Téma: Kárpát-medencei panoráma
|
bihari_panorama |
2006. április 22. 09:02 | Sorszám: 468 |
* Tőkés László püspök összefogásra kéri az MDF elnök asszonyát 2006-04-21 Csíksomlyó szerelmese, Erdély nagyasszonya - a szép neveket Dávid Ibolyára fűzi Tőkés László püspök, amikor összefogásra kéri, inti az MDF elnök asszonyát. - Nyílt levelek sokasága jelent meg a sajtóban, amelyek összefogásra buzdítanak, összefogásra kérik, ösztönzik az embereket. Miért fontos ez? - Mi is azok közé tartozunk, akik hasonló felhívással fordultunk a Magyar Demokrata Fórumhoz, a fórum választóihoz és szimpatizánsaihoz. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyilatkozatot bocsátott ki ebben az értelemben. Dávid Ibolya asszony Erdélynek szerelmese, Csíksomlyónak a zarándoka, Aradnak a „nagyasszonya", és ha valakinek, akkor neki tudnia kell, hogy mit jelentene Erdély számára az, ha egy nemzetidegen, a mostani koalíció tagjaiból álló kormány állna fel újból Magyarország élén. Az MDF csodálatos teljesítményt ért el önerejéből azzal, hogy bejutott az Országgyűlésbe és ezáltal kiegyensúlyozó erőként van jelen a két nagy párt között, a 6 százalékos SZDSZ mellett. Azonban félő, hogy a kiegyensúlyozó erőből egyensúlyt felborító erővé válik, amennyiben nem ott keresi a helyét, a magyar nemzeti oldalon, ahová való. Azt hiszem, Antall József ha üzenni tudna a 15 millió magyar miniszterelnökeként - lelki értelemben -, akkor nem mondana mást ő sem. Ne felejtsük el, hogy Antall Józsefnek a haló porában való megbuktatásában milyen szerepet játszott az MSZP és az SZDSZ, de már életében milyen brutális támadások kereszttűzében állt. Azt is mondhatjuk, hogy Antall József meghalt a nemzeti Magyarországért, amelyről azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak csak a keresztény szellemben van jövője. Ő keresztény Magyarországot akart, így nyilatkozott. Én megértéssel fogadom azokat a panaszokat, amelyek az MDF-et ért sérelmekről szólnak, azonban ebben az esetben nincs más választás, mint az összefogás a nemzeti oldalon álló két párt között. A határok feletti nemzetegyesítés folytatása is ezt a követelményt állítja az MDF elé és feltevődik végül a kérdés, hogy nem az volt-e az értelme az MDF bejutásának a Fidesz mellett, hogy a kormányváltozás végbemenjen, hiszen ez kifejezett célkitűzése volt mindkét pártnak. Éppen az MDF bejutásának az értelme kérdőjeleződik meg, ha hagyja, hogy a kormányváltozás ne menjen végbe. Nem mondom, hogy ez teljes mértékben az MDF-től függ, viszont az MDF adott pillanatban döntő szerepet játszhat. Bízzuk a gondviselésre, hogy mi fog történni április 23-án, de mi magunk is tegyük meg azt, ami rajtunk múlik. Én így gondolom, hogy ez volna a helyes a mostani összekuszálódott magyarországi viszonyok között. Mályi-Kovács Kriszta, Krónika Hírszolgálat *
|
|
bihari_panorama |
2005. december 05. 01:00 | Sorszám: 467 |
Olvassuk újra az egy évvel ezelőtti írásokat. (Túl sok cikk van benne, -ezért lassú ez a topik. Senki nem szólt, hogy bontsam részekre.)
|
|
|
bihari_panorama |
2005. július 24. 21:19 | Sorszám: 465 |
* Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott csaknem teljes beszéde 2005-07-23 A mai kordivat, korszellem leginkább úgy jellemezhető, hogy lebomló államhatárok, szabad mozgás, szakképzettség, szorgalom, a jakobinus bürokrata állam korszakának végrángásai – ahogy Martonyi János mondta tegnap, és ehelyett egy területi, regionális közösségekre épülő új világ, decentralizáció, tettrekészség és vállalkozó kedv. Erről szól ma az európai kontinens története, jelene, élete, és erről szól maga az Európai Unió is. Nyilvánvaló, hogy ez a magyarság számára is merőben új lehetőségeket kínál, a 10 milliós Magyarországé és a 4-5 millió, a világban szétszóródott, illetve a határok mellett tömbben élő magyarság egykori istencsapás-szerű szétszóratásának hátrányai valójában mára előnnyé változtathatók. Föltéve, hogyha ezt a szétszóródott és szétszabdalt Magyarországot az új világ, a kor divatának és kor szellemének megfelelően képes vagyunk egyetlen, jól működő gazdasági övezetté és hálózattá szervezni. Egyetlen dologra van csak szükség ehhez: egy szemléletváltásra, elsősorban az anyaországban, amely a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást nem segélyezésnek gondolja el, nem támogatásként gondol rá, nem hátrányt és nem tehertételt lát benne, hanem befektetést, közös hasznot, lehetőséget és gazdasági erőforrást. Vagyis az egész Kárpát-medencében – különösképpen a belmagyarok körében, a magyarországi Magyarországon – egy olyan szemléletváltásra van szükség, amely a határon túli magyarok támogatása helyett a nemzetegyesítést jelöli meg fő célként. Az első tézis tehát, hogy Magyarország jövője nem a 10 milliós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van. Ma a legfontosabb akadálya, a legmagasabbra tornyosuló akadálya egy tisztességes, és az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitikának éppen az, hogy az országvezetés nem néz szembe a valóságos helyzettel, hanem inkább a struccra emlékeztető módon, a nehézségekkel való szembesülés helyett homokba dugja a fejét. Mindenki tudja, hogy a növekedés csökken, a túladóztatás megbénítja a gazdaságot, nő a munkanélküliség, ikerdeficitje van a magyar költségvetésnek, illetve külkereskedelemnek, az államadósság pedig nő. Ha ezzel a helyzettel nem nézünk szembe, és nem mondjuk ki, hogy a nemzetpolitika fordulat mellett a következő választásokat követően gazdaságpolitikai fordulatra is szükség lesz, vagyis egy radikális adócsökkentési és munkahelyteremtési programot kell megindítani, ha ezzel nem nézünk szembe, akkor a magyar gazdaság nem erősödik meg, dinamizmusa továbbra sem tér vissza, és így reménytelenné válik a magyarországi magyar gazdaságból kiindulva egy Kárpát-medencei életerős magyar gazdaság fölépítése. Tőkés László tegnap Széchenyi Istvánt idézte: arról ír, hogy melyik nemzet fiai mitől félnek. Széchenyi szerint az angolok a szegénységtől, a franciák a nevetségességtől, a spanyolok az ördögtől, az oroszok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hűtlenné vált magyartól félnek a legjobban. A XX. században megjelent a modern baloldal Közép-Európában, aminek eredményeképpen, amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére. Így rontottak rá a sajátjaikra 1919-ben Kun Béláék. Így rontották rá a saját fajtájukra Rákosiék. Ugyanezt tették az ő modern kori kiadásukban 1956-ban azok, akik rárontottak a forradalomra. És nem ilyen harcias eszközökkel, de hát december ötödike is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás a saját nemzetünkre. Kedves Barátaim, a baloldalra nekünk a jövőben szükségünk lesz. Ugyanis nemzeti egység nincs a baloldal részvétele nélkül. Ugyanis nemzetstratégiai célok állandósága nincs egy nemzetileg elkötelezett baloldal nélkül sem. Annak a reményében mondtam mindazt, amit elmondtam, hogy a hosszabb távon is kiszámítható nemzetegyesítési törekvések állandóságához arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre. Miért is zárhatnánk ki, hogy - hasonlóan egyébként a Kárpát-medencében található többi államhoz - a magyar baloldalnak is sikerül végrehajtania egyfajta nemzeti fordulatot. A jövőben a mainál sokkal erőteljesebben kell képviselnünk a magyar külpolitikában azt a véleményt, hogy az Európai Unión belül a kettős mérce nem fogadható el. És, hogyha a régi Európában a kisebbségi autonómia teljesen magától értetődő Katalóniától Dél-Tirolig, Finnországig, akkor az újonnan csatlakozott európai uniós országokban is ugyanilyen magától értetődő követelésnek, sőt, közösségi jognak kell lennie. A Kárpát-medencében a magyarok rovására tapasztalhatunk etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseket. Ez nem fogadható el. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarlakta vidékek adminisztratív szétdarabolására törekednek. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarok fizikai megfélemlítését célozzák. Elegendő, ha a Délvidékre gondolunk. Találkozunk a Kárpát-medencében, nem ritkán, egy-egy államon belül az igazságszolgáltatás magyarokkal szembeni elfogult működésével. Találkozunk magyar oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetésével. Találkozunk magyarok lakta területek gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozásának kormányzati törekvéseivel. Elegendő, hogyha csak itt Erdély országban az észak-erdélyi autópálya küzdelmekre hívom fel az önök figyelmét. Ezek a jelenségek mind a mai magyar Kárpát-medencei élet valóságához tartoznak. Ezekkel a törekvésekkel szemben védekeznünk kell. A státusztörvényhez hasonló merész, bátor, Európában elfogadható kisebbségvédelmi, ha kell, egyoldalú lépéseket is vállalnunk kell majd. Éppen ezért a Magyar Állandó Értekezletre továbbra is múlhatatlanul szükségünk van. Elfogadhatatlan, hogy a Magyar Állandó Értekezletet ilyen jelenségek mellett, mint amit az előbb néhány szóban megidéztem, hosszú idő óta nem hívja össze a magyar kormány. Sőt, nekünk majd abban kell gondolkodni a jövőben, hogy a Magyar Állandó Értekezletet hogyan lehet továbbfejleszteni valami öt világ magyar képviselet irányába, aminek a mainál sokkal jelentősebb konzultatív és talán néhány esetben döntési jogot is érdemes lesz majd átadni, illetve amelyre érdemes lesz majd ilyeneket ráruházni. Az állampolgárság kérdése nem kerül le a napirendről akkor sem, hogyha Románia belép az Európai Unióba. Részben azért, mert a Szerbiában és Kárpátalján élő magyarok, meg a szegény Horvátországban élő magyarok - akik már régen Horvátországgal együtt megérdemelték volna, hogy tagjai legyenek az Európai Uniónak - úgy tűnik, hogy még hosszú évekig nem lesznek tagjai az Európai Uniónak, tehát a kettős állampolgárság Erdélyországon kívül néhány más fontos, százezres nagyságrendű magyar közösségeknek továbbra is érdeke. A Magyar Igazolvány sem válik fölöslegessé a jövőben, kedves barátaim, mindig elmondom, ha eljövök ide önök közé, hogy akinek van, nagyon vigyázzon rá, mert rövid időn belül ez lesz a Kárpát-medence legértékesebb dokumentuma. A Magyar Igazolványnak ugyanis jelentősége lehet részben a kettős állampolgárság odaítélésének időtartamát tekintve, részben pedig a státusztörvényhez olyan jogok tapadnak - csak a szegény belmagyarok erről keveset tudnak, mert a kormánypropaganda ezt elhallgatja - amelyek nem tapadnak majd a kettős állampolgársághoz. Azok esetében, akik nem óhajtanak áttelepülni Magyarországra, hanem itthon maradnak. Egy Erdélyországban élő magyar számára anyagi értelemben, jogosítványokat tekintve, iskoláztatást, gyermektámogatásokat tekintve, a státusztörvény és az annak nyomán létrejött Magyar Igazolvány többet jelent majd, mint a kettős állampolgárság. Tehát a kettős állampolgárság idejében a szülőföldjükön maradó magyarok támogatásának továbbra is a Magyar Igazolvány lesz a legfontosabb jogosultsági dokumentuma. És végezetül még egy gondolatot szeretnék megosztani afféle tézis formájában önökkel. Ha megpróbáljuk megvonni a rendszerváltoztatás óta, vagy az 1990-es első választások óta eltelt 15 év mérlegét, akkor azt kell mondani, hogy a magyar jövő egyik fontos kérdése úgy fogalmazható meg, hogy a demokrácia az a jövőben is továbbra is csak az uralkodó szellemi, politikai és gazdasági elit csoportok projektje lesz-e, hogy a demokráciát a magyarországi magyar néptömegek is maguknak fogják-e érezni. Kimerültek a demokrácia eddigi működtetését jelentő lelki, szellemi tartalékok. Az embereknek nem a demokráciából van elegük Magyarországon, de elegük van abból, ahogy az elmúlt 15 évben a demokrácia működött. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden ízében rosszul működött volna. Ha nem tudjuk a négyévenként egyszer megvalósuló részvételt gyakoribb élménnyé tenni, ha nem tudjuk az embereket bevonni bizonyos kérdésekbe, ha nem tudjuk világossá tenni, hogy az ő véleményük szinte döntésszerű erővel történő figyelembe vétele nélkül nem születhetnek - nemzetpolitikai döntések Magyarországon, legyen szó gazdaságról, kultúráról vagy külpolitikáról - ha ezt az érzést nem tudjuk kialakítani, és e mögé nem tudunk tényeket állítani, akkor a magyar demokrácia legitimitása meg fog kérdőjeleződni. Hiába lesznek négyévente választások, kedves barátaim. Mert meggyőződésem szerint egy nemzetegyesítéses politikához nemcsak az Európai Unióra, hanem a magyar demokráciára is egy valóságos magyar demokráciára, magyarországi demokráciára is szükségünk lesz. Köszönöm szépen a jókívánságokat. A magyar polgári nemzeti keresztény tábor ereje az ma már nagyobb, szélesebb forrásokra támaszkodhat, mint mondjuk három-négy-öt esztendővel ezelőtt. Egy nagyon fontos minőségi változás történt az elmúlt négy esztendő során. Ugye egy-egy jó időpontban lekevert nyakleves állítólag a gyermeknevelésnél is csodákra képes. Ez a pártfejlődésben sincs másképpen, így a 2002-es nyaklevesnek minősíthető választási kudarc, reményeim szerint kiváltotta a szükséges pedagógiai hatást a mi esetünkben is. Remélem, hogy az elmúlt három év munkájában ennek talán már a nyomai láthatóak. Kérdésekre válaszolva: Kettős állampolgárság Kedves barátaim, nem véletlenül beszéltem, talán meglepően hosszan a baloldal nemzeti fordulatáról, kívánatos nemzeti fordulatáról Magyarországon. Ugyanis a kettős állampolgárság kérdése két módon oldható meg. Az egyik, - amely persze a szívünknek kedvesebb lenne, de készpénznek azért nem venném ezen út járhatóságát - ez a kétharmados többség megszerzése a parlamenti választásokon. Az ember szerénytelenebb pillanataiban, vagy amikor álmodik, a kettő nagyon gyakran közel esik egymáshoz, akkor úgy érzi, hogy a kétharmados többséggel szinte csodákra is képes lenne. És ebben csak kevés túlzás van, azt hiszem. Azonban Magyarországon nem véletlen, hogy ilyen helyzet ez idáig nem állt elő egyetlen politikai párt ilyen lehetőséghez sohasem jutott, a magyar választási rendszer ezt az ösvényt nagyon szűkre szabja. Egyszer volt már rá példa egyébként, 1994-ben, hogy egy politikai erő - most nem pártra gondolok, hanem egy erőre, és az MSZP-SZDSZ az egy erőnek is tekinthető - már kétharmados többséget kapott. Tehát én tartom kizártnak, hogy ez a jövőben is bekövetkezzen, és akkor megnyílhat az út az alkotmányozás, az önkormányzati rendszer átalakítása, a gazdaság gyors dinamizálása, és a nemzetpolitika alkotmányos újra szabályozása előtt is, beleértve ebbe a kettős állampolgárságot. A másik lehetőség, amely azonban inkább realisztikusnak tűnhet, az pedig az, hogyha nem is lesz kétharmados többség a polgári nemzeti és keresztény oldalon a következő választást követően, de olyan parlamentje lesz Magyarországnak, amely képes túllépni azokon a vitákon, amelyek a mögöttünk hagyott három évben megterhelték és megosztották. Miért zárnánk ki egy olyan újabb kegyelmi pillanat eljövetelét, mint amit már megtapasztaltunk egyszer, a státusztörvény megalkotásakor. Most mindegy, hogy ki, milyen őszintén szavazott a státusztörvény idején, mennyi volt az őszinteség és az álság, de végül is egy 96 százalékkal megszavazott törvényről van szó. A magyar státusztörvényt az akkori, 1998 és 2002 közötti parlament 96 százaléka megszavazta. Miért zárnánk ki, hogy a következő választást követően, amikor világosan külön tudjuk majd választani a mostani kormánypropaganda kártékony hatásától, meg tudjuk tisztítani azt a tényt, hogy mást jelent az állampolgársághoz kötődő jogok gyűjteménye, és mást jelent a Magyarország területén való éléshez kötődő jogosítványok és kötelezettségek gyűjteménye. A kettő különbözik egymástól. Hogy van olyan megoldás, ahol a magyarországi magyarok számára garanciát adhat a parlament, illetve a kormány, hogy a kettős állampolgárságot úgy is meg tudja valósítani, anélkül, hogy az gazdasági feltételt jelentene a belmagyarok számára. Miért ne zárnánk ki? Hogyha ezt sikerül világossá tenni, akkor akár egy 90 százalék fölötti nemzetegyesítési döntésre is képes lehet a következő Magyar Országgyűlés. Én az előbb elmondtam, hogy a szülőföldön maradók számára anyagi értelemben a státusztörvény többet jelent, mint egy kettős állampolgárság. Másfelől fontosnak tartottam, hogy a státusztörvény mögött, ha lehet, akkor az a 90 valahány százalékos közös nemzeti döntés ott legyen. Minthogy a kettős állampolgárság mögé most sem tudtuk odatenni, odavarázsolni a szocialisták támogatását, erősen kétséges, hogy 1998 és 2002 között ez sikerült volna. És miután a státusztörvény az egy feles törvény volt, a kettős állampolgárság pedig akkor is egy kétharmados törvény lett volna, azt meg tudták volna akadályozni a szocialisták, a státusztörvényt pedig nem tudták, és mint láthatjuk, szerencsére, miután nem tudták, nem is akarták. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy valami mozog a bokorban Budapesten is. Hogy az pontosan micsoda az a valami, azt most még nem tudjuk. De a megbízható hírek szerint Magyarországon titkos tárgyalások vannak készülődőfélben. Ami önmagában nem föltétlenül rossz, bár a titkosság valószínűleg inkább rossz, mint jó, de a tárgyalás ténye maga talán nem. Mi úgy tudjuk, hogy nemzetközi szaktekintélyeket hívott a magyar kormány Budapestre egy olyan titkos tárgyalás céljából, hogy megvizsgálják, hogy az Európai Unión belül a kettős állampolgárság megadásának milyen tartalma és formája ütközne, illetve nem ütközne európai uniós ellenállásba. Szerintem ideje, hogy a magyar kormány valóra váltsa az ígéretét, amelyet a népszavazáskor tett, hogy ő majd megoldja a kettős állampolgárságot népszavazás nélkül is. Drukkolunk nekik. De talán az érintett magyar közösségek választott szervezeteinek választott vezetői nélkül, a velük való egyeztetés nélkül talán nem érdemes titkos tárgyalásokba bocsátkozni. Úgyhogy örülnék, ha még mielőtt létrejönnek ezek a budapesti, készpénznek vehető, megbízható források szerint hamar létrejövő tárgyalások, azelőtt vagy a MÁÉRT keretén belül, vagy azon kívül, de a határon túli magyarokkal mindenképpen egyeztetnie kellene szerintem a magyar kormánynak. Magyarország miért nem szabta feltételként az EU-hoz való csatlakozás támogatásában Romániának Székelyföld területi autonómiájának megadását? Az Európai Unióhoz való román csatlakozási szerződés ratifikálását a magyar kormány, illetve a magyar parlament egy feles, tehát a jelen lévő képviselők 50 százaléka, plusz egy szavazattal fogja megtenni. Tehát hogy ezt a szerződést ratifikáljuk-e vagy nem, milyen formában, feltételekkel, vagy feltételek nélkül, az ma a magyar kormánytöbbség kezében van. Ennél sokkal szerényebb föltételeket sem fogadott el a magyar kormánykoalíció, amikor megpróbáltunk a széndéknyilatkozatot – mert a magyar parlament már tett egy szándéknyilatkozatot – kiegészíteni néhány fontos szemponttal, mintegy föltétellel. Ennél sokkal enyhébb föltételekkel. Akkor a magyar kormánytöbbség erről hallani sem akart, az erre vonatkozó indítványainkat leszavazta. Tehát ez a kérdés ebben a pillanatban, ha helyes címzéssel akarjuk ellátni, akkor nem nekünk, hanem inkább a magyar kormányfőnek kell, hogy címeztessék. A román csatlakozást egyébként a magunk részéről mi nem tekintjük – bár a magyar parlament fog erről dönteni – egy olyan ügynek, amelyben kizárólag a magyar parlament véleménye a mérvadó, az RMDSZ, illetve az Erdélyben működő, a magyarlakta területeken működő választott politikai szervezetek vezetőinek a véleménye szükséges, és ők egyébként a minél gyorsabb, minél zökkenőmentesebb ratifikálást szorgalmazzák. Érthető módon. Gazdaság Ezidáig az az evidencia-szerű képzet élt a fejünkben, hogy a magyar gazdaság sokkal kedvezőbb állapotban van, mint a román, perspektívái és dinamizmusa is kedvezőbb, mint a románé. Eljött az ideje, hogy ennek a kérdésnek a bizonyossága felől némi kétely ébredjen bennünk. Közép-Európában, kedves barátaim, kibontakozott egy olyan természetű gazdasági verseny, amelyet legpontosabban adóversenyként írhatnánk le, és amely versenynek mi nem a sereghajtói között vagyunk, hanem amelybe még be se neveztünk. Szlovákia 19 százalékos adókulcsot vezetett be, Románia 16 százalékosat. A Milánóból Temesvár felé közlekedő repülőgépekre nem lehet jegyet kapni. Észak-olasz kis- és középvállalkozók tízezrei árasztják el Dél-Erdélyt. Ha figyeli az ember a kolozsvári ingatlanárakat, meg az ottani gazdasági fejleményeket, meglepő dinamizmust tapasztalhat. Ha Magyarországról Szlovákia és Románia irányába megmozdult, egyre növekvő nagyságrendjét vesszük figyelembe, akkor szintén egy új jelenséget látunk. Ezek el kell, hogy gondolkoztassanak bennünket. És bizony, a magyar gazdaságnak be kell neveznie ebbe a regionális adóversenybe. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a mi közgazdászaink becslései szerint a német gazdaságnak az úgynevezett manufakturális, tehát termelőipara mintegy 25 százaléka a következő néhány évben ki fog települni Németországból, a közép-európai gazdasági versenyfutás egyik legfontosabb kérdése vagy versenyszáma éppen az, hogy hova megy majd ez a tőke. Hol jönnek létre tíz- és százezerszám munkahelyek majd ebből a nagy ipari kitelepülésből? Magyarország része lesz-e ennek? A mostani körülmények között mi ebben a versenyben – még egyszer mondom – még csak be sem neveztünk. Egy radikális magyarországi adócsökkentés, a magyar bürokrácia útvesztőinek jelentős eltorlaszolása nélkül reménytelen, hogy ebben a versenyben részt tudjunk venni, és a magyar gazdaság egy nagyon erőteljes reform előtt áll, már hogyha ebben a gazdasági versenyfutásban részt akar venni. Ha nem veszünk benne részt, nehogy meglepődjünk, hogyha a Románia és Magyarország közötti különbség minden elképzelésünket meghaladónál gyorsabban csökken majd a következő nyolc-tíz-tizenöt esztendőben. Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság *
|
|
|
bihari_panorama |
2005. július 19. 03:31 | Sorszám: 463 |
* * TUSNÁDFÜRDŐ Az előző térképnél nagyobb méretű: http://www.cchr.ro/jud/turism/media/talcsik.jpg Tusnádfürdő (Băile Tuşnad, Bad Tuschnad, Kaiserbad) ismertetése http://www.cchr.ro/jud/turism/hun/6/65/6501tusnadfurdo.html Bálványosfürdő és BÁLVÁNYOSVÁR romjai a Csomád túloldalán, (Nagy-Csomád 1301 m) a hegyet megkerülve autóval kb. 15 km-re délkeletre érhetők el. Túristaúton, a Csomádon át, -érintve a Szent Anna-tavat, bizonyára érdekesebb. Túraútvonalak a BÁLVÁNYOS 2005 topikban. Kérnék pontosabb útleírásokat, és részletesebb térképeket. *
|
|
bihari_panorama |
2005. július 18. 21:35 | Sorszám: 461 |
* Már két napja ismételten kérem az előző túlméretes térkép törlését, amely elrontja az oldalszélességet. Törlés nincs, a Gondolán mindenki nyaral. *
|
|
|
bihari_panorama |
2005. július 17. 01:45 | Sorszám: 458 |
* Üdvözöljük Siménfalva Község honlapján E honlap tömör és friss információkat szolgáltat a 14 romániai székely falut magába foglaló községről, mely Erdély keleti részében, Keresztúrszék szívében található a "szőke" patak, a Fehér-Nyikó mentén. A 14 kis település a történelem viharai ellenére még ma is őrzik azt a hamisíthatatlan székely jelleget, egyediséget, ami ezen falvak felbecsülhetetlen értékét jelenti a kultúrákat magába olvasztó, homogén társadalmakban. A kicsi székely házak ma is takarosak, festett galambbúgos székely kapuk fedeles üllőpadjai pihenőhelyet kínálnak, a ház előtti kiskertek ontják a virág illatát és a házlakók őrzik az évszázados hagyományokat. A honlapot bebarangolva szembesülhetünk e helyek pontos földrajzi elhelyezkedésével, népességével, turisztikai látványosságaival, kultúrájával, tesvérkapcsolataival és mindazokkal a problémákkal amik ezeket a falvakat sújtják. *http://simenfalva.rural-portal.ro/
|
|
bihari_panorama |
2005. július 16. 15:29 | Sorszám: 457 |
* A bálványosi szabadegyetem 2005-07-16 Három válság, a román kormányé, az Európai Unióé és a magyar-magyar viszonyé ad különös aktualitást a vasárnap Tusnádfürdőn kezdődő egyhetes bálványosi nyári szabadegyetem rendezvényeinek - mondta Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője Budapesten. A tusnádfürdői tábor programjai hozzájárulhatnak az erdélyi magyarság egységének erősödéséhez, valamint „Magyarország és Románia egymásra utaltságának tudatosításához" - emelte ki az ellenzéki politikus, a tábort szervező Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány egyik alapítója, az egyik külpolitikai előadó. A szabadegyetem állandó visszatérő vendégének számító Orbán Viktor, a Fidesz elnöke július 23-án tart előadást Tusnádfürdőn: az exkormányfő Matolcsy György volt gazdasági miniszter társaságában a „Magyarország jövője jövőre" című programban tart előadást. A tervek szerint Orbán Viktor kétoldalú megbeszélést is folytat majd Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. A kettős állampolgárságról szóló tavaly decemberi népszavazás kudarca óta sajátos időszakot, válságot él meg a magyar-magyar viszony - fogalmazott Németh Zsolt. A fideszes képviselő kitért arra, hogy továbbra sem világos, lesznek-e októberben előrehozott választások Romániában, és ha igen, az milyen új helyzetet teremt a román belpolitikában, a román-magyar kapcsolatokban. A bálványosi szabadegyetemre, a román, a magyar és az uniós külpolitika kölcsönhatásairól szóló július 20-iki vitára várják Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert. Monica Macovei igazságügy-miniszter a romániai igazságszolgáltatási reformról tart a tervek szerint ugyanazon a napon előadást. Az EU-val összefüggésben Németh Zsolt elmondta, hogy az európai alkotmányos szerződés, valamint az uniós büdzsé körül kialakult helyzet a bővítési folyamatot, így Romániát is érinti, bár Bukarest már túl van a csatlakozási szerződés aláírásán az EU-val. „A Fidesz mindig is támogatta Románia uniós csatlakozását, mert az végső soron elősegítheti az erdélyi magyarság helyzetének javulását, az autonómia megvalósítását" Az autonómia témakörében felszólal majd Elisabeth Nauclér, a Finnországhoz tartozó Aland-szigetek kormányzója, valamint a dél-tiroli európai parlamenti képviselő, Michl Ebner. Az egyhetes szabadegyetem fontos témájának szánják, milyen módon tudják a jövőt befolyásolni a konzervatív, kereszténydemokrata, polgári erők. A rendezvényre meghívták Emil Constantinescu volt román államfőt, Adrian Severin volt külügyminisztert, az RMDSZ több vezető politikusát és miniszterét, Emil Boc-ot, a Demokrata Párt elnökét, Kolozsvár polgármesterét, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Kövér Lászlót, a Fidesz országos választmányának elnökét, Pelczné Gáll Ildikó és Varga Mihály Fidesz-alelnököt, Martonyi János volt külügyminisztert, Mikola István volt egészségügyi minisztert, fideszes európai parlamenti képviselőket és Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga társelnökét. MTI, Duna TV *
|
|
bihari_panorama |
2005. július 14. 21:22 | Sorszám: 456 |
* "Bálványos" Kárpátalján 2005-07-13 Az előző évekhez hasonlatosan idén is a festői szépségű Felsőszinevér adott otthont a Pro Minoritatae Alapítvány által szervezett kárpátaljai nyári egyetemnek. A találkozó méreteit tekintve ugyan túlzásnak tűnhet az egyik előadó megállapítása, miszerint a szinevéri találkozó az erdélyi bálványosival összemérhető intézménnyé vált, a szervezőknek mégis gratulálni illik. Megérdemlik a gratulációt amiatt, hogy az erdélyivel össze nem vethető mostoha körülmények ellenére július 6. és 10. között immár a 13. találkozót sikerült megszervezniük, mint ahogyan amiatt is örömünket kell kifejeznünk, hogy idén először az ukrán kormányzat hivatalos képviselőinek előadásai is bekerültek a programba. Eredménynek számít már az is, hogy Viktor Baloga, a megyei állami közigazgatás elnöke, valamint Oleg Ribacsuk az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes egyáltalán lemondhatták a részvételüket. Ők, ahogyan az nálunk is szokás, halaszthatatlan közfeladataikra hivatkozva maradtak távol. Eljött viszont Havasi Oleg, titulusa szerint a megyei közigazgatás elnökének első helyettese, aki a kormányzat adminisztrációs reformelképzeléseiről beszélt. "Közelíteni az embereket a hatalomhoz, a hatalmat pedig az emberekhez" : A gondolat kétségtelenül szép, még akkor is, ha mögötte a darabjaira széthullani akaró fiatal állam egyben tartásának szándéka és nem pedig az a nagyszabású felismerés áll, hogy 21. század és szovjet tanácsrendszer nem összeegyeztethető. Megnyugtató, hogy Havasi úr, talán, mert úgy vélhette, valami hasonló jár a szabadegyetem hallgatóinak fejében is, sietve leszögezte: "a benyújtott törvénytervezet nem Kárpátalja átszabásának szándékával készült". No, de mi lesz akkor a KMKSZ által hosszú-hosszú évek óta szorgalmazott és Juscsenkó elnök által is "garantált" Tisza melléki járás kialakításával? A válasz: "A törvény elfogadása után lehet arról beszélni, hogy ez mennyire létjogosult". Talán mégiscsak van igazság Kovács Miklós, KMKSZ-elnök, az ukrán közállapotokat értékelő, elsőre kissé túlzónak ható megállapításában, amely szerint [i]"Nincs olyan ukrán politikus, aki ne próbálná meg palimadárként átverni a másikat"?[i] Ha Ukrajnában egy aláírás valóban csak annyit jelent, (szintén Kovács Miklós szavaival), hogy aki azt lejegyezte írni tud, a KMKSZ helyzete a demokrácia keretei között sem lesz az eddigieknél nagyobb reményekre feljogosító. Pedig a reparáció, az alkotás, az új szellemiség Kárpátalján is helyet kér magának, főként azok után, hogy a terület felemelkedésére hivatott eddigi intézmények, amelynek kereteit a politika logikája, a bürokrácia, no meg a pénztelenség jelölte ki, rendre kudarcot vallottak. Nemhiába hangzott el Papcsák fideszes politikus előadásban, amennyiben Magyarországnak jövőre polgári kormánya lesz, a haszontalan, mindenféle geopoltikai és gazdasági realitást nélkülöző Kárpátok Euró Régiónak búcsút kellene mondani. Szerencsére a hétköznapok emberei nem sokat törődtek a politika mesterségesen megalkotott trendjeivel. Vinnai Győző a nyíregyházi főiskola tanára ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az alulról szerveződő civil nonprofit szféra úttörő szerepet töltött be Magyarország és Kárpátalja kapcsolatában és olyan nagyszerű eredményeket produkált, mint a beregszászi főiskola. Ma a nem kedvező körülmények ellenére is, Kárpátalja területén Magyarország a legnagyobb befektető. Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője a nemzetközi politikából fakadó veszélyekre hívta fel a figyelmet. Magyarország schengeni egyezményhez történő 2007-es csatlakozása Kárpátalja számára a teljes elszigetelődés veszélyét hordozza. És ez egyáltalán nem túlzás annak fényében, hogy a Kárpátalja Erdélytől, határátkelők hiányában már ma is el van zárva. A szomorú tények ellenére a jövő azonban mégiscsak biztató. Mind Magyarországon, mind pedig Ukrajnában az elkövetkező egy esztendő során választásokra kerül sor. A nemzeti érdekeket az állami feladatok elé helyező magyarországi polgári kormány és a helyi megmérettetésből megerősödve kikerülő KMKSZ együttműködése új lendületet adhat a térség fejlődésének. *
|
|
bihari_panorama |
2005. július 11. 01:15 | Sorszám: 455 |
* Zimándújfalu nagy napja Szombaton és vasárnap a Borostyán Egyesület első ízben szervezte meg a Zimándújfalusi napokat. A rendezvény legnagyobb érdeme, hogy a zimándújfalusi magyarság egy emberként állt a nemes ügy mellé, ráeszmélt az összefogásban rejlő hatalmas erőre. Szombaton délben az Ypsilon zenekar kíséretében magyar ruhás fiatalok hívogattak a főutcán a rendezvényre, amely ötpróbával indult: tuskócipelés; traktor hátulsó kerekének az átforgatása; rakott szekér elhúzása; pohár vízzel való egyensúlyozás, illetve súlyzók megtartása. Arató Ferenc, Bodó Márton és Nae Bogdan szerepeltek a legjobban. A kerékpárversenyt Antal György és Both Róbert nyerte, a gyermekeknél Ménesi Lorenzó, Kovács Márk és Zsidai Márk volt a sorrend. Kurila János és csapata 300 személyre főzte az ízletes bográcsos gulyást (Andrásy-fotó) Szerveztek aszfaltrajz-versenyt, a kultúrotthonban délután a fiataloknak diszkót, a felnőtteknek este bált, amelyen az ALICE zenekar játszott. Vasárnap magyar népviseletbe öltözött fiatalok vonultak be a szentmisére. Ft. Sándor Balázs plébános köszöntötte a templomot megtöltő híveket, a vendégeket, illetve páter Bíró Antal ferences szerzetest. Bakó Ágnes Papváry Elemér Hitvallás című versét szavalta, az arad-ségai ifjúsági kórus énekelt. Ebéd után a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban megtartott ünnepi előadást – nem kis meglepetésre – a négy nap alatt Horga Mónika és Almási Tünde által betanított helybeli tánccsoport nyitotta meg. Felléptek az arad-ségai műkedvelő csoport, a helybeli iskolások, a kisperegi Rózsa és a pécskai Búzavirág népi táncegyüttes. Délután a postakertben felállított sátrak, büfék mellett vérbeli népünnepély kerekedett: mérték a sört, sütötték a mititéjt, a 60 literes bográcsokban rotyogott a gulyás. Ménesi Melinda, a Borostyán Egyesület elnöknője elárulta: fokozott izgalommal kezdtek a szervezéshez, mivel a községi tanácstól egy lej támogatást nem kaptak. Szerencsére szép számmal került helybeli és aradi támogató – köszönet nekik. A szükség soha nem tapasztalt módon összefogta a helybelieket: összeadták a vendégek ellátásához szükséges élelmet, egy emberként dolgoztak az előkészületeken, a szülők minden táncosnak díszes mézeskalács szívet sütöttek. Az ugyancsak vasárnap megnyílt tájház előkészítésére önként jelentkeztek az emberek. Késő délután sörivó versenyt, lufiborotválást, nyúlfuttatást szerveztek. A kétnapos rendezvény késő este a tábortűz melletti nótázással zárult, maradandó emlékeket hagyva a több száz részvevőben, akik között ott volt héttagú delegáció élén Várkonyi Imre füzesgyarmati polgármester, Király András parlamenti képviselő, Horváth Levente alprefektus és Bognár Levente aradi alpolgármester is. Balta János *
|
|
bihari_panorama |
2005. július 07. 14:38 | Sorszám: 454 |
* Hol olvasható a SZENT ISTVÁN TERV? http://www.bla.hu/professzorok/index.php?oldal=dl/szit-jun-18.pdf A terv 100 oldalnyi nagyságrendű, de tervezem közlését itt a Gondolán egyszerű szöveges formában, részletekben. A könyv hamarosan megjelenik nyomtatott formában is. A beszerezhetőségről a Professzorok Batthyány Körének honlapján adnak majd tájékoztatást. *
|
|
bihari_panorama |
2005. július 07. 05:55 | Sorszám: 452 |
* EMI-tábor - Gyergyószentmiklós, augusztus 11-15. Először - de garantáltan nem utoljára - rendezi meg idén augusztusban a két testvérszervezet, az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táborát a gyergyói bércek között. Nem csak a környezet lesz lenyűgöző, hanem szándékaink szerint a program is! Lesz minden, amire egy magyar érzelmű ifjú(hölgy) csak vágyhat: érdekes történelmi előadások (Szent Korona, Trianon, párizsi békeszerződés), vita Erdély és a magyarság jövőjéről, íjászat, rovásírás, irodalom, borkóstoló, néptánc, tábortűz s még ezer minden. Eljön Tőkés László, Böjte Csaba, Koltay Gábor, Raffay Ernő. És persze a fergeteges koncertek: a Role, a Transylmania, a Romantikus Erőszak! Várunk hát szeretettel mindenkit, Erdélyből, (Csonka)Magyarországról, és bárhonnan, ahol csak nemzettársaink élnek. Töltsünk együtt négy felejthetetlen napot, és utána is "merjünk magyarok lenni"! http://www.emitabor.hu/Hirek.htm *
|
|
bihari_panorama |
2005. július 06. 14:41 | Sorszám: 451 |
* Orbán: Nem vettem részt taggyűléseken
Orbán Viktor cáfolta, hogy részt vett volna olyan taggyűlésen, amelyen bármely cég ügyei szóba kerültek.
