3-án az erdélyi hadszíntéren Bem csapatait hátba támadta a császári sereg Medgyesnél, mire Bem serege visszavonulni kényszerült.
4-én I.Ferenc József császár kiadta az ún. „Olmützi alkotmányt”. Ebben az irományban az Udvar színt vallott az elmúlt egy év ármányairól és igazi szándékairól: a történelmi Magyarország főbb részeit koronatartománnyá degradálta, az önállósági törekvéseket semmisnek nyilvánította, de ugyanezt kapták „jutalmul” az eddig velük szövetséges horvátok, szerbek, románok, szlovákok is. Az alkotmány hihetetlen csalódást keltett mind a többségi magyar nemzet, mind a kisebbségi nemzetiségek körében.
5-én a Délvidéket elhagyó magyar seregek Szolnoknál nagy vereséget mértek a cs.kir. seregre Damjanich és Vécsey tábornok vezérletével. A harcoló alakulatok közül kitűnt rettenthetetlen bátorságával a szegedi 3. „Fehértollas”-, és a kassai 9. „Vörössipkás” zászlóalj.
8-án a Tisza bal partján állomásozó összevont magyar sereg új főparancsnokot kapott Vetter Antal tábornok személyében. A magyar sereget átszervezték, 4 hadtest alakult. Kidolgoztak egy támadási tervet a császári csapatok kiűzésére, amelynek a lényege az volt, hogy a Görgei vezette VII. hadtest északra indul, Tokajnál átkel a Tiszán és Gödöllő irányában haladva a fősereg látszatát kelti. Ezalatt a másik 3 hadtest is átkel a Tiszán és Hatvan körül egyesült erővel lecsapnak Windisch-Grätz seregére.
10-én Görgei hadteste elindult Tokaj irányába. Ugyanezen a napon Komárom várának parancsnokává Guyon Richárd tábornokot nevezte ki az OHB.
11-én Bem seregei nagy küzdelem után bevették az erdélyi császári seregek fő bázisát, Nagyszebent. Puchner elkeseredésében lemondott parancsnoki tisztéről.
16-17-én Cibakházánál átkelt a Tiszán a 3 magyar hadtest.
18-19-én a hadtestek visszavonultak a Tisza bal partjára ijesztő, de mint később kiderült téves felderítési hírek hallatára. Vetterben is azonnal megingott a parancsnoki kar bizalma. A három hadtest észak felé vonult s pár nap múlva újra átkelt a Tiszán Tiszafürednél és megkezdte nyugat felé menetelését.
19-én Bem bevonult Brassóba és közbocsánatot hirdetett minden ellenük harcolt személynek Erdély területén.
20 és 21-én Bem a Törcsvári-szorosnál kiűzte a császári seregeket Havasalföldre.
20-án már Mezőkövesdre ért Görgei hadteste és rendkívül veszélyes helyzetbe került: mivel a másik 3 hadtest még jelentősen mögötte volt, s ha a császáriak megneszelik, hogy ők csak „tüntetőleg” működnek, szétszórhatják Görgei hadtestét.
22-én a Délvidéken, pontosabban Bánságban és Bácskában állomásozó magyar haderők offenzívába kezdtek Perczel Mór parancsnoksága alatt. Először a Tisza-Maros háromszögből űzték ki a császári-szerb erőket.
26-án Bem csapatai minden jelentős ellenséges erőtől megtisztították Erdélyt: a Vöröstoronyi-szorosnál kiűzték az orosz csapatokat is. Petőfi ekkor írta „Az erdélyi hadsereg” című versében a fehér szakállú fővezérről elragadtatott sorait:

„Mi ne győznénk? Hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszúálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga.”

A szolgákat nem kell idomítani, kénytelen idomulni, ha élni szeretne. Legalábbis úgy kell csinálnia, mintha idomulna, és várni az alkalomra.

Az gondolom, hogy mindenki törődjön a saját kultúrájával, nyelvével.
A szelekció eldönti, hogy mire vevő a másik nemzet. Eddig is jól működött EU nélkül is.
Ha az EU azt célozná meg, hogy a keleti, amerikai, afrikai kereskedelem, ipar fejődésével ne veszítsen piacot, emiatt összefogna a valóságban is, egymást segítené, védené, akkor jó lenne. De házon belül is megy az acsarkodás. Meg a kivülről való belepofázás (engedése).
Így ennek semmi értelme.