gondola Fórum
Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció

Téma: Rabság-emlékmű a Szabadság-téren
bihari_panorama
2007. április 30. 18:07 | Sorszám: 293
Nem erdélyi vagyok, csak bihari. Nem tudsz olvasni?

Miért nem a komcsikkal kötekedsz?

bihari_panorama
2007. április 30. 17:51 | Sorszám: 291
Mit provokálsz?
Nem elég a rohadt komcsikat elviselni, te hülye alak?
bihari_panorama
2007. április 30. 17:45 | Sorszám: 289
Baszd meg édesanyád a lejeddel!
bihari_panorama
2007. április 30. 17:42 | Sorszám: 287
Na, a rohadt komcsik vannak itt is.
bihari_panorama
2007. április 30. 17:05 | Sorszám: 281
Én csak a technikai kérdésekről beszéltem!

De ott is lépést kellene tartani.

Amúgy látszik, ahogy rágatódznak, már az 1919-es őseik fotóit se tudták elviselni.

bihari_panorama
2007. április 30. 16:59 | Sorszám: 279
A kommancsok az indexen teljesen a kezükbe vették a nickek ellenőrzését. többnyire ki tudják szűrni az indapassal az magyar linkeket.
bihari_panorama
2007. április 30. 16:54 | Sorszám: 278
*

Menjetek a picsába, ha nem látjátok, hogy milyen ócska szar ez a gondola!

*

bihari_panorama
2007. április 30. 16:38 | Sorszám: 274
Bocs!

Van saját tárhelyem a neten.

Csak unom a szarozást és ezt a primitív Gondolát, hogy nem támogatja a közvetlen képfeltöltést!

Felfogod?

bihari_panorama
2007. április 30. 16:31 | Sorszám: 272
A komcsik hatalmi eszközökkel, cenzurával védik az indexet.
Aki nem-komcsi képeket, adatokat tesz oda , azt letörlik, kitiltják.

Sok képet és cikket tettem oda 1919. május 1-ről, de nem tetszett az elvtársaidnak, TÖRÖLTÉK!

bihari_panorama
2007. április 30. 16:24 | Sorszám: 270
*

file:///C:/politika2007/05/szabaccsag_virsliunnep_elemei/THM_0002789554.jpg

bihari_panorama
2007. április 30. 16:22 | Sorszám: 268
http://imgfrm.index.hu/imgfrm/9/7/1/8/BIG_0002789718.jpg

1919. május elsején még ilyen nagy fejekkel ünnepeltük május elsejét!
Pedig még a valódi is megvolt!


Téma: Orbánozási ismeretek (tananyag)
bihari_panorama
2007. április 30. 16:12 | Sorszám: 12
*

Pedig csak a VÖRÖS KÖNYV 1919 május elsejei dicsőséges képeit raktam be nekik.

Már önmagukat se bírják!

*


Téma: Rabság-emlékmű a Szabadság-téren
bihari_panorama
2007. április 30. 16:04 | Sorszám: 267
Nem szereztem.

A dicsőséges komcsik készítették magukról 1919-ben.

Csak ma már szégyellik!

bihari_panorama
2007. április 30. 16:02 | Sorszám: 266
Miért nem támogatja a Gondola a képek közvetlen megjelenítését is?

Ez ma már elvárható lenne tőle, nem?

bihari_panorama
2007. április 30. 15:56 | Sorszám: 264
Köszönöm, meg fogom oldani én is a kommunista cenzúra semmibevevését.
bihari_panorama
2007. április 30. 15:55 | Sorszám: 262
Az index bolsijai épp azért írtották ki, mert még nincs fenn!

Téma: Gondola kommunistái, egyesüljetek!
bihari_panorama
2007. április 30. 15:24 | Sorszám: 609
Csak az a gond, hogy a komcsik lenyúlták ezt is. Szarrá vált, mint minden, amihez hozzáértek!

Téma: Rabság-emlékmű a Szabadság-téren
bihari_panorama
2007. április 30. 15:17 | Sorszám: 256
*

Hihetetlen, hogy ez a sok jobbfasz, -akik állítólag ma 2/3-os többségben vannak a hazugkomcsikkal szemben,- ne tudjanak az INDEX-hez hasonló haladó, fejlődő, demogratikus topikot kialakítani.

*

bihari_panorama
2007. április 30. 15:11 | Sorszám: 255
*

Most eredeti, 1919-es, május 1-i fényképeket kellene betennem a Gondolára, amit az INDEX mocskos kommunistái a tolerancija és a demográcija nevében onnan a komcsitopikról kitiltottak.

De ez a Gondola alavult, szar lehetőségei ezt nem támogatják.

Ezért utálom a Gondolát!

*

bihari_panorama
2007. április 30. 15:11 | Sorszám: 254
*
[b]
Most eredeti, 1919-es, május 1-i fényképeket kellene betennem a Gondolára, amit az INDEX mocskos kommunistái a tolerancija és a demográcija nevében onnan a komcsitopikról kitiltottak.

De ez a Gondola alavult, szar lehetőségei ezt nem támogatják.

Ezért utálom a Gondolát!

*

bihari_panorama
2007. április 30. 15:04 | Sorszám: 253
*

Magyarországon május 1-nek csak kommunista olvasata van! Teljesen kiforgatták a valóságából.

Meggyalázása már 1919. május 1-én elkezdődött.

*


Téma: A Holokauszt onallo tantarggya tetelet szorgalmazzak!!!!!
bihari_panorama
2007. április 30. 14:52 | Sorszám: 699
*

Ti, gyilkos bolsik mikor írjátok meg őszintén a gaztetteiteket?

Kihaltok sunyítva, anélkül, hogy megismerhetnénk benneteket.

*


Téma: Rabság-emlékmű a Szabadság-téren
bihari_panorama
2007. április 30. 14:43 | Sorszám: 252
Nem baj ha patkánykodnak.

Erre már 1919-ben, 1956-ban is ráfáztak. Talán most is eccer, a Nagy Renccerváltás után..

Szar ember volt Antall, hogy mindent meghagyott nekik!

bihari_panorama
2007. április 30. 14:38 | Sorszám: 251
majd jön kaleb és mekmagyarázza neked!

Téma: A Holokauszt onallo tantarggya tetelet szorgalmazzak!!!!!
bihari_panorama
2007. április 30. 14:33 | Sorszám: 695
na, ebből is látszik.
bihari_panorama
2007. április 30. 14:32 | Sorszám: 694
*

Elavult, ugyanúgy mint te, Ócskabolsikám!


*

bihari_panorama
2007. április 30. 14:32 | Sorszám: 693
*

[b]Elavult, ugyanúgy mint te, Ócskabolsikám!

*

bihari_panorama
2007. április 30. 14:30 | Sorszám: 692
Elvult, mint te Ócskabolsi!
bihari_panorama
2007. április 30. 14:21 | Sorszám: 688
Sok jó képet tudnék betenni ide is, ha ez a rohadt, ócska Gondola támogatná a képfeltöltést.

Megérdemeli ez a szarkupac, hogy megszünjön!

bihari_panorama
2007. április 30. 14:15 | Sorszám: 685
Ja, kibasztak az elvtársaid, mert képekkel illusztráltam az 1919-es bolsi majálist.

Szégyenli ez a söpredék népség saját magát.

bihari_panorama
2007. április 30. 14:10 | Sorszám: 680
[b]Mi zsidók azért élelmes fickók vagyunk.
Lehet, hogy arabokkal nem sok esélyünk van, - de a magyarokkal annál inkább!

Lásd Magyarország vezető chatportálja is teljesen a kezünkben van. Ha valaki nem megfelelőt írna oda, pl. a szovjet emlékművet megkérdőjelezi, vagy a május elsejei ünnepünkre 1919-es képeket tesz, azt azonnal kitíltjuk, töröljük.

Ez nem cenzúra, csak a kommunista demográcija kiteljesedése!


Téma: Rabság-emlékmű a Szabadság-téren
bihari_panorama
2007. április 30. 13:59 | Sorszám: 249
*

József Attiláról az irodalom tanárok mintegy ötven évig hazudoztak.

Ma már azonban világos, hogy nem azért lett öngyilkos, mert nem vették föl a pártba, s istenes versei a legszebb gyöngyszemei a magyar literatúrának. Alább érdemes elolvasni egy verset Tőle. Egy olyat, amilyet kevesen írtak, s amely máig borozngató... kivált az ócska hazug vörös söpredék által, ötven évig kommunistasággal rágalmazott nagy költőtől.

***

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922. első fele)

*

bihari_panorama
2007. április 28. 18:25 | Sorszám: 198
*

Még szerencse.

De mi legyen nálunk a megszálló muszkák emlékművével?

*

bihari_panorama
2007. április 28. 18:03 | Sorszám: 196
lehet, de mit védi itt a ganajokat?
bihari_panorama
2007. április 28. 18:01 | Sorszám: 195
*

Ami Rákosinak és Kádárnak nem sikerült muszka tankokkal se, az nemigen fog menni Kúrcsánynak se!

*

bihari_panorama
2007. április 28. 17:44 | Sorszám: 192
onoguré vicces?
bihari_panorama
2007. április 28. 12:44 | Sorszám: 188
Hasonló a vicsorod, mint Kendéé vagy Demszkyé...
bihari_panorama
2007. április 28. 12:15 | Sorszám: 186
*

Vagy a szoborledöntéseket és a könyvégetéseket te is a muszkák és a magyar lakájaik bűneként írtad?

Ledöntötték a Szabadság-tér magyar szobrait! Ledöntötték Tisza István szobrát!

Helyükre a gyilkosok emlékművét és károlyimiskát állították!

*

bihari_panorama
2007. április 28. 12:03 | Sorszám: 185
Nem zavar, hogy ennyi magyart meggyilkoltak az oroszok?

Könyvégetést és szobordöntést is az elvtársaid műveltek! Demagóg, hazug alak vagy!


Téma: Hallottátok? ( 2.)
bihari_panorama
2007. április 28. 11:53 | Sorszám: 785
*

Gyurcsány és Kóka sétál a határban, amikor is látják, hogy egy magyar gazda épp vet.
- Hé paraszt, mit vetsz? - rikkant oda Kóka.
Az öreg hátranéz, látja, hogy kik azok, köp egyet, majd folytatja munkáját.
- Hagyd már - szól oda Gyurcsány -, bármit vet az öreg, úgyis a miénk lesz!
No, erre már megfordul az öreg:
- Hát biz´ kendert vetek, s kötél lészen belőle!

*


Téma: Rabság-emlékmű a Szabadság-téren
bihari_panorama
2007. április 28. 11:48 | Sorszám: 183
*

Miért érdemelnek a muszkák emlékművet Magyarországon?

Amiért négyszer idejöttek gyilkolni? 1849, 1915, 1944-45, 1956!

Több mint egymillió magyart gyilkoltak meg! Te ezeket emlékművel ünnepled?

*


Téma: Dobrev Klára és férfiak
bihari_panorama
2007. április 22. 08:27 | Sorszám: 54
Kik ezek?

Téma: Meghalt Méhes György
bihari_panorama
2007. április 22. 07:58 | Sorszám: 35
*

Búcsút vettek Méhes György írótól
2007. április 21. 11:32


Családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői vettek végső búcsút Méhes György írótól, műfordítótól pénteken Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A Kossuth-díjas író, a Magyar Írószövetség örökös tagja életének 91. évében, április 10-én hunyt el Budapesten.

"Egy nagy író, kivételes szellem, vonzó emberi egyéniség itt hagyott bennünket. (...) Olvasói mindenhol gyászolják, ahol a magyar nyelvet őrzik, ahol a nyelv lélek, több is mint egyszerű identitás" - hangsúlyozta a temetésen a Magyar Írószövetség elnöke.

Kalász Márton úgy búcsúzott Méhes Györgytől: "velünk maradsz, a te emberi példád legyen mindannyiunknak, mindig igaz örökség".

"Kérem bocsássák meg nekem, hogy a gyász pillanataiban ünnepről beszélek, de itt most egy teljes, példamutató életet ünnepelhetünk. Egy olyan gazdag életet, amelynek főszereplője mindig a helyes irányba fordult, az útkereszteződéseknél nem tévesztett" - fogalmazott Bogyay Katalin.

A nemzetközi szakállamtitkár a kulturális tárca nevében búcsúzott az írótól, akit a minisztérium saját halottjának tekint.

"Méhes György őszinte volt. Őszintesége szabadságot adott, a szabadság elégedettséget" - fogalmazott Bogyay Katalin, hozzátéve: az író "hitte, hogy szeretettel, jókedvvel, bátorsággal jobbá lehet tenni mindent és mindenkit".

Munkáit méltatva kiemelte: nagy mesélőtől veszünk ma búcsút. Méhes György történeteit nem csak a gyerekek olvasták, hanem a felnőttek is, mert - mint mondta - "mindenki szereti hinni, hogy az igazság győz, néha reménytelennek tűnő helyzetekben is".

"Köszönjük, hogy megtanított bennünket a csodavárás gyönyörűségére" - zárta beszédét Bogyay Katalin.

Orbán János Dénes, Méhes György monográfusa, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nevében búcsúztatva az írót kiemelte, hogy szomorú csillaghullásnak lehettünk tanúi az elmúlt fél esztendőben. "Irodalmunk nagy veteránjai sorban elhagytak minket: Faludy György, Sütő András, Határ Győző, Lázár Ervin, Nagy Gáspár, most pedig Méhes György" - mondta.

"Mesék özönével ajándékozta meg a gyermekeket, kacagással a nézőket, patinás ízekkel a regényolvasókat, okos kritikákkal a szakembereket" - fogalmazott a fiatal erdélyi költő.

Az író pályatársa, Kányádi Sándor a nevezetes író-olvasó találkozók emlékét idézte, amelyek alkalmával - Benedek Elek nyomdokain haladva - erdélyi városokat, falvakat jártak sorra.

Méhes György élete azt is példázza, hogy a sikerre olykor 90 éves koráig kell várnia az embernek, "vagy mondjuk így, a magyar írónak" - mondta Szőcs Géza pályatársától búcsúzva.

A Székelyudvarhelyen született írót Tőkés László búcsúztatta a református egyház szertartása szerint.
[n]"A diktatúra idején nagy dolog, ha valaki mesélni tud, mert ez már maga a vigasztalás" - hangsúlyozta a királyhágómelléki püspök.[/b]

A temetésen több százan búcsúztak Méhes Györgytől, köztük több fiatal erdélyi költő, valamint számos közéleti személyiség, mások mellett Csoóri Sándor író, Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Lezsák Sándor fideszes képviselő.

Méhes György 1916. május 14-én született Székelyudvarhelyen Nagy Elek néven. Az 1950-es években elsősorban mese- és ifjúsági íróként vált híressé, sorra jelentek meg a gyermekeknek szóló munkái, például a Gyöngyharmat Palkó és más mesék, a Kárpátok kincse és a Szikra Ferkó.

Az 1960-as évektől számos drámát, vígjátékot írt, első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolyát 1977-ben publikálta. 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című munkájára már felfigyelt a közönség. Magyarországi felfedezése csak az elmúlt években kezdődött, sorra jelentek meg írásai.

Munkásságát 2002-ben Kossuth-díjjal ismerték el, a bécsi Európai Akadémia díjával pedig 2005-ben tüntették ki.

MTI - fidesz.hu

*

bihari_panorama
2007. április 21. 08:34 | Sorszám: 34
*

Az erdélyiek nevében Orbán János Dénes búcsúztatta.

Orbán János Dénes, Herder-ösztöndíjas, József Attila díjas költő Méhes Györgyről írt monográfiájában így jellemzi az írót:

"…Méhes György már csak azért is különös alakja az erdélyi magyar irodalomnak, mert polgári születésű és neveltetésű, azt hiszem, az egyetlen a második világháború utáni fontosabb alkotók közül.

Ez a polgári mivolt végig rányomja bélyegét írásművészetére, és igen karakteresen hat a gyakran népieskedő vagy proletároskodó korszakban. Méhes leginkább polgárokról ír, és polgároknak. Ez mind meséin, mind drámáin, de leginkább regényein látszik.

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez a polgári elegancia és józanság óvta meg attól, hogy bármilyen politikai és irodalmi ideológiának elszegődjön… Ez eredményezi azt is, hogy Méhes közelebb áll a Kós Károly-féle transzilvanizmushoz, mint legtöbb pályatársa.

Kós Károly egy erdélyi néplélekről beszél, amely egybefoglalta az itt élő népek szellemét - ez képezi a transzilvanizmus alapját…

Méhesnél teljes demokratizmus uralkodik, szereplőit - magyarokat, románokat, németeket, zsidókat - nem a nemzeti, hanem az emberi vonások különböztetik meg egymástól, és semmilyen kommunikációs zavar nincsen közöttük. És ez soha nem erőltetett: egyszerűen nem vesszük észre, semmi jelentősége nincs annak, hogy ki milyen nemzetiségű.

A magyarok és románok című vezércikk, melyet 1944 őszén a legkedvezőtlenebb pillanatban közölt, - szabadsága, talán élete kockáztatásával,- bizonyítéka annak, hogy nem az ellenséget látta a velünk együtt élő népben."

http://www.ulpiushaz.hu/nagymeselo/szerzo.htm

A transzilvanizmust azóta a kommunizmus és a nagyromán nacionalizmus alaposan megtépázta az erdélyi román népben.

Nem is tudom lehet-e még erdélyi románságról beszélni?

*

bihari_panorama
2007. április 21. 08:13 | Sorszám: 33
*


Búcsú Méhes György írótól
2007. április 20. 17:04


Családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői vettek végső búcsút Méhes György írótól, műfordítótól pénteken Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A Kossuth-díjas író, a Magyar Írószövetség örökös tagja életének 91. évében, április 10-én hunyt el Budapesten.

Méhes György életét és munkásságát Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára, Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és erdélyi pályatársai méltatták a ravatalnál.

A Székelyudvarhelyen született írót Tőkés László királyhágómelléki püspök búcsúztatta a református egyház szertartása szerint.

MTI

*

bihari_panorama
2007. április 21. 08:13 | Sorszám: 32
*


[b]Búcsú Méhes György írótól[b]
2007. április 20. 17:04


Családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői vettek végső búcsút Méhes György írótól, műfordítótól pénteken Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A Kossuth-díjas író, a Magyar Írószövetség örökös tagja életének 91. évében, április 10-én hunyt el Budapesten.

Méhes György életét és munkásságát Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára, Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és erdélyi pályatársai méltatták a ravatalnál.

[b]A Székelyudvarhelyen született írót Tőkés László királyhágómelléki püspök búcsúztatta a református egyház szertartása szerint.[b]

MTI

*


Téma: Európa és a "fehér világ" trianonja készül
bihari_panorama
2007. április 14. 21:22 | Sorszám: 51
Régen csak megemlékeztek, de újabban már ünneplik.

Téma: Megszűnik a Gondola?
bihari_panorama
2007. április 14. 16:02 | Sorszám: 136
Én is tisztelem a tisztelnivalóját. De azok nem akarják elfoglalni az Országgyűlést.

[b]Versenyfutás van Magyarországért az muzulmánok, az oroszok, a kisantant és a zsidók között.

Mondjuk ez nem újkeletű, de ejrópa és a németek már kiestek.
Jelenleg a zsidóknak áll a bál, - no de meddig?

Csak utóvédharc számukra, valami mentsvár!


Téma: Európa és a "fehér világ" trianonja készül
bihari_panorama
2007. április 14. 15:50 | Sorszám: 41
De mi lesz a holokauszttal? Ünnep lesz-e az idők végezetéig?

Önálló tantárggyá tenné a holokausztot a budapesti emlékközpont oktatási igazgatója.

bihari_panorama
2007. április 14. 15:43 | Sorszám: 38
Fenét a kereszténység, - csak a demográcija!
bihari_panorama
2007. április 14. 15:17 | Sorszám: 33
Hétfőn egy ujabb holokomlibes életrelehelési kisérlet lesz a multikulturális Nemzetek Házában. Állítólag a házelnök ősi nyelven fogja előimádkozni a kaddist.

Újra a történelem főutcáján Budapest.
Kérdés, hogy segíti-e az óhitű globalisták magyarországi megkapaszkodását az aktus?

Vagy csak késlelteti és gátolja az egyre újabb és demokratikusabb Birodalmakat?

bihari_panorama
2007. április 14. 14:33 | Sorszám: 22
Hétfőn a holokomlibes életrelehelés lesz a multikulturális Nemzetek Házában. Állítólag a házelnök ősi nyelven fogja előimádkozni a kaddist.

Iszlámok és keresztgyaurok már nem fejlődőképesek. Visszahúzóak és gátolják az Új Demokratikus Birodalmat.


Téma: Megszűnik a Gondola?
bihari_panorama
2007. április 14. 14:10 | Sorszám: 134
Hazaáruló Ibolyka is most turnézik, csak Ő Ámerikában, a zsidóknál. Vajon hazaér-e időben a hétfői országházi kaddisra?
bihari_panorama
2007. április 14. 14:06 | Sorszám: 133
Kiváncsian várjuk az eredményt.

A Heti Válasz és minden magyar szellemű orgánum fejlődésének a Kárpát-medencében, vagy bárhol a világon örvendünk.

[b]KÁRPÁTIA-turné: http://www.erdely.ma/hirek.php

*


Téma: Mit mondanánk, mit tennénk a Fidesz politikusai helyében (4.)
mpd
2007. október 11. 10:24 | Sorszám: 260
Tyűha! Eltűnt minden.

Téma: Olvastátok? (5.)
bihari_panorama
2007. április 14. 13:45 | Sorszám: 731
A házelnöki beszédet és a kaddist vajon magyarul mondják még hétfőn az Országházban?

Engem felháborítana, ha igen demokrata és reformer pártjaink ebben nem tudnának koalíciós szerződést kötni a "fejlődés út-ján".

Na ná, hogy a nemzetközibb nyelv a jövő út-ja, s remélem, hogy a gyászmagor Himnuszt is mielőbb lecserélik.

bihari_panorama
2007. április 14. 13:35 | Sorszám: 730
Igen, idővel minden elcsendesedik és holokausztosodik, a viharok olyan magyar dolgokat is elvisznek, amiket pedig nem lenne szabad.

Itt, Finnországban már évek óta furcsa módon "történik" a magyar Nemzeti Ünnep hivatalos ünneplése.

Március 15-én nem az itt élô magyaroknak tartanak megemlékezést, hanem csak a "fontos embereket" hívják meg a rendezvényre, akárcsak a hétfői parlamenti kaddis imára.

Két éve részt vettem egy ilyen eseményen, -no nem, mint magyar(úgy semmi keresnivalóm nem lett volna ott), hanem mint az itteni (a városi)Finn-magyar társaság elnökhelyettese.

Meglehetősen furcsa volt a sok finn és egyéb nációbéli meghívottat elnézni a magyar himnusz/szózat hangjai kíséretében. Finnül volt ismertetô, hogy mirôl is van szó, reformkommunista torzításban, elhangzott vers, zene, volt tánc, -de a lényeg nem ez volt.

A lényeg a fogadás volt, a "kapcsolatépítés", a újtőkés piár!
Március 15-én.

Az a maroknyi "magyar", akik ott voltunk, hát bizony a kis kokárdáinkkal inkább furi jelenségnek számítottunk, mint nemzeti ünnepünk méltó résztvevôinek.

Az idei ünnepre el sem mentem.

A "meghívónak" titulált papírnak már a külleme is csak szégyent hozott Magyarországra, a Követségre, a Külügyminisztériumra. Kritikán aluli volt!

Valószínûleg pénzhiány az oka, de nem nyomtatták, csupán színes házinyomtatóval készítették, nagyon sürgôs volt, mert a tintának nem volt ideje megszáradni és a hajtogatástól a két oldal összemaszatolta egymást,
a címoldalon a színes "cimerek"-hez nem volt elég a festék...stb. stb. a helyszín, idôpont, szinte olvashatalan volt.

Egy általános iskolai gyerekbulira különb meghívót tudnak a gyerekek csinálni az otthoni, egyszerû számítógépeken és nyomtatókon.

Egyszerûen felháborító volt!

A finnek ilyenkor használják azt a kifejezést, hogy "törkeä luokkaus" (otromba, durva sértés).

Igen, Külügyünk meghívója ilyen a sértéssel illette a magyarok egyik legszentebb ünnepét, március 15-ét.

Csak a kaddis hiányzott!


Téma: nincs orvos, nincs kórház, lopakodó népirtás folyik
bihari_panorama
2007. április 14. 00:22 | Sorszám: 864
Érdemes megnézni:
http://www.echotv.hu/video/index.php?akt_ menu=10&mm_id=16&media=855

Téma: Meghalt Méhes György
bihari_panorama
2007. április 12. 11:34 | Sorszám: 21
Nem tetszik nekik se Benedek Elek, se Wass Albert, se Méhes György?

Fene a gusztusukat, olvassanak konrádgyörgyöt és imrekertészt.


Téma: MAGYAR nemzeti erdek....
bihari_panorama
2007. április 11. 22:11 | Sorszám: 3
A liberobolsi párt pl. épp most törölte a nemzet érdekében a "Magyarország a legjobb hely a zsidóknak" c. topikot 48 hozzászólással.

Téma: Ismét kettős állampolgárság....?
bihari_panorama
2007. április 11. 21:54 | Sorszám: 239
Ugyanezt magyarázgattam ennek a privi-józsinak a másik topikban. De nem fogta fel! Itt hőbörög a fidesz és Orbán ellen, hogy miért nem pisiltek a széllel szemben: szerinte ellenezniük kellett volna a román és szlovák csatlakozást.

Ezek tényleg ilyen korlátoltak?
Nem a D209-est és Kúrcsányt bírálja, amiért elárulták a magyar érdekeket?


Téma: Meghalt Méhes György
bihari_panorama
2007. április 11. 21:30 | Sorszám: 14
*

Ma azzal tisztelegtem Méhes György (Nagy Elek) emlékének, hogy megvettem 3 kötetét:
Kolozsvári milliomosok,
Szép szerelmek krónikája,
Világhíres Miklós.

A többit is megveszem. Szégyenlem, hogy a halálhíre kellett ehhez.
Hazafelé majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról.

Ő is egy tüneményes, valódi, székelyföldi Elek apó volt.
Isten nyugosztalja...

*


Téma: Talpra Magyar!
bihari_panorama
2007. április 09. 20:51 | Sorszám: 94
*

Mit kíván a székely nemzet?


1. Független Székely Köztársaságot!

2. Alkotmányozó Székely Nemzetgyűlés azonnali összehívását!

3. Független székely kormányt, országgyűlést és bíróságokat!

4. Székely nemzetőrséget és rendőrséget!

5. Több mint ezer éves demokratikus hagyományainkra, a székely székekre épülő társadalmi és gazdasági rendet!

6. Románia ismerje el, hogy a székely nemzetnek éppen annyi joga van az önrendelkezéshez, mint a románnak; a román kormány - tiszteletben tartva a népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogát -, ismerje el a független Székely Köztársaság szuverenitását!

