*Magyarország hivatalos bemutatkozása az EU-ban 2004-ben
Nézzük, hogyan mutatják be hazánkat a libkóbolsik Európának
Történelmünket 1990-ig 14 pontba sürítették(megjegyzem, a románoknak erre az időszakra 34 megemlítendő történelmi eseményük akadt!)
1000 - a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
1308-1437 - A központi hatalom megerősítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711-1848 - osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán.
- A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség Nácinémetországgal.
1941 - hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 - az első szabad választások.
*
Ennyi!
Első, futó áttekintésre is hiányosnak tűnik.
Nézzük csak alaposabban!
Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi!
Hiszen Szent István (és nem István) a keresztény államot alapította meg, az első Árpádok ugyan mit csináltak 895-től? Honalapítás nem volt?
A többi 27 ország természetesen élt a lehetőséggel. Lássuk először a fentebb említett első kategóriát, a tényszerű adatközlőket. Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is;
Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába.
A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés lehetőségét: ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.
Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd Bratislava első nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.
Románia tovább megy. Idézem: Kr. e. VI. sz. a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. (Finom elszólás: mesélők .) Kr. e. I. sz. a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik.) És így tovább.
Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős honfoglalást?
A szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi győztes csatánkat önigazolásként?
Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor előforduló Hungarus nevet?
A Kr. e. VI. századból a jürkákat bemutató Hérodotoszt? 527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint vagy 889-ből Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy?
A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!
Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás
Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság (kontinuitás) elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga fedte fel a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak kutatásai hazug voltát. Tételesen felsorolta saját történelemhamisításait!
A Nestor-krónika nem oláh-okat, hanem frank-okat ír. Anonymus ac pastores Romanorum kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik.
Mi pedig a saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a dogmává merevült történelmi hazugságokat?
Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Letagadjuk, elhallgatjuk!
Nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet?
Nem létezett a korszakalkotó politika-jogtörténeti dokumentumunk - az Aranybulla?
Nem volt tatárjárás?
Szomszédaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!
Újabb űr: nem találom 1456-ot! Nándorfehérvárt!
Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére, mi meg sem említjük!
III. Callixtus az 1456. június 29.-i Bulla orationumban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért harangozást rendelt el, a törököt Nándorfehérvárnál állította meg Hunyadi és Kapisztrán.
Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó!
Hol marad évszázados, a magyarságot, hazánkat felőrlő, Európa, a „keresztyénség-védőpajzsaként”-való küzdelmünk? Miért nem vagyunk rá büszkék?
Mohács elég jelentős csata lehetett, ha még a szlovákok is felhozzák saját történelmi eseménysorukban!
Mi nem!
ÍGY EMLÉKEZNEK A LIBKÓBOLSIK MÁTYÁS KIRÁLYRA és az egész magyar történelemre!
*
