-"A Hévizi-tó kálváriája egy orvos szemével"A budapesti katolikus rádióban hallottam egy beszélgetést Dr. Balogh Zoltán nyugalmazott fõorvossal, "A Hévizi-tó kálváriája egy orvos szemével"címû könyvének megjelenése alkalmából.
Számomra ismert volt, a tókörüli mesterkedés, de nem tudtam, hogy mi az oka.
Dr. Balogh Zoltán megadta a választ.
Tudvalevõ az amerikaiak U2 kémrepülõinek a sorsa, melyek 21,000 m magasságban, 900 km/óra sebességgel haladtak. Ezeket az oroszok rakétákkal le tudták lõni. Erre az amerikaiak megalkották az SM 71 Black Bird nevû kémrepülõt, mely 26,000 m magasságban 3,200 km/ óra sebességgel repült.
Ezt a magasságot már nem tudták elérni az oroszok, de abban a magasságban a nyomást csak a
titán képes kibírni. (nem a nyomás itt a lényeg, hanem a könnyûség és erõsség kellõ összhangja)
A Nyírád környéki bauxit, timföld tartalmazza ezt, az oroszok részére stratégiailag fontos fémet.
GILLEMOT László professzor 1949-1952 kidolgozta a technológiát, a titán oxidból fém titán elõállítását, és 1954-ben elkezdték építeni az üzemet, mely arra lett volna hivatva, hogy 5 millió tonna titánoxidból, 4 millió tonna fém titánt termeljen ki. A titán akkori ára a londoni tõzsdén kilónként 10
dollár volt. Ez 40,000,000,000 dollárt tesz ki. Hatalmas kincs, ezért már érdemes beruházni, tehát elkezdtek építeni egy reaktort, laboratóriumot, és a hozzá tartozó üzemet. A tervek szerint, 1955. december 31-én kellett volna az üzemet átadni. Ebbõl nem lett semmi, mert hirtelen leállították az
építést. Gillemot professzor 1957-ben megkapta a második Kossuth díját a magyar nyersanyagból fémtitán elõállítására.
Az ötvenes évek elején, az oroszok még sehol sem voltak a titán elõállításának technológiája területén, ezért Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjetúnióba, hogy ingyen, és bérmentesen átadja, és betanítsa a módszerét.
1958-ban az elhárítás megjelent, orosz kamionokra felrakták az egész laboratóriumot,és minden mozdíthatót, az összes dokumentációval, és orosz katonai kísérettel elszállították "ismeretlen helyre". Valójában oda, ahova Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjetúnióba, megtanítani, átadni a
technológiát. Gillemot professzor tanítványa, Mihara Ferenc docens adott bõvebb tájékoztatást a titán lényegérõl, és a körülményekrõl.
1962-ben Apró Antal aláírta, és Kádár János jóváhagyta a Timföld alumíniumszerzõdést a Szovjetunióval. Ebbõl a szerzõdésbõl Apró Antal kihagyta a titán sorsát, ezt nagylelkûen oda ajándékozta az oroszoknak. Mi több, a timföldet el kellett szállítani a 2,500 kilométerre fekvõ
Volgogradba, fizetni a szállítást, amely további iszonyú teherként jelentkezett.
Ezek szerint, 6,000 tonna szállítását fizettük Volgogradig, az oroszok valószínûleg az egy tonna alumínium tömbök szállítását viselték visszafelé.(Csoda-e hogy éppen Gyurcsánynak a birtokába
kerültek timföld bányák?!
Bauxitot bányásznak, timföldet nem. De Gyurcsány Ferenc birtokában a timföld *gyárak*(!) vannak.
Eddig a fémtörténet, de nézzük a vízügyet, ami még ennél is nagyobb katasztrófához vezethetett volna. Amikor a tó még bántatlan volt, a karszt víz magassága, az Adria vízszintjéhez képest 176 méter magasan volt. Akkor 116 méteres karsztvíz-oszlop préselte be a gyógyvizet a tóba,
550-600 litert másodpercenként. Ennek eredményeként, két nap alatt a tó vize kicserélõdött,
és nem tudott lehûlni. Amikor kipumpáltak 10 milliárd tonna kristály tiszta karszt vizet, melynek 60% ment a Dunába, a karszt vízoszlop lecsökkent 4 méterre. Ez a depressziós tölcsér nem állt meg, hanem haladt Budapest felé.
Ott mindössze már csak két méteres volt a túlnyomást biztosító karszt vízoszlop.
