|
Téma: Naplóirodalom
|
|
keresztkem |
Válasz | 2020. május 07. 23:47 | Sorszám: 148 |
Mostanában sokat foglalkozom Polcz Alaine: Nem trappolok tovább c. NAPLÓMŰVÉVEL! Az irónőt tkp. csak hallomásból ismertem így-úgy, s nem sok rokonszenvvel követtem az életét és irodalmi jelenlétét a magyar művészeti életben. Inkább csak mint a sokat emlegetett, sőt sztárolt Mészöly Miklós feleségét tartottam számon valamilyen, nem túl magas szinten. Egy régi-régi munkatársam hivta föl rá a figyelmemet még az 1990-es évek végefelé, de még azután is éppehogycsak "utánanéztem" ki is mi is Ő: Polcz Alaine, egészen az utolsó hetekig. Amikoris a Kossuth Rádió késő esti, szokásos felolvasóműsorában Molnár Piroska szinsznő hangján folytatásokban-részletekben kezdtem hallgatni az irónő, "Nem trappolok tovább" c. naplóregényét--és....és teljesen LEDÖBBENTEM ÉS MEGDÖBBENTEM.Mintha a TÚLVILÁGRÓL SZÓLNA HOZZÁM 2005-BEN ELHUNYT DRÁGA NŐVÉREM, ANIKÓ?!!! De nem a saját és mégcsak nem is Molnár Piroska hangján, de a Polcz Alaine kissé magas hangfekvésű, bársonyos-selymes, kissé érzékin szexuális töltetű, de ellenszenves hangján....MI EZ? NEM ÉRTEM! Nem szerettem meg Polcz Alaine-t, nem is olvastam Tőle semmit, azt hiszem, nem is fogok már. De Anikó "szólt hozzám"...onnan--NEM TUDOM HONNAN. HOL VAGY ANIKÓ???
Vagy egyáltalán--DRÁGA TESTVÉREM?
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. október 11. 05:44 | Sorszám: 147 |
Ritka kiváló színvonalú könyvkritika látott napvilágot Kipke Ágnes tollából a jezsuiták havi folyóiratának a "Szív"-nek októberi számában. A könyv, amlyet az elemző górcső alá vesz Eszterházy Péter Harmonia Coelestis, azaz "égi harmónia" című, még 2010-ben megjelent műve, mely már abban az évben is "nagy port vert föl". Akkor, a megjelenésekor közvetlenűl persze más miatt mint most....
Mindenestre ebben a könyvkritikában a recenzens, Kipke Ágnes KELLŐEN MAGAS SZINVONALON "TESZI HELYRE" a tavaly elhúnyt Eszterházi úgynevezett zsenialitását és megfelelően hiteles érték-kalkulusokkal "mutatja meg" és értékeli ki az eszterházy-i életmű valóságos és "talmi" tartalmainak arányait és ilyen értelmű igazi helyzetét--a mai magyar irodalomban.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. május 17. 15:48 | Sorszám: 146 |
|
Egyáltalán: a MŰVÉSZET--mint olyan--társadalom-, és emberjavitó, embernemesitő hatásának mintha nyomát sem látnám. Az irodalom TRÁGÁR és ALTESTI, a zene vagy KAKOFÓNISZTIKUS vagy olyam kibirhatatlanúl dübörgő és fülsiketitő, hogy abba' normális emberi lény FÜLE belerokkan. A képzőművészetnek nevezett produktumok a HÁNYINGERT növelik és nem a komfortérzetet, a szinház: a legújabb obszcenitások és blaszfémiák tobzódása....KEL EZ NEKÜNK? Nekem egyre kevésbé. Ráadásul még fizetni is kell érte....Minek? Minek?
|
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. március 19. 09:42 | Sorszám: 144 |
|
A március 15-ére kitüntetett művészek névsorát silabizálva én azt látom, hogy mostanában az olyan jelentős(-nek tartott-vélelmezett) művészek sora valahogy gyérebb-silányabb, mint korábban. Ez számomra leginkább az IRODALOM-ban szembetűnő, aholis talán csak Kiss Benedek magyar költő-t gondolnám olyan szintű-nek, aki Kossuth dijra méltó. Más kérdés, hogy még sok dipomás magyar ember sem tudja ki Ő? A zeneművszet területén pedig az operaénekesnő Sümegi Eszter Kossuth-díjjal való kitüntetését látom indokoltnak...másokét nem igazán. Lehet, hogy hiányosan látom át a mai magyar művészet szinvonalát és helyzetét?