7. Felszólítjuk a magyar kormányt, hogy gyakorolja védőhatalmi feladatait a független Székely Köztársaság érdekében!

8. Felhívunk minden magyart - a Kárpát-medencében és az emigrációban -, hogy támogassa ügyünket!

9. Felszólítjuk az ENSZ-t, az Európa Tanácsot és az Európai Uniót, hogy ismerje el a székely nemzet békésen kinyilvánított önrendelkezési jogát, - hasonlóan a koszovói albánok fegyverrel kivívott önrendelkezési jogához!

10. Felszólítjuk a nagyhatalmakat, hogy ne akadályozzák meg a székely nemzet békésen kinyilvánított önrendelkezési jogának érvényesülését!

11. Felhívjuk a világ szabadságszerető államait, hogy ismerjék el a független és békeszerető Székely Köztársaság szuverenitását!

12. Felhívunk minden román demokratát, hogy álljon ki a székely nemzet szabadságjogai mellett!


"NEM LEHET SZABAD AZ A NÉP, MELY MÁS NEMZETEKET ELNYOM!"

*

bihari_panorama
2007. április 09. 20:46 | Sorszám: 93
Velük akarjátok megoldani a Szekelyek kerdeset? Bolsikat véletlen hagytad ki?

Jani bátyádtól nem akarsz tanulni?, beidézni? Az ő szájából igazán jól hangzana a Szekelyek kerdese, érzi az ember a zamatotokat "a cucilizmus epitesenek ut-jan".

bihari_panorama
2007. április 09. 20:26 | Sorszám: 91
Azt, hiszem ez érdemi válasz volt.
bihari_panorama
2007. április 09. 20:18 | Sorszám: 89
sírhatsz együtt jocival és onogurral.
Becsületes nemzeti oldalit még nem láttam itt likudozni és orbánzsidózni.

Ha valóban nemzetiek vagytok, tanulhattok a Likudtól, vagy a környező országok nemzeti érdeket akár komcsiként is valóban előtérben tartó pártjaitól.

bihari_panorama
2007. április 09. 20:11 | Sorszám: 86
Szekelyek kerdeset
bihari_panorama
2007. április 09. 20:08 | Sorszám: 82
Te képviseled a Székelyek kérdését Joci? Így, nagy Sz-szel és ékezet nélkül?

kérdését? mint az osztályharc kérdését?

Nem sül le a bőr a képedről, te mocskos bolsi provi?

Ha Orbán az eu-s csatlakozás ellen szavaz, mit ért volna el, te provi? Most fordítva vinnyognál, hogy szembe megy ejrópával.

Aljas féreg vagy, akárhogy nézegetlek.


Téma: Magyar, nemzeti maximum - a megmaradásért
bihari_panorama
2007. április 09. 19:07 | Sorszám: 118
*

Józsi!

A fidesz és Orbán lezsidózását valahogy elméretezted.
Az index liberobolsijaitól ismerjük ezt a módszert, -eltévedtél? Hány topikon likudozol most?

*


Téma: Talpra Magyar!
bihari_panorama
2007. április 09. 18:51 | Sorszám: 73
*

Kár itt a Joci nevű bolsi provival túl sokat foglalkozni.
Egyedi, húsvéti megbízást teljesít, - láthatjátok. Mindig van erre vállalkozó, ha jól megfizetik.

*

Ez elgondolkodtatóbb:

Fritz Tamás: Nyílt levél Sólyom László köztársasági elnökhöz

Tisztelt Elnök Úr!

Mindezek alapján kérem önt arra, hogy éljen alkotmányos jogával, szólaljon fel a parlamentben, s szólítsa fel a frakciókat az Országgyűlés önfeloszlatására, egyben új választások megtartására.

Ön ennek érdekében tárgyalásokat kezdeményezhet a parlamenti frakciók vezetőivel, külön-külön és együtt is, s ha ezt ön megteszi, az ön beszédének van olyan súlya, amelyet sem a szocialista párt, sem a liberális párt, sem a miniszterelnök nem hagyhat figyelmen kívül. Ha ez utóbbit ugyanis megtennék, akkor nyíltan szembemennének a magyar alkotmányossággal és a demokratikus jogállam szellemiségével.

Az ön fellépése tehát – megítélésem szerint – sorsdöntő lehetne, s feltétlenül elvezetne a válság kezeléséhez, az új választások kiírásához, s ez által új legitimáció, egyben egy működőképes kormány létrejöttéhez.

Elnök úr, az ön felelőssége történelmi. Ön beírhatja a nevét a történelembe. A helyzet rendkívüli, ezért nem kell meghátrálni a rendkívüli megoldásoktól sem. Ma vélhetően ön az egyetlen, aki hathatósan léphet fel a nemzet egysége és az államszervezet demokratikus működése érdekében. Ezt a fellépést nem mulaszthatja el. Már csak azért sem, mert ön már az első beszédében és később is hangoztatta a nemzet iránti elkötelezettség és a hazaszeretet fontosságát.

Öné tehát a felelősség. Kérem, vállalja!

(Magyar Nemzet, 2007. április 07.)


Téma: Új Barbaricum
bihari_panorama
2007. április 04. 11:14 | Sorszám: 1
Tegnap al-konyúlt be a demográciának a Szabaccság terén.

Téma: Katasztrofális Fidesz kommunikáció
bihari_panorama
2007. április 04. 10:50 | Sorszám: 272
Kósa megadta, ami kijárt a bunkó Dávid Ibolyának.

Téma: Április 4.
bihari_panorama
2007. április 04. 10:41 | Sorszám: 33
*

Elvakult emberek maroknyi csoportja ünnepelte tegnap a szovjet megszállást a Szabadság téren.

Ezek a vén hülyék szerintem tojásra sem voltak érdemesek.

Ami meglepőbb, hogy a ballib média, index kúrcsányistái hogyan akarnak kis gesztenyét vakargatni a bolsi csőcselék megzavarásából.

JOGVÉDŐK itt a Gondolán is kiállnak az összetojásozott kunbélákok, rótmatyik, 56-leverők, pufajkák, kémek és ElQurók emberi jogai mellett.

Mi az hogy Magyarországon tojással üldözhetik a régivágású bolsikat?

HOL ITT A DEMOGRÁCIA? EJRÓPA SEGÍCCS!

*

bihari_panorama
2007. április 04. 10:20 | Sorszám: 31
*

Miért bánt sokakat jobban a német-szövetség, mint a muszka-hűbériség?

Ha tényszerűen összehasonlítjuk a kettőt, az előző sokkal demokratikusabb volt, hiába acsorog a régi muszkavezető bandérium.

*


Téma: KÖZPÉNZEK sorsa
bihari_panorama
2005. január 22. 14:01 | Sorszám: 32
Milliókért, százmilliárdokért jó sok embert meg lehet venni.
A költségvetés egy részét erre fordítják.

ügyes ez a gyurcsányi!

bihari_panorama
2005. január 22. 12:51 | Sorszám: 30
*
Csak azt nem értem, hogy kerül ez a sok hülyemagyar az MSZP uszályába?
Emberek ezek?

Mizsei, Ibolyka, Debreceni, Malgot és a disszidens filozófusok.

Jönnek-mennek?

*

bihari_panorama
2005. január 22. 11:18 | Sorszám: 27
*

16 millió Ft végkielégülési jutalom mizseinek a millenáris elpusztításéért közpénzből.

*


Téma: Bravó Orbán Viktor!
bihari_panorama
2005. december 24. 15:32 | Sorszám: 354
Valóban túlterhelt, azt írta ki, hogy foglalt. Azóta már sikerült letöltenem GetRight-tal, ami tudja folytatni a megszakadt letöltést.
bihari_panorama
2005. december 24. 11:59 | Sorszám: 349
*

Küldjétek el Beck Györgynek, a TDYWEB-ről garantáltan letölthető lesz.
http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.php

*

bihari_panorama
2005. december 24. 11:53 | Sorszám: 347
sajnos 6267 KB-nál ez is megszakadt.

Ugy látszik atv-sék mégse akarják terjeszteni ezt a beszélgetést.

TEGYE FEL VALAKI FÜGGETLEN HELYRE!

bihari_panorama
2005. december 24. 11:48 | Sorszám: 346
No most jó lett, 130 kB/s -mal húzza lefele.
bihari_panorama
2005. december 24. 11:44 | Sorszám: 345
én se tudtam letölteni, rém lassú és megszakadt.

Nem tudja valaki feltenni?

bihari_panorama
2005. december 20. 15:09 | Sorszám: 312
de hülyék vagytok.

Téma: Az indexnek semmi sem szent!
bihari_panorama
2005. április 10. 00:31 | Sorszám: 241
Nem kéne ennyit inni, de az előző életérzéssel egyetértek.
bihari_panorama
2005. április 10. 00:17 | Sorszám: 237
Ezzel csak a Kádár-korból máig fennmaradt liberobolsi történelemhamisító szemléletet kívántam érzékeltetni.

Elítélik Tiszát, Horthyt, Telekit, Bethlent, Gömböst, Wass Albertet, -miközben fényezik a tényleges gyilkosokat!

bihari_panorama
2005. április 10. 00:10 | Sorszám: 232
Mesélek nektek egy viccet:

Aszondja a Kóhn a Grünnek: hallottad, hogy a Weisz lánya egy kurva?
Grün: De hiszen nincs is lánya a Weisznek!
Kóhn: nem baj, majd magyarázkodik!

Erről szól az egész játék!

bihari_panorama
2005. április 10. 00:04 | Sorszám: 231
Én csak bihari parasztgyerek vagyok, még háziasszonyi perspektívából se látok vissza 19-re.

Nálunk a komcsiknak nem nagy tere volt, annál inkább Trianonnak, amely épp a szőlőskertünknél húzta meg a határt.

bihari_panorama
2005. április 09. 23:45 | Sorszám: 225
Több hozzászólásod nem tükrözte az itt festett nagy tájékozottságot, csak az alpári elkötelezettséget.

Rászorítalak, valld be: néha nagyképűen érvelsz a baloldal mellett!

Mi ennek az oka?
Milyen családi előzmények, személyes kötelékek térítenek el a tárgyilagosságtól?

Hisz úgy tűnik a magyarzsidó eszed megvan a realitáshoz.

bihari_panorama
2005. április 09. 23:32 | Sorszám: 220
*
Én is kiváncsi vagyok, de visszautasítom a balliberálisok
szokásos számonkérő, fennsőbbségi hozzáállását.

Miért fogadjuk el, hogy ezek a szamuelly-ügyvédek azelőtt
kérjenek magyarázatot, mielőtt ők nem magyarázták meg az elvtársaik tetteit?

*

bihari_panorama
2005. április 09. 23:24 | Sorszám: 212
Ez a kérdésed sem fer.
Hasonló, mint amikor engem oktattál.

Milyen alapon teszel ilyen számonkérő kérdést, amig magad se tisztáztad hitelesen Kun és Szamuelly vérengzését, családi, nemzeti hátterét, sajátos gondolkodását és dicső életútjukat?

bihari_panorama
2005. április 09. 23:12 | Sorszám: 203
*
Hillert én kevesebbre tartom, mint Te.
A történelem szintén érdekel, bár én nem okítanálak ki Téged (fellengzős nagyképű zsidó módra) az olvasmányaimról.
Te angolul is tudsz Kaleb? Angolul olvasol?

Ha Szamuellyt felmented, akkor Rákosit és Kádárt is.
Karsai testvéreddel mi bajod?
*

bihari_panorama
2005. április 09. 22:58 | Sorszám: 197
A bolsik módszere épp ez volt: orvul lelőni, és orvul, a törvényt meghamisítva, -a nevében- gyilkolni az embereket!

Te is sejheted, hogy mit gondolok Szamuelly, Ságvári, Rákosi, Kádár és bandájuk vörösterroros vekzálásáról.

Legalább annyira hazaárulónak tartom a szentjeiteket, mint Szállasit. Sőt, több embert tettek el az kommunizmus ÚTJÁBÓL!

bihari_panorama
2005. április 09. 21:43 | Sorszám: 186
Persze a redves komcsi gyilkosokat már akkor se lett volna szabad felelősségre vonni? -mint ahogy 56 után se?, 89 után se?
-az ilyen kettős mércés, hiller-kaleb féle történész szakemberek szerint.

A liberobolsik csak Prónayt, meg Gömböst fújják, akik rendet tettek és méltán büntettek, -de a saját gyilkos söpredéküket felmentik, akik a 19-es mocskot előidézték, és akik az országot Trianonhoz vezették.

Hiller-Kaleb-Karsai ideológiai tejtestvérek, akik ma is a Rákosi-Kádár csatlósállam történelemhamisításait szajkózzák!

bihari_panorama
2005. április 09. 21:24 | Sorszám: 185
*
Kaleb azt fejtegeti, hogy "Prónay se volt kutya. Szamuellyvel minimum holtversenyben van, azzal a különbséggel, hogy Szamuelly tetteinek még volt valami értelme, az önvédelem és az elrettentés, az ő tettei meg merő bosszúállást jelentettek."

Szamuellyt lenyalja, Prónayt bosszúállónak minősíti.

Persze a redves komcsi gyilkosokat már akkor se lett volna felelősségre vonni -mint ahogy 56 után se,
-az ilyen söpredék kettős mércés hiller-féle történészek szerint.

bihari_panorama
2005. április 09. 20:56 | Sorszám: 183
Kaleb mivel különb a macskánál? Éppúgy fényezi szamuellyékat, mint hiller.
bihari_panorama
2005. április 09. 20:05 | Sorszám: 181
kiváncsi vagyok: a szadesztükörbe ti milyennek látjátok magatokat a kacimacskával? Alja provokátornak, sunyi pártharcosnak, vagy két haladó, modern, demokrata toleráns szakembernek?

Tippeljünk?


Téma: MEGNYERI A JOBBOLDAL A 2006-OS VÁLASZTÁSOKAT
bihari_panorama
2005. december 26. 02:38 | Sorszám: 439
*

No, én erről nem vagyok ennyire meggyőződve.
2002-ben az egyházak eléggé megjátszották a pártsemlegest, -legalábbis a Református Egyház nagyon.

Felháborított a komcsikkal paktáló viselkedésük, sunyítottak, Hegedűs püspök kinyírásával voltak elfoglalva.

A zsinati szóvivő, -itt Piliscsabán- egyáltalán nem vitte a szót, prédikációiban messze elkerülte a nemzet, a haza probémakörét, ezek a szavak még március 15-én se jöttek a szájára.

Most némi változást tapasztalok, Bölcskei püspök kritikusabb lett, -várom a mi papunk szóvivői példamutatását.

*


Téma: Fletó nem fél a változásoktól
bihari_panorama
2006. május 05. 22:56 | Sorszám: 129
*

Vajon gyurcsány is utazó nagykövetként tünik el a sülyesztőben, mint a d209-es ügynök?

Az index aktivistái 4 éve megyóért is legalább úgy lelkesedtek, mint most gyurcsiért!

*


Téma: Gyurcsány Magyarországot és a Fideszt mocskolja a Times-ban.
bihari_panorama
2007. március 04. 11:49 | Sorszám: 187
*

Bolsi nagyapósom muszka tankokkal harcolt a szélsőjobbos, dzsentroid apám ellen.

Anyám Katus mindig csak a konyhában didergett és leste a gázórát.

Én mindent csak magamnak köszönhetek!

Böszme vagyok és most mindenkivel tudatom, hogy a feleségem zsidó és régi kommunista család sarja!

Ők nincstelen prolik, nem volt hozomány, csak egy zabrált kégliben lakunk, apró piroska hazudik, hogy a milliárdjaimat neki köszönhetem.

Azt se tudom hol áll a fejem, csoda-e, ha zavart vagyok?

*

bihari_panorama
2007. március 04. 10:41 | Sorszám: 185
*

[b]Gyurcsány hazugságai a Times-ban
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9159585&la=64937032

*


Téma: MÉLYPONTON AZ MSZP TÁMOGATOTTSÁGAA
bihari_panorama
2005. június 29. 16:50 | Sorszám: 62
a haverjaid tetemcafatoztak is.
bihari_panorama
2005. június 29. 10:39 | Sorszám: 6
*

Nő a kormánnyal és a kormányfővel szembeni elégedetlenség
http://www.gallup.hu/Gallup/release/ppref050628.htm

*


Téma: Mit mondanánk, mit tennénk a Fidesz politikusai helyében. 2.
bihari_panorama
2006. december 10. 18:54 | Sorszám: 979
csürhét?
bihari_panorama
2006. december 10. 18:53 | Sorszám: 978
A libsik ugyan pusztulóban, -de ha nem bal-jobb módra kategorizálunk-, akkor te magyarnak, vagy nemzetellenesnek véled ezt a kommunistanyaló csűrhét?

Téma: Koltay Gábor filmje: Trianon
bihari_panorama
2004. augusztus 04. 22:10 | Sorszám: 39
Most is csak a saját lelkivilágoddal vagy elfoglalva.
bihari_panorama
2004. augusztus 04. 18:20 | Sorszám: 37
Kedves Vata és Csupaszív!

Voltaképp nincs bajom Csupaszívvel, ezt a topikját fontosnak tartom.

A Trianon-filmet valóban mindenkinek látnia kellene. Sajnos én is csak a rövid, 12,5 Mbytos változatot töltöttem le.

Innen letölthető: http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.htm

Csak az zavart Csupaszív írásában, ahogy a Hírtv és a Gondola fórumain sopánkodott, nyavajgott.

Miért erre pazarolja az energiáját. Nem hiszem, hogy a gondolatait itt ne tudná kifejteni, hogy kicenzúráznák.

Néha én is elég vadakat írok, nyírom az alja bolsikat, de még nem cenzuráztak ki.

Szerintem nem a Gondolát, meg a Hírtv-t kell baszlatni, mindkettő felbecsülhetetlen munkát végez a nemzeti oldalon.

Én csak megköszönni tudom, és azt is ha ti konstruktív cikkeket írtok.

Mi a véleményetek pl. arról, hogy Hiller és a haladó, modern bolsi gondolkodók Ságvárit fényesítik, de a délvidéki atrocitásokról egy büdös szót se szólnak?

Ezek egyenesen Nastaze-nak és a csetnikeknek drukkolnak?

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 20:42 | Sorszám: 31
Kedves CSupa Szív!
Ha nemzeti elkötelezettségű volnál nem mártíromkodnál itt, mint egy rossz bolsi.

Ne a sebeidet nyalogasd, hanem írj valami értéket, ami hozzáadódhat a Hírtv vagy a Gondola magyar értékeihez.

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 01:04 | Sorszám: 26
Tele vagy igyekezettel.
Összevissza sopánkodsz, nem győzöd a Hírtv-t, Gondolát gyalázni.
Menj az Index fórumára az elvtársaidhoz.
Ott teljes a demokrácija, haladóbbak az eszmék is.

Téma: Szabó Iván emlékezete
bihari_panorama
2005. augusztus 05. 15:33 | Sorszám: 5
vagy jót, vagy semmit. --vége!

Téma: MSZP cenzura a Budapest TV-ben
bihari_panorama
2005. február 06. 09:55 | Sorszám: 1
Ha a magyarság ezt eltűri, megengedi, akkor rá kell hagyni:
Hadd kapja azt a liberobolsiktól, amit érdemel!

M. Szabó Imrét üdvözlöm, örülök, hogy személyesen is köszönthettem a máriaremetei templomkertben.

Most gyurcsányi kiadta a jelszót hiveinek: BE KELL FOGNI A NEMZETI OLDAL SZÁJÁT!

A Budapest TV vezetése eddig se volt jellembajnok, ez várható volt tőlük.


Téma: Ez egy ellenzéket vesztett ország....
bihari_panorama
2004. december 26. 01:18 | Sorszám: 328
ha így folytatjátok, fognak!
bihari_panorama
2004. december 26. 00:43 | Sorszám: 321
Ugye nem tévedek, hogy egy tappancsos macska éktelenkedik benned?
bihari_panorama
2004. december 26. 00:41 | Sorszám: 320
Én nem embertársamnak és fehérjehalmaznak neveznélek benneteket sunyi vörös macsaka, hanem bolsi szemétkupacnak.
bihari_panorama
2004. december 25. 23:05 | Sorszám: 312
****
Gyurcsány már biztos a választási győzelemben

december 24. 10:30
[Népszava]

Még legalább két-három választáson le kell győzni a Fideszt ahhoz, hogy a megosztó, gyűlöletet keltő jobboldali kultúra képviselői kiszoruljanak a hazai politika élvonalából, jelentette ki Gyurcsány Ferenc a Népszavának adott évértékelő interjújában. A szocialista kormányfő biztos pártja sikerében a következő választásokon.

"Azt reméltem, hogy nyerhetünk 2006-ban is, most már ebben biztos vagyok", mondta Gyurcsány. A kormányfő biztos abban, hogy az új kormány és a szocialisták új vezetésével kialakuló programból "ki fog bomlani egy önbizalommal teli, erős, új baloldali politika."

Gyurcsány szerint 2005 és 2006 a megerősödés és az emelkedés évei lesznek a gazdaságban. A miniszterelnök szerint kormányának olyan politikát kell megvalósítani, amelyben "zubog a vágy egy jobb életre".

****

Éhes disznó és a makk!!!!!!

****

A Fidesz MDF közös jelöltje nyerte a polgármester választást Nagykállón. Juhász Zoltán a szavazatok 56,45-át szerezte meg. Második helyen a korábbi polgármester, a most függetlenként induló Terdik János végzett, ő a szavazatok 36,8 százalékát, míg az MSZP jelöltje Mészáros Sándor a voksok 6,47 százalékát szerezte meg.

****

bihari_panorama
2004. december 25. 18:33 | Sorszám: 301
***

A karácsony Isten emberszeretetének legnagyobb bizonyítéka

2004. dec. 25., 16:16

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek karácsonyi szentbeszédében a szeretet és a szolidaritás jelentőségéről beszélt.

Karácsony a Megváltó születésének ünnepe, Krisztus eljövetele nagy fordulatot hozott az Isten és ember közötti kapcsolatban - kezdte szentbeszédét Erdő Péter. A prímás felidézte, hogy míg korábban Isten próféták által szólt az emberekhez, most viszont személyesen, fiában szól hozzánk, aki dicsőségének és személyének képmása. Ha ma keressük Isten arcát, aki a Bibliában szól hozzánk, nemcsak az ő igazságossága jut eszünkbe, nemcsak azé az Istené, aki jutalmaz és büntet.

A karácsony Isten emberszeretetének legnagyobb bizonyítéka. Erre a szeretetre viszont nem lehet másképp válaszolni, mint szeretettel.

"Megrendült hálával mondunk köszönetet annak, aki eljött hozzánk, hogy köztünk lakjon. De ennek a szeretetnek konkrét tettekben kell megjelennie. Szeretettel fogadjuk el, türelemmel neveljük gyermekeinket. Vegyük észre Jézust a betegekben, a magányos emberekben, a szegényekben, akik anyagi vagy leki szükségben a segítségünket kérik. Jó szóval, bátorítással, levéllel, látogatással vagy akár egy mosollyal fejezzük ki, hogy Jézust szeretjük bennük" - mondta az érsek ünnepi beszédében.

Erdő Péter szentbeszédében hangsúlyozta: a Teremtő rendeléséből különös szolidaritással tartozunk családtagjaink, közvetlen környezetünk és azok iránt is akikkel a közös nyelv, a közös kultúra, a közös történelem kapcsol össze.

Bármi is történjék forduljunk feléjük szeretettel, hogy senki ne érezze közülük úgy magát, mint a Szent Család, akik nem kaptak helyet a szálláson.

Ez lesz a legszebb ajándék, amit a kis Jézusnak adhatunk.

***

bihari_panorama
2004. december 25. 18:17 | Sorszám: 300
*
Bihari választási adatok:

Váncsod:
választópolgárok száma 992, ebből szavazott 291 (29,3 %)
IGEN 136 (47,89 %) NEM 148 (52,11 %)

Mezősas:

választópolgárok száma 570, ebből szavazott 175 (27,2 %)
IGEN 41 (27,70 %) NEM 107 (72,30 %)

No comment!

*

bihari_panorama
2004. december 25. 18:00 | Sorszám: 299
*
Sötét Bihar: Levágott szürkemarha-fej a reformátusoknak


Forrás: Háromszék
[2004. december 16. - csütörtök]

Szétkalapált lelkiismeret?!

Freud, a modern lélektan megteremtõje sokkterápiaként alkalmazta a lelkiismeretet szétdaraboló, elutasító gyógymódját olyan páciensei esetében, akik a bûntudat terhe alatt szenvedtek.

Ez az etikátlan módszer meglepõen pragmatikusnak bizonyult, hiszen, ha nincs lelkiismeretem, nincs ami furdaljon, ha véletlenül vagy szándékosan gonoszat cselekszem. Hogy milyen módszerekkel kalapálták szét a magyar választópolgárok nyolcvannégy százalékának lelkiismeretét, azt követhettük az elmúlt hetek médiaömlésében, hogy ez sikerült, az a mi fájdalmunk és keserû csalódásunk.

A Kézdi-Orbai Református Egyházmegye tizenhat lelkipásztora szolgálatát ajánlotta Istenének és nemzetének a fekete vasárnapon, határon túli településekre utazva. A bukás nem a mi kudarcunk, de a mi keserûségünk.

Nem azért, hogy a fájdalom szimbolikus kopjafába belevésõdjön, de mindenképpen feljegyzésre méltóak azok nevei, akik vállalták a szolgálatot egy olyan mesterségesen és rosszindulattal gerjesztett hangulatban, amelynek mozzanata volt a váncsodi református parókia udvarára behajított levágott szürkemarha fej...

A küldetésben részt vett: Szõcs László esperes, Pásztori Tibor Endre, Rákossy Károly Lajos, Bóné Sándor Barna, Bíró Sándor László, Bancea Gábor, Takács Lajos, Sánta Imre, Beder Imre, Pataki Levente Csaba, Németh Zoltán János, Bod Péter, Tamás Endre Ottó, Papp Zsolt. Elõre kijelölt szolgálati helyen igét hirdetett Szentgyörgyi Zsombor és Bukovinszky Csáki Miklós lelkipásztor.

A jó és a rossz határvonalainak összemosódása miatt nem egyszerû feladat megtalálni a helyes utat, és megvilágosítani azt. Az Egyiptomból való kivonulás idején Isten utat mutatott népének úgy, hogy nappal ködoszlopban, éjszaka pedig tûzoszlopban vonult elõttük. Magyarországon azonban a tûzoszlop az aljas rágalmak szennylevének áldozata lett, a ködoszlop pedig beleolvadt a népbutítás nehezen szétoszló gomolyfellegeibe.

