Csak arra reagáltam, hogy "be lehet-e dumálni az embereknek" a hirtelen 300 éves váltást. És nem az mondtam, hogy elhiszem, hogy ez megtörtént.

Szerintem ez elképzelhető, csak nem a mai agyunkkal, képességeinkkel és lehetőségeinkkel gondolkodjunk.

Ez egy fajta -teoretikus- időutazást igényel .
Az akkori Európában -néhány Róma által építettől eltekintve- nincsenek utak, vannak viszont járhatatlan mocsarak, erdők, hatalmas hegységek, átkelhetetlen folyók.
A hír, az információ gyalogló ember sebességével jár és nem jut el mindenhova.
Az analfabétizmus 100% (a szerzetesek, deákok száma statisztikai hibahatáron belül van).
Tudásszint közel nulla. (egy mai kisiskolás valóságos Einstein egy akkori felnőtt emberhez képest)
A számfogalom maximális keretit az adja, amit újjak segítségével még kezelni tudnak.
A plebsz egymástól elzárt kicsiny falvakban él. Magáról, családjáról, ismerőseiről az egyén annyit tud, ki hány telet élt túl.
Kicsit kijjebb tekintve, tudja hogy hűbérura -a "zsenije", hogy királya- uralmának hanyadik évében van. Templomba hetente jár, de azt, hogy Krisztus után hányat írunk max. évente egyszer kétszer (karácsony, húsvét) hallhatja. És ilyenkor aztán emlékszik ám, hogy tavaly karácsonykor az atya mit mondott az Úr 612. vagy 912 éve? Nem mindegy!
Nem jobb a helyzet a nemesség, az arisztokrácia köreiben sem.
Egyetlen szűk keresztmetszet van. Az egyház. Mert a papok írnak, olvasnak, számolnak, gondolkodnak, -bár inkább filozofálnak- kommunikálnak. De ők beavatottak, köti őket a szigorú hierarchikus rend. Ezen a láncolaton belül viszont minden napok, hetek alatt végigszalad és mindenki teszi a dolgát. Kérdés, ellenkezés nincs, csak feltétlen engedelmesség.

Egy ilyen közegben elég néhány év és már mindenkinek természetes a dátum, senki nem emlékszik a váltásra.

Az elutasítóknak, tagadóknak azért fontos figyelembe venni, Illig munkájában két egymástól eredetileg igen távoli szálon futó tudományos kutatás ér össze. Ahogy a könyv bevezetőjében olvasható, egy kora középkori dokumentum-hamisításokkal foglalkozó kutatás melynek megállapításait, egy 1986-os történész konferencia publikálta, és egy az időszámítás történetének mentén folyó kutatás.

Az alapok tehát, az én olvasatomban nem önjelölt, kétes kutató(k) "biznice", hanem szakemberek, bizonyára a szakma, a tudomány által elfogadott szakemberek munkája.
Illig sem egyedül, magányos fantasztaként hord össze hetet-havat, hanem többed magával. Természetesen a szakértőként szereplő nevek nekem nem mondanak semmit, bár kétlem, hogy sarki zöldségesek lennének.

Az elfogadóknak pedig azt kell észre venni, hogy -más e témával foglalkozó fórumokon olvasva- van egyetlen, megdönthetetlenek látszó ellenérv a hipotézissel szemben. A csillagászat, az égi mechanizmusok, bolygó mozgások nem igazolják. Csillagászok szerint nem hiányzik az a 300 év. Pölö, "Claudius császár születésnapján i. sz. 45. augusztus 1-jén napfogyatkozás volt Rómából látható. Elég jól dokumentált a császári szülinappal való kapcsolata miatt. A mai számítások szerint ilyen napfogyatkozás ezelôtt 1957 évvel valóban volt, paraméterei megfelelnek az akkor megfigyeltnek. Ha igaz lenne a kamu 300 év, akkor Claudius császár nevezetes születésnapja ezelôtt 1657 évvel lett volna. Sajnos, ennek az idôpontnak a távoli környékén sincs olyan napfogyatkozás, amely megfelelne a feltételeknek."