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. február 24. 12:50 | Sorszám: 143 |
|
Ami a korábbiakban jelzett "erőközpontokat" illeti--ugye a "Szép Szó"-t ill. a "Válasz"-t-- ott azért nem igazán lehet a jelzett szellemi csoportosulásokat "A ZSIDÓK" meg a "PARASZTOK" leegyszerűsitéssel aposztrofálni. Mert pl. a Szép Szó "vezérereje" egyértelműen József Attila volt, akit "népi indittatású"-nak is nyugodtan lehetne nevezni annak ellenére, hogy Budapesten a "város peremén" a "franzstadt"-ban született, de Öcsödön meg Makón is nevelkedett és Szegeden járt--volna--Egyetemre. A népieseknél meg még cifrább a helyzet, mert telis tele voltak olyan személyiségekkel, akiket a közirodalmi fölfogás egyértelműen zsidóknak minősitett, s ez meg is felelt a valóságnak. Hogy másokat ne emlitsünk az ő soraikban: Sárközi György, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Vas István. Érdekes módon Weöres Sándor-t bár vidéki volt--vagy annak számitott--mindenki urbánus-nak tartotta....de Ő Weöres leginkább ide is meg oda is tartozott. És például Takáts Gyulá-t a népiekhez, pedig ő Kaposvárott, tehát városban élt, vagy éppen Kálnoky László-t is, aki Egerben....
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. február 21. 07:08 | Sorszám: 142 |
Talán kissé félreérthető az általam a fentiekben idézett szövegben a Zelk által ideidézett szöveg. Zelk Zoltán ugyanis azt akarta mondani, hogy ABBAN van szerepe a ZSENIÁLIS Németh Lászlónak, hogy Őt a ZSIDÓ MŰVÉSZT neki sajátmagának, N.L.-nak KELL(!) BŰJTATNIA-VÉDENIE--belső-mély emberi és keresztyéni LELKI-SPIRITUÁLIS indíttatása, késztetése okán. Tehát hogy Németh LÁszló amikor KORÁBBAN megirta-kiadta-megjelentette a "KISEBBSÉGBEN"-t, aligha hitte-gondolta volna jómaga is, hogy ez a zsidóüldözés lesz--ami végülis lett 1944-re, később 1945 elejére meg méginkább elvadult. Olyannyira nem gondolta korábban N.L.,hogy akkor--az akkori JELENBEN 1944 augusztusában-szeptemberében--Ő maga fog rejtegetni bújtatnia a saját lakásán egy zsidó, értékes embert. Itt esetünkben Zelk Zoltán zseniális zsidó származású költőt. Akinek az ú.n. zsidó-s szellemiséggel, zsidó vallási lelkiséggel (meg sajnos semmilyen vallási lelkiséggel sem!) sem akkor sem korábban--azután később '45 után meg pláne nem-- semmilyen
sorsközösségi érzése NEM VOLT. Mégis üldözték a nyilasok, olyannyira, hogy rejtőzködnie kellett...
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2018. február 20. 00:13 | Sorszám: 141 |
Az elmúlt évszázad '20-as éveiben lángolt föl hazánkban, irodalmi-társadalmi életünkben az ú.n. NÉPI-URBÁNUS vita. Ennek a tkp. mindmáig tartó vitának az indulását Illyés Gyula "Pusztulás" c. esszéje, vitairata jelentette. Melyben az akkor fiatal költő arról értekezett--akkoriban még csak arról--hogy a Dunántúl német nyelvű lakosságának
megszaporodása milyen mértékben fogja teljesen németté tenni az ottani magyarságot. Kialakultak a frontvonalak, melyeknél az urbánusok a Szép Szó, a népiek pedig a Válasz c. folyóirat köré csoportozódtak. A Válasz vezető szerkesztését a 30'-as évek elején már Németh László a zseniális gondolkodó egyéniség vette át, és közzé tette a "Kisebbségben" c. tanulmánysorozatát. És itt már bekapcsolódott a szellemi küzdelmek tematikájába a magyarországi zsidóság helyzetével kapcsolatos, összefüggő, szerteágazó és nagyon mély gyökerű problémahalmaz, mely mind a mai napjainkig NEM BOGOZÓDOTT KI, sőt egyre terebélyesedett, de még mélyült is. A "frontvonalak" a mai irodalmi és társadalmi-szellemi közéletben fönnállanak, és különös kicsúsosodást éltek meg a II.Világháború, a zsidóüldözések idején. És egészen furcsa és különös felhangokat-ízeket kapott pl. 1944 nyarától kezdve, amikoris pl. a "népi" oldal "NAGYJA"-FŐVEZÉRE--NÉMETH LÁSZLÓ-- rózsadonbi villájában rejtegette-bújtatta az üldözött Zelk Zoltán zsidó költőt.
