Posted on 2013. március 22., péntek by Kásler Árpád
KIÚT A FOGSÁGBÓL

Az emberek különböző ismereti szintekkel rendelkeznek. Ahhoz, hogy mindenki számára világos és érthető legyen a mai helyzetünk és a lehetséges kiút a devizahitelek fogságából, át kell ölelnünk – még ha dióhéjban is – a múlt történéseit. Mindezt részletesen kifejteni egy terjedelmes könyv formájában lehetne, de nekem egy cikk formájában kell ezt megvalósítanom, kivonatolva.

Kérem Önöket, hogy ezt vegyék figyelembe amikor olvassák, hogy mindez hol kezdődött, hol tartunk jelenleg és mi a lehetséges kiút.

– Az 1848-as forradalom a pénzügyi rabság ellen irányult. A helyzet azonos volt a mostanihoz, fuldoklott az ország a pénzügyi cselszövések fogságában. Majd jött a kiegyezés, pontosabban az időhúzás, mindaddig amíg az óhajtott döfést meg nem adhatták. Erre sem kellett sokat várni. Az első világháború, majd az azt követő Trianoni döntéssel szétdarabolták az országot.

Ebből a tragédiából az ország csak úgy tudott lábra állni, hogy 1920-ban a történelmi Alkotmány jogfolytonosságát helyreállították és az ország annak ellenére, hogy elvesztette, természeti kincseinek, lakosságának és területének jelentős részét, mégis virágzásnak indult.

– Jött a második világháború és 1944. márciusi német megszállással, hatályon kívül helyezték a történelmi Alkotmányunkat. Ezt követte a szovjet megszállás, aminek következtében egy szovjet típusú, Buharini Alkotmányt erőltettek az országra, mint látni fogják, nem ok nélkül, mert a nemzet gerincét mindig akkor tudták megroppantani, ha hatályon kívül helyezték történelmi Alkotmányunkat.

– Ezzel a szovjet alkotmánnyal érkeztünk meg a „rendszerváltásig”, amikor kivonultak a megszállók és megnyílt a lehetőség, hogy ismét helyreállíttassék a jogfolytonosság. Ennek semmi akadálya nem volt, kivéve a háttérszándékot, a háttérszándékot amely az ország és az emberek előre eltervelt kifosztására irányult. Hiszen a történelmi Alkotmány értelmében a földtulajdon, a természeti kincsek stb. a Szent Korona tulajdona, az állam és a nép csak birtokos jogokat gyakorolnak felette. A birtokos jogokat – ami ez esetben megegyezik a tulajdonjogokkal, a külföldi kézre való átjátszás kivételével – a Szent Korona Országának tagja gyakorolhatja. Ebben az esetben nem lehetett volna elprivatizálni, elnyilvántartani és ellopni a nemzet vagyonát, de megtették, mert nem volt ki és mi őrködjön felette. Olyannyira megtették, hogy az ország gazdaságát és vagyonát rapsic módra lerabolták, letarolták és elzálogosítottak mindent amit el lehetett. Amikor ezek a „készletek” kimerültek, szemet vetettek arra, amire még álmunkban sem mertünk volna gondolni. Az emberek, a családok létbiztonságát garantáló hajlékaikra és jövedelmeikre, infrastruktúrájukra. Mindezt viszonylag könnyen megtehették, mert jó előre beültették minden lényeges pozícióba saját embereiket, azt a látszatot keltve, hogy az embereknek volt választási lehetősége a többpártrendszeren belül. A jogfolytonosság megszakadásával és a „modern” életforma következtében az emberek generációi közötti hagyomány és tapasztalat továbbadása gyakorlatilag megszűnt. Ezt a folyamatot elősegítette az oktatási rendszer és a média. Így, teljesen védtelen és tapasztalatok nélküli generációk alkották a szabad prédát. Hogy kik állnak mindezek hátterében? – hát azok akik nem a magyar nemzet érdekeit, nem az ország érdekeit, nem a nép és a jövő nemzedék érdekét tartják szem előtt, hanem önös és egyéb külső érdekeket, a magyar nemzet érdekei elé helyeznek.

– Az előre eltervelt és folyamatos lerablás következtében, a megélhetés valamint az egyre fogyó munkahelyek hiányában, előbb utóbb nagyon sok embert könnyű volt a bankok ajtajához terelni. A gyanútlan lakosság besétált a felállított kelepcébe, a devizában nyilvántartott hitelek hálójába.

– A hazai törvények, úgy a polgári törvénykönyv mint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló idevonatkozó törvényhelyei teljes mértékben leszabályozzák a kölcsönszerződés valamint a pénzkölcsönnyújtás jogi kritériumait. Ez a devizaalapú hitelnek elnevezett konstrukció egyik törvénynek sem felel meg, így teljesen szabályozatlan körülmények között és törvényi háttér nélkül nyomorba taszították az országot és a népet. Elkövették a közbizalom ellenni bűncselekményt is, hiszen az emberek hittek a törvényességben, hittek a bankoknak. Itt elsősorban az emberek HITével éltek vissza, ezért is nevezik HITELNEK a szolgáltatást, amelynek alapja a kölcsönös bizalom kell hogy legyen. A végeredményt ismerjük, több ezer öngyilkos, több ezer kilakoltatott, több százezer külföldre menekült ember és több ezer család szétválása.

– Több éves kitartó oknyomozói munka után, teljesen világos és egyértelmű a bankok csalása, úgy a kamatok számításánál, a kereskedelmi árrés felszámításánál valamint a teljes árfolyam jogtalan felszámításánál. Mindezekre a hatályos magyar törvények, kölcsön jogcímen, abban az esetben, ha nem devizában bocsátották az adós rendelkezésére, nem adnak lehetőséget, még abban az esetben sem, ha az adós aláírta a szerződést, mert a törvény egyértelműen fogalmaz, hogy a szerződő feleknek csak abban kell megállapodniuk amiről a törvény kötelező jelleggel nem határoz. Márpedig a pénzkölcsönnyújtást illetően a törvény egyértelműen határoz… Csak azt lehet kölcsön összegnek nevezni, amit a hitelező az adós rendelkezésére bocsát és az adósok szerződési akarata kölcsönre irányult, ezen a jogcímen írtak alá, de a bankok azt követelik amit nem bocsátottak rendelkezésre.