A volt miniszterelnök a családja vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság előtt hangsúlyozta: az Élet és Irodalomban megjelent dokumentumot soha nem látta, így arról nem tud beszélni sem, de a neki tulajdonított kijelentéseket nem mondta, mert ellentétesek felfogásával. Senki nem játszott szerepet családom vagyonosodásában, s ehhez állami pénzek sem járultak hozzá - jelentette ki Orbán Viktor, a családja gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság ülésén. A volt miniszterelnök elmondta: két alkalommal kapott állami támogatást a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft., amelynek résztulajdonosa volt felesége, Lévai Anikó. Az első támogatás Horn Gyula miniszterelnöksége idejére esett, a második esetben pedig a pályázat elbírálására az Orbán-kormány, majd a pénz folyosítására a Medgyessy-kormány idején került sor. Családja megtakarításaival kapcsolatban Orbán Viktor közölte: volt olyan év, amikor könyvet írt, és azért 18 millió forintot kapott. Orbán Viktor szerint a felesége senkinek nem adott olyan megbízást, hogy az illető a saját nevében Lévai Anikó számára vásároljon földet. A volt miniszterelnök előtt Mayer Arankát, Szász Attila, Orbán Viktor egykori üzlettársának feleségét hallgatták meg. Ő elmondta hogy, 2004 karácsonya után kereste fel az Élet és Irodalom szerkesztőségét, tette mindezt azért, mert a vagyonmegosztást nem sikerült három év óta megoldani férjével, így próbált meg a nyilvánosság elé kerülni. Azokat az iratokat, amelyeket az újság rendelkezésére bocsátott korábban, ellenőrizte, mivel az eredeti példányok voltak a kezében, ezeket fénymásolta férje irodájában. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy soha, senki nem kérdőjelezte meg ezek hitelességét. Hozzátette: taggyűlésen ő soha nem vett részt, csupán háziasszonyként töltött ott perceket, amíg bevitte az ott lévőknek a kávét, vagy akár a papírokat. Ezen kívül többször találkoztak az ügyben említett felek, elsősorban vacsoráztak, vagy ebédeltek, ám ezek nem voltak taggyűlések. Herényi Károly képviselő kérdésére elmondta, hogy amennyiben megegyezett volna férjével a válást illetően, soha nem hozta volna nyilvánosságra ezeket az iratokat. Az motiválta, hogy saját gyermekei érdekét képviselje. Mint ismert, ma hallgatta meg Orbán Viktort a volt miniszterelnök családjának állítólagos vagyongyarapodását vizsgáló bizottság. A Fidesz elnöke szerint ezzel egy olyan korai kampányeseményre kerül sor, amely „minőségi váltást jelenthet a politikai életben”, vagyis nem a valóságról fognak beszélgetni a résztvevők, hanem sárdobálás lesz. Éppen ezért Orbán keddi sajtótájékoztatóján „világos kiindulópontot” kívánt mutatni a közvéleménynek önmaga és családja vonatkozásában. A politikus egy állítólag a kancellárián készült, a lejáratását célzó dokumentum alapján vagyoni helyzetéről, politikai múltjáról és magánéletére vonatkozóan is nyilatkozott. Orbán Viktor kedden, rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be, hogy családja 122 millió forintos vagyonnal rendelkezik, amiből 25 millió forint hitelfelvételből származik. Orbán Viktor közölte azt is, hogy kikérte a történeti levéltárból a rá vonatkozó dokumentumokat. Elmondta, katonasága idején, 1982-ben sikertelenül próbálták beszervezni, majd utána a rendszerváltásig megfigyelték. A rá vonatkozó levéltári dokumentumokat az interneten is olvashatóak. (Forrás: Magyar Rádió, MTI, MNO) *
|
|
bihari_panorama |
2005. július 02. 21:58 | Sorszám: 450 |
* Háromszék: Nagy-Magyarország térképe a falubejáratoknál 2005-07-01
Több felső-háromszéki magyar település bejárati tábláján megjelent Nagy-Magyarország térképe. Információk szerint Bélafalva, Poján és Kézdiszentlélek bejáratánál minden táblára fel van ragasztva piros-fehér-zöld alapon az Erdélyt is magába foglaló Nagy-Magyarország térképe, melynek közepén egy nyomtatott H betűben a Magyarország felirat olvasható. László István, Kézdiszentlélek polgármestere híradónknak elmondta, nem tud a térkép létezéséről, azonban Jakab Edit Bélafalva polgármestere érdeklődésemre megerősítette, a lehúzós kép igenis ott található a falu bejáratát jelző kétnyelvű táblán. Jakab Edit úgy tudja, több háromszéki település táblájára is felragasztották a térképet. A falu névtáblája a polgármesteri hivatal vagyonát képezi, azonban a polgármester asszony nyilatkozata szerint az ismeretlenek által elhelyezett Nagy-Magyarország térképet nem távolítják el. Az ügyet a megyei önkormányzat vezetőségével jövő szerdán a polgármesterek szokásos heti találkozóján ismertetik, hogy a további lépésekről a hatóságok jelenlétében döntsenek. Nagy Zsuzsanna http://www.geocities.com/gobevilag/harch0507.htm#hir070106
|
|
|
bihari_panorama |
2005. július 01. 22:24 | Sorszám: 448 |
* [b]Régióegyesítés a cívisvárosban - az EU-n kívül - az EU-val együtt[b] 2005-07-01 A közelmúltban Debrecenben került sor arra a találkozóra, amelyen a Partium (a Részek) régiójának polgármesterei találkoztak, s aláírták azt a - Debreceni Polgármesteri Hivatal által kezdeményezett - szándéknyilatkozatot, miszerint megalakítják a Városok, Falvak Szövetsége egyesületet. Azzal a céllal, hogy újraegyesítsék a kulturális régiót. (A rendezvényről előző számunkban írtunk.) A fórumot követően Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, Turi Gábor alpolgármester és Gulyás Gábor, a Debrecen 2010 Programiroda irodavezetője tartott sajtótájékoztatót. Ezen elhangzott, hogy Debrecent múltja, öröksége, az európai és a magyar történelemben, az említett régióban játszott szerepe arra predesztinálja, hogy Európa egyik kulturális központjává - Európa kulturális fővárosává váljon. (Erre a címre Debrecen mellett Budapest, Eger, Pécs, Győr, Miskolc és Sopron is pályázik.) Kósa Lajos elmondta, hogy az elképzelt régió azt a településhálózatot foglalná magába, amely a valamikori kollégiumi partikula-rendszer létezése okán történelmében, hagyományaiban, oktatásában szorosan kötődik Debrecenhez. - A Városok, falvak szövetsége megalakításának kettős célja van, mondta a polgármester. - Az egyik az Európai Unió kulturális fővárosa pályázathoz kapcsolódik. Ennek lényege: Debrecen nem önmagában szeretné ezt a címet viselni, illetve az ezzel a címmel járó feladatokat megoldani, illetve az előnyöket élvezni, hanem ezzel a térséggel. Így tudnák az Európai Unió ide irányuló figyelmét felkeltve szervezni, segíteni a kulturális és egyéb eseményeket a régióban. A másik célról szólva Kósa Lajos elmondta, hogy az EU-val el kell ismertetni: ennek a régiónak különleges jellemzői vannak. S olyan nemzetrészek maradnak ki a kötelékből (lásd pl.a kárpátaljai magyarság), amelyek egyébként mind történelmileg, mind kulturálisan szorosan együvé tartoznak. Az Európai Unió egyébként ismeri a kulturális régió fogalmat (Trieszt központú eurorégió), ami egy nagyon speciális regionális szerveződés az Unióban. Az az előnye, hogy közvetlenül tud pályázni bizonyos fejlesztésekre. - Tulajdonképpen azt szeretnénk elérni, hogy az a perifériális helyzet, ami az ebben a szövetségben résztvevő településeket jellemzi, múljon el. Ugyanis a szövetséghez csatlakozó települések a saját országukban mind perifériális elhelyezkedésűek. Nagyvárad, Szatmár, Bihar - Románia nyugati vége. Kárpátalja meg Ukrajna nyugati világvége, abszolút perifériája Ukrajnának. De Kelet-Szlovákia azon települései, melyek ebben a szövetségben részt vesznek - szlovák szempontból esnek az ország perifériájára. Hajdú-Bihar megye meg Magyarország keleti perifériája. Ez pedig hátrányt jelent az adott országokban a nemzeti fejlesztési forrásokért való versenyben. De ha kihasználjuk a közös történelmi-kulturális-gazdasági kapcsolatainkat és örökségünket, egy speciális régiót alkotva az Európai Unióban, valamilyen fontosságra, különlegességre tudunk szert tenni, ami előnyt jelenthet ennek a szövetségnek. Debrecen szeretne a kovásza lenni egy ilyen regionális együttműködésnek, s ez nem csak lehetőséget, de felelősséget is jelent számunkra - mondta a polgármester. Szlovákia és Magyarország már EU-tag, Románia a közeljövőben valószínűleg szintén felvételt nyer, de Ukrajna - így Kárpátalja is - feltehetően még hosszabb ideig az Európai Unión kívül reked. Számunkra milyen együttműködésre adna lehetőséget ez a szövetség? - hangzott a kérdés. Kósa Lajos polgármester válaszában hangsúlyozta: az Európai Unióval el kell fogadtatni, hogy Európának - a történelmi furcsaságok miatt - ez egy olyan speciális vidéke, ahol számos olyan unión kívül eső település van, amelyek identitássukkal az európai uniós tagállamokhoz kötődnek. És itt nemcsak a magyarokat kell megemlíteni, hisz Kárpátalján román és szlovák kötődésű települések is vannak. Így akár magyarországi, szlovákiai, romániai összefogással lehetne azért küzdeni, hogy az EU fogadja el ezt a kulturális régiót. És hát Kárpátalja mindenféle vonatkozásban Európa közepe... Így a kulturális programokban - például várjátékok fesztiválja, színházak találkozója stb. - aktív szerepet vállalhat. A szervezők továbbra is várják azon kárpátaljai települések jelentkezését, amelyek részt kívánnak venni a szerveződő kulturális régió munkájában, életében. Kovács Erzsébet *
|
|
|
bihari_panorama |
2005. június 30. 15:53 | Sorszám: 446 |
* SZÉKELYFÖLD IX. évfolyam 2005. Június *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 29. 00:11 | Sorszám: 445 |
* 2005-06-27 Nagyvárad: békés tüntetés a sportpályáért
"Tiltakozunk a vallási és nemzetiségi megkülönböztetés ellen!" "Az igazság ideát van!" "A magyar református gyereknek is joga van sportolni!"
Ilyen és ehhez hasonló táblákat emelt a magasba az a mintegy 400 tüntető, akik a Lórántffy Zsuzsanna református gimnázium sportpályáját követelték vissza ma délután Nagyváradon. A délután 3 órakor kezdődött békés, figyelemfelhívő megmozduláson a csendőrség nagy erőkkel volt jelen. A mintegy 200 rendfenntartó egész idő alatt körbezárta a helyszínt és a tüntetőket. A nagyváradi önkormányzat fél éve az ortodox egyháznak játszotta át a református gimnázium sportpályáját. A tanácsosok utólag azzal védekeztek, hogy nem tudták milyen területről szavaztak. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tiltakozó jegyzékét Tőkés László és munkatársai átadták a Bihar megyei kormánybiztos helyettesének, melyben az ügy tisztázását követelik. ***
Az RMDSZ-re sem számíthatnak A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól elorzott sportpályája körüli vita már jó ideje folyik. Néhány napja a Sfânta Treime román ortodox egyház fakereszteket helyezett el a területen. Tőkés László kijelentette: Ha a református egyházkerületnek nem sikerül visszaszereznie a jogtalan tanácsi határozattal elvett sportpályát, veszélybe kerül a gimnázium működése. A telek rendeltetésének megváltoztatása súlyos csapás a romániai felekezeti oktatásra. Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnöke szerint etnikai és vallási alapú diszkriminációról van szó, ugyanis amíg az iskolában román nemzetiségű ortodox diákok tanultak, sem a polgármesteri hivatal, sem az ortodox egyház nem vonta kétségbe a sportpálya létjogosultságát. A sportpálya ügyében kivizsgálást kérnek arról, hogy történt-e politikai korrupció azon a tanácsülésen, amely megszavazta a területfosztást. Egy új tanácsi határozat megoldaná a kérdést. Még az új tanév előtt rendezni kell az ügyet, ellenkező esetben az oktatási minisztérium bevonja a református gimnázium működési engedélyét. A püspök összefogásra szólította fel a nagyváradi magyar közösséget, mint mondta, az egyházak elleni támadás, felekezeti hovatartozástól függetlenül, az egész közösségre irányul. A református egyház Kincses Elődöt és Kolozsi Árpádot kérte fel a jogi képviseletre. A keresetet már benyújtották a közigazgatási bíróságon. Úgy tűnik, a hatóságok hallgatólagosan az ortodox egyház térfoglalását támogatják. Ilie Bolojan prefektus több mint 3 hónapja támogatásáról biztosította a püspökséget, de azóta sem történt lépés az ügyben. Még a magyar érdekképviselet részéről sem számíthatnak segítségre. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete azt állítja, hogy a református egyház részéről szerződésszegés történt. A telek soha nem volt a református egyház birtokában. 1995-ben használatba kapta a helyi önkormányzattól az akkor még a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületében működő Andrei Saguna Szakközépiskola. 2002-ben, amikor a református egyház visszakapta az épületet, szerződésben szögezték le, hogy a sportpályát azzal a feltétellel használhatja, hogy másfél éven belül hasonló pályát épít az Andrei Saguna Szakközépiskola sámára. Tőkés László szerint a szerződésben nem szerepel olyan kitétel, hogy amennyiben nem építik fel a sportpályát, a református egyház elveszíti a területet. A Transindex úgy tudja, Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke nem cáfolta meg a hírt, miszerint az RMDSZ-es tanácsosok nem tudták, mire szavaznak, amikor a helyi tanács az ortodox egyháznak adományozta a területet. A téma az utolsó pillanatban került be a napirendi pontok közé, s nem volt világos, hogy a Református Gimnázium sportpályájáról van szó. *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 28. 13:34 | Sorszám: 444 |
|
|
bihari_panorama |
2005. június 28. 13:30 | Sorszám: 443 |
* [/img]http://www.uh.ro/index_files/top_files/top-03.jpg[/img] Huszárok seregszemléje Székelyudvarhelyen
Látványos, hangulatos parádénak lehetett részese az a pár száz érdeklõdõ, akik kibírva a kissé hosszúra nyúlt várakozást és a nagy meleget, tegnap a Patkóban megtekintették az erdélyi hagyományõrzõ huszárezredek elsõ seregszemléjét.
A rendezvényen mintegy negyven, öt különbözõ csapatot képviselõ huszár vonult fel, vastapsot váltva ki az összegyűlt nézőseregbõl. A rendezvényen Udvarhelyen kívül Gyergyószentmiklós, Marossárpatak, Székesfehérvár és Buda huszárcsapatai képviseltették magukat. A huszárok a templomból érkeztek a térre, ahol a déli szentmisén strázsáltak, az udvarhelyi székely huszárezred zászlajának megszentelése itt kezdõdött el. Ez a ceremónia a Márton Áron téren, másként a Patkóban fejezõdött be, ahol a város címerével ékesített új zászlót megáldotta Kovács Sándor fõesperes, aki beszédében 2000-re, udvarhelyiek vatikáni zarándoklatára emlékeztetett. II. János Pál jobbján két magyar huszár állt vigyázba, s a pápa tudta, hogy kicsodák és mit jelentenek õk. „Mai fiataljaink vajon tudják-e, kik a magyar huszárok? Mert a huszárt nem a szép ruhája teszi huszárrá, hanem a kitartás, a jellem, az erõs hit” – fogalmazott a fõesperes. Kovács Sándor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében három szeget vert be az udvarhelyi zászló rúdjába, egyet-egyet Szász Jenõ a város nevében, Györffy Árpád csapatvezetõ és egy közlegény a legénység nevében. Kolumbán Imola, a Hagyományõrzõ Székely Huszárezred Egyesület elnöke, zászlóanya, díszszalagot kötött a zászlóra, amelyre felkerült a pápai zászló szalagja is. Kilenc udvarhelyi, frissen beavatott, sötétkék egyenruhát és fekete csákót viselõ huszár a zászlóra és alkotmányukra esküdött fel. „Esküszöm, hogy a magyar birodalom zászlajához, a királysághoz hû maradok” – harsant fel a történelmi hûséget megőrző eskü szövege. Az ünnepség végén Kolumbán Imola a huszárezred létrejöttét támogatók hosszú sorának köszönte meg a hozzájárulást, kiemelve egyesületük fõ támogatóját, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítványt. „Mindenkinek megköszönöm, akinek egyszerre dobog a szíve a miénkkel, nagy dolog ez, hogy városunknak huszárcsapata van” – mondta a zászlósanya, aki köszönetet mondott az udvarhelyszéki magánvállalkozók egyesületének, amelynek tagjai szintén teljes pompában, díszmagyarban ünnepeltek együtt a huszárokkal. A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével, majd koszorúzással végzõdött, a huszárok virágkoszorút helyeztek el a Vasszékelynél, az Emlékezés Parkjában Bem apó szobránál és a Sétatéren az Erkof-lánynál, amelynek felavatása alkalmából született meg elõször a huszárezred „hivatalosításának” ötlete. *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 26. 19:41 | Sorszám: 442 |
* Wass Albert szoboravatás Solymáron 2005-06-26 Felavatták hazánk második köztéri Wass Albert szobrát. Az erdélyi író bronzból megformált alakját Solymáron közadakozásból állíttatták a helyiek. Hogy ez a szobor elkészült, abban nagy szerepe volt annak, hogy a Fővárosi Közgyűlés néhány éve úgy döntött, Budapesten nem állhat szobra az erdélyi írónak. Solymáron civil szervezetek, magánszemélyek adakozásából összegyűlt, mintegy kétmillió forintból emeltek szobrot a helyiek az 1998-ban elhunyt írónak. - Akit szülőföldjén halálra ítélnek, akit hazájában ötven éven keresztül elhallgatnak, és aki mégis a világ magyarságának szemében az egyik meghatározó alkotója volt a kisebbségi magyar sorsnak, a hazaszeretet írója – mondta a szoboravatón Pokorni Zoltán a Fidesz-MPSZ alelnöke. A szobor hű mása annak az Erdélyben egyetlen köztéren álló Wass-szobornak, amely Székelyudvarhelyen áll, és amely a solymárihoz hasonlóan Blaskó János képzőművész keze munkája. Duna TV
|
|
bihari_panorama |
2005. június 23. 23:48 | Sorszám: 441 |
* Hét nap SZABADKA 2005.06.22Magyarok Az elmúlt ezer esztendőben mondtak rólunk jót is, rosszat is. Mondtunk mi magunkról jót is meg rosszat is. (Egymásról inkább csak rosszat.) Rettegtek tőlünk, tiszteltek bennünket, gyűlöltek-gyűlölnek minket. (Senki sem annyira, mint ahogy mi egymást.) Herder még azt is kilátásba helyezte, hogy egyszer csak eltűnünk a föld színéről, kihalunk egészen, mint az avarok. Albert Camus meg rajongva azt írta rólunk: ,,A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét... A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.'' (S lám, mégis hogy megbüntettek, megaláztak, kisemmiztek bennünket, -hogy szerteszabdaltak!) Magyarok. Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is. (A legtöbben persze azt gondoljuk magunkról, hogy abba az első kategóriába tartozunk.) Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk, azt már most a kezdet kezdetén megállapíthatjuk.) 2004. december 5-e óta úgy gondoljuk, hogy mi határon túli magyarok különbek vagyunk, mint anyaországi nemzettársaink nagy többsége. Talán joggal gondoljuk így. Talán. (Hogyan is mondja a költő?: "Keserű szívvel bizony mondom néktek, Ti csonka-magyarok: Az ország szíve, Magyarország szíve Ma már a Végeken dobog." No de milyenek vagyunk mi határon túli magyarok? Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is. 1920. június 4-e óta úgy gondoljuk, hogy különbek vagyunk, mint a bennünket bekebelezők legtöbbike. Itt is, ott is, meg amott is. Talán joggal gondoljuk így. Talán. Mert mi, velük ellentétben, soha nem akartuk őket megölni, elüldözni, fizikailag, lelkileg bántalmazni; elnyomni, kisemmizni, elpusztítani... És akkor milyenek vagyunk mi délvidéki magyarok? (Jugómagyarok - emlékszünk még?) Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is. Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk. A széthúzás, az egymásra acsarkodás, a kárörvendés annál inkább. (A végveszélyben levők önpusztító ostobasága, a dögöljön meg a testvér tehene gyilkos szindrómája.) Most, hogy államilag kitervelt, összehangolt támadáshullám zúdult a délvidéki magyarság legnagyobb támogatottságot élvező, legéletképesebb pártjára és annak vezetőire, a világ minden tájékáról érkeznek az együtt érző kézszorítások, bátorítások, kiállások. Magyaroktól és nem magyaroktól. Testületektől, parlamenti képviselőktől, egyszerű emberektől. Odakinn mindenki pontosan tudja, mire megy ki a játék. Idebenn pedig... Idebenn is mindenki pontosan tudja, mire megy ki a játék. És mégis, mégis... Elégedett somolygások, kéjes kézdörzsölések, a támadásokkal egyetértő, sőt buzdító pártközlemények, a támadások kitervelőivel és végrehajtóival való cinkos összekacsintások-összeborulások. Bosszúra szomjas senkijancsik örömujjongása az újságok szemeteskosár-rovatában. Végre megdöglik a testvér tehene (is)! Magyar magyarnak farkasa. Bekebelezőink, elnyomóink, kisemmizőink pedig elégedetten mosolyognak. A politikus, az politikus - még ha hangyányi is -, mit várhat tőle az ember. Ám jön egy délvidéki magyar újságíró - karakán, köztiszteletnek örvendő -, számítógépet ragad, és levelet ír az Európai Parlament magyar képviselőjének, baráti hangon óva inti. Ne védje már ilyen vehemenciával a délvidéki magyarság leghatékonyabb szervezetét és annak nagy tekintélyű vezetőjét, nem lesz ennek jó vége. Még majd nem sikerül a cselszövés, még majd nem zilálják szét, még majd nem csukják be, még majd a megmaradásunk ellen ügyködők nem vihetik véghez galád tervüket... Egyik nagy költőnk mondotta még a kilencvenes évek elején: ha egy zsidó embernek a lábára lépnek a világ bármely szegletében, a tel-avivi központban azonnal összeülnek, s megtárgyalják, miként védhetik meg, hogyan siethetnek a segítségére. Anélkül, hogy hosszasan latolgatnák: vajon jogtalan volt-e a lábra lépés vagy pedig nagyon is jogos. Tanulhatnánk tőlük, mi magyarok - tette hozzá a költő. Mi meg, lám... Magyar magyarnak farkasa. Magyarok. Délvidéki magyarok. Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk. A széthúzás, az egymásra acsarkodás, a kárörvendés annál inkább. A végveszélyben levők önpusztító ostobasága, a dögöljön meg a testvér tehene gyilkos szindrómája. Persze, azért idebenn sem mindenki ilyen. Itthonról is tucatszám jönnek az együtt érző, támogató, bátorító e-mailek, levelek, telefonhívások. Fölidézése mindannak, amikor a VMSZ és vezetői határozottan kiálltak a délvidéki magyarság ügye vagy annak egyes bajba jutott tagjai mellett. Napilapunk körkérdésére, hogy ,,mi a véleménye az utóbbi napokban-hetekben zajló kihallgatásokról és előzetes letartóztatásokról, amelyek többnyire magyar nemzetiségűeket, köztük politikusokat és pártvezetőket érintenek'', a megkérdezettek 65 százaléka úgy válaszolt, hogy ,,az események hátterében a vajdasági magyarság elleni kampány áll.'' A délvidéki magyarok nagy többsége nem hülye és nem gazember. Most is pontosan tudja, hogy mire megy ki a játék. És a senkijancsikkal, a törpe politikusocskákkal és buzgó szekértolóikkal ellentétben tisztességesen reagál. Ez vigasztalja az embert. DUDÁS Károly *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 23. 23:33 | Sorszám: 440 |
* Újabb egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntöttek 2005-06-23 Ma, június 23-án a Restitúciós Bizottság tagjai több magyar történelmi egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntöttek. A bizottság alelnöke, Markó Attila államtitkár közölte, hogy 19 egyházi ingatlanról született elvi döntés.
A bizottság döntése szerint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek 2 ingatlan, az Erdélyi Református Egyházkerületnek 3, a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek 11, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek 1, valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek 2 ingatlant adnak vissza, közülük az egyik legfontosabb az aradi Csiky Gergely Gimnázium épületének visszaszolgáltatása a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek. Szintén ma született végleges határozat a történelmi egyházak 11 elkobzott ingatlanának visszaszolgáltatásáról. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 1, az Erdélyi Református Egyházkerület 6, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 1, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 2 ingatlanát szolgáltatják vissza. RMDSZ Tájékoztató *
|
|
|
bihari_panorama |
2005. június 19. 22:48 | Sorszám: 438 |
* Budapesti önkormányzati „kirendeltség" Torockón 2005-06-18
Forrás: Szabadság, Kolozsvár Vendégházat avatott Steiner Pál, Budapest V. kerületének főpolgármestere pénteken Torockón. A múlt századi épületet, amely teljesen romos állapotban került a tulajdonukba, a budapesti önkormányzat erdélyi falumentő programjának keretében vásárolta meg, és állíttatta helyre. A kolozsvári Transsylvania Trust Alapítvány által felújít ott épület újabb ékkő a műemlékértékű, sajátos torockói építési stílusjegyeket őrző házak sorában. Budapest Belváros-Lipótváros önkormányzata csaknem egy évtizede indította falumentő programjait a két testvértelepülésen, az aranyosszéki Torockón és a székelyföldi Énlakán. Az V. kerület önkormányzata 1996-ban döntött úgy: jelentős anyagi támogatással kíván hozzájárulni a két erdélyi település építészeti hagyatékának megmentéséhez, megőrzéséhez. A testület hathatós anyagi segítséget nyújtott a felújítási munkálatokban, és évente átlagban 140 torockói ingatlan tulajdonosának juttat karbantartási támogatást (évente egy átlagbér értékét) azzal a feltétellel, hogy a házak építési és utcaképi elemeit nem változtatják meg, s ha módosítanak azelőtt kikérik a szakértők váleményét. Elsősorban ennek a segítségnek köszönhető, hogy Torockó népi építészeti öröksége épségben megmaradhatott. Nem is csoda, ha a torockói értékvédő programra felfigyeltek külföldön is, ezt 1999-ben Európa Nostra-díjjal jutalmazták. – Csaknem tízéves mély, baráti együttműködés eredménye ez a mai házavató is – emelte ki beszédében Steiner Pál. A polgármester szerint e program sikere jó példája a magyar–magyar, magyar–nem magyar összefogásnak ebben a térségben. Úgy vélekedett: a budapesti önkormányzati segítséggel nem csak a torockói műemlék-együttest alkotó házakat sikerült az enyészettől megmenteni. Ezáltal új lehetőségek nyíltak a falubeliek előtt, hiszen növekedett a település idegenforgalmi vonzereje, a faluturizmus felpezsdülése pedig megélhetést biztosít sokak számára. Szép Gyula, az RMDSZ művelődési főosztályának vezetője a szövetség nevében köszönte meg a budapestiek törődését, anyagi segítségét. Szabó Bálint, a Transsylvania Trust Alapítvány elnöke úgy vélekedett: Torockó a legjobb példa arra, mit is jelent a hatékony anyaországi segítség, amely a legalkalmasabb pillanatban jött, hiszen a helyi közösség nem tudta vállalni a felújítási, karbantartási munkálatok anyagi fedezetét. Az viszont most már nagyrészt a helyieken múlik, vigyáznak-e arra, hogy ez a csoda valóban megmaradjon. Az eseményen jelen volt dr. Román András is Budapestről, akiben ennek az erdélyi faluvédő programnak a megálmodóját tisztelhetjük. Elmondta: e program nélkül az a szépség, ami elődeinktől maradt ránk, elpusztult volna. Jó, hogy a torockóiak is rájöttek, milyen értéknek a birtokosai, hogy tudatosult bennünk, Európa egyik legszebb településének lakói, és hogy ezt a kincset meg kell őrizni. Reményének adott hangot, hogy a román kormány, az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy Torockó a világörökség részévé váljon. A házavatón jelen volt Ludányi-Horváth Attila kolozsvári magyar konzul. Nem hiányoztak a helyi, illetve a megyei hivatalosságok sem: a vendégeket Veres Rudolf polgármester fogadta, köztük Kocsis Krisztiánt, Nagyenyed alpolgármesterét, Mircea Negru kerületi rendőrparancsnokot, illetve Florin Margineant, a Fehér Megyei Tanács alelnökét, aki rövid beszéddel köszöntötte a magyar vendégeket. Elmondta: Torockó kiemelt helyen szerepel a megye turisztikai fejlesztési elképzeléseiben. Hogy terveik komolyságát bizonyítsa, kijelentette: hamarosan megkezdődik a Torockó–Nagyenyed (gyakorlatilag járhatatlan) útszakasz javítása, az erre szánt pályázati pénzt már megszerezték. A másik testvértelepülés, a székelyföldi Énlaka is népes küldöttséggel képviseltetette magát Hajdó István gyergyói főesperes, Dézsi Zoltán, Hargita megyei alprefektus, és Garda Dezső Hargita megyei képviselő, személyében. Délután Budapest Belváros-Lipótváros önkormányzata és a Transsylvania Trust közösen létrehozott, és Zsakó Istvánról, egykori torockói bíróról, nemzetőrszázadosról, a helyi unitárius közösség gondnokáról elnevezett díjakat osztottak. Ebben a kitüntetésben azok részesülhettek, akik az elmúlt évek során kitűntek a tulajdonukban lévő épület karbantartásában, helyreállításában. A díjazottak: Botár Simon és családja, Májay Cecilia és Fehér Csilla, valamint Pető Tünde és Károly. Az ünnepséget a Bogáncs népi táncegyüttes fellépése tette színesebbé. http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/ *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 19. 08:16 | Sorszám: 437 |
* Mádl Ferenc Zilahon 2005-06-18 18:57
A történelmi regionalizmus új szerepet kaphat napjainkban a határmenti együttműködési formákban, segítve a Magyarországi és a szomszédos országokban élő magyarság gazdasági és kulturális integrációját - hangúlyozta Mádl Ferenc köztársasági elnök szombaton Zilahon, a romániai magyar közösségeknél tett kétnapos búcsúlátogatása második napján. A Partium a történelemben "kompországrész" volt - utalt Ady Endre szavaira, aki Magyarországot Kelet és Nyugat között kallódó kompországnak nevezte. "Azt várjuk, hogy ez az egykori határvidék ne elválasszon, hanem összekössön kultúrákat, gazdaságokat" - mondta beszédében. Mádl Ferenc Zilahon a református Nagytemplomban fővédnökként szólalt fel a Szilágyság - Arccal Európa felé konferencia, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és a Polgári Magyarországért Alapítvány közös rendezvényének keretében. A Nagytemplomban szintén felszólalt Matolcsy György volt gazdasági miniszter, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ahhoz, hogy a szűkebb régió, de Magyarország és a Kárpát-medence egésze számára a XXI. század a siker évszázada legyen, olyan fogódzókat kell találni, mint a nemzet egysége, az autonómia, a család, a hit és a munka. Szilágyság és a Partium számára a gazdasági fellendülésben fogódzó lehet még különösen a turizmus - mondta Matolcsy György. Mádl Ferenc köztársasági elnök Szatmárnémetiből érkezett Zilahra. Szatmárnémetiben helyi és megyei állami és önkormányzati vezetőkkel tárgyalt, szombaton pedig találkozott Schönberger Jenő római katolikus püspökkel. A köztársasági elnök Zilahról Szilágysomlyóra, Szilágy megye második legnagyobb településérre, onnan pedig Érmihályfalvára látogat. MTI - fideszfrakcio.hu *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 17. 19:32 | Sorszám: 431 |
* Elballagtak az utolsó román osztályok a Bolyai Farkas Líceumból 2005.június 16. Nem tudom, hogy milyen gondolatokkal ballagtak ki az iskolából szerdán, június 15-én az utolsó román tannyelvű osztályok tagjai a Bolyai Farkas Líceumból, a volt Marosvásárhelyi Református Kollégiumból. Félő, hogy nem tett jót a tanulók és román ajkú tanárok lelkivilágának az, hogy az utolsó iskolai évben mindössze 71-en maradtak, szemben a 251 magyar diákkal. Feltételezem: nem a nemzeti tolerancia az a fő érzelem, mely betöltötte lelküket a ballagás, az utolsó iskolai kicsengetés napján. Ám a történelmi igazságtétel nevében a marosvásárhelyi magyarságnak, a református egyháznak joga van ahhoz, hogy magyarnak és részben reformátusnak tudja azt az iskolát, ahol több mint négyszáz éves fennállása idején számos nemzedéknyi magyar ifjú sajátította el a tudást, erkölcsöt. Tehát idén 322 maturandus hagyja el a skóla hatalmas épületét, mely mentsvárként fogta körül őket. Bár falai közé több éve betolakodott a politikai felhangoktól sem mentes polémia, mégis biztonságban érezhették magukat. A 2004-2005-ös tanévben a három osztályból álló román tagozat ezennel megszûnt létezni. Izmosodik a középiskolával egyazon épületben működô Református Kollégium. Ennek keretében az idén 2 osztályban, már 55-en végeztek. Bálint István líceum-igazgató, Székely Emese kollégiumi igazgató és sokan mások elmondták szokásos jókívánságaikat. A virág sokkal kevesebb volt, mint az én időmben, a hatvanas években, amikor ballagásom napján lakásunkban félig telt a fürdőkád a szebbnél szebb csokrokkal. Ám most piacgazdaságban élünk, ami nálunk egyelőre azt jelenti, hogy a piac diktál, mi meg lapos pénztárcánkhoz igazítjuk vágyainkat, ajándékozó kedvünket. Ám a jó szó még mindig semmibe sem kerül, kívánjuk tehát mi is, hogy az érettségizők minden álmaikat valóra válthassák! Máthé Éva Romániai Magyar Szó *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 14. 23:39 | Sorszám: 430 |
Kérem Root of all Evil-t a 420-as törlésére. A széles kép elrontja az oldalszélességet.
|
|
bihari_panorama |
2005. június 14. 23:28 | Sorszám: 429 |
* Gyurcsányi tudományos kismagyar nemzettudata az MSZP.HU-n:[b] #8210 Csőrmester 2005. jún. 14. 17:53 Anna kedves! Az ember nem születik magyarnak, németnek, románnak. Az ember embernek születik. Hogy milyen lesz a kialakult személyisége, az a szocializációtól függ. Az azonos körben szocializálódottak, egymáshoz hasonló személyiségi jeleket vesznek fel és az alapján alakul ki személyiségük. A Romániában szocializálódottak és a Magyarországon szocializálódottak között lényeges eltérések vannak. Ez nem függ a származástól. [b]Egy erdélyi magyar a szocializáció miatt, ami egyértelműen a személyiség kialakulásának legfontosabb eszköze, sokkal inkább tekinthető románnak, mint magyarnak. Származása magyar lesz ugyan, mert valkamelyik őse az volt, de ettől még elsősorban román állampolgár és román mentalitáshoz és környezethez szocializálódott személy. Távoli rokonunk csupán, de nem azonos még véletlenül sem velünk. Előzmény: 8205 http://www.mszp.hu/index.php?gcPage=public/forum/listaTemakorok#5329 *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 09. 19:07 | Sorszám: 427 |
* Szobordöntő Trianon Kolozsváron
Mindannyian tudjuk, mit jelent Trianon, hiszen az országvesztés okai, lefolyása az agyunkban, következménye pedig a szívünkben ég, ezért nem ennek elmesélésével emlékezünk országunk megcsonkítására, hangzott el a kolozsvári Trianon-megemlékezésen. A kincses város egyetlenegy rendezvényét az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte a Protestáns Teológia épületében. A fiatalok Fodor András gyűjtő képeslapjait állították ki, melyek olyan, a történelmi Magyarország területén található egykori emlékművekről készültek, melyeket a megszállás ideje alatt, illetve a diktátum aláírása óta pusztítottak el az utódállamok. Jóllehet a helyi napilap bojkottálni próbálta a megemlékezést azzal, hogy nem volt hajlandó leközölni az EMI felhívását, mintegy hatvan ember volt kíváncsi a kiállításra és a meghívott előadók, művészek műsorára. Murádin Jenő művészettörténész, Szakács János szakértő és Magyari Levente előadásai közben Gali Teréz előadóművész és Boér Ferenc színművész korabeli költők verseivel idézte fel Magyarország keresztre feszítésének fájdalmát, egyszersmind megtekinthető volt a mintegy nyolcvan kiállított képeslap, jelképesen emlékeztetve az országrombolásra és a magyar értékek tervszerű pusztítására. A megemlékezés végén a jelenlevők levonultak a Teológia udvarára, és gyertyát gyújtottak az ott álló harangnál „azért, ami 1920. június 4-én történt, és azért, ami azóta, nyolcvanöt év alatt történhetett volna, de nem történhetett meg, éppen 1920. június 4. miatt.” Gali Teréz még egyszer utoljára gitárral és énekszóval békítette a szíveket, majd az emlékezők békében hazatértek, miközben zúgott a Teológia harangja, akárcsak az ezeréves Magyarországon nyolcvanöt évvel ezelőtt, a magyarok országának szétrablása napján. Bagoly Zsolt *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 09. 18:42 | Sorszám: 426 |
* Magyarország emlékezik Trianon sem örök[/b[] Elhülyítették a népet. Semmit sem tudnak Trianonról! – mondja egy idős hölgy a Ferenciek terén lévő aluljáróban. Ugyanott székely népviseletbe öltözött középkorú nők jönnek fel a metróból. „Milyen szép hazánk van!” – lelkendezik egyikük, amikor kijutnak az utcára. Aztán folytatják a városnézést. Bár idegenként mozognak a székesfővárosban, otthon érzik magukat.
Június 3-án több országos napilap is foglalkozik a 85 éve bekövetkezett országvesztéssel. A legnagyobb terjedelemben egy bulvárlap. Ami persze nem baj, mert talán éppen e lapok olvasói tudnak a legkevesebbet az országvesztésről. Az 1920. június 4-én aláírt diktátumot, a második világégést követően az 1947. február 10-én megkötött békeszerződés gyakorlatilag megerősítette. Sőt: tovább csonkolta az országot. Pozsonynál három magyar falu Csehszlovákiához került. Az országot sokkolták az események. A sokk mára jórészt közönnyé változott. A magyar történelemkönyvekben ma is csak hiányosan, hézagosan tanítanak Trianonról. Egyre többen szorgalmazzák viszont az igazságtalan diktátum felülvizsgálatát. Magyarország politikája a két világháború között a területi felülvizsgálatra épült, ezt átmenetileg siker koronázta. A kommunizmus alatt azonban nemcsak a revíziós törekvések, de Trianon említése is tilos volt. Romániában a kommunista rendszer sikeresen beletáplálta az emberek fejébe, hogy Magyarország csak a kedvező alkalomra vár, azaz revíziót akar. Ezért kellett a nyolcvanas években, szinte havi rendszerességgel fogadkozzon a magyar külpolitika: elismeri Románia területi integritását és becsszóra nem akar revíziót. Ezért látnak sokan ma is a 89-es események mögött magyar titkosszolgálati beavatkozást, a marosvásárhelyi pogrom mögött Erdély elszakítására tett kísérletet. Ezért nem kellett alig egy hónapja a felajánlott magyar katonai segítség, az árvíz sújtotta Bánságba. Hiszen már a magyar katonai jelenlét – még, ha segítő szándékú is az – fusztráló hatással lehet a többségi nemzetre… Az évforduló előtt egy héttel Trianonra emlékező plakátok jelentek meg Budapest utcáin. Sokan provokációra gyanakodtak, mivel a fekete-fehér plakátok harci helikoptereket, tankokat és gyalogosokat ábrázoltak, a sokat sejtető: „…együtt vesszük vissza!” szöveggel. Évtizedekig a hivatalos magyar és a Kisantant politika arra törekedett, hogy Trianont, mint valami örök és változhatatlant sulykolja a fejekbe. A relativitás elmélete azonban úgy tünik, előbb-utóbb a diktátumot is utoléri. Június 4., szombat. Budapest szokásos hétvégi életét éli. Semmi sem emlékeztet a 85 évvel ezelőtti eseményekre. A média sem. A Duna és Hír Tévét kivéve, hallgatnak róla a közszolgálati médiumok is. A kereskedelmi tévékben a szokásos műsorrend megy. A Magyar ATV-n például a Fásy Mulató. A közszolgálati Kossuth rádióban pedig a Rádiókabaré. [b]Az egyik országos kereskedelmi rádió munkatársa „trianoni ünnep”-ről beszél A Szabadság-szobor alatt félárbócra engedve a nemzeti lobogók. „MIÉP – Kalocsa” felíratú kisbusz robog el mellettem az egyik megemlékezés helyszínére tartva. Merthogy több is van. A Felvonulási téren, a Regnum Marianum templom helyén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik szimpatizánsai – elsősorban fiatalok és középkorúak – gyülekeznek. Feltűnik egy polgári körös tábla is. Ezen kívül egyébként semmi jel sem utal a Fidesz jelenlétére. Egy kilométerrel odébb, a Hősök terén a MIÉP tart nagygyűlést. Utóbbin jobbára idősek vannak jelen. Szokatlanul nagy a rendőri jelenlét. „Nem sikerült megteremteni a nemzeti egységet” – mondja beszéde elején Toroczkai László HVIM-elnök a két, egy időben tartott Trianon-rendezvényre célozva. „2001-ben azért hirdettük meg ezt a fáklyás felvonulást, mert sirattuk a múltat. Ellenségeink a balliberális médiában felteszik a kérdést: miért foglalkozunk a múlttal. Ez óriási tévedés: Trianon nem lerágott csont, hanem nemzetünk élő, fájó sebe. Lásd: Délvidék, ahol verik a magyarokat, és újabban Erdélyben is. Miért hagyjuk? Meg kell mutatnunk, hogy nincs a szívünkben félelem. Mert nyolc évtizede erre építenek ellenségeink: a félelmünkre.” Toroczkait Kovács Dávid, a Jobbik elnöke követi az emelvényen, amit ezúttal egy teherautó platója jelent: „Magyar testvéreinket folyamatosan megalázzák és megverik. Tamás Gáspár Miklós és elvbarátai a Moszkva téren küzdenek a rasszizmus ellen. Ajánlom, hogy menjenek át Erdélybe vagy a Délvidékre és ott küzdjenek. Ott van feladatuk. Június negyedike nemcsak a nemzeti emékezet napja, hanem az önvédelmi ösztön mozgósításának napja is kell hogy legyen. Más kérdés, hogy TGM-nek és társainak van sajtója. Pár héttel ezelőtti „rasszizmus elleni” tüntetésükön alig százan lézengtek. Ezek egyharmada fotós és riporter volt." A beszédek után megindul a hosszan kígyózó tömeg, és egyenként felkeresi a szerb, francia, román, szlovák nagykövetségeket. A peticiókat sehol sem fogadják el. Ezekben területi autonómiát követelnek a határon túli magyaroknak. A Hősök terén mintegy négyezer ember hallgatja a Psalmus Hungaricust, amikor odaérek. „Hosszú elszánt küzdelemben visszaszerzünk mindent, ami bennünket illet!” – szögezi le beszéde elején Csurka István, a MIÉP elnöke. „Jelszavaink ugyanazok: Megmaradni, gyarapodni, visszaszerezni! A megmaradás lelki kérdés, akarat és elhatározás kérdése. Lehet, hogy népünk jelentős része már feladta, de mi még itt vagyunk, még látjuk a magyar horizontot és magyarul gondolkodunk.” – mondja beszédében az elnök, miközben alig ötven méterre a MIÉP-rendezvénytől, a szomszédos szerb nagykövetséghez érkezik a HVIM és a Jobbik vezette tömeg. Néhány perc múlva tovább vonulnak. A piros trolibuszok újra elindulnak. Az egyiken három jólöltözött idős úriember beszélget. Egyiküknél nemzeti lobogó. Mellettük ülő idős nő rájuk rivall: „ez kell maguknak, tüntetés, a forgalom leállítása!” – majd átkozódni kezd, hogy Orbán Viktor elvette a munkáját, a lakását. „Sebaj asszonyom, a fő, hogy lendületben az ország!” – válaszolja egyikük és leszállnak. A Keleti pályaudvar mellett, a hetedik kerületi Harlem. Több hetes szemét az utcákon, ordítozó család hangja hallatszik ki az egyik nyitott ablakon, részeg alakok és egykedvűen üldögélő hajléktalanok. Június negyedike, szombat. Magyarország így emlékezik. Fábián Tibor *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 08. 15:51 | Sorszám: 425 |
* Sólyom László az új magyar államfő Jobbján az elődje. Sólyom László megválasztott és Mádl Ferenc távozó államfő a magyar Országgyűlésben. Reuters-fotó Mind a 386 képviselő átvette a szavazólapot, de közülük 17-en azonnal visszaadták. Mindannyian a koalíciós SZDSZ képviselői voltak. Hárman azonban a frakció utasítása ellenére is az MSZP jelöltjére, Szili Katalinra voksoltak. 368-an adtak le szavazatot, 367 voks volt érvényes.
Mandur László, az Országgyűlés alelnöke bejelentette: a szavazás érvényes és eredményes volt. ĺgy Sólyom László, az Alkotmány rendelkezése szerint 2005. augusztus 5-től veszi át a köztársasági elnöki tisztet Mádl Ferenctől. A bejelentést követően a parlamenti patkó jobboldalán elkezdték énekelni a Himnuszt, amihez egységesen csatlakoztak az ülésteremben tartózkodók. A megválasztott Sólyom Lászlónak elsőként Mádl Ferenc és Szili Katalin gratulált. Ezután az ünnepélyes eskütétel következett. Sólyom László – aki a földszinti páholyból kísérte figyelemmel a történteket – az ülésterem közepére ment, és ott letette az ünnepélyes esküt. Ezután először Mádl Ferenc, majd Sólyom László mondott rövid beszédet. „A köztársasági elnök az alkotmány szerint az egység intézménye” – mondta Sólyom László. „Pártokon kívül álló jelöltként választott meg az Országgyűlés” – folytatta, majd köszönetet mondott az őt jelölő civil szervezeteknek, az őt támogató pártoknak, illetve az őt megválasztó Országgyűlésnek. „Megválasztásomat egyetlen párt sem érezheti kudarcnak: én biztosan nem így érzem” – fogalmazott. Hozzátette, az ország javára válhat, ha a politikai pártok és a civil szervezetek együttműködnek. Ugyanakkor a nemzet egységének megőrzése mellett a megválasztott elnök a nemzet sokszínűségét is meg kívánja őrizni. Az utódjának gratuláló Mádl Ferenc visszaidézte Göncz Árpád öt évvel ezelőtti szavait, aki szerint köztársasági elnöknek lenni embert próbáló feladat. Mádl Ferenc Isten áldását kérte az augusztus ötödikén hivatalba lépő Sólyom Lászlóra. Sólyom László mindent meg fog tenni azért, hogy Szlovákia és Magyarország között javuljon a viszony, véli Bugár Béla, az MKP elnöke. „Mivel jogban jártas emberről van szó, meggyőződésem szerint tisztában van azzal, egy köztársasági elnöknek milyen lehetőségei vannak, és úgy érzem, e lehetőségeken belül mindent megtesz majd a jószomszédi kapcsolatok érdekében. Abban is biztos vagyok, hogy a mostani államfőhöz hasonlóan Sólyom László is érzékeli, hogy a határon túli magyarok és a magyar kormány közötti viszony nem a legjobb. Államfőként ezen is próbálhat változtatni, bár lehetőségei e téren is szűkösek, ám bízom benne, ezeket ki fogja aknázni” – mondta lapunknak Bugár. *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 08. 15:19 | Sorszám: 424 |
* Új nemzeten belüli kapcsolattartási modellre van szükség Ágoston András gratulált Sólyom Lászlónak Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke gratulált Sólyom Lászlónak a Magyar Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. Levelében a következőket írja: Másfél évtizeddel a rendszerváltás után az ország és a nemzet újra válságban van. Az EU megtorpant. Magyarországnak a többi EU-taggal együtt, évekig elhúzódó belső küzdelemben kell meghúznia a fejlettek és a fejletlenek közötti új, a század első felére szóló réteghatárt. Az EU-ban jó ideig mindenki magával lesz elfoglalva. S nem azokkal akik még nincsenek benn az EU-ban, vagy ott állnak a kapuban. Magyarországnak is azt kellene tenni, ami ebben a helyzetben stabilizálja. A megfelelési gesztusok alkalmazásának az EU-ban nincs jövője. Magyarország helyzeti előnye az EU-s belső viták során most valóban a kisebbségi közösségeiben van. Ezt lehetőséget mellőzni, most amikor minden tartalék mozgósítására szükség van, történelmi hiba lenne. Nagy kérdés, továbbvihető-e a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja, ha a kormányzati szerepet vállaló kisebbségi versenypártok a kisantant újra éledő szorításában vállalják egy immár belső gyűrű kialakítását. Úgy, hogy eközben Belgrádhoz, Bukaresthez és Pozsonyhoz közelebb állnak mint Budapesthez. Mi, a vajdasági Magyar Demokrata Pártban úgy látjuk, tizenöt év után újra Magyarországon, a demokratikus rendszerváltó eliten van a sor. A rossz születési mutatók prése alatt csak a reális és nagy ívű kétharmados döntések sorozata hozhat sikert, melynek nyomán új nemzeten belüli kapcsolattartási modell alakulhat ki. A konkrét döntéseket Budapesten kell meghozni. Vállalnia kell az irányítást, s az ezzel járó felelősséget is. Az új, a 21. század első felére érvényes magyar-magyar kapcsolati modell elvileg adott. Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtéséhez, a többi között szükség van a nemzet egészének belső értékeire épülő gazdasági és ezen belül megfelelő foglalkoztatási stratégiára. Ahhoz, hogy a nemzeten belüli kapcsolatrendszer is segítse a nemzet felemelkedését, a politikai pluralizmus kell a kisebbségi közösségekben, s magyar választók névjegyzékére alapozott tényleges autonómia. Perszonális autonómia kell a kisebbségi közösségek egészének, területi autonómia a székelyeknek. És kettős állampolgárság, meg részarányos képviselet a helyi többségi parlamentekben. Mindez az EU-ban nem megy legalább kétharmados magyar fellépés nélkül. Lesz-e ehhez erő és elszántság? Abban bízunk, hogy az Ön segítségével lesz. Kívánom, hogy az Isten engem úgy segéljen eküszöveggel szentesített elnöki fogadalma értelmében személyesen is hozzájárulhasson ahhoz, hogy az EU-tag Magyarország s a nemzet egésze, sikeresen megtalálja a válságból kivezető utat, s visszafordíthatatlanul elinduljon a felemelkedés útján. http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=1498 *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 08. 15:10 | Sorszám: 423 |
* A határon túli magyar vezetők üdvözlik Sólyom László megválasztását Az MTI által készített összeállításból ismertetünk részleteket. A határon túli magyar vezetők örömmel vették a magyar parlament döntését, hogy Sólyom László legyen Magyarország elnöke.
