Erős János és Zdeborsky György

2002 május 30

2002. május 30-án, csütörtökön Kiss Elemér kancelláriaminiszter személyesen mutatta be a Magyar Fejlesztési Bank Rt. Nádor utcai épületében az intézmény két új vezetőjét: Erős Jánost és Zdeborsky Györgyöt. Ők ketten mint ügyvezetők és az igazgatóság tagjai irányítják azóta az MFB-t.

(Az MFB május 30-a óta törvényellenes módon működik. A róla szóló 2001. évi XX. törvény kimondja: az MFB-t elnök-vezérigazgató irányítja. Kiss Elemér a végrehajtott személyi változtatással működésképtelen helyzetbe hozta a bankot, ugyanis sem Erős, sem Zdeborsky nem tud törvényesen intézkedni semmiben sem. Kiss Elemér, akkor háromnapos miniszter, törvényt sértett.)

Az MFB belső számítógépes rendszerén május 31-én, pénteken azzal köszöntötték a dolgozókat, hogy azért jöttek, hogy helyreállítsák a bank törvényes működését.

(Tehát prekoncepcióval érkeztek, szerintük az MFB korábban működött törvénytelenül, holott éppen az ő belépésük volt törvénytelen.)

Erős János, ugyancsak május 31-én, a Magyar Hírlapban bejelentette, hogy Medgyessy Péter a barátja, ezért vállalta a feladatot. Azt is bejelentette, hogy „tíz revizorral tíz nap alatt átvilágítják a bankot”. A tíz nap legkésőbb június 14-én járt volna le, de ragaszkodjunk a valósághoz: június 9-én járt le, ugyanis mind a két hétvégét végigdolgozták a „revizorok”.

Az „átvilágítás” viharsebesen kezdődött és zajlott. Még csütörtökön, Erős Jánossal együtt, érkezett két ember: Lex Zoltán és Orosz Sándor. Piszlicsáré polgári nüanszokra, mint például bemutatkozásra, nem vesztegették a drága időt. Baranyay László elnök-vezérigazgatót felkérték, azonnal távozzon, majd megkezdődött a „revízió”. A banki hórukkemberekkel péntek reggel megkezdették a költöztetést, anélkül hogy az érintetteknek bárki bármit mondott volna hivatalosan. Erős és Zdeborsky kerülték az érintkezést az MFB munkatársaival, nekik minden esetben Baranyay személyi titkárával, Halász Zsolttal üzentek. Zdeborsky György igazi liberális úriembernek bizonyult: soha nem köszönt a banki alkalmazottaknak, szemben Erőssel, aki néhányszor kiesett a szerepéből, és néha ki-kicsúszott a száján egy-egy köszönésféle.

A bankvezértársaknak nem volt szavuk a szerződött munkatársakhoz, annál inkább volt másokhoz. Egész pénteken félóránként csoportokban gyülekeztek emberek az MFB Nádor utcai bejárata előtt, aztán a megbeszélt időpontban bementek.

A bank munkatársainak módszeres megfélemlítése kezdődött el. Ismeretlenek jelentek meg a legkülönbözőbb irodákban, és követeltek különböző dokumentumokat. Ez a banktörvénnyel minimum ambivalens viszonyban álló élethelyzet aztán állandósult, sőt, Virág elvtárs szavaival élve, fokozódott.

Június 3-án, hétfőn megkezdődtek az elbeszélgetések, amelyeket a sajtó – ki tudja miért – rendőri módszerekkel folytatott kihallgatásoknak minősített. Több, mint egy héten keresztül, egymás után, felváltva szólították a bank munkatársait a „beszélgetésre”, amelyek az MFB egyik ablaktalan helyiségében zajlottak, és 2–6 ember faggatta a berendelt dolgozót. Akik kevésbé voltak fontosak, azokat csak kettő, de az értékesebbek „beszélgetőtársainak” létszáma egészen hatig nőhetett. A beszélgetésről minden esetben hangfelvételt készítettek a „revizorok”, akik nem bíbelődtek a bemutatkozással. Ha egy-egy dolgozó bátorkodott megkérdezni a nevüket, morogtak valami az orruk alatt, de a munkatársak nem tudhatták meg hivatalosan, kik is faggatják őket. Ezeknek a „revizoroknak” például véletlenül sem volt névjegyük.