– A hatóságok és felügyeleti szervek szemet hunytak a nép kifosztása előtt. A bíróságok szégyenszemre maszatolnak. Az adósokat kifosztani pusztán az aláírásukra való hivatkozással több mint cinizmus, hiszen hogyan érthették volna, hogyan ismerték volna fel azt, hogy átverték, ha maga a Kúria képtelen volt ítéletet hozni egy kölcsönszerződést illetően, amelyet a Ptk. és Hpt. leszabályoz. Kiküldte az ügyet előzetes állásfoglalásra az európai bírósághoz Luxembourgba gyorsított eljárást kérve, de ezt az európai bíróság megtagadta. A legmagasabb bírói fórumnak sem volt világos és egyértelmű, ehhez nyolc hónap is kevés volt számára, miközben az embereknek néhány perc állt rendelkezésükre. Ebből arra lehet következtetni, hogy még évekig nem lehet végleges ítéletre számítani, miközben az emberek kifosztását felgyorsították.

– Az ügyészségek a feljelentéseket érdemi kivizsgálás nélkül megszüntetik, sőt le is írják, hogy jövőben megtett bankok elleni feljelentéseket érdemi válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Amit jogkövető magatartással meg lehetett tenni azt megtettük, de az élethez való jogot semmi sem írhatja felül. A nép magára hagyatott, csak önmagára, az összefogás erejében bízhat. A nemzetközi jog szerint is, megvan a népnek az a lehetősége, hogy túlélése érdekében kezébe vegye sorsa irányítását, mert jelenleg egy olyan nyomásnak és kényszernek enged, amelyre ő nem szerződött le.

Az Alkotmány a legmagasabb szintű törvény, amely lényegében egy társadalmi szerződés, amelyben rögzítve vannak az államhatalom és az állampolgárok jogai és kötelezettségei, más szóval ezen társadalmi szerződés révén tekinthető legitimnek az államhatalom, de csak akkor, ha ez a megállapodás az állampolgárok racionális döntéshozatalának eredménye.

A nemzet jogérzéke valójában az emberek igazságérzete, amely kötelezően szembe kell hogy szálljon azzal, amit nem jognak, hanem jogtalanságnak, amit nem törvényességnek, hanem méltánytalanságnak érez.

– A társadalmi szerződés a nép és a hatalmon lévők közötti demokratikus megállapodás kell hogy legyen. Ebben, az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség javára, de joguk van az állam irányítóinak ellenőrzésére, közvetett vagy közvetlen módon. Ha vezetőik visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal, jogukban áll, sőt kötelességük felbontani ezt az elméleti megállapodást és új vezetőket választani.

– Itt és most ki kell hangsúlyozni, hogy vezetőink valójában megvezetőink és súlyosan visszaéltek a rájuk ruházott hatalommal, ezért nemcsak jogunk, hanem kötelességünk, hogy helyreállítsuk a történelmi Alkotmányunkat és új vezetőket válasszunk. Új vezetők választására elméletileg megvan az esély a négyévente kiírt választások útján, de a gyakorlat teljesen mást mutat, mert az esélyek erősen aránytalanok, hiszen a nemzettől ellopott vagyont használják a választók megvezetésére, birtokolva a teljes médiát. Elég ha csak a közelmúltban rendezett megmozdulásaink média híreit nézzük meg és láthatjuk, hogy köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ilyen feltételek mellett esélytelen a kifosztóinkat saját játékszabályaik szerint kiiktatni.

– Miután a nemzet vagyonát szinte nyomtalanul eltüntették és ebből nemhogy lecsökkentették volna az államadósságot, hanem a sokszorosára duzzasztották azt, a pénzintézetek törvénytelen hitelkonstrukciójukkal földönfutóvá tettek százezreket és az ország elhagyására kényszerítették őket vagy az öngyilkosságba hajszolták a gyengébbeket, tragikus közállapotokat idézve elő. A bíróságok maszatolása, az ügyészségek tétlensége már-már egy törvényen kívüliséget eredményez, ezért az állampolgárok és ezek szervezetei erkölcsi értelembe vett jogkövetésre nem kötelezhetőek. Továbbá, a jogi normák alapján, tevésre, valamitől való tartózkodásra, vagy valaminek az eltűrésére kényszerített állampolgárokat, ezek csoportosulásait illetve szervezeteit – az élő történelmi Alkotmányból eredően- megilleti az ellentmondás, valamint az ellenállás, illetve a nemzeti akarat kikényszerítésének joga. E jogok forrása az az erő, amely az Alkotmány adta meggyőződésből, az akarásból és az elszántságból táplálkozik.

– A nemzet történelme folyamán ez az erő volt a forrása minden olyan megmozdulásnak, amelynek a magyarság a puszta fennmaradását köszönheti. A közös ellenállás egyik eredményes példája a „zengő példa”, ahol formailag jogszerű, de tartalmában káros(fák kivágása, természet terület károsítása) tevékenység ellen irányult. Az ellenállók hóban fagyban vállalták a nemzet szolgálatát, mert azzal amit tettek a nemzetet szolgálták még akkor is, ha ezt sokan még nem látják. A hatalom nem mert a „gyenge” civilek, fiuk lányok ellen erőszakot alkalmazni. Bátor fellépésüknek köszönhetően szétfoszlott a hatalom mindenhatóságának mítosza és a tevőleges ellenállás hiábavalóságának téveszméje. Ami a „devizahiteleket” illeti itt még formailag sem jogszerű eljárásokról beszélhetünk, tehát a történelmi Alkotmányunkból fakadóan megillet az ellentmondás és az ellenszegülés, de ezt eredményesen csakis közös akaratból, céltudatosan és egységesen fellépve tudjuk érvényesíteni.

– A szovjet kivonulást követően megszűnt az a fizikai kényszer, amely megakadályozta az Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, de mindez a mai napig nem történt meg, helyette egy politikai párt által létrehozott alaptörvényt iktattak be, amely népakaratot nem tükröz, hiszen csak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek van joga alkotmányozni.

