Itt az ideje, hogy a Szlovák Köztársaság politikai vezetése végre bocsánatot kérjen a saját polgáraitól, a rajtuk, a szlovákiai magyarokon megesett sérelmekért, amiért annak idején az állam nem úgy bánt velük, ahogyan a saját polgáraival bánnia kellett volna, hanem a gonosztevőknek kijáró bánásmódban részesítette őket, jóllehet, nem voltak azok - írta hétfőn egy szlovák lapban Miroslav Kusy szlovák politológus.

Kusy annak kapcsán hallatta véleményét, hogy Szlovákiában ismét nagy a hullámverés a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumok körül, amelyek semmissé nyilvánítása iránt a szlovák politika nem mutat hajlandóságot, s most egy nacionalista erő, a parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) próbál érvényt szerezni annak a törekvésének, hogy a pozsonyi törvényhozás deklarálja a dekrétumok érinthetetlenségét.
Ahogy Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a közelmúltban tette, úgy Kusy is annak a véleményének adott hangot, miszerint ha a szlovák politikai vezetés helyénvaló módon a zsidóktól már bocsánatot kért a második világháború alatt fennállt fasiszta szlovák állam gaztetteiért, és a németek felé is megtette ugyanezt a gesztust a háború utáni meghurcoltatásuk, kitelepítésük okán, akkor itt az ideje, hogy a magyarok felé is megtegye ezt ugyancsak a második világháború utáni jogfosztásuk miatt.
Kusy kifejtette: a szóban forgó sérelmek nem a magyar és nem a szlovák államot érték, hanem az akkor élt polgárokon, konkrét embereken estek meg. "Az akkori sérelmeket azonban az akkori állam, a nevében cselekvő állami szervek követték el. Semmi ok tehát arra, hogy az egyik állam kérjen bocsánatot a másiktól, hanem az lenne indokolt, hogy az állam megkövesse a saját polgárait, akik ellen mint állam, vagy mint jogutódként fellépő államalakulat cselekedett" - írta annak kapcsán, hogy mostanság a bocsánatkérés kérdése úgy vetődött fel, hogy ne csak Szlovákia kérjen bocsánatot a szlovákiai magyarokat ért sérelmek miatt, hanem a kölcsönösség elve alapján Magyarország is tegye meg ugyanezt, kivált az 1938-tól 1945-ig terjedő időszak okán, amikor a visszacsatolt Felvidéken élt szlovákokat érték magyar részről elkövetett sérelmek.
Kusy szerint az államközi kapcsolatok e tekintetben csak másodlagosak. Az elsődlegesek a sérelmeket elszenvedő hús-vér emberek. "A Szlovák Köztársaság meghatározó politikai intézményeinek vitapartnerei e tekintetben azok a szlovákiai magyar polgártársaink, akik a második világháború utáni meghurcoltatásokat elszenvedték. Őket, vagy szüleiket három évre megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, vagyonukat kisajátították, őket cserélték ki erőszakkal a magyarországi szlovákokért, a csehországi határvidékekre őket hurcolták el kényszermunkára, őket reszlovakizálták, ők nem járhattak három évig iskolába, mert a magyar iskolákat bezárták, a szlovák iskolákba pedig nem engedték be a magyarokat" - emlékeztetett írásában a szlovák politológus.

Edmund Stoiber bajor miniszterelnök vasárnap "európai nyílt sebnek" nevezte a Benes-dekrétumokat, amelyek ellentmondanak az európai alkotmánynak.

Stoiber, aki a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke is egyben, a Csehszlovákiából elűzött németek és leszármazottaik hagyományos pünkösdi találkozóján beszélt Augsburgban. A találkozóra becslések szerint 50 ezer ember jött el.

Edvard Benes néhai csehszlovák elnök dekrétumai közül képezte néhány a csehszlovákiai németek és magyarok politikai-gazdasági jogfosztását, kollektív bűnösökké nyilvánításukat a második világháború után. Csehszlovákiából hárommillió németet telepítettek ki, az egész népközösségről állítva azt, hogy támogatta a nácikat. Az elűzöttek között antifasiszták és németül beszélő zsidók is voltak. A kitelepítéseket atrocitások kísérték.

Stoiber a bajor-cseh jószomszédi viszony megzavarásának kísérleteként értékelte, hogy Benes-emlékművet avatnak Prágában. A bajor miniszterelnök hajlandó közvetítői szerepet vállalni a szudétanémetek és Csehország között, s mulasztásokat vetett a prágai kormány szemére. Mind Csehország, mind Szlovákia lezártnak tekinti a Benes-dekrétumok körüli vitát.

