gondola Fórum
Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció

Téma: A Külügyminisztérium akarja finanszírozni az MSZP EU-s kampányát???
Rogerius
2003. december 13. 04:34 | Sorszám: 13
-idézet a pályázati kiírásból-

... és tudatosítani az Európai Közösség [b]értékeit*, hogy elősegítsük az egyesült Európa gondolatával való szellemi és érzelmi azonosulást.[/b]

*-mondjatok néhányat!(csak érdekekről vannak ismreteim)

Amúgy a pályázat "tutti"extra buli valakiknek!


Téma: A főcenzor kirohanásai.
Rogerius
2003. december 29. 23:24 | Sorszám: 12
>>A baj csak az, hogy a politikai ellenfelek csak törlik magukról a sarat és nem kérdezik meg az elvtársnőt, hogy elment az esze talán?

Szerinted ez kérdés lehet,mert egy józan-ép eszü ember ezt a kérdést fel se teszi, ugyanis ez már Veér dr. nehéz esetei közé kéne tartózzon.


Téma: Az egyetlen biztos pont Medgyessy programjában: IDÉN IS KUBA!
Rogerius
2003. december 18. 07:28 | Sorszám: 43
Egy magánember
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. december 18. 7:00


Szerető Szabolcs


-részlet
___________________
Egy sikert sikerre halmozó miniszterelnök sem teheti meg, hogy odavesse a választóknak: ott telelek, ahol akarok, semmi közötök hozzá. Biztos vagyok abban, hogy ezt tanácsadói vagy a kormánypártok vezetői ugyanígy látják. Furcsa, de mintha egyenesen kihívná a sorsot maga ellen, amikor nem túl népszerű kormánydöntések után ilyen módon provokálja a polgárokat.

Meglehet, nem is annyira a politika, hanem (magán)emberi indulata mozgatja Medgyessyt. Dúsgazdag bankárként nyilván hozzászokott az eltelt évtizedekben, hogy családjával, barátaival, üzlettársaival luxuskörülmények között pihenjen a világ egzotikus tájain, évente akár többször is. Korábban ez a kutyát sem érdekelte. Megértem, ha nosztalgiát érez a régi idők iránt, s miniszterelnökként is ragaszkodna (magán)vagyona zavartalan élvezetéhez. Hawaii, a Kajmán- vagy Maldív-szigetek, esetleg mégis Kuba? Ezt nem köti (banán)köztársasága jóléti álmaitól megfosztott polgárainak orrára a „nemzeti közép”* kormányának miniszterelnöke. Bármelyik turistaparadicsomot választotta relaxáció vagy magánbiznisze intézése céljából, nem lehet nyugodt; megismétlődhet a tavalyi lelepleződés.

Ha nem vigyáz, közben a szocialistákban megérik a felismerés: az ő érdekük is, hogy Medgyessy megint csak magánember legyen.
________________

-* nemzeti röhej


Téma: Medgyessy a Keresztapa
Rogerius
2003. október 01. 04:37 | Sorszám: 14
>>...vajon 2006-ban is ő lesz-e a baloldal miniszterelnök-jelöltje, magabiztosan közölte: semmi sem szól az ellen, hogy ismét induljon.

Semmi sem?

És vajon senki sem? Mit szól majd ehez pl. Jánosi és a hozzá hasonloan gondolkozók?


Téma: Megmondtuk elore :(
Rogerius
2003. június 05. 03:58 | Sorszám: 2
94-ben nyolc honapig nem csináltak semmit aztán jött a
CSOMAG.
Most egy évig nem csináltak semmit és jött az első csomag
-vagyis csináltak:média segitségel eladták a semmit.
És még következnek kis csomagok,ha EZEK maradnak!!

Téma: Mao ce-Gábor
Rogerius
2003. június 25. 14:02 | Sorszám: 11
Hadd legyen,ha nem ismerik a saját zászlójukat.Ez legyen
az ők bánata.
Rogerius
2003. június 25. 13:19 | Sorszám: 9
Kedves mpd!
Nem tartozik témához,mégis leirom a zászló apropóján.
("Bukarest?Nem hinném,bár zászló")
Történt/történik úgyanis,hogy épül egy kis telephely
Erdélyben egy vegyes vállalkozásban(a térséget érthető
okokból nem nevezném meg)és induláskor kitűztem a Bp.-i
meg a magyar zászlót.Mai napig senki nem vette észre a
csalást(a szinek es elhelyezkedésük más a ro.zászlón).

Téma: Grespik László kérdése.
Rogerius
2003. november 30. 07:34 | Sorszám: 51
T.karmincza!

Ez nem is szemantikai vita tárgya.Rosszul érttelmezted.

A biróhoz intézett kérdését nem azért tette fel mert egyet
ért a vádírattal!

A sziriuszi ügyvéd "csavarodottságának" megálapítását bittuk inkább egy szakorvosra.

ui.
a szakmai tudásodban nincs okom kételkedni,nem is ez volt a beírásom lényege.
üdv.

Rogerius
2003. november 30. 05:09 | Sorszám: 49
>>...Grespik szerint azért volt szükség, mert az ügyészség vádindítványa kizárólag durván zsidóellenes szövegeket idéz, ezért kellett meggyõzõdnie a bírói elfogulatlanságról."

Atyavilág...,nem a VÉDŐ szerint, az ügyészség vádindítványa szerint!!

(ha jól tudom te fordítasz történelmi anyagokat és tolmácsolsz is...,ott is ilyen "pontos" vagy?)


Téma: Behányt a részeges miépes... :))))
Rogerius
2003. december 30. 18:13 | Sorszám: 91
Én is o...nék! Már azt sem tudok - nem érnek annyit se!!
Rogerius
2003. december 30. 15:11 | Sorszám: 54
Minnnyát behányok, hogy az oldal cím igazolva legyen*Búék*
Rogerius
2003. december 30. 01:04 | Sorszám: 23
Óhhh,ne tessék mismásolni, nagyon is érted mire céloztam!

Most felhozok a pincéből egy palack >>Plébánost<< és pezsgő helyett ezt a nemes bórt koccintom(juk) majd
MINDANNYIUNK* EGÉSZSÉGÉRE!!!Nemesbeszéd.

[b]Res, non verba.(Larousse)

*-Gondolázók

Rogerius
2003. december 30. 00:24 | Sorszám: 20
Nem kérdőjeleztem meg "értékes" értesülésedet.Kérlek ne csak olvass,...
Rogerius
2003. december 30. 00:16 | Sorszám: 19
Üdv. a gondola fórumon, Isten hozott!
A "szesz" nélkül is a gondolatk ott lapulnak és mi itt többnyire ki is mondjuk!

Erdélyország-csudaszép szó!(jó(zan) ésszel is)

Üdv.

Rogerius
2003. december 29. 23:06 | Sorszám: 4
Ne mentegesd, teljesen mindegy a pártállása. Ha igaz amit karmincza leírt akkor mint ember :-"leszerepelt"

Temesvár még állitólag Európa lenne.Az a bizonyos "úr" ha
Krajovában(Craiova)hányja össze magát és másokat akkor ez nem egy szenzáció(ott ez mindennapos balkáni állapot).

De itt nem is a hányás a lényeg,-nem ezért lett topik cím ez-a miépen van hangsúly a cicus(ka) tálalásában.

Rogerius
2003. december 29. 21:29 | Sorszám: 2
Felis trans mare vectus vocem non mutat...

A macska nem változtatja meg a hangját akkor sem,...ha...

ne credito.


Téma: Joggal röhög a baloldal... ĐĐĐĐĐĐ
Rogerius
2003. augusztus 15. 11:05 | Sorszám: 170
A fenébe,olyant irtál,hogy elrontottam!

.. aki itthon szokatlanul széels látókörrel, és tiszteletreméltó politikai bölcsességgel rendelkezik.

A józan ész megáll!Ha régi házban laksz,szaladj ki hamar
mert rád szakad a plafon!

Még szerencse,hogy nem ittam semmit!

Rogerius
2003. augusztus 15. 11:02 | Sorszám: 168
[i].. aki itthon szokatlanul széels látókörrel, és tiszteletreméltó politikai bölcsességgel rendelkezik.[/b]

A józan ész megáll!Ha régi házban laksz,szaladj ki hamar
mert rád szakad a plafon!

Még szerencse,hogy nem ittam semmit!

Rogerius
2003. augusztus 15. 10:01 | Sorszám: 160
Horn Gyula nekem jobban megfelel, mint Áder vagy Rogán.

Tök részegen,vagy pufajkába? Vagy mindegy!?

Rogerius
2003. augusztus 14. 08:17 | Sorszám: 20
>>A női megérzés a logika teljes hiányának árnyaltabb megfogalmazása<<

Téma: Veszteségkalkulátor
Rogerius
2003. december 13. 04:00 | Sorszám: 0
Teccetek volna... matamatika órát csinálni/tartani.....a nyugdíjasoknak!!

Volt rá elég idő!!- 4 év.
(ébredezik csipkerózsikaálmából a fidesz?,ideje lenne!!)

Vélemény ?


Téma: "a kormány baklövéseivel egyenes arányban egyre hülyébbnek kell maradnia a baloldalin
Rogerius
2003. július 23. 11:41 | Sorszám: 23
Az áldozathozatalnak legalább lenne értelme!

A rablóbanda eltünése,bizony nem lenne hiábavaló áldozat!!


Téma: "..Magyarország házának fala"
Rogerius
2003. október 19. 06:31 | Sorszám: 3
off
Ha fél percet késel, már itt volt amire a topikcím hivatkozik.
Mert nem az általad idézettekre fordult kettőt a gyomrom.
Rogerius
2003. október 19. 06:19 | Sorszám: 1
Erre érkezett egy olyan primitiv "válasz" hogy annak tartalmától joérzesü embernek -legyen az bármelyik oldalon - felfordul a gyomra!!
_________________

"Az a fal, amit Orbán úr bontani szeretne, az Magyarország házának fala"

Reagálás Orbán Viktor az egri várvédők diadalának évfordulóján rendezett ünnepségen elhangzott beszédére

Az emberek - ha úgy tetszik: polgárok - tudják, az a fal, amit Orbán úr bontani szeretne, az Magyarország házának fala. A nép tudja ezt, és azt üzeni, hogy puszta hatalmi ambícióból, egyes politikusok sértettsége és nagy falbontási nekibuzdulása miatt nem akar hajléktalanná válni. Mert a magyar választók ismerik Orbán urat, tudják, mit mond ellenzékben, és mit tesz kormányon.

Ma, hatalom nélkül még nemzetet akar összefogni, míg korábban úgy vélekedett, a parlament működik ellenzék nélkül is.

Most a magyar családokon esik meg a szíve, míg kormányfőként eszébe sem jutott emelni a családi pótlékot.

Ma a nyugdíjasokért emel szót, míg miniszterelnöksége alatt megrövidítette jogos járandóságukat.

Egerben az egri hősökre emlékezve - a bérből és fizetésből élőkért aggódik, de mégis a szocialisták kellettek ahhoz, hogy közel 700 ezer embernek orvosok, ápolók, szociális munkások, pedagógusok, népművelők, könyvtárosok - bére emelkedjen 50 százalékkal.

Hatalmon pártja második embere még kötelet ajánlott a másként gondolkodó többségnek a panelproliknak ma Orbán úr már a lenézett tömegek szavazataiért prédikál.

Orbán Viktor téved, ha azt hiszi, hogy mindezt az emberek elfelejtették!

De ezt a politikusi típust sajnos már nem csak idehaza ismerik, hanem külföldön is. Ők azok, akik a Magyar Köztársaságot nemzetközi szervezetek előtt befeketítik és elítéltetik.

A Fidesz elnökének hasonlatával élve, a történelmi hűség kedvéért kívánom megjegyezni, hogy Dobó István egri várkapitány a falak fennállásáért harcolt, hiszen az jelentette akkor a Magyarországot. Az ellenség, a törökök pedig a falak leomlásáért küzdöttek, hiszen elakarták foglalni az országot. Végül a magyarok győztek. Budapest, 2003. október 17.

Nyakó István

az MSZP szóvivője

-Vélemény??

Rogerius
2003. október 19. 06:08 | Sorszám: 0
Orbán Viktor mondott egy pozitiv kicsengésü beszédet melyet aki hallotta/értette és megértette.
_______________________________


Csak akkor lehetünk sikeresek, ha le tudjuk gyűrni a széthúzás, a megosztás és a széjjelhordás szellemét - mondta Orbán Viktor.
2003.10.18 07:12 MTI+OS

"Egyre többen át tudnak majd jönni közénk"

Olyan esztendők várnak ránk, amikor összefogás nélkül nem tudjuk hazánk minden polgárát a változások nyertesévé tenni - hangsúlyozta Orbán Viktor pénteken Egerben, az egri várvédők diadalának évfordulóján rendezett ünnepségen.

"Hazánk ma ismét súlyos gondoktól senyved, ma ismét lefelé csúszik a lejtőn" - mondta a Fidesz elnöke az egri és heves megyei polgári köröket tömörítő Egri Végvár Egyesület által rendezett ünnepségen.

Feltette a kérdést: "Miért kellene a közös gondoktól gyötört, a nehezedő megélhetés, munkahelyük elvesztése, vagy gyermekeik jövője miatt egyformán aggódó embereknek egymással szemben állniuk ahelyett, hogy közös erővel próbálnák megállítani hazánk süllyedését, amelyet a tehetetlenség, a határozatlanság és a hozzá nem értés idézett elő?"

A volt miniszterelnök úgy vélekedett, hogy olyan idők járják, amikor összekuszálódik minden, ami eddig rendben volt és veszélybe kerül az is, ami előtte biztosnak látszott.

Csak akkor lehetünk sikeresek, ha le tudjuk gyűrni a széthúzás, a megosztás és a széjjelhordás szellemét - mondta a politikus.

"Összefogás nélkül nem tudjuk megvédeni a magyar termőföldet, a magyar gazdákat, nem tudunk munkát adni a dolgozni akaróknak és nem tudunk segíteni az egyre nehezebb helyzetbe jutó családoknak" - szögezte le.

Szavai szerint összefogás nélkül nem tudjuk megvédeni a határon túl élő magyarokat sem, akiknek Romániában újra és újra megsértik az emberi jogait.

Lassan felismerjük, hogy a megosztás, az uszítás, a megtévesztés és az ígérgetés erői által közénk emelt magas falak lebonthatóak, egyre alacsonyabbak, vékonyabbak és már-már átbeszélhetünk felettük - fogalmazott.

Orbán Viktor hangot adott azon véleményének: "itt az ideje, hogy megszólítsuk azokat, akiket fallal próbálnak elválasztani tőlünk." Hozzáfűzte: hamarosan eljön az idő, amikor a térdig érő falon "egyre többen át tudnak majd jönni közénk".

"Akkor nem csak ahhoz leszünk elegen, hogy a falat lebontsuk, hanem hogy hosszú évekre szóló közös célokat tűzzünk ki - mondta Orbán Viktor.

A volt miniszterelnök és hallgatósága ezután az egri várba vonult, ahol megkoszorúzta Dobó Istvánnak, az ostromlott vár egykori kapitányának a szarkofágját, és az egri hősök nevét megörökítő emléktáblát.

Az koszorúzást követően a Fidesz gazdatagozatának rendezésében "Minden idők legnagyobb magyarja: a Paraszt" címmel gálaműsort tartottak az egri városi sportcsarnokban, a nehéz helyzetbe jutott agrárgazdálkodók megsegítésére.


Téma: Terjesszük
Rogerius
2003. június 18. 12:48 | Sorszám: 383
Most is ott van még de jó,hogy ide is feltettétek!
Gratulálok, evia -Csíkszeredából
Rogerius
2003. május 29. 12:43 | Sorszám: 367
bocs.folyt....gesztusokat gyakorló ,hajlongó külpolitikusokkal
kösz,via
Rogerius
2003. május 29. 12:34 | Sorszám: 366
T.iszalag!Igen be lehet,mert a két emlitett országnak
olyan külpolitikusai vannak akik saját nemzeti érdekeiket
tartják elsődlegesnek nem pedig másokét.Ezért,ha kell
lehazudják a csillagot is az égről(nem kis neptunos rmdsz segitséggel),olyan törv.hoznak
ami megfelel az Eu-nak,csak éppen nem hajtják végre.stb.
Mindent megetetnek mindenkivel,az erdélyi magyarság
helyzete szinte változatlan és majd igy fogunk belépni,
ott pedig már a még nagyobb katyvaszban nem a magyar
nemzet a gondjuk,főleg ilyen koccintgatós ,állandoan
elvtelen gesztusokkal hajlongó kől

Téma: Kegyelet(sértés) !?
Rogerius
2003. december 01. 03:24 | Sorszám: 2
Kedves Tiborc!

>>A tömegek követték el a hibát.
Nem követelték, és a politikus nem tehet a tömegek óhaja ellen.<<

-A "tömegek" hatalomra juttaták az első szabad választásokon.

>>Nevezzem a tömegeket bűnbandának?<<
(különös "csavar" :confused

Ne nevezd, nem nevezheted!
(a választó a szavazatával a rendszerváltásra/változtatásra adott felhatamazást,és a beigért "nagytakarításra")

-Én a most regnáló erkölcsi toprongyokat- az "elitet" nevezem bűnbandának.

>>Mindannyian tettestársai vagyunk,... <<

-Ez nem igaz.Tettestársak csak azok lehetnek akiknek a hatalom a kezükben volt.A jogalapot pedig lehetett volna alkotni, máshol ezt megtették (csehek pl)


>>Beszűkítették mozgásterét?
Igen.<<

A nyilvánosság előtt elmondta/mondták?
Nem.
Paktumot kötött/kötöttek.

Üdv.

Rogerius
2003. november 26. 08:06 | Sorszám: 0
+++++++++++++++++++++++++

Előrebocsájtom,hogy tisztelője vagyok
Antall József néhai miniszterelnökünknek.

Közeledik halálának tizedik évfordulója és a Magyar Nemzet újságírója méltán emlékezik ezen cikk apropóján is melynek témája nem(csak) a méltatás.

Szándékom ellenére kegyeletsértéstkövetek-e el ha megfogalmazódik bennem - az alábbi cikk olvasása után - a következő kérdés?:

Nagy hibát/bűnt követett el Antall József amikor nem tett semmit - a "rendszerváltoztatás" után - azért, hogy ez a ma regnáló gátlástalan bünbanda soha ne térhessen vissza a hatalomba ??

+++++++++++++++++++++++++++++++++

Kegyeletsértés
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. november 26. 7:00


Ugró Miklós
Az MSZP valami beteges kényszert érez arra, hogy jobboldali, konzervatív, keresztény, nemzeti pártokkal közösen ünnepeljen, emlékezzék, koszorúzzon. Miként az MSZP jogelődjében is volt valami kóros késztetés a fent említett pártok, politikai csoportok, értékrendek híveinek kiirtására, eltiprására, megsemmisítésére.

Népboldogító ámokfutásuk lesújtó következménye, hogy ma fölös számban vannak, akikről megemlékezhetünk, akiket gyászolhatunk, megkoszorúzhatunk. Az MSZP – átmenetileg, pillanatnyilag? – visszafogottabb, mint jogelődje volt, a rendszerváltozás óta a szocialisták beérik politikai ellenfeleik gyalázásával, rágalmazásával, s ha lehetőségük adódik rá, megalázásával. Közben árokbetemetésről, közös múltról, nemzeti összefogásról szónokolnak, mintha az MSZP alakuló kongresszusával kezdődne a legeslegújabb kori történelem.

Borítsunk fátylat a múltra, emlékezzék, ünnepeljen együtt a tettes és az áldozat, mert az, szerintük, béketeremtő és roppant felemelő aktus. Furcsamód, amikor az ország kifosztásáról van szó, akkor nem invitálják az ellenzéket, nem akarnak közösködni, csak utólag, a felelősséget osztanák meg vele.

A balhét együtt vinnék el, a zsákmányt egyedül. Koszorúzzuk együtt a magyar szabadság hőseit, az ’56-os mártírokat, a jobboldali, konzervatív, keresztény, nemzeti gondolat nagyjait, mindazokat, akiket eddig megtagadtak, bitóra juttattak, semmibe vettek, meghazudtoltak, és akiknek vérén kövérre hizlalták magukat. (Elődpártjuk baloldali áldozatait lassan a saját mártírjaikként ünneplik.)

Közeleg Antall József halálának tizedik évfordulója. Lendvai Ildikó felszólította az Antall József halála után hivatalba lépett miniszterelnököket, hogy közösen koszorúzzák meg a néhai kormányfő síremlékét. Megható javaslat lenne, ha olyan politikus vetné fel, aki tiszteletben tartja az antalli életművet. Az MSZP részéről ez az ötlet finoman szólván szerepzavart jelez, nyíltan fogalmazva pedig nem más, mint cinikus kegyeletsértés.
Antall Józsefet sokféle vád érte és éri, a jobboldal részéről is.

Ám ellenfelei is elismerik, elévülhetetlen érdeme, hogy negyvenöt évnyi kommunista diktatúra után a hatalmi ágak szétválasztásával, a demokratikus intézmények kiépítésével lehetővé tette a mindenkori hatalom folyamatos kontrollját, megteremtette a demokratikus közélet feltételeit. Antall Józsefet, amíg élt, az MSZP elmondta mindennek. Antiszemitának, szociálisan érzéketlennek, az „úri Magyarország” feltámasztójának, diktátorhajlamúnak, reakciósnak, a nép ellenségének.

A szocialisták Antall Józseftől féltették az „éppen csak bimbódzó” demokráciát. A gyászos emlékű „Demokratikus” Charta gátlástalanul rágalmazta és szidalmazta őt, még Ron Werber tanácsai sem kellettek hozzá.

Fogadjuk el, hogy a szocialisták akkoriban rosszul ítélték meg a helyzetet, Antall politikáját és személyét; egyszerűen tévedtek. Emberi dolog, különben is, a szocialisták 150 éve folyamatosan és rendszeresen tévednek, viszont állandóan revideálják nézeteiket. (Hullahegyek, nyomor, kilátástalanság szegélyezik megváltó útjukat.)

Ám nem lehet szimpla tévedésként értékelni, hogy Antall Józsefet nemcsak életében gyűlölték, de beletaposnak életművébe is. Dühödten támadják a demokratikus intézményrendszert, korlátoznák az alapvető szabadságjogokat, megszüntetnék az ellenzék hatalmat ellenőrző jogosítványait. Most egy közösen lerakott, hervadt koszorúval szeretnék legalizálni eme törekvéseiket. Ha sikerülne nekik, még halotti tort is tartanának Antall József emlékére.

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=186379&rvt=114


Téma: Az antalli ökörség
Rogerius
2003. október 16. 08:40 | Sorszám: 19
Ebben a pár mondatban hatszor irtad le, hogy "volna"

Nem akarom elhinni,hogy tölünk már csak a feltételes módra "futtya".

Igenis még lehet menteni a menthetőt és a kistakaritásra is van lehetőség !

Akarat és elhatározás kérdése. Vagy már ezeknek is hiján vagyunk?!

Rogerius
2003. október 15. 04:23 | Sorszám: 7
-jól van a cím
-elhíresült

(elnézést)

Rogerius
2003. október 15. 04:20 | Sorszám: 6
>>Hát nem elcsesztem a címet?<<

off
Nyugodj meg, jól van cím igy!(ha véletlen volt akkor is, ha meg nem,-méginkább)
on

Az ehíresült antalli mondás hogy "tetszettek volna forradalmat csináli" helyett jobban állnánk ha "tetszettek volna nagytakarítást csinálni!"
Sajnos az az érzésem, hogy ma már kicsit elkésett a nagytakarítás.(eladva ami eladható volt)


Téma: fogódzó
Rogerius
2003. december 13. 06:17 | Sorszám: 23
Elszánt (is)vagyok!
(egggyetlen cél érdekébe!);Ö
Rogerius
2003. december 13. 06:01 | Sorszám: 21
... a dec 5.-i levelem megérkezett?
Rogerius
2003. december 13. 05:58 | Sorszám: 20
Az nekem is van Herr Ritter!

Csak az optimizmusom fogyatkozik....

Rogerius
2003. december 13. 04:44 | Sorszám: 18
irigylem
Rogerius
2003. december 13. 04:43 | Sorszám: 17
Her Ritter az OPTIMISTA!

-Irgylem Önt.


Téma: Pimaszságok, hazugságok, képtelenségek
Rogerius
2003. december 10. 04:37 | Sorszám: 16
Az oldal címének pótlásához egy blődség

Glatz Ferenc blődségeiből
Olvastam valamelyik RMDSZ-lapban, hogy ez a mindenféle akadémiai kitüntetésekkel teleaggatott Kádár-kori történész Nagyváradon jártában elsütötte magát, és azt mondta: "Erdély az erdélyieké".

Teljes cikk: http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/


Téma: A kormány napjai meg vannak számlálva !
Rogerius
2003. szeptember 25. 02:55 | Sorszám: 71
Te jó ég, 925 nap 18 óra 12 perc!

Szij,nem volt ez az óra elromolva a mióta utóljára láttam?

Na mindegy, azt a 25 napot már kibírjuk gugolva is!


Téma: Bayer Zsoltot kitiltották Romániából
Rogerius
2004. március 01. 08:48 | Sorszám: 62
A koccintás szelleme
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2004. március 1. 7:00


Lukács Csaba
Visszajöttek a hetvenes-nyolcvanas évek: a Magyar Nemzet főmunkatársát kitiltották Romániából. Lapunk publicistája péntekről szombatra virradóan érkezett az Ártánd–Bors határátkelőhöz, ahol a román oldalon félórányi várakozás után közölték vele a határőrök, hogy nem léphet be az országba. Az udvarias, de határozott tisztek nem közölték a tiltás okát, szerintük a döntést Bukarestben hozták, és vagy ott, vagy a budapesti román nagykövetségen kell érdeklődni a miértről.

Bayer Zsolt egy szovátai konferenciára igyekezett, ahol a székelyföldi autonómia volt terítéken. A rendezvény szervezőit nem akadályozta meg a kényszerű távolmaradás abban, hogy meghallgassák véleményét a kérdésről: kihangosított telefon segítségével szót adtak az anyaországi újságírónak. Budapesten időközben kiderült, hogy a Külügyminisztériumnak (a szóvivő szerint) semmi köze sem Bayer Zsolthoz, sem ahhoz, hogy Bayer Zsolt éjszaka mit csinál, így nem várható hivatalos magyarázatkérés, netán tiltakozás a magyar kormány részéről. Fontos megjegyezni azt is, hogy az ismert író nem követett el bűncselekményt Romániában, és a kitiltásáról őt nem értesítették.

A külügytől az utóbbi időben megszokhattuk, hogy semmi közük ahhoz, ami a magyar nemzeti érdek. De a székely mondás szerint ha a problémákat nem is tudjuk megoldani, legalább tartsuk észben őket: azért mégiscsak felháborító, hogy egy ismert magyar állampolgár elleni hatósági visszaéléshez nincs köze a magyar diplomáciának. Igaz, az Irakban lelőtt magyar fiatalember esetében is az volt az első reakciója a külügyi államtitkárnak, hogy az amerikaiaknak volt igazuk. A jelenlegi magyar diplomáciával kapcsolatos illúzióink a Kempinski Hotelben 2002. december 1-jén megtörtént koccintással foszlottak végérvényesen szét, de attól még fájnak a menetrendszerűen érkező pofonok és kudarcok.

Bayer Zsolt esete elgondolkodtató a jövőre nézve. Azokra az időkre emlékeztet, amikor egy hátizsákba rejtett Bibliáért, István, a király-kazettáért vagy történelemkönyvért leparancsolták a magyar turistákat a vonatról. Diktatúrába ez még belefért, de NATO-tagállamtól vagy az unióhoz az elképzelések szerint három év múlva csatlakozó országtól nehezen fogadható el. Arra pedig gondolni sem merek, hogy mindez apró szívesség lenne, amelyet a bukaresti hatalom tett a parlamentben őt kívülről támogató RMDSZ kérésére. Bayert ugyanis szeretik Erdélyben* – legutóbb a Magyar Polgári Szövetség alakuló kongresszusán, Székelyudvarhelyen követelte ki a tömeg, hogy kapjon ő is szót a pulpituson. Az MPSZ az RMDSZ ellenében indul a júniusi helyhatósági választásokon, és az egyre jobban balra tolódó Markó-féle politikai alakulatot nagyon zavarja a jobboldali magyar közéleti személyiségek iránti erdélyi szimpátia. A kitiltás komoly segítség a kampányban, mert Markóék csak adóforintokat kaphatnak Budapesttől, személyes jelenléttel való támogatást annál kevésbé. Mióta Kovács Lászlót kifütyülték Marosvásárhelyen, a nagy ritkán Erdélybe látogató szocialista és liberális politikusokat óvják a tömegrendezvényektől, a pártirodákba, különtermekbe szervezett eseményekre csak meghívóval lehet belépni. És attól sem kell tartani, hogy az RMDSZ-kampány részeként Erdélybe induló Lagzi Lajcsiknak és Heti hetes-sztároknak vissza kellene fordulniuk a román–magyar határtól, rájuk ugyanis vonatkozik a magyar külügy illetékessége.

Lapunk mindent megtesz annak érdekében, hogy az alapvető emberi jogokat és a sajtószabadságot is semmibe vevő esetnek legyenek nemzetközi következményei. Bízunk benne, hogy e küzdelemben nem maradunk egyedül.

_________

*-szeretik és tisztelik a kiállásáért! Na persze nem Markóék!

Rogerius
2004. február 29. 09:33 | Sorszám: 46
Tőkés: a Bayer-ügy megkérdőjelezi a romániai szabadságjogokat

Munkatársainktól
Tőkés László református püspök szerint Bayer Zsoltot egyértelműen azért tiltották ki Romániából, mert az autonómiát és a polgári szervezetek létrejöttét illetően a szólás szabadságával élt. Elfogadhatatlannak tartja a Bayerrel szembeni bánásmódot Smaranda Enache romániai emberjogi aktivista.

“A román politikumnak Trianon óta fóbiája van az erdélyi magyarság autonómiájával szemben, legutóbb például az ország Legfelsőbb Védelmi Tanácsát hívták össze az autonomisták megrendszabályozása céljából” – nyilatkozta kérdésünkre Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke emlékeztetett arra, hogy néhány nappal ezelőtt a román hatóságok az egész Kárpát-medencére kiterjesztett Wass Albert-felolvasómaraton erdélyi szervezői ellen indítottak eljárást, ezúttal pedig az újjászerveződő erdélyi magyar szervezetek számára személyes és médiatámogatást nyújtó magyarországi publicistát sértik meg emberi jogaiban.

Bayer kitiltását Tőkés többek között Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő, valamint Chrudinák Alajos újságíró romániai bánásmódjához hasonlította. Chrudinák Alajost a kommunista Romániáról szóló televíziós riportjai, a Tőkés Lászlóval készített interjúja miatt nyilvánította persona non gratának 1989-ben a Ceausescu-rezsim, míg az erdélyi magyarság autonómiatörekvéséért síkra szálló Eva Maria Barki a kilencvenes évek elején lett nemkívánatos személy Romániában.

“Hasonló a >bűne< az autonómiatörekvések mellett kiálló Bayer Zsoltnak is. Pedig a romániai rendszerváltás után azt hittük, hogy fogalomtárunkból örökre kitörölhetjük a persona non grata kifejezést. A mostani eset is bizonyítja, hogy csalódnunk kellett, a jelek szerint ugyanis ma Romániában se olvasni, se felszólalni nem szabad ” – állapította meg Tőkés László, majd hozzátette, a bukaresti hatalomnak oktalan és alaptalan az erdélyi magyarság autonómiaigénye miatti félelme.

Elfogadhatatlannak tartja a Bayerrel szembeni bánásmódot Smaranda Enache neves romániai emberjogi aktivista is. A marosvásárhelyi Pro Europa Liga elnöke a Magyar Nemzettől értesült a lapunk főmunkatársa elleni intézkedésről, amelyet ígérete szerint a szervezet emberjogi irodája mihamarabb kivizsgál. Enache asszony szerint ha valaki nem követ el bűncselekményt egy adott országban, akkor nem korlátozhatják a beutazási szabadságát. “Az újságíróknak biztosítani kell azt a jogot, hogy szabadon utazzanak, hiszen a sajtószabadság a demokrácia olyan vívmánya, amelyet nem szabad korlátozni. A Bayer Zsolttal szembeni fellépés szerintem nem fér bele a Magyarország és Románia közötti jó kapcsolatokba” – szögezte le kérdésünkre Smaranda Enache, aki azért is tartja sajnálatosnak az esetet, mivel Brüsszel az Európa Tanács külügyi bizottságának jelentésében többek között azért bírálja Bukarestet, mert Romániában korlátozzák a sajtószabadságot.

Romániai civil és újságíró-szervezetek körében egyébként rendkívül nagy felháborodást keltett, hogy az ukrán hatóságok tavaly júniusban kitiltották az ország területéről a bukaresti Ziua című országos román napilap egyik munkatársát. Kijev azért nyilvánította nemkívánatos személynek a lap külpolitikai rovatvezetőjét, mert az újságíró korábban hevesen bírálta Ion Iliescu román államfőt az ukrán-román alapszerződés aláírása miatt. Victor Roncea ugyanis úgy vélte, a kétoldalú alapszerződés aláírásával Iliescu – és közvetve a bukaresti hatalom – lemondott a Romániától a második világháború után elcsatolt területekről.


Téma: A kormány fekete hete
Rogerius
2003. december 18. 07:55 | Sorszám: 320
Van itt "teljesítmény" és szellemi potenciál maszop módra: -igy tesszük/tettük tönkre az országot/nemzetet!!

Hogyan nyírjuk ki a középosztályt?
2003. december 17. 13:31


Keresztes Lajos
Lehet eső, lehet hó, egy szervezet fáradhatatlanul dolgozik értünk, hogy minden pillanattal jobb legyen nekünk, s még mi, a szélsőjobboldal uszályába sodródottak is a magunkénak érezhessük Magyarországot. Aki ebből a világos leírásból nem jött rá a feladvány helyes megoldására, az menthetetlen, hiszen ennél tömörebben nem lehet definiálni az MSZP választmányát.

is ülésezett. S ha már összejöttek, akkor – képtelenek lévén fékezni hatalmas szellemi energiáikat – belső késztetéstMely nagyszerű szervezet – természetesen eleget téve a széles dolgozói tömegek követélésének – most vasárnap érezve elfogadtak néhány határozatot.

A grémium szellemi potenciálját talán mindennél jobban jelzi az MTI beszámoló árulkodó mondata, miszerint „a választmány megértette és tudomásul vette a kabinet lakáshitelekkel kapcsolatos döntését”, mivel szegény kormány „nem tehetett mást". A választmánytól még egy óvatos ejnye-bejnyére sem futotta, pusztán arra a 70-es éveket idéző blődségre, miszerint a grénium stratégiai bizottsága majd összeállít egy „munkaanyagot”. Akkoriban a Központi Bizottság hozott létre újabb és újabb albizottságokat, melyek azután nagyszerű munkaanyagokkal álltak elő. Az eredmény ismert, a zseniális ötleteket csak a valóság nem volt hajlandó tudomásul venni, így a rendkívül gyors eladósodás ellenére a rendszer rövid időn belül összeomlott.

Apropó eladósodás. Ha már a kormánynak annyira fontosak a befektetők bizalmát visszaállító üzenetek, akkor annál világosabb jelzés aligha küldhető e célcsoportnak, mint az immár méltán muzeális jelenséggé vált fő hitelfelvevő, Fekete János leporolása és pénzügyi szakértőként való sztárolása a kormányközeli médiában.

A történetet innen válik érdekessé, hiszen a hivatásos baloldaliak, a szociáldemokrata értékek Szent Gráljának őrizői nem találtak más forrást a 10 milliárd forintos költségvetési megtakarításra, mint a lakástámogatási rendszer kibelezését. Pedig lehetne honnan elvenni, a parlamentben már felvetettet javaslatokon túl például érdemes megkérdezni, hogy mi értelme van ebben a pénzügyi helyzetben évi 7,5 milliárdért Irakban kempingeztetni néhány teherautó-sofőrt. S ha a kormány minden áron segíteni akar az afgán népen, miért nem küldi oda önköltségi alapon mondjuk az SZDSZ frakciót? Vagy hány olyan államtitkár, tárca-nélküli miniszter dekkol a Miniszterelnök Hivatalban – Baja Ferenc, Nagy Sándor, Szekeres Imre, Horn Gábor –, akiknek fogalmuk sincs, miért is kapják valójában a fizetésüket.

Az a tény, hogy a választmány érzékelhető ellenvélemény nélkül elfogadta az éppen megerősödni kezdett középosztályt kivéreztető döntést, arra utal, hogy itt nem egy egyszeri kisiklással, hanem tudatos hosszú távú politikával van dolgunk. Ne feledjük, az öntudatos középrétegek mindenütt a nemzetfenntartó tényezőnek számítanak, s általában ők a jobbközép pártok választói.

A feltételezett tudatosságot támasztja alá, hogy az ülés másnapján a kormány a parlamentben már a klasszikus bolsevista érveléssel – állítólag olyanok vették igénybe a „szegények” adóforintjaiból létrehozott kedvezményt, akik kibírnák a jelentősen megemelt törlesztőrészleteket – próbálta magyarázgatni a lakástámogatási rendszer kíméletlen szigorítását. Nos a barikádra elvtársak, foglaljátok el a kedvezményekkel visszaélő „villák proletárjainak” lakásait. Mily jelentősen növelné a hajléktalanok presztízsét – hol vannak most a médiából a ruhájukat értük megszaggató szociológusok –, ha elmondhatnák, Juhász Ferencnél vagy Magyar Bálintnál laknak.

Aggodalomra azonban semmi ok. A milliók által várt, a jóléti rendszerváltást újraértelmező MSZP „munkaanyaga” január közepére elkészül, addig kell már csak összeszorított fogakkal kitartanunk. Ám ezt az egy hónapot sem töltik tétlenkedve a szocialisták, hiszen saját bevallásuk szerint most már hatékonyabban kívánják képviselni a szociáldemokrata értékeket, valamint komolyan párbeszédbe kezdenek a társadalommal. Akinek ez sem elég, az magára vessen.

________

Jó munkát, rosszemlékü KB

Rogerius
2003. augusztus 07. 08:51 | Sorszám: 244
Hasonlóan bajban vagyok, mi a helyes megnevezése annak, amikor Tóth András, a titkosszolgálatokért felelős (!) államtitkár egyik nap mond valamit, aztán másnap visszavonja, hogy mégsem azok, mégsem ott és nem akkor, ellentétben azzal, amivel előző napon gyalázta az ellenzéket.

Én azt hiszem Reichter János nincs is nagy bajban csak kiméletesen (ajroper módon) fogalmaz.

-Nahát,akkor én nem leszek bajban.Mert:ez a szerencsétlen
flótás még hazudni sem tud egy órán belül kétszer "hazudta le" saját magát a Kulcsár ügyben(ha nem
látom saját szememmel el sem hiszem),és ez felel az NBH
müködéséért!Te jó Isten!
Legalább a saját pártelnökétől megtanulhatna profi módon
hazudni-mert HKovács azt nagyon tudja!

Rogerius
2003. augusztus 06. 14:00 | Sorszám: 236
Kövér: Megtört a szocialista kommunikáció varázsa
2003. augusztus 6. 9:49


Világgazdaság
Az MSZP-kormány és a szocialista kommunikáció varázsa megtört, klímaváltás van, véli Kövér László, a Fidesz alelnöke. Több szocialista szerint is új helyzet alakulhat ki, a Medgyessy-kabinet először kényszerülhet „megtört dicsfény” mellett kormányozni.

A szocialista pártnak megfelelő intézkedésekkel vissza kell szereznie azt a pozíciót, amelyet tavaszszal még magáénak tudhatott a választók körében – jelentette ki Szili Katalin, az MSZP elnökhelyettese azt követően, hogy a legfrissebb publikált közvélemény-kutatás tanúsága szerint a Fidesz átvette a vezetést az összes választókorúak körében a szocialistáktól.

Kövér László, a Fidesz alelnöke szerint ugyanakkor most reális az esély arra, hogy az ősszel stabilizálódik a fordulat, és az ellenzék átveszi a vezetést a közvélemény-kutatásokban. Vezető szocialista politikusok szerint nem kizárt, hogy a kormánynak korrigálnia kell eddigi irányvonalát egy újonnan megalkotandó politikai és gazdasági stratégia szerint, ám kérdéses, hogy az eddig a kritikákra kevéssé nyitott miniszterelnök hajlandó lesz-e erre.

Azt az MSZP-ben senki nem vitatja, hogy a gazdaságpolitikához a miniszterelnök ért a legjobban – fogalmazott a lapnak egy kormány közeli forrás –, ám ez annyiban most nehezíti is a helyzetet, hogy így minden korrekció egyben a kormányfő bírálatát is jelenti, nemcsak a közvélemény, de a párt szemében is.

Az esetleges új helyzet boríthatja némiképpen a kormány és az MSZP közötti eddigi egyensúlyt is: ennek alapjául éppen a kabinet és a kormányfő „sosem látott” magas és sokáig töretlen népszerűsége szolgált, biztosítva, hogy a frakció zokszó nélkül vegye tudomásul, „a kormány diktál, a képviselő szavaz” stílust. Mindez aligha segít kivitelezni a „megjavított”, a szükséges népszerűtlen intézkedéseket eladni próbáló, egységre törekvő kommunikációt. Bár a szocialista politikusok sietnek leszögezni, a pártprefenciákat illetően nincs szó drámai változásról, sőt, nem is egységesek a közvélemény-kutatások, azt elismerik, a Fidesz vezetését mutató adatok a jelen helyzetben alkalmasak lehetnek arra, hogy elbizonytalanítsák az MSZP tagságát, politikusait az eddig megfordíthatatlannak hitt előnnyel kapcsolatban.

Az ősz aligha a szocialistáknak kedvez: Kövér szerint az elmúlt hetekben történt, a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos bejelentések csak a „feketeleves receptjének kereséséhez, a költségvetési vita időszaka a főzéshez hasonlítható, ám a feketelevest csak januárban kell majd lenyelniük az embereknek”. Szerinte nem kormányzati kommunikációs hibáról van szó, az MSZP népszerűségének megtörése a kabinet egyéves tevékenységének, az ország rég nem látott rossz gazdasági helyzetbe sodrásának a következménye. Az elmúlt hónapokban a kabinetnek számos olyan botránnyal is szembesülnie kellett, mely „az előző ciklusban hónapokig tartott volna”, és bár most sikerült hetek, napok alatt lezárni, az ügyek sűrűsége elbizonytalanította a kormánypártok táborát.

Kövér szerint a Fidesz mint ellenzéki erő nehezen diktálhatja a politika kommunikációs forgatókönyvét, ám szelektálva, a közérdekű információkra, a kormány intézkedéseinek hatására folyamatosan felhívta és felhívja a figyelmet. Törekszik a szocialistáktól elpártoló bizonytalanok megszerzésére, és mint fogalmazott, „nem tettünk le az MSZP törzsszavazóinak megszólításáról sem”. Ezt a célt szolgálta a párton belüli tagozatok létrehozása, melyek élén egy-egy társadalmi csoportot széles körben hitelesen reprezentálni képes személyek állnak.


Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001


Téma: Szóval: hol a lé?
Rogerius
2003. szeptember 22. 10:33 | Sorszám: 106
Nekem is "különös" ez a tegnap előttől tartó infó áradat
de ne bántsuk,lehet tud is valamit a "sajátos " németen kivül.
Rogerius
2003. július 16. 12:35 | Sorszám: 15
Irtam én erről neked,lehet nem ment át.

Persze,lehet egy volt szervezet(hálózat)tagja mint ahogy
állitólag van is,csak remélem,hogy meg is szólal,ha
máskeppen nem legalább" szélúram" befúja egy pf-ba.

Rogerius
2003. július 16. 10:46 | Sorszám: 12
Az nem létezik,hogy senki ne tudná egy bizonyos posta-
ládába a szél úrammal befujatni egy boritékot a Britton
Llc mögött állo láthatatlan ember(ek) nevével!!

Jelentkezz,nem félni kell,lépj !


Téma: Hogyan tovább, jobboldal?
Rogerius
2003. június 05. 04:10 | Sorszám: 61
Nekem az furcsa az egészben,hogy Stumpf és Boros miért
mikiegérrel meg P.M Zitával(Kériné)az oldalán tárgyalja
ezt?Talán jobb üzenete lett volna ha a konzervativ oldal
közösen tárgyalja meg a saját elképzeléseit.

Téma: Alkotányellenes a Medgyessy kormány ?
Rogerius
2003. augusztus 13. 06:21 | Sorszám: 103
Kösz a javítást
Rogerius
2003. augusztus 13. 05:12 | Sorszám: 101
>kultúrája<
Rogerius
2003. augusztus 13. 05:09 | Sorszám: 100
A nap mondása:

Szaporítsd a baktériumokat!
Néány embernek ők az egyetlen kulturája.

Rogerius
2003. augusztus 12. 10:34 | Sorszám: 11
az ügynöktörvény szerinti érintettség megállapítása a hatályos magyar jog szerint nem összeférhetetlenség.
Sajnos.

Olvasva az idézett törvényt:
Ez tényleg igy van,sajnos!

-NA ÉS (mondta Gyula)-ennyi a következmény!

-SAJNOS(mondom én)


Téma: *SZENT KORONA*
Rogerius
2004. január 16. 04:19 | Sorszám: 27
Szvsz a Szent Korona a magyar államnemzetet(...)jelképezi

Számomra a Szent Korona a magyar nemzetetjelképezi!

Azt,hogy mi bajuk vele,... csak gyanítom.

Rogerius
2004. január 15. 08:32 | Sorszám: 3
Makogánytól nem is várok el ennél többet!Méltó hozzá.
Rogerius
2004. január 15. 08:10 | Sorszám: 0
Bálvány? Totem? Történelmi emlék? Az ideológiai kapituláció szimbóluma?
2004. január 15. 6:22

-MNO-

Lőcsei Gabriella

Úgy lenne egy lottó-ötösöm - rongyos százmillióval akár - ahogyan megjósoltam előre, hogy január első napjaiban, heteiben ismét a média kereszttűzébe kerül a Szent Korona.

Az alkalmat az Egyesült Államokból való hazahozatalának-, és a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe való átszállításának az évfordulója adta, az indulatot az a lehetetlen helyzet, hogy a liberálisok még mindig nem tudják, mit kezdjenek vele. Hát acsarkodnak fölötte. A Duna Televízióban talán éppen akkor ismételték meg a Szent Koronáról szóló ismeretterjesztő filmet, lehet, hogy a könyvesboltokban akkor fedezték fel az emberek a Szent Koronáról és a koronázási palástról készült, újabb kiadású, szép könyveket az emberek, amikor a békétlenek köreiben megint felhangosították az évi rendes méltatlankodást: a Szent Korona - s a hozzá kapcsolható Szent Korona-tan - a jogegyenlőség, a joguralom és a politikai nemzet elvetése, bálvány, törzsi totem a nemzeti oldal értékrendje szerint.

Ezt már hallottuk, igen. Ám az idén új motívummal gazdagodott az indulatária, 2004-ben Szent Korona-ügyben a szocialisták is megkapták a magukét. Hiába vannak immár harmadik esztendeje hatalmon, még mindig nem vitték-vitették vissza a Nemzeti Múzeumba e fontos történelmi emléket, emiatt háborognak liberális szövetségeseik. És addig, míg a korona a Parlament kupolacsarnokában található, többet jelent, mint amilyen jelentést a baloldal tulajdonít neki.

"A három tenger mosta partokat - mondják a liberális térfélről - a közjogi rendszer átalakítását, magyarságteljesítményt, a nép felett álló vezért". Indoklás, magyarázat szusszanásnyi sincs e felsorolás mellett, találgathatja az ember napestig, honnan veszik liberális uramék ezeket a jelentéstartalmakat (amelyek közül legalább egy, a magyarságteljesítmény, szerintem némi szófejtésre szorulna). Még szerencse, hogy azt azért az orrára kötik az egyszerű embereknek is, hogy a baloldal számára mi a korona. (Nem a szent, a nagybetűs, á, dehogy, csak így simán: korona.) Mi hát? A magyar államiság egyik jelképe. (Hogy mi a másik, a harmadik jelkép, szerintük, nem tudom. Csak találgatom. A sarló? A kalapács?)

Azt sem fejtik ki, ha egyszer szerintük is a magyar államiság (egyik) jelképe, miért nem lakhat szegény az államhatalom legfelsőbb szervének, az - állítólag - demokratikusan választott törvényhozó testületnek, az országgyűlésnek az épületében? Az Országházban? Azaz erre talán kapunk mégis valamiféle magyarázatot. Logikai bakugrások által.

A korona, mondják a liberálisok, amíg nem viszik vissza a Nemzeti Múzeumba, újabb jelentéssel gazdagodik: a baloldal ideológiai kapitulációjának szimbóluma. Hogy mit kell érteni ez alatt? Voltaképpen olyan beismerést - önkritikát - amit megfogalmazói talán nem is annak szántak. A baloldal fegyverletételét a jobboldali értékrend és világkép előtt. A baloldal - a szocialisták, mondják a liberálisok - nem tudnak még a választóiknak sem szellemi s érzelmi azonosulást kiváltó világképet nyújtani, nemhogy a jobboldaltól el tudnák venni az övékét. Azt, amit a Szent Korona szimbolizál. Emiatt kénytelenek letenni a fegyvert a Parlament kupolacsarnokában található történelmi emlék és nemzeti szimbólum előtt.

A liberális kedélyek csak akkor nyugodnának meg, sőt, csak akkor lenne minálunk köztársaság, mondják, olyan, ahol "nincsenek kiváltságai az egyházaknak, ahol a jog uralkodik, ahol a nemzet tagjának érezheti magát minden ma még kitaszított polgár", ha elkerülne a Parlamentből a korona. Ők el is vinnék (nem írják, hogy hova), a szocialisták azonban ellenállnak. Hogy a többiek, a nem szocialisták, nem liberálisok mit gondolnak erről az egészről, arról nem tudósítanak ezek a buzgó angyalok. Arról is hallgatnak (nincs róla tudomásuk?), hogy több millió polgár elégelte meg immár azt a játékot, amit e tájon évek óta a napi politika dobókockájaként kezelt nemzeti szimbólummal folytatnak egyesek. Én, a magam részéről századszor is végignézem a Szent Koronáról futó ismeretterjesztő filmeket, fellapozom Tóth Endre és Szelényi Károly albumát a Szent Koronáról, és az jut eszembe, csakugyan rossz helye van az Országházban. Mert ugyan kinek-minek jó ellenséges környezetben élni?
______________________

-Vélemény ?

________________________


Téma: Nulla tolerancia, vagy nulla küszöb?
Rogerius
2004. január 13. 09:13 | Sorszám: 51
Tegnap este például láttam Ádert (Hétfő Este, TV1) - és csak remélem, hogy sok ilyen szereplése lesz még.

Én nem láttam az említett müsort(TV1)de feltételezem,hogy ezekről beszélhetett ott is:
________
Forrás: MNO

Félő, hogy a kormányzat kommunikációját az idén is a mellébeszélés, a hazudozás és a szemfényvesztés jellemzi majd – fogalmazott Áder János, a Fidesz frakcióvezetője tegnapi sajtótájékoztatóján. Emlékeztetett Kovács László január 5-i kijelentésére, amely szerint 2004-ben új szakaszához érkezett a jóléti rendszerváltás.

– Ezzel szemben az emberek nagy többsége ma már „roszszulléti” rendszerváltásnak nevezi a megszorító intézkedésekből álló folyamatot – jegyezte meg Áder János. Szerinte semmilyen fedezete nem található meg a költségvetésben az MSZP-elnök által ígért fejlesztéseknek és a szociális juttatásoknak.

– A hazudozások kategóriájába tartozik, ahogy a kormányfő László Csaba pénzügyminiszter menesztését a nyilvánosság előtt indokolta – mondta Áder. Úgy vélte, ha a nagyobb államháztartási hiánynak ilyen konzekvenciái vannak, akkor fel kell tenni a kérdést: Medgyessy Péter milyen szankciókat kíván alkalmazni saját magával szemben azért, mert a tavalyi költségvetésben tervezett GDP-növekedésnek csak a fele valósult meg.

A frakcióvezető feltette azt a kérdést is: a miniszterelnök mivel kívánja büntetni magát, amiért az államadósság egy év alatt több mint 1000 milliárd forinttal nőtt? Áder szerint Csillag István sem mondott igazat, amikor 200 milliárd forint hitelkihelyezést ígért a vállalkozóknak, ebből ugyanis csupán 50 milliárd valósult meg.

Áder János a szemfényvesztés kategóriájába sorolta Kiss Péter kancelláriaminiszter azon kijelentését, amely szerint az idei költségvetés erősíti a jóléti fordulat hátterét. Szerinte ugyancsak ide tartozik Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető gondolata, hogy „át kell törni a szegénység falait”.

Azt a kérdést is megfogalmazta, hogy komolyan vehetők-e az MSZP-s politikusok szociális érzékenységről szóló ömlengései, akik 1990 előtt is mindig privilegizált helyzetben voltak, és akiknek egy része azóta, politikai kapcsolatait felhasználva, több száz milliós vagyont halmozott fel. Azt tanácsolta a kormányfőnek, hogy menjen vissza Thaiföldre vagy Kubába, és vigye magával „elvbarátait”, mert ez szerinte nemcsak nekik, hanem az ország gazdaságának is jót tenne.

– Amíg Medgyessy Péter szabadságát töltötte Thaiföldön, és nem beszélt az euró 2008-as bevezetésének esetleges elhalasztásáról, a forint erősödni kezdett – indokolta javaslatát Áder János.

Lendvai Ildikó „hivatásos siratóasszonyéhoz” hasonló viselkedésnek minősítette a Fidesz frakcióvezetőjének nyilatkozatát. – Nagyon nem jó, ha a legnagyobb ellenzéki párt okkal, ok nélkül azt keresi, hogy hol és milyen ürüggyel lehet az ország jövőjét elsiratni, mert innen már csak egy lépés, hogy – talán akaratlanul, de valóban – ártanak az ország érdekének – mondta az MSZP frakcióvezetője.

Szerinte egyrészt azzal ártanak, hogy akadályozzák a gazdaság helyreállításához is szükséges reformokat, másrészt „ezekkel a kijelentéseikkel éppen nem a pénzpiac szereplőinek bizalmát erősítik”.

Hozzátette: a pénzpiac és a monetáris politika valódi problémáinak megoldásában szívesen várják a Fidesz partnerségét, konkrét javaslatait. Lendvai Ildikó úgy véli, a tartós szegénység elleni tenni akarás komolyabb dolog annál, mintsem hogy „ennyire olcsó politikai riposzttal hessegessék el”.
Kis Ferenc

Rogerius
2004. január 13. 03:05 | Sorszám: 44
-a folytatás-

1994-ben, New Yorkban, Bill Bratton, az ottani rendőrkapitány, meghirdette a nulla toleranciát. Attól a perctől kezdve nem volt olyan kis bűn, amelyet a rendőrség ne torolt volna meg. A falfirkákat, az ablakbetöréseket, a közvagyon rongálását. A nulla tolerancia nyomán New Yorkban zuhant a súlyos bűncselekmények száma is. A korábban életveszélyes város ma a béke és közbiztonság szigete.
Mi itt 14 éve gyakoroljuk a gesztusokat. Jobboldali többség mellett adtunk frekvenciaengedélyt a Tilos Rádiónak. Közszolgálati műsoridőt és milliókat a kendepétereknek és társaiknak. 14 év a gesztusok korszaka volt. Hirdessük meg ettől a pillanattól kezdve a magyar- és kereszténygyűlölő kisebbség elleni nulla tolerancia politikáját. Azonnal. Ennek jegyében már most kérjük meg a köztársasági elnököt, hogy ne legyen fővédnöke az állami pénzen támogatott gyalázatnak.

Egy afrikai közmondás szerint mindaddig, ameddig az oroszlánoknak nem lesznek meg a maguk történészei, a vadászat története mindig a vadászokat fogja dicsőíteni. Azóta Afrikában az oroszlánok már rezervátumokban élnek. A történelmet az idők végeztéig a vadászok írják meg.
Kérem Önöket, hogy értsék meg, akár ott, itt is a vadászok vannak kisebbségben. Ha nem akarjuk, hogy mi és gyermekeink hamarosan rezervátumokban éljünk, miközben lenáciznak bennünket, amiért sorsunk ellen tiltakozni merünk, ettől a pillanattól kezdve gyakoroljunk nulla toleranciát vadászainkkal szemben. Ha az itteni vadászaink fő védnöke, az Egyesült Államok elnöke beszédét azzal fejezheti be, hogy Isten áldja Amerikát, talán az itteni vadászok még nem lőnek azért, ha azzal búcsúzom Önöktől, hogy Isten áldja Magyarországot.


http://www.sajtoklub.net/index.php?tip=i&func=co&ciknum=377&hasnum=15


Téma: Újabb MSZP-s megfigyelési botrány?
Rogerius
2003. július 14. 07:29 | Sorszám: 10
"..a magyar nemzeten kivül.."
De meddig marad ez a bankár-maffiozó kormány és az
"v.hadtest"a rácson kivül?
Meddig türi még a "birka" nép!

Téma: Ez az igazi botrány
Rogerius
2003. november 21. 11:44 | Sorszám: 3
>>Avassuk már szentté ezeket a mocskos gyilkos komcsikat.

Ezek a gátlástalanok lassan saját magukat avatják/avattatják szenté,ez nem csak botrány, ez Magyarország szégyene! (nem tudom mikor lehet-ha lehet?- ezt a szégyenfoltot lemosni)


Téma: A mai Magyar Nemzet 19-oldalán
Rogerius
2003. november 30. 05:36 | Sorszám: 11
És ez az aljas rágalmazó hhK a Magyar Köztársaság elnöke akar lenni!!

"Fogjatok" le mert...!


Téma: Kettős állampolgárság
Rogerius
2003. október 23. 11:09 | Sorszám: 196
T. Sz.u.3 figyelmébe !

-F.T. jegyzetiró nem azonos a Rogerius nicket használó személyével!

-A nick a postás szerepét játszotta mert úgy itélte/itéli
meg, hogy a cikk célba talál.Tévedett.

A címben szereplő jelző finoman fogalmaz.Túl finoman.
Nevén kell nevezni a dolgokat ameddig "az évtizedek során meggörbült, elferdült gerincek kiegyenesedésének folyamata" lezárul.

A l95 ssz. alatti sorokat kérem eljuttatni a koccintásügyi
miniszternek(hkovács l.)-tanulhat belőle.

Rogerius
2003. október 23. 08:07 | Sorszám: 193
Levél
-címzett:Szőlővessző u.3.
***************


Rommagyarok és álmok álmodói

Egy független, demokratikus jogállamban, ahol nemzeti kisebbségek is élnek, nyilvánvaló, hogy nem okoz problémát a kettôs állampolgárság megoldása.
A kedvezménytörvény megszületése a folyamat kezdô lépése volt csupán. Egy kis lépés. Az más kérdés, hogy azóta számos visszalépés történt és várható az ügyben...
Az a 84 éves kisebbségi lét, amely a hátunk mögött van és amely a lelkünkre telepszik, fojtogató örvényként igyekszik még ma is a mélybe húzni. Ez a kényszerû helyzet, rossz, engedékeny politikusokkal kiegészülve, sok kényszerû kompromisszumot idézett eddig is elô. Olyannyira, hogy ma már csak ebben gondolkodik a "szolgálatos" magyar érdekeket képviselô szervezet.
Nem tudom, meddig leszünk még kisebbségi, másodrendû állampolgársági léthelyzetben (sokak szemében már maga a kérdésfelvetés sem több revizionista izgatásnál), de addig is jó lenne, ha elindulna és kiteljesedne egy folyamat: az évtizedek során meggörbült, elferdült gerincek kiegyenesedésének folyamata.
A másodrendûséggel kapcsolatban: nemrég egy fórumon volt alkalmam olyat hallani, amit eddig magyar ember szájából soha. A rendezvényen az alkotmánymódosítást tárgyalták, szakértôk bevonásával, pró és kontra, melyet a hallgatóság kérdései, felszólalásai színesítettek. A Kovács Péter MIÉRT-elnök társaságában lévô ifjú hölgy sokadik indulatos felszólalása során kivágta a tromfot: az alkotmányból az is kiderül, hogy a romániai magyarságnak sokkal több joga van, mint a többségi nemzetnek!

Ez az a pont, ahol már nem érdemes vitatkozni, ahol elbeszélünk egymás mellett. Ilyenkor már kezdem érteni az anyaországiakat, hogy mire is gondolnak, amikor idegenlelkûekrôl beszélnek. Mi Erdélyben finomabban fogalmazunk: rommagyarokat mondunk...
F.T.
******************
Feladó: http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/

Rogerius
2003. október 22. 12:25 | Sorszám: 166


.......
Rogerius
2003. október 19. 04:25 | Sorszám: 152
>>Hát akkor én szeretném megtudni, mi az amivel "sokkal több"<<

T.Szőlőv.u.3.

Ne erőlködj,ez az amit te soha nem fogsz megtudni/megérteni.(hozzászólásaid alapján itélve nem is nagyon akarod)

Flex alábbi két beírása-ha figyelemmel olvasod- helyére billentheti a kiakadt iránytűdet.

üdv.,rogerius akinek még/már "sokkal több" és marad is
amíg él.

Rogerius
2003. október 17. 09:59 | Sorszám: 136
Vérrel szentelt ôsi jussunk

Téma: Magyarság


"Félnek tőlünk, hogy áttelepszünk, hogy elvesszük tőlük a munkát, a nagyobb szelet kenyeret, a levegőt, hogy a választásokon leszavazzuk gulyáskommunizmusos nosztalgiájukat, európai uniós langymeleg álmaikat. Felelős vezetőik őrülteknek és gyermetegeknek titulálnak bennünket, amiért apáink, nagyapáink, dédapáink által vérrel szentelt ősi jussunkat, elorozott magyar állampolgárságunkat pereljük vissza. Bizony, feleim, rettenetes rombolást végzett Trianon s az azóta eltelt nyolcvanhárom esztendő. Az agyakban, a lelkekben, az emberanyagban..." (Szabadkai Hét Nap)


Vérrel szentelt ősi jussunk.

Most látszik csak, nyolcvanhárom év múltán, hogy milyen rettenetes rombolást végzett Trianon. Az agyakban, az emberi lelkekben, az egész magyar nemzetben. A megcsonkított országmaradékban és az elcsatolt részeken egyaránt. Csak találgatni lehet, hol a rettenetesebbet, a jóvátehetetlenebbet. Csak találgatni lehet: a java maradt-e meg, vagy a java került teljesen kiszolgáltatottan idegen kézre, ebek harmincadjára.
Az országnak, Szent István, Mátyás király egykoron hatalmas birodalmának, az éltetô-megtartó-erôsítô emlékhelyeknek, a felbecsülhetetlen kulturális értékeknek, a természeti kincseknek, erdôknek, termôföldeknek, az európai nagyvárosoknak, no és persze az emberanyagnak. S mivé vált az, hova jutott, ami megmaradt, s mivé, hova, amit elcsatoltak... Nemzeti történelmünk egyik legnagyobbja, a Nagyságos Fejedelem – aki szabadságharcának 300. évfordulóját szerte a nagyvilágban éppen most ünnepeljük – kassai koporsója elôtt állapítottuk meg nemrégiben, hogy lám, az ő hazahozott áldott csontjai is "idegen" földben nyugosznak, mint ahogy "idegen" földben: Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken van eltemetve az aradi tizenhárom mindegyike. Mi maradt neked, szegény, szegény Magyarország?! Megmaradt nekünk itt, a déli végeken az aracsi pusztatemplomot építtetô István király, a Nándorfehérvárt megtartó Hunyadi János, a csantavéri pusztát édesanyjának ajándékozó harcos és igazságos Mátyás, a mi szabadságunkért is hadakozó II. Rákóczi Ferenc?! Akkor meg hogyan eshetett meg, hogy egy nagyszabású felmérés tanúsága szerint nemzeti történelmünk legnagyobbjai sorában az első helyen a véres kezű Titót említjük, akinek partizánjai több tízezer ártatlan honfitársunkat mészárolták le állati kegyetlenséggel?! Hogyan süllyedhettünk ilyen mélyre, hogyan eshettünk ilyen messzire egykori nemes önmagunktól?! Bizony, feleim, rettenetes rombolást végzett Trianon. Az agyakban, az emberi lelkekben, az egész magyar nemzetben. Ideát is, odaát is. Odaát talán még az ideátinál is rettenetesebbet. Hiszen a Kádár-diktatúra léleknyomorító évtizedeiben tudni sem volt szabad rólunk, az elszakítottakról. Arról, hogy létezünk, hogy a látszólagos jólét és szabadság ellenére idegen elnyomás alatt nyögünk, hogy megállíthatatlanul fogyunk, pusztulunk, beolvadunk... Büdös románok voltunk meg jugók, s lám, sokak szerint most ismét azok lettünk. Félnek tőlünk, hogy áttelepszünk, hogy elvesszük tőlük a munkát, a nagyobb szelet kenyeret, a levegőt, hogy a választásokon leszavazzuk gulyáskommunizmusos nosztalgiájukat, európai uniós langymeleg álmaikat. Felelős vezetőik őrülteknek és gyermetegeknek titulálnak bennünket, amiért apáink, nagyapáink, dédapáink által vérrel szentelt ősi jussunkat, elorozott magyar állampolgárságunkat pereljük vissza. Bizony, feleim, rettenetes rombolást végzett Trianon s az azóta eltelt nyolcvanhárom esztendő. Az agyakban, a lelkekben, az emberanyagban... Ideát is, de odaát még rettenetesebbet.

Még hogy "minden magyar felelős minden magyarért"! No ne vicceljünk már! Az őrült, a gyermeteg, a korszerűtlen, az európaiatlan Szabó Dezső! Szent István, az igazságos Mátyás, II. Rákóczi Ferenc forog a sírjában. Mivé fajultak késôi utódai, mivé hitványult egykoron oly nemes házuk népe. Nem kellünk, panaszolja megrázó írásában ifjú kollégám. Sem itt, sem ott. Érzi már ő is, tapasztalja, amit én érzek és tapasztalok jó fél évszázada, s amit golgotás életük során alaposan megtapasztaltak szüleink, nagyszüleink. Ráeszmélünk szép lassan mind, hogy egyedül vagyunk, igazán csak magunkban bízhatunk. Ahogy a dolgok jelenleg állnak, tán már Istenben sem... Sokáig nézem a fenti mondatot, megrettenve forgatom a számban, az agyamban, a lelkemben, ízlelgetem. Nem, mégsem húzom át, az írásban hagyom. Annyit azért bátortalanul mégis hozzáteszek: talán Isten rendelte úgy, hogy a nemzet jobbik fele ezekben a sorsdöntô órákban mellénk álljon. Pártok, szervezetek, egyének vállalnak velünk sorsközösséget az egész Kárpát-medencében, odaát aláírásgyűjtésbe kezdtek, népszavazást kezdeményeznek vérrel szentelt ősi jussunk visszaszerzése, a kettős állampolgárság bevezetése érdekében... Remegő kézzel, de makacs lélekkel elkezdjük visszarakosgatni köveinket, melyeket Trianon földindulása oly kegyetlenül szerteszórt.
Dudás Károly

(Szabadkai Hét Nap) http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/
http://portal.jobbik.net/

Rogerius
2003. október 13. 08:15 | Sorszám: 39
Az alábbi cikkben leírtak csak látszólag nem tartoznak
a topik témájához, valójában azonban ezek a dolgok összefűggenek.
A szadesz-maszop "kormány" nemzetietlen politikájának egyenes következménye, hogy most már a románok mindent megtehetnek mert a Bp.-i hatalom az eddigi külpolitikája
az ő érdekeiket szolgálta.
A "szőlővessző és tsai által itt leírtak az csak hablaty-
mellébeszélés leöntve egy kis uniós szósszal, ezt ismerjük ,ezt tudják!(ez a pár szót is kár volt ráfecsérelni)


Elárult erdélyiek
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. október 13. 7:00


Pataky István
Ceausescu diktatúrájának legsötétebb időszakát idéző hírek érkeznek Erdélyből. Marosvásárhelyen négy magyar politikust – köztük Fodor Imrét, a város volt polgármesterét és Tőkés Andrást, a református püspök testvérét – hallgatott ki a rendőrség. Mindannyiuk esetében azzal indokolták a hatósági fellépést, hogy „rutinellenőrzés” során a székely nemzeti tanácsok megalakulását hirdető plakátokat és szórólapokat találtak náluk.

