Kicsit más. Államalapításunk ünnepe alkalmából Szent István intelmeire hívom fel a figyelmet.
Kicsit más, mint az a fél mondat, amit ellenségeink idézgetnek, ami azért íratott bele, hogy az idegenek barátságosak legyenk velünk és elfogadják (ez az utolsó mondata a VI. intelemnek):
"naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák."
http://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm

SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ

.....

FEJEZETEKRE OSZTÁS

SZENT ISTVÁN-TERV
GONDOLATOK A NEMZET FELEMELKEDÉSÉRŐL

2.1.3. Egy jobb jövő

Közösségteremtés

A hagyományos társadalmakban a közös erkölcsi elvek, magatartásformák megkérdőjelezhetetlenek voltak, a közösséghez tartozás igen erős megtartó erő, de egyben kényszer is volt. Ma Magyarországon az érték- és normarendszer megzavarodott, s ezt a gyökértelenség lelkiállapota okozza. Ebből erednek a rossz magyar
egészségi és demográai mutatók is. A modern társadalomban az emberi magatartás torzulásai általában ebből erednek.

A közös erkölcsi elvek elvesztése a társadalmi-kulturális azonosságtudat visszafejlődésével jár. E kettő szorosan összetartozik, hiszen a közös értékek elfogadása, összecsiszolódása minden kultúra egyik legfontosabb jellemzője. A társadalom lelkiállapota visszahat az egyénre. Az ép személyiséget az élet során folyamatosan fejlődő öntudat jellemzi, amely kijelöli helyét a világban, önértékelésének alapjait, céljait és beállítódását. Az öntudathiányos személyiség számára viszont az anyagi javak szerzésében elért siker válhat az önértékelés alapjává. A mai magyar társadalomnak ez az egyik legsúlyosabb kórtünete.

E kórt a közös erkölcsi elveket valló, egymásban bízó, együtt munkálkodó kis közösségek megerősödése szoríthatja vissza. A jól együttmuködő munkacsoport, a család, a kisközösség vagy az önkéntes kölcsönös segítség szervezeteinek tagjai az információfeldolgozás feladatait meg tudják osztani egymás között, és együtt gondolkodnak. Az ilyen közösségek nem feltétlenül helyi összetartozáson alapulnak, hanem az együtt gondolkozáson, a közös erkölcsi elveken. Egy személy több ilyen közösségnek is tagja lehet. Különböző országokban élő emberek között is kialakulhat ilyen összetartozás-élmény -az erős nemzeti és kulturális azonosságtudat sem akadály- ha a csoport tagjai ismerik egymást, és felhasználják a kapcsolattartás mai eszközeit. A szerveződés lényeges feltétele, hogy a közösség tagjai bízzanak egymásban, közös sikernek érezzék saját sikereiket. A fejlett világ közösségszerveződésben is messze előttünk jár. A magyar társadalom jövője
azon áll, képes lesz-e ilyen közösségekké átstrukturálódni.

Az azonos értéket valló közösségek kiemelten fontos típusát alkotják a vallási közösségek; éppen ezért váltak a diktatúrák legfőbb ellenségeivé. A vallási közösségek olyan belső tartást, ellenálló-képességet adnak, amely a lelki egészség szempontjából alapvető. Az egyházukban vallásukat gyakorlók testileg is, lelkileg is és különösen életmódjukban lényegesen egészségesebbek, mint a többiek.
A vallásos emberek toleránsabbak, együttmuködőbbek és kevésbé gyűlölködők. A családi kapocs is erősebb a vallási közösséghez tartozók között. Az egyházak világszerte kiemelkedő szerepet vállalnak az önkéntes segítség szervezeteiben, hiszen ez küldetésük lényegéhez tartozik. Magyarországon sokan szeretnének nemcsak hinni, hanem vallási közösséghez tartozni is. Az egyházaknak személyesebben kellene megszólítaniuk a támpontot kereső embereket.

A nemzedékek közötti természetes egymásrautaltság, együttmuködés igen fontos a társadalom egészséges fejlődéséhez. A kommunizmus és a fogyasztói társadalom ezt az együttmuködést alapjaiban támadta meg. Ma gyakran szakad ék tátong az egymást követő nemzedékek gondolkodásmódja között. A biológiai evolúció során a túl hirtelen genetikai változás szörnyszülöttek kialakulásához vezet. A felgyorsult társadalmi-kulturális evolúció is termel szörnyszülötteket, például a terrorizmust vagy a családellenes szektákat.

