Idézet:

---

Ha az embernek van normális munkája, jövedelme, akkor már nem fog szétmenni a családja

---

Ez csak a tiszta szívű, egészséges gondolkodású emberek esetén van így. Akik valóban megelégednek azzal, hogy van normális munkájuk, jövedelmük, és van lehetőségük arra, hogy a házastársukkel együtt normálisan felneveljék a gyerekeiket. S persze megelégednek a házastársukkal is.

A családterápia, illetve a gyerekek esetén a lelki felkészítés a családi életre éppen azt célozza, hogy minél több tiszta szívű, egészséges gondolkodású ember legyen.

Idézet:

---

Valamilyen oknál fogva a magyarországi katolikus klérus köreiből nem akadt olyan egyén, aki valamilyen szinten követné ezt a pozitív példát.

---

Az egyház azonban most is nagyon hangsúlyosan törekszik arra, hogy a legnagyobb társadalmi problémákban segítsen.

Az egyik legnagyobb társadalmi probléma manapság a családok felbomlása. Ebből nagyon sok egyéb probléma keletkezik, a kallódó, vagy depressziós gyerekektől kezdve a magányossá váló idős emberekig, akikkel végképp nincs energiája foglalkozni a saját életével is küszködő középgenerációnak.

Itt most idézek egy részletet egy beszélgetésből, amelyben Lukács László piarista szerzetes számol be arról, hogy a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hogyan próbál segíteni a családokon, hogyan próbál evangéliumi választ találni a felmerülő problémákra.

Idézet:

---

...a hitoktatók számára a gyerekek nemcsak absztrakt lények, akiknek hittani tudást kell a fejükbe tölteni, hanem családban élnek. Ma azonban a családoknak egy jó része töredékes, hiányos. Sok a csonka család, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, és sajnos egyre több gyermek születik házasság nélküli párkapcsolatokból. A gyerekek jelentős része így nem kapja meg otthon azt a szeretetet, gondoskodást, amelyre oly égetően szüksége volna, és többségük nem is igen lát jó modellt maga előtt.
Nem tudja – honnan is tudná –, hogy milyen a jó házasság, a boldog család, mi kell ennek megteremtéséhez.
Szükség van tehát arra, hogy megismertessük a gyerekekkel a normális, egészséges családi életet. Sok esetben – a jó család hiányában – az iskolára hárulna ez a feladat. Sajnos azonban a pedagógusok egy jó része maga is magánéleti problémákkal küzd, nem tud hitelesen szólni a családról. Az iskolákban folyó szexuális nevelés pedig egészen más irányba tereli a képzést, mint ahogyan egyébként szükséges volna.

Kecskeméten akkor már folyt egy kezdeményezés: többen összefogtak, és elmentek iskolákba, hogy a gyerekeknek az egészséges párkapcsolatokról, házasságról, családról beszéljenek. Ezt azután mi átvettük és továbbfejlesztettük. Az utóbbi években sok családterápiás központ jött létre.
Mi azonban nem a válságba jutott családokkal akartunk foglalkozni, nem is a felnőttekkel, hanem a gyerekekkel, akik még alakíthatók, formálhatók, és esélyük lehet arra, hogy jövendő életükben sikeres házasságot kössenek, és boldog családjuk legyen.

Olyanokat akartunk összegyűjteni és képezni, akik maguk boldog családban élnek, és akik meg tudják szólítani a gyerekeket, képesek lesznek arra, hogy az iskolákban, esetleg plébániákon „Családi életre nevelés” órákat tartsanak.
(...)
a képzés is ökumenikus alapú. A Családórák különböző egyházi iskolákban folynak, de ugyanúgy sok önkormányzati iskolában is. Az a tapasztalatunk, hogy az istenhitünk nem elválaszt, nem szembe megy az emberi értékekkel, hanem éppen hogy segíti azok érvényre jutását.
Ezeken az órákon nem „kegyes prédikáció” folyik, hanem nagyon is emberközeli beszélgetések arról, hogy alapvetően hogyan vélekedjenek a gyerek-szülő, szülő-gyerek, kortárs-kortárs, fiú-lány kapcsolatokról. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalatunk – és ezt országos felmérések is igazolják –, hogy rettenetesen magukra hagyottak a fiatalok. A szüleiket nem merik, vagy nem tudják megkérdezni, az iskolákban nincsen szó ezekről a témákról, a televízió és az internet világa is teljesen más irányba viszi ezeket a kérdéseket.
Nem érzünk tehát ellenállást az önkormányzati iskolákban sem, mert nem hitoktatás folyik ezeken az órákon, hanem egy alapvetően keresztény gyökerű és indíttatású, humánus értékrend átadása.