]b]A szudétanémetek közösség elnöke, Bernd Posselt felszólította Václav Klaus cseh elnököt, hogy hagyja abba az európai alkotmány elleni "agresszív propagandáját". Az euroszkeptikus cseh elnököt Posselt olyan autóshoz hasonlította, aki áttéved az ellenkező irányba haladó autók sávjába.

A szudétanémetek üdvözlik az európai alkotmányt, mert abban biztosítékokat látnak az etnikai tisztogatások és az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetések ellen. Posselt megerősítette, hogy a szudétanémetek a cseh néppel való kibékülés jegyében formálnak igényt a szülőföldre.[/b]

Günther Beckstein bajor belügyminiszter Dinskelsbühlben az erdélyi szászok napján beszélt, s megpróbálta lehűteni azokat a román reményeket, hogy az ország már 2007-ben az Európai Unió tagja lesz. Beckstein szerint jelen pillanatban úgy tűnik, hogy Romániának több időre van szüksége a reformokhoz, "csak egy jól felkészült ország érhet el sikereket az összetett uniós környezetben".

Idáig a lényeg, a többi csak rizsa.
Az pedig, hogy az erdélyiek, vagy mások vannak-e többségben, már olyannira tipikus magyar széthúzás, hogy ilyenkor komolyan elszégyellem magam a jelen levok helyett is.

"ott olyan döntés született, amely úgy értelmezhetõ, hogy a világszövetségnek határrevízióra kell törekednie"

MVSZ
– Határozatképtelenné vált az MVSZ küldöttgyûlése

Határozatképtelenné vált a Magyarok Világszövetsége, írja a Népújság és a Szabadság. A küldötteknek sem pénteken, sem szombaton nem sikerült megválasztani a testület elnökhelyettesét, mivel a jelenlevõk létszáma nem érte el a határozatképesség határát, és szintén vitatott kérdés, hogy van-e elfogadott költségvetése vagy sem.

A gyûlés berekesztését követõen a huszonnégy tagú elnökségbõl tizenhárman — Balogh László (Magyarország), Bencze Lajos (Szlovénia), Dobos László (Szlovákia), Fekete Gyula (Magyarország), Hódi Sándor (Vajdaság), Kardos Béla (Ausztrália), Kellermayer Miklós (Magyarország) Lauer Edit (USA), Pálfy G. István (Magyarország), Pozsgay Imre (Magyarország), Soós Kálmán (Kárpátalja), Szakály Sándor (Magyarország) és Szíjártó István (Magyarország) — nyilatkozatot írtak alá arról, hogy felfüggesztik tevékenységüket egy új alapszabály-alkotó és tisztújító küldöttgyûlés összehívásáig, enélkül — állítják — az MVSZ mûködése nem felel meg a szervezet elé állított igényeknek.

Nyilatkozatuk szerint az MVSZ küldöttgyûlésén a választások ugyan demokratikusan zajlottak le, de a folyamatot és annak eredményét ennek ellenére sem tudják elfogadni; bebizonyosodott, hogy az eddig is sok problémát okozó alapszabály paragrafusai szerint megújulni nem lehet. Leszögezik: „már a kárpát-medencei régió ülésén kiderült, hogy szembetûnõ aránytalanságok vannak Erdély, Kárpátalja, Felvidék, valamint a Délvidék képviseletében. Ezek az aránytalanságok késõbb a közös küldöttgyûlésen fokozódtak, és a kirekesztõ akarat az értékrend teljes zavara ellehetetlenítette az együttmûködés esélyét". Csoóri Sándor leköszönt elnök egyetértését fejezte ki azokkal, akik felfüggesztették a Magyarok Világszövetsége elnökségében végzendõ munkájukat.

Patrubány Miklós, az MVSZ pénteken megválasztott elnöke kijelentette: az alapszabályt felügyelõ bizottsága megvizsgálja az együttmûködéstõl elzárkózó elnökségi tagok ügyét, a költségvetés megszavazása körül felmerült kétségek tisztázása érdekében pedig felkéri az ország-gyûlés Költségvetési Bizottságát és a Legfõbb Ügyészséget, hogy alakítsa ki álláspontját ezzel kapcsolatosan. — Ha kiderül, hogy valóban nincs megszavazva az MVSZ költségvetése, akkor összehívjuk a küldöttgyûlést, és ismét elfogadásra ajánljuk a költségvetést, illetve megválasztjuk az elnökhelyettest — mondotta.

– Erdélyi túlsúly?

A Magyarok Világszövetségének tisztújító közgyûlésén a Kárpát-medence határon túli magyarságának képviselõi tiltakoztak az erdélyiek túlsúlya ellen. Szerintük a jelenlegi alapszabály alapján a régión belül a legtöbb küldöttet állító romániai magyarok mindent megszavazhatnak, ami a szervezet munkáját már eddig is megnehezítette.