Vajdasági magyar politikai vezetők azt várják Sólyom László újonnan megválasztott magyar köztársasági elnöktől, hogy folytassa elődei munkáját, és tevékenységével járuljon hozzá a nemzet egységének megteremtéséhez. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke közölte az MTI-vel, hogy Sólyom Lászlót „nem könnyű helyzetben” választották meg köztársasági elnöknek, és „nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy megteremtse a nemzet egységét Magyarországon és az ország határain túl”. „Az előző két köztársasági elnök, Göncz Árpád és Mádl Ferenc tevékenysége, munkássága és emberi hozzáállása kötelezi Sólyom Lászlót arra, hogy folytassa elődjei tevékenységét emberi megközelítésben is. Nagyon bízom benne, hogy ez sikerülni fog neki” – mondta Kasza József. Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke örül annak, hogy Magyarország egyik legkiemelkedőbb jogásza nyerte el a parlamenti képviselők bizalmát. „Fontos jelképes üzenete is van annak, hogy egy kiemelkedő jogászt egy másik kiemelkedő jogász követi az elnöki székben. Ez egyúttal garanciája is annak, hogy a magyarországi demokrácia további építésében a legfőbb közjogi méltóság mindig az alkotmányos feladata magaslatán lesz” – mondta Józsa. „A vajdasági magyarság természetes elvárása az, hogy az új köztársasági elnök elődjeihez hasonlóan átélje és teljesítse a határon túli magyarsággal kapcsolatos alkotmányos kötelezettségeit is” – mondta az MTI-nek Józsa. "Sólyom László személye Mádl Ferenc örökségét követve begyógyíthatja a nemzetpolitikán tavaly december 5-én ütött sebeket" – nyilatkozott Tőkés László református püspök az MTI-nek az államfőválasztás eredményének ismeretében. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke kifejtette: a határon túli magyarság szemszögéből úgy ítéli meg, Sólyom Lászlóra fel tudnak nézni, alkotmánybírói szerepe kifogástalannak minősíthető. Pártállástól függetlenül nagy örömet jelenthet a magyarság számára, hogy Magyarországnak elnöke van, nem sodródik tovább az ország és a magyarság a válság felé – mondta Tőkés László a Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday utcai püspöki hivatalában. Sólyom László kvalitásai alapján hivatott az államelnöki tisztség betöltésére, másfelől alkalmas arra, hogy áthidalja azt a megosztottságot, amit Szili Katalin személye jelentett a pártosság miatt. Személye ugyanis nemcsak a nemzetet, hanem a koalíciót is megosztotta – mondta a református püspök. Tőkés László kijelentette, Szili Katalint ettől függetlenül nagyra értékeli, és gratulál neki, hogy méltóképpen vett részt ebben a megmérettetésben. Úgy fogalmazott, hogy Sólyom László integráló szerepe a jelen helyzetben felértékelődik. Bugár Béla kiegyensúlyozott és korrekt kapcsolatokra számít az új magyar államfővel, és üdvözli Sólyom László megválasztását. A szlovák kormányhoz tartozó Magyar Koalíció Pártja élén álló Bugár az MTI-nek azt mondta: –Egyértelműen kedvező fejlemény, hogy sikerült megválasztani Magyarország új köztársasági elnökét. Hogy végül is a parlamenti kisebbségben levő ellenzék jelöltje került ki győztesen a megmérettetésből, az a kormánykoalíción belüli viszonyoktól aligha elidegeníthető körülmény. Ráadásul az ellenzék, elsősorban a Fidesz nagyon ügyes taktikát alkalmazott. Az elnök úrtól azt várjuk majd el, amit elődeitől is elvártunk. Nevezetesen, hogy eredményesen járuljon hozzá a Magyarország és Szlovákia közti kedvező kapcsolatok kialakításához. Szeretnénk, ha abban is segíteni tudna, hogy a mindenkori magyar kormány és a határon túli magyarok között tartósan jó legyen a viszony. Értem ezen azt is, hogy bízvást segíteni tudja majd a mostani magyar kormány és a határon túli magyarok közt fennálló jelenlegi viszony rendeződését. – Elvárásaink természetesen az államfő adott jogköreinek ismeretében fogalmazódnak meg, de úgy ítéljük meg, hogy az államfő a rendelkezésére álló jogi eszközök birtokában is sokat tud segíteni a jelzett viszonyok rendezésében. http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=karpat&id=1168 *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 08. 14:34 | Sorszám: 422 |
* Az MSZP kudarcának háttere Elnökválasztás: átszavazó szocialisták?
Sólyom László letette az államelnöki esküt, a parlament tagjai, párthovatartozástól függetlenül, kétszer is elénekelték a Himnuszt. A hangulat emelkedett volt, de néhány órával később a szocialisták már elkezdték keresni kétségtelen kudarcuk okait. Valósággal sokkolta őket Szili Katalin veresége, bármennyire megtisztelő is második helye az államfői kinevezésért folytatott versenyben. Valaki nagyon elszámította magát - mondják keserűen MSZP körökben. Hiszen a párt Szili győzelmének biztos tudatában készült a harmadik fordulóra. Úgy tudni, 185 szavazattal számoltak, a 178 MSZP-s mellett három SZDSZ-es (Mécs, Wekler, Béki), 3 MDF-es és 1 független szavazata volt „biztosított”. A számítások nem jöttek be, állítólag két szocialista képviselő (két prominens budapesti honatya) Sólyomra szavazott, és ezzel eldöntötte a szavazás kimenetelét. A szocialista frakció kedden késő délután összeült. Az első jelentések szerint Gyurcsány támadások kereszttüzébe került, amiért nem mutatott kellő erélyt a szabaddemokratákkal még a harmadik forduló előtt folytatott tanácskozáson sem. A kormányfőhöz közelálló körökből viszont a hvg.hu olyan jelzéseket kapott, hogy Gyurcsány a történtek után ellentámadásba akar átmenni, és erősíteni kívánja pozicióját a párton belül. Hiller és Lendvai helyzete kétségtelenül meggyengült, ők ugyan a Szilit jelölő pártkongresszus határozatának végrehajtására hivatkoznak, de ez a jelenlegi hangulatban aligha szolgál mentségükre. Sokatmondó, hogy keddi késő délutáni jelentések szerint rendkívüli pártkongresszust hívott össze az MSZP szombatra, ahol fejek is hullhatnak. Hiller szerint a kongresszuson az elmúlt napok eseményeit is értékelik. A Fidesz váratlan távolmaradása az első fordulóban nem volt ugyan etikus, de eredményesnek bizonyult. Fidesz-körökben még azt is elárulták, hogy nemcsak az MDF három átszavazóját vették figyelembe, hanem „desszantosokat” is beküldtek, akik érvénytelen szavazataikkal hozzájárultak Szili jó eredményéhez. (Kétségtelen, hogy Szili az első fordulóban 183 szavazatot kapott, a döntő szavazásnál viszont csak 182-t.) Ettől megittasulva a szocialista párt vezetői nem tartották szükségesnek, hogy visszavonják jelöltjüket. Pedig az eredeti tervek szerint, ha esélyei nagyon rosszak lettek volna - az első forduló után az SZDSZ-el egyeztetve - számos jelölt közül tudtak volna választani: Ferge Zsuzsa, Gönczöl Katalin, Bihari Mihály, Bárándy Péter, Kósáné Kovács Magda neve egyaránt felmerült. Az SZDSZ – mint Pető Iván a Klubrádióban elmondta, neveket ugyan nem említett – még hétfőn, az első forduló után is kész volt közös jelöltről tárgyalni. Ám az MSZP ismét elutasította a liberális javaslatot, Szili győzelmét szinte biztosra vették. Nem kell jóstehetségnek lenni, hogy megjövendöljük: az elnökválasztás következményei a magyar politikában még jó darabig érződni fognak. Az viszont valószínütlen, hogy kihatnak a jövő évi parlamenti választásokra is. Sólyom László szuverén egyéniség, eddigi példamutató munkásságából következően nem lehet kétséges, hogy cselekedeteiben a jog követése fogja vezérelni, nem pedig pártpolitikai megfontolások. *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 07. 00:00 | Sorszám: 421 |
* Trianon - 85 éve szakítottak el 3,3 millió magyart, a magyarság harmadát Magyarország területe 325.000 négyzetkilométer helyett 93.000-re, lakosságának száma 20,9 millióról 7,9 millióra csökkent, s az ország határain túl, szorosan a határ túloldalán, illetve nagy, egybefüggő tömbökben magyarok százezrei, milliói kerültek idegen hatalom alá. Az I. világháborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (antant) és Magyarország közötti békeszerződést 1920. jún. 4-én írták alá a Párizs melletti Versailles-ban a Kis-Trianon-kastélyban. A békeszerződés életbelépett 1921 júl. 26-án, az ország törvényei közé beiktatja az 1921. XXXIII. törvénycikket. A trianoni békeszerződésben az államterület változásokra vonatkozó rendelkezések a legfontosabbak, ezek eredménye a Csonka-Magyarország. Erdély a Partiummal és Kelet-Bánáttal együtt Romániáé (1.661.800 magyar), a Felvidék Kárpátaljával Csehszlovákiáé (1.066.700 magyar), Horvátország, a Bácska és Nyugat-Bánát a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságé (558.200 magyar), Burgerland Ausztriáé (26.100 magyar) lett. Az elcsatolt területeken élő több mint 12 millió lakosból kb 3.3 millió volt magyar. Magyarország területe: 325.411 km2 volt és 92.833 km2 lett. (71 százaléka veszett el) Magyarország lakossága: 20.900.000 fő volt és 7.980.000 fő lett. (62 százaléka veszett el) Nagy-Magyarország közigazgatása 64 vármegyére tagozódott a trianoni békeszerződés előtt. A teljesen elcsatolt 38 vármegye: Alsó-Fehér, Árva, Bars, Belovár-Körös, Beszterce-Naszód, Brassó, Csík, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-Küköllő, Kolozs, Krassó-Szörény, Lika-Krbava, Liptó, Máramaros, Maros-Torda, Modrus-Fiume, Nagy-Küköllő, Nyitra, Pozsega, Sáros, Szeben, Szepes, Szerém, Szilágy, Szolnok-Doboka, Temes, Torda-Aranyos, Torontál, Trencsén, Túróc, Udvarhely, Ugocsa, Varasd, Verőcze, Zágráb, Zólyom. A megcsonkított, vagy részben elcsatolt 23 vármegye: Abaúj-Torna, Arad, Bács-Bodrog, Baranya, Bereg, Bihar, Csanád, Csongrád, Esztergom, Gömör- és Kishont, Győr, Hont, Komárom, Moson, Nógrád, Pozsony, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Ung, Vas, Zala, Zemplén. A trianoni békeszerződés A területváltozásokkal kapcsolatban a magyar állam vagyonából mindegyik állam megkapta azt a részt, amely a területére került. Az elcsatolt területeken lakók a békeszerződés értelmében a magyar állampolgárságukat elvesztették, és annak az államnak az állampolgárságát igényelhették, amelynek területén volt az illetőségük. A magyar hadsereg létszámát 35 ezer főre korlátozta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget, tisztképzés csak a Ludovikán történhetett. Csökkentette a fegyvergyártás mennyiségét, a katonai és polgári repülést a megmaradt repülőeszközök tönkretételével megbénította. Kötelezte Magyarországot nagy összegű háborús kártérítés megfizetésére, valamint a háborús károk jóvátételére (később megállapítandó jóvátétel formájában). Kimondta, hogy Magyarország a győztes antanthatalmaknak a legnagyobb kedvezményt köteles biztosítani a kereskedelemben. Megtiltotta Magyarországnak, hogy más országgal a Nemzetek Szövetsége engedélye nélkül államszövetségre lépjen. A magyar tengeri kereskedelmi hajókat lefoglalták, a Magyar Államvasútak korábbi vasúti hálózatának 38%-a maradt meg. Magyarország területén egyetlenegy vasércbánya maradt, sóbányáinkat teljesen elvesztettük. Magyarország erdőállománya a trianoni béke után az összterületnek mintegy 15,7%-ra csökkent. A magyar államvagyon jelentékeny része a trianoni békeszerződés alapján elveszett. Magyarország csak azokat a vagyontárgyakat tarthatta meg, amelyek az új határokon belül estek; ez a vagyon is azonban rangsorbeli elsőbbséggel szavatolt a békeszerződésből származó jóvátételi és egyéb terhekért. A háború és az azt követő események Magyarország pénzügyeiben zavaros állapotokat teremtettek. Az államadóságoknak a háború alatt mintegy hatszorosára megnövekedett összege teljes egészében Csonka-Magyarországot terhelte. A Magyar Hiszekegy születése A trianoni béke aláírásának percében tiltakozásként az országban megkondultak a harangok, a közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket. A trianoni békeszerződés eredményeképp tovább éleződtek Közép-Kelet-Európa területi és nemzeti ellentétei. Trianon s az ország kétharmad részének leszakítása a nemzet testéről megteremtette az irredentizmust. Az irredenta mozgalom céljaira nagy számban készültek plakátok, képeslapok, szobrok, emlékművek és egyéb képzőművészeti alkotások. Az irredenta mozgalom dalok, indulók formájában is megnyilvánult. A legnépszerűbbé és a leghatásossabbá, szinte a mozgalom "himnuszává" Vincze-Kulinyi: Hamburgi menyasszony című operettjének "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország..." kezdetű dala vált. Az ország megcsonkítása elleni tiltakozás tekintetében a kormány keze meg volt kötve. Helyette és támogatásával társadalmi egyesületek léptek fel a Magyarország számára kedvezőtlen és igazságtalan békefeltételek ellen, majd a területi revízió érdekében. Különösen az 1918 végén alakult Területvédő Liga, illetve a Védő Ligák Szövetsége. E szervezetek már 1919 decemberében, majd 1920 tavaszán, különösen májusban tiltakozó gyűléseket és felvonulásokat szerveztek a tervezett béke ellen, melyeket még nagyobb tömegeket mozgósítva ismételtek meg június 4-én. Alig száradt meg a tinta a trianoni békeokmányon, a Védő Ligák Szövetsége pályázatot írt ki olyan ima/fohász, illetve jelmondat megfogalmazására, mely alkalmas "a revans eszméjének ébrentartására". A bírálóbizottság elnökévé a nagy tekintélyű Rákosi Jenőt kérték fel. A pályázat nyertese, "a Felvidék egy elszakadt leánya", Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szeréna, két leány anyja, régi abaúji nemesi család sarja. Apja gömöri főispán volt, férje pedig honvéd ezredes. Nevét a pályadíj elnyerése tette ismertté. A Gömbös Gyula által szerkesztett MOVE című lap 1920. október 10-i száma terjedelmes interjút közölt vele. Ez a figyelem késztethette arra, hogy háromsoros, díjnyertes fohászát tizenöt szakaszos verssé formálja, melyet 1921-ben közölt egy Irredenta című - Heltai Jenő és Herczeg Ferenc írásait is tartalmazó - 24 oldalas "könyvben". Művészi színvonalról aligha beszélhetünk a vers kapcsán. Az ima és a jelszó azonban kétségtelenül hatásos volt. A siker titka éppen az egyszerűség. A Budapesti Hírlap 1920. szeptember 12-i kommentárja szerint: "Ehhez nem kell kommentár. Ezt megérti a gyermek, ettől megdobban az aggastyán szíve." A díjnyertes jelmondat: "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország". A Trianon szóból (tria non = három nem) is jelszó lett: Nem, nem, soha! Megemlékezések A Kárpát-medence és Magyarország több pontján is megemlékeztek a békediktátumról. A legjelentősebb immár hagyományosan a zebegényi megemlékezés. Délután fél ötkor Kárpát-medence szerte megszólalnak a harangok a református templomokban. A Magyar Katolikus Egyház a megyéspüspökökre bízta, harangoznak-e szombaton Trianon emlékére. Vecsésen a kommunista képviselőtestület nem engedte, hogy ezen a napon közterületen székelykaput állítsanak Trianon emlékére; többek közt azzal érveltek, hogy Vecsés jelképe a káposzta. Az ország feldarabolására emlékezve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom felvonulást tartott. A menet este 6-kor a városligeti Regnum Marianum-emlékkereszttől indul a különböző nagykövetségekhez, így többek közt a francia és a román misszió elé. A MIÉP szintén 18 órakor tartott nagygyűlést a Hősök terén. Forrás: trianon.norma.hu, historia.hu Képek: Nemnemsoha.hu *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 04. 23:46 | Sorszám: 419 |
* Trianon-emlékmű-avatás Bárándon 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek következtében az első világháborúban a vesztes oldalon álló Magyarország elvesztette területének kétharmadát, illetve több millió magyar került a határokon túlra. A Hajdú megyei Bárándon egy nappal az évforduló előtt erre az eseményre emlékeztek, és emlékművet avattak a település főterén. Hiszek Magyarország feltámadásában - hirdeti a főtéren felavatott alkotás, amellyel a 85 évvel ezelőtti békediktátumra emlékeztetnek a bárándiak. A mészkőből faragott emlékmű a településen élők, a helyi egyesületek és a civil szervezetek összefogásával, közös adakozásból készült el. Kiss Sándor, Báránd polgármester ünnepi beszédében kihangsúlyozta: - A történelmet nagyon sokféleképpen le lehet írni, mi szeretnénk megmutatni, hogy valójában hogy is volt ez. Én voltam kinn Versailles-ban, a Kis-Trianon palotában még a tíz éve ott dolgozó teremőr sem tudta, mi történt akkor, mert nem érdekli őket. Minket viszont érdekel. Az ünnepi istentiszteleten a királyhágó-melléki református püspök úgy fogalmazott: 85 évvel ezelőtt ország- és nemzetszakító esemény, a nagyhatalmak és a környező népek által véghezvitt amputáció történt. Tőkés László szerint önvizsgálatot kell tartani: a tavaly decemberi népszavazás kapcsán fel kell ismerni, hogy nem is érdemlünk jobbat, ha „nem"- el vagy távolmaradással szentesítjük a trianoni döntést. Duna TV *
|
|
bihari_panorama |
2005. június 04. 23:43 | Sorszám: 418 |
Köszönöm javításaidat.
|
|
bihari_panorama |
2005. június 04. 06:34 | Sorszám: 416 |
* ZEBEGÉNY, JÚNIUS 4. 10:30 Nemzeti ökumenikus zarándoklat a Trianon Társaság és a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány szervezésében
-a trianoni békediktátum 85. évfordulóján Zebegénybe. Az ökumenikus istentiszteletet a magyarországi történelmi egyházak püspökei és főpapjai, dr. Beer Miklós, dr. Ladocsi Gáspár, Tőkés László, dr. Hegedűs Lóránt, Csuka Tamás, Rázmány Csaba és Smidelius Zoltán mutatják be.
Megemlékező beszédet Harrach Péter, az MKDSZ elnöke, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a térség országgyűlési képviselője mond.
A rendezvényen közreműködik vitéz Döbrentei Kornél Balassi-karddal és alternatív Kossuth-díjjal kitüntetett költő, Bánffy György Kossuth-díjas színművész és Kiss László trombitaművész. A program keretében felszentelésre kerül a trianoni békediktátumot ellenző Henri Pozzi francia történész emléktáblája, akinek érdemeit Kiss Dénes költő, a Trianon Társaság elnöke méltatja. Házigazda:
dr. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondója. Helyszín: zebegényi Kálvária-domb.
*
|
|
bihari_panorama |
2005. június 02. 00:40 | Sorszám: 415 |
* Nem Göncz, hanem Mádl 2005-06-01 - 21:38 Nem a volt államfő Göncz Árpád, hanem a mandátuma végéhez közeledő Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság jelenlegi elnöke látogat Zilahra – korábbi hírünkkel ellentétben – pontosították az Arccal Európa felé elnevezésű konferencia szervezői. A rendezvény tervezett időpontja június 17-e és 18-a, remélhetően a látogatásból nem marad ki Szilágysomlyó sem, az Erdélynek több fejedelmet adó Báthoryak családi fészke. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 31. 18:43 | Sorszám: 414 |
* Keresztyén magyarok
Történelminek nevezhető a Magyarországi Református Egyház zsinatának döntése, miszerint mától minden magyar reformátust egyenrangú és jogú testvérének tekint, éljen bárhol, bármely elszakított országrészben, bármely szomszédos ország polgáraként.
Június 4-én délután minden református templom harangja megszólal s üzen: emlékeztetni kell önmagunkat is, másokat is a trianoni tragédiára. A hazai egyházak közül elsőként a reformátusság döntéshozó testülete reagált a tavalyi december ötödikei népszavazás tragikomikus eredményére, mikor arról határozott, hogy törvényt alkot: minden református magyar azonos jogú tagja az anyaországi református egyháznak. Ma még nem lehet tudni, hogy a lelki-erkölcsi-szellemi-politikai tudatosság és emelkedettség mellett milyen gyakorlati lépéseket indukál ez a törvény, de az bizonyos, hogy enyhíti azok fájdalmát, akik joggal és okkal reménykedtek a kettős állampolgárság törvénybe hozásáról. A szocialista ijesztgetés és fenyegetőzés megtette a magáét; az eredmény ismeretes. A nehezen kiheverhető sokk után újra eszünkbe juthat a katolikus Antall József miniszterelnök áhítatos mondata: "Csak a keresztény Magyarországnak van jövője." S lássunk csodát: a keresztyén Magyarország a lelkekben, íme, megvalósult, értelmes földrajzi fogalom támadt azon a lelki térképen, melyet sem háborúk, sem békekötések nem képesek átrajzolni. Ez pedig az új egyetemesség fogalma. A protestáns egyház így tiltakozik a fizikai csonkolás lelki következményei ellen, ekként teremti meg azt a közösséget, melyből talán valóságosan is kisarjadhat, megteremtődhet a tizenöt millió magyar szellemi köztársasága. A mind kisebb ütemben egységesülni vágyó, pénzben és nemzetben gondolkodó Európa sokat tanulhatna a nemzeti érzelmeire immár újra joggal büszke magyar reformátusoktól. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 28. 19:37 | Sorszám: 413 |
* Sepsiszentgyörgy - A bujtogatókat keresi Puskás 2005-05-28 A Román Hírszerző Szolgálatot és a rendőrséget kéri fel Puskás Bálint szenátor, hogy vizsgálják ki, kik gerjesztik a magyarellenes konfliktusokat Sepsiszengyörgyön.
"Nem egyszerű gyerekcsínyről van szó, és nem véletlen, hogy az 1990-es márciusi, marosvásárhelyi események után az ilyen jellegű provokációk helyszíne Sepsiszentgyörgy volt. Azt jelenti, van egy csíra, amely gerjeszti ezeket, és minden esetben kiskorúakat használnak fel a konfliktus kirobbantására, mert ők nem büntethetőek. Meg kell találni azokat, akik a háttérben állnak, és felelősségre kell vonni őket" — hangsúlyozta a szenátor. Puskás felsorolásában csak az elmúlt néhány év sokatmondó hasonló eseményei közül szerepelt néhány: a március 14-i, magyar fiatalok elleni rendőrségi akció, a Discret diszkó előtti román—magyar verekedés, a Lósy-tábla avatásakor lezajlott nacionalisa tüntetés és a mostani magyarverés. Puskás elmondta, hétfőn a szenátusban is felszólal, és levélben kéri a belügyminiszter segítségét. Ha nem kap garanciát, hogy belpolitikai szinten rendezik az ügyet, értesíti az EU-s szerveket. A városházán tartott tegnap délelőtti beszélgetésen elsősorban a megoldáskeresésre igyekeztek összpontosítani, a rendőrség, a helyi hatóságok az ügy megismétlődését, illetve továbbfajulását próbálják megakadályozni. Albert Álmos polgármester elmondta, az elkövetők közt akadnak olyanok is, akiknek szülei külföldön dolgoznak, az iskolák vezetői sem tudják, mikor merre járnak. Ezekben az esetekben a hivatal gyámügyi hatósága intézkedik. "A szülők mellett nagyon nagy a felelősségük az iskoláknak, tanároknak is. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt időszakban kiskorúak által elkövetett bűncselekmények — legyen szó az ortodox templomra festett sátánista jelképekről vagy a mostani verekedésekről — főszereplői a Constantin Brâncuşi Iskolaközpont tanulói. Azt jelenti, nagy baj van ezzel az intézménnyel. Én a télen, a tüntetés után (a Lósy-emléktábla avatáskor — szerk. megj.) kértem Rodica Parvan igazgatónő leváltását. Indítványom válasz nélkül maradt. Most ismét megteszem, mert nem tartom elfogadhatónak, hogy egy tanintézményben ilyen szellemiség uralkodjék, ez a vezető felelőssége"— nyilatkozta a polgármester. A hatóságoknak tudomásuk van arról, hogy bosszú készül, és a magyar, illetve a román fiatalok szervezkednek. Éppen ezért délután, este nagyon sok rendőr lesz szolgálatban a belvárosban, próbálják elejét venni az újabb verekedésnek. "Nagyon veszélyes jelenséggel szembesültünk, meg kell állítanunk a folyamatot, mielőtt továbbterjed. A magyar gyerekeknek meg kell érteniük, nem szabad hasonló módon fellépniük" — ismételte meg felhívását a polgármester. Farkas Réka, Háromszék *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 22. 23:31 | Sorszám: 412 |
* A Corvin közben ravatalozzák fel Pongrátz Gergely koporsóját
MNO 2005. május 28-án, szombaton kerül sor a szerdán elhunyt Pongrátz Gergely temetésére – értesült az MNO az 56-os Magyarok Világtanácsa által a szerkesztőségbe eljuttatott közleményből.
A Corvin közben vehet búcsút a világ magyarsága a temetés napján az egykori főparancsnoktól – tudatta az elhunyt családja által felkért Kegyeleti Bizottság. A testület egyben kezdeményezi, hogy Pongrátz Gergely temetésének napja nyilváníttassék nemzeti gyásznappá. Mindannyiunknak el kell menni, -ott kell lenni, mindannyiunknak!
*
|
|
bihari_panorama |
2005. május 22. 23:10 | Sorszám: 411 |
* Rasszizmus Kis-Magyarországon ezen a hétvégén mindenki a rasszistázókkal volt elfoglalva.
Már előre örültek Horváth Aladárék, Tamás Gazsiék és Gyurcsányi Feriék a kardozás után, hogy most végre rásüthetik a magyar népre a rasszista, apartheid jelzőt. Ez se jött össze nekik. Csak ujabb magyarellenes, nemzetgyalázó provokáció sikeredett.
|
|
bihari_panorama |
2005. május 21. 21:27 | Sorszám: 410 |
* A nagyvilágban Erdélyért Erdély után Németország fémjelzi az író életútjának következő jelentős szakaszát. Sok mendemonda kapott már szárnyra az első emigrációs évekkel kapcsolatban. Wass Albert a már említett portréfilmből készített cikkben így reagál ezekre: "Különböző újságok azt írták, hogy nyomorogtam. Ez nem igaz. A Bajor erdőkben helyezkedtem el, és mivel okleveles erdőmérnök az egyik foglalkozásom, - hogy úgy mondjam - rögtön kaptam állást az amerikaiknál. Turm Taxis herceg számára kellett kimérjek negyvenezer hold erdőt, melyet akkor vettek meg."(14) (Helyszíne: a bajorországi Blaibach)
S hogy az újságok mégsem jártak olyan igen messze az igazságtól, azt kissé enyhítve mégis elmondhatjuk, hogy a következő állomás, Hamburg mégsem egy többdiplomás, arisztokrata kvalitásához mért munkalehetőséggel rukkolt elő. Éjjeliőrként egy építkezésen kapott munkát, de a mezőségi ember életrevalóságával tette hasznossá ezt az időszakot is, hiszen kihasználva az éjjeleket, megírta megindítóan őszinte regényét, az Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albertné, Siemers Éva úgy emlékezik e műről: "Nagy sikere volt. Németre én fordítottam, Gibt mir meine Berge wieder!"(15) Az író a portréfilmben az angol fordításra is utal, amely később született meg. A mű kiadásában, sőt a többi mű megjelentetésében is jelentős szerepet vállalt fantasztikus felesége. Nemcsak ő fordította az író munkáit, hanem a kiadók felkutatásában is jelentős szerepe volt, személyes ismeretségét talpraesetten felhasználva munkálkodott azon, hogy férjét az új világ is megismerje. Ő fordította pl. az Erdők könyvét Märchen vom Walde címmel, amely egy újabb mesekönyv volt, "mert nem akart semmi olyat írni, aminek köze van a politikához"(16) Ez utóbbi mondat nem teljes mértékben helytálló, mert az Adjátok vissza a hegyeimet nem más, mint a nyugatra küldetéssel érkezett főhősnek a segélykiáltása, aki elkeseredetten döbben rá, hogy nincs megoldás, hazája elveszett, nem tud segítséget szerezni azoknak, akik a hegyek, barlangok, az idegenek számára ismeretlen erdők rejtekein várják a szabadulást. Ezt a művét 1945-ös kiadással megelőzi az ugyancsak Münchenben megjelent Ember az országút szélén című regénye. Ennek az időszaknak gyönyörű terméke az a mű, amely írói színvonalát, tehát témáját, kidolgozottságát tekintve számomra a legtökéletesebb, amelyet alig merek újból elolvasni, hiszen olyan meghatározó élményt jelentett első olvasata, s ez A funtinelli boszorkány[b]. Ezt a háromkötetes regényt még a Bajor erdőben kezdte el írni, írógépét egy farönkre téve álmodta oda Erdély hegyeiből ezt a furcsa kislányt, Anucát, akinek szomorú sorsa által elmerülünk abba a babonás, különös hiedelmekkel pókhálósított világba, amely néha nagyszerű, néha meg hátborzongatóan naturalista valóságával lebilincseli az olvasót. A regényt aztán a hamburgi őrbódéban fejezi be. Felesége is úgy nyilatkozik, hogy: "Akkor Albi megírta szerintem a legszebb könyvét, A funtinelli boszorkányt. A kiadás körül nehézségek merültek fel, s a fordítása sem lett tökéletes Pochmaniczky fordította a regényt Münchenben. Ő ugyan jól fordított, de mégsem tudott úgy németül, hogy ne csúszott volna bele egy-két súlyos hiba. Jobb lett volna még egyszer lefordítani az egészet ".(17) A könyv az idő tájt nem arat akkora sikert, mint amilyen értéket képvisel. S ez az éjjeliőrként dolgozó arisztokrata gróf nem azt a konklúziót vonja le a körülötte immár feje tetejére állt világról, arról, amely szinte apokalüptikus szenvedések sorát jelentette népe és önmaga számára, hogy ez az emberi világ rossz, hanem megható hittel szól sortársaihoz: "Testvér, valamit szeretnék mondani neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, és az emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis, vagy a nátha. Olyankor elcsúfítja a világot maga körül. A világot, a te világodat."(18) Így indul a [b]Te és a világ című műve, amely az 1947-es Rézkígyó (München) után Vilsbiburgban jelenik meg. S Istenem, milyen nehéz olvasni tovább a sorokat, különösen az olyanoknak, akiből felsír az érzelem, de nehéz elfogadni a tanácsot, mi szerint: "Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott, megváltoztak a hegyek, a völgyek, az erdők és a mezők ... Minden más, minden megváltozott. Minden idegen... Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, az nem is honvágy, hanem már csupán emlékezés." S talán ha hiszünk abban, hogy: "Senki nem rabolhatja el tőled azt, hogy amire emlékezel, az gyönyörű szép"(19), akkor könnyebb továbblépni, és újból elhinni, hogy feladatod van, új világot kell önmagad köré tervezni. Németországban még két verseskötete jelent meg, mindkettő 1948-ban: A láthatatlan lobogó meg a Százéves dal az ismeretlen bujdosóról. 1951 mérföldkő Wass életében, olyan változást hoz, amely az emigrációs író életében meghatározó földrajzi hely és életforma lesz. Augusztusban kivándorol Amerikába. A család kettészakad, és az élet úgy hozza, hogy sohasem válnak egy tűzhely körül ülőkké, mégis úgy tűnik, hogy fiai - a négy Amerikában, meg az egy Németországban élő - összetartóan küzdenek egyetlen célért, éspedig, hogy édesapjuknak méltó emléket állítsanak. Az ok, amiért Siemers Éva és Wass Albert útjai elválnak, az, hogy feleségét tüdőbetegsége miatt nem engedik fel az új világba induló hajóra, s ennek a nőnek van annyi ereje, hogy elengedje férjét, megértve, hogy a sors számára feladatot rótt ki, azt teljesítenie kell, hiszen minden adottsága megvan hozzá, csupán a körülményeket kell megteremteni. Amerika akkor ilyennek tűnt. Éva szíve alatt hordja ötödik gyermekük. A beutazási engedélyt sem könnyen kapja meg az író, "mert Kicsi Anna sírkeresztje című elbeszélésében és más írásaiban is feszegeti a nyugati világ felelősségét mindazért, ami a magyarsággal és Közép-Európa népeivel a szovjet megszállást követően történt."(20) "Amerikába úgy érkeztem mint földmunkás, mivel a tanult embereket nemigen szerették. Azért mégis kiszivárgott valahogy, hogy bár értek a mezőgazdasághoz, de több is van bennem, és akkor kaptam állást Taff szenátor segítségével a floridai De Landben, a Military Academy hívott meg, hogy tanítsak algebrát... Mivel erdőben akartam élni és az Okala National Forest négyszázhuszonötezer hold lakatlan erdő, megvettem az Astor villát, mely abban az időben nagyon leromlott állapotban volt. Én aztán rendbe raktam és valóban házat csináltam belőle...".(21) Ez így, az emlékezés távlatából problémamentesnek tűnik, az indulás azonban sokkal nehezebb volt, ugyanis előbb egy farmon dolgozott, utána rövid időre - amint az idézetből is olvashattuk - a katonai akadémiára került algebrát tanítani, 1957-től pedig az University of Floridán egyetemi tanár, történelmet, európai irodalmat és nyelveket tanított. Pár évig a Szabad Európa Rádió munkatársa is volt. Az amerikai magyar emigránsok egyik legkiemelkedőbb személyisége lesz, erre bizonyíték mindaz, amire tanulmányom első részében utaltam, az a fantasztikus szervező tevékenység, melynek alapját az erdélyi kulturális életben kipróbált és bevált módszerek jelentették. Csak itt más a hangulat, s a körülmények is az élet furcsa fintorát mutatják. Bár számottevő az emigráns magyarság, nem igazán képes olyan szellemi, anyagi erőket invesztálni, mint amelyre példát jelent a két világháború közötti erdélyi magyarság. Wass is így nyilatkozik: "Elméletben egyszerűnek látszott az egész: egyedül az észak-amerikai földrészen valami másfélmillió magyart mutattak a statisztikák."(22) Az író célját már említettem, negatív tapasztalataira utaltam, talán kiegészítésül még egy idézet, amellyel Wass argumentálja szent elhatározását, hogy meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az európai magyarság iránt érdeklődők magyar megközelítésű és egyben hiteles képet kaphassanak az európai magyarságról: "Több különböző kiadású és különböző időben kiadott enciklopédiában például a következő, szóról szóra azonos mondatokat találtam, amiről arra lehetett következtetni, hogy azok ugyanattól a személytől származnak:" "Magyarország, mint olyan a valóságban sohasem létezett, mindössze egy soknépű laza egység a "szentkorona országai" összefoglaló név alatt. Ennek az országnak voltak a kezdetben magyar uralkodói is, azonban a tizennegyedik századtól kezdve már csak cseh, német, olasz, lengyel és román királyok viselték az országalapító magyar király, Szent István koronáját".(23) Ezt és az ehhez hasonló, sőt ettől sokkal rosszindulatbúb félreinformálást szerette volna Wass Albert kiigazítani, s tudta, hogy ez az odaérkezett magyarság feladata, hiszen másoknak (pl. az itthon maradottaknak) erre még annyi lehetőségük sincs, mint az emigránsoknak. Terveit precízen kidolgozta, átgondolta, mozgósította saját anyagi eszközeit, és megszállottan próbálta meggyőzni a kinti magyarokat. Szívós, kitartó társra talált nagyszerű tervéhez új skót - amerikai feleségében, aki vállalta vele a több ezer kilométeres utazásokat Amerika szerte, hogy céljukhoz anyagi segítséget szervezzenek. Amikor az érdektelenség vagy a célt megérteni nem akarás elkeserítette, felesége tartotta benne a lelket, "...szó se lehet megfutamodásról, amit elkezdtünk érdemes volt elkezdeni, tehát visszük tovább, az Úristen eligazítja majd a többit." (24) A már megnevezett két vállalkozás 19 magyar és 43 angol nyelvű művet ad ki. Tágas témakört ölel fel, ugyanis történelmi, nemzetpolitikai, néprajzi, stb. műveket, ill. szépirodalmi munkákat jelentet meg, mindegyiket azzal a nemes céllal, hogy a nagyvilág jobb tájékoztatását szolgálja. Fontos, hogy a kultúrszervező Wass Albertben nem halt meg az író, hanem új lendülettel, de a lelkében továbbélő régi világáról, Erdélyről ír lebilincselő történeteket. A megélt táj újjáéled a könyvek sorain, s a pálmák helyett megjelenik képzeletében a fenyők illata, az erdő csodája, a hegyi patakok játéka, emlékeivel átlépi az óceánt, s újra otthon van. A teljességre törekedve megemlítem a még 1948-beli Elvész a nyom című művét (Clevland), s megállnék az 1952-es kiadású Tizenhárom almafa című regényénél, pár sorra. A mű Buenos Aires-ben jelent meg, de az olvasót Tánczos Csuda Mózsi csuda világába vezeti, no nem a mesék világába, hanem Erdély meseszép tájaira, ahol az élet néha tényleg furcsa dolgokat művel az ottlakókkal. Tamási Ábeljének és Nyírő Úz Bencéjének méltó társa ez a Mózsi, akinek ugyancsak szüksége van mindazon leleményességre, mint irodalmi társainak, arra, hogy ebben a megbokrosodott világban megéljen, pontosabban túléljen. Az almafák itt is a megmaradás toposzaként jelennek meg, s a fák sorsa szimbolikusan az erdélyi magyarság sorsát idézik. Amikor 1945-re mind a 13-nak csak a csonkja marad, azt hinnénk, hogy itt már valóban elveszett minden, s úgy tűnne, hogy Mózsi minden ügyeskedése, furfangja hiábavaló lett volna, szorongó lelkünknek megadja Wass a feloldozást és a hitet, hiszen: "...akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek".(25) 1965-ben lát napvilágot a regény folytatása, a két mű között viszont meg kell említeni Az antikrisztus és a pásztorok (1958); az Átoksori kísértetek (1964) címűeket.
Tánczos Csuda Mózsi élete az Elvásik a veres csillag című műben tovább pereg a szemünk előtt, s míg az előző a két világháború közti emberek életének követője, a háborús évek "erdei" krónikája, addig ez a regény a kommunizmus zűrzavarát veszi nagyító alá, s elsősorban az erdélyi magyarság ez időbeli sorsára utal. Ez a mű is megpróbálja feloldani bennünk a Mózsi és vele a magyarok sorsán való elkeseredést, azáltal, hogy fát ültetnek a magyarok, a jövő fáját, a túlélés szimbólumát, énbennem a feszültség nem oldódott fel. Azt a fát a barakok mellé ültetik, igaz otthonról hozott föld közé, de gyökereit a Duna-Delta mocsaras földjébe ereszti, a kerítéssel körülvett táborban kell életre kelnie, ott, ahol a nád, a mocsár, a köd szinte ellehetetleníti a továbbélést. A Simó József által összeállított Wass bibliográfiát szemlélve a felsorolásból még két művet szeretnék mindenképpen kiemelni. Az egyik a Kard és kasza című, amelynek első része, a Krónikás írás 1974-ben jelent meg (Astor Park), a második, a Szemtanúság meg 1976-ban (uo.). Ha pilléreket keresünk Wass munkásságában, akkor A funtinelli...mellett az én megítélésem szerint ez a másik tartóoszlop. Ha valamiképpen hídnak tekintem Wass életművét, a halhatatlanná váláshoz vezető hídként, amelyet az ilyen különleges szellemóriások építenek fel, akkor a Hagyaték című, műfaji szempontból nehezen behatárolható mű az, amelyik ott ér partot, ahol a halhatatlanság elkezdődik. A Kard és kasza az Erőss nemzetség történetének tűnhet, a műben ők a Wass család regényes megjelenítői, de ez nem csupán az, hanem az egész erdélyi magyarság történelmét idézi olvasója elé - Buzáttól egészen Erős Miklósig, -úgy, hogy a történelmi hitelességű adatokat átszövi a mondák, legendák világa, és így tárul fel előttünk egy küzdő, küszködő nép krónikája. A második rész már nem egy évezredet ölel át, hanem egyetlen generáció megpróbáltatásait vetíti elénk, a főhős életútját állítva a középpontba. A huszadik század olyan nehézségek elé állította az erdélyi magyarságot, amelybe az egyes ember beleroppanhat. A néhol már naturalisztikusan bemutatott kegyetlenség, amelyet Miklós és sortársai élnek át, még az olvasás során is roppant lelkierőt igényelnek. Amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább, megkapjuk a lelki feloldást, ami nem más, mint a remény. A főhős legyőzhetetlen. Amikor pálinkáért eladják a megvakított, agyonkínzott Miklóst egy durva pokrócba csomagolva, nem tudjuk elképzelni, hogy létezhet feloldás. De az ősei nevén koldusként újból megjelenő volt arisztokrata valóban nem lehet más, mint Isten igaz szavának hirdetője, Szent ember, olyan szent, aki a szeretet szavát hirdeti ellenségei közt is, testvéreinek hű segítője. Szenvedései árán megtisztult, benne már nincs sem harag, sem gyűlölet, mindenét elvették: nevét, címét, családját, anyagi javait, szeme világát, tehát a semmi által lett az övé a minden. Fantasztikus ez az írói útrabocsátás. Wass Albert most sem engedi, hogy úgy tegyük le a művet a kezünkből, hogy indulatok feszítsék szét mellünket, hanem megpróbál isteni békét teremteni ott, ahol emberi érzelmek dúlnak, a szeretet és valami emberfölötti megbocsátás szavával. A következő címek felsorolásával csupán arra törekszem, hogy akik soraim elolvassák, lássák, hatalmas életművet hagyott Wass Albert ránk, s itt az ideje (már rég eljött), hogy értékeljük azt: Átoksori kísértetek (regény, 1964), Magunkrahagyottak (regény,1967), Valaki tévedett (elbeszélések, 1977), Válogatott magyar mondák (1971), Válogatott magyar mesék (1972), Magyar örökségünk (1975), Halálos köd - Holtember partján (1978), A költő és a macska (elbeszélések, 1989. Ezen a mozgalmas, feladatokkal kikövezett, néha igen nehéz amerikai életúton hű társa volt második felesége, aki 1987-ben hunyt el.