---

Idézet:

---

A határon túli magyarok képviseletében Csaba atya megmutatta, miként kell viszonyulni nemzettársainkhoz — pillanatnyi helyzetünktől függetlenül.

---

Abban is teljesen igazat adok neki, hogy a szépre és a jóra kell inkább figyelni, és nem pedig a sérelmeinkkel foglalkozni, mert ez lefékezhet bennünket.

Idézet:

---

Valamilyen oknál fogva a magyarországi katolikus klérus köreiből nem akadt olyan egyén, aki valamilyen szinten követné ezt a pozitív példát.

---

Ezeket az utakat szerintem nem lehet méricskélni egymáshoz.

A katolikusoknál is, a reformátusoknál vagy az evangélikusoknál is vannak olyan kiváló emberek, akikben olyan nagy a szeretet, hogy példaként tekinthetünk rájuk.

Mivel én katolikus vagyok, a katolikus példákat ismerem jobban, de biztos vagyok benne, hogy másutt is vannak nagyszerű emberek, és példa értékű kezdeményezések.

Itt van rögtön Oloffson Placid atya, bencés szerzetes, aki ragyogó példája annak, hogy a szeretet és más emberek szolgálata hogyan menthet emberi életeket még a legnehezebb körülmények között, a Gulágon, fogságban is.

Böjte Csaba atya, mint határon túli magyar ember, nagylelkű és megbocsájtó. Túllépett a fájdalmas helyzeten, mert a szeretet sokkal fontosabb, mint saját sérelmeink. Nagyon bölcs lépés ez, és én is nagyra becsülöm őt ezért.

Példát mutat nekünk...

Ugyanakkor nekünk, anyaországi magyaroknak felelősségünk van a határon túli magyarok iránt. Ez nem feledhető, és aki vezető magyar politikusként ez ellen súlyosan vét, annak szerintem viselnie kell ezért a felelősséget. Ha másutt nem, akkor a történelem ítélőszéke előtt.

Ezért mondom, hogy a szeretet képes új világot teremteni és ajtókat nyitni.
(...)
– Ön például megoldotta azt, hogy Déván román, cigány, magyar gyerekek békében élnek. Nálunk ezzel a problémával egy egész kormány küszködik. Mi a titok?
– A magyar nemzet hogyan született? Árpád vezér le tudott ültetni egy asztalhoz hét olyan törzset, akik valószínűleg még egymással is háborúztak néha, és mégis tudtak vérszerződést kötni. Ezek a marcona hadfiak elfogadták Árpádnak azt a szép álmát, hogy egy közös otthont teremtsünk magunknak. Ami nagyon fontos, hogy a szövetség nyitott volt. A kunok, besenyők, mi, székelyek is úgy csatlakoztunk ehhez a szövetséghez. Isten is eljött az égből, hogy megkösse velünk az Újszövetséget. Ugyanúgy mi is gazdagabbak vagyunk, ha meg tudunk szólítani egy gyereket, és azzal nem ellenséges viszonyba kerülünk. Ám ez az újkori széthúzás elemeire tépi a nemzetünket. Én inkább a szép szavak híve vagyok, és a szövetségé, még akkor is, ha az fáj is egy kicsit, mert a vérszerződősnél mégis magába vág az ember. Így lehet csak béke újra a Kárpát-medencében.
(...)
– Saját bevallása szerint, amikor szárnya alá vette az árvákat, még naiv volt. Megvan még ez a naivság?
– Krisztus egyedül, üres kézzel ment szembe a világgal és elmondta az embereknek, hogy nem jó felé haladtok. Ennek meg kellene lenni mindannyiunkban, hiszen így hegyeket tudunk mozgatni, akár gyermek kézzel is, és én hiszem, hogy erre van szüksége a világnak. Ezért igen, megvan bennem ez a naivság. Mária sem töprengett azon, hogy van-e előképzettsége, hogy emberként az Isten fiának adjon életet. A Szűzanya abból indult ki inkább, hogy mit kért tőle az Isten, és így igent tudott mondani. Így ez már nemcsak naivság, hanem hatalmas bizalom Istenben."