Akinek a vasárnapi családi ebédeléskor bevitte a hátsó--rejtett-- szobába a gőzölgő-párolgó húslevest Németh felesége: a ma is élő Démusz Ella néni. Akinek nem kevés keserűséggel mondta a költő: "Tudja Ella, azért hogy maguk itt engem rejtegetnek, abban azért a Lacinak--Németh Lászlónak, a családfőnek--is van némi szerepe." Volt benne némi igazság...
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. augusztus 30. 15:58 | Sorszám: 140 |
|
Persze.Ha valaki a keresztény LÉLEKGONDOLAT LÉTÉT valahol és valamiben nem akarja látni, nem akarja észrevenni, az nyilván nem fogja. Márcsak annál is inkább nem, mert manapság liberálkozmopolitáék igencsak igyekeznek (és már korábban is igyekeztek) elnyomni, nem létezőnek láttatni az ilyesmit, sőt butaságnak, képzelgésnek, "tudománytalan lelki maszturbálásnak" minősíteni-gúnyolni a nekik nem tetsző--nevezzük így--FÖLÖS KERESZTÉNYKEDÉST. Mint tudjuk.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. július 09. 14:36 | Sorszám: 139 |
Azért önmagam előtt és azok előtt a levelezőtársak előtt akik netán neadjisten megtisztelnek azzal, hogy elolvassák azt, amit itt ebben "Naplóirodalom" című topicban--meg korábban a Sárga Gondolá-n ugyanezen támában--írtam, szóval szükségesnek vélek leirni-elmondani-jelezni egy értékszemléleti módosulást magamban a témával összefüggésben.
Jelesül! Azóta, amióta Radnótiné Gyarmati Fanni Naplójába belemélyedtem, egyre inkább látni vélem ma már azokat az aktuálieológiai és aktuálpolitikai "olvasatokat" és--nevezzül így--"újlipótvárosi LÁTÁSMÓDOKAT" melyek egyre inkább igyekeznek, sőt már a Napló megjelenésekor is igyekeztek elterelni a figyelmet Fanni néni KERESZTÉNY ÉRTÉKEKET IS sugalló ÉLETSZEMLÉLETÉRŐL, VILÁGLÁTÁSÁRÓL! A gyónó-áldozó, rózsafűzért imádkozó, a Terézvárosi Katolikus Templomba járó asszonyról igyekeztek áttereleni a hangsúlyokat a kozmopolita, a liberál-világpolgár művészfeleség Fanni-ra. Ha dirván akarnám mondani A ZSIDÓS FANNI-ra. Aki--és ez szilárd meggyőzpdésem--LÉLEKBEN SOSEM VOLT Ő! És hogy ez igy van, ez a jelenlegi "értékelők" "tudós emberek" stb...stb..részéről egyfajta jólismert "lipóciai" liberálerőszak, s nem más! EZ BIZTOS és ezt fontosnak látom közölni!
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2017. július 03. 20:55 | Sorszám: 138 |
Igértem már jóval korábban, hogy beszámolok egy találkozásról, amelyik a '80-as évek közepén történt már, s amelynek szenvedő alanya Gyarmati Fanni néni volt--természetesen--és két további "szereplője": Aczél György--"a Gyuri" a régi idők nevén szólitva--és KI(?) na KI)?), hát Kádár János a nevezetessé vált pártvezér és ikonikus figurája a magyar ancienne regime-nek.