A kérdések egyik része „töltelék” volt, a másik a kérdezettet szondázta (pl. „Maga alapvetően gyáva, hogy soha senkivel sem volt konfliktusa?” , és ezek közé csempészték be az érdemi kérdéseket (pl. „Milyen törvénytelen szerződésről tud a bankban? Milyen embernek tartja Baranyay Lászlót? Miért nem szerződtek a Happy End Kft.-vel?” .

Ezenközben Erős Jánosék kiadtak egy közleményt, miszerint Baranyay László „végkielégítése”, úgymond, „elérheti a 150-200 milliót”. A befűtött baloldali média három napig rágta a hírt, és mostanra oda fajult a helyzet, hogy „Baranyay fölvett 200 milliót”. (Hogy nem kapott egyetlen fillért sem, azt egyetlen szociálliberális lap sem hajlandó állító mondatban leírni.)

Azt hihetnénk, hogy Erősékkel beköltözött az MFB-be a puritánság. Némileg árnyalja a képet, hogy egyrészt Baranyay korábbi munkakörét hárman látják el: Erős, Zdeborsky és egy majdani elnök, akinek a személye átlagosan kétnaponta változott. Apró költség, hogy Erősék parancsára a vezérigazgatói épületrészt június 7-én, pénteken 14 órától 10-én, hétfőn reggel 8 óráig kompletten át kellett építeni, vadonatúj falak, ajtók, tapéta, minden, ami egy Erős Jánosnak dukál.

A sajtóban bejelentett tíznapos terminus elmúlt. Ki kellett állni a vizsgálat eredményével. Ez volt a Baranyay László ellen június 14-én, pénteken felhozott gyanú, hogy a MOL gázüzletágának megvásárlására kibocsátott 450 millió eurós kötvénnyel 1,3 Md Ft kárt okozott volna az MFB-nek. Ez a kijelentés akkora jogi képtelenség, hogy még az MFB új igazgatótanácsa sem merte hivatalosan bejelenteni. Inkább „felkérték” Baranyay Lászlót, „fáradjon el a következő ülésre”.

Az MFB új vezetése hallgat. Kínosan nagy a csönd. Még László Boglár, az újonnan fölvett kommunikációs igazgató sem mutatkozott be a nyilvánosság előtt, pedig ő a Népszava című világlap munkatársa volt eleddig. Ő a láthatatlan kommunikációs igazgató, amit persze magyarázhat az a kellemetlen apróság, hogy az MFB szervezeti és működési szabályzata szerint kommunikációs igazgatója a banknak – nincs. Mindegy, László Boglárt gyorsan föl kellett venni…

Mégis, mit lehet tudni a „tíznapos revízióról”, és főleg a „revizorokról”? A revíziót, amelyről maga Kiss Elemér jelentette be, hogy „nincsenek rendőri módszerek”, Orosz Sándor vezényelte az MFB-ben. Oroszról csak annyit lehet tudni, hogy rendőr alezredes volt, mielőtt leszerelt. (Állítólag, Lex Zoltánnal együtt, több közös vállalkozásban is érdekeltek Erős Jánossal, de lehet, hogy ez csupán szóbeszéd.)

A „revíziót” egy figyelemreméltó cég végezte, amelyről hivatalosan azt állították, hogy „közbeszerzésben választották ki”. Hogy ez a közbeszerzés mikor, hol és hogyan folyt le, azt talán már sosem fogjuk megtudni.

Tehát a cég neve: Proware Kft. Merő véletlenségből két volt rendőrtiszt volt a tulajdonosa, Tarjányi Péter és Martinák Tamás. Tarjányi egyébiránt tavaly megszerezte a cég egész tulajdonjogát, de Martinák Tamás is részt vett a „revízióban”, akárcsak Kotroczó Zsuzsa, aki állítólag Tarjányi élettársa.

A revízió eredménytelensége valószínűleg kínosan érintheti a Proware-t, ugyanis Tarjányi a minap a zöld Világgazdaságban magyarázta el, hogy őket „órára fizetik”, ezért nem tudja megmondani, mennyiért „végezték el a munkát”.