Ezt az erdélyiek cáfolták, ám a szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai, szlovéniai és csehországi küldöttek mégis a képviseleti rendszer felülvizsgálatát javasolják. Ha a küldöttgyûlés ezt elutasítja, a kisrégiók megfontolják kilépésüket a Magyarok Világszövetségébõl.

– MVSZ: csak az erdélyi érdekek érvényesülnek

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága nevében Gáspár Sándor szóvivõ pénteken nyilatkozatban utasította vissza a kárpád-medencei, nem erdélyi küldöttek csütörtöki vádjait, melyek szerint az erdélyi henger mindent megakadályoz, lesöpör a kárpát-medencei régión belül, ami nekik nem felel meg. Az erdélyiek azt támogatják, szemben a felvidéki javaslattal – áll a pénteki nyilatkozatban -, hogy a hét elnökségi tag között minden határon túli magyar közösségnek ott legyen a saját képviselõje – írja a Krónika.

– Patrubány: kizárás várhat a "tizenhármakra"

Patrubány figyelmeztetett: tévednek, akik úgy gondolják, hogy távolmaradásukkal megbéníthatják a szövetséget, mert a küldöttek a tegnapi ülésen nem csak vezetõségi tagokat, hanem póttagokat is választottak – számol be a Krónika. Így az önmagukat felfüggesztõk helyett a póttagok is átvehetik a posztokat. A világszövetség elnöke az érvénytelennek mondott költségvetési szavazásról szólva elmondta: jelenleg az MVSZ-nek érvényes büdzséje van. A vitás kérdésekrõl a legfõbb ügyész, a Parlament költségvetési bizottsága, valamint a Világszövetség illetékes bizottságától kérnek majd állásfoglalást – tette hozzá az új elnök.

– Markó: kiszorítósdi az MVSZ-ben

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MVSZ budapesti tanácskozásáról kijelentette: elkeserítõ, hogy a Világszövetségben évek óta kiszorítósdi zajlik, pedig a szervezetnek nem a viszály és a civódás helyének kellene lennie, hanem az összefogásé. A szövetség az a szervezet lehetett volna, amelyben ideológiától, politikai véleménytõl, országtól, lakhelytõl függetlenül minden magyar együtt lehetett volna. Sajnos újabb esélyt sikerült eljátszani azzal, ami most történt – mondta Markó Béla.

– Duray: Politikai vizekre sodorják a világszövetséget

Ha a külföldi állampolgárok dokumentálni tudják, hogy a földterület az övék, visszakaphatják - mondta az egyik napilapnak a szlovák földművelésügyi tárca szóvivője. Egyúttal cáfolta, hogy a minisztérium és személyesen Simon Zsolt miniszter ebben a kérdésben együttműködik a Fidesszel, és közös sajtóértekezlet összehívását tervezi Faludi Sándorral.

A világ különböző országaiban, tehát nemcsak Magyarországon élő egykori földtulajdonosok örökösei 2005. szeptemberéig nyújthatják be a föld nevesítésére vonatkozó kérvényeiket. Az újság azt is tudni véli, hogy a Fidesz szeretné elérni a határidő meghosszabbítását. A szlovák parlament földművelésügyi bizottságának ellenzéki elnöke ezt a lehetőséget kizárta. A határidő lejárta után az állam tulajdonába kerülnek azok a földterületek, amelyek tulajdonosa nem jelentkezett.

Schmitt Pál
Európa Parlamenti képviselő úrnak
Budapest
Léva, 2004. június 20.

Tisztelt képviselő úr!

Engedje meg, hogy megválasztása alkalmával az Európa Parlamentbe, kifejezzem Önnek jókívánságainkat.

Szervezetünk hosszabb ideje dolgozik az Európai Szabad Szövetséggel, amely az EP frakciója és az Európában élő, államisággal nem rendelkező népeket és nemzeteket képviseli. Az ESZSZ segített, hogy az Európa Parlament, az Európa Tanács és a Európa Bizottság számára bemutassuk azokat a károkat, amelyeket a máig érvényben lévő Benes dekrétumok okoznak a felvidéki magyarságnak. Tehát a felvidéki magyarságot ez a frakció hosszabb ideje segítette.