Történt úgy 1984 táján egy júniusi koraeste, hogy Fanni néni otthonában a Pozsonyi út 1-ben, már tulajdonképpen az esti neglizsé-hez--olvasáshoz, fürdéshez,pihenéshez, lefekvéshez készülődvén--vacsorára finom citromos teát fogyasztván, ahhoz jó alaposan befokhagymázott FOKHAGYMÁS PIRITÓST evett. Arra gondolva nyilván: "most már úgysem jön hozzám senki, nyugodtan lehetek fokhagymaszagú, meg lehet a lakás is fokhagymaillatú, majd közvetlenűl lefekvés előtt úgyis kiszellőztetek alaposan." Node ember tervez, a Mindenható végez és dönt,mi történt? Egyszer csak nagy határozottan megszólal a bejárati ajtó NAGYCSENGŐJE--jó hosszan, recsegősen, ellentmondást nem tűrően! Fanni néni gyorsan magára kapta selyempongyoláját--régivágású hölgyek körében ez töltötte be a fürdőköpeny szerepét--és a kukucskálóablakon kinézett. És mit látott? Két férfiú állt az ajtaja előtt, olyan idősebbformák, sötét öltönyben, nyakkendősen. Nosza, Fanni-nk kinyitotta az ajtót, s kii álltak ott? Hát: Aczél György és Kádár János, teljes életnagységban, BEJELENTETLENŰL, meglepetésszerűen, a lakásba bejőni szándékozván, de határozottan és visszavonhatatlanúl.Maguk, személyesen a "NAGYEMBEREK"(!), egy-egy szál szegfűvel a kezükben. Akik közül Fanni néni számára tkp. csak Kádár volt a "nagyember", mert Aczél, a "Gyuri"-ként valójában a baráti körükhöz tartozott--igaz jónéhány tíz évvel azelőtt tette tiszteletét Nála legutoljára....Mit volt mit tenni, nem volt mese: be kellett invitálni az "urakat"--pardon: elvtársakat--fokhagymaszag ide, fokhagymaszag oda. Hogy azután hogyan s meddig telt az este, arról már nem szólt a fáma.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 29. 16:12 | Sorszám: 137 |
Nagyon közeli baráti kapcsoatban állott Gyarmati Fanni--meg persze Radnóti Miklós is--a 30-as, 40-es években Appel Henrikkel a későbbi Aczél Györggyel és feleségével Dr.Csató Zsuzsával. Elég sokat is köszönhetett nekik, merthogy a zsidóüldözések idején valamilyen úton-módon Aczél-ék jobban "talpon tudtak maradni", mint Radnótiék és ennek megfelelően
sokakon tudtak segiteni--annyit és amennyire lehetett--Fanniéknak is. Mindezen tények fényében annál meglepőbb, hogy milyen rossz véleménnyel volt abban az időben többnyire Fanni Aczél Györgyről és főleg a művészetekhez való viszonyáról. Mindazonáltal Gyarmati Fanni NEM TARTOZOTT(!) azok közé--SEM!--akik Aczék '45 utáni magas pozicióit protekciószerzésre használta volna fel, noha ezt sokan megtették akkoriban, és nem is eredménytelenűl. Egy Vele--Aczéllal--kapcsolatos esetet azért leír Fanni a '45 utáni találkozásaik egyikéről de ez sem olyan, amiből neki Fanninak túl sok előnye származott volna. Később, majd egy másik h.sz.-ban beszámolok erről is.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 24. 18:06 | Sorszám: 136 |
|
Nagyon elgondolkodtató a számomra, hogy Fanninak a keresztény hittel kapcsolatos nézeteit MENNYIRE "MÁSKÉPP" látják a liberális szellemiségű szerkesztők, mint jómagam, aki keresztény konzervativ gondolkodású ember vagyok. Persze ők a "nénivel" kapcsolatban "közelebb voltak a tűzhöz" azaz Fanni utolsó éveinek életéhez, mint én, és nyilván tőlem többet tudnak többet láthattak-kérdezhettek Tőle nálam--aki Gyarmati Fanni-t személyesen nem is ismertem, nyilván.A HIT-ről is, az Ő hi-éről is többet tudhattak, például azt, hogy utolsó éveiben tartott e valamilyen kapcsolatot a Teréziánum-mal, a Terézvárosi Egyházközséggel? Viszont pusztán a Napló alapján én alapvetően MÁSKÉPP látom a Fanni hithelyzetét, kereszténység helyzetét, mint ők, s ez némiképpen azért meglep.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 20. 17:33 | Sorszám: 135 |