– Az alkotmányosság helyreállításának legkívánatosabb módja, amely egyben garancia is arra, hogy kiszűrje a politikai kaméleonok hatalmának átmentését, ha a népakarat egységesen lép fel. A magyarságnak van érvényes, nemzeti egyetértésen és ez a legfontosabb, nem pártok megosztásából fakadó, hanem nemzeti egyetértésen alapuló Alkotmánya. Ezt a tényt elegendő népakarat formájában kinyilatkoztatni és bejelenteni, hogy a nemzet az ország alkotmányos rendjét visszaállítottnak tekinti és kész kikényszeríteni mindazokkal szemben, akik ezen akarat elhatározással tevőlegesen szembeszegülnek.

– A fellépésnek ez a módja, történelmi példákkal igazolható. A ’48-as forradalom a márciusi ifjak maroknyi csoportjának lelkesedése, „jogellenes” cselekvések elhatározása formájában kezdődött. Ebből következik, hogy mindazok, akik bármely törvény előzetes legitimálását a nemzet sorozatos kifosztóitól, a hatalomtól várják, petíciók révén, azok valójában légvárak kergetői. A nép gyűlését amely összehívja az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, nem a mindenkori hatalom felügyelete alatt, hanem anélkül, vagy ha szükséges azok ellenében kell lebonyolítani. Ami a napnál is világosabb kell hogy legyen mindenki számára, hogy a népakarattól magasabb hatalom egy államon belül nem létezik, földi léptékkel mérve.

– 2013. február 9-én megfújtam a kürtöt népi gyülekezőre. Hóban és fagyban néhány tucat emberrel kezdtük és rövid időn belül, február 16-án Budapesten a Kossuth téren ötezer ember előtt zászlót bontottunk a nemzet megmaradásért vívott harcban. Azon a napon közfelkiáltással és több ezer ember, aláírásával felhatalmazott, hogy a Hágai Büntető Bírósághoz forduljak a magyar népirtás ügyével. Egy hónap elteltével, március 9-én már nyolc ezren meneteltünk skandálva, hogy „Elég Volt”, továbbá több ezren közfelkiáltással és aláírásukkal felhatalmaztak, hogy legjobb tudásom és tiszta lelkiismeretem szerint szervezzem meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását kérő néptömeget. Ezért nagyon fontos, hogy április 21-én 11 órára minél többen jöjjenek el a Hősök terére.

– A történelmi Alkotmányunk jogfolytonossága helyreállításának következtében, megnyílik a lehetőségünk, hogy megtisztuljon a politikai közélet, megtisztuljanak a bíróságok, az ügyészségek. A történelmi Alkotmányunk helyreállításának napján eltöröltetnek a bűncselekmények útján ránk erőltetett jogtalan követelések és megkezdődik az okozott károk felmérése, az elkövetők és bűnpártolók felderítése és törvényszék előtti igazságos felelősségre vonása. Abban az áldott és szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindezt csak népakaratból lehet megvalósítani. Történelmet írunk és mindenki megismerheti megbecsült és elismert szakemberek véleményét is ezzel kapcsolatban. A történelmi Alkotmány jogfolytonosságának helyreállításával, Magyarország visszatér az Alkotmányos Monarchia államformához, amelyet 68 évvel ezelőtt szüntettek meg és azóta szabad prédának tekintik az országot. Ez azt jelenti, hogy király nélküli királyság lesz az ország, parlamentáris képviselettel, alsó és felső házzal. Rengeteg példa van erre a világban, nézzék például Dániát, alkotmányos monarchia és köszönik szépen jól vannak. Azáltal, hogy új államformát kiáltunk ki, amelyhez minden jogunk megvan, hiszen Európa egyik legrégebbi alkotmányával rendelkezünk és ezeréves múlttal, ezáltal felülvizsgálhatjuk az államközi szerződéseket, viszonyunkat az Európai Unióval és a NATO-val.

– Ez az egyetlen útja-módja, hogy kifosztóinkat levessük magunkról és ha valaki kételkedne ebben, látogasson el többek között a Markó utcába a Fővárosi Törvényszékkel szemben láthatja a csillogóra suvickolt feliratot, hogy Magyar Királyi Törvényszék, vagy Gyulán a kórház falán azt, hogy Magyar Királyi Kórház. Emberek nem olyan régen még erősek voltunk és kiegyensúlyozott életkörülmények között éltünk, csak rajtunk múlik, hogy ismét saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.

Posted on 2013. március 22., péntek by Kásler Árpád
KIÚT A FOGSÁGBÓL

Az emberek különböző ismereti szintekkel rendelkeznek. Ahhoz, hogy mindenki számára világos és érthető legyen a mai helyzetünk és a lehetséges kiút a devizahitelek fogságából, át kell ölelnünk – még ha dióhéjban is – a múlt történéseit. Mindezt részletesen kifejteni egy terjedelmes könyv formájában lehetne, de nekem egy cikk formájában kell ezt megvalósítanom, kivonatolva.

Kérem Önöket, hogy ezt vegyék figyelembe amikor olvassák, hogy mindez hol kezdődött, hol tartunk jelenleg és mi a lehetséges kiút.

– Az 1848-as forradalom a pénzügyi rabság ellen irányult. A helyzet azonos volt a mostanihoz, fuldoklott az ország a pénzügyi cselszövések fogságában. Majd jött a kiegyezés, pontosabban az időhúzás, mindaddig amíg az óhajtott döfést meg nem adhatták. Erre sem kellett sokat várni. Az első világháború, majd az azt követő Trianoni döntéssel szétdarabolták az országot.

Ebből a tragédiából az ország csak úgy tudott lábra állni, hogy 1920-ban a történelmi Alkotmány jogfolytonosságát helyreállították és az ország annak ellenére, hogy elvesztette, természeti kincseinek, lakosságának és területének jelentős részét, mégis virágzásnak indult.

– Jött a második világháború és 1944. márciusi német megszállással, hatályon kívül helyezték a történelmi Alkotmányunkat. Ezt követte a szovjet megszállás, aminek következtében egy szovjet típusú, Buharini Alkotmányt erőltettek az országra, mint látni fogják, nem ok nélkül, mert a nemzet gerincét mindig akkor tudták megroppantani, ha hatályon kívül helyezték történelmi Alkotmányunkat.