A Budapest által támogatott Magyar Koalíció Pártja ugyanakkor a Benes dekrétumok ügyét nem képviseli. Az „autonómiáról, nemzetiségi önkormányzatok kérdéséről, minden egyébről” lemondott, mint azt Bugár Béla két éve nyáron a „Bratislavsko” nevű lapban kifejtette. A „Felvidék” szó használatát „megtiltotta”. Alternatívái nincsenek. Szervezetünk ezért hosszabb ideje szemben áll ezzel a párttal. Az EP választásokon ezért a Magyar Föderalista Párttal magunk is, első ízben, politikai síkra tereltük ezeket a kérdéseket. Meg kell jegyeznem, hogy Budapestről a határon túli magyarok számára fenntartott alapítványok, mint pl. az Illyés Alapítvány is, tízmilliókkal támogatja a magyar napilapokat, médiát. Ezekben az alapítványokban politikai megfontolások szerint kiválasztott emberek ülnek, akik az MKP kizárólagos jogú javaslatára, vagy annak jóváhagyásával döntik el, hogy ki nyerhet pályázatot. Így természetesen az MFP, vagy szervezetünk nem kerülhet be a médiába semmilyen javaslattal, hírrel. Mi nem vagyunk a klientúra része, tehát a felvidéki magyarság a médiából nem hallhatott arról, hogy az MFP, amelynek listáján ezen az EP választáson a második helyet foglaltam el függetlenként, a magyarok autonómiájáért, vidékfejlesztésért, a Benes kérdés rendezéséért szállt síkra. Tehát a magyarországi adófizetők pénze a felvidékiek ezen meghatározó érdekei ellen dolgozott ebben a kampányban. Nem véletlen, hogy a magyar szavazóbázis egy-ötöde ment el szavazni, mert java-része már nem hiszi el, hogy a választások révén sorsát alakíthatja. Az MKP sajnos két képviselőt juttathat el Brüsszelbe. Velük meg kell és meg fogunk küzdeni. Ebben sokan fognak nekünk segíteni. Figyelni fogjuk, mikor tesznek kártékony nyilatkozatokat, lépéseket. Mivel azonban azt is jelezték, hogy Önökkel tartanak, engedelmével megküldök másolatban néhány levelet, amelyek alapján láthatóak egyes szempontjaink, amelyekből nem engedünk. Az Európai Néppárt föderalista, a CDU-CSU-val pedig Dr. Edmund Stoiber bajor miniszterelnök révén van jó kapcsolatunk. A miniszterelnök úr egy levélváltásunk alapján minden beszédében elmondja, hogy a Benes dekrétumok problémája a felvidéki magyarokat is érinti. Ez pedig stratégiai fontosságú kérdés.

Ismét fókuszban a Benes-dekrétumok ügye. A szlovák sajtó a közelmúltban azt feszegette, hogy miként jutnak, vagy juthatnak külföldi magyarok szlovák földhöz. Mint ismeretes, annak idején 80 ezer magyart telepítettek át az úgynevezett lakosságcsere keretében, és innen 10-15 ezer szlovák nemzetiségû ember költözött a határ túloldalára.

A Pravda egy megállapítással kezdi írását, amely szerint a kormányon lévõ Magyar Koalíció Pártja támogatja a magyar állampolgároknak a szlovákiai földek nevesítésével kapcsolatos igényeit. Azokról a földterületekrõl van szó, amelyeket a Magyarországra kitelepített emberek hagytak hátra - írja a Pravda és idézi Bárdos Gyulát, az MKP frakcióvezetõjét, valamint Szajlik Katalint, a szlovák földmûvelésügyi tárca szóvivõjét, hogy ha a földet a szlovák állam nem konfiskálta el és a magyar állampolgár dokumentálni tudja tulajdonjogát, semmi nem állhat útjába a nevesítésnek.

A már említett földmûvelésügyi minisztérium törvényelõkészítõ szekciójának vezetõje ennek ellenkezõjét állítja. A Pravda idézi a szekcióvezetõt, aki a cseh sajtóirodának azt mondta: a nevesítési kérelmet benyújtó személyek kizárólag szlovák állampolgárok lehetnek.

Elvetette a sulykot szombati írásával a SME, A külföldi magyarok szlovák földet akarnak címû írásával a lap elérte célját, vihart kavart, pedig csak az történt, hogy a Fidesz gazdatagozata és a külügyi kabinetje jogi segítséget kíván nyújtani a Szlovákia területén lévõ mintegy 580 ezer hektár nevesítetlen föld tulajdonosainak beazonosításához - írja kommentárjában a pozsonyi Új szó.

Még 1995-ben Vladimir Meciar kormánya idején született az a törvény, amely most vihart kavart, s amely szerint jövõ szeptemberben az állam tulajdonába kerülnek a nevesítetlen földek. Az Új szó kommentátora emlékeztet: a jogszabályt azért fogadták el 9 évvel ezelõtt, mert az illetékesek rádöbbentek: a háború után a Benes-dekrétumok alapján elkobzott földek jelentõs részének telekkönyvezett tulajdonosa nem változott, mert a kisajátítást még az akkori törvények szerint is gyakran jogellenesen hajtották végre.