Hogy Gyarmati Fanni Napló-ja mennyire nem a "külső olvasók" számára készült, azt sok egyéb mellett az a körülmény is bizonyíthatja, hogy mennyire sok tiszteletreméltó, sikeres, sőt az egész magyarság intellektuális közvéleménye előtt elismert ember "kapja meg a magáét" e műben. Olyanok, akik későbbi életük folyamán fényesen sikeres, sőt példaadó életet éltek le, futottak be, sokukból irodalmi-művlszeti IDOL, elismert politikus ÉRETTSÉGI TÉTEL lett. Ilyenek például Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Vas István, Rónay György, Fejtő Ferenc, Jankovich Ferenc vagy éppen Baróti Dezső és Tolnai Gábor. Vagy például alaposan "megkapja a magáét"--úgy, hogy "nem köszön(het)i meg"-- Szerb Antal felesége Szerb Klára, a kiváló szinésznő Bánki Zsuzsa, de Gobbi Hilda, Major Tamás vagy Ascher Oszkár is. Persze Fanni "értékítélete" magán a Napló-n belül is változó, egyszer hisztérikusan leminősítő, később batátian-keresztényien kiengesztelő, megbocsájtó. Mentségére szolgáljon, hoy e szeszélyesség a saját közvetlen családtagjaira is kiterjed: édesapjára például, vagy az orvos Laci bátyjára.
Talányossá főleg azt teszi az ezzel kapcsolatos helyzeteken, hogy MÓDJÁBAN ÁLLOTT volna Fanninak már 100.életévéhez közeledvén egyfajta "korrekcióra" a fenti személyekkel kapcsolatban, ám ezt mégsem tette meg.Alighanem azért mert "hitelességmércéje" meggátolta ebben: mondván,így igaz az egész életregény ahogy van, esendőségekkel, hibádzásokkal együtt!
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 16. 08:06 | Sorszám: 134 |
|
Azok a liberális és balliberális szellemiséget valló és ehhez görcsösen ragaszkodó emberek, akik e Napló "világrahozatalában" is fontos-alkotó szerepet játszottak--s EZ(!) elvitathatatlan ÉRDEMÜK(!)-- ők sajnos nem látják nem érzékelik avitt eszmáéik, világlátási beállitódásuk TÚLHALADOTT MIVOLTÁT, annak DESTRUKTIVITÁSÁT, szemléletük sehová--legföljebb a pusztulásba, a NIHIL-be(!)--vezető KÓROS IRÁNYULTSÁGÁT. A "legviccesebb" a dologban számomra az, hogy éppen ők vádolnak MINKET mérsékelt keresztény-konzervativokat a FENTIEKKEL, nem észrevéve azt, hogy saját hibáikat-hülyeségüket próbálják meg szétkenni (MI)rajtunk. S ez a MÉTELY az ő MÉTELYÜK szétterjed-ráterjed majd' mindenre a Napló tanúsága szerint a félévszázada eltelt-lezárult MÚLTRA is. És ez nemcsak destruktiv, de kóros is.
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 13. 14:30 | Sorszám: 133 |
Ugyanakkor elismerendő Ferencz Győző szerkesztő úrnak egyfajta tárgyilagosságra és tényszerűségre való őszinte és elvitathatatlan SZÁNDÉKA, sőt e szándék megvalósulása is. Akkor főleg, amikor a Napló terjedelmes Utószavában a következőket IS(!) leszögezi, amikor a "Viszonya zsidósághoz" című utószó-i alfejezetben írja:
" A családi környezet közelebb vezet annak megértéséhez is,
hogy Gyarmati Fanni miért beszél olyan leplezetlen ELLENÉRZÉSSEL( kiemelés: tőlem!) azokról, akik akár vallási, akár tágabb kultúrszociológiai értelemben nyíltan vállalják zsidóságukat.A napló szóhasználata ebben a kérdésben tagadhatatlanúl beleillik az (MAI SZELLEMISÉG ÁLTAL ANNAK VÉLT(!): kiemelés tőlem) antiszemita diskurzusba."
