"A Magyar Királyi Csendőrség feladata Magyarország vidéki területein a közbiztonság fenntartása, a törvények betartásának és a közrendnek a biztositása volt, megalapitásától, 1881-től, a 2. világháború végén bekövetkezett feloszlatásáig, 1945-ig.

A Magyar Királyi Csendőrség mindössze 11,000 tagból állott, amely a 2. világháború alatt duplájára növekedett, hogy a visszafoglalt területeken is el tudja látni a feladatait és hogy támogatást tudjon nyújtani a frontokon nagy veszteségeket szenvedett Honvédségnek is. Munkájukat békeidőben is és a háborúban is jelszavukhoz méltóan, „Hiven, Becsülettel, Vitézül” végezték.

Eleinte a csendőröket a honvédek közül toborozták, szigorú válogatással. Csak azok a honvédek léphettek át a Csendőrségbe, akiknek kiváló szolgálati hátterük volt. A Csendőrség keretén belül további kiképzésben részesültek és csupán a kötelező próbaidő leteltével, valamint egy sikeresen letett irásbeli vizsga után váltak véglegesen csendőrré. A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd végzésük után a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki, amelynek sikeres elvégzése után hadnagyként avatták fel őket. Kb. 40%-uknak jogi doktori diplomája is volt.

A Csendőrség kis őrsökre oszolva látta el a vidékeken a feladatát. Egy-egy őrs 5-15 csendőrből állott egy tiszthelyettes őrsparancsnok vezetése alatt. A csendőrök végeztek minden bűnügyi felderitést és kivizsgálást, mégpedig igen hatékonyan: nyomozásuk az esetek 90 %-ában sikerrel járt. A tisztek kiképeztek, adminisztrációs feladatokat végeztek, az őrsök munkáját felügyelték és felelősek voltak minden szempontból a csendőrjeikért.

A csendőrök legfeltűnőbb megkülönböztető jele a kakastollas kalap volt. A nagy kakastoll a fekete csendőrkalap baloldalára volt erősitve. Egyenruhájuk egyébként hasonlitott a honvédek egyenruhájához. A kakastoll annyira jellemzője volt a csendőröknek, hogy sokszor ”kakastollasoknak” hivták őket.