Igen, akkor nagyon sokan bíztunk, reménykedtünk abban, hogy a történelmünk múlt századi sötét árnyait végre magunk mögött hagytuk. 8 év elteltével tudjuk, hogy a sötét árnyak nem tűnnek el olyan könnyen. Tapasztaljuk ma is.

Mégis, ebben az adventi időszakban is újra bizakodunk! Mindig a jóé az utolsó szó, és nem a rosszé. Az emberi szívekben sem! A fény lesz a győztes, és nem a sötétség.

Szerintetek nem az az elsődleges feladat, hogy ettől a maffiabandától, akik még mindig hatalmon vannak, s nap, mint nap ártanak a nemzetünknek, megszabaduljunk végre?

S ha eljön a boldog nap, amikor végre megszabadulunk tőlük, nem az a legfontosabb, hogy újra életre keljen a nemzet, megerősödjön, hogy meg tudjunk maradni, lehetőleg az emberhez méltó élet lehetőségével mindannyiunk és utódaink számára?

Úgy vélem, hogy ezek a legfontosabb célok... és ehhez arra lenne szükség, hogy mindenki, aki egyetért ezekkel a célokkal, együtt munkálkodjon a cél elérése érdekében.

Nem ellenfelei vagyunk egymásnak, akik egyetértünk ezekkel a célokkal, hanem társai vagyunk egymásnak a célok elérésében.

Miért forgácsoljuk szét az erőinket, egymásnak feszülve, mikor azok a kérdések, amelyekben esetleg eltérően vélekedünk, sokkal kevésbé fontosak a közös célokhoz képest?

Az ilyen netto gyalázkodó hozzászólásokat elnéző mosollyal szoktam kezelni, mint ahogy az ápolónők néznek az ápoltakra. Szegény, szenvedő emberek...

Nálunk katolikusoknál ma Krisztus király ünnepe van. Számomra ez az ünnep arról szól, hogy bármilyen nehéz helyzet lehet időnként, a végső szót sosem a gonoszságé, hanem a jóságé, sosem a gyűlöleté, széthúzásé, hanem a szereteté.

De protestáns barátaink egyik szép énekében is van erről szó. Ezt az éneket nagyon szeretem, és ha együtt vagyunk református, evangélikus barátainkkal, akkor szoktuk is énekelni...

Idézet:

---

Tiszteletreméltó, jobbára tudós hazafiak előadását hallgattam a minap Trianonnal kapcsolatban. Mi tagadás, a kérdésről sosem töprengtem komolyabban. Leginkább azért nem, mert riaszt a történelmi sorscsapásainkat belengő múltba merengő keserv és butaság.
A keservből pedig sem remény, sem tett nem születik, csak azután, ha elmúlik.
A butaság viszont nem röpke kedélyzavar. A siránkozásnál lefegyverzőbb: ha sorstragédiáinkat ilyesféle flastromokkal akarjuk fölszámolni, hogy "mi a suméroktól származunk", "harmincezer éve élünk a Kárpát-medencében", vagy: "az etruszkok is magyarul beszéltek" - legföljebb vicclapba kerülhetünk. Akkor is, ha netán mindhárom állítás igaz.
Az ilyesmire a történelem vállat szokott vonni, hogy jön ide az ön ükanyja? Hol vannak ma a sumérok? Hol az etruszkok? Álljon föl, aki igazságot akar nekik szolgáltatni. Ha a történelem nem röhög a képünkbe, hanem szóba áll velünk, azt kérdezi, hol az ön kardja? Fia, aki a kardot fogja? Istene, akiben hisz és bízik?

---

Mennyire így van! Megvan az igazságunk, de gyakran nem tudunk vele mit kezdeni...

Az utóbbi évtizedek történetét leíró értelmezésével is teljességgel egyetértek!

S az írás végén szereplő megállípításokkal szintén.