A kihallgatott politikusok köztudomásúan a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetésével szemben álló, a székelyföldi autonómia megvalósítását zászlajára tűző tábor elkötelezettjei. Nyilvánvaló, hogy a „rutinellenőrzést” követő rendőrségi kihallgatás célja a megfélemlítés volt. A bukaresti hatalom nyíltan, szemérmetlenül üldözőbe vette azokat, akik autonómiát mernek emlegetni a román nemzetállam területén. Történik mindez 2003-ban, tizennégy évvel a Temesvárról induló forradalmi események után, négy évvel Románia tervezett uniós csatlakozása előtt.
Nem véletlen, hogy a bukaresti hatalom most érezte elérkezettnek az időt a rendőrség bevetésére. A Markó Béla vezette RMDSZ és a Tőkés László nevével fémjelzett mozgalom közötti ellentét a csúcspontjára érkezett. Tegnap a Székelyföld több településén székely tanácsok alakultak.

Elindult egy folyamat, amelynek a végét még nem látni ugyan, de amelynek célja egyértelmű: a magyar autonómia megteremtése Erdélyben. A törekvés egyébként időszerű, hiszen az Európa Tanács svájci alelnöke nemrég megfogalmazott jelentésében az autonómiát mint az etnikai feszültségek enyhítését szolgáló eszközt jelölte meg. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulását előkészítő kezdeményezés, a székely tanácsok létrejötte ugyanakkor létében fenyegeti a román pártpolitika mozgásteréhez szokott RMDSZ-t. Márpedig a Markó Béla vezette formáció ma hatalmi tényező Bukarestben, hiszen parlamenti támogatása nélkül nem tudna kormányozni a Nastase-kabinet. Ha pedig hatalmi tényező, akkor van, lehetne ráhatása a rendőrség politikai akcióira, az azt megrendelőkre. Egy visszafogott elítélő félmondaton kívül mégsem tett semmit az RMDSZ vezetése a magyarok ellen irányuló rendőri zaklatás ellen. Mi több, az emberi jogokat súlyosan megsértő akciók kapcsán Markó Béla nem mulasztotta el ismételten bírálni a román hatóságok által meghurcolt magyar politikai ellenfeleit.,

Ördögi játszma körvonalazódik, s az asztaltársaság egyik része innen, Budapestről kacsint át a bukaresti cselszövőknek. Aligha véletlen, hogy az Adrian Nastaséhoz fűződő mély barátságával kérkedő magyar miniszterelnök annak ellenére sem fogadta hivatalba lépése óta Tőkés Lászlót, hogy a református püspök ezt egyoldalúan szorgalmazta. A Medgyessy-kabinetnek nemkívánatos elem a Markó Béláék politikai vonalával szemben álló tábor, s ezen a ponton találkozik a román kormánypárt, az RMDSZ és Budapest érdekszövetsége.

Tőkés Lászlót és követőit ismét üldözik a román hatóságok. Akárcsak 1989-ben, ezúttal sem számíthat védelemre, támogatásra az anyaország kormányától. Sem ő, sem azok az erdélyi magyarok, akik nem robbantgatásokkal, hanem európai szellemben igyekeznek autonómiát teremteni a Székelyföldön.


Téma: Bársony András et. kettős állampolgársága
Rogerius
2003. szeptember 30. 12:19 | Sorszám: 45


Kérünk Bérsony efftársnak is,legyen neki 3 útlevél


Téma: Ezt a tésztát :)
Rogerius
2003. december 30. 12:57 | Sorszám: 18
Fején találod mindig a szeget
B Ú É K ! ( K und K ) !
Rogerius
2003. december 30. 10:06 | Sorszám: 2
Következik Kolozsvár !!

Már látom is,- lelki szemeim előtt- a Szt.Mihály templom és a Mátyás-szobor fölött a Szent Koronát
2004 Karácsonyán !!

Legalább lézerrel* visszafoglaljuk a Kárpát-medencét!

*-ez is magyar találmány.


Téma: Vagyunk legalább tízen?
Rogerius
2003. december 29. 12:25 | Sorszám: 305
BÚÉK...BÚÉK...BÚÉK !!! Mindenkinek !

-20 C a Hargitán,remek sípálya...gyönyörű verőfény...itt most(is) "Jó magyarnak lenni"!!Remélem áldott, szép Karácsonya volt mindenkinek.

Kivánok egy szeretetben gazdag Boldogabb Újévet!!


Téma: Az al-Kaida listáján...
Rogerius
2003. november 23. 05:20 | Sorszám: 6
>>Nekem gyanús ez a társaság!<<

Nem csak neked!


Andreas von Bülow, a Német Szövetségi Köztársaság tudományos kutatásért felelős minisztere könyvében található az alábbi idézet:

Uri Avneri, az alternatív Nobel-díjas izraeli békeharcos írta:
„Egy nagy, civilizált nép demokratikusan egy fanatikus demagógot választott meg, aki a háborúról szónokolt. Ténylegesen nem nyerte el a szavazatok többségét, de ennek ellenére valahogy sikerült hatalomra kerülnie.
Majd hamarosan drámai támadást manipulált, hogy uralmát az országban megszilárdítsa és előkészítse kisebb nemzetek megtámadását. Hatalmas propagandagépezete az ’ellenséget’ ördöggé, a gonosz megtestesítőjévé formálta át.
A háborúra szólító hangja maga mögé állította az egész népet. Az ellenzéket elhallgattatta, az emberi jogokat korlátozta, hogy a gazdasági válságot áthidalja és kezét a világhatalom után nyújtsa ki.
Szerette, ha egyenruhában fotózzák, ha katonák sorfala előtt masírozik el, mintha nagy, katonai vezér lenne.
Természetesen Hitler Adolfra gondolok”.

És nem Bushra, teszi hozzá Avnerival kajánul Bröckers és Hauss, akik szerint az amerikai elnök, mint minden összeesküvési teoretikus, a bonyolult összefüggéseket egyetlen bűnbakra összpontosítja. Mint egykoron Hitler tette. A bűnbak Bushnál az iszlám. A szerzők emlékeztetnek arra, hogy a terrortámadást követő öt órán belül a Bush kabinet nem csak az Afganisztán, de az Irak elleni háborút is kilátásba helyezte, teljes mértékben szembe helyezkedve a világ közvéleményének hatalmas többségével.

___________

Ha minderről bővebben akarsz olvasni, www.sajtoklub.net -

Lovas István: Még mindig XI.11 (1.,2.,3. rész)


Téma: A brókerbotrány eltussolása
Rogerius
2003. augusztus 06. 13:52 | Sorszám: 30
Börzeköztársaság
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. augusztus 6. 7:00


Torkos Matild
Zavar mutatkozik a szocialisták soraiban, amióta napvilágra került: a Párt Kulcsárnokának a Fidesz székháza helyett Medgyessy Péter miniszterelnöki hivatalába volt állandó és szabad bejárása. A milliárdos sikkasztással gyanúsított bróker a Hivatal embere volt!

Meglepő és mulatságos – Friderikusszal szólva szabadon –, hogy a hálózat kormányát és sajtókommandóját nem az érdekli, kikkel tartott kapcsolatot a bróker „szakértő”, hanem az, hogy miként került a belépő a Magyar Nemzet postaládájába – és vajon mi kerülhet még ki onnan?

Ne essünk a profi elterelő hadművelet csapdájába, amellyel Kulcsár Attilát koncnak odadobva megpróbálják elvonni a figyelmünket az igazi botrányról: 13 milliárd adóforint kockáztatásáról. Egyszer már megetették velünk, a Tocsik-ügy kapcsán, hogy a pártpénztárnokok által megzsarolt jogásznőre irányították a reflektorokat az igazi politikai felelősök helyett.
Emlékeztetőül: a tocsikolós sajtókampány idején kötötték meg egyebek mellett a Dunaferr milliárdos vagyonvesztést okozó sikerdíjas menedzserszerződését, amelynek következtében például a menedzsment egy ciprusi off-shore cégen keresztül oszthatott tanácsokat saját magának tízmilliókért. Közben zavartalanul folyt a vadprivatizáció, milliárdos vagyont gyűjthettek akkor még állami tulajdonú banki hitelből Gyurcsányék, ahogy azt Széles Gáboréktól eltanulták. Egyes szocialista holdudvarhoz tartozó brókercégek a kárpótlási jegyeket vásárolták fel, amelyeket azután 174 százalékon fogadott be tőlük a szocialista irányítású ÁPV Rt., nemzeti vagyont adva érte cserébe. Mások a kisbefektetők megtakarításait csalták ki fondorlatos módon, magas hozamot ígérve. A pénzpiaci műveletekben járatlan önkormányzatok is befektetőcégekre bízták részvényportfólióikat, amelyek közül néhányan „elvagyonkezelték” a belterületi földekért kapott önkormányzati jusst.

Miközben a Medgyessy és társai által eladósított állam csillagos eget súroló kamatterheit a nyugdíjasokra, a tömegesen elszegényedőkre rakták, a spekulánsok bennfentes információkkal szárnyaltatták a BUX-ot, gyűjtögetve a milliárdokat. Majd amikor kipukkadt a lufi a börzén, a kisbefektetők, a szocialista irányítású minisztériumok miatt az állam és a csaló brókerekben megbízó önkormányzatok szenvedték el a tízmilliárd forintokban mérhető veszteségeket.

Most, hogy begyűjtötték az összes kárpótlási jegyet, az MSZP közeli Arago Rt. kistafírozásának apropót teremtve, most hogy a kisbefektetők a saját kárukon megtanulták, hogy börzeköztársaságban óvatosan kell fialtatni a pénzt, nem maradt más forrásuk a vagyonszerzésre, mint a közpénzekből finanszírozott trükkös pénzforgató játszmák.

A recept: végy egy „megbízható” banki tisztviselőkből álló bankot. A korábban Erős János, Draskovics Tibor, László Csaba, jelenleg Csuka László, Kulcsár Attila nevével fémjelzett bank és a trükkös ügyletsorra kiszemelt K&H-s brókercég pont ilyen. Adj hozzá az autópálya-építésekre elkülönített költségvetési fejezetből – tekintet nélkül az államháztartási törvényre és a nulla forintra is kiapadó államkasszára fittyet hányva – tizenhárommilliárd forint közpénzt forrás gyanánt. Legyen miből újabb pénzt termelni. A kedvezményezett szocialista holdudvari ügyfeleknek és a közvélemény-formáló sajtóbérenceknek a nagy buli előtt tedd adómentessé is az ily módon juttatott apanázst, és garantáltan nem lesznek hálátlanok. Mert vagy tartják a hátukat és segítenek a mocskot az ellenzékre fröccsenteni, vagy veled együtt buknak el egyszer s mindenkorra.

Ez a recept úgy tűnik, most nem jön be. Nincs az a tőzsdepalotában székelő királyi közszolgálati hírbörze még a Forró hevületű bértollnok ellenére sem, amely meg tudná akadályozni e börzeköztársaság bukását.


Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Rogerius
2003. augusztus 06. 10:33 | Sorszám: 24
Ki irhatta ezt a FÖRMEDVÉNYT.Ez még a Magyartalan Hirlap-ban irógató Várkonyi T -nál is aljasabb !

Hányingerrel kivánok az ő fejére ilyen "léniákat" és
"maradandó sérüléseket",habár az irómányából itélve van
neki már elég baj a fejével.


Téma: Mikor kezd csökkenni az MSZP-SZDSZ frakció?
Rogerius
2004. január 03. 07:16 | Sorszám: 48
>>A hazai baloldalnak egyetlen esélye az mszp bukása. Addig nincs baloldal, csak a zsákmánypárt....

Az mszpéből addig nem tud kialakulni egy igazi szociáldemokrata párt amig a vezérkart visszaeső bűnözők* alkotják.
Ennek a bandának jónéhány tagja választott hivatalnoknak álcázott politikai gengszter.

*-A visszaeső bűnözők, általában közönséges rablók és tolvajok, akiket csak a saját érdeke vezérel és nem érdekli őket a haza/nemzet sorsa.

Ha ezek elpucolnak vagy "kihalnak"(MarcoP-32 ssz.) akkor talán a fiatalabb generáció(no nem az újhelyikék)újítani
tudnak majd


Téma: Köztörvényesek az szdsz élén?
Rogerius
2003. július 01. 10:42 | Sorszám: 44
Halo,halo "táv-fröccsöző" barátom,nagy baj van,elfogyott
a borocskám.De van jó hirem is.Sikerült úgy intézni
dolgaimat,hogy nemsokára otthon leszek,és szeretném állni
a szavamat,ha nincs akadálya.
Rogerius
2003. június 28. 13:00 | Sorszám: 13
Én ezt nem is állitottam,csak azt,hogy annak idején sokat
cikkeztek erről és amit Meghivó leir az régóta tudott
dolog.A jogi megitélése nem a mi feladatunk lenne.
Rogerius
2003. június 28. 02:46 | Sorszám: 10
Nincs ennek semmi stichje,erről akkoriban nagyon sokat
irtak az újságok,arra már nem emlékszem melyik lapban
de olvastam,sőt a Gyárfás tévében sok anyag lehet az ügyről(a vámosok és a rendörség egymást vádolta,hogy ki
elől léptek le a pénzpap. az Orczy téren)

Téma: Az etnikai kettős állampolgárság EU-KONFORM!!
Rogerius
2003. november 27. 08:46 | Sorszám: 286
Kettôs állampolgárság: politikai akaratra várva…

Az ôsz a kettôs állampolgárság vitájától volt hangos a Kárpát-medencében. A kérést a leginkább érintettek, a délvidéki magyarok fogalmazták meg, akik novembertôl már csak vízummal léphetnek kis-Magyarország területére. A délvidéki kérés – látva a magyar politikai elit akaratgyengeségét – azóta követeléssé keményedett, és ötvenezren aláírásukat is adták nyomaték gyanánt.
A magyar kormánypártokat váratlanul érte az elszakított területeken élô magyarok kérése, pedig számíthattak volna rá, hogy a vízumkötelezettség bevezetését követôen az ily módon nehéz helyzetbe jutó délvidéki magyarok felvetik a kérdést, kérést. Kovács László néhány nyilatkozattól eltekintve átadta a témában a terepet a politikai államtitkárnak. Bársony András nem túl barátságos, érzelmektôl mentes, hideg kijelentéseivel magára haragította a külhoni magyarokat.
No persze, különösebb illúzióink amúgy sem lehettek a határon túli magyarokat deklaráltan túlszeretni nem akaró balliberális kormánykoalícióval kapcsolatban. Ugyanakkor érthetô a délvidéki magyarok aggodalma, akiknek orrára koppant idén ôsztôl a schengeni vízumsorompó. Másfelôl joggal kapaszkodhattak Gyingyics utódjának reménykeltô kijelentéseibe.
A köztársaságban gondolkodó Medgyessy-kormány azonban korán lehûtötte a külhoni magyarok éledô reményeit: az EU-tól a magyar adófizetô- és választópolgárig mindennel elôhozakodott, ami szerinte lehetetlenné teszi a kettôs állampolgárság bevezetését.
Belgrád idôközben – magyarországi unszolásra vagy sem, de – visszakozott: becsukta a résnyire kitárt ajtót. Délvidéken erre felpaprikázódtak a kedélyek, hiszen számukra, számunkra a kettôs állampolgárság – akarjuk vagy sem – jórészt érzelmi kérdés is. Sok millió magyart, az ország egyharmadát fosztották meg diktátumok hazájuktól, nemzetiségüktôl, állampolgárságuktól. S miután nyolc évtizeden át mindegyikhez ragaszkodott és az anyaországra úgy tekintett, mint szülôre, melytôl elszakították erôszakos kezek, mint a babiloni fogságba hurcolt zsidók Jeruzsálemre, éppen onnan jön a hûvös hangnem, a kimért szó, a közömbösség, a hideg zuhany: a nem kellettek! Az, hogy 20 millió román nem kell, még érthetô. De hogy 3 millió magyar se kelljen, az már a tudathasadást súrolja…
A magyarigazolvány nem több gesztusnál, jó szándékú gyógyírnál. A lelkek Trianonját csak a magyar állampolgárság visszaadása tudná lerombolni sok millió magyar szívében.
A kérdésben az ellenzék is ellentmondásosan nyilvánult meg. A Fidesz az MSZP magatartását ostorozta. Az MDF legalább elôhozakodott egy épkézláb javaslattal: ennek értelmében nem kellene egy évet várni, Magyarországon lakhelyet és munkahelyet keresni ahhoz, hogy állampolgársághoz jussunk. Aztán az MDF is öngólt rúgott: az Országos Választási Bizottságnál megóvta a Magyarok Világszövetségének népszavazást kezdeményezô akcióját, miközben egy saját akcióval állt elô. Így mindkét kezdeményezés hamvába holt.
A Fidesz stratégiája kifulladt az MSZP határon túli politikájának ostorozásával. A november elején Nagyváradon megtartott Történelem – Fô utca nevû rendezvényen több fideszes politikus is részt vett. Köztük Schmitt Pál, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség alelnöke is. S noha "határon túli rendezvényen" vettek részt, egyetlen szóval sem említette egyikôjük sem a kettôs állampolgárságot. Pedig vannak "itthon" is és "otthon" is nagyon-nagyon sokan, akik nem érik be az egyébként jól hangzó Hajrá, Erdély! jelszóval.
Mindez azt mutatja, a legnagyobb ellenzéki párt határon túli politikájában még nem kristályozódott ki: támogatja-e vagy sem, hogy az utódállamokban élô magyarok is magyar útlevélhez jussanak. Pedig 2006-ban a Fidesznek már nem kell attól tartania, hogy elveszíti a választásokat, amiért túlszereti a határon túli magyarokat, hiszen szavazóbázisának elsöprô része támogatja az idegen uralom alatt élô magyarok ebbéli igényét.
A Fidesz mégis kivár és taktikázik. Egyrészt biztos benne, hogy a jelenlegi kormány a tárgyalóasztalnál tovább nem hajlandó elmenni a kérdésben, inkább lebegteti a kormányzati ciklus végéig. A Fidesz tett már annyit a polgári kormányzás alatt, hogy a kettôs állampolgárságot nem támogató döntése esetén se veszítse el a külhoni magyarok rokonszenvét, akiknek a szavazatai amúgy sem számítanak, merthogy nem szavazóképesek… A barátság marad, de a hiányérzet is! Egyelôre lehorgonyoztunk a Jóreménység fokánál…*

Székelyföldi vendégmunkásokkal utazom hazafelé Budapestrôl. Három moldovai fiatal is velünk tart. Hol románul, hol oroszul szövik a szót. Majd piros román útlevelet nyújtanak át a határôrnek. Összenézünk, nyelünk egyet, hümmögünk és irigykedünk. No nem a román útlevél, hanem a törôdés miatt.

Fábián Tibor http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/


>>Egyelôre lehorgonyoztunk a Jóreménység fokánál…*

*Ott horgonyzunk már több mint 80 éve és még ott is fogunk amig ilyen D-2o9 kapitány a parancsnok és az első tiszt(ek) is hasonló(ak)
a

Rogerius
2003. november 14. 04:12 | Sorszám: 284
Úgy szeretnek, majd megesznek...

Hát...ezt tudjuk, érezzük is, nem csak azóta , hogy Szabó államtitkár kijelentette-"túlszeretett" minket az Orbán-kormány.
Már előtte is tudtuk, éreztük...
____________________________

Úgy szeretnek, majd megesznek...

Halottak napja táján újabb altatóinjekciókat kaptak azok a lábadozó betegek, akik a Kárpát-medencében élő magyarok számára kettős állampolgárságért esdekelnek. Nálunk csönd van, csupán a vajdasági magyarok állampolgári láza szökött magasra. Kasza József és vajdasági társai nem fogadták el a magyar kormány által előírt terápiát, és Kasza József VMSZ-elnök könnyen diagnosztizálható dühkitörést produkált:
,,A vajdasági magyarok már nem kérik, hanem követelik a kettős állampolgárságot, mert az igényük jogos. Hiszek abban, hogy az anyaország végérvényesen felfogja: a kettős állampolgárság igénye nem a vajdasági pártok, hanem a vajdasági magyar polgárok igénye. Ha egész Európában más nemzeteknek megadatott a jog a kettős állampolgárságra, akkor a vajdasági magyarok igényét sem kérdőjelezheti meg senki, legkevésbé Magyarország, amely jóvoltából veszítettük el az állampolgárságunkat az első és második világháború eseményei miatt. Nem a vajdasági magyarok okozták a világháborút és sorakoztak fel rossz oldalra, ezért nem lehet azt mondani, hogy saját hibájukból veszítették el a magyar állampolgárságukat. A délvidéki magyarok e történelmi igazságtalanság kiigazítását követelik. Sajnálatos, hogy nincs kellő politikai akarat a magyarországi parlamenti pártokban a kettős állampolgárság kérdésének rendezésére.”
A trianoni békediktátumban rögzített magyar határok minden égtáj felé és az anyaország irányába is olyanok, hogy Kasza József és társai kiabálása természeti akadályok nélkül kellene áthalljék. Mi több, a Kárpátok gerince, az Alpok alja, délen a Fruska Gora echóként kellene visszaverje Budapest irányába ezt a nem is szamárbőgést. Arrafelé viszont mostanság rossz a politikai széljárás, ökörnyálat kergető szél sem fú, mert ahhoz őszi napsütés kellene, és most szmog, sűrű köd lepi el a magyar földet. Az MDF Herényi Károly frakcióvezető révén törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amelynek értelmében ,,…minden olyan, idegen országban élő állampolgár, akinek felmenői magyar állampolgárságúak voltak, és egyénileg honosítási eljárást kezdeményez, mentesülne a minimum három évig fennálló magyarországi állandó lakhely, a magyarországi megélhetést biztosító jövedelem és az állampolgári vizsga kötelezettsége alól.”
A javaslatot már az Országgyűlés rendészeti bizottsága elutasította. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal képviselője ezen a gyűlésen azt fejtegette, hogy ez kardinális módosítása lenne az állampolgársági törvénynek, amely nem lehet érzelmi és főleg származáson alapuló kapcsolat, hanem életmódbeli azonosulást feltételez, lakhelyi kötődést. Világosi Gábor, az SZDSZ ,,embere” ugyancsak azzal érvelt, hogy az állampolgárság jogintézménye nem érzelmi kérdés, s az állampolgársággal járó kötelezettségnek a nem Magyarországon lakó, ha magát magyarnak vallja is, nem tud eleget tenni.
Gál Zoltán bizottsági elnök (MSZP) a határokon túliak szülőföldön való boldogulását látja veszélyeztetettnek, mert egy uniós tagállam állampolgáraiként szabadon költözhetnének át egy uniós tagországba, és ott letelepedhetnének.
Ha ironizáló kedvünkben lennénk, most eljátszadozhatnánk az ,,úgy szerette, majd megette” állapotunkon. Nem vagyunk viccelődő hangulatban, sőt, dühösek vagyunk. Emiatt néhány kérdésünk lenne: a Magyarországból kiszakított országok és országrészek is egyszer, úgy hírlik, uniós tagok lesznek. Gál Zoltánnak már most sürgetnie kellene azoknak a jogszabályoknak az elfogadását, amelyek csak az unió tagállamaiban teszik lehetővé a határokon túli magyarok szabad mozgását, munkavállalását, de Magyarországon nem. Az viszont, hogy az állampolgársághoz való érzelmi kötődésünk más, mint a bennünket elutasítóké, egészen bizonyos. Csak az a kérdés, hogy az ő érzelmek nélküli kötődésük milyen mértékben válik hasznára a magyar nemzet egészének, amelyből bennünket kilökdösnek.

Sylvester Lajos

www.3szek.ro

Rogerius
2003. november 06. 11:07 | Sorszám: 274
-No comment-


Herényi Károly a Kolozsváron megjelenő Krónika napilapnak nyilatkozva beismerte, hogy a kettős állampolgárság tárgyában politikai alkut kötöttek az MSzP-SzDSz koalícióval. MVSz Sajtószolgálat

A frakcióvezető elmondta, hogy ha október 28-án az Országgyűlés Rendészeti bizottságában jelen lettek volna az MDF képviselői, annak sem lett volna különösebb jelentősége, hiszen "Ez politikai döntés volt, a plenáris ülésen mindenképpen elvetették volna a tárgysorozatba vételt." Az Országgyűlés Házszabálya szerint (98.§) a képviselő által benyújtott törvényjavaslat csak abban az esetben kerül az Országgyűlés tárgysorozatára, ha azt a kijelölt bizottság támogatja. A parlament plénuma csak kivételes esetben bírálhatja felül a bizottsági döntést, mindenekelőtt akkor, ha az elutasító lenne. Egyértelmű tehát, hogy az MDF képviselői bizottsági távolmaradásukkal tevőlegesen hozzájárultak a tárgysorozatba vétel megakadályozásához, tehát a politikai alku teljesítéséhez.

Rogerius
2003. szeptember 25. 02:08 | Sorszám: 243
>>Ha a szavazók 2006-ban újraválasztják, vagy 2010-ben visszahozzák az MSZP-t, én kivándorlok!

T.erdeimano!
Átérzem,sőt átéltem ezt az álapotot amit itt leírsz 1994-ben az első szabadon(?) választott kormány bukásakor!
Aki nem csak nézett hanem látott is maga körülés ismerte az akkori helyzetet tudta,ezek a mostaniak győzni fognak.
Egyik orvos barátom ugyan ezt mondta akkor amit te most.
Nem értettem vele egyet,mint ahogy most veled sem!Biztosan fiatal ember vagy,előted az élet.te rendelkezel fölötte senki más.De,ha mindenki ezt tenné akkor 2019-ben
szerinted lenne még Magyarország ahová haza látogass? És ha igen, milyen haza lenne az ezzel az alja társasággal!?

Ezt at örömet nem adhatjuk meg nekik és nem is fogjuk!
Elfognak tünni a sülyesztőben és talán majd kialakul egy
igazi szocdem párt melyre itthon is nagy szükség lenne.

Rogerius
2003. szeptember 24. 02:48 | Sorszám: 235
>>...ne hagyjuk,hogy ez a téma "lecsússzon"azért annyira nem marginális.

"A kettős állampolgárságról pedig nemcsak neki magának, de a kormánynak sincsen még kiforrott álláspontja."-közölte Lamperth Mónika az Emberjogi Bizottság előtt.

Miről van!?

Rogerius
2003. szeptember 22. 04:52 | Sorszám: 233
>>A magyaroknak meg......

Nekünk meg nincs magyar kormányunk mert ez a
"kormánynak" nevezett....gyülevény az ellenségeink érdekeit "szolgálja"!!

Rogerius
2003. augusztus 20. 04:22 | Sorszám: 226
**********************************************************
A magyar államalapítás ünnepe előestéjén muszáj arra gondolnunk, mit tett volna István királyunk most, ezer év után!? Mert ő is integrált.
De a kútfők tanúsága szerint nem retirálva, az elfogadtatásért hajbókolva, hanem nemzete, országa érdekei szerint cselekedve, az egyenlőség tudatának méltóságával.

Vajon milyen ,,állampolgárok” lehettek az ő gyepüvédő
"külhoni" magyarjai?

*********************************************************

A retirálás művészete (Jegyzet)

Valami régi rigmus motoszkál a fejemben, hogy aszondja: ,,nagy hős volt, mert elöl ment, ha hátrált a regiment…” Nincs kedvem utánanézni, honnan emlékszem erre, Garay Jánostól-e, avagy másvalaki írta…? Szerzőség nélkül is jó a mai magyar külpolitika és annak vezetője (vezetői) jellemzésére…
Mert itt van a kettős állampolgárság, a ,,tartós” és ingyenes vízumok kérdése: vagy egyiket, vagy másikat rendezni kellene jövő esztendő májusáig, mert nem lehet megtenni sem a vajdasági, sem a kárpátaljai magyarokkal (fél milliónál több emberről van szó!), hogy hermetikusan elzárják őket az anyaországtól. Ezt érzi, tudja a magyar külpolitikai kormányzat is, s bejelentették, hogy hajlandóak tárgyalni a kérdésről, tanulmányozzák azt, konzultálnak, utánajárnak, módozatokat keresnek, precedenseket és analógiákat (előzményeket és hasonló megoldásokat) vesznek számba. Hát igen, ez reményre jogosított és jogosít fel, ám — ha naprakészen követjük az események alakulását — reményeink kertje hervadozóban. Mintha az idei nagy nyári aszály azt is sújtaná, s csupán a mi illúzióink öntözgetnék kókadozó virágait, nem a magyar diplomácia tettrekészsége.
Mi úgy véljük, van precedens is, analógia is bőségesen, s elég, ha az angolszáz, a német, a spanyol és a portugál gyakorlatra gondolunk, de inkább ne gondoljunk ezekre, túl messze vannak térben-időben (ez Kovács Lászlóék véleménye), nézzünk inkább szét a szomszédságban, s maradjunk a tegnapi napnál, hogy ne érhessen a ,,régészkedés” vádja:

Horvátország de facto horvát állampolgárnak tekint minden horvátot, valami ilyesmit pedzeget a Dzurindáék által immár ,,szűkkeblűnek” ítélt szlovák ,,státustörvény” (az valóban anyaországi jogállásról beszél),

Románia pedig számolatlanul (tízezerszám!) adja meg a román állampolgárságot (is) Moldávia és Észak-Bukovina lakosainak, nem hasogatván négybe a szőrszálat, s egy újabb rendelkezéssel törölték a huzamos anyaországi tartózkodás kritériumát is az állampolgárság odaítélésénél.

Ezek unalomig mediatizált dolgok, de valahogyan nem jutnak el a Kovács—Bársony tandem tudatáig (a fülükig vélhetően eljutnak, de abban vagy dugó van, vagy pedig máig úgy érzik, hogy van valami a fülük mögött, ami óvatosságra inti őket), s lépni ódzkodnak. Ők ,,tanulmányoznak, vizsgálódnak, tárgyalnak”.
És néha oktatgatnak minket, mondván, hogy az alanyi jogon kijáró, esetleg kollektív jellegű kettős állampolgárság igénylése diplomáciai abszurdum, és politikai analfabetizmusra vall. Pláne, ha etnikai alapon sóvárogják azt azok, kiket (esetleg felmenőiket) soha nem kérdeztek meg arról, hogy óhajtanak-e lemondani magyar állampolgárságukról, hanem a történelem hullámverésének kiszolgáltatva, egyszerűen más állampolgárságúaknak deklarálták őket. Többnyire másodrendű állampolgároknak. Megengedjük: ez bonyolult kérdés, feszegetése messzire vezetne.
De itt van a vízumok ügye. Lengyelország és Ukrajna frissiben kötött szerződést: ingyenes vízumot vízummentességért. Az ukránok ugyanezt várnák el magyar vonatkozásban is. Lengyelország helyzete teljesen megegyezik a Magyarországéval, de ők nem sopánkodnak, hogy Schengen így, Schengen úgy… Cselekednek, s nem az ukránok szép szeméért, hanem az ukrajnai lengyel kisebbségért.
A magyar államalapítás ünnepe előestéjén muszáj arra gondolnunk, mit tett volna István királyunk most, ezer év után!? Mert ő is integrált. De a kútfők tanúsága szerint nem retirálva, az elfogadtatásért hajbókolva, hanem nemzete, országa érdekei szerint cselekedve, az egyenlőség tudatának méltóságával.
Vajon milyen ,,állampolgárok” lehettek az ő gyepűvédő ,,külhoni” magyarjai?
Magyari Lajos

http://www.3szek.ro/

Rogerius
2003. augusztus 18. 03:41 | Sorszám: 217
Kárpát-medencei tanácskozást indítványoz az EMNT a kettôs állampolgárság ügyében

Nyilatkozatot juttatott el az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezô testülete szerkesztôségünkbe, amelyben civil és politikai szervezeteink, illetve a történelmi egyházak elöljáróinak részvételével Kárpát-medencei tanácskozás összehívását sürgeti.

A dokumentum szerint — amelyet a testület nevében Szilágyi Zsolt, a Reform Mozgalom elnöke írt alá — az EMNT kezdeményezô testülete üdvözli a vajdasági magyar pártok kezdeményezését a magyar állampolgárság megszerzésének kiterjesztésére vonatkozóan.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén a Kárpát-medencében minden nemzet szembesül a ténnyel, hogy a nemzet és az ország határai nem esnek egybe. Úgy tûnt, nekünk, magyaroknak, e viszony rendezésére megnyugtató választ adhat a státustörvény. Ennek módosítása, tartalmi lényegétôl való kiürítése, a térség országainak eltérô integrációs szintje, a vízumkötelezettség újbóli bevezetésének veszélye a Kárpát-medence más országaiban élô nemzettársaink számára, arra késztet, hogy más, mûködô példákat keressünk, amelyek elvárásainknak megfelelôen kezelik az elszakított nemzetrészek és az anyaország kapcsolatát — áll a nyilatkozatban.

Ilyen példának tekintik a Románia és Horvátország által is sikeresen alkalmazott állampolgársági joggyakorlatot, amely lehetôvé teszi az anyaország határain kívül élô, az illetô nemzethez tartozó polgárok számára az állampolgárság megszerzését.

Vajdasági és kárpátaljai nemzettársaink helyzetét látva, megkerülhetetlennek látjuk a magyar állampolgársági jog kiterjesztésérôl szóló különbözô álláspontok egyeztetését — szögezi le a dokumentum.

Kezdeményezzük tehát egy tanácskozás összehívását a Kárpát-medence magyar civil és politikai szervezeteinek, valamint a történelmi egyházaink elöljáróinak részvételével a kérdésrôl szóló szakmai és politikai döntés elôkészítése céljából. Támogatjuk a vajdasági magyar pártok és szervezetek által indított aláírásgyûjtési kezdeményezést, a Kárpát-medencében élô összmagyar stratégia kidolgozását szorgalmazva — fogalmaz az EMNT kezdeményezô testülete.

http://www.hhrf.org/szabadsag/

Rogerius
2003. augusztus 17. 14:54 | Sorszám: 215
Lehet,sokan ugy gondolják,nem ide való ez a részlet egy
jegyzetből.
Akik akarják, érteni fogják miért is tettem be!

A szilárd nemzettudatért

Furcsa és bonyolult dolog a kollektív tudat és emlékezet, s ha ez egy nép, egy egész náció dimenziójában sérül és ferdül el, nem előremozdító erő többé, hanem roncsoló tényező.
Sajnos, erősnek mondott nemzettudatunkra ez rakódott rá a legtapinthatóbban, s ha nem teszünk érdemben ellene, tovább rombolja a ,,szervezetet”, a rákéhoz hasonló áttételekkel telepedve rá a nemzet vitalitására.

Jó lenne hinni és elhinni, hogy minékünk, magyaroknak van a legerősebb nemzettudatunk egész Európában. Lehet, hogy ez igaz volt a reformkor, a forradalom és szabadságharc nemzedékeiben, lehet, hogy tetten érhető — bár ferdülten kissé! — a millenniumot megérő generációk tudatában is, de a XX. században már semmiképpen, s nem az ma sem, a harmadik évezred kora reggelén.
Pedig lehetne? Igen, lehetne! Ám ehhez jó néhány dolog szükségeltetik. Elsőként például annak a hite és bizonyossága: ha nem is vagyunk különbek senkinél, de alábbvalók sem vagyunk a földkerekség egyetlen nációjánál sem.
Ennek föltétele a szigorú, de objektív önismeret, értékeink és hibáink pontos tudása, amely olyan belső ügyünk, mely érdemben senki másra nem tartozhat.

Magunknak kell szüntelenül elvégeznünk a magunk
,,revízióját”.
Nem én találtam ki e nemzeti imperatívuszt, parancsot, mint ahogyan azt sem, hogy nem a nemzetet kell megkérdezni, mit adott nékünk, hanem magunkat, hogy mit adtunk a nemzetnek…

Magyari Lajos

Rogerius
2003. augusztus 16. 06:25 | Sorszám: 204
>>Az erdélyi román kisebbségben van a saját országában a Kárpátokon túlihoz románhoz képest.<<

Na,ezt aztán nem tudom hova tenni.Gondolom,itt elfogalmaz-tál valamit!

Rogerius
2003. augusztus 16. 06:20 | Sorszám: 203
Nem szeretem ha valaki,valakit szemtől-szembe dicsér.
Én most mégis megteszem mert l91-2o1 sorszám közötti
beirásaid olyan hely,helyzet és téma ismeretről tanúskodnak,hogy az dicséretre méltó.
A véleményeiddel pedig szinte szószerint egyet értek, akár én is irhattam volna ha ilyen szinten tudnék fogalmazni.(esetleg élőszóban)
Köszönöm és gratulálok!

Az Apóka terület elvü allampolgársági ötleteiről már
egy szomszédos topikban elmondtam a vélemenyemet,itt nem
ismétlem.

Rogerius
2003. augusztus 15. 11:59 | Sorszám: 182
Örülök,hogy betetted a Csapó I József irását is.

-A tegnap gondolkoztam,betegyem-e,de viszakoztam mert már
egyesek túl soknak tartják a bemásolt cikkeket.

Rogerius
2003. augusztus 14. 04:28 | Sorszám: 177
A kettős állampolgárságért (Székely Nemzeti Tanács)

A vajdasági és kárpátaljai magyar szervezetekhez hasonlóan a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete (SZNT KT) is a magyarországi hatóságokhoz fordul a kettős állampolgárság elérésének érdekében — derül ki a Tulit Attila soros ügyvivő és dr. Csapó József szóvivő aláírásával szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből.

A nemzeti önazonosság önként vállalása alapvető emberi jog — jelentik ki. A Székelyföld lakói, Erdély magyar nemzeti közössége és a többi, a Kárpát-medencében őshonos magyar nemzeti közösség tagjai nem saját akaratukból, hanem igazságtalan nemzetközi döntés következményeként veszítették el magyar állampolgárságukat.

A szülőföldön magyarként való megmaradás szavatolójaként a Magyar Köztársaság határain kívül élő magyarság számára egyre inkább feltételként jelenik meg a nemzetet képviselő állam és a személy közötti jogi kötelék létrejötte — állapítják meg, majd közlik: a szülőföldjét elhagyni nem kívánó, de a magyar nemzethez tartozást jogi kötelékekkel is megszilárdítani óhajtó székelység nevében az SZNT KT a magyar törvényhozáshoz és kormányhoz fordul, hozzák létre a törvényes keretet ahhoz, hogy a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján, alanyi jogon legyen megszerezhető!

Rogerius
2003. augusztus 13. 17:34 | Sorszám: 165
**********************************************************

Kovács László: gyermeteg a felvetés a kettős állampolgárságrólf/b]

Az egészségügyi és a szociális ellátórendszereket is tönkretenné, ha többszázezer határon túli magyar kapna egyszerre állampolgárságot - jelentette ki Kovács László a kollektív kettős állampolgárság kérdésével kapcsolatban.

[b]A külügyminiszter szerint "nem ügy" a kettős állampolgárság kérdése, a "gyermeteg" felvetés egyedüli célja a politikai hangulatkeltés.

Kovács László elutasította azokat a vádakat, miszerint a Medgyessy-kormány lemondott volna a határon túli magyarokról.

Közölte, a kedvezménytörvény módosításával sikerült elérni, hogy a jogszabályt az uniós csatlakozás után se kelljen megsemmisíteni.
**********************************************************

-EZ AZ EMBER NEM GYERMETEG,EZ NAGYON BETEG VAGY NAGYON DE NAGYON HÜLYE!!!!!!!

Rogerius
2003. augusztus 11. 12:08 | Sorszám: 141
Rogerius
2003. augusztus 11. 08:14 | Sorszám: 138
>>Egyet kell hideg realitásérzékkel felismerni:
Az MSZPszdsz alakulat ellenérdekelt a magyarság újraegyesítésben.<<


A mai kormányzó pártok politikusai a magyar nemzeti érdek kifejezést használják ugyan, de nem értik, mit jelent.

Azt hiszik, biztosításához az kell, hogy minden idegennel jóban legyünk, és ennek érdekében azok lehetőleg minden kívánságát teljesíteni kell.

Pusztulásunk segédmunkásai ők.

Az ország vezetőivé választásuk felér egy KOLLEKTIV ÖNGYILKOSSÁGI KISÉRLETTEL!


- De az a nép, amely olyan vezetőket választ, akik elébe mennek nemzetük mások általi megalázásának, és lényegében idegenek javát szolgálják, az a nép talán meg sem érdemli, hogy mások egyenlő partnernek tekintsék.

Rogerius
2003. augusztus 11. 07:38 | Sorszám: 136
Ide is beteszem!

Ennél nagyobb >>dicséret<<nem érheti a státustörvényt és
közvetve Orbán Viktort,csak sajnos ezt HKovács és inter-
nacionalista bandája nem tudta/akarta felfogni!
>Romániának ki kell lépnie a védekezési álláspontról, s neki kell látnia "egy európai szellemű offenzív politika kiépítéséhez".<

-és ha még az eredeti változat maradt volna!

[i]Tetszik ÉRTENI HKovács pártelnök elvtárs(másodállású külügyér):[/]
>>europai szellemű OFFENZIV POLITIKÁT<<[/]

Nem ÖNFELADÁS POLITIKÁT!!

Ha nem tetszik érteni ,hivja fel a román kormányfőt vagy
külügyminiszterét és ők megtanitják hogyan kell "nemzeti
diplomáciát müvelni,nemzetárulás helyett!!

[b]-Mert önnek egész életében nem volt egyetlen lelkéből
fogant gondolata a magyarságért!

Rogerius
2003. augusztus 10. 05:31 | Sorszám: 132
13o,131 ssz.
Rogerius
2003. augusztus 09. 14:10 | Sorszám: 129
**********************************************************
Aláirás gyüjtés kezdődött Erdélyben,hogy a világon élő
MINDEN MAGYAR alanyi jogon kapjon magyar állampolgárságot!
http://www.erdely.ma

**********************************************************
A forum oldalon,regisztrácio után az alábbi szövegre kell
rákattintani!

__________________________________________________________

Ha Ön úgy gondolja, hogy a világon élő MINDEN MAGYART megillet a jog, hogy teljes értékű magyarnak érezhesse magát, és vízum nélkül utazhasson Magyarországra, akkor kérjük, írja be személyi adatait ebbe a fórumba. Az adatokat így írja be:
#Családnév1 Családnév2#Keresztnév1 Keresztnév2#születési év#foglalkozás v. társ.rang#Lakhely-Országjelzés#LakhelyVáros v. Község+Falu#LakhelyUtca+Házszám#
Egyéb infók az első hozzászólásban.

__________________________________________________________

Kérem a forumtársakat,ha környezetükben ismernek olyan
erdélyi,Kárpát-medencei magyart aki nem tud erről,
értesitsék őket

Rogerius
2003. augusztus 07. 04:23 | Sorszám: 122
Van itt egy nagyon érdekes interjú,akit érdekel a téma
elolvashatja: http://www.3szek.ro

Nemzet-nemzetiség: Tovább kell lépni az autonómia érvényesítésében (Komlóssy József)
-részlet-

"Előkapartam a világ első, autonómiáról szóló dokumentumát, ami nem más, mint az úgynevezett Andreaneum. Mint ismeretes, a rendeletet 1224-ben II. Endre király adta ki néhány évvel az Aranybulla után, és a szászok közösségi jogairól szól. Erről készítettünk három hiteles másolatot, s ebből egyet a szeptemberi ET-közgyűlés során hivatalosan is átadunk a tanács főtitkárának. Az a szándékunk, hogy megmutassuk: a szászoknak adott területi autonómia idestova nyolcszáz évvel ezelőtt mit tartalmazott és főleg mit eredményezett

Mercurius,téged biztosan érdekelni fog!

Rogerius
2003. augusztus 07. 04:07 | Sorszám: 120
Legelső lépésben idén október 12-én a székelyföldi településeken a közvetlen demokrácia gyakorlásával közgyűléseken hozzák létre a Települések Székely Tanácsait, illetve széki küldötteket választanak.

A nyolc Széki Székely Tanács (Kézdi, Orbai, Sepsi, Maros, Csík, Gyergyó, Udvarhely és Bardoc-Miklósvár szék) megalakítására egy héttel később kerül sor, ennek során a Székely Nemzeti Tanács küldötteit is megválasztják — áll a dokumentumban.

Utóbbi testület, amelynek egyedüli hatásköre a Székelyföld Autonómia Statútumának közvitára bocsátása, véglegesítése és előterjesztése parlamenti jóváhagyás végett, október 26-án alakul meg. A statútum munkadokumentumaként a testület a dr. Csapó I. József által kidolgozott, hasonló nevű statútumtervezetet nevezte meg.

A tegnap kiadott közlemény leszögezi, hogy a határozatok alapjául a székelység történelmi öröksége szolgál, továbbá felsorolja azokat a nemzetközi jogi dokumentumokat (az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997/ 1118. számú határozata, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334. számú határozata, a Regionális Autonómia Európai Chartája), amelyek lehetővé teszik a KT által meghatározott testületek felállítását az autonómiatörekvések érvényesítésének folyamatában.

(Dánél)www.3szek.ro

Rogerius
2003. augusztus 05. 05:17 | Sorszám: 103
Először Patrubány Miklóstól kérdeztem.
részlet az MVSZ sajtótájékoztatóról


- Kovács László tegnap, a Sziget Fesztiválon tárgyalási készséget mutatott a kettős állampolgársággal kapcsolatban, igaz, csak egyéni elbírálás alapján. Hogyan értékeli lépését ?

A kormány szemlátomást nem tárgyal érdemben a Magyarok Világszövetségével. Például, amikor benyújtották azt a bizonyos 200.000 aláírást, a kormányfő kijelentette, hogy csak a határon túli magyarok szervezeteivel hajlandó tárgyalni. Mi a véleménye erről ?

- Én is hallottam annak hírét a rádióban, hogy Kovács László miniszter úr bejelentette, kész a magyar pártokkal, a szomszédos államok kormányaival és az Európai Unióval szakértői szintű tárgyalásokat folytatni a kettős magyar állampolgárság ügyében. Én azt hiszem, hogy ez a bejelentés egy elodázó szándékot leplez, ugyanis megismétlem azt a kérdést, amit az előbb feltettem: tárgyalt valakivel a román kormány arról, hogy a saját állampolgári törvényét hogyan alakítsa ? Esetleg, most, hogy 3 évvel ezelőtt megadták a kettős állampolgárságot a moldáviaknak, pontosan azért, mert az állampolgárság kérdése belügy.

Azoknál az országoknál, amelyeknek az Alkotmánya és törvényeik elismerik a kettős állampolgárságot, ott Magyarországnak nincs mit beszélnie. A kölcsönösség alapján, Magyarországnak ugyanúgy kell beszélnie, pl. Romániáról, mint, ahogy Románia beszél ővele. Magyarországnak ugyanígy nem kell beszélnie erről Szerbia-Montenegróval, hiszen Szerbia-Montenegró elismeri a többes állampolgárságot, ezt a szerb miniszterelnök be is jelentette. Más kérdés, hogy meg kell kötni egy kétoldalú egyezményt is, nehogy a Kis-antant körökben, balkáni körökben ismeretes szerződéses fegyelem áldozatává váljunk. De hasonlóképpen, azokkal a szomszédos országokkal, amelyeknek a jogrendje elismeri, és maguk is művelik a kettős állampolgárság intézményét, azokkal nincs mit egyeztetni, azoknak bejelenteni kell.

Sem Spanyolország, sem Olaszország, amelyek az elmúlt esztendőben módosították az állampolgárságra vonatkozó törvényüket, nem álltak le hosszas egyezkedésre az Európai Unióval, ki-használták azt a lehetőséget, hogy – a nemzetközi jog alapján - nekik szívük joga, kinek adják meg az állampolgárságot. Ez az ő belügyük.
__________________________________________________________

Én is azt hiszem,hogy HKovács bejelentése elodázó szándé-
kot takar! Trükk!(meglátjuk)

Rogerius
2003. augusztus 04. 03:21 | Sorszám: 97
Ezt az útat én végig jártam,tehát van személyes tapaszta-
latom.Egy kinai meg egy vietnámival egyszerre adtam be a
törvényben leirt követelménynek 100% megfelelően.Ők 4 év-
vel hamarabb magyar állampolgárok voltak mint én,melles-leg magyarul sem beszéltek!(én l550 körülig visszakisérem
a családom eredetét,egyházi anyakönyvek alapján)
Erről a törvényről >>ENNYIT<<

-Kivételes esetekben "gyorsított eljárásban", egy év alatt is kézbe vehető a másképp hat-nyolc év alatt megszerezhető az állampolgárság. Természetesen. Csak éppen — minden egyéb elképzelhető akadály mellett — ki kell telepedni Magyarországra. Ott állandó lakhellyel kell rendelkezni. A kérelmezők zöme éppen ezt akarja elkerülni, azaz a szülőföldön akar továbbra is magyar plusz valamilyen más, a szülőföldjét adminisztráló állam lojálisállampolgáraként élni.
Úgy, ahogyan ez Európa államainak nagy többségében nem csak bevett szokás, hanem az állampolgári státus törvényes tartozéka lehet.
A magyar nemzet testéről bennünket végleg leválasztani igyekvők LAVINAELMÉLETE RÉMMESE, magyarhoni és eurós megélhetési politikusok kitalációja, amely úgy válhat valóra, hogy éppen mai fennen hirdetőit temeti maga alá.

Rogerius
2003. augusztus 02. 05:29 | Sorszám: 88
Kettős állampolgárság: a Fidesz támogatja
2003-08-01 18:35


A Fidesz elvileg támogatja a kettős állampolgárság intézményét, és elfogadhatatlannak tartja, hogy a magyar kormány a döntésének felelősségét az Európai Unióra keni - fogalmazott az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke pénteken az MTI-nek.

Németh Zsolt, az Orbán-kormány volt külügyminisztériumi politikai államtitkára azt követően nyilatkozott, hogy csütörtökön Bársony András, a Külügyminisztérium jelenlegi politikai államtitkára egy péntek délelőtti sajtóbeszélgetésen úgy fogalmazott: az etnikai hovatartozás Magyarországon nem lehet az állampolgárság kritériuma, ezt az érvényben lévő 1993-as törvény nem engedélyezi, és az Európai Unió rendelkezései szintén nem ebbe az irányba mutatnak.
Németh Zsolt viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy több uniós tagállam - így Németország, Olaszország, Spanyolország és Portugália - joggyakorlatában "igenis jelen van a kettős állampolgárságnak ez a típusú jogintézménye".
Bársony András a pénteki sajtóbeszélgetésen kitért arra, hogy sokan a spanyol példára hivatkoznak, pedig - tájékoztatása szerint - spanyol állampolgárságot kizárólag spanyol állampolgár szülők leszármazottai szerezhetnek.
"Az államtitkár álláspontja azt tükrözi, hogy a kormányzat felelőtlen és cinikus módon cserben hagyja a vajdasági magyarokat" - mondta Németh Zsolt.
A fideszes politikus szerint "nem teheti meg a magyar kormány, hogy nem mérlegeli érdemben a kettős állampolgárság biztosításának a lehetőségét, amennyiben azt a vajdasági magyarok legitim szervezetei igénylik, illetőleg a szerb kormány egyértelmű nyitottságot mutat rá".

Németh Zsolt úgy véli: azért is elfogadhatatlan "a kormány merev álláspontja", mert "a mai napig adós" a vajdasági, valamint a kárpátaljai magyarok esetében a vízumkényszer bevezetését követően a kedvezményes rendszer kidolgozásával és elfogadásával.
Pozitív példaként említette Lengyelországot és Ukrajnát, amelyek megállapodtak, ingyenes és hosszú lejáratú vízumot biztosítanak Lengyelország területén az ukrán állampolgárok részére.
"Amennyiben a kormányzat nem változtat ezen a cinikus és felelőtlen álláspontján, abban az esetben félő, hogy a vajdasági magyarok tömeges migrációja következik be, ami a térségnek és a magyar-szerb kapcsolatoknak a stabilitását is kockáztathatja" - véli Németh Zsolt.
Orbán Viktor volt kormányfő a múlt héten rendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem fórumán kijelentette: a jelenlegi magyar kormány ellenzi a vajdasági magyarok kettős állampolgárságát, pedig a kettős állampolgárság intézménye az Európai Unióban teljesen jogszerű, a szerb kormány is jelezte, hogy kész tárgyalni.
"Nincs a világon olyan nemzet, olyan ország, amelynek kormánya hasonló helyzetben így cselekedne. Ennél mélyebbre nehéz lenne süllyedni" - mondta a szabadegyetemen a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke.

MTI - fidesz.hu

Rogerius
2003. augusztus 02. 05:23 | Sorszám: 87
Ez utóbbi a vajdasági magyarok vonatkozásában nem igaz!

De az EU vonatkozásában is sántít az államtitkár úr kijelentése.

Magyarul:a Külügyminisztérium politikai államtitkára,
két lényeges kérdésben HAZUDIK!

HKovács=>HBársony

Rogerius
2003. augusztus 01. 10:00 | Sorszám: 75
Továbbá: ,,Amennyiben a szülőföldön maradnak, és az anyaországgal való kapcsolattartás problémamentessé válik, akkor a kettős állampolgárság kérdése kiküszöbölődik.”
Az előbbi ellenszenvet generáló állásfoglalás és a magyar kormány több képviselőjének nyilatkozata alapján előre lehet vetíteni azt az önpusztító és a nemzet egészére nézvést katasztrofális következményekkel járó újabb politikai kurzust, amelyet a státus-, illetve a kedvezménytörvény kiürítése során két esztendő alatt már tapasztalhattunk. Ha a kárpát-medencei magyar közvélemény — ilyen is van! — önvédelmi reflexeit ,,a közös európai polgárság” maszlagjának besulykolásával semlegesítik, majd megbénítják, mint ahogyan ezt már a ,,tízmilliós magyarságkép” megalkotásával és az ebből maguk képére szabott hárommillió voksolónak a nemzetet szétszeletelő buta buzgalmára támaszkodva el is indították, képesek a kétszáz évvel elodázott herderi drámát színpadra vinni és el is játszani.
Rogerius
2003. augusztus 01. 09:53 | Sorszám: 74
A cikk szerzője sok jóindulattal kezeli HKovács pártelnök-
külügyért.Mintha az adjutánsai nem az ő véleményét tolmá-
csolnák.

Tóth Tamás külügyi szóvivő a vajdaságiak aláírásgyűjtő kezdeményezését státusához méltatlan brutalitással és egy szóvivő esetében elfogadhatatlan ,,euronyelven” utasítja el: ,,Ez — mármint a kettős állampolgárság, S. L. — problémákat generálhatna, márpedig a magyar külpolitika a régió stabilitásának, nem pedig a problémák generálásának irányában megy.”

Rogerius
2003. augusztus 01. 08:55 | Sorszám: 73
A jelenleg regnáló magyar kormányzat a kettős állampolgárság megszerzésének első lépéseire is brutális elutasítással reagál. Új fejlemény, hogy a kérdés kapcsán még hezitáló, teljesen elbizonytalanodott és elhasznált Kovács László külügyminiszterben is nagyobb rugalmasságot és több érzékenységet lehet észlelni, mint az adjutánsainál.
Rogerius
2003. augusztus 01. 05:49 | Sorszám: 70
Problémagenerálók

Megkockáztatok egy jóslatot:

Magyarországon és a romániai magyarság körében azok nyerik meg a következő parlamenti választásokat,
akik a kettős állampolgárság intézményének a határokon túli magyarság egészére történő kiterjesztését szorgalmazzák.[b/]

[b]Ha az állampolgári státusváltást a csatlakozások utáni időkre toszogatjuk, és szerb, román, szlovák, ukrán stb. állampolgárként kerülünk be az unióba, méghozzá erőteljes nem magyar nemzetállami kötődésekkel, akkor ,,úgy is maradunk”. (Szülői intés a grimaszokat mutató gyermeknek: ne vágj olyan képet, mert úgy maradsz!)


Az állampolgárság és a nemzetiség közötti különbségtételhez hozzá nem szoktatott nyugati, hét különféle nemzet fiaival-lányaival azonosít bennünket, csak a MAGYARRAL nem

*Most plagizálok!(később következik a teljes jegyzet)

Rogerius
2003. június 03. 03:00 | Sorszám: 6
"Agyamentségeket"itt nem nagyon szoktak beszélni Azt
Bársony úr-elvtársadnál hallhatod-olvashatod.
Rogerius
2003. június 03. 02:51 | Sorszám: 5
"Itt Bársony András tudatosan állít valótlant"
T.Beren! Ezt Székelyföldön igy mondják:Bársony András
HAZUDIK!Csak azt nem tudom,miért csodálkozunk? A főnöke,
ha tizszer szólal meg tizenkétszer hazudik mert közben
kétszer vissza kérdez.A kettős állampolgárságot(román-
magyar)nem tiltja semmi,én is kettős államp.vagyok.
Ez a hazug társaság nem nemzetben gondolkozik,ez távol
áll mekegényéktől ,ők " megfelelni"akarnak koccintgatás
közben!

Téma: Jusztnak bocsánatot kell kérnie...
Rogerius
2003. december 05. 12:09 | Sorszám: 38
Esszük! rágósss.. de ennél emészthetetelenebbet is
megrágtunkmár!!(igy)
Itthon vagyok. !! és fröccs nincs felejtve!! "Gondok
elmúltak"
Rogerius
2003. december 05. 09:35 | Sorszám: 28
*******
Tessék mondani -(nem Tibórctól kérdezem)-[magyarul beszélni még szabad] lehet(?) MAGYARORSZÁGON !!"a térképen még vagyunk"!!


Advent utólsó vasárnapjára érkeznék "haza" Még van??
(herder)


Téma: Zsákutca ez a Fő utca...
Rogerius
2003. augusztus 16. 13:54 | Sorszám: 130
Itt van egy kis olvasni való Glinos és tsai-nak,kedvenc
újságirójuk tollából!

Kötelező olvasmány a szocionista oldalnak!

__________________________________________________________

Lovas István - Postma, Hellinga, stb 2003-08-15

JOBBSZEMLE

Postma, Hellinga, Sadée, Kliphuis

Lovas István

Először egy találós kérdés. Mi az: holland, Budapesten állomásozik, az Antall- és Orbán-kormány idején dolgozott, a Horn- és Medgyessy-kormány idején tétlen?

Megfejtés: holland tudósító. Akikből kilenc is volt az Orbán-kormány idején. Élükön a legaktívabbakkal: Renée Postmával, James Kliphuisszel, Runa Hellingával és Tijn Sadéeval.

Hogy az inaktívaknak van mit aprítaniuk a tejbe, címük is elárulja: II. kerület, Alvinci út; XII. kerület, Rácz Aladár utca; II. kerület, Gyémántos lépcső; XII. kerület Béla Király út; XII. kerület Sárospatak út; II. kerület Fazekas utca és így tovább. De miből élhetnek e ciklikus szorgalmú tudósítók? Csak nem kapnak valakiktől valami plusz jutalmat azért, hogy csupán a jobbközép kormányok idején írnak? Méghozzá rossz, nagyon rossz dolgokról. Ebből lett elege a diákokból összeverődött Kontroll Csoportnak, amely tavaly januárban e lapban igazi „terrorcselekményt” hajtott végre. Megjelentette értékelését a külföldi tudósítók munkájáról. A hatás leírhatatlan volt. Amerikától Franciaországon és Németországon át Ausztriáig ettől zengett a sajtó. A német Handelsblatt, a Welt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Tagesspiegel, a ZDF közszolgálati tévé, a közszolgálati rádió, a Deutschlandfunk, az osztrák Presse, a Standard és a Profil, a lengyel Gazeta Wyborcza, a holland NRC Handelsblad, a Volkskrant, a Financial Times tudósítója a 168 Órának adott nyilatkozatában, hogy csak – helykorlátok miatt – néhányat említsünk. E cikkek közül a legenyhébbek arra utaltak, hogy e diákok „feketelistázzák” a külföldi tudósítókat (nyilván emiatt nem írnak ma) és ezzel Magyarország veszélyezteti EU-s csatlakozását (nyilván eltűntük miatt csatlakozunk). Csupán a svájci Neue Zürcher Zeitungban jelent meg egy józan hang Andreas Oplatkától, aki arról írt, hogy nem egészen érthető, miért-e nagy riadalom néhány diák miatt.
E tudósítók, miközben közülük a leginkább érintettek olykor nem is egy cikkben (!) vehemensen cáfolták, hogy csak negatívumot írnának az Orbán-kormányról, azt hazudták, hogy e diákokat az Orbán-kormány dirigálja, főként e lap egyik újságíróján keresztül. De hát akkor szabad vadászat volt. Lehetett azt hazudni a vezető osztrák lapban, hogy a Vasárnapi Újság visszaköveteli Burgenlandot, miközben Budapesten halálbrigádok grasszálnak (Die Presse), hogy Budapest utcáin verik a zsidókat (ORF), hogy a MIÉP a kormánykoalíció tagja (New York Times), hogy az ATV-n a Sajtóklub tagjai kasztrálni kívánják a külföldi tudósítókat (osztrák, holland és francia lapok, Tijn Sadée és Florence LaBruyere vezetésével), hogy Kövér László zsidózik (Elsevier című holland hetilap, Herczog Mária MSZP-s képviselő nyomán), hogy a Kontroll Csoport jelentése azt sugallja, az itteni tudósítók tollát a zsidó és kommunista ellenzék vezeti (Renée Postma), lehetett úgy feltüntetni az Orbán-éveket, ahol zsidóként életért és biztonságért kell rettegni (Michael Jordan és Adam LeBor) és félni a Napi Magyarországtól, amely egy baloldali médiaszociológus bőréből akar lámpaernyőt készíteni (Runa Hellinga). Írhatták, hogy az afgán menekülteket elutasítják (Gregor Mayer, aki csupán azt felejtette el pontosítani, hogy az elutasító Kalocsa szabaddemokrata polgármestere volt, a kormány akaratával ellentétben). Hazudhatta a holland Sadée a Kontroll Csoport jelentéséről, hogy abban a külföldi tudósítókat „botrányfirkászoknak” nevezték, majd Orbán Viktort és az Országimázs központot tette felelőssé az értékelésért. Szépen virágzó összeesküvés-elméletek. Mert nekik mindent szabad. Hallgatni is. Mint Kester Eddynek, noha a Financial Timesban még 2000 júliusának idusán azt kiabálta, hogy a befektetők elfordulnak Magyarországtól, mert Orbán „a nacionalista elemek kegyét keresi”. Talán emlékszünk még rá: ez azon, már távolba tűnt, paradicsomi évek egyikében volt, amikor a mai helyzethez képest a befektetők tényleges érdeklődése Magyarország iránt toronymagas volt. A dán Kuttner úr Torgyán József nemlétező antiszemitizmusáról és cigányellenességéről cikkezett. Adam LeBor - aki 1993-ban Boross Péternek „ígérte be”, hogy a horvátországi fegyverszállítások miatt a hágai Nemzetközi Bíróságon felelhet – pestiesen szólva „idegi alapon” írt, amely nála is 2006-ban tér majd vissza. A Kontroll Csoport-diákokat ütlegelő tudósítók ordítva követelték a felmérés módszertanát, mert azt nem találták a lapban. Ők, akik eddig egyetlen balliberális felmérés módszertanát sem igényelték. Még akkor sem, amikor az ilyen felmérések – még exit poll esetén is – a tényleges helyzettel fordított eredményt produkáltak.
Azóta persze minden csendes. Akkor téma volt, hogy állítólag az Orbán-kormányt a „rettegő” Kaltenbach kisebbségi ombudsmant „üldözte”, ma nem téma a legfőbb ügyész, az MNB vagy a rádió elnökének folyamatos lövetése. Az pedig már csatornaszintű kabarészámba megy, hogy az itteni holland tudósítóknak nem tűnt fel – szemben a vezető holland pénzügyi lap hágai emberének -, hogy a Medgyessy-kormány gigabotrányában a főszereplő bank egyik tulajdonosa (ABN AMRO Bank) holland. Az viszont az Orbán-kormány idején feltűnt nekik (Postma), hogy a Pécsi Egyetem történelem-szakos hallgatóinak „40 százaléka szélsőjobboldali”, hogy az Orbán-kormánynak üldözési mániája van és hogy a státusztörvényből épp „a romák nem profitálnak”. De ne legyünk igazságtalanok. Postma a választások után is megszólalt. Arról tudósított, hogy az ABN AMRO Bank budapesti részlegének egykor szeretett bankára, Járai Zsigmond, mint a Mécs-bizottság kiderítette, bizony ügynök volt. Helyesbítés? Ugyan!
Hallgatási fogadalma alól azért Runa Hellinga is tett kivételt. Dr. Szász Károly, a PFÁSZ elnökének brutális megveretése után lapjának tudósítást küldött. A magyarországi börtönviszonyokról. James Kliphuis már többször szólalt meg a holland közszolgálati rádióban. Például megütközéséről tájékoztatva a holland hallgatókat, amiért tavaly nyáron a dögmelegben egyesek nem vakációznak, hanem az Erzsébet-hídon tüntetnek. Hogy akkor a rendőrök baráti lapjának, a Népszabadságnak a fotóriporterét is véres fejjel húzták az utcán, a Béla király úton Postmával egy lakcímet megadó Kliphuisnek nem tűnt fel. Vajon, ha Orbán „rendőrsége” tenné vele ugyanezt 2006-ban, majd berkeczeli, akkor is hallgat?


Küldje el a cikket ismerősének

Rogerius
2003. augusztus 15. 10:40 | Sorszám: 101
Lassan irom,hogy megértsed!

[b]A z ü l d ö z é s i m á n i a a z Ü L D Ö Z Ő K k a t e g o r i á j a ! !F/b]

Rogerius
2003. augusztus 15. 08:55 | Sorszám: 84
Hát elég nehéz lehet megtalálni, ami nincs

Az optimista soha nem fékez a zsákutcában!