Alkotóképességre nevelés

Az országot az alkotó polgárai emelhetik fel. Minden ember gondolkozásmódja értelmi és érzelmi, tapasztalati és megérző elemek keveréke. Egy munkacsoport eredményesebb, ha eltérő közelítésmódú emberek tartoznak hozzá; akkor tudnak könnyebben megküzdeni az információáradattal is. Az agykutatás újabban egyértelmuen igazolta, hogy fejlett belső világ, erőteljes érzelmi indíttatás szükséges a hatékony tanuláshoz, a kreatív gondolkodáshoz. Az érzelmi intelligencia nélkülözhetetlen az emberi társas és közösségi kapcsolatokban is.

A mai oktatás elhanyagolja az érzelmi és intuitív gondolkodásmód, az önállóság és az együttműködési készség fejlesztését. A lelki elsivárosodás jelei egyértelműen észlelhetők a mai fiatalság körében, amihez hozzásegít az internet, a számítógépek virtuális valósága, a szelektálatlan információáradat, de a hit és a vallási erkölcs száműzése is. Az érzelemvilág gazdagításának leghatékonyabb módja a művészeti nevelés, ami egyre kevesebb figyelmet kap világszerte. A zeneoktatás Kodály-módszerét kellene föltámasztani, és színjátszással, együttes művészeti élményekkel és csapatsportokkal kellene a gyermekeket rászoktatni a művészet és a közös játék élvezetére. Ezek sok gyermeket juttatnának sikerélményhez is, ami személyiségüket formálja. A játékos felfedezés és a természetélmény a tudásszomj, az önállóság és az érzelemgazdagság csíráit ülteti el a gyermekben. Iskoláinkba vissza kell hozni az erkölcsi, vallási nevelést. Szélesre kell tárni a befogadás folyosóját agyunk és a külvilág között, hiszen ugyanezen a folyosón közlekedik az alkotóképesség is, csak ellenkező irányban. Ezáltal nemcsak alkotóképesebb, hanem emberségesebb emberekké is válhatunk. El kell érni, hogy az ifjú nemzedékeket ne tanult tehetetlenség, hanem tanult leleményesség jellemezze!

Azonosságtudat

A modern közgazdaságtan szerint a gazdasági-társadalmi siker fontos tényezője, hogy az emberek miképp élik át saját szerepüket a társadalomban, mennyire vannak tisztában saját magukkal, mi a viszonyuk a közös értékekhez. Az azonosságtudatnak még az egészségi állapotra is kimutatható befolyása van.

A magyar emberek társadalmi és kulturális azonosságtudata súlyosan sérült a XX. században azáltal, hogy széles társadalmi rétegek családtörténete, kulturális azonossága vált titkolni valóvá. Ez az identitászavar a közös erkölcsi elvek elfogadásának, a bizalomnak az alapjait kezdte ki.

A magyar társadalom talán legnagyobb kincse a kulturális gazdagság, sokszínűség, amely Európában egyedülálló. A magyarság és a kisebbségek XIX-XX. századi koniktusai nyomán a magyarok máig "titokként", magánügyként élik
meg, ha kisebbségi kulturális örökséget is hordoznak magukban. Fel kell oldanunk ezt a konfliktust, hogy azonosságtudatunk és értékrendszerünk megerősödhessen.

SZENT ISTVÁN-TERV
GONDOLATOK A NEMZET FELEMELKEDÉSÉRŐL

2. fejezet
A kívánatos jövő

A világ fejlődése gyorsul. A tudomány egyre újabb felfedezésekkel, a technika pedig -örömünkre vagy bosszúságunkra- újabb ajándékokkal lep meg bennünket.
A világ erőviszonyai, csakúgy, mint közvetlen körülményeink nap mint nap átrendeződnek. Eközben környezetünk viharosan változik. Minden nap információáradat öblít át bennünket. Nap mint nap versenyben kell helytállnunk -egyénnek, közösségnek, országnak egyaránt-, és úgy érezzük, kullogunk a változások után, és nem vagyunk urai a helyzetnek.

Csakhogy a társadalmi folyamatok nem előre kijelölt kerékvágásban haladnak. Mi, emberek vagyunk a történelmi cselekvés alanyai, és -noha korlátok között- akaratunkkal, cselekedeteinkkel befolyásolhatjuk a történéseket. Ha pedig van fogalmunk róla, mi a jó, és mi a káros, képesek vagyunk a jó irányába lépni.