Kisfiam néhány nap múlva kétesztendõs, soha el nem értéktelenedõ ajándék lett volna számára, ha nem az elmúlt évszázad magyar történelmének dekadens hangulata — amely talán meghatározza testtartásunkat, tekintetünket — nyomja rá bélyegét életére, hanem egy pozitív döntés sorsformáló ereje. Hiába, vannak, akik a karácsony fényében sem tudnak ajándékozni.

Küldjük vissza, legalábbis szimbolikusan a feliratozott millenniumi zászlókat, amelyek üzenete: ,,Gyáva népnek nincs hazája”, úgy érezzük, már nem nekünk szükséges a buzdítás, a sarkallás, hanem inkább az Alföldön lakóknak, akik közül sokan bíznak naiv módon egy olyan politikai rendszer utódjában, amely világszerte gazdaságilag és erkölcsileg is megbukott, mert csak szegénységet és fájdalmat tudott produkálni.

Tisztelet mégis azoknak, akiknek a szíve értünk és velünk dobbant.

Papp Zsolt lelkipásztor, kézdivásárhelyi iskolalelkész

bihari_panorama
2004. december 25. 17:37 | Sorszám: 298
***

Karácsonyi istentisztelet Debrecenben - Bölcskei Gusztáv
Debrecen, 2004. december 25., szombat (MTI)

- Megkövette a határon túli magyarokat karácsonyi igehirdetésében Bölcskei Gusztáv református püspök.
"kövessük meg őket, akik ezen az előrehozott karácsonyi befogadáson zörgettek és nem találtak befogadásra" - utalt a december 5-i népszavazás kimenetelére a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke szombaton a debreceni Református Nagytemplomban.
A püspök idézett egy debreceni polgár hozzá írt leveléből, amelyben arról tájékoztatja, hogy "végtelen szomorúsággal és fájdalommal éltük meg a december 5-ei népszavazás eredményét".
A levélíró sok-sok igennel szavazó debreceni polgár nevében felkérte a református egyházfőt, ha teheti, kövesse meg ezért a határon túli magyarokat.
"Hát kövessük meg őket" - mondta Bölcskei Gusztáv a Nagytemplom szószékéről.
A püspök igehirdetésében arról beszélt, hogy karácsonykor az apróságokra is odafigyelünk. Ezek közül - szavai szerint - a legnagyobb figyelmeztetés, hogy "őrzői vagyunk egymásnak családban, gyülekezetben, nemzetben".
"A karácsony hirdeti a felebaráti szeretet hatalmát népszavazás előtt és után is" - tette hozzá.
Visszatérő gondolata volt az igehirdetésnek, hogy "csak a világosságot hozó ünnep a maradandó, csak az, amelyik szembe tud nézni a sötétség hatalmával".
"Isten a világosság atyja, aki a teremtés hajnalán, amikor sötétség töltötte be a mélységet, szólt, legyen világosság és elindult az élet csodálatos története" - mondta.
Hozzátette: a karácsony a sötétségben fénylő világosság ünnepe, a legyőzhetetlen reményé.
A betlehemi kisdedre utalva hangoztatta: Isten tud kicsi lenni, de soha nem lesz kicsinyes.
"A betlehemi gyermek világosságot hoz, amelyben észlelhetjük egymást, azt, hogy mi a fontos, mi nem, mit kell nagyon őrizni" - mondta.
"Maradandó csak az az ünnep, amelyik világosságot hoz" -ismételte meg a püspök.
Bölcskei Gusztáv igehirdetése végén a harmadik napon feltámadott Jézus Krisztusra utalva kérte: "az ő világossága (...) adjon nekünk kicsiny, de nem kicsinyes, áldott ünnepet".

***

bihari_panorama
2004. december 25. 17:33 | Sorszám: 297
*

Forrás: Háromszék
[2004. december 17. - péntek]

Ne mondjunk le himnuszunkról

Általánossá vált a népszavazás után a kiábrándultság, a nemzeti öntudat lealacsonyítottságának érzése, a hirtelen jogosnak tûnõ, de talán nem éppen legmegfontoltabb véleményformálás.

Jogos az elkeseredés, mert a határon belül születettek hivatalosan magyar állampolgárok, függetlenül etnikai és vallási hovatartozásuktól, míg a határon kívül rekedtek csak a magyar hitüket õrizhették, ápolhatták, sokáig csak titokban énekelhették a Minden Magyarok Imáját.

Én nem hibáztatom a megtévesztett, megfélemlített magyar népet.

Ötven évig azt sem tudták, határaikon kívül élnek-e magyarok, akik ráadásul még magyarul is beszélnek. Hazug történelemoktatás volt, határon belül és kívül.

Mit lehetett várni egy olyan politikai tömörüléstõl, mely kilúgozta a státustörvényt. Állampolgárságot? Naivság! Az utódpárt és szövetségesei, valamint a magas jobboldal a kérdést belpolitikai csatározásnak tekintette. Gyõzelem?! Veszteség?! Nem a magyarságról szól. Az MVSZ naiv politikai vezetõinek ebben a csúnya harcban nincs, mit keresniük.

Felvidéki magyar város polgármestere kezdeményezte: mutassuk meg a megtévesztetteknek, a megfélemlítetteknek, hogy mi ,,magyarok” vagyunk.

Városa minden évben egy hétre vendégül lát egy magyarországi nyugdíjas családot és egy nagycsaládot. Anyagilag is segítik ezzel, és a határon kívüli magyarsággal is ismerkedhetnek.

Ezt mondom én is. És vessünk véget a gyásznak.

Ne mondjunk le himnuszunkról, az nem csak egy ország himnusza, az Minden Magyarok Imája.

Ne zárkózzunk el magyar testvéreinktõl. De politikusaik maradjanak az óljukban.

A legtöbb erdélyi magyar család van annyira tehetõs, hogy pár napra, hétre egy magyarországi nyugdíjas családot vagy egy nagycsaládot vendégként, rokonként családjában fogadhat. Vendégszeretõ székely magyarok vagyunk. Nem szorulunk alamizsnára. Tanítsuk õket magyarnak lenni.

A Himnusz a miénk! A szülõföld imádsága!

Dr. Szõcs Géza

bihari_panorama
2004. december 25. 17:31 | Sorszám: 296
Nem könnyű Sepsiszentgyörgyön!

forrás: Sepsiszentgyorgy.ro
[2004. december 17. - péntek]

Román tüntetés a magyar ünnepségen (Emléktábla-avatás)

Példátlan emléktábla-avatásra került sor csütörtökön délután Sepsiszentgyörgyön. A Lósy-Schmidt Ede technikatörténész szülõházán, a mostani Constantin Brâncuºi Általános Iskola falán elhelyezett márványtábla felavatási ünnepségét román tiltakozók tömege zavarta meg.

Rodica Pârvan, az intézmény igazgatóasszonya, aki egyben helyi önkormányzati képviselõ is korábban már megakadályozta egyszer az emlékjel elhelyezését, kijelentve, csak a holttestén keresztül kerül ki a magyar emléktábla a román iskola falára.

Ennek ellenére a sepsiszentgyörgyi önkormányzat elhelyezte a plakettet.

A helyszínen a rendõrség vaskordonnal kerítette be az emléktábla elõtti teret, a kordonon túl az iskola igazgatóasszonyának és Adrian-Vlad Cãºunean, volt Szociáldemokrata Párti parlamenti képviselõnek a vezetésével közel 60 román diák tiltakozó feliratokat és több trikolórt lobogtatva kiabált, huhogtatott, fütyölt illetve énekelte a Noi suntem români kezdetû dalt. Meddig tart az elmagyarosítás?, Tartsátok be a törvényeket!, Vegyétek le a táblát! – ezek a feliratok voltak olvashatóak a tiltakozó feliratokon. Szégyelljétek magatokat! Románia-Románia! – kiabálta a feldühödött tömeg.

Az emléktábla-avatáson részt vevõ magyar önkormányzati elöljárók szó nélkül leplezték le a táblát, majd a katolikus egyház képviselõje megszentelte a magyar tudós emlékplakettjét.

A bekiabálások miatt Albert Álmos polgármester nem tudta elmondani ünnepi avatóbeszédét. A városvezetõ a megemlékezés után azt nyilatkozta, feljelentést tesz a rendõrségen a törvénytelen, bejelentetlen tüntetés miatt, és szakminisztériumi szinten kérni fogja, hogy Rodica Pârvan igazgatót sürgõsen távolítsák el funkciójából.


*

bihari_panorama
2004. december 25. 11:54 | Sorszám: 267
***

Kedves Mercurius!

Olcsó magyarázat lenne a KÁP-ügyben keresni Gyurcsány FEL! TÁMADUNK! offenzivájának sikerét.

A komcsik Gyurcsánnyal utolsó reneszánszukat élnék AKKOR IS, ha nem lett volna népszavazás!

Buta dolog most a FIDESZ-t, vagy akár az MVSZ-t hibáztatni a bolsik nyomulása miatt. A bolsik feltámadása nemzeti ügyünktől függetlenül is megtörtént volna.

Medgyessy bukásával fojtogató szégyentől, letargiától szabadultak és most Gyurcsányit csillogó szemmel, -új Kádárként, Castroi-forradalmárként- követik a korábban lebénult és besavanyodott hitűek is.

A lábuk most újra egy ütemre lép!

Téves, hogy ellenzékét vesztette az ország! Csak annyi bizonyos, hogy a másfél millió bolsi a gyurcsány-csodától most talpraállt.

Az véletlen, hogy ez időben egybeesett a népszavazással!

Lelkük rajta, hogy a NEM-et választották.
A FIDESZ és a MVSZ jó oldalra állt, ezek maradtak, ahol mindig is voltak.

Fölösleges a nemzeti oldalon tapasztalható önmarcangolás és bűnöskeresés.

Ehelyett a tettekben megnyilvánuló egységes és keményebb nemzeti elkötelezettséget várja tőlünk a demagógiával megbénított, DE GYURCSÁNYRA MÉGSEM SZAVAZÓ 5 millió ember is!

***


Téma: Szakad a Fidesz? Te melyik utódra szavaznál?
bihari_panorama
2007. január 28. 09:53 | Sorszám: 867
Valóban nem Gorka itt a fő kérdés, - akár dúrcáskodása, fidesz-ellenessége még érthető is lehet a piliscsabai választási pártkomédia ismeretében.

Egyetértek macival, hogy a "miép, meg jobbik, meg centrumpárt, meg dávid-herényi-leisztinger,meg debreczenijózsef, S.M., Stumpf,Tölgyessy, malgot és még sorolhatnám azokat akinek köszönhetjük a mai állapotokat..."

Nagy öröm a balliberálisoknak, hogy a nemzeti-polgári oldal közös fellépés hijján, egymást marva sorozatban maga kaparja ki a gesztenyéjüket, nyeri meg nekik a választásokat.

Kiváló illusztráció a piliscsabai eset:
a kétharmados nemzeti oldal két marakodó jelöltje előtt, hogy viszi el a sajtot az mszp-szdsz támogatású harmadik.

A fidesznek a piliscsabai dávidibolykájukkal nemcsak Gorkát, hanem az egész nemzeti oldalt sikerült kilőnie a polgármesterségből. (Igaz a testületben jelentős a többség.)

Már meg is kapta a jutalomcsontot 34 százalékoséktól, alapítványi elnökké emelték, hogy onnan folytassa előző ciklusi kollaborációját Velük.

Hajrá fidesz!


Téma: Gyurcsány Erdélyben :(
bihari_panorama
2005. október 30. 10:49 | Sorszám: 20
*

Közös-űlés jegyzőkönyve Bukarestből:

A román fegyverszüneti feltételek:

„A Magyar Népköztársaság Kormányának,
Budapest

Fegyverszüneti tervezet, amely megszünteti az ellenségeskedést Románia és Magyarország között.

a) A magyar népköztársaság átadja az összes hadianyagot, mely alól kivételt képeznek azon anyagok, amelyek a megengedett fegyveres erő fenntartásához szükségesek.

Ezen hadsereg, beleértve az összes tiszteket, nem lehet több 15 ezernél. Ezen hadsereg kiegészítése, csoportosítása utólag lesz megállapítva.

b) A magyar népköztársaság mindazon gyárakat, melyek fegyver és muníció gyártásával foglalkoztak, Románia javára leszereli, ezen leszerelést román specialisták és magyar munkások hajtják végre.

c) A magyar népköztársaság átadja mindazon felszerelés 50 %-át, amely 300 ezer főnyi hadsereg szükségletét fedezi.

d) A magyar népköztársaság átadja vasúti felszerelésének, gépeinek, a vasúti mozgó anyagoknak, s a javításukhoz szükséges eszközöknek 50 %-át.

e) A magyar népköztársaság átad 400 személyszállító és 400 teher autómobilt jó és üzemképes állapotban.

f) A magyar népköztársaság kiadja minden szarvasmarháinak és egyéb állatállományának 30%-át.

g) A magyar népköztársaság átadja minden mezőgazdasági gépének 30 %-át.

h) A magyar népköztársaság átad 20 ezer vagon búzát, 10 ezer vagon tengerit, 5 ezer vagon árpát és rozsot.

k) A magyar népköztársaság átadja vízijárműveinek 50 %-át. ...

II. A magyar népköztársaság saját költségén tartozik élelmezni a megszálló román haderőket, melyek a Tiszától nyugatra szállták meg az országot.

III. A román királyi hadsereg keletre való visszavonulása csak ezen feltételek teljesítése után fog megtörténni.

Az a) alatti pontokban foglaltak átvételét egy ad hoc bizottság fogja végezni, amelynek székhelyét és az átadás idejét később fogja meghatározni a román katonai parancsnokság.
Ezen egyezmény elfogadásának 48 órán belül meg kell történnie. Ellenmondások, helyesbítések nem vétetnek figyelembe.
Azon esetben, ha a magyar népköztársaság ezen feltételeket el nem fogadná, a román királyi csapatok a feltételekben meghatározott anyag készletet és állatállományt kénytelen lesz elvenni.

Budapest, 1919. augusztus 5.

Mardarescu s.k.
tábornok."


Téma: Kampánycsend...
bihari_panorama
2006. április 08. 08:07 | Sorszám: 43
Csak nehogy így járjunk.

Téma: A söpredék. 1919 március 21.
bihari_panorama
2005. november 14. 19:21 | Sorszám: 658
*

Köszönjük!

Herczeg Ferenc
Gróf Tisza István

című írása fontos forrás.
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=z_get_topic&f=2&t=006182&m=000409

*

bihari_panorama
2005. szeptember 21. 22:58 | Sorszám: 657
Maradjon felszinen.
Tanulságos olvasni.
bihari_panorama
2005. július 30. 19:30 | Sorszám: 655
*

Természetesen folytatom, megnyitom a II. részt, csak sajnálom, hogy ez elsülyed.

A bolsik közt élesben a Zindexen azért érdekesebb. Meg-meghajtom időnként őket. Legtöbbször csak spam-elni és személyeskedni tudnak, legfeljebb Horthyt gyalázni.

A DICSŐSSÉGES 133 NAP-ban óhatatlanul benne foglaltatik a HORTHY-topik és a BOLSIK TÖBBSZÖR RÁRONTOTTAK SAJÁT NEMZETÜKRE-téma is.

Csak azon az 1 topikon kb. 10-szer tiltattak ki az elvtársak.

ízelítő:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=150&na_step=30&t=9124406&na_order= http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=120&na_step=30&t=9124406&na_order=

Már 1800 fölötti hozzászólásnál tartunk. Most épp hagyom, hadd örüljenek.

*

bihari_panorama
2005. július 30. 19:10 | Sorszám: 654
*
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=480&na_step=30&t=9124406&na_order=

*

bihari_panorama
2005. július 30. 12:26 | Sorszám: 651
*

"A román hadsereg [...] alig két hétig tartó harcokban május 1-jére az egész Tiszántúlt elfoglalta [...] április 26-án átlépték a demarkációs vonalat a cseh alakulatok is, s néhány nap alatt megszállták Munkácsot, Sátoraljaújhelyt és azmiskolci iparvidék jelentős részét. A francia és szerb haderő ugyanezekben a napokban Makót és Hódmezővásárhelyt vette birtokba.

A fenyegető vég elkerülése érdekében a Forradalmi Kormányzótanács április 20-án fegyverbe szólította a budapesti és vidéki munkásságot, s országszerte toborzó gyűléseket szervezett. A Vörös Hadsereg létszáma létszáma [...] május végére elérte a 200 ezer főt.

[...] tényleges irányítója [...] a háborúban már kitűnt vezérkari ezredes, Stromfeld Aurél lett. Vele és mellette küzdött Lakatos Géza, Werth Henrik, Sztójay Döme, Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv, s még vagy tucatnyian a második világháborús magyar hadsereg majdani tábornokai közül."

(Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században)

***

Köszönöm Tecsnek, hogy betette ezt a adatot a reakcijós-revizionista-horthysta-militarista és főként "fasiszta" tábornokok, katonatisztek garmadájának vöröshadseregbéli szerepléséről.

Erről, -ilyen mértékben- eddig nem tudtam.

Ez is erősíti azt a meggyőződésemet, hogy a Vörös Hadsereg 90 %-a nem a vörös söpredéket támogatta, hanem a hazája védelmét még ilyen gyalázatos körülmények között is megpróbálta.

Erre példa a Székely Hadosztály is!

Épp az a történelmi bűne a világforradalmár kalandoroknak, hogy az ország fennmaradása legnehezebb napjaiban megbénították, megosztották, védekezésképtelenné tették Magyarországot!

*

bihari_panorama
2005. július 30. 02:29 | Sorszám: 650
*

1919 május 5. – hétfő

Sem az 1919-es, sem az 1945 utáni kommunista uralom vezetői soha semmiféle nyilatkozatot nem tettek az ország nyilvánossága előtt arról a tömegmészárlásról, amelyet a cseh légionisták vittek véghez Komáromban.

Május 5-én még lépten-nyomon látszottak az elsejei népirtás áldozatainak, sebesültjeinek sűrű vérfoltjai a Duna-híd pályatestén. Kun Béla látta ezeket a vérfoltokat, de azokról élete végéig hallgatott a közvéleménynek szánt megnyilatkozásaiban.

A tanácskormány külügyi népbiztosa és tényleges vezetője uralmának ideje alatt először és utoljára május 5-én találkozott (megszállt területen) ellenséges politikussal.

A szociáldemokrata Vavro Srobár, a prágai kormány teljhatalmú minisztere volt ez a politikus, aki diktátori hatáskört kapott Magyarország csehek által már megszállt és még megszállandó területére.

Kun Béla a közös szocialista világnézet alapján remélte, hogy szót érthet Srobárral, kieszközölheti nála a fegyverszünetet a csehszlovákok számára messzemenően előnyös feltételekkel. Ezért kérte Kun Béla Srobártól a bizalmas találkozót.

Több mint száz magyar áldozat teteme fölött, -őket meg se említve, próbált egyezkedni a magyar hóhér a csehhel.

De az egyezkedés a tezsvérekkel nem sikerült.

*

bihari_panorama
2005. július 28. 12:47 | Sorszám: 649
*

1919 május 5. – hétfő

Részlet a Miskolczi Munkás e napi tudósításából

„A város megszállása után három nappal inkognitóban jött ki a gyárba két cseh tiszt, hogy kémkedjék.
Azután egy bizottság akart a csehek részére nagyobb rendelést végezni a vasgyárban. Később megérkezett a vasúton Krisko Bohus Csehszlovák kormánybiztos Esner vasúti főfelügyelővel, és a diósgyőri műúton két század cseh katona felfejlődött és megszállta a gyárat.

Krisko sietett az összehívott vezetők előtt kijelenteni, hogy a gyár a csehszlovák állam tulajdona, és ugyanezen nyilatkozatát megismételte a munkásság előtt is. A munkásság vezetői tiltakoztak az ellen, hogy a megszállást véglegesnek jelenthesse ki valaki, hivatkoztak a párizsi békekonferencia döntésére.

Krisko azonban ragaszkodott előbbi kijelentéséhez, és hozzátette, hogy a gyár hivatalos nyelve ezentúl a tót, és mindenkinek meg kell tanulnia tótul.

Ennek hatása alatt a vasgyárból százas csoportokban szöktek át az emberek Ernődre, ahol jelentkeztek a Vörös Hadseregbe való felvételre. A munkások közötti nyugtalanságot fokozta a Miskolcon kiragasztott plakát, hogy minden tizennyolc éves férfiúnak jelentkezni kellett összeírás céljából, amelyet ők úgy magyaráztak, hogy a jelentkezés sorozás végett történik.

Ennek eredmenye az lett, hogy mintegy hétezer ember hagyta el a gyárat, és átszökött a Vörös Hadsereghez."

*

bihari_panorama
2005. július 28. 12:37 | Sorszám: 648
*

1919 május 5. – hétfő

Hajnalban vasúti szerencsétlenség történt Gödöllőn.

Mivel a csehek általános támadása pánikszerű védekezésre kényszerítette a budapesti vörös kormányt, hajszolt tempóban indították frontra egyik szerelvényt a másik után a miskolci vonalon az újonnan fölfegyverzett munkás alakulatokkal.

Gödöllőn, ahova visszavonult Szolnokról a Vörös Hadsereg főparancsnoksága és vezérkara, különösen nagy volt a pálya túlterheltsége. Az egymásba szaladó vonatok okozta szerencsétlenségben öten meghaltak, huszonnyolcan súlyosan sebesültek. Százakra menő volt a könnyebben sérültek száma.

*

bihari_panorama
2005. július 28. 00:03 | Sorszám: 647
*

Szegeden ezt írta naplójába április 4-én dr. Kelemen Béla nyugalmazott főispán:

"Az alsóvárosi templomban megtartott istentiszteleten a tisztikar rangjelzésekkel a galléron és nemzetiszínű sapkarózsával jelent meg. Ezen ünnepi alkalommal a templom zsúfolásig tömve.

Mindenütt öröm az arcokon.

Páter Zadravetz István gyönyörű szentbeszédet tartott s az »Én vagyok a jó pásztor« testamentumi szövegére támaszkodva beszélt a krisztusi internacionáléról: a hazaszeretetről, amelynek össze kell fognia az emberiséget, hogy a világ újból lángba ne borulhasson, de amely mellett egy más érzés is jogosult, a honszerelem érzése: a jog a hazát szeretni, a hazát védeni, hazafiaknak lenni. Nagy hatású beszéde megnyugvást keltett mindenütt."

***

[b]Nemhiába gyűlölték a kommunisták.
Becsületesebb, hitelesebb, példamutatóbb volt, mint a gyűlölködő kommunisták!

*

bihari_panorama
2005. július 27. 23:51 | Sorszám: 646
Most kaptam egy fontos kiegészítést:

Az abonyi gyilkosságokat Stern Mózes Csibrán József vörösőrrel együtt követte el. Stern Mózes megszökött a felelősségre vonás elől.

A Kecskeméti Királyi Törvényszék 1920. november 10-én B.2164/1919.számon hozott ítéletet és Csibrán Józsefet 10 év fegyházra ítélte.

***

[b]A nevüket le kell írni, hogy az áldozatok utódai tudjanak ezekről a terroristákról.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 23:47 | Sorszám: 645
*

Ágoston Péter szociáldemokrataként lett a kormányzótanács népbiztosa és Kun Béla helyetteseként működött a külügyek intézésében.

Naplót vezetett a tanácsköztársaság ideje alatt:

„Május 4.

Tizennégyezer-nyolcszáz munkás vonult fel Budapest utcáin egy nap fegyverkezve fel , s mi fegyverszünetet kértünk a csehektől és románoktól.

A csehek s románok egyformán durva gőggel feleltek. Teljes megadás, minden vasúti anyag kiszolgáltatása stb. A románok bizottságot akartak Pestre küldeni, amely itt minden hatalommal rendelkezik.

Választani nem lehetett. Meghalni fejünket lehajtva a bárd alá, vagy meghalni fegyverrel a kezünkben. Mi az utóbbit választottuk.
Fegyverkezünk és csapatot csapat után küldünk a frontra."

***

Szegény bolsik nem akartak volna harcolni a kisantant elvtársaikkal, hisz eggyütt osztozkodtak a koncon (Magyarországon), de végül a rablógyilkosok összevesztek.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 22:53 | Sorszám: 644
*

HADSEREGPARANCS
1919. május hó 4.

Szolnok visszavétele a fiatal Vörös Hadsereg történetében örökké fényes nap marad.

A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsának határozatából kifolyólag a kormányzótanács és a hadseregfőparancsnokság köszönetét és elismerését fejezi ki a halálmegvető bátorsággal harcolt Szamuely elvtársnak, a szolnoki ütközetet vezető Steinbrück elvtársnak, az ütközetben részt vevő Seidler, Böhm, Cosimus, Gábor Mózes és Moussong elvtársaknak.

Elrendelem, hogy jelen parancsom valamennyi csapattest katonái előtt közhírré tétessék.

Böhm s.k.
hadseregfőparancsnok

bihari_panorama
2005. július 27. 22:34 | Sorszám: 643
*

Szamuely felesége, Szilágyi Jolán haláláig hősökként tisztelte a Lenin-fiúkat.

1945 után valamennyi még életben lévővel kapcsolatot keresett, nemcsak a mai Magyarország területén, hanem az utódállamokban és a Szovjetunióban is.

Egyikük, a Szolnokon terroristaként szereplő Gábor Antal a következőt írta, s küldte neki:

„...Mikor a Különítmény megalakult, sietve jelentkeztünk Tibi elvtársnál, pedig tudtuk, hogy a harcok és feladatok eléggé nagyok lesznek. Tibi ismerte a nagy Orosz Forradalmat, tevékenyen részt vett benne, és tevékeny munkatársa volt Lenin elvtársnak is. És így nagy volt a szeretet és bizalom hozzá.

Egy jelenet, ami Szolnokon történt, amikor az akkori hadügyi népbiztos, Böhm is ott tartózkodott, és mi a Városházán intéztünk ügyeket.

Akkor Böhm hozzánk jött, és pesszimista beszédével felháborította Tibi elvtársat. Tibi meg mi is annyira ellene voltunk, hogy az ezután a nagy differencia után következő gyűlésen beszélő Tibi elvtárs is beszélt, és úgy látszott, használt neki, hogy előzőleg jól megmondta Tibi elvtárs a véleményét.

És mikor Böhm elment, Tibi elvtárs hozzátette, hogy a munkásnak szívből való, egyszeri elvtársakra van szüksége, és nem ügynökökre, akik csak beszélnek, de nem tesznek semmit.

Mi azután a vonaton mindjárt tovább megtárgyaltuk, és erre a mi szintén felejthetetlen Kerekes Árpád elvtársunk megjegyezte, hogy ezek ellen még jobban kellene harcolni, mint a nyílt ellenség ellen...