Rogerius
2003. augusztus 15. 08:52 | Sorszám: 83
Eltávoztak a fránya virusok?
Rogerius
2003. augusztus 12. 12:29 | Sorszám: 29
Engedni kéne,vonuljon el szép lassan a dr úrhoz,mert
a végén még súlyosabb tüneteket produkál.
Rogerius
2003. augusztus 11. 12:41 | Sorszám: 15
Veér dr,segitsen már!
Itt hőbörög egy mániákusan "fobiákus" paranoid tüneteket
mutató "paciens"

Téma: A gyanú árnyéka...II (szálak a K&H-tól a KH-ig)
Rogerius
2003. október 14. 07:24 | Sorszám: 485
A fejleményeknek már-már olyan "COSA NOSTRA"-ra emlékeztető fordulatai lesznek.Ide jutottunk..?
______________________

Bankárrablás
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. október 14. 7:00


Torkos Matild

Csütörtökön hétágra sütött a nap az Aradi utcában. A fénysugarak sakktáblát vetítettek a cella padlójára. Rejtő E. Tibor, a gyanús bankár éppen mattot adott hűtlen kezeléssel vádolt cellatársának, amikor fordult a kulcs a zárban. – Rejtő úr, ne csapjon zajt, magáért jöttünk, ahogy megbeszéltük… Elegáns kosztüm, kalap, telitalpas női cipő került elő a becsempészett zsákból. A fogdaőr halkan kuncogott Rejtő női ruházatán, az ügyeletes tiszt is vigyorgott a kapuban, mert az egyik ügyésznek látszó statiszta mintha ismerős lett volna neki a fegyveres erők napjáról. Rejtőt tehát kicsempészték az ügyészek a fogdából. Vagy ahogy a Népszabadság fogalmazott: „kiemelték”.

Csütörtökön beborult az ég az Aradi utca felett. Autó lassított a szemerkélő esőben, három símaszkos férfi ugrott ki belőle, kezükben fegyvernek látszó büntetőjogi kódexszel. Feküdj! – parancsolta egyikük az őrt álló rendőrtiszteknek, a másik kettő ez idő alatt benyomult az épület alagsorába. Kisvártatva Rejtő E. Tibort vonszolták magukkal. Az akció csupán néhány percig tartott, és amikor az őrszem feltápászkodott a földről, azt kérdezte a társától: Te, a volánnál nem Polt Péter ült? És a Népszava hétfőn szalagcímben számolt be az eseményről: „Elrabolta” az ügyészség Rejtőt.

Csütörtökön a fokozott ügyészi felügyelet mellett folyó büntetőeljárás során az ügyészség – a rendőrség tudtával, ám engedélyét nem kérve, mert erre nincs szüksége – kihallgatta Rejtő E. Tibort. A kihallgatás során az ügyészség vélhetőleg olyan információkhoz jutott, hogy azt látta helyesnek, ha az előzetes letartóztatottat elszállítja a rendőrség által felügyelt fogdából. A büntetőeljárást szabályozó törvény szerint az ügyészség irányíthatja a kiemelt, szoros felügyeletet igénylő ügyeket. Sőt, az ügyészség döntheti el azt is, mely ügyeket tekinti kiemelt ügyeknek.

A szocialisták nagyon idegesek lettek, hogy Rejtő E. Tibor kihallgatásán nem lehettek jelen. Legalábbis Lamperth Mónika szocialista belügyminiszter hídi huszárjai által képviselve. A belügyminiszter férje ügyvédi irodájának címe egyébként megegyezik a brókerbotrányban elhíresült Britton Kft. székhelyével. A brókerbotrány szálai az MSZP holdudvarába vezetnek, érthető hát, ha ezeket a szocialisták szeretnék kézben tartani. Ha a kiszivárogtatások miatt ez nem sikerül, legalább szoros szocialista felügyelet alatt tartanák a nyomozást. Mint eddig. Mert ugyan honnan értesült Juhász Gábor – magyarul az MSZP – a történtekről, ha nem Lamperth Mónika kisúgóitól? Újságírói pletykákból, ahogy Juhász Gábor állítja? Aligha. Újságíró a hírből újságot ír, híradót szerkeszt, és nem Juhász Gábort informálja titkos kapcsolatként. A K&H-ügy nem natúr tüntetőverés, ahol Lamperth Mónika személye tökéletes garancia volt a kivitelezésre, hanem a fehérgalléros szocialista holdudvar ügyleteinek halmaza. Ebben a helyzetben pedig a belügyminiszter képtelen átlépni pártja és férje árnyékát. Figyelemre méltó, hogy Kulcsár egyik bizalmasa is akkor lett készséges tanú, amikor a rendőrök helyét az ügyészek vették át. Márpedig ha a brókerbotrány gyanúsítottjai és tanúi nem bíznak a rendőrség korrekt, politikai befolyástól mentes eljárásában, jogukban áll a vádat majdan képviselő ügyészség előtt őszinte, feltáró vallomást tenni.

Az Aradi utcában tegnap szépen sütött a nap. Rejtő cellatársa kinyitotta ablakát, amelyen egy vörös szegfűt fújt be a szél. Az érintett forró dühvel tépkedni kezdte a szirmokat: szeret, nem szeret, szeret, nem szeret…
Nem szeret.

Rogerius
2003. szeptember 25. 08:44 | Sorszám: 350
Te jó ég,mennyit kaszálhattak?!Számolni nem érdemes mert
nem tudjuk,hogy akkor milyen összeg állt Kulcsár rendelketésére a 13 milliárból!Ha 1-2 milliár akkor is
nagyot zsebeltek a gazemberek.

Téma: orgia az adófizetők pénzéből
Rogerius
2003. november 06. 12:03 | Sorszám: 98
off
-most is ott van.
on
Rogerius
2003. november 05. 11:51 | Sorszám: 46
..haza üdvén munkálkodó, izzadó kormánytagoknak..

A 35 ssz. alatti kép Söjtörön készűlt.Huú..de nagyon izzadnak...

Rogerius
2003. november 05. 08:31 | Sorszám: 35
Szomorkás szieszta háttérzenével(Jó ebédhez szól a nóta)

Zenéről gondoskodott:

Cs.István és zenekara.


Téma: Demokrácia-deficit
Rogerius
2003. november 20. 11:12 | Sorszám: 65
Környezetvédelem | Média | Belföld | Jegyzet | Budapest | Lapszemle | Iránytű | Interjú | Kisebbségben | Online adásaink | Parlamenti közvetítés | Kamera | Hírcsend | MNO digest | Dosszié | Titkos ügyek

Utószó a jogállamhoz
Átengedjük-e a gyűlöletbeszédnek a szólás szabadságát?
2003. november 20. 7:31


Csontos János
Nem értek egyet Bayer Zsolttal. Jeles kollégám úgy véli: minden gyűlölködő a nyilvánosságot szomjazza, „a csend fojtaná bele a szót ifj. Hegedűs Lórántba is, Tamás Gáspár Miklósba is”. Azt sugallja ezzel: a provokátor akkor van elemében, ha provokációja célt ér. Jómagam másképp gondolom. A gyűlöletbeszéd - érkezzen bármilyen irányból - megfertőzi a csendet. Egy demokratának fertőtleníteni kell, ha lehet, azonnal.

A rendszerváltozáskor megegyeztünk néhány alapszabályban, amit akár demokratikus minimumnak is nevezhetnénk. Például hogy tisztelni fogjuk az alkotmányt, mert az már nem a diktatúra alkotmánya lesz. Ha változtatni akarunk rajta, azt az Országház kupolái alatt, s nem az utcán tesszük. Azóta a demokratikus minimum az alkotmányos alapjogok védelmére szűkült, s már nem karcsúsítható tovább. Az alkotmányos alapjogok magukba foglalják a rasszizmus elutasítását, de a szólás szabadságát is. A gyűlöletbeszéd fogalma ennél tágabb: mindenféle társadalmi csoport elleni izgatást tömörít. Ifj. Hegedűs Lóránt cikke klasszikus antiszemita megnyilvánulás, Tamás Gáspár Miklósé csupán részleteiben az - gyűlöletbeszéde a tágabb értelemben vett társadalmi csoportok (a felső középosztály, illetve az ebbe jövedelmi okokból nehezen beilleszthető bírói kar) elleni izgatásként jellemezhető. Engem nem érdekel, Tamást kéjes érzettel tölti-e el a bulvármédia sztárjait éltető alapélmény (mindegy mit, csak beszéljenek és írjanak róluk) - egy demokrata tétje ennél sokkal nagyobb: készséggel átengedjük-e bármiféle gyűlöletbeszédnek a szólás szabadságát?

Tamás cikke zavart keltett a liberális baloldalon. Felfogták, hogy túllőtt a célon: a bírói hatalom megalapozatlan, általánosító bírálatával nemcsak a hatályos alkotmányt, hanem a liberális tabukat is megsértette. Miközben tehát elvileg meg kellett volna indítaniuk a kiközösítési procedúrát, egyúttal hálát is kellett mutatniuk a bravúros tematizálási csínyért. Nélküle a gyűlöletbeszéd-törvény ügyében indított hadjárat már társadalmi érdektelenségbe fulladt volna, s nehéz lenne a politikai vitát is visszaterelni a „helyes” irányba: ne általában a gyűlöletkeltésről, hanem kifejezetten a zsidózásról (és csatolt részeként a cigányozásról) szülessen jogszabály. Ez ügyben nyílt publicisztikai állásfoglalás is született, negligálva, hogy a gyűlöletbeszédnek egy-egy önkényesen kiválasztott társadalmi csoportra való leszűkítése ellenkezik az alkotmányos alapelvekkel. S ellenkezik a törvény előtti egyenlőség elvével is, kettős mércét alkalmaz: bebetonozza azt az aláírásgyűjtésekkel sulykolt vélekedést, amely fellép a publicisztikai műfajban gyűlöletet keltő ifj. Hegedűs Lóránt ellen, de a szólás szabadságára hivatkozva futni hagyja a publicisztikai műfajban gyűlöletet keltő Tamás Gáspár Miklóst.

Az ideológiai zavar pontosan mutatkozott meg a Hír Tv vitaműsorában, ahol Ferenczi Krisztina (az Orbán-bányák szerelmese, annak a lapnak az egyik vezető újságírója, amely Tamás cikkének is fórumot adott) a következőképpen nyilatkozott meg az ügyről: a cikkíró „nem politikus, nem egy párt nevében írta a cikkét, a saját kirohanását intézte nagyon sommásan, nagyon sok mindenkit megbántva, de ezért Tamás Gáspár Miklósnak a saját szavahihetőségét kellene egy normális közbeszédben majdan veszítenie vagy tudnia bizonyítani, tehát ha egy értelmes közbeszéd alakul ki. Ő tényleg nagyon durván provokált ezzel, riogatott, nyilvánvalóan ez is volt a célja, hogy eltérítette a közbeszédet azon a héten, de ha egy szerény elemzést ír, akkor nem éri el ezt a célt. Ő egy ilyen magányos kamikaze…” Várván tehát az értelmes közbeszédre, amit nem a kétes szavahihetőségű kamikaze tematizál, akár meg is nyugodhattunk volna eme finom elhatárolódásban: a szólásszabadság elvei is megvédettek, meg a konkrét, bántóan sommás kirohanás is a helyére lett téve.
Másnap azonban ugyanannak a lapnak a hasábjain (amely a tiszta antiszemita törvényt is szorgalmazta) megnyilvánult Nehéz-Posony István független jogász, az SZDSZ egykori képviselőjelöltje. Ő a sokakat igaztalanul megbántó publicisztikai kirohanást már morális szférába emelte: „lehet nemes felháborodást kifejezni, mint Tamás Gáspár Miklós tette a Hegedűs Lóránt felmentését kommentáló cikkében”. A jogász - óvatosan távol tartva azért magát az elcsatangolt elvbaráttól - mentségeket is keres neki, mondván: ő inkább Tamással ért egyet. „Természetesen az ő véleménye is vitatható, amennyiben talán elhamarkodott a bírói karnak en bloc lerasszistázása, ám jogszociológiai fejtegetéseit inkább komolyan venni volna érdemes.” Vagyis még egy állítólagos szabadgondolkodótól is csúnya húzás (de legalábbis elhamarkodott) en bloc rasszistázni, ám ha jogszociológiailag rendben van a dolog, nincs mit tenni. Ez a jogszociológiai hivatkozás Nehéz-Posony részéről (aki az ügyben áttételesen családilag érintett: az ő Kata lánya fotózta a 168 Óra címlapjára az áldásosztó idősebb Hegedűs püspököt, mintha orális örömökben részesítené nőnemű hívét) az én olvasatomban annyit jelent: persze, mindenki tudja, hogy a bírói kar homofób, rasszista és nőellenes, de a jelen politikai helyzetben ezt elhamarkodott volt nagydobra verni.

Nehéz-Posony már nem olyan megengedő a „szavahihetőséget” kockáztató kirohanással szemben, mint a kollegina: „Ám itt rögtön föl kell tennünk azt a kérdést: vajon Tamás Gáspár Miklós éles véleménye tényleg nyomásgyakorlást jelent? Vagy bármely közhatalmat gyakorló politikus elvárása tényleg sérti a bíró függetlenségét? Igaz-e, hogy az ismertetett jelenségek burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése?” Romokban a bagatellizáló hivatkozás is, hogy Tamás nem politikus és nem is párt nevében beszél - hiszen az ügyben megszólaló Kovács Lászlót és Medgyessy Pétert ez az érv nem védené. Ők áthágták az alkotmányos illemet, tehát az illemtanról kell kimutatni, hogy meghaladott. Nehéz-Posony a cél érdekében még a népies fordulatoktól sem tartózkodik: „Megette a fene az olyan független bírót, aki berezel Tamás Gáspár Miklós kihegyezett tüskéitől. Ha a törvény emberében nincs annyi kurázsi, hogy Tamás Gáspár Miklósnak vagy akár Kovács Lászlónak bármilyen nyilatkozatára (akár elvárására) odavesse: hátrább az agarakkal, itt én ítélek saját lelkiismeretem szerint, akkor nem lehet szó függetlenségről, pártatlanságról, egyéb magasztos eszmékről.” Hát ez az: lehet-e szó? S lehet-e szó akkor, ha egy mondaton belül oly természetességgel fér meg a szabadgondolkodó publicista és a legnagyobb kormánypárt elnöke?

Annyi remekbeszabott érv után azért kiugrik a szög a zsákból: „Ugyan ki és miért akarná megfélemlíteni a bíróságokat?” S nem sokkal utána az avatatlanok szemében egy megfélemlítésnek látszó kérdéssor: „És végül mit jelenthet Lomnici felhívásának utolsó mondata, amely az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jogi lépéseiről szól? Csak tán nem fenyegetést Tamás Gáspár Miklóssal szemben? A Legfelsőbb Bíróság mint sértett fél bíróság elé kívánja citálni a filozófust mint vádlottat vagy mint alperest?”

Abban igaza van Bayer Zsoltnak: az ég óvjon bennünket e remek bulvárszereplési lehetőségtől. Ami a szabadgondolkodónak és az ügyvédnek üzlet, nekünk, demokratáknak nem feltétlenül az…

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=184910&rvt=68

Rogerius
2003. november 18. 12:56 | Sorszám: 60
- ÉBRESZTŐ -

_____________________

A Magyar Köztársaság végnapjai
2003. november 17. 12:00


Udvardy Zoltán
Ma azt olvashattuk a Legfelsőbb Bíróról, hogy ’’buzizsidócigány’’, s a köztársaság politikai egyensúlyának, szuverenitásának őrzésével megbízott, köztiszteletben álló tudósról, az államfőről, hogy primitív. Megindult a végső támadás a Magyar Köztársaság demokratikus berendezkedése, a hatalmi ágak egyensúlya, a demokratikus kontroll ellen.

Most kicsit elébe megyek a történteknek: azt, hogy amit jelenleg élünk, a Magyar Köztársaság végnapjai, valószínűleg utólag fogják megállapítani a történészek. Hogy mi következik ezután, azt még nem tudjuk. Egyértelmű viszont, hogy azok az események, amelyeknek tanúi vagyunk, olyan szinten rúgják föl a rendszerváltozás alapját képező társadalmi közmegegyezést, s olyan szinten teszik kétségessé az alkotmányos berendezkedést és a jogbiztonságot, hogy végérvényesen szétválik mindaz, ami eddig volt és mindaz, ami ezután jön. Nem tudom másképpen értelmezni azt, ami az index.hu című weboldalon a ma reggeli óráktól olvasható. Nem tudom másképp, mint az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság legitimitása, alkotmányos berendezkedése elleni támadásként értelmezni Uj Péter cikkét. Nem tudom másképp, mint egy tizenhárom éve működő status quo felrúgásaként értelmezni e sorokat:

’’Az átlagosnál primitívebb személyiségű, enyhén fosszilis Mádl Ferenc, akiről épp ideje megjegyezni, hogy verbálkommunikációs képességei semmivel sem jobbak, mint az oly sokszor és joggal gyalázott Medgyessyéi, izomból bólogat, mint a Lada kalaptartójára ragasztott plasztikkutya (… ’'.

Azt követően, hogy a vitatott választási eredményekkel hatalomra jutott baloldal támadást indított a civilizált európai államok berendezkedésének alapintézményei, a független sajtó, az állam által nem befolyásolt pénzügyi kontrollszervezetek és legutóbb a független bíróság ellen, az olvasott, profilját nézve szolgáltatásokat nyújtó és híreket közlő weboldal főszerkesztője (egyben a Népszabadság publicistája) ma megadta az alaphangot a köztársasági elnök elleni támadás utolsó szakaszára. A baloldal útjában álló személyek elleni támadások forgatókönyve szerint ilyenkor kerül sor az illető személy megalázásra, nagy nyilvánosság előtti sértegetésére.

Nem tudom, ki miképpen éli meg ezeket a végnapokat, a közmegegyezésen alapuló, eddig mindkét oldal részéről úgy-ahogy betartott megállapodás szertefoszlásának időszakát, de valahogy az a benyomása támad az embernek, mintha egy szélsőséges rezsim újbóli, gátlástalan térnyerésének tanúi lennénk, amit tehetetlenül néz végig a parlamenti ellenzék, és amihez szokás szerint cinikus mosollyal asszisztál a művelt Nyugat.

Másképpen, mint a köztársasági eszmény sárba taposását, nem tudom értelmezni azokat a sorokat, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnökéről azt írja le az ország egyik leglátogatottabb weboldalának főszerkesztője, hogy ’’buzizsidócigány’’. Történjék ez bármely szövegkörnyezetben is, legyen az bár dacosság jelmezébe bújtatott kiállás mások vélt vagy valós sérelmei okán.

Nem, az már nem a független Magyar Köztársaság, ahol a miniszterelnök replikában utasítja vissza a bíróság figyelmeztetését, hogy sérülnek e hatalmi ág (a civilizált Európában a harmadik legfőbb hatalmi ág!) jogai, hogy támadás indult függetlensége ellen. Nem, az már nem a civilizált, s különféle platformokon álló, de a civilizáció levegőjét egyként belélegző értelmiség vitája, amikor a főbírói figyelmeztetésre adott válaszként a legerősebb parlamenti párthoz közel álló lap vezető publicistája megkérdezi:

’’Ki fossa tele a Playboy-nyuszis boxeralsót egy Magyar Hírlap-beli TGM-publicisztikától?’’

Félelmetes volt, s már megkongatta a civilizált, európai Magyarország törékeny képzete fölött a vészharangot, amikor egy napon azt hallottuk, hogy ’’ismeretlenek’’ agyba-főbe verték Szász Károlyt, a PSZÁF elnökét, aki a kormányközeli Pannonplast ügyeinek feltárásával indirekt módon hozzájárult a brókerbotrány kirobbantásához. Úgy érezhettük, egy új, ’’bőrkabatos’’, fekete autós korszak közeleg, amikor a híradóban láthattuk, amint a PSZÁF elnökét súlyos sérülésekkel, hordágyon veszik ki a mentőautóból: azt az embert, aki egyértelműen botránykő volt a vezető kormánypárt szemében.

Drámai volt, amikor Lomnici Zoltán, a Legfelsőb Bíróság elnöke sajtótájékoztatót hívott össze, s a rá jellemző szerény stílusban, az újságírók gyűrűjében felolvasta tiltakozását független bíróságot ért támadás miatt.

Mindeddig viszont csak próbálkozások tanúi lehettünk. A Magyar Hírlapban vérig sérthették a bírákat, későrákosista fantáziálgatásokat ereszthettek meg holmi középosztályról, amely rasszista és fasisztoid.

Ma reggel már azt olvashatjuk a Legfelsőbb Bíróról, hogy ’’buzizsidócigány’’, s a köztársaság politikai egyensúlyának, szuverenitásának őrzésével megbízott, köztiszteletben álló tudósról, az államfőről, hogy primitív, s olyan, életkorára való célozgatások látnak napvilágot, melyek meghaladják az idős emberek iránti tiszteletre nevelt, európai kultúrember képzeletét – s tegyük hozzá: Föld bármely civilizációjához, kultúrájához tartozó ember képzeletét is, hiszen az idős embereket, már csak életkoruk miatt is, mindenhol tisztelik.

Ma reggel megindult egy újabb, nemtelen támadás független magyar köztársaságunk alapintézményei ellen. Keserű párhuzam volna, ha meg kellene állapítanom: csapataink már nincsenek, harcban sem állnak. Ezt tudatom az ország és a civilizált világ közvéleményével.

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=184317&rvt=68

___________________

É B R E S Z T Ő


Téma: Nincs egységes magyar nemzet !?
Rogerius
2003. június 27. 13:58 | Sorszám: 162
A végén járok,tuti ipar ez valakiknek.
Rogerius
2003. június 27. 12:23 | Sorszám: 149
N e a d d f e l ! A remény hal meg utóljára. Hátha
mégis érteni és érezni fogod ,úgy mint nagyon-nagyon
sokan kint és bent.É n ö r ü l n é k a l e g -
j o b b a n !!
Rogerius
2003. június 27. 11:44 | Sorszám: 147
Felakadt a patefon tű.. azorbanahibás..azorbá.....,
katasztrofa ez a pali,pedig nagyon jól tudta,hogy Jürgens-
nél a régi van kinn,hát nem neki kellett volna a kiherélt
újat kiküldeni-és ezt meri diplomáciának nevezni!
Hazudni könnyebb!
Rogerius
2003. június 27. 11:31 | Sorszám: 144
-R e m é n y t e l e n- (kár)
Rogerius
2003. június 27. 11:22 | Sorszám: 142
Most bosszúból(mert renegát vagy)töltök egy nagyfröccsöt,
-balaton-felvidéki kéknyelü(nincs cimkéje,ma hozták)-neked
is majd koccintok és glu..glu..
Mikor mehetőnk?-tegnap válaszoltam zsb.ö-nek(112),nemsokára pontos dátumot is mondok.Ha benne vagytok,
örülni fogok!
Rogerius
2003. június 26. 12:27 | Sorszám: 112
Na,akkor komolyra forditva a szót,én tényleg most itthon
vagyok de nemsokára otthon leszek és amit a tegnap irtam
érvényes marad.(a részleteket majd itt vagy a boros topic-ban ok?)
Rogerius
2003. június 26. 11:31 | Sorszám: 109
Ödön bácsi! Kell neked kicsit is meaculpázni? Nem!
Engedd át ezt az internacionalistáknak.
Rogerius
2003. június 26. 11:22 | Sorszám: 108
Milyen jól elfröccsözgettek kettesben,én pedig posztuljak
szomjan?Na nem,most töltök egy házmestert egy csombordi
termésből!(furmint,leányka,szürkebarát,ottonel keveréke)
Egészségünkre!!
Rogerius
2003. június 26. 10:02 | Sorszám: 94
T.mpd báci!
Netán vajami madár fajra/fajtára (avis)teccik gondojni!
Rogerius
2003. június 26. 07:46 | Sorszám: 89
Miért van az,hogy újra meg újra a"kerge kór" jut eszembe?
Hogy én mekkora kal..(bocs)..balek vagyok!
Rogerius
2003. június 25. 13:54 | Sorszám: 77
Na ezt jól elszúrtam de nem baj,az ott leirtak rád is
érvényesek.Hárman leszünk...de nem elegen.Mi késik nem
múlik(mármint a borozá)
Rogerius
2003. június 25. 13:45 | Sorszám: 74
T.kata54! A szivemből beszélsz te is! puszi,-erdődi v i
Rogerius
2003. június 25. 13:41 | Sorszám: 72
SZOCIALISTA HAZAFISÁG-fából vaskarika.
A 68-ban leirtakhoz:ha most nem lennék 700 Km-re Bp.-től,
meghivnálak egy jó kis borozóba úgy 10 nagyfröccs erejéig.
(csak azért fröcs mert meleg van)A szivemből beszéltél/
irtál.(a boros topicban néma csend 06.-tól)
Rogerius
2003. június 25. 11:50 | Sorszám: 52
Egyáltalán nem kikhívás és elsőre értek én mindent .
A funkcionális analf.talán a most tizen-huszonévesek egy-részénél keresd,ne ott ahol többszáz kötet áll kiolvasva
A "zagyvaság" szóért ezennel megkövetlek.
Rogerius
2003. június 25. 11:35 | Sorszám: 49
Szinérváralja erdélyi telepőlés.Ha pontos akarsz fogalmaz-
ni partiumi település.
Rogerius
2003. június 25. 11:20 | Sorszám: 45
Na elég a zagyvaságaidból! A BSE kórban szenvedők kimélje-
nek,viszonzásul én sem szólitom meg őket.
A kockázatokról és/vagy mellékhatásokról tájekozódjon....
...hákovács és libsi elvtársainál.
Figyelem!Fenti kór nem gyógyitható de megelőzhető.
Rogerius
2003. június 25. 11:03 | Sorszám: 41
Kedves Turul!
Ne haragudj és elnézést kérek.Úgy látszik már nem látok
jól a dühtől és a sok kerge állibsi dumától. KÖSZ.
Átmegyek lecsilapodni a boros topicba,hátha van ott valaki.
Rogerius
2003. június 25. 10:05 | Sorszám: 30
"...mi fán terem az az egységes magyar nemzet?"
Az biztos(több mint 50 éve),hogy nem a nemzetgyalázó,
önmegalázó "szoc-lib" fán terem.Ott biztosan nem, ahol nem
tudják a különbözőséget az arctalanság és az arcátlanság
között,ahol nincs jólmüködő iránytű a szivekben és az
agyakban,ahol az áldozat és gyilkos összemosása történik.
Igen,ott ez a fogalom,"egységes magyar nemzet" a homályban
marad-félek töle-még nagyon sokáig.
Rogerius
2003. június 25. 07:03 | Sorszám: 26
"Tegnaptól nem tartoznak közénk"
Ez igy nagyon általánositó mert közöttük is sok becsületes
nemzetben gondolkodó ember van.
A törésvonal-nemzeti és nemzetietlen között-eddig is nyil-vánvaló volt,azt pedig egy szükebb szocialista inter-
nacionalista csoport(újabban eurointernacionalista)
képviseli.A státustörvény(kedvezm.törv.)körüli vita meg-alázó és szégyenteljes volt.Nem is vártam mást ettől a
nemzetet megalázó hazugkovács bandától.A törvény temetése
már tavaly ápriliban elkezdődött,most csak a kopjafát
állitották fel.

("a székely ember nem haragszik,de nem felejt")


Téma: A Normális Magyarországért - Monoki Felhívás
Rogerius
2004. március 07. 10:07 | Sorszám: 6
]i]Az MDF a közjóért küzd és nem alkuszik a

1. parlamenti demokratizmus,

2. szociális igazságosság,

3. gyermekjólét,

4. civil szervezetek fontossága,

5. munka tisztelete,

6. munkahelyi érdekérvényesítés,

7. vidék megtartó ereje,

8. hatékony, a választók pénztárcáját kímélő állam,

9. békés és egységes Európa,

10. magyarság közös európai jövője felett.[/i]


Ábránd/álom 10 pontba gyűjve!
(EP választások közelednek,olyan szegény még az MDF se lehet,hogy igérgetni ne tudjon)


Téma: Nemzeti kommunizmus?
Rogerius
2003. augusztus 23. 19:09 | Sorszám: 4
>>Az már más kérdés, hogy mi van akkor, ha az"arisztokrácia"idegenből származik,elfelejti kötelezett-
ségeit, gyökereit, vagy nem a nemzet, az ország érdekeiben tett szolgálatatiért kapja hivatalát,rangját.<<

Úgy érzem,ezzel a mondattal rátapintottál a lényegre.

Érdemes lenne elemezni,milyen befolyással volt a társadal-mi,gazdasági életre és hogyan szocializálta környezetét az
a bizonyos "arisztokrácia" l920-89 között,összehasonlitva
néhány szomszéd országban betöltött befolyásával!(ha arra
gondoltál amire én?)

Nagy a gyanúm,kiderülne hamar,hogy nekünk miért csak ilyen
nemzetietlen komunistáink voltak/vannak.


Téma: Eljön még az az idő,amikor....!
Rogerius
2003. augusztus 14. 11:07 | Sorszám: 92
Örökségünk-Magyarságunk Nemzetközi Konferencia
Zaleski, Ohioban, a Reménység tavánál (Lake Hope State Park), augusztus 16 és 23 között gyűlnek össze az amerikai magyarság legjobbjai, a már tradicionális egy hetes közös megbeszélésre és egyben vakációzásra.

Meghivott elöadó
Orbán Viktor Magyarország 1998-2002 miniszterelnöke, politikus

"Demokrácia és a magyar társadalom".
*********************************************************
A megtárgyalásra kerülő témakörök között fontos helyet kapnak majd olyan kérdések, mint
-a társnemzeti autonómia,
-kettős állampolgárság, szabad határátlépés,
-a Kárpát Medence egységesitett magyar tankönyvei,
az elzagyvúlt magyar nyelvünk (mely a megromlott nemzeti önbecsülés jele) megtisztitása, a 20.-ik század valós történelmének ismertetése az iskolák tankönyveiben
-az egységes magyar kultúra ápolása.

A magyar közgondolkodás formálása szempontjából fontos szerepet tölt be a nyári (közös nyaralással egybekötött), általában egy hetes időtartamú, konferencia és tanulmányi napok. Az Itt-Ott konferencián a délelötti órákban előadások hangzanak el, melyek megvitatására, a felvetett gondolataik formálására bőven van alkalom a délutáni sport vagy kulturális műsorok és az esti tábortűz melletti nótázás szüneteiben. Idén a magyar sorskérdéseket, az EU csatlakozás adta lehetőségek fényében fogják tárgyalni az előadók, kiket nem oszt meg párt, osztály, vallás vagy származási kötődés, de összeköt a magyarság szeretete, az összmagyarság jövőjével való törődés.

A megbeszélések egyik csoportja gazdasági és térség-politikai jellegű lesz.

Egyre többen belátják, hogy Közép Európa az EU-n belül csak akkor képes érdekeit megvédeni, ha létrehoz egy a Dunai Konfederáció méretü gazdasági és politikai egységet.

Ennek az igyekezetnek természetes vezetője Magyarország kell legyen, mert mi vagyunk a hamarosan 600 milliósra izmosodó EU földrajzi közepe. Ezért is fektettek be nálunk a világcégek az elmúlt 10 évben 24 milliárd dollárt és ezért tartja a Fortune Magazin (London és Amszterdam után) Budapestet Európa harmadik legjobb esélyü üzleti központjának.

Az előadók felmérik majd úgy a konfederációs törekvések esélyeit, mint azokat a lehetőségeket melyeket az EU egységes jogrendje biztosithat a magyar kisebbségek védelmében és a nemzeti határok átjárhatóságának növelésében.

Rogerius
2003. augusztus 05. 09:34 | Sorszám: 88
Augusztus 4., Hétfő


Lebegő határok

Interjú Schöpflin György politológussal
Schöpflin György szerint az autonómia akkor jó megoldás egy kisebbség számára, ha a kisebbség megelégedik vele. A Londonban élő politológusprofesszor szerint az erdélyi magyar kérdés az erdélyi és regáti románok közötti vita függvénye.

– Professzor úr, némi ellentmondás érzékelhető a Bálványosi Nyári Szabadegyetem előadásain elhangzott világpolitikai helyzetértékelésben. Vannak, akik úgy látják, az amerikai terrortámadás után a kisebbségi jogkövetelések a terrorizmussal moshatók öszsze, és ez rontja a kisebbségek esélyeit. Mások viszont az Európa Tanács autonómiajelentése kapcsán úgy értelmezik, jól alakul a kisebbségi kérdés nemzetközi kezelése. Miben reménykedhetnek a kisebbségek ebben a meglehetősen zavaros helyzetben?
– Ha demokratikus országokban élnek, és demokratikusan cselekszenek, nagyon nehéz rájuk fogni, hogy a terroristák malmára hajtják a vizet. A helyzet azonban tényleg zavaros. A tusnádfürdői előadók többsége a Gross-jelentésre fektette a hangsúlyt, a státustörvényről készített Jürgens-jelentés azonban valahogy feledésbe merült, pedig ezt is Strasbourgban fogadták el. Emberi lényekként hajlamosak vagyunk arra, hogy a számunkra kedvező eseményeket hangsúlyozzuk. Az európai politikai-kulturális vérkeringésben azonban mindkét irányzat megvan.
– Mintha ellentmondásba kerülne a stabilitás és a legitimitás az államok kisebbségpolitikájában.
– Az államok egyszerre akarják a stabilitást és a legitimitást. Stabilitást azonban sokféleképpen lehet elérni. Rövid távú cél lehet az okvetetlenkedő vagy hangoskodó kisebbség elhallgattatása. De a legitimáció csak akkor jön létre, ha a kisebbséget is egyenlő félként bevonják a politikába, a hatalom gyakorlásába. A mostani vita e két cél között próbál egyensúlyozni.
– Mi lehet e vita kimenetele?
– Nem vagyok pesszimista. Ha megnézzük, mi történt az elmúlt 15 év során, óriási változásoknak vagyunk tanúi. Persze nem akarom azt mondani, hogy egyik napról a másikra sokkal jobb lesz a helyzet. Annyi biztos, hogy a román államot a saját felelősségére kell ráébreszteni. No persze, ha demokratikus állam akar lenni. Tudjuk, hogy szeretné a demokratikus jelzőt, csak az a baj, hogy úgy látszik, a vele járó kötelezettségeket nem nagyon szeretné teljesíteni.
– A Gross-jelentés alapján hozott strasbourgi határozat szerint kevés tény támasztja alá azt a nézőpontot, mely az autonómiát a szecesszió irányába tett első lépésként értékeli. Ön meglepetést okozott, amikor a szabadegyetemen valószínűsítette, hogy 15 éven belül néhány autonóm státussal rendelkező tartomány – amilyen a dániai Feröer-szigetek vagy a brit Skócia – önálló államot alapít. Mégsem védi meg tehát az autonómia az államok területi épségét?
– Nézze, a Gross-jelentés egy nemzetközi szervezet jelentése; én politikai elmélettel foglalkozom, és egészen más a hozzáállásom. A kérdés lényegi részét tekintve, a hangsúlyt talán arra kell fektetni, hogy elégedettek-e a kisebbségek azokkal a jogokkal, autonómiaformákkal, amelyekkel rendelkeznek. Ha igen, akkor az autonómia kiváló megoldás. Ha nem, akkor nem. A függetlenedés kérdése úgy tevődik fel: milyen előnyt jelent egy adott terület és a lakossága számára, ha független államként szerepel Európában.
A skótok egy része úgy érzi, a brit politikai rendszer nem eléggé rugalmas a politikai-kulturális biztonságuk fönntartására és továbbfejlesztésére. Éppen ezért úgy gondolják, hogy valamikor 2015-ben vagy 2020-ban függetlenek lesznek. Persze ebben a vágyban a nemzeti büszkeség is szerepet játszik. A skót lakosságnak egy része viszont úgy gondolja, jobb az Egyesült Királyságon belül maradni.
– Milyen tanulságai lehetnek a skót viszonyoknak az erdélyi magyarság számára?
– Ez a helyzet nehezen vetíthető ki a magyar kisebbségre. Ez elsősorban román–román kérdés, mert a románok esetleges függetlenedési törekvései határozzák meg. Az erdélyi románság ugyanis másképpen fogalmazza meg a saját identitását, mint a regáti románság. A magyar kérdés ennek valamennyire a függvénye lesz. És ez egy kicsit ütőkártya is azok kezében, akik azt mondják, hogy a magyarok autonómiája az állam szétesését hozza magával.
– A román politikában már az autonómiával kapcsolatban is nagyfokú félelem látszik.
A legtöbb politikus úgy értelmezi, az autonómia az első lépés lenne bizonyos területek elszakadása felé.
– Ismerem ezt a diskurzust.
A román többség úgy látja, hogy ha belső határt vonnának, annak esetleg más következményei is lehetnek. Tudják ugyanis, hogy Jugoszláviát a belső határok mentén szedték szét. A romániai belső határ azonban ha nincs is meghúzva, létezik, lebeg valahol.

Gazda Árpád Krónika (Erdély)

Rogerius
2003. július 30. 07:36 | Sorszám: 87
Orbán Viktor vaskos minősítése sokféle budapesti szájcsücsörgetést eredményez, és elejét akarjuk venni, hogy a politikai ordasság a mondatnak a farkát harapdálva a lényegről, a kettős állampolgárság fontosságáról terelje el a figyelmet.

Irta Sylvester Lajos két nappal ez előtt !

Már megint Orbán
2003. július 30. 5:30


Keresztes Lajos
Talán a szabadságolások teszik, hogy most Juhász Gábor vetődött rá, Orbán Viktornak a Bálványosi Szabadegyetemen mondott pénteki beszédére. Eddig ez a rendkívüli szellemi erőfeszítéseket kívánó tevékenyég – a Fidesz elnöke bármit mond, úgy sem lehet igaza mottóval megjelentetett cáfolatok közlése – az MSZP médiapolitikusa, Újhelyi István hitbizománya volt.

Ezeknek a közhelyszótár segítségével összeállított nyilatkozatoknak két elemet kell feltétlenül tartalmazniuk. Egyrészt a kiadott kommünikében le kell szögezni, hogy Orbán Viktor – miként azt úgy jó tíz éve teszi – már megint semmibe veszi a nagybetűs Európát. Mert ama misztikus, csak a baloldali legendáriumokban létező Európában ilyet nem lehet, nem illik mondani.

A valódi európai demokráciákban természetesek a kemény kritikák, olyanok, mint Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök június 10-i asnieres-i megnyilatkozása volt, melyben azt vetette a szocialisták szemére, hogy jobban szeretik a pártjukat, mint a hazájukat.

Másrészt feltétlenül párhuzamot kell vonni a volt miniszterelnök szavai és a szocialisták szemében a pokol szinonimájaként szereplő Horthy-korszak között. E versenyszámban korábban Kiss Péter teljesítette az olimpiai szintet, amikor modern Mórickaként neki Orbán Viktor minden megszólalásáról, tettéről Gömbös Gyula jutott eszébe. A párhuzamok vonogatását megkönnyítette, hogy Kiss Péter – miként a múltra hivatkozó szocialisták általában – teljesen tájékozatlanok az elítélt korszakot illetően.

E nélkülözhetetlen toposzok most is megtalálhatóak voltak Juhász Ferenc nyilatkozatában, aki „meglepő módon” azon háborgott, hogy a számára Trianon utáni elit nacionalizmusát idézte Orbán Viktor előadása. Ha az MSZP frakcióvezető-helyettese tudni szeretné, milyen az igazi nacionalizmus, elég, ha felüti az erdélyi Krónika című lap július 25-i számát, ahol a székelyföldi románok marosfői szabadegyeteméről tudósítanak. Ott a magyar-román közeledés kapcsán az egyik résztvevő, egy nagyszakállú pópa félhangosan megjegyezte, hogy „igen, elő a fegyvereket, s töltsük élesre”.[/] Egyébként ugyanabban a lapszámban olvasható a Kolozs megyei szocialisták nyilatkozata, melyben Tőkés László előadása kapcsán emlegettek uszítást. Azért megható, amint a román és budapesti szocialisták kéz a kézben, hősiesen felveszik a küzdelmet a magyar nacionalizmus ellen.

[b]A Juhász-féle nyilatkozat egyetlen új elemét egy sértett oldalvágás jelentette, miszerint Orbán Viktor nem viszonozta Medgyessy Péter gesztusait, s visszautasította összefogási ajánlatát. Most tegyük félre afeletti kételyeinket, hogy mennyire vehető komolyan a szocialista összefogási javaslat, miközben a párt vezetői és a hozzájuk közel álló, nagyon „független” értelmiségiek a Fideszt és annak elnökét szinte minden létező bűncselekmény elkövetésével megvádolták. Azért érdemes lenne azt is megtudni: honnan ez a hirtelen együttműködési szándék? Talán csak nem a küszöbön álló megszorítások miatti politikai felelősséget szeretné így megosztani a szakértelem koalíciója? Mivel az MSZP frakcióvezető-helyettese nem pontosította, miben álltak e gesztusok csak találgathatunk, de addig alig képzelhető el komolyabb együttműködés, amíg Keller László folytatja ámokfutását.

Összefogásnak csak a jövőképek, a politikai célok legalább részleges hasonlatossága esetén lenne értelme, ehhez azonban a jelenlegi kormánykoalíciónak végre meg kellene határoznia, mit kíván az egy esztendeje megszerzett hatalommal kezdeni. Hiszen a jelenlegi kabinet a Horn-kormány haladó hagyományaira építve, az elvtelen pragmatizmus, a nagyhatalmi érdekek feltétlen kiszolgálásának régről ismert gyakorlatát valósította meg. Medgyessy Péter teljesen üres „köztársaságozása” mögé bújtatott politizálásban, ha a polgári erők elvhűek kívánnak maradni, nem vehetnek részt.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=161675&rvt=68

Rogerius
2003. július 29. 04:39 | Sorszám: 86
Van még olyan ország?
Van még olyan ország?

Orbán Viktor a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csúcsra járatott rendezvényén, a vajdasági magyarok kettős állampolgárságot óhajtó és a magyar kormányzat által elutasított kérdésére futballpályányi tömeg előtt, a státustörvény alkalmazására vonatkozó hallgatói kérdésre jelentette ki:,,Nincs a világon még egy olyan ország, amelynek kormánya ilyen helyzetben nemet mondana.” Az exkormányfő ezt,,fejelte meg” a rendezvény több ezer résztvevője előtt elhangzott súlyos minősítéssel:,,Ennél mélyebbre nagyon nehéz süllyedni.”
Azért is megállunk ennél a gondolatnál, mert Orbán Viktor vaskos minősítése sokféle budapesti szájcsücsörgetést eredményez, és elejét akarjuk venni, hogy a politikai ordasság a mondatnak a farkát harapdálva a lényegről, a kettős állampolgárság fontosságáról terelje el a figyelmet. A pénteki tusványosi fórumot egyébként sem ez a hangnem jellemezte, Orbán Viktornak a magyar és a kelet-európai integrációs folyamatot elemző értékelése higgadt és kiegyensúlyozott, kormányfőhöz méltóan emelkedett volt, és amint ezt várni lehetett, a jelenlévők konkrétumokat firtató kérdéseire röppent le a színpadról egy-egy, az említetthez hasonló szómadár.

Szóval mindenekelőtt a kettős állampolgárság. Orbán Viktor a súlyos minősítést ellenpontozó igyekezetében egy nagyon fontos gondolatot fogalmazott meg: az ellenzéknek önmérsékletet kell tanúsítania azért, hogy a kormányzat ne szoruljon olyan helyzetbe, hogy a kettős állampolgárságtól azért kelljen elhatárolnia magát, mert ezt az ellentábor akarja.

A jelenlegi magyarországi kormányzat tartózkodását a kettős állampolgárság bevezetésétől azzal kell eloszlatni, hogy a választás és megválaszthatóság jogát, a hadkötelezettséget (amíg létezik ilyen) állandó lakhelyhez és adófizetéshez kell kötni, a szociális juttatásokat a társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítéséhez kell kapcsolni.

Orbán Viktor mintegy áthidaló megoldásként a kettős állampolgárság intézménye felé Tusnádfürdőn azt is szorgalmazta, hogy váltsuk ki a magyar igazolványt, mert nemsokára ez lesz a Kárpát-medence legértékesebb dokumentuma.

Sylvester Lajos http://3szék.ro/

Rogerius
2003. július 27. 07:13 | Sorszám: 84
"A határon túli magyaroknak el kell hinniük,
hogy eljön még az az idő ,amikor a
Magyar igazolvány a Kárpát-medence
legértékesebb dokumentuma lesz.
Mondta Orbán Viktor miniszterelnök Kárpát-
alján"

Tusnádfürdő 2003.júl.25.

Orbán Viktor azt javasolta, hogy jöjjön létre az egész Kárpát-medencében egy olyan összefogás ezért az ügyért,
(kettős állampolgárság)amelyet semmilyen magyar kormány nem hagyhat figyelmen kívül.


-Akkor valóban az a "MAGYAR IGAZOLVÁNY"a Kárpát-medence legértékesebb dokumentuma lenne!E-VIA

Rogerius
2003. július 23. 06:54 | Sorszám: 78
Bálványosfürdő: aggódó hangok az erdélyi magyarságért
2003. július 21. 15:05


MNO
A jelenlegi magyar kormány az integráció nevében kész lemondani az erdélyi magyarságról - jelentette ki hétfőn Tőkés László református püspök, az erdélyi Tusnádfürdőn kezdett XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem tartott megnyitó beszédében.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke úgy fogalmazott, hogy válságos helyzetben az egyház nem hallgathat. Történelmi példaként a két világháború közötti időszakban, illetve a háború után tevékenykedő Makkai Sándor református és Márton Áron katolikus püspök magatartását említette.

A mostani magyar kormány az integráció fejében késznek mutatkozik lemondani rólunk - mondta Tőkés püspök, s ennek igazolását a kedvezménytörvény módosításában látta. Hozzátette: a román kormány integrációs érdekből a kisebbségi engedmények morzsáit juttatja az erdélyi magyarságnak.

Feleslegesnek és visszalépésnek nevezte a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született magyar-román megállapodást Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség alelnöke, aki szerint a határon túli magyarság egy része úgy érzi, hűtlenné vált hozzá Magyarország. Ez csak részben igaz, hisz mi itt vagyunk, mindig van anyaországa a határon túli magyarságnak, még akkor is, ha nem azonos az ország és a kormány - fogalmazott.

Németh Zsolt szerint fölösleges a kedvezménytörvény alkalmazására létrejött magyar-román megállapodás, mivel véleménye szerint a 2001 decemberében aláírt Orbán-Nastase egyetértési nyilatkozat már megnyitotta az utat a törvény alkalmazásához. A magyarigazolvány formájának lehetséges változását visszalépésnek, az oktatási-nevelési támogatás célba érésének lehetőségét kérdésesnek nevezte.

A 14. éve megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem fontosságáról szólva Németh Zsolt leszögezte: a résztvevők próbálják meghatározni a világhoz való viszonyukat, folyamatos harcot folytatnak az elzárkózás, a befelé fordulás és a butaság ellen, s ez az a fórum, ahol olyan párbeszéd folyik, amely a kölcsönös tiszteleten alapul.

A házigazdák részéről Szilágyi Zsolt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselője beszédében kitért arra, hogy milyen nehézségekbe ütközött az idén a szabadegyetem szervezése. Ugyanakkor fontos eredménynek nevezte, hogy az idei rendezvényhez társszervezőként kapcsolódott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem is. A kolozsvári egyetem rektorhelyettese, Paul Serban Agachi a párbeszéd iskolájának nevezte a bálványosi szabadegyetemet.

Nemzetpolitikák az Európai Unióban címmel tartott előadást Bába Iván, a Fidesz külügyi hivatalának vezetője és Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója. Bába Iván leltárt készített arról, hogy miként fogalmazták meg és érvényesítették saját érdekeiket az Unióba integrálódott államok.

- Nincsenek egységes receptek, de valamennyi csatlakozó ország esetében közös jelenség a biztonság igénye, az a törekvés, hogy ne szoruljon a perifériára, sikerüljön kikapaszkodnia a szegénységből, valamint a biztonságigény megjelenése - mondta.

Christoph Pan a kisebbségvédelem kérdéseiről szólt, bemutatva a nemzetközi jogban kodifikált újabb eredményeket. Külön kiemelte az anyaország fogalmának nemzetközi elismerését, másodlagos felelőssége megfogalmazását - jelenti az MTI.

Rogerius
2003. július 22. 06:59 | Sorszám: 77
"Mindkét fél sikerként értékelte e kompromisszumos megoldást. Igaz, merőben eltérő módon, ki-ki úgy vélekedett, hogy a maga álláspontja diadalmaskodott. Kétségtelen, a románok elérték vagy elérik, amit akartak, a magyarok a kedvezmények romániai alkalmazhatóságát tartják eredménynek. Valóban siker ez is, jól fog a húszezer forintnyi lej a gyermekét magyarul taníttató szülőnek. Magyar szempontból mégis inkább pirruszi győzelem ez, mintsem egyértelmű diadal. Sokakban felmerülhet ugyanis a kérdés: megéri-e ez az egyezség az érte hozott áldozatokat? A korona példájánál maradva – amiről a távlatokat tekintve lemondtak a jelenlegi magyarországi hivatalosságok –, az jóval több, mint külső formai jegy, szimbólumértéke van, magyarság-megtartó ereje sokkalta nagyobb a kilátásba helyezett húszezer forintnál. Hallottam nem egytől, nem kettőtől: érvényességének lejárta után sem adják ki kezükből a magyarigazolványt, inkább újat sem igényelnek, ha a koronásat el akarnák venni tőlük."

Hargita Népe (Marad a korona,Borbély László -jegyzet)

Rogerius
2003. július 21. 09:06 | Sorszám: 76
http://www.mno.hu/
Rogerius
2003. július 21. 08:41 | Sorszám: 75
Kovács László, mszp pártelnökként-a beteges orbánfóbiáján
kivül-csak hazudozni képes.
Kovács,külügyminiszterként diplomáciai csődön kivül semmit
nem tud felmutatni az elmult több mint egy év alatt.

Kovács két napja

"Ha valamit,hát magyarázni nagyon jól tud Kovács László.
Ezt a képességét aligha vonta bárki is kétségbe.Hogy a
szlovákiai tárgyalások után szánalmas magyarázkodásba
torkollott a külügyminiszteri értékelés,annak oka nem
valamiféle kommunikációs rövidzárlatban keresendő."

http:/www.mno.hu/

Rogerius
2003. július 16. 09:02 | Sorszám: 71
Köszönöm,hogy betetted a beszédet.
Amikor inditottam,még csak a Magyar Nemzet cikket ismertem
de már ez is elinditotta a "hőbörgést"

Az idézett -..legértékesebb dokumentum-részt a kettős
állampolgárságra utalásként tettem be.

Rogerius
2003. július 16. 08:46 | Sorszám: 70
Igen,kevesen értik de ők nem ebben a gondolában eveznek.
Akik viszont itt vitatkozunk értjük,csak vannak akik
belemagyaráznak,elferdítenek,szavakat kiforgatnak eredeti
értelmükből nem kevés cinizmussal és néha még hazudoz-
nak is.Nekem pedig éppen ez a bajom.
Én ezt nem értem! :confused
Vagy lehet,hogy mégis?
Rogerius
2003. július 15. 15:19 | Sorszám: 42
Iszalag,borissza ember vagy-e? Mert hajól tudom Ödön ő
boissza.
Érzem én,hogy jó kis borissza csapat alakul itt!
Rogerius
2003. július 15. 15:15 | Sorszám: 41
ZsBödön,nem tudod,iszalag borissza ember?
Rogerius
2003. július 15. 08:46 | Sorszám: 36
Ne fáradj iszalag az ilyen lelkület megértetésével,mert
vannak r e m é n y t e l e n esetek,ők félremagyarázni,
szavakat kiforgatni tudnak és/vagy akarnak.
Rogerius
2003. július 14. 06:10 | Sorszám: 2
Melyik anyaországról beszélsz?
Ezzel a"kormánnyal" biztosan nem esik egybe!!
Rogerius
2003. július 14. 05:29 | Sorszám: 0
A határon túli magyaroknak el kell hinniük,
hogy eljön még az az idő ,amikor a
Magyar igazolvány a Kárpát-medence
legértékesebb dokumentuma lesz.
Mondta Orbán Viktor miniszterelnök Kárpát-
alján. www.mno.hu

Téma: Trianon "áldása"
Rogerius
2003. június 16. 08:50 | Sorszám: 34
2003.jún.l3.-Hargita Népe-8.old.
"Pár héttel eezelőtt a romániai sajtó egy része szenzáció-
ként tálalta:valakik ákombákomokat festettek-többek között
- a csíkszeredai ortodox templom falára is.Az incidensből
ÜGY lett:a kiskorú "tettest"a rendörség azonosította,
lakásán házkutatást tartott(?!?),tizmillió lejes(67 ezer
forint)büntetést rótt ki.A gyereket az iskolából is ki-
csapták,az igazgató szerint nem ezért.....
Megtudhattuk tehát,mi történik,ha egy gyerek 2003-ban
Csíkszeredában bántani merészel egy ortodox tulajdonban levő ingatlant"
Szerdán(jún.11.)hajnalban újabb"támadás"ért egy ortodox
ingatlant.A püspök a provokációt jelentette a rendörségen.
A tetteseket azonosították,kiderült,hogy a Virág u.7 sz.
alatti"rendörblokknak"becézett tömbház lakóinak román
nemzetiségű gyerekei voltak.Nem volt házkutatás,pénzbün-
tetés és nem csaptak ki senkit.Nem lett szenzáció és nem
lett ÜGY sem.
(kis adalék a "Hagymakupolás honfoglaláshoz"

Téma: Quasi.
Rogerius
2003. május 30. 12:11 | Sorszám: 4
Kérek szépen egy cimet ahol együtt olvasható a Lovas
cikk és folytatása. Köszönöm!

Téma: D-209 beszéde az Urániában
Rogerius
2004. január 10. 05:10 | Sorszám: 32
A "beszédstilus" ettől a hatökörtől ismejük.
Ezen kivül én nagyon kiváncsi lennék egy elmegyógyászvéleményére ennek a hablatyolásnakaz elemzése után.

Téma: MSZP politikusok bilincsben
Rogerius
2003. október 16. 08:47 | Sorszám: 183
>>!!!Mi lesz itt meg??!!!!

Herr Ritter, van egy tuti tippem !! SEMMI.!!


Téma: Pert nyert Hegedűs és a MIÉP
Rogerius
2003. november 28. 08:40 | Sorszám: 363
Nehéz ügy

"Mi köze van, mi köze lehet egy magyar bírósági ítélethez az izraeli kormánynak? Mi köze van ahhoz, hogy egy bejegyzett, alkotmányosan működő magyar párt kit és kiket hív meg ünnepi rendezvényére? Egy válasz van: semmi.
Forrás:Függetlenség


Egyedüliként a Hír TV nézői értesülhettek arról a sajtótájékoztatóról, amelyet egy magas rangú izraeli tisztviselő tartott, s felháborodását fejezte ki a magyar bíróság ifj. Hegedűst felmentő ítélete miatt. Megemlítette ő azt is, hogy az általa képviselt izraeli körök elfogadhatatlannak tartják Jean Marie Le Pen és David Irving budapesti meghívását, és nyilvánosság előtti szerepeltetését. A jelentés egyszeri közlése után a hír elhalt a magyar sajtóban és mindenütt.
Súlyos és elfogadhatatlan beavatkozás történt ugyanis egy állítólag független állam belügyeibe. Védhetetlen öngólt rúgott magának az elvakult zsidó diplomácia. Nyilvánvalóan ott kószáló MSZP és SZDSZ-es képviselők elbeszélései alapján ejtették meg ezt a sajtótájékoztatót, esetleg az ő egyenes kérésükre, de amikor nyilvánosságra került, nyomban kiderült, hogy valójában mekkora baklövés. Mi köze van, mi köze lehet egy magyar bírósági ítélethez az izraeli kormánynak? Mi köze van ahhoz, hogy egy bejegyzett, alkotmányosan működő magyar párt kit és kiket hív meg ünnepi rendezvényére? Egy válasz van: semmi.
Mi az oka hát annak, hogy az izraeli kormány mégis így viselkedik? Az egyik mindenesetre az, hogy a jelenlegi magyar kormány erre felbátorítja. Tetszik neki. Ron Werber fennhatósága alatt áll, és alázatosan hajlong. A másik súlyosabb: Izrael máris a magyar gyarmat vagyonkezelőjeként működik. Még ugyan nincs az egész magyar tulajdon a kezében, még ugyan van némi föld magyar kézben, még ugyan a betelepüléses elözönlésnek csak az előörsei érkeztek meg, de biztonságos honfoglalásuk érdekében jobbnak látják már fenyegetni, beleszólni mindenbe, azaz vagyonkezelőként fellépni.
A vagyonkezelésbe pedig, mint tudjuk, minden beletartozik, a személyzeti politika is, és a dolgozókra vonatkozó bírósági végzések elfogadása és a felülbírálása is. Mármint izraeli értelmezés szerint. Ez a durva szemtelenség, ez a dölyf nem a MIÉP-nek szól, noha a MIÉP váltotta ki: ez minden keresztény magyarnak szól. Fogd be a szád, magyar! - ezt mondja. A fegyver nálunk van, az erő a miénk: kuss!
Most a magyarországi sajtó még hallgat, kushad. Tesztelik a közönséget főnökeikkel, az izraeliekkel együtt, hogy ki veszi észre a súlyos jogtiprást, a megalázást, és ki mer felszólalni. Később majd előhozzák és helyeslik. A felbérelt mérsékeltek majd elkezdenek ilyeténképpen lamentálni: kár ilyesmit csinálni, mármint például a holokauszt-tagadó Irvinget megszólaltatni, és természetesen a MIÉP lesz a hibás. Mint a söjtöri tojásdobálásért, ami nem történt meg, valamint a Himnusz szétkiabálásáért, amit éppenséggel mi énekeltünk a kormány helyett, amely szombaton nem szeret Himnuszt énekelni.
Magyar testvéreim! Ilyen megalázásra még Moszkva sem vetemedett a legsötétebb időkben sem. Nem ezek most a legsötétebb idők?

Csurka István"

Rogerius
2003. november 17. 11:10 | Sorszám: 275
Tamás Gáspár Miklós a zsidógyűlölő!

Tamás Gáspár Miklós nyíltan uszít zsidó származású, becsületes honfitársaink ellen! Érthetetlen, hogy a MAZSIHISZ miért nem tiltakozik TGM ámokfutása ellen? Egyáltalán ki, vagy kik állnak TGM „magánakciója” mögött?

-titkosszolgálat-


Tamás Gáspár Miklós november 11-i Magyar Hírlapban megjelent cikkében, -amelyben az ifj. Hegedűs Lorántot másodfokon felmentő bírót "nyíltan antiszemitának" nevezte, aki TGM szerint "cinikus, alpári és otromba antiszemita gúnyolódásra ragadtatta magát".

Az ítélet indoklása szerint a "Rekeszd ki őket!" felhívásból "…nem következik az a szándék, hogy olvasóit erőszakos cselekmények elkövetésére uszítsa". Ezt felháborodva nehezményezi TGM, miközben ominózus cikkét a következő mondatokkal zárja: "Ki az utcára, demokraták! Ki az utcára, antifasiszták! Ki az utcára, rendes emberek! Pusztuljon a fasizmus!"

Akkor most ki uszítja olvasóit erőszakos cselekmények elkövetésére?

Azon az egyszerű tényen most lépjünk túl, hogy TGM hazudik, mint a vízfolyás, mert Magyarországon nem, hogy a fasizmus csírája létezne, de TGM legnagyobb bánatára még egy árva fasisztát sem sikerülne a legalaposabb kutatás után sem találnia! Ha lenne ilyen, -nagyon helyesen- börtönben ülne, de nincs, mert az állítólagos fasiszták helyét -a köztörvényesek mellett- manapság bankárok és brókerek foglalják el a priccseken.

Elnézve TGM -cikke utáni- egyhetes televíziós ámokfutását, amelyben kitartóan ragaszkodott agybeteg rémálmaihoz, az embert gondolkodásra készteti, és megpróbálja megérteni a tudományos kutató, egyetemi tanár, közíró TGM valódi szándékait.

Amikor leesik a tantusz, az eredmény megdöbbentő!

A világtörténelem sötét foltjai, és az azok emlékét felszínen tartó lázas igyekezet eredményeként (Ajánlott irodalom: Finkelstein: Holokauszt ipar), az olyan kifejezés, mint "fasizmus", tudat alatt automatikusan a zsidók üldöztetését, a holokausztot, az antiszemitizmust juttatja az emberek eszébe.

Felmerül a kérdés, ha TGM a nem létező magyarországi fasizmus ellen szólítja az utcára antifasisztáit, akkor kiket hív kik ellen? Magyart a magyar ellen? Cigányt a magyar ellen? Zsidót a magyar ellen? Cigányt a zsidó ellen? Vagy kit, ki ellen?

Tamás Gáspár Miklós mindenkit uszít mindenki ellen, tehát magyar-, cigány-, és zsidógyűlölő, egyszer s mint rossz szándékú hangulatkeltő, akit azonnali hatállyal illene kirekesztenie a teljes magyarországi médiának!

A MAZSIHISZ minden esetben felemeli szavát, amikor zsidó származású honfitársainkat a legkisebb méltánytalanság éri.

Nem értem a MAZSIHISZ hallgatását, hiszen TGM uszítása mindenkire nézve veszélyes, beleértve zsidó származású honfitársainkat is!

-titkosszolgálat-


A cikk tulajdonosa: Jobbik.NET - Hírportál http://portal.jobbik.net

A cikk webcíme: http://portal.jobbik.net/modules.php?name=News&file=article&sid=2483

Rogerius
2003. november 17. 08:22 | Sorszám: 273
Folytatódó vita a bíróságokról
A Budapesti Ügyvédi Kamara és a Professzorok Batthyány Köre is felemelte szavát a támadások ellen
2003. november 17. 8:07


Magyar Nemzet
A bíróságok és a független intézmények elleni támadások leállítására szólította fel a kormányt Áder János, a Fidesz frakcióvezetője. Kovács László MSZP-elnök szerint senki nem emelt kezet a bíróságokra. Tegnap a bírói kart ért „igaztalanul általánosító támadásoktól” elhatárolta magát a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.

Azt üzenjük a szocialistáknak és Medgyessy Péternek, hogy el a kezekkel a bíróságtól és más független intézményektől – jelentette ki Áder János, a Fidesz frakcióvezetője szombaton. Úgy vélte, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke jogosan kifogásolta, hogy egyes politikusok elvárásokat fogalmaznak meg konkrét bírósági ügyek kapcsán. Ő is úgy látja, hogy az utóbbi időszak jelenségeinek burkolt célja a bírák megfélemlítése, az ítélkezési gyakorlat befolyásolása lehet. A Fidesz frakcióvezetője ugyanakkor hangsúlyozta: még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy ifjabb Hegedűs Loránt véleményének védelmében emeli fel szavát, mert nem ért egyet a református lelkész írásában megfogalmazottakkal. Kifogásolta, hogy Lomnici Zoltán – a legfőbb közjogi méltóságokhoz címzett – felhívására az Országgyűlés elnökének „zagyvaságai”, a kormányfő kétértelmű szavai és az igazságügy-miniszter mellébeszélése volt a válasz. – Csupán Mádl Ferenc köztársasági elnök fogalmazott világosan – tette hozzá Áder János.

Szerinte a jelenlegi kormányoldal korábban másként gondolkodott a bíróságok függetlenségéről. Mint mondta, a Demokratikus Charta megalakulása idején arról beszéltek, hogy minden politikai erőnek tartózkodnia kell a független bíróságok befolyásolásától.
– Azt üzenem Áder Jánosnak és a Fidesznek, hogy a kormány részéről senki nem emelt kezet a független bíróságokra – reagált minderre Kovács László, az MSZP elnöke. – A kabinet egy tagja sem minősítette a bíróság vitatott ítéleteit, aki véleményt mondott, az arra gondolt, amit ifjabb Hegedűs Loránt és a magukról megfeledkezett szurkolók követtek el, amikor antiszemita jelszavakat skandáltak – mutatott rá.

Medgyessy Péter miniszterelnök szerint nem fér meg egymás mellett a kirekesztés és a demokrácia. A kormányfő az Európai Újságírók Szövetségének konferenciáján hangsúlyozta: a közélet szereplőinek tiszteletben kell tartaniuk az igazságszolgáltatás függetlenségét, de fel kell emelniük a szavukat a kirekesztés ellen.
– A bírói kart ért igaztalanul általánosító támadásoktól a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökeként elhatárolom magam – mondta tegnap Bánáti János. Az utóbbi időben megjelent – köztük ügyvédektől is származó – nyilatkozatokra utalva leszögezte: a jogerős bírói ítéletekről alkotott szabad véleménynyilvánítás egyrészt csak a tények, az ügy minden részletének alapos ismeretén alapulhat, másrészt sohasem csaphat át igaztalan általánosításba, a döntést hozó bíró, bírák személyiségi jogainak megsértésébe.

A Professzorok Batthyány Köre szerint konkrét bírósági eljárásokkal kapcsolatos állásfoglalás vagy az ítélkezés általános irányának politikai szempontból történő értékelése – a közhatalom gyakorlói részéről – súlyosan sérti a magyar jogállamiság alapjait és veszélyezteti a társadalom békéjét. Ez ellen fellépni minden magyar állampolgárnak kötelessége – áll a közleményben.