Élete vége felé betegséggel kellett megküzdenie, s menekült a magány elől, az elöl a magány elől, amely gyerekkorában oly sokat társa volt, és amelyről Hagyaték című művében is annyiszor említést tesz. Újból megnősül, de egy súlyos baleset után nehezen küzd már meg az élet apróbb, nagyobb megpróbáltatásaival, és 1998 február 17-én "a kivénült harcos leteszi a fegyvert". Véget vet annak a különleges, sőt különlegesen nagyszerű életútnak amelynek jelszava: "ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen". Jegyzetek: 1 Adjátok vissza a hegyeimet, 67. old., Kráter Műhely Kiadó, Bp., 1997 2 Hontalanság hitvallása (vers) 3 Romániai magyar irodalmi lexikon. 4 lásd 3. pont 5 lásd 3. pont 6 lásd 3. pont 7 Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1989. nov., A kivénült harcos leteszi a fegyvert 8 Lásd 7. pont 9 Népújság, 2000.08. 03. Olyan volt mint isten kenyere (B D) /Marosvásárhely/ 10 Magyar Nemzet, 1940.01.19., 14. szám 11 Studia Nova, 1994, 1. szám Erdélytől Bajorerdőig, Szabó T. Ádám 12 Szalay Róbert: Fenyőktől a pálmafáig, Hangfoszlányok egy Portréfilmből (Beszélgetés Wass Albert íróval) 13 Medvigy Endre: Laudáció a Magyar Örökség-díj átadásakor, 1999. szept. 18. 14 lásd 12. pont 15 lásd 11. pont 16 lásd 11. pont 17 lásd 11. pont 18 lásd 11. pont 19 lásd 11. pont 20 lásd 13. pont 21 lásd 12. pont 22 lásd 7. pont 23 lásd 7. pont 24 lásd 7. pont 25 Tizenhárom almafa, Mentor Kiadó 26 Elvásik a veres csillag, Mentor Kiadó Egyéb felhasznált irodalom: Az ocalai remete (Emlékezés Wass Albert íróra) (http//www.hungarian.net/EAM/9801/wass.htm) Szegletkő, 1999. márc. 7. Simó József: Fenyő a hegytetőn (Isten-tudó Wass Albert emlékezetére) Délsziget15. 1989 Dunai Ákos: Wass Albert hazatér. Kapu, 5. 1992. Hajnal László Gábor: Wass Albert búcsúztatása. Magyar Nemzet, 56. 1993. Illés Sándor: Lobogó fáklya a neve (Wass Albert szeretne végigsétálni a szigeten) Világszövetség, 2. 1993. Pomogáts Béla: Messzi kert embere (Erdély hűségében. Wass Albertről). Magyar Nemzet 44. 1998. Lőcsei Gabriella: "Pusztuló gyümölcsfák vagyunk" (Wass Albert örökre elbujdosott). Magyar Nemzet, 2000. 07. 24. Wass Albert küzdelmes hazatérése (Botrány egy névadás körül - Háborús bűnös volt az író?) Hunnia, 1999. okt. Fráter Olivér: Tündöklő csillagunk (Wass Albert életpályája), Kovács Ferenc: Wass Albert 90 esztendővel a vállán (http://www.antcj.ro/muvelodes/98ja31.ntm) Pilhál György: Wass Albert (http//www. napimagyarorszag.hu/news/rullstory.pnp.3/aid=/498 ) *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 21. 20:54 | Sorszám: 409 |
* Erdélyben Erdélyért Wass Albert erdélyi főnemesi család sarja. Nemesi címét a család őse Szent László királytól nyerte, azon hőstette jutalmául, hogy a kunok ellen harcoló királyt megmentette egy rátámadó bölénytől, erre utal a címerben szereplő orrán nyíllal átlőtt bölényfej.
Az író 1908. január 8-án született az erdélyi Mezőségen, nem messze Kolozsvártól, Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánffy Ilona gyermekeként. A gyönyörű kastély, amelyben megszületett a szavak leendő nagy varázslója, ma már nem létezik. Ha valaki szeretné meglelni azt a csodát, amely megannyi regényének ihletője, akkor ne keresse a valamikori úri kastély nyomát se, de meglelheti azt a tájat, amely főszereplővé emelkedett a Wass-művek sorában. A kastélyról vázlatot találtam Ilona Siemers különleges könyvében, s fáj elfogadni a tényt, hogy Erdély szerte tűntek el a föld felszínéről ilyen és ehhez hasonló kastélyok, főnemesi házak. S ahogy ezek eltűntek, velük együtt köddé vált az az erdélyi arisztokrácia is, amely feladatként, kötelezettségek vállalásának feladataként fogta fel társadalmi rangját és helyét, amely rétegnek a legjelesebb tagjai vállalták az 1919 után rájuk szakadó kisebbségi sorsban is a vezető szerepet. Wass Albert is ezt az életutat kapta hivatásul: szolgálni a népet, a saját népét, mindig és minden körülmények között. Szülei hamar szétbomló házassága, később az anyjával kialakult hűvös viszonya gyerekkorában magányossá, de magányosságából erőt nyerő fiatallá alakította az érzékeny lelkű, a természetet és az igazságot már korán megszerető embert. Nagyapja segítségével, anyagi támogatásával járta ki a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégium osztályait. Igazi kálvinista nevelésben részesült az iskolában, s hitében, erkölcsében megerősítette a család értékrendje is. 1926-ban érettségizett, majd Magyarországon, a Debreceni Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Olyan megható szépséggel réved vissza majd későbbi regényeiben ezekre az időkre, annyiszor izgulunk Ferkóval vagy Miklóssal, hogy ügyességgel, furfanggal legyőzzék az apróbb, nagyobb akadályokat! Friss diplomával a kezében immár nekiláthatna a gyakorlatban is kamatoztatni elméleti tudását, de román hadkötelesként előbb még letölti katonai szolgálati idejét. Apja sugallatára vállalja, hogy Bukarestben, román környezetben katonáskodjék, s ez az apai előrelátás valóban pozitívnak mutatkozott, hiszen olyan ismerősökre tesz szert a román arisztokrácia köreiben, akik később segíteni tudnak nem csupán neki, hanem mindenekelőtt a bajba jutott vagy nehézségekkel küzdő barátain, ismerősein. Tudását később Németországban (Hochenheimban), illetve Franciaországban (a Sorbonne-on) tökéletesíti, erdészeti és kertészeti szakterületen szerez újabb ismereteket. Tanulmányai befejezése után visszatér a szülői és nagyszülői birtokra, és talpraesettségének, tudásának, összeköttetéseinek köszönhetően az otthoni gazdaságot is átszervezi, megtalálja a lehetőséget, hogy az akkori elvárásokhoz igazodva egy mintagazdaságot rendezzen be, a szülői kertet a gyönyörű fákkal, bokrokkal pedig védett arborétummá nyilvánítatta. Ez az időszak különösen nehéz a földdel, birtokkal rendelkezők számára is, hiszen a nagybirtokok java részét a román állam eltulajdonította, s a megmaradt töredéken kellett úgy gazdálkodni, hogy közben a pénzügyi válságokat átvészelve teremtődjön lehetőség az erdélyi magyar kultúra támogatására is. Nehéz, de összetartásra kötelező idők voltak ezek Erdélyben. Wass Albert korán eljegyezte magát az irodalommal, ugyanis 1927, ill. 1928-ban két verseskötettel lép az olvasók elé (Virágtemetés és Fenyő a hegytetőn). Első szárnypróbálgatásával nem igazán hívja fel magára a közvélemény figyelmét, de első regényével, a Farkasveremmel már osztatlan sikert arat.
1934-ben Kolozsváron az ESZC kiadásában jelent meg ez az érdekes mű, amelyben a tágabb rokonság egyik családját állítja a történet középpontjába, pontosabban Wass Irmát meg fiát, Wass Jenőt, úgy, hogy bepillantást nyújt az erdélyi arisztokrácia más személyeinek az életébe is. A gazdász író egyre inkább író-gazdásszá válik. 1935-ben nősül meg, felesége, Siemers Éva erdélyi magyar anya és hamburgi német apa gyermeke, vagyis Czegei és Szentegyedi Wass Ilona grófnő és Edmund Siemers építő -nagyvállalkozó, a hamburgi egyetem alapítójának lánya. Ez a fiatal, művelt hölgy sok időt tölt anyja szülőföldjén, a Mezőségen, különös érdeklődéssel és finom érzékenységgel kapcsolódik be az erdélyi irodalmi életbe, s így ismerkedik meg a fiatal íróval. Házasságukból hat fiúgyermek születik (az egyik még kisgyermekkorában meghalt). Megjelenő műveinek sorát a Csaba című folytatja, amely a trianoni békeszerződéssel Erdélyre zuhanó nehézségekkel ismerteti meg az olvasót. Ferkó, a főhős szemszögéből láttatja a kort, ahol az egyedüli túlélési lehetőség csupán a szívós helytállás. Az 1940-es év másik nagy regénye a Jönnek, amely arra a lehetetlenül ambivalens érzésre épül, melyet Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása jelentett: az öröm boldogsága és a Romániában tovább élni kényszerülők döbbent meghasonulása, elkeseredése. A helikoni írónemzedék fiatal képviselőjét 1940-ben addigi munkássága elismeréseként Baumgarten-díjjal tüntetik ki, más jeles képviselők mellett. "...Babits Mihály olvasta fel a megjutalmazottak névsorát, évenkénti 3000 pengős évdíjat kapott Wass Albert erdélyi szépprózaíró". (10) Wass munkásságát Magyarországon is jól ismerték a háború előtt, nem véletlen tehát a Baumgarten- díj, hiszen könyvei Pesten is megjelentek, de az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai is nagy sikert arattak, hiszen eleve a "könyvek jellege is eredeti volt: erdélyi fehér posztóba kötötték..." (11), másrészt az anyaország éberen figyelte elszakadt gyermeke minden rezdülését. A titokzatos őzbak című elbeszélés-gyűjteménye után 1942-ben újabb művével lép az olvasók elé, címe Mire a fák megnőnek, s 1943-ban megjelenik ennek a folytatása, mely önállóan olvasva is kerek egész történetet közöl, A kastély árnyékában. A két kötet három generáció életformája, világlátása bemutatásával történelmi korokról ad ízelítőt; a szabadságharc utáni időkben keresi az Erdélyben való megmaradás lehetséges emberi útjait, módjait; megpróbálja felfedni saját társadalmi rétegének a felelősségét, elhibázott lépéseit, amelyek végső soron Trianonhoz vezettek, s mindazon történésekhez, amelyek a békeszerződést még követték. A Varjassyak történetének megformálása már jelzi, hogy Wass olyan írói tehetséggel megáldott személyiség, aki a XX. századi írók élvonalában foglalja majd el a helyét. 1943-ban különleges könyvvel bővíti alkotásai tárházát, Tavak könyve[b] címmel a Révai Kiadó megjelenteti az író meséit. Nagy örömmel fedeztem fel barátom gyermekének a tankönyvében ezekből a mesékből, illetve későbbi meséiből is jó párat Lázár Ervin, Benedek Elek meséinek a szomszédságában. Ennek az időszaknak számomra legkedvesebb alkotása a [b]Vérben és viharban. Ahogy a művet olvastam, egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy végül is megszületett a hiányzó nagy hun eposz, persze nem műfaji szempontból, hiszen ez egy tökéletes kisregény, hanem tartalmi vonatkozásában. Tehát eposzi témát dolgoz fel a szerző, központi figurául Dengeziket választja, Attila fiát, aki egy erős és főként tartós birodalom létrehozásának lehetőségét vázolja fel a hunok előtt, bebizonyítva, hogy lejárt a "huj- huj" csatakiáltások ideje, ugyanis karddal lehet ugyan hazát szerezni, de megtartani csak "kaszával", azaz munkával lehet (ez lesz későbbi nagy regényének a metaforája. 1943 az író-gazdálkodó Wass Albertre újabb feladatokat ró, pontosabban egészen más típusú elvárások elé állítja. A frontra kerül, éspedig a keleti frontra zászlósként. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének irattára nem rendelkezik Wass Albert személyi okmánygyűjtőjével, de a nyilvántartásukban lévő adatok alapján megerősítették, hogy az írót tartalékos zászlóssá nevezték ki. Wasst a keleti fronton I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntetik ki, itthon tovább harcol az utolsó pillanatig, Kolozsvártól a Szilágyságon át a Szamosig, Fónagy vezérkari ezredes segédtisztjeként küzd az előnyomuló orosz csapatok ellen.(12) "1944 októberében Dálnoki Veres Lajos altábornagytól leszerelését kéri. Az altábornagy az írót féltve nem járul hozzá a leszereléshez. Így Wass Albert 1945 húsvétján katonai alakulatával Sopronnál hagyja el az országot."(13) Megható, ahogy az író utolsó kolozsvári emlékképét egy portréfilm kapcsán velünk megosztja: "Ott van a sarkon szemben a Mátyás templommal, a Szürke Nővérek által gondozott szálloda és vendégfogadó, ott térdelt egy szürke apáca, nézett fel a keresztre és imádkozott, - egy lélek nem volt már sehol, csak az orosz tankok jöttek le a Feleken, hallani lehetett a dübörgésüket..." És 1945 húsvétjával a szó legszorosabb értelmében új fejezet nyílik az író életében. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 21. 20:34 | Sorszám: 408 |
ÁRGUS - 1990-2005 irodalom - művészet – valóság Szücsné Harkó Enikő: "Ismertessétek az igazságot, -s az igazság szabaddá tészen!" Vázlat Wass Albert életútjáról és munkásságáról 1998. február 27-én a floridai Astorban hunyt el a magyar emigrációs irodalom, egyben a XX. századi magyar irodalom egyik kiváló képviselője, Wass Albert. "Nagy ember volt" - mondta összefoglaló tömörséggel egyik disszertációs témakonzultációnkon Rónay László. (2000. június 22.) Életútja, irodalmi pályája önmagában is kimerítő regénytéma lehetne, s ha lenne ilyen, akkor annak a műnek a főhőse sorsával a XX. századi erdélyi értelmiség, az emigrációba kényszerült erdélyi arisztokrácia tipikus megjelenítője lehetne. Még temetése körül is bonyodalmak adódtak, pedig azt mindenképpen megérdemelte, hogy legalább holtában megkaphassa azt, amire olyan szívet tépő bánattal, keserűséggel vágyott: a hegyeit. Első emigrációs regényében megindító könyörgéssel fohászkodik, hogy: "Adjátok vissza a hegyeimet". S milyen jogon is kéri, követeli vissza? - azért, mert "...enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré".(1) S imája, könyörgése mindennek dacára meghallgattatott, hamvai ott nyugszanak a marosvécsi kastély kertjében, Kemény János mellett, a "Helikoni asztalhoz" közel, így az odalátogató, a tiszteletét leróni érkező a meghatottságon kívül megnyugvással tudatosíthatja önmagában, hogy Wass Albert immár hazaérkezett, a Helikon szellemisége beteljesült. Immár újból otthon van, a szó legtökéletesebb értelmében. Nem fáj annyira olvasni 1947-ből származó sorait, mi szerint: "Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem magyar. Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar." (2) A vers sorain merengve visszacseng az a pár szó, hogy "egymásra kell, leljen végre egyszer", s valóban regényeit megismerve, egymásra kell lelnie kicsit átlényegítve még írónak és olvasónak is, s jó tíz éve ez is elkezdődött: az egymásralelés. Könyvei kezdtek megjelenni, az életéről is gyűjthetünk információkat, hiszen 1989 óta, bár lassan, mégis megtört a hallgatás jege, s az én generációm is bepillantást nyerhetett ennek a most már elismerten kiváló személyiségnek az életútjába. Bármelyik Wass Albert életművel foglalkozó cikket szemlélem, egy alapvetően közös: írói nagysága előtt meghajolnak, s annak ellenére, hogy vázlatszerű az a pályakép, amelyet a cikkek írói megjelenítenek, mégis figyelemfelkeltők. De térjünk vissza a marosvécsi kastély parkjába, oda, ahol ma egy a Marosból kiemelt hatalmas kövön áll Wass Albert domborműve, emlékeztetve az utókort az ott nyugovóra. Az erdélyi magyar irodalom történetében, mint tudott, a marosvécsi Kemény-kastélynak igen nagy szerepe volt, ugyanis báró Kemény János (1903-1971) 1926-ban megalapította a marosvécsi Helikon írói munkaközösséget, amely önálló folyóirattal rukkolt elő. Először 1928 májusában Erdélyi Helikon címmel (címe 1936-37-ben Helikon), kiadója pedig az Erdélyi Szépmíves Céh (Irodalmi Könyvkiadó vállalkozás. "1924 és 1944 között 14 sorozatban összesen 166 művet jelentetett meg"(3), olyan jelentős írók, költők műveit, mint Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Dzsida Jenő, Székely Zoltán, Karácsony Benő, Kemény János, Kuncz Aladár, Nyírő József, Szemlér Ferenc, Tamási Áron, Tompa László, "akikhez fiatalon csatlakozott Wass Albert”. (4) Hangsúlyozni szeretném, hogy az író méltó helyre került, és a hely valamikori szellemisége is méltó az ott örökre megpihenők számára. A Helikonnal való kapcsolata meghatározó erő lesz egész életében, sőt mondhatni, életének tartalma lesz. A Kós Károly által készített nagy kőasztal, a "Helikoni-asztal" mellé fiatalon odaülhetett, életre szóló élményeket gyűjthetett, megjelenő művei egyre nagyobb elismerést váltottak ki, ezáltal bekerült a két világháború közötti vezető erdélyi írók társaságába. Most ugyanazon asztal mellett pihen az egykori házigazda szomszédságában, a sokat látott fák árnyékában. S hogy miért tartalma? Mert egész életében annak az eszmének a hirdetője lett, melyet az ottani íróközösség transzilván eszmeiségként, transzilvanizmusként határozott meg. Ez a valójában több lényeges kérdést, célt megfogalmazó elv egyik legfontosabbika "...a nemzetek, vallások világszemléletek népi szokások, társadalmi osztályok és külső hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozása".(5) Fráter Olivér Hunniában (1999) megjelenő cikkében ugyancsak hangsúlyozza Wass Albert és a transzilván ideológia viszonyát, és ő is kitér a fentiek mellett "az erdélyi psziché", nála "erdélyi lélek" (ott is idézőjeles) fogalomra, amelyről Kós Károly írja: "nem az erdélyi magyarság privilégiuma, de predesztinációja az erdélyi németségnek és románságnak is."(6) Ezen eszmerendszeren belül domináló a Romániában élés ténye, amely a helikonisták megfogalmazásában kisebbségi igényeket és funkciókat jelent. Évekkel később Amerikában ezen elvi síkról indulva, de a felelős emigráns magyar író ambíciójával alapítja meg az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet (1962), majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot és az ezekből fakadó folyóiratokat, a Transilvanian Quarterlyt, a Hungarian Quarterlyt, majd a Central Europan Forum-ot. A sajtóvállalatot később Danubian Research and Information Center néven kibővítette. "Elméletben egyszerűnek látszott az egész ..." - vall maga Wass Albert 1989 novemberi önéletrajzi soraiban (7) -, de a gyakorlatban kitartó munkára, az embert próbáló nehézségeket legyőzni képes szívósságra volt szükség. Ugyanitt informálódhatunk arról is, hogy a kiadott művekkel végül is azt a célt szerette volna elérni, hogy Erdélyt megismertesse az újvilággal, hiszen erről a vidékről vagy minimális vagy téves, vagy egyszerre minimális és téves információk birtokába juthatott az esetleg érdeklődő. S hogy ezt az áldatlan, sőt Don Quiote-i harcot tovább vállalta, jelzi, hogy egy maroknyi magyarral együtt hozta létre a már említett Danubian Press részvénytársaságot. Az összegyűlt kevéske tőkével kezdtek bele "...az ún. Hungarian Package könyvsorozat kiadásába, mely magába fog-lalta a magyar nemzet történelmét, legendáit, népmeséit és táncait..."(8) Sajnos tőkehiány miatt, ahogy az író is fájlalja, amatőr munkák is napvilágot láttak e kiadó "fedőneve" alatt. A szélmalomharc folytatódott, küzdelem az előfizetőkért, a fennmaradásért, és a hit a megálmodott cél igazában és hasznosságában, ez jellemezte emigráns írónk kultúrszervező, -irányító tevékenységét. Óceánon innen és túl, életének e két jelentős szakaszát az Erdélyben Erdélyről, illetve a Nagyvilágban Erdélyért címmel láthatnánk el. S milyen volt ő valójában? "Olyan volt, mint Isten kenyere..." (9) *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 21. 09:41 | Sorszám: 407 |
* Mire jó a hungarofób, antirasszista propaganda? Vessük össze a magyarságért aggódók zarándoklatát a kisMagyarországon ma regnálók antirasszista csetepatéival. Az állapotok jól türözi Tomcat (-akit a antirasszisták leütöttek) tegnapi írása a dolgokról: "2005.05.20., péntek tomcat blog droidzóna levelezőrovata Azt hiszem, a ma kiderült dolgokhoz, nincs mit hozzáfûzni. Röviden és tömören, kisült, hogy a leszúrt ártatlan babuci egy hírhedt bûnözõ klán csemetéje, aki ellen többrendbeli rablásért és más bûncselekményekért folyik eljárás. Aki leszúrta, történetesen maga is roma. A babuci két tesókájával belekötött egy, a Normafához edzésre induló Live RPG-s csapatba, akik ugyan életlen fegyverimitációkat hordoztak, de egyiküknél történetesen éles kard volt. A babuci megfenyegette õt, hogy nyakonszúrja, mire az gondolkodás nélkül lebökte a karddal. Mármost persze lehet hõzöngeni, hogy micsoda eljárás ez, és szó ami szó, jogilag valóban nem védhetõ a dolog, a bíróság elõtt nem fog megállni a jogos önvédelem. Mindenesetre nem kell csodálkozni, hogy a szerepjátékos gyerek azonnal szúrt. Én magam is azt írtam néhány napja, ha egy cigánygaleri leszólít, pláne ha kötekszik, azonnal ütni kell, mert azok nem beszélgetni akarnak. Ennek a Mortimer fedõnevû szerepjátékos csókának mondjuk lehetett volna annyi esze, hogy nem szúr, hanem maximum összevagdossa a tetvest, abból nem lett volna ekkora balhé, de azért nem várhatjuk el minden tizenévestõl, hogy ne essen pánikba, ha egy hírhedt galeri beleköt és életveszélyesen megfenyegeti. Ebben a helyzetben én is fegyvert használtam volna, tetszik vagy nem tetszik a törvényhozóknak és a jogvédõknek. Sajnálom Mortimert, lehetett volna több hidegvére. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy nem bûnözõ, még ha egy kicsit kettyós is, hogy karddal szaladgál - de hát istenem, én is kettyós vagyok, mert én meg pisztollyal. A magyarok "rasszizmusáról" egyébként annyit, hogy vele levõ szerepjátékos társai a jelek szerint igen jó barátai voltak, hiszen még a kard elrejtésében is segítettek neki. Ilyen az igaz magyar ember, akit befogad, az mellett veszélyben is kiáll, akkor is, ha roma. Közben lassan szivárognak a hírek egy készülõdõ tüntetésrõl. Most, hogy az ügy lezárult, valószínûleg lesz egy demonstráció a hisztériakeltés és a bûnözõk babusgatása ellen. Még nem tudok róla semmit, de ha lesz infó, megosztom veletek. Mellesleg nem lenne helytelen lépés feljelenteni ezt a sunyi próbanégert, -Horváth Aladárt, a mai nyilatkozatáért. Barátunk szerint ugyanis a babuci leszúrása csakazértis rasszista bûncselekmény, akkor is, ha egy másik cigány követte el, ugyanis - ezt tessék figyelni - a cigányok azért késelnek, mert meg akarnak felelni a mélymagyar elvárásoknak. Tehát ugye tetszik érteni: a cigányok azért gyilkolnak, mert ezt látták a magyaroktól. Nos, kedves próbanéger elvtárs, ez bizony a magyar közösség elleni uszítás tipikus esete! Hajrá, jogvédõk, lehet hõzöngeni. And now, something completely different... Néhány napja "a magyar popélet egyik ismert alakjával" ebédeltünk Athinával. No, nem kell valami nagy dologra gondolni, van egy országos jó öreg haverom, aki régen demoscener volt, késõbb pedig meglehetõsen komoly zenei karriert futott be. Kiderült, hogy meglehetõsen jól ismeri a Gyõzike Show készítõit, és mellesleg azt is, hogyan készül ez a médiaszemét. Nos, állítása szerint a Gyõzike Show-ban minden elõre meg van rendezve. Az is, ahogy reggeliznek, amikor Amerikában karamboloztak, és az is, amikor Miamiban találkozott egy "volt szerelmével". A "volt szerelme" akkor látta életében elõször ezt a díszfaszt, mert valójában az egyik producer barátnõje, csak megkérték, hogy játssza el a szerepet. Minden, az utolsó percig forgatókönyv szerint zajlik. Ennyit az RTL Klubról. A TV2 tegnap éjszakai, Strucc címû mûsorában bemutatták a Moszkva téri tüntetésrõl készült teljes képanyagot, és jól látható, mi történt. "Minek jöttél ide!" - üvölti egy piros inges, tetves cigány, aztán megüt engem, miközben tisztán hallható, ahogy hátulról a többiek azt ordítják, "öljétek meg, vágjátok le a fejét!" A TV2 weboldalán megtekinthetõ a felvétel, igaz, meglehetõsen rossz minõségben. Ha sikerül megszereznem, ki fogom tenni ide, a blogra is, de a bíróság egyébként is ki fogja kérni. Konklúzió: Az RTL Klub szopni fog. Mellesleg megvan az a kis SZDSZ-es csíra is, aki azt állította, hogy megütöttem. Pályi László Barnabás a neve, és a Móricz Zsigmond Gimnáziumba jár. Ez egy újgazdag csemetéknek fenntartott budai elitgimnázium, mellesleg a híresztelések szerint tele van drogosokkal. Van még kérdés?" *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 20. 21:27 | Sorszám: 406 |
* Lesz-e közös MPSZ–RMDSZ trianoni megemlékezés? [2005-05-20 - 18:58:36]
Nem zárkózott el megkeresésünkre a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a közös trianoni megemlékezés gondolatától – jelentette be Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke. A trianoni döntés 85. évfordulójára – június 4-ére – emlékező rendezvényt Gazda szerint politikai beállítottságtól függetlenül közösen kell megtartani, erről az MPSZ a történelmi magyar egyházakkal és a nemzeti elkötelezettségükről tanúbizonyságot tett civil szervezetekkel kíván tárgyalni. „A trianoni döntés nem pusztán politikai pártokat, szervezeteket, személyeket érintett, hanem egységesen a magyar nemzetet” – hangsúlyozta Gazda. Az MPSZ terve szerint a megemlékezés az Erzsébet parkban, az országzászló egykori helyén lesz, ahol improvizált zászlórúdra felhúzzák a fekete szalagos nemzeti lobogót. Az elhangzó beszédek Trianon következményeiről és a székelyföldi területi autonómia fontosságáról szólnak. A Krónika megkeresésére Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, szerinte nincs akadálya a közös szervezésnek, ám a részleteket még meg kell beszélnie az elnökséggel. Bíró Blanka, Krónika *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 19. 20:31 | Sorszám: 405 |
* Elhunyt Pongrátz Gergely Az 1956-os forradalom élő jelképe volt
73 éves korában szívinfarktusban elhunyt Pongrátz Gergely, a Corvin-köz egykori legendás főparancsnoka. Irányítása alatt a mindössze néhány utcányi terület a szovjet csapatok által sokáig bevehetetlen ellenállási ponttá, a forradalom egyik jelképévé vált. Halála annak a kiskunmajsai 56-os Múzeumnak az udvarán érte, melyet megálmodott és megvalósított – áll az 56-os Magyarok Világtanácsa által kiadott dokumentumban. Az 56-os Magyarok Világtanácsa és az 56-os Magyarok Világszövetsége, a Pesti Srác Alapítvány és az 56-os Történelmi Alapítvány saját halottjának tekinti. Pongrátz Gergely 1932. február 18-án született Szamosújváron. Gyermekként szülővárosában tanúja volt a magyar csapatok bevonulásának az 1940-ben a visszacsatolt partiumi és észak-erdélyi területekre. A család 1945-ben, a szovjet és román csapatok elől hátráló fronttal együtt Mátészalkára vonult, majd Soroksárra költözött. Testvéreivel és édesapjával gazdálkodtak Soroksáron, a Földműves Szövetkezetnek és az állami gazaságnak fuvaroztak lovaikkal. Pongrátz Mátészalkán és Soroksáron tanult, majd a ceglédi városi tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Édesapjáról így emlékezett: „Amikor meglátta az első orosz katonát, akkor megfogadta: addig, amíg itt vannak az oroszok, nem borotválkozik. Mellig érő szakállal temettük '56 áprilisában.” A forradalom napjai Pesten találták. Komoly harci tapasztalatokra tett szert, társaival már az első napokban részt vett a Petőfi hídon átvonuló, a Boráros tér irányából támadó szovjet tankok kilövésében. A Corvin-köz parancsnoka A Corvint a harcok fejleményei tették stratégiai középponttá. Egy diplomáciai rendszámú Podjeba október 24-én itt gyilkos sorozatot adott le a fegyvertelen, összeverődött tömegre, majd itt gyújtott fel egy idősebb ember egy páncélautót, amit a közelben levők eloltottak, megmentve a gépfegyverét – emlékezett vissza Pongrátz. Ezt vitték fel a későbbi harcosok a Kilián második emeletére (az egykori Kilián laktanya épülete a Ferenc körút-Üllői út sarkán áll – a szerk.), ezért lőtték szét az oroszok a Kilián sarkát. Bátyjaihoz, Ödönhöz és Kristófhoz október 25-én csatlakozott Pongrátz a Corvin közben. 1956. október 30-án választották főparancsnokuknak az épülettömb harcosai. „Volt 4 darab 122 mm-es lövegünk, három légvédelmi ágyúnk, amit sohasem használtunk, és 11 szovjet tank, T-34-es, T54-es. A lőszert is mind az oroszoktól szereztük. Volt 6 darab 76-os lövegünk repeszgránáttal, Falábú Jancsi, a Corvin tüzérparancsnokának irányításával igen hatékonyan tudtuk használni. Október 26-án 17 lövést adott le a mozi előtti 76-os lövegünk, ez 17 telitalálatot jelentett, melyekkel a hernyótalpakat tudtuk szétlőni, megállásra vagy körbeforgásra kényszerítve a páncélosokat. A Molotov-koktélok, kézifegyverek ezután következtek. A mozi mellett egy 122-es kaliberű, a Práter utcai előtt egy másik 76 mm-es lövegünk állt.” A főváros főbb pontjait az irtózatos túlerővel támadó orosz csapatok november 4-én megszállták, de a Corvin-közt csak nov. 8-án tudták elfoglalni. Pongrátz a forradalmat követő megtorlások idején elhagyta a országot, s először Spanyolországban, majd az Egyesült Államokban élt. Aktív szerepet töltött be az emigráns forradalmárok szervezeteiben: 1957-1967 között a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnöke, 1967-1982 között elnöke volt. Számos cikket írt, később könyvet is Corvin köz – 1956 címmel. Ambivalens érzésekkel viszonyult a rendszerváltáshoz, szerinte a kivégzett miniszterelnök újratemetését a rezsim utólag is saját önigazolására használta fel: „A temetés előtt lejött hozzám Arizonába a New York-i konzul, három napig a vendégem volt, győzködött, hogy jöjjek haza a Nagy Imre temetésre. Azt mondtam: ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is, ezért nem jövök” – emlékezett vissza a Nemzetőrnek adott nyilatkozatában. 1990-ben hazatelepült. 1991 februárjában a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tiszteletbeli elnökévé, majd 1991 októberében az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnökévé, később örökös elnökévé választották. Létrehozója volt az 56-os Pesti Srác Alapítványnak, amely tehetséges, de szerény anyagi hátterű fiataloknak nyújt segítséget. Az 1982-ben Chicagóban megjelent Corvin köz – 1956 című könyvét 1989-ben, majd 1992-ben bővített kiadásban is kiadták Budapesten. Hazatérését követően Kiskunmajsán gazdálkodott. 1997 őszén Pongrátz megsérült a magyar termőföld védelmében szervezett és a rendőrség által szétvert tüntetésen egy rendőri intézkedés következtében. Kuncze rendőrségének köszönhette utolsó sérülését Önerőből megteremtette Magyarország első '56-os múzeumát, amelynek előbb Budapest, majd 1999 tavaszától Kiskunmajsa adott otthont. 70. születésnapja alkalmából a Honvédelmi Minisztériumtól emlékérmet és díszkardot kapott. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 19. 18:40 | Sorszám: 404 |
* XV.évfolyam, 20.(711.) szám 2005. május 17. Megmaradásunk záloga a család és az autonómia
„Mane nobiscum Domine – Maradj velünk, Uram!” – ez volt az idei, 438. csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata.
A kárpát-medencei magyarság legjelentősebb zarándokhelyére, Csíksomlyóra, a Kis-Somlyó mögötti nyeregbe idén is több százezren jöttek el a világ minden részéből. Több magyarországi kormánypárti és ellenzéki politikus is részt vett a jeles egyházi ünnepségen, eljött Mádl Dalma asszony, a köztársasági elnök felesége, aki egyhetes jószolgálati körúton járt Erdélyben. Akárcsak az előzőkre, az idei búcsúra is számos gyalogos zarándok érkezett Erdélyből és az egész Kárpát-medencéből. Tatabánya polgármestere több magyarországi zarándokkal együtt szintén gyalogosan tette meg a több száz kilométeres utat. A Kis-Somlyó mögötti nyeregben az ünnepi rendezvény P. Páll Leónak, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárójának a köszöntőjével kezdődött, őt a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, dr. Jakubinyi György követte. Üdvözlő-köszöntő beszédében az érsek felolvasta Leonardo Sandrinak, a Vatikán helyettes államtitkárának az üzenetét, amelyet XVI. Benedek pápa megbízásából küldött az ünneplő gyülekezetnek. Gyulafehérvár érseke reményét fejezte ki, hogy az új pápa elődjének ígéretét teljesítve ellátogat majd Csíksomlyóra. A búcsú szentbeszédét idén Hajdó István gyergyószentmiklósi fő esperes tartotta, beszédében főként a nemzet ébredéséről, a család fontosságáról, az erdélyi magyarság megmaradásáról szólt. A székelyföldi egyházi elöljáró kitért a minket körülvevő csábításokra: „a választások korát éljük mi is: a bevásárlóközpontok tömegeket mozgatnak, a tévéreklámok özöne zúdul az agyunkba, politikusaink négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, ám a keresztény embernek az ég és a föld között kell választania”. Majd így folytatta: „A házasság szentsége ma válságot él, a mi somlyói Szűzanyánk azt akarja, hogy az édesapák, édesanyák ne engedjék el egymás kezét, a kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, mert egymásba simuló kezek tartják fönn az eget s a világot. A Szűzanya szeretne segíteni a választásban a családoknak, hogy ébredjünk fel, és válasszuk az életet!” Tamási Áron édesanyjával példálózva, aki tizenegy gyermeket szült és nevelt fel, azt mondta, egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermekellenes hangulatot, a bölcsőháborút, és vállalja az életet. Megemlékezett a Kárpát-medence történelmi viharairól, arról az ötven esztendőről, amit elvettek az itteni népek, nemzetek életéből, keresztény hitéből. Leszögezte: ilyen előzmények után a nemzet megmaradásához elengedhetetlen a hit, az anyanyelv és az autonómia. Az autonómiáról szólva kifejtette: ,,Szívvel-lélekkel támogatnunk kell a Duna Televízió kezdeményezését, hogy az Autonómia nevű adó létrejöjjön, és tanítson meg arra minden kételkedőt, hogy az önrendelkezés nem más, mint meghirdetése annak az isteni jognak, hogy mi testvérek vagyunk, és szeretetben együtt kell élnünk. Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le. Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk, és minket nem lehet országhatárok közé zárni... Ne adjuk fel!” – hirdette az esperes. Másnap, pünkösdvasárnap Rekecsinben letették a csángó-magyar gyermekek számára építendő iskola alapkövét. Mint ismeretes, az iskola építését Böjthe Csaba ferencrendi dévai szerzetes kezdeményezte, ugyanő felhívást tett közzé közadakozásra. Az ünnepségen részt vett a Csángó-magyarok Szövetségének küldöttsége, az RMDSZ országos elnöksége részéről Takács Csaba ügyvezető elnök, Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége és több Bákó megyei hivatalosság. Felolvasták Titty Isohookana Asunmaa volt Európa tanácsi képviselő levelét, aki egyedüliként szólalt fel az Európai Parlamentben a több mint 150 ezres lélekszámú csángó közösség elnyomatása ellen. Az ünnepség résztvevői nagy szeretettel fogadták Dalma asszonyt, aki pénteken már meglátogatta az újjáépített szovátai Szent József gyermekotthont, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létesítményét. A magyar köztársasági elnök felesége az Erdélyi Magyar Hírügynökség kérdésére elmondta: „A fő mester Csaba testvér. Ő nagyon gyakran jön el Magyarországra, elmondja, mi hogy áll, milyen gondjai vannak. Merem mondani, hogy erre érzékeny a magyar társadalom, és segítenek. Ez a ház úgy épült, hogy a katolikus püspöki kar gyűjtést rendezett. Minden magán adomány, ki pénzben, ki természetben adományozott.” Dalma asszony az alapkőletételnél közölte még: „Én Esztergomból, Szent István szülővárosából, hoztam egy követ, a Szent Adalbert Székesegyház köve volt. Ez építőkő, ezt vagy beépítik az épületbe, vagy előtte helyezik el. Az építő és Csaba testvér dolga, hogy hogyan akarják elhelyezni.” Orosz Antal *http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/
|
|
bihari_panorama |
2005. május 19. 18:34 | Sorszám: 403 |
* XV. évfolyam, 20. (711.) szám2005. május 17.Megmaradásunk záloga a család és az autonómia „Mane nobiscum Domine – Maradj velünk, Uram!” – ez volt az idei, 438. csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata. A kárpát-medencei magyarság legjelentősebb zarándokhelyére, Csíksomlyóra, a Kis-Somlyó mögötti nyeregbe idén is több százezren jöttek el a világ minden részéből. Több magyarországi kormánypárti és ellenzéki politikus is részt vett a jeles egyházi ünnepségen, eljött Mádl Dalma asszony, a köztársasági elnök felesége, aki egyhetes jószolgálati körúton járt Erdélyben. Akárcsak az előzőkre, az idei búcsúra is számos gyalogos zarándok érkezett Erdélyből és az egész Kárpát-medencéből. Tatabánya polgármestere több magyarországi zarándokkal együtt szintén gyalogosan tette meg a több száz kilométeres utat. A Kis-Somlyó mögötti nyeregben az ünnepi rendezvény P. Páll Leónak, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárójának a köszöntőjével kezdődött, őt a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, dr. Jakubinyi György követte. Üdvözlő-köszöntő beszédében az érsek felolvasta Leonardo Sandrinak, a Vatikán helyettes államtitkárának az üzenetét, amelyet XVI. Benedek pápa megbízásából küldött az ünneplő gyülekezetnek. Gyulafehérvár érseke reményét fejezte ki, hogy az új pápa elődjének ígéretét teljesítve ellátogat majd Csíksomlyóra. A búcsú szentbeszédét idén Hajdó István gyergyószentmiklósi fő esperes tartotta, beszédében főként a nemzet ébredéséről, a család fontosságáról, az erdélyi magyarság megmaradásáról szólt. A székelyföldi egyházi elöljáró kitért a minket körülvevő csábításokra: „a választások korát éljük mi is: a bevásárlóközpontok tömegeket mozgatnak, a tévéreklámok özöne zúdul az agyunkba, politikusaink négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, ám a keresztény embernek az ég és a föld között kell választania”. Majd így folytatta: „A házasság szentsége ma válságot él, a mi somlyói Szűzanyánk azt akarja, hogy az édesapák, édesanyák ne engedjék el egymás kezét, a kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, mert egymásba simuló kezek tartják fönn az eget s a világot. A Szűzanya szeretne segíteni a választásban a családoknak, hogy ébredjünk fel, és válasszuk az életet!” Tamási Áron édesanyjával példálózva, aki tizenegy gyermeket szült és nevelt fel, azt mondta, egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermekellenes hangulatot, a bölcsőháborút, és vállalja az életet. Megemlékezett a Kárpát-medence történelmi viharairól, arról az ötven esztendőről, amit elvettek az itteni népek, nemzetek életéből, keresztény hitéből. Leszögezte: ilyen előzmények után a nemzet megmaradásához elengedhetetlen a hit, az anyanyelv és az autonómia. Az autonómiáról szólva kifejtette: ,,Szívvel-lélekkel támogatnunk kell a Duna Televízió kezdeményezését, hogy az Autonómia nevű adó létrejöjjön, és tanítson meg arra minden kételkedőt, hogy az önrendelkezés nem más, mint meghirdetése annak az isteni jognak, hogy mi testvérek vagyunk, és szeretetben együtt kell élnünk. Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le. Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk, és minket nem lehet országhatárok közé zárni... Ne adjuk fel!” – hirdette az esperes. Másnap, pünkösdvasárnap Rekecsinben letették a csángó-magyar gyermekek számára építendő iskola alapkövét. Mint ismeretes, az iskola építését Böjthe Csaba ferencrendi dévai szerzetes kezdeményezte, ugyanő felhívást tett közzé közadakozásra. Az ünnepségen részt vett a Csángó-magyarok Szövetségének küldöttsége, az RMDSZ országos elnöksége részéről Takács Csaba ügyvezető elnök, Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége és több Bákó megyei hivatalosság. Felolvasták Titty Isohookana Asunmaa volt Európa tanácsi képviselő levelét, aki egyedüliként szólalt fel az Európai Parlamentben a több mint 150 ezres lélekszámú csángó közösség elnyomatása ellen. Az ünnepség résztvevői nagy szeretettel fogadták Dalma asszonyt, aki pénteken már meglátogatta az újjáépített szovátai Szent József gyermekotthont, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létesítményét. A magyar köztársasági elnök felesége az Erdélyi Magyar Hírügynökség kérdésére elmondta: „A fő mester Csaba testvér. Ő nagyon gyakran jön el Magyarországra, elmondja, mi hogy áll, milyen gondjai vannak. Merem mondani, hogy erre érzékeny a magyar társadalom, és segítenek. Ez a ház úgy épült, hogy a katolikus püspöki kar gyűjtést rendezett. Minden magán adomány, ki pénzben, ki természetben adományozott.” Dalma asszony az alapkőletételnél közölte még: „Én Esztergomból, Szent István szülővárosából, hoztam egy követ, a Szent Adalbert Székesegyház köve volt. Ez építőkő, ezt vagy beépítik az épületbe, vagy előtte helyezik el. Az építő és Csaba testvér dolga, hogy hogyan akarják elhelyezni.” Orosz Antal
|
|
bihari_panorama |
2005. május 19. 18:14 | Sorszám: 402 |
* Nemzetébresztés Csíksomlyón
Két esemény is igazolta a hét végén Erdélyben azt a sokak által elhallgatni akart igazságot, hogy a nagy bajok esetén, a nemzetet veszélyeztető időkben nem a politikusok, hanem a papok képesek erőt adni, megoldást találni a problémákra, és kivezetni a népet a kátyúból.