– Ezzel a szovjet alkotmánnyal érkeztünk meg a „rendszerváltásig”, amikor kivonultak a megszállók és megnyílt a lehetőség, hogy ismét helyreállíttassék a jogfolytonosság. Ennek semmi akadálya nem volt, kivéve a háttérszándékot, a háttérszándékot amely az ország és az emberek előre eltervelt kifosztására irányult. Hiszen a történelmi Alkotmány értelmében a földtulajdon, a természeti kincsek stb. a Szent Korona tulajdona, az állam és a nép csak birtokos jogokat gyakorolnak felette. A birtokos jogokat – ami ez esetben megegyezik a tulajdonjogokkal, a külföldi kézre való átjátszás kivételével – a Szent Korona Országának tagja gyakorolhatja. Ebben az esetben nem lehetett volna elprivatizálni, elnyilvántartani és ellopni a nemzet vagyonát, de megtették, mert nem volt ki és mi őrködjön felette. Olyannyira megtették, hogy az ország gazdaságát és vagyonát rapsic módra lerabolták, letarolták és elzálogosítottak mindent amit el lehetett. Amikor ezek a „készletek” kimerültek, szemet vetettek arra, amire még álmunkban sem mertünk volna gondolni. Az emberek, a családok létbiztonságát garantáló hajlékaikra és jövedelmeikre, infrastruktúrájukra. Mindezt viszonylag könnyen megtehették, mert jó előre beültették minden lényeges pozícióba saját embereiket, azt a látszatot keltve, hogy az embereknek volt választási lehetősége a többpártrendszeren belül. A jogfolytonosság megszakadásával és a „modern” életforma következtében az emberek generációi közötti hagyomány és tapasztalat továbbadása gyakorlatilag megszűnt. Ezt a folyamatot elősegítette az oktatási rendszer és a média. Így, teljesen védtelen és tapasztalatok nélküli generációk alkották a szabad prédát. Hogy kik állnak mindezek hátterében? – hát azok akik nem a magyar nemzet érdekeit, nem az ország érdekeit, nem a nép és a jövő nemzedék érdekét tartják szem előtt, hanem önös és egyéb külső érdekeket, a magyar nemzet érdekei elé helyeznek.

– Az előre eltervelt és folyamatos lerablás következtében, a megélhetés valamint az egyre fogyó munkahelyek hiányában, előbb utóbb nagyon sok embert könnyű volt a bankok ajtajához terelni. A gyanútlan lakosság besétált a felállított kelepcébe, a devizában nyilvántartott hitelek hálójába.

– A hazai törvények, úgy a polgári törvénykönyv mint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló idevonatkozó törvényhelyei teljes mértékben leszabályozzák a kölcsönszerződés valamint a pénzkölcsönnyújtás jogi kritériumait. Ez a devizaalapú hitelnek elnevezett konstrukció egyik törvénynek sem felel meg, így teljesen szabályozatlan körülmények között és törvényi háttér nélkül nyomorba taszították az országot és a népet. Elkövették a közbizalom ellenni bűncselekményt is, hiszen az emberek hittek a törvényességben, hittek a bankoknak. Itt elsősorban az emberek HITével éltek vissza, ezért is nevezik HITELNEK a szolgáltatást, amelynek alapja a kölcsönös bizalom kell hogy legyen. A végeredményt ismerjük, több ezer öngyilkos, több ezer kilakoltatott, több százezer külföldre menekült ember és több ezer család szétválása.

– Több éves kitartó oknyomozói munka után, teljesen világos és egyértelmű a bankok csalása, úgy a kamatok számításánál, a kereskedelmi árrés felszámításánál valamint a teljes árfolyam jogtalan felszámításánál. Mindezekre a hatályos magyar törvények, kölcsön jogcímen, abban az esetben, ha nem devizában bocsátották az adós rendelkezésére, nem adnak lehetőséget, még abban az esetben sem, ha az adós aláírta a szerződést, mert a törvény egyértelműen fogalmaz, hogy a szerződő feleknek csak abban kell megállapodniuk amiről a törvény kötelező jelleggel nem határoz. Márpedig a pénzkölcsönnyújtást illetően a törvény egyértelműen határoz… Csak azt lehet kölcsön összegnek nevezni, amit a hitelező az adós rendelkezésére bocsát és az adósok szerződési akarata kölcsönre irányult, ezen a jogcímen írtak alá, de a bankok azt követelik amit nem bocsátottak rendelkezésre.

– A hatóságok és felügyeleti szervek szemet hunytak a nép kifosztása előtt. A bíróságok szégyenszemre maszatolnak. Az adósokat kifosztani pusztán az aláírásukra való hivatkozással több mint cinizmus, hiszen hogyan érthették volna, hogyan ismerték volna fel azt, hogy átverték, ha maga a Kúria képtelen volt ítéletet hozni egy kölcsönszerződést illetően, amelyet a Ptk. és Hpt. leszabályoz. Kiküldte az ügyet előzetes állásfoglalásra az európai bírósághoz Luxembourgba gyorsított eljárást kérve, de ezt az európai bíróság megtagadta. A legmagasabb bírói fórumnak sem volt világos és egyértelmű, ehhez nyolc hónap is kevés volt számára, miközben az embereknek néhány perc állt rendelkezésükre. Ebből arra lehet következtetni, hogy még évekig nem lehet végleges ítéletre számítani, miközben az emberek kifosztását felgyorsították.

– Az ügyészségek a feljelentéseket érdemi kivizsgálás nélkül megszüntetik, sőt le is írják, hogy jövőben megtett bankok elleni feljelentéseket érdemi válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Amit jogkövető magatartással meg lehetett tenni azt megtettük, de az élethez való jogot semmi sem írhatja felül. A nép magára hagyatott, csak önmagára, az összefogás erejében bízhat. A nemzetközi jog szerint is, megvan a népnek az a lehetősége, hogy túlélése érdekében kezébe vegye sorsa irányítását, mert jelenleg egy olyan nyomásnak és kényszernek enged, amelyre ő nem szerződött le.

Az Alkotmány a legmagasabb szintű törvény, amely lényegében egy társadalmi szerződés, amelyben rögzítve vannak az államhatalom és az állampolgárok jogai és kötelezettségei, más szóval ezen társadalmi szerződés révén tekinthető legitimnek az államhatalom, de csak akkor, ha ez a megállapodás az állampolgárok racionális döntéshozatalának eredménye.