Rogerius
2003. november 14. 11:33 | Sorszám: 266
Nem tartozik ezen oldal témájához, mégis bemásolom mert a
MIÉP megvádolásáról szól egy Mink nevü "történész" által.
Forrás: MAGYAR FÓRUM
___________

Történészek a történelemben


Acsarognak a szabadelvűek, mert az általuk már százszor leírt és százszor eltemetett MIÉP nagyon is eleven társadalmi erő ezen az őszön. Neveletlen halottak vagyunk, akik hetente megtartottuk alternatív parlamenti hozzászólásainkat a Kossuth Lajos téren, aztán Söjtörön úgy ráijesztettünk Medgyessyre, hogy az a rejtekadó Párizsig meg sem ált – olvashatta Adynál, hogy „Párizs az én Bakonyom” – az 56-os ünnepségeink pedig jelentős tömegeket mozdító, valódi társadalmi események voltak, nagy nevű külföldi személyiségek részvételével. Nos, ez utóbbi fáj nekik igazán: Irving és Le Pen. -MAGYAR FÓRUM-


Jól érzékelhető, hogy központi stratégiájuk az agyonhallgatás volt, ami a tömeginformáció urainak egyfajta mágikus eljárása: hitük szerint, amiről ők nem beszélnek, az nincs. Ezért követett el hibát a Beszélő főszerkesztője, Mink András történész – Istenem, hogy miből lesz a cserebogár! –, aki már nem bírta magában tartani felháborodását, és hisztérikus kifakadást rendezett a Népszabi október 27-i számában, ahol is Itt járt egy régi ismerős címmel nekirontott ünnepi nagygyűlésünk egyik szónokának, David Irvingnek. Irvingről tudni kell, hogy a legjelentősebb kortárs történészek közé sorolandó, azon kevesek egyike, akik legtöbbet tudnak a XX. századról. Tűnjék bármennyire hihetetlennek a Beszélő köreiben, de Irving nagyobb történész, mint Rudas László, Lukács György és Molnár Erik együtt. Mink úr, tehát, ha másért nem, már csak szakmai respektusból is jobban tette volna, ha hallgat. Csakhogy ő nem olyan hallgatós fajta, ami a kisebb baj. A nagyobbik az, hogy hülyeségeket mond.
Engem, mint a MIÉP-hez közelálló, azzal politikailag és erkölcsileg azonosuló zsurnalisztát személyesen érint, kompromittál, jó hírnevemet gyalázza a cikk két helyen is leírt állítása, miszerint a MIÉP neonyilas párt. Nem tudhatom, hogy Mink úr hol kapta történészi diplomáját, nem tudom, hogy arrafelé, ahol ő járt egyetemre, hogyan definiálták a nyilaspártot, azt sem tudom, hogy van-e történészünknek jogi végzettsége, mert ha van, annak nagy hasznát veheti rövidesen. Ugyanis én már előre készülők arra a jogi bravúrra, amint Mink úr a bíróság előtt megvédi álláspontját és bizonyítja, hogy állítása fedi a tényeket, és a MIÉP nyilaspárt.
Nagy hiba volt, Mink úr, nagy hiba. Attól tartok, ebbe beletörik a foga. Történész létére még nem hallott arról, hogy szakmájának legnagyobb veszélye az indulatvezérelte hozzáállás és a tények ignorálása? Mert ha valaki összekeveri a jegesmedvét a barnamedvével, még hivatkozhat arra, hogy színvak, meg hogy rosszak voltak a látási viszonyok, de aki egy kétpupú tevével keveri össze, az vagy szánalmasan ostoba vagy szándékosan hamisít. Miképpen az az állítása sem felel meg a tényeknek, hogy a kiváló történész a MIÉP vendége lett volna. Sajnos nem a mi vendégünk volt, hanem budapesti kiadója, a Gede Testvérek Bt. vendégszeretetét élvezte. Mi csupán, élve az ittléte nyújtotta alkalommal, felkértük, hogy tartson beszédet Hősök terei ünnepségünkön, és ő megtisztelő módon igent mondott.
De szeretnék hangot adni egy harmadik tévedésének is, Mink úr. Maga végső kétségbeesésében Irvinget azzal próbálja hitelteleníteni, hogy a 70-es években, amikor az 1956-ról szóló könyvéhez adatokat gyűjtött Magyarországon, gyanúsan közeli kapcsolatba került az MSZMP-vel. Éppencsak azt nem mondja, hogy talán még III/III-as is volt, netán ügynök vagy valami ilyesmi. Szeretném megnyugtatni önt, hogy David Irving igazi angol úr, aki csakis azt az elkerülhetetlen minimumot lépte meg az MSZMP felé, amely kutatásainak itteni tudomásulvételéhez elengedhetetlen volt. Ismerek valakit viszont – nevet nem mondok, de elárulom, hogy az illető forradalmunk évfordulóján Párizsban rótta magányos útjait –, aki egészen biztosan és ezerszázalékosan mindent megtett az MSZMP-nek a 70-es években. Miért nem vele foglalkozik, Mink úr? Ön azt írja Irving kapcsán, hogy „Itt járt egy régi ismerős”, ó nem, kedves uram, még nem ismeri Irvinget Magyarország, de a Felkelés! minapi megjelenését és tömeges fogyását követően rövidesen tényleg ismerni fogja. Miképpen reméljük, ismerni fogja Le Pen úr figyelmeztetéseit is az Európai Unió nemzetgyilkos, felelőtlen politikájával kapcsolatosan. Mi azon leszünk mindenesetre, ezért hívtuk meg az elnök urat – aki valóban a MIÉP vendége volt.
Mink úr megítélése szerint David Irving „revizionista botránytörténész”. Hogy 2003 őszén pontosan mit ért revizionizmuson, az maradjon az ő titka, számomra árulkodóbb a botrány szónak, mint epitheton ornansnak a kötelező alkalmazása Irvinggel kapcsolatosan. Merthogy ő mindig botrányokat kavar, ezért ítélték el Londonban, ezért tiltották ki Német-, Spanyol- és Franciaországból, hogy csak a legismertebb botrányait említsem. És érdekes módon, sem Mink úrnak, sem senki másnak ott angol, német, spanyol és francia földön nem tűnik fel, hogy Irving botrányai sokkal inkább a kor botrányai, semmint az övé, hiszen ezen botrányok mindegyike abból áll, hogy valamelyik művében, valamivel vagy valakivel kapcsolatosan – figyelmen kívül hagyva a hallgatólagos közmegállapodást – Irving kimondja az igazságot. És az igazság a XXI. század elején olyan botrány, melyre külön jogi szakkifejezést kreáltak: gyűlöletbeszéd. Az igazság, amely boldogabb korokban még maga volt az Ige, ma büntetendő, üldözendő deviancia. Irving szakmai fogadtatása a legjobb illusztrációja az ősrégi tapasztalatnak: a tükröt gyalázzák, pedig a képük görbe.
Mink úr, konzervatív ember vagyok, ami azt is jelenti, hogy békés és megbocsátó. Felajánlom önnek, hogy jóvá tehesse a MIÉP lenyilasozását, ezt a megalapozatlan, történészhez méltatlan vagdalkozást. Ha ön a Népszabadságban megjelentet egy helyesbítést e tárgyban, a magam részéről eltekintek a rágalmazási pertől.
Önnél a labda, Mink úr.

SZŐCS ZOLTÁN

Rogerius
2003. november 14. 04:36 | Sorszám: 264
>>Magam mélységesen elítélem az ilyen szélsőséges eszmék terjesztőit. Azokkal értek egyet, akik készek cselekedni a gyűlölet ellen.<<

Most több időm van és még találtam egyet.

Nem a terjesztését itéli el hanem a terjesztőit!
Elgondolkoztató-már birói alüröket is demonstrál a mi Cicerónk.
(még jó, hogy nem használt királyi..Ö..többesszámot!)

Na, már többet nem boncolom ezt az amúgy sablonokkal tele hablaty levelet.

Rogerius
2003. november 13. 04:33 | Sorszám: 260
Nagyjából eggyet is is értenék veled csak ez a jobboldalnak kicsit vagy semmit nem hoz a "konyhára".

Itt pedig tényekkel lehet alátámasztani mindent,a maszp a
szakmai érvek után nem fideszezhet,orbánozhat.

Rogerius
2003. november 13. 03:51 | Sorszám: 258
>>Vannak olyan esetek, amikor a demokratikus jogállam védelmében változtatni kell a jogszabályokon. Kormányom ezt ismerte fel, amikor az Országgyűlés elé terjesztette a gyűlöletbeszéd tilalmáról szóló törvényjavaslatot.<<

Szerintem ez az egyik kulcsmondat amire célzol, mert ezzel azt üzeni, hogy törvénymódosítasokkal magunk alá gyűrünk mindent intézményt amit még nem sikerült -a totális hatalomgyakorlás érdekében.

Csak ezt érzem rejtett üzenetnek a levélből.

Rogerius
2003. november 13. 03:40 | Sorszám: 257
Miért halgatnak a jobboldali politikusok?!

Hiszen TGM magas labdát adott fel mert a MH-ban megjelent cikkel belepiszkított a tiltakozó aláírok szándékába és igy besétáltak a saját zsákutcájukba.A birói kar leantiszemitázása az EU csatlakozás küszöbén-ez már túl tesz mindenen.

És mit látunk/hallunk? Semmit,nagy hallgatás a jobboldalon, pedig most a tiltakozó lista és TGM otromba írása mi ha nem az amire ki lehet, sőt ki kell mondani, hogy megnyilvánulásuk szélsőséges és társadalom ellenes mert támadja a birói kar függetlenségét és megingatja az emberek bizalmát az igazságszolgáltatásban.

Ébresztő - jobboldali politikus urak!

Rogerius
2003. november 12. 08:14 | Sorszám: 216
Mintha akkor a charta "kiáltványát" TGM is aláírta !
Vagy tévednék ?
Rogerius
2003. november 12. 08:11 | Sorszám: 215
"Részletek a Magyar Hírlap 1991. szeptember 27. pénteki számából:

Demokratikus Charta
Milyen Magyar Köztársaságot akarunk?

1. Demokrácia akkor lesz, ha a jogállam eszméjéhez híven tiszteletben tartjuk a Magyar Köztársaság jogrendjét és demokratikus intézményrendszerét.


2. Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell tartania a mindenkori hatalomtól, ...


7. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmi-politikai erõk tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától...

Rogerius
2003. november 11. 04:35 | Sorszám: 164
>>Egyáltalán. Mit keresnek itt, ahol nincs hazájuk, ahol mindig támadják a hazafiakat, mivel ők más ország érdekeit képviselik.<<

Éppen ezért hamis az ominózus "jöttmentek" összetett szó alpján vádat emelni mert ennek csak az első fele igaz:
"jött......"És maradtak mások érdekeit "képviselni".....

Miért is vádolták meg ifj.Hegedüst?
Dehogy is nem értem....!

Rogerius
2003. november 09. 05:35 | Sorszám: 101
!
Rogerius
2003. november 09. 05:30 | Sorszám: 100
>>„ami körülvesz bennünket, az csupán egy ideiglenesen körülöttünk állomásozó állapot”<<

Remélem, sőt egyre inkább megvagyok győződve, hogy ezt az idiglenes állapotot meg lehet végleg szüntetni.

Ehez nagy segítség a "kormányzásnak" csúfolt mostani ámokfutás!

>>valóban azt üzeni: a tavalyi választásokat követően hivatalba lépett kormány hatalomgyakorlása nem demokratikus kormányzás, hanem idegenek, a magyar nemzeti közösségen kívül állók által gyakorolt elnyomás.<<*

Ha Bauer az idézett félmondatot igy értelmezi, akkor tökéletesen egyetértek vele!

Ezt már régóta tudjuk,látjuk és egyre többen ráébrednek -sajnos csak most!

*-nem demokratikus kormányzás + nem legitim (lásd OVB határozat/döntés)

Rogerius
2003. november 08. 03:58 | Sorszám: 84
Helyesen : ...a megvádolt és felmentett is.
Rogerius
2003. november 08. 03:50 | Sorszám: 83
Szólaljon meg végre a volt vádlot is.

__________

Az utolsó szó jogán

Ifj. Hegedűs Loránt kíván-e az utolsó szó jogán nyilatkozni?

Köszönöm a szót, kívánok.
***

Tisztelt Bíróság!
"Ha ellenállsz, ingerelsz, ha szótlan tűröd, gyávaság, feljajdulsz, érzékenyedel, s a néma jaj is vall reád." Ezen költői sorok a tiszaeszlári vérvád idején íródtak a magát megtámadva érzett tiszaeszlári zsidóság védelmében. Tökéletesen kifejezi azt, hogy bizonyos helyzetekben egy váddal szemben védekezni szinte lehetetlen. Sem az ellenállás, sem a néma csend nem lehet hatékony, célravezető. Én mégsem választom a néma csendet, hanem inkább az ellenállást, nehogy véletlenül valaki ezt a néma csendet a megalkuvás és a gyáva hunyász alázat jeleként értékelje. Nem kívánom indulatomat védeni, menteni, református lelkészként különösképpen nem, hiszen a mi szívünk indulatának legfőbb vizsgálója - engedtessék meg, nem kívánom elvitatni természetesen a tisztelt Ítélőtábla jogosultságát, hogy ebben az ügyben megítélje, milyen ítélet lakozott a szívemben - de döntően mégiscsak a Szentháromság egy örök és igaz Isten, aki igéje és lelke által vizsgál mindannyiunkat.
Visszautasítom az ügyészségnek azon vádját, miszerint cikkem megírásakor, de ha az egyenes célzatot nem is követeli meg az adott vád igazi tartalma, akár egyenes célzat nélkül is bármiféle gyűlölet ebből a szövegből kiolvasható. Legfeljebb csak annyiban, amit Szabó Dezső önmagáról vall - és ezzel törvénysértést remélem, hogy nem követek el - és mellyel mélységesen azonosulok, hogy hányféle indulat, magatartás, identitás, szemlélet jelenhet meg egyetlen ember életében, aki az egész egyetemes világot kívánja felfogni és átölelni, és nem engedi, hogy régi jó, bevált bolsevik módszerekkel próbálják gondolatait lealacsonyítani, és meghatározni, hogy kinek az érdekében, milyen módon szólhat vagy nem szólhat. ő mondta: "Én vagyok hit és vagyok tagadás, vagyok keresztény és vagyok pogány, halhatatlan szeretet és védő gyűlölet, testetlen zsoltár és a föld forró ölelése vagyok én, vagyok minden magyar, akit magyar anya csókolt a világra, minden szétölelkező élet, minden megütött ember, hogy kifejezhessem, az egész örök, magyar harcot, az egész emberi szenvedést." Ezen kijelentés alapján én szeretném hangsúlyozni, hogy ha a szövegemet bárki, az úgynevezett átlagember - ahogyan a vád képviselője mondta - félreértette volna, abban a felelősség legkevésbé engem terhel. Mert kérem szépen, ki zárta el Szabó Dezső, Németh László, Ady Endre általam idézett gondolatait, annak időben történő megismerhetőségét a magyar társadalom széles rétegei elől? Nem éppen ez a magyar állam? Én a magam részéről azóta is mindent elkövetek, hogy ezeket a gondolatokat mélyrehatóan ismerhessék meg az emberek, és abban a templomban, ahol én lelkipásztor vagyok, a Hazatérés templomában azóta létrejött a Szabó Dezsőről elnevezett színház, melynek alapvető célja, hogy ezeket a gondolatokat mindenkivel megismertesse, egyáltalán nem a gyűlöletkeltés vádjával és szándékával, épp ellenkezőleg. Hogyha már a magyar állam nem tesz eleget azon alkotmányos kötelezettségének, hogy megismertesse a magyar állampolgár közvetlen múltját, és azon múltbeli történéseket, melyeket én is cikkeztem és írtam, akkor legalább mi altemplomi mélységekből ezt valamilyen formában búvópatakként eljuttassuk az emberek többségéhez. Ezért a felelősség nem az enyém, hanem épp ellenkezőleg - ha félreértették cikkemet - mindenestül az államé, oktatási rendszeréé, kulturális, művelődési rendszeréé, és kormányzatáé.
Ami pedig a képviselői minőségben való megnyilatkozás igazi méltó jellegét illeti, ezen hadd ne vitatkozzunk. Nagyon örülnék, hogyha az ügyészség a jelenlegi képviselők közül nagyon sokakat és a hivatalban lévő kormány tagjait felhívná a megfelelő minőségű viselkedésre, de ez nem lehet része a jelenlegi tárgyalásnak.
Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy a folytatólagosság vádjának bizonyítatlansága megerősíti bennem ennek az egész eljárásnak a koncepciós voltát, ugyanis én nem vagyok és nem is voltam soha a Pannon Rádió szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja, tehát teljesen abszurd ez az állítás. Én az elsőfokú bíróságon is elmondtam, hogy ezt nem a felelősség kikerülése végett mondom, hanem a valóságos tény és igazság nyilvánosságra hozatala végett.
Az pedig, hogy tartalmilag az elsőfokú fővárosi Bíróság az értelmező kéziszótárhoz hozzávette az ún. zsidótörvények értelmezését, megint csak azt a kettős mércét mutatja, melyet az ügyészség is alkalmaz évek óta: miszerint attól függően, hogy kiről van szó, milyen tartalomról van szó, milyen jellegű kritikáról van szó, dönti el, hogy az adott megnyilvánulás bűncselekmény-e vagy sem. Átlépi-e a hatályos törvényben biztosított véleménynyilvánítási keretet, vagy sem. Az viszont, hogy a zsidótörvényeket ragasztják hozzá 2002-ben illetve 2003-ban egy felszólító módban tett kijelentés bűncselekményként történő feltüntetéséhez, kérem szépen, ehhez csak annyit, hogy miközben az ügyészség úgy véli, hogy elsőfokú ítélet helybenhagyásához megfelelő történelmi példát sorol fel az elsőfokú bíróság, aközben hadd hívjam fel a Tisztelt Bíróság figyelmét arra, hogy amikor a Magyar Igazság és Élet Pártja felvetette Bárdossy László néhai mártír, magyar miniszterelnök ügyében a perújítási kérelmet, én számtalanszor - sokkal nagyobb nyilvánosság előtt egyébként, mint ahogy az Ébresztő című lap megjelent, vagy ahogy a Pannon Rádióban hallhatták ennek a cikknek a tartalmát - kifejtettem, hogy nem azonosulok sem én, sem a pártom, sem akik velem együtt gondolkoznak, a zsidótörvényekkel és azokat mindenestül elítéljük. De ezt sem önmagam mentéseként sorolom fel, hanem megjegyzem: Bárdossy Lászlót magát, 4 vádpontban találta bűnösnek a Népbíróság koncepciós perben, viszont ezen négy vádpont között nem szerepelt a zsidótörvény meghozatala, noha talán több köze volt hozzá miniszterelnökként, mint nekem 2002-ben vagy 2003-ban. Teljesen nonszensz ez az érvelés, mert akkor, amikor az értelmező kéziszótár íródott, és amikor most a Bíróság hivatkozott rá első fokon, a zsidótörvények nem is voltak törvényesek. Csak ezzel akarta az első fokú bíróság a kirekesztés törvényes módjának a lehetőségét is kizárni, hogy nemtelen, életellenes indulatot tulajdonítson szavaimnak. A lehető leghatározottabban visszautasítom ezt, és az ügyészség részéről csakis koncepciós jellegének tartom azt, hogy végül ezen elsőfokú ítélet helybenhagyásaképpen ezt a történelmi példát megint helyesnek ítéli.
Az pedig, hogy egyik oldal teljesen félreértelmez egy történelmi példát: felhívom a Tisztelt Bíróság figyelmét arra, hogy a zsidótörvények ellen akkor a nemzetközi zsidó szervezetek sem tiltakoztak, mert tudták jól, hogy a náci Németország megszállta Ausztriát és az Anschluss révén közvetlenül szomszédja lett Magyarország a náci német államnak, és ha ezeket a törvényeket a külső kényszer hatására Magyarország nem hozza meg, abban az esetben a vészkorszakot még korábbra hívták volna elő, és még annyi zsidó származású honfitársunkat sem tudta volna megmenteni az akkori hatalom, az akkori együttérző emberek, köztük az én templomomban is annak idején nagyon sokan bújtatva zsidó származású embereket, mint amennyit végül hála Istennek sikerült.
A történelmi értelmezésnél azt, hogy a bíróság nem is hajlandó figyelembe venni mindazokat az okfejtéseket, amelyeket én leírtam, és elhangzik itt, hogy a galíciai jöttmentek hada kifejezés már gyűlöletteli indulatra utal- sajnálattal közlöm, hogy ebben az esetben az ügyészség posztumusz, de gyűlöletteli indulattal vádolja Prohászka Ottokár köztiszteletben álló püspököt is, mert ezt a kifejezést először ő írta le a Tanácsköztársaság tombolása után, a 21 népbiztosból arról a 20-ról, akiket ő összefoglalóan így nevezett. - Nem vizsgálni egyik oldalon ezt a történelmi tényt, azt mondani, hogy ezzel nem foglalkozunk, a másik oldalon pedig hamis történelmi citálásokat előrángatni, marxista klisék, régi előírások és beidegződések szerint, talán ez lesz majd az alapja annak az új rendnek, mely a társadalmi békét szolgálja?
Én őszintén kívánom, hogy az Önök bűnüldöző igyekezete odáig vezessen, hogy a társadalmi béke és rend ebbe az országba elérkezzen, de nem a saját személyes sorsom okán, hanem kizárólag meggyőződésből, meglátásból mondom, hogy ez az igyekezet alapvetően rossz így, és fals.
Végezetül engedjék meg, hogy lelkészként Jézus szavát idézzem: "Atyámfia, mi módon keresed a te atyádfia szemében a szálkát, miközben a te szemedben gerenda van? Vesd ki a te szemedből a gerendát, és azután keresd a te atyádfia szemében a szálkát." Ne feledjük el, hogy az az ügyészség vádol engem, mely bűnüldöző igyekezetében hagyta, hogy ennek az országnak nemzeti vagyonát kirekesszék és elrekesszék a magyar társadalom döntő többségétől. Az az ügyészség és az az állam vádol engem, mely hagyta, hogy évtizedeken keresztül olyan életellenes gyakorlat legyen ebben az országban, s egyedül országgyűlési képviselőként és nem pusztán a választói körzetemben, éppen ellenkezőleg, én a magyar nemzet képviselőjeként az egész nemzet érdekében fajra, nemre, vallásra és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül szóltam, emeltem föl a szavamat az ellen az élet ellenes gyakorlat ellen, mely gyakorlatilag ma már szinte népesedési katasztrófába sodorta ezt az országot. A lényeget kell látni meggyőződésem szerint. S ha a lényeget látjuk, az igazi életpárti indulatot, akkor ahhoz kétség sem fér, hogy az általam megfogalmazottak senkit származása szerint sérteni nem kívántak.
Legeslegvégül pedig erre vonatkozóan egyetlen példát az elsőfokú bíróságon lezajlott tárgyalásról: Az ügyészség, amelyik a tisztelt ügyésznő előadása szerint, mérhetetlen módon ügyelt arra, hogy az ügy kiemelt jellegére tekintettel a vádlottaknak a védekezését pontosan mutassa ki és cáfolja - akkor nem Ön volt jelen, hanem egy másik társa - kijelentette, mutatva, hogy itt faji jellegű kirekesztésről és felszólításról van szó, hogy az ószövetségi Sionról és az újszövetségi Sionról általam leírtak csakis úgy értelmezhetők, hogy az Ószövetség a zsidóság szent irata, az Újszövetség pedig a keresztyénségé. Milyen szakmai felkészültség alapján döntött a faji jellegű, nemtelen kirekesztő felszólításról az ügyészség, a vád, hogyha a legfőbb szakértőjét úgy küldte oda, hogy az általános műveltség minimumával sem rendelkezik. Természetesen nem kívánok felette pálcát törni, hiszen az ügyész nem teológus, én pedig az vagyok. De hát akkor is tény, hogy az Ószövetség, a teljes Szentírás - éppen a reformáció mondta ki - hitünk és életünk zsinórmértéke.
Én azt kívánom minden honfitársamnak, hogy ezt az eljárást - függetlenül attól, hogy mi lesz a vége - ne tekintse úgy, mint egy lehetőséget, mely árokásás lehet ebben az országban különböző helyről jött és származású emberek között, viszont tekintse figyelmeztetésnek, hogy még rendkívül hosszú utat kell bejárni ahhoz, hogy mindannyian lelkiismeretesen és őszintén fejthessük ki véleményünket. Nem attól kell félteni ebben az országban a jogbiztonságot és a közbiztonságot, aki véleményét igenis kultúráltan, megfelelő háttérismeretek értelmében elmondja és kifejti, hanem azoktól az indulatoktól, amelyek szőnyeg alá kívánják söpörni a valóságos problémákat, a valóságos kérdéseket, melyek ezen szőnyeg alá söpréssel éppen azt nem teszik lehetővé, hogy a társadalom kellő időt nyerjen ahhoz, hogy mielőtt cselekszik, józanul, önmérséklettel átgondolja, mi az, ami hasznos mindannyiunk javára.
Köszönöm.

ifj. Hegedűs Loránt


Téma: Gyurcsány, a milliárdos KISZ-titkár - Medgyessy első számú tanácsadója
Rogerius
2003. október 20. 07:53 | Sorszám: 51
Ne bántsátok Gyurcsány Ferit!
2003. október 20. 7:38


Keresztes Lajos
A könnyzacskókat erősen igénybe vevő interjút adott Gyurcsány Ferenc, még sportminiszter, a megható önvallomások iránt mostanában különösen fogékony Index internetes lapnak. A beszélgetés során egy olyan egyéniség képét kívánta magáról megrajzoltatni, aki a többi, tesze-tosza alakkal ellentétben képes volt élni a kínálkozó alkalmakkal. S akiről csak irigyei, no meg az a csúf ellenzék próbálja meg elhitetni, hogy vagyonának létrehozásában csillogóként ábrázolt tehetségén túl más tényezők, például személyes kapcsolatai is szerepet játszottak.

Az önbizalom-túltengésben szenvedő politikus természetesen tisztában van minden baj okával, aki nem lehet más, mint maga a főgonosz, Orbán Viktor. Előkerül az örök baloldali mítosz, miszerint minden bajért az előző kormány a felelős. (Persze nem ártana megválaszolni a kérdést, ha üres volt a kassza, akkor miből sikerült még néhány százmilliárdot elosztani?) Ő a felelőse – amint a nagy gondolkodó kíméletlen igazságkereséssel megfogalmazza – a jelenlegi szociális problémáknak, hiszen „Orbán a járadékosok Magyarországát csinálta meg”. Azt már eddig is sejtettük, hogy a tudatlanság roppant magabiztossá tehet valakit, most itt az élő példa.

A sportminiszter figyelmét elkerülte, hogy amíg boldogabb nemzetek gyarmatosítással gyarapították fejlesztési forrásaikat, addig mi – biztosan úri passzióból – inkább függetlenségi háborúkat és szabadságharcokat vívtunk. Úgy tűnik, Gyurcsány azt sem tudja, hogy az alapvetően tőkehiányos régiónkban a magyar állam kemény gazdaságösztönző politikája nélkül nem érhettünk volna el oly sikereket, mint a technológiai lemaradásunkat jelentős részben ledolgozó dualizmus időszakát. Ami azonban a szemtelenség teteje, hogy a karrierjét a KISZ-ben indító politikus – mely az országot a harmadik világ színvonalára lepusztító párt ifjúsági szervezete volt, s mely a tervgazdaság felsőbbrendűségét hirdetve vont mindenkit állami függésbe – most az önállóság apostolaként kéri számon a polgári kormányon, hogy nem hagyott mindenkit magára.

Gyurcsány igazi problémáját azonban nem az ellenzéki interpellációk jelentik, hanem az a tény, hogy elúszni látszik a nagy álom. Hiszen az elkényeztetett milliárdos valamiért elhitte, hogy a politikai karrierje is olyan gyorsan ívelhet felfelé, mint vagyonosodása, s álmaiban már elérhetőnek látszott számára a miniszterelnöki szék is. Csakhogy az MSZP régi motorosai előbb a március végi pártkongresszuson verték vissza azt a kísérletét, hogy bekerüljön az elnökségbe, majd miután mentora, Medgyessy Péter bevitte a kormányba, ott is megfagyasztották körülötte a levegőt. Hiszen az MSZP elnöke, valamint az esélyes Kovács utódjelöltek, nem azért járták végig a párthierarchia szamárlétráját, hogy holmi jött-ment burzsoának adják át keményen kikönyökölt pozíciójukat. Azt ugyanis aligha lehet másként értékelni, hogy éppen a nagyobbik koalíciós párt elnöke, immáron másodszor sem talált alkalmat Gyurcsányt támogató voksának leadására. Szijjártó Péter interpellációjának letiltását is pusztán az a tény motiválta, hogy az erősen megszorító költségvetés elfogadása közepette a szocialisták nem kívánták megosztottságukat nyíltan demonstrálni. A sportminiszter megbuktatásával majd ráérnek a jövő évben foglalkozni.
Innen e szomorúság, mert Gurcsány Ferenc már tudja, hogy rövid kirándulása a politikába véget ért. Új magyarul azt is mondhatnánk: Game over.

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=178184&rvt=68


Téma: Újra MSZP - újra a szlovákonak adjuk a Dunát
Rogerius
2004. január 15. 07:37 | Sorszám: 17
Dunaszaurusz negyedszer
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2004. január 15. 7:00


Huth Gergely
A majom nagy előnye, hogy idomítható: ezért nagy hasznát veszik például a cirkuszokban is. A módszer viszonylag egyszerű: ha rosszat csinál, a pálcával gyűlik meg a baja, ellenkező esetben cukorka üti a markát.


A szocialisták nem ilyenek. Huszonhat éve már, hogy nem hajlandók elfogadni: nem épül gát a Dunakanyarban. Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke most például Prandler Árpádot, a nagymarosi vízlépcső egyik fő pártfogóját tette meg Magyarország képviselőjévé a hágai Nemzetközi Bíróság előtt.

Prandler az 1977-es vízlépcsőszerződés egyik megalkotója volt, 1997-ben pedig tanácsaival segítette a hágai per megkerüléséről és a nagymarosi gát felépítéséről Horn Gyula és Vladimír Meciar között folyó titkos tárgyalásokat. Amikor pedig megszületett a bíróság határozata, Nemcsók János jobbkezeként részt vett a döntés félremagyarázásában, s a dunakanyari duzzasztót is magában foglaló, 1998-as szlovák–magyar keretmegállapodás kidolgozásában.

A hágai képviselői poszt kiemelkedő szereppel bír: amíg folynak, vagy éppen elakadnak a bíróság döntésének végrehajtásáról szóló kétoldalú tárgyalások, addig az ő dolga „csupán” a nagy tekintélyű nemzetközi testület informálása a fordulók eredményeiről. Ha azonban hazánk, vagy északi szomszédunk úgy dönt: megegyezés híján Hágától kéri az idestova hatéves határozat értelmezését, Prandler máris a bősi ügy magyar hoppmesterévé lép elő: ekkortól fogva ő irányítja ugyanis a bíróság elé lépő magyar küldöttséget, s ő képviseli a magyar álláspontot is.

Csak emlékeztetőül: 1992-ben, amikor a kibontakozó demokratikus államnak azzal kellett szembesülnie, hogy a történelme során először önállósuló Szlovák Köztársaság a határfolyó elleni agresszióval próbálja ki erejét, Magyarország azzal a kéréssel fordult a nemzetközi bírósághoz, hogy az mondja ki: az 1977-es államközi szerződés érvénytelen, így Szlovákiának nem volt joga Dunacsúnnál, saját területén elrekeszteni a Dunát.

Prandler személyében azonban nem először kerül „áruló” a magyar csapatba. A Horn-kormány idején, a nemzetközi per finisében Kovács külügyminiszter Szénási Györgyre osztotta ezt a szerepet, aki a magyar keresetnek homlokegyenest ellentmondó záróbeszédével nevetségessé tette a hazai delegáció addigi érvelését. Elemzők szerint neki köszönhető a bíróság salamoni döntése is, hiszen ha végső soron teljesen egyetért a két fél, mi okból is hoztak volna másféle ítéletet?

A Medgyessy-kormány a pártállam jól bevált „kedves vallató–durva vallató” módszeréhez folyamodott, amikor kulcsszereppel ruházta fel Prandler Árpádot, ugyanakkor a bősi tárcaközi bizottság vezetőjeként reflektorfénybe állította Persányi Miklóst, a pesti állatkert korábbi barátságos tekintetű igazgatóját, a környezetvédelmi tárca mai vezetőjét. Amíg ugyanis Prandler a hágai jelentéseket fogalmazza, a zöldminiszter feladata az, hogy elismert gátellenes szakértőket és környezetvédőket maga mellé állítva megmutassa a kabinet mosolygós arcát.

Csakhogy az ország polgárai nem ostobák: a pártállam elleni első, valóban nagy tömegeket felvonultató demonstráció éppen a Nagymarosnál felvonuló buldózerek miatt volt. 1998-ban pedig a Horn-kormánynak kellett szednie a sátorfáját, nem kis részben azért, mert több tízezer tüntető követelte ezt a Kossuth téren, a Nemcsók–Prandler-féle titkos keretmegállapodás napvilágra jutása után. Úgy tűnik, a szocialisták megint nem a saját kárukon tanulnak.

Ám ez legyen az ő bajuk: a tisztességes emberek már porolják a Duna-mozgalom transzparenseit.


Téma: Gedei háborúval fenyeget?!
Rogerius
2004. január 17. 05:50 | Sorszám: 22
Amikor elhangzott a rádióban ez a "hír" én is arra gondoltam, lám-lám elcsatangolt egy emeszpés bárányka a karámból és miket beszél.De szó nincs ilyenről,ugyan azt mondja mint az MSZP.
Rogerius
2004. január 17. 04:09 | Sorszám: 20
Ebben az interjúban egy árva szó nincs fegyveres konfliktussal való fenyegetőzésről!

Gyanítom,hogy az alábbi cikkel mosta öszze ez a Sorin Simion nevü bukaresti patkány és kerekített belőle egy förmedvényt!

Hát ennyit az újságírásról és újságírókról(tisztelet a kivételnek)

Igy lett ez rádióhir a bukaresti cikk alapján.

Tehát,az interjú megjelenésének napján a Krónikában volt ez a cikk is közvetlen mellette, és gyúrhatta össze a kettőt :
___________________
Kovács László: tisztázni kell, milyen állampolgárságról beszélünk

Kovács László tegnap a kettős állampolgárságról elmondta, nemcsak arról szól
a vita, lehet-e honosítani valakit anélkül, hogy Magyarországra települ. „Elengedhetetlen dolog tisztázni, milyen állampolgárságról beszélünk. A vajdasági magyarok többsége teljes körű magyar állampolgárságra gondol, az azzal járó kötelezettségek nélkül. Világossá kell tenni azt is, mihez járulnak hozzá az érintett szomszédos országok” – fogalmazott Kovács László. A külügyminiszter szerint a magyar állampolgárság esetleges kiterjesztésekor az EU álláspontja is kikerülhetetlen, valamint az is, mibe kerül annak bevezetése a magyar költségvetésnek. Az MSZP elnöke Kövér László múlt heti, erdélyi kijelentéseivel kapcsolatban elmondta, rendkívül felelőtlen magatartást tanúsít, aki azt gondolja, hogy célszerű fegyverekkel fellépni az autonómia kialakítása érdekében, és ezt nyilvános fórumokon mondja is.

Balogh Levente

Rogerius
2004. január 17. 03:47 | Sorszám: 19
Interjú Gedei József MSZP-s képviselővel, az ET Parlamenti Közgyűlésének tagjával

Az autonómia a legfontosabb cél

A kettős állampolgárság, az autonómia és a kedvezménytörvény kérdéséről csakis egymás összefüggésében lehet tárgyalni – nyilatkozta a Krónikának Gedei József, a Magyar Szocialista Párt
országgyűlési képviselője, az európa tanács parlamenti közgyűlésének tagja. A honatya ugyanakkor úgy látja: az autonómia fontosabb, mint a kettős állampolgárság.
Mi az MSZP álláspontja az erdélyi magyarok egyes képviselői által kinyilvánított autonómiaigénnyel kapcsolatosan?
– Erre a kérdésre először Európa Tanácsi szocialista képviselőként válaszolnék: igazi áttörésként értékelem az Európa Tanácsban idén elfogadott Gross-jelentést, hiszen az ET mind a 45 tagállama számára ajánlást fogalmazva meg leszögezi, hogy az autonómia megoldást jelenthet a konfliktusok megelőzésére. Ugyanakkor megjegyezném: országgyűlési képviselőként egyéni véleményem némileg különbözik a Külügyminisztérium és az MSZP hivatalos álláspontjától. Nem sokban ugyan, de én kicsit tovább megyek ebben a témában.

– Ez mutatkozott meg az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének őszi ülésszakán is, amikor kérdést tettem fel az ülésre ellátogató Adrian Năstase román kormányfőnek. Azt kérdeztem, hogyan vélekedik az erdélyi magyarok által igényelt autonómiáról. Năstase akkor kitérő választ adott, és úgy nyilatkozott, etnikai alapon nem tartja elképzelhetőnek az autonómiát. Azóta azonban sok minden történt: megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, és változott az MSZP véleménye is, hiszen létezik egy európai norma, amelynek értelmében nem csupán Dél-Tirolban valósítható meg az autonómia, hanem Erdélyben is, hisz az gátja lehet egy háborús konfliktusnak.

Ön szerint mi a különbség az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ által képviselt autonómiakoncepció között? Egyáltalán van az RMDSZ-nek saját, kidolgozott stratégiája?

– Arról, hogy melyek a különbségek, nincs pontos képünk. Úgy érzékelem, hogy az RMDSZ a lassúbb haladás, a megegyezés politikáját követi. A szövetség felfogása szerint az autonómia megadásának kérdése egy jogi aspektus, amely az állam és az autonómiaigényt megfogalmazó kisebbség közötti megegyezésen alapul. Az EMNT megalakulása azonban feszültséghez vezethet, ami rossz irányba terelheti a kérdés megoldására tett erőfeszítéseket. Óvatosan kell eljárni. Úgy, hogy a magyar egység megmaradjon. A megosztottság ugyanis nem vezethet pozitív eredményre.

Ezek szerint a lassúbb haladást tartja célravezetőnek.

– Én személy szerint autonómiapárti vagyok, ugyanakkor óvatosabban haladnék. Egyoldalú lépésekkel ugyanis nem valósítható meg az autonómia, és Európa sem tudta eddig kikényszeríteni sehol sem. Ahol létezik, mindenütt megegyezéssel jött létre. Ez a járható út Erdélyben is, ahol a tömbmagyarság által lakott területeken, így a Székelyföldön területi autonómiát kell kialakítani, ahol pedig kisebb számarányban képviselteti magát a magyarság, a kulturális autonómia a járható út. Emellett az a véleményem, hogy az autonómia kérdését a kedvezménytörvény és a kettős állampolgárság összefüggésében kell vizsgálni.

– Ha már a kettős állampolgárságot említette, az MSZP képviseletében ön is részt vett azokon a múlt heti külügyi egyeztetéseken, amelyeket a határon túli magyarság képviselőivel folytattak a magyar állampolgárság megadásának esetleges könnyítéséről. Hogyan látja, mennyire reális ennek az esélye?

– Osztom azt a nézetet, mely szerint a kettős állampolgárság megadásának nincs sem jogi, sem szakmai akadálya – magyar részről. Külföldön azonban nehézségekbe ütközhet. Még ha Románia és Szerbia-Montenegró nem is tiltakozna, Ukrajnában például az alkotmány tiltja a kettős állampolgárságot, a szlovákiai magyarok pedig eddig nem is igényelték, hiszen ők velünk együtt lépnek be az Európai Unióba. Mint azonban már említettem, a kettős állampolgárság ügyét nem lehet a „határon túli háromszög” összefüggésein kívül tárgyalni: kizárja ugyanis a kedvezménytörvényt, de az autonómiával is ütközik, hiszen az RMDSZ által az egyeztetésen megfogalmazott aggályok szerint aktívvá változtathatja a passzív kiköltözési hajlandóságot. Ha pedig minden ötödik magyar kitelepül, akkor már kérdésessé válik az autonómiaigény. Mindezek mellett azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a kettős állampolgárság megadásának milyen költségvetési kihatásai lennének itt Magyarországon. Ezért szükségesnek tartjuk hatástanulmányok elkészítését ebben a kérdésben.

– Milyen fogadtatásra talált ez a felvetés?

– Nagy Zsolt szerint, aki az RMDSZ-t képviselte a tárgyalásokon, tovább kell vizsgálni az ügyet, ugyanakkor ő fogalmazta meg a kettős állampolgárság és a kivándorlás, illetve az autonómia közötti összefüggéssel kapcsolatos aggályokat is. Egy jogi példával érzékeltetném a dilemma súlyát: ez az ellentmondás arra a helyzetre emlékeztet, amikor két alkotmányos szabadságjog – például a sajtószabadság és a személyiségi jogok – ütközik. Így az a véleményem, hogy amíg nincs egységes álláspont abban, hogy milyen megoldás lenne célravezető, még egy kicsit várni kell. Elviekben ugyanis mindegyik párt támogatja a határon túli magyarok jogainak bővítését, azonban meg kell találnunk a módját, hogyan ültessük gyakorlatba, mikor, miként illeszthetjük be a magyar jogrendszerbe. Én ugyanakkor ennél jóval fontosabbnak tartom az autonómia kérdését. Emellett természetesen lehetnek kettős állampolgárok is a határon túli magyarok, de a fő szempont az, hogy a szülőföldjükön megmaradva boldoguljanak.


Balogh Levente

Rogerius
2004. január 16. 10:15 | Sorszám: 16
Kolozsváron megjelenő újságban egy Magyaországi szocialista képviselő háborúval fenyegette meg Romániát

Sorin Simion

A Krónika c. napilapnak adott interjúban Gedei József szocialista képviselő háborúval fenyegette meg Romániát ha az Erdélyi magyarságnak nem valósulnak meg az autonómia törekvései.
A szocialista képviselő az MSZP-t képviseli az Europai Tanácsban.
Az interjú legsokkolóbb részében Gedei szőszerint egy Erdélyi fegyveres konfliktus kirobbanásának hipotéziséről beszél ha a Tiszán innen és túli szélsőségek nem látják esélyét az autonómia álmaik megvalósulásának.
Az ET őszi ülésén Gedei kérdést intézett a román kormányfőhöz,aki jelen volt az ülésen,és azt a választ kapta,hogy Adrian Nastase elképzelhetetlennek tartja az etnikai alapú autonómiát.
Tudaaatában annak, hogy súlyos kijelentésekre ragadtatta magát Gedei mentegetőzni próbál és kijelenti: az ő véleménye "kicsit"* eltér az MSZP és a magyar külügyminisztérium véleményétől

_____________
A cikk jóval hosszabb de a fent leírtak a lényege.A többi az újsáíró fejtegetése.
http://www.gardianul.ro/articol.php?a=dezvaluiri2004011401.xml

Szószerinti idézetet a *-nél többet ami a lényeget érintené nem találtam.

Most várom a Krónika szerkesztőségétől az interjú teljes szövegét mert azt a honlapjuk archivumában nem találom.
Amint megérkezik bemásolom.

Rogerius
2004. január 15. 14:32 | Sorszám: 14
FixY-kék nyugalom, mindent bemásolok ami az indítással kapccsolatos, nem a Néphazugot olvassátok!
(nem volt időm többre de hevenyészett fordításban ennnyi:

Gedei József az Europai Parlament külügyi bizottságának tagja (mSZP)egy interjúban "elejtett" ilyen kijelentéseket.

Nem érek rá,fixYkéknek minden félórában válaszolgatni de mihelyt az árutőzsde monitorjait kikapcssolom részletesen ismertetem az oldal nyitására vonatkozó hírt!

Türelmeteket köszönöm!

Rogerius
2004. január 15. 14:31 | Sorszám: 13
FixY-kék nyugalom, mindent bemásolok ami az indítással kapccsolatos, nem a Néphazugot olvassátok!
(nem volt időm többre de hevenyészett fordításban ennnyi:

Gedei József az Europai Parlament külügyi bizottságának tagja (mSZP)egy interjúban "elejtett" ilyen kijelentéseket.

Nem érek rá,fixYkéknek minden félórában válaszolgatni de mihelyt az árutőzsde monitorjait kikapcssolom részletesen ismertetem az oldal nyitására vonatkozó hírt!

Türelmeteket köszönöm!

Rogerius
2004. január 15. 13:06 | Sorszám: 11
A t.topic-nyitó most keresi az eredeti interjút és ha nem találja, lefordítja azt mely hivatkozott az eredetire!
Rogerius
2004. január 15. 10:14 | Sorszám: 7
Kérem a moderátort javítsa ki a topik címét.
Gedei.......?!
____________________________________
A részletekkel majd később szolgálok.
Rogerius
2004. január 15. 03:43 | Sorszám: 5
Én saját fülemmel hallottam a román nyelvü hírmüsorban 14-én reggel 8 órakor.Azóta sem találok sehol hivatkozást,megnéztem a rádió honlapját és a tegnapi hírek között nincs ilyen hír.
Sajnos az angol lap nevét -melyben az interjú megjelent-
nem jegyeztem meg.Most átnézem az angol lapokat egy hétre visszamenőleg.
Rogerius
2004. január 14. 07:38 | Sorszám: 1
Lehet,hogy a képviselő úr nevét nem írtam helyesen?
Rogerius
2004. január 14. 07:35 | Sorszám: 0
Ma reggel a Marosvásárhelyi Rádió román nyelvü hírmüsorában hangzott el a következő:

Gellei József az MSZP képviselője háborúval fenyegetőzött abban az esetben ha nem valósul meg az EMNT és a SZNT által szorgalmazott autonómia. Nyilatkozta mindezt-a rádió szerint- egy angol lapnak adott intejúban.(sajnos a lap nevét nem hallottam)

Átnéztem egy pár honlapot és nem találtam semmi konkrétabbat a hírrel kapcsolatban.

Nem tudtok bővebben erről?


Téma: B.ZS.B.K. - Bayer Zs.Baráti Kör -
Rogerius
2004. április 22. 10:09 | Sorszám: 49
Bayer Zsolt - Hölgy egyszerű, túrós rétessel díszített kalapban 2004-03-27

Hölgy egyszerű, túrós rétessel díszített kalapban
(Avagy hogyan függ össze ezen a világon minden mindennel…


Bayer Zsolt
A midõn Lord Knotacent (ejtsd: Pjs) felfogadta
Knotacentium Towers-i (ejtsd: Kns Ps) õsi kasté-lyába
Gertrúdot, a nevelõnõt, még nem sejtette…
Mindössze feladott könnyedén egy hirdetést:
„Nevelõnõ kerestetik. Tudnia kell franciául, ola-szul,
oroszul, tótul. Zongoratanárnõi oklevél és ko-hászati
szaktudás elengedhetetlen. Fizetés 4 shilling
és 4 pence évente. Jelentkezés fél tizenegy és három-negyed
tizenkettõ közt a Nemzeti Múzeum levéltár-noki
irodájában.”
(1)
S ahogy Lord Knotacent (ejtsd: Pjs), úgy Gert-rúd
sem sejtette…
„Gertrúd gyorsan határozó természet volt. Alig
két óra kellett hozzá, hogy észrevegye a csodálatos
megegyezést, ami a megkívánt feltételek és az õ
tényleges képzettsége között fennállott. A levéltár-noki
hivatalban már ott várta a grófnõ. Azzal a köz-vetlenséggel
fogadta, ami rögtön megnyeri a tapasz-talatlan
ifjú szív rokonszenvét.
Tökéletes francia? – kérdezte.
Oh, oui – felelte Gertrúd szerényen.
És olasz?
Oh, si! – így Gertrúd.
És német? – folytatta a grófnõ.
Ah, ja!
És orosz?
Jaw!
És tót?
Jep!”
(2)
Nos, így kezdõdött.
Eddig jutván történetünkben, talán joggal te-szi
fel a kérdést a nyájas olvasó, vajon kicsoda
Gertrúd?
Igen, teljesen jogos kérdés ez. Ezért kötelességünk
segíteni. Hogy közelebb jussunk a rejtély megol-dásához,
történetünk ezen pontján megemlítjük,
miképpen érkezett meg Gertrúd a Knotacentium
Towers-i (ejtsd: Kns Ps) õsi kastélyba. „Egyszerû,
túrós rétessel díszített kalap, néhány szerény
strucctoll árnyéka rejtett el egy finom kis arcot,
amelynek arcszerûsége egyenesen megdöbbentõ
volt (… .”
(3)
Ugye, közeleg már a felismerés.
De még ennél is tovább jutunk, ha belegondo-lunk:
minden mindennel összefügg ezen a világon.
Ha egy lepke szárnya rezdül az Amazonas õserde-jében,
földrengés lesz Japánban. Ha Amerikában
Tom Lantos egy gyermek hóna alá nyúl, és meg-hívja
az ifjút egy háromgombócos csoki-vanília-
benevez az ámokfutás-rágalmazás biatlonra.
A verseny úgy három hónapig tart. Idõpontja
éppen megegyezik a választási kampány idejével.
No, kapisgálják már?
Röpülj hajóm! Rajtad a hónap nõje!
Igen. Õ az… Dávid Ibolya…
Éppen úgy érkezett Dávid Ibolya az MDF élére,
mint Gertrúd Knotacentium Towers (ejtsd: Kns
Ps) õsi kastélyába.
A hõsi utókor (ha lesz olyan) tudni vágyó ifjú
történészei elõtt ott fog tornyosulni a megválaszo-landó
kérdés, vajon ki volt a grófnõ, aki felfogadta
a párt élére Dávid Ibolyát, fején az egyszerû, túrós
rétessel díszített kalapban…
A grófnõ feltehetõleg Boross Péter volt.
Ennek belátását némiképp akadályozhatja,
hogy viszonylag nehéz Boross Pétert grófnõként
megidézni – de ne legyünk kishitûek! Rugaszkod-junk
el kissé e szürke siralomvölgytõl… Annál is
inkább, mert ha Dávid Ibolyát szándékozunk nyo-mon
követni, szükségünk lesz még az elrugaszko-dás
képességére.
Hát röpülj hajóm, rajtad a hónap nõje!
Dávid Ibolya miniszteri stallumot kap
Gertrúd, vagyis Dávid Ibolya, miután egyszerû,
túrós rétessel díszített kalapjában megérkezett az
MDF élére, nyomban munkához látott. Szerény
volt és megnyerõ. Percre perc, napra nap – így
építette magát.
Dávid Ibolyáról kide-rült,
„hogy jóindulatú,
nagylelkû és kedves ember.
Három nap múlva min-denki
utálta.”
(4)
Így aztán
nem csoda, hogy elõbb az
õsi kastély, utóbb egész
Knotacentium Towers
(ejtsd: Kns Ps) népszerû-ségi
listáinak élére került.
Fürdött a népszerûség-ben,
és nagyokat úszott
Knotacentium Towers õsi
tavában (ejtsd: Balaton).
S volt egy biztos táma-sza:
Boross Péter, a grófnõ.
Megismerkedésüket
Dávid Ibolya fennmaradt
naplójából rekonstruál-hatjuk:
„A szerelem eljött éle-tembe,
betölti, csaknem
szétrepeszti. Láttam õt
megint. Beszéltem vele. A
folyóparton ült, háromlábú
széken. Ott ült – milyen
erõs és hatalmas volt a
székhez képest!
Elõtte állvány – festett
valamit. Megszólítottam.
Tudom a nevét.
A neve… Hogy dobog a
szívem, most, hogy le kell
írni… nem, nem, csak sut-togni
hallom… Suttog-ni…
(…
Nem gyönyörû név? Ah!
És hogy festett…, hogy
festett a vászonra… színe-ket,
vöröset, fehéret, ké-ket…
összevissza, minden
irányban…
Bámulva néztem õt.
Ösztönszerûen megszó-lítottam.
– Mit fest? Angyalt?
– Nem – felelte –, te-henet.
Jobban odanéztem, és láttam, hogy csakugyan
tehén.
Egyenesen a szemébe néztem.
– Ez maradjon a kettõnk titka! – szóltam –, sen-ki
se tudjon róla!”
(5)
Hát így indult útjára a Békejobb.
Dávid Ibolya pedig igazságügy-miniszter lett a
polgári kormányban…
Dávid Ibolya igazságügy-miniszterként úszott
ezután a Balatonban, s volt jóindulatú, nagylelkû
és kedves.
Percre perc, napra nap – épült Dávid Ibolya.
Vigyázott magára, s vigyáztak õreá. Teltek múl-tak
a napok. „Hét órakor megszólalt a reggeli
gong, nyolckor havasi kürtszó hívta össze reggeliz-ni
a családot, fél kilenckor autótülök intett misére,
vészharang és sziréna jelentette be az esti átöltö-zés
idejét, végre fél tízkor véres kardot hordtak kö-rül
annak jeléül, hogy lehet vacsorázni. Éjfélre
ezen is túl voltak, és a lélekharang imára csõdítet-te
a személyzetet.”
(6)
Dávid Ibolya megszokta ezt, megszerette ezt.
Úgy gondolta, így marad minden az idõk vége-zetéig.
Békejobb és békebal és imidzs, és úszás és
festünk tehenet a mezõn.
De nem így lett…
Dávid Ibolya elveszíti miniszteri
stallumát, és felfedez
Másképpen lett.
Mert a Knotacentium Towers-i (ejtsd: Kns Ps)
õsi birtokra belovagolt egy szép napon Ron Wer-ber,
és némi furfanggal megfordította a lefutottnak
hitt meccset.
A furfang abból állt, hogy mindent és minden-kit
besároztak, kivéve Dávid Ibolyát.
Dávid Ibolya ezt nem vette észre, viszont na-gyon
megsértõdött…
Hogyne sértõdött volna meg, amikor körülné-zett,
s csupa sáros alak állt körülötte – körülötte,
aki viszont tiszta volt, mint a hó.
Hárman voltak tiszták, mint a hó:
Boross Péter.
Õ.
És az egyszerû, túrós rétessel díszített kalap.
E gigászi triászból csupán Boross Péter lógott ki
némiképp. Ugyanis Boross Péter viselt már koráb-ban
miniszteri stallumot, azelõtt, hogy tehenet fes-tett
volna. S azokból az idõkbõl emlékezett, milyen
érzés sárral bekentnek lenni.
Emlékezett – és még sem emlékezett.
Inkább elhitte, hogy aki mocskos, az okkal-jog-gal
mocskos. Szintúgy elhitte, hogy aki nem, az is.
Homályosan felrémlett neki valami székház-ügy,
ahol valami keresztapákat emlegettek, meg
titkos és elvtelen és korrupt üzleti tranzakciót
30:70 százalék arányban, és felrémlett neki, hogy
ennek akkor két párt ledarálása és tönkretétele lett
a vége. Igaztalanul és aljasul. De elhessegette ma-gától
ezt a kellemetlen emléket, mert csuda jó érzés
volt nézni, hogy a kalapon és Ibolyán és rajta kívül
mindenki össze van kenve.
Ibolya szólalt meg elõször, sértetten:
– Nézd, milyen mocskosak!
És Péter nézte. És látta.
Ibolya szólalt meg másodszor is, még sértet-tebben:
– Én nem ezt érdemeltem! Nézd, nézd mennyi
keresztapa, mennyi összeesküvõ… És ezek között
voltam én miniszter, méghozzá igazságügyi…
Pfúj!
Egyetértettek.
Mélyen.
És hozzáfogtak felgöngyölíteni az összeeskü-vés,
a bûncselekmény szálait…
Az összeesküvés, a bûntény szálainak
felgöngyölítése zsenit igényel
„Ha! – kiáltott fel a Nagy Detektív, felpattanva a
szinte ruganyos talajról, amelyen félóra óta has-mánt
feküdt. – Hát ez micsoda?
És e szavakkal magasra emelt egy fûszálat, ame-lyet
a földbõl tépett ki.
– Én nem látok semmit – hebegte a Bamba Pa-cák.
(…
– Nézze csak ezt a fûszálat. Nem lát rajta, ugye-bár,
semmit? De nézze meg újra ezen a nagyítóüve-gen
keresztül. Most talán ön is észreveszi az ACK
betûket a fûszál üde zöldjén. Az apró, fekete betûk
negatív tükörképe látható a fûszálon. Mit jelent ez?
– Semmit – hebegtem.
– Téved – felelte. – A lenyomat a DACK szó utol-só
három betûje. Mr. Dack egy jól ismert, elõkelõ ci-pész
Croydonban, négy mérföldnyire a vadászlaktól
nyugatra.
– Csakugyan! – nyögtem. (…
– Csakugyan? – mondta szárazon. – Akkor ma-ga
is ki tudja már elemezni a többit. A gyilkos olyan
nadrágot visel, amelyet Kings Croftban vásárolt,
míg a cipõje Croydonból való. Mit gondol, hol lakik
ez az ember?
– Jóságos ég! Már kezdem érteni…
– No látja! A gyilkos az említett két hely között
lakik.
– Vagyis itt a vadászlakban! – kiáltottam. – Mi-lyen
ostoba voltam, hogy nem jöttem rá magamtól.
– Úgy bizony – hagyta rá a barátom csende-sen.”
(7)
Dávid Ibolya ezt a detektíviskolát járta ki, mi-után
megszerezte a kazánkovács-bizonyítványt.
S a 30:70 százalékos összeesküvést bizonyító
Könyvesboltba ment Ibolya azon az álmos pén-tek
délután.
Szórakozottan, mintegy véletlenül leemelt egy
kötetet a polcról, s szinte öntudatlanul megvásá-rolta.
Majd haza vitte, és beleolvasott.
Bárki, ismétlem bárki más elsiklott volna a cá-folhatatlan
bizonyíték fölött, de Ibolya nem vélet-lenül
járta ki a detektíviskolát.
Elolvasta a mondatot.
Majd elolvasta újra, immár nagyítóüvegen ke-resztül.
És nem csalódott: ott volt a bizonyíték.
Furfangosan elrejtve Mong Attila és György Bence
könyvében. Oda volt írva, hogy „legendák szerint”
a két nagy párt mutyizik, és hogy 30:70 százalék
arányban. Bárki, ismétlem bárki más félreértel-mezte
volna ezt a mondatot, ami nem is csoda, hi-szen
roppant körmönfontan volt megfogalmazva.
De Ibolya tudta, mit kell tennie…
– Tessék! Íme! Megtaláltam! – rontott be
Boross Péterhez.
Boross Péter is elolvasta, de nem értette.
De Ibolya elmagyarázta, és akkor megértette.
– Ibolya – mondta Péter õszinte elismeréssel,
ugyanakkor némi bizonytalansággal a hangjában
–, van egy kis baj, énszerintem.
– Baj, baj, Istenem, férfiak! Miféle baj?
– Hát, hogy eddig csak mi mutyiztunk velük,
tudod, a tévékuratórium ügyében. Méghozzá nem
a legendák szerint… Nem fog ez visszaütni?
– Már hogy ütne vissza, drága Péter, ilyen saj-tóviszonyok,
ilyen nyilvánosság mellett!
– De hát az emberek hátha emlékezni
fognak…
– Az emberek nem tetszenek emlékezni soha
semmire. Az emberek arra emlékeznek, amit a saj-tó
a szájukba rág. Még ma bemegyek a tévébe, és a
pofájukba vágom!
– Abba a tévébe, ahol a végsõkig tartottuk
Ragátsot, aztán megszavaztuk Rudit, miután mu-tyiztunk
õvelük?
– Abba a tévébe.
– Ízléses ez, Ibolya?
– Az mindegy. Majd meglátod, Péter, a tenye-rembõl
fognak enni. Olyan nyilvánosságunk lesz,
mint még soha!
– És ha megkérdezik, miféle bizonyíték egy
könyv, ahol ráadásul azt írják, hogy „legendák sze-rint”?
Mégiscsak miniszter voltál, Ibolya, méghoz-zá
igazságügyi…
– Elõször is nem fogják megkérdezni. Má-sodszor
meg azt mondom, hogy Pulitzer-díjat
kaptak…
– Ja vagy úgy… Bár a Pulitzer-díj elsõsorban
Pulitzer-függõ… De ezt csak úgy mondtam…
Aztán Ibolya végül meggyõzte Pétert.
Epilógus
És Ibolya felöltötte egyszerû, túrós rétessel díszített
kalapját, és nekivágott a nyilvánosságnak. És ment
abba a tévébe, ment a rádióba, ment mindenhová.
És nem kérdezték meg. És mondta, Pulitzer-díj. És
ahogy járta körbe-körbe a nyilvánosságot, egyre
tisztábbnak tûnt, a nyilvánosság egyre jobban sze-rette
– a tagság pedig megpróbált félrenézni, s úgy
tenni, mintha mindez nem is történne…
Ment, ment Ibolya, mint Gertrúd, ment a nyil-vánosság
alléjában, elmaradozott már háta mögött
a tisztesség, szemben viszont feltûnt két délceg if-jú,
pompás méneken…
Közeledtek egymáshoz.
Gertrúd, fején az egyszerû, túrós rétessel díszí-tett
kalapban, s a két dalia…
Összeértek aztán. Végül.
– Kik vagytok? – kérdezte Gertrúd pihegve.
– Rosner vagyok – mondta Rosner.
– Silberstein vagyok – mondta Silberstein.
– Gertrúd vagyok – mondta Gertrúd, s ebben
történetesen igaza volt.
– A sors akarta, hogy egymásra leljünk –
mondta Rosner.
– A vakszerencse hozott össze minket – mond-ta
Silberstein.
– Ti csak azt hiszitek, pupákok! – gondolta
Gertrúd, majd mosolyogva kézen fogta a két ifjút,
és elindult õvelük a jövõ felé, háttal az egyre távo-lodó
tisztességnek…

Jegyzetek:
1.: Stephen Leacock: Gertrúd a nevelõnõ (humoreszkek);
Kairosz Kiadó, Bp., 2002.
2.: Id. mû.
3.: Id. mû.
4.: Joseph Heller: A 22-es csapdája (Magyar Könyvklub, Bp.,
2000.).
5.: Stephen Leacock: Gertrúd a nevelõnõ (humoreszkek).
6.: Id. mû.
7.: Id. mû.

Rogerius
2004. január 29. 09:40 | Sorszám: 47
Tudom, hogy nyilt egy oldal a levélről mégis beteszem
ide is.

Hazug egység,elhazudott múlt,megmenthető jövő
V. L.-nek szeretettel és örök barátsággal…

„Mert én ezt a kérdést nem valakinek a leleplezése, vagy hírnevének csorbítása céljából vizsgáltam meg, hanem inkább okulásért, hogy akik olvassák, megértsék; akik megértik, elhigygyék; akik elhiszik, tartsák meg; és akik megtartják, fogják fel, hogy közel vannak a végpusztulás napjai, és az idők sietnek a nemlét felé.”
(Rogerius Mester Siralmas éneke; részlet)

Egy vagyok abból a generációból, akinek lelkéből megpróbálták kitörölni a határon túli magyarságot. Egy vagyok azok közül, akik már bejárták a fél világot, de Erdélybe, Felvidékre, Délvidékre, Kárpátaljára lábukat be nem tették. Azok közül való vagyok, akiknek Kádár bácsi cukrászdájában a fejébe verték, hogy amit ma megzabálhatsz, ne halaszd holnapra. És kaparj kurta, neked is lesz. És jó, hogy „nem kell eltartanunk kétmillió erdélyi cigányt”. És mi vagyunk a legvidámabb barakk…

Kétezer körül volt: Lászlóffy Aladár Magyarországon gyógykezeltette magát. Kossuth-díjas költőnknek lejárt a tartózkodási engedélye. Protekcióval soron kívül eljutott a Belügyminisztérium illetékeséhez, egy ezredeshez. Az ezredes belenézett Lászlóffy útlevelébe, majd rendkívül udvariasan – hiába no, mégiscsak egy protekciósról volt szó – megkérdezte tőle, hogy beszél-e magyarul… Az az ezredes, az is ennek a generációnak a betege.

„Ne küldjetek ide nekünk baszkokkal és írekkel példálózó bayerzsoltokat, kedves Sándor, inkább ti gyertek minél gyakrabban!” – írtad Csoórinak tavaly nyáron, kedves Béla, és az a csupa kisbetűvel írott is én vagyok. S bizony, naiv vagyok, jóhiszemű vagyok, és még illúzióim is vannak. No és emlékszem, sajnos nem tudok nem emlékezni, hogy nemrégen Csoóri és Duray volt a szélsőséges, hőzöngő nacionalista azok szerint, akiknek kegyeit most oly kitartóan keresed. De már ez sem számít, kedves Béla, illetve miért pont ez számítana? Miképpen apróság az is, hogy engem nem küld senki, megyek magamtól, mert ugyan harminchat évesen láttam először Erdélyt, de ott ragadt a lelkem. Hőzöngő, zavaros fejű nacionalista volt nemrégen Csoóri és Duray – s látod, valahogy azok is maradtak. Tabajdi Csaba, az MSZP kisebbségi politikusa, aki még ráadásul a jobbak közül való, leinti Csoórit. Tabajdi Csaba módosító indítványt nyújt be a költségvetési vitában, hogy a Sapientia Egyetem megkapja az eredetileg kialkudott támogatást, majd Tabajdi Csaba nem szavazza meg saját módosító indítványát. S mondom, ő még a jobbak közül való… Látod magad előtt a képet, a pillanatot, Béla, ahogy az apparátusszürke Tabajdi leint egy Csoórit? Persze, hogy látod. Hiszen te is leinted. Számon kéred őt, hogy „honnan ez a magabiztosság”, amikor a múlt század folyamán „kétszer is elvesztettétek Erdélyt”. Hát akkor először is: mi az, hogy mi vesztettük el Erdélyt? Ki az a mi? A jelenlegi anyaország? Honnan ez a hamis áltranszilvanizmus, Béla? Vagy ez pusztán korunk egyik Csák Mátéjának lelkiismeret-furdalásban gyökeredző sértettsége?

Ez az elhazudott múlt egyik darabkája, kedves Béla. Része annak a hamis történelmi tudatnak, amelyet negyven év kommunista oktatásának köszönhetünk, s amelynek középpontjában a nemzetvesztő, a kisebbségekkel szemben agresszív és türelmetlen, elnyomó magyar uralkodó osztály áll. Hazugság, de jól beleverték a fejekbe. Akkor most nézzünk egyetlen példát.

„Sajnos az összes megyéből nem áll rendelkezésre olyan kimutatás, mint amilyet éppen a kérdéssel kapcsolatban a vegyes lakosságú Torda-Aranyos vármegye területéről összeállíthatunk. Itt egy 1914-es kalendárium szerint a nevekből megállapíthatóan 71 falut teljesen és tisztán román értelmiségiek vezettek, anélkül, hogy ezekben egyetlen magyar értelmiségi ember is lakott volna. (… Igen valószínű, hogy ha a vegyes lakosságú vármegye 71 községében ilyen volt a helyzet 1914-ben, akkor Fogaras, Beszterce-Naszód, Hunyad, Krassó-Szörény, Arad, Bihar, Máramaros és más megyék száz meg száz falujában egészen hasonló helyzetet lehet kimutatni. Ez pedig valójában egyértelmű volt a román közigazgatási önkormányzattal. A fenti tények érthetővé teszik azt, ami eddig sokak előtt hihetetlennek és megmagyarázhatatlannak látszott: jó pár száz magyar község elrománosodása a XIX. század második felében. Egy nagy magyar tudós senki által meg nem cáfolt kimutatása szerint 1850-től 1900-ig Magyarországon, a világ előtt elnyomónak beállított magyar államban 309 magyar falu elrománosodási folyamata fejeződött be. A folyamat az osztrák önkényuralom alatt indult meg. A román– magyar vegyes lakosságú megyékben a jobbágyfelszabadítás után sok magyar kisnemes elszegényedett. Kisnemesek, magyar parasztok házai, ingóságai az 1848–49-es szabadságharc eseményei következtében elpusztultak. Mivel a szabadságharc elbukott, az elszegényedett és legyőzött magyarságot a győztes osztrákok további elnyomással gyöngítették. Sok helyen a vegyes lakosságú falvakban a szórványsorba jutott magyarság templomi birtokait is románnak adták. Románok vezették a falut, a járást, a megyét. 1867 után is nagyon sok helyen ugyanez a helyzet maradt meg, mert amint láttuk, a magyar kormány nem bántotta és nem cserélte ki a román nemzetiségű tisztviselőket. Ezek között pedig bizony sok Vuia Péter volt, aki – az idézett román beismerés szerint – „még a kövekből is románt csinált”(1). Aztán még, a nagy magyar elnyomás és agresszió és türelmetlenség közepette 1908-ban Vaida-Voevod Sándor román képviselő a következő verset olvasta fel a magyar parlamentben:

„Hiába minden, minden… el fogsz veszni
Jogtipró ázsiai söpredék…
Tíz átkos század óta élősködtök,
Mint vérszomjas poloskák e hazán.
És sokat tűrt, de semmit sem felejtett,
Mert cine mintye a román.”

Vaida-Voevod Sándornak semmi bántódása nem esett, hiszen az „elnyomó” és „nemzetvesztő” magyar uralkodó osztály és politikai elit komolyan vette a szólásszabadságot is, és a képviselői mentességet is.
Így vesztettük el kétszer is Erdélyt, mint elnyomók.
Így vesztettük el Erdélyt, mint átkozottul és bolondul liberálisok, engedékenyek.