Erre Tibi elvtárs ezeket mondta: - Mi nem szívesen mentünk velük a Tanácskormányba, és ezeknek az eltávolítása a munkásmozgalom érdekében feltétlenül fontos volna."

*

bihari_panorama
2005. július 27. 22:18 | Sorszám: 642
*

A lefogottak között volt Mellinger Endre tizenhat éves kereskedelmi tanuló is.

Egyedül ő mert szembe szállni Szamuelyvel a foglyokat megbénító általános rémületben. Vérengző fenevadnak nevezte a halálos ítéleteket egykedvűen osztogató népbiztost. Szamuely erre tizenhetediknek a serdülő fiút is a kivégzendők közé parancsolta.

Négyes-ötös csoportokban kísérték a szolnoki római katolikus temető árkába az elítélteket.

Itt futószalagszerű gépiességgel lőtték agyon őket. A végrehajtásért Stern Mózest és Gerléi Gézát tette felelőssé Szamuely.

Az egymást váltó kivégzöosztagokban Kerekes Árpád, Kovács Lajos, Kámán József és Sturz Károly vitte a főszerepet, számos központi Lenin-fiú, köztük Gábor Antal társaságában.

Tömegsírba temették a kivégzetteket. Mint az öl-fát, keresztbe rakott rétegenként fektették egymásra a holtakat s az egész hekatombát leöntötték oltott mésszel.

Tizennyolcadiknak, László Imre negyvenkét éves vasúti elöljáró került a tömegsírba. Munkásellenes híre miatt gyűlölték a vasutasok.

Szamuely elé kísérték, de az_nem foglalkozott vele. Azt mondta, tegyenek a vasutasok, amit akarnak. Úgy is tudta, mi a szándékuk. László Imrét is a temetőárokba vitték, ahol valóságos dührohammal lövöldözte szitává három vasutas vöröskatona: Zubek Lajos, K. Bozsó Károly és Munkácsi István.

***

Vajon mit gondolnak most a gyilkosok leszármazottai?

bihari_panorama
2005. július 27. 21:57 | Sorszám: 641
*

Az abonyi akasztások után Stern Mózes Szolnokra sietett, ahol Szamuely Tibor már javában osztogatta a halálos ítéleteket a Lenin-fiúk által szigorúan őrzött városházán.

Szamuely a már ismert lista alapján tudta, kit akar megfosztani életétől, ezért egy-egy eléje állított emberre alig néhány percnyi kihallgatási időt fordított. Ezt is csak azért, hogy a kihallgatott esetleg rávall valamely még felderítetlen ellenforradalmárra.

Tizenhat emberre mondott halált a sorozatban zajló rögtönbíráskodással.

Így adta a kivégzők kezére az elítélteket:

BENEDEK JÁNOS.
BERGER ALBERT negyvenegy éves szállító.
KIRÁLYI ÁRPÁD huszonnégy éves tüzér főhadnagy.
MATYASOVSZKY JÓZSEF főhadnagy.
ZALÁN ZOLTÁN huszonkét éves hadnagy.
RÓTH ERNŐ győri illetőségű személy.
GUNSZT SÁNDOR negyvenhat éves bankigazgató.
DR. ENGEL SÁNDOR harminckét éves ügyvéd.
IFJ. ZELEI JÁNOS huszonöt éves ügyvédi írnok.
STÖGERMEJER ANTAL ötvenegy éves halkereskedö.
DR. HAJDÚ BÉLA negyvenöt éves vármegyei ügyész.
NÉMETH PÁL törzsőrmester.
SPILLER ALADÁR harmincnyolc éves fuvaros.
SIMONYI PÁL negyvenkét éves árvaszéki ülnök.
ZAKARIÁS MIHÁLY huszonöt éves élelmiszer-szállító.
ZAKARIÁS ISTVÁN negyvenhat éves élelmiszer-szállító.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 21:42 | Sorszám: 640
*

1919 május 4. – vasárnap

Szamuely Tibor különvonata Cegléd és Szolnok között félúton, az abonyi vasútállomás tározóvágányán állt. Innen vitette magát reggel ítélkezni Szolnokra gépkocsival a teljhatalmú vésztörvényszéki elnök.

A nyitott, sötét zöldesbarna tábori személygépkocsi IV. Károly száműzött magyar királyé volt, a különvonat pedig József királyi hercegé. Lapos tehervagont kapcsoltak ehhez a luxus magánvonathoz, hogy helye legyen a személyautónak, a hozzá tartozó gurítórampának és egy gyorstüzelő ágyúnak.

Az autó hátsó ülése mögé rögzített géppuskát szereltek, hogy bármely pillanatban, robogás közben is használni tudják. Ezen kívül fölös számú karabéllyal, pisztollyal, kézigránáttal rendelkezett a háromtagú testőrcsoport, amelyhez a gépkocsi vezetője, Dékány István is tartozott.

Mielőtt elindult volna Szamuely Szolnokra rögtönbíráskodni a letartóztatásban lévő ellenforradalmárok felett, két abonyi férfit halálra ítélt. Az ítélet végrehajtását ezúttal is a Debrecenből menekült Stern Mózesre bízta.

Piros Jenő harminchét éves kereskedőt és K. Molnár József István harminchat éves földművest akasztotta fel Stern Mózes ugyanarra a fára, amelyiken előző nap Sarudi Bélát fojtotta meg a kötél.

Először Piros Jenővel végzett az alkalmi hóhér.
Amikor kiszenvedett az áldozat, K Molnár József Istvánnal vétette le a hurokról, hogy aztán őt akassza a helyére.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 21:40 | Sorszám: 639
*
1919 május 4. – vasárnap

Ugyanaz a debreceni terrorcsapat, amely előző napon megölte és kirabolta a tilajpusztai intézőt, most a Poroszlóval szomszédos Borsodivánka ellen hajtott végre rajtaütést.

Puska- és gépfegyver tűzzel rohamozták meg a falut.

Kiss Ernő szentistváni segédjegyző az utcán rekedt, célba vették és lelőtték.

Ezt a terrorcsapatot Stern Mózes szervezte és akkor adta át a parancsnokságot Nagy József hentessegédnek, amikor elmenekültek a Debrecenbe bevonuló románok elől.

Stern Mózes ezután jelentkezett Szamuelynél, aki beosztotta öt a különvonathoz tartozó Lenin-fiúk közé.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 21:26 | Sorszám: 638
*

1919 május 4. – vasárnap

Tiszavárkonyba visszatértek a vörös tüzérek, bosszút állni másodikai megszégyenítő lefegyverzésükért.

Suck ezredparancsnok vezette a megtorló akciót. Mindenki menekült előlük, ahogy tudott, csak a vörösökkel rokonszenvezők maradtak a faluban. Ők, akik hagyományosan féltek a csendörségtöl, foglyul ejtették Megyery Antal csendőrőrmestert, aki két nappal korábban a vörös tüzérek lefegyverzését irányította.

A diktatúrát pártoló helybeliek a lakásán fogták el Megyeryt s miközben a községházára hurcolták, a felismerhetetlenségig összeverték. Amikor vizet kért, egy marék sót tömtek a szájába.

A vörös tüzérek nem bántalmazták. Halált mondtak rá, az ablakhoz vitték, és odakiáltották a kint várakozó csőcseléknek: „Utoljára látjátok élve ezt a híres fehért! Mindjárt lógni fog!"

Megyery Antal megjegyezte, hogy ő ugyan egy ujjal se bántott senkit, de ha ennek ellenére meg kell halnia, hozzá is, meg a vörösökhöz is méltóbb lenne a katonáknál szokásos golyó általi kivégzés.

"Legyen úgy" - mondta Suck ezredparancsnok. Megyery Antal maga választotta meg vesztöhelyét a községháza kertjében. Be akarták kötni a szemét, de nem engedte. Terpeszállásban megvetette a sarkát, s amikor ráemelték a puskacsöveket, a kivégzö osztag szemébe nézve kiáltotta: „Éljen a haza!"

Bátorsága annyira meglepte a vörösöket, hogy csak késlekedve, Megyery Antal siettető fejbólintása után szántak rá magukat a sortűzre.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 20:55 | Sorszám: 637
*

1919 május 4. – vasárnap

A csehek előnyomulása Egerben is általánossá tette azt a hiedelmet, hogy a vörös uralom percei meg vannak számlálva. Hozzáfogtak a polgárok a korábbi rend helyreállításához.

Amikor a tanácsköztársaság helyi tisztviselői értesítették erről a fővárost, onnan útba indították a Tormássy-féle karhatalmi zászlóaljt a mozgolódás letörésére.

Értesülve a vörös különítményesek közeledtéről, Sárbogárdi Mészöly Géza negyvenhárom éves őrnagy fölszedette a síneket a Tormássy-zászlóaljt hozó szerelvények előtt.

A különítményes alakulat mégis behatolt a városba és megkezdte az ellenforradalmárok letartóztatását. Sárbogárdi Mészöly Géza feleségével együtt elmenekült otthonából. Az volt a szándéka, hogy ideiglenesen a Várállomás melletti őrházban kér menedéket, mert tudomása szerint ott megbízható vasutas teljesített szolgálatot.

Időközben azonban a Várállomás környékét is ellepték a vörösök, s lesben álltak a mondott őrházban. Alig toppant be Sárbogárdi Mészöly Géza, nyomban ledöfték szuronnyal. Így, sebesülten próbált elmenekülni.

A nyomába eredő vörösök több lövéssel leterítették, majd hozzá rohantak és összeszurkálták. Közelről látta a feleség, mint koncolják fel a férjét, ájultan zuhant a sínek közé.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 20:29 | Sorszám: 636
*

1919 május 4. – vasárnap

Vörös tengerészdandár vonult keresztül a Jászságon.
Pihenőt tartottak Jászkarajenön a délelőtt folyamán. Dobák Imre huszonkilenc éves földműves, közlegény a községháza előtt üldögélt az árokparton.

Tíz és tizenegy óra között arra vezetett az útja a negyvenegy éves Kosa József helybeli plébánosnak és káplánjának, a harmincéves Hornyik Károly segédlelkésznek.

A közeledő papok láttán Dobák Imre fölállt, fogta a karabélyát és se szó, se beszéd, agyonlőtte a mit sem sejtő Kosa József plébánost. Hornyik Károly káplán fennhangon imádkozni kezdett, mire Dobák öt is lelőtte. Holtan rogyott a segédlelkész a szintén halott plébánosra. A gyilkos pedig nyugodt léptekkel odébb állt a vállára vetett karabéllyal.

Amikor tettéért kérdőre vonta Verő Henrik, a tengerészdandár parancsnoka, indokként csak annyit mondott, hogy gyűlöli a papokat. Ha rajta múlna, valamennyit kiirtaná.

Magyarázatát elfogadták.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 19:35 | Sorszám: 635
*

Népszava 1919. április 6.
"Konyhakertészet a lóverseny tereken.

Megszűnt a lóverseny a magyar urak, hadimilliomos istállótulajdonosok emez úri passziója, szegény ember árva garasainak feneketlen hordója. A zöld gyöpön nem suhannak többé végig karcsú paripák és a tribünökön hisztériás hölgyek nem ájuldoznak többé a verseny izgalmától.

Bizony nem lesz az idén tavaszi futtatás, se Szent István-díj, a hölgyek nem mutogathatják ez alkalommal a legújabb divatkreációkat, hanem kelkáposzta, karalábé, petrezselyem virul majd ama helyen, ahol eddig hazárd passziónak hódolt,a gazdag és sajnos a proletár is.

Bizony konyhakert lett a lóversenyterekből. És hisszük, hogy az istállótulajdonosokon kívül ezt kevesen sajnálják..."

* * *

„A főváros népbiztossága a főváros területén lévő valamennyi temetkezési vállalatnak és egyesületnek a temetkezések lebonyolításához szükséges összes fölszerelését, készletét és anyagát (lovak, halottaskocsik, furgonok, kézikocsik, szemfödél, vánkos, gyertya, sírkövek, sírkeresztek, ravatalozási anyagok, valamint az anyagok elraktározásához szükséges telepek és épületek stb.) ezennel községi kezelésbe veszi.

Kötelesek az összes temetkezéssel foglalkozó vállalatok és egyesületek a birtokukban lévő Összes temetkezési fölszerelésüket, készletüket és anyagukat e hó 8-ig a bizalmi egyének bevonásával pontos leltárba foglalni és a leltári jegyzéket két példányban legkésőbb e hó 8-án déli 12 óráig a főváros közegészségügyi politikai megbízottjainak (X. ügyosztály) bemutatni.

Aki ezen rendelkezések ellen vét, forradalmi törvényszék elé állítandó.

A főváros népbiztossága:
Preusz Mór, Vincze Sándor, Dienes László népbiztosok."

*

bihari_panorama
2005. július 27. 19:30 | Sorszám: 634
*

„Mesét a proletárgyermekeknek" címmel közölte a Népszava:

„A tanácskormány a legelső teendői közé vette fel a proletárgyerekek lelki és testi gondozását, és ennek nagy keretébe tartozik egy szép és meleg és komoly eszme: a mesenapok rendszeres bevezetése.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 19:26 | Sorszám: 633
*
1919. április 4. péntek

A Vörös Őrség főparancsnokságának jelentése:

„A millenniumi szoborcsoportozatról az elmúlt éjszaka ismeretlen tettesek a Ferenc József-szobrot kiemelték és elszállították. Minthogy a szobor több száz kilogramm súlyú, valószínű, hogy a szobrot automobilon vitték el. A Vörös Őrség ismeretlen tettesek ellen megindította a nyomozást. A szobor vörösrézből készült és nagyobb értéket képvisel."

bihari_panorama
2005. július 27. 19:16 | Sorszám: 632
*

Móricz Zsigmond írta a Pesti Futár április 4-i számában:

"TŐKE.
A kapitalista azt mondta:

- Fiam, gyűjtsd, a tőkét. Ha pénzed van, mindened van.. Pénzen vehetsz kényelmet, élelmet, szerelmet. Pénzed pótolja az észt, erőt, munkát. Gyűjts pénzt, mert lehetsz undok, gonosz és förtelmes: a pénzedért jobb lennél a Jézusnál, bölcsebb Salamonnál és szebb Apollónál. Végy magadhoz pénzt, pénzt, pénzt.

A kommunista azt mondja:

- Fiam, gyűjts tőkét. Ha szeretet vesz körül, nem kell félned az élettől. Ha erős szövetségben élsz embertársaiddal, akkor mindazoknak az ereje, akivel társulsz, a tied is. Ha az egész emberi közösség veszi föl a materiális potenciát, akkor te fölszabadulsz és emberséged belső tartalmát boldogan kiélheted. Ha művész vagy, nem kell emberi hiúságok előtt megnyomorodnod; ha tudós vagy, nem kell a kenyérharc sekélyességében vergődnöd; ha munkás vagy, nem kell a kizsákmányolás gépészévé válnod. ...

Gyűjts hát igazi kincseket, akkumuláld fel magadban hivatásod legdúsabb értékeit. Légy sugár, amely az emberiség örök napjából tisztán szökell elő, hogy a végtelenség felé lője ki az emberiség örök sorsának büszke vonalát."

*

bihari_panorama
2005. július 27. 19:13 | Sorszám: 631
*
1919. április 4. péntek

Hajnalban érkezett Bécsből Budapestre, a Keleti pályaudvarra Smuts tábornok, a Dél-Afrikai Unió vezető politikusa, aki a Brit Birodalom képviseletében működött közre a párizsi béketárgyalásokon. Vele érkezett Bolgár Elek is, a tanácskormány ausztriai követe.

Kedvezőbb feltételeket hozott, mint amilyeneket a Vyx-jegyzék tartalmazott. Ajánlatának lényege az volt, hogy 25 kilométerre keletebbre húzódott a Tiszántúlon a demarkációs vonal, így számos nagyobb település, például Debrecen, nem kerülhetett a románok kezére.

Smuts tábornok le sem szállt különvonatáról.

Hiába kérlelte Kun Béla, hogy vegyen részt a Hungária Szállóban, azaz a Szovjetházban a tiszteletére adandó fogadáson, a hívást udvariasan elhárította. Inkább sajtot és húskonzervet fogyasztott gördülő szállásán.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 19:05 | Sorszám: 630
*

1919. április 4. péntek


PARANCS!

Átvesszük a Forradalmi Vörös Hadsereg szervezését és vezetését. Föladatunknak minden poklon, akadályon keresztül meg akarunk és meg fogunk felelni.

Rendet, fegyelmet, engedelmességet követelünk a Vörös Hadsereg minden katonájától. Akarjuk, hogy a Vörös Hadsereg, a proletárok osztályhadserege hatalmas, roppant pörölye legyen a proletáruralomnak. Aki a Vörös Hadsereg egysége, rendje, fegyelme ellen emeli kezét, az árulója a Tanácsköztársaságnak, bitang árulója a nemzetközi proletárforradalom ügyének.

Meghódítottuk a hatalmat. A munkás-, paraszt és földműves szegényeké a föld, a bánya, a ház. A vöröskatonák kötelessége megvédeni a proletárság uralmát. A mi parancsunk nem imperialista rablás mészárszékére küld benneteket. Nem a tőkések kizsákmányoló rendjét védi. A mi parancsunk csak a proletárság célját szolgálja. Minden parancsunk a nemzetközi proletariátus parancsa.

A felelősség a miénk. A munkások és földművesszegények tanácsai országos kongresszusa előtt mi is számolunk minden cselekedetünkért, parancsunkért. A rendbontókra, árulókra - akik a burzsoázia és a leselkedő imperializmus ügyét szolgálják -, kíméletlenül sújtunk le.

Megparancsoljuk tehát, hogy a Vörös Hadsereg minden katonája fegyelemben, rendben kövesse minden intézkedésünket, rendeletünket.

Kun Béla s.k., Böhm Vilmos s.k. Szántó Béla s.k., Fiedler Rezső s.k., Haubrich József s.k.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 18:57 | Sorszám: 629
*

1919. április 3. csütörtök

Nemcsak a kommunisták szerveztek tüntetést Pogány József megbuktatására, hanem a szociáldemokraták is utcára vitték tömegeiket, tiltakozni a kommunista vezetők túl merev diktatórikus módszerei ellen. A kormányzó tanács esti ülésén, amely ingerült hangulatban zajlott, Kunfi Zsigmond szociáldemokrata vezér az utóbbi tüntetésre utalva arra célzott, hogy az ő híveik mögött van a demokratikus többség.

Kun Béla erre nyersen letromfolta:

"Azt én Taknyos Jánostól nem teszem függővé, hogy milyen lesz a magyarországi proletáriátus sorsa!"

[-mintha csak a index balliberális fórumozóinak magabiztos érvelését hallanánk-]

Ezen az éjszakába nyúló kormányzótanácsi ülésen nemcsak a hadügyi népbiztosság, de az egész kormányzat vezetésében kommunista fölény jött létre a hatalmi posztok elosztásában. Egyrészt a helyettes népbiztosok is teljes népbiztosi jogokat kaptak, másrészt a volt baloldali szociáldemokrata vezetők minden fontos kérdésben Kun Béláékat támogatták korábbi elvtársaikkal szemben.

bihari_panorama
2005. július 27. 18:48 | Sorszám: 627
*

1919. április 4. péntek

Szamuely nyilatkozata a Pesti Hírlapban:

"Lelkiismeretlen elemek napok óta azt a hírt terjesztik rólam, hogy fosztogatásra akarok engedélyt adni. Ez alávaló rágalom és alávaló hazudozás.

Felkérem az elvtársakat, hogy az ily híreket terjesztő gonosztevőkkel szemben adjanak módot arra, hogy példát statuálhassunk. Tegyék lehetővé, hogy az ily hírek terjesztőit haladéktalanul forradalmi törvényszék elé állíthassuk, hogy ott statárialiter végezhessünk velük."

*

bihari_panorama
2005. július 27. 18:46 | Sorszám: 626
*

1919. április 3. csütörtök

Sopronban lázongóvá tette a kedélyeket a gazdapolgárok, a poncikterekként ismert bortermelők körében a tanácskormány alkoholellenessége. Mivel ezeknek a gazdapolgároknak a híres soproni kékfrankos jelentette a fő jövedelmet, a borforgalmazást tiltó rendelet betartása a megélhetésüket tette volna lehetetlenné.
A közhangulat enyhítésére Kellner Sándor teljhatalmú politikai biztos könnyítéseket ígért, s e célból gyűlésre hívta az érintetteket a városháza előtti térre. Nagy tömeg sereglett össze, főképp fiatalabbak. Várták, mikor jelenik meg Kellner, hogy szóljon a beígért könnyítésekről, de hiába várták. Mind hangosabban követelték, hasztalan. Elunva a várakozást, zajongás támadt a tömegben, majd a legerősebb torkúak egybehangzóan kiabálták: "Gyerünk, vonuljunk a Várkerületre!"

Fenyegető tüntetéssé változott a vonuló tömeg viselkedése. Diktatúra-ellenes jelszavakat kiabálva ellepték az egész úttestet. S ha a járdán lévők vörös gombot láttak valakinek a hajtókáján, letépték. Aki tiltakozni mert, azt megverték. Ettől még jobban nekihevülve, a közületileg kirakott dekorációkat is leszaggatták, törték, zúzták.

Harcias vonulásukban megtorlódtak a városi kaszinónál, amely gyűlésező központja volt a helyi kommunistáknak. De a többség nem fért be az Iskola utcába, kint rekedt a Széchenyi téren. Itt fajult drámává a megmozdulás. Rátámadtak a vörösőrökre, lefegyverezték őket. Egy vöröskatonát megtiportak a takarékpénztár előtt.

Hirtelen vetett véget a forrósodó zendülésnek egy szakasz vöröskatona. Rohamléptekkel közeledtek a Rákóczi utcából a tér felé és futva fejlődtek rajvonalba. A tüntetők vakmerőbbjei szembe rohantak velük, puszta kézzel megállítani őket. Merő véletlen, hogy a sortűz senkit nem ölt meg közülük, csak Feichtinger Gyula vendéglőst érte vállon a lövés. Prinner Lajos is a rohamozókra támadt, de nem ekkor végeztek vele, hanem a postabank előtti dulakodásnál verték szét puskatussal a fejét. Preiszl Károly kádármester, a második halott tüdőlövést kapott. Steiner Sándor cipészt mellkasi lövéssel vitték a közeli Király gyógyszertárba, de perceken belül elvérzett. A negyedik áldozat, Tschürtz Frigyes gazdapolgár tizenkét nap múlva kórházban halt bele lőtt sebébe.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 18:45 | Sorszám: 625
*

1919. április 3. csütörtök

Azok az egyenetlenségek, amelyek kezdettől mérgezték a hatalmat birtokló szociáldemokraták és a kommunisták viszonyát, erre a napra érlelték meg a kormányzótanácson belüli első komolyabb botrányt. A két pártból kikerült vezetők közti nézeteltéréseket így jellemezte Böhm Vilmos:

„A világnézeti fölfogás, az új helyzethez alkalmazkodó rendszabályok, a forradalom megmentésének a kérdése és a forradalom menetének üteme: -főként ezek voltak azok a kérdések, amelyek az elvi választóvonalat adták, de amelyekhez még hozzájárult a kommunista párt egy részének a szociáldemokrata szervezettséggel és tudással szemben tanúsított féktelen gyűlölete. Csak a nacionalizmus kérdésében nem volt eltérés a két párt között."

A botrány helyszíne a Várban lévő honvédelmi minisztérium volt, ahol a hadügyi népbiztosság működött. Szamuely, a szélsőbalhoz tartozó bolsevik mindenáron félre akarta állítani az útjában lévő szociáldemokrata Pogány Józsefet. Erre törekedett a hadügyi népbiztosság felállításának első pillanatától.

Április 3-ra hatalmas tünetetést toboroztak Pogány ellen az egész fővárost lázas sietséggel fellármázó kommunista agitátorok. Harcias munkások, a nélkülözésektől elszánt asszonyok és fegyveres katonák ezrei tódultak fel a Várba, Pogány József fejét követelve. Az egész tüntetést akként szervezték, s a lincshangulatot pontosan akként szították, ahogy hónapokkal korábban Pogány József, mint a katonatanács elnöke buktatta meg Bartha Albertet, a polgári köztársaság honvédelmi miniszterét.

Pogány Józsefet kis híján felkoncolták azok, akik két héttel korábban még egyedül rá hallgattak. Távoznia kellett a hadügyi népbiztosság éléről. De fő ellenlábasa, Szamuely Tibor sem került a helyére. Őt Kunfi Zsigmond mellé, a közoktatásügyi népbiztosságra nevezték ki a propagandaosztály vezetőjének.

Felborult a hatalomgyakorlás amúgy is billenékeny egyensúlya. Elkerülhetetlenné vált az egész kormányzótanács átalakítása.

A hadügyi népbiztosság élére Böhm Vilmos került és rábízták a hadseregfőparancsnoki hatáskört is. Ő egyébként a forradalmak előtt író- és irodagépek eladásával foglalkozó kereskedelmi ügynök volt. Vetélytársai, ellenfelei tartva attól, hogy puccsra használhatja fel kivételes helyzetét, többszörösen gondoskodtak ellenőrzéséről a fegyveres erők élén.

Maga Kun Béla is hadügyi népbiztos lett és ugyanilyen kinevezést kapott Szántó Béla, Fiedler Rezső és Haubrich József, Pogány József viszont átkerült a külügyi népbiztosságra, ahol mostantól nem Szamuely Tibor, hanem egyenesen Kun Béla tarthatta szemmel közvetlenül.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 18:28 | Sorszám: 624
*

1919. április 1. kedd

Olvasói levél a Népszavában:

"Az újságok is többször intették már a termelőket, de magától is értetődik, hogy a gabonával takarékoskodni kell. Különös, hogy emellett mindig megengedték a cukrászsütemények és mézeskalács meg keksz sütését, amelyeket lisztjegy nélkül árusítanak.

Mire való ez? A cukrászok és egyéb kapitalisták profitját szolgálja, másrészt a gazdagoknak lehetővé teszi, hogy drága sütemények formájában a fejkvótán felül is fogyaszthasson tetszés szerinti mennyiségű lisztet. De a proletárkormányzat szemében csak nem döntők ezek a szempontok?Azonnal be kell tiltani a liszt ilyen fölhasználását, vagy pedig a luxussüteményekért is Lisztjegyet kell követelni. Ebben az esetben. annyit ehetnek belőle a pénzeszsákok, amennyi jól esik nekik!
(Aláírás)"

***

Közelebbről meg nem nevezett központi felhatalmazással különleges megbízottak - „szellemi munkás elvtársak" - jelentek meg a főváros kerületi elöljáróságain, hogy kivegyék a közigazgatást a helyi tisztviselők kezéből. A megbízottak mellé - ugyancsak központi kívánalomra - két-két fizikai munkást delegáltak a kerületi munkás- és katonatanácsok. Azzal indokolták az intézkedést, hogy a különleges megbízatással rendelkező szellemi munkás elvtársak hatékonyabban fogják irányítania választási előkészületet, mint a forradalmi módszerekben kevésbé jártas közigazgatási tisztviselők.

