Izrael Shamir:A leányzó és a szörnyeteg
Egy borzalmas szörnyeteg pusztít a városon, megöli annak védelmezõit, és arra készül, hogy felfalja a város lakóit. Ekkor azonban egy félénk hajadon jelenik meg elõtte. Maga a látvány, a nõi ártatlanság, a törékenység, a spirituális lét kifejezõje, az igaz ügy bizonyosságának ez a határozott megtestesülése elegendõ arra, hogy a szörnyeteget megfékezze. A szörnyeteg megszelídül, a leány derékkötõjét annak nyakára köti és elvezeti. Genovéva, és más nõi szentek gyönyörû legendája, az emberi örökség része, amely számos mûvészi szõttes és festmény tárgyát képezi.
A bátor és nemes lelkû hajadonok ma is jelen vannak közöttünk. Õk azok, akik megállították a az amerikai katonákat szállító vonatot, a vietnámi háború idején. Õk állították meg a szovjet tankokat Prágában 1968-ban, és Moszkvában 1991– ben. A francia, orosz, amerikai, és német tankosok tudták, hogy amikor egy nõ békés szándékkal kerül útjukba, akkor meg kell állni. Ez olyan alapvetõ élettani szabály, amelynek mindannyian engedelmeskedünk.
Rachel Corrie egy olyan szörnyeteggel került szembe, amely nem kegyelmezett meg neki. Ez a fiatal amerikai lány, az ISM (International Solidarity Movement, Nemezetközi Szolidaritási Mozgalom) aktivistája, törékeny testével egy cionista buldózert szándékozott megállítani, amely a palesztinok házait rombolta le. Nem feltételezhette, hogy a buldózer kezelõje képes lesz higgadtan a szemébe nézni, s a tíz tonnás acél szörnyeteggel eltiporni õt, majd s visszatolatava, ismét áthajtani a testén. Rövid életében, Rachelt semmi sem készíthette fel a cionista laboratóriumban életre keltett szörnyeteggel való találkozásra. Ez a szörnyeteg teljesen idegen és ellenséges minden emberi megnyilvánulás iránt. Halála elõtt, szüleinek ezt írta: „ sem az olvasás, sem a megannyi gyûlésezés, sem a hírek nem készíthettek fel arra amit itt tapasztalok. Aki nem látta az nem képzelheti el, hogy mit jelent az, hogy az emberek olyan házakban laknak, melyeknek falait tanklövedékek járták át. A megszálló hadsereg katonái a megfigyelõ tornyok magaslatáról állandóan figyelik a palesztin gyermekeket.
Igaz, hogy látta a palesztin gyermekek holttesteit. Látta az izraeli mesterlövészek golyói által kettéhasított koponyákat, de azt remélte, hogy másként lesz, ha az izraeli hadsereg, az Amerikai Egyesült Államok polgáraival kerül szembe. Tévedett. Hazájának elnöke arra készül, hogy az amerikai hadsereget Irak megsemmisítésére küldje, és ezzel Rachel gyilkosai jutnak elõnyhöz. Ezután õk lesznek élet és halál urai a közép keleten. Ha Bush, elnök az Egyesült Államok érdekeket képviselné, akkor most Rachel gyilkosának a kiadását követelné. A buldózer vezetõje nem kivétel. Akik az izraeli buldózerek golyóálló kilátója mögött ülnek, azok a cionizmus végsõ produktumai. A cionizmus kezdi idõszakában íródott sorok pontosan kifejezik a cionista mozgalom fajtisztasági jellegét: „Mi dam umi eza Nakim lanu geza” „Izzadságból és vérbõl, egy új gyõzedelmes és kegyetlen fajt hozunk létre.”- énekelték a cionisták. Rachel Corrie halálával beteljesedett az idõ. A „kegyetlen faj” többé nem puszta álmodozás, hanem geopolitikai valóság. Néhány hónappal ezelõtt egy zsidó buldózer kezelõ megosztotta a világgal Jenin lerombolásával kapcsolatos tapasztalatát:
„Nem kegyelmeztem meg senkinek. D-9. buldózerommal mindenkit legyalultam. Nagyon sok mindent lerombolta. Mindent meg akartam semmisíteni. A terepi rádiókészüléken keresztül kértem a feletteseimet, hogy adjanak engedélyt, hogy lentrõl felig mindent leromboljak. Mindent a földdel tegyek egyenlõvé. Amikor parancsot kaptam, hogy egy házat leromboljak, arra törekedtem, hogy ne csak egyet, de többet is leromboljak. Három napig csak romboltam a házakat. Az egész környéket. Minden házat is le akartam rombolni. Minél többet. Saját szemeimmel nem láttam, hogy a D-9.-es pengéje embereket is betemetett, vagy kettévágott- e, de, ha ez megtörtént volna, akkor sem törõdtem volna vele. Ha egy házat sikerült lerombolnom, még ha 40, vagy 50 embert be is temettem volna, nem számított. Ha valamit sajnálok, vagy megbántam, csak az, hogy nem romboltam le az egész tábort. A jenini küldetés nagyon sok megelégedést jelentett a számomra. Nagyon sokat. Senkinek sem volt ellenvéleménye. Ki merészelt volna szólni? Ha bárki, egy szót is mert volna ejteni, betemettem volna a D-9.-el.”