Idézet:

---

Ha holnap visszavarázsolódna a Trianon előtti Magyarország, mit kezdenénk vele?
A Hálózat bizonyára tudná a teendőjét, de a nemzet képes volna-e újjászületni? Belakni a földet, értékekkel, gyermekekkel telíteni, hogy jól érezze magát fű, állat és ember? Lenne békés egymás mellett élés a többi néppel?

Előbb önmagunkkal. A magyarokkal, a többi magyarral: mindazokkal, akik nemzetüket vállalják (Illyés). De ez csak úgy történhet meg, ha megteremtem a békés együttélést önmagammal: a vágyaimmal, az eszméimmel, az érdekeimmel. Ennek útja pedig a Valósággal való összhang megalkotása. Tudjuk, egyetlen Valóság létezik, a többi mulandó, romló, tehát valótlan.
A Trianon-mentesítés és a megtérés ugyanaz. Nem erkölcsi, politikai vagy esztétikai, esetleg vallási lépés, hanem ontológiai. Nem véletlenül esik egybe a bolygó életének megmentésével.

---

Ebben is teljesen igazat kell adjak Czakó Gábornak...

Nem alamizsnáról beszélek, hanem a társadalmi igazságosság érvényesüléséről.

Kérdés, hogy a társadalmi igazságosság felé vezető úton milyen lépéseket teszünk meg.

Nem hiszek az erőszakos módszerekben, hanem csak az önkéntességben. Abban, hogy jobb életminőséget lehet elérni, ha a nagy vagyonnal rendelkező embereknek nem kell magas kőkerítések között, őrző-védők gyűrűjében rettegniük, hogy mikor törnek be hozzájuk, és mikor rabolják ki őket. Ez egy idő után nagyon torz életet eredményezhet.

Idézet:

---

...az ember egy valamiféle bűvös hangszer, amin csak önmaga tud játszani

---

"Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger
által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten szőtte, óriási dallam. "

Idézet:

---

A bárányok meg követik a fökolompost akár az égö akolba is

---

Ez azért nagyon jó megfoglamazás, mert a főkolompos helyébe mindenki berakhatja azt, akit csak akar.

Idézet:

---

az evangélium tanításai alapvetöen baloldali, közösségi értékrendet közvetítenek, s ez lehetne egy széles összefogás alapja

---

Mondjuk én fordítva mondanám, egyszerűen csak az időbeliség okán. A baloldali, közösségi értékrend nagyon sok gondolatot kölcsönzött az evangéliumból, tehát a jézusi tanításból.

Mondjuk szerintem a jézusi tanítás annyira koherens, hogy nemigen lehet válogatni az egyes tételei között... nem lehet egyes dolgokat elfogadni belőle, más gondolatokat pedig elutasítani, mert abból elég visszás dolog jön ki.

Idézet:

---

Én például azt kérem az általam támogatott politikai erőktől, hogy ne tegye axiómává hogy nemzeti=keresztény

---

Nem emlékszem, hogy ezt bárki is axiómává tette volna... legfeljebb annyi történt, hogy ezt elég gyakran együtt emlegetik. Számomra ez nem okoz gondot, mert nekem mindkét fogalom kedves, és nagyon sokan így vagyunk ezzel.

Nagyon szívesen beszélgetek veled is, megtérést én még senkitől nem kértem, nem várok el, a megtérés egyébként is egy lelki folyamat, ami nem kérésre történik, de ez más téma.

Akit esetleg nem érdekel a topik témája, más témák jobban érdeklik, semmi probléma, küldjön az érdeklődésének megfelelő hozzászólásokat - csak ne ebbe a topikba. Keressen az érdeklődési körének megfelelő topikot, és inkább oda...

Ezért szeretnék nálam gyakorlottabb fórumozókhoz fordulni egy kérdéssel.

Van itt valamiféle lehetőség arra, hogy az abszolút OFF TOPIC hozzászólások némelyikének törlését lehessen kérni?

Ha igen, hol kell ezt kérni a moderátortól?

A szabad akarat másról szól. Arról, hogy minden pillanatban választhatok a morális értelemben vett jó és rossz között.