A nemzet jogérzéke valójában az emberek igazságérzete, amely kötelezően szembe kell hogy szálljon azzal, amit nem jognak, hanem jogtalanságnak, amit nem törvényességnek, hanem méltánytalanságnak érez.

– A társadalmi szerződés a nép és a hatalmon lévők közötti demokratikus megállapodás kell hogy legyen. Ebben, az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség javára, de joguk van az állam irányítóinak ellenőrzésére, közvetett vagy közvetlen módon. Ha vezetőik visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal, jogukban áll, sőt kötelességük felbontani ezt az elméleti megállapodást és új vezetőket választani.

– Itt és most ki kell hangsúlyozni, hogy vezetőink valójában megvezetőink és súlyosan visszaéltek a rájuk ruházott hatalommal, ezért nemcsak jogunk, hanem kötelességünk, hogy helyreállítsuk a történelmi Alkotmányunkat és új vezetőket válasszunk. Új vezetők választására elméletileg megvan az esély a négyévente kiírt választások útján, de a gyakorlat teljesen mást mutat, mert az esélyek erősen aránytalanok, hiszen a nemzettől ellopott vagyont használják a választók megvezetésére, birtokolva a teljes médiát. Elég ha csak a közelmúltban rendezett megmozdulásaink média híreit nézzük meg és láthatjuk, hogy köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ilyen feltételek mellett esélytelen a kifosztóinkat saját játékszabályaik szerint kiiktatni.

– Miután a nemzet vagyonát szinte nyomtalanul eltüntették és ebből nemhogy lecsökkentették volna az államadósságot, hanem a sokszorosára duzzasztották azt, a pénzintézetek törvénytelen hitelkonstrukciójukkal földönfutóvá tettek százezreket és az ország elhagyására kényszerítették őket vagy az öngyilkosságba hajszolták a gyengébbeket, tragikus közállapotokat idézve elő. A bíróságok maszatolása, az ügyészségek tétlensége már-már egy törvényen kívüliséget eredményez, ezért az állampolgárok és ezek szervezetei erkölcsi értelembe vett jogkövetésre nem kötelezhetőek. Továbbá, a jogi normák alapján, tevésre, valamitől való tartózkodásra, vagy valaminek az eltűrésére kényszerített állampolgárokat, ezek csoportosulásait illetve szervezeteit – az élő történelmi Alkotmányból eredően- megilleti az ellentmondás, valamint az ellenállás, illetve a nemzeti akarat kikényszerítésének joga. E jogok forrása az az erő, amely az Alkotmány adta meggyőződésből, az akarásból és az elszántságból táplálkozik.

– A nemzet történelme folyamán ez az erő volt a forrása minden olyan megmozdulásnak, amelynek a magyarság a puszta fennmaradását köszönheti. A közös ellenállás egyik eredményes példája a „zengő példa”, ahol formailag jogszerű, de tartalmában káros(fák kivágása, természet terület károsítása) tevékenység ellen irányult. Az ellenállók hóban fagyban vállalták a nemzet szolgálatát, mert azzal amit tettek a nemzetet szolgálták még akkor is, ha ezt sokan még nem látják. A hatalom nem mert a „gyenge” civilek, fiuk lányok ellen erőszakot alkalmazni. Bátor fellépésüknek köszönhetően szétfoszlott a hatalom mindenhatóságának mítosza és a tevőleges ellenállás hiábavalóságának téveszméje. Ami a „devizahiteleket” illeti itt még formailag sem jogszerű eljárásokról beszélhetünk, tehát a történelmi Alkotmányunkból fakadóan megillet az ellentmondás és az ellenszegülés, de ezt eredményesen csakis közös akaratból, céltudatosan és egységesen fellépve tudjuk érvényesíteni.

– A szovjet kivonulást követően megszűnt az a fizikai kényszer, amely megakadályozta az Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, de mindez a mai napig nem történt meg, helyette egy politikai párt által létrehozott alaptörvényt iktattak be, amely népakaratot nem tükröz, hiszen csak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek van joga alkotmányozni.

– Az alkotmányosság helyreállításának legkívánatosabb módja, amely egyben garancia is arra, hogy kiszűrje a politikai kaméleonok hatalmának átmentését, ha a népakarat egységesen lép fel. A magyarságnak van érvényes, nemzeti egyetértésen és ez a legfontosabb, nem pártok megosztásából fakadó, hanem nemzeti egyetértésen alapuló Alkotmánya. Ezt a tényt elegendő népakarat formájában kinyilatkoztatni és bejelenteni, hogy a nemzet az ország alkotmányos rendjét visszaállítottnak tekinti és kész kikényszeríteni mindazokkal szemben, akik ezen akarat elhatározással tevőlegesen szembeszegülnek.

– A fellépésnek ez a módja, történelmi példákkal igazolható. A ’48-as forradalom a márciusi ifjak maroknyi csoportjának lelkesedése, „jogellenes” cselekvések elhatározása formájában kezdődött. Ebből következik, hogy mindazok, akik bármely törvény előzetes legitimálását a nemzet sorozatos kifosztóitól, a hatalomtól várják, petíciók révén, azok valójában légvárak kergetői. A nép gyűlését amely összehívja az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, nem a mindenkori hatalom felügyelete alatt, hanem anélkül, vagy ha szükséges azok ellenében kell lebonyolítani. Ami a napnál is világosabb kell hogy legyen mindenki számára, hogy a népakarattól magasabb hatalom egy államon belül nem létezik, földi léptékkel mérve.

– 2013. február 9-én megfújtam a kürtöt népi gyülekezőre. Hóban és fagyban néhány tucat emberrel kezdtük és rövid időn belül, február 16-án Budapesten a Kossuth téren ötezer ember előtt zászlót bontottunk a nemzet megmaradásért vívott harcban. Azon a napon közfelkiáltással és több ezer ember, aláírásával felhatalmazott, hogy a Hágai Büntető Bírósághoz forduljak a magyar népirtás ügyével. Egy hónap elteltével, március 9-én már nyolc ezren meneteltünk skandálva, hogy „Elég Volt”, továbbá több ezren közfelkiáltással és aláírásukkal felhatalmaztak, hogy legjobb tudásom és tiszta lelkiismeretem szerint szervezzem meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását kérő néptömeget. Ezért nagyon fontos, hogy április 21-én 11 órára minél többen jöjjenek el a Hősök terére.