A "nemszakértő", tehát én, most már jól meg van kavarodva !

Mercurius!
Ez a jégpáncélok évgyűrűi érv "azé" -szerintem- itt most nem jó. kb. 110 ezer évben plusz-minusz 300 olyan mint az orosz számoló gép, "nemoszt-nemszoroz". És csak azt támasztja alá, hogy ez előtt 1700 évvel is volt már jég Grönlandon.

Szóval Arvisura.

A Püski Kiadó Könyvesházában -kb. 2 éve- láttam és belelapoztam egy kétkötetes könyvbe. Az Arvisura-ba.

Meg nem vettem nehezen olvasható volta, ára és kicsit hihetetlen, mondhatom megdöbbentő témája miatt.
A mű egy kb. 5000 évet átfogó alkotás, a magyarok történetéről. A magyar törzsek sámánjainak -leszármazottaik állítólag ma is élnek közöttünk- magyar rovásírással rendszeresen írt feljegyzése.

Ezért bátorkodtam azt írni, hogy volt írásbeliség csak nem olyan "közszolgálati", hanem inkább hagyomány őrző és nem latin hanem magyar rovásírás.

Osztán néhány hete találkoztam vele a neten is.
Itt: http://arvisura.freeweb.hu

Az Arvisura különben nem támasztja alá Illig állítását.
Ezt lehet erről az időszakról olvasni:
"Atilla engedett vezérei akaratának és Budát meggyilkolták. Amikor az eldöntetlenül végződött catalaunumi csata után Atilla Éciusz római hadvezérrel Rómánál le akart számolni, és Honória császárlányt második feleségének akarta megszerezni, azok előle elmenekültek. Atillának be kellett érnie a germán Krimhildával, akinek küldöttsége a nászéjszakáján a győztes hadvezért megmérgezte. Utána fiai összevesztek Buda fiával Aladárral, mert Aladárnak kellett volna lenni a fővezérnek. Oldöklő csatájukban egymás seregeit majdnem elpusztították. Nagynénjük, Deédes aranyasszony azonban közbelépett és a Nagytanácson úgy döntöttek, hogy nyugat helyett inkább az Indus völgye felé fognak terjeszkedni. Aladár és Atilla nagyobb fiai ekkor elvonultak, csak Csaba királyfi maradt meg a Jászsíkságon Dunna fejedelemasszony birodalmában. I. Ilona fejedelemasszony a kalandozó népek tengerében szövetséget kötött Rómával és az uruki-mani kereszténység papjainak döntése alapján elismerte a római pápa vezetését. Így egyik hatalommal sem került összeütközésbe. II. Ilona ifjú fejedelem házasságot kötött Bajánnal, a segítségül érkező Avar Törzsszövetség uralkodójával és 300 évre az uruki-mani fejedelmi családjuk átvette a Jászsíkságon a hatalmat. Az érdeknélküli szeretet vallása azonban ellentétbe került a hódító római katolikus egyház akkori vezetőivel és Nagy Károly az Avar Birodalmat szétrobbantotta." 1093. oldal

Nézzétek, én őt -Pap Gábor- mint művészettörténészt ismertem. S nem nevezném kezdő sarlatánnak.
Leginkább ami megfogott az az "Angyali korona, szent csillag" könyve volt. (jogtörténeti -ez már közelebb van az alapdiplomámhoz- okokból olvasgattam mindenféléket a koronáról, elég régen) (Most láttam, hogy megtalálható ezen az oldalon is.)
Én úgy érzem elég fölkészült a témából.
Legalábbis hozzám képest fényévekre van.

Nyelvészként én egy -már nem emlékszem mikori, nem két napja- rádióbeszélgetésből ismerem, akkor a finnugor rokonság nyelvészeti tarthatatlanságáról volt szó. Ha jól tudom, ez a finnugor nyelvrokonság mostanában kicsikét kezd átértékelődni, repedezni a tudományos akadémia berkein belül is.

