Lenin, Sztálin reinkarnációja villámlott át az óceánon.

A csürhe a demokráciából oktatja ki az európai társadalmakat, körülbelül úgy, ahogy Rákosi elvtárs tette ezt az ötvenes években, amikor a választáson sikert elérő Függetlenségi Pártot betiltatta.

A sikeres pártelnöknek menekülnie kellett, hogy életét mentse.

Meggyilkolni is képes lett volna a „demokrata”, hogy megvédje a néphatalmat a nép által megválasztott politikustól. Haláltáborokkal védték a demokráciát a bolsevik hordák szerte a térségben.

Saját elvtársaikat is tarkón lövették – a demokráciát féltve.

Most az emberi jogi galeri szeretné „visszaterelni a neoliberalizmus útjára" a tagállamot. Mint a kommunisták! Ők tudják, mi az egyetlen jó ideológia, és a teljes földkerekségen azt tennék kötelezővé.

Furkósbottal kergetnék az emberiséget a paradicsomba.

Lenin, Sztálin, Hitler, Mao, Pol Pot után most a neoliberális aljanép hajtaná vágóhídra a társadalmakat. Azt a baloldalt sírják vissza, amelyikről ők maguk állapítják meg, hogy korrupt volt.

Tele van korrupciós ügyekkel – mondta egy kormányfő.

A neoliberális koalíciós társra célzott. A liberális söpredék korrupcióra használta ki a demokráciát. Tengerparti luxusvillát építtetett, s oda közpénzen fuvaroztatta magát a liberális.

Ezt a gyakorlatot hozná vissza a tengerentúli csürhe.

Újra tisztáznunk kell tehát, hogy a korrupciós fertőzés a neoliberális gócpontból indult ki. A liberális szélsőség volt az, amely erkölcsileg szétzüllesztette a demokráciát.

Fiatalokat fertőzött meg a liberalizmus szifilisze.

Ezt folytatja a tengerentúli csürhe most. „Az euroatlantizmus vagy a nemzeti érzésű emberek oldalán áll?” – ezt kell eldöntenie a demokratikusan megválasztott kormánynak az emberi jogi csőcselék szerint.

Durva kirekesztést fogalmaztak meg.

Éppen úgy, ahogyan a kommunisták tették. Aki nem kommunista, az másodrendű ember – ezt sugallta a sztálinista-maoista propagandaközpont. Annak fejlődnie kell, hogy felnőjön a kommunistákhoz.

Ez már ideológiai rasszizmus volt.

A liberalizmus az ideológia rasszisták mai rögeszméje, gyűlöletpropagandája, szellemi kényszerzubbonya. Még akkor is, ha a neo- szépítéssel ellátják. A neo- ebben az értelemben retró.

A pártállam diktatúráját erőltetnék vissza az emberekre.

Talán még annál is régebbre nyúlnak vissza: liberális törzs, liberális horda terjesztené ki rémuralmát az egészséges társadalmakra. Kötelezővé tennék legfőbb jellemzőjüket: a korrupciót.

Liberalizmus egyenlő korrupció.

Ez világosodott meg a társadalom fejében, ezért tűnt el a törvényhozásból a liberális – egyenlő korrupt – párt. Egyetlen újrahasznosított politikust tudott visszaerőltetni a parlamentbe a központ.

Ettől az újrahasznosítottól még a kommunisták is viszolyognak.

A tengerentúlról jött a nyomás: újrahasznosítani kell az ingyenélőt. És onnan, a tengerentúlról jött az emberi jogi csőcselék mostani fenyegetése is. Hamarosan kötelező lesz a neoliberálisok halkan eleresztett békegalambjaiban is gyönyörködnünk.

Azt kell éreznünk: kellemes parfümillat árad.