Még csak nem is főpapok a két esemény vezető figurái: egyikük egy erdélyi városka esperesplébánosa, a másik egy kopott csuhát viselő szerzetes. Akinek megadatott az az élmény, hogy jelen lehetett a Csíksomlyó fölötti Hármashalom-oltár köré összegyűlt több százezres tömegben, vagy látta a Duna Televízió egyenes közvetítését, az tudja, miről beszélek. Hajdó István gyergyószentmiklósi plébános olyan beszédet mondott szabadon, papír nélkül, amilyent eddig nemigen hallhattak a két Somlyó-hegy közötti nyeregbe összegyűlt zarándokok. Szükség volt a felrázó, sokkoló szavakra, hiszen a kettős állampolgárságról szóló december ötödikei sikertelen népszavazás után nincs helye a mellébeszélésnek. Eljött a tettek ideje. A magyarság egy része a zsebén és az ösztönein keresztül látja a világot, a másik, önhibáján kívül határon túlra szorult fele pedig utolsó vágyait, illúzióit veszítette el. A gyergyói főesperes nem félt kimondani olyan dolgokat sem, amelyek eddig elsikkadtak a „politikai korrektség” hamis tapintatának jegyében; a kereszténység védelmében állást foglalt politikai kérdésekben és őszinte aggódással szólt az eddig tabunak számító kérdésekről. A forradalmi beszéd néhány képe minden bizonnyal beleégett a zarándokok szívébe: nehéz elfeledni Horvátországban a háború idején is az élet zászlajaként lobogó száradó pelenkákat, vagy annak a falunak a gondolatát, ahol a halottak többségét nem a templom mögötti temetőben, hanem az asszonyok szíve alatt találjuk. A plébánosnak sikerült reményt önteni azon szívekbe is, amelyeket a politikusok törtek össze: a nemzet ébredni fog, és amíg nem késő, egybeköti a mások által megoldott kévét. A másik főszereplő a dévai ferences szerzetes. Böjte Csabától megszoktuk már, hogy nem szavakban, hanem tettekkel gyakorolja a szeretet és a szolidaritás parancsait, és most sem hazudtolta meg magát. Bákótól huszonöt kilométernyire, egy Rekecsiny nevű kis faluban vasárnap lerakták egy csángó magyar iskolaközpont alapjait, így a közeljövőben megvalósuhat sok ezer ember álma, hogy magyarul tanulhasson gyereke.
A politikusoknak eddig e a területen sem sikerült áttörést elérniük – évek alatt mindössze annyit sikerült kicsikarni a román államtól, hogy bizonyos településeken lehet fakultatív magyar oktatás, heti egy-két órában. Aztán jött egy szerzetes, alázattal és nagy hittel, és arra kérte a jóakaratú embereket, hozzanak egy-egy követ a jövőbeli magyar iskolába. Eljött Mádl Dalma asszony is a maga kövével, más magyar közéleti személyiségek társaságában, de elküldte képviselőjét Petru Gherghel jászvárosi püspök is. Néhány éve még a moldvai román katolikus papság volt a fő kerékkötője a magyar oktatásnak. A tizenöt hektáros telket idén zabbal vetették be, de legkésőbb jövő tavasszal nekifognak az építésnek. Az iskola mellett a tervek szerint kollégium, tornaterem, tanári lakás és sok más épül. Böjte Csaba munkájának eddigi áldásait ismerve nagy az esélye, hogy hamarosan megérkezzen az első diák az első moldvai csángó magyar tanintézetbe, a rekecsinyi Béke Királynője Gimnáziumba. A harang már megszólalt – azt is Csíksomlyón szentelték fel egy nappal korábban. Lukács Csaba, Magyar Nemzet Online
|
|
bihari_panorama |
2005. május 16. 23:35 | Sorszám: 401 |
* Csíksomlyó – Jelszavunk hármas: hit, anyanyelv, önrendelkezés Több százezren zarándokoltak el idén is Csíksomlyóra, Közép-Kelet-Európa leghíresebb katolikus szent helyére, a 438. pünkösdszombati búcsú alkalmából.
A Mária-kegyhelyre, amelyet ma már a Kárpát-medencei magyarok legnagyobb találkozóhelyeként is emlegetnek, nem csak Erdélyből, a Gyimesekből, Felvidékről, Délvidékről, Kárpátaljáról és Magyarországról érkeztek zarándokok, hanem a tengeren túlról is jöttek hívő magyarok. A liturgikus ruhába öltözött kordon a papsággal 11 órakor indult el a kegytemplom elöl a Nyeregbe, a Hármashalom-oltárhoz. Őket a világi méltóságok követték, köztük Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége, Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Szabó Vilmos, kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkár, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Terényi János bukaresti magyar nagykövet. A zarándokokat Páll Leó, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója köszöntötte, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke üdvözölte a főpapságot. Az egyházi méltóság felolvasta Leonardo Sandri, a Vatikán helyettes államtitkárának üdvözletét, amelyben az elöljáró megköszönte, hogy a hívek imádkoztak XVI. Benedek pápa beiktatásakor. Jakubinyi reményét fejezte ki, hogy II. János Pál pápa utódja beváltja előde ígéretét, miszerint ellátogat Erdélybe, Csíksomlyóra. „Koldusboton, törött mankón jövünk búcsút járni, szűzmáriás magyaroknak kopott unokái. Éjfél van a Duna táján, magyaroknak éjszakáján, nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony!" - ezzel a magyar búcsújáró énekkel kezdte ünnepi szentbeszédét Hajdó István főesperes, gyergyószentmiklósi plébános. A Napba Öltözött Asszony, a csíksomlyói Szűzmária hazavárt, hazajöttünk - mondta elöljáróban Hajdó, aki beszédében megemlítette a minden évben Csíksomlyón imádkozó, népüket, családjukat, haldokló anyanyelvüket a szent helyre elhozó csángómagyarokat. Hajdó István prédikál A Napba Öltözött Asszony ezer esztendeje elmúlt, hogy oltalmazza népünket, nemzetünket és sorsunkat, mondta az ünnepi szónok, aki három kéréssel fordult a Szűzanyához. „Az első kérésünk az, hogy szeretnénk, találkozni, látni akarunk téged. A második kérésünk, vezess el minket szent fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az oltári szentségben, hogy az emmauszi tanítványokkal kiáltsuk feléje: Maradj velünk, Uram! A harmadik kérésünk, segítsd meg alvó nemzetünket, hogy felébresszük, s a megoldott kévét együttes erővel összegyűjtsük" - szólt Hajdó István felsorolása. A főesperes szerint Erdély a mi számunkra Patmosz-szigete, de ezt a szigetet őseinktől kaptuk, és itt kell megmaradjunk. A plébános a jelenkorról szólva elmondta, a választások korát éljük, bevásárlóközpontok, tévéreklámok özönével vannak, politikusaink négyévenként jönnek, mindent megígérnek, még a lehetetlent is, s úgy mondják az ígéretet, hogy gondolati szünetet sem engednek nekünk, és kecsegtetve kérnek, válasszatok minket. Hajdó István szerint a keresztény embernek csak az ég és a föld között kell választania. A plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy válságot él a család, a házasság szentsége. A család megmaradásának, a gyermekáldás szentségének fontosságát hangsúlyozva kijelentette: A kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, ellökni átok, mert egymásba simuló kezek tartják fönt az eget, s a világot. A plébános Tamási Áron népes családjának példáját említve azt hangsúlyozta, hogy egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermek-ellenes hangulatot, és vállalja az életet. Erdély népe, anyaország, Kárpátalja, Délvidék, Felvidék, és mindig kihagyjuk a felsorolásból, hogy még élnek testvéreink az Őrségben is, mondjátok meg, Jézus nélkül hová akartok menni? - tette fel a kérdést az ünnepi szónok, majd megadta a választ is: Tanuljuk meg Pétertől, és esküként mondjuk az Úrnak, nem megyünk, melletted maradunk, s hozzád akarunk tartozni, mert az örök élet igéi tenálad vannak, s ha bennünk lakik Jézus, akkor nem szabad félni. Hajdó István szerint a mai vezetők olyan Európát akarnak teremteni, amelyből kihagyják a keresztény értékrendet, mint fogalmazott, az erkölcsi rend fölött emberi törvényeket hoztak, meghirdették, hogy szabad az abortusz, az időseknek szabad a kegyes halál, és ifjúságunk fogyaszthatja az enyhe kábítószert. Ne adjátok fel, ébresszétek a nemzetet, az oldott kévét gyűjtsétek össze - kérte a jelenlévőket a főesperes, aki szerint a gyermekekbe a helytálló öntudatot kell beleimádkozni és megálmodni. „Isten belénk szülte a Hargitát, Csíksomlyót, Csíkszentdomokos nagy fiának üzenetét, hogy nem lehetünk közömbösek népünk sorsának alakulása iránt. A mi jelszavunk hármas: hitünk, ami Szent István-i örökség, anyanyelvünk, ami, ma újra nagy veszélyben van, de mondjuk el bátran, a szót nem adjuk, csak úgy, ha nyelvünk vele tépik, s a harmadik, amit kérünk, az önrendelkezés" - mondta. A szónok üdvözölte a Duna Televíziónak azt a kezdeményezését, hogy egy autonómia-tévéadót akar létrehozni, rádöbbenteni azokat a népeket, testvéreket és nemzeteket, akik Szent István koronájának a védnöksége alatt nőttek naggyá, hogy nem kell félni a határon túli magyaroktól. Végül a főesperes kijelentette: „Csíksomlyói Szűzanya búcsúfiába egyet kérünk, megmaradásunk reményét. Nem maradhatsz itt, magunkkal viszünk az anyaországba, óceánokon túl, a Kárpát-Duna-medencébe, s ha te velünk jössz, akkor minden kicsiny otthonunk Csíksomlyó lesz. Napba Öltözött Asszony induljunk, de kérjük Szent Fiadat, jöjjön velünk, maradjon velünk, s akkor győzni fogunk. Miénk lesz a holnap." A szent áldozás után felszentelték a moldvai csángó községben, Rekecsinben épülő Béke Királynője nevű iskola új harangját, melynek adományozója a magyarországi Monori Harangszó 2003 Betéti Társaság, vezetője ifjú Farkas Titusz. A hatvankilós harangot Lengyelországban öntötték. A szentmise végén felcsendült: Isten, áldd meg a magyart, és több százezer zarándok együtt énekelte: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 11. 21:13 | Sorszám: 400 |
Csak ünnep utánra igérem. Holnap utazunk Aklihegyen és Nagybányán át Csíksomlyóra.
|
|
bihari_panorama |
2005. május 10. 16:32 | Sorszám: 397 |
ma nincs szerencsém a /b-vel.  Három részletre bontva, formázva megismétlem.
|
|
bihari_panorama |
2005. május 10. 15:28 | Sorszám: 396 |
* ÁRGUS - 1990-2005 - irodalom - művészet - valóság http://www.argus.hu/2001_02/ta_harko.html[/b] Szücsné Harkó Enikő: "Ismertessétek az igazságot, / s az igazság szabadokká tészen" Vázlat Wass Albert életútjáról és munkásságáról
1998. február 27-én a floridai Astorban hunyt el a magyar emigrációs irodalom, egyben a XX. századi magyar irodalom egyik kiváló képviselője, Wass Albert.
"Nagy ember volt" - mondta összefoglaló tömörséggel egyik disszertációs témakonzultációnkon Rónay László. (2000. június 22.) Életútja, irodalmi pályája önmagában is kimerítő regénytéma lehetne, s ha lenne ilyen, akkor annak a műnek a főhőse sorsával a XX. századi erdélyi értelmiség, az emigrációba kényszerült erdélyi arisztokrácia tipikus megjelenítője lehetne. Még temetése körül is bonyodalmak adódtak, pedig azt mindenképpen megérdemelte, hogy legalább holtában megkaphassa azt, amire olyan szívet tépő bánattal, keserűséggel vágyott: a hegyeit. Első emigrációs regényében megindító könyörgéssel fohászkodik, hogy: "Adjátok vissza a hegyeimet". S milyen jogon is kéri, követeli vissza? - azért, mert "...enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré".(1) S imája, könyörgése mindennek dacára meghallgattatott, hamvai ott nyugszanak a marosvécsi kastély kertjében, Kemény János mellett, a "Helikoni asztalhoz" közel, így az odalátogató, a tiszteletét leróni érkező a meghatottságon kívül megnyugvással tudatosíthatja önmagában, hogy Wass Albert immár hazaérkezett, a Helikon szellemisége beteljesült. Immár újból otthon van, a szó legtökéletesebb értelmében. Nem fáj annyira olvasni 1947-ből származó sorait, mi szerint: "Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem magyar. Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar." (2) A vers sorain merengve visszacseng az a pár szó, hogy "egymásra kell, leljen végre egyszer", s valóban regényeit megismerve, egymásra kell lelnie kicsit átlényegítve még írónak és olvasónak is, s jó tíz éve ez is elkezdődött: az egymásralelés. A könyvei kezdtek megjelenni, az életéről is gyűjthetünk információkat, hiszen 1989 óta, bár lassan, mégis megtört a hallgatás jege, s az én generációm is bepillantást nyerhetett ennek a most már elismerten kiváló személyiségnek az életútjába. Bármelyik Wass Albert életművel foglalkozó cikket szemlélem, egy alapvetően közös: írói nagysága előtt meghajolnak, s annak ellenére, hogy vázlatszerű az a pályakép, amelyet a cikkek írói megjelenítenek, mégis figyelemfelkeltők. De térjünk vissza a marosvécsi kastély parkjába, oda, ahol ma egy a Marosból kiemelt hatalmas kövön áll Wass Albert domborműve, emlékeztetve az utókort az ott nyugovóra. A valamikori Kemény kastély - ma elmegyógyintézet, de a parkot leláncolt, lelakatolt kerítés választja el az intézménytől. Egyre több az odalátogató turista, az intézet dolgozói tisztelettel fogadják az érdeklődőket, annak ellenére, hogy tudomásom szerint mindez csupán félhivatalosan működik. Az erdélyi magyar irodalom történetében, mint tudott, a marosvécsi kastélynak igen nagy szerepe volt, ugyanis báró Kemény János (1903-1971) 1926-ban megalapította a marosvécsi Helikon írói munkaközösséget, amely önálló folyóirattal rukkolt elő először 1928 májusában Erdélyi Helikon címmel (címe 1936-37-ben Helikon), kiadója pedig az Erdélyi Szépmíves Céh (Irodalmi Könyvkiadó vállalkozás) "1924 és 1944 között 14 sorozatban összesen 166 művet jelentetett meg"(3), olyan jelentős írók, költők műveit, mint Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Dzsida Jenő, Székely Zoltán, Karácsony Benő, Kemény János, Kuncz Aladár, Nyírő József, Szemlér Ferenc, Tamási Áron, Tompa László, "akikhez fiatalon csatlakozott...", Wass Albert. (4) Hangsúlyozni szeretném, hogy az író méltó helyre került, és a hely valamikori szellemisége is méltó az ott örökre megpihenők számára. A Helikonnal való kapcsolata meghatározó erő lesz egész életében, sőt mondhatni, életének tartalma lesz. A Kós Károly által készített nagy kőasztal, a "Helikoni-asztal" mellé fiatalon odaülhetett, életre szóló élményeket gyűjthetett, megjelenő művei egyre nagyobb elismerést váltottak ki, ezáltal bekerült a két világháború közötti vezető erdélyi írók társaságába. Most ugyanazon asztal mellett pihen az egykori házigazda szomszédságában, a sokat látott fák árnyékában. S hogy miért tartalma? Mert egész életében annak az eszmének a hirdetője lett, melyet az ottani íróközösség transzilván eszmeiségként, transzilvanizmusként határozott meg. Ez a valójában több lényeges kérdést, célt megfogalmazó elv egyik legfontosabbika "...a nemzetek, vallások világszemléletek népi szokások, társadalmi osztályok és külső hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozása" .5 Fráter Olivér Hunniában (1999) megjelenő cikkében ugyancsak hangsúlyozza Wass Albert és a transzilván ideológia viszonyát, és ő is kitér a fentiek mellett "az erdélyi psziché", nála "erdélyi lélek" (ott is idézőjeles) fogalomra, amelyről Kós Károly írja: "...nem az erdélyi magyarság privilégiuma, de predesztinációja az erdélyi németségnek és románságnak is." 6 Ezen eszmerendszeren belül domináló a Romániában élés ténye, amely a helikonisták megfogalmazásában kisebbségi igényeket és funkciókat jelent. Évekkel később Amerikában ezen elvi síkról indulva, de a felelős emigráns magyar író ambíciójával alapítja meg az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet (1962), majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot és az ezekből fakadó folyóiratokat, a Transilvanian Quarterlyt, a Hungarian Quarterlyt, majd a Central Europan Forum-ot. A sajtóvállalatot később Danubian Research and Information Center néven kibővítette. "Elméletben egyszerűnek látszott az egész ..." - vall maga Wass Albert 1989 novemberi önéletrajzi soraiban (7) -, de a gyakorlatban kitartó munkára, az embert próbáló nehézségeket legyőzni képes szívósságra volt szükség. Ugyanitt informálódhatunk arról is, hogy a kiadott művekkel végül is azt a célt szerette volna elérni, hogy Erdélyt megismertesse az újvilággal, hiszen erről a vidékről vagy minimális vagy téves, vagy egyszerre minimális és téves információk birtokába juthatott az esetleg érdeklődő. S hogy ezt az áldatlan, sőt Don Quiote-i harcot tovább vállalta, jelzi, hogy egy maroknyi magyarral együtt hozta létre a már említett Danubian Press részvénytársaságot. Az összegyűlt kevéske tőkével kezdtek bele "...az ún. Hungarian Package könyvsorozat kiadásába, mely magába fog-lalta a magyar nemzet történelmét, legendáit, népmeséit és táncait..."(8) Sajnos tőkehiány miatt, ahogy az író is fájlalja, amatőr munkák is napvilágot láttak e kiadó "fedőneve" alatt. A szélmalomharc folytatódott, küzdelem az előfizetőkért, a fennmaradásért, hit a megálmodott cél igazában és hasznosságában, ez jellemezte emigráns írónk kultúrszervező, -irányító tevékenységét. Óceánon innen és túl, életének e két jelentős szakaszát az Erdélyben Erdélyről, illetve a Nagyvilágban Erdélyért címmel láthatnánk el. S milyen volt ő valójában? "Olyan volt, mint Isten kenyere..." (9) Erdélyben Erdélyért
Wass Albert erdélyi főnemesi család sarja. Nemesi címét a család őse Szent László királytól nyerte, azon hőstette jutalmául, hogy a kunok ellen harcoló királyt megmentette egy rátámadó bölénytől, erre utal a címerben szereplő orrán nyíllal átlőtt bölényfej. Az író 1908. január 8-án született az erdélyi Mezőségen, nem messze Kolozsvártól, Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánffy Ilona gyermekeként. A gyönyörű kastély, amelyben megszületett a szavak leendő nagy varázslója, ma már nem létezik. Ha valaki szeretné meglelni azt a csodát, amely megannyi regényének ihletője, akkor ne keresse a valamikori úri kastély nyomát se, de meglelheti azt a tájat, amely főszereplővé emelkedett a Wass-művek sorában. A kastélyról vázlatot találtam Ilona Siemers különleges könyvében, s fáj elfogadni a tényt, hogy Erdély szerte tűntek el a föld felszínéről ilyen és ehhez hasonló kastélyok, főnemesi házak. S ahogy ezek eltűntek, velük együtt köddé vált az az erdélyi arisztokrácia is, amely feladatként, kötelezettségek vállalásának feladataként fogta fel társadalmi rangját és helyét, amely rétegnek a legjelesebb tagjai vállalták az 1919 után rájuk szakadó kisebbségi sorsban is a vezető szerepet. Wass Albert is ezt az életutat kapta hivatásul: szolgálni a népet, a saját népét, mindig és minden körülmények között. Szülei hamar szétbomló házassága, a későbbi anyával kialakult hűvös viszonya gyerekkorában magányossá, de magányosságából erőt nyerő fiatallá alakította az érzékeny lelkű, a természetet és az igazságot már korán megszerető embert. Nagyapja segítségével, anyagi támogatásával járta ki a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégium osztályait. Igazi kálvinista nevelésben részesült az iskolában, s hitében, erkölcsében megerősítette a család értékrendje is. 1926-ban érettségizett, majd Magyarországon, a Debreceni Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Olyan megható szépséggel réved vissza majd későbbi regényeiben ezekre az időkre, annyiszor izgulunk Ferkóval vagy Miklóssal, hogy ügyességgel, furfanggal legyőzzék az apróbb, nagyobb akadályokat! Friss diplomával a kezében immár nekiláthatna a gyakorlatban is kamatoztatni elméleti tudását, de román hadkötelesként előbb még letölti katonai szolgálati idejét. Apja sugallatára vállalja, hogy Bukarestben, román környezetben katonáskodjék, s ez az apai előrelátás valóban pozitívnak mutatkozott, hiszen olyan ismerősökre tesz szert a román arisztokrácia köreiben, akik később segíteni tudnak nem csupán neki, hanem mindenekelőtt a bajba jutott vagy nehézségekkel küzdő barátain, ismerősein. Tudását később Németországban (Hochenheimban), illetve Franciaországban (a Sorbonne-on) tökéletesíti, erdészeti és kertészeti szakterületen szerez újabb ismereteket. Tanulmányai befejezése után visszatér a szülői és nagyszülői birtokra, és talpraesettségének, tudásának, összeköttetéseinek köszönhetően az otthoni gazdaságot is átszervezi, megtalálja a lehetőséget, hogy az akkori elvárásokhoz igazodva egy mintagazdaságot rendezzen be, a szülői kertet a gyönyörű fákkal, bokrokkal pedig védett arborétummá nyilvánítatta. Ez az időszak különösen nehéz a földdel, birtokkal rendelkezők számára is, hiszen a nagybirtokok java részét a román állam eltulajdonította, s a megmaradt töredéken kellett úgy gazdálkodni, hogy közben a pénzügyi válságokat átvészelve teremtődjön lehetőség az erdélyi magyar kultúra támogatására is. Nehéz, de összetartásra kötelező idők voltak ezek Erdélyben. Maga Wass Albert is korán eljegyezte magát az irodalommal, ugyanis 1927, ill. 1928-ban két verseskötettel lép az olvasók elé (Virágtemetés és Fenyő a hegytetőn). Első szárnypróbálgatásával nem igazán hívja fel magára a közvélemény figyelmét, de első regényével, a Farkasveremmel már osztatlan sikert arat. 1934-ben Kolozsváron az ESZC kiadásában jelent meg ez az érdekes mű, amelyben a tágabb rokonság egyik családját állítja a történet középpontjába, pontosabban Wass Irmát meg fiát, Wass Jenőt, úgy, hogy bepillantást nyújt az erdélyi arisztokrácia más személyeinek az életébe is. A gazdász író egyre inkább író gazdásszá válik. 1935-ben nősül meg, felesége, Siemers Éva erdélyi magyar anya és hamburgi német apa gyermeke, vagyis Czegei és Szentegyedi Wass Ilona grófnő és Edmund Siemers építő -nagyvállalkozó, a hamburgi egyetem alapítójának lánya. Ez a fiatal, művelt hölgy sok időt tölt anyja szülőföldjén, a Mezőségen, különös érdeklődéssel és finom érzékenységgel kapcsolódik be az erdélyi irodalmi életbe, s így ismerkedik meg a fiatal íróval. Házasságukból hat fiúgyermek születik (az egyik még kisgyermekkorában meghalt). Megjelenő műveinek sorát a Csaba című folytatja, amely a trianoni békeszerződéssel Erdélyre zuhanó nehézségekkel ismerteti meg az olvasót. Ferkó, a főhős szemszögéből láttatja a kort, ahol az egyedüli túlélési lehetőség csupán a szívós helytállás. Az 1940-es év másik nagy regénye a Jönnek, amely arra a lehetetlenül ambivalens érzésre épül, melyet Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása jelentett: az öröm boldogsága és a Romániában tovább élni kényszerülők döbbent meghasonulása, elkeseredése. A helikoni írónemzedék fiatal képviselőjét 1940-ben addigi munkássága elismeréseként Baumgarten-díjjal tüntetik ki, más jeles képviselők mellett "...Babits Mihály olvasta fel a megjutalmazottak névsorát, évenkénti 3000 pengős évdíjat kapott Wass Albert erdélyi szépprózaíró". (10) Wass munkásságát Magyarországon is jól ismerték a háború előtt, nem véletlen tehát a Baumgarten- díj, hiszen könyvei Pesten is megjelentek, de az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai is nagy sikert arattak, hiszen eleve a "könyvek jellege is eredeti volt: erdélyi fehér posztóba kötötték..." (11), másrészt az anyaország éberen figyelte elszakadt gyermeke minden rezdülését. A titokzatos őzbak című elbeszélés-gyűjteménye után 1942-ben újabb művével lép az olvasók elé, címe Mire a fák megnőnek, s 1943-ban megjelenik ennek a folytatása, mely önállóan olvasva is kerek egész történetet közöl, A kastély árnyékában. A két kötet három generáció életformája, világlátása bemutatásával történelmi korokról ad ízelítőt; a szabadságharc utáni időkben keresi az Erdélyben való megmaradás lehetséges emberi útjait, módjait; megpróbálja felfedni saját társadalmi rétegének a felelősségét, elhibázott lépéseit, amelyek végső soron Trianonhoz vezettek, s mindazon történésekhez, amelyek a békeszerződést még követték. A Varjassyak történetének megformálása már jelzi, hogy Wass olyan írói tehetséggel megáldott személyiség, aki a XX. századi írók élvonalában foglalja majd el a helyét. 1943-ban különleges könyvvel bővíti alkotásai tárházát, Tavak könyve címmel a Révai Kiadó megjelenteti az író meséit. Nagy örömmel fedeztem fel barátom gyermekének a tankönyvében ezekből a mesékből, illetve későbbi meséiből is jó párat Lázár Ervin, Benedek Elek meséinek a szomszédságában. Ennek az időszaknak számomra legkedvesebb alkotása a Vérben és viharban. Ahogy a művet olvastam, egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy végül is megszületett a hiányzó nagy hun eposz, persze nem műfaji szempontból, hiszen ez egy tökéletes kisregény, hanem tartalmi vonatkozásában. Tehát eposzi témát dolgoz fel a szerző, központi figurául Dengeziket választja, Attila fiát, aki egy erős és főként tartós birodalom létrehozásának lehetőségét vázolja fel a hunok előtt, bebizonyítva, hogy lejárt a "huj- huj" csatakiáltások ideje, ugyanis karddal lehet ugyan hazát szerezni, de megtartani csak "kaszával", azaz munkával lehet (ez lesz későbbi nagy regényének a metaforája). 1943 az író-gazdálkodó Wass Albertre újabb feladatokat ró, pontosabban egészen más típusú elvárások elé állítja. A frontra kerül, éspedig a keleti frontra zászlósként. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének irattára nem rendelkezik Wass Albert személyi okmánygyűjtőjével, de a nyilvántartásukban lévő adatok alapján megerősítették, hogy az írót tartalékos zászlóssá nevezték ki. Más forrásból egészítve ki, Wasst a keleti fronton I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntetik ki, itthon tovább harcol az utolsó pillanatig, Kolozsvártól a Szilágyságon át a Szamosig, Fónagy vezérkari ezredes segédtisztjeként küzd az előnyomuló orosz csapatok ellen.(12) "1944 októberében Dálnoki Veres Lajos altábornagytól leszerelését kéri... Az altábornagy az írót féltve nem járul hozzá a leszereléshez. Így Wass Albert 1945 húsvétján katonai alakulatával Sopronnál hagyja el az országot."(13) Megható, ahogy az író utolsó kolozsvári emlékképét egy portréfilm kapcsán velünk megosztja: "Ott van a sarkon szemben a Mátyás templommal, a Szürke Nővérek által gondozott szálloda és vendégfogadó, ott térdelt egy szürke apáca, nézett fel a keresztre és imádkozott, - egy lélek nem volt már sehol, csak az orosz tankok jöttek le a Feleken, hallani lehetett a dübörgésüket..." És 1945 húsvétjával a szó legszorosabb értelmében új fejezet nyílik az író életében. A nagyvilágban Erdélyért
Erdély után Németország fémjelzi az író életútjának következő jelentős szakaszát. Sok mendemonda kapott már szárnyra az első emigrációs évekkel kapcsolatban. Wass Albert a már említett portréfilmből készített cikkben így reagál ezekre: "Különböző újságok azt írták, hogy nyomorogtam. Ez nem igaz. A Bajor erdőkben helyezkedtem el, és mivel okleveles erdőmérnök az egyik foglalkozásom, - hogy úgy mondjam - rögtön kaptam állást az amerikaiknál..., Turm Taxis herceg számára kellett kimérjek negyvenezer hold erdőt, melyet akkor vettek meg."14 (Helyszíne: a bajorországi Blaibach) S hogy az újságok mégsem jártak olyan igen messze az igazságtól, azt kissé enyhítve mégis elmondhatjuk, hogy a következő állomás, Hamburg mégsem egy többdiplomás, arisztokrata kvalitásához mért munkalehetőséggel rukkolt elő. Éjjeliőrként egy építkezésen kapott munkát, de a mezőségi ember életrevalóságával tette hasznossá ezt az időszakot is, hiszen kihasználva az éjjeleket, megírta megindítóan őszinte regényét, az Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albertné, Siemers Éva úgy emlékezik e műről: "Nagy sikere volt... Németre én fordítottam, Gibt mir meine Berge wieder!" 15 Az író a portréfilmben az angol fordításra is utal, amely később született meg. A mű kiadásában, sőt a többi mű megjelentetésében is jelentős szerepet vállalt fantasztikus felesége. Nemcsak ő fordította az író munkáit, hanem a kiadók felkutatásában is jelentős szerepe volt, személyes ismeretségét talpraesetten felhasználva munkálkodott azon, hogy férjét az új világ is megismerje. Ő fordította pl. az Erdők könyvét Märchen vom Walde címmel, amely egy újabb mesekönyv volt, "mert nem akart semmi olyat írni, aminek köze van a politikához".16 Ez utóbbi mondat nem teljes mértékben helytálló, mert az Adjátok vissza a hegyeimet nem más, mint a nyugatra küldetéssel érkezett főhősnek a segélykiáltása, aki elkeseredetten döbben rá, hogy nincs megoldás, hazája elveszett, nem tud segítséget szerezni azoknak, akik a hegyek, barlangok, az idegenek számára ismeretlen erdők rejtekein várják a szabadulást. Sőt ezt a művét 1945-ös kiadással megelőzi az ugyancsak Münchenben megjelent Ember az országút szélén című regénye. Ennek az időszaknak gyönyörű terméke az a mű, amely írói színvonalát, tehát témáját, kidolgozottságát tekintve számomra a legtökéletesebb, amelyet alig merek újból elolvasni, hiszen olyan meghatározó élményt jelentett első olvasata, s ez A funtinelli boszorkány. Ezt a háromkötetes regényt még a Bajor erdőben kezdte el írni, írógépét egy farönkre téve álmodta oda Erdély hegyeiből ezt a furcsa kislányt, Anucát, akinek szomorú sorsa által elmerülünk abba a babonás, különös hiedelmekkel pókhálósított világba, amely néha nagyszerű, néha meg hátborzongatóan naturalista valóságával lebilincseli az olvasót. A regényt aztán a hamburgi őrbódéban fejezi be. Felesége is úgy nyilatkozik, hogy: "Akkor Albi megírta szerintem a legszebb könyvét, A funtinelli boszorkányt. A kiadás körül nehézségek merültek fel, s a fordítása sem lett tökéletes Pochmaniczky fordította a regényt Münchenben. Ő ugyan jól fordított, de mégsem tudott úgy németül, hogy ne csúszott volna bele egy-két súlyos hiba. Jobb lett volna még egyszer lefordítani az egé- szet ".17 A könyv az idő tájt nem arat akkora sikert, mint amilyen értéket képvisel. S ez az éjjeliőrként dolgozó arisztokrata gróf nem azt a konklúziót vonja le a körülötte immár feje tetejére állt világról, arról, amely szinte apokalüptikus szenvedések sorát jelentette népe és önmaga számára, hogy ez az emberi világ rossz, hanem megható hittel szól sortársaihoz: "Testvér, valamit szeretnék mondani neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, és az emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis, vagy a nátha. Olyankor elcsúfítja a világot maga körül. A világot, a te világodat."18 Így indul a Te és a világ című műve, amely az 1947-es Rézkígyó (München) után Vilsbiburgban jelenik meg. S Istenem, milyen nehéz olvasni tovább a sorokat, különösen az olyanoknak, akiből felsír az érzelemazonosság, de nehéz elfogadni a tanácsot, mi szerint: "Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott, megváltoztak a hegyek, a völgyek, az erdők és a mezők ... Minden más, minden megváltozott. Minden idegen... Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, az nem is honvágy, hanem már csupán emlékezés." S talán ha hiszünk abban, hogy: "Senki nem rabolhatja el tőled azt, hogy amire emlékezel, az gyönyörű szép"19, akkor könnyebb továbblépni, és újból elhinni, hogy feladatod van, új világot kell önmagad köré tervezni. Köszönöm jómagam is a hitadást, az erőadást, a buzdítást! Németországban még két verseskötete jelent meg, mindkettő 1948-ban: A láthatatlan lobogó meg a Százéves dal az ismeretlen bujdosóról. 1951 mérföldkő Wass életében, olyan változást hoz, amely az emigrációs író életében meghatározó földrajzi hely és életforma lesz. Augusztusban kivándorol Amerikába. A család kettészakad, és az élet úgy hozza, hogy sohasem válnak egy tűzhely körül ülőkké, mégis úgy tűnik, hogy fiai - a négy Amerikában, meg az egy Németországban élő - összetartóan küzdenek egyetlen célért, éspedig, hogy édesapjuknak méltó emléket állítsanak. Az ok, amiért Siemers Éva és Wass Albert útjai elválnak, az, hogy feleségét tüdőbetegsége miatt nem engedik fel az új világba induló hajóra, s ennek a nőnek van annyi ereje, hogy elengedje férjét, megértve, hogy a sors számára feladatot rótt ki, azt teljesítenie kell, hiszen minden adottsága megvan hozzá, csupán a körülményeket kell megteremteni. Amerika akkor ilyennek tűnt. Regényszerű - hátha egyszer akad egy tehetséges ember, aki sorokba szövi élettörténetüket - az elválás, hiszen Éva szíve alatt hordja ötödik gyermekük. Sőt a beutazási engedélyt sem egykönnyen kapja meg az író, "mert Kicsi Anna sírkeresztje című elbeszélésében és más írásaiban is feszegeti a nyugati világ felelősségét mindazért, ami a magyarsággal és Közép - Európa népeivel a szovjet megszállást követően történt." 20 "Amerikába úgy érkeztem mint földmunkás, mivel a tanult embereket nemigen szerették. Azért mégis kiszivárgott valahogy, hogy bár értek a mezőgazdasághoz, de több is van bennem, és akkor kaptam állást Taff szenátor segítségével a floridai De Landben, a Military Academy hívott meg, hogy tanítsak algebrát... Mivel erdőben akartam élni és az Okala National Forest négyszázhuszonötezer hold lakatlan erdő, megvettem az Astor villát, mely abban az időben nagyon leromlott állapotban volt. Én aztán rendbe raktam és valóban házat csináltam belőle...". 21 Ez így, az emlékezés távlatából problémamentesnek tűnik, az indulás azonban sokkal nehezebb volt, ugyanis előbb egy farmon dolgozott, utána rövid időre - amint az idézetből is olvashattuk - a katonai akadémiára került algebrát tanítani, 1957-től pedig az University of Floridán egyetemi tanár, történelmet, európai irodalmat és nyelveket tanított. Pár évig a Szabad Európa Rádió munkatársa is volt. Az amerikai magyar emigránsok egyik legkiemelkedőbb személyisége lesz, erre bizonyíték mindaz, amire tanulmányom első részében utaltam, az a fantasztikus szervező tevékenység, melynek alapját az erdélyi kulturális életben kipróbált és bevált módszerek jelentették. Csak itt más a hangulat, s a körülmények is az élet furcsa fintorát mutatják. Bár számottevő az emigráns magyarság, nem igazán képes olyan szellemi, anyagi erőket invesztálni, mint amelyre példát jelent a két világháború közötti erdélyi magyarság. Wass is így nyilatkozik: "Elméletben egyszerűnek látszott az egész: egyedül az észak-amerikai földrészen valami másfélmillió magyart mutattak a statisztikák."22 Az író célját már említettem, negatív tapasztalataira utaltam, talán kiegészítésül még egy idézet, amellyel Wass argumentálja szent elhatározását, hogy meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az európai magyarság iránt érdeklődők magyar megközelítésű és egyben hiteles képet kaphassanak az európai magyarságról: "Több különböző kiadású és különböző időben kiadott enciklopédiában például a következő, szóról sóra azonos mondatokat találtam, amiről arra lehetett következtetni, hogy azok ugyanattól a személytől származnak: "Magyarország, mint olyan a valóságban sohasem létezett, mindössze egy soknépű laza egység a "szentkorona országai" összefoglaló név alatt. Ennek az országnak voltak a kezdetben magyar uralkodói is, azonban a tizennegyedik századtól kezdve már csak cseh, német, olasz, lengyel és román királyok viselték az országalapító magyar király, Szent István koronáját". 23 Ezt és az ehhez hasonló, sőt ettől sokkal rosszindulatbúb félreinformálást szerette volna Wass Albert kiigazítani, s tudta, hogy ez az odaérkezett magyarság feladata, hiszen másoknak (pl. az itthon maradottaknak) erre még annyi lehetőségük sincs, mint az emigránsoknak. Terveit precízen kidolgozta, átgondolta, mozgósította saját anyagi eszközeit, és megszállottan próbálta meggyőzni a kinti magyarokat. Szívós, kitartó társra talált nagyszerű tervéhez új skót - amerikai feleségében, aki vállalta vele a több ezer kilométeres utazásokat Amerika szerte, hogy céljukhoz anyagi segítséget szervezzenek. Amikor az érdektelenség vagy a célt megérteni nem akarás elkeserítette, felesége tartotta benne a lelket, "...szó se lehet megfutamodásról, amit elkezdtünk érdemes volt elkezdeni, tehát visszük tovább, az Úristen eligazítja majd a többit." 24 A már megnevezett két "rangos vállalkozás" 19 magyar és 43 angol nyelvű művet ad ki. Tágas témakört ölel fel, ugyanis történelmi, nemzetpolitikai, néprajzi, stb. műveket, ill. szépirodalmi munkákat jelentet meg, mindegyiket azzal a nemes céllal, hogy a nagyvilág jobb tájékoztatását szolgálja. Fontos, hogy a kultúrszervező Wass Albertben nem halt meg az író, hanem új lendülettel, de a lelkében továbbélő régi világáról, Erdélyről ír lebilincselő történeteket. A megélt táj újjáéled a könyvek sorain, s a pálmák helyett megjelenik képzeletében a fenyők illata, az erdő csodája, a hegyi patakok játéka, emlékeivel átlépi az óceánt, s újra otthon van. A teljességre törekedve említem a még 1948-beli Elvész a nyom című művét (Clevland), s megállnék az 1952-es kiadású Tizenhárom almafa című regényénél, pár sorra. A mű Buenos Aires-ben jelent meg, de az olvasót Tánczos Csuda Mózsi csuda világába vezeti, no nem a mesék világába, hanem Erdély meseszép tájaira, ahol az élet néha tényleg furcsa dolgokat művel az ottlakókkal. Tamási Ábeljének és Nyírő Úz Bencéjének méltó társa ez a Mózsi, akinek ugyancsak szüksége van mindazon leleményességre, mint irodalmi társainak, arra, hogy ebben a megbokrosodott világban megéljen, pontosabban túléljen. Az almafák itt is a megmaradás toposzaként jelennek meg, s a fák sorsa szimbolikusan az erdélyi magyarság sorsát idézik. Amikor 1945-re mind a 13-nak csak a csonkja marad, azt hinnénk, hogy itt már valóban elveszett minden, s úgy tűnne, hogy Mózsi minden ügyeskedése, furfangja hiábavaló lett volna, szorongó lelkünknek megadja Wass a feloldozást és a hitet, hiszen: "...akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek". 25 1965-ben lát napvilágot a regény folytatása, a két mű között viszont meg kell említeni Az antikrisztus és a pásztorok (1958); az Átoksori kísértetek (1964) címűeket. Tánczos Csuda Mózsi élete az Elvásik a veres csillag című műben tovább pereg a szemünk előtt, s míg az előző a két világháború közti emberek életének követője, a háborús évek "erdei" krónikája, addig ez a regény a kommunizmus zűrzavarát veszi nagyító alá, s elsősorban az erdélyi magyarság ez időbeli sorsára utal. Ez a mű is megpróbálja feloldani bennünk a Mózsi és vele a magyarok sorsán való elkeseredést, azáltal, hogy fát ültetnek a magyarok, a jövő fáját, a túlélés szimbólumát, énbennem a feszültség nem oldódott fel. Azt a fát a barakok mellé ültetik, igaz otthonról hozott föld közé, de gyökereit a Duna-Delta mocsaras földjébe ereszti, a kerítéssel körülvett táborban kell életre kelnie, ott, ahol a nád, a mocsár, a köd szinte ellehetetleníti a továbbélést. Felmerül bennem a kérdés elég-e Mózsi hite a kitelepítetteknek, ott, ahol még a pap is kételkedővé vált. A mustármag szimbólum jut eszembe, a hit ereje csodákra képes. "Mink se kedveljük s mégis itt vagyunk. A fa se válogasson, ha székely akar lenni", 26 ez már parancsolat. A Simó József által összeállított Wass bibliográfiát szemlélve a felsorolásból még két művet szeretnék mindenképpen kiemelni. Az egyik a Kard és kasza című, amelynek első része, a Krónikás írás 1974-ben jelent meg (Astor Park), a második, a Szemtanúság meg 1976-ban (uo.). Ha pilléreket keresünk Wass munkásságában, akkor A funtinelli...mellett az én megítélésem szerint ez a másik tartóoszlop. Ha valamiképpen hídnak tekintem Wass életművét, a halhatatlanná váláshoz vezető hídként, amelyet az ilyen különleges szellemóriások építenek fel, akkor a Hagyaték című, műfaji szempontból nehezen behatárolható mű az, amelyik ott ér partot, ahol a halhatatlanság elkezdődik. A Kard és kasza az Erőss nemzetség történetének tűnhet, a műben ők a Wass család regényes megjelenítői, de ez nem csupán az, hanem az egész erdélyi magyarság történelmét idézi olvasója elé - Buzáttól egészen Erős Miklósig,-úgy, hogy a történelmi hitelességű adatokat átszövi a mondák, legendák világa, és így tárul fel előttünk egy küzdő, küszködő nép krónikája. A második rész már nem egy évezredet ölel át, hanem egyetlen generáció megpróbáltatásait vetíti elénk, a főhős életútját állítva a középpontba. A huszadik század olyan nehézségek elé állította az erdélyi magyarságot, amelybe az egyes ember beleroppanhat. A néhol már naturalisztikusan bemutatott kegyetlenség, amelyet Miklós és sortársai élnek át, még az olvasás során is roppant lelkierőt igényelnek. Amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább, megkapjuk a lelki feloldást, ami nem más, mint a remény. A főhős legyőzhetetlen. Amikor pálinkáért eladják a megvakított, agyonkínzott Miklóst egy durva pokrócba csomagolva, nem tudjuk elképzelni, hogy létezhet feloldás. De az ősei nevén koldusként újból megjelenő volt arisztokrata valóban nem lehet más, mint Isten igaz szavának hirdetője, Szent ember, olyan szent, aki a szeretet szavát hirdeti ellenségei közt is, testvéreinek hű segítője. Szenvedései árán megtisztult, benne már nincs sem harag, sem gyűlölet, mindenét elvették: nevét, címét, családját, anyagi javait, szeme világát, tehát a semmi által lett az övé a minden. Fantasztikus ez az írói útrabocsátás. Wass Albert most sem engedi, hogy úgy tegyük le a művet a kezünkből, hogy indulatok feszítsék szét mellünket, hanem megpróbál isteni békét teremteni ott, ahol emberi érzelmek dúlnak, a szeretet és valami emberfölötti megbocsátás szavával. A következő címek felsorolásával csupán arra törekszem, hogy akik soraim elolvassák, lássák, hatalmas életművet hagyott Wass Albert ránk, s itt az ideje (már rég eljött), hogy értékeljük azt: Átoksori kísértetek (regény, 1964), Magunkrahagyottak (regény,1967), Valaki tévedett (elbeszélések, 1977), Válogatott magyar mondák (1971), Válogatott magyar mesék (1972), Magyar örökségünk (1975), Halálos köd - Holtember partján (1978), A költő és a macska (elbeszélések, 1989). (Más, angolul megjelent művek). Ezen a mozgalmas, feladatokkal kikövezett, néha igen nehéz amerikai életúton hű társa volt második felesége, aki 1987-ben hunyt el. Élete vége felé betegséggel kellett megküzdenie, s menekült a magány elől, az elöl a magány elől, amely gyerekkorában oly sokat társa volt, és amelyről Hagyaték című művében is annyiszor említést tesz. Újból megnősül, de egy súlyos baleset után nehezen küzd már meg az élet apróbb, nagyobb megpróbáltatásaival, és 1998 február 17-én "a kivénült harcos leteszi a fegyvert". Véget vet annak a különleges, sőt különlegesen nagyszerű életútnak amelynek jelszava: "ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen". Jegyzetek: 1 Adjátok vissza a hegyeimet, 67. old., Kráter Műhely Kiadó, Bp., 1997 2 Hontalanság hitvallása (vers) 3 Romániai magyar irodalmi lexikon. 4 lásd 3. pont 5 lásd 3. pont 6 lásd 3. pont 7 Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1989. nov., A kivénült harcos leteszi a fegyvert 8 Lásd 7. pont 9 Népújság, 2000.08. 03. Olyan volt mint isten kenyere (B D) /Marosvásárhely/ 10 Magyar Nemzet, 1940.01.19., 14. szám 11 Studia Nova, 1994, 1. szám Erdélytől Bajorerdőig, Szabó T. Ádám 12 Szalay Róbert: Fenyőktől a pálmafáig, Hangfoszlányok egy Portréfilmből (Beszélgetés Wass Albert íróval) 13 Medvigy Endre: Laudáció a Magyar Örökség-díj átadásakor, 1999. szept. 18. 14 lásd 12. pont 15 lásd 11. pont 16 lásd 11. pont 17 lásd 11. pont 18 lásd 11. pont 19 lásd 11. pont 20 lásd 13. pont 21 lásd 12. pont 22 lásd 7. pont 23 lásd 7. pont 24 lásd 7. pont 25 Tizenhárom almafa, Mentor Kiadó 26 Elvásik a veres csillag, Mentor Kiadó Egyéb felhasznált irodalom: Az ocalai remete (Emlékezés Wass Albert íróra) (http//www.hungarian.net/EAM/9801/wass.htm) Szegletkő, 1999. márc. 7. Simó József: Fenyő a hegytetőn (Isten-tudó Wass Albert emlékezetére) Délsziget15. 1989 Dunai Ákos: Wass Albert hazatér. Kapu, 5. 1992. Hajnal László Gábor: Wass Albert búcsúztatása. Magyar Nemzet, 56. 1993. Illés Sándor: Lobogó fáklya a neve (Wass Albert szeretne végigsétálni a szigeten) Világszövetség, 2. 1993. Pomogáts Béla: Messzi kert embere (Erdély hűségében. Wass Albertről). Magyar Nemzet 44. 1998. Lőcsei Gabriella: "Pusztuló gyümölcsfák vagyunk" (Wass Albert örökre elbujdosott). Magyar Nemzet, 2000. 07. 24. Wass Albert küzdelmes hazatérése (Botrány egy névadás körül - Háborús bűnös volt az író?) Hunnia, 1999. okt. Fráter Olivér: Tündöklő csillagunk (Wass Albert életpályája), Kovács Ferenc: Wass Albert 90 esztendővel a vállán (http://www.antcj.ro/muvelodes/98ja31.ntm) Pilhál György: Wass Albert (http//www. napimagyarorszag.hu/news/rullstory.pnp.3/aid=/498 ) *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 10. 15:06 | Sorszám: 395 |