Minimálkonszenzus

Hiányolod és elsiratod a szükséges minimálkonszenzust, kedves Béla. De odahaza peremre szorultaknak, a régi rendszer kollaboránsainak és rossz magyarsággal beszélőknek bélyegzed mindazokat, akik nem értenek egyet veled, veletek. Kirekeszted és sértegeted őket, s azt már csak a minimálkonszenzus keresésének jegyében teszem szóvá, hogy a régi rendszer kollaboránsai vád különösen ízléses éppen a te szádból, s éppen Tőkés Lászlóval kapcsolatban. Azt mondod, hogy az a legnagyobb hiba, ha pártpolitikai szempontoknak rendeljük alá a határon túli magyarság ügyét. Rendben van, igazad van. De január 9-én Tőkés püspök úr így fordul hozzád, hozzátok: „Magyarságunk érdekében készek vagyunk bármely előfeltétel nélkül elkezdeni a párbeszédet.” És erre te január 10-én azzal válaszolsz a megkeresésre, hogy a meghívást elutasítod, mert a meghívás elfogadása azt jelentené, hogy politikai partnernek tekintitek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot.
Mi történt egy hét alatt, Béla? Hová lett a pártpolitikai szempontok elvetése a nagy közös cél érdekében? Vagy ez csak afféle széptevés, a pórnak szóló üres fecsegés volna? S közben pártpolitikai szempontok szerint acsarkodtok mindenkire, aki nem hajlandó egy követ fújni tivéletek… Aztán még azt is írod, hogy „ma már odajutottunk itt, Erdélyben, hogy jobban kell félnünk a belső vagy esetleg Magyarország felől jövő megosztási kísérletektől, mint a románok ilyen irányú próbálkozásaitól”. Ki akar benneteket megosztani, Béla? Vagy megosztás alatt a politikai pluralizmust, a valódi alternatívák meglétét érted? Ameddig ezt nem mondod meg pontosan, addig mindössze Ceausescu szellemét idézed. Ő is Budapestben látta mindig minden veszély forrását… Aztán, sajnos, nem tudok nem emlékezni párt- és elvtársad, Eckstein-Kovács Péter tavaly novemberi kijelentésére: Az RMDSZ nem kegyelmez azoknak, akik ellenjelölteket állítanak! S ezek után ti keseregtek, hogy nincsen minimálkonszenzus? Ezek után tényleg csodálkoztok, hogy az RMDSZ 1990 óta először a parlamenti küszöb alá süllyedt, s a közvélemény-kutatások felmérései szerint jelenleg négy százalékon áll… Mindeközben te úton-útfélen azt hangoztatod, hogy a romániai magyarság 95 százaléka benneteket támogat.

Magyar magyarnak farkasa

Amúgy az a szomorú helyzet, még ellenjelölt sem kellett hozzá, hogy ti ne kegyelmezzetek.
Tíz éve éppen ti szabadítottátok a székely anyavárosra, Székelyudvarhelyre a pusztító és terjeszkedő idegenséget magában hordozó csereháti létesítményt. S hosszú-hosszú évek óta nincsen más célotok, mint hogy eltávolítsátok a város éléről Szász Jenőt. Emlékszel még, Béla: a választási kampányban pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve Székelyudvarhelyre összpontosítottatok Szász Jenő ellenében. Meg is lett az eredménye: Marosvásárhely elesett – de legalább Szász Jenőt nem sikerült eltávolítanod. De nem adtátok fel. Amikor Tőkés László végső elkeseredésében a bírósághoz fordult, kérve annak megállapítását, hogy az RMDSZ még saját alapszabályát is megszegi, akkor te kifakadtál, mondván, még nem volt arra példa, hogy magyar–magyar belviszályban az egyik fél a román hatóságokhoz forduljon. Ez volt a legfarizeusabb mondatod, Béla. Mert ugye éppen ti távolítottátok el mondvacsinált formai okokra hivatkozva az Udvarhelyért Polgári Egyesület tagjait a városi tanácsból, s tettétek ezt a román hatóságok hathatós segedelmével. Aztán hányszor jelentettétek fel Szász Jenőt az összes létező román hatóságnál? Mit műveltek vele? Mit műveltek Böjte Csabával? Gergely István tiszteletes úrral? S minden lélekmentő, közösségépítő magyarral? Újkori bojárok módjára ostorral és cukorral akarjátok függésben tartani az egész erdélyi magyar világot, s mindeközben te Budapestre jársz keseregni, meg keresni a konszenzust…

Tanulni a románoktól

Gyakran, s e friss írásodban is többször hivatkozol arra, hogy tanulhatnánk a románoktól. Érdekérvényesítést, nemzetpolitikát, nemzetstratégiát. Ebben is igazad van. Ezért kérdezem: szerinted van-e, volt-e valaha olyan román vezető, aki a történelem során hozzájárult volna ahhoz, hogy bárhonnan is töröljék az egységes román nemzet kifejezést – s ezzel együtt töröljék az e kifejezés mögött rejlő érzést, politikai szándékot és akaratot? Mert te magad a kedvezménytörvény módosításakor hozzájárultál ahhoz, hogy MSZP-s és SZDSZ-es barátaid – akik szerint mi „túlszerettük a határon túli magyarságot” – töröljék a törvényből az egységes magyar nemzet kitételt.
Apropó: szerinted volt-e a román történelemben olyan vezető, aki arról beszélt volna, hogy túlszerették a határon túli románságot? S elképzelhetőnek tartasz olyan határon túli román vezetőt, aki egy ilyen kijelentés után gazsulált volna egy ilyen bukaresti politikusnak?
Csak azért kérdezem, mert te gazsulálsz.

Most éppen annak a Kovács Lászlónak, aki kijelentette: nem hívják meg a Máértre Tőkés Lászlóékat, mert a kormány nem akar az erdélyi magyarság megosztottságához hozzájárulni. Mondd meg őszintén, ugye azért jöttél most ide, hogy ezt a kérést tolmácsold a kormánynak. Hogy Tőkésék nem jöhetnek. Kérni jöttél a magyar egység nevében. Kérni attól a Kovácstól, aki az erdélyi falurombolás elleni tüntetés idején külügyminiszter-helyettes volt, tagja a pártállamnak, az elnyomó apparátusnak, s így nézte végig, ahogy az értetek tüntetőket a rendőrök szétverik. Kovácsnak akkor is fontosabb volt Ceausescu, mint az erdélyi magyarság. S neked mi volt fontos, és most mi fontos, hogy így egymásra találtatok?

Gazsulálsz, feltehetőleg azért (is), mert amikor pénzről van szó, nem moralizálsz és nem keseregsz. Mert mondd, Béla, mit csináltatok azzal a több mint egymilliárd forinttal, amit az általad irányított és befolyásolt Communitas Program és Iskola alapítványok kaptak Magyarországról? Mikor fogsz ezzel a pénzzel nyilvánosan elszámolni? És azzal a pénzzel mikor fogsz elszámolni, amit Bukarestből kaptok, méghozzá a romániai magyarok adólejeiből…?

Közismert az ellenszenved Orbán Viktor, Kövér László és úgy általában a Fidesz iránt. Pedig a saját bőrötökön érezhettétek, mi a különbség a behódoló MSZP–SZDSZ-politika és a kezdeményező, helyzetteremtő polgári politizálás között. Amikor Hornék megkötötték Iliescuval az alapszerződést, nem számoltak veletek, határon túli magyarokkal, sem Budapest, sem pedig Bukarest nem tekintette partnernek az RMDSZ-t. Ha jól emlékszem, Béla, az alapszerződés tárgyalásakor először úgy döntött a magyar parlament MSZP– SZDSZ-többsége, hogy ti nem szólhattok hozzá az általános vitához. Majd az SZDSZ-es Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke tagadta meg tőled a szót, és kiürítéssel fenyegette meg az állítólag zajos karzatot, ahol ti ültetek. Nem így volt, Béla? Nem hagyott benned, bennetek nyomot az arcpirító megaláztatás? Majd később, az Orbán-kormány kezdeményező külpolitikájának köszönhetően s éppen a kedvezménytörvény kapcsán Bukarest kénytelen volt elismerni az RMDSZ-t politikai közvetítőnek. Ez történelmi pillanat volt, amit megérdemelt a romániai magyarság és az RMDSZ egyaránt. Anyagi szempontból pedig az RMDSZ a státustörvény legnagyobb haszonélvezője lett. A státusirodákat bekebeleztétek, a családok pénzére rátettétek a kezeteket, azokat ti osztjátok. A státustörvényt a ti beleegyezésetekkel megfosztották minden szimbolikus, önmagán túlmutató tartalmától, ám a pénzt ti forgatjátok.

Miért is nem szereted te Orbán Viktort és a Fideszt?

Elvándorlás és megmaradás

Utolsó, nagy lélegzetű írásod tanúsága szerint te is észrevetted, hogy 200 ezer magyar hagyta el Erdélyt tíz esztendő alatt. Ám ha 1990-től számoljuk mindezt, miképpen Szász Jenő teszi, akkor közel 250 ezres a veszteség. Minden egyes elvesztett magyarért közös a felelősségünk. Közös – de nem egyenlő.

Több mint egy évtizede politikai vezetője vagy a romániai magyarságnak, ezért a te felelősséged kicsit mégis nagyobb az enyémnél, miénknél.

Mostanában, a nagy egységhirdetés közepette előszeretettel hivatkoztok a vajdasági magyarok példájára, akik lám összevesztek, s emiatt kiestek a belgrádi parlamentből. Nem ezért estek ki, Béla. Hanem azért, mert elfogytak menet közben. A parlamenti küszöb eléréséhez már nem elégséges a lélekszámuk. S ha tovább aprózod a romániai magyarok lépteit, akkor ők is erre a sorsra jutnak…

Csoórinak írott leveledben megidézed a fehéregyházi kukoricásban menekülő Petőfit, s Petőfi-korú fiadra gondolsz. Tudod-e, hogy a ti lélekölő politikátok miatt hány Petőfi-korú magyar fiatal menekül Európa kukoricásaiban? Mindez persze nem csak rajtatok múlott és múlik. Minden magyar politikusnak és értelmiséginak határon innen és túl közös a felelőssége. Közös, de ismétlem: nem egyenlő…

Nincs-e itt az ideje elgondolkodni azon, hogy e végpusztulást felidéző folyamat megállításához szükséges a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárság és az autonómia. Te is jól tudod, Béla, hogy a határok megnyitása után aki el akart menni, már elment, aki el akar menni, el fog menni. De akik maradtak, nem azért maradtak, mert máshol nehéz letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot szerezni. Nem az erdélyi magyarságot kell arra kényszeríteni, hogy a magyar állampolgárságért Magyarországra jöjjenek, hanem a magyar állampolgárságot kell Erdélybe vinni. Ez egy törvénymódosítás, s politikai akarat kérdése…

Hogyan, miért jutottunk odáig, hogy idehaza Bauer Tamás eszdéeszes politikus rád hivatkozva azt állítsa, állíthassa, hogy a magyar állampolgárság elnyerése megakadályozza a romániai magyarok „romániai integrációját (!) és emancipációját”… Hová jutottunk, Béla?

S nem mint politikustól, hanem mint értelmiségitől kérdezem: milyen érzés, milyen morális kihívás Tőkés László helyett egy Verestóy Attilával kormányozni az RMDSZ-t? Emlékszel-e még, amikor 1990-ben a derék Katona Ádám azt javasolta, hogy a székelység gyűljön ismét össze Agyagfalván, és nyilvánítsa ki az autonómia iránti igényét? Emlékszel, Verestóy Attila párttársad milyen aljas módon járatta le már akkor az autonómia eszméjét és gondolatát? Verestóy ilyeneket beszélt: hogyan is képzelik mindezt a szervezők? Eztán majd külön járdája lesz a románoknak meg a magyaroknak… Szerinted, Béla, Verestóy magától ennyire ostoba és aljas, vagy távirányítással működik, és a gombokat Bukarestben nyomogatják? Miért tűröd az ilyen alakokat magad körül? Milyen érzés ilyen alakokkal parolázni?

A visszaszerzett javakról

Írod, büszke vagy arra, hogy egy Magyarországnál nagyobb közbirtokossági erdő s számos egyéb ingatlan került vissza erdélyi magyar tulajdonba. Büszke is lehetsz, és szerepedet nem vitatom mindebben. Tetted a dolgodat, végezted a feladatot, amivel megbíztak a romániai magyarok. Nem kegyet gyakoroltál, hanem teljesítetted kötelességedet. Elismerés az elért eredményekért. Ám ne feledd: ha az egykor elrabolt magyar tulajdon visszaszerzése a jelenlegi ütemben halad, akkor kétszáz év kell ahhoz, hogy a romániai magyarság visszakapja jussát. Nincs ennyi időnk. Ezért a fontolva haladás, az apró lépések politikája hamis realizmus – hamis realizmus és önfeladás. Nem puskaropogásra, de határozott, a létérdekekben, létkérdésekben kompromisszumot nem ismerő magyar politikai akaratra és érdekképviseletre van szükség határon innen és túl egyaránt.

Azt írod, rávettétek a román kormányt az észak-erdélyi autópálya megépítésének támogatására.

Sajnos, ez nem igaz, Béla. Az észak-erdélyi autópálya az iraki háborúban megtollasodott amerikai Bechtel cég érdekérvényesítő képességét dicséri, ehhez neked (nektek) nincsen semmi közöd. Ti Bukarestben folyosói pletykákból tudtátok meg, hogy miről is állapodott meg Nastase és a Bechtel. Neked, no és persze Medgyessy barátodnak maximum annyi köze van a leendő autópályához, hogy tapasztalataim szerint hamarosan lázasan fogjátok keresni az áldozni kész alvállalkozókat…

Amúgy útügyben jelenleg ott tartunk, hogy két évvel ezelőtt Csíkkarcfalván a románok felszedték a főutca kockaköveit, és beleépítették azokat a marosfői ortodox kolostorba. Biztosan kihagy a memóriám, de nem emlékszem, hogy a bukaresti parlamentben őrjöngve vertétek volna az asztalt Verestóyval. Pedig ez nem a fontolva haladás kérdése, hanem az elemi tisztességé. Mert tudod, ha a románok holnap kitalálják, hogy mi magyarok eztán csak hason csúszva közlekedhetünk az utcán, akkor nem eredmény, ha kemény tárgyalásokon kiharcoljuk, hogy járhassunk mégis négykézláb…
Ez az igazi kis magyar világ, Béla.

No és az az apróhirdetés, ami tavaly év végén jelent meg a kolozsvári Krónikában:
„Az ELITE kávécsomagban nyertem egy fél házat, a jobb felét. Társulnék azzal a személlyel, akinek megvan a ház bal fele.”
Kifut a lábunk alól a Haza, mi pedig kávéscsomagokban kotorászva keressük házaink jobb és bal felét…

Olvass apróhirdetéseket, Béla. Azokban dübörög az igazi, kis magyar világ. A szomorúbbik…

Semmit sem várva üdvözöl:
Bayer Zsolt, Solymár, 2004. január 18.

Rogerius
2004. január 17. 06:49 | Sorszám: 46
Excellenciás Uram!
Mindenekelőtt fogadja nagyrabecsülésem. S ne gondoljon naivnak, a kelleténél naivabbnak. Mi sohasem fogjuk megérteni egymást. Bennünket egy világ választ el, hogy ne mondjam, egy egész civilizáció, így aztán ön fölöttébb értetlenül fogja olvasni soraimat, illetve azt az összefoglalót, amelyet a munkatársai fognak elkészíteni ebből a cikkből az ön számára.
-MN-

Bayer Zsolt
Excellenciás Uram!
Mindenekelőtt fogadja nagyrabecsülésem. S ne gondoljon naivnak, a kelleténél naivabbnak. Mi sohasem fogjuk megérteni egymást. Bennünket egy világ választ el, hogy ne mondjam, egy egész civilizáció, így aztán ön fölöttébb értetlenül fogja olvasni soraimat, illetve azt az összefoglalót, amelyet a munkatársai fognak elkészíteni ebből a cikkből az ön számára.
Valamikor a hetvenes években… (Szinte félve kell emlékeztetnem önt, hogy voltak valamikor hetvenes évek. Akkoriban a jelenlegi magyar kormány prominensei kommunista pártkarriert építgettek, s el sem tudja képzelni, excellenciás uram, miket mondtak, írtak, gondoltak az ön hazájáról.) Szóval, valamikor a hetvenes években a Virányos úti általános iskola tanulója voltam. Ott van ez az iskola most is, a Zugliget tövében; akkortájt még járt az 58-as villamos, s az én iskolám két megállóra volt az amerikai nagyköveti rezidenciától.
Sokat jártunk arra. Volt, hogy libegőzni mentünk, volt, hogy csókolózni a Tündérsziklához (ezt persze már hetedik-nyolcadik környékén), s mindig áhítattal néztük azt a rezidenciát. Gyakorta beszéltünk olyasmiről, hogy át fogunk ugrani a kerítésen, és politikai menedékjogot kérünk. Tudja, excellenciás uram, olyan fura iskola volt az a mi iskolánk, együtt jártam például mindkét Szelényi lánnyal, a Szonjával és a Lillával, s együtt jártam Szekér Gyulával is, aki egy akkori komcsi főmufti fia volt – szóval különös hely volt a Virányos. Miképpen furcsa hely volt a gimnáziumunk is, ahonnét ellógva mindig a budai Várba menekültünk, s a Halászbástyán üldögélve a Parlament tetején lévő vörös csillagot bámultuk sokszor.
Viszonylag nehéz lenne elmagyaráznom önnek, hogy nincsen ocsmányabb, mint egy parlament tetején éktelenkedő vörös csillag, s kevés ocsmányabb van, mint ami e jel jegyében történt a Fal mögötti országokkal, nemzetekkel, kissrácokkal. Úgyhogy nem magyarázom. Elégedjen meg annyival, hogy azt a vörös csillagot nézve arról ábrándoztunk, hogy majd érettségi után Amerikába menekülünk. Mert itt nem lehet élni. Mert itt fognak megrohadni a szovjetek, és az idők végezetéig fogják egymást váltani a tisztességtelenségben megőszült vén gazemberek.
Mindegy. Ezt sem magyarázom. Minek? A hetvenes években ön talán még a beatkultúra utolsó hullámain vitorlázott, talán lelkes híve volt Marxnak (ezzel az erővel lelkes híve lehetett volna Hitlernek is, csak nem tudott róla); vagy nosztalgiával gondolt McCarthy szenátorra, gyűlölte a kommunistákat (ez esetben, ha legközelebb kezet fog Medgyessy Péterrel, jusson eszébe, kicsoda mosolyog önre valójában… . Legyen annyi elég, hogy végül nem mentünk akkor Amerikába, viszont valamikor a nyolcvanas évek elején-közepén lett világútlevelünk. Ezt sem magyarázom meg, ehhez ugyanis itt kellett volna önnek születnie. Hogy tudja, milyen az a foglár háta mögötti szabadság. Lett világútlevelünk, és én akkor eljártam az NDK-ba, csak azért, hogy átmehessek Nyugat-Berlinbe. Hogy láthassam a Falat a túloldaláról is, hogy átkelhessek a Checkpoint Charlie-n.
Akkor és ott álltam először anyaszült meztelenre vetkőztetve egy zöld csempés, keletnémet határőrhelyiségben, egy előemberarcú endékás határőr társaságában, aki abban lelte mulatságát, hogy belekukucskált a… Most hogy mondjam ezt el önnek politikailag korrekt nyelven? Belekukkantott a hátsómba. Kegyelmi pillanat volt. Előrehajolva egy zöld csempés, keletnémet határőrhelyiségben, miközben egy kommunista előember – nem, nem így pontos –, miközben a Rendszer érdeklődéssel kukucskál a hátsómba. Látnia kellett volna, excellenciás uram, hogy valamit, bármit megértsen ebből a világból, s hogy megértse, miért nincs, nem lehet önöknek igazuk.
Tudja, excellenciás uram, azokban a hetvenes-nyolcvanas években már átesett a világ egy terrorhullámon. Hajoljon közelebb, nehogy meghallják: az a terrorhullám nagyobb volt, mint ez a mostani. Talán vannak önnek is halvány emlékei: müncheni olimpia, Fekete Szeptember, Abu Nidál, Bader-Meinhof csoport Németországban, Vörös Brigádok Olaszországban (még Aldo Morót is meggyilkolták), IRA, baszkok, Líbia, repülőgép-eltérítések, robbantások – egy magyar humoristából Bécsben csináltak nyomorékot…
Mégis: Akkor valamiért nem kukkantott bele az ön hazája az érkezők fenekébe. Sehol egy ujjlenyomat, digitális fénykép, egyéb aljasságok. S nem tettek így a nyugat-európaiak sem. Tudja, excellenciás uram, attól tartok, hogy most egyszerűen globális (ál)problémákat kell gyártani a globális világ igényei és szája íze szerint – no és azért, hogy legyen indok megszerezni az olajat.
Excellenciás uram, mindezekért az ön hazája feladta a szabadságot, és endékás határőrré változott. Rendszerré lett. Az ön hazája olyasmit tesz, amihez nincsen joga. Az ön hazája jogtalanságot követ el, naponta sok ezer, talán sok tízezer alkalommal.
Napi sok ezer, sok tízezer ujjlenyomat és digitális fénykép. Sokmillióvá fog ez összeállni az esztendők során. Százmilliókká. Kezelhetetlen lesz. Százmillió ujjlenyomat és digitális fénykép fogja maga alá temetni az amerikai álmot, a szabadságot.
„Az Egyesült Államokban egy szép napon a közúti és a vasúti közlekedés egyidejű zavarai miatt a váltószemélyzet nem jut el egy nagy reptérre. A túlórázó irányítók idegességükben hibáznak, két óriásgép összeütközik, és egy nagyfeszültségű vezetékre zuhan, a feszültség más, túlterhelt vezetékekre tevődik át, s olyan mérvű áramkimaradás következik be, amilyet pár esztendeje New York már átélt. Csak ezúttal még súlyosabb lesz a helyzet, és napokig fog tartani. Mivel esik a hó, és járhatatlanok az utak, a gépkocsik iszonyú felfordulást okoznak; a hivatalokban nyílt lángoknál melegszenek az emberek, sok épület kigyullad, a tűzoltók pedig nem tudják megközelíteni és eloltani a tüzet. A telefonhálózat megbénul, mert ötvenmillió magára maradt ember próbál egymással telefonon érintkezni. Menetoszlopok masíroznak a hóban, az utak mentén mindenütt halottak hevernek.” (Umberto Eco: Az új középkor)
De önök akkor, százmillió ujjlenyomat és digitális fénykép és jogtiprás és befelé fordult nagyhatalmi gőg és ostobaság foglyaként még mindig az al-Kaida vezérét fogják keresni, megszállottan. Önök, excellenciás uram, már a civilizációk közötti összecsapás elején feladták saját identitásukat, s úgy viselkednek, mint egy ortodox iszlám állam vagy mint az endékás határőr: önök felfüggesztették az emberi jogokat. Tették ezt ráadásul gyáván, sunyin és farizeus módjára. Büntetve azokat az államokat, amelyek nem elég gazdagok, s amelyekből szinte bizonyosan nem érkeznek terroristák.
Persze, ebben sincs újdonság. Feltételezem, ön nem olvasta Oswald Spengler művét, ezért befejezésképpen engedjen meg egyetlen idézetet még: „Mindenesetre a demokrácia jellegére vall, hogy a népi alkotmányok szerzői terveik végleges hatását még csak nem is gyanították (… Mivel ezek a formák nem természetes fejlődés eredményei, mint a hűbériség, hanem kiagyaltak, mégpedig nem az emberek és a dolgok mély ismerete, hanem a jogról és az igazságosságról való elvont képzetek alapján, ezért aztán mély szakadék tátong a törvények szelleme és a gyakorlati szokások között, mely az utóbbiak nyomása alatt formálódik csendesen, hogy a valóságos élet taktusához simuljon vagy attól távol maradjon. Csak a tapasztalat döbbentett rá, és csak az egész fejlődés végén, hogy a nép jogai és a nép befolyása: két különböző dolog. Minél általánosabb a választójog, annál kisebb a választók hatalma.” (Oswald Spengler: A nyugat alkonya)
Persze ez innentől egy másik történet. Addig pedig: hajrá, brazilok! Mert tudja, excellenciás uram, ez most az utolsó menedék: látni, vagy csak elképzelni sok-sok pálmafás inges, dundi amerikait, akik a riói reptéren értetlen arccal nyújtogatják ujjaikat, hogy levegyék mindről a lenyomatot. S a brazilok nem fognak hibázni: azonnal kidobják majd valamennyit. Úgyhogy nem követik el a legsúlyosabb bűnt. Hajrá, brazilok, hajrá, csehek, hajrá, portugálok!
Mondanám, hogy hajrá, magyarok, de ez a szervilis kormányzat ájultan fogja az önök leghülyébb ötletét is teljesíteni. Önök ezért szeretik ezeket, excellenciás uram. De már nem sokáig.
Tisztelettel:
Bayer Zsolt

Rogerius
2004. január 10. 06:19 | Sorszám: 45
Bayer Zsolt - Elég volt!

Elég volt!


Bayer Zsolt
Műsorvezető (a továbbiakban MV – a műsort három személy vezette, a szó szerint idézett trágár kifejezésekért olvasóink türelmét kérjük – a szerk.): Megnézem az összes Jézusról szóló filmet. (Röhögés.)
MV: Lesz a Napfivér, Holdnővér.
MV: Meg szoktad nézni?
MV: Assisi?
MV: Az szörnyű.
MV: Assisi Szent Ferenc az nagyon jó fej volt a fickó. (Sic!)
MV: Assisi az szörnyű.
MV: Én ott láttam hazugnak az egészet, amikor így valahogy bekukucskál egy ablakon, és azt látja, hogy így bent kefélnek.
MV: Ki?
MV: A Feri?
MV: Feri?
MV: Félre ne értsetek, nem azt mondja Barangó, hogy Assisi Szent Ferenc kefélt. Nem azt mondta, csak hogy pontosítsuk, érted, hogy nehogy, érted, ha esetleg ezt a műsort is lehozzák folytatásokban, akkor legyen ott a pontosítás. Egyébként mi rögzítjük valamennyi műsorunkat.
MV: Nyilván van valami választás, hogy… És Assisi azt választotta, hogy satöbbi.
MV: Ez nem baj, te meg nem választod Assisit meg a ferences rendet.
MV: Jó, de emiatt nem tudom tisztelni Assisit.
MV: Semmi baj.
MV: Én tisztelem, de nem kell tisztelni.
MV: Te tiszteled?
MV: Aha.
MV: De miért?
MV: A cselekedeteiért.
MV: Hogy lehet valaki ennyire fasz?
MV: A leprásokkal, bocsánat…
MV: Nem akar kefélni többet az életben soha!
MV: Szublimálja…
MV: Ugyan! Szublimál a faszom!
MV: Szerintem arról van szó, hogy én nem tudok olyan vallást elfogadni, ami az ösztöneim ellen szól.
MV: De senki nem is kényszerít rá, hogy elfogadd! Azért együtt tudsz élni fröcsögés és gyűlölködés nélkül…
MV: Tud a faszom, bazmeg! Kiirtanám az összes keresztényt! Hú, ez kemény…
MV: Neee, Barangó!
MV: Ettől most elhatárolódunk azt hiszem, hogy Krizsóval együtt…
MV: Ja, igen, száz százalékig.
MV: Tehát ezt meg se hallottuk, vagy hát meghallottuk, de akkor így elnézést is kérünk.
MV: Óóóó… Én is másként gondolom… nem… én azt gondolom… mi ez?
(Hét másodperc kínos csend.)
MV: Zenélünk egyet?
MV: Persze.
MV: A beállt csöndben…”
(Elhangzott a Tilos Rádióban december 24-én, szenteste, este fél hét körül.)

Assisi Szent Ferencben az emberi lélek visszatalált a természet egyszerű szépségeinek áhítatához, a természettel és minden teremtménnyel való testvériség érzéséhez. A szeráfi szent maga is költő volt, alázatos, együgyű poéta, köznyelven, sőt prózában. Ő dalolta a híres Naphimnuszt, amely inkább a teremtmények éneke; dicsérvén nemcsak „bátyánkurunkat, a Napot”, hanem „Hold asszonynénénket”, „Szél testvért”, „tiszta húgunkkal, a Vízzel”, sőt „nénénkkel, a testi Halállal”.
Környezetében a latin himnuszköltés új ízt nyert. „Úgy éreztem, igen boldogtalan leszek aszszonyi ölelés nélkül” – így sóhajt fel még Szent Ágoston is. Ez is a középkor. És Szent Ferenc is a középkor. Szent Ferenc, aki az Isten trubadúrja, és az ég madarainak prédikál, és megtéríti a vad buggiói farkast…
„Jézusnak vívom nyomdokát,
sírva csókolom ajakát,
hogy nyerhessem bocsánatát
s teljes malasztja hasson át!”
– írja himnuszát Szent Bernát, míg Villon mester a kövér Margot-val hál a bordély mocskos nyoszolyáján. Ez is a középkor. És a legsűrűbb élet, a vaskos, a szabadszájú testi szerelem, a bor és a mámor dicsérete, a pogány tavaszünnepek kirobbanó dala pedig ott van a csavargó vándordiákok lenyűgöző költészetében.
Ám a vágánsok dalai mögött, a Carmina Burana kocsmáitól messze Assisi Szent Ferenc templomot épít. Öreg, romos templomot „az Úrnak”.
A kettő együtt szép, együtt élhető, együtt van értelme.
A kettő együtt Európa.
Nincsen Európa katolicizmus, mélységes, pusztító hit, latin himnuszköltészet nélkül, reneszánsz nélkül.
Csak miheztartás végett…
De elbizonytalanodom, hogy van-e még értelme ilyesmiről beszélni. Elbizonytalanodom, hiszen a Tilos Rádióban december 9-én ugyanezek a kereszteket gyalázták.
Kitört a botrány. Írt Lovas, írtam én is. Azt gondoltam, azt gondoltuk, hogy ezeket az ázalagokat kitiltják a nyilvánosságból. Miképpen kitiltották azt a két gazembert is, akik arról értekeztek egy délelőttön annak idején, hogy Körmendy-Ékes Judit gyermekének Orbán Viktor az apja.
Nem ez történt.
Karácsony szentestéjén odaengedték ugyanezeket az ázalagokat a mikrofon elé.
Íme, itt fentebb olvasható a végeredmény.
A XX. század végének, XXI. század elejének végeredménye: Barangó, és „kiirtanám a keresztényeket”.
Húzzuk kétszer alá, és mélységesen szégyelljük magunkat.
Ez a végeredmény sok-sok tényező összeadásából jött létre. Része ennek a 168 Óra aljas címlapja az áldást osztó Hegedűs püspökről. (Persze az egészet gyáván, sunyin letagadták a farizeusok.) Benne van ebben a végeredményben a Klub Rádió, ahol „artistának” titulálták a kereszten szenvedő Jézust és antiszemitának a nyakában keresztet viselő énekest, Tom Jonest.
Ott vigyorog ebben a sivár végeredményben Landeszmann rabbi. Amikor a kunmadarasi polgárok közadakozásból helyreállították a település zsinagógáját, Landeszmannt hívták meg az avatásra. Utána közölte a „főrabbi”, hogy ha kivonjuk a zsidó kultúrát a magyar kultúrából, akkor nem marad más, csak a fütyülős barack és a bő gatya. (Aztán Amerikába menekült a gazember.)
Ott van ebben a végeredményben Kertész Ákos, aki szerint „mi” még a fán makogtunk, amikor „ők” már kultúra voltak. ( Milyen érdekes, hogy az SZDSZ javaslatára kivették a készülődő gyűlölettörvényből azt a passzust, amelyik egy nép magasabb-, illetve alacsonyabbrendűségének hirdetését büntette volna.)
Ott van a „kiirtanám a keresztényeket”-ben Kornis Mihály, aki „sokkal jobban gyűlöl bennünket, mint mi őket”. (Aztán kicsoda a „mi”, és kicsoda a „ti” ebben az alávaló, mocskos kijelentésben?) És ott van ebben a végeredményben végül Herman Nitsch is, aki disznóvérbe mártott keresztekkel járja a világot, s amikor megérkezik okádék „kiállításával” Magyarországra, akkor a mi liberálisaink és posztkommunistáink ájult tisztelettel rajongják körbe, és gyűlölik azokat, akik lelkesedni restek…
Hát persze.
Ezek mind-mind az ő gyökereik.
„Mostanában felkeresett a helyi izraeliták elöljárója, és arra kért, a zsidóság érdekében forduljak petícióval a tartomány parlamentjéhez. Vállalom a feladatot. Akármennyire visszataszító is számomra az izraelita hit, Bauer nézete számomra érthetetlen. Annyi rést kell ütni ugyanis a keresztény állam gépezetébe, amennyit csak lehet, és annak van értelme, ha magunkból is minden lehetségest becsempészünk.”
(Karl Marx levele Arnold Rugéhoz, 1843. március 13.)
„Tehát miután például felfedeztük, hogy a földi család a szent család titka, mármost az előbbit magát kell elméletileg és gyakorlatilag megsemmisítenünk.”
(Karl Marx: Tézisek Feuerbachról, 1845.)
„A szent egyházatya azonban nagyon fog csodálkozni, amikor felvirrad majd rá a végítélet napja, amelyen mindez beteljesedik – a nap, amelynek hajnalpírja égő városok visszfénye lesz az égen, amikor ez alatt az égi harmónia alatt a Marseillaise és a Carmagnole dallama ágyúdörgéssel kísérve hangzik a fülben, amelyhez a guillotine üti a taktust, amikor az elvetemült tömeg ordítozva elveszti öntudatát.
A kommunisták egyáltalán nem prédikálják a morált, amit Stirner a legkiterjedtebb mértékben cselekszik. Nem állítják az emberek elé a morális követelményt: szeressétek egymást, ne legyetek egoisták stb.
Ellenkezőleg, nagyon jól tudják, hogy az egoizmus éppúgy, mint az önfeláldozás, éppen az egyének érvényesülésének meghatározott körülmények között szükségszerű formája.”
(Karl Marx–Friedrich Engels: A német ideológia, 1846.)
„A kriegei vallás a legcsattanósabban a következő passzusban mutatkozik meg: »nekünk valamivel többet is kell tennünk, mint hogy hitvány önmagunkról gondoskodjunk, mi az emberiségé vagyunk.«
Ezzel a gyalázatos és undorító szervilitással egy önmagunktól elválasztott és megkülönböztetett emberiség iránt – amely tehát metafizikai, sőt Kriegénél vallási fikció –, ezzel a mindenesetre igen hitvány rabszolgai megalázkodással zárul ez a vallás, mint minden más vallás is. Az ilyen tan, amely a térden csúszás gyönyörét és az önmegvetést prédikálja, igen alkalmas derék szerzetesek számára, de energikus férfiak számára, méghozzá harc idején, soha.”
(Karl Marx–Friedrich Engels: Körlevél Kriege ellen, 1846.)
„Egy pártban támogatni kell mindazt, ami előre segít, és itt nem szabad magunknak holmi unalmas erkölcsi skrupulusokat állítanunk.”
(Karl Marx–Friedrich Engels: A brüsszeli kommunista levelező bizottság levele G. A. Köttgennek, 1846.)
„Igazi szerencse, hogy az európai demokrácia végre megszabadul ettől az ős-svájci, tiszta erkölcsű és reakciós ballaszttól. Amíg a demokraták még ezeknek a havasi pásztoroknak az erényére, boldogságára és patriarchális együgyűségére hivatkoztak, addig nekik maguknak is még bizonyos reakciós színezetük volt. Most, amikor azt a harcot támogatják, amelyet a civilizált, ipari, modern, demokratikus Svájc folytat az állattenyésztő őskantonok nyers, keresztény, germán demokráciájával, most mindenütt a haladást képviselik, most megszűnik az utolsó reakciós látszat is, most megmutatják, hogy kezdik megérteni a XIX. század demokráciájának jelentőségét.
Két vidék van Európában, ahol a régi keresztény–germán barbárság a maga őseredeti alakjában – szinte a makkfalást is beleértve – fennmaradt: Norvégia és a Magas-Alpok, nevezetesen az Ős-Svájc. Mind Norvégia, mind az Ős-Svájc még ma is hamisítatlan példányokat szolgáltat azon emberfajtából, amely egykor a teutoburgi erdőben jó vesztfáliai módra bunkókkal és cséphadarókkal verte agyon a rómaiakat.
Azóta nemigen hallottunk többet róluk. Teljes istenfélelemben és tisztességben foglalkoztak tehénfejéssel, sajtkészítéssel, erényességgel és jódlizással. Időről időre népgyűléseket tartottak, amelyeken szarvemberekre, pataemberekre és más állati osztályokra szakadtak, és sohasem széledtek el szívélyes, keresztény–germán verekedés nélkül. Szegények voltak, de tiszta erkölcsűek, buták, de jámborak és az Úrnak tetszők, brutálisak, de széles vállúak, agyvelejük kicsi volt, de lábikrájuk nagy.
Most azonban úgy látszik, hogy mégis fenekestül fel kell fordulnia eme tiszta erkölcsnek. Remélhetőleg a büntetőcsapatok megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy elpusztítsanak minden jóravalóságot, őserőt és együgyűséget.”
(Friedrich Engels: A svájci polgárháború, 1847.)
Lenne még idézet – de minek?
Marx–Engels: a nácizmus maga. És erre mondják a maiak, hogy „a marxizmus legalább jót akart”, ezért nem vethető össze a nácizmussal. A marxizmus engesztelhetetlen gyűlöli a vallást, a kereszténységet, a családot, a hagyományt, az erkölcsöt, az erényességet, a jóravalóságot és az őserőt. Innen, a marxizmus felől nézve válik egyáltalán felfoghatóvá, hogy miért vetette magát a németség Hitler karmaiba inkább.
TGM éppen most fedezte fel magának a marxizmust.
Hajrá, TGM! Hajrá, liberálisok! Hajrá…
1998-ban az Autonómia Alapítvány a Tilos Rádiónak ítélte oda a Tolerancia-díjat.
Az alapítvány kuratóriumának tagjai:
Bíró András, a zsűri elnöke; Donáth László evangélikus lelkész (ő jelentette ki: „olyan, hogy kereszténység, nincs” ; Fodor Gábor képviselő, SZDSZ; Halmai Gábor alkotmányjogász, a Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke; Jancsó Miklós; Ludassy Mária filozófus; Orsós László Jakab esztéta.
Innen, e névsor felől szemlélve a Tilos Rádió Tolerancia-díja is érthető.
Csak egy félve feltett kérdés még hozzá: miért van az, hogy ha felmerül a zsidó kárpótlás, akkor biztosan meglopják a zsidókat? Ha felmerül a cigányok kárpótlása, biztosan meglopják a cigányokat. Ha Tolerancia-díjat adományoznak valakinek, akkor biztosan beletörlik a mocskos lábukat a kereszténységbe, a vallásba, az erkölcsösségbe, a családba, a hagyományba, az erényességbe, a jóravalóságba, az őserőbe?
Alig merem kimondani: vajon el fog határolódni most ez a névsor a Tilos Rádiótól és ettől a Barangó nevű állattól?
Mindegy is…
De a magyar társadalom nem tűrhet tovább. Ezt nem tűrhetjük.
Pusztán azért sem tűrhetnénk, mert egyszerűen tűrhetetlen. De most arról is szó van, hogy tesztelnek bennünket. Próbálgatják, meddig mehetnek el.
Eddig is sokat engedtünk. Ha ezt is megengedjük, végünk van.
S még valamit: a becsületes és tisztességes magyar zsidóknak, zsidó magyaroknak most el kell határolódniuk ezektől. Nem elég otthon, csöndben undorodni, nyíltan ki kell mondani: elég volt!
ELÉG VOLT!
Az élhető életünk maradékáról van szó. Elég volt! Különben baj lesz.
Nagyon nagy baj!

Rogerius
2004. január 02. 16:26 | Sorszám: 38
Azért sem leszek antiszemita
Békesség a földön a jóakaratú embereknek
2003. december 23. (6. oldal)

Bayer Zsolt
Három éve is van már. Együtt ültünk, törzshelyünkön, a budai Várban, a Cafe Pierrot-ban.
Története van ennek is, persze, hogy miért ott, s miért együtt, miért mindig együtt. Mert 1977-ben mentünk gimnáziumba, és egy csapásra lettünk jó barátok.
Most már, huszonegy esztendővel az érettségi után talán mondhatom: örök időkre jó barátok. Hiszen lám, még mindig együtt ülünk, hárman, s játsszuk azóta is az Utas és holdvilágot.
Azt játszottuk mindig.
Amikor ültünk a Halászbástyán, előbb esténként, utóbb már iskola helyett is sokszor, egész nap, és ki voltak osztva a szerepek.
Ervin, Tamás, Mihály. Ervin, a katolizált zsidó fiú, Ulpius Tamás, a megfejthetetlen, örök kamasz és Mihály, a másik megfejthetetlen, örök kamasz, aki azonban nem játszott el a halállal, hanem megpróbált nyárspolgárrá lenni.
Én voltam Mihály. S nem tudom azóta sem, sikerült-e kibújnom ebből a szerepből.
Az én barátom, kinek Ervin szerepe jutott, zsidó. Nem csinált titkot ebből sohasem. Beszélt róla, mesélt családja kálváriájáról, és akkor, 1977-ben Dávid-csillagot hordott a nyakláncán. Apróság ez, most mégis megint fontos, fontos visszaidéznünk, mert 1977-ben nem volt divat Dávid-csillagot hordani a nyakláncokon – akkortájt még nem volt divat vállalni a származást, az identitást, a „másságot” (pfuj, de undorodom már ettől a szótól is).
Három éve is van már…
Ott ültünk a Pierrot-ban, s nem merültünk bele elmúlott kamaszkori ábrándokba, talán sosem volt álmokba, nem varázsoltunk múltat magunk köré, mint szoktunk, hanem politizáltunk. (Ki nem politizált három éve, ki nem politizál ma?)
Hevesen, gesztikulálva beszéltünk akkor, három évvel ezelőtti aktualitásokról, pedig azonos oldalon álltunk s állunk mind a hárman.
A beszélgetés egyik pillanatában az én barátom, kinek Ervin szerepe jutott a szent kamaszkori álmok idején, előhúzta inge alól a nyakláncát. Azt a nyakláncot. Az 1977-ben színvallást jelentő nyakláncot – és nem volt rajta a Dávid-csillag.
– És nehogy azt gondoljátok, hogy azért vettem le, mert bármitől is félek… Azért vettem le, mert nekem ezekhez semmi közöm.
Halkan mondta Ervin, indulat, fájdalom nélkül, mondhatni racionálisan, megfontoltan, tényszerűen.
Ettől volt annyira hátborzongató.
És én azóta gondolkodom valamin, amit akkor nem mertem megkérdezni. Nem vitt rá a lélek, hogy megkérdezzem, mert akkor, három évvel ezelőtt az egyik legjobb barátom a szemem előtt tagadta meg mindig büszkén vállalt identitását – az akkor is vállaltat, amikor ez még nem volt divat. Úgy éreztem, nincs erőm kérdezni. Nincsen helye kérdésnek. Ervin meztelenre vetkezett akkor mielőttünk, és még csak nem is katolizált… Kiült inkább a senki földjére. Jobban szerettem akkor, mint valaha.
De azóta gondolkodom. Hogy kik azok az EZEK…
Tudom, persze. Vagy lennének ötleteim. Beteg, kíméletlen esztendők alatt jelentkeztek páran, hogy ők lennének az EZEK.
De most már tudom, bizonyosan, végképpen:
„Viszont Barangónak volt egy ötlete, vagy te hallottál valakitől egy ötletet, hogy mire lehetne hasznosítani ezeket a kereszteket igazából. (… Üzenő, igen. Hogy odamész és felrajzszögezed, hogy mit tudom én, elveszett, nem tudom, a kétéves spániel kutyád, satöbbi, satöbbi, ilyen és ilyen névre hallgat… (… Vagy, itt várlak fél órája, az Isten bassza meg.”
Ők az EZEK. Ők is. Leginkább ők. Név szerint: Bencsik Gyula, Bajtai Zoltán, Vranik Krisztián és egy bizonyos Zsuzsa. A Tilos Rádió „műsorvezetői”.
„Mi zsidók vagyunk valamennyien.”
Ezt közlik, azért, a műsorban, mintegy a miheztartás végett.
Dehogy, jaj, dehogyis vagytok ti zsidók. Ti semmik se vagytok. Anyagok vagytok, fehérjék, szénvegyületek, zombik.
Korunk hősei vagytok.
Az EZEK.
Nyálzó, sivár, végképpen jelen idejű, szellemi-lelki nyomorékok.
És mégis, mégis: intellektuális kihívás vagytok, hogy az Isten verjen meg benneteket, mindnyájatokat!
„És mész a Blahán az áldott kutyaszarszagban, az áldott bódésoron, és akkor egyszer csak egy ilyen áldott kereszt, szóval… Annyira erőszakos, brutális, és, na mindegy, hagyjuk. (… Tehát ez mennyivel keresztényibb cselekedet lett volna, ezeket a fákat fölaprítani, fölhasogatni, és szétosztani a szegény emberek között. Hogy melegedjenek ők is.”
Íme, az intellektuális kihívás: hogy kötelesek vagyunk-e mindig mindent elviselni, eltűrni, tolerálni?
Elviselt, eltűrt, tolerált-e mindent Jézus?
Annyira arcpirítóan, szégyellnivalóan nyilvánvaló és kézenfekvő: nem…
Jézus kikorbácsolta a kufárokat a templomból.
Templom-e az élet?
Szentség-e a létezés maga?
S ha igen, miért nem korbácsoljuk ki onnét EZEKET?
Mert… Mert az ember, ha méltó erre a névre, elbizonytalanodik ekkora üresség, pusztító nihil, vérfagyasztó ostobaság láttán.
Nem lehet rálépni egy ázalagra. Nincsen hozzá elégséges kiterjedése…
„Akasztófákat nem akarunk felállítani?” – kérdi a kereszt kapcsán az egyik ázalag.
Nem, nem akarunk…
„Én ateista vagyok, nem hiszek. Nem tartom magam kereszténynek. Megyek a Blaha Lujza téren, és egy három, nem, mekkora? Három méter? Legalább háromméteres kereszt ott van előttem. (… Ez engem zavar, érted? Engem.”
És ki vagy te?
Egy nyomorult vagy. Szánnivaló terméke egy kornak, amely kor egy civilizáció hanyatlásának, végső bukásának kora. A mi korunk…
„Gyűlölök minden eszmét, szimbólumot, és azt, hogyha ezzel a pofámba tolakodnak, szarakodnak, erőszakos… Erőszakos. Nem elég a templom tetején? Nekem bőven elég. (… Számomra nem szimbólum, képzeld el. Számomra semmi nem szimbólum, nekem nincsenek szimbólumaim. …És teszek a szimbólumokra. (… Persze, poénkodik az ember, de valamiért rohadtul irritál, valamiért rohadtul irritál. (… Azért, mert engem a karácsony is irritál.”
Nincsenek, neked, nektek nincsenek szimbólumaid, szimbólumaitok.
S mégis: elértétek a legtöbbet, amit egy ázalag elérhet. Ti magatok álltatok össze szimbólummá. Szimbólumává mindannak, ami miatt elviselhetetlen ebben a világban, ebben a korban az élet. Ti vagytok a szimbólumai mindannak, amitől ez a kor, ez a civilizáció a vesztébe rohan.
Nem lehet rátok lépni, hiszen kétdimenziósak vagytok. Ám nyúlványaitok benne gyökereznek a felvilágosodásban, a nagy francia forradalomban meg a nagy októberiben is…
Mindig ott vagytok, amikor a csatornák kiöntenek. Amikor a legszánalmasabbá válik az ember. Amikor kilopjuk a pestises szájából az obulust. Amikor rőffel mérik a kiválóságot.
Amikor nincsen semmi mérték a sárba, hedonizmusba ragadt emberen kívül. Amikor ahány ember, annyi erkölcs.
Amikor készül valami, hogy majd megint lehessen élni.
Olyankor mindig ennyi marad a szabadságból – hogy az ázalagok is elmondhatják megfellebbezhetetlennek hitt aljasságaikat.
Ti vettétek le a barátom nyakából a Dávid-csillagot.
De azt ne gondoljátok, egy pillanatig se, hogy miattatok antiszemita leszek, antiszemiták leszünk. Ugyan…
Ott van minekünk Szerb Antal, és az ő csodálatos Magyar irodalomtörténete, meg az Utas és holdvilág, meg A Pendragon legenda…
Ott van nekünk Radnóti Miklós; „Nekem szülőhazám, itt, e lángoktól ölelt kis ország…”
A miénk Karinthy Frigyes – s minden, ami az övé… S a miénk a fia is, Karinthy Cini, és olvassuk az ő naplóját, ha másért nem, hát mert sokat és okosan írt tirólatok, a tifélétekről…
S miénk az összes magyar zsidó; vagy zsidó magyar. A kóser hentesek, a barheszsütők, az orvosok – mindenki.
A tisztességes zsidó magyarok vagy magyar zsidók éppúgy undorodnak tőletek.
Nem, én nem leszek antiszemita.
Csak hát… Ez is intellektuális kihívás lett mára. Napi harc. Szellemi küzdelem.
És ezt nem fogom soha megbocsátani nektek.
Amúgy békesség a földön a jóakaratú embereknek. De csak nekik.
A többit meg majd meglátjuk… Mindig mindent tolerálni, elviselni nem lehet. Nem is szükséges.
Ezt soha nem tanította a keresztény etika. Pláne nem a zsidó etika. És Európa sem erről szól. Majd meglátjátok…

Rogerius
2003. december 30. 17:29 | Sorszám: 37
********
Nem Bayer Zs. írta, de hiszem, hogy vállalná.

Ha nem, kérlek szólj és kivetetem .

***********************

Székely kívánság – Megyek haza, Erdélybe, a Hargitára…
[ 2003-12-29 ]



Óesztendőt búcsúztatunk itt, Erdélyben, a magunk módján és őseinktől örökölt szokásaink szerint. Ilyenkor, jobb helyeken, számadást végeznek, mérleget készítenek, megvalósításokról, kudarcokról beszélnek. Tamásival vallom: Ne ártsuk bele magunkat az urak dolgába. Az uraknak kellene számvetést készíteniük számkivetésünkről, nekik illene választ adniuk arra, hogy miért járnak a székelyek szolgálni Magyarországra, abba az országba, amelyet mi anyaországnak nevezünk.

Tamási Ábelje mondta ezeket a szavakat a tengeren túlról való hazatérése előtt. Nem őt idéztem, hanem azt a székely lányt, aki napjainkban szolgálni jár az anyaországba.

Karácsony után esztendőforduló következik. Ilyenkor kicsit többen vagyunk itt Erdélyben, mint szoktunk lenni. Esztendő végén sokan hazatérnek azok közül, akik egyszer, a reményt elveszítve, elhagyták szülőföldjüket, egy jobb, és méltóbb életről álmodva. Nem feddhetjük meg őket ezért, mert be kell ismernünk, Székelyföldön ma sem a biztonság és jólét, hanem a bizonytalanság, szegénység és félelem uralkodik. Nagyon sokan veszik a tarisnyát vállukra, és elmennek. Ám a szülőföld semmihez sem hasonlítható hatalommal bír. A szülőföld ok a hazatérésre.

Óesztendőt búcsúztatunk itt, Erdélyben, a magunk módján és őseinktől örökölt szokásaink szerint. Ilyenkor, jobb helyeken, számadást végeznek, mérleget készítenek, megvalósításokról, kudarcokról beszélnek. Tamásival vallom: Ne ártsuk bele magunkat az urak dolgába. Az uraknak kellene számvetést készíteniük számkivetésünkről, nekik illene választ adniuk arra, hogy miért járnak a székelyek szolgálni Magyarországra, abba az országba, amelyet mi anyaországnak nevezünk.

Hazajön a székely lány a falujába, a Hargita lábaihoz…

Oda, ahol kegyetlen a tél foga, ragyog a hó, és még peng bele, mint a jó kaszának az éle. Ahol a kis tornácos házban, a pattogó tűz mellett csöves kukoricát fejt rostába zimankós téli estéken édesanyja, és közben a Pesten, úri házaknál takarító gyermekére gondol. A szeme megtelik könnyel, mert jobb sorsot remélt annak a büszke lánynak. Sokkal jobbat, de ha az Isten így akarta… Beteg ez a világ, ha mindig szolgasorsba taszítja a székelyt. És milyen a szegény ember, a nehéz órákban az Istent veszi elé. Ámbár ezt a fajta betegséget a földi élet igazságtalansága okozza, mondta Ábel is, amikor vette a szebbik átalvetőt, és elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba.

Hazajön a székely lány, így, ünnepek tájékán…

Megáll a faragott kapu előtt, és már érzi is a pityókás kenyér illatát. Valaki meri a kútból a vizet, neki-neki ütődik a veder a kút kávájának, fát aprítanak a színben. Nyikorog a kapu, ahogy a lány lenyomja a vaskilincset, és nyitja a deszkaajtót. A kutya ugat, de nem úgy, mint amikor idegen jön bé az udvarba. A vödörből csöpög vissza a víz a kútba, a fejsze megáll a levegőben.

Hazajön a székely lány, ilyentájt esztendőfordulókor…

Becsukja maga mögött a kapuajtót, és elmelegszik a szíve, egy évben egyszer, így tél derekán. Belép a döngölt padlójú kis szobába, és mindent úgy talál, mint amikor elment. Megrakták a tüzet istenesen, hideg van künt. Túró és szalonna a szőttes fehér abroszon. Meleg még a tej a csuporban. A négylábú vaskályhán a kontérosfazékban fő az ünnepi tyúkleves. Rotyog a cserépedényben a töltelékes káposzta. A nyirfaseprű is a háznak ugyanabban a bütüjében van, ahol eddig volt. Talán csak a gerendákon és az édesanyai mosoly barázdáin látszik az idő múlása.

Hazajön a székely lány, hogy otthon lehessen valahol ezen a világon…

Egyfajta egyszerű számvetés neki a szülőföldön lenni. Széjjelnéz. Megvan a szülői ház, a templom, a temető, még az iskola is. Maradna, de mennie kell. Az urak döntenek helyette, sorsát mások alakítják, nem az ő választása a távozás. Ha tehetné, maradna. Nehezen válik meg a székely a szülőföldjétől. Ha muszáj, csak akkor hagyja itt a fenyvest, a bórokaerdőt, a szüleit, ősei fejfáját a temetőben.

Hazajön a székely lány, támaszkodó lélekkel...

Reménnyel a szívében, hogy talán jövő ilyenkor, esztendőfordulókor már nem lesz cseléd távol a szülőfalujától. Talán meghallja könyörgését a csíksomlyói Szűz Mária, ha már az urak füléig nem jut el a kérése. Fogódzóra, reményre van szüksége minden hozzá hasonló székely lánynak és legénynek, aki elment vagy elmenni készül

Adja Isten, hogy a 2004-es esztendő visszahozza a szülőföld megtartó erejét.

Nagy Zsuzsanna

Rogerius
2003. december 01. 04:59 | Sorszám: 36
Bayer Zsolt - Új moralisták, farizeusok (30. rész)

Új moralisták, farizeusok (30. rész)
Ich bin ein Söjtörer II. · A „történelem vége” – és a kétségbeesett küzdelem azért, hogy ezt a véget „lekéssük”

Bayer Zsolt
Mottó: „A szót belénk fojtani csak a csendnek van joga.” (1)

A helyzet végül is egyszerű tehát: a történelemnek nincsen vége.
A helyzet riasztóan bonyolult: az új moralisták és a farizeusok mindenképpen el akarják hitetni velünk, hogy a történelemnek vége.
„Pontosan a történelem során idegenedtünk el, s ha elhagyjuk a történelmet, az elidegenedettséget is elhagyjuk (bár szó, mi szó, a szubjektum és az objektum régi jó drámája iránt érzett némi nosztalgiával)” (2) (20. oldal).
Ugyan-ugyan…
Ráadásul ha nem ebben a siralmas jelenidejűségben élnénk, akkor emlékeznénk is. Emlékeznénk, hogy egyszer ezt már megígérték nekünk.
Hát nem ezt ígérte a marxizmus? Nem éppen ezt ígérte a kommunizmus? Dehogynem. Ha majd győzedelmeskedik az eszme az egész világon (mindenkinek szükségletei szerint, haha!), akkor vége lesz a történelemnek. De a kommunizmus „bevallotta”, hogy még nem vagyunk elég „érettek” a „jóra”, ezért erőszakkal kell ott tartani minket a Kánaánban.
A marxizmus–leninizmus így taszított mindnyájunkat a nyomorba. És a szürkeségbe. Az elviselhetetlen kisszerűségbe. No és a legsötétebb „történelembe” – az osztályharcba.
Majd az osztályharc büdös lett (Kádár), és előmászott a sarokból a konvergenciaelmélet. Hogy majd békésen összenövünk a liberális demokráciával.
No, ez véletlenül igaz lett.
Összenőttünk.
S ötvöztük mindkét társadalom legrosszabb, legócskább, legelviselhetetlenebb hagyományait. S mi még ráadásul megörököltük a kommunizmus teljes vezérkarát is, „technokrata szakemberek” (Gyurcsány–Medgyessy; „mi az hogy!” és „az utcán közlekedjenek!” Uramisten!) képében…
Ez persze könnyű volt.
A kádári „kommunizmus” vezérkarának soha nem volt semmilyen meggyőződése, hite és morális skrupulusa. Így aztán ők a posztmodern előfutárai valóban. Mert „nem csak a történelem végét lehet lekésni, az elejéről is lemaradhatunk. Egyrészt a vég mindig elhalasztódik, másrészt a kezdetről is mindig kiderül, hogy már azelőtt is létezett, mielőtt bármi elindította volna”(3).
Hát így, ilyen siralmasan, ilyen ostobán győzedelmeskedett a tőkés világgazdaság és a liberális demokrácia.
Ó, drága liberalizmus!
Mindent elmond őróla Szent-Iványi István, erdélyi unitáriusok elfajzott sarja, aki szerint a szabadság valami elvont, a maga teljességében soha meg nem valósítható entitás, amelynek kereteit folyvást tágítani kell.
Ó, jaj! Pedig a liberalizmus valamikor jegyben járt a reformációval azért, hogy a nemzetállamoknak legyen ideológiai alapjuk, azért, hogy a polgárság felemelkedhessék.
Ó, jaj, a liberalizmus nem azért született, hogy a homoszexuálisok parádézhassanak az Andrássy úton. Csak hát amivel az ember sokáig bíbelődik, abból mindenképpen valami torz, valami szörnyszülött, valami elviselhetetlenség lesz a végén.
A liberális demokrácia tehát tágítja a kereteket – micsoda fényes, micsoda perverz perspektíva, hanyatlás végi Róma! –, a liberális demokrácia az ember legalantasabb ösztöneire épít, s a liberális demokrácia látszólag elengedi a kezünket…
Látszólag.
Mert a rideg valóság: a Szovjetunióból az Európai Unióba. Ez az igazi konvergencia.
Levegőből lefényképezett és nyilvántartott parcellák. Állatösszeírás – a legutolsó disznóig (hol vagy már, te boldog Dezső?!). Szabály, szabály, embert zabál… Uniós egyentej, egyenhús, egyenvaj, egyenkoton. Falanszter szín a Tragédiából. Szanyi Tibor (elnézést kérek az olvasótól, többé nem beszélek ilyen csúnyán) megüzeni kétszázötvenezer magyar parasztnak, hogy nem kell a tej, eközben a kormány sok millió liter importtej behozatalát engedélyezi, és a nagy bevásárlóközpontban „akciós szlovák tejvásárt” reklámoznak.
Ehhez képest a szovjet tervutasításos rendszer egy anarchisztikus kupleráj volt.
Komisszár – és a Bekukkantunk A Fenekedbe Is-ügyi EU-biztos. Igen, ez az igazi konvergencia…
S mindeközben pusztán a mobiltelefonjaink segítségével tökéletesen ellenőrizhetők vagyunk. Mindeközben arról zajlik a vita éppen, hogy elektronikus leveleinket hány hónapig lehessen tárolni – a számítógép ugyanis rögzíti azokat…
Mindeközben kormányutasításra lemásolják személyes adatainkat – és a liberalizmus felkent papjai kussolnak. Ettől nem féltik a szabadságot…
Kétségtelen viszont: cserébe a totális ellenőrzésért, a liberális demokrácia utat enged legalantasabb ösztöneinknek.
Média, valóságshow, reklámözön, buzifelvonulás, buziesküvő templomban, „alternatív családmodell”, hátborzongató egyházellenesség – kivéve Hitgyüli.
Ezt a hanyatlás végi Rómát kínálja nekünk a kor, ezt a hanyatlás végi Rómát tekinti Fukuyama a „történelem végének”.

A marxizmus közbeszól

Igen ám, de a marxizmus közbeszól! Bauman, Althusser, Lyotard – és Derrida. Szinte egyszerre kiáltanak fel ők, hogy a történelemnek egyáltalán nincs vége.
És sok-sok mindenben igazuk van őnekik.
Althusser például megkülönbözteti az egyén ellenőrzésének két nagy rendszerét: „Elnyomó állami Apparátus (RSA – Repressive State Apparatus) és Állami Ideológiai Apparátus (ISA – Ideological State Apparatus). Míg az előbbi (a rendőrség és a hadsereg) az erőszak fenyegetésével tart minket ellenőrzés alatt, addig az utóbbi (a média, az oktatási rendszer, a művészetek… stb.) sokkal finomabb módszerekkel, a gondolkodás szintjén valósítják meg mindezt, azáltal, hogy bizonyos ideológiailag elfogadott modelleket kínálnak számunkra az érvényesüléshez. Ezek az intézmények megakadályozzák, hogy az egyén ráébredjen az igazságra az őket elnyomó ideológiákat illetően.”(4)
„Jean-Francois Lyotard szerint a posztmodern állapotot akkor érjük el, amikor már nem hiszünk a történelem metanarratíváiban, s figyelmünket olyan új tudások fejlesztésére összpontosítjuk, amelyek segítik megtörni az ilyen narratívák hatalmát. A marxizmus is ilyen narratíva, csakúgy, mint a modernitás. A magukat az életszínvonal javításának és a technológiai újításoknak elkötelezett modern társadalmakra úgy kell tekintenünk, mint amelyek az emberi fejlődés azon metanarratíváján alapulnak, amely elzárja az utat más lehetséges életmódok (Lyotard szóhasználatával kis narratívák) elől. Számos olyan vélemény hallható manapság, amely szerint a modernitás olyan autoriter rendszerré vált, amely elnyomja az egyént. Ahogy a zöldek kimutatták, a technológiai fejlődés rögeszméje kizsákmányolja bolygónkat, talán még fajunk fennmaradását is kockára téve. A politikai életben a marxizmus (mint globális politikai erő) összeomlása a posztmodern győzelmét jelenti a modern felett, hiszen a marxizmus menthetetlenül összekapcsolódik az emberi fejlődés azon modernista eszméjével, mely az osztályokon alapuló társadalom hiányosságainak megszüntetésére irányul.”(5)
„Zygmunt Bauman (… annak ellenére, hogy nem a kommunizmus szószólója, sajnálatosnak tartja azt a hatást, amelyet a kommunizmus öszszeomlása gyakorolt a nyugati politikai életre. Bauman fájlalja, hogy megszűnt a nyugati liberális demokrácia ideológiai ellenfele, amely még a hidegháború nem is oly távoli időszakában a kapitalizmust viszonylagos őszinteségre kényszerítette azt illetően, ahogy a nyugati társadalmak polgáraival bánt. Jelenlegi állapotunkat ezzel szemben alternatívák nélküli életnek tekinti. A győzedelmes kapitalizmus Bauman véleménye szerint veszélyesen uralkodó és ellenőrizetlen kapitalizmust jelent, amely szinte korlátlan hatalommal és tekintéllyel zsákmányolhatja ki és ellenőrizheti a védtelen individuumok életét – különösen, ha az individuumoknak nincs semmiféle alternatívájuk, amelyhez saját országuk politikai életében fordulhatnának. Bauman rámutat, hogy a nyugati társadalmaknak most nincsenek effektív belső ellenségeik, s barbárok sem dörömbölnek a kapukon, csak hízelgők és színlelők. Ez gyakorlatilag (és nyilvánvalóan visszafordíthatatlanul) delegitimizál mindenféle alternatívát.”(6)
És végül Derrida…
„Vajon szükséges-e még kimutatni, hogy a liberális demokrácia parlamentáris formája soha nem volt annyira kisebbségben és elszigetelve a világon, mint manapság? Hogy soha nem volt még ilyen kevéssé működőképes az, amit mi nyugati demokráciának hívunk? (… Most, hogy valaki arcátlanul prédikálni kezd azon liberális demokrácia eszméje nevében, amely végül is az emberi történelem eszméjének tekinti magát, közbe kell kiabálnunk: a föld és az emberiség történelmében még soha ennyi ember nem volt kitéve erőszaknak, egyenlőtlenségnek, kirekesztésnek, éhínségnek és gazdasági elnyomásnak.”(7)
És Derridának és a többieknek igazuk van. Kár, hogy végül aztán elrontanak mindent: „Nem létezhet olyan hirtelen törés, hogy a marxizmus halott.”(8)
Dehogynem! Sőt! Ma mégiscsak az az egyik reménységünk, hogy legalább a marxizmus halott!