Egy példa. Van egy idős hölgy ismerősöm, nevezzük Gabriellának. Nemrég elmesélt egy történetet, ami még a háború idején történt. Az irodában dolgoztak a kolléganőjével, amikor egy váratlan légiriadó miatt rohanniuk kellett a legközelebbi pincébe. Gabriella fiatal volt és fürge, a kolléganője idősebb, nehezebb mozgású. Gabriella mégis mellette maradt, vállalva annak kockázatát is, hogy nem érnek le a pincébe időben. Ezzel az eseménnyel kezdődött aztán sokáig tartó, mély lelki barátságuk.

A robot döntése csak látszólag önálló, csak olyan döntésekre képes, amelyre a szoftverét megalkotó ember előre felkészítette, csak azt képes tenni, amit a szoftver előír a számára. Ebbe a szoftverbe természetesen a programozó beépíthet egy olyan algoritmust, ami egy véletlenszám-generátor által visszaadott számot is használ, de ez a lényegen semmit nem változtat.

Idézet:

---

Nemes lélek. Ritka vagy titkolt ma az ilyen tulajdonság.

---

Ez nagyon érdekes kérdés! Placid atya valóban nemes lélek, aki az életét 100%-ban mások szolgálatára szentelte, ezért lett pap, szerzetes, és következetesen ezt is próbálta, próbálja megvalósítani.

Ez szerintem is nagyrabecsülést, tiszteletet érdemel. Ugyanakkor az a gyanúm, hogy mindannyian, minden ember arra lett teremtve, arra kapott meghívást, hogy a maga helyzetében, hasonlóan odaadja magát másokért. Akinek családja van, az a családtagjaiért, de emellett, aki orvos vagy nővér, az a betegekért, aki tanár, az a tanítványaiért, aki bolti eladó, az a vevőkért, aki építész, az az általa tervezett épületek jövőbeni használóiért, stb.

Miért is lenne ritka ez a fajta nemes tulajdonság? Talán nem is ritka, csak mostanában nem szokás beszélni róla. Valahogy elhalványulni, elfelejtődni látszik. Mi lehet ennek az oka? Ezen magam is szoktam gondolkodni, nem tudom, kinek mi erről a véleménye.

Idézet:

---

Döntéseket tudunk hozni, dehát döntéshozó egyszerü gépek is léteznek már. Mitöl vagyunk többek?

---

Ha nem haragszol, erre a kérdésre magam is megpróbálkozom egy válasszal. Illetve inkább két válasszal.

Az első válaszom eléggé magától értetődő és prózai. Mi emberek tervezzük és programozzuk a gépeket, amelyek csak azt adják vissza, amit mi emberek adatbázisok és az adatokat kezelő eljárások segítségével, általunk elképzelt és megvalósított rendszerek formájában létrehoztunk. Döntést is csak úgy tudnak hozni, ha a lehetséges variációkat, és az azokra adandó helyes válaszokat előtte beprogramoztuk.

Emberek vagyunk, akik döntéseket hoznak... mindenki a rábízott terüeten, és a döntésekért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget.

Idézet:

---

Az esöcsepp is eshet betonra, földre, vagy falevélre. Mégsem dönti el a csepp, hogy hova essen, az csak történik. Nem biztos, hogy ez az agyunkban másképp van.

---

Mi emberek vagyunk, önálló értelemmel és akarattal. Szerintem. Ezért ez a vízcsepp analógia szerintem picit sántít...

Egyébként én nem akarlak meggyőzni semmiről. Ha neked úgy jobb, hogy determináltnak képzeled el az emberi életet, az emberi döntéseket, tőlem nyugodtan. Nem osztom az elképzelésedet, de ebben nincs semmi dráma.

Placid atya ezerféleképpen fogadhatta volna igazságtalan fogva tartását. Dühönghetett volna, kétségbeeshetett volna, mint oly sokan mások.

Bizonyára halottál már Olofsson Placid atyáról, aki bencés szerzetes is egyben, Pannonhalmán tanított, amikor 1946-ban az Andrássy út 60. foglya lett, majd a Gulágra került.

Egy fogolynak nagyon szűkek a keretei, de Placid atya ezek között is megtalálta, hogyan tudja megvalósítani a hivatását.

Részlet Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa c. könyvéből, ami Placid atya életéről szól.