Amúgy értem, hogy mit kell értenem. De látjátok Ti is simán átugrotok az anomáliákon, hogy pl. a Képes Krónikánk igazolja a 300 éves csúszás viszont az "a mindegyik 1-re végződik" gúny tárgya lesz és ezt kiemeled.

És persze nem tudok veletek vitatkozni, mert mint mondtam volt nem vagyok képzett történész, régész. Engem csak érdekel a téma és megpróbálok tájékozódni, olvasni -s lehet így könnyen megvezettetek.Így benneteket is elolvaslak.
Azért nem szögezném le kerek perec, hogy nem volt az akkori Magyarországon írásbeliség (Varga Csaba Jel Jel Jel címû könyve), tény, hogy latinul nyugati szerzetesek jegyezték le a dolgokat.
Viszont mára tény az Arvisurák (melyek Mária Teréziáig "róják" a történelmet) léte is.
Persze a "bizánci és arab krónikák tömege is, és további ellenőrzési lehetőség".
Pap erről ezt írja:
„Ha én bizánci történetírást folyamatában nézem, akkor – Illig gyönyörűen kimutatja – egyszerűen kimaradt maga a történetírás is, nem csak a történelem, hanem az a Bizánc, aki majdnem minden, elnézést de „tetűelmozdulást” a császár sapkáján följegyez, egyszer a történetírás nem folytatódik. Emlékanyag semmi. Ez tényleg kínos, mert akármennyit datálnak későbbi időre a korábbról való emlékek közül, és akármennyit csúsztatnak vissza az időben, a közepe mindig üres marad. Márpedig ez egy nagyon jól adatolt birodalom. Mit találtak ki? Nem fogják kitalálni. Egyszerűen zseniális! A képrombolást. Van egy olyan irányzat a bizánci birodalom történetében, amikor a csúnya bizánci császárok betiltják a képeket, ezt nevezzük képrombolásnak, s ezzel ők nyertek egy másfél évszázadot gyakorlatilag. Már csak a peremeket kell kitölteni, ugyanis ez pontosan a kellős közepe ennek a 300 évnek, és itt nem kell keresnünk”
A képrombolásról hallottam, tanultam "töriórán" úgy 20 éve
Most akkor mit gondoljak?

A mesék, mondák, legendák pedig sokszor -ahhoz mindenképpen túl sokszor, hogy csak véletlen "hablatyolás" legyen- megdöbbentően bizonyosodnak be napjainkra amikor több tudományág (történész, régész, csillagász és mondjuk matematikus/fizikus) fog össze egy-egy rejtély megoldásáért. Gondoljunk itt az indiai mondákra, vagy a dogonok-ra.
De ez már erősen offtopic.

Azért a Pálos rendről írt -a tudomány által elfogadott- tények és a -nem elfogadható- mondák/regék a Pilist kicsit más világításba helyezik mint egy sima hegy tele fával.

Persze a kisugárzás meg DNS -én is úgy érzem- marhaság.

Nekem csak egy kicsit az zavaró, urak, hogy van valaki akinek számos könyve, publikációja, előadása fellelhető, melyekben utána nézhető források, hivatkozások szerepelnek. Velel szemben álltok Ti, viszont tőletek csak azt lehet hallani, hogy sarlatánság, idiótaság, nem túl bölcs és bolond aki csak egy kicsit belegondol, elgondolkodik. De legyen a Ti hitetek szerint.

De azon az oldalon olvasható, Pap Gábor (nyelvész és művészettörténész) által tartott előadás anyaga.

Őt azért -munkásságát töredékesen ismerve- nem nevezném dilettánsnak, provokátornak.
Ebből csak egy részletet kopiznék ide, akit érdekel és nem rögtön elutasít az úgy is elolvashatja.