* Czegei Wass Huba - Wass Albertről
Szíves tudomásukra: Wass Albertnek soha nem volt olyan fényképe, amelyen Hitlerrel kezet fogott, tekintettel arra, hogy ő azt az embert és tanításait mélyen megvetette. Én vele nőttem fel, tehát tudnom kellett volna ilyen fotóról. Ha mindaz igaz lenne, amit Kunstár Csaba a Szimpátia a Sötétséggel címu cikkében (ÉS, 2005/5.) állít - én soha nem nyertem volna felvételt a West Point Katonai Akadémiára, és nem lehetett volna belolem dandártábornok az USA hadseregében. Ez kizárt lett volna, ha csak egy igazságtöredék lenne az állításaiban! A hírhedt 1946-os bírósági pert, mely Wass Albertet a távollétében ítélte el, tüzetesen átvizsgálta az USA Igazságügyi Minisztériuma 1978-ban, és hivatalos jogi szakértők szerint egyértelmű volt, hogy politikai koncepciós perrol van szó. Mivel egyetlen vád sincs alátámasztva apám ellen, ezért nem indított ellene eljárást sem amerikai, sem európai kivizsgáló bíróság. Nincs hiteles szemtanú! Előre kitervelt, megjátszott, megvett tanúskodásban viszont nem volt hiány. Ezért mi nem is Wass Albert rehabilitálását tűztük ki célul, hanem annak a korrupt rendszernek a felülvizsgálatát, amely még mindig fenntartja a háborús bűnös vádat - igazságtalanul. Tehát nem Wass Albert felülvizsgálata a kérdéses, hanem a nemzetközi joghoz mérve megalapozatlan, a hamis ítéleteket elfogultan osztogató törvénykezést kell kritikusan mérlegre tenni és hatályon kívül helyezni. Apám csak egy azok közül, akiket törvénytelenül ítélt el a sötét korszak "népbírósága." Kunstár úr kétes történészi feltárómunkára hivatkozik. Elvárom, hogy szolgáltasson megfelelo bizonyítékokat az állításai igazolására. Nem tisztességes dolog a közvéleményt úgy befolyásolni, hogy a kimondott szavak mögött nincs fedezet. Támassza alá azt az állítását, hogy Wass Albert kezet fogott Hitlerrel! Szégyen, hogy egy újságíró a fantáziálást összetéveszti a tényekkel. Sőt, még azt is tudni véli, hogy ez a nem létező fénykép apám haláláig az astori háza falán lógott. Ezzel a megtévesztéssel az író hitelét szándékosan és kártékonyan rombolja. Egyáltalán nem tudunk arról, hogy az erdélyi írók és költők elhatárolódtak volna apánktól. Sőt, éppen 1937-ben (ellentétben a cikk írójának véleményével) elismerést kapott Wass Albert az erdélyi írók körében! A Helikon foszerkesztoje, Abáfay Gusztáv ezt írta róla: "Wass Albert nem annyira konzervatív, mint haladó, a kisebbségi létmódban felnőtt új nemzedéket képviseli, s míg egyrészt az erdélyi arisztokrata nemesség minden erényével rendelkezik, mégis meglepő nyitottsággal és toleranciájával testesíti meg a transzszilvanizmus eszméjét, melyben helye van a magyaroknak is és más nemzetiségű népeknek is." (Abáfay Gusztáv: Erdély új írói, Kolozsvár, 1937.) Wass Albert rengeteg elismerést és támogatást kapott a haladó, nemzeti és humanista erdélyi írók és költők népes csoportjától, kortársaitól - ez nem vita kérdése. "Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám." (Molter Károly szavai. Lásd: Erdélyi Elbeszélők, Kolozsvár, 1941. E kötetben szerepel még: Asztalos István, Bánffy Miklós, Gagyi László, Gulácsy Irán, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kemény János, Kós Károly, Kovács László, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyíro József, Sipos Domokos, Szencei László, Tamási Áron. Az erdélyi magyar irodalom színe-java!) Wass Albert merész nézeteket vallott, s a történelem őt fogja igazolni: már ifjú éveiben felismerte, hogy Erdély történelmileg multikulturális, többnyelvű, többnemzetiségű sajátosságot hordoz. Wass Albert büszke volt arra, hogy Erdélyben mondták ki először a szabad vallásgyakorlatot és vallási türelmet a magyar fejedelmek. Hitt abban, hogy olyan törvényeknek kell megszilárdulniuk Romániában, amelyek figyelembe veszik a több nép és nemzetiség közös és egyenlő jogait. Közel állt hozzá Kossuth álma, a Dunai Konföderáció, mely a sokféle nemzetiség békés együttélését tiszteletben tartja és biztosítja. A szülőföld szeretete, mely minden nép számára ősi jog, nem volt számára másokat kizáró, -sőt, befogadó volt. Számára történelmi adottság volt, hogy Erdélyt otthonának tekintette a magyar, a szász, a zsidó, az örmény, a cigány és a román ember. A békés és demokratikus együttélés alternatívája az etnikai tisztogatás: mint a balkáni helyzet Boszniában és az incidensek Szerbiában, nem beszélve az arab-izraeli konfliktusról. A demokratikus átalakulás kezdetén, a 90-es évek elején, mikor a szovjet blokk széthullott, ő attól tartott, hogy a sovinizmus feléled a kis népek rovására. Ezért bízott abban, hogy az Európai Unióban őrködnek a kisebbségek jogai felett. Ajánlom a cikk írójának, Kunstár Csabának és a hozzá hasonlóan gondolkodó olvasóknak, hogy vegyék a kezükbe azt a könyvet, mely tavaly decemberben jelent meg: A gróf emigrált, az író otthon maradt: Wass Albert igazsága. A könyv szerkesztői Takaró Mihály irodalmár és Raffay Ernő történész, társszerzők: Vekov Károly kolozsvári történész, Balázs Ildikó és Lukácsi Éva. A könyv a Czegei Wass Alapítvány támogatásával jött létre. A szakértők hiteles kutatásai megvilágítják az ellentmondásokat és segítenek abban, hogy a hamis képzetek és eloítéletek megszunjenek végre Wass Albert körül. A könyv az író korának társadalmi, politikai és irodalmi hátterét is objektív, tudományos és alapos vizsgálat alá veszi. Wass Albertnek nem volt mit titkolnia: egy író nem rejtheti véka alá meggyőzodéseit. Nem véletlen, hogy írásainak népszerűsége nő: ma is megszólítja az embereket, bármilyen élethelyzetben is legyenek. Műveinek hőseit a judeo-keresztyén etikai értékek vezérlik. Az ő szemében soha nem az esett ítélet alá, hogy ki milyen fajtához, néphez, osztályhoz, vallási felekezethez tartozott, hanem az egyén szavai és tettei kerültek mérlegre. Elítélte azt a magatartást, mely önző előnyöket kovácsolt más fajok, nemzetiségűek, felekezetűek rovására - legyen az magyar, német, román, zsidó egyed, -ha ezért kritikát érdemel. Véleménye szerint az a rendszer, mely ezt a magatartásformát engedélyezi, bukásra van ítélve. Ugyanakkor, mélyen együtt érzett a szenvedőkkel és az emberi jogaikban megalázott kisebbséggel. Mindezt azért mondtam el, hogy világosan feltárjam: ilyen volt Wass Albert. Szerette nemzetét, de nem volt képes más nemzetek, fajok, vallások gyűlöletére. Elutasítom azt a hamis állítást, hogy Wass Albert a hungarista mozgalomnak híve, támogatója, elkötelezett harcosa lett volna - nemhogy ötven évig, de egy napig sem! Ő azzal a szellemiséggel nem tudott azonosulni. Természetesen, ha irodalmi vagy nemzeti témájú cikkek megírására kérték fel az emigrációs magyar újságok, ő ezt magyar népe és Erdély ügyének szolgálatában vállalta. Ő elsosorban író volt, keresztyén volt és hazafi volt. Ha valaki ezekben a kérdésekben vitatkozni akar, akkor elvárjuk, hogy mutassa be a bizonyítékokat, melyek ezeknek az ellenkezőjérol szólnak. Kihívom vitára azokat, akik hiteles bizonyíték hiányában felelőtlenül beszélnek arról az emberről, aki nemcsak hirdette, de élte is azt, amiben tiszta szívvel és rendületlenül hitt. Czegei Wass Huba Dandártábornok *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 10. 13:37 | Sorszám: 393 |
* A Temes megyei prefektus a Monarchia felelősségét emlegeti [ 2005-05-10 - 09:25:43 ]
Nemcsak a román államot, hanem az Osztrák–Magyar Monarchiát is be kellene perelniük azoknak az árvízkárosultaknak, akik jogi úton szeretnének elégtételt venni amiatt, hogy mindenük odaveszett a Bánságban több mint három hete tartó árvízben. A megdöbbentő kijelentést Ovidiu Draganescu, Temes megye prefektusa tette a tegnapi sajtótájékoztatón, amikor szóba került, hogy 1912 óta nem volt ekkora természeti katasztrófa a megyében. „Ne felejtsük el, hogy akkor még más fennhatóság alá esett ez a vidék. Ha egyesek be akarják perelni a román államot, akkor az Osztrák–Magyar Monarchiát is be kellene perelniük, amiért nem épített megfelelő gátakat” – mondta. Tudvalévő, hogy a bánsági vízszabályozó és védrendszerek a Monarchia idején épültek, és 1919 óta a román állam egy méternyi töltést nem emelt, sőt a meglévőket sem erősítette meg. Ezt el is ismerte a prefektus, aki szerint az európai uniós csatlakozás küszöbén álló Románia egy olyan ország, amelyben „soha semmi nem áll rendelkezésre, amikor szükség lenne rá”. Annak kapcsán mondta ezt, hogy kiderült: nem kellett volna Magyarországról hozatni a nagyteljesítményű szivattyúkat (melyek egy részét tegnap Óteleknél üzembe helyezték, és amelyekkel állítólag két hét alatt kiszivattyúzzák a Temes és a Bega közén négy települést fogva tartó vizet), mert ilyeneket Romániában is gyártanak. Csakhogy ez utólag derült ki, ráadásul senki nem tudta, hol állnak raktáron, s ki felel értük. „Ezenkívül nincs elég tutajunk, bárkánk, a katonák kézzel szedik össze a megfulladt állatok tetemeit, és még sorolhatnám” – érzékeltette a helyzetet, hozzátéve, hogy a helyzet normalizálódása után minden érintett intézménynél kivizsgálást fog sürgetni. A sajtótájékoztatón részt vett Gheorghe Seculici miniszterelnök-helyettes, volt Arad megyei tanácselnök, aki szerint a különböző közintézmények közötti kommunikáció hiánya vezetett a késlekedéshez, de a fő vétkesnek az Országos Talajjavító Intézetet (román betűszóval: ANIF) tartotta, mert nem tisztította a vízelvető csatornákat, árkokat, a töltések környékét. „Biztos vagyok benne, hogy nem a célnak megfelelően használták fel a munkálatokra kapott pénzt. Vizsgálatot rendeltünk el, ami ki fogja deríteni, mennyit és mire költöttek az állami pénzekből” – mondta. A kormányfő-helyettes szerint a katasztrófaelhárító felügyelőség országos vezetősége sem végezte jól a dolgát, és ott is fejek fognak hullani. De hogy ki számíthat felelősségre vonásra, nem derült ki, sőt az újságírók a parancsnokság vezetőjének a nevét sem tudták kiszedni belőle, így olybá tűnt, hogy különböző bizottságok, munkacsoportok mögött bújnak meg a vétkesek. A felelősség egy részét a szerb vízügyi hatóságokra hárította Seculici, mondván, hogy a Bega és a Temes vajdasági szakaszán sem kotorták a folyómedreket. Nyugati Jelen *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 10. 12:11 | Sorszám: 392 |
* 2005. május 10. XVII. évfolyam, 106. számKongresszus utáni gondolatok Azt gondolnánk, Európában nincsenek kisebbségi problémák, hiszen az unió tagállamai, a nemzetközi normákhoz igazodva, megoldották belső ügyeiket, anélkül nem jogállam a jogállam. Az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEN) múlt héten lezajlott kongresszusán való részvételem első napján ezért is fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon nem pótcselekvés mindaz, amit ezek az emberek végeznek, az említett unió nyolcvan körüli tagszervezetének a tevékenysége vajon nem csupán szemfényvesztés? Mit kezdenek a különböző országok kormányai a FUEN vezetősége által egy-egy kongresszus után megfogalmazott és elküldött nyilatkozatával? Mifelénk elterjedt a vélemény, hogy a nyugati országok odafigyelnek a civil szervezetek jelzéseire, megjegyzéseire, ajánlásaira, hiszen ez a szféra sokkal fejlettebb és jóval magasabb fokon szervezkedik, mint a kommunista utódállamokban, ahol a polgárok még nem szoktak hozzá, hogy van (lehet) szavuk. Bizonyára ez így is van, a hatalom az élet számos területéről jött civil „üzenetet" fontolóra veszi, ha nem akarja, hogy aztán meggyűljön a baja a szféra képviselőinek a támadásai miatt. Tapasztalnom kellett azonban, hogy a kisebbségek gondot okoznak a fejlett társadalmakban is, nem csupán az öreg kontinens keletibb részén. Ott van például Franciaország. Ki hinné, hogy az Európai Unió egyik alapító tagjaként visszautasítja a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának a ratifikálását? Hogy a brit kormány, minden magyarázat nélkül, elutasítja az úgynevezett cornwalli kelta népcsoport, valamint anyanyelvük a „Cornish-nyelv" elismerését? Hogy Ausztria négy év után sem tartja tiszteletben az Alkotmánybíróság által hozott határozatot, amely elismeri a területén élő szlovének anyanyelvét hivatalos nyelvként, valamint a kétnyelvű helységnévtáblákat? Igaz ugyan, hogy a Szlovéniában élő németek sincsenek elismerve hivatalosan, de nekik ott van vigaszul a tény, hogy három anyaország is segíti őket anyagilag. Görögország is elég súlyos problémákkal küzd, ami a nemzetiségeket illeti. Elég megemlíteni a macedón kisebbséget, a „Home of Macedonian Culture" elnevezésű kulturális szervezet beiktatási kérését 15 éve nem hajlandó jóváhagyni a mindenkori görög kormány. Egyszóval, a kisebbségek körül akadnak gondok. Mert a kisebbség a másság kérdését veti fel, a másság pedig zavarja a nemzetállam-képletet, amely, valljuk be, még mindig kísérti a nyugat-európai országokat is. A felsorolt államokon kívül, a FUEN záró-nyilatkozatában szerepel Olaszország, Németország, sőt Magyarország is egy-egy figyelmeztetés erejéig. Utóbbinak szemére vetik, hogy 10 százalékkal csökkentette a kisebbségi önkormányzatok költségvetését. Természetesen Oroszország sem úszta meg szárazon, a nyilatkozat kitér az ottani helyzetre is. Az Európa Tanács és az Európai Unió iránt is felhívással él a FUEN, ajánlásait, kéréseit minden bizonnyal figyelembe veszik a hivatalos szervek. Erről többé-kevésbé maga a FUEN elnöke, Romedi Arquint győzött meg személyesen, a kongresszust záró sajtótájékoztatón. Kérdésemre ugyanis, hogy az Unió által megfogalmazott nyilatkozatoknak mekkora ereje van, elmondta, hogy a FUEN ugyan csupán egy nemzetközi civil szervezet, de a hangja elhallatszik oda, ahova kell. Természetesen nem áll hatalmában beleszólni a politikai döntéshozók dolgába, de kérdéseket tehet fel, figyelmeztetéseket juttathat el. A kongresszusaikon megtárgyalt problémák egész Európában ismertté válnak, így felszínre kerülnek az érzékeny kérdések, ezáltal, ha egyebet nem, nyomást tudnak gyakorolni a politikusokra. A különböző kormányok a FUEN szakértő csoportjainak a jelentéseire támaszkodnak többnyire, amikor esetleges megoldást keresnek a kisebbségek körül felvetődő problémákra. Talán ezért is kell örülnünk, hogy az Unió 50. kongresszusának megszervezését az RMDSZ felvállalta. Igaz ugyan, hogy nagyrészt pozitív kép alakult ki a Romániában élő kisebbségek helyzetéről, ezt a képet azonban nem csupán a hivatalos szervek rajzolták meg szépnek és színesnek, hanem maguk a kisebbségek által delegált képviselők is, akik szinte mind elégedetten nyilatkoztak a helyzetüket illetően. Kivéve a horvátokat, görögöket, zsidókat, akik el sem jöttek. Nem is ennek a romániai „modellnek" kell örülnünk, hanem a FUEN elnöksége által kiadott különnyilatkozatnak, amelyben úgy ítéli meg, hogy az RMDSZ által kidolgozott törvénytervezet jó alapot képez az ország számára a nemzeti kisebbségek védelmére és támogatására kidolgozandó törvényes kerethez. Az Unió rendkívül fontosnak tartja ezt a lépést a békés egymás mellett éléshez Románia állampolgárai számára. Reméljük, eljut szava a román kormányhoz is. Nem kell nagy utat megtennie. Csupán Bukarest egyik kerületéből a másikig kellene eljutnia. Köllő Katalin *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 10. 10:40 | Sorszám: 391 |
bocsánat, a /b valamiért nem kapcsolta ki a boldot.
|
|
bihari_panorama |
2005. május 10. 10:37 | Sorszám: 390 |
* Ismét elérhető a cenzurázott, bolsevik támadást átélt UTÓLAG honlap: http://www.utolag.tk/[/b] Először amerikai főcím jelentkezik, türelem --10-15 mp múlva az UTÓLAGra vált. A jelenlegi tartalom:
A "Kérdések órája" május 8-i adása 40:01 perc A "Visszhang" május 7-i adása 39:58 perc A "Sorok között" május 7-i adása 40:48 perc A Szerintünk tavaszi utolsó felvétele május 6. 88:56 perc Hallgassuk meg egymást, Orbán Viktor Soroksáron 1. rész 65:46 perc Hallgassuk meg egymást, Orbán Viktor Soroksáron 2. rész 66:57 perc A "Magyarok Világa" c. M. Szabó Imre műsor május 5-i adása 68:50 perc A "Századvég" május 4-i adása 20:36 perc A "Nap vendége" május 2-i adása 23:24 perc "Ha nem viseli jól magát leváltjuk" 8:41 perc A "Vetítő" május 1-i adása 54:02 perc A"Kérdések órája" május 1-i adása 37:36 perc Közéleti Civil Akadémia, Navracsics Tibor: A választójog 71:42 perc Kérésre ismét:
Már megint a magyarok 10:14 perc A "Szerintünk" április 29-i felvétele 78:56 perc A filmek kb. egy hétig maradnak fenn, utána törölve lesznek, hogy helyet adjanak az újabbaknak. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 09. 18:16 | Sorszám: 389 |
* 1919-ben a haladó kunbéláék és a demokratikus kisantant együttesen felszabadították Magyarországot a velejéig reakciós Monarchiából. Azóta se köszöntük meg tisztességesen és nem kértünk még bocsánatot. Gyurcsányi most körbejárhatná a szomszédos országokat. Magyarországot mindig felszabadították: 1683-ban a Habsburgok a töröktől, 1711-ben a labancok a kurucoktól, 1849-ben az oroszok, 1919-ben kunbéla és a kisantant, 1945-ben, -majd 1956-ban újra az oroszok. Hogy győzzük ezt nekik megköszönni?
|
|
bihari_panorama |
2005. május 09. 17:55 | Sorszám: 388 |
* Ma így menetelünk Európába? *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 08. 14:53 | Sorszám: 386 |
* AKLIHEGY Aklihegy alig több, mint száz éves település. A mai nevét csak hatvan-hetven évvel ezelőtt, – hivatalosan 1946-ban kapta. Korábban csak Szőlőhegyként ismerték, emlegették. Hiszen déli fekvésű lejtői és földrajzi adottságai kiválóak voltak szőlőtermesztésre. Ez a kultúra igen korán megjelenhetett e területen, a gyümölcstermesztéssel együtt, mely a mai napig a falu lakóinak egyik jelentős bevételi forrása. A település a történelmi Ugocsa vármegye délkeleti részén található, északról és északnyugatról a Kárpátok középső vonulatához tartozó Avas hegység fokozatosan magasodó domborulatai veszik körül, dél-, délnyugat felé fokozatosan az Észak Alföldnek nevezett síkságba megy át. Így a falu földrajzi adottságai, mérsékelt éghajlata szinte mindenfajta növény termesztésére illetve állattenyésztésre lehetőséget ad. Ma közigazgatásilag a szomszédos Aklival és Újaklival Nevetlenfaluhoz tartozik. A második világháború előtt, illetve a történelmi Magyarországon a ma Románia területén fekvő Halmi községhez tartozott. A középkorban Túrterebes földesurának a birtoka volt. A földművelés során előkerült tárgyi emlékek már a VIII. század előtti megtelepedést, a VIII-XII. századi emberi kultúra nyomait mutatják. Történelmének tragédiája, hogy a XX. század folyamán, a trianoni és az azt követő békeszerződések következtében az itt élő idős emberek akár hat ország polgárai is lehettek anélkül, hogy elhagyták volna otthonukat. Az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásával, az 1919-es zavaros, bolsevik időkben először a cseh csapatok szállták meg és az akkor megalakuló Csehszlovák Köztársasághoz csatolták a Felvidékkel együtt. 1919 áprilisában, -a románokkal egyeztetett hadműveleti terveknek megfelelően a csehszlovák hadsereg újabb támadást indított a forradalomban fetrengő Magyarország ellen. A Börzsöny-hegységtől Kárpátaljáig sok száz kilométer hosszúságban mindenütt átlépték az 1918-ban még kötelezőnek elismert demarkációs vonalakat. Céljuk az volt, -hogy a kész tények mindenkor előnyös módszerével-, fegyveresen szerezzék meg mindazon területeket, amelyeket magának igényelt a prágai hatalom a gazdátlan Magyarország területéből, tekintet nélkül a csehszlovák politikusok által fennen és elsődlegesnek hirdetett nemzetiségi elvekre. Három fő ékben hatoltak be a vörös kormány által megbénított magyar területekre: Elfoglalták a salgótarjáni szénmedence nagy részét, elkezdték a borsodi iparvidék megszállását, és előretörtek a Sajó torkolatvidékétől egészen Kárpátaljáig, hogy a Tisza középső szakaszán, minél mélyebben a Nagy Magyar Alföld területén, lehetőleg Tiszafüred térségében szilárd összeköttetést teremtsenek a szintén támadásba lendülő román hadsereggel. A Budapestet elbódítő-megbénítő vörösök szabadon kínálták a koncot a szomszédoknak. Vidékünket, Ugocsát, Nagyszőllőst, Aklihegyet is az marta, -aki csak akarta. 1919-ben rövid ideig román megszállás alá kerültünk. Azután a cseh impérium következett, noha legalább 100 km-re egyetlen cseh, vagy szlovák sem volt található! Nesze neked Wilsoni-elvek! 1938-ban, a második bécsi döntéssel, visszakerültünk magyar fennhatóság alá, majd 1944 végén új hódító következett, a Szovjetunióban találtuk magunkat. 1991-ben nálunk ismét impériumváltás volt: Aklihegy ma Ukrajna egyik legkisebb és legeldugottabb faluja. Monarchia, Románia, Csehország, Magyarország, Szovjetunió, Ukrajna: -mozgalmas volt a mi kis magyar falunknak, -de egész Kárpátaljának- a múltszázad! Aklihegyen működik a környező települések legfiatalabb, de elismerten magas színvonalú általános iskolája. A hajdani híres borgazdasága, gyümölcsei helyett, ma erre és Kárpátalja egyetlen ökumenikus templomára büszke a falu lakossága. A templom 1995 nyara óta szolgálja a falu három felekezetét: a reformátust, a római katolikust illetve a görög katolikust. Tóth Béla tanár Kárpátalja, Aklihegy *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 08. 03:50 | Sorszám: 385 |
* HÉT NAP SZABADKA 2005.05.04 25 éve halt meg Tito marsall Élettörténete mesébe illő. Úgy is kezdhetném, hogy élt egyszer egy ember, aki (állítólag) a mai Horvátország és Szlovénia határán fekvő Kumrovec faluban született 1882. május 25-én. Bár ez nem egészen biztos. Az év és a hónap talán pontos, de már életében vitatták a hivatalosan is ünnepelt születésnap pontosságát. Lehet, hogy néhány nappal vagy héttel korábban látta meg a napvilágot. És lehet, hogy nem ott, ahol állítólagos szülőháza ma is áll. Arisztokrata sarjnak, császári zabigyereknek tekintik egyes életrajzírók és történészek. Amióta meghalt, nagyon sokan foglalkoztak ugyanis az egykori teljhatalmú államférfi életével. Legendákat próbáltak eloszlatni. Nemegyszer úgy, hogy újabb legendákat szőttek alakja köré. A szegény zsellércsaládnak, amelyben a kis Josip Broz született, sok gyereke volt - tanították és tanulták sokan a múlt század második felében itt, a Balkánon. És a kis Joža - ahogy szlovén édesanyja és horvát édesapja nevezte -, már kisgyerekként gondoskodott testvéreiről is, amikor a szülők éppen napszámban voltak. Egyszer például megfőzte a padláson száradó füstölt disznófejet, amelytől minden Broz gyerek rosszul lett. Fémmunkásnak tanult (így tanították és így tanultuk 1950-től egészen az új évezred kezdetéig), majd pedig katona volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében. Káplár, azaz tizedes. Majd orosz hadifogság következett, Kirgízia, és az első házasság Pelagija Belouszovával. Fia, Žarko ebből a frigyből származik. Aztán Mišo, a másik Borz csemete, a zágrábi Herta Haas gyermeke. Akivel a második világháború után már nem állította helyre az életközösséget a partizánvezérből államférfivá lett, Tito néven ismertté vált egykori illegális kommunista. Mellesleg: arról is keveset tudni, hogy a harmincas években, amikor Moszkvában tartózkodott, és amikor ott a sztálini tisztogatások folytak, hogyan tűnt el Milan Gorkić, a jugoszláviai kommunisták akkori vezetője, és hogyan került éppen Josip Broz a helyére. A KGB, illetve az egykori CSEKA levéltári anyagai még mindig hozzáférhetetlenek. Ha egyáltalán maradt erről valamilyen dokumentum. Jött aztán a második világégés, a partizánharc, amelynek élére állt ez a Josip Broz. Fejére vérdíjat tűztek ki, 100 ezer német birodalmi márkát kapott volna az, aki élve vagy halva kiszolgáltatja őt, de Broz és harcosai ügyesen elkerülték a csapdákat. Meneküléseiket Szerbiából Boszniába és Crna Gorába, majd vissza ügyesen a fasiszták offenzíváinak visszaveréseként tudták bemutatni. Amerikai, orosz és angol segítséget is kaptak, végül a győztes hatalmak oldalán elfoglalták az egykori királyi Jugoszláviát. Egy ideig osztrák és olasz területeket is birtokoltak, de innen kitessékelték őket. Mi több, a királyi kormány egyik politikusával rövid ideig egyfajta kohabitációban kormányoztak, de aztán a kommunisták, amint bárhol Európa keleti részén, -úgy itt is, egyeduralkodók lettek. Létrehozták a Jugoszláv Föderatív Népköztársaságot. A háborús vándorlások alatti egyik-másik összejövetelüket kongresszusként piedesztálra emelték, megalapozva így az új államformát. Amelynek elnöke maga Tito, a partizánvezér lett. Előbb mindent úgy csinált, mint Sztálin, a nagy példakép, majd szembefordult vele. Felhagyott a mezőgazdaság kezdeti kényszerű kollektivizálásával, de elvette a tehetősek vagyonát, kollektivizálta az ipart, és itt senkinek semmit nem adott vissza. Volt itt Goli otok is (Szibéria, a gulágok helyett, de azok mintájára), majd pedig a kétpólusú világban ő lett az el nem kötelezett mozgalom egyik vezéralakja. Broz ekkor már örökös államelnök és a hadsereg főparancsnoka az országban. Mondják, hogy kommunista hedonista, mivel nem veti meg az evilági gyönyöröket és élvezeteket. Az adriai Brioni szigeteken valóságos magánparadicsomot alakítanak ki számára, de az ország minden részén van rezidenciája. Alattvalói abban versengenek, hogy ki épít neki szebb, kényelmesebb és pazarabb villát vagy nyaralót. Óriási személyi kultuszt építenek köré. Minden évben stafétát visznek a fiatalok, amely külön forgatókönyv szerint indul el, halad át az egész titói birodalmon, hogy aztán egy belgrádi stadionban rendezett ünnepségen átadják neki. Aki marsall, főparancsnok, a nép háromszoros hőse, örökös, illetve élethosszig kinevezett államfő és a párt ugyancsak életfogytiglani vezetője is. Birodalmát, illetve az ekkor már Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak nevezett országa egységét és fennmaradását úgy próbálja biztosítani, hogy kollektív állami és pártvezetőséget választat, de ez a modell 1980-ban bekövetkezett halála után már csak néhány évig működik. Az ország véres háborúban alkotó elemeire hullik, a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek nevezett párt pedig egyszerűen letűnik a politikai színtérről. Tito azonban - mindettől függetlenül - a XX. század egyik legjelentősebb személyisége. A Balkán-félszigeten vitathatatlanul ő a legnagyobb történelmi figura a múlt évszázadban. Tény és való azonban, hogy a szerbiai Užice (1991-ig Titovo Užice) városában követelik a több mint egy évtizeddel ezelőtt eltávolított hatalmas szobrának visszaállítását a város főterére. Akik a titói korszakban éltek (ők pedig nem kevesen vannak ebben az egyre kisebb országban), szinte mindannyian visszasírják a titói rendszert. Hibáival, hiányosságaival együtt. A ma harminc évnél idősebbek úgy emlékeznek, hogy Josip Broz uralkodása idején jobban éltek, mint ma. És ők bizonyára megemlékeznek a marsallról május 4-én, halálának 25. évfordulóján. Lehet, hogy könnyet ejtenek érte, holott csak a múltat, saját múltjukat siratják majd, amely negyedszázad távolából már olyannak tűnik, mint a mese. NÉMETH János *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 07. 01:39 | Sorszám: 383 |
* Nincs törvényes alap a Trianon film betiltására 2005-05-06 Nincs törvényes alap a Trianon-film kolozsvári levetítése miatt a bűnvádi eljárás megindításához - így döntött a kolozsvári ügyészség. A bűnügyi vizsgálatot Kolozs megye prefektusa rendelte el januárban, mert úgy vélte, a film levetítésével az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezet megszegte az idegengyűlöletet, a fasiszta jelképeket és a háborús bűnösök kultuszát tiltó kormányrendeletet. Az ügyészség a múlt héten ismét kihallgatta a magyar szervezet vezetőit, most meg arról értesítette őket írásban, hogy a vizsgálatot lezárták, és nem indítanak ellenük bűnvádi eljárást. Az egyik bukaresti napilap szerint azonban a kolozsvári ügyészség felkérte a művelődési tárcát és a belügyminisztériumot, hogy bírságolják meg a filmvetítés szervezőit, mert nyilvános helyen mutatták be a Trianont, és ezzel megsértették a filmterjesztést szabályozó törvényt. A rendőrség egyébként ezt már több esetben megtette, több mint 300 ezer forintnak megfelelő összegekre büntetett meg fiatalokat a székelyföldi vetítések miatt, akik a bíróságon emeltek panaszt az intézkedés ellen. A múlt hónapban Székelyudvarhelyen már megszületett az első döntés: az egyik esetben a helyi bíróság semmisnek nyilvánította a rendőrség büntető jegyzőkönyvét. Moszkovits János, Kárpátmedencei Krónika * Mai hír: Magyarországon lefoglalták a TRIANON-sorozatot az interneten közzétevő szervert. http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.htm Az UTÓLAG című honlap számos nemzeti vonatkozású videót közöl, azoknak is lehetővé teszi a tv-műsorok letöltését, akik élőben nem látták, vagy a kommunista mesterkedések miatt, -miután pl. a bolsi kábeltv-k kicenzúrázzák, másként nem tudták a tv-adást megnézni. Honlapján elérhető volt a TRIANON-sorozat 14 része, és a kétórás moziváltozat is, emellett például M.Szabó Imre dokumentumfilmjei a délvidéki magyarverésekről és számos más Kárpát-medencei magyar vonatkozású anyag. Képes beszámolója erdélyi utakról, a csíksomlyói búcsúról, az ISTVÁN A KIRÁLY tavalyi bemutatójáról, -ez lenne az illegális tartalom? Indul a magyar bünvádi eljárás? LEHET, HOGY ROMÁNIÁBAN ELŐRÉBB JÁR A DEMOKRÁCIA, MINT A GYURCSÁNYI_MAGYARORSZÁGON? *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 05. 02:41 | Sorszám: 382 |
* Újabb nem a határon túli magyaroknak
Újabb nemet mondott a baloldal a határon túli magyaroknak, amikor a házbizottság elutasította azt az MDF-es javaslatot, hogy létrehozzák az Országgyűlésben a határon túli magyarok bizottságát - mondta a Magyar Rádiónak Csapody Miklós. Az MDF képviselője értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy „sem a koalíció, sem a nagyobbik kormánypárt nem tud egységes álláspontot kialakítani a határon túli magyarokkal kapcsolatban". „Nem értjük azt, hogy most, amikor épp beszélek itt, az országgyűlésben az állampolgársági törvény módosításáról szóló vita zajlik és öt perc múlva a külügyi bizottság fogja ugyanezt megtárgyalni, hogy miért nem képes főleg december 5-e után a kormánykoalíció megtenni a százból vagy a kétszázból egyetlenegy olyan lépést, egy kicsi lépést, ami nem pártpolitikai kezdeményezés és eredmény, hanem közös siker, és ami nem kerül semmibe se. Ez az egyetlen lépés az volna, hogy a házszabálynak, alkotmánynak megfelelően a határon túli magyarok ügyét necsak a kormányzati dimenzióban érvényesítsük, hanem például a parlamenti dimenzióban is. Ez az amire a magyar országgyűlés jelenleg nem képes" - mondta Csapody Miklós. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 04. 11:58 | Sorszám: 381 |
* A szlovák államfő ellenzi a Benes-dekrétumok felülvizsgálatát 2005-05-04 10:06 Ivan Gasparovic szlovák államfő egy cseh lapnak nyilatkozva leszögezte, hogy nem fogja megengedni a Benes-dekrétumok felülvizsgálatát. A Benes-dekrétumok a múltat jelentik. Megnyitásuk nem lenne szerencsés. A II. világháború eldöntötte, mit kell tenni azokkal, akik kiszolgálták a fasiszta rendszert. Az, amit a Magyar Koalíció Pártja a magyarországi politikusok támogatásával követel, ma Szlovákiában teljességgel elfogadhatatlan. "A Benes-dekrétumokat a holocausthoz hasonlítani nagyon erős dolog" - állítja Gasparovic abban az interjúban, amelyet szerdán közölt a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap. A szlovák államfő kifejtette: azok, akik ma tiltakoznak és a Benes-dekrétumok felülvizsgálatát követelik, gyakran azon a területen éltek, amely a bécsi döntés után magyar megszállás alatt volt, és az ott élő szlovákokkal szemben elfogadhatatlanul viselkedtek. A Benes-dekrétumok megnyitása ezért "ma rosszabb lenne a magyarok, mint a szlovákok számára". A Benes-dekrétumok felülvizsgálatát érintő kérdésre Gasparovic leszögezte: "Nem. Nem fogom megengedni." Az elnök úgy véli: az a tény, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának politikusai ma a legmagasabb állami tisztségekben találhatóak, sokkal nagyobb mértékben jelenti a magyar kisebbség rehabilitációját, mint a Benes-dekrétumok megszüntetése vagy pedig egy bocsánatkérés, amelyet Bugár Béla, a MKP elnöke követel. A II. világháború után kiadott Benes-dekrétumok alapján a csehszlovákiai németeket és magyarokat kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, elvették állampolgárságukat és vagyonukat, majd hárommillió németet kitelepítettek az országból. Miután a magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 nyarán nem hagyta jóvá, a magyar kisebbség megsemmisítését Prága és Pozsony csehországi kényszermunkával, magyar-szlovák lakosságcserével és szlovákosítással próbálta elérni. *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 02. 21:21 | Sorszám: 379 |
* 2005. május 2. A tolvajbanda k. anyja... „Húzzanak el!” – nyerítette bele az európai demokráciába a politikus 2002 tavaszán. „Leharcolt garnitúra” – minősítette embertársait. „Bepúposkodik a műsorba!” – röffentett rá egy testi fogyatékosra a közszolgálati csatornából. „Tolvajbanda” – rágalmazta meg a demokratákat a politikai bohóc.