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 07. 18:51 | Sorszám: 132 |
|
Ilyen aktuálpolitikai "áthallás" pl. annak "nyomatása" hogy 1944. októberének végén novemberének elején, amikor a szerbiai Bor-ból ndított "erőltetett menet", melyben szegény Radnóti Miklós is vonszolódott-vánszorgott végső erőinek fogytán--UGYAN KIKTŐL IS VOLT IRÁNYITVA??? A Napló mai(!!!) olvashatósága szerint MAGYAR "hungarista-nyilasok" által. Korábbi ismereteink szerint viszont vér-kegyetlen NÉMET SS KATONÁK által! Nos itt élünk a gyanúperrel, hogy--úgymond--a "németek védelmében" a magyarok kárára ITT TÖRTÉNHETETT némi szerkesztői aktualizásás. Amivel nem óhajtak enyhíteni a magyar nyilas-hungaristák iszonyú bűneit, kegyetlenségeit. De azt a leghatározottabban állitjuk--mert ÁLLITHATJUK(!)-- hogy iniciálisan és kezdeményezőleg e borzalmak IGENIS NÉMET INDITTATÁSOKBÓL eredtek.
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 05. 20:21 | Sorszám: 131 |
|
Szóval ahogy telik az idő a Napló 2014. karácsonyi megjelentetése óta, egyre biztosabban érződik--MERT ÉRZŐDIK--néhány, nevezzük így: NÉMINEMŰ AKTUÁLPOLITIKAI "ÁTHALLÁS" a jelenből. S ez nam a Naplónak váli kárára, hanem a szerkesztők, egyébként nagyon tisztességes és alapos munkájának.
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 03. 09:35 | Sorszám: 130 |
Utána is tudtam itt nézni a "fenti eset" pontos idejének--tehát annak, amikor ITT REAGÁLNI TUDTAM az engem megkereső kedves hölgynek--akit "tudatlanságom folytán" eredetileg úr-nak vélelmeztem..
Tehát: mindez 2015.junius 08-án történt a #58, #59-es h.sz.-aimban.
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 03. 06:30 | Sorszám: 129 |
|
Köszönöm az itt leirt esetet, DE AZ EMLITETT "KÖNYVESBOLTOS HÖLGY"-- mindezt amit a kutyasétáltatással összefüggésben itt el tetszett mondani--korábban már JELENTKEZETT(!) jelen sorok írójánál,aki a fenti "kutyás" sztory-t kb. 1 évvel ezelőtt megirta--alább-korábban OLVASHATÓ EBBEN A TOPICBAN. Tehát ezekről a dolgokról itt, ebben a topicban már korábban, vagy egy éve, be is számoltam: a "könyvesboltos hölgy" Magyarországon élő, TÖKÉLETES, GYÖNYÖRŰ MAGYARSÁGGAL IRÓ ÉS BESZÉLŐ MONGOL SZÁRMAZÁSÚ, itt férjnél lévő asszony, (Vaya Zandan) aki nagy szeretettel ismeri és "értékeli" a magyar irodalmat, különösen a költészetet--és föl is vettem Vele a közvetlen kapcsolatot. Örömmel és tisztelettel megküldvén Neki a tavaly májusi, e témában tartott előadásom IRÁSOS ANYAGÁT. Mindazonáltal és mindezek mellett: köszönöm és hálás szívvel köszönöm itteni kommentjét: gazdagítja és tartalmasabbá teszi ezt a "témát", sőt méginkább "hitelesíti" Gy.F. itt IS(!) fölvázolt csodálatos személyiségét.
|
|
|
|
dns |
Válasz | 2016. május 02. 21:57 | Sorszám: 128 |
|
Gyé Fáni-ügyben rég nem jártam itt, de azóta el kell mesélnem: Egyik kedves könyvesboltos csínos-hölgyem mesélte,h. egy lépcsőházban lakott egy meglehetősen idős nénivel, aki rendszeres időközönként sétáltatta apró termetű kutyáját. Egyszer a több éves ismeretségük közelebbivé vált, amikor fölkísérte a lépcsőfokokkal fentebbi lakótársakat és elolvasta, hogy mi áll az ajtótáblán: Radnóti Miklósné ... - szóval e rendkívül érdekfeszítő történetből kiviláglik, hogy a nemzet nagy költőinek özvegyei is tartanak ebet és szép idős kort megélnek.(de ezt sehol máshol nem fogjátok olvasni)
|
|
|
|
|
|
panda |
Válasz | 2016. május 02. 13:49 | Sorszám: 126 |
elképesztően aljas ember vagy te keresztkem 
|
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. május 02. 11:38 | Sorszám: 125 |
És ezeknek a soroknak-gondolatoknak a "papírravetője" itt(!) érzi helyénvalónak néhány, A HITTEL, Gyarmati Fanni katolikus keresztény hitével kapcsolatos gondolatának rögzítését. Takintve hogy a Napló--egyébként igen kiváló munkát végző vezető szerkesztője, Dr.Ferencz Győző ebben a kérdésben némi tájékozatlanságot "mutat", mely tájékozatlanságáról, mint a hittel összefüggő anakronisztikus szemléletről ad számot a Napló, mindezek ellenére NAGYON ALAPOS és sook fontos részletzre kiterjedő UTÓSZAVÁBAN. Azt írja.
