibor és Horváth János. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst 1958. június 16-án végezték ki az 1956-ot követő megtorlások részeként, majd hamis néven jeltelen sírokba temették őket.
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=383018
|
|
|
Langer |
Válasz | 2011. június 16. 11:17 | Sorszám: 82 |
|
Ki! "Vannak értelmes emberek, kiknek lelkében az értelem pislákoló fénye kialudt, mert szerencsétlen életkörülmények között születtek és nevelkedtek.
Vannak emberek, akik buták, mert nem tudnak uralkodni testük fölött, elbutítja őket a szenvedély, lelkük lángját megfojtja az érzékek gőgje.
Vannak buta emberek, akik egyszerűen környezetük áldozatai. Ezeket sajnálni kell.
De az igazi butaság meglehetősen ritka, s annál veszélyesebb és reménytelenebb. Az ember természettől értelmes lény. Az igaz, a sötét, a reménytelen butaságot olyan érdeklődéssel kell szemlélni, mint valamilyen ősi és félelmetes természeti tüneményt, mint a kétfejű bornyút, mint a természet egy torz, érthetetlen ötletét,melynek - szó szerint - semmiféle értelme nincsen. Az iagzi butaság feloldhatatlan. Mi hiányzik az ilyen ember lelkében és testében? A Szentlélek vagy bizonyos nedvek, mirigytermékek? A jód? A nemi hormon? Nem tudjuk pontosan. De amit tudnunk kell, hogy az igazi butákat minden módon tanácsos kerülni, feltűnés nélkül védekezni kell ellenük. Ne akard meggyőzni az ilyeneket, mert nem jóindulatúak. A kedves, szegény hülyék jóindulatúak; a buta ember rosszindulatú. A hülyék Isten szegény gyermekei; a buták a pokol szövetségesei. A végzet ők, el kell viselni."
Be!
|
|
|
|
vanna7 |
Válasz | 2011. június 16. 11:08 | Sorszám: 81 |
|
Hát igen, már akkor is látszott milyen hadilábon állt a "NAGYSZOVJETHATALOM". Ahhoz, hogy egy, akkor már egy éve hatalmát vesztett családot(két idős embert és 5 süldő gyereket), kivégezhessenek, idegen csapatokat kellett behívni .... (Valamilyen új korszakban vagyunk: nevezzük egyszerűen, közérthetően "imázsféltékenységi korszaknak".A lényeg, hogy sokakról, ismertekről derül ki mostanában, (természetesen mindig posthumus) , hogy valamijük sántikált, buzik voltak, csalók, sátáni erőket citáltak
...... Különös módon, mindig akad egy-egy tehetségtelen, de nagy feltűnőségi viszketegségben szenvedő firkász, történész, aki ezt mindig sikeresen kideríti.... Nahát!)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyöngy |
Válasz | 2011. június 16. 09:50 | Sorszám: 75 |
|
Nagy Imre túl tudott lépni a múltján. Ha egy ember egyetlen világos pillanatban - bármennyi ideig is tartson utána az élete - akár egyetlen gesztussal - felül tud emelkedni önmagán, és ezt akár az élete árán is vállalja, akkor ez egy hősi gesztus volt. Nagy Imre esetében ennél többről van szó, ha a múltját összevetjük élete végével. Ez különösen igaz akkor, ha ez a befejezés egy teljesen új történelmi korszakot nyitott meg.
|
|
|
|
Langer |
Válasz | 2011. június 16. 09:47 | Sorszám: 74 |
|
http://www.nol.hu/archivum/archiv-376221
Máig nem tudja a magyar társadalom, mit gondolt az 1956-os eseményekről Nagy Imre. A romániai Snagovba deportált miniszterelnök 1956 novembere és 1957 áprilisa között több száz oldalnyi jegyzetet írt, amely Rainer M. János történész szerint némiképp átrajzolhatja a róla alkotott képünket. A román kiadás megjelent, a magyar változat publikálását azonban a család mindeddig megakadályozta. 2006 júniusában '56 egyik "alapszövege" végre megjelenik.