*

bihari_panorama
2005. július 27. 18:24 | Sorszám: 623
*

1919. március 31. hétfő

Este nyolc órára összehívták az Újvárosháza tanácstermébe a főváros kerületeiből a munkás- és katonatanácsok, meg a pártszervezetek kijelölt képviselőit, hogy meghallgassák a kormányzótanács eligazítását a forradalmi tanácsok hatásköréről, a kerületi vezető testületek feladatairól.

Vágó Béla belügyi népbiztoshelyettes az egységes alapelv fontosságát hangsúlyozta a közigazgatás intézkedéseiben. Az egységes alapelvet pedig mindenkor a politikai vezetés fogja meghatározni. Rónai Zoltán igazságügyi népbiztos hosszan és részletesen ismertette a készülő forradalmi alkotmány tervezetét.

Kun Béla határozottan értésre adta, hogy a proletárdiktatúra kizárólag és minden körülmények között csakis központosított hatalommal működhet.

A centralisztikus gyakorlatot fegyelmezetten, öntudatosan kell fogadni. Minden vonalon muszáj érvényt szerezni a központi akaratnak, mert a központi akarat rendelkezik azzal a tájékozottsággal, amelynek birtokában helyes döntések hozhatók a világforradalom érdekeinek megfelelően.

bihari_panorama
2005. július 27. 16:30 | Sorszám: 622
*

1919. március 31. hétfő

Garbai Sándor, a kormányzótanács elnöke Szatmárra utazott különvonaton, hogy ígéretekkel megnyugtassa a székely hadosztály frontot tartó alakulatait. Ismételten hangoztatta: a tanácsköztársaság nemcsak tiszteletben
tartja, de meg is oltalmazza a kis emberek vagyonát.

Arra is ígéretet tett erélyes nyomatékkal, hogy a kormányzótanács mindent el fog követni Erdély felszabadításáért, minden körülmények között kiűzi a székely katonák szülőföldjéről a romániai bojáruralom hódító hadseregét.

Nagy Pál, Nagy Vilmos, Vén Zoltán egységparancsnok és a többi vezető tiszt sürgették, hogy a budapesti kormányzat mielőbb töltse fel új erőkkel a frontvonalat, mert a székelyek tűrőképessége fizikailag már a végét járja.
Nem bírhatják már sokáig, mert immár hónapok óta, 1918 karácsonyától sza kadatlanul harcban állnak a budapesti kormányzat támogatása nélkül. Pedig ha feladták volna a küzdelmet, a románok már a Tiszánál lennének.

Garbai kiment a demarkációs vonalra, Szirénváralján is beszédet tartott. Elismételte szatmári ígéreteit, biztosította a székelyeket, van miért helytállniuk, nem engedik őket leszakítani. És rövidesen lesz új hadsereg. Viszonzásként arról biztosították a székelyek, hogy számukra egyáltalán nem idegen a közösségi eszme, ők természettől szocialisták.

*

bihari_panorama
2005. július 26. 19:02 | Sorszám: 621
*

"Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek. Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul."

Dr. Váry Albert

*

bihari_panorama
2005. július 26. 14:51 | Sorszám: 620
*

Napokon át öthasábos szalagszövegben hirdették az újságok, hogy

"szombaton, március 29-én az összes színházakban, kabarékban és mulatókban Vöröskatona-est!"

Szamuelyné Szilágyi Jolán emlékezése szerint:

"Tibornak a Király Színházban kellett beszélnie. Két Lenin-fiúval együtt várakoztunk a színfalak mögött, míg a kerületi tanácselnök a bevezető beszédet elmondta.
Különös, romantikus és ugyanakkor kijózanító környezet volt. Mindennek a fonák oldalát láttuk. ...
A statisztanők és balett-táncosok is itt várakoztak velünk, Tibor beszéde után látványos operettet adnak majd elő.

Tibor zavarba jött ennyi nőies nő között. A Lenin-fiúk is egészen csendesek lettek a szokatlan környezetben.
Tibor színpadra lépett. A Lenin-fiúk a kulisszák mögött, közvetlen a közelében helyezkedtek el, és benéztek a nézőtérre, lőfegyvereiket készenlétben tartották."

***

A Vörös Hadsereg létrehozásáért folytatott toborzókampányban részt vett a tanácsköztársaság valamennyi közismert vezetője.

Miközben Szamuely a Király Színházban szónokolt, ugyanabban az időben számos politikai vezér és népbiztos szerepelt színpadon.
Kun Béla a Vígszínházban, Pogány József a Nemzeti Színházban, Kunfi Zsigmond a Belvárosi Színházban, Weltner Jakab az Operaházban, Vágó Béla a Városi /ma Erkel/ Színházban agitált a Vörös Hadsereg szükségessége mellett, majd ingyen tekinthette meg a közönség a politikai beszédeket követő alkalmi díszelőadást.

*

bihari_panorama
2005. július 26. 14:45 | Sorszám: 619
*
A világmegváltó hazugságok eleinte Móriczot is elkábították. Idézet Móricz Zsigmond riportjából, amelyet Az Ember című újság közölt:

"Új közönség

Budapest, 1919. március 27-én

A Nemzeti Színházban voltam ma este, s új közönség ült körülöttem. Meg voltam hatva és el voltam bűvölve, amikor gróf Széchenyi Béla páholyában három dohánygyári kisasszonyt és egy öreg, fekete fejkendős nénit láttam.

Az egész zsúfolt színházban proletár érzék izzott. Mi az, ami a proletárságot annyira megismerhetővé teszi?

A szemek fénye! Tiszta és nyílt tekintetek, ártatlan és őszinte nézés. ...

Jó és szép világ. Legszebb minden világok között: emberi világ. ...

Egészen megújhodtam ezen az estén, s valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról."

*

bihari_panorama
2005. július 26. 14:05 | Sorszám: 618
*

Szent István Magyarországa 1919 március 19-én olyan erőszakrendszerrel ismerkedett meg, amely eddig teljesen ismeretlen volt a Kárpát-medencében, sőt Európában.

"Ez a proletárok diktatúrája!" - harsogták Kun Béla, Szamuelly Tibor és a Moszkvából küldött ügynökök, terroristák.

Egy kis vörös klikk, -a szociáldemokraták segítségével- létrehozta a lenini parancsuralmat, a vörös terrort, amely addig ismeretlen volt a magyar nép előtt.

"Itt Lenin!" - hangzott fel a csepeli szikratávíróban a moszkvai pánszlávizmus üzenete.

Magyarországon, -ahol hajdan Szent István, Szent Gellért, Szent László emelték magasra Krisztus keresztjét és a Magyar Királyságot-, elindult a bolsevizmus pusztító halálvonata.

Megszűnt a Jog, a Törvény, az Erkölcs!

*

bihari_panorama
2005. július 26. 12:20 | Sorszám: 617
*
1919. március 27. csütörtök

„Elrendelem, hogy az összes iskolákban a vallástan tanítását azonnal be szüntessék és a felszabaduló órák részben a mai társadalmi viszonyok ismer tetésére, részben a közismereti tárgyak tanítására fordítandók.
Budapest, 1919. március 27.
Gémes Sándor s. k. biztos

***

Megjelent az ipari üzemek, bányák, közlekedési vállalatok államosításáról szóló rendelet. Eszerint a húsz munkásnál többet foglalkoztató tulajdonosokat megfosztották a tulajdonjogtól.

Helyettük a szocializálási népbiztosság által kinevezett termelőbiztos volt hivatva az irányításra. A felelősségére bízott üzem dolgozói ellenőrző munkástanácsot választottak. Száz főnyi munkáslétszám alatt háromtagú, száz fölött öttagú, ötszáznál több munkás esetében legfeljebb héttagú lehetett a munkástanács. Hatáskörébe tartozott a munkafegyelem megteremtése, a termelés ellenőrzése, a köztulajdonú értékek védelme.

A termelőbiztos és az üzemi ellenőrző munkástanács közti áthidalhatatlan ellentét feloldására a szociális termelés népbiztosát kellett felkérni.

***

Óbudán, a Zsigmond utca 50 alatti otthonában elvágta önkezével a nyakát Schumann József hatvanéves kereskedő, mert nem tudta elviselni, hogy egész vagyonától megfosztotta a kommunizálás.

***

Kamuty Lajos főhadnagy, az ungvári csendőrszakasz volt parancsnoka Kisvárdán tartózkodott, amikor fegyveres járőr kereste meg a sátoraljaújhelyi direktórium azon utasításával, hogy le kell őt tartóztatni, Sátoraljaújhelyre kísérendő. Kamuty főhadnagy a készülődés ürügyével egy óvatlan pillanatban kézbe vette pisztolyát és főbelőtte magát.

*

bihari_panorama
2005. július 25. 11:24 | Sorszám: 616
*

Kivonat a Népszavából:

„Kun Béla: Levél az elvtársakhoz:

...igaza volt Leninnek, amikor naponta figyelmünkbe ajánlotta nekünk, tanítványainak, Liebknecht Vilmos mondását, hogy a taktikámat ha kell, minden 24 órában huszonnégyszer megváltoztatom...

Szálljon magába mindenki most, amikor a proletariátus vezetője és szervezője lett a társadalom szocialista rendjének: gondolja meg mindenki, mi lett volna jobb, a barikádon verekedni, proletárvért ontani (mert csak ezt sajnálom), avagy azt a nagyszerű építőmunkát végrehajtani, amelytől minden proletár szíve hangosabban dobban.

Az alkotómunka megakasztása ma ellenforradalmi cselekedet. Ma annyira balra vagyunk, hogy lehetetlen tovább balra mennünk. Ma nincs baloldali ellenforradalom, csak jobboldali. A magyar proletárság pártja a nemzetközi kommunista párt magyar osztálya."

*

bihari_panorama
2005. július 25. 10:42 | Sorszám: 615
*

1919. március 25. kedd

A vörös hatalom vezetői kezdettől elsőrendű érdeküknek tekintették a kifogástalanul működő értesülési hálózatot.
Mindenekelőtt az általuk ellenforradalmi cselekménynek mondott esetekről szóló értesüléseket tartották fontosnak.

25-én érkeztek először jelentések Budapestre a belügyi népbiztosságra vidéki letartóztatásokról. Direktóriumi rendeletre a Pest megyei Kistarcsán a községi bírót és a katolikus papot, a Szabolcs megyei Kisvárdán a katolikus plébánia káplánját és egy cipészmestert, a Szatmár megyei Kálmándon szintén a katolikus papot és egy katonatisztet, s ugyancsak Szatmár megyében Koródi Katona János szolgabírót vették őrizetbe, hogy forradalmi törvényszék elé állítsák őket.

*

*

bihari_panorama
2005. július 20. 06:52 | Sorszám: 614
*

1919. március 25. kedd

Bécsbe érkezett a budapesti kormányzótanács követe, Bolgár Elek, Kun Béla személyes bizalmasa. Állomáshelyére a Károlyi-kormány volt államtitkára, Diner-Dénes József kísérte el, mivel Diner-Dénesnek szoros baráti kapcsolatai voltak Ausztria vezetőivel, a hatalmon lévő szociáldemokrata párt politikusaival.

Bolgár Eleket rögtön a megérkezés után elvitte bemutatni az osztrák kormány tagjainak. Renner kancellárt és Bauer külügyminisztert arról akarták meggyőzni, hogy üdvös lenne, ha Bécs követné Budapest példáját.

Mind Renner, mind Bauer lehetetlennek tartotta a kommunisták bécsi hatalomátvételét, de ígéretet tettek, hogy a legszorosabb diplomáciai és gazdasági együttműködéssel fogják segíteni a magyarországi vörös kormányt.

Bolgár Elek és Diner-Dénes József kérték a hadianyag-szállítás szabaddá tételét. A bécsi vezetők, hivatkozva az antant szigorú viselkedésére, nem tehettek határozott ígéretet, de Deutsch hadügyi államtitkár biztosította Kun Béla képviselőit, hogy hallgatólagosan tudomásul veszi a kormányzótanács katonai természetű vásárlásait.

*

bihari_panorama
2005. július 19. 21:27 | Sorszám: 613
*
1919. március 24. hétfő


A Vörös Hadsereg felállításáról szóló rendelettel együtt, a Népszava e napi számában jelent meg Várnai Zseni kommunista költőnő lelkesítő verse:

„Azt mondtam én édes fiam:
Ne menj fiam a csatába, Lelkem fiam,
Drága vérem, Katonának fából lába,
Ne menj fiam a csatába. ...

De most mondom, édes fiam,
Hallod fiam? megvirradt már!
Szól a kakas, Kukorékol,
Tiéd a föld, a kék határ,
Az erdő, a dalos madár.

Hazátlanok szent hazáját
Ezer szívvel, ezer karral,
Szeresd fiam, Védd meg fiam
Milliónyi akarattal
Tűzzel vassal és haraggal,
Most én mondom: szülőanyád!"

*

bihari_panorama
2005. július 19. 13:34 | Sorszám: 612
*
1919. március 24. hétfő


Pescha Oszkár huszonegy éves tengerész, járőrparancsnok Érd és Nagytétény között teljesített járőrszolgálatot 7-8 emberével. Budapest irányából autó robogott feléjük. Igazoltatni akarták, de a ponyvatetejű teher gépkocsi nem állt meg.
Pescha Oszkár a mellettük tovarobogó járműre lőtt és két embert megsebesített. Erre azonnal leállt a teherautó. Kiderült: az utasok a budafoki munkástanács tagjai: Esztráb János festő, Pollacsek Gyula szobrász, Beck Ferenc kőműves, Krausz János szobafestő, ifj. Belicher Pál lakatos, Stréhn Károly főhadnagy, valamint a forradalmi törvényszék tagjai: Andra János és Keck Ferenc.

Letartóztatták és magukkal hurcolták Pescha Oszkárt Budafokra. A községházán átalakultak rögtönítélő bírósággá és golyó általi halálra ítélték a fiatal tengerészt.

Megkötözték, s az udvaron a fal tövébe ültették. Mivel már sötét volt, parázsló szivart dugtak a szájába, hogy célzáskor jobban lássák.

Andra János vezényelte a sortüzet, amelyet Klie Antal fémöntő, Zsíros Gyula fehérneműtisztító, Foltin Pál segédmunkás, Glasz Ágoston rendőr, a budafoki vörösőrség tagjai lőttek ki.

De négyen sem tudták pontosan eltalálni, mire Foltin Pál közelről, revolverrel a vergődő fiatalember szívébe lőtt.

*

bihari_panorama
2005. július 19. 13:29 | Sorszám: 611
*
1919. március 23. vasárnap

Miközben az Országház előtt kalapot lengetve, cigányzenére éltette Kun Bélát és társait a százezres tömeg, fenn a Várban csendes és fakó találkozóra került sor. A szociáldemokrata vezérek által megbuktatott, jórészt még mindig tájékozatlan (málé) Berinkey-kormány tagjai udvariassági látogatáson vettek búcsút Károlyi Mihálytól.

Károlyi, aki döntően elősegítette a szociáldemokratákat támogató konspirációjával a rendszerváltást eredményező kormánycserét, erélyesen hangoztatta volt miniszterei előtt:

[/]"Dolgozni fogok mint közkatona, mert úgy látom, hogy ma már Magyarország csak az Internacionálén keresztül menthető meg.
... Bele akarok és be le is fogok helyezkedni az új politikai és gazdasági rendbe. Nem kényszerből, és nem keserűséggel, hanem tudatosan!"[/i]

*

bihari_panorama
2005. július 19. 13:18 | Sorszám: 610
*

Megegyezik a véleményem.
A faji antiszemitizmus baromság! Közöttük is rengeteg értékes, becsületes ember volt, és van ma is. Sok igaz magyar zsidót tudunk felsorolni.

Az is tény, hogy közöttük halmozódnak a gazemberek, világmegváltók, haszonlesők, felforgatók, törtetők, okoskodók, a többi ember lenézői, az übermensch-tudatuak.

Ennek belátásához elegendő mától, az elmúlt 100 évünkre visszatekinteni.

*

bihari_panorama
2005. július 19. 11:54 | Sorszám: 608
*

A budapesti Mentőszolgálat naplójánál pontosabb kimutatás nincs. A 320 öngyilkos és őrült csak a budapesti esetek száma, ezeket a mentők jegyezték fel.

Ott is csak rövid bejegyzések:

Március 22-én Glaser Dávid kereskedő követett el öngyilkosságot Budapesten, a Teleky tér 3. alatt lévő otthonában.

III. 23. Megőrült Drexler Sándor huszonhat éves Szondy utcai kereskedő, amikor tudomására jutott, hogy minden magántulajdonú árukészletet kisajátít a kormányzótanács.
A lipótmezei elmegyógyintézetbe szállították a mentők a megtébolyult fiatal embert.

Boltjának és árukészletének kártérítés nélküli kisajátítása miatt Farkas Antal harmincnyolc éves budapesti kereskedő (Alsóerdősor 26) borotvával átvágta a torkát. Mire rátaláltak, már elvérzett, olvasható a fővárosi mentők március 26-i naplójában.

Érdekesség, hogy Weisz Manfréd is a Tanácsköztársaság öngyilkosa akart lenni.
A csepeli Weisz Manfréd 52 éves lőszergyáros ki se
mozdult a Lendvay utca 13. szám alatt lévő villájából a proletárdiktatúra kikiáltása óta. Április 2-án délelőtt tíz ára tájt öt gramm veronált vett be öngyilkossági szándékkal. Meg is halt volna, ha idejében észre nem veszik eszméletlen állapotát. Perce-ken belül az ágyánál volt Korányi és Vas professzor. Azonnali elsősegély
után átszállították a Park-szanatóriumba, ahol felépült a
leggondosabb ápolásnak köszönhetően.

*

Mit gondolsz ki foglalkozott velük?

A forradalmárokat az ember nem érdekelte, ők világforradalmosdit játszottak!

bihari_panorama
2005. július 18. 22:41 | Sorszám: 606
*

1919. március 23. vasárnap

A tanácsköztársaság kikiáltását követően órák alatt vörös plakáterdő borította el a fővárosban a házak falát, a kirakatüvegeket, kapuszárnyakat, még a lehúzott redőnyöket is. Vasárnapra virradóra ezt olvashatták a járókelők:

"Proletárok! Rendet! Dolgozzatok! Magatoknak dolgoztok!

A péntek éjszaka folyamán, de még szombaton reggel is megtörtént, hogy csoportok és összeverődött tömegek behatoltak a rendőrőrszobákba és meglehetős pusztítást csináltak. A rendőrök ruháit, csizmáit is elvitték. A kapitányság népbiztosai ezúton is felhívják arra a figyelmet, hogy az ilyen oktalan brutalitásoknak nincs helye a rendőrökkel szemben, akik lelkesedéssel csatlakoztak a proletárhatalom új rendjéhez és annak ők épp olyan lelkes katonái, mint a többi szocialista katona.
A Forradalmi Kormányzótanács ez úton is figyelmeztet mindenkit, hogy a kihirdetett statáriumot minden esetben legridegebben érvényesíti."

*

bihari_panorama
2005. július 18. 22:37 | Sorszám: 605
*
1919. március 22. szombat

Kun Béla a hadügyi népbiztosságon tárgyalt Pogány Józseffel, Böhm Vilmossal, Vágó Bélával, Szamuely Tiborral, amikor megjelent a leszerelt katonák háromtagú küldöttsége. A háború befejezése óta szívósan küzdött azért a leszerelt katonák mozgalma, hogy anyagi kárpótlást kapjanak a frontokon elszenvedett nélkülözésekért. Azt remélték, kívánságukat végre teljesíteni fogja a vörösdiktatúra. Kun Béla azonban valósággal kikergette a küldöttséget a honvédelmi minisztérium épületéből a következő szavakkal:

"Most aztán vége legyen az 5400 koronás követelésteknek! Mert ha nem lesz vége, kaptok 5400 gépfegyvergolyót, de nem ám 5400 koronát!"

A tanácsköztársaság egész ideje alatt soha többé nem került szóba a leszerelt frontharcosok anyagi kárpótlása.

*

bihari_panorama
2005. július 18. 12:08 | Sorszám: 604
*

MÁR A 2. napon HAZUDTAK és OKIRATOT HAMISÍTOTTAK!

Károlyi híres Kiáltványa a kommunisták hamisítványa.

*

bihari_panorama
2005. július 17. 14:40 | Sorszám: 603
*

1919. március 22. szombat

Közzétették Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök lemondását.

"MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ!

A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol.

A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletáriátus veszi kezébe.

A fenyegető termelési anarchia mellett a külpolitikai helyzet is válságos. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az antantmisszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik.

Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz szovjethadsereg ellen. A mitőlünk elrabolt terület pedig zsoldja lesz azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz szovjethadsereget akarják leverni.

Én, mint a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke, a párizsi békekonferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletáriátusához fordulok igazságért és segítségért. Lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának.

Károlyi Mihály s. k."

***

Noha a nyilatkozat valamennyi fővárosi napilapban megjelent és hitelességét senki kétségbe nem vonta, a tény mégis az, hogy a dokumentum hamisítvány.

Böhm Vilmos tanúsága erről a következő:

"Március 22-én a Károlyi Mihály aláírásával megjelent proklamációt, amelyben átadja a hatalmat a proletáriátusnak, tudtán kívül mások fogalmazták.
Károlyi azt soha alá nem írta. Annak kiadását tanúk előtt megtiltotta és csak az ő akarata ellenére jelent meg a lapokban. Nevét egyszerűen mások írták az okmány alá."

*

bihari_panorama
2005. július 16. 09:55 | Sorszám: 602
*

Anélkül, hogy akár pihenőt tartottak volna a szociáldemokrata központban a magukat tejhatalommal felruházó politikusok, a kormánylista össze állítása után együltőhelyükben rendeleteket és proklamációkat szövegeztek:


"STATÁRIUM.

A Forradalmi Kormányzótanács I. sz. rendelete.

1. pg. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak fegyveresen ellenszegül vagy a Tanácsköztársaság ellen fölkelést szít, halállal büntetendő.

2. pg. Mindenki, aki rabol, vagy fosztogat, halállal büntetendő.

3. pg. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél.

A Forradalmi Kormányzótanács.

Budapest, 1919. március 21."

*

bihari_panorama
2005. július 16. 09:51 | Sorszám: 601
*
1919. március 21. péntek

Budapest színházaiban a műsorterv szerint zajlottak az előadások, miközben a politikában megtörtént a hatalomátvétel.

Az Állami Operaházban a Denevér második felvonásának fináléjához sereglett a kórus színpadra, amikor az előcsarnok felől zajos fiatalokból álló csoportok robogtak végig a sötét nézőtéren. Meg sem álltak a zenekari árokig. Ott a döbbent közönség felé fordultak, és harsányan tudtul adták, hogy létrejött a szovjetköztársaság. Erre a közönség lóhalálában tódulni kezdett a ruhatárak felé. A színpadon is felbomlott a rend, szétfutott a díszletek mögé a fináléra sorakozó jelmezes tömeg.
Kornay Rezső operaénekes mentette meg a helyzetet. Kérte a fővilágosítót, hogy kapcsolja fel a nézőtéri csillárokat... Amikor felragyogott a bíborban és aranyban pompázó nézőtér, Kornay Rezső a rivaldához lépett, röviden és érthetően ismertetve a változás lényegét. Erre az előadást félbeszakító fiatalok torkuk szakadtából kiabálták:
Éljen a szovjet köztársaság!
Ijedtében a közönség is velük éljenezett. Közben a zenekar is felocsúdott és nagy hangerővel játszani kezdte a Marseillaise-t. Mind a nézőtéren, mind a színpadon akadozva énekelték a forradalmi dalt, mert szövegét csak kevesen ismerték. De a zenekar rögtönzése jótékonyan eloszlatta a pánikot és az előadás zavartalanul folytatódott.

Miközben az esti órákban Budapest utcáin a proletárdiktatúra kikiáltását lövöldözve, énekelve, éljenezve ünnepelték katonák és munkástömegek, a polgárság valóban megrémült. A Korall utca 11-ben lakó Schafer Károly 35 éves bankhivatalnok fölakasztotta magát és már a kötélen függve revolveréből golyót röpített önnön homlokába.
A Telepy utca 23-ban Tompor Dénes 48 éves hentesmester megőrült, amikor értesült a vörösforradalom kitöréséről. Nem tudták az izgalmas órákban, hogy mit kezdjenek vele. Vitték a mentőkhöz, onnan a főkapitányságra, végül oda, hova valóban kellett: a lipótmezei elmegyógyintézetbe.
Egyébként háromszázhúszan követtek el öngyilkosságot a Tanácsköztársaság 133 napja alatt. Elsősorban kereskedők és fiatal nők. Utóbbinak oka mindmáig tisztázatlan, talán mert eddig egyetlen kutatót sem érdekelte a jelenség.

*

bihari_panorama
2005. július 16. 09:34 | Sorszám: 600
*

1919. március 21. péntek

Idézet Böhm Vilmos visszaemlékezéséből:

[i]"...A Szociáldemokrata Párt vezetői a párttitkárságon várták be a fog házból érkező kommunista vezetőket. Bizonytalanság érzete, belső izgalom vett rajtunk erőt. ...
Este 8 órakor Kun Bélával az élen megjelentek a kommunisták. Szomorú, lesújtó és megdöbbentő hatást tett ránk új fegyvertársaink bevonulása.

Legtöbbjét nem is ismertük. Egy részük soha nem látott alakja volt a munkásmozgalomnak és a forradalomnak. Legnagyobb részük a forradalom előtt vagy teljesen semleges volt, vagy pedig az ellenséges fronton, a polgári pártok soraiban küzdött a szocializmus és a szociáldemokrácia ellen. A hatalmas küzdelmekben és áldozatokban gazdag múltú, a forradalom viharában nagyszerű lendülettel a jövő felé törtető Szociáldemokrata Párt pedig összetörve, önmagával meghasonlottan, legyőzötten fekszik lábaik előtt.

Alig foglaltak helyet a kommunisták a szociáldemokrata párt Teréz körúti központjában a tárgyalóasztalnál, rögtön sürgették, alakítsák meg a kormányt, amelyet akaratuk szerint forradalmi kormányzótanácsnak neveztek el.

...A kormány megalakításánál már érzékelhettük: az új helyzetben a kommunisták objektív fölényben vannak. A szárnyaszegett, hitükben megingott,... vesztett csatában elkeseredett szociáldemokratákat egytől egyig csak nehezen lehetett egy-egy tárca vezetésére rábírni. Az elkeseredés ösztönszerűségétől hajtva a régi szociáldemokrata vezetők a félreállás gondolatával foglalkoztak. Nyissuk meg a tért az új, a győztes vezetőknek.