A mondatok

Tehát: az ideológiai apparátusok „ideológiailag elfogadott modelleket kínálnak számunkra az érvényesüléshez” – állítja Althusser.
És bizony: ezt nevezzük közismertebben úgy, hogy politikailag korrekt, vagyis PC. Kétségtelen tény, hogy ez ma elengedhetetlen feltétele mindenféle karriernek. A politikailag korrekt beszéd és ideológia határait pedig a liberális értelmiség szabja meg. A korlátokat áthágni nem lehet. Ha mégis megteszed, aklon kívülre kerülsz, a senki földjén találod magad, és aláírják az engedélyt az ellened folyó hajtóvadászatra.
A liberális demokrácia (és a tőkés világgazdaság) „elzárja az utat más lehetséges életmódok elől” – állítja Lyotard.
És bizony: a feltartóztathatatlan városiasodás, a mindent elborító „civilizáció”, az ostobaságában és magabiztosságában megingathatatlan jelenidejűség elpusztítja a tradíciókat, a vidéket, a falut, a kisközösségeket (a közösségeket általában), a paraszti életformát, a hagyományos családot és a hagyományos erkölcsöket, a posztmodern médiakultúra elpusztít minden értéket, az alternatív oktatás minden „felesleges”, vagyis önmagáért és a lélek egészségéért való tudást.
A liberális demokrácia egyeduralkodóvá válása „gyakorlatilag delegitimizál mindenféle alternatívát” – állítja Bauman.
És bizony: ebből a delegitimizálásból következnek az olyan mondatok, hogy „aki Európai Unió-ellenes, az fasiszta”. Egy egészséges korban nyilvánvaló lenne, hogy aki ilyet mond, az nem normális. Ebben a civilizációban nem az. Ebben a civilizációban a tyúkmellűek társasága harcot hirdet az „őrjöngő fasizmus” ellen, s ehhez a harchoz sok mindenre szükség van, egyet kivéve: őrjöngő fasizmusra…
„…Még soha ennyi ember nem volt kitéve erőszaknak, egyenlőtlenségnek, kirekesztésnek, éhínségnek és gazdasági elnyomásnak” – állítja Derrida.
És bizony: az erőszakot, az egyenlőtlenséget, az éhínséget és a gazdasági elnyomást még csak meg sem kell magyarázni. Koncentráljunk hát a kirekesztésre. Ez a kulcsszó ma! Csak éppen másképpen: ma nem rekesztenek ki senkit, csak azokat, akik áthágják a PC beszéd korlátait. Ma azok vannak kirekesztve és pellengérre állítva, akik tradíciókhoz, alternatív létformákhoz, hagyományos oktatáshoz, valláshoz és egyházhoz (kivéve Hitgyüli!), hagyományos családhoz, faluhoz ragaszkodnak. Akik számára nem a zsidók nem létező, hanem a határon túli magyarok húsba vágó problémái jelentenek gondot, okoznak fájdalmat. Akik szerint Izrael igenis bűnös és emberellenes politikát folytat, és állami terrorizmust alkalmaz saját állampolgáraival szemben. Akik szerint az Amerikai Egyesült Államok ámokfutásba kezdett a világon, és éppen ideje lenne megállítani. Akik szerint a ma terroristái a tegnap partizánjai voltak. Akik szerint az veszélyezteti a demokráciát – mondtuk már az imént –, hogy állami utasításra lemásolják az APEH és más szervezetek adatbázisait, hogy a mobiltelefonok az állampolgár ellenőrzésének legegyszerűbb eszközei, hogy az internet szintén az, s e két utóbbit a potenciális ellenőrizhetők százmilliói úgy ünneplik, mint a civilizáció nagyszerű és csodálatos áldásait.
Mindez nem érdekli a liberális értelmiséget. A tyúkmellűek társasága ettől nem félti a demokráciát.
Ők ifj. Hegedűs Loránttól féltik ezt a világot…

Epilógus

Most ifj. Hegedűs Loránt ügye vizsgálatának kellene következnie.
Nem fog következni.
Nincs ilyen ügy.
Ifj. Hegedűs Loránt leírt néhány ostoba mondatot, és ezzel óriási szívességet tett a liberális értelmiségnek.
Belebetegednének, ha nem lenne ifj. Hegedűs Loránt. Végképp önmagukra maradnának a jelenidejűségben, végképp nem lenne menekülés, nem lenne pótcselekvés – és szembe kellene nézni ezzel az egésszel.
Ezzel a rettenetes, alternatíva nélküli, ostoba, pusztulásra ítélt és élhetetlen világgal.
Hát nem sokkal egyszerűbb ifj. Hegedűs Loránt életét és vérét követelni? Dehogynem.
A bőszült filozófus tudja, szegény, hogy nincs vége a történelemnek. Ezért csinál „történelmet”. Derrida köténykéjébe bújik, és Marx Károlyhoz menekül.
Jelentem: az, hogy a történelem harc, és a „haladás” útja az osztályharc és a forradalom, a mai liberális közfelfogás szerint bizony gyűlöletbeszéd. Marx Károly Kommunista Kiáltványa maga a gyűlöletbeszéd. Történelmi osztályok elpusztítását és kirekesztését tűzi ki célul.
A bőszült filozófus pedig zusammen leantiszemitázza, lenőgyűlölőzi stb. a magyar bírói kart.
A bőszült filozófusban megőrült a boldogtalanság.
Ha ugrunk rá, ha komolyan vesszük, csak még mélyebbre taszítjuk szegényt a betegségbe.
Nem ez a dolgunk. Elég, ha egy pillanatra belegondolunk, mi lenne itt, ha egy fideszes politikus vagy megmondóember tett volna ilyen nyilatkozatot a bírókról 1998 és 2002 között. Na ugye…
Nem ez a dolgunk.
Hiszen ugyanaz fáj mindannyiunknak. Az alternatívátlanság, a Heti Hetes-féle gondolattalanság, a „liberális” gyűlölködők elviselhetetlensége.
Hát nem sokkal jobb lekésni a „történelem végét”?
De miért éppen Marx? Miért éppen antifasizmus – nem létező fasizmussal szemben.
Ugyan, ugyan…
A mi dolgunk a nemzeti reneszánsz.
A világ a nemzeti reneszánsz, nemzeti reneszánszok küszöbén áll.
Készüljünk fel rá.
Az lesz a történelem. Az igazi. Nagyszerű, értelmes, szigorú, igazságos, kegyes történelem. Amely alternatívát ad, és megidézi végre a haragot is…

Utóirat

Majdnem elfelejtettem: a csend fojthatná bele a szót ifj. Hegedűs Lorántba is, Tamás Gáspár Miklósba is. Ifj. Hegedűs esetében éppen ettől félnek a liberális gyűlölködők, hát nem hagyják. Nem tudják elviselni az értelmes csendet. TGM esetében pedig mi hagyjuk magunkat provokálni, örömteli pillanatokat szerezve ezzel a szegény bőszült filozófusnak és a gyűlölködő liberálisoknak. Sajnos.

Jegyzetek:
1. Soproni István: Diogenész szemével (Kairosz Kiadó, Bp., 2003)
2. Jean Baudrillard: The Year 2000 Will Not Take Place
3. Stuart Slim: Derrida és a történelem vége (Alexandra Kiadó, 37. o.)
4. Id. mű, 61–62. oldal
5. Id. mű, 60–61. oldal.
6. Id. mű, 43–44. oldal
7. Id. mű, 40–41. oldal
8. Id. mű, 36. oldal

Rogerius
2003. november 22. 04:06 | Sorszám: 35
j moralisták, farizeusok (28. rész)
A megtorlásról; Kádár cukrászdájáról, Medgyessy italboltjáról és az emlékezésről

Bayer Zsolt
Két idézet:

1. A krumplileves legyen krumplileves. (Kádár János)

2. Az emberek nagy többségét nem a múlt érdekli. A múlttal el kell számolni, le kell zárni, és utána el kell kezdeni valóban a mával meg a holnappal foglalkozni. Az embereket az érdekli, hogy a Balatonról hány óra alatt lehet hazajönni, mekkora a sor. Az embereket az érdekli, hogy lesz-e eső. A nyaralót azért érdekli, mert nem szeretné, hogy eső legyen, a földművest pedig azért érdekli, mert szeretné, hogy eső legyen. Az embereket az érdekli, hogy lesz-e egy picikét több pénz a borítékban, meg lehet-e jobban élni, a gyereknek meg tudják-e venni az iskolakezdéskor azt a ruhát, amire szüksége van.
A fiatalokat az érdekli, hogy holnap van-e elég pénze, hogy elmenjen bulizni, meg tud-e inni egy kólát, egy pohár bort, egy whiskyt… (Medgyessy Péter, miután ügynökmúltja lelepleződött)

Van úgy, hogy az engesztelhetetlen gyűlölet marad a legutolsó lehetőség.
Az utolsó, a mostani balkáni háborúk nagy generációja mesélhetne erről.
A béke Nagy Generációja, 1968 (Prága kivételével a létező legostobább forradalmacskák) örököse szeretetecskét hirdet. Ostoba és erkölcstelen szeretetecskét: azt, hogy mindenkit szeretni kell.
A háború Nagy Generációja a mindenáron megmaradás parancsát hirdeti. Kentaurok ők. Emberi a felsőtestük, lövészárok az alsótestük – a háború kentaurjai.
S van úgy, hogy a mindenáron megmaradás parancsát csak gyűlölettel lehet teljesíteni…
A Nagy Generáció azt mondja, rajta kívül nincsen nagy generáció.
Hazugság. A háború kentaurjai az új Nagy Generáció. És sikerült nekik…
Kádár János és az ellopott lehetőség
Nem, Kádár János nem 1956. november 4-én tett tönkre mindent.
Kádár János 1956. november 4-én esélyt adott a nemzetnek.
Esélyt a zsarnokság, a gyilkosság, a becstelenség, a hazaárulás, a nemzetárulás – vagyis a kommunizmus engesztelhetetlen gyűlöletére.
Kádár Jánosnak 1956. november 4-én minden lehetősége megvolt arra, hogy egy személyben kovásza legyen az összeszorított fogú, néma, soha el nem múló ellenállásnak mindazzal szemben, amivel együtt élni lehetetlen.
Amikor azon a november 4-én előbújtak a tankok a ködből, morajlásuk belevésődött a nemzet lelkébe.
A háború kentaurjai kitartottak, ameddig kitartani lehetséges volt.
S a háború kentaurjainak eltiprása, a hóhér szakszerű mozdulatai a nyakszirten, a zsúfolásig megtöltött börtönök, a tiltott zónává tett hősi temető – mind-mind üzenet volt: hogy legyünk Nagy Generáció. Nem hatvannyolcas, pitiáner forradalmacskák gügyögői, de a Forradalom Nagy Generációja, a háború kentaurjai, az engesztelhetetlen gyűlölet örökösei, akik nem fogják megbocsátani soha a megbocsáthatatlant.
Ezt vette el Kádár János.
Kádár Jánosban nem az a legiszonyúbb, amit 1956. november 4-én megcselekedett.
Az volt Kádár János természetes, magától értetődő tette, 1956. november 4. a priori következett Kádár Jánosból.
A pedofil gyilkosban sem az a legszörnyűbb, amikor tettét végrehajtja. Hanem az, amikor előtte cukrászdába viszi, süteménnyel eteti, játékkal kedveskedik ártatlan áldozatának – az a legszörnyűbb, amikor a bizalmába férkőzik annak, akit meg fog ölni.
A pedofil gyilkos mosolya, kedvessége, gyengédsége igazán groteszk és hátborzongató. Mindaz, amivel szabadon jár-kel közöttünk.
Kádár János fordítva csinálta.
Előbb ölt. Nyíltan, nyilvánosan, hivalkodva. Ölés közben egyszersmind kijelölte saját helyét a nemzet lelkében, emlékezetében.
Azután viszont mosolyogni kezdett, kedves lett és gyengéd. Ő lett az Öreg.
És elvitt minket cukrászdába…
Kádár bácsi cukrászdája
Kádár bácsi cukrászdájának előterében egy nagy tábla volt kifüggesztve. Az volt ráírva:
„AKI NINCS ELLENÜNK, AZ VELÜNK VAN”.
Ennél undorítóbbat nem írtak még táblára, mióta világ a világ.
A gyilkos menekülni szokott és titkolni, amit tett. A zsarnok – a gyilkos történelmi léptékű megfelelője – pedig bezárkózik palotájába, s az erőszak minden eszközét felhasználva távol tartja magát áldozataitól.
Az áldozatok pedig – a nép – ökölbe szorított kézzel várakozik a palotán kívül, s várja a pillanatot, amikor igazságot tehet.
Kádár bácsi nem ezt tette.
Kádár bácsi cukrászdába vitt bennünket, és kiírta cukrászdája előterébe, hogy
MOCSKOS GYILKOS VAGYOK, DE HA NEM SZÓLTOK SEMMIT, KAPTOK SÜTIT.
A megalázottak és megszomorítottak – a nép – belépett, illedelmesen levette és a ruhatárba rakta hitét, meggyőződését, tisztességét és a háború kentaurjainak emlékét; a kalaptartókra külön fölkerültek az ezeréves erkölcsi parancsolatok.
Zsúfoltság, undok nyüzsgés támadt az előtérben, s a megalázottak és megszomorítottak egymás sarkára hágva tülekedtek befelé a nagyterembe.
Kádár bácsi az ajtó mellett állt, oldalvást, és szelíden, még csak nem is cinikusan mosolygott…
A nagyterem lepusztult volt, csótányos, roszszul világított és piszkos, de volt benne süti.
– Csak fegyelmezetten, egyenként! Jut mindenkinek!
Szolgák szaladgáltak a nép között, és ezt kiabálták.
És jutott.
Csak előbb meg kellett csinálni az ülésrendet.
Elöl a gyerekek ültek. Megkapták a sütit, és Kádár bácsi ezenfelül elmondta nekik, hogy ha nyusziról és mackóról szeretnék elnevezni az őrsüket, akkor nevezzék el bátran nyusziról és mackóról, itt senki nem ragaszkodik Tyereskovához, Gagarinhoz és Allende bácsihoz. És jó, ha a gyerekek megjegyzik, hogy ők most szabadok…
A gyerekek mögött a lányok és asszonyok kaptak helyet, nekik elmondták, a Ratkó-korszaknak vége, bátran elvetethetik a magzatukat, úgyhogy ők is szabadok.
A munkások következtek a sorban, és a süti mellé kaptak kávébarna Wartburgot öt év várakozással vagy Trabant limuzint, szürkét („fürge kis autó, de ez nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson bennünket…” ; s lett még később nadrágszíjparcella az M7-es mentén, ahová ki lehetett lopni a gyárból a kimustrált Ikarus buszt; a kimustrált Ikarus ablakaira került csipkefüggöny, muskátli, és szaladt a pletykavirág körül a kerten, benőtte a félig földbe ásott autógumi-külsőket is, és a langyos Kinizsi sör lemosta a haragot a torkokról.
A parasztok következtek, ők, a mindig legveszélyesebbek.
– Itt a finom háztáji a parasztoknak! – szaladtak körbe a szolgák, és láss csudát, lehetett dolgozni inaszakadtáig, korai halálig, bambaságig, s lett cserébe kockaház, disznó az ólban, rántott hús rizsával meg krumplisaláta, és cserébe mindössze a gyökerekről kellett lemondani meg a kurucos virtusról meg a hagyományokról – cserébe csak hagyni kellett porba hullani a harang szavát, s nézni, amint összetörik…
Leghátul aztán helyet kapott az értelmiség is.
Nagy sütiket kaptak, s míg majszolták, fáradhatatlanul jártak közöttük körbe a szolgák.
– Szervilizmus! Szervilizmus! – kiáltozták, s az értelmiség még kért… Sütit is…
Kádár bácsi pedig egyre elégedettebben, egyre huncutabb mosollyal sétált az asztalok között, és cinkosan csippentgetett a szemével jobbra, balra.
Így tett tönkre mindent Kádár János.
Elvette a lehetőséget.
A gyűlölet megtartóerejét.
Bűntársává szegődött az ország ebben a lepusztult, csótányos, rosszul világított és piszkos cukrászdában.
Medgyessy bácsi whiskyje
Persze Kádár bácsi cukrászdájába nem jutott be azért mindenki.
Volt, akinek nem volt kedve hozzá, s volt, aki nem kapott meghívást, mert szólt jó előre, hogy nincsen velük. Szólt előre, hogy a hazaárulás akkor is hazaárulás, a gyilkosság akkor is gyilkosság, ha utóbb viszont van süti.
Medgyessy bácsi, MSZP bácsi és SZDSZ néni most őrájuk haragszik. Mert kiabálnak, mert dobálóznak, mert sípolnak, mert fütyülnek, mert még a temetőben sem bírnak méltóságteljesen viselkedni.
Pedig lám-lám, itt van a jó Medgyessy bácsi, Kádár bácsi tökéletes reinkarnációja.
Az a két idézet, ott fent, a lap tetején – az arcpirító.
S egymásból következnek.
A krumplileves után a whisky mint igazodási pont, mint a létezés sarokköve.
Igen, az a mondat ott a senkit nem érdeklő múltról, az a mondat bizonyíték: hogy az MSZP ma is MSZMP. S hogy Medgyessy Péter nem más, mint Kádár János.
S hogy a háború kentaurjai szégyellik magukat helyettünk is. S talán fel sem támadnának, talán még november 4-én sem vetnének mireánk egyetlen pillantást sem, ha nem lennének legalább kiabálók, ha mindenki sorban állna, most Medgyessy bácsi whiskyjéért…
Weimar – nem szokásos szimbólumként
„2099-ben vagyunk. A helyszín Weimar, egy városka az eurázsiai kontinens keleti felének közepén. A lakosság az új évszázad kezdetének megünneplésére készülődik, bár senki sem tudja, hogy ez a megjelölés – új évszázad – mit is jelent számára. Már nagyon régen megszabadították múltjukat a jövő nyűgétől, s jövőjüket a múlt bilincseitől; így számukra az idő nem más, mint örökös jelen.
Az embereknek már nincs emlékezetük. Az még rémlik nekik, hogy hajdan, a régi időkben városuk valamiféle szervezethez tartozott, amelyet Európai Uniónak neveztek, de ez már semmit sem mond nekik. Az a korszak a szemükben immár teljesen a múlté, olyan múlté, amelyet a globalizáció korának neveztek akkoriban, amikor az emberek még azt hitték, hogy a világ a technológiai fejlődés során egyre jobban szűkül, s végeredményben az egész világ eggyé lesz. 2099-ben mindez furcsának hangzik, senki sem veszi komolyan az ilyen elképzeléseket. A XXI. század végén a weimariaknak olyan országoknak és államoknak a léte, amelyeknek kialakulása népességük kultúrájának, hagyományainak és életmódjának a különbségén alapult, már semmit sem jelent. Hogyan maradhattak volna fenn hasonló intézmények, amikor senki sem emlékszik azokra az eltérésekre, amelyek a népeket megkülönböztették egymástól, s amikor senki sem tudja, hogy efféle intézményeket milyen céllal hoztak létre?
A weimariak hasonlóképpen gondolkodnak a jövőről is. Kizárólag a jelennek élnek, senki sem tudja, hogy mit is jelenthet a jövőről beszélni, és senkiben sem élnek várakozások arról, hogy mi történik majd az életükben. A jövőtől való megszabadulás azt jelenti a weimariak számára, hogy az emberek minden remény és elvárás nélkül élnek. Amikor a lakosság csak a pillanatnak él, senki sem gondol arra, hogy mi történik másnap, a következő évben vagy a következő században, mint a régi nemzedékek tették, amelyek oly észszerűtlen módon gondolkodtak.” (Segesváry Viktor: A nyugati civilizáció ezredvégi válsága, Bp., 2001, Kairosz Kiadó.)
Minden remény és elvárás nélkül élni. Ilyen Kádár bácsi cukrászdája és Medgyessy bácsi italboltja.
Ezért van itt nagyon az ideje az emlékezésnek. S az emlékezés az ilyen világban lázadásnak számít.
Hajrá…!

Rogerius
2003. október 27. 10:26 | Sorszám: 34
Bayer Zsolt - Elő a farbával!

Magyarországon lejárató papírokkal kizárólag a politikai baloldal tud manipulálni. Konkrétan az ügynökmúltak papírjaival. Mert mind náluk van. A Medgyessy Péter ügynökmúltját bizonyító dokumentumot a Magyar Nemzet tavaly a baloldaltól kapta. Medgyessy Péter a dokumentum cáfolhatatlanságát látva bevallotta, hogy mit tett. Illetve azt vallotta be, hogy mi volt.

A tettekre nézve mellébeszélt. A politikai baloldal most úgy döntött, visszavág. Megint úgy döntött. Először ugyanis Pokorni Zoltán édesapját hurcolták meg, aljas, visszataszító módon. Mert Pokorni Zoltán édesapja nem közszereplő, ráadásul zsarolással kényszerítették a kádári titkosszolgálattal való együttműködésre. Minden valószínűség szerint feldolgozhatatlan lelki kínokat okoztak egy idős embernek, csak azért, hogy a fiát lehetetlen helyzetbe hozzák.

A politikai baloldal – de elég ebből a finomkodásból! A Magyar Szocialista Párt most két bőrt kíván lehúzni saját pártállami múltjának máig temetetlen, bűzlő teteméről: ismét vissza akarnak vágni Medgyessyért, s egyben el kívánják távolítani a Magyar Rádió elnökét. Ismét elővarázsoltak egy papírt, amit kitűztek faliújságjuk, a Népszava címoldalára. Nos, ha valami megjelenik a faliújságon, az ember soha nem a faliújságot vonja kérdőre, így mostantól mi is a feladóhoz, a Magyar Szocialista Párthoz beszélünk.

Tehát. A papír, amit most önök elővarázsoltak, pusztán egy papír. Hatos kartont bárkiről, bármikor kiállíthattak, kiállítottak, kiállítanak, az adott személy tudta nélkül is. A Népszava címlapján megjelentetett papír hitelességét, cáfolhatatlanságát tekintve édestestvére a Népszabadságban megjelentetett Nemteller-állevélnek.

A Nemteller-állevél egy halottat gyalázott meg, s alkotóinak szándéka szerint a Fideszt, annak elnökét, s a jobboldali sajtó némely munkatársait kívánta lejáratni.
A Kondor Katalin „ügynökmúltját” felvető és lebegtető hatos karton ezzel szemben egy élő közszereplőnek teszi pokollá az életét. Az elképzelhető legaljasabb és leggyávább módon. Egy hatos kartonnal ugyanis hírbe lehet hozni. És pont. Minden egyéb: pitiánerség és gusztustalanság. Mint Újhelyi István sajtótájékoztatója, ahol nevezett kijelenti: Kövér László és Szadai Károly éppen ezzel a „titkos” és „titkolt” múlttal zsarolták a rádió elnökét. Elképesztő… Éppen ilyen pitiáner és gusztustalan a faliújság minden szakmai minimumot figyelmen kívül hagyó interjúja Kondor Katalin állítólagos tartótisztjével. A gemenci erdő mélyén, vadlesen utolért Kitakart Béla százados egyetlen dolgot jelentett ki teljes egyértelműséggel.

Azt, hogy nem szervezte be Kondor Katalint, és nem volt a tartótisztje. A Népszava ebből az egyetlen egyértelmű kijelentésből vezeti le, hogy Kitakart Béla százados szervezte be Kondor Katalint és ő volt a tartótisztje… Béla százados mondott még valamit: nem járul hozzá, hogy a nevét nyilvánosságra hozzák. A Népszava ezt megírta, majd másnap nyilvánosságra hozta Béla százados nevét.

De a faliújság mellékes. Most az MSZP-n a sor. Önöknek, hölgyeim, uraim, elő kell állniuk a farbával! Ha van Kondor Katalin ügynökmúltját cáfolhatatlanul bizonyító dokumentumuk (betűzöm: d, o, k, u, m, e, n, t, u, m.), akkor azt haladéktalanul hozzák nyilvánosságra.

Magyarán, küldjék el Németh Péter elvtársnak. Tegyék ki az asztalra, ne maszatoljanak, és bizonygassák, hogy az a karton bármit is bizonyít.

Mert az a karton nagyon kevés.

Küldjék el a Németh nevűnek a bizonyítékot. Ha van. Mert ha nincs, akkor Kondor Katalin ártatlan. (Amúgy, ha netán van, akkor sem biztos, hogy bűnös… És ha nincs ilyen dokumentumuk, akkor hívják fel Ron Werbert és kérdezzék meg: mi a teendő, ha egy népszerűségét elveszítő, az országot tönkretevő kormánypártról bebizonyosodik, hogy aljas és gusztustalan módon egyszerre két bőrt kíván lenyúzni saját rovott múltjának máig temetetlen, bűzlő teteméről.

S amit Ron Werber tanácsol majd – na, azt ne hozzák nyilvánosságra.


http://www.sajtoklub.net/index.php?tip=i&func=co&ciknum=273&hasnum=13

Rogerius
2003. szeptember 22. 08:03 | Sorszám: 12
Ha valóban romlott a stilusa,azt én a "helyzet" romlásának
is tulajdonítom,persze keményen választékosabb stilusban
is lehet fogalmazni
Rogerius
2003. szeptember 20. 06:13 | Sorszám: 1
Nyitásként itt van egyik cikke.

Bayer Zsolt

Nevén nevezni a dolgokat 2003-09-12

És azt is mondja meg végre valaki: mi a nagyobb veszély? A sok rothadt konszenzus, vagy az, ha valaki nevén nevezi a dolgokat? Mert ennyi ma a radikalizmus: néven nevezni.

1. A szerző mindjárt az elején nehéz helyzetbe hozza a szerkesztőséget.

Van egy vicc. Így szól:
A menő strici magához kéreti legjobb, legszebb kurváját, és közli vele, hogy estére megvette őt egy lord, egy kifogástalan úriember, a legelegánsabb étterembe viszi majd vacsorázni, ezért némileg változtatni kell a szokásos viselkedési normákon.
"Figyelj - kezdi a strici -, biztos, hogy francia pezsgőt fog rendelni az ipse. Mikor kihozzák, beszélj arról, hogy milyen csodálatos látvány, ahogy az aranyló buborékok szállnak felfelé a kristálykehelyben, olyan az egész, mint egy költemény..."
Eljön az este, s valóban: a lord a város legelegánsabb éttermébe viszi az utcalányt, s mindjárt rendel is egy palack méregdrága pezsgőt. A nő melankolikusan beleréved a pohárba, s így szól: "Nézze, ahogy az aranyló buborékok szállnak felfelé a kehelyben, olyan az egész, mint egy költemény..." A lord meglepődik, és így szól: "Nahát, kisasszony, ez gyönyörű! Bevallom önnek, magam jobban kedvelem a sört. Ön szereti?..." A kurva ránéz a lordra, és kissé méltatlankodva így felel: "A sört? Ááá, isten őrizzen, attól fingok..."
Na ugye! Most itt van ez a szöveg, csúnya szavak vannak benne, mi ilyenkor a teendő? Fogas kérdés, ugyanis a vicc jó, de csak így jó. Ha a "prostituált" és a "szellentek" szavakkal helyettesítenénk a kérdéses vaskos kifejezéseket, nyomban szalonképessé tennénk a textust, viszont elrontanánk a viccet, méghozzá helyrehozhatatlanul.
Ha megengedi az olvasó, megpróbálom ebből a nézőpontból hozzátenni a magamét a hetek óta zajló "radikális" vagy "mérsékelt" vitához. Álvitához...

2. Súlyosan beteg társadalom, súlyosan beteg nyelvi közeg.

Annak idején, még a velejéig rothadt és erkölcstelen Kádár-rendszerben betörtek a Szépművészeti Múzeumba. Kiszállt a televízió - Istenem!, hol volt még akkor a televízió hatalma a maihoz képest! -, és többek között megkérdezték az éjjeliőrt, hogy mi is történt. Ott állt az éjjeliőr, az igazi homo kádárikusz, és elbeszélésének egy pontján így szólt: "És akkor hallottam, hogy a kutya hangjelzéssel rohan a helyszínre..."
Nos, ez "a kutya hangjelzéssel rohan a helyszínre" - ez volt a Kádár-rendszer. Emlékszem, a mi éjjeliőrünk fenti mondata mellett még Hofi Géza sem ment el szó nélkül. (Mellékszál: Hofi Géza zseni volt, s egyben a Kádár-rendszer apoteózisa. Róla is szól Szabó István Mephistója. Ezért viselem nehezen a személye körül kibontakozott, ájult tiszteletet...)
Kádár azóta meghalt, s éppen a megfelelő helyen tartózkodik. Ez ügyben Dante mester kiváló eligazítást nyújt, így bízvást kijelenthetjük, hogy "Az Öreg" jelenleg a pokol legalsó bugyrában található, elevenen jégbe fagyasztva, az árulók között. Ám a beteg társadalom, amit hátrahagyott, csak betegebb lett azóta, s a nyelvi közeg állapota is csak romlott.
Évezreden át hittük valamiről, hogy azt jelenti, amit, s mára kiderült, hogy nem.
De a mindenségit neki! A nyelv mégiscsak konszenzus! Éppen olyan, mint a KRESZ-ben a bizalmi elv: csak akkor működik, ha feltétel nélkül elhiszem, hogy a másik is betartja a szabályokat.
Szabályok most is vannak, de ezeket menet közben írták, s a bűntudat tartatja be azokkal, akik betartják. S ma már szinte nosztalgiával emlékszünk vissza Kádár János nyelvi közegére, a sok szenvedő szerkezetre; az országra, ahol minden "eltömődött", "elfogyódott", "elfelejtődött" - ahol a kutyák mindig hangjelzéssel rohantak a helyszínre, s ezalatt mindenünk, a környezetünk, a házunk, a hazánk, a tudatunk és a lelkünk is elb...ódott. (Én kiírnám, de feloldhatatlan konfliktus elé állítanám a szerkesztőt.)
És most?
Most itt az összes régi nyűg, s egy rakás új is. Ahogy Mózsi bátyám mondja Parajdon: "Sok a baj, fiam, s még gyűl hozza..." Kétségtelen tény viszont, hogy Mózsi bátyám nem része az új konszenzusnak...

3. A konszenzusok.

Hallgatólagos megállapodás "kötődött" közöttünk, hogy ha elviselhetetlen, immorális hülyeséget s a minden ilyesmihez hozzárendelhető elviselhetetlen, immorális hülyét látunk, akkor illedelmesen félrenézünk. Vagy tessék mondani, megrohamozták már vérszemet kapott értelmiségi hordák a kereskedelmi televíziókat, a valóságshow-k szerkesztőségeit, és kiverték már bottal a nyilvánosságból ezt a fertőzést, Stohl Bucival az élen? Egy frászt! Hiszen konszenzus van... Hogy mindez természetes velejárója az életünknek...
Kiszórtuk már az utcára, s megtapostuk azokat a krémeket, amelyeknek "liposzómái mélyen behatolnak bőrünk legalsó rétegeibe", s megakadályozzák, hogy öregek legyünk? Ménkűt! Hiszen konszenzus van, hogy nemcsak szabad bennünket hülyének nézni, de mi tényleg hülyék vagyunk. Végigdúltuk már tombolva a fogyasztás templomait, s csatornába szórtuk azokat a mosóporokat, amelyeknek "aktív részecskéi behatolva ruhánk szöveteibe megkülönböztetik egymástól a szennyeződéseket", imigyen varázsolva tisztává mindenünket? Fityfenét! Hiszen... hiszen lásd, mint fent... Bojkottáljuk a Lay's csipszet, amiért volt pofájuk meglepni bennünket az évszázad legocsmányabb, legembertelenebb reklámjával? Túrót! Zabáljuk most is, boldogan. Kikérte már magának valaki, hogy az új évezredben a "Tchibo a legtöbb, mi adható"? Nem kérte ki senki magának... S amikor majd ezer esztendő múlva kiássák a homokból a mi civilizációnkat, és megtalálják a "Tchibo a legtöbb, mi adható" feliratot, akkor könyvtárnyi irodalma lészen annak az elméletnek, hogy a XX-XXI. századi kultúrában egy Tchibo nevű istenséget imádtak a népek, s tudni vágyó ifjak fogják kutatni ezen istenség tárgyi nyomait...
Tessék mondani, fennakadt már valaki azon a tituluson, hogy "managerasszisztens"? Dehogyis akadt... Pedig hát, mi az, hogy managerasszisztens? Az a kávé- és virslifőző titkárnő. Ő Iboly, Tímár Péter zseniális szatírájából, az Egészséges erotikából:
- Iboly! Innék egy dögös kávét!
- Má' fő!
Na, manapság Iboly gégemikrofonos mobiltelefont használ a munkahelyén, és managerasszisztensnek hívják.
Öt éven belül a segédmunkást, a culágert, a trógert "trozsőrnek" fogjuk titulálni, amúgy franciásan, esetleg "átviteltechnikus" lesz a neve, s ha átnyújtja névjegyét, végtelenül komoly arckifejezéssel fogjuk elolvasni, s úgy teszünk majd, mintha ez lenne a természetes...
Ez az immorális hülyeség konszenzusa - s szorul, aki felrúgja!
Ennél persze van rémesebb konszenzus is.
Például az, amelyik abban a tárgykörben "kötődött", hogy mostantól kezdve nincsenek gazemberek.
Egy árulásban és gyilkosságban fogant diktatúra fenntartója voltál? Miniszterelnök-helyettese, az állampárt legszűkebb döntéshozó testületének tagja, a pártállam ügynöke, külügyminisztere, a hazaárulók pufajkása, ilyen-olyan funkcija - nem, nem vagy gazember. Realista vagy, reálpolitikus, sőt! Te vagy a rendszerváltó...
Nincsenek morális cövekek, határok: minden viszonylagos. Leginkább az erkölcs. Már 2003-ban sem lehet "számon kérni az 1993-as erkölcsöket". Hát persze! Az erkölcs ugyanis egy szaros gatya... S amennyiben franciásan kötöd a nyakkendődet, megejtő ostobaságokat makogsz, életedben nem tudtad egyeztetni az alanyt az állítmánnyal, ordít rólad, hogy hazudozol, ámbár soha nem használod nyilvános megnyilatkozásaid során a "szar" hangsort, akkor bármekkora gazember is vagy (voltál), européer leszel, és védeni fog a konszenzus...
Apropó! Hazudik, hazudni... Ilyen sincs ma már. Ma ugyanis "csúsztat", aki nem mond igazat. Jómagam azonnali hatállyal eltávolítanám állásából azt az újságírót és azt a "közéleti embert", aki akár egyszer is ki merészeli ejteni a száján azt, hogy "csúsztat". A "csúsztat" ugyanis a hangjelzéssel helyszínre rohanó kutya reinkarnációja. A homo kádárikusz feltámadása. A nadrágszíjparcellára Ikarus buszroncsot rakó, használt autógumit félig földbe ásó és sárga-pirosra festő szívszorongató nyomorúság és elviselhetetlenség nyelvi közege.
Amikor először meri majd egy emberként azt ordítani egy sajtótájékoztató újságírógárdája, hogy "hazudsz, b... meg!" - akkor elmondhatjuk, hogy helyrebillentettük a kizökkent időt...
Mert figyeljék csak meg: aki "csúsztat", az a következő mondatában mindjárt "meg akarja a szólítani a társadalmat". Azt is szeretem... Látom magam előtt, ahogy ül a társadalom, és bekopogtat hozzá a HIVATALOS EMBER.
- Jó napot kívánok! - köszön illedelmesen a társadalom. - Mi járatban, mi járatban?
- Jó napot kívánok! Azért jöttem, hogy megszólítsam önt...
Gagyi. Pőre ostobaság. Arcpirító hazugság. Kádár-kor.
Fel kellene végre rúgni néhány konszenzust. Legalább a legrohadtabbját, legaljasabbját. Úgy áradna azonnal agyunkba a friss oxigén, mintha bevettünk volna egy winterfresh rágógumit...

4. Ki közölne ma Adyt?

1900-at írunk. Romániából zsidókat üldöznek el, a menekülőket szállító vonat megáll Nagyváradon. Ady nézi a rongyosok menetét, majd cikket ír a Naplóba. Többek között ezt:
"(...) Ezeket a derék, munkás embereket kirúgott kutyákként kergetik ki szülőhazájukból. Kikergeti egy olyan nép, mely őrült hazudozásaival az emberi jogokról belármázza az egész művelt világot. Mely siránkozik magyarországi testvéreinek rabszolga helyzetén. Mely perfid viselkedésével megérdemelné a művelt, liberális államok leszámoló fellépését. Az európai kormányok pedig hallgatnak. A huszadik század elején kirugdalt emberek bolyongják végig családjaikkal együtt hontalanul a világot, s vesznek el nyomorultul az ismeretlen messzeségben.
A vonaton pediglen mások is utaztak. Hosszú hajú, tüszős oláhok. Valahonnan Alsó-Biharból. Itt élnek közöttünk évszázadok óta, de a mi nyelvünkből egy szót sem tanultak meg. Az egyik oláhul inti társát, ki be akar szállani:
- Ne ülj oda. Ott zsidók vannak.
Ezekért a mártírokért hisz bennünket az egész világ barbár zsarnokoknak. Ezekkel szemben kell védelmezni magunkat milliónyi áldozattal!...
S ezek az oláhul lármázó tüszős alakok bámulva néznek a szomszéd kupék ablakaira, ahonnan jó messziről is hangzik a kiáltás:
- Éljen Ferencz József magyar király! Éljen Magyarország!"
(1900. július 4. )
No, fiúk, ki merné lehozni ma ezeket a sorokat? Mekkora pánik lenne a redakciókban, felebarátaim? Hallom, látom, még a szagát is érzem a kétségbeesésnek: "Hát ezt nem lehet... Ez túl radikális."
Aztán miért? Megjavultak volna a románok? Minden rendben van Erdélyben? Egy vadászat lezsírozta Trianon minden égbekiáltó igazságtalanságát, és mindazt a felháborító magyarellenes pusztítást, ami azóta végbement? Vagy most attól félünk, hogy Verheugen összeráncolja a szemöldökét?
Aztán kicsoda hívná fel Adyt, fiúk, hogy ez most nem megy, ez most túl radikális...
És azt is mondja meg végre valaki: mi a nagyobb veszély? A sok rothadt konszenzus, vagy az, ha valaki nevén nevezi a dolgokat? Mert ennyi ma a radikalizmus: néven nevezni. Gazember, hazugság, Iboly. A kutya meg - ugat.
Mert ugatni lehet, hogy korszerűtlen, de legalább érthető.
Aki pedig azért ír publicisztikát, hogy szavazatokat szerezzen, sürgősen hagyja abba!
Publicisztikát ugyanis azért ír az ember, mert szenvedélyesen hisz a maga igazában.
Minden más: "csúsztatás". Höhö...

Rogerius
2003. szeptember 20. 06:02 | Sorszám: 0
Szándékom szerint,Bayer Zsolt személyéről,a munkáinak értékeléséről,a manipuláció és
félrevezetés elleni fellépéseiről szólna ez a
topik.
Tisztelt fórumtársak,a többi a ti szándékai-
tok szerint!

Téma: Ki a bűnös? Mi a bűnös?
Rogerius
2004. január 05. 12:28 | Sorszám: 30
Találtam egy - az oldal témájához illő - cikket.

____________________________

Forrás:Háromszék www.3szek.ro

Áldás, népesség!


Az elmúlt esztendő legtalálóbb jelszavává vált az ,,Áldás, népesség!” fohásza. A legtalálóbb és a legszomorúbb. Szomorú, mert a kívánság már-már szívbe markoló időszerűségét a tények adják: szerte a Kárpát-medencében fogy a magyarság — Erdélyben, a Felvidéken, az anyaországban és Délvidéken egyaránt. Talán kivételnek számítható a kárpátaljai térség, de az ottani magyar népességalakulásról, népmozgásokról eléggé ellentmondásosak a híradások.
Ezt a nemzeti önrontó, önapasztó tendenciát — bár szakállasan tudóskodó elméletek vannak — nem igazán magyarázza semmi. Hacsak az önző anyanyelvűséget s a véle máig erőszakosan összeházasított tragikus nemzeti sorsszemléletet nem tartjuk annak, ám ha jól belegondolunk, mindkettőért emberi gyengeség, ferdére igazított mentalitás a felelős, nem pedig az objektív és könyörtelen logikájú kényszerű körülmények. S a közgondolkodás tehető leginkább felelőssé, melynek a csúcsán — mondhatnánk: rossz irányba, tévútra vezető fároszként — a politikum és a közvéleményt formáló média áll, s mintha mindkettő tudatosan, rontó szándékkal keverné a kártyákat, s a nemzeti önbecsülést, a spontán nemzetépítési ösztönöket bűnös és elítélendő ferdeségnek próbálja föltüntetni, vagy — jobb esetben — a beletörődés, a lemondás, a rezignáltság légkörét terjeszti (mint patkány a kórt), s a nemzeti vitalitást fájdalommentes ,,elgázosításra” szánja. Mert mi lenne egyéb az ugyancsak a közvetlen közelmúltban felröptetett ócska szlogen, hogy ,,merjünk kicsik lenni!”, aztán vélhetően még kisebbek, még törpébbek és egyre inkább önsorsrontók, el egészen a nemzeti töredéklétig, mintha a nagy európai integrációban amúgy is mindegy lenne, hogy megmaradunk-e nemzetnek… S körülöttünk mindennek a fordítottja történik, délen újra Nagyszerbiáról álmodnak, a szlovák nacionalizmus egyenesen kihívó és hivalkodó, az ukránok sem mennek a szomszédba egy kis nemzeti elfogultságért, ami pedig Erdélyben történik, arról most nem is szólunk, a tények egész tárházát vonultattuk fel egy esztendőn át. Esztendőkön át, évtizedek során.
Áldás, népesség! — szépen hangzik a hagyományos köszöntésből sikerített jelmondat, de én valahogyan hiányát érzem a tradicionális szólás második tételének, mert — szerény vélekedésem szerint — valahogy így lenne igazi: ,,áldás, békesség, népesség!” Így bizony, mert amíg megosztott és enhúsába maró marad a magyarság, addig hiába várunk az áldásra, a csak belső békével elérhetőre, s a másik áldás, a népesség gyarapodása, a gyermekáldás szaporábbá válása is bizonyosan elmarad. Gyűlöletben, megosztottságban, a koncok fölötti marakodásban minden fontosabbá válik a legfontosabbnál, nemzeti létünk megőrzésénél. Mely azért békeidőben, az anyagi jólét megteremtésének rögös, de mégis eléfelé haladó útján könnyebb kellene hogy legyen, mint tatárjárásokkor, törökdúlásokkor, labancportyázáskor… Bele kellene gondolni ebbe is.
Magyari Lajos


Téma: Szent Világszabadság
Rogerius
2003. július 29. 03:33 | Sorszám: 2
Emlékezés Fehéregyházán


Erôs várunk nékünk Petôfi Sándor

Bölöni Domokos
Petôfi annyira volt nacionalista, amennyire a magyar nemzet elkötelezte magát a kicsinyességeken és konzervatív értékeken felülemelkedô szabadság mellett. Petôfi hitt a jólét lehetôségében és az egyenlôség elvében - ebbôl nem alkudott, s addig volt magyar, míg nemzete ezeket a szabadelvû értékeket fel tudta vállalni - hallottuk vasárnap Fehéregyházán. - Petôfi nem olcsó ripacs, és forradalmat játszó szájhôs volt, mint amilyent gyakran kultusza farag belôle, hanem a szabadságnak elkötelezett elvhûség szimbóluma - mondotta az ünnepség szónoka, Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész.
Az emlékezés az Ispánkútnál kezdôdött, de a megyeszékhelyrôl indulók a Kossuth utcai Petôfi-szobornál is koszorúztak.
A múzeumkertben leleplezték a kiskunfélegyháziak újabb ajándékát, Lantos Györgyi dombormuvét, amely Petôfi Sándor olasz fordítójának, Giuseppe Cassano költônek (1843-1910) állít emléket. Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere idén is szívhez szóló szavakkal köszöntötte az emlékezô tömeget. - Ünepli szülôföldje, hazája és szerte a világon a magyarság. Arra a költôóriásra emlékezünk, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve az elsôk közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. Aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végsô célját.

A fehéregyházi ünnepség koszorúi tették emlékezetessé az 1849. július 31-i csata hôs halottait idézô emlékezést. Sokan járultak a turulmadaras emlékmuhöz, fúvószenekarok (a mezôcsávási, a székelykeresztúri, a fehéregyházi) muzsikája festette alá zeneileg az ünnep magasztos, emelkedett hangulatát. A magyarság emlékezését ezúttal nem felhôzte be sem természeti, sem egyéb "tényezô"... Elhangzott számos szavalat, egyszeru emberek legszemélyesebb vallomásai. A segesvári iskolások és ifjak tánccal kedveskedtek a hálás közönségnek.

Anyaországiak, székelyföldiek, JÚLIUS ÖRÖK ZARÁNDOKAI tisztelték meg jelenlétükkel Fehéregyházát.A 154. évfordulón nem feledkezett meg az utókor arról a Zeyk Domokos nevu hôs székely ôrnagyról sem, aki a túlerô láttán inkább kardjába dôlt, semhogy megadja magát. Héjjasfalvi emlékmuvén ott virít a rózsa.

Megemlékezésünk csak akkor hiteles, mondotta Brassai Zsombor, ha hagyjuk, hogy a költô "sajátítson ki magának". Petôfi szelleme hatotta át ezúttal is a fehéregyházi síkot. Ôt mondtuk, dörmögtük, szavaltuk, énekeltük. Így vált életünneppé ez a halálévforduló.

Erôs várunk nékünk Petôfi.

Rogerius
2003. július 29. 03:03 | Sorszám: 1
Európa csendes, újra csendes

Elzúgtak forradalmai…

Szégyen reá! lecsendesült és

Szabadságát nem vívta ki.

Petôfi Sándor


Téma: Földbérlet...
Rogerius
2003. július 11. 10:08 | Sorszám: 18
Ha jól emlékszem 2001-től.
Rogerius
2003. július 11. 10:05 | Sorszám: 17
A Petőfi rádio 9 h hire szerint már l0 + 40 Mrd!
A végén még ez is nyelvbotlás lesz!

Téma: bencsik_mécs
Rogerius
2004. január 29. 09:29 | Sorszám: 519
Itt egy másik "Nemzeti összefogás hírháló"
Ajánlom figyelmetekbe!
http://www.kovyjani.hu/nhh/uj_index.php

Téma: Ron Werber Scientológus ?
Rogerius
2003. szeptember 14. 04:42 | Sorszám: 50
>>meg az általa létrehozott vörösgárdista rohamcsapatról (élén a baromarcú Újhelyivel). Beszélj róluk, hogy teccenek?<<

Tiltakozom!

Újhelyi úr/elvtárska,a sokoldalúan fejlett szocializmus által megálmodott félkész "utód" egyik mintapéldánya.

Várd csak ki a végét,meglátod majd,hogy mivé
fejlődik még. Hogy tecceni fog-e,....kétlem!


Téma: Szlovák státusztörvény
Rogerius
2003. június 26. 14:06 | Sorszám: 2
Létezik bizony,és több kedvezményt biztosít mint az
eredeti magyar törv.
Ők viszont elkészitették szép csendben,mikor hatályba
lépett,akkor tudta meg mindenki.
Nekik van nemzeti érdekeket védő diplomáciájuk.nekünk meg
van diplomáciai CSŐD egy hákovácsal az élén,akinek
legjóbb esetben is az elmegyógyászaton volna a helye.
(és akkor még finom voltam)

Téma: Dagul a benzin
Rogerius
2003. június 05. 10:23 | Sorszám: 3
-olcsóbbodik,magyartalan
-ocsitjuk-ez a helyes(klasszikusokat csak pontosan)

Téma: www.magyarorszag.hu - új alternatíva a moderációra
Rogerius
2003. szeptember 25. 10:19 | Sorszám: 27
Megkiméltél a keresgéléstől(Occam borotvája),éppen most kezdtem volna de szerencsémre mégegyszer benéztem. Köszi.

Téma: Elzavarták Újhelyit
Rogerius
2003. október 01. 04:25 | Sorszám: 241
>>..a muca pazza beteség is keletkezett<<


..ezt a kórságot nem ismerem, de gyanítom milyen tünetekkel jár!

Rogerius
2003. október 01. 03:58 | Sorszám: 239
Ne marháskodj:


Köszönöm,hogy megelőztél!Éppen akartam ragálni a "cica" írására , lényegében azt amit te leirtál.A példákat még
lehetne tovább sorolni a "piaci viszonyokról".

(..nem tudtam,hogy a KiteKat tömény alkoholt is tartalmaz?!)


Téma: Hazajön-e még Medgyessy ?
Rogerius
2003. július 29. 08:22 | Sorszám: 2
Ha megérkezik,küldjétek Kolozsvárra!

Találtam egy számára megfelelő munkát.

Medgyessy és Funar betemethetné a Kolozsvár főterén táton-
gó gödröt!
Ennyit igazán megtehetne szülővárosáért!

Ui a lapátot,csákányt,koszt-kvártély költségeket én saját
költségre biztosítom)


Téma: Gyurcsány dosszié
Rogerius
2003. augusztus 14. 08:03 | Sorszám: 406
A nap mondása:

-Ez a kormány a javunkat akarja.Ne adjuk oda neki!!
__________________________________________________________

Magyar Nemzet

Információink szerint százmillió forintért újította fel az állam az akkor már Gyurcsány Ferenc sportminiszter cégének tulajdonában lévő képviselői klub helyiségeit. Az ingatlan mindöszsze tizenegymillió forintért került Gyurcsány vállalkozásának birtokába. Az állami bérlet lejárta után ezért az összegért így a miniszter egy több mint százmillió forintot érő, exkluzív ügyfélkörű, felújított, első osztályú étteremhez jut hozzá.

Gyurcsány Ferenc sportminiszter 1994-ben vette meg a Miniszterelnöki Hivatal Budapest V. kerületi, Szalay utca 4. szám alatti épületének több helyiségét. Köztük az alagsort is, ahol jelenleg a zártkörű ügyfélkörrel működő országgyűlési képviselői klub működik.

A Gyurcsány érdekeltségi körébe tartozó cég, az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft. összesen tizenegymillió forintot fizetett az ingatlannak ezért a részéért. Később bérbe adta azt az állami tulajdonban lévő Magyar Közlönykiadó Kft.-nek, amelyhez három évvel ezelőttig a vendéglátó-ipari üzletág is tartozott.

A miniszter korábbi, kinevezésekor tett nyilatkozata szerint az állam havi egymillió forintot fizet neki a bérletért. A képviselői klub megnyitásához azonban a helyiségeket fel kellett újíttatni. Információink szerint ennek a munkának a költsége az állami bérlőt terhelte, és hozzávetőlegesen százmillió forintba került. Ezt a költséget betudják a bérleti díjba, így a bérleti időszak végén Gyurcsány cége tizenegymillió forintért egy több mint százmillió forintot érő, belvárosi, exkluzív ügyfélkörű, felújított, első osztályú étteremhez jut hozzá.

Kormányhoz közel álló forrásaink megerősítették a bérlet tényét, és közölték: három évvel ezelőtt a képviselői klub bérlete egy átszervezéssel a miniszterelnökség felügyelete alatt álló Humán Jövő 2000 Kht.-hoz került át.

Lapunk kérdésére Gál J. Zoltán kormányszóvivő tegnapi tájékoztatóján elárulta: 1997 és 1999 között egy állami üdültetéssel foglalkozó cég bérelte vissza évi 2,5 millió forintért Gyurcsány Ferenc cégétől, az Aldótól a balatonőszödi kormányvilla 18-as villáját. Mint ismeretes: az Aldo Kft. ugyancsak évi 2,5 millió forintos lízingdíjat fizet a villáért az államnak.

Rogerius
2003. augusztus 08. 04:38 | Sorszám: 340
Az áldozat

Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
-részlet-

Ugró Miklós

Bántják szegény Gyurcsány Ferencet, ami egy ilyen jeles férfiú esetében mégiscsak skandalum. Baloldali publicisták, de még mérsékelten jobboldali elemzők is azt állítják, az ellenzék az emberek alantas indulataira alapozva támadja azt a jóságos és ártatlan Gyurcsányt, csak azért, mert gazdag és a gazdagokat zsigerből utálják a szegényebbek, így pusztán a vagyona felemlegetésével gyűlöletet kelthetnek ellene. Jópofa elmélet, méltó kiagyalóihoz és hirdetőihez.

Gyurcsány az elmúlt évtized elején a fejébe vette, hogy ő lesz az új nemzeti tulajdonosi réteg, s alaposan kistafírozta magát. Bő egy esztendő alatt beszerzett néhány gyárat, üzemet, irodaházat, üdülőt, óvodát, szóval csupa olyasmit, ami egy elkötelezett szociáldemokratának a normális életvitelhez nélkülözhetetlen.


Hogy miként szerezték meg a köz vagyonát? Természetesen az állami tulajdon ügyes és célszerű átcsoportosításával, magyarán az egész országgal fizettették ki a saját tulajdonszerzésüket. Gyurcsány hirtelen megtollasodása minden jel szerint törvényes és szabályos, persze, hiszen a törvényeket és szabályokat is a Gyurcsány-félék hozták. Lehetett itt jobboldali kormányzás, a gazdasági hatalom mindig az ő kezükben volt, mindig ők döntötték el, kit engednek közel a kondérhoz. Gyurcsányt közel engedték, jó haver volt, jó elvtárs még a régi szép mozgalmár időkből, lehetett rá számítani, hozzá jó helyre került a mutyi. Gyurcsány szavaiból olykor az hallik ki, hogy alapvetően áldozatnak tartja magát. Ő, mint hívő baloldali, egyszerű éhes proletárnak készült, s csak a magyar nép érdekében vált pénzéhes proletárrá. (Akiket az ő kifejezésével, manapság polgári baloldalnak neveznek.) Mások által kihasznált, szinte kiszolgáltatott, ártatlan lény ő, egykori jól fekvő káder voltának, elvtársi összeköttetéseinek tehetetlen áldozata, akinek a 90-es évek elején nem volt más választása, kénytelen volt meggazdagodni. Ezt várta tőle a párt, követelte a haza, ezzel szekálta az anyósa. Engedett az idők szavának, a kor szellemének, mert ahogy a kommunizmusban kommunistákra volt szükség, a kapitalizmus sem képzelhető el kommunisták… azaz kapitalisták… szóval, Gyurcsányok nélkül.


Téma: a balodal értékválsága
Rogerius
2003. július 01. 06:52 | Sorszám: 14
"a baloldal értékválsága"igy a cim.
Ennek az álbaloldalnak milyen értékei vannak?
Érdekei vannak veszélyben,azaz,"érdekválsága"van.
Ne pazaroljuk az érték szavunkat.

Téma: Megverték a PSZÁF elnökét
Rogerius
2003. augusztus 14. 11:19 | Sorszám: 1079
>>egy jó tanács: ha valamihez ennyire nem értesz, akkor jobban jársz, ha csendben maradsz, mert igen könnyen hülyét csinálsz magadból<<

Soha ne becsüld le az ostobaság hatalmát.

Rogerius
2003. július 14. 11:43 | Sorszám: 1000
Végeredm.7-7
Rogerius
2003. július 14. 11:32 | Sorszám: 996
Vizilabda Horvat-Magyaro.7-6,hátra vanmég 5 perc
Rogerius
2003. július 10. 11:18 | Sorszám: 850
Állitólag a Britton tulajdonában,de bérbe adással nem
foglalkozik.
Rogerius
2003. július 09. 13:38 | Sorszám: 791
"..Ennek ellentmond(?),hogy..."

Nem hinném,hogy ellentmond,sőt!

Tippeljek?Nem.
De jól jönne most(!) a DCCIX...akárhány!..a remény hal..!

Rogerius
2003. július 09. 13:12 | Sorszám: 780
Nocsak,nocsak!Talán elkezdődik már a "haénegyszerkinyitom-
aszámat!"c.müsorszám is.
Rogerius
2003. július 09. 11:07 | Sorszám: 773
Rogán Antal .sajtótájékoztatót fog tartani és PFÁSZ-
Pannon-K&H Eq.ügyben szólal meg!Ha megtudtok valamit,
irjátok valamelyik topicba!
Rogerius
2003. július 08. 10:39 | Sorszám: 747
Levél ment!(kettő)
Rogerius
2003. július 07. 13:48 | Sorszám: 726
Már vártam ezt!
Rogerius
2003. július 02. 14:01 | Sorszám: 696
Hopp! Már kezdődik is az újabb elterelő hadmüvelet!
Várjuk meg mit lép Font úr.
Rogerius
2003. július 01. 10:12 | Sorszám: 686
Mindjárt megnézem,nyilvános-e az emiled,az enyémet is
ellenőrzöm és akkor ha nem,akkor modositom,majd vissza
jövök.
Rogerius
2003. július 01. 08:34 | Sorszám: 684
T.glens,polit..,ha benéztek,van valami !váradról(!) és
nem tudom ellenőrizni,hogy valós vagy nem.Talán majd ti
közelebb tudtok férkőzni .Nagy"csukák" uszkálnak a részv.
körül és állitólag nagyon "veszélyesek!
Rogerius
2003. június 27. 12:43 | Sorszám: 617
Nem is lesz ,hiszen tudjuk,hogy saját magát verette meg!
De nem is ez oldaná meg,hanem a megbizók kiléte.
Rogerius
2003. június 26. 12:13 | Sorszám: 588
Gratula polites és glensnek.Ez az ügy egyre "szebb"
fordulatokat vesz.Nem vagyok oknyom.újs.-iró,de két napig
a plázás városban leszek és találkozom ,üzleti körökben
"magukat bennfenteseknek mondó"emberekkel. Ha valami
"neszt " hallok,jelentkezem.
Rogerius
2003. június 23. 12:37 | Sorszám: 547
Röviden
-rágalomária hákovács pártelnöktől afideszre és OV-ra
-forgatókönyőrület lendvai módra
-ismételt visszamutogatás,mindenért a fidesz hibás
(gazd.helyzete,forint,stb)
-most vitatkoznak,legyen-e PFÁSZ-Pannonpl.vizsg.bizotság
Rogerius
2003. június 23. 11:46 | Sorszám: 544
Ha van tv a közelben,nézzétek a parlamenti közvetitést.
Rogerius
2003. június 18. 15:49 | Sorszám: 289
Az Ötödik Hadosztály láthatatlan,fantomcsapatokból áll és
most kis hiba csúszott be! -hála Istennek!
Rogerius
2003. június 18. 13:30 | Sorszám: 262
Hálózati-maffiakormány-maffiamódszerek!Te jóságos ég,mi
jöhet még?!
Rogerius
2003. június 16. 13:25 | Sorszám: 13
Nagy a riadalom a szoci berkekben,a pénzügyminiszter a
parlamentben napirenelőtti felszólalása megy!
Rogerius
2003. június 16. 12:08 | Sorszám: 7
Szász Károlyt aPSZÁF vezetőjét el akarják távolítani mert
nem volt hallandó részt venni az adatmentési akcióban ,
amit a Pénzügyminisztérium kért töle.Tovább már nem nehéz
következtetni....
Rogerius
2003. június 16. 11:44 | Sorszám: 1
Szomorú és tragikus!
HAZUGkovács és bandája még felháborodik a CDI határozat
miatt!

Téma: Off-shore céget a saját üvegzsebünkért!
Rogerius
2003. augusztus 11. 12:01 | Sorszám: 0
Üvegzsebesek

Magyar Nemzet
2003. augusztus 11.
-részlet-

Torkos Matild

Többéves cégbírósági kutakodásaim tapasztalata alapján állítom: egyetlen kényszervállalkozásban sem találtam tulajdonosként eddig egyetlen adóparadicsomba bejegyzett céget sem, amely szakmai, befektetési vagy adókikerülési tanácsokkal látná el a társaságot.

Ilyen – adófizetési kötelezettség alóli kibújást segítő – off-shore cégeket csak ama honi milliárdosainkat kitermelő cégcsoportokban találtam, mint amilyen az MSZP közeli Altus-, Wallis-, Bankár- vagy Arago-csoport.

Könnyen belátható: az Országgyűlés bizonyára nem így képzelte a közteherviselést. Ideje hát, hogy üvegzsebes kormányüdülő-tulajdonos Gyurcsányék példamutatása alapján a munkásosztály is a paradicsomba, de legalábbis adóparadicsomba menjen.

Egy budapesti tanácsadó cég közreműködésével – akár csoportosan is – igen gyorsan be lehet jegyezni egy off-shore céget például Luxemburgba. Egy budapesti képviselettel megoldható a munkabér megkímélése az adóhatóságtól – törvényesen.

[b]És akkor jöhet az adónyilvántartást kopíroztató László Csaba pénzügyminiszter a szocialista közpénzügyekben üvegszemű Keller Lászlóval meg az APEH-hal együtt.

Valóban ÜVEGZSEBET találnak majd, üresen.

Adóparadicsomi állapot lesz.

A luxemburgi adóra váltó polgárok zsebében több pénz marad.(...)

Talán akkor politikusaink átveszik még egyszer az igazságos közteherviselésről meg a társadalmi normákról tanultakat.
_____________________________________________


-Nem is rossz az ötlet ki kellene probálni!


Téma: Debreczeni fröcsögése a Népszabóban....
Rogerius
2003. június 08. 06:20 | Sorszám: 42
Debrezeni J.és Elek I.l992(Csurka dolgozat)óta ezt teszi
a jobboldalon.Ők a "hasznos hülyék",mekegény és tsai
hasznoshülyéi,erre a hétre megvan a téma a gyárfás tv
pótkormányszóvivő-csapatának! Brávo Debreczeni!

Téma: Győzhetünk-e ?
Rogerius
2003. december 31. 18:55 | Sorszám: 72
>>...hogy a Fidesz és Orbán tesz gesztus értékű lépéseket az ország "másik fele" felé és nyilvánosan, kimondottan is felhagy azzal, hogy az elvvel, hogy "aki nincs velünk az ellenünk."

Orbánnak volt már egy-két ilyen "vérszegény" üzenete nem is olyan rég.
Abban viszont igazad van,hogy ezt többször/sokszor kéne hangoztatni-hangsúlyozni mert csak igy jut el a "másik fél" fogékonyabb részéhez.

Rogerius
2003. december 31. 04:18 | Sorszám: 65
>>Most itt van a lehetőség arra, hogy a jobboldal változtasson ezen a helyzeten. Az emberek egyre jobban kiábrándulnak a jelenlegi kormányból, de szükség lenne arra, hogy a jobboldal - és elsősorban a Fidesz - mérsékelt hangnemben, pragmatikus, össznemzeti vonásokat muató programmal végre megszólítsa őket.
Erre még akkor is szükség van, ha a markáns nemzeti politizálástól a Fidesznek kissé balra kell tolódnia.
<<

Igen, erre nagy szükség lenne.Viszont azt is tudjuk, hogy az emberek 99%-a nem programokat olvas hanem érzelmi alapon szavaz.

Rogerius
2003. december 30. 19:19 | Sorszám: 58
>>Nekem speciel semmi kedvem nincs átélni 7 éves ávósterrort,

Ha nem vetted volna észre;- abban élsz, csak a módszerek finomodtak... most nem áll meg a pobjeda éjszaka a kapud előtt.

Csak türelem, érkezni fog az apeh.-idő kérdése.

Rogerius
2003. december 30. 18:02 | Sorszám: 48
>>...Orban meg mar hanyatloban...

Herr Ritter!

Erre a négy szavacskára térjünk majd vissza...mondjuk úgy
10 hónap múlva ! Rendben?!
Emlékeztetem majd !

Rogerius
2003. december 30. 15:02 | Sorszám: 44
>>Nemzeti, jobboldali média teremtéshez viszont iszonyú sok pénz kell, amely viszont az elvtársak zsebében lapul.

Ha Orbán Viktornak TV csatorna kell, vegyen magának mondta ..ÖÖÖ.. Ö...anno.

Nemzeti, jobboldali média teremtéshez viszont iszonyú sok pénz kell, amely viszont az elvtársak zsebében lapul.

Ennyi...
Búék

Rogerius
2003. december 29. 11:56 | Sorszám: 2
Üdvözlöm a jelentkezésedet, hiányzott a józan, tárgyilagos elemzó megszólalás éppen az általad említett okok miatt.Öt napja nem voltam net-közelben,(síelni voltam, alszom egy órácskát és vissza jövök)Ha nem lennél már itt;most kivánok nagyon Boldog Újévet-Evian

Téma: Kovács László lenézi a választókat
Rogerius
2003. június 23. 13:07 | Sorszám: 36
a fenébe( a l t e r e g o)
Rogerius
2003. június 23. 08:17 | Sorszám: 32
Hány hazugkovács létezik? A Krónika után a Gyárfás propa-ganda osztályon is hazudott több mint félórán keresztül!
Már hasonmása(aterego)is van?

Téma: Minden kézre szükség van a kibucokban
Rogerius
2004. január 09. 09:08 | Sorszám: 5
>>Ez kérlek szimpla idétlenkedés.<<

-Mintha dr Hilmi ezt nem igy gondolja....

Az alábbi címen ezt kifejtheted bővebben Dr. Nabil Hilminek, feltételezem, hogy válaszolni is fog.

Rogerius
2004. január 09. 09:00 | Sorszám: 4
E-Mail This Document http://www.memri.org/bin/articles.cgi?Page=archives&Area=sd&ID=SP55603
(*)Fields are required
Rogerius
2004. január 09. 03:55 | Sorszám: 1
****
-Bizony sok-sok dolgos kézre lesz szükség,hogy kifizethessék a 300 tonna rabolt aranyat, ezüstöt kamatokkal együtt

****


Izrael kasszához kéretik...


Az egyiptomiak 5000 év után perelik a zsidóságot...

Azt, hogy gigantikus kártérítési perek minden szörnyüség jóvátételére alkalmas eszközök, nemcsak azóta tudjuk, mióta az amerikai ügyvédi filmsorozatok a német képernyöt meghódították. Mivel az USÁ-tól tanulni annyit jelent mint gyözni tanulni, egy egyiptomi csoport bíróság elé készül, hogy egy évezredes jogtalanságot igazán megaranyozott ponttal zárjon le.

A JOBBIK.NET számára olvasónk és pártolónk, Dottore tallózott a net-en...

Ha a Middle East Media Researche nem figyelt volna az esetre fel, akkor az egyiptomi Al-Ahram Al-Arabi heti újság Dr Nabil Hilmi-val – a jogi fakultás dékánjával Al-Zaqiziq-ban -készített interjúja eltünt volna az arab sajtóvidéken. Így azonban a jogtudós egy éjszaka alatt hírességgé vált. Hilmi egy egyiptomi csoporttal bíróság elé akar vonulni Svájcban. Az egész zsidóságot kívánja beperelni. A per tárgya: 300 tonna arany,valamint ezüst, ékszerek és konyhaeszközök – kamatokkal együtt.

Ez nem más mint a zsidó nép kivonulása Egyiptomból, amit Gamil Yaken a mai napig nem tudott kiheverni. Avagy inkább az anyagi kár, amely velejárt. A Svájcban élö egyiptomi közösség elnöke körülnézett a hazájában, hogy jogban járatos harcostársat találjon. És lám találtak is egy megvesztegethetetlen tanút: a Thora Szentírását, pontosabban Mózes 2. könyvét.

És a zsidók úgy tevének miként azt Mózes megparancsolá, és az egyiptomiaktól arany és ezüst ékszereket adatának magoknak. Az Úr az egyiptomiakat a zsidókkal szemben készségessé tevé, ilymódon zsákmányolák a zsidók mindeme javakat. Így vonult ki 600000 zsidó Ramszeszböl Sukkotnak gyalog asszony és gyerek nélkül. Velük vonult igen sok idegen nép valamint juh- és ökörnyájak, igen sok barom.

Mózes 2. könyve,12, 35-38

Álnok szomszédi segély

Kétségtelen, ezen írásokat nehezen lehet megcáfolni. A jogvitában aligha tudná egy vallásos zsidó saját Szentírásának az igazságértékét kétségbevonni. Hilmi mindehhez még az események szemléletes bemutatásával ki is egészíti a bibliai változatot:

Az egyiptomi fáraó meglepödött mikor egy szép napon síró asszonyok ezreit találta palotájának erkélye alatt, akik segítségét kérték, és bepanaszolták a zsidókat. (...) Az asszonyok közül egy szemlesütve lépett a fáraó elé, és elmondta, hogy a zsidó szomszédasszonya, aki töle jobbra lakott, felkereste és megkérdezte, nem tudná-e aranyékszereit kölcsönadni, mert meghívták egy esküvöre. Néhány perc múlva a baloldali szomszéd kopogott, hogy nem tudná-e fözökészleteit kölcsönadni, mert vendégei vannak ebédre.

De az éj folyamán eltüntek a zsidók. Nyomaikat elmosta a Vörös-Tenger.

Az Exodus könyvének adatai alapján állította fel a jogtudós Hilmi pontos kárbecslését. Egy tonna aranyból egy évezred során, 5% kamattal több mint 1 billió tonna arany lesz. Csakhogy a zsidó idöszámítás szerint az exodusnak 5758 éve már. Az ezek alapján feltehetö perérték már csak csillagászati dimenziókkal mérhetö fel, és a kártérítési összeg kifizetésére valójában egy aranybolygót kellene földkörüli pályára állítani, hogy Egyiptom az örökkévaló aranyvagyonnak örülhessen. De Hilmi nagyvonalúan lehetövé tenné a részletfizetést is. Számára 1000 év jutányos fizetési határidönek tünne.

Izraelben a követelés nem csupán felháborodást váltott ki, jóval inkább a pozitiv lehetöséget nézik, melyet a Szentírás bírósági kiértékelése nyújt. Néhányan már a 430 év kényszermunkáért járó ellenszámlán dolgoznak- a kamatot és kamatoskamatot beleértve.


Forrás: telepolis

A cikk tulajdonosa: Jobbik.NET - Hírportál http://portal.jobbik.net


Téma: A hiteltelen kormány
Rogerius
2003. november 28. 10:03 | Sorszám: 12
Magyar Nemzeti Bank: 300 bázispontos kamatemelés
2003. november 28. 9:17


Forrás:MNO

A Monetáris Tanács döntését azzal indokolta, hogy az elmúlt hetekben a forintárfolyam jelentősen gyengült, az állampapír hozamok pedig emelkedtek. A külföldi befektetők elbizonytalanodtak, aminek a jegybank szerint az államháztartás magas hiánya, és a gyors lakossági hitelexpanzió miatt emelkedő folyó fizetési mérleghiány az oka.