|
|
|
Langer |
Válasz | 2011. június 16. 09:45 | Sorszám: 73 |
|
http://www.c3.hu/scripta/szazadveg/23/horvath.htm
Horváth Sándor
1956 történetírása a rendszerváltás óta1
Rainer M. János könyvében azt a pillanatot, amikor a Nagy Imre-könyv megírásának gondolata elkezdte foglalkoztatni, az 1989. június 16-i újratemetéshez köti: „Megragadott annak a napnak különös hangulata, légköre, érezhetõ politikai és erkölcsi jelentõsége” – írja az elsõ kötet elõszavában, és szinte erre rímel, ahogy lezárja a második kötetet: „Az élettörténet […] szereplõje egy alapvetõen erre alkalmatlan korban, mozgalmának képviselõi között szinte egyedül, a kellõ (nagy) pillanatokban kivételes erkölcsi tartást tudott sugározni.”13 A mártírium emlékezésre kötelezte a kezdetben nevesített számontartással, késõbb pedig biográfiákkal emlékezõ történészek jelentõs részét. A kivégzettek életrajzainak összeállításából és az eseménytörténet helyenként percrõl percre bontott fetisizálásából nõtt ki az a háromkötetes adattár, amely az 1956 kézikönyve címet kapta, és még valószínûleg hosszú évekig jól használható kézikönyvül szolgál majd az 1956-ot kutatóknak14.
Az 1956-os eseménytörténet megszületését nagyban befolyásolta, hogy az egyes események milyen szerepet töltöttek be a mártíréletrajzokban. A részletes eseménytörténet az életrajzokkal párhuzamosan jött létre. Az elsõ 1956-os Intézet-i beszámolóban közvetlenül a mártíroknak való emlékállítás fontosságának hangsúlyozását követi az a mondat, hogy „intézetünk igen fontosnak tartja, hogy a forradalom eseményeit Budapesten, sõt az ismertebb vidéki színtereken túl, országos méretekben feltárja.
|
|
|
Langer |
Válasz | 2011. június 16. 09:39 | Sorszám: 72 |
|
Nagy Imre igazi arcát nehéz megrajzolni, de szükségesnek tartom, hogy a történelmi igazság kedvéért és az utánam következő magyar fiatalok tisztánlátása miatt muszáj erről világosan beszélni és állást foglalni. A történelmünket évtizedek óta átírják és meghamisítják, ez ellen kell fellépni közös erővel és csak az igazat……megpróbálni megkeresni és feltárni!! Sok értékes anyagot elvarázsoltak a szorgos kezek, de maradt még valami.....:- (((
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=17219 Nagy Imre ismeretlen élete - 1. - A múlt nélküli ember hamar megtalálta az utat
a bolsevikokhoz: 1918 márciusában belépett a Vörös Gárdába, három hónappal később pedig Szibéria Külföldi Munkásainak Kommunista Pártjába. Edvard Radzinszkij író Az utolsó cár című könyvében azt írta Nagyról, hogy a "legenda szerint" részt vett II. Miklós és családja 1918-as jekatyerinburgi kivégzésében. Charles Gati amerikai történész ezt azonban kategorikusan cáfolja; mint írja, személyesen beszélt Radzinszkijjal, aki nem tudta megjelölni, milyen forrásból származik az értesülése. Gati szerint a jekatyerinburgi szerepvállalást Moszkvában találták ki 1956 után. Bizonyíték mindenesetre sem erre, sem Radzinszkij állítására nincs.
Rainer M. János történész szerint viszont Nagy Imre 1918-ban a Bajkál-tó déli részén, a mongol határtól 250 kilométerre fekvő, Jekatyerinburgtól 2800 kilométerre keletre található Irkutszkban bukkant föl pártmunkásként.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2011. június 16. 08:38 | Sorszám: 71 |
Komáromi Kornéliát és társait az igazi KISZ-esek hurcolták meg 1957-ben
2011. június 16. 00:05 http://www.mno.hu/portal/790998 1989 nyarán Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiumának elnökhelyettese pártutasításra járt el Nagy Imre és mártírtársai jogi rehabilitációjának ügyében. Az a Czili Gyula intézkedett, aki a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkáraként több egyetemistatársát jelentette fel és juttatta börtönbe – plakátletépések és néhány röpcédula miatt. Czili egyik áldozata Komáromi Kornélia volt, akit 1958-ban a bíróság első fokon két év, hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélt, ám a fiatal lány fellebbezett, így jogerősen hat évre került rács mögé. Komáromi Kornélia 2011-ben Vác posztumusz díszpolgára lesz.
|
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2011. június 16. 08:32 | Sorszám: 69 |
Az 1956 utáni megtorlás során kivégzettek listája
2011. január 2.A következő lista az 1956-os forradalom harcaiban résztvevő, a forradalmat követő megtorlás során kivégzettek, vagy börtönben meghaltak nevét tartalmazza. A halálos ítélet fő indoka a meghozott ítéletekben nem minden esetben az 1956-os tevékenység volt. Nagy Imre kivégzett miniszterelnök újratemetésekor, 1989. június 16-án a Hősök terén tartott megemlékezésen Mensáros László, Rékasi Károly és Orosz Helga 235 kivégzett nevét olvasta fel a tömegnek – de már ekkor világos volt, hogy a lista valójában hosszabb. Zárójelben az 1956-os tevékenység helye vagy módja és a kivégzés ideje. A lista nem teljes. 1. Alapi László (Vasúti híd robbantó, 1957. május 6.)