2.1. Ember az emberek között

2.1.1. Helyzetkép

Az emberiség életfeltételei az utolsó ötven-száz évben gyökeresen megváltoztak. Ezek a változások az ember biológiai alkalmazkodóképességének korlátait
messze túllépték, és a modern társadalmat válságba sodorták. A válság fő oka az információrobbanás és az egész Földet beszövő gazdasági, hatalmi, információs
hálózat: lényegében az, amit globalizációnak nevezünk. A rohanó világ az emberi elmét és az -agyak hálózatát-, vagyis a társadalmat ez új megoldások keresésére szorítja. Ma minden nemzet fennmaradásának és sikerének feltétele, hogy ezekhez alkalmazkodni tudjon. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az emberiségnek ez az új korszaka hihetetlen lehetőségeket hordoz magában, amelyeket csak bizalmon alapuló önkéntes közösségek tudnak megragadni.

Magyarország elmaradottsága előnyére is válhat: amiről már bebizonyosodott, hogy zsákutca, abba nem kell feltétlenül belemennünk. A magyar társadalomban
rendkívüli a kezdeményezőkészség; pl. nálunk a rendszerváltozás után sokkal több önkéntes szervezet, alapítvány jött létre, mint a környező országokban.
Ugyanakkor együttmuködési készség helyett bizalmatlanság uralkodik. Ez a lelkiállapot nagyrészt a teljesítménykényszerből fakad, másrészt abból, hogy az
ember értékét egyre inkább anyagi előrejutásával mérik. A kényszerből teljesítők és a szabályosan versenyzők a szabályszegők sikereinek láttán úgy érzik, hogy kudarcot vallottak. 1988 és 1995 között a magyar társadalomban rendkívüli mértékben csökkent annak az érzése, hogy nehéz élethelyzetben mások segítségére lehet számítani. Ez a tendencia azonban megfordult: egy 2002-ben végzett felmérés szerint jelentősen csökkent az ellenségesség, nőtt a társakba vetett bizalom, bár vidékenként és csoportonként nem egyenletesen.

Az 1970-es évektől kezdve a hazai térsadalmi állóvíz megbolydult, és viszonyaink egyre gyorsabban, egyre nehezebben kiismerhető módon változnak. Ennek
jó oldala, hogy a kezdeményezésnek tágabb teret enged, mint a változatlan viszonyok, így különösen a atal nemzedékben a helytállás és az együttműködés
új formáinak lehetünk tanúi. A lemaradók és reményvesztettek között azonban életminőség- és egészségromlás gyelhető meg, főleg a középkorúak körében, s ezt a halálozási arányok is mutatják. Ennek területi és társadalmi eloszlása követi a gazdasági elmaradottságét, a munkanélküliségét, de a bizalomhiány eloszlását is, amelyet a civil szervezetekben való részvétel foka jelez.

2.1.2. Merre tartunk?

Ha azt akarjuk, hogy ne csupán elszenvedői, de alakítói is legyünk jövőnknek, valós képet kell alkotnunk róla. A valós képhez az emberi alkalmazkodó- és helytállóképességből és az emberi társadalom természetéből kell kiindulunk, nem pedig felszínes ideológiákból. Ebben a történelmi tapasztalaton kívül a tudományra: az agykutatásra, a lélektanra, az erkölcstanra, a szociológiára, az antropológiára és a közgazdaságtanra támaszkodhatunk.

Az emberi társadalom az emberek által folyamatosan alakított szerveződés. Fejlődése nem más, mint szerveződés, az emberi együttmuködés tökéletesedése.
Ebben kell felülmúlni tegnapi önmagunkat, hogy megbirkózzunk az információrobbanással, és tudatosabban tudjunk élni. Ha az emberiség nem képes az egység,
az együttmuködés felé haladni, menthetetlenül elpusztítja önmagát.

Az ember önző ösztönlény, de egyszersmind értékbefogadó és -megvalósító is. Ez teszi lehetővé társadalom kialakulását, a kollektív tudatot, a közös értékrendet. A fejlődést előrelátó, együttműködő, vállalkozó szellemű, kiegyensúlyozott, érett személyiségu emberek segítik elő. A személyiségfejlődésnek ez a foka egyáltalán nem az "értelmiségi" társadalom kiváltsága: a hagyományos közösségekben nagyon sokan vannak ilyenek. Az érett személyiségre jellemző, hogy választ keres arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme. Ez több gondolkodó szerint a vallásosság lényege, de legalábbis azt fejezi ki, hogy felelni akarunk a jövő "hívásá"-ra. Ugyanakkor feltétlen tagadása ez a XX. század két totális diktatúrájában megvalósult alattvalói magatartásnak és a fogyasztói világfelfogásnak.