– A történelmi Alkotmányunk jogfolytonossága helyreállításának következtében, megnyílik a lehetőségünk, hogy megtisztuljon a politikai közélet, megtisztuljanak a bíróságok, az ügyészségek. A történelmi Alkotmányunk helyreállításának napján eltöröltetnek a bűncselekmények útján ránk erőltetett jogtalan követelések és megkezdődik az okozott károk felmérése, az elkövetők és bűnpártolók felderítése és törvényszék előtti igazságos felelősségre vonása. Abban az áldott és szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindezt csak népakaratból lehet megvalósítani. Történelmet írunk és mindenki megismerheti megbecsült és elismert szakemberek véleményét is ezzel kapcsolatban. A történelmi Alkotmány jogfolytonosságának helyreállításával, Magyarország visszatér az Alkotmányos Monarchia államformához, amelyet 68 évvel ezelőtt szüntettek meg és azóta szabad prédának tekintik az országot. Ez azt jelenti, hogy király nélküli királyság lesz az ország, parlamentáris képviselettel, alsó és felső házzal. Rengeteg példa van erre a világban, nézzék például Dániát, alkotmányos monarchia és köszönik szépen jól vannak. Azáltal, hogy új államformát kiáltunk ki, amelyhez minden jogunk megvan, hiszen Európa egyik legrégebbi alkotmányával rendelkezünk és ezeréves múlttal, ezáltal felülvizsgálhatjuk az államközi szerződéseket, viszonyunkat az Európai Unióval és a NATO-val.

– Ez az egyetlen útja-módja, hogy kifosztóinkat levessük magunkról és ha valaki kételkedne ebben, látogasson el többek között a Markó utcába a Fővárosi Törvényszékkel szemben láthatja a csillogóra suvickolt feliratot, hogy Magyar Királyi Törvényszék, vagy Gyulán a kórház falán azt, hogy Magyar Királyi Kórház. Emberek nem olyan régen még erősek voltunk és kiegyensúlyozott életkörülmények között éltünk, csak rajtunk múlik, hogy ismét saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.

Posted on 2013. március 22., péntek by Kásler Árpád
KIÚT A FOGSÁGBÓL

Az emberek különböző ismereti szintekkel rendelkeznek. Ahhoz, hogy mindenki számára világos és érthető legyen a mai helyzetünk és a lehetséges kiút a devizahitelek fogságából, át kell ölelnünk – még ha dióhéjban is – a múlt történéseit. Mindezt részletesen kifejteni egy terjedelmes könyv formájában lehetne, de nekem egy cikk formájában kell ezt megvalósítanom, kivonatolva.

Kérem Önöket, hogy ezt vegyék figyelembe amikor olvassák, hogy mindez hol kezdődött, hol tartunk jelenleg és mi a lehetséges kiút.

– Az 1848-as forradalom a pénzügyi rabság ellen irányult. A helyzet azonos volt a mostanihoz, fuldoklott az ország a pénzügyi cselszövések fogságában. Majd jött a kiegyezés, pontosabban az időhúzás, mindaddig amíg az óhajtott döfést meg nem adhatták. Erre sem kellett sokat várni. Az első világháború, majd az azt követő Trianoni döntéssel szétdarabolták az országot.

Ebből a tragédiából az ország csak úgy tudott lábra állni, hogy 1920-ban a történelmi Alkotmány jogfolytonosságát helyreállították és az ország annak ellenére, hogy elvesztette, természeti kincseinek, lakosságának és területének jelentős részét, mégis virágzásnak indult.

– Jött a második világháború és 1944. márciusi német megszállással, hatályon kívül helyezték a történelmi Alkotmányunkat. Ezt követte a szovjet megszállás, aminek következtében egy szovjet típusú, Buharini Alkotmányt erőltettek az országra, mint látni fogják, nem ok nélkül, mert a nemzet gerincét mindig akkor tudták megroppantani, ha hatályon kívül helyezték történelmi Alkotmányunkat.

– Ezzel a szovjet alkotmánnyal érkeztünk meg a „rendszerváltásig”, amikor kivonultak a megszállók és megnyílt a lehetőség, hogy ismét helyreállíttassék a jogfolytonosság. Ennek semmi akadálya nem volt, kivéve a háttérszándékot, a háttérszándékot amely az ország és az emberek előre eltervelt kifosztására irányult. Hiszen a történelmi Alkotmány értelmében a földtulajdon, a természeti kincsek stb. a Szent Korona tulajdona, az állam és a nép csak birtokos jogokat gyakorolnak felette. A birtokos jogokat – ami ez esetben megegyezik a tulajdonjogokkal, a külföldi kézre való átjátszás kivételével – a Szent Korona Országának tagja gyakorolhatja. Ebben az esetben nem lehetett volna elprivatizálni, elnyilvántartani és ellopni a nemzet vagyonát, de megtették, mert nem volt ki és mi őrködjön felette. Olyannyira megtették, hogy az ország gazdaságát és vagyonát rapsic módra lerabolták, letarolták és elzálogosítottak mindent amit el lehetett. Amikor ezek a „készletek” kimerültek, szemet vetettek arra, amire még álmunkban sem mertünk volna gondolni. Az emberek, a családok létbiztonságát garantáló hajlékaikra és jövedelmeikre, infrastruktúrájukra. Mindezt viszonylag könnyen megtehették, mert jó előre beültették minden lényeges pozícióba saját embereiket, azt a látszatot keltve, hogy az embereknek volt választási lehetősége a többpártrendszeren belül. A jogfolytonosság megszakadásával és a „modern” életforma következtében az emberek generációi közötti hagyomány és tapasztalat továbbadása gyakorlatilag megszűnt. Ezt a folyamatot elősegítette az oktatási rendszer és a média. Így, teljesen védtelen és tapasztalatok nélküli generációk alkották a szabad prédát. Hogy kik állnak mindezek hátterében? – hát azok akik nem a magyar nemzet érdekeit, nem az ország érdekeit, nem a nép és a jövő nemzedék érdekét tartják szem előtt, hanem önös és egyéb külső érdekeket, a magyar nemzet érdekei elé helyeznek.