...A kommunisták szívesen vállaltak minden kormánypozíciót. Oroszország példájára hivatkozva azt követelték, hogy minden népbiztos mellé két helyettes népbiztos neveztessék ki: s ezek szintén tagjai a kormányzótanácsnak. Ezzel kerülőúton megdőlt a kormány szociáldemokrata jellege, mert minden szociáldemokrata népbiztos mellé kommunista népbiztoshelyettesek kerültek.....

Az új kormányzótanács a következő népbiztosokból alakult meg:
Elnök: Garbai Sándor.
Belügyi népbiztos: Varga Jenő. Helyettese: Székely Béla. Közoktatásügyi népbiztos: Kunfi Zsigmond. Helyettese: Lukács György.
Munkaügyi népbiztos: Bokányi Dezső. Helyettese: Fiedler Rezső:
Külügyi népbiztos: Kun Béla. Helyettese: Ágoston Péter. Kereskedelemügyi népbiztos: Landler Jenő ideiglenesen. Helyettesei: Rákosi Mátyás, Haubrich József.
Hadügyi népbiztos: Pogány József. Helyettesei: Szántó Béla, Szamuely Tibor.
Igazságügyi népbiztos: Rónai Zoltán. Helyettese: Ládai István.
Szocializálási népbiztos: Böhm Vilmos. Helyettesei: Hevesi Gyula, Dovcsák Antal.
Német népbiztos: Kalmár Henrik. Ruszin népbiztos: Stefán Ágoston.
Közélelmezési népbiztos: Erdélyi Mór. Helyettese: Illés Artúr.
A forradalmi kormányzótanács kinevezte népbiztosokká a fővároshoz: Vincze Sándort, Preusz Mórt, Dienes Lászlót. Politikai népbiztosokul a rendőrséghez, védőrséghez és népőrséghez: Bíró Dezsőt és Siedler Ernőt.
Megtörtént a nagy tragédia első szereposztása."

*

bihari_panorama
2005. július 14. 18:59 | Sorszám: 599
*
1919. március 21. péntek

"HATÁROZAT
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja a mai napon közös vezetőségi ülésben a két párt teljes egyesülését határozta el.

Az egyesült új párt neve mindaddig, amíg a forradalmi Internacionálé nem dönt a párt végleges elnevezésében, a következő lesz: Magyarországi Szocialista Párt.
Az egyesülés azon az alapon történik, hogy a párt és a kormányhatalom vezetésében a két párt együttesen vesz részt.
A párt a proletáriátus nevében haladéktalanul átveszi az egész hatalmat. A proletárság diktatúráját a munkás-, paraszt- és katonatanácsok gyakorolják. Éppen ezért, természetesen, véglegesen elejtődik a nemzetgyűlési választások terve.

Haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből.

A proletárság uralmának biztosítására és az antant imperializmusa ellen a legteljesebb és legbensőbb fegyveres és szellemi szövetség kötendő az oroszországi szovjet kormánnyal.

Budapest, 1919. március 21.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében: Landler Jenő, Weltner Jakab, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Hubrich József

A Kommunisták Magyarországi Pártja nevében: Kun Béla, Szántó Béla, Vágó Béla, Jancsik Ferenc, Vántus Károly, Chlepkó Ede, Seidler Ernő, Rabinovits József."

*

bihari_panorama
2005. július 14. 12:02 | Sorszám: 598
*

1919. március 21. péntek

Délelőtt közös kibővített ülést tartott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács vezetősége, hogy döntsön a kormányzás mikéntjéről.

Abban egyetértettek, hogy a polgári pártoknak és a nemzeti erők képviselőinek semmi keresnivalójuk sincs az általuk elképzelt kormányban, ám annál hevesebb vita támadt köztük a kommunista vezérek bevonását illetően.

Miközben Böhm Vilmos és támogatói a kommunistákkal való együttműködés elkerülhetetlenségéről érveltek, aközben Landler Jenő folytatta egyezkedéseit Kun Béláékkal a gyűjtőfogházban, hogy azok milyen feltételekkel hajlandók részt vállalni a kormányzásban.

Még tartott a vita a szociáldemokraták Teréz körúti központi párthelyiségében, amikor Landler Jenő megérkezett a kőbányai börtönből Kun Béla állás foglalásával. Eszerint hajlandók a kommunista vezetők érdemben tárgyalni a szociáldemokrata vezetőkkel a megegyezés feltételeiről. Semmi előzetes kikötésük nincs, csupán annyi, hogy a tárgyalásra érkező megbízottak közül ne hiányozzék Haubrich József, a vasmunkások egyik vezetője.

Landler Jenő tájékoztatása után szavazással döntöttek amellett, hogy a szociáldemokrata párt átveszi a kormányhatalmat és megegyezést keres a kommunistákkal. Ez utóbbi feladatot Weltner Jakabra, Pogány Józsefre, Landler Jenőre, Kunfi Zsigmondra és Haubrich Józsefre bízták. A tárgyalásra felkért csoport rögtön a vezetőségi ülés után Kőbányára sietett, ahol aztán egy börtöncellából rögtönzött tárgyalóhelyiségben hosszas alkudozásba kezdtek Kun Bélával.

*

bihari_panorama
2005. július 14. 11:54 | Sorszám: 597
*

1919. március 20. csütörtök

Mielőtt megtartották volna a tizenhét órára kitűzött kormányülést, a szociáldemokrata párt vezetői tájékoztatták álláspontjukról Károlyi Mihályt. Az ideiglenes köztársasági elnök mindenben azonosította magát a szociálde mokrata vezetők kívánságával, s ennek megfelelően nyilatkozott a Minisztertanácsban.

Közlendőit ekként terjesztette elő:

a/ az antant ultimátumát vissza kell utasítani;
b/ ha viszont ez megtörténik, akkor a hivatalban lévő koalíciós kormánynak le kell mondania;
c/ a lemondott kormány helyét átveszi egy tisztán szociáldemokrata miniszterekből álló kabinet, amely meg fogja tagadni a Vyx jegyzék parancsolta követelések végrehajtását;
d/ addig is, amíg megalakul az egypárti szociáldemokrata kormány, helyükön maradnak a most lemondott minisztertanács tagjai az ügyek vitele érdekében;
e/ ő, Károlyi Mihály nem adja fel köztársasági elnöki posztját, mert szilárd emberi és politikai helytállást követelnek tőle a nehéz körülmények.

Minden akként történt, ahogy Károlyi Mihály közvetítette a szociáldemokrata vezetők akaratát.

De őt sem avatták bele mindenbe, személyét illetően épp a legfontosabb elhatározásba: nem maradhat államfő, ha a szociáldemokrata vezéreknek sikerül megegyezniök a kommunista vezetőkkel.

A polgári köztársaság utolsó, önmaga feloszlatását kimondó kormányának ülésén egyetlen szót sem ejtettek a szociáldemokrata miniszterek a kommunistákkal egyidejűleg folytatott tárgyalásaikról.

Nem értették a koalíciós kormány polgári miniszterei, miért követelik szociáldemokrata társaik a fogva tartott kommunista vezetők azonnali szabadlábra helyezését, amelybe vonakodva bár, de kisebbségi helyzetük miatt bele kellett egyezniük.

*

bihari_panorama
2005. július 14. 11:47 | Sorszám: 596
*

A _semmi szín alatt el nem fogadható Vyx jegyzék_ azt is jelentette, hogy a polgári koalíciós kormánynak le kell mondania, ha a jegyzéket visszautasítja.

Ki kormányozzon? - erre a kérdésre kerestek választ a délutáni ülésen a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői, hogy a közülük való miniszterek egységes álláspontot képviselhessenek az estére összehívott Minisztertanácsban.

Megbízták Landler Jenőt, keresse fel Kun Béláékat a gyűjtőfogházban és tudakolja meg, mit szólnának egy tisztán szociáldemokrata kormány létre jöttéhez, illetve ők, a kommunisták milyen feltételekkel lennének hajlandók részt vállalnia kormányzásban.

Miért voltak börtönben az ártatlanok?

Február huszadikán nagy tüntetést rendezett a Kommunisták Magyarországi Pártja, s ennek során fegyvert is használtak a vörösök a Népszava székháza közelében, a Conti utca Népszínház utcai torkolatában.

Hét rendőrt és népőrt lelőttek.

Ezt követően tartóztatták le a kommunista párt egész vezérkarát, Szamuely Tibor kivételével. Érte is tűvé tettek mindent, de biztonságban sikerült elrejtőznie.

Kun Béláék, mint politikai államfoglyok, enyhe őrizet alatt, tevékenységükben alig korlátozottan irányították továbbra is a gyűjtőfogházból a kommunista szervezkedést.

*

bihari_panorama
2005. július 12. 17:02 | Sorszám: 595
*

A francia szabadkőművesek szándékai szerint kormányzó párizsi politikusoktól sokat reméltek a Károlyi Mihály nevéhez kötődő magyarországi polgári forradalom főszereplői, mert őket is a szabadkőműves eszmék ihlették.

Közéjük tartozott Böhm Vilmos szociáldemokrata vezérpolitikus, a honvédelmi minisztérium államtitkára, voltaképpen Károlyi Mihály ideiglenes köztársági elnök helyettese a kormányban. Valamennyiüket mélységesen megdöbbentette az eszmei testvéreiknek hitt francia politikusok megvetően ellenséges magatartása, amelyet tökéletes következetességgel képviselt Budapesten Vyx alezredes.

Őt jellemzik a Böhm Vilmos fogalmazta idézetek:

„Az antant-tisztekből álló fegyverszüneti bizottság vezetője és teljhatalmú parancsolója Vyx alezredes tudatlan, belsőleg is brutális érzésű... katonatiszt. November végén érkezett Budapestre és néhány napon belül kitűnt, hogy tulajdonképpen ő kormányozza az országot. Ő rendelkezik Magyarország vasutaival, közlekedési utaival, szénbányáival, nyersanyagtermelésével, rendelkezéseket ad ki, amelyeket a kormány záros határidőn belül köteles teljesíteni.
A teljhatalmú diktátor, aki Magyarország népével és közgazdasági életével rendelkezik, nem ismeri Magyarországot még annyira sem, mint a négy elemit végzett rossz tanuló. Közgazdasági kérdésekben annyira járatlan, mintha soha az ország hírét sem hallotta volna. Föllépésében a győző brutalitása nyilatkozik meg. (...) Ha egy valóban győztes tábornok vagy csapatvezető játszotta volna el ezt a szerepet, ha nem is volna megbocsátható, de megérthető volna ez az eltévelyedés. De hogy egy vezérkari bürókban ülő, alacsony rangú, tudatlan tisztecskének szolgáltattak ki egy fejlődni, élni, demokráciát és békét akaró országot: ez örök szégyenfoltja marad a francia demokrácia történelmének...
Vyx kíméletlenségének fegyvere nem a nyílt, férfias harc, hanem az álnokság, a valótlanságok halmozása, a forradalom kormányának állandó megalázása volt...
-9-

Vyx alezredes napról-napra átveszi a magyar kormány szóbeli és írásos tiltakozásait a fegyverszüneti szerződés megszegése ügyében. Vagy nem válaszol a tiltakozásokra, vagy pedig, ha válaszol, a válaszok rendszerint csalárdságnak, ármánynak, és a valótlanságoknak még a diplomáciában is példátlan sorozatai....

A területének, vasutainak, nyersanyagának, élelmiszereinek tekintélyes részétől megfosztott ország a legsúlyosabb gazdasági válságba kerül. A csehszlovák állam visszatartotta a Németországból Magyarországba küldött szenet, beszüntette saját szenének a küldését is. A kormány kínos helyzetében Vyxhez fordult segítségért, aki minden vagon szenet területi lemondással, jogok eladásával akart megfizettetni...

A kormány megteremtette a szólás- és sajtószabadság és a köztársaság Magyarországát. Vyx azonban a maga személyére és a fegyverszüneti bizottság tagjaiéra nézve a királyoknak kijáró szentséget és sérthetetlenséget akart biztosítani....

A Vyx-szellem kicsúcsosodott abban a 169.3. számú jegyzékben, amelyet február végén a fegyverszüneti bizottság magyar részéhez intézett, s amely jegyzék hű kifejezője annak az őrmestermodornak és militarista brutalitásnak, amely nem elégedett meg a régi rend Magyarországának legyőzésével, hanem az új, a forradalmi Magyarország megalázását, tönkretételét és eltiprását tűzte ki célul. A jegyzék lényeges és befejező részét szó szerint közlöm:

»Határozottan kijelentem, hogy a vitát befejezettnek tekintem. Szükségesnek tartom a bizottságot emlékeztetni, hogy a fegyverszüneti egyezmény Magyarországra rá lett erőszakolva az osztrák-magyar hadsereg veresége következtében.
Nem szabad szem elől téveszteni azon lényeges elvet, hogy a fegyverszünet nem szünteti meg a háborús állapotot, ennek következtében a megszálló csapatok parancsnokának a megszállt területen mindazon jogok rendelkezésére állanak, amelyeket a hadijogok neki biztosítanak, kivéve azon jogokat, melyeket a fegyverszüneti szerződés pontjai határozott formában megállapítanak.
Nem tűrhető tehát, hogy a bizottság csökönyösen egyre újabb követelésekkel álljon elő, mintha új tárgyalásokról volna szó, amelyeket két kormány békeidőben, kölcsönösen szükségletük érdekében folytat.
Ezen kérdést felterjesztem felettes parancsnokságomnak és fenntartom magamnak azon jogot, hogy az esetben, ha a magyar kormány nem respektálná a kifejtett elveket, oly intézkedéseket ajánljak, amelyeket a helyzet megkívánna. «

/.../
Vyx hatalmi tobzódásának még egy jellemző esetét kell megörökítenem. Február végén minden jogalap nélkül megbüntette a magyar kormányt, illetve, amint ő ezt telefonon tudomásomra adta, a magyar hadügyminisztert négymillió tölténynek az antant részére való átadására.
Minden igyekezetünk, hogy Vyxnek megmagyarázzuk ennek a botorságnak a jogtalanságát, hiábavalónak bizonyult. Kénytelen voltam, -hogy nyomást gyakoroljunk a többi antantállam kiküldötteire- beadni a lemondásomat. ...

Magánügyekben Vyx nem volt ennyira szigorú... December 23-án Stielly százados útján a magyar kormánytól egy luxusvonat kiutalását sürgeti, mert úgy látszik az alezredes úr megszokta, hogy Franciaországban luxusvonaton utaztassák. Gambetta ezredes részére pedig egy vadászkirándulás céljára kölcsönvonatot igényeltek -a szénhiány miatt nyomorgó országtól.”

*

bihari_panorama
2005. július 12. 16:47 | Sorszám: 594
*

Vyx-jegyzék

„Magyarországi hadsereg de Lobit tábornok,
a magyarországi hadsereg ideiglenes parancsnoka Belgrád, 1919. március 19.
Károlyi gróf őkegyelmességének
a magyar köztársaság ideiglenes elnöke
Budapesten...

Kegyelmes Uram!

A békekonferencián, az 1919. február 26-iki ülésen elhatározták, hogy azon célbál, hogy a munkálatok folytatását akadályozó minden összetűzést elkerüljenek, tanácsos a magyarok és a románok között egy semleges zónát létesíteni, amelyben sem magyar, sem román katona nem lehet, amelynek azonban a fontosabb pontjait a szövetséges csapatok fogják megszállani. A főparancsnok engem delegált, hogy mindazon kérdéseket, melyek a konferencia ezen elhatározására vonatkoznak, Kegyelmességeddel egyetértőleg szabályozzam.

Budapesti képviselőm, Vyx alezredes a következőkkel van megbízva:

1. A fent említett elhatározást Önnek bemutatni és Önnel közölni, hogy milyen feltételek mellett szándékozom azt keresztülvinni.
-7-

2. Kegyelmességeddel egyetértésben, ezen elhatározás alkalmazásának részleteit szabályozni.
3. Ezen részletek közül nekem azokat előterjeszteni, amelyeknél közbenjárásom szükséges lenne.

A/ A semleges zóna határai:

A semleges zónának, amelyet a szövetséges csapatok szállanak meg, következők lesznek a határai:

Keleti határ: Aradtól Nagyszalontáig vezető műút, a Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti vasútvonal, mindezen helységek a magyar és román katonai megszállás alól ki lévén zárna, ezen fent említett közlekedési vonalakat azonban a román csapatok és a szövetségesek ellenőrzése alatt álló lakosság - amennyiben ezt a gazdasági szükségletek megkívánják használhatják.

Északi határ: A Szamos és Tisza folyó, Vásárosnaménytól öt kilométerre eső pontig.

Nyugati határ: A Tiszát öt kilométerre Vásárosnaménytól északnyugatra elhagyja, aztán Debrecentől öt kilométerre nyugatra, Dévaványától három kilométerre nyugatra, Gyomától nyugatra, Orosházától, Hódmezővásárhelytől és Szegedtől öt kilométerre nyugatra húzódik.

Déli határ: Maros folyó, Arad és Szeged városok, amelyek minden magyar és román csapat kizárásával a szövetséges csapatok által lesznek megszállna. A határok részletes vázlata későbben fog megállapíttatni.

B/ A zóna kiürttésének és megszállásának feltételei:

A magyar csapatoknak a semleges zóna nyugati határa mögé való visszavonulása, inkluzíve március 23-án kezdődik és egy maximális tíznapi időközben kell, hogy befejeztessék.
Ezen idő alatt Condrecourt tábornok, akit a semleges zóna keleti parancsnokságával bíztam meg, ezt a szövetséges csapatok által el fogja foglaltatni és ellenőrizni fogja a magyar csapatok kiürítési mozdulatait.
A román csapatokat felhatalmazza a békekongresszus, hogy vonalaikat a semleges zóna keleti határáig előretolják, jelenlegi elhelyezésükben megmaradnak azonban mindaddig, míg a magyar csapatok ezen zóna nyugati határán túl nem jutottak.

C/ Anyag

I. Hadianyag: Azon hadianyagot, amely a románok által megszállandó zónában van, francia tisztek és katonák fogják leltározni és megőrizni, ezt az anyagot, minthogy nem tekintik hadifoglalásnak, a magyarok el fogják vihetni.
Az anyag, amely a semleges zónában van, a magyar kormány rendelkezésére bocsáttatik, amelynek szabadságában van ezt nagy a mostani helyén hagyni, vagy elvinni.

II. A magyar állam tulajdonát képező vasúti és gazdasági anyag: Ennek az anyagnak szintén a helyén fog kelleni maradni addig, amíg fölötte határozat nem hozatik. Leltározna lesz és egy magyar-román komisszió a Condrecourt tábornok elnöksége alatt nekem a használatba vételének kérdésében ajánlatokat fog tenni.
-8-

D/ Közigazgatás

A polgári közigazgatás a semleges zónában a szövetséges parancsnokság ellenőrzése alatt a magyar kormány kezében fog maradni: a magyar csendőrség és rendőrségi karhatalom a fent említett parancsnokság vezetése alatt a rend és nyugalom fenntartását fogja biztosítani.
Van szerencsém Kegyelmességedet kérni, hogy szíveskedjék március 21-én tizennyolc órakor Yyx alezredessel azt a dátumot közölni, amikor a magyar csapatok a semleges zóna túloldalán megjelölt határt elérték, mint előbb a B/ szakaszban említett, hogy a mozdulatok március 23-án kezdődnek és hogy maximális 10 napi időközben kell, hogy végrehajtassanak.

Az anyagok miatti kérdéseket semmi esetre sem szabad azon célból ürügyül venni, hogy ezen határidő meghosszabbíttassék, minthogy minden rendelkezés megtétetett, hogy ezt a kérdést kiürítés után is meg lehessen tárgyalni.

De Lobit s. k."

***

Vyx alezredes szóbeli kiegészítésként tudomására hozta Károlyi Mihálynak, hogy a jegyzékben rögzített új demarkációs vonalak Magyarország jövőbeni végleges politikai határainak tekintendők.

*

bihari_panorama
2005. július 12. 16:44 | Sorszám: 593
*

Vyx-jegyzék

Noha a tanácsköztársaság létrejöttének dátuma 1919. március 21. péntek, a döntő fontosságú közvetlen előzményekre huszadikán került sor.

Újságok e napon nem jelentek meg a betűszedők egyeztetett sztrájkja miatt. A kormány biztonsági ügyekért felelős tagjai és a fővárosi karhatalom vezetői azzal foglalkoztak, miként vegyék elejét annak a 23-ra tervezett kommunista fegyveres zendülésnek, amelynek szervezését a külső kőbányai gyűjtőfogházból irányította Kun Béla és szorosabb környezete.

A koalíciós kormány, élén Berinkey Dénes miniszterelnökkel, készült a délután 17 órára kitűzött minisztertanácsi ülésre, hogy megtárgyaja a tervezett tárgysorozatot.

Délelőtt tizenegy órakor váratlanul megjelent Vyx francia alezredes a budavári királyi palotában, Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök hivatalában. Elkísérték őt az Entente (antant) néven ismert katonai szövetség Budapestre akkreditált angol, olasz, amerikai képviselői. Vyx volt a szövetséges katonai misszió vezetője. Azért kereste fel Károlyi Mihályt, hogy átnyújtsa neki azt a jegyzéket, amelyet előző nap küldött Belgrádból de Lobit tábornok, a Magyarország ellen vezényelt francia csapatok ideiglenes parancsnoka.

Ez a Vyx-jegyzék néven ismert diktátum az egész magyar történelem egyik legtragikusabb dokumentuma.

Jelentőségéhez képest szövege igen kevesek előtt ismert, mivel 1919 óta csak elvétve, s akkor is csupán száraz szakkönyvekben publikálták.

A jegyzék nyomán keletkezett a hírhedt tanácsköztársaság.

*

bihari_panorama
2005. július 12. 16:36 | Sorszám: 592
*

UTÓSZÓ


Nagyapánk életrajza itt megszakad.

Budapest ostromát fővárosi lakásában /a Vilmos császár úton/ élte át. A szovjet csapatok bevonulása után újból figyelmeztették, hogy jobb lenne menekülnie, de ő helyben maradt.

Ettől kezdve az államvédelmi hatóság folyamatos zaklatásának volt kitéve, rendszeresen kihallgatták és a fehérterrorra vonatkozó adatainak átadására kényszerítették.

Az idős, politikai küzdelmekben megfáradt embert az Andrássy út 60-ban kényszeritő eszközök hatására végrehajtott cselekedete élete végéig gyötörte, miután megtudta, hogy 25 év után az ő adatai alapján vonnak felelősségre és végeznek ki olyan embereket, akik nem is értelmi szerzői, hanem egyszerű sorkatonái voltak azoknak az atrocitásoknak, amelyekhez hasonlókért ő számos "vörös" terroristát sikerrel terjesztett fel kegyelemre.

Rákosiék hatalomra jutása után őt is kitelepítették: a Békés megyei Hunyán, egy pajtában kényszerült lakni, embertelen körülmények között.

A kitelepítések feloldásakor sem térhetett vissza Budapestre, ezért Csengődre költözött, ott is hunyt el 78 éves korában, 1953. okt. 1-n.

A csengődi családi kriptában temettük el, szeretett első felesége mellé.

Dr.Váry Albert unokái

*

bihari_panorama
2005. július 12. 16:33 | Sorszám: 591
*

Váry Albert önéletrajza

5. befejező rész

Ebben az állapotban ért engem 1926 novemberében falusi otthonom, a Pest vármegyei Csengőd község választókerületének, a szabadszállási választókerületnek az a kérése, hogy az 1926. évi novemberi-decemberi választásoknál vállaljam el a szabadszállási választókerület nemzeti egységpárti, kormánypárti hivatalos országgyűlési képviselő jelöltségét. Szüleim a csengődi temetőben nyugosznak. Nővérem, sógorom mint gazdálkodók ma is Csengődön élnek. Édesapám Csengőd község egyik alapitója volt, emlékét a csengődi ref.templom falán emléktábla őrzi. 1912. év óta Pest vármegyének Csengőd által megválasztott törvényhatósági bizottsági tagja voltam s Csengőd érdekében kifejtett közérdekű tevékenységemért Csengőd egyik fő utcáját már korábban rólam nevezték el. Nagy tisztelője voltam gróf Bethlen Istvánnak, kit a jogrendért vivott harcban közelről megismertem. Elfogadtam tehát a jelöltséget, s ezek után az előzmények után választottak meg Csengőd község kezdeményezésére a szabadszállási választókerület országgyűlési képviselőjévé, egyhangúlag, 1926.dec.8-án.

Mint országgyűlési képviselő a gróf Bethlen István vezetése alatt álló kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártjának voltam tagja. A párt szabadelvű szárnyához tartoztam, Ugron, Bárczy, Dési Géza, Fellner és másokkal együtt. Tagja voltam a kormánypárton belül a Mayer János földmüv. miniszter vezetése alatt álló s 65 tagot számláló kisgazda csoportnak. Mint képviselő helyettes elnöke voltam az igazságügyi bizottságnak s tagja a mentelmi bizottságnak, melynek egyik előadója is voltam. Több jogászi törvényjavaslatnak is előadója voltam, s nagyobb beszédet tartottam az uzsora, a hitelsértés stb. törvényjavaslatoknál. Legelső képviselőházi felszólalásom az 1927. május 4-i ülésen az igazságügyi tárca tárgyalásánál hangzott el az igazságszolgáltatás védelmében, a sajtószabadság védelmében, s a politikailag elitéltekkel szembeni megbocsátás érdekében. A jogrend és a megbocsátás eszméit hirdető felszólalásomért engem Wolf Károly képviselő a képviselőház folyosóján "vörös főügyésznek" nevezett. Felszólaltam a katonatisztek fegyverhasználati joga ellen; az egyetemeken előfordult szégyenteljes és sajnálatos események ellen, leszögezve, hogy ezek a verekedések nyílt lázadást jelentenek a jogrend ellen, a törvény ellen, a jogegyenlőség ellen. Védelmembe vettem az ügyvédi hivatást, kifogásoltam a munkanélküliség esetére szóló biztosítás hiányát. Hangsúlyoztam, hogy különösen a mezőgazdasági munkanélküliségen kell segiteni. Közmunkát, útépítést kell végeztetni. Takarékosságra intettem az állam pénzével és a fölösleges kiadások mellőzését kértem. Nemcsak a képviselőházban, de a sajtóban is küzdöttem a szabadság, a sajtószabadság érdekében, a munkanélküliség ellen, a földművelő magyar nép megsegítéséért s szociális intézkedésekért. Cikkeimet a liberális "Pesti Napló" de egyéb lapok is közölték. A "Pesti Napló" 1930. dec.7-i számában "Takarékossági Törvényjavaslat" cím alatt pl. A magasabb köztisztviselői állások számának csökkentését, a képviselői tiszteletdijak leszállítását, a többszörös jövedelmek megszüntetését és az összes kényelmi és fényűzési kiadásoknak az államháztartásból való törlését sürgettem. Országgyűlési képviselői működésem részleteit az 1932-ben megjelent "Öt esztendő a magyar nép szolgálatában" c. füzet tartalmazza. Megható elismerést jelentett számomra, midőn választókerületem egyik községe, Fülöpszállás 1936. júniusában díszpolgárává választott.