Ennél a magyarázkodásnál is beszédesebb az a tény, hogy a „beszélgetésekről” fölvett „jegyzőkönyveket” e héten elkezdték aláíratni a munkatársakkal, akik elképedve látták, hogy a hangfelvételről készült szó szerinti jegyzőkönyvek sorozatosan, szinte kizárólag ilyen „tényeket” rögzítenek: „kérdés: nem érthető”, aztán „válasz: nem kivehető” a hangfelvételből.

Na ezt már többen is megelégelték a két héten át megalázott MFB-sek közül, és tiltakoztak, sőt állítólag olyan bátor ember is akadt közöttük, aki nem volt hajlandó aláírni ezt a „jegyzőkönyvet”.

Itt tart hát a nagy leleplezés. De ne higgyük, hogy vége. Gál J. Zoltán, hivatalos titulusa szerint kormányszóvivő, valójában médiadzsungel-harcos, bejelentette, hogy „a számonkérési programot végre fogjuk hajtani”, tehát a „nemzeti közép” számonkérő székei tovább végzik munkájukat.

A törvényes rend semmibevétele, amit eredetileg nyilván a vizsgálattól remélt nagy leleplezésekkel akartak igazolni, a teljes eredménytelenség miatt megmagyarázhatatlan helyzetet teremtett. A törvénytelenül működő kéthetes vezetés már „futott a pénze után”: múlt pénteken, június 14-én délután föltettek a bank számítógépes hálózatára egy körlevelet, mégpedig antedatálva (!) amelyben engedélyezték a dolgozóknak, hogy a „revizorok” kérdéseire válaszoljanak. Ez a bírói szemmel nézve érdekes lépés a külső szemlélő számára tegnap, június 20-án csütörtökön nyerte el értelmét. Amikor is a munkatársak számára egy esti televíziós hírműsorból derült ki, hogy az MFB feljelentést tett „ismeretlen tettes ellen” mindenféle titkok megsértése címén. Ordít, hogy a vádat PR szakemberek tákolták: a gyanús Defend korábban ártatlan magánszemélyeket és cégeket figyelt meg. Most aztán féljünk mindnyájan…

A miniszterelnök barátja a jelek szerint még mindig élvezi a bizalmat, és nyilván tudja, mi a dolga: lesz itten leleplezés, ha mind beledöglünk is.

Merthogy a beledöglés nem képletes. Az MFB május 30-a óta törvénytelenül működik, és a bankvilágban nincs pardon: ezek a „társvezérigazgatók” törvényesen semmiben sem tudnak eljárni, amiből mostanra számos hátránya származott az MFB-nek. Olyannyira, hogy június 16-a, hétfő óta szinte megbénult még a purifikációs folyamat is: egy sor leváltást halasztottak el, némelyiket többször is, mert néhány jogász szóvá tette, hogy az elmúlt három hét súlyos százmilliókba is kerülhet még, ha továbbra is legyintenek a törvényre.

Valóban ideje felállítani az Országgyűlésben az MFB-t vizsgáló ad hoc-bizottságot, ugyanis ami történt, erősen abszurdum.

Palicskó Csaba

Huszty András http://www.kereskedelmiforum.hu/napihirarchivum.php?id=5182&ov=42&c=26

Baranya László

egyesek kikerultek, masok bekerultek

A Magyar Fejlesztési Bank vezérkara http://www.mfb.hu/index.php?pageid=8

Vezérigazgatóság: Erős János és Czirják Sándor vezérigazgatók
Agrárügyek: Tomka József ügyvezető igazgató
Banküzem Igazgatóság: Orosz Sándor ügyvezető igazgató
Brüsszeli Képviselet Vezetője: Palicskó Csaba ügyvezető igazgató
Fejlesztési és Tőkebefektetési Igazgatóság: Tzvetkov Julián ügyvezető igazgató
Fejlesztéspolitikai Divízió: Aladics Sándor vezérigazgató-helyettes, Gál Péter vezető közgazdász
Főkönyvelőség Igazgatóság: Galanits Rita ügyvezető igazgató
Hitelezési Igazgatóság: Katona István ügyvezető igazgató
Humánpolitikai Igazgatóság: Lajta Katalin ügyvezető igazgató
Jogi és Szabályozási Igazgatóság: dr. Csizmás József ügyvezető igazgató
Képviseleti Hálózati Igazgatóság: Taál László igazgató
Kommunikációs Igazgatóság: Őry Kovács Katalin igazgató
Pénz- És Tőkepiaci Műveletek Igazgatósága: Szelényi György ügyvezető igazgató
Pénzügyi Divízió: Merfelsz Gábor pénzügyi vezérigazgató-helyettes
Támogatásközvetítési Igazgatóság: Dr. Szegedi Gyula ügyvezető igazgató
Üzleti Divízió: Lex Zoltán üzleti vezérigazgató-helyettes
Vezető közgazdász: Gál Péter