– Az előre eltervelt és folyamatos lerablás következtében, a megélhetés valamint az egyre fogyó munkahelyek hiányában, előbb utóbb nagyon sok embert könnyű volt a bankok ajtajához terelni. A gyanútlan lakosság besétált a felállított kelepcébe, a devizában nyilvántartott hitelek hálójába.

– A hazai törvények, úgy a polgári törvénykönyv mint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló idevonatkozó törvényhelyei teljes mértékben leszabályozzák a kölcsönszerződés valamint a pénzkölcsönnyújtás jogi kritériumait. Ez a devizaalapú hitelnek elnevezett konstrukció egyik törvénynek sem felel meg, így teljesen szabályozatlan körülmények között és törvényi háttér nélkül nyomorba taszították az országot és a népet. Elkövették a közbizalom ellenni bűncselekményt is, hiszen az emberek hittek a törvényességben, hittek a bankoknak. Itt elsősorban az emberek HITével éltek vissza, ezért is nevezik HITELNEK a szolgáltatást, amelynek alapja a kölcsönös bizalom kell hogy legyen. A végeredményt ismerjük, több ezer öngyilkos, több ezer kilakoltatott, több százezer külföldre menekült ember és több ezer család szétválása.

– Több éves kitartó oknyomozói munka után, teljesen világos és egyértelmű a bankok csalása, úgy a kamatok számításánál, a kereskedelmi árrés felszámításánál valamint a teljes árfolyam jogtalan felszámításánál. Mindezekre a hatályos magyar törvények, kölcsön jogcímen, abban az esetben, ha nem devizában bocsátották az adós rendelkezésére, nem adnak lehetőséget, még abban az esetben sem, ha az adós aláírta a szerződést, mert a törvény egyértelműen fogalmaz, hogy a szerződő feleknek csak abban kell megállapodniuk amiről a törvény kötelező jelleggel nem határoz. Márpedig a pénzkölcsönnyújtást illetően a törvény egyértelműen határoz… Csak azt lehet kölcsön összegnek nevezni, amit a hitelező az adós rendelkezésére bocsát és az adósok szerződési akarata kölcsönre irányult, ezen a jogcímen írtak alá, de a bankok azt követelik amit nem bocsátottak rendelkezésre.

– A hatóságok és felügyeleti szervek szemet hunytak a nép kifosztása előtt. A bíróságok szégyenszemre maszatolnak. Az adósokat kifosztani pusztán az aláírásukra való hivatkozással több mint cinizmus, hiszen hogyan érthették volna, hogyan ismerték volna fel azt, hogy átverték, ha maga a Kúria képtelen volt ítéletet hozni egy kölcsönszerződést illetően, amelyet a Ptk. és Hpt. leszabályoz. Kiküldte az ügyet előzetes állásfoglalásra az európai bírósághoz Luxembourgba gyorsított eljárást kérve, de ezt az európai bíróság megtagadta. A legmagasabb bírói fórumnak sem volt világos és egyértelmű, ehhez nyolc hónap is kevés volt számára, miközben az embereknek néhány perc állt rendelkezésükre. Ebből arra lehet következtetni, hogy még évekig nem lehet végleges ítéletre számítani, miközben az emberek kifosztását felgyorsították.

– Az ügyészségek a feljelentéseket érdemi kivizsgálás nélkül megszüntetik, sőt le is írják, hogy jövőben megtett bankok elleni feljelentéseket érdemi válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Amit jogkövető magatartással meg lehetett tenni azt megtettük, de az élethez való jogot semmi sem írhatja felül. A nép magára hagyatott, csak önmagára, az összefogás erejében bízhat. A nemzetközi jog szerint is, megvan a népnek az a lehetősége, hogy túlélése érdekében kezébe vegye sorsa irányítását, mert jelenleg egy olyan nyomásnak és kényszernek enged, amelyre ő nem szerződött le.

Az Alkotmány a legmagasabb szintű törvény, amely lényegében egy társadalmi szerződés, amelyben rögzítve vannak az államhatalom és az állampolgárok jogai és kötelezettségei, más szóval ezen társadalmi szerződés révén tekinthető legitimnek az államhatalom, de csak akkor, ha ez a megállapodás az állampolgárok racionális döntéshozatalának eredménye.

A nemzet jogérzéke valójában az emberek igazságérzete, amely kötelezően szembe kell hogy szálljon azzal, amit nem jognak, hanem jogtalanságnak, amit nem törvényességnek, hanem méltánytalanságnak érez.

– A társadalmi szerződés a nép és a hatalmon lévők közötti demokratikus megállapodás kell hogy legyen. Ebben, az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség javára, de joguk van az állam irányítóinak ellenőrzésére, közvetett vagy közvetlen módon. Ha vezetőik visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal, jogukban áll, sőt kötelességük felbontani ezt az elméleti megállapodást és új vezetőket választani.

– Itt és most ki kell hangsúlyozni, hogy vezetőink valójában megvezetőink és súlyosan visszaéltek a rájuk ruházott hatalommal, ezért nemcsak jogunk, hanem kötelességünk, hogy helyreállítsuk a történelmi Alkotmányunkat és új vezetőket válasszunk. Új vezetők választására elméletileg megvan az esély a négyévente kiírt választások útján, de a gyakorlat teljesen mást mutat, mert az esélyek erősen aránytalanok, hiszen a nemzettől ellopott vagyont használják a választók megvezetésére, birtokolva a teljes médiát. Elég ha csak a közelmúltban rendezett megmozdulásaink média híreit nézzük meg és láthatjuk, hogy köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ilyen feltételek mellett esélytelen a kifosztóinkat saját játékszabályaik szerint kiiktatni.

– Miután a nemzet vagyonát szinte nyomtalanul eltüntették és ebből nemhogy lecsökkentették volna az államadósságot, hanem a sokszorosára duzzasztották azt, a pénzintézetek törvénytelen hitelkonstrukciójukkal földönfutóvá tettek százezreket és az ország elhagyására kényszerítették őket vagy az öngyilkosságba hajszolták a gyengébbeket, tragikus közállapotokat idézve elő. A bíróságok maszatolása, az ügyészségek tétlensége már-már egy törvényen kívüliséget eredményez, ezért az állampolgárok és ezek szervezetei erkölcsi értelembe vett jogkövetésre nem kötelezhetőek. Továbbá, a jogi normák alapján, tevésre, valamitől való tartózkodásra, vagy valaminek az eltűrésére kényszerített állampolgárokat, ezek csoportosulásait illetve szervezeteit – az élő történelmi Alkotmányból eredően- megilleti az ellentmondás, valamint az ellenállás, illetve a nemzeti akarat kikényszerítésének joga. E jogok forrása az az erő, amely az Alkotmány adta meggyőződésből, az akarásból és az elszántságból táplálkozik.