Kétszer egymásután, 1926-ban és 1931-ben választottak meg egyhangúlag országgyűlési képviselőnek. 1932. év őszén azonban Gömbös Gyula lett a miniszterelnök s attól kezdve észrevettem, hogy Pest vármegye életébe bevonult a fajvédő politika. 1935-ben kerületem engem harmadszor is megválasztott, pártonkivüli programmal, annak ellenére, hogy Gömbössel való politikai vitám folytán Gömbös hivatalos jelöltje nem én lettem, s Gömbös mást küldött hivatalos jelöltnek ellenem, ezen kivül még egy kisgazda párti jelöltet is támogatott velem szemben, csakhogy engem kibuktasson a képviselőházból.

Nem sikerült neki, hűséges választókerületem harmadszor is engem választott meg országgyűlési képviselőjévé. A szélsőjobboldali fajvédő politika azonban egyre hangosabbá vált s látnom kellett, mint tör előre a vármegye életében Endre László gödöllői főszolgabíró. A jobboldali irányzat erősödött s odáig jutott, hogy Endre Lászlót komoly alispánjelöltként kezdték emlegetni. Az 1938. január 12-iki választáson azután a három alispánjelölt küzdelméből Endre László került ki győztesen, s Pest vármegye alispánjává választatott.

A vármegye vezetősége engem kért fel még a választás előtt a majd megválasztandó alispánnak Pest vármegye törvényhatósága nevében való üdvözlésére. Amikor azonban Endre Lászlót választották meg alispánná, a kihirdetés után, a közgyűlés jelenlétében, a legnagyobb nyilvánosság mellett felálltam és távoztam a teremből, mert nem kívántam Endre Lászlót üdvözölni, ezt Mocsáry Dániel szélsőjobboldali képviselő tette meg távozásom után. Magam másnap felszólaltam a közgyűlésen, s óva intettem a tisztviselői kart a politikának, főként a pártpolitikának a hivatali működésbe való bevitelétől. Beszédem újból országszerte nagy visszhangot keltett, az általam elmondottakkal a lapok is foglalkoztak. Szakításom azonban Gömbös Gyula fajvédő politikájával teljessé vált s fokozatosan kezdtem visszavonulni a politikától. Még többször felszólaltam a jogegyenlőséget és szabadságot veszélyeztető, gyűlölködő politika ellen, kifogásoltam a jogegyenlőséget sértő törvényjavaslatokat; követeltem Hubay, Szálasi és társai letartóztatását.

Szálasit le is tartóztatták, el is ítélték, a német befolyás azonban egyre erősödött, ezért a "Pesti Naplóban" és más lapokban való cikkezést abbahagytam, s a parlamentben 1937. évben egyáltalán nem, 1938-ban egyszer, 1939-ben újból egyszer sem szólaltam fel. A politikai élettől való visszavonulásom teljessé vált 1939. május 4-én, amikor a képviselőházat feloszlatták és május végére új választásokat írt ki gróf Teleky Pál kormánya. Hogy visszavonulásom teljes legyen, arról gondoskodott Endre László Pest vármegyei alispán s a Pest vármegyében felülkerekedett szélsőjobboldi többség. Hagyomány volt ugyanis, hogy a régi törvényhatósági tekintélyes bizottsági tag, ki képviselő is volt, 30 éves megyebizottsági tagsága után a vármegye örökös bizottsági tagjának vagy felsőházi tagnak választatott. Pest vármegye ezt a kitüntetést nem adta meg nekem.

Ettől kedves semmiféle politikai pártnak tagja nem voltam, de aggódva szemléltem, mint sodródik az ország végveszélybe. Előre megmondtam, hogy a háborút a németek elveszítik. A felkészültség kezdeti sikerei nem tévesztettek meg.
Anglia világbirodalom, Amerika a végtelen anyagi és technikai lehetőségek hazája, ezzel a gazdaságilag erős világhatalommal a gazdaságilag gyönge Németország nem bírhat. Az Oroszországgal való háborubalépés pedig végleg megpecsételte Németország sorsát. Oroszországnak nagy katonai múltja van, ő tekinthető Napóleon legyőzőjének is, emberanyaga kitűnő és kimeríthetetlen. Vaknak kellett lennie, ki nem látta előre Németország vereségét.

1944. március elején feleségemmel együtt elhagytuk a fővárost és Balatonfüreden éltünk 1944.szeptemberéig. Ott ért engem 1944. március 19-én a németek bevonulása, a német megszállás s a Sztójay kormány kormányra jutása. Balatonfüreden Scitovszky Béla volt belügyminiszterrel, Egyed Zoltán íróval, Halápy festőművésszel, Janovich táblabíróval döbbenten láttuk a fejleményeket. Egyidejűleg figyelmeztettek, hogy a főszolgabíró eljárást indított ellenem kormány- és nyilasellenes nyilatkozataim és magatartásom miatt.

Feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy visszajövünk a fővárosba, útlevelet szerzünk és Sveiczba távozunk. Megváltottam az útleveleket, megkértem a Sveiczi vízumot és a német vízumot. Az útleveleket megkaptam, a svájczi vízumot azonban nem, illetve azt heteken át hiába váruk, ígéret dacára. A német átutazó vízumot is megtagadták, és csak Németországba való beutazási vízumot kaptunk.

Közben 1944. okt. 10-től kezdve a fővárosban suttogták, hogy Szálasi és a "nyilasok" hamarosan átveszik a hatalmat. Okt.15-én elterjedt a hír, hogy összeütközés volt a Petőfi téren és a kormányzóságon a német katonák és a Horthy kormányzót védő testőrök és magyar katonák között.

Déli egy óra tájban a rádió közölte Horthy kormányzó németellenes szózatát. Ez a szózat a kormányzó utolsó kétségbeesett lépését, egyben Szálasi és a németek győzelmét jelentette. Estefelé híre járt, hogy a németek és a nyilasok behatoltak a kormányzói palotába, a kormányzót őrizetbe vették, lemondásra kényszerítették, és erőszakkal forradalmi úton átvették a hatalmat.

*

bihari_panorama
2005. július 12. 16:29 | Sorszám: 590
*

Váry Albert önéletrajza

4.

Közhivatali és kir.ügyészi karrierem tehát 1920. őszén derékba tört. Az igazságügyminisztérium börtönügyi osztályán, alárendelt beosztásban, előadóként működtem, de működésemet még igy is gyanakvás, bizalmatlanság és féltékenység kisérte. Megalázott helyzetemen Gróf Bethlen István miniszterelnök változtatott, midőn a nagy vihart kavart solti gyilkosság hatására az "ébredő mozgalom" tagjai Solton meggyilkolták Lederer Adolf zsidó vallásu solti lakost. A közvélemény követelte a tettesek kinyomozását és bíróság elé állítását.

Ekkor jelentette be a nemzetgyűlésben a miniszterelnök, hogy a solti gyilkosság tetteseinek kiderítésére és általában az 1919-1921. évek folyamán a Duna-Tisza közén elkövetett úgynevezett fehérterror cselekmények, erőszakoskodások, verések, elhurczolások, rablások és gyilkosságok és zsidóüldözéseknek kinyomozására, s ezek¬nek a felelőtlen bűncselekményeknek további megakadályozására engem küldenek ki.

Egy kormánybiztossal és 40 csendőrrel nyomban megkezdtem a nyomozást. Kiszálltunk Ipákra és l921.augusztus 29-én bevezettem a helyszini kihallgatásokat, melyek eredményeként mintegy 80 ember letartóztatását rendeltem el, ezek többsége azonban a letartóztatás elől mint fölkelő szökött Nyugatmagyarországra s ezért csak mintegy 21 másodrangu gyanúsított letartóztatására kerülhetett sor. Az igazi vezérek és tettesek letartóztathatók nem voltak.

Közben a kormányzó 1921.november 6-án kegyelmi elhatározásával kegyelmet adott mindazoknak, kik tettüket nem önző, egyéni nyereségvágyból követték el. A nyomozás ebben az irányban ily módon megbénult, mégis innen kiindulva 1922.április végéig sikerült a legtöbb fehérterrorcselekményt kinyomoznom s a vonatkozó iratokat az illetékes büntető hatóságokhoz megküldenem. Ezek után részben a kormányzói kegyelem bénító hatása folytán, részben Dr.Dabasi Halász Lajos főügyész akadályozó beavatkozása folytán s részben azért is, mert a nyomozásokat általánosságban befejeztem, 1922. április végén a megbízás visszavonását kértem, mi meg is történt.

Tervem volt, hogy a "Vörös uralom áldozatai" névsorának közzététele után a "Fehér terror áldozatai" névsorát is közreadjam, sajnos az idő nem kedvezett tervem megvalósításának.

1922. őszén kihallgatáson jelentkeztem Daruváry igazságügyminiszternél s kértem őt az összes fogva levő bolsevista elitéltek ügyeinek kegyelem szempontjából való felülvizsgálatára. Daruváry elfogadta javaslatomat, s 1922. október hóban kiadott rendeletével engem miniszteri biztossá kinevezett a fogva levő bolsevista elitéltek ügyeinek esetleges kegyelemre ajánlása szempontjából való felülvizsgálása czéljából.

1922. őszétől kezdve 1923. nyaráig végig jártam az összes fegyházakat: Bpest, Vácz, Sopron, Szeged stb. Kihallgattam az összes bolsevista elitélteket, áttanulmányoztam ügyeiket s abban véleményt készítettem.
Véleményem és javaslatom az igazságügyminisztériumban ebből a czélból alakított külön kegyelmi tanács elé került, ahol én voltam az előadó. Javaslatom folytán 300 bolsevista elitélt kapott kegyelmet. Actiómat a későbbi igaz-ságügyminiszterek alatt is folytattam, ugy hogy 1926. októberében már csak 50 bolsevista elitélt volt fogva. Az általam elrendelt ujabb kegyelmi tárgyalás eredményeként, mint arról 1927. május 4-iki parlamenti beszédemben is beszámoltam - már csak 36 bolsevista elitélt volt fogva.

1923-1926. évben kezdeményezésemre indult meg az úgynevezett "emigránsok" ügyeinek megvizsgálása. Nagy Emil és utóbb Pesthy Pál igazságügyminiszterek magukévá tették gondolatomat és az "emigránsok" hazajövetelének engedélyezése kérdésében a gondolathoz gróf Bethlen István miniszterelnök is hozzájárult.

1924-ben kaptam a megbízatást, hogy az "emigránsok" hazatérését illetve annak engedélyezését megfelelő jogi formában készítsem elő. így történt aztán, hogy a haza térni kívánók kérelmeit s ügyeit megvizsgáltam s ahol ez lehetőnek és indokoltnak látszott, az igazságügyminiszter nevében az illetékes kir.ügyészségnek utasítást adtam a folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntetésére és a nyomozólevél visszavonására.

Az emigratio liquidálására irányuló igyekezetem eredményeként 1924-1926. években több száz emigráns jöhetett haza.

Mindeme ténykedésem hatására az igazságügyminisztériumban, hol a tisztviselő kar többsége bizalmatlansággal és féltékenységgel nézte és elitélte szabadelvű magatartásomat, további előrehaladásra nem számíthattam, sem megfelelő hatáskört, sem osztályvezetést nem kaptam.

*

bihari_panorama
2005. július 12. 16:25 | Sorszám: 589
*

Váry Albert önéletrajza

3.

A kommunista gyilkosságok hiteles történetét az összegyűjtött és feldolgozott dokumentumok alapján összeállított és 1921-ben első kiadásban megjelent "A vörös uralom áldozatai Magyarországon" c. 172 oldal terjedelmű könyvemben tártam a nyilvánosság elé.

Könyvem 1923-ban második kiadásban is megjelent.

Adataim közreadását főként az indokolta, hogy meg voltam győződve: a közvélemény, mikor ezrekről beszél, túlozza a bolsevisták által meggyilkolt áldozatok számát. Wedgegood angol újságírónak tett ígéretem alapján vállalkoztam arra, hogy a lehetőség szerint hiteles névsort állítok össze az áldozatokról, hivatalos jelentések és birói ítéletek alapján. Adataimból, melyeket Angliába Wedgegoodnak is megküldtem, kiderül, hogy 587 ártatlan személy esett a bolsevisták terrorcselekményeinek áldozatául, köztük 26-28 volt zsidó vallásu.

Közben, 1919-november 16-án bevonult a nemzeti hadsereg s vele olyan szellem jelent meg, mely a bolsevista gyanúsítottak ellen kiméletlen eljárást követett.
1919. deczemberétől kezdve azt tapasztaltam, hogy katonai hatóságok, katonai alakulatok, katonai különítmények s általában katonai személyek megkisérelnek beleavatkozni a polgári büntető hatóságok, a főkapitányság s a kir.ügyészség hatáskörébe.
Főként az Ostenburg és Prónay különítmények voltak azok, melyek teljesen jogosulatlanul fölléptek polgári személyek ellen. 1919. deczemberében alig pár eset jutott tudomásomra, de 1920.január havától kezdve már rendszeressé váltak ezek a katonai erőszakoskodások. Kezdettől fogva tiltakoztam ezek ellen a katonai visszaélések ellen, melyek a magyar nemzet jó hírnevét aláásni és a törvényes igazságszolgáltatást kompromittálni voltak alkalmasak.
Mikor személyes tiltakozásom nem használt, Horthy Miklós fővezérhez fordultam 1920. január közepe táján, melynek eredményeként lehetőség adatott arra, hogy a felelőtlen katonai atrocitások esetén közvetlen a fővezérség ügyészét lehessen megkeresni intézkedés iránt.
Közbenjárásaim eredményeként született meg 1920. márczius 20-án a 132553/920. sz. honvédelmi min. rendelet, mely pontosan meghatározza, hogy katonák polgári személyek ellen mely bűncselekmények esetében járhatnak el.

1920.június 4-én 1920.El.1.V.33.sz.alatt kénytelen voltam közvetlen átirattal fordulni a honvédelmi miniszterhez a katonák jogtalan és felelőtlen erőszakoskodásai ellen. Átiratom alapján a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a vezérkar főnöke közös értekezletet tartott és megbízott engem a tárgyra vonatkozó rendelettervezet elkészítésével. Június 12-én elkészített tervezetemet a minisztertanács elfogadta s még aznap, 1920.június 12-én a hivatalos lapban 4710/920.M.E.sz.a. közzé is tette. A rendelet egyértelműen kimondta, hogy az összes katonai alakulat és különítmény polgári személyekkel szembeni fellépése azonnal megszüntetendő, a rendelet ellen vétő katonai személyek azonnali hatállyal letartóztatandók.

A kibocsájtott rendelet hatása eredményes volt, olyannyira, hogy egy Szt.István körúti kávéház békésen üldögélő vendégei ellen bombamerényletet végrehajtó Illy Lászlót és társait sikerült lázadás és gyilkosság vádjával statáriálís bíróság elé állíttatnom, ám a jogrend és az igazság védelmében az érvényben levő magyar bűntető törvénykönyv szerinti fellépésemet a jobboldal gyanakvással fogadta, ezért pozícióm meggyöngült.
Az események odáig fajultak, hogy a katonai hatósággal nyilt összeütközésbe kerültem. Ennek lett folyománya, hogy ellenem augusztus 11-én a nemzetgyűlésben Bernolák Nándor országgyűlési képviselő nyilvános támadást intézett és bolsevista bűnpártolással vádolt. Egyidejűleg a Bécsben megjelenő "Ember" c. hetilapban is sorozatos támadás jelent meg ellenem. A nemtelen támadássorozat végére Tomcsányi igazságügyminiszter tett pontot, midőn engem 1920. októ¬ber 26-án a budapesti kir. ügyészség vezetése alól fölmentett s egyidejűleg berendelt az igazságügyminisztérium börtönügyi osztályára.

A budapesti kir.ügyészség személyzete virágdíszben búcsúztatott s a napilapok is méltatták addigi tevékenységemet, búcsúbeszédemben mégis kifejtettem, hogy "a harag és keserűség érzésével távozom" s hangsúlyoztam, hogy hatalmi szóval nem lehet elvágni a budapesti kir. ügyészkarhoz fűző kapcsolatomat.

*

bihari_panorama
2005. július 12. 12:37 | Sorszám: 588
*

Váry Albert önéletrajza

2.

1918. október 31-ike után a Károlyi ill. a Berinkey kormány megtartott engem a budapesti kir. ügyészség vezetői állásában. Mikor 1919. fbr.21-én a kormány utasítására a főkapitányság a bolsevista Kun Bélát és társait letartóztatta, őket a m.kir. orsz. gyűjtőfogház elkülönített részében helyeztem el, hol őket poli¬tikai foglyokként kezeltük, majd a lemondott Berinkey-kormány utasítására 1919. márczius 21-én este 8-9 óra között a gyűjtőfogházban szabad lábra helyeztettem.

Másnap, 1919. márczius 22-én délelőtt, a tanácsköztársaság kezdetének napján a bpesti kir.ügyészségen összehívtam a bpesti kir.ügyészség tagjait, beszámoltam előttük az előző este és éjjel történt eseményekről és kijelentettem:
"Az államügyészség tagjai helyükön maradnak"...a jogrendet és igazságot szolgálják... senki se járjon külön utakon...együtt várjuk be további sorsunkat".
Utóbb a kir. ügyészség liquidálása következett be, s a bpesti kir.ügyészség élére a tanácsköztársaság bizalmi embere került. A kommün ideje alatt nem teljesítettem szolgálatot. A tanácsköztársaság bukása után, 1919. augusztus hó 4-én újra elfoglaltam hivatalomat és átvettem a bpesti államügyészség vezetését.

A Friedrich-kormány úgy döntött, hogy mindazok ellen, kik az előző tanácsköztársaság alatt bármiféle tevékenységet fejtettek ki s abban részt vettek, bűnvádi eljárást kell indítani. Ennek következtében utasította a bpesti kir.ügyészséget és a m.kir. államrendőrséget, hogy a tanácsköztársaságban bármely módon résztvett egyének ellen a bűnvádi eljárást indítsa meg. Ezzel a bűnvádi felelősségrevonás a bolsevista gyanúsítottakkal szemben megindult.

A följelentések tömegesen érkeztek a bpesti főkapitányságra és a bpesti államügyészségre. Csakhamar a gyanúsítottak százai és ezrei kerültek előzetes letartóztatásba, ezért kényszerültem a legszigorúbban ragaszkodni ahhoz, hogy a gyanúsítottak kizárólag az érvényben levő bűnvádi perrendtartás rendelkezései alapján, az érvényben levő magyar büntető törvénykönyv szerint és a független magyar bíróság által vonathassanak bűnvádi felelősségre.

Elleneztem a külön bíróság, népbíróság, vagy katonai bíróság felállítását.

Álláspontom győzött, s a m.kir.kormány a bolsevista bűnügyek nagy tömegére tekintettel a 4038/919.M.E.sz. és a 4039/919.M.E.sz. rendeletével a bűnvádi perrendtartás alapján gyorsított eljárást rendelt el, azzal a kiegészítéssel, hogy a bolsevista gyanúsított előzetes letartóztatásba helyezendő.

Miután a gyorsított bűnvádi eljárást, s a kötelező letartóztatást kezdettől fogva kifogásoltam, megkisérlettem megakadályozni annak végrehajtását, de csak annyit tudtam elérni, hogy az ítélkezés ötös tanácsokban történjék s ezeknek az ötös tanácsoknak elnökei kúriai bírák legyenek. A kúriai bírák közül azonban - személyes közbenjárásom ellenére - Ráth Zsigmond, Vargha Ferenc, Szőke István és mások kérelmem teljesítését elhárították, egyedül Stocker Antal kúriai biró és a kir.táblán Auer István és Stengl Antal táblabírák vállalkoztak ötös tanácsok vezetésére.

Ugyanakkor kieszközöltem, hogy halálos ítéletek csak a Kúria hozzájárulása esetén legyenek végrehajthatók. A meginduló bűnvádi eljárásokkal kapcsolatosan "Az Est" c. napilap 1919. szept. 28-iki száma közölte nyilatkozatomat, amelyben kijelentettem:

"A bűnvádi eljárás nem politikai bűncselekményekért folyik.
A bűnvádi eljárás a büntetendő, törvénybe ütköző közönséges bűncselekmények (gyilkosság, rablás, lopás, sikkasztás, zsarolás, személyes szabadság megsértése, magánlaksértés stb.) címén folyik".

Ugyancsak hangsúlyoztam:

"Sokkal fontosabb az, hogy az esetleg ártatlan emberek mielőbb visszanyerjék szabadságukat, mint hogy a bűnösök azonnal bíráik elé állíttassanak."
Rendelkezéseim végrehajtása alapján az 1919.aug.-december havában letartóztatásba került 8.000-10.000 gyanúsítottból 1920. január 31-én már csak 1371 maradt fogva. Egy esztendő leforgása alatt sikerült a bpesti államügyészségnek a vádemelések és bíróság elé állítások számát 2000-re csökkentenie.

Kir.főügyészként ismételten képviseltem a vádat a közönséges bűncselekményeket elkövető bolsevistákkal szemben. Hivatali kötelességeim teljesítése azonban komoly nehézségekbe ütközött.

A felzaklatott közvélemény nyilvános megtorlást követelt, de hónapok múltak el, míg végre 1919. decz.7-én az első bírói ítélet elhangzott. Először ugyanis hónapokon keresztül kellett átrostáltatnom a fogva tartott bolsevista gyanúsítottakat, s csak azok maradtak fogva, kik ellen súlyosabb vád látszott fennforogni.
Bizony ez hónapokba került, s az első főtárgyalás, a terroristák ügye, csak 1919 november végén tartatott, s dec.9-én hangzott el az első ítélet.

bihari_panorama
2005. július 12. 12:31 | Sorszám: 587
*

Váry Albert önéletrajza

1.

"Születtem Makón, hol Édes Atyám Váry Jakab szabómester volt, 1875. december 8-án. Édes Anyám Orthmann Katalin. Középiskoláimat római katholikus létemre, szüleim kívánsága szerint a Kiskun-Halasi Református Főgymnáziumban végeztem kitűnő eredménnyel.

Jogot a budapesti Tudományegyetemen hallgattam, ahol az Egyetemi Diákkör elnökévé is megválasztottak. Jog- és államtudományi doktori oklevelem elnyerése után katonai szolgálatot teljesítettem császárvadászként Karinthiában. Önkéntesi éveimet leszolgálva ügyvédi vizsgát tettem és Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytattam.
A jogon évfolyamtársam volt Horváth Zoltán, később kiskunfélegyházi ügyvéd, fkg.párti országgyűlési képviselő, kinek húgát Horváth Matildot vettem nőül. Tőle két leánygyermekem Matild és Magda született 1904. ill. 1907-ben.

1904-ben igazságügyi szolgálatba léptem, előbb Aradra helyeztek albíróként, majd alügyésszé neveztek ki Nagyvárad székhellyel.

1908-ban Budapestre neveztek ki ügyésszé, s 1914 - 1918. közötti időszakban sajtóügyészként működtem.
1911-ben nagy szomorúság ért: szeretett feleségem hirtelen szerzett tüdőgyulladásban váratlanul elhunyt.

A budapesti kir. ügyészségen kifejtett tevékenységem elismeréseképpen a fontosabb bűnügyekben és esküdtszéki ügyekben reám bízták a közvád képviseletét. Az "Esti Újság" 1913. évi október 29-iki száma hosszú idézetet közölt egy, az esküdtbíróság előtt elmondott beszédemből, melyben az igazság és az igazságtalanság kérdésének megítélését feszegettem.

Mint sajtóczensor, nehéz hivatali szolgálatomat csakis úgy tudtam ellátni, hogy beköltöztem az egyik hivatali szobába és ott lakva, éjjel-nappal a sajtó szolgálatára álltam. Igyekezetem - úgy látszik - feletteseim elismerését és megbecsülését vívta ki, ennek köszönhetem, hogy 1917. augusztus havában kir. Főügyész-helyettessé neveztek ki. Kineveztetésemet a "Magyarország" c. napilap 1917. aug. 9-iki száma a 10. oldalon a következőképen kommentálta:

"...előléptetése nemcsak a főváros jogász világában kelt őszinte Örömet... hanem szélesebb körökben is...Váry Albert a kir. ügyészségen a sajtóügyeket intézi és ebben a pozíciójában nehéz és sok körültekintést igénylő feladatát mindig megelégedésre látta el. Különösen a háború esztendeiben rótt rá nagy munkát a sajtóügyek ellenőrzése, azonban úgy fölöttesei, mint a fővárosi sajtó mindannyiszor megnyugodva tapasztalhatták, hogy az állam érdekeinek megvédelmezése olyan kezekben nyugszik, melyekben sem a törvény szelleme, sem a sajtó érdekei nem szenvedtek csorbát".

Mint sajtóügyészt, 1918 januárjában Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter a háború idején előzetes czenzurát gyakorló "sajtóbizottság" elnökévé nevezett ki, majd ugyancsak őtőle vehettem kézhez kineveztetésemet a budapesti kir. ügyészség vezetőjévé, 1918. április havában.

A legnehezebb időben, háború vége felé, a nyugtalanságok időszakában kerültem a budapesti kir. ügyészség élére. Ebben a hivatalomban ért engem az 1918. okt. 31-i forradalom, amikor a Markó utczai kir. büntető törvényszéki fogházat személyes fellépésemmel védtem meg attól, hogy a tüntető tömeg oda behatoljon és a foglyokat kiszabadítsa.

*

bihari_panorama
2005. július 11. 23:06 | Sorszám: 586
*

ELŐSZÓ

Az emberek hamar felejtenek.

Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni.

Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek. Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul.

Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkolt le.

Ez a szám és névsor azonban nem teljes. Hiányzanak az adatok azokról a területekről, amelyeket időközben Trianon elszakított. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek, vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek, vagy akiket ellenforradalmi harcokban, a forradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat.

Az egyes eseteknél előadott tényállás hivatalos jelentésekből és bírói ítéletekből van véve. Rövid, száraz adatok, melyek legtöbbjét azonban lehetetlen megindulás nélkül olvasnunk.

Hosszú sorozata ártatlan vértanúknak, halálos vergődése a felbomlott államhatalom által védtelenül magára hagyott polgároknak. Hazafias föllángolások, halálmegvető, bátor megnyilatkozások, melyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket. A gyilkosok uralma mégsem volt teljesen zavartalan...