Rachel borzalmas halála bizonyságul szolgálhat az Egyesült Államoknak, hogy a közép keleten ma melyik ország jelenti a tényleges veszélyt. A gyilkosok nem csak buldózerekkel, de atomfegyverekkel is rendelkeznek. Ha Bush elnök tényleg meg akarja tisztítani a közép keletet a tömegpusztító fegyverektõl, rendelje el az amerikai hadsereg partraszállását Rafahban, ahol a világbéke tényleges veszélye fenyeget, és semmisítse meg Izrael tömegpusztító fegyvereit.
Angol nyelvû szöveg
Ramzy Baroud:
Nyugodj békében, Rachel Corrie
…Vasárnap, 2003. március 16. – án, a Gázától délre esõ Rafah menekülttáborban, az izraeli hadsereg buldózerje elgázolta, és a törmelék közé temette Rachel Corrie-t, egy kedves 23. éves amerikai béke aktivistát.
Rachel, Washingt állambeli, Olympia odaállt az izraeli buldózerek elé, hogy megakadályozza a palesztinok házainak lerombolását. Senki más, csak Rachel, és néhány barátjának volt bátorsága ahhoz, hogy ellenszegüljön az izraeli hadseregnek. Ennek a tragikus halálnak a keserû iróniája, hogy nem Rachelnek kellett volna Palesztinában helytállnia. Neki otthon, Amerikában, a vizsgáia kellett volna készülnie. Izrael buldózereit az Egyesült Nemzeteknek kellene leállítani, mert palesztin menekültek védelme az ENSZ kötelessége.
Rachel halála, az emberi áldozatkészség ragyogó példája. Ez a korai és tragikus halál, az Egyesült Nemzetek Szövetségének, a saját megbízatása iránti közömbösség következménye. Rachel nem a genfi egyezményre hivatkozott, amikor az izraeli buldózer elé állt, és nem valamelyik ENSZ határozatára gondolt mielõtt az izraeli buldózer keresztül hajtott rajta, és betemette, és kétszer áthajtott a testén, oda és vissza, annak ellenére, hogy a jelenlevõk rémülten kérték a buldózer kezelõjét, hogy álljon meg.
Rachel a saját testét helyezte a palesztin menekültek és a földgyalu közé. „Rachel egyedül volt a ház elõtt, amikor kiabáltunk, hogy a (buldózer) álljon meg,” jelentette ki a 28 éves Greg Schnabel, a chicagói Associate Press képviselõjének. „Rachel integetett a buldózernak, hogy álljon meg, majd ismét integetett. Azután elesett, a buldózer pedig csak haladt feléje. Mindannyian kiabáltunk: Állj meg, de az nem állt meg. Teljes hosszában áthaladt rajta, majd hátra felé menet ismét áthajtotta testén.”
Emlékszem egy interjúra, amelyet Um Jamal Al-Shalabi, jenini lakossal készítettem. Õ is megkísérelte megállítani a buldózert, de az nem állt meg, és ledöntötte a házat, amelyben annak béna kisgyermeke, Jamal volt. „Idõre dolgozunk” jelentette ki a buldózer vezetõje, aki a csoport többi tagjaival egész városnegyedeket döntött le, és sok esetben, úgy, hogy a lakók még a házakban voltak.
Annak ellenére, hogy ez ilyen tragikus, Izraelnek a megszállott területeken való magatartása mindenütt azonos. A közelmúltban egy izraeli orvlövész Jeninben lelõtte Ian Cook, ENSZ tisztviselõt, akinek a megbízatása az volt, hogy a palesztin menekülteket segítse. Izrael 2002. áprilisában megtámadta a jenini menekült tábort, és ott végtelen pusztításokat vitt végbe. Ian Cook megbízatása az volt, hogy a menekül tábor lakói életkörülményeinek a helyreállítását segítse.