Mindegyik börtönömben, így a szovjet fogságban is az volt a legnagyobb problémám, mit akar velem a Jóisten. Nem sietett tudomásomra hozni, mert neki rendelkezésére áll az örökkévalóság. Csak én vagyok ilyen percemberke, hogy azonnal tudni akarom a dolgokat.
A ,,megvilágosodásom'' a Conti utcában kezdôdött, de ott még nem vettem észre. Egyedül voltam reverendában. Az oroszok örültek, hogy van egy pópa közöttük, ezért ,,kitüntetésben'' részesültem. Reggeli után -- a szárazborsó levest közös lavórból kanalaztuk --, kivittek folyosót mosni és vécét pucolni. Nem valami fényes munka, mert a szovjet ember elítéli a nyugatiak higiéniáját. Ôk nem ülnek, hanem állnak a vécére, aztán vagy beletalálnak vagy nem. De legalább kicsit mozoghattam. Ha találtam egy darab újságot, elolvastam, -- akkor zajlott a nürnbergi per --, tudósítottam a többieket a cellában. Mindenféle náció ült: nemcsak magyarok, szovjetek és németek, hanem kínaiak, szaracénok, angolok, amerikaiak -- világ proletárjai egyesültek ott. A folyosón jött velem egy géppisztolyos, fiatal katona, aki unta magát, ezért dúdolgatni kezdett. Akkor az Úristen oldalba lökött engem: ha ez a jóember énekel, akkor én is énekelhetek valamit. De a szovjet kísérôm nem ismeri a magyar nóta szövegét, úgyhogy azt is énekelhetem, hogy ,,egy katolikus pap takarítja itt a folyosót.''

Tudtam, hogy a folyosó végén levô hat cella a halálkamra. Harmincketten várták ott a kivégzésüket. Azt énekeltem hát, hogy ,,aki a szentgyónását el akarja végezni, bánja meg a bűneit, megadom a feloldozást''. Akkor még mindez latinul volt: ,,ego te absolvo a peccatis tuis.'' Erre kerestem egy magyar nóta dallamát -- ,,Nincs cserepes tanyám, sem szűröm, sem subám'' --, és fújtam rá a latin szöveget.
De még akkor sem világosodtam meg. Az Úristennek logikátlanságra kellett kényszeríteni a szovjeteket, hogy én mindent megértsek. Mert csak logikátlanságnak lehet nevezni, hogy egy Budapesten kényszermunkatáborra ítélt rabot sopronkôhidai kerülôvel vigyenek a Szovjetunióba. Márpedig bennünket, ezerháromszázunkat elôbb Sopronkôhidára vittek. Ott elszedték a ruhánkat, hogy fertôtlenítsék, kaptunk egy vödör vizet és egy diónagyságú szappant a mosakodáshoz. Ahogy ott állok anyaszült meztelenül, odajön hozzám egy hasonlóan pucér fiatalember, és azt kérdezi:

-- Te énekeltél azon a folyosón?
-- Én.
-- Nem tudod, mit jelentett ez nekünk a halálkamrában! Amikor meghallottuk az éneked, összenéztünk, és elkezdtünk suttogni, milyen csodálatos az Isten! Ha nem tudunk megbékélni a sorsunkkal, nem tudunk megbékélni a géppisztolyos gazemberekkel, akkor legalább Vele béküljünk meg. Attól kezdve megváltozott a légkör a halálkamrában...

Mégis... az akaratunk, szándékunk sokkal fontosabb, mint a rajtunk kívül álló keretek, ráadásul - mindig az adott kereteken belül - valóban szabadon dönthetünk, hogy mit teszünk.

Idézet:

---

A "szabad akarat" kérdését én nem tudom megválaszolni, nem vagyok benne biztos, hogy létezik.

---

A szabad akarat nem hit kérdése szerintem. Pusztán csak azt jelenti, hogy az ember minden pillanatban dönthet, hogy mit tesz, merre lép.

Kicsit távoli hasonlat, de én emlékszem arra a pillanatra, jónéhány évvel, és három gyerekkel ezelőtt, fiatal házasként, mikor a férjem egészen máshogy, váratlanul olyan indulatosan reagált egy szituációra, ahogy addig még sosem láttam. Akkor egész világos volt számomra, hogy döntenem kell, kit szeretek: azt az álomképet, amit elképzeltem magamban róla, vagy őt magát.