A ’95-ben megszületett törvény után lázasan keresték az 1945 után kiszemelt szlovák tulajdonosokat és örököseiket, s ha megtalálták õket, kiállították a birtoklapot felváltott tulajdonlapot, vagyis másodszor vették el ugyanazt a földet a jórészt magyar nemzetiségû tulajdonostól - írja az Új szó. Végül megállapítja: a Fidesz szakértõi a nyilvánvaló jogsértések ügyében segítséget nyújthatnak az egykori földtulajdonosoknak és örököseiknek.

Több százezer egykori felvidéki magyar gazda, illetve örökösei felkutatásához kíván segítséget nyújtani a Fidesz annak érdekében, hogy visszakaphassák a Benes-dekrétumok miatt 1945 és 1948 között az akkor Csehszlovákiában jogtalanul elkobzott földjeiket.

"A tulajdonosok, illetve az örökösök 90 százaléka ma sem tudja, hogy igényt tarthat elkobzott földjére, pedig erre a szlovákiai földtörvény tavalyi módosítása lehetőséget biztosít" - jelentette ki Faludi Sándor, a Fidesz gazdatagozatának elnöke szerdán Budapesten, sajtótájékoztatón.
Hatszázezer hektárnyi, mai áron összesen több mint 150 milliárd forint értékű olyan nevesítetetlen földterületről van szó, amelynek tulajdonjoga, a benesi időszak tévedései vagy földtulajdon-átvezetési hiányosságai miatt, máig nem évült el - mondta.
Faludi közölte: a módosított szlovákiai földtörvény értelmében 2005. szeptember 1-jéig jelentkezhetnek a tulajdonosok, illetve örököseik földjeikért, ezt követően ugyanis a szlovák állam, illetve 2006. január 1-jétől az illetékes szlovákiai önkormányzatok kezébe kerül a földterület.
"A folyamat lezárása sem polgári, sem európai jogi értelemben nem indokolt" - mondta Bába Iván, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője.
Elhangzott: a földtulajdonos magyar gazdák felkutatása érdekében alapítványt hoztak létre, a Fidesz gazdatagozata emellett maga is gyűjti az eredeti tulajdonosok személyi adatait.
"Téves a magyar Külügyminisztérium azon állítása, hogy csak szlovák állampolgárok jelentkezhetnek jogos földtulajdonukért, hiszen az örökösök a világ bármelyik tájáról, Magyarországról, vagy akár Brazíliából is visszaszerezhetik azt" - közölte Bába Iván.
Bába Iván tévesnek nevezte azt a "Külügyminisztériumból jött" információt is, amely szerint az 1949-ben a Csorba-tónál aláírt magyar-csehszlovák jegyzőkönyv rendezte ezt a kérdést.
Mivel ezt a jegyzőkönyvet a csehszlovák parlament soha nem ratifikálta, így az nem hatályos - tette hozzá.
A jogos földtulajdonukért már jelentkezett egykori gazdáknak, illetve örököseiknek sikerült visszaszerezniük felvidéki földjüket - mondta Faludi Sándor.
Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök 1945. augusztusi dekrétuma a csehszlovákiai magyarság nagy részét megfosztotta állampolgárságától.

Bársony András
Külügyi államtitkár úrnak
Budapest, Bem rakpart
Léva, 2004. április 24.

Tisztelt Államtitkár úr !

Ezúton szeretném felhívni figyelmét azokra a felvidéki magyarság számára el nem fogadható, de soha véget nem érő gyakorlatokra, kijelentésekre és szófordulatokra, ami a Benes dekrétumok ügyében sorozatosan és következetesen történik. Valóban nem lenne Benes dosszié Magyarországon?