– A nemzet történelme folyamán ez az erő volt a forrása minden olyan megmozdulásnak, amelynek a magyarság a puszta fennmaradását köszönheti. A közös ellenállás egyik eredményes példája a „zengő példa”, ahol formailag jogszerű, de tartalmában káros(fák kivágása, természet terület károsítása) tevékenység ellen irányult. Az ellenállók hóban fagyban vállalták a nemzet szolgálatát, mert azzal amit tettek a nemzetet szolgálták még akkor is, ha ezt sokan még nem látják. A hatalom nem mert a „gyenge” civilek, fiuk lányok ellen erőszakot alkalmazni. Bátor fellépésüknek köszönhetően szétfoszlott a hatalom mindenhatóságának mítosza és a tevőleges ellenállás hiábavalóságának téveszméje. Ami a „devizahiteleket” illeti itt még formailag sem jogszerű eljárásokról beszélhetünk, tehát a történelmi Alkotmányunkból fakadóan megillet az ellentmondás és az ellenszegülés, de ezt eredményesen csakis közös akaratból, céltudatosan és egységesen fellépve tudjuk érvényesíteni.

– A szovjet kivonulást követően megszűnt az a fizikai kényszer, amely megakadályozta az Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, de mindez a mai napig nem történt meg, helyette egy politikai párt által létrehozott alaptörvényt iktattak be, amely népakaratot nem tükröz, hiszen csak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek van joga alkotmányozni.

– Az alkotmányosság helyreállításának legkívánatosabb módja, amely egyben garancia is arra, hogy kiszűrje a politikai kaméleonok hatalmának átmentését, ha a népakarat egységesen lép fel. A magyarságnak van érvényes, nemzeti egyetértésen és ez a legfontosabb, nem pártok megosztásából fakadó, hanem nemzeti egyetértésen alapuló Alkotmánya. Ezt a tényt elegendő népakarat formájában kinyilatkoztatni és bejelenteni, hogy a nemzet az ország alkotmányos rendjét visszaállítottnak tekinti és kész kikényszeríteni mindazokkal szemben, akik ezen akarat elhatározással tevőlegesen szembeszegülnek.

– A fellépésnek ez a módja, történelmi példákkal igazolható. A ’48-as forradalom a márciusi ifjak maroknyi csoportjának lelkesedése, „jogellenes” cselekvések elhatározása formájában kezdődött. Ebből következik, hogy mindazok, akik bármely törvény előzetes legitimálását a nemzet sorozatos kifosztóitól, a hatalomtól várják, petíciók révén, azok valójában légvárak kergetői. A nép gyűlését amely összehívja az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, nem a mindenkori hatalom felügyelete alatt, hanem anélkül, vagy ha szükséges azok ellenében kell lebonyolítani. Ami a napnál is világosabb kell hogy legyen mindenki számára, hogy a népakarattól magasabb hatalom egy államon belül nem létezik, földi léptékkel mérve.

– 2013. február 9-én megfújtam a kürtöt népi gyülekezőre. Hóban és fagyban néhány tucat emberrel kezdtük és rövid időn belül, február 16-án Budapesten a Kossuth téren ötezer ember előtt zászlót bontottunk a nemzet megmaradásért vívott harcban. Azon a napon közfelkiáltással és több ezer ember, aláírásával felhatalmazott, hogy a Hágai Büntető Bírósághoz forduljak a magyar népirtás ügyével. Egy hónap elteltével, március 9-én már nyolc ezren meneteltünk skandálva, hogy „Elég Volt”, továbbá több ezren közfelkiáltással és aláírásukkal felhatalmaztak, hogy legjobb tudásom és tiszta lelkiismeretem szerint szervezzem meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását kérő néptömeget. Ezért nagyon fontos, hogy április 21-én 11 órára minél többen jöjjenek el a Hősök terére.

– A történelmi Alkotmányunk jogfolytonossága helyreállításának következtében, megnyílik a lehetőségünk, hogy megtisztuljon a politikai közélet, megtisztuljanak a bíróságok, az ügyészségek. A történelmi Alkotmányunk helyreállításának napján eltöröltetnek a bűncselekmények útján ránk erőltetett jogtalan követelések és megkezdődik az okozott károk felmérése, az elkövetők és bűnpártolók felderítése és törvényszék előtti igazságos felelősségre vonása. Abban az áldott és szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindezt csak népakaratból lehet megvalósítani. Történelmet írunk és mindenki megismerheti megbecsült és elismert szakemberek véleményét is ezzel kapcsolatban. A történelmi Alkotmány jogfolytonosságának helyreállításával, Magyarország visszatér az Alkotmányos Monarchia államformához, amelyet 68 évvel ezelőtt szüntettek meg és azóta szabad prédának tekintik az országot. Ez azt jelenti, hogy király nélküli királyság lesz az ország, parlamentáris képviselettel, alsó és felső házzal. Rengeteg példa van erre a világban, nézzék például Dániát, alkotmányos monarchia és köszönik szépen jól vannak. Azáltal, hogy új államformát kiáltunk ki, amelyhez minden jogunk megvan, hiszen Európa egyik legrégebbi alkotmányával rendelkezünk és ezeréves múlttal, ezáltal felülvizsgálhatjuk az államközi szerződéseket, viszonyunkat az Európai Unióval és a NATO-val.

– Ez az egyetlen útja-módja, hogy kifosztóinkat levessük magunkról és ha valaki kételkedne ebben, látogasson el többek között a Markó utcába a Fővárosi Törvényszékkel szemben láthatja a csillogóra suvickolt feliratot, hogy Magyar Királyi Törvényszék, vagy Gyulán a kórház falán azt, hogy Magyar Királyi Kórház. Emberek nem olyan régen még erősek voltunk és kiegyensúlyozott életkörülmények között éltünk, csak rajtunk múlik, hogy ismét saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.