A Magyar Fejlesztési Bank Felügyelő Bizottsága

Dr. Deák Gábor a Felügyelő Bizottság tagja
Heller Judit a Felügyelő Bizottság elnöke
Kovács Flórián László a Felügyelő Bizottság tagja
Mészáros László a Felügyelő Bizottság tagja
Dr. Poczkodi Balázs
Simóka Kálmánné a Felügyelő Bizottság tagja

Dolgozói Felügyelő Bizottsági küldöttek

Almási Ákos, ügyvezető igazgató, Pénzügyi Divízió
Fábián Lajos László, főmunkatárs, Banküzlet-biztonsági Főosztály
Dr. Zakar Ágnes, főmunkatárs, Jogi és Szabályozási Igazgatóság

A Magyar Fejlesztési Bank Igazgatósága

2004. augusztus 19-31.
csütörtök - kedd

A kommunizmus utáni Magyarországon a bankszektor "állam az államban" lett, melynek saját törvényei és uralkodói voltak. A nyugati országoktól eltérően a pénzintézetek itt csak saját javukat szolgálták. A "banki állam" álma és gyakorlata még mindig a "másik állam" költségvetési hiányának fedezése. Ez mindeddig nagyon jövedelmező üzletnek bizonyult. Mintha a mondabeli aranygyapjat nyírnák, a nagyrészt külföldi tulajdonú intézmények kiválóan boldogulnak, köszönik szépen. Magyarországi bankár-sáfárkodásuk 2003-ban együttesen 200 milliárd forint tiszta hasznot hozott nekik, ami a következő évre 2004-re pontosan megduplázódott. Összevetve otthon termelt nyereségükkel, itteni leányvállalataik annak többszörösét kaszálják. Ez nem meglepő, hiszen a magyarországi bankok többszörös kamatréssel dolgoznak, mint más országok intézményei. Szolgáltatásaik sokkal többe kerülnek ügyfeleiknek, mint bárhol másutt. Hiteleiket annyira túlbiztosítják, hogy a kölcsönt igénylő jobban tenné, ha a maffiával üzletelne. Ugyanezen bankokban gyakran egy szűk klientúra máshol ismeretlen kedvezményekhez is juthat. Ők nevetségesen alacsony kamatokkal vehetnek fel pénzt, míg lekötéseikre a hivatalosnál is magasabb kamat dukál. A magyar bankok vezetői törvény alóli mentességet élveznek, mikor saját intézményeik részvényeinek értékesítéséről van szó. Jutányos áron adhatják-vehetik a papírokat, amelyekre saját zsebükből egy fillért sem kell költeniük, hiszen az egész tranzakció házon belül finanszírozható.

A "banki állam" korifeusai, mint megannyi szürke eminenciás ismeretlenül robotolják végig életüket. Nyugati kollégáikkal vetekedő fizetéseikkel itthon Dáriusnak érezhetik magukat. Juttatásaik között a kaliforniai luxusszintet elérő céges tengerparti nyaralók, kéjutazásra ösztönző jachtok és magánrepülőgépek flottája is szerepel. Nyugati kollégáikkal ellentétben ezen extrákért teljes egészében a cég állja a cehhet. Az egyik tönkre vitt állami tulajdonban lévő bank vezérigazgatója irodájában saját zenekart, konyhájában saját chef-t foglalkoztatott. Hűbéreseinek kényelmére Jaguárokat adott.