A Magyar Alkotmánybíróság azzal, hogy a magyar törvényhozást kötelezi arra, hogy a Magyarországra át-telepítettek kárpótlását rendezze a jelenlegi Magyarország állampolgárainak vagyonából, annak a beismerése, hogy a Benes dekrétumok problémája fennáll az Önök számára. Azonban ezzel a határozatával az Alkotmánybíróság a Benes dekrétumok következetes végrehajtásának részesévé és eszközévé vált. Egyrészt a kitelepített magyarok mintegy tízszer akkora vagyont hagytak hátra a szovjet csatlóssá váló Csehszlovákiában, mint amit a Magyarországról önkéntesen áttelepülők hagytak hátra és akkor még nem is említettük az elüldözöttek vagyonait. Másrészt, az 1989-ben alakult Alkotmánybíróság, amely az illegitim, rákosista, szovjet rendszer 1949 évi alkotmánytörvényéből alakított, 1989. évi XXXI törvény talaján áll, az 1943 decemberében Moszkvában Sztálin és Benes által, a szövetségesek szerződése ellenében aláírt, szovjet-csehszlovák paktum következményeinek további, avatatlan kimunkálását határozta el ezzel a határozatával. Tagságunk és elnökségünk határozatai alapján ezért kötelességem felhívni a figyelmét arra, hogy a felvidéki magyarság fizikai kiirtása, kitelepítése semmilyen sztálini paktummal nem igazolható, és főleg nem ilyen utólagos, jogi tevékenységgel. A magyarok vagyonai a Felvidéken maradtak és azokat a kitelepített magyaroknak vissza kell kapniuk, mint ahogyan azt a vagyont is vissza kell adni, amit a Felvidéken még megmaradt magyarságtól vettek el és soha vissza nem adtak. Elfogadhatatlan, hogy ezeket a vagyonokat a jelenlegi szlovák állam „baráti”, „megbízhatósági” alapon adhassa tovább, sőt újabban dán, meg egyéb cégeknek árverezze el, mert esetleg a „baráti” tulajdonosok azt fölélték, vagy tönkretették. A „megbízhatóság” előfeltétele a „szláv” származás és ezzel a magyar vidékeken szláv birtokrendszert hoztak létre. Az így bitorolt birtokrendszerben bérmunkát végző magyaroknak pedig vigyáznia kell arra, hogy nemzetiségüket a tulajdonokat bitorló „munkaadók” megismerjék, gyerekeik esetleg magyar intézménybe járhassanak, mert annak káros következménye lehet rájuk nézve. És ez csak a tengernyi sérelem egyik esete. Az egész ügyet közönségesen etnikai tisztogatásnak nevezik, de ezt Ön nyilván, pontosan tudja. Megkíséreljük megérteni, hogy Önök a „kétoldali viszonyt nem kívánják mérgezni”. De nem az áldozat mérgez és ne az áldozatot vádoljuk, ha a rabló az áldozat vagyonát, esetleg annak hullája felett, szabadon használhatja, és közben azt is végignézetik vele, hogy szovjet típusú szóvirágok kiséretében alázatos és szolgalelkű hajbókolást tapasztaljon a másik oldalon. A határon túli magyar intézményeket és a magyar életet évtizedeken át, következetesen lehetett pusztítani, mert a trianoni anyaországban, az ottani magyar élet elnyomása mellett, gondosan ügyeltek arra is, hogy a magyar élet máshol se fejlődhessen úgy, mint más, szabad népeké: Sem politikailag, sem kulturálisan, sem gazdaságilag. Felvetem tehát annak a kérdését, hogy erre az állapotra közösen találjuk meg a megfelelő kifejezéseket.

Ideje annak is, hogy kimondjuk: A szovjetek által kierőszakolt „lakosságcsere” „alapját” az „teremtette” meg, hogy a feldühödött Vorosilov marsall pisztolyt fogott Gyöngyösi akkori külügyminiszterre, megfenyegette, hogy lelövi, ha annak tervezetét nem írja alá, állít a helyére mást, aki azt aláírja, mire Gyöngyösi a kényszernek engedve, ezt a förmedvényt aláírta. Ezt a pisztolyvégen született „nemzetközi szerződést” minden tisztességes állam megtámadná és érvénytelenítené. Vorosilov a Benessel aláírt 1943. évi, decemberi, moszkvai szerződés értelmében járt el, és annak szovjet vállalását erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással, terrorral, mint Magyarország mindenható katonai kormányzója hajtotta végre. Milyen jogon folytatja ma bárki a Vorosilov-
2.o.
Sztálin-Benes paktum vélt hiányosságainak erőszakos megvalósítását, az áldozatok, és a törvénytisztelő társadalom érdeke ellenére?

