Pá, Édesúr!

Ki mondta és mikor, hogy polgári sejteket kíván létrehozni?
Erre én változatlanul nagyon kíváncsi vagyok, elvtársam.
(Tudod -- ha esetleg még nem értenéd egészen --, ha Kovács et. mondta először, akkor pl. nem olyan vicces a szóhasználatra való utalgatás... )

Csak ez messze nem az, amiről te halandzsázol 168 órás fékezetlen habzású stílusodban.

*Szeretném emlékezetedbe idézni az "gazdasági élettér" körüli bohócparádét, amikor az akkori ellenzék lekesen érvelt azzal, hogy nem az a lényeg, mit jelent magában az adott szöveg, hanem a konnotációja az igazán fontos, az pedig elsősorban abból fakadt esetünkben (szerintük), hogy a jobboldal vezére címezte (szerintük) a szélsőjobbos szavazóknak. Olyasmit is magyarázgattak, hogy éppen ezért nem számít, ha egy baloldali politikus használja az élettér kifejezést, hiszen akkor szóba sem jöhet semmiféle "politikailag helyteleníthető" konnotáció. Ezt pl. én még alá is írnám készséggel, csak azt veszi be nehezen a gyomrom, miért kellene bárkinek is elhinnem, hogy jobban tudja, mire gondol egy harmadik ember, mint az illető maga. Merthogy, ha emlékszel az is elhangzott -- békülékenyebb érvként --, hogy Orbán tán maga sem vette észre, mit beszél, de legalább a beszédírója odafigyelhetett volna jobban.
Az egész példát csak azért hoztam, hogy megmutassam, ilyen esetekben is mennyire káros tud lenni a túlzott relativizálás, miközben fenntartom, nincs objektív, a beszélő személyéről való vélt vagy valós tudásunktól függetleníthető tartalom.

Igen sok minden relatív -- mondhatnám, majdnem minden...
Mégis: minden embernek ragaszkodnia kellene néhány dologhoz, ami NEKI nem relatív, akkor és ott legalább.
Sokan kérdezték már ellenséges éllel, mi a fene az a liberális konzervatív vagy konzervatív liberális (nekem aztán mindegy a sorrend).
Szerintem ez. Meg az, hogy nem kell feltétlenül frusztrálódnunk attól, ha a sok többes szám első személy közé becsúszik néha egy-egy második is: az individuum is könnyebben határozza meg magát, ha a TI provokálja...

Polgári körök vannak.

azt hiszem mindenben igazat adok neked, legfeljebb hangsúlykülönbségek lehetnek köztünk.
Nagyon nem tetszett GYT cikke, nem tartottam soha kiemelkedő írónak vagy gondolkodónak, de csíptem a stílusát, és ez az, amit most nem bírtam felfedezni az írásában. Egy csomó igénytelen és agresszív közhelyt zúdít olvasói nyakába, és nagyon nem látja a probléma lényegét.
A probléma lényege pedig szerintem az, hogy nem szabad többé ilyen kifejezéseket használnunk. A véleményünket keményen kell megfogalmaznunk továbbra is, sőt, ha lehet keményebben, többször és következetesebben: de le kell mondanunk egyszer és mindenkorra az efféle kifejezésekről, mint "hiszteroliberális", "koraérett vezér", "nemzetellenes erők pányvája", "a madarak nemzetközi pártja"," idegenes háló" és egyéb madárnyelvi fordulatok.
Úgy kellene végre beszélni, írni, mint tette azt a közelmúltban Fábry Sándor, vagy -- hogy mondjak egy sokak számára talán meglepő példát --, ahogyan Bayer Zsolt volt képes írni 4-5 évvel ezelőtt. Tárgyszerűen, szlogenmentesen, az igazság(om, -unk) teljes kimondásának feltétlen igényével, de az emberi lélek mélymagjának feltöréséről lemondó szándékkal.
A szlogeneket meg hagyjuk meg, mi értelmiségiek legalább, a politikusoknak, hiszen ők azért vannak, hogy egyszerűsítsenek és szembefordítsanak (erről szól a pártpolitika per definitionem), mi pedig azért hogy a magunk értékrendje és elvei mentén árnyaljuk a politikusok habzó szájjal, vagy negédes mosollyal megfogalmazott marhaságait. Persze mindenki számára lehetnek, sőt kell, hogy legyenek szimpatikusabb marhaságok és kevésbé szimpatikusak, a demagógia akkor is demagógia marad, ha belátjuk, hogy a parlamenti demokrácia nem működhet nélküle. A mi dolgunk, igenis, többek között az, hogy igenis megtisztítsuk igenis áldott magyar nyelvünket a gusztustalan maszatolástól, és igenis megmutassuk az embereknek, hogy a sok szürke és pepita, no meg a sok fehérnek hazudott fekete és feketének kikiáltott fehér között igenis van még néhány igazi piros, igazi sárga, igazi kék.
Abból bármikor kikeverhetjük akár nemzeti színeinket vagy bármilyen más színkompozíciót. Ha pedig az alapszínek tisztán és zavartalanul megjelenhetnének végre minden magyar ember ( értsd: magyarországon élő, minimum tisztes állampolgári identitástudattal rendelkező ember) lelkében, senkinek nem fájna talán többet az "ország másik fele".
És én is úgy gondolom, kedves BJL, hogy a palettánkba kéretlen belerotyogó festékestubusok elsősorban a két nagy kereskedelmi tévé, mert totális támadást vezetnek az emberi értelem és maradék méltóságunk ellen (micsoda érv, hogy nem kell nézni! magyarázzák ezt el egy magányos nyugdíjasnak, vagy egy műszakból hullafáradtan hazaeső szövőnőnek). Ezt sajnos egy "fordítsuk falnak a televíziónkat" típusú értelmiségi akcióval nem lehet semmilyen mértékben kompenzálni.
Amit viszont mindenképpen megtehetünk, és érdemes is megtennünk, amíg nem késő: irtsuk ki a saját nyelvünkből az igénytelen (mert rutinból használt) és hazug (mert csak egy fél ország számára elfogadható) kifejezéseket.
Ez persze nagyon nehéz feladat, én is napról napra küszködöm vele, viszont hiszem, hogy nem reménytelen vállalkozás.

felejtsük már el mindkét oldalon az efféle "nemzet többsége" ökörségeket, amikor jó ideje nyilvánvaló, hogy ez gyakorlatilag használható fogalomként nem létezik.
Ami ezen túl van az elvek, értékrendek és elsősorban érdekek harca.
Közhely: ellenfelek vagyunk, nem ellenségek. Nekem nem ellenségem Kovács László sem, bár nem tagadom herótom van a stílusától és az elveitől (elvtelenségétől), mégsem tudnám ellenségként aposztrofálni.
Ugyanolyan nevetséges a listás 1-2 % előny misztifikálása a ti oldalatokon, mint nálunk a második fordulós győzelem túlhangsúlyozása. Minden ilyen törekvést igazolni akaró elméletnek az a hibája, hogy bizonyíthatatlan, bármennyire is higgyünk benne: te sem fogod bizonyítani sosem, hogy az első fordulós eredmény fejezi ki a valódi népakaratot, sem én, hogy az MSZP erkölcstelen/törvénytelen módszerekkel manipulálta a választásokat. Hinni ugyan hiszem, de ezzel kitörölhetem a fenekem, ezért mától lemondok róla, hogy az orrotok alá dörgöljem. Már rég megvan mindkét oldalon erre a témára a kanonizált "érvrendszer", úgyhogy ebből a továbbiakban inkább kimaradnék.