2. Andi József (nemzetőr, 1958. március 6.)
3. Angyal István (Tűzoltó utcai csoport, 1958. december 4. Angyal Józsefné (újságíró, 1959. július 21.)
5. Aradi István (1960. január 15.)
6. Apkó Tamás (1960. február 24.)
7. Ábrahám József (kémügy, 1958. június 9.)
8. Ács Lajos (nemzetőr, fegyverrejtegető 1959. szept 8.)
9. Babér István (Köztársaság tér)
10. Babolcsai István (Székesfehérvári csop, 1958. márc 6.)
11. Bajdik József (1960. október 22.)
12. Bakos Gyuláné (1958. november 28.)
13. Balázs Ferenc (1957. április 10.)
14. Balázs Géza (Corvin közi csoport, 1957. március 28.)
15. Balla Pál (Gyón, 1956, 1957. október 25.)
16. Balogh László (Baross téri csoport, 1958. április 22.)
17. Bán Róbert (Széna-téri csoport, 1957. november 29.)
18. Barabás László (1960. november 29.)
19. Barabás Tibor (Dózsa György úti csop, 1959. okt 28.)
20. Bartha Béla (Miskolc, 1956, 1957. június 25.)
21. Bartók János (Pesterzsébet, 1957. február 12.)
22. Batonai István (Budafok, 1956, 1957. február 5.)
23. Bárány János (Tompa utcai csoport, 1959. február 18.)
24. Bárdos János (1959. november 2.)
25. Bencsik József (Harcok, fegyverrejt, 1957. ápr 8.)
26. Berecz György (II. kerületi harcok, 1958. január 28.)
27. Berta János(1959. március 28.)
28. Berta József (Várpalota, 1958. január 2.)
29. Békési Béla (1958. április 22.)
30. Bibók János (1960. április 26.)
31. Bobek Károly (Baja, 1956, 1957. május 16.)
32. Bognár Ottó (Budapest, sebesültszáll., 1958. márc 14.)
33. Bokor János (Budakeszi felkelés, 1958. november 6.)
34. Bódi József (1958. december 23.)
35. Bóna Zsigmond (Pomázi felk, nemzetőrparamóncsn., 1957. febr 12.)
36. Bori János (1960. január 27.)
37. Bosnyák Gábor (Kilián laktanya, 1958. április 24.)
38. Dr. Brusznyai Árpád (A Veszprém M. Forrad Tanács eln, 1958. jan 9.)
39. Bürgermeiszter József (Közt tér, Nagymaros, 1958. nov 28.)
40. Czakó András (Nagykáta, 1959. május 22.)
41. Czene Ferenc (1961. április 11.)
42. Czermann Lajos ("Hűtlenség", 1959. március 25.)
43. Czédli István (Dunakeszi, 1958. augusztus 9.)
44. Cziffrik Lajos (Mosonmagyaróvár, 1958. január 15.)
45. Czimmer Tibor (Széna-téri csop., Pilisszentiván, 1959. dec 22.)
46. Csányi Sándor (Dózsa György úti csoport, 1959. október 28.)
47. Császár József (Veszprém, 1957. április 12.)
48. Csehi Károly (Fegyverszállítás Bp, 1959. július 30.)
49. Csermák János (Dózsa György úti csop, 1959. okt28.)
50. Csiki Lajos (Katona, Bp., Esztergom, 1958. máj 10.)
51. Csizmadia Ferenc (Váci út, 1958. november 12.)
52. Dobi Károly (1959. december 1.)
53. Dóczi Dénes (1958. október 7.)
54. Dudás József (1957. január 18.)
55. Ekrem Kemál (Széna-téri csoport, 1957. november 29.)
56. Erdei Lajos
57. Erdélyi Gyula (1959. március 25.)
58. Erdész József (1957. augusztus 15.)
59. Erdősi Ferenc (1958. május 10.)
60. Erős István (Köztársaság tér, 1958. október 10.)
61. Farkas Gáspár (1960. január 27.)
62. Farkas Imre (1958. február 28.)
63. Farkas Mihály (1957. február 2.)
64. Fáncsik György (1960. január 3.)
65. Dr. Fáy Ferenc (1958. március 14.)
66. Fejes József Tibor (Corvin közi csop, 1959. ápr 9.)
67. Fenyvesi Miklós (1959. március 28.)
67. Folly Gábor (Széna-téri csoport, 1957. május 14.)
68. Földes Gábor (1958. január 15.)
69. Földesi Tibor (1958. január 31.)
70. Franyó Ferenc (1958. február 20.)
71. Futó János (Dózsa György úti csoport, 1959. okt 28.)
72. Galgóczi Zoltán (1958. november 28.)
73. Garamszegi Alfréd (Széna-téri csoport, 1959. feb 3.)
74. Gábor László (1959. szeptember 23.)
75. Gábor Péter (1958. július 17.)
76. Geczkó István (1957. május 4.)
77. Gerlei József (1958. április 22.)
78. Géber Miklós (1957. szeptember 14.)
79. Géczi József (1958. november 11.)
80. Gémes József (1959. július 30.)
81. Gimes Miklós (újságíró, 1958. június 16.)
82. ifj. Góbor Ferenc (1956. december 20.)