„K. anyád” – nyögte bele parlamenti mikrofonjába az idei anyák napja előtt a szellemi, idegi és erkölcsi bús düledék. Anyák napja az idén uniós csatlakozásunk egyéves évfordulójával egybeesett: ez is jelképezte, hová süllyedt Magyarország – de legalábbis az ország közéletének színvonala – a két baloldali párt regnálása alatt. A politikus szellemi leépüléséről – mivel adottság - eleve nem beszélhetnünk, erkölcsi megsemmisülése pedig – a legkésőbb - már akkor bekövetkezett, amikor 1997. november 3-án a nyugdíjas tüntetőkre rendőröket vezényelt: a belügyek népbiztosaként. Jelen idegállapotáról pedig a bevezetőben citált kifejezések is híven üzennek. De nézzünk még néhány korábbi emlékezetes tünetet. 2002 tavaszán, a nagy közös kampánykitörésen rikoltozta a polgári demokratákról: „Mindenki tudja, lopnak, csalnak, hazudnak minden rendelkezésükre álló hullámhosszon.” Egy későbbi gyűlölet-ötpercében pedig így dühöngött: „Becsaptak minket, mert nem azért váltottunk rendszert, hogy a komszomolnyikoktól eljussunk a fidesznyikekig.” S rátett még egy lapáttal: „Akkor is hülyének néztek, most is. Akkor az ateizmust várták el, ma a vallásosságot. Akkor is hülyének néztek, most is. Akkor is az elvtársaknak állt a világ, most is” – mondta, majd tovább őrjöngött: „az idióta ötleteikre ment el az idő...” És ennek a hőzöngőnek volt arca még 2002-ben Zircen sajnálkoznia: „Olyan mértékben szennyeződött el a politikai közbeszéd, hogy az ember már csak ámul; elég hallgatni például a Pannon Rádiót, a Vasárnapi Újságot, vagy akár A Hét című tévéműsort. Mindig akadnak, akik próbálgatják, meddig lehet elmenni a közbeszédben, hol van az a határ, ahol elementáris erejű a felháborodás. Kiderült: Magyarországon nincs ilyen határ, itt mindent lehet.” Itt, Esztergomban az ember jobb része elálmélkodik: milyen lehet az a párt, amely ilyen politikust választ elnöknek? Mit szólhat az Európai Unió vezetősége, ha látja, hogy az ezeregyszáz éve európai Magyarországon ilyen pártelnök ülhet és időnként szónokolhat a parlamentben? És ami a legfontosabb: mit szól a sokszor megalázott, kifosztott, becsapott magyar nép, amikor látja és hallja, hogy a 2002-ben kétes körülmények között az Országgyűlésbe jutott párt ilyen képviselőre bízza hazánk ügyeit. Tallér Krisztina *
|
|
bihari_panorama |
2005. május 01. 00:01 | Sorszám: 378 |
* Vajdaság: törvényalkotói és végrehajtói autonómiát
Az Európai Régiók közgyűlésének (AER - Assembly of European Regions) határozataival azt üzenték Belgrádnak, hogy Szerbia új alkotmányában Vajdaság helyzetét a decentralizáció, az autonómia és a regionalizáció elvére kell alapozni. Ezt az este jelentette ki Nenad Čanak, a Vajdasági Képviselőház európai integrációs bizottságának elnöke jelentette ki. Čanak a Beta hírügynökségnek azt mondta, hogy az AER Dubrovnikban megtartott ülésén úgy értékelték, hogy Vajdaságnak az új szerbiai alkotmány szerint világosan meghatározott törvényalkotói és végrehajtói autonómiát, valamint az igazságszolgáltatási hatalomban való részvételt kell biztosítani. Ezt a határozatot a Vajdaság nagyságára, történelmi fejlődésére, nemzeti sokszínűségére és gazdasági fejlettségére való tekintettel hozták meg, mondta Čanak hozzátéve, az AER síkraszáll azért, hogy az új szerbiai alkotmány elkészítésében részt vehessenek a Vajdaság legitim képviselői. http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=1375 *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 30. 11:17 | Sorszám: 377 |
* 2005. április 30. -szombat Illusztrációk a mai Népszava HELYREIGAZÍTÁSAIBÓL, hogy milyen töményen szokott hazudni ez az újság: Helyreigazítás
- Lapunk 2004. május 5-i számában valótlanul állítottuk - a cikkben több helyen is -, hogy a Dexium Kft. két alapítója, a Mester-Nívó Kft. és a Pro-Ép 2000 Kft. külön-külön 140, illetve165 millió forintos jelzálogjogot jegyeztetett be a Kósa-féle ingatlanra. A valóságban a polgármester ingatlanhányadot értékesített, de a jelzett összegek egy sokkal nagyobb ingatlanra vonatkoznak. A Kósa-féle tulajdoni hányad értéke a két jelzálogjog értékének kb. 5 %-át teszi ki. - Valótlanul közöltük a cikkhez kapcsolódó ábrán, hogy Kósa Lajos a Dexium Kft-nek bármilyen előterjesztést tett volna. - Lapunk 2004. május 11-i számában valótlanul állítottuk, hogy Kósa Lajos arra tett javaslatot, hogy az önkormányzat mondja fel a Global City Kft-vel 2002-ben kötött, a helyi Vásárcsarnok-tömb rehabilitációjával kapcsolatos megállapítást. A valóságban Kósa Lajos nem a felmondásra tett javaslatot, mert a szerződés hatályba sem lépett a Global City Kft. által vállalt kötelezettség nem teljesítése miatt. Lapunk 2004. május 5-i számában a "Nyerő debreceni cégkapcsolat" című cikkben valótlanul állítottuk, - hogy Kósa Lajos debreceni polgármester milliárdos megrendeléshez juttatta üzletfele vállalkozását. - Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy okoza- ti összefüggés állna fenn azon tények között, hogy Kósa Lajos ingatlan-hányadát értékesítette egy vállalkozásnak, mely tulajdonosa volt annak a cégnek, amely Kósa Lajos előterjesztésére hozott döntéssel szerződést kötött Debrecen városával. Lapunk 2004. május 6-i számában az "Ingatlanháború tört ki Debrecenben?" című cikkben - Többszörösen olyan látszatot keltettünk, hogy a Debrecen városával ingatlanfejlesztésre szerződött cég közvetlenül vagy közvetve Kósa Lajos személyéhez lenne köthető. - Azt a valós tényt, hogy egy nagyobb ingatlancsoportra százmilliós nagyságrendű jelzálogjogok kerültek bejegyzésre, abban a hamis színben tüntettük fel, hogy ezek kizárólag Kósa Lajos ingatlanára vonatkoznának. A valóságban a feltüntetett összegek mintegy 5 %-át teszi ki Kósa Lajos ingatlan-hányadának értéke. Lapunk 2004. május 7-i számában, a "Kósa Lajos elérte, amit akart" című cikkben - Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy a Kósa Lajos által értékesített ingatlanhányadra önmagában többszázmilliós jelzálogjogot alapíthattak volna. Ennek a valós értéke a bejegyzett összegek mintegy 5 %-át tette ki. -valótlanul állítottuk, hogy a Mester-Nívó Kft. Kósa Lajos teljes ingatlanát megvásárolta volna. A közölt más időponttal szemben 2003. november 11-én történt meg az ingatlan-hányad értékesítése. Lapunk 2004. május 8-i számában a "Debrecen: tervek nélküli győzelem" című cikkben - Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy a Dexium Kft. és Debrecen között létrejött szerződés megkötésében szerepet játszott az, hogy korábban Kósa Lajos a Kft. egyik alapítójának értékesítette ingatlan-hányadát. - Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy az értékesítés üzleti kapcsolatot teremtett volna. Lapunk 2004. május 9-i számában "Ha Kósa őszinte, félrevezetik" című cikkben - Azt a valós tényt, hogy Kósa Lajos a Mester-Nívó Kft. részére, mint ingatlanközvetítőnek tulajdoni hányadot értékesített, abban a hamis színben tüntette fel, hogy ezáltal a jelenben is ható közvetlen üzleti kapcsolat jött létre. - Azt a valós tényt, hogy egy nagyobb ingatlancsoportba százmilliós nagyságrendű jelzálogjogok kerültek bejegyzésre, abban a hamis címben tüntettük fel, hogy azok a Kósa Lajos által értékesített ingatlan-hányadra vonatkoznának. A valóságban annak értéke a bejegyzett összegnek mintegy 5 %-át teszi ki. Lapunk 2004. május 12-i számában az "Új frontok az ingatlanháborúban" című cikkben - Valótlanul állítottuk, hogy Kósa Lajos nevéhez cégösszefonódások tapadnának, ő nem tulajdonosa egyetlen cégnek sem. - Azt a valós tényt, hogy Kósa Lajos a Mester-Nívó Kft. részére, mint ingatlanközvetítőnek tulajdoni hányadot értékesített, abban a hamis címben tüntettük fel, hogy ezzel a jelenre is ható üzleti kapcsolat jött volna létre. Lapunk 2004. május 13-i számában, az "Egyre zavarosabb a Kósa-ügy" című cikkben - Valótlanul állítottuk, hogy Kósa Lajos valótlan információt adott volna arról, hogy a Mester-Nívó Kft. meddig volt a DEXIUM Kft. tagja. Ez a tagsági viszony 2004. április 26-án megszűnt. *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 24. 13:12 | Sorszám: 376 |
* Interjú Koncsol Lászlóval, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnokával
Csak a tettek számítanak Szlovákiában és a környező posztkommunista országokban élénken foglalkoztatja a közvéleményt az egykori állambiztonsági szervezet nyilvántartásának közzététele. Az együttműködők jegyzékében viszonylag nagy számban találhatók meg az egyes keresztyén egyházak lelkipásztorai. Ezt ön hogyan értékeli? – Meglepett volna, ha egyházi belső személyek nevét nem látnánk a jegyzékben. Egy ilyen elképesztő lélekszámú, mindenre elszánt rendőri testület, amelyet szovjet mintára építettek föl, és Moszkvából irányítottak, nem is működhetett volna másként. A lelkészeket világiakkal is figyeltették, de legalább annyi és mindenkiénél bizalmasabb adatot vártak róluk a lehallgatásokból, a belső elhárításba beszervezett szolgatársaktól, sőt családtagjaiktól. Ha azonban valaki szerepel az ügynöklistán, nem feltétlenül működött együtt érdemben az államrendőrséggel. Tudok hívekről, akik megsúgták lelkészüknek, hogy jelenteniük kellene róla, de ő, fűzte az illető hozzá, elszabotálja feladatát; nincs azonban egyedül, tudja, hogy másnak is kiszabták, amit neki, de fogalma sincs, ki lehet az. Egyik idősebb egyetemi diáktársam az 1955/56-os évfolyam vége felé bejött a szobámba, és súgva mondta el, hogy együttműködésre szorították, de ő a harmadik titkos találkozón is úgy beszélt, hogy tartótisztje attól fogva békén hagyta. Olyan diáktársunk is akadt, aki harsányan kért bennünket, hogy előtte politikai és világnézeti kérdésekről ne beszéljünk, mert egy bizonyos helyen minden ilyen dologról be kell számolnia. Spicli vagyok, mondta nemes egyszerűséggel, és nevetett. Őszinteségét azzal jutalmaztuk, hogy nem rekesztettük ki magunk közül. Az egyházak üldözését a kommunista vezérek egy téves politikai premisszára építették. Abból a tévhitből indultak ki, hogy a papság a szocializmus ellensége, s így is kell bánniuk vele. Nincs szüksége mélyebb történelmi ismeretekre annak, aki tudni akarja az igazságot, hogy tudniillik a lelkészek nagy többsége a falusi szegények fiaiból érkezett az iskolákba, s jóllehet a törvényeket nem ők alkották, s a szegények helyzetét sem oldhatták meg gyökeresen, minden társadalompolitikai reformot támogattak. Maguk is szerényen éltek, egy-egy református egyházközség 15-30 hektár földön gazdálkodott, egy ilyen kisbirtok évszázadok hagyatékaiból gyűlt össze, s a falu szegényei művelték meg felesben. Volt, ahol a lelkész is gazdálkodott, így tartotta el többnyire népes családját. Ők lettek volna a nép s az úgynevezett népi hatalom ellenségei? A kommunista párt primitív ateizmusát államvallássá nyilvánították, s ezzel a közte és az egyház között feszülő világnézeti ellentétet politikaivá és államhatalmivá szélesítették. Láttam egy római katolikus lelkész-esperes törvényszéki tárgyalási jegyzőkönyvét, ő mutatta meg; államrendőr feljelentője, a vád tanúja azzal vádolta, hogy a templomban a híveket hitre és a misék látogatására serkenti. A rendőrt a bíró tette helyre mondván, hogy egy állami engedéllyel szolgáló paptól igazán nem várhatja el, hogy a hit ellen prédikáljon...! Ha nem a bíró találó érve, a lelkészt ismét börtönbe dugják. Később, a nyolcvanas évek második felében, amikor elszaporodtak a brutális papgyilkosságok, az ő plébániáját is megtámadták, s csak három kutyája mentette meg az életét. Másik plébános barátunkat három fiatalemberrel agyba-főbe verették, s csak rendkívül erős szervezetének köszönhette, hogy pár évre még közöttünk maradt. Persze, hogy a sokféle hatalmi csapás alatt, amiben szerepelt az egyházi ingatlanok államosítása, a papi létminimum, a templomlátogatók zaklatása, a papcsaládok egzisztenciális fenyegetettsége, a gyermekeiket sújtó numerus claususok, a pedagógusok, köztisztviselők, párttagok, kutatók és a gyermekek kiszorítása a vallásoktatásból, istentiszteletekről, vallási szertartásokból, a családlátogatások, a kórházi beteglátogatások és minden missziós munka tilalmazása, a levélcenzúra, a lehallgatás s az állandó, nem is titkolt rendőri figyelem, a sok megaláztatás, az idézések és kihallgatások a legszelídebb lelkészeket is a rendszer ellen fordították. Egy lelkész és bármely családtagja a helyi hatalom képviselőinek szabad prédája lehetett; csak az illetőtől függött, hogy az adott helyzetben miként fog vele bánni. Egy lelkész barátom feleségét a határátkelőn személyi motozásnak vetették alá, s levetkőztették. Hatvanéves apámat a nagykaposi éjszakában egy kerületi vezető nem engedte a kocsijába ülni, mert ő, mint mondta, papot nem szállít; az idős embert, aki a komáromi színház előadására volt kíváncsi, tizenkét kilométeres éjszakai gyaloglás várta. A jegyzékbe kerülésnek számos oka lehetett. Nem hiszem, hogy a papok maguk kérték, vagy ténylegesen vállalták volna az ügynöki szerepkört. Sarokba szorították és megfenyegették őket, s aki csak tehette, elszabotálta a dolgot. A közvélemény egy része vérre szomjazik, kenyeret és cirkuszt követel, s ennek néhány hírközlő szerv is hangot ad. Hiányolják, hogy a felekezetek papjai nem vonultak hoszszú, tömött, éneklő sorokban a bitófák alá, mert – mondják – ez lett volna méltó hozzájuk, a vértanúság, a krisztusi önáldozat, s most újra vért szeretne látni, azokét, akiket mai egyházi ítélő testületek marasztalnának el csak azért, mert nevük szerepel a jegyzékekben. Jézus azonban így utasította tanítványait: „Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékre adnak titeket, és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket...” (Mt 10, 16-17). Jézus azt is kijelentette, és vezéreszméül adta, hogy „Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.” Isten a szolgáitól nem feltétlen véráldozatot, hanem szolgálatot – munkát vár. Szolgálni olykor csak kompromisszumok árán lehet. Lelkészeink farkasfalkáktól szorongatott juhnyájak közt éltek és dolgoztak. A kommunista hatalom a Szovjetunióban, a diktátorok alatt kikísérletezett módszereivel a végpusztulás küszöbére szorította a református egyházat. Évi négy diák felvételét engedélyezték a Károly Egyetem (Prága) Evangélikus Teológiai Karára, s úgy tervezték, mert ezen a területen is tervgazdálkodás folyt, hogy huszonöt éven belül a lelkészi kar kiöregszik, s kihull a pályáról. Itt minden lelkipásztorra többszörös szükség volt, egy-egy papunk négy-öt-hat gyülekezetet is szolgált, s ennyi hívő közösséget pásztorolni még az engedélyezett alapszinten is lehetetlen. Ha egy lelkészt megszorongattak, hogy baja esik, hogy gyermekeit nem engedik felsőbb fokú iskolákba, esetleg még az állami szolgálati engedélyt is megvonják tőle, okkal kérdezhette magától, hogy ha nemet mond, nemcsak vele és családjával, hanem gyülekezetével is mi lesz? Kapnak-e hívei lelkészt? Ha aláírta az együttműködési nyilatkozatot, de semmit sem tett senki ellen, miért kellene őt bántanunk? Nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Zsinati Tanácsunk úgy döntött, hogy csak azokat szólítja föl választott egyházkormányzati tisztségeikből való lemondásra, és gyülekezeti szolgálatukba való visszavonulásra, akik valóban együttműködtek az államrendőrséggel, és ártottak valakinek. Ezt azonban leginkább nekik maguknak kell eldönteniük, s az aktust kísérnie kell a bocsánatkérésnek s kiengesztelődésnek az Úr imája szerint: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.” (Mt 6, 12). A Nemzeti Emlékezet Intézetének most közzétett jegyzéke vagy annak egy része sok évvel korábban egyszer már fölkerült a világhálóra, sőt nyomtatásban is megjelent. Már akkor fölvetődött a kérdés, hogy a jegyzék sok mindent egybemos, és nem derül ki belőle semmi a mögöttes tartalomról. A nevek puszta közzététele ön szerint miként segíti a múlt megismerését, leszűkítve a kört a keresztyén egyházakra? – Ha erre a kérdésre akarnék válaszolni, csak prejudikálva – előítéletesen – tehetném. A név, mint mondtam, sőt a puszta aláírás semmit sem jelent. Lehetett hallgatni, vagy azt mondani, hogy semmit sem tudok, mert az illető semmi terhelőt nem mondott, vagy éppen jót mondott a rendszerről, lelkésztársa éppen Marxot olvas, marxista etikával és valláskritikával foglalkozik, ami egyébként igaz is lehetett, s ezzel már le is tudta a dolgot a mindent behálózó szervezetnél, és nem ártott senkinek. – Fontos egyháztörténeti személyiségek is szerepelnek a listán. Egyikük a sztálini-gottwaldi időkben kezdte vezetni egyházunkat, s hozta ki a háborút követő évek végpusztulással fenyegető válságából, másikuk a husáki konszolidáció fojtó légkörében vállalta a szolgálat keresztjét. Hivatalukból eredőleg kénytelenek voltak fogadni a be-bekopogtató polgári ruhás őrnagyokat és alezredeseket, hogy elbeszélgessenek velük. Ezt minden igazgató, főszerkesztő, hivatalvezető megtette; próbált volna tiltakozni ellene! Nem hallottam, hogy püspökeink révén bármely lelkészünknek bántódása esett volna. Én csak tisztelettel gondolhatok ezekre a szolgálattevőinkre, hogy a legnehezebb körülmények között is bátrak voltak menteni a menthetőt, fékezni az egyházrombolás iramát, vállalták a szolgálatot, amiképpen csak tisztelettel gondolhatok a korszak talpig ember világi személyeire, függetlenül attól, hogy tagjai voltak-e a kommunista pártnak, vagy sem. Azt kell néznünk, hogy mit cselekedtek, mert csak az az életszerű és igazságos. A múlt megismerésének az igénye nyilván jogos, ám Magyarországon, Csehországban és másutt is felmerült annak a lehetősége, hogy a listára nagyon sok olyan ember neve is fölkerült, akiket megpróbáltak megkörnyékezni, de ők nem működtek együtt. Véleménye szerint ezek az emberek hogyan védekezhetnek? S ha nyilvánosan védekezhetnek is, nem megalázó-e ez azok számára, akik nem ártottak senkinek? A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka miként látja ezt a kérdést, amely természetesen nem azokra irányul, akikről nyilvánvalóan ki lehet deríteni az együttműködést, s azokra sem, akikről már a múltban is tudták, mégsem szerepelnek a listán. – Ezek így elméleti kérdések; az élet ezt a listát rakta elénk, s akinek kedve, ideje és világhálója van hozzá, ám kezdje böngészni. Nekem nincs világhálóm, nem is érdekel az egész. Van egy aktám a megfigyeltek levéltári fondjában, de még nem volt időm, hogy belenézzek. Aki a listára került, és ártatlan, megtalálja a tisztázás módját, és túléli a megrázkódtatást. A Rudé právóban szereplő pályatársaim és barátaim kis csapatát változatlanul becsülöm, s nem hiszem, nem tudok róla, hogy ártottak volna, hogy nagyon ártottak volna szellemi hadainknak. Az ártatlanság vélelmét komolyan kell vennünk, s irtóznunk kell a botránykavarástól. Az a néhány emberünk, aki bűnös, számoljon el társaival és lelkiismeretével, s vonuljon vissza alapszolgálatba. Ezt viszont meg kell cselekednie. Legyünk férfiak, és szabaduljunk meg terheinktől. *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 23. 21:42 | Sorszám: 375 |
* Magyar Szó közéleti napilap, Újvidék 2005. április 23., 24., szombat – vasárnap Pápa, püspök, munkaerő-vándorlás Pozsonyi tudósítónktól
Sok függ attól, hogy kik lesznek XVI. Benedek legközelebbi munkatársai, s ők mennyire lesznek fogékonyak a szlovákiai magyarság problémái iránt – jelentette ki Bugár Béla, az MKP elnöke arra a kérdésre válaszolva, várható-e az új pápa megválasztása után előrelépés a szlovákiai magyar püspök ügyében. A múlt szombati komáromi imanapon mindenesetre már nem könyörögtek püspök kinevezéséért. Ez a részvételen is meglátszott, a korábbi több ezres körmenet helyett csak a Szent András-templomban miséztek alig háromszáz ember jelenlétében. Az új pápától a magyar püspököt mereven elutasító szlovák püspökök is sokat várnak, hangsúlyozva, hogy Ratzinger bíbros közvetlen munkatársai közt eddig is volt szlovák püspök. Néhány nappal később azonban sokkal hangosabb volt a komáromi Belváros. Közel kétszáz dühös gimnazista tüntetett, néhányan még Martin Fronc oktatásügyi miniszter fényképét is elégették. Hasonló jelenetek játszódtak le az ország több pontján. A tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a minisztérium új, az eddiginél sokkal keményebb érettségi rendszert vezetett be, de a premier balul ütött ki. Az emelt szintű matematika írásbeli során ugyanis néhány száz pozsonyi gimnazista a terjesztés hibája miatt a megoldott teszteket kapta meg. Az oktatásügyi miniszter döntése értelmében emiatt mindenkinek újra kell írnia az írásbelit. Ez már sok volt a diákoknak, akik egyébként is hónapok óta dühöngtek a szigorítások miatt. Az eset néhány nap alatt politikai botránnyá dagadt, de a várható jogi következmények miatt még a koalíciós partnerek, köztük az MKP sem volt képes rávenni a minisztert, hogy csak az érintettekkel írassák újra a tesztet. A diákok egyelőre bojkottal fenyegetnek, de nem tudni, hogy végül is kockáztatják-e emiatt az egyetemi továbbtanulást. A hét szenzációja viszont az a bejelentés volt, hogy az áprilistól bevezetett szigorú szabályok, amelyek értelmében a munkába állókat azonnal legalább SMS-sel be kell jelenteni a társadalombiztosításnál, meglepő eredménnyel jártak. A komoly büntetésektől tartó munkaadók ugyanis néhány nap alatt több mint negyvenezer alkalmazottat jelentettek be. A leginkább magyarlakta dunaszerdahelyi járásban, ahol a munkaképes lakosság 55 ezer körül mozog, ily módon hirtelen közel 1800 új munkahely teremtődött. Az itteni ellenőröknek azonban új feladataik is akadtak. Amióta az EU-csatlakozásnak köszönhetően megkötések nélkül lehet munkát vállalni Győr környékén, közvetítő ügynökségek százával hordják át a csallóközieket dolgozni. A magyar szervek szerint jórészt feketén alkalmazzák őket, ezért most szlovákiai kollégáikkal közösen keresik a megoldást. A munkaerőmozgás már olyan mértékű, hogy a Győr-Sopron megyében az idén létrejövő kétezer állást a magyar munkaügyi szervek szerint nagyrészt szlovákiai alkalmazottak foglalták el. TUBA Lajos *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 22. 21:49 | Sorszám: 374 |
* EMNT-SZNT együttes ülés Marosvásárhelyen Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács nyílt együttes ülést szervez 2005 április 23-án, szombaton, 11 órakor a marosvásárhelyi Vártemplomban. Marosszék és Marosvásárhely Székely Tanácsa, -figyelembe véve az Európa Parlament által elfogadott jelentésnek, az erdélyi magyarság igényeinek és autonómia törvénytervezetének, valamint a romániai kisebbségi törvénytervezet időszerűségét, felkérik - mint házigazdák - a székely székek és a kisrégiók küldötteit, hogy a rendkívüli fontossággal bíró ülésre mindannyian jöjjenek el. A találkozó széles körű erdélyi fóruma kíván lenni az autonómia megvitatásának, különös tekintettel az Európai Parlament külügyi bizottsága azon legutóbbi határozatára, amely kimondja, hogy: „a magyar kisebbség védelmének biztosítása érdekében kiegészítő intézkedésekre van szükség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elveinek tiszteletben tartásával". *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 22. 04:11 | Sorszám: 373 |
* Magyarellenes hullám Felvidéken magyar emlékműveket rongáltak meg, Pozsony mereven elzárkózik a rasszista Benes-dekrétumok felülvizsgálatától, egy román lap irredentának és fasisztának nevezte József Attilát, egy szerb bíróság pedig összesen 65 év börtönt osztott ki öt magyar fiatalnak, akik tavaly megvertek egy szerbet. A felvidéki Magyar Koalíció Pártja és több magyar civil szervezet április elején megemlékezett a Benes-dekrétumok kiadásának hatvanadik évfordulójáról, s nyilatkozatban kérték a szlovák kormányt, hogy részesítse erkölcsi és anyagi kárpótlásban a dekrétumok alapján meghurcolt felvidéki magyarságot. Mint ismert, Benes ezekben a magyarságot és a németséget kollektíven bűnösnek minősítette, s az erre épített kassai kormányprogram nyomán magyarok és németek százezreit ölték meg vagy üldözték el szülőföldjükről. A dekrétumok ma is érvényben vannak, bár Csehország és Szlovákia egyaránt az Eyrópai Unió tagja. A magyar kérés teljesítésétől minden szovák politikai erő mereven elzárkózik. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője egyenesen azt mondta, a pozsonyi parlamentnek meg kell erősíteni a dekrétumokat. Ivan Gasparocic köztársasági elnök szerint nagy hiba lenne, ha Benes téziseiről tárgyalások kezdődnének a magyarokkal. Az ügy kirobbanása óta Felvidéken több helyen magyar emlékműveket rongáltak meg, minden esetben a turulmadarat lopták le róluk. Nagyváradon nemrég felavatták József Attila szobrát, amelyet a költő centenáriumának alkalmából állítottak fel. A Bihoreanul hetilap Nem! Nem! Soha! címmel közölt írást József Attiláról, aki a cikkíró szerint "líraiságáról, de főleg nacionalizmusáról ismert szélsőséges költő." Ezt arra alapozza, hogy József Attila egyik verse a Nem! Nem! Soha! címet viseli. Ez a vers egyébként még az 1990 után kiadott kötetekből is hiányzik, még azokból is, amelyek címük szerint a költő összes művét tartalmazzák. A cikk szerzője szerint ha nem létezne ez a vers, ma nem is tudnánk József Attiláról. A Bihoreanul szerint Észak-Erdély visszatértekor Horthy Miklós katonái József Attilát tűzték zászlajukra. A legújabb erdélyi magyarellenes hullám húsvétkor kezdődött Kolozsváron, amikor magyarsága miatt megkéseltek egy fiatalembert, egy szociális otthon dolgozóját pedog megverték. A román hivatalos szervek elismerték az incidensek etnikai alapját, és állítólag már beazonosították a tetteseket. Ennek fényében némileg meglepő Bársony András budapesti külügyi államtitkár véleménye, aki szerint nem szabad párhuzamokat vonni a kolozsvári és a délvidéki incidensek között. Nem volt nemzetiségi indítéka viszont annak a verekedésnek, amelynek egy szerb férfi esett áldozatául tavaly Temerinben. Ezt maga az áldozat ismerte el később. Ennek ellenére a szerb bíróság példát statuált, az öt magyar tettest összesen hatvanöt év börtönre ítélték. Az etnikai alapú magyarellenes támadások elkövetői közül ugyanakkor kevesen kerültek bíróság elé, és senkit nem ítéltek szabadságvesztésre. Ágoston Balázs *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 21. 20:51 | Sorszám: 372 |
* Jussát követeli vissza a marosvásárhelyi magyarság Békés tüntetés a Bolyai kollégium épületének visszaszerzéséért A román polgármester újabb magyarellenes túlkapásai miatt, tíz marosvásárhelyi református gyülekezet felhívására, vasárnap délben a Bolyai téren tiltakozó tüntetés zajlott. Mint ismeretes, a város polgármestere megfellebbezte az 1948-ban elkobzott kollégium visszaadását, és ezzel meghiúsította a restitúciót. Amint ilyenkor nálunk történni szokott, az idejében iktatott engedélyeztetési kérvénynek kalandos utat kellett bejárnia, míg végre a megfelelő hivatali asztalra kerülhetett. Csegzi Sándor RMDSZ-es alpolgármester, a Vártemplom főgondnoka állítólag messze földön töltötte szabadságát, így a tüntetési kérelem sokáig az asztalán hányódott, amíg valaki végre jóvá nem hagyta az egyház kérését. A tiltakozó megmozdulás híre már napokkal korábban lázba hozta a város magyarságát, mármint annak egy részét. Eszünkbe jut a tizenöt évvel ezelőtti könyves-gyertyás menet, amikor Sütő András egyetlen szavára, jobban mondva: a marosvásárhelyi rádióban bemondott kétszeri felhívására annyi magyar vonult ki az utcára, mint fűszál a réten. A többségiek csak úgy sápadoztak az irigységtől. Hol vannak már azok az idők? Igaz, már Sütő András sem a régi, nem mindig áll ki a mostanihoz hasonló nemes ügyekben... A Bolyai téri rendezvényen alig láttunk ismertebb RMDSZ-es politikust. Csupán Lokodi Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, Benedek István és Pokornyi László városi, illetve megyei tanácsosok tették tiszteletüket az egybegyűltek között, pedig a Marosvásárhelyi Tanácsnak további tizenegy tagja van, közöttük a Bolyai Társaság oszlopos tagjai, akik nem tartották érdemesnek testületileg megjelenni a rendezvényen. Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége által aláírt tiltakozásnak, amit felolvastak a tüntetők előtt, minden sora az épület visszaadását követelte. A helyi magyar napilap feltűnően szűkkeblű volt: mindössze néhány szóban adott hírt a készülő tiltakozásról. A nyilvánvalóan az RMDSZ szolgálatában álló helyi média praktikái láttán az egyszerű halandóban felmerül a kérdés: nem lenne-e hatásosabb ilyenkor fizetett hirdetésben hívni fel a marosvásárhelyi magyarságot, hogy lépjen fel jogai védelmében? A gyenge hírverés ellenére sokan jöttek el a Bolyai térre, de a hangulat mindvégig igen feszült volt. Több forrásból is kiszivárgott, hogy a református egyház által szervezett tüntetést a Köcsög utcai országos és a helyi RMDSZ-testület egyformán szabotálta. Immár kormánytényezőként páváskodó „érdekvédelmünk” ellene irányuló támadásként fogta fel, hogy a magyarság megelégelte az állandó ígérgetést, a meddő várakozást, s hogy a velük való előzetes konzultáció nélkül vitte az utcára az embereket az egyház. A résztvevők megdöbbenve tapasztalták, hogy a Bolyai Líceum igazgatója megtagadta a tüntetőktől az erősítőt a hangosításhoz, emiatt a tömegnek csak kis része hallotta a szónoklatokat. Ötvös József, a Vártemplom lelkésze, esperes, generális direktor magyarul, majd román nyelven is ismertette a kollégium történetét, jelentőségét, céljait. Kató Béla püspök-helyettes az igazság helyreállításának fontosságáról beszélt, rámutatott, hogy az igazságtalanság eltűrése visszaveti a társadalom fejlődését. A szónokok kifejtették, hogy a református egyház nem mondhat le jogos tulajdonáról, mint ahogy nem mondhat le közösség- és nemzetépítő felelősségéről sem. Ötvös József és Nagy László református, illetve unitárius lelkészek szájából a felváltva énekelt egyházi zsoltárok és a közös imádságok végül is nem valakik ellen, hanem nemzeti ügyeink mellett tettek tanúbizonyságot. Az elhangzott bibliai idézetek elgondolkodtatták az egybegyűlteket, megerősítették őket saját hitükben, de nem uszítottak sem más személyek, sem pedig más nemzetek ellen. Kató Béla segédpüspök úr megrovó imádságos beszéde, kíméletlenül ostorozó, józanító szavai senkit nem kíméltek. Megint kitűnt: az érdekképviseleti uraságoknak végre meg kellene érteniük, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak olyan összetartó erőt képviselnek, amellyel a politikumnak számolnia kell, ha komolyan veszi hivatását. Ötvös József esperes román újságírók gyűrűjében elmondta: abban reménykednek, hogy a Legfelsőbb Bíróság semmisnek nyilvánítja majd a Florea polgármester fellebbezése nyomán született ítéletet, amely nem hagyta jóvá a kollégium épületének visszaadását eredeti tulajdonosának, a református egyháznak. Fazekas Csaba *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 20. 17:57 | Sorszám: 371 |
* A kolozsvári Mátyás szobor története A nagy uralkodót megörökítő emlékmű felállításának gondolata már a XIX. század elején fölmerült. Amikor Kolozsvárt 1886-ban, a római katolikus egyház makacs ellenkezése miatt százévi huzavona után a Szent Mihály-templom körüli épületeket lebontották, lehetőség nyílt arra, hogy itt, megfelelő csúcsíves háttérrel, a város nagy szülöttének méltó szobrot állítsanak. A tér szintjének a rendezése közepette, 1893-ban kiírták a szobor pályázatát. Hat művész nyújtotta be tervét: Bezerédi Gyula, Köllő Miklós, Tóth András, a kolozsvári Vastagh György, Róna József, Sovánka István és Fadrusz János. 1894 tavaszán a bíráló bizottság Fadrusz munkáját választotta. A szobrot 1896-ra kellett volna elkészíteni, de 1896. szeptember 30-án csak az alapkő letételére került sor. Ebbe egy oklevelet helyeztek a következő szöveggel: "...Legyen ez a kő megingathatatlan alapja a rövid időn belül rajta emelkedő emlékszobornak, melynek hivatása lesz egyrészről bizonyságot tenni arról, hogy Kolozsvár szabad királyi város közönsége a nagy királynak, mint legnagyobb szülöttének emlékét kegyelettel őrzi; másrészről egyik nevezetes tanújele lenni annak, hogy e haza fiai az ezredik év emlékét minő alkotások által kívánták megörökíteni. De legyen egyszersmind e szobormű egyik rombolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságának, dicsőségének, és mint ilyen dobogtassa meg a haza minden hű fiának szívét, s teljesítse e magasztos hivatását, míg magyar él ezen a földön..." Fadrusz egyik barátjának megírta, hogy éles harc folyt a városi tanácsban a szobor elhelyezését illetően. Tanácsára a legjobb helyet, a Szent Mihály-templom déli oldala előtti teret választották. A szobor talapzatát a neves kolozsvári építész, Pákei Lajos tervezte. A kiemelkedő szobor elnyerte az 1901. évi párizsi világkiállítás szobrászati nagydíját. 1902. október 12-én, délelőtt tíz órakor leplezték le. Szádeczky Lajos, egyetemi tanár, a neves történetkutató, a közóhajnak s a mester kívánságának tett eleget, amikor nevet adott a szoborcsoport alakjainak. A szoborral szemben állva, baloldalt a harc viharában edzett ősz alak Magyar Balázs, a nagy király kedvelt hadvezére, a Felvidék kapitánya, horvát-szlavón bán, majd erdélyi vajda, mellette veje, Kinizsi Pál, a törökverő hadvezér, temesi ispán, a kenyérmezei hős, jobboldalt Zápolya, másképp Szapolyai István, Szilézia, majd Bécs és Ausztria kormányzója, szepesi főispán, nádor, és végül Báthori István, hadvezér, erdélyi vajda, a másik kenyérmezei győző. Kezükben a győztes csatákban szerzett német, török, moldvai és cseh zászló. A bronzba öntött alkotás ma az UNESCO műemlékszobor-jegyzékén az ötödik. A szoboregyüttest 1919-es román foglalás után előbb le akarták dönteni. Miután ez nem sikerült, az új hatalom meghagyta, de románosítási-kisajátítási törekvéseinek megfelelően, arra hivatkozva, hogyha Mátyás apja, Hunyadi János román, akkor ő is az volt, a király címereit – Magyar- és Horvátország, valamint Szilézia címerét – eltávolíttatta, eredeti feliratát, a Mátyás királyt Matei Corvinra cserélte, majd 1932-ben, Nicolae Iorga javaslatára, a moldvabányai (Baia) ún. ütközetre hivatkozva, olyan feliratot helyeztetett el a talapzat előtt, amely szerint a nagy király mindenkit legyőzött ugyan, saját fajtájától, a romántól azonban vereséget szenvedett. A király kis csapattal indult Moldvába, hogy az ellene szőtt összeesküvésben részt vevő István (Ştefan) vajdát felelősségre vonja. A vajda térden csúszva kért bocsánatot. Éjjel azonban a moldvaiak nagy túlerővel rátörtek a király táborára, s az összecsapásban a király vállát is nyíl érte. Hazatérte után nagyobb sereggel tért vissza István vajda ellen, aki a király elé járulva, kegyelemért esedezve ismét hűséget fogadott. 1940-ben a király címereit és a szobor eredeti feliratát – Mátyás király – a helyükre tették. 1945-től, az újabb hatalomváltozás után, a címereket ismét eltávolították. Azóta a talapzaton a nagy király okleveleken jegyzett aláírása, a MATHIAS REX olvasható. 1992. november 30-án, a város elsősorban magyar, de jóérzésű román lakosságának erélyes tiltakozása ellenére – ezúttal magára a szobor talapzatára –, újólag elhelyezték az 1940-ben eltávolított és a jeles uralkodó emlékét sértő táblát. Asztalos Lajos http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/ *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 17. 23:08 | Sorszám: 370 |
* Most már, öregen csak a leveleket várom[b] Siebert Éva ötven év után újra teljes jogú tulajdonosként él a házában. Igaz, semmi nem olyan már mint régen; ahhoz vissza kellene forgatni az idő kerekét. Siebert Éva a legnagyobb vállalását, a családi birtok visszaszerzését, immár teljesítette. Csak a kertet sajnálja, mert lassan kiszáradnak a fák, pusztulnak a rózsabokrok, és tudja, ha meghal, senki nem fogja már olyan szeretettel ápolni az öreg növényeket, mint ő. Nem csoda, életének 83 éve alatt, sokszor megtapasztalta, mire képes az emberi aljasság, és azt is csak konok kitartásának köszönheti, hogy ma ismét teljes jogú tulajdonosa a saját házának.