Az izraeli hadsereg azt állította, hogy Ian Cooknak revolver volt a kezében, nem pedig telefon. Az izraeli hatóságok azonban nem adtak magyarázatot arra, hogy miért hagyták, hogy az ENSZ képviselõje a helyszínen elvérezzen, amíg annak palesztin munkatársai azon fáradoztak, hogy életét megmentsék. Vajon, hogyan fogja Izrael megokolni Rachel Halálát? Vajon Rachel törékeny alkata veszélyeztette-e az izraeli hadsereg biztonságát? Vagy, ez is csak egy „jóhiszemû tévedés volt? Amíg több mint 200,000 amerikai és majdnem 50,000 angol katona áll készenlétben Irak megtámadására, függetlenül attól, hogy ez a megszállás a nemzetközi jog alapján milyen minõsítést nyer, a magunkhoz hasonló emberek, egyetemisták, anyák, és apák, a világ minden részérõl elözönlik a palesztin megszállt területeket, hogy védelmet nyújtsanak a palesztin nép számára. Ugyanúgy, mint Rachel esetében, csak testükkel állhatnak ellen a mamut izraeli Merchava tankoknak és a D-9 buldózereknek. Fel vannak háborodva, mint mi is, az Egyesült Államok képmutatása miatt, valamint az
„elkötelezett felek” szószegése miatt, mert azok nem tarttják be azokat a határozatokat, amelyeket megszavaztak.
Egy hadsereg brutalitását semmi sem jellemzi, jobban mint az a tény képes halálra tiporni egy nõt, csak azért, mert az Rafhaban a házak lerombolása ellen tüntet, vagy meg akar menteni egy béna gyermeket Jeninben. Ezzel szemben azonban felemelõ az emberek bátorsága, a kegyetlenséggel szemben. Nem csak a palesztinoké, hanem azoké is, akik a szó szoros értelmében életüket kockáztatják egy nép érdekében, amelyrõl a nemzetközi közösség megfeledkezett, amelynek léte nem számít, és akiknak esetében a memzetközi törvények betartása felesleges.
Bocsáss meg nekünk Rachel, hogy ilyen kegyetlen halállal fejezted be életed. Utolsó sikoltásaid megrepesztették szívemet, és nem csak az enyémet. De, nem csak a buldózer vezetõjére haragszom, aki különben háborús bûnösnek minõsül. Az amerikai kormány a felelõs, amely folyamatosan ellátja Izraelt a gyilkos fegyverekkel és politikai védelmet nyújt a te gyilkosaidnak és ezer és ezer ártatlan áldozat gyilkosai számára.
Ezen a napon, egyek vagyunk veled Rachel, és a te emlékednek adózunk, mert életedet áldoztad az emberi tisztességért és igazságért. Nyugodj békében.
CounterPunch, 2003. március 17.
Israel Shamir néhány írásának magyar fordítása megtalálható a szerzõ honlapján.
Ramzy Baroud a PalestineChronicle.com fõszerkesztõje, és a 2000. – ben elkövetett Jenin elleni izraeli támadást dokumentáló antológia szerkesztõje (Searching Jenin: Eyewitness Accounts of the Israeli Invasion 2002.)
Epilógus
A szemtanúk szerint, a buldózer készakarva hajtott Rachel felé. Elõször betemette törmelékkel és homokkal , majd kétszer keresztül hajtott rajta, oda és vissza. Rachel kezei és lábai el voltak törve és koponyája összeroppant.
Joseph Smith, egy Missouri álambeli egyetemista szerint, Rachel barátai és munkatársai néhány nap mulva megemlékezést tartottak Rachel halálának emlékére. Egy csokor szekfût szándékoztak elhelyezni, és egy fát akartak elültetni a színhelyen. "Ekkor azonban megjelent a helyszínem egy izraeli gépesített alakulat és könnyfakasztó gázzal, és riasztó bombákkal támadt a csoportra.” A mindegy száz tagú csopornak, a helyszínen maradt tagjait késõbb az izraeli hadsereg egy másik gépesített osztaga igyekezett eloszlatni. Ebben az osztagban jelen volt ugyanaz a buldózer is, amely Rachelt halálra gázolta.
Nyugodj, békében, Rachel Corrie.
Socialist Worker; March 23, 2003
Simándi Ágnes:
ma ugyanúgy
ma ugyanúgy lehetne
béke. rózsák a dérben
üveggé fagyva: szótlan
reggel virrad élõre,
reszketõre. se kérdés
se válasz nem hangzik el
az írástudók szégyenére,
mert ma ugyanúgy
lehetne csillagos nyári ég
az ezeregyéjszaka
küszöbén
visszaforduló suhancok
mosolyában. ma
ugyanúgy lehetne béke
de füzérek örömén
a mosolyok árnya zuhan
s buldózerek temetnek
élo, emberi testeket.
józan részegek számítják ki
az orkán utáni csendet.
a kozmosz közönyét
2003. márc. 19.