83. Gonda András (1960. március 3.)
84. Gönczi Ferenc (Kollár István halála, 1957. június 26.)
85. Grosszmann Frigyes (Dózsa György ú. csop, 1959. okt 28.)
86. Gulyás Lajos (1957. december 31.)
87. Gyöngyösi Miklós (Kollár István halála, 1957. június 26.)
88. Gyulai Lajos (1958. december 3.)
89. Hajnal Sándor (1959. július 21.)
90. Hangódi István (1957. december 31.)
91. Harazin János (1957. augusztus 31.)
92. Harmincz István (1957. október 25.)
93. Hámori István (1961. augusztus 26.)
94. Hegedűs Géza (1959. november 18.)
95. Herczegh József (1957. október 4.)
96. Horváth István (1957. január 26.)
97. Hrabák István (1960. április 9.)
98. Hullár Gábor (1957. február 5.)
99. Huszár László (1959. november 18.)
100. Huzián István (1959. december 22.)
101. Ignéczi Károly (1959. december 18.)
102. Illésy Gábor (1957. október 4.)
103. Illyés László (1958. május 14.)
104. Iván Kovács László (Corvin közi csop, 1957. dec 30.)
105. Ivicz György (1958. február 18.)
106. Izsó András (1959. október 15.)
107. Jakab András (1959. december 18.)
108. Joó Lajos (1960. január 27.)
109. Józsa György (1957. április 12.)
110. Juhász András (1959. december 18.)
111. Juhász Áron Ferenc(1960. február 20.)
112. Kalapos János (1960. január 27.)
113. Kálmán Dezső (1958. november 15.)
114. Kanyó Bertalan (Ózd, 1957. április 29.)[1]
115. Károlyi László (1961. április 11.)
116. Katona István (1957. október 20.)
117. Katona József (1958. május 7.)
118. Katona Sándor (1957. február 12.)
119. Csontosné Kenderesi Mária (1958. február 14.)
120. Keller Károly (Dózsa György úti csop, 1959. okt 28.)
121. Kicska János (1958. november 15.)
122. Kiss Antal (1957. december 31.)
123. Kiss István (Széna-téri csoport, 1958. november 16.)
124. Kiss Sándor (1957. május 17.)
125. Klenovszky István (1958. október 4.)
126. Kocsis Sándor (1957. szeptember 4.)
127. Kokics Béla (Széna-téri csoport, 1958. május 7.)
128. Kolompár Mátyás (1957. október 7.)
129. Kolonics János (Széna-téri csoport, 1959. május 6.)
130. Kolozsi István (1958. október 22.)
131. Komár József (1959. december 18.)
132. Komjáti Ferenc (1957. július 20.)
133. Kondorosi Imre (Dózsa György úti csop, 1959. okt 28.)
134. Kormos Zoltán (Corvin-közi csop, 1956. nov 1.)
135. Korsós József (1958. október 8.)
136. Kósa Ferenc (1958. június 25.)
137. Koszterna Gyula (1959. október 30.)
138. Kovács Dezső (1958. október 7.)
139. Kovács Ferenc (1957. június 26.)
140. Kovács Imre (1958. október 7.)
141. Kovács István (1957. október 31.)
142. Kovács Lajos (1961. augusztus 26.)
143. Kováts József (1958. október 6.)
144. Kóté Sörös József (Vajdahunyad u csop, 1959. feb 26.)
145. Kőrösi Sándor (1958. március 6.)
146. Krausz Gyula (Dózsa György úti csop, 1959. okt 28.)
147. Kuti István (1959. július 7.)
148. Lachki Albert (1958. november 28.)
149. Lakos János (1957. október 25.)
150. Laurenyicz András (Széna-téri csop, 1957. nov 29.)
151. Lengyel László (1957. szeptember 3.)
152. Léderer Jenő Tibor (1957. február 15.)