Az, hogy a bankokat belülről, illetve a saját vagyonkezelőik rabolják ki, Magyarországon már több mint hagyomány - az aktus az elmúlt két évtizedben eklektikus művészetté vált. Tulajdonképpen már a privatizáció előtt erős ösztönzést adott a páncéltermek kiürítésére az, hogy a kormány garantálta veszteségeik jóváírását. Az ország "megnyírása" művészi csúcsát akkor érte el, amikor az egyik vezető pénzügyi intézetet 1 szimbolikus forintért adták el. A nagyvonalú ajándékozáshoz több értékes ingatlan is tartozott. A kormány továbbá kötelezte magát a következő 5 évre a bank által be nem hajtható kölcsönök megtérítésére. Csak az égben köttetett házasságok múlják felül álszentségükben az ilyen üzleti képtelenséget.

A kilencvenes évek elején lezajlott magyar banki privatizáció egyenes következménye volt, hogy a pénzintézetek egykor csak rubelban számoló vezetősége szakított a marxista elmélettel, míg a gyakorlatban folytatta a kommunista túlélési pragmatizmust. Sikerült megtartaniuk a hazai gazdaság feletti uralmukat. Az állami tulajdonú bankok pályára állítása a magyar adófizetőknek kb. 2 milliárd dollárjába került - az 1992-es árfolyamon számítva. E hatalmas vagyon nagy részét a baloldali bankárok és udvaroncaik ellopták.

Legtöbbjük már másodszor részesült a közösből. Ők tűntették el az eredeti tőkét, és ők zsebelték be a bankjaik megmentésére átpumpált közpénzeket is. Öt évvel ezelőtt egy másik állami tulajdonú bank életben tartásához újabb 170 milliárd forint közpénzre volt szükség. A Postabank forintmilliárdjait jól táplált vezetői és azok VIP-listás kedvezményezettjei osztották szét maguk között. A közeljövőben a rózsás évi jelentések ellenére újabb mentési akciók lehetnek szükségesek, mivel a bankszektor súlyos likviditáshiány felé tart. A lakossági megtakarítások csökkennek, a költségvetési hiány újabb rekordokat döntöget. A Pénzrengés már röviddel a szocialisták 2002-es hatalomátvétele után megjósolhatóvá vált. Elképzelhető, hogy a 2004-es nyersolajár-robbanás a legkedvezőtlenebb fejlemény. De a szocialistáknak még egy ilyen potenciálisan megrendítő csapás is jól jöhet, hiszen hozzá nem értésüket megint a magasabb energiaárakkal magyarázhatják. Pedig Magyarországon már régen kongatni kellett volna a vészharangot, hogy veszélyben az energiaellátás. Az országnak pedig hamarosan talán új spekulációkkal és forintleértékeléssel kell szembenéznie. Nyilvánvaló, hogy a kormány semmiképpen sem tud megfelelni az Európai Unió azon pénzügyi előírásainak, hogy az euró még ebben az évtizedben az ország fizetőeszköze legyen. Nincs több mankó, amelyre támaszkodhatnának; már "rejtett tartalékaik" is fogyóban vannak. A gazdaság lassulása - ami a hanyatlás első jele - már érezhető. Az igazi feketeleves bekövetkezte már nem képzelőtehetség kérdése. Borítékolhatóan, 2005 közepére elönti a magyar gazdaságot. Körülbelül ugyanakkor, amikor a K&H Bank ügye bíróság elé kerül.

A helyi önkormányzatok és közintézmények a csőd szélén állnak. Magyarország külföldi adósságai különösen magasak és mind drágábbak. Az utolsó évben a teher 2500 milliárd forinttal, azaz 10 milliárd euróval növekedett. Csak a kamatokra évi 250 millió euró megy el. Hacsak nem találnak gyorsan és rengeteg olajat a délibábos Hortobágyon, 2006-ban valószínűleg fizetési haladékot kell kérni a külföldi adósság visszafizetésére. Ugyanis addigra már az ország eladósodottsága eléri a rendszerváltás-kori kolosszális méreteket, azaz 26 milliárd amerikai dollárt -1990-es szinten.