Hozzáteszik, hogy az állampapírpiaci hozamok emelkedése és a leértékelődési várakozások növekedése azt mutatja, hogy a külföldi befektetők csak drágábban hajlandóak a túlköltekezéshez forrást biztosítani.

Az MNB előrejelzései szerint jövőre jelentős mértékben csökken az ország külső finanszírozási igénye.


Téma: 120 milliárd
Rogerius
2004. január 17. 05:41 | Sorszám: 38
A Jobbik Fórumon találtam

Hihetetlen! Ez már nem a szakadék széle.
Zuhanás a szakadékba!

A Jobbik Fórumon találtam
___________________________

Most olvastam egy adatot és érdemesnek tartom veletek megosztani. Magyarország 2003. március 31-én fennálló külső és belső államadóssága forintban kifejezve 12.134.400.000.000.- forint.
Ezért 2003 első 6 hónapjában kamatra mintegy 2.925.000.000.000.- forintot költöttünk. Összehasonlításul Magyarország éves tervezett költségvetése olyan 5.000.000.000.000.- forint szokott lenni.
Tehát, ha 10 millióval számoljuk a lakosságot, akkor mindenki 1.213.440.- forinttal tartozik a bankároknak.

üdv: Hara

Rogerius
2004. január 16. 08:40 | Sorszám: 34
Elvtársak, jegyezzetek társadalmibéke-kölcsönt!
2004. január 16. 6:24


Keresztes Lajos
Állampolgári mivoltomban én is megszólíttattam, a kijelölt pénzügyminiszter felkért a kormánnyal közös gondolkodásra. Ugyan, osztanám meg vele ötleteimet, miként csökkenteném a költségvetés – eheti kormányálláspont szerint – 4,6 százalékos hiányát.

Lojalitásomat bizonyítandó, most a széles dolgozói tömegek elé tárom néhány javaslatomat, melyet természetesen elküldök a pénzügyminisztérium takarékossági vonalára is. Miután a Draskovics Tibor által bejelentett 120 milliárdos lefaragás csak a kezdet lehet, ezért szeretném túlteljesíteni a tervet. Hiszen, amint arról a két keményen ellenzéki lap, a Népszabadság és a Magyar Hírlap csütörtökön beszámolt, kell a pénz az újabb minisztériumok megteremtésére, valamint egyes kormánytagok jóléte is kívánni valókat hagy még maga után.

Mivel teljesen felesleges, javaslom a külügyminisztérium teljes felszámolását, hiszen egyrészt legfontosabb feladatát – a kedvezménytörvény kivégzését – már teljesítette. Ráadásul másik fontos célját – a román és szlovák érdekek képviseletét –, ha nem is a Kovács csapat lelkesedésével, de Pozsony és Bukarest is képes ellátni. Hasonlóan értelmetlennek tűnik a hadügyminisztérium fenntartása akkor, ha a magyar csapatok a hon védelmére képtelenek, s a honvédség láthatóan legnagyobb sikere néhány száz kempingező Irakba vagy Afganisztánba küldése. (Ha nagyon muszáj, akkor érdemes a déloszi szövetség példájához folyamodni. 2500 évvel ezelőtt Athén világosan megmondta, hogy kis szövetségeseinek mennyibe kerül a védelmük, mennyit kötelesek a „közös kasszába" befizetni.)

Azonban nem elég a kiadási oldal szigorú átvizsgálása, a költségvetési bevételeket is növelni kell. S itt érdemes ismét a párttörténetből ötletet merítenünk, s a jól bevált békekölcsönhöz folyamodnunk. Hiszen eddig a baloldal szimpatizánsainak nem volt lehetőségük, hogy közvetlenül, anyagilag is támogassák szeretett kormányukat, meg kellett elégedniük a kereskedelmi televíziók ki- és beszavazó műsoraival. A támogatásra annál is inkább szükség lenne, hiszen a folyamatosan csökkenő tekintélyű Medgyessy kabinet egyetlen alternatívája az orbáni diktatúra, ami – miként arról a legilletékesebb (M.P.) beszámolt – egyet jelentene a polgárháborúval. Most tehát itt az ideje, miként a daliás időkben történt, hogy független értelmiségünk legjobbjai népnevelőként járják az országot, s a társadalmibéke-kölcsön jegyzésének fontosságáról győzzék meg a lakosságot. (Természetesen nekik kell elsőként aláírniuk, hiszen az ő életük forgott 1998 és 2002 között veszélyben, s az alkotó munkától is elvette az idejüket a napi egyszeri demonstrálás.)

gAligha hihető, hogy a baloldali érzelmű nyugdíjasoknak ne érnének meg néhány tízezer forintot olyan nagyágyúk, mint Gyurcsány, Szekeres, Baja vagy éppen Lamperth kormányon maradása. S az MSZP-t vagy az SZDSZ-t támogató pedagógusok vagy könyvtárosok is biztosan szívesen áldoznának némi aprót, hogy továbbra is közlekedhessenek az utcákon és dolgozhassanak a munkahelyükön. S elképzelni is szörnyű, milyen öngyilkossági hullám söpörne végig ezen a hazán, ha Tóbiás elvtárs kénytelen lenne beismerni, elfogyott a pénzük, így az eheti röplapozásuk elmarad.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy javaslataim kiérleletlenek. Például ki kell dolgoznom a pontos tarifákat, amennyiért a dúsgazdag Mari néni egy évre örökbe fogadhat egy államtitkárt, egy minisztert vagy éppen egy elhasznált főpolgármestert. Megfontolandó a rajongói klubok szervezése, szurkolói ajándéktárgyak árusítása is. Hiszen, ha kormány piacra dobná Medgyessy Péter beszédeit – kötve, fűzve, CD-n, kazettán és DVD-n –, akkor pillanatok alatt össze jönne a 4-es, 5-ös és 6-os metró ára. S nem okozna gondot az autópálya-építés finanszírozása sem, ha a Lévai Katalin által személyesen készített esélyegyenlőség végre kapható lenne. Érdemes végiggondolnunk, miként vonható a kölcsönjegyzésbe a külföld is – a Magyarországon aggódó külhoni tudósítók biztosan szívesen költenének erre – hiszen itt nem kevesebb, mint Európa békéje a tét.

Anno Jancsó Miklós fejtegette, hogy a modern kor egyetlen objektív értékmérője a pénz. Nos itt az alkalom, hogy azon milliós tömegek, akik hatalomra juttatták a szakértelem kormányát, most kézzelfoghatóan is kifejezzék mérhetetlen szeretetüket pártjaik és kormányuk iránt.

_________
Kitünő ötletei vannak Keresztes Úrnak!

Nos, elvtársak Békekölcsön jegyzésére fel!

Az első 10.000 kölcsönt jegyző sorsoláson vesz részt!

Fődij: Az Öcsitott könyvtár teljes sorozata
II.dij: 9.999 db Medggyesy Péter beszédei, kötve, fűzve,
CD-n stb.
III.dij: NINCS

Rogerius
2004. január 14. 12:54 | Sorszám: 27
...visszaveni az Államot a rossz kezekből!

Miért finomkodsz? Vissza venni az Államot a rablóbanda kezéből!

Rogerius
2004. január 14. 11:33 | Sorszám: 19
Valamilyen trükkel majd megcsapolják az uniós támogatási pénzeket.

Téma: Reformáció.
Rogerius
2003. december 30. 01:18 | Sorszám: 11
Hála Istennek bekövetkezett.

Én katolikus vagyok és meggyőződésem,hogy szükség lenne egy új reformációra.[(egyházonbelülimegújúlásra(igy)]


Téma: Orbán Viktor: elfogadhatatlan, amit Grespik László mondott
Rogerius
2003. december 04. 08:17 | Sorszám: 189
>>[]izéééé, amúgy jól vagy? nincs semmi baj?[/i]<<

Amúgy nagyon jól!

1801 m magasságban nincs köd.( a fejemben van, de most próbálkozom(k)-oszlatni- egy jó kávéval )

Rogerius
2003. december 04. 07:31 | Sorszám: 185
OOOf
Eee..llL ájúúlok!(igy), az éleslátásodtól.

Ennyőre sűrű a köd arrafelé?
Goood fly..g

OOnn

Rogerius
2003. december 03. 05:05 | Sorszám: 166
Tiborc!
Gratulálok!

(Kegyelet(sértés) oldal- válasz?)


Téma: Hova lettek a MIÉP-esek?
Rogerius
2003. december 02. 09:42 | Sorszám: 117
Állásfoglalás a nemzeti radikalizmusról

Magyarországon ma az egyetlen hiteles nemzeti radikális párt a Magyar Igazság és Élet Pártja, s édesgyermeke, a Magyar Igazság és Élet Pártja Ifjúsági Tagozat. A MIÉP meggyengítésére, szétverésére, elhallgattatására, az Ifjúsági Tagozat felszámolására, megszállására irányuló kísérletek, folyamatos kirekesztésünk és üldöztetésünk bizonyítják, mi nem vagyunk elkötelezettek semmilyen idegen érdeknek és erőnek. Nem úgy parlamenti pártjaink, akik a New York - Tel Aviv - Brüsszel központ utasításait engedelmesen, szolgaian végrehajtják a rájuk kiosztott és nekik engedélyezett szerepeket jól alakítva. Az álnemzeti FIDESZ egyik legnagyobb bűne, hogy a bennük bízó emberek lelkesedését, tettrekészségét kihasználta, ma már Orbán Viktor csak türelemről és várakozásról beszél...
2006-ig ebben az országban a Magyar Igazság és Élet Pártján kívül senki nem fog tenni e velejéig romlott kormányzati rendszer eltávolításáért, még ha lehetősége lenne is! Ron Werber és Orbán Viktor ehelyett kidolgozta a saját Centrum pártjuk felállításának tervét, ez lett a ma már pártként működő JOBBIK, amely csak addig kell, amíg a FIDESZ céljait szolgálja. Hiába hangoztatják, hogy ők a hiányzó űrt, a hiteles radikális párt szerepét töltik be. A FIDESZ-nek szüksége van egy /látszat/szatelitpártra, amelyeknek tagjait, ha már feladatukat ellátták, szerepüket eljátszották, eltiporják vagy felajánlják nekik az integrálódás lehetőségét. Sok helyen a FIDELITAS szervezi a JOBBIK-ot, akik óriási médiateret kapnak, s ehhez nagyon sok pénz kell... Tisztán kell látnunk. A JOBBIK is szabadkőműves utasításokat teljesít. ők soha nem fogják kimondani: ma Magyarország megszállása folyik, megbízóik ezt nem engedik nekik. De hogyan is jelenhetnének meg például a Demján Sándor támogatta Demokratában, ha ők igazi nemzeti radikálisok lennének? Vallhatja-e magát nemzeti radikálisnak az, aki szerint a magyarországi zsidóság és a magyarság kapcsolatának kutatása a történészek feladata, az aktuálpolitikai küzdelemben ezeket a kérdéseket felvetni felesleges?
Megdöbbentő, hogy Balczó Zoltán interjút adott a HETEK-nek, a magyarországi cionista napilapnak s ebben az ún. zsidó-keresztény kulturális hagyománynak a továbbvitelét és megőrzését hangsúlyozta. Így nem zárható ki, hogy a JOBBIK anyagi támogatásában, népszerűsítésében szerepet játszhatnak közel-keleti érdekeltségű pénzügyi körök...
A Magyar Igazság és Élet Pártja Ifjúsági Tagozat már korábban leleplezte a JOBBIK kétszínűségét, most az a célja és feladata, hogy a választópolgárok is hiteles információkat kapjanak e pártról.
A Magyar Igazság és Élet Pártja Ifjúsági Tagozat felszólítja a JOBBIK-ot, ismerje be, hogy a párt a FIDESZ segédereje, és nem igaz, hogy jobboldali alternatívát, markáns, nemzeti programot kívánnak megjeleníteni.

Budapest, 2003. november 29.

Magyar Igazság és Élet
Pártja Ifjúsági Tagozat
Országos Gyűlése

/www.jobbik.net/polgariforum/


Téma: Szakad az SZDSZ ?
Rogerius
2003. július 09. 09:26 | Sorszám: 59
Habzóbor vagy pezsgő?-mert nem mindegy!
És nem kéne célozgatni mások zsebére! Vagy ezt is
lehet/illik a(z) (ál)liberalizmus nevében?

Téma: TILOS SZENTESTE: IRTSUK KI A KERESZTÉNYEKET!
Rogerius
2004. január 06. 08:17 | Sorszám: 1163
Rasszista reneszánsz
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2004. január 6. 7:00


Ugró Miklós
Jonah Metzger, Izrael állam főrabbija szerint a zsidók jól érzik magukat Magyarországon, sőt, Budapesten a zsidó szellemi élet reneszánsza tapasztalható. Jólesik hallani, olvasni az elismerő szavakat, mert hazánkban – a kóros antiakárkiket leszámítva – mindenki azon munkálkodik, hogy egyaránt jól érezzék magukat zsidók, keresztények, muzulmánok, Krisna-hívők, pogányok és ateisták.

Metzger főrabbi nyilván saját tapasztalatai alapján nyilatkozott, mert ha bizonyos nemzetközi sajtóorgánumokból tájékozódott volna, akkor nem vázol ilyen idillikusnak mondható képet a hazánkban élő zsidók helyzetéről. Sajnos vannak olyanok, akik képtelenek elviselni a tudatot, hogy nálunk etnikai, vallási, kulturális kisebbségek, egyáltalán társadalmi csoportok jól érezhetik magukat, ezért energiát, tisztességet, igazságot nem kímélve igyekeznek mérgezni a közhangulatot. S ezek a többnyire megfoghatatlan és titokzatos erők nem érik be a hazai zavarkeltéssel, kiváltképp szeretik nemzetközi fórumokon mocskolni hazájukat.

Mádl Ferenc nem írta alá a gyűlöletbeszéd büntethetőségét szigorító törvénymódosítást. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) csalódással vette tudomásul az államfő döntését, s erről nyilatkozatot adott ki. A Mazsihisz vezetői is tudják és vallják: nálunk nincsen zsidóellenesség, ugyanakkor – érthető módon – a szórványosan hallható antiszemita hangok, a pár tucat zsidófóbiás értelmiségi és a néhány száz mindenkit gyűlölő lumpen ágálása zavarja és aggasztja őket. A Mazsihisz nyilatkozata visszafogott és tárgyszerű volt, ám megjegyezzük, a „gyűlölettörvény” szigorítása sem némítaná el az oly gyakran kárhoztatott „indul a vonat Auschwitzba” kórust, nem jelentene védelmet a primitív sírgyalázók és emlékműrongálók ellen.

A „gyűlölettörvény” körül kibontakozó közéleti vita nem faji, etnikai, vallási, kulturális, még csak nem is kisebbségi jellegű volt, hanem a szólás- és a sajtószabadság határairól szólt. Ehhez képest a Christian News Today című amerikai, keresztény beállítottságú internetes honlap már így interpretálta: „A magyar elnök nem írja alá a zsidók bírálatát büntető törvényt.” Zsidók bírálatát büntető törvény még sehol a világon, Izraelben sem született, reméljük, nem is fog. A magyar törvény sem a zsidókról szól, hanem minden kisebbség, közvetve többség elleni uszításról (izgatásról), gyűlöletkeltésről. Az amerikai honlap összehord még egy rakás ostobaságot, amelyeknek van valami valóságalapjuk, csak éppen a leírt módon nem harmonizálnak a tényekkel. Amerika messze van, az ottani olvasóknak úgyis mindegy – legyinthetnénk rá, ha két orosz nyelvű, milliók által olvasott internetes fórum nem turbózná tovább az „objektív tájékoztatást”. Mádl Ferenc államfő lojális a rasszizmus és az idegengyűlölet iránt – közlik a „jól értesült” szerkesztők. Ez oly mértékű baromság és aljasság, amit cáfolni sem érdemes, ám mégsem lehet szó nélkül hagyni. Vajon ki vagy kik világosították fel a szerzőket, miféle erők, érdekek állnak ilyen gyomorforgatóan hazug információ hátterében? Kinek jó az, ha ilyen alantas hazugságok jelennek meg Magyarországról szerte a világban?

Adódik a válasz: ez a kör ugyanaz, mint amelyik kiirtaná az öszszes keresztényt, amelyik antiszemitizmust kiált egy fakereszt vagy egy karácsonyi fenyő láttán. Persze, ezzel nem jutottunk közelebb a konkrét válaszhoz. Megfoghatatlan és titokzatos erőket említettünk fentebb, személy szerint azonosítani őket igaztalan vállalkozás lenne. Miként vannak antiszemiták, élnek itt keresztényfóbiás, identitás nélküli, mondhatni megélhetési zsidók és gój üzletfeleik, akiknek biznisz a gyűlöletkeltés, Magyarország nemzetközi lejáratása. Metzger főrabbi abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem kell törődjék velük. Viszont mi mindannyian – keresztények és zsidók – gyakorta nagyon rosszul érezzük magunkat, miattuk.

Rogerius
2004. január 03. 16:22 | Sorszám: 1077
Gyűlöletbeszéd, uszítás, kirekesztés alul- és felülnézetből


Vannak népek, melyeknek egyedei nem szeretik, ha nevükön nevezik őket. Valami rejtett belső oknál fogva szégyellik hovatartozásukat. Ők biztosan tudják, hogy miért. A kívülálló – ha nem akar kellemetlenséget magának – legjobb, ha csak annyit mond róluk, hogy „ezek”, vagy „azok”. Vannak, akik mindenféle, a történelem során kihalt népek nevét – mint például „merániak” – akasztja rájuk, de ez sem szalonképes. Egy kimondható nevű nép fiaként – mondjuk magyarként – belegondolva, borzalmas lehet ezzel az állandóan égető belső stigmával élni.
Forrás: Magyar Fórum


Azazhogy mégis vannak szituációk, amikor hovatartozásuk kimondható, például ha az hőstetteikre, emberi felsőbbrendűségükre, vagy a történelem során őket ért igazságtalanságokra, vérveszteségükre és különösen, ha ezek anyagi-erkölcsi ellentételezésére vonatkozik.
Ha mint egyének hazudnak, lopnak, csalnak, gyilkolnak, vagy másokkal követik el azt, amit valaha velük szemben elkövettek, akkor azt faji hovatartozásuk megemlítése nélkül sem szabad felvetni, mert akkor rögtön nem az elkövetett cselekmény kerül előtérbe, hanem az, hogy „Persze azért, mert én »meráni« vagy »bergengóc« vagyok!” És akkor jaj az esemény észlelőjének, szóvátevőjének, vagy számonkérőjének.
Ettől kezdve az illető nem lehet más, csak gyűlöletkeltő, uszító és kirekesztő, vagyis a világ kitaszítottja, kirekesztettje.
A védekezésnek ez a leghatékonyabb formája.
Pedig hát micsoda perverz gőg, sőt egyenesen istenkáromlás, hogy egy népet vagy annak akár egyetlen tagját is csak imába foglaltan lehet megnevezni, ellenkező esetben, mint maga az Isten, azt mondja:
„Vagyok, aki vagyok.” És ma a világban ez az istenkáromlás a törvény. Bizony, nincs annál művészibb tökély, mint egy globalista pénzvilághatalmat, elnyomást, kizsákmányolást úgy működtetni, hogy a haszonélvező a saját fenyegetettségét, kiszolgáltatottságát, megbántottságát, kirekesztettségét, a mások általi vélelmezett gyűlöletből eredeztetett félelmét és veszélyeztetettségét állandóan hangoztathatja.
Ennek most folyamatosan tanúi lehetünk, azóta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2003. november 6-án ifj. Hegedűs Lorántot bűncselekmény hiányában felmentette az uszítás és izgatás vádja alól.
A gyűlöletbeszéd vádja alól azért nem lehetett és kellett felmenteni a fiatal református papot, a MIÉP korábbi alelnökét, mert a magyar jogrendben ez a kitétel egyelőre még nem szerepel, bár bizonyos körök részéről igen nagy igény lenne rá, de ezeket a próbálkozásokat az Alkotmánybíróság már kétszer visszautasította, másrészt, ha létezne is ilyen törvény, ezt a fiatal lelkész írásában nem sértette meg.
A felmentő bírói ítélet kihirdetése pillanatában, alkotmányos jogállamiságot meghazudtolva, lángnyelvet okádva felvillantak az ultraliberális médiumok képernyő-Katyusái, Sztalin-orgonái, eldördültek a rádió hangszórótarackjai, és rohamra indultak az írott sajtó ólombetűs lánctalpasai.
A nemzeti-keresztény, radikális szólásszabadság roggyant bástyái ellen intézett tüzérségi előkészítés főparancsnoka minden bizonnyal az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Ron Werber generalisszimusz, akinek kezébe letette hűségesküjét a liberalizmus jól ismert kipróbált 80 chartás komisszárja.
Mesterlövészeik azonnal célkeresztbe fogták a Legfelsőbb Bíróság elnökét. Lángszórók perzselik a független magyar bíróságokat és minden pártot, intézményt, amely még nemzeti, keresztény és magyar.
Ezek után ne legyen kétsége senkinek sem afelől, hogy a „lex odiumot” (gyűlölettörvényt) a németekhez hasonlóan, bizonyos módosítások után előbb-utóbb elfogadja a parlament és rábólint majd az Alkotmánybíróság is.
Ebben a globalista, kisemmizett magyar életünkben ugyanis olyan szükségünk van a gyűlölettörvényre, mint egy falat kenyérre, hiszen napjainkban már ennek a törvénynek a „kísértete járja be” nemcsak Európát, hanem az egész világot. Snassz lenne, ha éppen mi maradnánk ki belőle!
Az ember és bizony minden ember eredendően gyarló. Számos jó tulajdonsága mellett tele van rossz tulajdonságokkal, bűnökkel, negatív érzelmekkel, melyeket földi és égi hatalmak szankcionálnak.
És mégis! Szeretetlenség, hazugságok, lopások, gyilkosságok, háborúk szövik át életünket, amióta világ a világ. Az „Írásból” tudjuk, hogy vétkezni lehet gondolattal, szóval és cselekedettel. Az viszont nem mindegy, hogy ki, hogyan és melyik részét értelmezi vagy tartja magára nézve kötelezőnek az „Írásnak”. A „szemet szemért, fogat fogért”, vagy „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”. „A fajtádhoz tartozót csapd be, fosszad ki, öld meg”, vagy „amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd felebarátodnak”.
A „gyűlölet ”, az „uszítás” és a „kirekesztés” bizony csúnya, de létező szavak és fogalmak:
Az ATV 2003. november 17-i esti műsorában négy „tojásfejű” odafilozofuskodott -politológuskodott -jogászkodott, hogy ezeket a szavakat törölni kell az emberiség szótárából! Tudom én, hogy nagy az Isten állatkertje, de vajon van-e olyan barom benne, aki ennek a négy „politikai szélkakasnak” hitelt adna, hiszen tojtak ezek évtizedeken keresztül nekünk már mást is. Ajánlottak ők már Szovjetuniót, Lenint, Sztalint, Rákosit, Kádárt, kommunizmust-szocializmust-internacionalimust, tervgazdálkodást, állami tulajdont, KGST-t, Varsói Szerződést, aztán egy idő óta Amerikát, globalizmust, szabadversenyes kapitalizmust, magántulajdon szentségét (mármint az övékét), NATO-t és Európai Uniót. És most ajánlják a „békeharc” helyett a „gyűlölettörvényt”. ó, ti „áldott emlékű partizánok”, ó, ti „hős vörös tengerész gyalogosok”, amit ti akartok, az nem csupán egy „orwelli gondolatrendőrség”, hanem az „antinyelvújítás” maga. Alanyától, tárgyától és határozójától függetlenül meg akarjátok fosztani a mondatot a „gyűlöl”, „uszít” és „kirekeszt” állítmányoktól? Vagy azért mégsem ennyire egyértelmű a dolog? Ennek is, mint minden másnak, meglesz a ti értelmezésetekben „csűröm-csavarom dialektikája”.
Lesznek majd a gyűlöletbeszédben, az uszításban és a kirekesztésben „egyenlők” és „egyenlőbbek” (Orwell: Állatfarm) és ezek megint disznók lesznek, úgy, mint ahogy eddig is voltak? Hogy ne kelljen újraírni a szótárakat, mégis megmaradhatnak a „gyűlölni”, a „hassen” és a „hate” szavak? De ezt „egyesek” csak a bűnre, a spenótra és varangyosbékára használhatják? Vagy ezekre sem? Azokra meg végképpen nem, akik feldarabolták és ellopták országunk kétharmadát, kifosztották, kirabolták, kiárusították maradékát, szegénységbe, nyomorba, tudatlanságba, erkölcsi züllésbe taszították a népet, és most adják el talpunk alól az anyaföldet? „Mások” viszont ugye, azért továbbra is nyíltan gyűlölhetnek bennünket, mert mi, nemzeti radikálisok mindezt tisztán látjuk, kimondjuk és ezért nacionalisták stb. vagyunk?
„Egyesek” természetesen nemhogy nem uszítanak „mások” ellen (hiszen az igazság kimondása még nem uszítás), de kutyáikat sem uszítják a „megélhetési bűnözőkre”, akik helyettük szüretelik le a termést, mert a törvény máris nem az „egyeseket”, hanem a „másokat” védi.
Ismét „mások” meg vannak győződve arról, hogy továbbra is bántatlanul uszíthatnak „egyesek” történelmi vallása, erkölcsisége és hagyományai ellen. Remélem, „egyesek” továbbra is kirekeszthetik otthonukból (ha még lesz) télen a hideget, nyáron a meleget!
„Mások” nyilván úgy gondolják, hogy ők a fentieken kívül továbbra is kirekeszthetnek „egyeseket” a tévé képernyőiről, a rádió mikrofonjai elől, az újságok hasábjairól, a közéletből, a bankokból, az oktatásból, a kultúrából és az egészségügyi ellátásból.
Hát nem!
Ez egy darabig még elmegy, de a végtelenségig nem. Azt pedig határozottan kikérem magamnak, hogy ezt a jó szándékú figyelmeztetést „mások” fenyegetésként aposztrofálják.
Egyébként az a véleményem, hogy a gyűlöletet, az uszítást és a kirekesztést nem „egyesek” alkalmazzák „másokkal” szemben, hanem fordítva. Az viszont már az ő szűklátókörűségük, hogy e folyamatot egyúttal ők generálják önmaguk ellen. Ez ilyen egyszerű!
Ami pedig az anti-nyelvújítási „szándékot” illeti, arra álljanak itt Ady szavai:
„Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús magyar élet”
Nem marad!

Dr. Kovács László,
a MIÉP Országos
Elnökségének tagja

Rogerius
2003. december 31. 16:54 | Sorszám: 1008
Beren! B Ú É K ! Hajrá Bácska ! Hajrá Magyarok!

Tarts egy kis koccintás szünetet!

Rogerius
2003. december 31. 13:30 | Sorszám: 975
Hétfő, Búék!
Rogerius
2003. december 31. 12:50 | Sorszám: 959
Nem kéne ezt a "vitát"* felfüggeszteni, mondjuk
2004.jan. 5.-ig ?
Csak kérdezem.

*Szilveszter napjára való tekintettel nem biggyesztettem jelzőt mellé.

BÚÉK!

Rogerius
2003. december 30. 18:24 | Sorszám: 853
Ohh, de jó olvasni a szarmosdatást... és tessék mondani utána hogy fogjuk hivni?! (mármint a sz.rt)
Rogerius
2003. december 30. 14:52 | Sorszám: 814
A csűrés-csavarás "nagymestere" [ismerjük ezt (szadesz)]
Kisiklott ő már, csak nem fogja fel.(nem is akarja)
Búék
Rogerius
2003. december 30. 14:43 | Sorszám: 811
>>Nem olyan rejtettek azok

Igy értettem én is, persze, szép hangzatos "humanitárius" elnevezések alatt fut a "dugi" zsebpénzek kiosztása.

Tucatnyi konkrét esetet tudnék soro(s)lni -de minek.

Rogerius
2003. december 30. 10:49 | Sorszám: 800
Aggasztó gondolatokat írsz!(bajkai)
( a rejtett sorospénzek igenis léteznek )
* BÚÉK ! *
Rogerius
2003. december 29. 23:57 | Sorszám: 772
Te már most ásod Lovas sirját? Normális ember ilyen funkcióra nem vevő.
Rogerius
2003. december 29. 21:05 | Sorszám: 763
...,sir ámoska nem tuggya, ezt kegyedned kéne érezni, hogy miért!

De nem fogja...mint ahogy gyanítottam...Búék!

Rogerius
2003. december 29. 19:53 | Sorszám: 752
Tart még a Hanuka ? Ha igen. Szálj magadba.
Rogerius
2003. december 29. 13:16 | Sorszám: 645
...az sem épp izléses szöveg.

Hja, a izlés... arról meg nem illik vitatkozni(mondta volt Mikszáth K. )

Rogerius
2003. december 29. 13:06 | Sorszám: 637
>>Lovas kitett magáért. Uszít, 200-zal.

Igen, kitett magáért (mint mindig), az uszítást ha
elmagygyaráznád - hogy is érted ezt!? (tudom...csürcsvarásban "mester" vagy)

Búék!!( a Hargita-aljáról)

Rogerius
2003. december 29. 12:40 | Sorszám: 623
Feri veli lingenti ne credito.

BÚÉK!


Téma: Szakad az MSZP ?
Rogerius
2003. december 02. 07:16 | Sorszám: 21
Profán háromság
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. december 2. 7:00


Csontos János
Most aztán föl van adva a lecke. Ilyenkor bánja az ember, hogy elbliccelte a tudszoc-órákat: most biztosan értené Szili Katalin tételét az MSZP hármas természetéről. Az elnökhelyettes asszony azt találta mondani Szegeden: a vezető kormánypártban valójában három párt van. (Hívő katolikusként nyilván a Szentháromság motoszkált az agyában, de tekintsük ezt inkább profán háromságnak.)

Ezek a következők: az ideológus szocialisták (az ő dolguk választást nyerni), a technokrata szocialisták (övék a kormányzás súlyos keresztje), valamint a zsákmányszerző szocialisták (ők biztosítják a politikai váltógazdálkodás érvényesülését, mivel garantálják a választások elvesztését).

Valami rémlik a szocialista dialektikáról, de nehéz eldönteni, hogy ez most a hegeli vagy a lenini megközelítés: a talpán áll-e vagy a fején. Azonkívül a legnagyobb jóakarattal sem tudunk Szili fejébe kukkantani: melyik párttársát melyik kategóriába sorolja. Leginkább a zsákmányszerző harmad izgatja a közvéleményt: vajon például Gyurcsány Ferenc idetartozik? Ha igen, akkor Szili az Országgyűlés elnökeként miért mentette meg őt a leszavazástól egy ideológusi-kormányzati gombnyomással? S ugyan kik tartoznak (ugyancsak egy szegedi pártéleti gyöngyszemet idézve) a KISZ-esek élhetetlenjei közé? Káderpolitikailag zavarban vagyunk, mert például Kiss Péter, a jelenlegi kancelláriaminiszter nemrégiben még a Fiatal Baloldal nevezetű KISZ-utódszervezet élén kovácsolta a boldog jövőt… Szili Katalin nem először pártütő, mint ahogy a választmányi elnök Jánosi György sem. Ő egy minapi lapinterjúban kerek perec kijelentette: a Medgyessy–Gyurcsány vonal kifulladt. Nem gazdagodni kell, hanem az emberek közé menni. (Ha lehet, nem mágnás módra, mint Söjtörön.) Egyelőre nem tudni, mit szólnak ehhez az emberek (akik e szóhasználat szerint valahol a szocialisták halmazán kívül helyezkednek el), de lehet, hogy nem is érdekes, elvégre Kovács László pártelnöknek nem volt minderről mondanivalója a tévében. Majd az elnökségi ülésen kiosztja a renitenseket, a sajtón keresztül nem üzenget nekik – üzente nekik. Kovács pártelnök velejéig demokratikus pártvezető: mindig szemtől szembe mondja meg a véleményét elvtársainak, soha nem cselekszik a hátuk mögött. Azt pedig, hogy Horn Gyulának az internetről kellett megtudnia: Kovács megpuccsolta őt a Szocialista Internacionálé alelnöki székében, csakis Horn világháló-függősége okozta.

Az MSZP elnöke mindazonáltal mégis elárult egyet-mást arról, miként viszonyul a szocialisták zsákmányszerző platformjához. „Én nem tagadom, hogy nálunk előfordul ilyesmi, hát volt rá néhány konkrét eset is, nem a párt vezető politikusai részéről, de hát van harmincezer párttag, hát miért ne fordulhatna elő köztük olyan, aki törvényt sért, az meg is kapja a magáét egyrészt az igazságszolgáltatástól, másrészt a pártból is távoznia kell.” Világos beszéd. Kérdéseink: milyen konkrét esetekre gondol az elnök úr? Hol kezdődik az MSZP-ben a párt vezetése? Mely konkrét esetekben sújtott le az igazságszolgáltatás ökle? Azonkívül, hogy mondjuk a vecsési számlagyárost kizárják és Tribuszernét nem indítják egyéni körzetben, mit tesz a párt a zsákmányszerzőktől való elhatárolódásért? Születik-e elnökségi határozat arról, hogy Gyurcsány Ferenc, Juhász Ferenc, Medgyessy Péter (m. v.) és mások nem tartoznak a zsákmányszerző platformhoz?

A válaszadáshoz (a profán háromság jegyében) idézzük Kovács Lászlótól a zsákmányszerzéssel kapcsolatos ideológiai-kormányzati szocialista alapvetést: „Egyet nem szabad csinálni: politikusként meggazdagodni…”

http://www.mno.hu/

Rogerius
2003. november 30. 06:03 | Sorszám: 10
Ezek és a szakadás- ugyanmár-,ezt a bandát szakítani sem lehetne csak egy óriási választási bukással-esetleg!

Ne álmodozzunk,...túl szép lenne az ébredés!


Téma: A hatalom visszaüzent Demecseren.
Rogerius
2003. november 18. 12:21 | Sorszám: 197
>>Hamarosan úgyis saját állásaikat veszik tűz alá.

Erre én is kiváncsi lennék, vajon mi van e talányos befejézés mögött. Ugrónak lehet viszont olyan infója amiről nekünk nincs tudomásunk.Vagy csak optimista módon képzelődöm?!

Csak már történjen valami,akár úgy is, hogy "saját állásaikat veszik tűz alá"

De csak erre várni!: -ezzel van nekem bajom és úgy látom nem csak nekem.

Rogerius
2003. november 18. 07:54 | Sorszám: 191
Nem kéne már végre felébredni tisztelt ellenzék ?!

__________________
Demecseri hadijelentés
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. november 18. 7:00


Ugró Miklós
Éleslövészettel egybekötött hadgyakorlatot tartottak a kormánypártok Demecseren az eljövendő országos választásokra való felkészülés jegyében. A gyakorlaton kipróbálták az izraeli Ron Werber vezérmenedzsernek a magyar demokrácia terepviszonyaira kidolgozott manipulációs technikáit, s minden frontvonalon súlyos csapást mértek a meglepetéstől csak álmélkodni képes ellenzékre. A „Becsület napja” fedőnevű akcióban a különböző kommandók példás együttműködésének eredményeként megtörték az eredetileg nagyobb létszámú védelem ellenállását, az ellencsapásokat visszaverték, s mára már felszabadítókként ünnepeltetik magukat a helyi lakossággal.

A dicsőséges hadműveletnek több fázisa volt. Első lépésként a kampány idején mindenféle olcsó és ócska hazugsággal felpuhították, bomlasztották a helyiek ellenálló erejét és egységét. Majd agresszív fellépésükkel és csalások sorozatával megnyerték a választás első fordulóját. Ezzel teret nyertek, és befészkelték magukat a stratégiai pontokra. Ekkor az ellenzék ellentámadásba ment át, s mosolyognivaló jogállami eszközökkel próbált visszacsapni. Ezzel elérték, hogy a választást mégis megismételték, de győzelmi esélyük egy pillanatig sem volt. Hiszen Werber, a nagy taktikus erre az eshetőségre is számított, s derék harcosai életveszélyes fenyegetésekkel visszalépésre kényszerítették az ellenzék jelöltjét. A megismételt választás így kormánypárti diadalmenet volt, mondhatni a modern magyar demokrácia diadalmenete. Végre, tizennégy esztendei kitérő után visszakanyarodtunk a népi demokrácia kerékvágásába, ismét csak egy jelölt szerepelt a szavazólapon, levéve vállunkról a választás felelősségének nyomasztó terhét, akár a régi szép időkben, amikor az arra hivatottak döntöttek helyettünk. A megismételt választás sem zajlott zökkenőmentesen, állítólag megint szervezetten szállították szavazni a romákat, egész nap folyt a nyílt agitáció, de ezek az ellenvetések már aligha fogják meghatni a választási bizottságot és a bíróságot. Nem szólván arról, hogy az ellenzék is követett el szabálytalanságokat. Egy kormánypárti bejelentés szerint a körzet fideszes országgyűlési képviselője már puszta jelenlétével befolyásolta az embereket. Szükség esetén ebből kerekítenek majd valamiféle példátlan jogtiprást a kormánypárti erők, az ilyesmi nékik laza ujjgyakorlat. Az sem esett nehezükre, hogy másodszorra növeljék szavazataik számát. Csak azt kellett elhitetniük, hogy a csalás leleplezői szégyent hoztak a városra. A csalók nem, ők tették a dolgukat, ellenben akik kirobbantották az ügyet, azok meghurcolták a várost, sárba hempergették annak jó hírét. Mellesleg a város lakóinak nincs miért szégyenkezniük, a szégyenérzet felpiszkálása is a választási stratégia része volt.
A demecseri választás a gátlástalanság, a törvényeket semmibe vevő cinizmus, a módszereiben nem válogató agresszivitás sikertörténete. A koalíció erői újabb bizonyítékát kapták annak, hogy mindent megengedhetnek maguknak, a jogállam, a demokrácia intézményrendszere gyakorlatilag védtelen az ő eszközeikkel szemben. A Fidesz múlt heti tanácskozásán eldöntötték, hogy megpróbálnak felkészülni a werberi „durva, brutális” kampánystratégiára, és a „terepen” is felveszik a harcot a szocialistákkal. Szinte reménytelen vállalkozás. A demokrácia fegyvertára szegényes ehhez, a harcmodorukat pedig tisztességes, jóérzésű ember nem veheti át. Nem is kell. Hamarosan úgyis saját állásaikat veszik tűz alá.

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=184505&rvt=114

Rogerius
2003. november 12. 07:55 | Sorszám: 174
Lovas István: Demecser
Dátum: November 12, szerda, 00:05:00
Téma: Jegyzet


Hír a csütörtöki Magyar Nemzetbõl: "November 16-ra tûzte ki a demecseri polgármester-választást a helyi választási bizottság… Fáky Lászlóné, a Fidesz jelöltje, utalva arra, hogy telefonon többször is életveszélyesen megfenyegették, úgy nyilatkozott: fontolóra veszi, elinduljon-e a november 16-i megmérettetésen. Vasárnapi Újság

.
Demecser

Hír a csütörtöki Magyar Nemzetből: "November 16-ra tűzte ki a demecseri polgármester-választást a helyi választási bizottság… Fáky Lászlóné, a Fidesz jelöltje, utalva arra, hogy telefonon többször is életveszélyesen megfenyegették, úgy nyilatkozott: fontolóra veszi, elinduljon-e a november 16-i megmérettetésen. Az életveszélyes fenyegetések következtében ugyanis kiskorú gyermekét nem meri kiengedni az utcára, és attól is tartózkodik, hogy ő maga közlekedjen a városban". Idézet vége. Fákyné, aki a férjét nemrégiben veszítette el, fél. De nem Fákyné az egyetlen Fideszes, akit megfenyegettek. Isten hozta a 2003. év Magyarországán. A politikai bűnözés országában, ahol büntetlenül lehet politikusokat robbantgatni, baseball-ütőkkel eltángálni, fenyegetni. Érdekes módon csak jobboldali politikusokat. A politikai gengsztervilágnak és láncos sajtókutyáinak természetesen kész a magyarázata: e politikusok önmagukat robbantják, fenyegetik, verik félholtra.

Fákyné, éppen úgy, mint Szász Károly, akit most a kicsavart jog baseballütőjével vernek ki helyébõl, nem reménykedhet, hogy megtudja, kik fenyegették meg. Ugyanis Magyarországon, a civilizált világban egyedül, a veszélyes és halálos fenyegetés szabálysértés. Máshol súlyos bûncselekmény. Az Egyesült Államokban már nemcsak egyszerű bűncselekmény, de 2001. október 25-e óta, amikor a kongresszus jóváhagyta az úgynevezett Hazafi Törvényt, már fõbenjáró bûncselekmény. A Német Szövetségi Köztársaság büntetõ törvénykönyvének 241-ik paragrafusa a veszélyes fenyegetést börtönnel bünteti. Ugyanezt teszi az osztrák büntetõ törvénykönyv, amelynek a 107-ik paragrafusa rendelkezik a szabadságvesztés kiszabhatóságáról. De Finnországtól Hollandián keresztül Ausztráliáig bûncselekménynek számít az, ha egy ember ellen bûncselekmény elkövetését helyezik kilátásba. Csak nálunk nem az. Nálunk csak szabálysértés. Amire a rendõrség válasza általában az, hogy a fenyegetett forduljon a bírósághoz.

Bárándy Péter igazságügy-miniszter ezzel szemben a társadalmi veszélyességre hivatkozik akkor, amikor az eddiginél súlyosabb bûncselekménnyé kívánja átszabni a jelenlegi gyûlölettörvényt. Vagyis Bárándy Péter, aki a bûnelkövetés minden területén lazítana, aki minden esetben a bûnözõknek kíván kedvezni, egyetlen területen érzékeli a társadalmi veszélyességet. Akkor, ha valaki rasszista, fõleg antiszemita kijelentéseket tesz. Bárándy szerint tehát a demokrácia súlyosabban sérül, ha valaki például rá antiszemita megjegyzést tesz, vagy a stadionokban antiszemita szlogeneket mond, mintha egy maffiózó azzal hív fel sikerrel egy állampolgárt, hogy tûnjön el a politikai életbõl, mert különben neki és gyermekének elvágja a torkát. Az elõbbit Bárándy több évre kívánja börtönbe zárni, az utóbbinak, akit a rendõrség természetesen úgysem ér tetten, mert szabálysértési ügyben miért nyomozna túlzottan nagy vehemenciával, be nem kasszírozott pénzbüntetés a jutalma. Ha egy kicsit viccesen akarnánk felfogni ezt a demokráciára rendkívül káros egyensúlytalanságot, javasolhatnánk a halálos fenyegetések áldozatainak, hogy a jövõben hazudják azt a rendõrségnek, hogy a halálos fenyegetõ tett néhány antiszemita megjegyzést is, mert akkor a rendõrség bûncselekmény ügyében remélhetõen nagyobb erõkkel nyomoz. Sõt, talán Szász Károlynak azt kellett volna mondania, hogy a rá lesújtó baseballütõn egy horogkeresztet pillantott meg. Akkor biztosan meglennének a tettesek.

Mindebbõl elege lett a Jobbik Magyarország Pártjának, amely nyilatkozatban követelte ennek a visszás helyzetnek azonnali megszüntetését. Teljes joggal. A társadalom jobbérzésû felének is. Amelyik nem a robbantókkal, a maffiózókkal, a baseball-ütõsökkel és fenyegetõkkel vállal közösséget. És azokkal, akik ezt az alvilágot bátorítják, muníciót és utasítást adnak neki.

Végül a szokásos kérdés: 139 napja nem tudjuk, hogy kik verték meg dr. Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elmozdítás elõtt álló elnökét. Ha már az elmozdítóknak nem, önöknek nem hiányzik a válasz?
http://portal.jobbik.net/modules.php?name=News&file=print&sid=2434

Rogerius
2003. október 29. 11:28 | Sorszám: 142
(...)>>Ott kellett volna vállalni a konfrontációt és nem itt!


-Sajnos az a hajó elúszott.Talán majd egyszer az is kiderül miért nem igy történt!

Rogerius
2003. október 29. 08:17 | Sorszám: 136
Demecseri repeta
Elnézést,ezt egy kicsit elszúrtam

________________


Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
október 29. 7:00

Vajon most győzött az igazság Demecseren (vagy Demecserben, nem tudom, a helyiek melyik változatot használják), vagy a bürokrácia csapdájába esett, netán kapott egy újabb esélyt, hogy minden kétséget kizáróan diadalmaskodjék? – erre a kérdésre pillanatnyilag aligha akarhatunk kellőképpen árnyalt, indulatoktól mentes, tárgyilagos választ.
Teljes cikk »
http://www.mno.hu/?PHPSESSID=a1ec5c802d7a15f882956a414632a059&pass=2

Rogerius
2003. október 29. 08:13 | Sorszám: 134
Surján: Homályosak az uniós támogatások a büdzsében
október 28. Demecser: halálos fenyegetés a Fidesz jelöltjének
október 28.

Káoszhoz vezethet a Jukosz-ügy; az ameri- kaiak tárgyalnának
október 28. Salgó még nem kezdeményezett találkozót Polt Péterrel
október 28.

Helyben döntenek az újabb demecseri választás időpontjáról
október 28. MSZP-s képviselő cége készítette a K&H Bank új reklámfilmjét
október 28.


Medgyessy Péter alkut kötött az MSZP-vel
Szili Katalin és Jánosi György nem volt jelen a ''szocialista csúcstalálkozón''
október 29. 8:01

Nincs kibeszélés jövő júniusig – állapodott meg Medgyessy Péter kormányfő az MSZP „erős” embereivel. A találkozóra – Kovács Lászlón kívül – azokat hívták meg, akik a jövő októberi tisztújításkor lehetséges elnökjelöltként indulhatnak. A pártot kritizáló Szili Katalin és Jánosi György nem vett részt a megbeszélésen.
Teljes cikk »

Eltűnt dollármilliók: nincs kárérték
október 29. 7:37

Nem állapítottak meg kárértéket az orosz államadósság leépítése során MSZP közeli cégek közreműködésével eltüntetett dollármilliók miatt elrendelt nyomozáskor – tudta meg a Magyar Nemzet.
Teljes cikk »




A rendszerváltoztatás mozivásznon

október 29. 6:29

Nemrég ünnepelte megalakulásának ötéves jubileumát a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE). Kisfaludy András filmrendező, a szervezet alelnöke lapunknak elmondta, a MADE igyekszik visszahozni a köztudatba a nem fikciós filmművészeti alkotások fontosságát
Teljes cikk »



Demecseri repeta
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
október 29. 7:00

Vajon most győzött az igazság Demecseren (vagy Demecserben, nem tudom, a helyiek melyik változatot használják), vagy a bürokrácia csapdájába esett, netán kapott egy újabb esélyt, hogy minden kétséget kizáróan diadalmaskodjék? – erre a kérdésre pillanatnyilag aligha akarhatunk kellőképpen árnyalt, indulatoktól mentes, tárgyilagos választ.
Teljes cikk »

http://www.mno.hu/?PHPSESSID=a1ec5c802d7a15f882956a414632a059&pass=2


Téma: Fogytán a demokácia
Rogerius
2003. november 06. 08:44 | Sorszám: 61
[i](a történelem azt mutatta vannak kivételes esetek, amikor elég)[/b]

Hiszem, hogy ez egy kivételes eset lesz.
Csak minél hamarabb történjen mert az mindenkinek jobb.
****************
A gondola házban született írás de itt a helye a
fórumon is!

______________

Reichert János 2003. november 5. 23:29

Jogtipró „köztársasági” kormány




Nincs mese: a Medgyessy-kormány több tagjának legalább kihallgatáson, rosszabb esetben előzetes letartóztatásban lenne a helye. A kabinet számtalan figurája azonban érthetetlen módon nem kap idézést a bűnüldöző hatóságoktól. A brókerbotrány mostanra vitán felül beismert tényeinek a töredéke is elegendő lenne bármelyik nyugati demokráciában a kormány azonnali lemondásához.
De ne rohanjunk előre! Először is idézzük fel a Medgyessy-kormány első hivatalos lépését! A köztársasági elnöki pohárköszöntő után Lamperth Mónika frissen kinevezett belügyminiszter azonnal elrohant, és egy órával a saját beiktatása után már le is váltotta az országos rendőrfőkapitányt, és kinevezte az utódot: Salgó Lászlót.

Azóta Salgó elvtárs-úrról kiderült, hogy az antidemokratikus rendszer szigorúan titkos tisztje volt, akárcsak a miniszterelnök. És a gyanús momentumok közül még ez a leglényegtelenebb.

A jogtiprások sora a kormány hivatali működésével egyszerre kezdődött el. A menesztések és kinevezések expressz zajlottak – és a jogszabályok semmibevételével.

A sajtó túlnyomó többsége kéjes örömmel asszisztált a jogtiprásokhoz. Sorolhatnánk hosszan a demokrácia és az emberi tisztesség elemi normáit negligáló eljárásokat, és az azokat éljenző sajtót. A hatalom és a tömegtájékoztatás gyakorlatilag egyazon kézben összpontosult, ami némely gondolkodók (például Kossuth Lajos) szerint már tulajdonképpen zsarnokság.

A sajtó élénk helyeslésétől kísérve alázták meg személyiségében Berkecz Máriát, a Millenáris volt vezetőjét. Még leírni is döbbenet: egy nő a belügyminiszter, amikor egy anyát szovjet módra megaláznak a Salgó főkapitány vezette rendőrségen, és a női belügyminiszternek erre nincs feddő szava!

A belügyminiszter asszonyról később kiderül: a férje a sikkasztó „bróker” fizikai közelségében dolgozik. A balsajtó zavart hallgatással támogatja a kormányt, amelynek legkülönfélébb rendű és rangú tagjairól derül ki, hogy enyhén szólva is gyakorta járnak a törvényesség mezsgyéin.

A titkosszolgálatokért felelős államtitkár, Tóth András már nyilvánosan sem próbálja meg sem tagadni, sem cáfolni a tényt, hogy személyesen Kulcsár brókertől tudja: törvénytelenségek történtek a K&H Equitiesnél, amelyeknek a haszonélvezői mai kormánytagok, kormányközeliek, sőt – legalább mi ne játsszuk meg a vakot: maga az MSZP – voltak.

És Tóth András ma is bizalmas államtitkár. Ez például világbotrány.

A csaló bróker és főnöke, Rejtő E. Tibor bankvezér előjegyzési naptárja többszörösen bizonyíthatóan valós: a titkárnők megerősítették hiteles voltukat, a bejegyzések ellenőrizhetően hiteles kezektől származnak, a két naptár a megfelelő pontokon egybehangzó – és erre az a rendőrség véleménye, hogy ez „nem releváns”!

Különben is, a rendőrség. – Egyetlen demokráciában sem maradhatna a helyén az a rendőri vezetés, amely alatt ilyen ordítóan kormánypárti „nyomozás” folyik. Lássuk a tényeket: a rendőrség csak azután kezdi körözni Kulcsár Attilát, miután a bróker elhagyta az országot. A nyomozás „a nyilvánosságot kizárva” folyik, folydogál egészen addig a napig, amikor a sajtóban napvilágra került – és az MSZP, illetve a kormány által nem cáfolt! – tények már lázadásra késztetik az MSZP-frakciót is.

Ekkor (szeptember 4-5-én, a tapolcai frakcióülésen) Medgyessy Péter bejelenti: „Semmi sem állíthat meg az igazság kiderítésében!” – és láss csodát: hipp-hopp letartóztatnak három embert.

Szeptember 8-án, az Országgyűlés nyitónapján a Fidesz enervált, nem kérdez rá semmire sem, csöndben ül, mondhatni átalussza a kormánybuktatás lehetőségét (egyszer talán megtudjuk: spontán tökéletlenségből avagy számításból hagyták futni Medgyessyt).

A vihar elül, a kormány megússza – a nyomozás pedig visszatér a szeptember 4-e előtti „eredményességhez”.

És néhány nappal később a belügyminiszter asszony bejelenti a parlamenti bizottság ülésén, hogy sem neki, sem egyetlen családtagjának sincsen semmi köze sem a brókerhez, sem a K&H Equitieshez. A dologra, egyben a rendőrség „szorgalmas” munkájára is kézenfekvő magyarázat kínálkozik: leginkább a kormányra és a kormánypárti politikusokra terhelő bizonyítékok eltüntetése folyt!

A nyomozás sajátosan balos bája, hogy elemi kérdéseket sem tesz fel senki sem. A rendőrség hetekig nem hallgatja ki Rejtő E. Tibor bankvezért, ez érdekes módon csak azután jut eszükbe, miután az ügyészség viszont kihallgatja.

A rendőrség nem serénykedik az Állami Autópálya-kezelőnél „furcsa módon” kezelt 13 ezermillió forint sorsának a felderítésével. Bekasztliztak egy naiv mérnököt, de a hatalmas mennyiségű pénz – egyébiránt nyilvánosan is többször leírt! – mozgásával kapcsolatban egyetlen kósza kérdést sem sikerült feltenniük senkinek sem.

A rendőrségnek az sem jut eszébe, hogy utánajárjon, miként fizethetett ki a Medgyessy Péter elnöklete alatt állt bank 6200 millió forintot két szír állampolgárnak anélkül, hogy csak egyszer is jelentették volna a nagy összegű kifizetések tényét a hatóságoknak.

Amikor a dolog nyilvánosságra kerül, Medgyessy Péterről órák alatt kiderítik, hogy nem is volt elnöke az Inter-Európa Banknak akkor, amikor a közhiteles nyilvántartás szerint az volt.

Anikor már végképp nem lehet negligálni azt a tényt, hogy mégiscsak az Inter-Európa Bankból fizettek ki vagy hatezermillió forintot, akkor a rendőrség hirtelen (afféle szeptember 5-ei iramban) meggyanúsít 15 bankpénztárost.

Ez is meglehetősen vérlázító történet: aki látott már belülről bankot, az tudja: nincs olyan pénzintézet a Földön, amelyben a pénztárosok dönthetnek ilyen volumenű kifizetésekről. Ráadásul az is szöget üt az ember fejébe, hogy miért lett ezekből a kisemberekből azonnal gyanúsított. Csak nem azért, mert ha tanúként hívják be őket, akkor kötelesek felelni, míg gyanúsítottként nem kötelezhetők erre?

De a rendőrség a mai napig nem kezdeményezte a Medgyessy-időkbeli vezérigazgató, Ezio Salvai kihallgatását! Pedig Salvai úrnak legalább arra illenék választ adnia, hogy miért mondott le a lehető leggyorsabban a bankvezérségről, és távozott az országból.

A történtekért a „magányos elkövető”, Kulcsár Attila felel, továbbá néhány pénztáros.

Hovatovább elmondhatjuk: Medgyessy Péter kormányát a rendőrség tartja hatalmon, akárcsak Kádár Jánosét ’56 után vagy a Rákosi-rendszert. És ez a kormány ideologizál köztársaságot!

A kormányból érintett az ügyben először is maga a miniszterelnök, azután a belügyminiszter, magyarázattal tartozna az MSZP-elnök külügyminiszter is, aztán a kampányfőnök, most éppen államtitkár Baja Ferenc, a titokügyi államtitkár Tóth András, és a sor még folytatható, de egy normális országban már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a kabinet azonnal takarodjék a színről.

A jogtiprások sorában meg kell emlékeznünk a Medgyessy gyalázatos múltját elfedni hivatott „Mécs-bizottságról”, amelynek dicstelen, halottgyalázó működését az Alkotmánybíróság anullálta a napokban.

Az alaptalan, hazug rágalmazással meghurcolt emberek közül Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója kapta vissza a becsületét a minap a Legfelsőbb Bíróságtól. Jogerősen kimondatott: vele is jogtipró módon jártak el a Medgyessy-fiúk.

A kormány lépten-nyomon áthágja a törvényeket, köztörvényes bűnügyekkel hozható összefüggésbe, a rendőrség nyomozati tevékenysége iránt bizalmatlan a független véleményalkotásra képes állampolgár, akinek azt kell látnia, hogy a kabinetnek a rend, a józanság és a demokrácia iránti elkötelezettsége nagyjából nulla, ehelyett minden erejével arra törekszik, hogy kiterjessze a hatalmát azokra a demokratikus intézményekre, amelyek éppen a demokrácia alapelveinek érvényesüléseképpen nem tartozhatnak kormányzati függésbe.

A kormányerők antidemokratikus lépései már afféle körtánccá álltak össze az Országgyűlésben. A mi parlamentünk immár felzárkózott Hitler Reichstag-képviselői, illetve az 1918-as „szovjet parlament” mellé abban, hogy hogyan kell demokratikus eszközökkel szétverni a demokráciát.

A Polt Péter legfőbb ügyész elleni „interpellációk”, amelyekben az a közös, hogy még véletlenül sem tartalmaznak egyetlen törvényhelyet sem, a leggusztustalanabb antidemokratikus „hagyományt” folytatják. Ennek előképe ugyanis az 1947-ben felállt Országgyűlés „kimentelmiző” gyakorlata, amikor is a kommunista-szocdem baloldal a mentelmi bizottság antidemokratikus működtetésével érte el, hogy a neki nem tetsző képviselők elveszítsék a mandátumukat (és utána jött a rendőrség).

A jogállamot, Gyurcsány Ferenc privatizátor-miniszter kedves fordulatával élve, a „köztársaság védelmében” elkezdték szétverni. Mentsük meg, amíg lehet!

Éljen Polt Péter, a meg nem félemlíthető demokrata! Éljen Járai Zsigmond, a forintunkat védő jegybankelnök! Éljen Szász Károly, aki kiáll az igazságért, még a kormányerők ellenében is! Éljen Mádl Ferenc köztársasági elnök úr, az igazi köztársasági eszme megtestesítője!

Rogerius
2003. november 06. 08:07 | Sorszám: 58
Csavarlazítók
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. november 6. 7:00


Csermely Péter
Egy vörös törpe tűnt fel a magyar politikában. Szabad szemmel még nem látható, ám mivel tömege hatalmas, vonzását mindennap érezzük. A vörös törpe gravitációja kényszeríti le a választási kampányban felvázolt útvonaláról a Magyar Szocialista Pártot. A csillag anyaga szokatlan: félelemből, butaságból és gyűlöletből sodródott össze az elmúlt másfél évben. Ez a vörös törpe az egyetlen, amit a koalíciós pártok teremteni tudtak.

Most már a csillag tereli őket. Nyomására az MSZP lelépett a demokrácia útjáról. Egyik lépése sem volt ugrás. Mindig egyet, mindig rövidet. Mára eltérültünk.

Mert.

Verbális erőszak, parlamenti erőszak, fizikai erőszak. A Ron Werber kampányában hajdani önmagát megtaláló MSZP elbűvölten játszik előkeresgélt játékszereivel. Rendőrroham, mint régen. Véleményért bíróság, mint régen. Formális parlament, mint régen.

Fenyegetés és verés, mint régen. Korrupció, mint régen. Cenzúra, mint régen. Hazugságok, mint régen. Provokációk, mint régen. A sarkából kidönteni mindent, ahol nem ők vannak – mint még régebben. A lüktető lényegük, amelyet hiába próbáltak leplezni a nemzeti közép egyenzubbonyával vagy a köztársasági eszme pókhálóritka szövetével. Hiába próbálták, de próbálták. Ma már nem próbálják. Félelmük, butaságuk és gyűlöletük túlnőtt rajtuk. A vörös törpe tolja őket előre. A mitugrász privatizátor most újra árkot kíván ásni. Eszement hipotéziseket állít fel, hidegháborút hirdet hazánkban, amelyet pártja másfél éve ostrommal elfoglalt, azóta pedig kiéheztetett. Leszámolna velünk. Ő. A könyvtárával együtt hatvankilós sportminiszter. Mindenki hozzon magával még egy kádkövet.

Csakhogy.

A jobboldal egyik győzelmében sem volt még olyan erős, mint ebben a vereségében. Elszánt éppenséggel még soha nem volt, de most elszánt is. És mindennap szervezettebb lesz. Többen vagyunk, többet érünk, többre visszük. Ne hirdessen hidegháborút Gyurcsány Ferenc. Ha annyira áshatnékja van, árkolja körül az anyósát, rögtön jobban érezné magát. De mégis inkább legyen sikeres miniszter, dolgozzon eredményesen Magyarországért. Tudomásul vettük, hogy 2006-ban lesz a visszavágó. Ha az MSZP erőnek erejével mégis már korábban távozni akar, attól sem ijedünk meg. Egyenlőtlen küzdelem lesz. Az MSZP-nek tanácsadói vannak, aktivistái vannak, kampányserege van. Mi jobb helyzetben vagyunk. Nekünk itt van a Medgyessy-kormány. Csak így tovább.

Ám.

Mély töprengésbe kellene esni ott a baloldalon. A fenyegetéseket, a veréseket, a megaláztatásokat, a provokációkat, a koncepciós pereket, a lehallgatásokat, a hazugságokat, a mostanában meglazított autókerekeket nehezen tűrjük, ám regisztráljuk. Ott sorjáznak a számlán. Nagyon sokáig lehet duhajkodni, de egyszer fizetni kell. A demokrácia és az életünk minden egyes csavarjáért. Meddig tarthat a mulatság – a baloldal szerint? Olyan sokáig, hogy mindez megéri? Mégis, hány évig kívánnak hatalmon maradni? Ugyan. Majd egy kicsit engednek a feléből.

És.

A jobboldal meg fogja nyerni a legközelebbi választást, legyen az bármikor. Ott már nem lesz elég a szavazatszámlálók kegye. Ugye nem gondolják ott a baloldalon, hogy azok után, amit velünk most művelnek, lesz számukra hely a narancsszínű nap alatt? Ha így vélik, tévednek. Ugye nem gondolják, hogy lesz egy semleges sarok, ahová elbújhatnak? Nem lesz. Ugye nem gondolják, hogy a jobboldal harmadszor is felhúzza a fehér kesztyűt? Nem húzza fel. Ugye nem gondolják, hogy újra és újra odatartjuk a másik orcánkat is? Nem. Többé nem.

Nagyon gyorsan kerti törpe lesz abból a vörös törpéből.
És szándékosan nem mondom, hogy még nem késő.

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=181867&rvt=114

Rogerius
2003. október 15. 07:09 | Sorszám: 36
A házelnök megtérése
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. október 15. 7:00


Ugró Miklós
Annak idején, amikor oly szívet hasogató módon panaszkodott, mindenki Gyurcsány Ferenc menesztését gondolta a leggyorsabb és legcélravezetőbb terápiának, de mindenki tévedett. Az MSZP rendelkezett valami más medicinával is, mert Gyurcsány maradt, viszont Szili Katalin nómenklatúraérzékenysége szövődmények nélkül megszűnt.

A Tisztelt Ház elnöke ma már harcosan kiáll a sportminiszter mellett, pátyolgatja és védelmezi őt, miként az elvszerűen viselkedő párttársakhoz illik. A múlt héten saját nagybecsű szavazatával fogadtatta el Gyurcsánynak egy interpellációra adott hisztérikus válaszát. Hétfőn már egyenesen megelőzte a bajt azzal, hogy nem engedte elmondani a fideszes Szijjártó Péternek a miniszterelnökhöz címzett interpellációját.

Szijjártó arra lett volna kíváncsi, hogy a miniszterelnök úr miként értékeli Gyurcsány Ferencnek az ingatlanszerzés terén mutatott rendkívüli képességeit, de Szili Katalinban a legcsekélyebb érdeklődés sem támadt a jelzett téma iránt, ezért jobbnak látta, ha az ellenzék ifjú képviselője nem szól egy árva szót sem.

Ezen döntésével megfosztotta (megkímélte) a parlamentet és a szélesebb közvéleményt is Medgyessy Péter csiszoltan hebegő válaszának élvezetétől, de ideje, hogy mindenki tudomásul vegye: a parlamenti munka nem csupa móka és kacagás.

Szili Katalin arra hivatkozott, hogy a képviselő által megfogalmazott kérdések nem tartoznak a kormányfő feladat- és hatáskörébe, s ebben teljes mértékben igaza van. Ugyanis Szijjártó morális problémákat feszegetett, s azokhoz Medgyessynek tényleg nincs az égvilágon semmi köze.

Jobb, ha ilyesmivel nem vegzálják a miniszterelnököt, mert csak felidegeli magát, s a végén nem tudja olyan szépen vezetni az országot, mint ahogy egyébként szokta.

Szijjártó Péter persze másként ítéli meg a történteket, szerinte Szili Katalin megszegte a házszabályt, amikor megakadályozta a kérdések feltevését az ülésteremben, különben is, miféle eljárás az, hogy egy képviselőbe beléfojtják a szót. Ilyenkor az íratlan médiatörvény szokásai alapján a szólásszabadság megtiprásáról illenék jajonganom, az alapvető demokratikus jogokat kellene gyászolnom, de ne dramatizáljuk túl a helyzetet. Minden tiszteletem és együttérzésem Szijjártó Péteré, ám előterjesztéséből sok újdonságot nem tudtunk volna meg. Medgyessy lehetséges válaszát is ismerjük, a könyökünkön jön ki.

A kormányfő többször is kifejtette már, hogy Gyurcsány miniszteri tevékenységét hajdani bizniszei egyáltalán nem befolyásolják, a tetejében a Feri gyerek minden talpig tisztességes, példásan becsületes üzleti tette régen elévült. Ne foglalkozzunk a múlttal – lehetőleg a miniszterelnök múltjával sem –, hanem nézzünk bizakodóan a jövőbe, mert jöhetnek még oly idők, amikor visszasírjuk a Gyurcsány-féléket.

Szili Katalin megértette a miniszterelnök és a párt üzenetét, ő is a jövőre szegezi átható tekintetét, s csak a reánk váró boldogabb korok, a kiteljesedni kész tiszta demokrácia érdekében hozta vissza a parlamentbe Stadinger István szellemét.


Téma: Juszt és Fridi újra a köztévén - avagy "Friderikusz nyalodája"
Rogerius
2003. május 19. 12:50 | Sorszám: 132
Üdv.MINDENKIT! -(egy Erdélyben tartózkodó magyar polgár)
-Turulnak igaza van,Simon János valóban a Bp-i szorvány-
magyarokat képviselte.A többiekről és a hasonlokról mond-
ta VARGA Laci bátyánk(nyugodjon békében),hogy ők a
szellemi terrorisák-és finoman fejezte ki magát.

Hajrá...!Hajrá Magyarország!


Téma: Hogyan jutottunk idáig ?
Rogerius
2003. november 09. 04:22 | Sorszám: 49
Elolvasva az összes hozzászólást feltünt, hogy senki nem említette a Németh Miklós miniszterelnöksége alatt elinduló un. spontán privatizációt,(nem csak a sajtó)már pedig az mszmp vagyonának átmentése és a későbbi mszp-s nomenklatura gazdasági hátterének kiépítése akkor teljesedett ki.(persze ez korábban megkezdődött, már a 80-as évek elején)

Téma: Újhelyi /MSZP/ zsidózott !
Rogerius
2004. január 15. 08:26 | Sorszám: 39
Ah.. Dórikák, már megint ez a "királyi többes"!

Rajta,jellemezd te ezt az "ajnározott gyenge embert"

!-csak eggyes szám első személyben,-csak egy kis bátorság kell!
Várom!