153. Lénárd Ottó (1958. január 28.)
154. Losonczy Géza (állammin, 1957.dec 21.,börtönben meghalt)
155. Lukács László (1959. január 13.)
156. Magori Mária (Dózsa György úti csoport, 1959. október 28.)
157. Magyar János (1959. november 15.)
158. Magyar Zoltán (1958. október 22.)
159. Major Ernő (1958. március 6.)
160. Major János (1959. december 2.)
161. Dr. Makó Kléger László (1959. július 25.)
162. Maléter Pál (honvédelmi miniszter, 1958. június 16.)
163. Mansfeld Péter (Széna-téri csop, 1959. március 21.)
164. Marényi Ernő (1957. október 31.)
165. Mayer Antal (Köztársaság tér, 1958. január 14.)
166. Mányi Erzsébet (1957. február 2.)
167. Mecséri János (1958. november 15.)
168. Meggyesi Ágoston (1959. október 6.)
169. Menyhárt Gyula (1959. július 2.)
170. Mészáros István (1959. július 6.)
171, Micskó Ferenc (1959. április 7.)
172. Micsinai István (1957. április 18.)
173. Modori Sándor (1958. október 7.)
174. Molnár Imre (1957. október 3.)
176. Molnár Károly (1958. június 5.)
177. Molnár Sándor (1958. március 6.)
178. Monostori Lajos (1959. november 3.)
179. Motzer Nándor (1959. április 9.)
180. Nagy András (1958. június 11.)
181. Nagy Imre (miniszterelnök, 1958. június 16.)
182. Nagy István (1960. december 1.)
183. Nagy József (1958. február 28.)
184. Nagy József (Széna-téri csoport, 1958. november 28.)
185. Nagy József (1959. április 23.)
186. Nagy József (1959. február 18.)
187. Nagy Lajos (1957. október 1.)
188. Nagy Mihály (1959. december 18.)
189. Nagy Sándor (1959. július 30.)
190. Nagy Zoltán (1957. július 20.)
191. Németh József (Dózsa György úti csop, 1959. okt 28.)
192. Nickelsburg László (1961. aug 26., ut.kivégzett)
193. Noé János (1959. november 14.)
194. Németh Dániel (1960. március 13.)
195. Nyemcsok György (1961. dec 13-án a Szegedi BV Int. öngyilkos lett)
196. Oláh Miklós (1957. április 11.)
197. Onestyák László (1958. november 22.)
198. Ozsvár Károly (1959. május 14.)
199. Michalidesz Györgyné Ócsai Mária (1959. április 7.)
200. Ökrös Vince (1959. október 2.)
201. Palotás József (1958. május 14.)
202. Panczer Ferenc (1958. október 23.)
203. Patkó István (1960. március 3.)
204. ifj. Patyi István (1957. október 10.)
205. Pálházi Ferenc (1959. május 10.)
206. Pálinkás-Pallavicini Antal (honvédőrnagy, Mindszenty hercegprímás kiszabadítója, 1957. december 10.)
207. Pekó István (1957. október 10.)
208. Pesti István (1959. október 2.)
209. Petrus József (1958. március 5.)
210. Péch Géza (1958. április 22.)
211. Pércsi Lajos (1958. május 10.)
212. Pintér József (1957. január 3.)
213. Pongrácz János (1959. október 15.)
214. Pólya Ferenc Sándor (1957. április 8.)
215. Pópa (Papp) József (Széna-téri csop, 1958. ápr 16.)
216. Preisz Zoltán (1957. május 10.)
217. Preszmajer Ágoston (1957. november 4.)
218. Dr. Rajki Márton (1959. július 30.)
219. Rasztik Péter (1960. január 27.)
220 Renner Péter (1958. február 5.)
221. Rémiás Pál (1958. november 15.)
222. ifj. Rizmajer József (1957. augusztus 31.)