A dolog rákfenéje az, hogy a központi kormányzat - és nem a magánszektor - emészti fel a megmaradt pénzforrásokat. Ugyanez történt a horribilis összegeknek látszó privatizációs bevételekkel. Bénítóan hatott a magyar gazdaságra, hogy átlagosan mindössze egy negyedét kapta az államkincstár az eddig eladott közös vagyon értékének. A kölcsönfelvétel 11%-os központi kamat mellett - mely Európában a legmagasabb - mindenki számára megengedhetetlennek bizonyul, kivéve a kormányt. A törlesztésképtelenek növekvő tábora, legyen az akár üzleti, akár lakossági kölcsön, sokat mond a helyi gazdasági kilátásokról.

A magyar bankárokat egyik nap bilincsben és láncra verve láthatjuk, másnap már meseautóikkal száguldoznak szabadon. Hogy állapotuk hirtelen változásai nem okoznak törést számukra, kiváló alkalmazkodóképességükről árulkodik. A különleges magyar bankrendszer idővel kitermelte klónozott vezetőit. Legtöbbjüket ügyfélként sem fogadnák el a Lajtán túl, nemhogy bizalmi pozíciókba helyeznék. Erkölcstelenül és gátlástalanul kezelték más emberek pénzét. Ezért súlyos börtönbüntetés, nem pedig lottóötösnek beillő fizetések és prémiumok járnának nekik. Talán egyetlen enyhítő körülmény az a hétköznapi lelkek számára elképzelhetetlen kísértés, amelynek ki voltak téve. Más emberek pénzével pókereztek a kommunizmus utáni világban, amely nem szabályozta a közpénzekkel való bánásmódot. A köz- és magánpénzek kriminális kezelését nem követte felelősségre vonás, ha egyáltalán fény derült turpisságaikra.

Az irodáikban naponta megkísértett magyar bankárok a könnyebb utat választották - beadták derekukat Mammonnak. A 90-es évek első felében gyakorlatilag bárki nyithatott saját bankot, ha elég vastag volt a bőr a pofáján és lyukat tudott beszélni mások hasába. Abszurd ígéretekkel milliárdos letéteket gyűjtöttek be az együgyűektől, és a gyors gazdagodásra vágyó spekulánsoktól. Befektetéseik eleve nem voltak képesek a felcsillantott hozamokra. Az összegyűjtött pénzeket vagy azonnal elherdálták, vagy államkötvényekbe fektették, aminek hozamát felélték, s így ügyfeleik hoppon maradtak. Ördögi körtáncot lejtettek, ahol a Lehetetlen lelkesen üldözte a Törvénytelent. A legelvetemültebb fenegyerekeket bilincsbe verve ragadta ki előkelő környezetükből a rendőrség - a bosszúra szomjazóknak kívánatos látvány. Idővel azonban kivétel nélkül visszaszivárogtak tetteik színhelyére. A pénzcsinálók klánjának szaporább lábú tagjai szedték a sátorfájukat, és a törvény elől külföldre menekültek.

A lehúzott redőnyű üres bankok előtt csatajelenetek játszódnak le; feldühödött, megrabolt betétesek a mai napig ostromolják a zárt ajtókat. Sajnálatos módon előbb-utóbb csüggedten és üres zsebbel el kell vonulniuk. Mind többen kételkednek a hatóságok képességében, hogy a bűnösöket felelősségre vonják, és a kifosztottakat kárpótolják. A 90-es évek jellemzője volt a bankok feltöltése állami pénzzel - aki kapja, marja alapon. A szabad vállalkozás e hamis prófétái most gazdag befektetési guruk vagy ingatlanközvetítők alakjában újra köztünk járnak, miközben a hétköznapi ember hitetlenkedve szemléli a látványt. Néhány átfazonírozott tehetség politizálni is kezdett, akik most az egész országot tarthatják fogságban váltságdíj fizetéséig. Netán megint közadakozásból?

Íme egy példa a paradox helyzetre: a korábban elpanamázott Agrobank hírhedtté vált párosa, Kunos Péter vezérigazgató és Kovács Mihály elnök esete. Az egyik leülte börtönbüntetését, míg a másik Izraelben nyaralt. Az utóbbi hazatért és újabb közös vállalkozásba fogtak. Úgy látszik, a börtönben és a külföldön eltöltött idő több szempontból is hasznosnak bizonyult mindkettejüknek.

