Ez a topic tetszik nekem, mert rátapint a lényegre az igazi magyarok itt értem a Jobbikosok
lelkivilágára, intelligenciájára és a hatalmas humorérzékükre!
Előre is bocsátom, igazuk van, hiszen Magyarország a Vona Gábor, Morvai Krisztina, Duró Dóra nélkül,
nem is lenne igazi magyar ország! :- )Szerintem is mindenért a Fidesz és a cigány, zsidó, globalista, néger, sváb…Orbán Viktor a hibás és a felelős!
Mert a 3 millió ostoba, műveletlen, unintelligens és magyarellenes Fidesz tagság, elhiszi
hogy Magyarországot fel lehet építeni a romokból és a csődtömegből és hisz abban, hogy a kommunisták összes átkos törekvéseik ellenére, beleértve a Jobbikos csürhét is, örökké létezni fog
és az ország túléli ezt a hatalmas tudathasadást és skizofréniát!
Nem lesz, könnyű ezt már láthatjuk a topic hatalmas bevezetőjéből és a sugárzó intellektuális
nagyságából!
De ne aggódjatok és táplálkozzatok a következő írásból!
“Ahumor a tréfa és a kedély a legsajátabb emberi vonások
egyike. Szokás mondani, hogy a ló röhög, Bugri kutyám szeme derűsen csillog, amikor simogatom, a disznó eldobja magát örömében, ha a hasát vakarják, vagyis bizonyos testi ingerek fölvidítják az állatokat, de hogy valóban humorizálnának, például megtréfálnák egymást, és ezt élveznék, arról nincsen megbízható adatunk.
Hogy mi volna a humor?
A szóról az Idegen Szavak Szótára azt írja, hogy latin eredetű és orvosi kifejezés, ami ókori orvosi felfogás szerint a szervezet nedveit jelenti, amelyektől az ember testi és lelki jólléte függ.
Dramaturgiailag a humor valami benső ellentét kirobbanása. Például: világkongresszust tartanának a törpék, azonban nem tudnak bejutni a terembe, mert egyikük sem éri föl a kilincset. Végre megérkezik a szovjet törpe. Ő könnyedén benyit, mert hiszen a szovjet törpe a világon a leghatalmasabb törpe.
A humor nem pusztán dramaturgiai trükk. A Hamvas Szótár ennyi mindent ír a fehér humorról: a nullára és a végtelen nagyra beállított önkritika együtteséből keletkezik; az egyetlen sav, ami a realitást oldja; a személy és a szabadság ismertetőjele; az üdvtudat betörése a realitásba; képtelen a hősi emlékmű gesztusaira, mentes irigységtől, bosszútól, gúnytól, oktató célzattól, ragyogó és a végsőkig átvilágított; az utolsó maszk, a tragédiánál mélyebb; s szabad szubjektum magatartása a rongáltsággal szemben; az alapállásról való tudás elveszíthetetlensége. Ha minden utalásra itt nem is térhetünk ki, de a kétszer is hivatkozott realitás hamvasi értelmezését ideiktatjuk. Eszerint a realitás kényszer, félelem a szabadságtól, a Nagyinkvizítor megalázó hatalmaskodása, reálpolitika, a valóságban nincs; mintha mi sem történt volna: sem Lao-ce, sem Golgota, sem Háborúk, minden megy tovább zökkenőmentesen; a széptől, nagytól, a békétől. Az igazságtól való elhagyatottság; a modernizmus legfontosabb fogalma.
A fekete humor szintén az ellentétre épül, azonban minden másban a fehér humor ellenkezője: nincsen benne önkritika, mert a másik ember ellen irányul, sokkal inkább irigység, bosszú és gúny, átvilágítás helyett bemocskol és elsötétít, mert altesti ingerekre épít. A realitást pedig nem oldja, hanem ellenkezőleg, kiszolgálja.
Ha a humor király a szatíra, királynője a derű. Ismét a Hamvas Szótárból idézünk. Derű az egyetlen, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, még a hazugság kedvéért sem; a derű a Krisztus mosolya által fölszabadított emberi lélek forró azúr tisztasága; csak annyiban vagyok valódi, amennyiben derült vagyok; a derűben az öröm és a fájdalom egy; a derű a világ legnagyobb csodája; a melankóliából él, ami a legelragadóbb paradoxon; nem nevetés, mert nem áthidalás, nem kitérés, nem görcs, történelemmentes, nincs más jelentősége, mint önmaga.
A derűben föltárul a derűs embernek és magának az egész létnek a szellemi bázisa, amely tiszta, szeretetteljes és örök. Amíg a vicc rendszerint izgága, és egy adott – bár gyakorta ismétlődő – helyzetet világít meg, a szatíra pedig keserű, megrendítő és erőszakos, a derű nyugodt. Minden szó vonatkozik rá, amit a fehér humorról elmondhatunk, de még annál is több. A derű olyan hatalmas, hogy nincsen szüksége erőre, vidámságra, nevetésre, az örömtől a fájdalomig összes érzéseinket összeköti és beragyogja. A legtöbb, ha csak ennyit mondunk róla: van. Egy utolsó mondat a Hamvas Szótárból: az Evangélium tündöklő fehér humor, az egyetlen könyv, amely a világot minden kirekesztés, kritika, kifogás nélkül elfogadja. Egész biztosan kiegészíthetjük e mondatot azzal, hogy az Evangélium a derű könyve.
Az eddigiekből egyenesen következik, hogy a zsarnokság, a tudományoskodás, a politikai szemfényvesztés, a hűtlenség, a hiúság, a dilettantizmus, a giccs, a szórakoztatóipar, szóval az összes gazemberség mind egy szálig humortalan. Azért, mert valamennyinek közös lényege a hazugság. A hamis pedig irtózik az önkritikától, görcsösen tiltakozik az átvilágítási kísérletek ellen. Ha belelátnánk, azonnal kiderülne róla, hogy nincsenek metafizikai alapjai, tehát valójában nem létezik.
Óvakodjunk a humortalanoktól!!!!!! ”
Illetve én nyitottam hetekkel ezelőtt egy "Kormányzás helyett pótcselekvés" c. fórumot, bár az más nézőpontból vizsgálja a kormány ténykedését.