223. Romvári József (1957. június 15.)
224. Rusznyák László (Széna-téri csoport. 1957. nov 29.)
225. Raman Szundar (1960. február 20.)
226. Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet (Több bp-i csop, 1958. nov 25.)
227. Schiff János (1957. április 25.)
228. Sikó Dezső (1957. május 16.)
229. Silye Sámuel (1959. november 21.)
230. Simon Gábor (1958. november 28.)
231. Sipos István (1960. augusztus 1.)
232. Sipos Zsigmond (1957. augusztus 15.)
233. Smrek Benjámin (1957. szeptember 4.)
234. Soltész József (1956. dec 13.) (a legelső kivégzett)
235. Somlai István (1957. április 27.)
236. Somogyi Tibor (1958. március 6.)
237. Sörös Imre (1958. február 5.)
238. Spannberger György (1957. november 8.)
239. Steiner Lajos (1959. augusztus 5.)
240 Havrilla Béláné Sticker Katalin (Vajdahunyad u csop, 1959. feb 26.)
241. Szabó István (1957. június 27.)
242. Szabó János, "Szabó bácsi" (Széna-téri csop, 1957. jan 19.)
243. Szabó János (1960. május 2.)
244. Szabó József (1959. október 3.)
245 D. Szabó Károly (1959. június 14.)
246. Szabó Lajos (1959. február 18.)
245. Szabó László (1961. április 8.)
248. Szabó Pál (1958. november 15.)
249. Szántó Farkas Béla (1958. december 29.)
250. Szász Zoltán (1957. június 20.)
251. Szegedi Flórián (1958. szeptember 3.)
252. Szelepcsényi István (1959. szeptember 8.)
253. Szendi Dezső (1958. november 15.)
254. Szente István (1958. december 23.)
255. id. Szente Károly (1958. december 23.)
256. Szigethy Attila (a börtönben halt meg)
257. Dr. Szilágyi József (Nagy Imre titkárságvez 1958. ápr 24.)
258. Szilágyi László (1958. május 6.)
259. Szirmai Ottó (1959. január 22.)
260. Szivák István (Dózsa György úti csop, 1959. okt 28.)
261. Szívós Géza (1957. január 3.)
262. Szívós Mihály (1956. november 12., az első kivégzett)
263. Dr. Szobonya Zoltán (1958. szeptember 29.)
264. Szörtsey István (1957. november 21.)
265. Szrogh Sándor (1957. május 17.)
266. Takács Kálmán (Budakeszi felkelés, 1958. november 6.)
267. Talló Mihály (1960. január 27.)
268. Tihanyi Árpád (1957. december 31.)
269. Toracz Sándor (1958. szeptember 3.)
270. Tóth György (1957. szeptember 3.)
271. Tóth Ilona (Kollár István halála, 1957. június 28.)
272. Tóth József (Vajdahunyad utcai csop, 1959. febr 26.)
273. G. Tóth László (1957. július 20.)
274. Tóth László (1961. november 23.)
275. Tóth Tibor (1959. december 22.)
276. Török Ferenc (1959. november 3.)
277. Török István (1958. december 2.)
278. Törzsök Géza (1958. május 20.)
279. Tunbász Ákos (1959. március 27.)
280. Tutsch József (Köztársaság tér, 1959. szeptember 24.)
281. Újvári József (1958. június 25.)
282. Vajgel MIhály (1961. december 13.)
283. Varga József (1957. január 22.)
284. Varga Miklós (1960. szeptember 12.)
285. Varga Péter (1958. október 22.)
286. Vass Lajos (1958. november 28.)
287. Veréb László (1959. október 6.)
288. Viskovics János (1958. november 12.)
289. Weintráger László (1958. január 15.)
290 Zódor János (1958. október 24.)
291. Zrínyi János (1958. március 14.)
292. Zsigmond Imre (1957. december 31.)
293. Zsigmond László (1958. február 5.)
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2011. június 16. 07:43 | Sorszám: 68 |
Vida..