Nemrég egy másik életművész emelkedett ki az ismeretlenség homályából, s kevesebb, mint egy év alatt vált híressé és hatalmassá. Ma ő Magyarország miniszterelnöke. A volt kommunista ifjúgárdista, Gyurcsány Ferenc figyelemmel követte a szabadon heverő állami vagyont, amelynek legjavát összecsipegette magának az évek során, elrejtve Piroskája fonott kosarába. A benősülés az ős-kommunista Apró dinasztiába segítette üzleti birodalmának terebélyesedését, amit ő maga 4 milliárd forintra becsül. Nem rossz eredmény tíz év alatt, főleg ha számításba vesszük, hogy az arroganciájáról ismert miniszterelnök saját állítása szerint "törvényesen és tisztességesen" jutott a konchoz, ámbár saját tőkéje állítólag nem volt. A végén még tényleg bevesszük, hogy két keze munkájának és homloka verítékének gyümölcse mindez. De mivel még nem a vak bizalom korszakát éljük, tudjuk, hogy a hivatali idő alatt folytatódik a spájzolás, a további Apró darabok beillesztése a családi gyűjteménybe. Figyelembe véve, hogy a miniszterelnök eddig félretett pénzecskéjét a kispadról szerezte, lehetőségei most csapatkapitányként korlátlanná váltak.

A pályán maradás esélyéért, végső kétségbeesésükben a szocialisták leváltották alkalmatlan főmuftijukat, Medgyessyt, hogy az utánpótláskeret esélyeit javítsák. A posztkommunista Új osztály e fiatal titánja - aki idegen nyelvet nem beszél és egyik posztjára sem választás útján került - a régi és az új nomenklatúra legrosszabb vonásait egyesíti magában.

Ismertség híján az új magyar miniszterelnök - mint a Bolygó Hollandi - teljesen elveszettnek tekinthető a világ bármely részén, beleértve Európa közvetlen közeli partjait is. A világot maximum luxusútjairól ismeri. Személye nemcsak itthon rejtélyes, hanem a külföldi vezetők előtt is. Számukra ő persona incognita. Gyurcsánynak még puszipajtásai sincsenek saját bűvkörén kívül. A politikában eltöltött alig egy év során nem épített ki kapcsolatot senkivel. Mottója az volt: "Politikus akarsz lenni? Vegyél magadnak egy pártot." Ő saját ötletét megfogadva pontosan ezt tette. Nem keresett és nem is talált szellemi támogatást, kivéve a saját dicséretét visszhangzó himnuszokat, melyeket önmaga írt hevenyészett udvartartása számára. Gyurcsány magabiztos fellépése mindössze jelmez. Otthonosan csak azok szűk körében érzi magát, akiket már megvett. Ez az "élcsapat" törtet előre az Utópiába vezető rögös úton.

Copyright: Tom Kennedy
Minden jog fenntartva.

Folytatása következik.

A Magyar Fejlesztési Bank lesz a magyar vállalkozók bankja, amelyet Gyurcsány Ferenc bejelentett - mondta el Kóka János gazdasági miniszter.

A tárcavezető hozzátette: a kormány már döntött arról, hogy a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. és minden olyan intézmény, amely eddig a vállalkozóitőke- és egyéb pályázati támogatásokban segédkezett, a Magyar Fejlesztési Bank ernyője alá kerül. Hangsúlyozta: az intézményrendszer átalakítása azonnal megkezdődik, de a fejlesztési törvényt legkorábban csak a következő ülésszakban módosíthatja a parlament.

A Miskolci Egyetemen 605 új kollégiumi férőhelyet hoznak létre 1,9 milliárd forintból, a Veszprémi Egyetemen pedig nyolcszáz új hely készül el 2,6 milliárdért. Az építésre kiírt pályázatot mindkét esetben a Magyar Építő Rt. és az OTP Ingatlan Rt. konzorciuma nyerte meg. A hitelt azonban nem az OTP, hanem az állami tulajdonú MFB adja a beruházáshoz.

bérjellegű kiadásokra, szakértői díjakra jóval többet költöttek az új vezetők - mondván: megváltozott a bank tevékenysége -, mint mi.

Egy másik eset: a közpénzügyi államtitkár feljelentett - talán épp a ProWare-dokumentumok alapján -, kifogásolván, hogy a Mol Rt. gázüzletágának tervezett felvásárlásakor hallatlan pénzeket szórtunk el könyvvizsgálókra. Arról