Ekkor elõjöttek egy õrült tervvel, hogy 32 centiméterrel csökkenteni kell a tó vízszintjét, és akkor a kissebb nyomás eredményeként továbbra is kellõ mennyiségû lesz a melegvíz hozam. Ez nem mûködött, mert a fürdõzõk lábai felkavarták a fenéktalajt. Ekkor azt tanácsolták, hogy meg szívni a
melegvíz-forrás kráterét, de a beomlás veszélye miatt Dr. Balogh ebbe nem egyezett bele.
Ekkor a tótól néhány kilométerre fúrtak kutakat, és csövön szándékoztak elvezetni a gyógyvizet, hogy hozzá juthassanak a tó alatt fekvõ titánhoz.
Az Országos Tervhivatal elnöke, Faluvégi Lajos akadályozta a tervet, ezért létrehozták1987-ben a Tervgazdasági bizottságot, amely felettese lett a Faluvégi hivatalának. A Tervbizottság elnöke Medgyessy Péter a D209 ügynök lett.
Grósz Károly miniszterelnökkel, és párttitkárral kiegészült a rablóbanda, és az ügyet az iparügyi miniszter, és az Aluminiumipari Tröszt vezérigazgató hatáskörébe utalták.
1987. június végén aláírták a Hévizi tó, Budapest gyógyforrásai, és a közép-dunántúli vizek halálos ítéletét. Kapolyi László iparügyi miniszter személyesen, Az egészségügyi miniszter helyettese, az
Országos vízügyi hivatal elnök helyettese, és a Budapesti Fõvárosi Tanács elnökhelyettese
látták el kézjegyükkel. Ez utóbbi ezzel lemondott a Budapesti gyógyvizekrõl!
Medgyessy jóváhagyta, de a Hévizi tó mûködését irányító dr. Balogh Zoltánnak is alá kellett volna íni. December 15-ére összehívták az értekezletet Budapestre, de már 14-én megérkezett a másnapi értekezlet szövege, határozata! Dr. Balogh magával vitt egy munkatársát, és vele olvastatta fel a
tiltakozásukat. Ekkor magából kikelve odarohant Dósa Lajos az Alumínium tröszt elnöke, elragadta a mikrofont, és üvöltötte, hogy a projektet azok ellenzik, akik nem értenek hozzá, és ezt végre kell hajtani. Dr. Balogh Zoltánnak két lehetõsége volt. Vagy lemond, és akkor tucatnyi ember kap az
állásért, és aláírják, vagy szembefordul a Szovjet hadiipar igényeivel. Szót kért, és megtagadta az aláírást. Szerencsére, a Vizügyesek is mellé álltak, és Németh Miklós, aki idõközben miniszterelnök lett, leállította az egész gyalázatos tervet.
Ha megvalósul, akkor a Duna vize befolyt volna az ivóvízbe az összes szutykával, nem lennének gyógyfürdõk Budapesten, és nem lenne a Hévizi tó.
Rendszerváltáskor Dr. Balogh Zoltán reumatológus fõorvos az újságokból értesült, hogy fegyelmi indult ellene, és kitiltották Hévízrõl. Két évig pereskedett, megnyerte a pert, visszahelyezték az állásába, de már belefáradt a küzdelembe. A kutatási eredménye a porckopásról ott nyugszik a fiókjában.
Most a harmadik köteten dolgozik, melynek a fõ címe továbbra is ugyanaz, alcíme: "Vádirat". Ebben a kötetben megírja, hogy ki mit tett Magyarország érdekei ellen, dokumentumokat mellékelve megnevezi név szerint azokat, akik 1962 és 1989 között Magyarország kirablásában részt vettek.
Kapolyi László arról is híres, hogy orosz kutatókkal felfedeztek nagy mennyiségû szenet, ünnepélyesem megnyitották a bányát, amelybe elõzõleg hordattak néhány kamion szenet.
Az elsõ és utolsó csille kigördült a szénnel, az oroszok
felvették a kutatásukért a búsás jövedelmet. A szén meg sehol.
Kérdem én: meddig kell várni, hogy ezek a csavargó oroszok szolgái bíróságra kerüljenek?
Ma milliárdosok, és börtön helyett bársonyszéken ülnek. A klikk ma is együtt van, és továbbra is az ország érdekei ellen tevékenykednek, a saját zsebük javára. Egyedül álló ország vagyunk a világon, ilyen nyílt rablást, talán még az afrikai diktátorok sem vittek végbe. Vajon mit szólna ehhez a
rabláshoz a hágai nemzetközi bíróság?