Nevéhez fűződik többek között Déry Tibor és társai, Erdős Péter, Haraszti Sándor és társai, Kardos László és társai, Lőcsei Pál, Mérei Ferenc és társai, Zsámboki Zoltán és társai; a Corvin közi felkelők fegyveres parancsnoka, Iván Kovács László és társai, a csepeli felkelők, Szente Károly és társai ellen lefolytatott per. Összesen húsz embert végeztetett ki 1956-os tevékenység miatt. Vida Ferenc 1990. november 7-én halt meg. 
http://www.fw.hu/remekm/forum/index.php?f=2&t=9445&m=2116
|
|
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2011. június 16. 07:40 | Sorszám: 66 |
|
Ki volt Vida Ferenc (mozgalmi nevén "Tunisz")? Jómódú csongrádi ügyvéd fia volt, a harmincas évek elején a cionista mozgalomhoz kötődött, 1934-ben Tel-Avivban lett a Palesztinai Kommunista Párt tagja. 1935 őszén tért vissza Magyarországra. http://www.fw.hu/remekm/forum/index.php?f=2&t=9445&m=2138
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2011. június 16. 07:34 | Sorszám: 65 |
Haláláig nem bánta meg tettét az 1956-os vérbíró
2008. október 23. 13:30URL: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=22080
Aki már hallott a Nagy Imre-perről, annak ismerősen cseng Vida Ferenc neve: ő volt az, aki kimondta a halálos ítéletet az 1956-os forradalom miniszterelnökére és társaira, és összesen 20 embert végeztetett ki. A vérbíró haláláig tagadta, hogy az MSZMP vezetői, illetve maga Kádár János utasította volna a halálos ítéletek meghozatalára. Ezt erősíti meg abban az 1989-es interjúban is, amelynek tekercsei közel 20 éven át porosodtak egy fiók mélyén és amit péntek este a Múlt-kor legújabb adásában mutatunk be.
Dr. Vida Ferenc, a Népbírósági Tanács vezető bírája a Magyar Rádió 1989. július 19-én felvett közel hét órás interjújában, és annak a Bartók Rádióban leadott vágott változatában vallott az akkori eseményekről, és a következőkkel indokolta álláspontját: „Én nagyon sok embert halálra ítéltem! Nem bosszúból. Éntőlem távol áll a bosszú! Én nem vagyok a halálos ítéleteknek a nagy híve, de a törvényeket tisztelem.”
A 20 embert hóhérkézre juttató vérbíró azonban nem állt mindig a hatalom csúcsán: Vida Ferenc 1911-ben született Csongrádon, jómódú ügyvéd apa fiaként. 1932-1933-ban részt vett a cionista mozgalomban, közben elvégezte a jogi akadémiát 1934-ben Szegeden, majd 1934-ben Tel-Avivba ment, ahol részt vett az ottani munkáspárt megalapításában. Magyarországon 1936-tól ügyvédjelöltként dolgozott, emellett az illegális kommunista mozgalomban is dolgozott. Ekkor vált ismertté "Tunisz" fedőnéven, mivel jellegzetes arabos külseje volt. 1942-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték illegális kommunista szervezkedésért. Magyarország német megszállása után Németországba hurcolták, megjárta a dachaui és buchenwaldi koncentrációs tábort, a második világháború után pedig ügyvédként kezdte újra hazai pályafutását. 1945 júliusában a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti V. kerületi pártbizottságának titkára lett, 1946-1949 között a Belügyminisztérium tanácsosaként, azután pedig az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetőjeként dolgozott. Az Igazságügyminisztérium 1951 decemberétől alkalmazta, 1953. november 8-tól pedig egészen 1972. október 31-ig a Legfelsőbb Bíróságon tevékenykedett, ahol legmagasabb beosztása kollégiumvezető-helyettes volt. A gyakran kontrollálatlan dühkitöréseiről és ordibálásairól elhíresült Vida Ferenc mint Pilátus a Krédóba, úgy csöppent bele a Nagy Imre perbe. Eredetileg ugyanis Radó Zoltánt nevezték ki a per bírájává, ám szívinfarktusa miatt 1958 februárjában meg kellett szakítani a tárgyalást. Rainer M. János történész szerint „Radó pervezetési stílusa és Vidáé több ponton döntően különbözött. Radó koncepciója az adott körülmények között lehetséges korrektség elvét követte, mindenkit hagyott beszélni. Radó nemcsak szavakban, hanem gesztusokban is megpróbálta