Az emberi fejlődés célja nem lehet egyszeruen a technikai, gazdasági fejlődés.A verseny, a soha nem látott technikai fejlődés eredményeképpen ugyanis olyan társadalmak jöttek létre, amelyek nem felelnek meg a környezetét alakító, önálló alkotó embernek. Agyunk feldolgozó-kapacitásának biológiai fejlődése ma már nem képes lépést tartani a feldolgozandó információ rohamos növekedésével. Az ősember korától egészen a XIX. századig a viszonyok átláthatók voltak az ember számára: az agy ilyen mennyiségű információ feldolgozására fejlődött ki. Az agy méretének, komplexitásának, feldolgozó-képességének a lassú biológiai fejlődése addig lépést tudott tartani a feldolgozandó információ növekedésével.

Az együtt élő közösség létszámát az evolúció szabályozza. Ennek mikéntjét egy dél-amerikai vérszívódenevér-faj példájával szemléltethetjük. A denevérek egymásra vannak utalva, mert jelentős hányaduk mindig eredménytelenül vadászik. Az éppen szerencsések átadnak a többieknek a megszerzett táplálékból. Hogy melyikük szerencsés, az éjszakáról éjszakára változik. Ha egy denevér önző, akkor a többiek kiközösítik, és éhen hal. Azért közösíthetik ki, mert 30-40 egyed él együtt, és a denevérek éppen ennyi fajtársukat tudják számon tartani. Ha többen összeverődnének, akkor az egyénnek kizetődő lenne az önző magatartás, a közösség viszont az életért folytatott harcban hátrányba kerülne. Tehát egy akkora közösségben, amekkorában a tagok agyának a kapacitása már nem elég arra, hogy egyenként számon tartsa a többieket, az evolúció az önző egyedeket részesíti előnyben, míg kis közösségekben, amelyekben az agy képes erre, az
együttmuködőket támogatja.

A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a törvényszerűség emberi társadalmakban is muködik a "kulturális evolúció" szintjén, és olyan embertípus kifejlődéséhez
vezethet, amely kis közösségben -munkahelyen, faluban- együttmuködő, de nagyobb közösségben -nagyvárosban, országban- már önző, és kihasználja mások áldozatkészségét. A fogyasztói társadalom elidegeníti természetes közösségüktől az embereket, és "magányos tömeg"-gé teszi őket, a tömegemberek pedig
hajlamosakká válnak arra, hogy a közösség segítőkészségével visszaéljenek. Befolyásolható, unatkozó, önállótlan, élvhajhász egyedekké válnak, és éretlen személyiségek maradnak. Befolyásolásuk fő eszköze a silány tömegkommunikáció.
Az elidegenedett ember kialakulásához a megzavart anya-gyermek kapcsolat, a csonka család, a csak racionális teljesítményt követelő iskola, a szülők hajszoltsága is hozzájárul.

Napjainkban az utazás egyszerűsödésével, a rádió, a televízió, a telefon, internet, a mobiltelefon megjelenésével járó információrobbanással agyunk már nem
képes megbirkózni. Az evolúció törvényei szerint az egyén kiutat keres, de e kiutak némelyike a társadalom számára veszélyes zsákutca.

Az egyén megpróbálja például korlátozni az információözönt; falura költözik, nem használ mobiltelefont, internetet, kihajítja a televíziót. Ha az információt hat ékonyan sikerül így megszűrni, az jó, de mint romantikus menekülési kísérlet nem szolgálhat általános receptként. Nem lehet és nem is kellene megsemmisíteni a hasznosat, amit létrehoztunk, de -a fenntartható fejlodés érdekében is- nem kellene újabb fogyasztói kényszerpályákat nyitnunk. Tudatos ellenállást kellene tanúsítanunk a felesleges fogyasztásra ösztönző manipulációkkal szemben, és ennek a nevelésben nagy súlyt kellene szentelni.

Sajnos egyre többen menekülnek alkoholizmusba, kábítószer-fogyasztásba. De nem sokkal lelkesítőbb az sem, hogy sokan sikertelenül próbálkoznak az információ feldolgozásával, s ez szorongásba, pánikbetegségbe, depresszióba kergeti őket. Mind a kielégíthetetlen megfelelési kényszer, mind a belső üresség, unalom lelki betegségekhez vezethet, és egyre gyakrabban vezet is világszerte. Magyarországon különösen a leszakadó rétegekben súlyos a helyzet. A 18 évesnél idősebb népesség 13%-a depresszióval küzd, a csak 8 osztályt végzetteknek viszont 21%-a. A reményevesztett ember lélekben nem szabad, mert nem ismeri fel lehetoségeit, és nem tud élni velük. Ahhoz, hogy alakítani tudja sorsát, a szabad embernek úrrá kell lennie az információáradaton.

Mi kell a magyar társadalom egészségének helyreállításához, a nehézségleküzdés képességének megerősítéséhez?

"Persze lehet, hogy nem is ez a cél, csak akkor mi."

Szvsz az, amit a beírásod első felében nagyon helyesen megfogalmaztál...