Téma: Varga Balázs Péter
Rogerius
2003. december 10. 04:18 | Sorszám: 139
Az elszabotált végtisztesség

Az iraki eset újra bebizonyította a magyar külügyben uralkodó káoszt
Lassan oda jutunk, hogy megint szégyen lesz magyarnak lenni. Az Irakban lelőtt Varga-Balázs Péter esete – az egyéni tragédián túl – azt is megmutatta, mire számíthat a magyar állampolgár, ha külföldön kerül bajba. Először is azzal kell számolnia, hogy napokig nem is tud róla a Külügyminisztérium. Aztán – ha családja értesíti a magyar diplomáciát – az Országgyűlésben az illetékes politikai államtitkár megmagyarázza, hogy az áldozat a hibás az egészért, majd családja számára nyilatkozási tilalmat rendelnek el, és több órát várakoztatják a hozzátartozóit egy temető kapujában. Közben mindenki bőszen nyilatkozgat összevissza, a halál körülményeiről lesz vagy öt variáció, a külügy másik országba küld vizsgálóbizottságot, a konzul kisebb balesetet szenved, legvégül pedig az áldozat holttestét hazalopják az országba – miután sokórás játszmával megpróbálják kijátszani a média figyelmét.
A tragikus körülmények közt elhunyt győri fiatalember ügye körül kialakult hazugságtenger minden józan gondolkodású magyar zsebében kinyitotta a bicskát. Nekem legelőször akkor szakadt el a cérna, amikor Bársony András külügyi politikai államtitkár hihetetlen beleéléssel bizonygatni kezdte: az áldozatnak látnia kellett volna a kivilágítatlan ellenőrző posztot, majd sztoikus nyugalommal kijelentette, hogy a magyar állampolgár iraki lelövése amerikai belügy.
Álljunk meg egy szóra! Eddig csak azt tudtuk a szocialisták jóvoltából, hogy az erdélyi, vajdasági, felvidéki magyarok elleni atrocitások román, szerb, szlovák belügyet képeznek. Most már azt is, hogy valójában az sem a mi ügyünk, ha állampolgárainkat lelövik a hazánkkal elméletileg szövetséges amerikai katonák. Immár sokadszorra derül ki, hogy a szocialisták hihetetlen empátiával viseltetnek minden idegen érdek iránt: automatikusan a másiknak adnak igazat, aztán ha mégis kiderül az igazság, sebaj, ők már megszerezték a jó pontokat Washingtonban, Bukarestben vagy Moszkvában. A magyar önérzet vagy a szavazók által rájuk ruházott kutyakötelesség pedig megmosolyogni való apróság – majd megmagyaráz mindent a hasonlóképpen szervilis hazai sajtó.
A külügynek ebben az ügyben (is) megtapasztalt ámokfutása normális országban a miniszter azonnali lemondását vonná maga után. Először is nem tudtak az esetről, aztán mégis, de nem úgy, ahogyan az történt (egyik nap azt állították, a rokonok keresték meg őket a hírrel, másnap már azt nyilatkozta a külügyi szóvivő, hogy az amerikai hatóságoktól kaptak értesítést az iraki áldozat haláláról). Aztán diplomatákat küldtek ki az ügy vizsgálatára, de ezzel újabb kérdőjeleket gyártottak: ha a honvédség minden kedden repülőgépet küld Bagdadba, akkor miért kellett az iraki konzulnak a szír határra mennie a magyar külügyesek után (a konzul mellesleg kezét törte a nagy sietségben)? Az eset után a Külügyminisztérium felszólította az Irakban dolgozó magyarokat, hogy jelentkezzenek a bagdadi magyar nagykövetségen, de e sorok írója nemrég fültanúja volt egy műholdas telefonon megejtett beszélgetésnek Bagdad és Budapest között: az egyik segélyszervezet magyar állampolgárságú munkatársa arról panaszkodott, hogy többször próbált bejelentkezni a magyar követségen, de mindannyiszor elhajtották az épület mellől. A magyar diplomata lőrésen szólt ki neki, hogy mit keres ott, azonnal menjen haza, de még névjegyet sem volt hajlandó cserélni vele.
A külügy később diadalittasan jelentette be, hogy a rendkívül nagylelkű amerikaiak hazahozzák a holttestet, de – bár ígérték – a sajtót elfelejtették tájékoztatni arról, hova és mikor érkezik a koporsó. Az apát több mint öt órát várakoztatták a győri temető kapujában, miközben megtiltották a családnak, hogy tájékoztatást adjanak a hazaszállítás helyéről és idejéről. Csütörtök éjjel megpróbálták kijátszani a temető előtt várakozó újságírókat is – a "ki bírja tovább" játékban aztán a média győzött egy "elindulok, de mégsem" típusú trükknek köszönhetően.
Az iraki háború első magyar áldozata megérdemelte volna az emberi végtisztességet a haza részéről – ehelyett koporsóját szó szerint belopták az országba. Ha a család kérte volna ezt, az talán még érthető, de a hozzátartozóknak epizódszerepet sem osztottak ebben a történetben; a temető előtt várakozó édesapa beszédbe elegyedett az újságírókkal, nem jelezte, hogy terhes a jelenlétük (az elhunyt testvére korábban elmondta, hogy külügyi utasításra titkolóznak). Később az apát is elhívták a kapu elől, hátha akkor a fotósok is megunják a várakozást, így a fiatalember holttestét szállító furgont senki sem várta éjfélkor a temető kapujánál.
El tudja valaki képzelni, hogy az Irakban meghalt amerikai vagy olasz katonák testét rozzant furgon viszi haza a legnagyobb titokban? Vagy beszéljünk a civilekről: a múlt csütörtöki isztambuli terrortámadás angol áldozatait állami ceremóniával búcsúztatták a törökországi reptéren – a magyar tévéhíradókban éppen akkor sugározták ezt, amikor az osztrák határon nagy csendben beléptették a koporsót.
Aki teheti, gyújtson gyertyát Varga-Balázs Péter emlékére! És belül, csendben szégyelljük magunkat azok helyett is, akik miatt újra nem jó magyarnak lenni.

Lukács Csaba
(Magyar Nemzet)

http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/

Rogerius
2003. november 28. 08:16 | Sorszám: 114
Csapataink harcban állnak, Kovács külügyminiszter a helyén van(?)

Irak, persze, hogy Irakról lesz szó, ahol csapataink azért a szó szoros értelmében nem állnak harcban, de azért néha lõnek rájuk. Ez még így rendben is lenne, hiszen például a sofõrködéshez is az amikéhoz nagyon hasonlatos egyenruhákba bújtak a legények. Azt viszont már régóta tudjuk, hogy ott sajnos nem csak az egyenruhásokra lõnek, a megszállásnak civil áldozatai is vannak. Az meg különösen sajnálatos, hogy ezek a civil áldozatok – benszülöttek és külföldiek – gyakran amerikai katonák lövedékeitõl találva halnak nem éppen hõsi halált. -HÍR TV-


Úgy kell nekik, minek mennek oda! - szól állítólag a köz vélekedése, de ez így, ebben a formában nem old meg semmit. Az azonban mindenképpen furcsa, hogy Külügyminisztériumunk is valahogy ezt a fals hangot igyekszik erõsíteni – ha nem is direkt módon akkor, amikor Varga-Balázs Péter tragikus halálát kommunikálja. (Más kérdés, hogy ennek a „missziónak” egyrészt mennyi a létjogosultsága, no és az is, hogy lesz-e valami értékelhetõ hozadéka, és nem merül ki annyiban a dolog, hogy „higiénés berendezéseket” - magyarul mozgóvécéket üzemeltetünk a térségben.)

De nézzük ezt a Külügyminsztériumot és annak irányítóját, akirõl a szebb napokat is látott, a kormányt direktben támogató napilap vezetõ publicistája a közelmúltban a következõ Doromboló Cicus Díjat (UFI) kiérdemlõ értékelést adta: „… Kovács László nemzetközi elismerést vívott ki külügyminiszterként, diplomáciai szaktekintély, tárcájának munkáját azok közül is méltányolják, akik amúgy személyével szemben antipátiával viselkednek”(Népszava 2003.09.08. Petri Lukács Ádám)

Nos, a nemzetközi tekintélyû külügyér csak három nap múlva, a gyászoló családtól értesül arról, hogy meghalt egy magyar Irakban. Irakban, ahol állítólag mûködik a magyar nagykövetség, ahol hadseregünk 300 kitelepített katonával van jelen, közöttük nyilván katonai hírszerzõk és összekötõk is vannak. Kiderül az is, hogy a Külügyminisztérium eddig egyáltalán nem tudott arról, hogy magyarok dolgoznának a megszállt országban. Gondolom, valahogy nem regisztrálódott a kilépés, az úticél, bár ezek után nem is értem, hogy miért nézik annyit az útleveleket a repülõtereken, különösen akkor, ha veszélyes térségbe igyekszik a delikvens.

Nézzük a történetet. Ugye volt a három napos csönd. Aztán jön az elsõ, az orvlövészes verzió, amit már a következõ nap lecserélnek az ellnõrzõpontos magányos gyorshajtással. Néhány nap múlva az is kiderül, hogy nem egyedül volt az áldozat, helybeliek is ültek a kocsiban. Mára már az ellenõrzõpont is átalakult. Elõször egy baleseti helyszín körül gyülekezõ amerikai harcjármûveket emlegetnek, aztán bejön a két szitává lõtt kocsi/kisbusz + több halott variáció. No és azt is megtudtuk „független forrásból”, hogy a magyar fiatalembert hátulról érte a halálos lövés, tolmácsát meg azóta is keresik. Most itt tartunk, meg ott, hogy két minden szükséges tudással felvértezett külügyest küldenek a helyszínre, akik majd tiszta vizet öntenek a pohárba. Ezek után úgy vélem, hogy nem lehetünk teljesen biztosak küldetésük sikerében.

Nem vállalkozom arra, hogy kidolgozzam a leginkább hihetõ verziót. Nem is lehet feladatom, no és meg sem tudnám tenni ekkora zagyvaságtömeg után. Azt említeném inkább, hogy hasonló esetben a dán kormány egyszerûen berendelte az Államok dániai nagykövetét és személyesen tõle várt tájékoztatást a történtekrõl. Aztán az is köztudomású, hogy hogyan reagál az USA arra, ha a világ bármely pontján, bármilyen célból ott tartózkodó állampolgárát valami bántódás éri. Bizony az is elõfordul, hogy az éppen arra cirkáló repülõgéphordozó járul hozzá a konfliktus gyors rendezéséhez. Tudom, hogy nekünk még nincs anyahajónk. Valószíüleg nem is lesz. Van viszont Külügyminisztériumunk. Diplomáciai testületünk. Van szuverenitásunk. És van az ifjabb Petri szerint nemzetközileg elismert, diplomáciai szaktekintélyként számon tartott külügyminiszterünk...

Persze kis ország vagyunk, és éppen a címben is említett úr is javasolta nekünk, hogy próbáljunk meg inkább kicsik lenni, vagy inkább ezek után - maradni. Hát, nem is lesz igazán nehéz dolgunk amikor további „arcvesztésünkön” munkálkodunk. (Abban azért még nem vagyok teljesen biztos, hogy amit a Párt akar, az lenne a mi akaratunk...)

pálffy

Talán érdemes megemlíteni a fenti sorok keletkezése óta történteket. Hogy változott a külügyi tárca hozzáállása, azt az is jelzi, hogy az iraki konzulunk nagy igyekezetében az árokba hajtatott. Vezető hír lett a magyar médiában az is, hogy amerikai katonai gépen hozzák haza a koporsót. Remélem, nem a csillagos-sávos lobogóval lesz letakarva....


Téma: Az MSZP-SZDSZ törzsszavazó természetrajza
Rogerius
2004. január 15. 08:54 | Sorszám: 115
...Lenin volt az első, aki leírta, hogy hogyan kell felhasználni a tömegkommunikációs eszközöket a társadalom megtévesztésére, hogyan kell egy olyan virtuális valóságot felépíteni, amelyben az önálló ítéletalkotás helyett a hatalom mondja meg, hogyan értékeld, amit látsz,...

Ezzel kapcsolatosan jut eszembe;-milyen nagyon ragaszkodtak a szocik az Orbán-Medggyesy vita mihamarabbi létrejöttéhez,hogy a sajtó segitségével majd megmagyarázhassák ki is volt a jobb!

Emlékeztek,arra hivatkoztak:
-az újságíróknak,politológusoknak nem lesz idejük kommentálni a részleteket ha a vita a kampánycsend előtt lesz.

Rogerius
2004. január 13. 09:58 | Sorszám: 35
Látom hiányzik a cenzÚra.Éppen ezért mentettem le mert feltételeztem,hogy egyeseknek az igazság fáj.
Rogerius
2004. január 13. 09:47 | Sorszám: 30
...fog kelleni hozzá

Ez igy germanizmus!

Magyarul: sok idő kell hozzá vagy sok idő kell majd hozzá!

Rogerius
2004. január 13. 09:38 | Sorszám: 24
Kösz baloskám, siettem!

Helyesen,"törzsállományotok"

Rogerius
2004. január 13. 09:26 | Sorszám: 19
Hála Istennek egyre több ilyen "hali gyerek" van aki felismeri a "törzsálományotok" természetrajzát.
Hát...nem lesz könnyebb dolgotok,sőt...!
Rogerius
2004. január 13. 08:58 | Sorszám: 11
Gratulálok Pirítós!
Le is mentettem még mielőtt a "...Számonkérő Rögtönítélő Vészgittegylet" cenzurázná.


Szvsz az alábbi mondatban sűritve benne van az írás tárgyát képező "birka*törzsálomány" agymosott fenotipusa

g"a söpredék, ha már nem tud felemelkedni, inkább mindenkit megpróbál söpredéksorba kényszeríteni, csak hogy soha ne kelljen szembesülnie saját hitványságával s léte értelmetlenségével."

*-elnézést a birkáktól


Téma: B-028-as számú parlamenti belépö
Rogerius
2003. augusztus 05. 09:09 | Sorszám: 40
Az MSZP választ vár – a saját kérdéseire...
Dátum: Augusztus 05, kedd, 02:45:00
Téma: Belföld

A kérdések kérdése tehát nem az, hogy járt-e Kulcsár a Magyar Nemzetnél, hanem hogy járt-e Kulcsár Medgyessy Péter miniszterelnöknél, hiszen valószínûleg nem idõszaki szúnyogirtás végzése céljából adtak neki kormányzati belépõt Medgyessy hivatalába. S ha járt a kormányfõnél, vajon mirõl beszélgethettek egy év alatt a finom koktélokon kívül? Dominium

Volt-e együttmûködés a szélhámos és a kormányzat között?
Az MSZP választ vár – a saját kérdéseire...
Állandó belépõje még a moziba is kevés embernek van...

Az MSZP választ vár arra a kérdésre, ki által és hogyan juthatott a Magyar Nemzet birtokába Kulcsár Attilának a Miniszterelnöki Hivatalba szóló, fényképes állandó belépõje.


Fotó: tubi.hu

Ellenzéki vélemények szerint azonban vannak fontosabb kérdések is, mint hogy milyen módon került nyilvánosságra az MSZP-vezetés és a szervezett pénzügyi bûnözés kapcsolatára utaló dokumentum. Az egyik fontos kérdés, hogy a szocialista párt irányította MeH miért, milyen indokkal, kinek a javaslatára-ajánlására adott fényképes igazolványt a 13 milliárd forint elsikkasztásával gyanúsított brókernek.

Konzultált-e Kulcsár a csalássorozat ideje alatt Medgyessy Péter miniszterelnökkel, volt-e a kormányfõnek tudomása a "terülj-terülj asztalkám" -elven mûködõ VIP listás pénzmosodáról, vagy csak Tóth András, MSZP-s államtitkár volt beavatva a stiklikbe?

A csodabróker fogvatartásának elsõ hete alatt, amíg Bárándy Péter igazságügyi miniszter felkészült a kiadatási eljárás megindításához szükséges dokumentumok aláírására, kik és hány ízben voltak Kulcsárnál látogatóban, kikkel beszélt telefonon?

Befolyásolta-e Kulcsár döntését az egyszerûsített kiadatási eljárás elutasítására ezen egy hét alatt valaki?

A kérdések kérdése tehát nem az, hogy járt-e Kulcsár a Magyar Nemzetnél, hanem hogy járt-e Kulcsár Medgyessy Péter miniszterelnöknél, hiszen valószínûleg nem idõszaki szúnyogirtás végzése céljából adtak neki kormányzati belépõt Medgyessy hivatalába. S ha járt a kormányfõnél, vajon mirõl beszélgethettek egy év alatt a finom koktélokon kívül?

LIP

Rogerius
2003. augusztus 04. 11:01 | Sorszám: 34
B-028 és D-209 medvepuszija


A Magyar Nemzet valóban forró pillanatokat okozott a Miniszterelnöki Hivatalnak azzal, hogy bemutatta Kulcsár Attila, a B-028-as sorszámú állandó belépõjét a kancelláriára. Úgy tûnik, ügynökéknél görcsösen ragaszkodnak az „egy mássalhangzó-három szám” kombinációhoz – és egy szép, nagy nullához… Dominium

Magyarország – Nagytõke: félidõben 0-2
B-028 és D-209 medvepuszija



A Magyar Nemzet valóban forró pillanatokat okozott a Miniszterelnöki Hivatalnak azzal, hogy bemutatta Kulcsár Attila, a B-028-as sorszámú állandó belépõjét a kancelláriára. Úgy tûnik, ügynökéknél görcsösen ragaszkodnak az „egy mássalhangzó-három szám” kombinációhoz – és egy szép, nagy nullához…

A magyarázat szerint Kulcsár Attila azért juthatott a belépõhöz, mert a K&H egyik igazgatójaként rendszeresen járt tárgyalni a hivatalba. Tehát adott egy nyolc elemis bróker-utánzat, aki nyilván hátrányos helyzetből indult – és akkora elnyomás alatt áll, hogy még azt is szemére hányják, miért kapott havonta minimum 30 milliót forintot. Nancy Goodman Brinker asszony sajnálhatja, hogy hivatali ideje múltával kellene most felszólalnia az érdekében.

Ha tehát Kulcsár bármikor beléphetett, talán a régi szép idõkre jellemzõ puszikat is válthatott a kormányfõvel. A pusziból minden esetre medvepuszi lett: egyikük sem gondolta volna, hogy a túlképzett bróker belépõkártyája a jobb körökben legnépszerûbb napilapban lesz látható majd.

A Fidesz szerint a botrány elérte már a kormányt is. A szocialisták viszont arra kíváncsiak, hogyan jutott a lap az okmányhoz... Jellemzõ: az egyik oldal tényekkel rukkol elõ, a másik meg arra kíváncsi, hogy kerülhetett ki az a fránya bizonyíték. Mindez arra mutat rá, hogy a most regnáló garnitúra még a legutolsó csalóival is kokettál, ha a holdudvar zsebérõl van szó.

A B-028-as esete egyértelmûen bizonyítja: itt már nem az MSZP és nem is az SZDSZ kormányoz. A nagytõke ült a kormányba, és az utolsó csatákra készül ellenünk. 2006. túl sokára jön el...

nemeskeri

Rogerius
2003. augusztus 04. 08:04 | Sorszám: 32
A stróman
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. augusztus 4. 7:00


Ugró Miklós
Van, aki az Operaházba vált bérletet, van, aki a bezárt Fradi-pályára, sokaknak csak a BKV járműveire futja, Kulcsár Attilának a Miniszterelnöki Hivatalba volt bérlete. Mégsem téblábolhatott szegény a portán, ha bokros teendői akadtak a kancellárián. A portások olyan nehézkesek, Kulcsár Attilának meg drága volt az ideje, természetes, hogy állandó belépőt kapott, amúgy sem lett volna szerencsés, ha túl gyakran szerepel a neve a regisztrációban.

Kulcsár Attila a politikussá lett pénzembereknek, a jóléti rendszerváltás vámszedőinek, a KOMUNISTÁBÓL
„NEMZETI TULAJDONOSI RÉTEGGÉ” ÁTVEDLETT FOSZTOGATÓKNAK,AZ
ÜVEGZSEBMETSZŐ AGITÁTOROKNAK A STRÓMANJA VOLT.
Bepalizott balek, akit egy állandó belépővel fizettek ki. Érinthetetlenséget biztosító kilépőt ő már nem kapott. Valakinek a zacskót is kell ragasztania, amiben a futárok kivihetik a VIP-listás ügyfeleknek az esedékes bevételt.

Rogerius
2003. augusztus 04. 04:16 | Sorszám: 31
Brókergate: ideges az MSZP,most a
Magyar Nemzetet támadja


2003-08-03 19:46


Az MSZP nem először avatkozott be a sajtó életébe, ezúttal pedig lábbal tiporta a sajtószabadságot - nyilatkozta vasárnap Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet című napilap igazgató-főszerkesztője annak kapcsán, hogy az MSZP durva támadást intézett a polgári napilap ellen, mert az nyilvánosságra hozta, hogy a milliárdos sikkasztással gyanúsított Kulcsár Attila állandó belépővel rendelkezett a Miniszterelnöki Hivatalba.

Kulcsár Attila a K&H Bank brókercégének milliárdos sikkasztással gyanúsított, jelenleg Bécsben kiadatási őrizetben lévő munkatársa állandó belépővel rendelkezett a Miniszterelnöki Hivatalba (MeH), emiatt Kiss Péter, a kancelláriát vezető miniszter szombaton vizsgálatot rendelt el. A fényképes belépőt a volt humánpolitikai helyettes államtitkár adta ki. A belépőről szombaton a Magyar Nemzet számolt be. A hírt a Fidesz úgy értékelte, hogy a botrány elérte a kormányt is. Az MSZP-frakció ugyanakkor a kiszivárogtatott információ miatt vasárnap közleményben támadta a Magyar Nemzetet, és ismét azt próbálta sugallni, hogy a szocialista brókergatehez valójában a nagyobbik ellenzéki pártnak is köze van.


Az MSZP nem először avatkozott be a sajtó életébe, ezúttal pedig lábbal tiporta a sajtószabadságot - nyilatkozta vasárnap Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet című napilap igazgató-főszerkesztője Kulcsár Attila kancelláriába szóló belépője kapcsán.

Az MSZP országgyűlési frakciójának vasárnapi közleménye szerint "jó volna választ kapni arra, hogyan és kitől juthatott hozzá a Magyar Nemzet a jelenleg Bécsben őrizetben lévő Kulcsár Attila személyes iratához".

Liszkay Gábor ezzel kapcsolatban az MTI kérdésére úgy válaszolt: "levélben, általam ismeretlen feladótól érkezett a belépő".

Arra a kérdésre, hogy a Kulcsár-ügyben más iratokat is kapott-e a Magyar Nemzet, az igazgató-főszerkesztő annyit mondott: "egyelőre nem". Hozzátette: amikor a belépő a szerkesztőséghez került, levélben haladéktalanul értesítette Kiss Péter kancelláriaminisztert a történtekről, és most várja a választ arra vonatkozóan hogy, mi legyen a további sorsa a Miniszterelnöki Hivatalba (MeH) való belépésre feljogosító igazolványnak.

Most a Magyar Nemzetet akarják belerángatni

"Az eddig kizárólag MSZP-közeli személyekkel összefüggésbe hozható brókerbotrányba most a Magyar Nemzetet akarják átlátszó módon belerángatni, holott lapunk csak azt tette, ami a dolga. Egy közérdekű információt hozott nyilvánosságra, cáfolva ezzel azt a képtelen állítást, hogy az ügyre vonatkozón dokumentumokat tartunk vissza" - szögezte le Liszkay Gábor.

Azzal, hogy Kulcsár Attila legfőbb államhatalmi szervekhez való szabad és ellenőrizetlen bejutását biztosító arcképes igazolvány lapunkhoz kerülését firtatja az MSZP, el kívánja terelni a közvélemény figyelmét a valódi kérdésről. Arról, hogy milyen tartalommal bír a milliárdos sikkasztással gyanúsított bróker és a jelenleg kormányzó politikai elit kapcsolata - mondta a Magyar Nemzet igazgató-főszerkesztője.

"Ha az MSZP-nek a Kulcsár-ügyben valóban az igazság kiderítése lenne fontos, akkor a Magyar Nemzetet nem támadnia és gyanúsítania kellene, hanem sokkal inkább köszönetet mondani lapunknak" - mutatott rá Liszkay Gábor.


Téma: A MEDGYESSY-KLÁN
Rogerius
2003. augusztus 07. 18:29 | Sorszám: 685
Vagyonelszámoltatást!
Dátum: Augusztus 07, csütörtök, 00:05:00
Téma: Közlemény


Bánk Attila, a Magyar Vidék és Polgári Párt elnöke- levélben – felszólította Medgyessy Péter miniszterelnököt, hogy az utóbbi hetek pénzügyi botrányai miatt, a politikai és gazdasági elit érintett tagjainál, a mágnásoknál haladéktalanul rendeljen el vagyonelszámoltatást, és tegye meg a szükséges intézkedést a vagyonadózás bevezetésének törvényi előkészítésére.

„Medgyessy Péter Miniszterelnök Úr részére!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A Vidék Párt (Magyar Vidék és Polgári Párt), valamint a nemzet sorsát magukénak érzők nevében fordulunk Önhöz nyílt levélben.
Az elmúlt hetek botrányai, a K and H brókercégében lopott pénzzel seftelő, politikai-gazdasági elit, az orosz államadósság ellenértékének - úgy tűnik - nyom nélküli eltüntetése súlyos belpolitikai válságot eredményezett Magyarországon.
A hirtelen - és főleg előzmény nélkül - keletkező milliárdok, melyek később "baráti bankárok" segítségével megsokszorozódnak, majd pillanatok alatt eltűnnek az országból, jelentős kárt okoznak a nemzetgazdaságnak - az elmaradt adók kifizetésének hiányában pedig - a költségvetésnek, azaz valamennyiünknek.
Ennek politikai következményei a legközelebbi választások alkalmával válnak érezhetővé, ám az országra az ebből háruló anyagi terhet addig is az ügyben "vétlen" tízmillió magyar fizeti meg.
Az alkotmány szelleméből és betűjéből következő arányos közteherviselés elve azonban megköveteli, hogy ugyanolyan arányban a politikai-gazdasági elit is vállaljon arányos részt a terhek viselésében, mint a létminimum határán élő lakosság.
Lehetetlen, hogy minden visszaélés anyagi terhét a végsőkig kiszipolyozott kisemberek milliói viseljék.
Ezért a Vidék Párt (MVPP) felhívja a T. Miniszterelnök Urat, hogy törvényes keretek között, és eszközökkel - a politikai és gazdasági elit érintett tagjainál, a mágnásoknál haladéktalanul rendeljen el vagyonelszámoltatást, valamint - mint a kormány vezetője - késedelem nélkül kezdeményezze a vagyonadózás bevezetésének törvényi előkészítését.
Debrecen-Budaörs, 2003. 08. 05.
Bánk Attila elnök”


Téma: A közvagyon sorsa
Rogerius
2003. augusztus 01. 07:47 | Sorszám: 39
Szocialista kapcsolatokkal bombaüzlet?

Igen,úgy látszik nagyon is SZOCIALISTA BOMBAÜZLET!

Az éltető Források

Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. augusztus 1. 7:00


Torkos Matild
Előre látható volt, hogy az MSZP közeli Arago csoport lesz a kedvezményezettje a szociálliberális kormányzat kárpótlásijegy-csere fedőnevű végkiárusításának. Most éppen kilencmilliárd forintra taksált állami tulajdonú üzletrészekkel stafírozták ki a Forrás Rt.-t, amelynek részvényeire be lehetett cserélni a még piacon kallódó kárpótlási jegyeket.

Az A sorozatú papírok szavazásra jogosítják a részvénytulajdonosokat. E papírokból vásárolt az Arago éppen annyit, hogy irányíthassa a céget. A B sorozatúak gazdái pedig osztalékot kapnak. Ha lesz. Az Arago csoport eddigi piaci viselkedése alapján feltételezhető, hogy nem lesz. A Forrás Rt.-ben irányítási jogot szerzett Arago csoport törvényesen végzi majd el – leginkább a saját hasznára – az ÁPV Rt. helyett a vagyonkezelést vagy a végkiárusítást.

A kilencmilliárd forintra értékelt vagyonhoz képest elég olcsón szerezhették meg a Forrás fő tulajdonosi jogát. Nyilvános kibocsátáson, mindenki szeme láttára.

Ugyanúgy, ahogy a szocialista holdudvarbéli Britton csoport tehetett szert potom egymilliárd forintért a harmincmilliárd forintos éves árbevételt elérő Pannonplast Rt. irányítási jogára, a K&H Equities Kulcsárának segítségével. A Pannonplast papírjaira elkövetett felvásárló ügyletsornál is ott bábáskodott az állam egy tízmilliárdos állami tőkeinjekcióval. Hogy legyen áthidaló Forrás a tranzakcióhoz.
A kilencvenes évek közepén már kitalálták a kárpótlási jegy hasznosítására szakosodott cégek a most ÁPV Rt.-s rangra emelt konstrukciót. A City Kárpótlási Jegy Befektető Rt. papírjait cserélték kárpótlási jegyekre a VWM Lízing-botrányban elhíresült City Bróker Kft. segítségével. (Ebben az ügyben is kulcsszerep jutott a K&H Banknak.) A City-ügyleten több mint egymilliárd forintot veszítettek a kisbefektetők. Az Arago csoportnak ehhez is volt köze. Egyebek mellett az e cégcsoporthoz tartozó Eravis-szállodapapírokat vásároltak fel a kisbefektetőktől megszerzett kárpótlási jegyekért. A trükkös ügyletsor lényege: papíron 170 százalékon kicserélték a kárpótlási jegyet City-részvényre. A City Rt. vagyona lényegében az így összegyűjtött kárpótlásijegy-tömeg volt. Majd a kárpótlási jegyeket tényleges árfolyamértékükön például Eravis-papírra váltották, és csekély nyereséggel azon is túladtak. Mi maradt a cégben vagyonként? A csekély, egy-két százalékos nyereség. Amit viszont felemésztett a City Rt. működtetése. Mi maradt a kárpótlási befektetőnek? A kiüresített City Rt.-beli részvénye. A rendőrség a nyomozást megtagadta: a konstrukció kiállta a törvényesség próbáját. Tehát továbbfejlesztett változatát meg lehet ismételni nagyban, tiszta Forrásból. Ennek leszünk most szemtanúi.

Érdekes, ezek a szocialistákhoz közeli cégcsoportok előszeretettel csapolják törvényesen vagy a törvények kiskapuin közlekedve az állami, önkormányzati vagyont, ami sok esetben a kisbefektetők megkárosításával jár. A szocialistákhoz közel álló Vellai Györgyi és Mérő Krisztina nevével fémjelzett Globex-ügyön több mint ötmilliárdot veszítettek az önkormányzatok, a kisbefektetők kára is milliárdokban mérhető. A Simóka Kálmánné által is felügyelt VWM lízingcég is többmilliárdos kárt okozott a kisbefektetőknek. A K&H Equities sikkasztási botránya miatt most Kőbánya önkormányzata izgulhat csaknem hárommilliárd forintjáért. Ez az az önkormányzat, amelynek szocialista polgármestere példátlan prémiumot szavaztatott meg saját magának két iskola bezárása között. Az önkormányzati forráshiányt talán Kulcsár Attila kockázatos tőzsdemanővereiből szerették volna pótolni a kőbányai szocialisták.

Az Arago csoport feje, Leisztinger Tamás nem kockáztat. Ő már tiszta Forrásból merítkezik.


Téma: Jó a Magyar Nemzet!
Rogerius
2003. május 31. 07:01 | Sorszám: 28
Az első rész fenn van,itt navigálsz felette-Lovas topic

Téma: Tovább nőtt a FIDESZ előnye
Rogerius
2003. december 13. 06:09 | Sorszám: 160
Van egy sanda tippem Herr.
Akkora csalás lessz mint a 2001- "magyar" választás.

Téma: MSZP :) irány nélkül!
Rogerius
2004. január 12. 03:10 | Sorszám: 2
>>...mennek torgyan utan a politikai szemetdombra ahova valok.Tejtestveruk a Jisroel-Szadeszistak meg remelem kovetik oket!

Jó úton vannak a szemétdomb felé,de én még nem vagyok ennyire optimista.
Csak menetelnének már gyorsabban...,mert hamar felejt ám a "birka" nép!


Téma: Lesz-e valaha modern párt az MSZP-ből?
Rogerius
2004. január 18. 06:16 | Sorszám: 25
Ne bántsátok!A gyulus mindig mond egy kis igazat is, például:

>>"az MSZP kulcsszerepet játszott abban, hogy idáig jusson az ország".<<

Gyula!
Így igaz! Nélkületek nem süllyedünk ilyen mélyre!Sőt fejlődtünk volna!

-vodkát vagy konyakot kérsz?

Rogerius
2004. január 18. 05:35 | Sorszám: 24
Gyurcsány, a grafomán
2004. január 16. 18:00


Keresztes Lajos
Amint arról legutóbb a Heti Válasz tudósított, néhány kőgazdag vállalkozó szorgalmasan vásárolja fel a szocialista pártot. Míg Leisztinger Tamás egyelőre a háttérben marad, addig a Győr-Moson-Sopron megyei szegfűsök irányítását átvenni készülő Gyurcsány Ferenc szinte hetente zúdítja a magyar közéletre "agyömléseit".

A fékezhetetlen agyvelejű sportminiszter legfrissebb szellemi sziporkáinak kivonatával – melyek a „Merjünk baloldalinak lenni” címet viselik – a Népszabadság ajándékozta meg a nemzetet.
Nem könnyű megválaszolni a kérdést, hogy ezek a silány irományok miért készülnek. Talán azért, mert a mérhetetlenül ambiciózus vállalkozó azt szeretné, ha kétes ügyei helyett legfrissebb politikaelméleti zsengéivel foglalkozna a közbeszéd. Esetleg azért barkácsol „programot”, mert úgy véli, el kell hitetnie - legalább a lángszavú párt szavazóival -, hogy az általa görcsösen kívánt hatalom számára pusztán eszköz, s nem politikai tevékenységének végcélja.

Így azután azt is nehéz eldönteni, hogy érdemes-e egyáltalán vitába szállni a nevében megjelentetett, tévedésektől és hamisításoktól hemzsegő dolgozatokkal. Hiszen stratégiája éppen a szerepeltetésére épít, s szinte teljesen mindegy, hogy éppen mi szolgáltatja megszólalásának ürügyét. Hiába bizonyosodik be, hogy számtalan állításának még az ellenkezője sem igaz, a hazai médiaviszonyok között, amíg az MSZP nem veti ki magából, addig újra és újra próbálkozhat. A terjedelmi korlátok okán amúgy is csak a legnagyobb blődségeinek kipécézésére nyílik lehetőség, pedig egyetlen mondatban is mennyi tévedést és hamisítást lehet elrejteni.

Íme egy kiáltó példa: „A magyar baloldal fél évszázad belső küzdelmével demokratizálta és modernizálta politikáját, önmagát és Magyarországot.” Ami nem jelent mást a gyakorlatban, minthogy sikerült hazánkat gazdasági értelemben a harmadik világ színvonalára lepusztítani, társadalmát, az azt korábban összetartó közösségeket szétverni. (Ha ilyet hallunk, érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy 1937-ben Magyarország GDP-je meghaladta Ausztriáét.) Ismert az is, hogy Grósz Károly még 1989-ben is eljátszott a rendkívüli állapot gondolatával, s erről csak a többszöri washingtoni és moszkvai ellenjavallatra tett le. Ráadásul, ha már idézte az MDP-n, majd az MSZMP-n kitört ’53-as, ’56-os és ’68-as „reformokat”, akkor talán szólhatott volna e gerjedelmek okairól, a mind súlyosabbá váló politikai és gazdasági válságról. (Amúgy jó lenne tudni, a magát álmában ideológusnak képzelő Gyurcsány tudja-e, hogy mit vetett papírra? Mert az nem lehetséges, hogy valaki csak a sztálinista MDP és MSZMP apró irányváltásait vállalja. Hiszen "előfutárnak" kell tekinteni Recsket éppen úgy, mint a rezsim minden borzalmas bűnét.)

Amíg Gyurcsány az MSZP múltját tényhamisítások sorával fényezgeti, közben dolgozatkájában torzképet rajzol a magyar jobboldalról, lásd például az olyan hazugságokat, mint: „A magyar jobboldalt általában hidegen hagyják a növekvő társadalmi különbségek.” Rég megbukott, semmitmondó szófordulatokkal mesél haladásról és modernitásról. Mert szegényt még mindig nem világosították fel arról, hogy e jelszavak a XX. században végleg megbuktak, miután a nevükben működtették a vörös és barna megsemmisítő táborokat.

Való igaz, a mai magyar konzervatívok óvakodnak a külföldi példák gondolattalan másolásától – miként elődeik is tették -, mert pontosan tisztában vannak a mintának tekintett társadalmak problémáival.

A tét valóban nem kicsi, s nem kívánhatok mást a lelkes dolgozatírónak, minthogy haladjon tovább fényes ösvényén, vállalja bátran és büszkén másságát! Csak most csinálja fordítva, mint eddig pártja szokása volt. Előbb valósítsa meg a vele egyívásúakkal szociáldemokrata álmait – Putyin biztosan kölcsön ad a kísérlethez néhány négyzetkilométernyi területet –, s ha kész az igazságos társadalom, akkor majd értesítsenek. (Név és cím a szerkesztőségben.) Ígérem, megnézem. Addig viszont szíveskedjen megkímélni emberkísérleteiktől.


Téma: Keller, most hol vagy?
Rogerius
2003. július 08. 12:43 | Sorszám: 282
a HKBK pártoló tagok csatlakozását várja:
Rogerius
2003. július 08. 12:38 | Sorszám: 281
A HK Baráti Kör felszólitja Keller Lászlót,hogy indítson
pótmagánvádas eljárást azokban az ügyekben,melyekben
a rendörség-büncselekmény hiányában-megszüntette az
eljárást!
A fentieken kivül,hasonló eljárást látunk szükségesnek
a PFÁSZ által feltárt ügyben is!
Emlékeztetjük:-a vonatkozó törv.már 8.napja érvényben van!


HK(hályog kovácsok) Baráti Kör nevében,
Glaukomi


Téma: Medgyessy Bukarestben
Rogerius
2003. szeptember 25. 03:56 | Sorszám: 12
Ez a cikk elég hosszú,mégis berakom mert ismerve az erdélyi és romániai helyzetet, Németh Zsolt* minden szavával egyetértek.

*-Ez a fiatal ember egyre jobban mozog a diplomáciai pályán. Édesapja Németh Géza büszke lehetne rá ha élne.

_________________

Kudarcot vallott Medgyessy gesztuspolitikája
2003. szeptember 24. 16:45


MNO
Bukaresttel végetértek a mézes hónapok, amit lehet, hogy Medgyessy Péter önbecsülése nem megaláztatásként élt meg, de ez Magyarország megaláztatása volt – erről beszélt Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikai kabinetvezetője a Nap-kelte mai műsorában, a Kereszttűzben.

A műsorvezető, Betlen János mellett Nagy József a 168 órától, Seres Attila a Népszabadságtól tett föl kérdéseket.

Németh Zsolt emlékeztetett: ’’véletlenül’’ éppen december 1-jén, Erdély Romániával való egyesülésének dátumán látogatott Adrian Nastase minszterelnök Budapestre, és tartotta fontosnak azt, hogy koccintson a magyar miniszterelnökkel a Kempinsky Hotelben. A román diplomácia kitűnően koreografálja meg ezeket a találkozókat – mutatott rá Németh – , most például azzal a ’’szemen szedett’’ javaslattal áll az október 6-a elé időzített találkozón, hogy jöjjön létre megbékélési emlékpark a szoborcsoport helyett. Már önmagában is megalázó a státustörvények alkalmazását korlátozó megállapodás, erre csak rátett a megbékélési park – vélte.

A parlament külügyi bizottságának elnöke rámutatott: ebbe a sorozatba illeszkedik az is, hogy az erdélyi magyar egyetem helyett úgynevezett öszvér Petőfi-Schiller egyetemet javasolt a román fél. Föltette a kérdést: mi történik, ha a kolozsvári Mátyás-szobor is az emlékparkba kerül?

Hogy érzékeltesse, mennyire nem alaptalan efféle következményekkel számolni, Németh kitért a Romániában újból elharapózó szélsőséges nacionalizmusra, magyarellenes kirohanásokra, melynek jegyében például ’’Paunescu, a Ceausescu egykori udvari költője, szenátor jelenleg, gyűlöletórákat tart a román médiában, televízióban, ahol hangolja a magyarok ellen a román társadalmat.’’

Sorozatos visszalépés tapasztalható az erdélyi magyarságot érintő kérdésekben: befagyasztották a szobor felállítását, befagyasztották a magyar karok visszaállítását, az egyházi ingatlanok és a Batthányeum, a gyulafehérvári nagymúltú könyvtárnak a visszaadását – sorolta Németh, aki szerint ez nem függetleníthető Magyarország meghátráló politikájától.

’’Meggyőződésem szerint ez a gesztuspolitika, ami valóban december 1-jével szimbolizálható, ez vallott kudarcot a tegnapi bukaresti látogatáson. Véget értek ilyen értelemben ezek a mézes hónapok, amit lehet, hogy Medgyessy Péter önbecsülése egyébként nem megaláztatásként élt meg, de mi egyenlőre őrá úgy tekintünk, mint Magyarország miniszterelnökére, és mi úgy ítéljük meg, hogy Magyarország megaláztatása volt az ő megalázása.’’ – jelentette ki Németh a műsorvezető Betlen János kérdésére válaszolva.

Németh kijelentette: szerinte nincs olyan RMDSZ-politikus, aki támogatná, hogy ne állítsuk föl az aradi Szabadság-szobrot. Márpedig román részről erre ígéret hangzott el, a talapzat is elkészült, úgyhogy egy igen szomorú október 6-a következik Erdélyben – jelezte Németh. A Külügyminisztérium politikai államtitkára, aki eleve ellentmodást lát a szoborcsoport felállításáért úgymond oroszlánként küzdő Medgyessy és a megbékélési emlékpark ötletét támogató Kovács kielentései között, attól tart, hogy ez utóbbi elgondolásai lesznek mérvadóak – derült ki a műsor folyamán. Márpedig Németh szerint nem kívánatos, hogy egy ’’kiszámíthatatlan, elgondolhatatlan, jelenleg elgondolhatatlan koncepció keretében kerüljön minderre sor’’.

Arra az újságírói fölvetésre, hogy Medgyessy Péter épp a román nacionalisták malmára hajtotta volna a vizet, ha az aradi szoborcsoport miatt nem megy el a találkozóra, Németh megjegyezte: éppen Nastase vetette latba személyes befolyását, ’’hogy ez a szoborcsoport ne állhasson újra föl, szemben egyébként a román többségű aradi helyi önkormányzatnak a döntésével, a román miniszterelnök interveniált, hogy ő nem támogatja, ez viszont talán összefügg azzal, hogy mind a pártján belül, mind pedig Romániában az ő népszerűsége nagyon látványosan csökken, és így próbálja meg talán helyreállítani a megcsappant népszerűségét’’.

Hozzátette: a Medgyessy-Nastase megállapodásból kikerült, az Orbán-Nastase megállapodásban még szereplő passzus, miszerint bizottság jön létre a szobor felállítása ügyében. Medgyessy tehát hatálytalanította a Romániát érintő kötelezettségvállalást.

A parlament külügyi bizottságának elnöke elmondta: két koncepciót lehet elkülöníteni az előző és a jelenlegi kormány hozzáállását illetően. Az Orbán-kormány a nemzeti érdekeket képviselte a nemzetközi, így a magyar-román kapcsolatokban, míg a jelenlegi kormány a nemzetközi elvárásoknak próbál megfelelni. Kijelentette: Magyarország e megaláztatása nem fordulhatott volna elő az ő időszakukban.

Az Orbán-Nastase megállapodást és a Medgyessy-Nastase megállapodást összehasonlítva Németh rámutatott: az új dokumentum egyértelműen visszalépést jelent, így például elképzelhetetlen lett volna az Orbán-kormány részéről, hogy leveszik a magyar igazolványról a Szent Koronát. Németh e pontnál vitába keveredett az újságírókkal, s határozottan állította, hogy erre megy ki ’’az igazolvány külalakjának felülvizsgálata’’. Nem értett egyet Németh abban sem, hogy pusztán szimbólumokról van szó: ’’hogyha lemondunk fontos szimbólumokról, akkor végső soron emberekről, illetőleg az embereknek a támogatási lehetőségéről mondunk le’’ – érvelt. Vitatta, hogy a Medgyessy-féle megállapodást erősíti Markó Béla támogatása, Markó ugyanis nem engedheti meg magának sajátos helyzetében, hogy ’’beszoruljon Budapest és Bukarest közé’’. Emlékeztetett viszont, hogy az RMDSZ még a kormányból való kilépését is kilátásba helyezte, amikor Bukarest visszalépett az aradi szoborcsoport felállításától.

Ha a magyar és a román miniszterelnök, miközben közös vadászata során ’’kétezerötszáz tőkésrécét lemészárolt Hortobágyon, és mondjuk, két lövöldözés közepette a magyar miniszterelnök vette volna magának a fáradságot, hogy előhozza az aradi szoborcsoport ügyét, akkor talán nem került volna Magyarország egy ilyen megalázó helyzetbe’’ – summázta véleményét Németh, aki aláhúzta: Magyarország nem fogja tudni a határon túli magyarság érdekeit hatékonyan képviselni ezzel a határozatlan és koncepciótlan külpolitikával.

Rogerius
2003. szeptember 24. 02:22 | Sorszám: 1
Németh: Románia rendszeresen megalázza Medgyessyt
2003. szeptember 23.


Lassan hozzászokunk, hogy Románia minden hónapban rituálisan megalázza Medgyessy Pétert - mondta Németh Zsolt.
A fideszes képviselő erről keddi sajtótájékoztatóján beszélt, amikor a magyar kormányfő és Adrian Nastase román miniszterelnök által a kedvezménytörvény kapcsán aláírt megállapodást értékelte. Mint mondta, "Medgyessy Péter önbecsülése minden bizonnyal elbírja a megaláztatást".

"Azonban a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség nem tekinthet el attól, hogy Medgyessy Péter egyelőre még Magyarország miniszterelnöke" - szögezte le az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Németh Zsolt úgy értékelte, hogy a megállapodás hátrányos a magyarság számára, és komoly visszalépést jelent a 2001-ben aláírt Orbán-Nastase-megállapodáshoz képest.

Mint mondta, ez a tavaly december elsején kezdődött "koccintás-politika" látványos kudarca. Az ellenzéki képviselő úgy ítélte meg, hogy a megállapodás nyomán "légüres térbe" kerülnek a státusirodák. Kifogásolta, hogy a megállapodás kimondja: a magyar igazolvány csak Magyarországon jogosít kedvezményekre. Ugyancsak bírálta, hogy megváltozik a magyar igazolvány formája, külleme. Szerinte ez azt jelenti, hogy a későbbiekben nem szerepel majd rajta a Szent Korona.

Problémaként értékelte, hogy az oktatási-nevelési támogatások folyósítása kapcsán egy konkrét, zárt mechanizmust rögzítettek. Kritizálta, hogy a megállapodásba bekerült a reciprocitás elve, amely szerinte ellentétes a modern európai jogfejlődéssel.

Felhívta a figyelmet, hogy az Orbán-Nastase-megállapodásban volt egy kitétel, mely szerint a 2001. október 19-én elfogadott kormányközi kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyvét végrehajtják a felek. Ebben rögzítve van az aradi Szabadság-szoborcsoport felállítása. Mint mondta, ez a kitétel most kikerült a megállapodásból.

Rogerius
2003. szeptember 23. 08:07 | Sorszám: 0
Péter és Adrian
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. szeptember 23. 7


Pataky István

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Adrian! Előző levelemre adott válaszodban változatlan álláspontot képviselsz a magyar nemzet számára oly fontos Szabadság-szobor ügyében, s továbbra is ellenzed annak mielőbbi felállítását az aradi Tűzoltó téren. Egy ilyen elutasító gesztus felmérhetetlen károkat okoz a két nép együttélésében, gátolja a magyar–román megbékélési folyamatot. Elutasító álláspontod nem csupán az erdélyi magyar közösséget és Magyarországot érinti fájdalmasan, de semmibe veszi az önkormányzatiságot is, hiszen az aradi döntéshozó szerv korábban már igent mondott a szobor felállítására. Történik mindez éppen most, uniós csatlakozásunk küszöbén, amikor egy olyan közösségbe igyekszünk, ahol az önkormányzatok és a kisebbségek jogai szentek és sérthetetlenek. Ezúton értesítelek, hogy a magyar kormány az aradi Szabadság-szobor ügyében európai fórumokhoz fordul. Baráti üdvözlettel, Péter.

A fenti sorok egy képzeletbeli levél tartalmát idézik. Péter végre rádöbben arra, hogy Adrian átverte őt, s mint karakán vadászemberhez illik, kikéri magának a sértést. Még akkor is, ha neki semmit nem jelent sem Arad, sem a szobor. Péternek folt esett a becsületén, így aztán László mindhiába csitítgatja. Feldúltan utazik Bukarestbe.

Eddig tart a történet, amelyből csak annyi igaz, hogy Medgyessy Pétert baráti alapon átverték, megalázták. Nyilván nem először és nem is utoljára. A magyar kormányfő ma Bukarestben tárgyal, de csak érintőlegesen az aradi szoborról. Mintha mi sem történt volna, Adrian Nastaséval közösen aláírja a kedvezménytörvény alkalmazásáról szóló megállapodást. A dokumentum tervezete egyebek mellett tiltja, hogy romániai nem kormányzati szervezetek ajánlásokat bocsáthassanak ki a magyarigazolványt kérelmezôk etnikai hovatartozásával kapcsolatban. Az oktatási támogatások Románia területén csak oktatási intézmények által vehetők igénybe, pályázat útján, amelyet egy román jogi személyiséggel rendelkező alapítvány bonyolít le. Magánszemélyek Románia területén csak ösztöndíjak formájában, pályázati úton igényelhetnek oktatási támogatást, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül – írja elő többek között a megállapodás tervezete. A magyar fél a dokumentum révén vállalja, hogy megteszi a magyarigazolvány módosítását célzó lépéseket, az igazolványból törli az olyan elemeket, amelyek politikai kapcsolatot teremthetnek a magyar állam és a határon túli kisebbségek között. Azaz eltünteti a fedőlapról a Szent Koronát.

A megcsonkított státustörvénybe rúgnak még néhányat ma Bukarestben. A célegyenesébe fordult a magyar–román „megbékélés”.
A lélekszámukban megfogyatkozott aradi magyaroknak még egy ártalmatlan szobor felállításának engedélyezése sem jár attól az államtól, amelynek becsületes adófizetői. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen idén ősztől sem indul egyetlen önálló magyar tannyelvű kar sem. Nincs is napirenden a csíkszeredai magyar főkonzulátus mielőbbi megnyitása. Az autonómia szó továbbra is tabu, hisz erre köztudottan érzékeny az unióba igyekvő román miniszterelnök.

Adriannal ellentétben Péternek nincs érzékenysége, önbecsülése. Őt nem lehet megsérteni. Bukarestben lázas igyekezettel tisztítják a vörös szőnyeget. Soha ennél rosszabb magyar vendéget, súgnak össze kaján vigyorral a takarítók.[/b]

_____________
Sajnos nem csak Medgyessy hagyta magát meg-
alázni hanem egyben a magyar diplomáciát és
Magyaországot is engedte megalázni.

Nem először,de reméljük utoljára!

Ezt nevezem én Quisling-Pecsovics diplomáciá-
nak.

E-VIAN


Téma: Napkelte ma reggel (2003.07.04)
Rogerius
2003. július 04. 07:42 | Sorszám: 3
Jaj,most éppen a 2o9-es küzd a magyar nyelv öö na ö a
gyönyörü magyar nyelv kifejezéseivel.Nem nézem mert rossz
lesz az egész napom.

Téma: Az MDF mocskos árulása MTV ügyben...
Rogerius
2003. június 04. 13:31 | Sorszám: 640
Ha ezt az ÉS-ben leirják,azt jelenti,hogy a szadeszes-
különitmény nagy pénzektől esett el.

Téma: Vendég
Rogerius
2003. december 04. 12:26 | Sorszám: 13
Jók voltatok!!

Gratulálok!(én lekéstem)


Téma: TILOS SZENTESTE: IRTSUK KI A KERESZTÉNYEKET! (III)
Rogerius
2004. január 06. 08:17 | Sorszám: 163
Rasszista reneszánsz
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2004. január 6. 7:00


Ugró Miklós
Jonah Metzger, Izrael állam főrabbija szerint a zsidók jól érzik magukat Magyarországon, sőt, Budapesten a zsidó szellemi élet reneszánsza tapasztalható. Jólesik hallani, olvasni az elismerő szavakat, mert hazánkban – a kóros antiakárkiket leszámítva – mindenki azon munkálkodik, hogy egyaránt jól érezzék magukat zsidók, keresztények, muzulmánok, Krisna-hívők, pogányok és ateisták.

Metzger főrabbi nyilván saját tapasztalatai alapján nyilatkozott, mert ha bizonyos nemzetközi sajtóorgánumokból tájékozódott volna, akkor nem vázol ilyen idillikusnak mondható képet a hazánkban élő zsidók helyzetéről. Sajnos vannak olyanok, akik képtelenek elviselni a tudatot, hogy nálunk etnikai, vallási, kulturális kisebbségek, egyáltalán társadalmi csoportok jól érezhetik magukat, ezért energiát, tisztességet, igazságot nem kímélve igyekeznek mérgezni a közhangulatot. S ezek a többnyire megfoghatatlan és titokzatos erők nem érik be a hazai zavarkeltéssel, kiváltképp szeretik nemzetközi fórumokon mocskolni hazájukat.

Mádl Ferenc nem írta alá a gyűlöletbeszéd büntethetőségét szigorító törvénymódosítást. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) csalódással vette tudomásul az államfő döntését, s erről nyilatkozatot adott ki. A Mazsihisz vezetői is tudják és vallják: nálunk nincsen zsidóellenesség, ugyanakkor – érthető módon – a szórványosan hallható antiszemita hangok, a pár tucat zsidófóbiás értelmiségi és a néhány száz mindenkit gyűlölő lumpen ágálása zavarja és aggasztja őket. A Mazsihisz nyilatkozata visszafogott és tárgyszerű volt, ám megjegyezzük, a „gyűlölettörvény” szigorítása sem némítaná el az oly gyakran kárhoztatott „indul a vonat Auschwitzba” kórust, nem jelentene védelmet a primitív sírgyalázók és emlékműrongálók ellen.

A „gyűlölettörvény” körül kibontakozó közéleti vita nem faji, etnikai, vallási, kulturális, még csak nem is kisebbségi jellegű volt, hanem a szólás- és a sajtószabadság határairól szólt. Ehhez képest a Christian News Today című amerikai, keresztény beállítottságú internetes honlap már így interpretálta: „A magyar elnök nem írja alá a zsidók bírálatát büntető törvényt.” Zsidók bírálatát büntető törvény még sehol a világon, Izraelben sem született, reméljük, nem is fog. A magyar törvény sem a zsidókról szól, hanem minden kisebbség, közvetve többség elleni uszításról (izgatásról), gyűlöletkeltésről. Az amerikai honlap összehord még egy rakás ostobaságot, amelyeknek van valami valóságalapjuk, csak éppen a leírt módon nem harmonizálnak a tényekkel. Amerika messze van, az ottani olvasóknak úgyis mindegy – legyinthetnénk rá, ha két orosz nyelvű, milliók által olvasott internetes fórum nem turbózná tovább az „objektív tájékoztatást”. Mádl Ferenc államfő lojális a rasszizmus és az idegengyűlölet iránt – közlik a „jól értesült” szerkesztők. Ez oly mértékű baromság és aljasság, amit cáfolni sem érdemes, ám mégsem lehet szó nélkül hagyni. Vajon ki vagy kik világosították fel a szerzőket, miféle erők, érdekek állnak ilyen gyomorforgatóan hazug információ hátterében? Kinek jó az, ha ilyen alantas hazugságok jelennek meg Magyarországról szerte a világban?

Adódik a válasz: ez a kör ugyanaz, mint amelyik kiirtaná az öszszes keresztényt, amelyik antiszemitizmust kiált egy fakereszt vagy egy karácsonyi fenyő láttán. Persze, ezzel nem jutottunk közelebb a konkrét válaszhoz. Megfoghatatlan és titokzatos erőket említettünk fentebb, személy szerint azonosítani őket igaztalan vállalkozás lenne. Miként vannak antiszemiták, élnek itt keresztényfóbiás, identitás nélküli, mondhatni megélhetési zsidók és gój üzletfeleik, akiknek biznisz a gyűlöletkeltés, Magyarország nemzetközi lejáratása. Metzger főrabbi abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem kell törődjék velük. Viszont mi mindannyian – keresztények és zsidók – gyakorta nagyon rosszul érezzük magunkat, miattuk.

Rogerius
2004. január 03. 16:22 | Sorszám: 77
Gyűlöletbeszéd, uszítás, kirekesztés alul- és felülnézetből


Vannak népek, melyeknek egyedei nem szeretik, ha nevükön nevezik őket. Valami rejtett belső oknál fogva szégyellik hovatartozásukat. Ők biztosan tudják, hogy miért. A kívülálló – ha nem akar kellemetlenséget magának – legjobb, ha csak annyit mond róluk, hogy „ezek”, vagy „azok”. Vannak, akik mindenféle, a történelem során kihalt népek nevét – mint például „merániak” – akasztja rájuk, de ez sem szalonképes. Egy kimondható nevű nép fiaként – mondjuk magyarként – belegondolva, borzalmas lehet ezzel az állandóan égető belső stigmával élni.
Forrás: Magyar Fórum


Azazhogy mégis vannak szituációk, amikor hovatartozásuk kimondható, például ha az hőstetteikre, emberi felsőbbrendűségükre, vagy a történelem során őket ért igazságtalanságokra, vérveszteségükre és különösen, ha ezek anyagi-erkölcsi ellentételezésére vonatkozik.
Ha mint egyének hazudnak, lopnak, csalnak, gyilkolnak, vagy másokkal követik el azt, amit valaha velük szemben elkövettek, akkor azt faji hovatartozásuk megemlítése nélkül sem szabad felvetni, mert akkor rögtön nem az elkövetett cselekmény kerül előtérbe, hanem az, hogy „Persze azért, mert én »meráni« vagy »bergengóc« vagyok!” És akkor jaj az esemény észlelőjének, szóvátevőjének, vagy számonkérőjének.
Ettől kezdve az illető nem lehet más, csak gyűlöletkeltő, uszító és kirekesztő, vagyis a világ kitaszítottja, kirekesztettje.
A védekezésnek ez a leghatékonyabb formája.
Pedig hát micsoda perverz gőg, sőt egyenesen istenkáromlás, hogy egy népet vagy annak akár egyetlen tagját is csak imába foglaltan lehet megnevezni, ellenkező esetben, mint maga az Isten, azt mondja:
„Vagyok, aki vagyok.” És ma a világban ez az istenkáromlás a törvény. Bizony, nincs annál művészibb tökély, mint egy globalista pénzvilághatalmat, elnyomást, kizsákmányolást úgy működtetni, hogy a haszonélvező a saját fenyegetettségét, kiszolgáltatottságát, megbántottságát, kirekesztettségét, a mások általi vélelmezett gyűlöletből eredeztetett félelmét és veszélyeztetettségét állandóan hangoztathatja.
Ennek most folyamatosan tanúi lehetünk, azóta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2003. november 6-án ifj. Hegedűs Lorántot bűncselekmény hiányában felmentette az uszítás és izgatás vádja alól.
A gyűlöletbeszéd vádja alól azért nem lehetett és kellett felmenteni a fiatal református papot, a MIÉP korábbi alelnökét, mert a magyar jogrendben ez a kitétel egyelőre még nem szerepel, bár bizonyos körök részéről igen nagy igény lenne rá, de ezeket a próbálkozásokat az Alkotmánybíróság már kétszer visszautasította, másrészt, ha létezne is ilyen törvény, ezt a fiatal lelkész írásában nem sértette meg.
A felmentő bírói ítélet kihirdetése pillanatában, alkotmányos jogállamiságot meghazudtolva, lángnyelvet okádva felvillantak az ultraliberális médiumok képernyő-Katyusái, Sztalin-orgonái, eldördültek a rádió hangszórótarackjai, és rohamra indultak az írott sajtó ólombetűs lánctalpasai.
A nemzeti-keresztény, radikális szólásszabadság roggyant bástyái ellen intézett tüzérségi előkészítés főparancsnoka minden bizonnyal az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Ron Werber generalisszimusz, akinek kezébe letette hűségesküjét a liberalizmus jól ismert kipróbált 80 chartás komisszárja.
Mesterlövészeik azonnal célkeresztbe fogták a Legfelsőbb Bíróság elnökét. Lángszórók perzselik a független magyar bíróságokat és minden pártot, intézményt, amely még nemzeti, keresztény és magyar.
Ezek után ne legyen kétsége senkinek sem afelől, hogy a „lex odiumot” (gyűlölettörvényt) a németekhez hasonlóan, bizonyos módosítások után előbb-utóbb elfogadja a parlament és rábólint majd az Alkotmánybíróság is.
Ebben a globalista, kisemmizett magyar életünkben ugyanis olyan szükségünk van a gyűlölettörvényre, mint egy falat kenyérre, hiszen napjainkban már ennek a törvénynek a „kísértete járja be” nemcsak Európát, hanem az egész világot. Snassz lenne, ha éppen mi maradnánk ki belőle!
Az ember és bizony minden ember eredendően gyarló. Számos jó tulajdonsága mellett tele van rossz tulajdonságokkal, bűnökkel, negatív érzelmekkel, melyeket földi és égi hatalmak szankcionálnak.
És mégis! Szeretetlenség, hazugságok, lopások, gyilkosságok, háborúk szövik át életünket, amióta világ a világ. Az „Írásból” tudjuk, hogy vétkezni lehet gondolattal, szóval és cselekedettel. Az viszont nem mindegy, hogy ki, hogyan és melyik részét értelmezi vagy tartja magára nézve kötelezőnek az „Írásnak”. A „szemet szemért, fogat fogért”, vagy „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”. „A fajtádhoz tartozót csapd be, fosszad ki, öld meg”, vagy „amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd felebarátodnak”.
A „gyűlölet ”, az „uszítás” és a „kirekesztés” bizony csúnya, de létező szavak és fogalmak:
Az ATV 2003. november 17-i esti műsorában négy „tojásfejű” odafilozofuskodott -politológuskodott -jogászkodott, hogy ezeket a szavakat törölni kell az emberiség szótárából! Tudom én, hogy nagy az Isten állatkertje, de vajon van-e olyan barom benne, aki ennek a négy „politikai szélkakasnak” hitelt adna, hiszen tojtak ezek évtizedeken keresztül nekünk már mást is. Ajánlottak ők már Szovjetuniót, Lenint, Sztalint, Rákosit, Kádárt, kommunizmust-szocializmust-internacionalimust, tervgazdálkodást, állami tulajdont, KGST-t, Varsói Szerződést, aztán egy idő óta Amerikát, globalizmust, szabadversenyes kapitalizmust, magántulajdon szentségét (mármint az övékét), NATO-t és Európai Uniót. És most ajánlják a „békeharc” helyett a „gyűlölettörvényt”. ó, ti „áldott emlékű partizánok”, ó, ti „hős vörös tengerész gyalogosok”, amit ti akartok, az nem csupán egy „orwelli gondolatrendőrség”, hanem az „antinyelvújítás” maga. Alanyától, tárgyától és határozójától függetlenül meg akarjátok fosztani a mondatot a „gyűlöl”, „uszít” és „kirekeszt” állítmányoktól? Vagy azért mégsem ennyire egyértelmű a dolog? Ennek is, mint minden másnak, meglesz a ti értelmezésetekben „csűröm-csavarom dialektikája”.
Lesznek majd a gyűlöletbeszédben, az uszításban és a kirekesztésben „egyenlők” és „egyenlőbbek” (Orwell: Állatfarm) és ezek megint disznók lesznek, úgy, mint ahogy eddig is voltak? Hogy ne kelljen újraírni a szótárakat, mégis megmaradhatnak a „gyűlölni”, a „hassen” és a „hate” szavak? De ezt „egyesek” csak a bűnre, a spenótra és varangyosbékára használhatják? Vagy ezekre sem? Azokra meg végképpen nem, akik feldarabolták és ellopták országunk kétharmadát, kifosztották, kirabolták, kiárusították maradékát, szegénységbe, nyomorba, tudatlanságba, erkölcsi züllésbe taszították a népet, és most adják el talpunk alól az anyaföldet? „Mások” viszont ugye, azért továbbra is nyíltan gyűlölhetnek bennünket, mert mi, nemzeti radikálisok mindezt tisztán látjuk, kimondjuk és ezért nacionalisták stb. vagyunk?
„Egyesek” természetesen nemhogy nem uszítanak „mások” ellen (hiszen az igazság kimondása még nem uszítás), de kutyáikat sem uszítják a „megélhetési bűnözőkre”, akik helyettük szüretelik le a termést, mert a törvény máris nem az „egyeseket”, hanem a „másokat” védi.
Ismét „mások” meg vannak győződve arról, hogy továbbra is bántatlanul uszíthatnak „egyesek” történelmi vallása, erkölcsisége és hagyományai ellen. Remélem, „egyesek” továbbra is kirekeszthetik otthonukból (ha még lesz) télen a hideget, nyáron a meleget!
„Mások” nyilván úgy gondolják, hogy ők a fentieken kívül továbbra is kirekeszthetnek „egyeseket” a tévé képernyőiről, a rádió mikrofonjai elől, az újságok hasábjairól, a közéletből, a bankokból, az oktatásból, a kultúrából és az egészségügyi ellátásból.
Hát nem!
Ez egy darabig még elmegy, de a végtelenségig nem. Azt pedig határozottan kikérem magamnak, hogy ezt a jó szándékú figyelmeztetést „mások” fenyegetésként aposztrofálják.
Egyébként az a véleményem, hogy a gyűlöletet, az uszítást és a kirekesztést nem „egyesek” alkalmazzák „másokkal” szemben, hanem fordítva. Az viszont már az ő szűklátókörűségük, hogy e folyamatot egyúttal ők generálják önmaguk ellen. Ez ilyen egyszerű!
Ami pedig az anti-nyelvújítási „szándékot” illeti, arra álljanak itt Ady szavai:
„Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús magyar élet”
Nem marad!

Dr. Kovács László,
a MIÉP Országos
Elnökségének tagja

Rogerius
2003. december 31. 16:54 | Sorszám: 8
Beren! B Ú É K ! Hajrá Bácska ! Hajrá Magyarok!

Tarts egy kis koccintás szünetet!


Téma: A Polgári Körök Országos Találkozója
Rogerius
2003. augusztus 04. 07:38 | Sorszám: 44
Ja,és fóbia helyett még ezt akartam hozzá "szőni"

"Eljön majd az idő, amikor a megszőtt jóakarat a felszín fölé emelkedhet újra Magyarországon is" – mondta Sukorón Orbán Viktor.

Rogerius
2003. augusztus 04. 05:51 | Sorszám: 43
siránkozzál csak, mester

Hogy kire férne rá gyógykezelés?

A forum beirásokból elég világosan kiderül.
De ez tényleg szakorvosi kérdés.

Rogerius
2003. augusztus 01. 03:45 | Sorszám: 31
volt közös cekker- és selyemgubószövés is?

Az nem volt. Volt viszont neonáci/neofasiszta/antiszemita
fobiában szenvedők pszihiátriai gyógykezeléséhez,Veér dr.
közremüködésének lehetőségéről!
És lám,én már találtam is egy "pácienst".:O


Téma: Tüntetés!
Rogerius
2003. július 17. 13:46 | Sorszám: 10
Öten ,és még viszek magammal kettőt.

E-VIA

Email a webmesternek | Gondola