Tetőn

Kós Károlynak

Ősz nem sodort még annyi lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott."

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lent sötét lombot sodort a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó meztelen tetején
tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.

s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.

Volt már jónéhány alkalom, hogy egy-egy topiktalit rendeztünk más fórumokon, de nem vettem észre, hogy csalódást okoztak volna ezek a személyes ismeretségek. Azóta barátságok is létrejöttek.

Mindenki egész más, mint amilyennek az írásai alapján képzeljük, de ez kölcsönös, és hamar túl lehet ezen lépni...

Ez az én eddigi tapasztalatom, így én nem félek ettől, de azt is tudom, hogy egyéni dolog, hogy kiben mikor érik meg az elhatározás, hogy most már szeretné személyesen is megismerni a többieket, akikkel gyakran beszél a fórumon.

Idézet:

---

Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kivánod

---

Nagyszerű este lehetett!

Örülök, hogy te ott lehettél! Köszönöm, hogy egy pillanat erejéig engem is részesítettél ebből a élményből!

Nem Isten hasonló hozzád, hanem te vagy hasonló hozzá, mégpedig konkrétan abban a tulajdonságodban, hogy te is képes vagy a szeretetre, ahogy minden ember képes rá. Ez jelenti azt, hogy az ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve.

Annyiben hasonlítunk Istenre, aki maga a Szeretet, amennyiben szeretet van bennünk. De ez csak egy lehetőség, nem pedig ránk kényszerített örökség.

Éppen 102 évvel ezelőtt, 1906 október 29-én helyezték örök nyugalomra Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc hamvait a kassai dómban.

Ebből az alkalomból idézzük fel II. Rákóczi Ferenc imáját a nemzetért!

Ima az ország keresztény megújulásáért

A Te kezedben van szívünk Uram,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd meg a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet.
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat!

Idézet:

---

Az általunk ismert élövilág keletkezését megelözö idöre pedig elég felesleges valamely szellem ( vagy teremtö szellem ) feltételezése.

---

Lehet, hogy te így gondolod, én azonban máshogy gondolom.

Legjobban az a pillanat ragadott meg, amikor arra a kérdésre, hogy nem lenne-e túl kockázatos dolog éppen ilyen válságos időkben átvenni a kormányzás felelősségét, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy ő nem azért nevel 5 gyereket, hogy aztán az unokáiról csak fényképeket tudjon nézegetni, amit a külföldön élő gyerekei hazaküldnek.

Ő azt szeretné, ha Magyarország újra jó hely lenne a magyar emberek, magyar családok számára, ahol a jó munkával boldogulni lehet. Eddig is ezért dolgozott, és ezután is ezért akar dolgozni minden erejével.

Nem tudom eldönteni, melyiket mondtuk akkoriban, lehet, hogy egy hasonló harmadik változatot...

Közben én is gugliztam egy kicsit, nekem ez a leginkább ismerős változat:

1. A közelmúltban történteket nem szabad elhallgatni a gyermekeink előtt. Beszélni kell arról, mert sok a hamis hang körülöttünk. A családon belül nem lehetnek tabu témák, mert az az utódoknak tisztán kell látniuk, hogy mi történt valójában.

2. Az anyagi jólétnél fontosabb az igazság. Az igazság lehet, hogy évtizedekig is rejtve marad, de előbb-utóbb utat tör magának. Mindig.

3. Az igazságnál is fontosabb a szeretet és a megbocsájtás. Ez segít abban, hogy a gyűlölet ne mérgezze meg a lelkünket.

4. A fenti pont miatt nem ítélem el azokat, akik megpróbáltak megélni valahogy, kicsit jobban szerettek volna élni, és megalkudtak. Megértem ezt az egyének szintjén, de az igazságnak tartozom annyival, hogy ez a megalkuvó magatartás társadalmi szinten mind a mai napig nagy károkat okoz a nemzetnek.

5. Tisztelem a szüleimet, akik nem alkudtak meg, a hitüket soha meg nem tagadták, és minket is így neveltek, akkor is, ha emiatt hátrányok érték őket.