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2004. Január 29.-én Strassburgban, törvénytelennek nyilvánította azt, hogy a kelet-németországi földművesektől kisajátított földekért nem adtak kárpótlást. Ezzel a Bíróság véget vetett annak a hibás gyakorlatnak, amit a német hatóságok 1989 után a német egyesítés ürügyén, a szovjetnek tett, nem dokumentálható szovjet igényekért cserébe folytattak. Megbukott annak a hírhedt mondatnak a jogszerűsége és alkalmazhatósága, ami a Kohl akkori kancellár által sebtében keresztül erőszakolt Egyesülési Törvénybe került be így, idézem: „Az elkobzások, amelyeket a megszállás jogán, vagy az illetékesek 1945 és 1949 között hajtottak végre, nem fordíthatók meg”. Megállapítható, hogy a Magyar Alkotmánybíróság a hibás és kártékony német elvárást szolgalelkűen követte. Vagyis egy vélt, nem igazolt szovjet feltételnek felelt meg. Az Önök által követett, „a minden hatalom a népé” alapján választott törvényhozás függetlenségét sértő, eléggé el nem ítélhető Alkotmánybírósági határozat a kárpótlásról a Strassburgi idézett határozat, mint felsőbb rendű törvény értelmében azonban szerencsére és immár érvénytelen.
A „kollektív bűnösség” elvére alapozott Benes törvények már csak azért is érvénytelenek, mert a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 40 bírája és 12 ügyésze 1946. Október 20.-án kimondta, hogy „a Magyar Nemzetet felmenti a kollektív bűnösség bűncselekménye és annak minden következménye alól”. Ez pedig azt jelenti, hogy a Benes törvényeket nemcsak érvényteleníteni kell, hanem a magyarságot az ellene a kollektív bűnösség elve alapján elkövetett, minden nemű következmény alól is mentesíteni kell. Függetlenül attól, hogy az milyen múltbeli, vagy jelenkori diktátornak, diktatúrának tetszik, vagy sem.
Az Alkotmánybíróság tehát a vélt, és többek között Kohl kancellár által is hibásan értelmezett szovjet vágyaknak megfelelve, illetve a Nürnbergi Bíróság határozata ellenében, mint ALSÓBBRENDŰ bíróság hozott hibás határozatot. Tehát eleve érvénytelen határozatot hozott és amennyiben a Magyar Országgyűlés a kitelepítettek ügyében mindezt figyelmen kívül hagyja, döntése eleve alsóbbrendű döntésnek számít majd és érvénytelen lesz, amit, amennyiben megpróbálják végrehajtani, mint jogtalan és törvénysértő tevékenységet, kényszerítve leszünk perelni a Strassburgi Emberi Jogi Bíróságon .

Az EU jogrendje valóban nem ismeri el a kollektív bűnösség elvét, de a Benes törvények érvényességét, mint a Római szerződés előtti korban születetteket nem tárgyalta. A restitúció ezért késett, de mert a kiraboltak és megkárosítottak emberi jogai sérültek és vagyonukat évtizedekig nem birtokolhatták, a Strassburgi Emberi Jogi Bíróság említett határozatát a Német Alkotmánybíróság és a német szövetségi kormány szervezetek követett gyakorlata ellenében hozta meg. Így az Önök által is következetesen képviselt politika minden fronton és tökéletes vereséget szenvedett. Tehát elérkezett felelősség kérdésének a felvetése is.

Ezért arra kérem az államtitkár urat, hogy a jövőben mindennemű ideológiai, politikai, vagy egyéb szektariánus megfontolástól függetlenül a józan értelem soha el nem évülő elvei szellemében és főleg ne az őslakos, őstelepes magyar lakosság érdekei ellenében nyilatkozzanak az ilyen kérdésekben. Az európai szervezetek maguktól mozdulni nem fognak, mindent nekünk kell kezdeményeznünk, és ezt nem akadályozhatjuk magunkat, illetve egymást azzal, hogy eleve kitérően nyilatkozunk. A felvidéki magyar etnikum léte a tét és azzal nem lehet játszani. Egyáltalán, mi legyen a nemzetközi szerződésekkel, hiszen a Szlovák Nemzeti Tanács elfogadta és 2004. január 1.-vel hatályba léptette az 503/2003 Z.z. földtörvényt, ami érvényesnek mondja ki a „kollektív bűnösség” alapján hozott, teljes vagyonelkobzást jelentő, 108/1945Zb-t, ami a 33/1945 benesi, állampolgári jogoktól való megfosztásról szóló rendeletre alapult. Illetve a 104/1945 Zb, a 33/1945 Zb, 52/1945 Zb., stb. törvényeket, eljárásokat? Véleményem szerint az a legkevesebb, hogy Önök felvetik azt a kérdést, hogy ez a törvény, ami a magyarsághoz való tartozás alapján jogszerűnek ismeri el és felújítja az etnikai tisztogatást megalapozó, a magyarsággal szemben mindig és következetesen alkalmazott törvényeket, a kollektív jogfosztást, ellentétben áll az EU csatlakozási szerződéssel, illetve az EU jogrenddel. Követve azt az alkalmazott gyakorlatot, hogy kollektív jogfosztás igen, kollektív jogok nem. És akkor még nem is említettük a jogrendben célzatosan elhelyezett, magyarokat megkárosító, számos intézkedést. Mindez a csatlakozási szerződés durva megsértése. Levelem tárgyilagosságában és megértésében bízva, válaszát várva,

- Kik kaphatnak vissza földet a Felvidéken?