Ime:
"Ráadásul olyat leír – most tényleg érdemes fogódzkodni – hogy az egész Illig elméletnek a kulcsa az a Magyar Krónikás hagyomány. Itt lehet vizsgáztatni – ez mit jelent? Ő egyetlen emlékünket vizsgál, a Képes Krónikát. (Országos Széchenyi Könyvtár)"

"A 895-ös Árpád féle Honfoglalás 300 évvel korábbra, 595-re kerül és ez azért döbbenetes, mert pontosan megegyezik az első avar honfoglalással. Ezt még annak idején Miskolcon úgy adtam elő, mint hogy milyen zseniális vagyok mert ki tudtam számítani. Ez egyébként aránylag egy egyszerű kivonási művelet. De azóta már megjelent. Ebben az előbb érintett tanulmányban már Weissgerber úr szépen veszi a logarlécet, számol, tologat ide-oda és gyönyörűen ugyanezeket az összefüggéseket kimutatja. Azt hogy a magyar Honfoglalás az pontosan egybeesik azzal, amit mi „avar honfoglalásnak” nevezünk. Ennek tényleg megvannak a régészeti bizonyítékai, megvannak a rávonatkozó írásos anyagok is, és feltűnően hasonlítanak az adatok arra, ami aztán később megint megismétlődik. Általában ez a 300 év úgy zajlik le, hogy az elején is van egy esemény, meg végén is van esemény és a kettő feltűnően emlékeztet egymásra. Olyan, mint az a bizonyos Ady vers, amit Karinthy úgy mondott, hogy: Maga megbolondult? Maga megbolondult? ..hogy mindent kétszer mond ..kétszer mond? Mert minden esemény kétszer szerepel és feltűnően azonos módon!
Ebben a tanulmányban ezt már pontosítja Weissgerber és méghozzá úgy, hogy a Képes Krónikát komolyan veszi. A Képes Krónikát mi állandóan emlegetjük, és soha nem vesszük komolyan. Ez számomra is döbbenetes volt, hogy egy német történésznek kell figyelmeztetni arra, hogy a Képes Krónikában teljesen hiteles az időrend, sőt, ez az egyetlen hiteles jelenleg az Európai eredeti időszámításra vonatkozóan. Pontról pontra kimutatja. Ez azt jelenti, hogy – tessék megint fogódzkodni – nem két Honfoglalás van, hanem három. Ő pontosan ismeri a László Gyula féle kettős Honfoglalást, pontosan tudja, mert nem is lehet nem tudni, hiszen a Krónikáink általában két ingressus-ról, két bejövetelről beszélnek. A Képes Krónika is. Van a primus ingressus, az első bejövetel és ez még a hunokra értendő. S van a secundus ingressus ez pedig az Árpádi Honfoglalás. Na most ő nagyon finom, egyenes idézetek segítségével lefolytatott bizonyítás során kimutatja, hogy a Képes Krónika három Honfoglalásról tud és a szövegekből, ahogyan ott van, tényleg ez derül ki. Ez szégyen és gyalázat, hogy ez bizony nekünk nem jutott az eszünkbe!"