tartani magát az ún. törvényességhez, betartott formaságokat és feltételezhető, hogy az ő fejében nem volt kész koncepció arra, hogy itt mit kell csinálni, kik ezek az emberek.” Vida 1989-ben erről a következőképp vélekedett: „Radó Zoltán nem tudta vezetni a tárgyalást. Radó-féle tárgyalás alatt nem volt több mint a vádlottak kihallgatása. A vádlottak vezették a tárgyalást, Radó pedig futott utánuk, képtelen volt összefogni az ügyet.” Vida stílusa egész más volt, ő úgy viselkedett, mint egy klasszikus sztálinista politikai per bírája, így átvállalta a vádló szerepét is. A bírói pártatlanság elvére mit sem adva azonosult a váddal és nem lehetett pontosan tudni, hogy éppen ki is az ügyész és ki is a bíró. A helyzetet az is bonyolította, hogy a Nagy Imréék elleni eljárás nagyon összetett ügy volt, a mai fogalmaink szerint egy ilyen per tárgyalása éveket venne igénybe, sok-sok tucat, esetleg százig elmenő tárgyalási nappal. Ebben az esetben viszont az egészet egyetlen hét alatt kellett végigvinni. Vida az 1989-es interjúban mindezt így fogalmazta meg: „Én nagyon jól tudom, hogy a magam első fokú rendkívül kevés rutinjával, bizonyos, hogy néhány eljárási szabályt megsértettem. Meg vagyok győződve róla, hogy ha jól keresnek, sok minden hibát, hiányosságot találnak az ítéletemben.” Mink András történész szerint „az egy finom megfogalmazás, hogy szakmai hibákat követett el. Én azt gondolom, hogy jogsértések tömkelegét követte el. Jogszerűnek azt gondolom nem nevezhető semmilyen olyan eljárás, ahol a védelem egyetlen egy tanút nem szólíthat a pulpitusra, az összes tanú, aki megszólal a per folyamán, az egytől egyig a vád tanúja.” Rainer elmondása alapján „közel 30 megidézett tanura, szembesítésekre, védői kérdésekre, vádbeszédekre és a többi és a többi, összesen hat napja volt. Feltűnően sietett. Vida erőltetett tempót diktált. A vádlottakat félbeszakította, nem hagyott teret semmiféle álláspont bővebb kifejtésére és szembeötlően sietett. Vida nyilvánvalóan mélyen azonosult érzelmileg is a vádakkal, az ő hangjából, amely egy inkvizítor kínzó kamrájából süvölt szinte még 50 év után is, őszinte és mély felháborodás, sőt gyűlölet sugárzik.” Az interjúban Vida erről a következőképp nyilatkozott: „Én annál undorítóbb dolgot nem tudok elképzelni, minthogy valaki fönn ül a pulpituson, bíró, tanácsot vezet és azzal, aki lenn áll a vád terhe alatt, azzal elkezd ordítozni, meg gúnyolódni, meg nem tudom mit csinálni. Hát ennél szörnyűbb, ennél embertelenebb dolgot el sem tudok képzelni." Vida Ferenc mindvégig tagadta, hogy bármilyen törvénytelenséget követett el, és azt állította, hogy ő minden szempontból korrekten járt el, ez viszont messze nem így volt. Indoklás nélkül visszautasított minden védekezésre irányuló indítványt, tehát amikor a vádlottak, illetve a védőik tanúk megidézését szorgalmazták, bizonyos dokumentumok bemutatását indítványozták, akkor Vida ezeknek részlegesen, vagy egyáltalán nem adott helyt. A Nagy Imrére és mártírtársaira halált kérő Szalai József ügyész, a rendszerváltás hajnalán a még életben maradt Kopácsi Sándor hatod rendű vádlottól bocsánatot kért, Vida Ferenc azonban egy évvel halála előtt sem bánta meg tettét Az interjúban ez így hangzik el: „Én a legtisztább lelkiismerettel ítélkeztem: Én nem úgy éreztem és nem úgy gyakoroltam a bírói hivatást, hogy ez hatalom, hanem ez szolgálat. Ma, 1989-ben Nagy Imrét halálra ítélné? Ma is elítélem. Az, hogy halálra ítélném, azt nem állítom.” Az interjú döbbenetes részletei, és Vida Ferencnek a per során tanúsított magatartása péntek este lesznek láthatók, 23:15-kor az m1-en.
|
|
|
|
kutato |
Válasz | 2011. június 16. 07:33 | Sorszám: 64 |
|
Vida vérbíró ágyban, párnák között... Vida Ferenc (Csongrád, 1911. május 4. – Budapest, 1990. november 7.) kommunista jogász, bíró, többek között a Nagy Imre-per bírája. http://hu.wikipedia.org/wiki/Vida_Ferenc
|
|
|
|