- Az 503/2003-as számú törvény alapján, amely a földtulajdon visszaadásáról szól, szlovák állampolgárok kaphatnak vissza földtulajdont a Felvidéken, mondja Szabó Olga, aki így folytatja: nagyon fontosnak tartom ezt hangsúlyozni! Sajnos, Magyarország és Szlovákia között a mai napig érvényben van a kettős állampolgárság tilalmáról szóló egyezmény, és így olyan lehetőség sincs, hogy esetleg kettős állampolgárként a kitelepítettek hozzátartozói, leszármazottjai megkaphassák az őket megillető földtulajdont.

- Most ön a kárpótlási törvényről beszél?

- [b]Itt kárpótlási törvény nincs, Szlovákiában csak az 503/2003-as törvény létezik, amely a földtulajdon visszaadásáról szól.p/b]

- Milyen földtulajdont adnak vissza?

- Érdekes módon főleg azokra a földtulajdonokra koncentrál ez a törvény, amiket '48 február 25-e és 1990 január elseje között vett el a szlovák állam különböző úton-módon. Gondolok itt az elkobzásról szóló törvényekre, gondolok itt a földreformra, a különböző kisajátításokra, de a kisajátítások esetében csak abban az esetben lehetséges a földtulajdon visszaadása, ha nem volt az a földterület fölhasználva a kisajátítás céljára. Egyetlenegy bekezdésben van benne, hogy van-e lehetőség arra, hogy hasonlóképpen kell eljárni - így fogalmaz a törvény - azokban az esetekben is, ha a földtulajdon elvesztése különleges törvények alapján történt meg. Ilyen különleges törvény lehet - a lábjegyzetben van rá utalás - a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 szám alatt megjelent, magyarok, németek, árulók és a szlovák nemzet ellenségei mezőgazdasági vagyonának, valamint a szlovák nép árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkonfiskálásáról, azaz elkobzásáról, és annak gyors szétosztásáról szóló rendelet, valamint a köztársasági elnök 108/1945 számú, az ellenséges vagyon konfiskálásáról, azaz elkobzásáról és a nemzeti megújulási alapról szóló dekrétum. Ezek a törvények, illetve ez az egyetlenegy Benes-dekrétum is érintve van a törvényben. Amennyiben ezeknek a földterületeknek az eredeti tulajdonosai élnek, illetve azok leszármazottai élnek, nem örökölhetik meg, tekintettel arra, hogy ez a földterület a szlovák államé. A szlovák államé akkor is, ha magánál az elkobzásnál történtek különböző hiányosságok, például az összes telekkönyvi kivonatra nem volt átvezetve az, hogy elkobozták, elkonfiskálták, ahogyan nálunk mondják ezeket az ingatlanokat. Nagyon fontos momentum az, hogy az örökösödési eljárás során abban az esetben, ha az örökhagyó magyar állampolgár, vagy Magyarországon halt meg, a közjegyzők hivatalból kérik ki az igazolást arról, hogy az örökhagyó rajta volt-e a kitelepítettek listáján. Gyakorlatilag arra, hogy kiszűrjék, hogy melyik az állam vagyona, és ne adj Isten, esetleg az állam vagyonát valaki megörökölje, kétféle rosta létezik, kétféle szűrő létezik Szlovákiában. Az egyik maga a konfiskálási záradék, azaz elkobzási záradék, amit a tulajdonlapokra vezettek rá, viszont a biztonság kedvéért még van egy másikféle szűrő, az pedig az, hogy a közjegyzők kötelesek kikérni, hogy az illető örökhagyó rajta volt-e a kitelepítettek listáján, és abban az esetben, ha rajta van a neve, a hagyatéki eljárást hivatalból állítják le.

- Ezek a listák mennyire megbízhatóak?

- Ezt nem tudom megítélni, mert az igazolásokat a kerületi hivatal adja ki, illetve a levéltárakból beszerezhetőek. El tudom képzelni, hogy olyan név esetében, mint a Kovács László, vagy Szabó István, vagy más, ilyen szokványos magyar név, megtörténhet az, hogy nem megbízható, és cserére van lehetőség, úgyhogy érdemes mindenképpen az ilyen esetben kikérni ezt a két dokumentumot.

- Ha valaki azért hagyta el Szlovákiát, mert félt a kitelepítéstől, akkor az a vagyonát vissza tudja kérni?

- Nagy valószínűséggel igen. Érdemes utánanézni annak ellenére, hogy az úgynevezett földtulajdon visszaadásáról szóló törvény csak a szlovák állampolgárokra vonatkozik, annak, hogy nem maradt-e Szlovákiában olyan föld, ami esetleg megörökölhető. Gondolok itt a dédnagypapa, dédnagymama földjére, akik nem voltak kitelepítve.

- Ha törvénytelen eljárással, tehát a szlovák törvényeknek sem megfelelő eljárással vették el, konfiskálták el a vagyonát egy embernek, azt meg lehet-e most támadni?