A kúriát, a család összes ingatlanjával együtt a második világháború után kobozta el az állam, a rendszerváltás után pedig nem neki, hanem a lovászi önkormányzatnak adta „vissza”. Több mint tíz évig tartó pereskedés után végül 2000. márciusában a Nagytapolcsányi Járási Bíróság úgy döntött, hogy a ház a Siebert örökösöket illeti, és Éva néni azóta kifogyhatatlan energiával a felújításán munkálkodik. [b]Kúria a faluszélen „Ketten örököltük a házat, én és az Amerikában élő unokatestvérem, Borbála, de mivel ő külföldi állampolgárként nem kaphatta vissza a vagyonát, az ő részét meg kellett vásárolnom az önkormányzattól. Még el sem akarták adni, biztos más terveik voltak az épülettel, de aztán a bíróság kötelezte őket erre. Egy Németországban élő ismerősöm anyagi segítségével végre visszaszerezhettem a házat. Negyven évig megtűrt albérlőként éltünk a nővéremmel abban a házban, amelyet a nagyapánk építtetett és amelyben felnőttünk. Tehetetlenül néztük a pusztulását, de a Jóisten megadta, hogy még lássam, hogyan nyeri vissza a régi szépségét. Csak a kertet sajnálom, mert lassan kiszáradnak a fák, pusztulnak a rózsabokrok, és tudom, ha meghalok, senki nem fogja már olyan szeretettel ápolni az öreg növényeket, mint én.” – mondja szomorúan az idős hölgy, amíg végigkísér a sövények között. A századfordulón telepített, műemlékvédelem alatt álló kert még pusztuló mivoltában is lenyűgöző. Az emlegetett nagyapa, Siebert Lipót, a franciaországi Grinonban és magyarországi Keszthelyen tanult kertészetet, majd a szigetvári Biedermann-birtokon volt gazdatiszt. Itt ismerte meg későbbi hitvesét, Duchon Emmát, akinek az apja a Nyitra melletti Egerszegről származott. Kézenfekvő volt tehát, hogy az 1883-as házasságkötés után az ifjú pár szintén Nyitrához közel, Lovásziban vásárolt birtokot: 325 magyar hold termőföldet és egy 1794-ben épített faluszéli kúriát. A házat Sierbert Lipót teljes egészében átalakíttatta, beépíttette az oszlopos tornácot és egy német kertésszel olyan parkot telepíttetett, amelynek az egész környékről a csodájára jártak. De nem csupán a kert idézi Lovásziban a letűnt úri világot; a kúria berendezése, a falakon a régi képek és a szobákban minden apró tárgy azokról az évekről mesél, amikor Sieberték népes családja a sors csapásai ellenére is boldog volt e falak között. „Hét évig gyermektelen volt a nagyszüleim házassága – folytatja Éva néni – a nagymama emlegette, hogy felajánlotta a Szűzanyának, ha kislánya születik, csak fehér ruhákban fogja járatni. Fohásza meghallgatásra talált, mert 1891-ben megszületett Gizella nagynéném és 1892-ben, Borbála az édesanyám. De a nagymama is állta ám a szavát: amíg férjhez nem mentek, egyetlen színes ruhadarabjuk sem volt!” Miközben Lovásziban szépséges hajadonokká cseperedtek a Siebert lányok, Prágában is elérte a felnőttkort unokatestvérük, édesapjuk egyetlen testvérének, Edwárdnak a fia, Erwin. Borbála és Erwin között már gyerekkorukban szerelem szövődött, és 17 évesen el is jegyezték egymást, ám a házassággal várni kellett. Erwin a Savoyai Jenő Lovasezred parancsnokaként sem keresett annyit, hogy egzisztenciát teremtsen, az meg derogált neki, hogy a lovászi birtokra költözzön és az asszony tartsa el őt. Végül a sors megoldotta ezt is: Siebert Lipót, testvére, Edwárd halálhírének hallatán 1904-ben gutaütést kapott és hét évig fekvőbeteg volt. Halála után felesége egyedül maradt a birtokon két eladósorba került lányával, jól jött a férfikéz, és ilyen helyzetben már Erwin is lovagias kötelességének tartotta, hogy felajánlja szolgálatait a családnak. „1919-ben házasodtak össze a szüleim, de ekkor már édesanyám nővérének árváit is nevelték. Gizella, egy budapesti ügyvédhez, Nagy Uzorhoz ment férjhez 1911-ben és két kislánya született, Borbála és Emy. 1913 nyarán Lovásziban jártak látogatóban, Gizella lement a barátnőivel fürödni a patakba és belefulladt a vízbe. Férje bánatában önkéntesnek jelentkezett a magyar hadseregbe és 1916-ban el is esett, a két kis árva itt maradt édesanyámnál. Az esküvő után 1920-ban aztán megszületett Antónia nővérem, akit mi csak Dódinak hívtunk, 1922. február 15-én pedig én, aki a keresztségben az Éva Leopolda Jozefa Kajetána nevet kaptam. Sokáig nem is tudtuk, hogy Buba és Emy nem az édestestvéreink. Olyan szeretetben neveltek bennünket, hogy soha fel sem merült, hogy valami különbség lenne köztünk.” Képek egy régi világból A lovászi kúrián úgy teltek a napok mint a többi úri családnál – mindennek megvolt az ideje, módja, rendje és ennélfogva a kiszámítható bizonyossága is. Siebert Évikének és a vele egykorú kislányoknak akkor még eszükbe sem jutott, hogy nem az vár rájuk, mint az édesanyjukra és a nagyanyjukra: zsúrok, esküvő, gyermekszülés, vendégfogadás, majd békés öregkor a cserépkályha melletti hintaszékben. „Édesapám kapitányi rangját, amelyet a monarchia hadseregében viselt nem ismerték el a csehszlovák hatóságok és a nyugdíja nagyon csekély volt, de a birtok jövedelméből tisztességes jómódban éltünk. Velünk 15 éves korunkig házitanítók foglalkoztak, és félévente jártunk Pozsonyba vizsgázni. Én később a bruntáli német gimnáziumba jártam, de a háború miatt nem fejeztem be. Zongorázni, táncolni is tanultunk, és mint akkoriban minden lányos háznál, nálunk is nagy társasági élet zajlott – hetente három nap mentünk vizitelni és három nap mi fogadtunk látogatókat. Pénteken mindig Nyitrára jártak a környékbeli nemesemberek a dolgaikat intézni – ilyenkor a korzón volt a találka, a hölgyek megmutatták a legújabb toalettjüket, a gyerekeket elvitték cukrászdába. Én olyan soványka voltam, hogy még húszévesen is kislánynak néztek, és süteményt vettek nekem a férfiak. A suránykai Emődy családdal, az elefánti Edelsheim-Gyulaiékkal és a nagytapolcsányi Petrikovicsékkal gyakran látogattuk egymást, lánykoromban pedig Nyitrára a magyar párt rendezvényeire is bejártunk – egyszer Esterházy Jánossal is táncoltam. Sajnos, a környékbeli úri családokban nem voltak fiúk, így nekünk, lányoknak elég sokat kellett utaznunk, ha be akartak mutatni valakinek – németül ezt úgy mondtuk, házassági vásárra vittek. Én és Dódi nővérem sem keltünk el ezen a vásáron, közbeszólt a háború. Dódi a bécsi egyetem természettudományi karán tanult, de a front után már nem védhette meg a doktorátusát, és a vasfüggöny a szerelmétől, egy szudétanémet fiútól is elszakította. Engem csak egyetlen egyszer érintett meg ez az érzés. A háború alatt bekvártélyoztak hozzánk egy fiatal német katonatisztet, és azonnal megtetszettünk egymásnak. Húsz évig leveleztünk, de soha többé nem láttam. Nők a birtokon Siebert Erwin 1942-ben bekövetkezett halála után csak nők maradtak a lovászi birtokon: a megözvegyült Borbála négy fiatal lányával és idős édesanyjával vészelte át a háborús éveket. A nélkülözés és a rettegés ellenére egészen addig bíztak abban, hogy majd a háború után minden jóra fordul, amíg 1945 márciusában Nyitra környékét is elérte a front. "A nagymama 45 januárjában, 88 évesen halt meg. A háború vette el tőlünk Borbálát is, 1945. március 26-án Nyitrára utazott bevásárolni, de akkor már bombázták a várost, mindenki menekült, amerre látott. A nagy riadalomban ő is felszállt a pozsonyi vonatra, aztán valahogy Németországba sodródott, majd 1949-ben Amerikába emigrált. Harmincöt év után láttuk csak viszont. Ma is él még, 94 éves és már 7 éve fekvőbeteg, a lányával levélben tartom a kapcsolatot, és itt is járt már nálam. Legutóbb most húsvétkor látogatott meg a lányával, nagyon készültem a fogadásukra, egy hétig, sütöttem, főztem, mert én még azt tanultam az édesanyámtól, hogy a vendéget meg kell tisztelni." Éva néni amerikai vendégei valóban megtisztelve érezhették magukat a borban párolt vörös káposztával tálalt sült karaj, a bécsi módra, vajon sült csirkemellfilé, a hatalmas dióstorta, az illatos vaníliás kiflik és a nagymama receptje szerint készült dobos szeletek láttán, amelyeket az idős hölgy mind maga sütött múzeumi tárlatnak is beillő konyhájában. Mint mondja, nagy fáradság volt számára, de nagy öröm is, mert a rokonok tíz éve nem jártak nála. Elmondták, hogy Buba sokszor beszél magyarul a kórházban. Ők nem értik, ezért a New York-i református templomból egy magyar papot vittek hozzá, hogy hallgassa meg – így derült ki, hogy Lovászit emlegeti. Ide húzza a szíve szegényt, ahogy a boldogtalan Emyt is ide húzta. Ő 1954-ben ment férjhez egy orosz tiszthez, nagyon rossz élete volt mellette, kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, és végül a nagytapolcsányi kórházban leugrott a liftaknába. Tudhatta volna, hogy egy orosz katonától semmi jóra nem számíthat, hiszen, amikor 1945. április 1-jén bejöttek hozzánk, úgy viselkedtek, mint az állatok. Mindent szétdúltak, teniszütővel lapátolták a krumplit, kenyérre kenték a fogkrémet, megitták a mama francia kölnijét. Az egyik a falba verte a fejem, épp fémcsavarok voltak a hajamban, csak úgy patakzott a fülemből a vér! Három napig nem hallottam semmit, akkor károsodhatott meg úgy a hallásom, hogy 1978-ban teljesen megsüketültem. A front alatt katonai kórházat rendeztek be a házunkban, mi nappal az üvegházban húztuk meg magunkat, éjszakára pedig a gazdatisztünk fogadott be. A háború után a falubeliek kirabolták a kúriát, ott maradtunk nincstelenül, a mama nyugdíjat sem kapott, bennünket pedig sehol nem akartak alkalmazni. Dódi nagy nehezen a kerületi hivatalban kapott állást, de 1947-ben azt is elvették tőle – ekkor kiálltak mellettünk a volt béreseink, azt mondták, csak akkor lépnek be a szövetkezetbe, ha ő lesz a könyvelő. Később visszakaptuk haszonbérbe a szőlőnket, varrtunk a falubelieknek, lakodalmakba süteményt sütöttünk, tengődtünk, ahogy tudtunk. "A mama 1980-ban halt meg, Dódi 1988-ban, azóta itt vagyok egyedül a nagy csendben. Talán más lett volna az életem, ha időben kimegyek külföldre, de itt volt a nagymama, aztán a mama, utána Dódi, gondoskodni kellett róluk, és bátorságom sem volt ahhoz, hogy elmenjek. Mindig csak annyi erő és hit volt bennem, amennyi aznapra kellett, a holnapot Istenre bíztam. Most már öregen és süketen sehová sem mehetek, csak a leveleket várom, mert mindenki, akit szerettem, külföldön él.” Az egyik leghűségesebb levelezőtárs Edelsheim Gyulai Ilona, -Horthy István, a kormányzó idősebbik fiának felesége, aki ma Portugáliában él, és többször is meglátogatta már idős barátnőjét Lovásziban. De jönnek levelek Budapestről, Németországból, Ausztriából, Franciaországból is, és az idős hölgy mindegyikre a megfelelő nyelven válaszol. Hiába fosztotta meg mindenétől az elmúlt rendszer, azt, amit megtanult és amit beleneveltek, nem tudta elvenni. Finom humorát, eleganciáját, stílusát a szegényes körülmények között is megőrizte, mert ahogy mondja, az úrinő a pokolban is úrinő. Éva néni is az maradt, akkor is, amikor szőlőt kapált, és maga hordta be kannában a szenet, mert közben soha egy pillanatra sem feledkezett meg arról sem, mivel tartozik másoknak és főleg önmagának. Legnagyobb vállalását, a családi birtok visszaszerzését, immár teljesítette – amikor esti imáiban elhunyt szeretteire gondol, számot adhat nekik arról, hogy a házon új tető van, elkészült a kerítés és a kertben újra áll a filagória. Igaz, semmi nem olyan már mint régen, de ahhoz vissza kellene forgatni az idő kerekét egy régi nyári délutánra, amikor a mamáék együtt bridzseztek a nagy ebédlőasztalnál, a papa szivarjának füstje összekeveredett a meggylikőr édes illatával és a nagymama tettetett szigorúsággal utasította rendre a négy Siebert-lányt, akik nyalka fiatalurakról pusmogtak a szalon sarkában. Ez is elmúlt, mint ahogy elmúlt a rossz is, és egy hosszú, minden keserve ellenére gazdag életből mára nem maradt más, csak az emlékek meg a magány. VRABEC MÁRIA *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 17. 10:02 | Sorszám: 369 |
* Öt baloldali név a Fidesz-listán Mádl, Sólyom, Szili, Glatz és Gombár neve szerepel a Fidesz országos szimpátiaszavazásának listáján, akikre hétfőtől voksolhatnak az állampolgárokat, hogy ők kit tartanának a legjobbnak az elnöki posztra. Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke korábban azt mondta: nem tartja kizártnak, hogy saját államfőjelöltet neveznek meg. Az országos szimpátiaszavazás hétfőn indul és május 16-án lehet majd utoljára voksolni - közölte Áder János. Hozzátette: a szavazás eredményének ismeretében lehet visszatérni arra a kérdésre, hogy a Fidesznek lesz-e - és ha igen, akkor ki lesz a - köztársaságielnök-jelöltje.
Azokkal az elvekkel is egyhangúan egyetértett a frakció, amelyeket a köztársasági elnökkel szemben megfogalmazott az elnökség. A nemzeti egységet kell jelképeznie, pártok felett kell állnia, köztiszteletben álló, megkérdőjelezhetetlen személyiségnek kell lennie. Fontos, hogy konfliktusok esetén integrálni tudja a különböző nézeteket, kimagasló szakmai életút szükséges, mindemellett pedig nemzetközi tekintélyre és kommunikációs képességre is szükség van. Áder János elmondta: mindenki két szavazatot adhat le. Zárt listát készített a Fidesz a szavazásra, melyen szerepelnek a kormánypártok esélyes jelöltjei is. Áder János hozzátette: ezen személyek nem mindegyike felel meg a fent említett kritériumoknak. Hétfőtől a Fidesz honlapjain, majd a köztereken és Fidesz-irodákban nyilváníthatják ki szimpátiájukat az emberek, de mozgóurnához hasonló módon is lehet majd szavazni. Korábban Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke a Magyar Televízió reggeli műsorában úgy nyilatkozott: nem tartja kizártnak, hogy június 5-ig pártja saját köztársaságielnök-jelöltet nevez meg. Ugyanakkor egy szimpátiaszavazáson szeretnék megkérdezni az állampolgárokat, ők kit tartanának a legjobbnak. A Fidesz alelnöke Sólyom Lászlót tartja emberileg hozzá közelebb állónak, de a baloldali politikusok közül Bihari Mihályt is „alkalmasnak” látja a posztra. *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 17. 09:08 | Sorszám: 368 |
* Nyílt levél az országgyűlési képviselőkhöz Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Valahol megint utat vesztettünk - a visszanyert önrendelkezés és az alkotmányos demokrácia tizenötödik esztendejében Magyarország ismét hárommillió koldus hazája. Gazdag a szegénnyel, város a vidékkel, hazai és határon túli magyarság egymással gyanakodva, ellenségesen néz farkasszemet. A képviseleti demokrácia díszletei között a politikai osztály és a klientúra-burzsoázia vívja magánháborúit a közvagyonért, példát mutatva harácsolásból, törvényszegésből. A demokratikus intézmények megteremtéséért, az állampolgárok jogbiztonságáért a rendszerváltozás éveiben talán senki se tett többet az Alkotmánybíróság első elnökénél. Sólyom László neve egybefonódott a jogállamiság hajthatatlan, következetes képviseletével. Az alkotmány betűjét és szellemét, ha kellett, a parlamenti pártokkal szemben is védelmébe vette. Az általa képviselt elvek ma veszélyben forognak. Az országot széthullás, morális összeomlás fenyegeti. Meggyőződésünk, hogy ebben a helyzetben választott képviselőink akkor felelnek meg a leginkább alkotmányos kötelességüknek, ha őt hívják meg a köztársaság élére. Sokan közülünk természeti és kulturális örökségünk védelmét remélik ettől a döntéstől, hiszen Sólyom László nem csak személyiségi jogaink sérthetetlensége mellett emelt szót a legelsők között, hanem az élővilág gazdag változatosságért, a jövő nemzedékek jogaiért is. Fellépett a Szársomlyó védelmében, a dunai vízlépcsők ellen, a természetvédelem jogi biztosítékainak érdekében, s most legutóbb a Zengő védelmében nyújtott útmutatást a környezetüket féltő, törvénytisztelő állampolgároknak. Alulírottak csatlakozunk a Védegylet kezdeményezéséhez, és arra kérjük képviselőinket az Országgyűlésben, hogy Sólyom Lászlót válasszák meg a Köztársaság elnökének! Ámon Ada, közgazdász, Energia Klub; Ángyán József, a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet igazgatója; Bagi Béla, a MAGOSZ alelnöke; Bencsik János, Tatabánya polgármestere; Benyhe János, nagykövet, a Magyar Pen Club főtitkára; Boda Zsolt, kutató, tudományos főmunkatárs; Bodor Ádám, író; Boros László, jogszociológus; Brády Márton, koncertszervező; Czakó Gábor, író; Czeller Gábor, agármérnök, ökogazda, Biokultúra Egyesület; Csapody Tamás, jogász, szociológus; Cselószki Tamás, az MTVSZ társelnöke, E-misszió Egyesület; Csillag Gábor, kultúrantropológus, Zöld Fiatalok; Dárday István, filmrendező ; Darvas Béla, c. egyetemi tanár; ef Zámbó István, képzőművész; Endrédy István ; el Kazovszkíj, festőművész; Elek István, szerkesztő; Ertsey Attila, építész; Eörsi István, író; Farkas Ádám, szobrász, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora; Farkas Beáta, a Százszorszebb Salgótarjánért Lokálpatrióta Egyesület alelnöke; Fázsy Anikó, a Nagyvilág főszerkesztője; Ferjentsik Viola, Rügyecskék Alapítvány; Ficsku Pál, író; Fidrich Róbert, környezetvédő, a Zöld Pók Alapítvány kuratóriumi elnöke; Foltányi Zsuzsa, biológus, vegyész, Ökotárs Alapítvány; György Péter, egyetemi docens; György Lajos, tudományos tanácsadó; Halmai Gábor, egyetemi tanár; Heiszler Vilmos, történész; Herbert Tamás, pathológus, Civilek a Zengőért Mozgalom; Hidvégi Máté, rákkutató; Hont András, történész, önkormányzati képviselő ; Horváth Zalán, az MTA tagja, az EFOK elnöke; Iván László, gerontológus professzor; Jávor Benedek, biológus, a Védegylet szóvivője; Juhász Géza, jogvédő; Kajner Péter, a Jövő Nemzedékek Képviseletének titkára; Kalas György, jogtanácsos, Reflex Környezetvédő Egyesülett; Karátson Gábor, festőművész, a Védegylet és a Duna Charta elnöke; Keserű Katalin, művészettörténész, az Ernst Múzeum igazgatója; Kilián Zoltán, zenész; Kindler József, közgazdász emeritus professzor; Kóczé Angéla, szociológus; Kojanitz László, tanár; Körösényi Tamás, szobrász; Krizsán András, építész; Kumin Ferenc, közgazdász-politológus; Kussinszky Péter, ügyvéd; Lang András, közgazdász, zenész; Lányi András, író; Lovasi András, könnyűzenész; Lukács András ; Majer József, tszv. egyetemi tanár, PTE; Majtényi László, jogász, volt adatvédelmi biztos; Makovecz Imre, építész; Malgot István, író, képzőművész; Maróy Ákos, informatikus, Tilos Rádió; Miklóssy Endre, építész; Moldován László, könyvkiadó; Molnár Antal, szociálpolitikus, Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédő Kör; Molnár Géza, a Palocsa Egyesület alelnöke; Móra Veronika, biológus, Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület; Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány elnöke; Nagy Tamás, a MOSZ elnöke; Náray-Szabó Gábor, egyetemi tanár; Noszkai Gábor, jogász; Orosz István, esszéista; Pánovics Attila, jogász; Papp Lajos, szívsebész, egyetemi tanár ; Papp Sándor, egyetemi tanár, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának volt elnöke; Prieger Zsolt, az Anima Sound System zenekar vezetője; Porogi András, gimnáziumi igazgató; Radnóti Sándor, esztéta; Rauschenberger Péter, tanár; Reisz Terézia, szociológus, kisebbségi képviselő; Rosnyai Nóra, építész; Sallai R. Bendek, ügyvezető, NIMFEA Természevédelmi Egyesület; Sárvári Attila, Cötkény Térségfejl. Szövetség; Schiffer András, ügyvéd; Schilling Árpád, színházrendező, Krétakör Színház; Schneller István, építész, egyetemi tanár; Stadler János, innovációs menedzser ; Steiger Kornél, filozófiatörténész ; Szabó Lajos, építész; Székely Mózes, fizikus, szociálpszichológus; Szikinger István, alkotmányjogász; Szilágyi Lenke, fotóművész; Szilvási István, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke; Tallár Ferenc, filozófus, egyetemi tanár; Térey János, író; Tömöri Balázs, földrajztanár, HUMUSZ; Vajda Éva, újságíró; Varga Géza, GAIA Ökológiai és Vidékfejl. Alapítvány; Varga Péter, Vidék Parlamentje, agrár és vidékpolitikai szakértő; Varga Zoltán Sándor, biológus, egyetemi tanár; Vay Márton, a Védegylet irodavezetője; Vásárhelyi Judit, tanár, Független Ökológiai Központ; Vásárhelyi Tamás, biológus; Vida Gábor, genetikus, az MTA tagja; Vogl Elemér, építész, főszerkesztő; Zaja Péter, gazda, Visnyeszéplak; Zelnik József, etnográfus, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke; ifj. Zlinszky János egyetemi docens
*
|
|
bihari_panorama |
2005. április 17. 00:14 | Sorszám: 367 |
* Felújítják a Mátyás-szobrot Kolozsváron Rohamosan romlik Fadrusz János világhírű kolozsvári alkotásának állapota.
A Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálataihoz a következő évben látunk hozzá – nyilatkozta lapunknak Boros János, Kolozsvár alpolgármestere. Állítása szerint a szükséges összeg egy részét a városi költségvetésből biztosítják, azonban alternatív pénzforrásokat is keresnek. Az alpolgármester arra számít, hogy a világ magyarsága is hajlandó lesz adakozni az egyik legnevesebb magyar köztéri szobor restaurálására, ezt a reményét az is erősíti, hogy külföldre szakadt magyarok már évekkel ezelőtt felajánlották anyagi támogatásukat. Boros tájékoztatása szerint a megyei RMDSZ is hirdet majd gyűjtést a restaurálás költségeinek fedezésére, de magyarországi támogatásra is számít. „Hivatalosan még nem léptünk, ellenben a támogatók között biztosan lesznek magyar intézmények is” – állítja. 2002-ben, a Mátyás-szoborcsoport századik évfordulójára Gheorghe Funar egykori polgármester javasolta a helyi tanácsnak, hogy restaurálják a főtéren álló műemléket. A városvezető 500 millió lejt akart kiutalni a költségvetésből erre a célra, a városi tanácsosok azonban attól tartottak, hogy Funar így akarja eltüntetni a kincses város ékességét. „Körül akarták állványozni, de mi a garancia arra, hogy az állvány »véletlenül« nem dől el, magával rántva a szobrot is? Ha meg elszállították volna, ki tudja, mikor kerül vissza a helyére – magyarázta az alpolgármester. A tanácsban akkor egyezség született: míg Funar a polgármester, nem lesz szoborjavítás. Boros János hozzátette: most már minden lehetőség megvan a kockázat nélküli szoborjavításhoz. A restaurálási munkálatokról hivatalos egyeztetések még nem folytak, de az alpolgármester úgy tudja, meg lehet oldani a fémrészek teljes restaurálását a helyszínről való elszállítás nélkül is. „A szoborcsoport alapzata sürgős restaurálásra szorul” – hívta fel a figyelmet Virgil Pop. A kolozsvári műépítész lapunknak kifejtette, az alapzat betonvasból készült, ezt pedig kőlapok borítják. „1902-ben a vasbeton készítése még gyerekcipőben járt, a ma alkalmazott technikával készült vasbetonhoz képest a szobor alapzatának minősége nagyon rossz” – állítja a műépítész, aki nagyobb gondnak tartja, hogy a kőlapok közé állandóan beszivárgott a víz, télen ez megfagyott, és a lapokat felfeszítette. Jól látható, hogy a szobor nyugati sarkán egy jókora darab teljesen levált, és szerinte ugyanez fenyegeti a többi részét is. Mint rámutatott, az alapzat két felívelő szárnyában a vasszerkezetre öntött beton nem elég vastag. Mivel a kőlapok már nem védik tökéletesen, itt is porlik a beton felső rétege. A Transylvania Trust műemlék-felújító központ szakértői a szobor felújítási munkálatainak szakmai részéről egyelőre nem tudtak véleményt mondani: kifejtették, az alkotás állagát feltérképező alapos kutatómunkára van szükség, a restaurálási munkálatok részletei csak ezután állapíthatók meg. Engedély nélkül került fel az alapzatra Funar fémtáblája A kolozsvári polgármesteri hivatal és az Országos Műemlékvédelmi Bizottság közötti, lapunk birtokába jutott levelezésből kiderül, a Gheorghe Funar által a Mátyás-szobor talapzatára helyezett, N. Iorga-idézetet tartalmazó fémtábla nem rendelkezik a szükséges engedéllyel. A műemlékvédelmi bizottság 1992 decemberében keltezett levelében felszólítja a polgármesteri hivatalt a tábla eltávolítására, ami mindmáig nem történt meg. A dokumentumból ugyanakkor kiderül, a szobor háta mögött álló hatalmas zászlótartók felállítását a bizottság határozottan megtiltotta. A határozatot – habár kötelező érvényű – a városvezetés figyelmen kívül hagyta. A műemlékek védelmére vonatkozó, 2001/422-es számú törvény szerint a műemlékvédelmi bizottság engedélye nélkül végrehajtott módosítások bűncselekménynek számítanak. A Mátyás-szobrot Kolozsvár elöljárósága eredetileg a millenniumi ünnepségekre rendelte, de csak 1902. október 12-én állították fel mai helyén, a város főterén. Készítője Fadrusz János szobrászművész. A bronzalkotás, amely 17 darabból áll, a talapzattal együtt 6,5 méter magas és kb. 19 tonna súlyú, négy óriási vagonba csomagolva vonattal érkezett Budapestről Kolozsvárra. Felavatásán ott volt Jókai Mór is. Lázár Lehel, Krónika
|
|
bihari_panorama |
2005. április 16. 23:03 | Sorszám: 366 |
* Tüntetés Marosvásárhelyen a Református Kollégiumért 2005-04-16 Marosvásárhely tíz református gyülekezete vasárnap délben 12 órakor a Vártemplomtól néma menetben vonul a Bolyai Líceum elé, hogy tiltakozzon a táblabíróság ítélete ellen, amely megsemmisítené az alapfokú bírósági döntést, hogy a református egyház visszakapná az 1948-ban államosított Református Kollégium épületét. A Bolyai téren memorandumot olvasnak föl, amelyet ezután több közméltósághoz és közintézményhez is eljuttatnak, hogy figyelmeztessenek a református egyház kérésének jogosságára. A tüntetésen várhatóan több ezer marosvásárhelyi református mellett katolikus és más vallású polgárok is részt vesznek. A Református Kollégium ügye 15 éve szerepel a marosvásárhelyi magyarság követelései között. E tüntetés kiváltó oka az a bírósági ítélet, amely elutasítja az alapfokú döntést, mely szerint a Református Kollégium épületét visszaadnák a református egyháznak. Hasonló elutasító döntés született más visszaigényelt iskolaépületekkel szemben is, de olyan döntést is hozott, ugyanaz a bíróság, mely helybenhagyta az alapfokú határozatot. Kárpátmedencei Krónika *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 13. 21:28 | Sorszám: 365 |
* Markó–Tőkés találkozót szervezne a Kolozs megyei RMDSZ új elnöke László Attila kolozsvári városi tanácsos vette át az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetését, miután szombaton a megyei közgyűlésen 194 szavazattal elnökké választották. A tisztségre Vekov Károly történész és Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő, eddigi megyei RMDSZ-elnök is pályázott. A közel négyszáz Kolozs megyei küldött az első fordulóban 373 érvényes szavazatot adott le, ebből 155-en voksoltak az előző elnökre, 171-en pedig László Attilára, így a második fordulóban ők ketten méretkeztek meg. A 345 érvényes szavazatból 194-et megszerző új megyei elnök programbeszédében a véleménycsere fontosságát hangsúlyozta, valamint egy betartható és reális Kolozs megyei érdekképviseleti stratégia kidolgozásának jelentőségét. „Célunk, hogy erős megyei szervezetet hozzunk létre. Kötelességünk együttműködni parlamenti képviseletünkkel, a városi és megyei tanácsosokkal, az egyházakkal, oktatási intézményekkel és közösségünk minden tagjával. Ahhoz, hogy ez működjék, párbeszédre van szükség” – fejtette ki a Krónikának a frissen megválasztott megyei elnök. László Attila kijelentette, hétfőn valószínűleg az első dolga lesz, hogy meghívja Markó Bélát és Tőkés Lászlót Kolozsvárra. „Ezzel az a szándékom, hogy levegyem a terhet a vállukról: ne azon vitatkozzanak, hogy hol találkoznak, hanem üljenek le beszélgetni. Tisztelem mindenkinek a munkáját, én nem állok egyik oldal pártján sem; azt szeretném, hogy megyei szervezetünk mind a 122 ezer Kolozs megyei magyar érdekeit szem előtt tartsa” – nyilatkozta a Krónikának László Attila. Kónya-Hamar Sándor – gratulálva az új megyei elnöknek – beszédében hangsúlyozta, három letöltött mandátum után már csak az őt jelölő, iránta bizalommal viseltető személyekért vállalta az újabb megmérettetést, majd a következő szavakkal búcsúzott: „Vigyázzanak a tulipánra!”. A volt elnök a Krónikának nyilatkozva kifejtette, a váltás szükségszerű volt; ő egy erős, összefogott, sokszínű megyei szervezetet ad át az új elnöknek, ahol más megyékkel ellentétben nem volt szakadás a szervezeten belül. „Nem engedtem eluralkodni a megosztottságot, miközben polgári értékeket képviselek, vallom, hogy az RMDSZ-en belül mindenkinek helye van” – jelentette ki a parlamenti képviselő. Az új elnök azon szándékát, miszerint Markó–Tőkés-találkozót akar szervezni Kolozsváron, Kónya-Hamar úgy kommentálta, hogy jó szándékú, ám nélkülöz minden helyzetismeretet. „Tőkés László a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet tiszteletbeli elnöke, akivel jó kapcsolatot ápolunk; a találkozót közte és a szövetségi elnök között én magam is megpróbáltam összehozni. László Attila megpróbálhatja, sok sikert kívánok hozzá, ám engedje meg, hogy La Fontaine-t idézzem: a politikai élet egét átszelő sasok nem mindig figyelnek minden gyalogkakukk szavára” – fejtette ki a Krónikának a parlamenti képviselő. A közgyűlés nemcsak az elnök személyéről, hanem a Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) tagjairól is szavazott. Máté András MKT-elnök úgy tájékoztatott, az új testületet az új megyei elnök fogja összehívni harminc napon belül, ahol tisztújításra is sor kerül majd. Máté a Krónikának elmondta, továbbra is vállalná az MKT-elnöki tisztséget. „Örvendek, hogy fiatalítás történt a megyei RMDSZ-nél. Amennyire az új elnököt ismerem, a Markó–Tőkés-találkozó és az érdembeni párbeszéd már csak a két félen fog múlni” – jelentette ki a képviselő. Bakk-Dávid Tímea, Krónika *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 13. 21:00 | Sorszám: 364 |
* Köszönöm szépen. További linkeket és cikkeket is várok. *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 13. 08:38 | Sorszám: 362 |
* Trianon-film: érvénytelenítették a bírságot Érvénytelenítette a székelyudvarhelyi törvényszék a Trianon című film levetítésének egyik szervezőjére kiszabott büntetést. A rendőrségi jegyzőkönyv 50 millió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte Jakab Attilát, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökét, a Koltay Gábor filmjének engedély nélküli levetítésének megszervezése miatt. „Bebizonyosodott, hogy noha az EU felé tartó Romániában még mindig léteznek az elmúlt rendszerben kialakult reflexek, senkit nem lehet jogtalanul megbírságolni és megfélemlíteni" – fogalmazott Jakab Attila az ítélet kihirdetése után. Jövő héten a csíkszeredai bíróság hirdet ítéletet a Kovács Imre Csaba, az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője által benyújtott panasz ügyében. Kovácsra szintén 50 millió lejes pénzbírságot szabott ki a rendőrség a Trianon-film csíkszeredai levetítésének megszervezése miatt. * Ezév januárjában került sor az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett Trianon-film bemutató körútjára, melynek kapcsán két helyszínen 50-50 millió lejes büntetést rótt ki a helyi szervezőkre - Székelyudvarhelyen Jakab Attilára, Csíkszeredában pedig Kovács Csabára - a rendőrség. A büntetést a Mozitörvény alapján rótták ki, mivel szabálysértésnek minősül a mozitermek, illetve mozikertek használata az Országos Mozivállalat által kibocsátott minősítési igazolvány nélkül. Mindezt annak ellenére tették, hogy a vetítésekre nem mozikban, hanem közösségi, alapítványi tulajdonban lévő termekben kerül sor. A fellebbezések után, a székelyudvarhelyi első tárgyalásra március 7-én került sor, mely során elrendelték tanúk kihallgatását is. A bíróságot elsősorban az érdekelte, hogy miért mentek oda az emberek, szedtek-e belépődíjat, mozifilmként tekintették-e meg a Trianon című filmet. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) vezetősége örömmel fogadta a hírt, megkeresésünkre közölték: „ez a győzelem példaértékű, összefogással és áldozatvállalással az igazságot nem lehet elhallgattatni.” Soós Sándor az EMI elnöke úgy véli, a perben nagy szerepet játszott Marosi György, Jakab Attila ügyvédje, aki ingyen vállalta el az ügyet és kitartó munkájával meg is nyerte azt. (EM)
|
|
bihari_panorama |
2005. április 12. 12:16 | Sorszám: 361 |
* Sepsiszentgyörgy, 2005. április 12, Kedd. Emlékezés és múltidézés Zágonban (Rákóczi-emléktúra, 2005)
A kuruc szabadságharc 300. és II. Rákóczi Ferenc halálának 270. évfordulója alkalmából Petraskó Tamás magyarországi hagyományőrző vezetésével egy héttagú csapat tegnap reggel lóháton elindult Zágonból a felvidéki Borsiig tartó 800 kilométeres Rákóczi-emléktúrára, amelynek során főleg a Nagyságos Fejedelemhez kötődő emlékhelyeket látogatnak meg. A lelkes csapat múlt héten autókkal Rodostóban járt, ahol megkoszorúzta II. Rákóczi Ferenc emlékművét és Mikes Kelemen sírhelyét. Az indulás előtti napon a lovastúra tagjai, a székelyudvarhelyi Rákóczi Szövetség hagyományőrzői honfoglalás kori viseletben és vitézkötéses kuruc ruhában ünnepi istentiszteleten vettek részt, amelyen igét hirdetett Márk Sándor helybeli református lelkipásztor. Az istentisztelet után az ünneplők — közük volt Domokos Géza író, Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke és Jancsó Árpád, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum igazgatója — felvonultak a Mikes-kastély udvaráig, ahol Jánó Zoltán, a helyi RMDSZ elnöke mondott köszöntőbeszédet, majd a hagyományőrző csapat történelmi zászlajára, amelyet Sárospatakon helyeznek el a várban levő Rákóczi Múzeumban, felkötötte a Zágon jelésű selyemszalagot. Petraskó Tamás egy fehér ló nyergéből röviden ismertette az emléktúra útvonalát. Domokos Géza arra kérte az emléktúra résztvevőit: vigyék magukkal ennek a helynek, Mikes zágoni képmásának az emlékét. "Kísérje útjukon Mikes Kelemen kitartása, hűsége, megértő szelleme, nyitottsága, és adja az Isten, hogy azok, akik fogadják és látni fogják a lovascsapatot, töltse el az összefogás gondolata, hogy mi, magyarok a történelem folyamán akkor tudtunk győzni, amikor összefogtunk, egymásra odafigyeltünk" — mondta az író. A kegyelet koszorúinak elhelyezése után Berczik Ágnes magyarországi egyetemi hallgató, a túra egyik tagja földet és vizet adott át Kocsis Tündének, a Mikes Kelemen Művelődési Központ vezetőjének, amelyet Rodostóról és Borsiból, illetve a Márvány-tengerből és a Bodrog folyóból hoztak. A Mikes-udvarház udvarán tartott ünnepség után a hagyományőrzők meglátogatták a Mikes-tölgyeket, majd Papolc érintésével átlovagoltak Csomakőrösre főt hajtani Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt. Tegnap délután Gidófalván Czetz János tábornokra emlékeztek, majd Fehéregyháza felé veszik az útjukat, ahol Petőfi emléke előtt hajtanak főt. Bodor János *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 11. 23:06 | Sorszám: 359 |
* Gyorsforgalmi út: Nyíregyháza-Szatmárnémeti-Nagybánya 2005-04-11 A magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Máramaros megye elöljárói találkoztak a hétvégén Szatmárnémetiben Szatmár megye vezetőivel. „A három megye szoros kapcsolatot tart fenn egymással, és ezt szeretnénk tartalommal megtölteni” – mondta Gazda László, a magyarországi megye testületének elnöke. „Ki akarjuk használni azokat a lehetőségeket, amelyeket Magyarországnak az Európai Unió ajánl, és Románia is felhasználhat a csatlakozás útján” – tette hozzá. A tárgyalás gerincét a Nyíregyháza–Szatmárnémeti–Nagybánya gyorsforgalmi út nyomvonalának megrajzolása adta. Az útszakasz a magyarországi Vaja és Csengersima település érintésével Peténél jönne be Románia területére, majd Szatmárnémetit érintve érkezne Máramaros megyeközpontjába. Szabó István Szatmár megyei tanácselnök elmondta: 2007-ig valamennyi versenytárgyalást megszerveznék, hogy 2013-ig elkészülhessen az út. „A legközelebbi megyei tanácsülésre el szeretnénk készíteni a versenytárgyalás kiírásáról szóló határozattervezetet” – mondta Szabó, aki azt is hozzátette, hogy az előtanulmányok és a megvalósíthatósági tervek költségeit a Szatmár Megyei Tanács finanszírozná. Pesek Attila, Krónika MIKOR ÁLL HELYRE A KÁRPÁT_MEDENCE TERMÉSZETES EGYSÉGE? *
|
|
|
bihari_panorama |
2005. április 10. 23:50 | Sorszám: 357 |
* Magyar Szó közéleti napilap, Újvidék 2005.04.11.Nem adósodnak el Mire vesznek fel kölcsönt Magyarországon? Csökkent a magyar háztartások költekezési kedve, s a nagyobb kiadások finanszírozásához a tavaly őszi felméréshez képest kevesebben szándékoznak hitelt felvenni – derül ki az Ecostat kutatásából. A lakóingatlan-vásárlást tervezők mintegy kétharmada szorul kölcsönre. A következő egy évben a magyarországi háztartások negyede egyáltalán nem tervez nagyobb kiadást. Nagyjából ugyanennyien vannak azok, akik egy jelentősebb kiadást említettek, 21 százalék kettőt, 14 százalékuk hármat. Négy nagyobb kiadással a háztartások 8 százaléka számol a következő évben. A lakosság által említett leggyakoribb kiadások ugyanazok, mint tavaly novemberben. A „sláger” a belföldi utazás, 36 százalékos említési gyakorisággal. A gyermekek iskoláztatása a harmadik helyről a másodikra jött föl, 33 százalékos aránnyal. A lista harmadik helyére a ház- vagy lakásfelújítás csúszott vissza, amit a megkérdezettek 31 százaléka említett, szemben a múlt év végi 34 százalékkal. Tartós fogyasztási cikkek vásárlását a lakosság 23 százaléka tervezi. Csaknem ennyien szánnak nagyobb összeget külföldi utazásokra. Az ingatlanvásárlással kapcsolatos terveket fontolgatók aránya nem változott lényegesen a legutóbbi felmérés óta. Önálló lakás vásárlását a kérdezettek 3 százaléka tervezi, házvásárlásban 4 százalékuk gondolkodik. Üdülő vásárlását a háztartások 1 százaléka sem tervezi. Saját vállalkozás indítását a megkérdezettek 3 százaléka említette, míg már meglévő vállalkozás fejlesztését 9 százalék tervezi, éppen úgy, mint 2004 végén. A nagyobb kiadással járó tervek megvalósításához a háztartások kevesebb mint egyötöde tervezi hitel felvételét. A hitelt felvenni szándékozók aránya a magyar háztartásokra vetítve 12 százalék, szemben a tavaly októberi 15 százalékkal. Az Ecostat úgy véli, a lakosság eladósodására vonatkozó híresztelések a felvétel eredményei tükrében nem megalapozottak. Az összes potenciális hitelfelvevő 37 százaléka ház- vagy lakásfelújítás céljából szeretne kölcsönhöz jutni. 21 százalékuk önálló házat vásárolna, míg 13 százalékuk lakásvásárlását akarja hitellel könnyíteni és előbbre hozni. Ez nem azt jelenti, hogy összesen a családok több mint 70 százaléka akar ilyen célokra hitelt felvenni, mert egy-egy háztartás több célt is említhetett. A lakosság 14 százaléka személygépkocsi, 23 százaléka tartós fogyasztási cikk vásárlásához venne fel hitelt. Személyi számítógép vásárlását a hitel felvételét fontolgatók mindössze 6 százaléka tervezi kölcsönből megvalósítani. A hitelfelvételben gondolkodó háztartások egytizede már meglévő vállalkozását fejlesztené kölcsön segítségével, 5 százalékuk saját vállalkozást indítana a hitel birtokában. Az egyes célok hiteligényességét vizsgálva kiderül, hogy magyar háztartások leginkább önálló ház- és lakásvásárlás esetén szorulnak hitelre, a lakóingatlan-vételt tervezők kb. kétharmadának kell kölcsönt felvennie. A ház- vagy lakásfelújításra vállalkozóknak viszont mindössze 15 százaléka gondolkodik hitelfelvételben. A leendő autótulajdonosok 27 százaléka, a vállalkozást indítók 21 százaléka hitel segítségével akarja megvalósítani elképzelését. A kölcsönfelvételt tervezők legnagyobb része saját erőforrásaira hagyatkozva nem tudja megvalósítani céljait, az elutasítók pedig a magas kamatokra, és ezzel összefüggésben a túlzott törlesztőrészletekre hivatkoznak. Bár a híradások hitelfelvételi boomról szólnak, az Ecostat kutatásai szerint a magyar lakkosság széles köre idegenkedik a hitelfelvételtől. *
|
|
bihari_panorama |
2005. április 10. 18:55 | Sorszám: 356 |
* A határon túli magyarok és a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) viszonya Összefoglalás
A határon túli magyarok magyar állampolgárságáról 2004. december 5-én tartott sikertelen népszavazás következményeként megkezdődött a magyarországi politikai pártok és a határon túli magyar közösségek közötti viszony átrendeződése (lásd Budapest Analyses No. 59). A határon túli magyarok körében a két magyarországi kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége rendkívül népszerűtlenné vált. Ha e két párt képviselői a magyar kisebbségek által lakott területekre látogatnak, tiltakozó megmozdulások fogadják őket. "Válaszul" a népszavazás óta a magyarországi kormánypárti sajtóban több olyan írás, kommentár jelent meg, mely a határon túli magyarok gazdasági bűnözését, a körükben dúló nagy mértékű korrupciót taglalja. Az összehangoltnak tűnő sajtóhadjárat valószínűleg arra kívánt rávilágítani, hogy a határon túli magyarok a magyarországi költségvetési támogatást, a magyarországi adófizetők pénzét elherdálják, nemtelen célokra használják fel. Újabb fejleményként a magyarországi baloldali politikai körökben megjelent egy másik eszköz is, az antiszemitizmus vádja. Ez a vád a határon túli magyaroknak címezve alkalmas lehet e kisebbségi közösségek további diszkreditálására a magyarországi és a nemzetközi közvélemény előtt. Elemzés
A rendszerváltást követő 15 évben nem voltak antiszemita megnyilvánulások a határon túli magyarok körében. Ez természetes is, hiszen a jogaikért küzdő kisebbségekként a határon túli magyarok sorsközösséget éreznek minden más, tradicionális értékek alapján szerveződő (nemzeti vagy vallási) kisebbségi közösséggel és annak tagjaival. Más kisebbségek elleni megnyilvánulásokkal ugyanis magyar kisebbségi közösségként való fennmaradásuk jogalapját, végső soron saját kisebbségi létüket kérdőjeleznék meg, esetleges antiszemitizmusukkal elsősorban saját magukat gyengítenék. Mindennek ellenére 2005 február 12-én Erdélyben, egy csekély támogatottsággal rendelkező szervezet, a Székely Nemzeti Tanács ülésén elhangzott az első antiszemita kijelentés. Egy, az erdélyi magyarok számára is jobbára ismeretlen helyi politikus a magyarországi kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca kapcsán kijelentette, hogy "Magyarország lassan második Izraellé válik, nincs kiút". A romániai magyar és román sajtó és a magyarországi médiumok tág teret szenteltek a kijelentésnek. A képviselő megvált a szervezetben betöltött tisztségétől. (A megfogalmazás emlékeztet a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek "érvelésére", melyeknek egyes tagjai a környező országokban is aktívak, de minden legitim határon túli szervezet elutasítja őket.) A politikában ismeretlen, a kommunikáció terén járatlan képviselő valószínűleg nem sejtette, milyen vihart kavar kijelentésével. A fenti incidensnél nagyobb horderejű és jóval összetettebb az az eseménysor, amely Eörsi Mátyás kolozsvári látogatásához kapcsolódik. Eörsi a kisebbik kormányzó pártnak, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője a magyar Országgyűlésben, ugyanakkor a miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének vezetője. Sajtóértesülések szerint azért utazott Erdélybe március első napjaiban, hogy előkészítse a miniszterelnök március 15-i kolozsvári látogatását. (A látogatás végül elmaradt.) A rendszerváltást megelőzően az SZDSZ alapító tagjai közül többen kiváló kapcsolatokat ápoltak határon túli magyar értelmiségi körökkel, és támogatták kisebbségi jogvédő tevékenységüket. A rendszerváltást követően azonban megváltozott szemléletük, és a határon túli magyar kérdést egyre inkább a magyar bel- és külpolitika tehertételének tekintették. A kulturális nemzetértelmezéssel szemben, melyre hatékonyabb kisebbségvédelmet lehet alapozni, a politikai nemzetfelfogást részesítették előnyben, mondván, hogy a magyar kisebbségeknek elsősorban állampolgárság szerinti államaikba kell integrálódniuk. A magyar kisebbségek ezt a fordulatot az SZDSZ árulásaként értelmezték. Az SZDSZ az a politikai szervezet, amely a magyarországi parlamenti pártok közül a mai napig a legnagyobb távolságtartással szemléli a határon túli magyarok jogvédő, nemzeti önazonosságuk és kultúrájuk fenntartására irányuló törekvéseit. 1996-ban - a határon túli magyar szerve | | |