"Gyarmati Fanni 1945-ben, Budapest ostromakor három alkalommal is szovjet katonák szexuális zaklatásának áldozata lett. Az első két alkalommal elkerülte, hogy megerőszakolják. Január 18-án azonban egy harmadik katona nemcsak megerőszakolta, hanem, mivel ellenállt, meg is verte. Védekezésül arca elé emelte kezét, és az ökölcsapások súlya alatt eltört gyenge minőségű karikagyűrűje. Hatodik abortusza ennek az esetnek volt a következménye. Jellemző akkori tudatállapotára, hogy AZ ESET KÖZBEN RÓZSAFŰZÉRÉT SZORONGATTA, ÉS MINT IRJA: "Mikre gondolok, és kicsit örülök is már talán, hogy ezzel őt is menthetem meg valami rossztól. Ami nyugtalanított, hogy nem veszem ki a szenvedésekből eléggé a részem, ez a nyugtalanság megszűnt." " A katonákkal szemben nem érzett személyes indulatot, sőt a szenvedés is megértést mutatott".....Továbbá és végül: " A brutális agresszió.....a dokumentumban is a szenvedések végső stádiuma, de éppen ezért a szabadulás kezdete is." (!!!)
Nos kérem: EZ A MODERN KATOLICIZMUS! Fanni, megerőszakoltatása közben, rózsafűzérrel a karján, áldozatosan "Mikre--férjére(!) gondol". Aki már, egyáltalában nem mellesleg kb. egy jó negyedéve NINCS IS MÁR AZ ÉLŐK SORÁBAN.De amit Fanni persze akkor, megerőszakoltatásakor, nem tud. Viszont. Mint naplóíró 68 évvel később ENGEDI(!!!) hogy ezek a sorok BENNEMARADJANAK A SZÖVEGEBEN, és IGY MARADJANAK BENNE! És "a szenvedés(-e) ellenére is megértést mutatott"--mármint a bűnös katonák iránt.
Talán a szerkesztő uraknak kellett volna esetleg gondolniuk arra is 'véletlenűl, hogy mindebben: "esetleg része van a karjára tekert RÓZSAFŰZÉR"-nek is.Esetleg, netán! a XXI.sz-i keresztény katolikus hitszemlélet ugyanis egy ilyen következtetést is IMPLIKÁLHAT! Ha nagyon muszáj....
|
|
|
keresztkem |
Válasz | 2016. április 30. 14:27 | Sorszám: 124 |
Gyarmati Fanni miután 1946. szeptemberében befejezte--Ő akkor úgy hitte végleg és végképp--a Napló-t, 25 év múlva, 1968.december 31-én Szilveszter délutánján gondolt egyet. nekiült az írógépének, és leírta a következőket.
" Ma van az 1968. év utolsó délutánja. Alakalmas-e az az évvégi utolsó besötétülés, mikor az előrészegek kurjantásai és pár trombitahang már beszűrődik a redőnyökpn át, hogy hozzáfogjak ehhez a nehéz-nehéz adóssághoz, hogy Rólad, rólunk írjak, amit tudok? Amit még tudok és nem fojtottam olyan mélyre és véglegesen az elmúlt huszonöt év alatt, hogy soha többé föl nem idézhetem."
Mi itt a lényeg? Az, hogy igenis VANNAK OLYAN MOMENTUMOK--MELYEKET NEM ISMERÜNK(!!!)-- és amelyeket az "elmúlt 25 év alatt magába fojtott" és bizony még kírandó-megírandó LENNE! Ezért ez az akkori nagy nekiveselkedés.
|
|
|