"Az első, megmondja a Képes Krónika, egészen pontos időadatokat mond, amit mi így söprünk le az asztalról. Miért? Azért mert ugye 300 év, az ugye most közbe van iktatva. S akkor most ugye rájöttünk más miatt is jó ez a 300 év. Nemcsak arra jó, hogy ahol eddig nem volt ősi hősi múlt, azt most meg lehet írni ebben a 300 évben, hanem arra is jó, hogy ott, ahol viszont volt hősi ősi múlt, ott azt szét lehet nyomni és ezzel egy tényleges kontinuitást meg lehet szüntetni. Ezért nem tud összeérni Atilla Álmossal, mert a Krónikák egyfolytában öt generációról írnak. Leírja pontosan. Atilla fia Csaba volt, Csaba fia volt Ed, Ednek volt a fia Ügyek, Ügyeknek volt a fia Előd és Elődnek volt a fia Álmos. Öt generáció. Beszorozzuk az átlagos 30-al, akkor pontosan azt kapjuk meg, hogy meghal 453-ban Atilla és akkor 595-ben itt vannak Álmosék. De mert azt a 300 évet közbeékelték ezért egy ma magára valamit adó történész sehol a világon nem fogadhatja el a Krónikánkat hiteles beszámolónak. Miért? Azért mert túl rövid az idő. Érthető? Tehát, azt kell mondja az ember, hogy „zseniális” – ha egyáltalán gonoszságra lehet ilyet mondani. Úgy van megtervezve, hogy minimum két legyet üt egycsapásra. Egyszer csinál ott, ahol nem volt egy szakrális fejedelemséget… – ugyanis nem érik be ám kevéssel: „Nagy Károlyból” szentet csinálnak. Tudjuk, hogy ebben a 300 évben „Nagy Károly” már szent is lett és ezt a szentségét Barbarossa Frigyes meg is erősítette egy általa kreált ellenpápával. S volt fölszentelve is a tisztelt, éppen itt Ingelheimban. Még azt is elérte, hogy a tiszteletére fölszenteltek egy monostor templomot. Nem árt ha tudjuk, hogy egy ideig bizony „Nagy Károlyt” mint szentet próbálták bevezetni, aztán ez nem sikerült. Végül is miért, miért nem ezt részletezi Illig, de most nem tartozik ide. Ahol nem volt szakrális királyság és ennek megfelelő személy, ott csináltak, ahol meg volt ott ezt megszüntették. De ha valahol volt tényleg szakrális királyság az nálunk volt. Az tudottan szakrális volt. Anonymus még úgy írja le Álmost aki ennek a második megjelenése a történelemben, az első Atilla volt. S még úgy írja, hogy "Almus id est sanctus" – szó szerint idéztem, Álmos, azaz hogy Szent. Ő még az Álmos kifejezést ezzel magyarázza, hogy Szent. Nagyon lényeges dolog, nem mi találjuk ki ma, hogy szentként tisztelt személy volt Álmos. Egy olyan dinasztia indult útjára Álmossal, amelyik ez első tagjában – amelyik Atilla volt – egy egész világ számára meghatározó jelentőségű tényleges karizmatikus alakzat volt, és aki elindította konkrétan az Árpád-házat az Álmos volt nem Árpád, az pedig szent volt. Ezt történetesen Bakay Kornél nagyon jól látta – talán emlékszünk még rá – ezért is helyezte a Koronára, a szándékával nem volt baj és jól idézett Álmos tényleg szent volt, a maga korában így tiszteleték, más kérdés hogy a Koronához való kapcsolata abszolúte nem bizonyított feltételezés."

"1440-ben koranalopás történik, ugye tudjuk? A mai időszámítás szerint. Ez visszacsúszik 1140-re és itt valóban van a Képes Krónikában ábrázoláson Képes Krónika (121.oldal) egy korona menekítés. Viszik lóháton a Koronát, amivel eddig nem tudtunk mit kezdeni. Úgy látszik ezek az allergikus pontok úgy működnek, hogy a 300 év kihúzása után is megmaradnak jelzőértékként és ennek talán a legszebb példája a következő lesz. A magyar történelemnek a legnagyobb csapása, ami tényleg megsemmisítő jellegű volt az nem Trianon, nem is 1945, hanem 1541, amikor Buda elesett. Ehhez képest semmi az 1526-os Mohácsi vész, utána még két hadsereg érintetlenül maradt, még a harckészség megvolt, még minden megvolt. 1541 után elesett a központ, 3 részre szakadt az ország, végleg meghúzták ezeket a határokat – ezek már csak módosultak, de a 3 részre szakadtság egészen 1686-ig illetve valamivel későbbig fönnállt. 1541: Kaptunk rá jelzést előre vagy nem? 300 évet visszapörgetek és mit kapunk: 1241 – mi történt? Muhi csata, a tatárdúlás. Ha én ezekkel a 300 évekkel – és azért észrevettük nyilván mindegyik „1”-el végződik. Nem 1540, hanem 1541. Visszavetítek: 1241… Úgy látszik működik ez a 300-as rendszer."

Na, én azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt hozzáértőknek kicsit részlétesebben, szervezetten s mi több minden nemű politikai irányelv, világnézeti beállítódás mentesen tanulmányozni majd az eredményt publikálmi. Annyi mindenről bizonyosodott már be mára, hogy nem úgy van volt ahogy tanultuk, olvastuk.