Csatoltam a népbiztosok teljes névsorát is. Lássuk együtt, kik parancsoltak négy és fél hónapon át az ezeréves történelmi Magyarországnak s kik a felelősek azért, hogy az emberek százait legyilkolták, ezreit börtönbe vetették s százezreit kirabolták.

Aki ezt az időt átszenvedte, természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Végtére is büntetlenül gyilkolni és rabolni talán még sem lehet!

Parisban 1871-ben a kommün kéthónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek, s harmincnégyezret bizonyítékok híjján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől 1 000 000 ember szökött külföldre.

Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 ezer ember ellen indult, s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán a bűnvádi eljárás megszűnt. Ha még hozzátesszük, hogy a 6 000 elítéltből mintegy 2 500 ember kegyelmet kapott s háromszáznál többet az oroszoknak kellett kiadniuk, s hogy a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladja meg az ötvenet, és ma már csak 400 kommunista elítélt ül letartóztatásban intézeteinkben, megállapíthatjuk, hogy a bűnvádi üldözés az átélt borzalmakkal szemben mértéket tartott.

Bíróságaink a tömegbűncselekményekre tekintettel a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint ugyan, de öt tagból álló tanácsokban és a büntetőtörvénykönyv alapján ítélkeztek.

A kommunista bűnügyek beható ismerete kapcsán nem hallgathatok el egy-két megjegyzést.

Az októberi fölfordulás nélkül nálunk nem lehetett volna kommunista uralom.

A proletárdiktatúra föltételeit az 1918. október 31-iki fölfordulás teremtette meg. Iszonyú felelősség terheli azokat, kik a magyar katona kezéből a fegyvert kiverték. Aki a rendet fölborítja, számolni tartozik azzal, hogy a megindult áradatot föltartóztatni nem bírja.

Másrészt kétségtelen, hogy a vörös uralom abban a formában, ahogy nálunk dühöngött, erőszakra és gyűlöletre nevelt munkás tömegek nélkül nem lett volna megvalósítható. Pár száz kommunista a szervezett munkások százezreit nem terrorizálhatta. A munkás vezéreknek tehát szakítaniok kell az osztályharc, osztálygyűlölet, erőszak és forradalom jelszavaival.

Egy tanulságot a hatalom birtokosai is levonhatnak a történtekből:

Több erélyt a hatalom gyakorlásában, több kitartást a hatalom megtartásában, s több megértést a munkáskérdésekkel szemben.

Ezt a nemzetet csak eréllyel és szeretettel lehet kormányozni.

Budapest, 1922. december hó 1-én

Dr. Váry Albert

*

bihari_panorama
2005. július 11. 16:15 | Sorszám: 585
*
1919 május 4. – vasárnap

A román offenzívától szétzilálódott, elhanyagolt és a hátrálásban züllésnek indult vöröscsapatok önellátásuk biztosítására fosztogatni kezdtek a Tápió melléki falvakban.

Megfékezésükre polgárőrség szervezéséhez látott Tápióbicskén Trupolai János csendőr őrmester. Kezdetben hatékonynak bizonyult az önvédelem. Lefegyvereztek sok rekviráló vöröskatonát. Akik tűzharcba bocsátkoztak velük, azokat megsemmisítették.

Látva a vörösök vezetői, hogy rekvirálás közben komolyabban is bajba kerülhetnek, gyorsan rendezték soraikat. Szabályos ütközetben törték le a hirtelen alakult és a vörösöktől zsákmányolt fegyverekkel védekező polgárőrséget.

Höfner István harminckét éves budapesti kereskedő, ezredparancsnok, Bienenstock Ármin harmincegy éves budapesti vasmunkás, politikai megbízott és Török István huszonnyolc éves szolnoki végrehajtó gyakornok, századparancsnok irányításával hamarosan leverték a kis létszámú önvédelmi csapatot.

Domonkos Imre csendőr őrmester tűzharcban lelte halálát. Trupolai János csendőr őrmestert, a polgárőrség szervezőjét többedmagával foglyul ejtették.

Bienenstock Ármin politikai biztos rögtön halálra ítélte Trupolait, de mielőtt kivégeztette, véresre pofozta.

Hosszú István földműves halálát akként tetézték szenvedéssel, hogy először belelödöztek, majd összeszurkálták.

Pozsgay Sándor földművesnek azért kellett meghalnia, mert köpéssel fejezte ki véleményét a vörösökről. Szándékosan lődöztek bele úgy, hogy egy ideig életben maradjon. Hiába siettette, hogy lőjék már agyon, ezt csak akkor tették meg, amikor elvesztette eszméletét.

A többi foglyot megkínozták és elzárták azzal a céllal, hogy forradalmi törvényszék elé kerüljenek. Bosszújuk betetőzéseként a kivégzettek és elfogottak házait feldúlták a vörösök. Ugyanezt tették a csendőrlaktanyával is.

*

bihari_panorama
2005. július 11. 00:43 | Sorszám: 584
*

1919 május 4. – vasárnap

A csehek előnyomulása Egerben is általánossá tette azt a hiedelmet, hogy a vörös uralom percei meg vannak számlálva.

Hozzáfogtak a polgárok a korábbi rend helyreállításához. Amikor a tanácsköztársaság helyi tisztviselői értesítették erről a fővárost, onnan útba indították a Tormássy-féle karhatalmi zászlóaljt a mozgolódás letörésére.

Értesülve a vörös különítményesek közeledtéről, Sárbogárdi Mészöly Géza negyvenhárom éves őrnagy fölszedette a síneket a Tormássy-zászlóaljt hozó szerelvények előtt. A különítményes alakulat mégis behatolt a városba és megkezdte az ellenforradalmárok letartóztatását.

Sárbogárdi Mészöly Géza feleségével együtt elmenekült otthonából. Az volt a szándéka, hogy ideiglenesen a Várállomás melletti őrházban kér menedéket, mert tudomása szerint ott megbízható vasutas teljesített szolgálatot.
Időközben azonban a Várállomás környékét is ellepték a vörösök, s lesben álltak a mondott őrházban. Alig toppant be, nyomban ledöfték szuronnyal.

Így, sebesülten is próbált elmenekülni. A nyomába eredő vörösök lövéssel leterítették, majd hozzá rohantak és összeszurkálták.

Közelről látva a feleség, mint koncolják fel a férjét, ájultan zuhant a sínek közé.

*

bihari_panorama
2005. július 07. 13:01 | Sorszám: 583
*

1919 május 4. – vasárnap

Pirkadatkor egyik pillanatról a másikra heves lövöldözés támadt Hatvan városában. Rajtaütéssel lepték meg a várost azok a Budapestről jött különítményesek, akik a fővárosba menekült hatvani direktórium segélykérésére érkeztek visszaállítani a vörös uralmat.

Chlepkó Hantos Ede népbiztos utasítására Cserny József terrorista parancsnok Hatvanba irányított harminc Lenin-fiút Bertók József vezetésével.

A két teherautóval helyszínre robogó különítmény első dolga volt a Grassalkovich kastélyban lévő iglói géppuskások megtámadása, de Bertók József úgy látta, hogy nem fognak boldogulni az elszánt iglóiakkal. Ezért Bertók még kora reggel erősítést kért telefonon Cserny Józseftől.

Az erősítés érkeztéig véghez vitték az előre eltervezett leszámolásokat. Hajdú Aladár negyvenéves füszerkereskedőt a lakásán ölték meg két pisztolylövéssel.

Kobovits Bogdán vörösőrt szintén az otthonában végezték ki, - előbb szuronnyal megvakították, majd lelőtték.
Németh József vörösört az utcán, mennyasszonya mellett lőtték agyon. Mindkettőjüknek kötelességszegést róttak a terhére, amiért nem keltek a direktórium védelmére.

Mészáros József ötvennyolc éves cukorgyári munkás a lányáért aggódva hagyta el lakását. Eltévedt golyó oltotta ki életét.

Hittl Vencel célzott lövéstől halt meg: a látottaktól ijedtében futni kezdett, a terroristák menekülőnek hitték és megölték.

Órákon belül a helyszínre vezényelték a hétszáz fős Jakab-féle karhatalmi zászlóaljt. Ez reménytelenné tette az iglói géppuskások ellenállását.

Megadták magukat. További sorsuk ismeretlen.

*

bihari_panorama
2005. július 06. 23:11 | Sorszám: 582
*

1919. március 20. csütörtök

Noha a tanácsköztársaság létrejöttének dátuma 1919. március 21. péntek, a döntő fontosságú közvetlen előzményekre huszadikán került sor.

Újságok e napon nem jelentek meg a betűszedők egyeztetett sztrájkja miatt. A kormány biztonsági ügyekért felelős tatai és a fővárosi karhatalom vezetői azzal foglalkoztak, miként vegyék elejét annak a 23-ra tervezett kommunista fegyveres zendülésnek, amelynek szervezését a külső kőbányai gyűjtőfogházból irányította Kun Béla és szorosabb környezete. A koalíciós kormány, élén Berinkey Dénes miniszterelnökkel, készült a délután 17 órára kitűzött minisztertanácsi ülésre, hogy megtárgyalja a tervezett tárgysorozatot.

Délelőtt tizenegy órakor váratlanul megjelent Vix francia alezredes a budavári királyi palotában, Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök hivatalában.

Elkísérték őt az Entente (antant) néven ismert katonai szövetség Budapestre akkreditált angol, olasz, amerikai képviselői. Vyx volt a szövetséges katonai misszió vezetője. Azért kereste fel Károlyi Mihályt, hogy átnyújtsa neki azt a jegyzéket, amelyet előző nap küldött Belgrádból de Lobit tábornok, a Magyarország ellen vezényelt francia csapatok ideiglenes parancsnoka.

Ez a Vyx-jegyzék néven ismert diktátum az egész magyar történelem egyik legtragikusabb dokumentuma.

Jelentőségéhez képest szövege igen kevesek előtt ismert, mivel csak elvétve, s akkor is csupán száraz szakkönyvekben publikálták. A jegyzék nyomán keletkezett a tanácsköztársaság.

Betű szerinti hiteles szövege a következő:


"Magyarországi hadsereg de Lobit tábornok,
a magyarországi hadsereg ideiglenes parancsnoka
Belgrád, 1919. március 19.

Károlyi gróf őkegyelmességének
a magyar köztársaság ideiglenes elnöke Budapesten...

Kegyelmes Uram!

A békekonferencián, az 1919. február 26-iki ülésen elhatározták, hogy azon célból, hogy a munkálatok folytatását akadályozó minden összetűzést elkerüljenek, tanácsos a magyarok és a románok között egy semleges zónát létesíteni, amelyben sem magyar, sem román katona nem lehet, amelynek azonban a fontosabb pontjait a szövetséges csapatok fogják megszállani. A főparancsnok engem delegált, hogy mindazon kérdéseket, melyek a konferencia ezen elhatározására vonatkoznak, Kegyelmességeddel egyetértóleg szabályozzam.

Budapesti képviselőm, Vyx alezredes a következőkkel van megbízva:

1. A fent említett elhatározást Önnek bemutatni és Önnel közölni, hogy milyen feltételek mellett szándékozom azt keresztülvinni.

....."

*

bihari_panorama
2005. július 05. 23:20 | Sorszám: 579
*

1919 május 3. – szombat


A jegyzőkönyvben felsorolt áldozatokat már holtan szállították a komáromi katolikus temetőbe.

De a tömegsírba nem kilencvenkilenc, hanem száztizenhét halottat temettek a megszálló cseh katonai hatóságok. Az eltemetettek pontos számát maguk a csehek közölték hivatalosan Wajdits Bélával, a győri direktórium nevében intézkedő politikai vezetővel.

Tragédiát súlyosbító magyarázata van a kilencvenkilenc és a száztizenhét közötti különbözetnek. Ugyanis a vérfürdőt rendező cseh légionisták számos foglyot ejtettek és közülük tizennyolcat kivégeztek.

Névsoruk a következő:

1.NAGY SIMON, 15 éves, rom. kath. vallású molnárinas, lakik: Komáromban, Citrom utca 22. szám alatt.

2.IVANICS JÁNOS, 23 éves, rom. kath. vallású földműves, lakik: Komáromban, Csillag utca 10. szám alatt.

3.KISS JÓZSEF, 19 éves, rom. kath. vallása napszámos, lakik: Komáromban, Polgár utca 11. szám alatt.

4.RÓKA JÓZSEF, 21 éves, rom. kath. vallású cipész, lakik: Komárom megye, Ács községben.

5.PIRST1TZ JÓZSEF, 27 éves, református vallású pék, lakik: Komáromban, Czigány tér 2. szám alatt.

6.SZENDREI JENŐ, 22 éves, izraelita vallású, nyomdászsegéd, lakik; Komáromban, Citrom utca 15. szám alatt.

7.DVORNICSEK NÁNDOR, 20 éves, református vallású hentes, lakik: Komáromban, Vágdunasor 44. szám alatt.

8.DÉKÁNY ISTVÁN, 21 éves, református vallású halász, lakik: Komáromban, Czigány tér.

9.CSUTI JÁNOS JÓZSEF, 20 éves, rom. kath. vallású pincér, lakik: Komárom-Újvárosban.

10.VARGA FERENC, 19 éves, rom. kath. vallású gyári munkás, lakik: Komárom megye, Izsa község.

11.LENGYEL FERENC, 21 éves, rom. kath. vallású munkás, lakik: Komáromban, Erzsébet-szigeten.

12.JANKULÁR JÁNOS, 21 éves, rom. kath. vallású munkás, lakik: Komárom megye, Udvard községben.

13.GANZER GYULA, 21 éves, rom. kath. vallású munkás, lakik: Komáromban, Tó utca 24. szám alatt.

14.KECSKÉS ZSIGMOND, 28 éves, református vallású fuvaros, lakik: Komáromban, Hosszú utca 15. szám alatt.

15.MÁRTON KÁROLY, 34 éves, református vallású mázoló, lakik: Komáromban, Ősz utca 9. szám alatt.

16.BARÁTH ISTVÁN, 29 éves, rom. kath. vallású bádogos-segéd, lakik: Komáromban a Nádorvonal soron.

17.PARADI JÁNOS, 19 éves, rom. kath. vallású zenész, lakik: Komáromban, a Pihegö utcában.

18.PETROVICS ISTVÁN, 47 éves, rom. kath. vallású hivatásos tűzoltó, lakik: Komáromban, Csillag utca 9. szám alatt.

*

bihari_panorama
2005. július 05. 10:15 | Sorszám: 578
*

Részletek a jegyzőkönyv betű szerinti szövegéből:

"JEGYZŐKÖNYV
felvéttetett Komáromban a rom. kath. temetőben 1919. évi május hó 3-án alulírottak jelenlétében a folyó évi május l-jén történt összeütközés alkalmával elhalt egyének hullaszemléjekor.

1. számú hulla: A 20-22 évesnek látszó középtermetű, gesztenyebarna hajú, kék szemű, bajusztalan férfi hullán különösebb ismertető nincs. Ruházata: fekete civil kabát, fekete nadrág, rövid fehér harisnya, fehér gatya, halványkék ing, kötött berlini kékesszürke nyakravaló. (...)

7. számú hulla: középtermetű, gesztenyebarna hajú, kék szemű, nyírott, vöröses bajuszú férfihulla, 28-30 évesnek látszik. Ruházata: fekete civil felöltő, sárgás kabát, kék posztómellény és nadrág, fehér gatya, sárgacsíkos, puhagallérú ing, kötött nyakkendő.
Zsebében találtatott: kettő db. kis kulcs és 38 fillér készpénz.
(...)

26. számú hulla: Jól megtermett, magas férfihulla, haja barna, ritkás, szemei kékek, 30 év körüli, felső fogazata hiányos. Ruházata: polgári kéken téli¬kabát, zöldes alsókabát, amelyen piros szalag (szocialista jelvény) van, mellénye hasonló szinti, csíkos, fehér ing, fekete kötött nyakkendő, a nadrág színe alsókabátjához hasonló, kékes rövidgatya, sárga harisnya, zsebeiben üres pénztárca volt.
Találtatott a győri postahivatalnak 1911, július 13-án 850. szám alatt Muttyánszky Solymár címre 2 kg 600 gr súlyú csomag feladását igazoló postai feladóvevény. A Magyar Vagon- és Gépgyár ,Egyetértés' Tornaosztálya által kibocsájtott ülőhelyre szóló jegy. Németh Antal és Mayercsák Gyula névjegyei. A magyarországi szociáldemokrata párt Mayer Lajos Simor tér 19. szám névre szóló könyvecske, mely a győrszigetí L. sz. szocialista pártkör bélyegzőjével van ellátva. A Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége által 11094. szám alatt Mayer Lajos nevére kiállított tagsági könyv, mely szerint Budapesten 1889. évben született s a szövetségnek második osztályában 1917. évi október hó 1-je óta tagja. Mayer Lajos fényképe, mely a hullával azonos. Egy darab húsz koronás lebélyegezetlen bankjegy, egy karikára fűzött öt darab kulcs. Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete Országos Egyesületének alapszabályai. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, valamint az Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége között létesítendő kollektív szerződés tervezete. Győr város polgármesterétől. Mayer Lajos úrnak tb. főmérnök, Vagongyári mérnök Győr' címzéssel ellátott hivatalos boríték. Győri Újság XII. évfolyamának 97. száma. Reakciós szervezkedés a városházán' című irat. 'Hüch wolgb. Herrn Lajos Mayer Győr, Vagongyár' címre szóló képes levelezőlap. A pólai k.u.k. matrosen korps. által 1911. december 8-án kiállított Erlaubnisschein Mayer Lajos névre szól. A.M. SZ. üzemi választmányok. 'Az ,Amosz Gépészmérnöki Szakosztályának 1919. január 25-iki ülésébenjavasolt változtatások'című irat. Ifj. Kecsuaz Károly névjegye. Fürst Miksa szombathelyi lakos (Kisfaludy utca 51.) 1918. november 20-án, Kedves Mérnök Úr!-nak címzett levele. Mayer Lajos okleveles gépészmérnök névjegye. Magyar Tanácsköztársaság Győrvárosi és Megyei Direktórium által Mayer Lajos és Müller Nándor részére kiállított meghatalmazás. Mayer Lajos oki. gépészmérnök és győri Vagongyár közötti viszonyról ,Jelentés'. Mayer Lajos által aláírt beadvány a ,MagyarKir. Honvédelmi Minisztérium tek. Munkásügyi Panaszbizottsága magántisztviselők részére, Budapest' címmel. Györváros élelmező hivatala által 1919. április 27-én Mayer Lajos névre kiállított és 1919. október 31-ig érvényes igazolvány. Virgil aláírással Budapesten 1912. XII. 2-án Kedves Husinak címzett levél. A Magyar Mérnök és Építész Egylet győri osztályának 132. számmal jelzett és múlt évről szóló 4 darab tagságidíjnyugta. Dr. Halmi Gyula névjegye. Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége ügyrendje'című irat. A Művezetők Országos Szövetsége alapszabályai című könyvecske. A nyomozat szerint Hévey István győrszigeti állami elemi iskola igazgatója az elhaltnak rokona. Felismertetett Jungbluth Ferenc komáromipénzügyi tisztviselő által is.
(...)

51. számú hulla: Középtermetű, izmos, sötétbarna hajú, 28 év körüli, erős szemöldökű, fekete, rövid, gyérbajuszos, világosbarna szemű, ép fogazatú, gömbölyű arc, kemény tenyér. Ruházata: katonaing, vászongatya, kékes katonablúz és nadrág. Nyakában egy zsinegen, egy 10 filléres nagyságú Máriaérem.
(...)

93. száma hulla: Középtermetű:, lesoványodott, gyenge 20 év körüli férfihulla, dús, hosszú barna hajjal, kék szemekkel, borotvált arccal és bajusszal, ép, rövid fogakkal. Különös ismertető jele nincs. Ruházata: rövid télikabát, kato¬nablúz, fekete kamgarnadrág és mellény, civil fehér ing lehajtott gallérral, finom kék betéttel, fekete kötött nyakkendő sárga nyakösszeszorítóval és nyak-kendőcsiptetővel. Alsónadrágja német szabású.
Zsebében egy piros gomb (szocialista jelvény), egy nádból való kis cigarettaszipka, egy kékcsíkos zsebkendő", melynek egyik végében H betű van piros- pamuttal bevarrva s egy .Május 1. 1919.jelvény.
(...)

99. számú hulla: Erős, izmos, magas homlokú férfihulla, haja elöl hiányzik, hátul hosszú, vöröses arca gömbölyű, szeme szürke, arca borotvált, bajusza hosszú, vöröses. Különös ismertető jele nincsen. Ruházata: Fekete cheviot télibekecs, katonablúz, alatta munkásblúz, barnás kockán mellény, munkásing, munkásgatya, kék katonanadrág, szíjjal összetartva, kékes lábszárvédó és kapca. A hulla vízből fogatott ki.

K.m.f. Dr. GaalJenős.k.
városi t. főorvos
Dr. Biringer Mór s.k.
rendőrorvos
Dr. Lipscher Mór s.k.
kórházi igazgató-főorvos
Dr. Mezey János x.k.
megyei t. főorvos
Farkas Béla s.k.
jegyzőkönyvvezető
Weiszenhacker s.k.
jegyzőkönyvvezető
Olvashatatlan aláírás
jegyzőkönyvvezető
Édes János s.k.
jegyzőkönyvvezetőˇ"

*

bihari_panorama
2005. július 04. 09:45 | Sorszám: 576
*

1919 május 3. – szombat

Miközben zajlott a győri munkás- és katonatanács mindvégig indulatos, zaklatott ülése, negyvenöt kilométerrel odébb, a szomszédos Komáromban komor csendben végezték munkájukat a hivatalos halottszemle résztvevői: orvosok, közigazgatási hivatalnokok és a megszálló cseh hatóságok hatalmi megbízottai.

Utóbbiak elsősorban arra vigyáztak, hogy a május elsejei emberirtás magyar áldozatain lévő külsérelmi nyomokról a legcsekélyebb adat se kerülhessen a jegyzőkönyvbe.

A légionisták ugyanis szörnyű kegyetlenséggel mészárolták le az útjukba kerülő, még élő sebesülteket.

Szigorú rendszabályokkal tartottak távol mindenkit a halottszemlének még a környékéről is. Sietni kellett a tetemek elhantolásával, mert oszlásnak indultak a tavaszi időjárásban. Amennyire emberileg lehetséges volt, példaszerűen lelkiismeretes munkát végeztek a halottszemle orvosai, polgári intézői. Annál ridegebben mellőztek mindenféle emberiességi követelményt a megszálló katonai és politikai tényezők.

Hiába kérték, sürgették ismételten a győri direktórium képviselői az együttműködést, merev elutasításban részesültek. Még a temetésre sem engedtek át senkit a tanácskormány által ellenőrzött oldalról. Azt is kegynek tekintették, hogy megbízottaik jelenlétében lemásolhatták a győriek a halottszemle másodpéldányát az innenső parton, a vörös határőrség helyiségében.

Laponként adták ki kezükből másolásra, s laponként rögtön vissza is vették a harminchat gépelt oldalnyi jegyzőkönyvet.

Terjedelmi okból le kell mondanom az egész dokumentum közreadásáról, de az alább idézendő részletek is teljes értékű bizonyítékul szolgálnak a halottszemle végzőinek lelkiismeretes munkájára.

*

bihari_panorama
2005. július 03. 12:08 | Sorszám: 574
*
Kedves Turul!

Változik a világ, ma már mégse lehet az 1919-es, 45-utáni és 56-utáni gyilkolászással, elhurcolással és vagyonelkobzással meggyőzniük a DEMOKRÁCIÁRÓL és a HALADÁSRÓL az embereket.

Mégjobban megnőtt a propaganda, a hazudozás szerepe.
Nagyban építenek a tudatlanságra, a történelemhamisításra és a felejtésre.

Szemrebbenés nélkül akár az ellenkezőjét is állítják, mint előzőleg. Nagy gyakorlatuk van a nemzeti értékek és tudat gyalázásában, a lejáratókampányokban, a személyiség támadásában és a sunyi konspirációban.

Mindezt felsőbbrendűségi tudattal, a forradalmár primitív ősi hitével, mellényével teszik.

Nem ártana elemezni lelkületüket.

*

bihari_panorama
2005. július 02. 21:48 | Sorszám: 572
*

1919 május 3. – szombat

Győrött a vármegyeházán viharos ülést tartott a városi-megyei Munkás-és katonatanács.

Rendkívüli összehívására a május elsejei komáromi tömeges tragédia szolgáltatott okot. Noha a korabeli dokumentumon hiányzik a vitában felszólalók neve mellől viselt tisztségük megjelölése, ez nem akadályozza a tanácskozás lényegének megértését.

"Győr, máj. 3.
A győri munkás- és katonatanács ma délután 3 órakor ülést tartott, melyen a komáromi tragédiát a maga meztelenségében elmondták.

Napirend előtt heves vita után úgy határoztak, hogy a gyűlést nyilvánosság mellett tartják meg.
Dobó Sándor: Érzem, hogy súlyos helyzetben vagyok, de a vagongyár és ágyúgyár munkásai nevében kötelességem felszólalni. A vagon- és ágyugyár ellenőrző munkássága a hadügyi népbiztostól a vizsgálat levezetését és a bűnösök méltó megbüntetését kívánja. (...) A munkásság kívánsága az, hogy a direktórium hagyja el a helyét. A direktórium folyton egymagában határoz, az intétöbizottságot nem hívja össze. (...)

Szabó József: Dobó indítványát fogadja el. A direktórium eddig nagyon magas lovon ült, le kell onnan szállítani, a kelevényt fel kell vágni. (...) A hadügyi népbiztosság megtiltott minden önkényes katonai vállalkozást, a direktórium mégis százakat küldött a vágóhídra. (...)

Gergely Aladár: A komáromi tragédiát tót agent provokatörök csinálták, akik elbolondították az intézőbizottságot, hogy Komáromban minden el van intézve, csak be kell sétálni. Hétfőn volt az első kísérlet, mely nem sikerült. A szerdai dologról véletlenül értesült. Erre felment az intézőbizottsághoz, mint városparancsnok, kiutasították azzal, hogy semmi köze hozzá.

Sőt amikor tiltakozott, Stick azt mondta, hogy képeslapot küld neki Komáromból. Höchfelder, a demarkációs vonal parancsnoka is tiltakozott a kaland ellen. Hiába. Százakat és százakat halálba küdtek. Löbl egy Torna nevű tanoncnak a hídon azt mondta, menj előre, mert lelőlek. Nyolcvan sebesültet szállítottak Budapestre. (...) 100-nál több a halottak száma. Akiket foglyul ejtettek, azt főbe lőtték. Ez gyalázat és ez fejeket követel. Győrbe haza csak 25 embert várhatnak.

Bécsi István kijelenti, hogy a pártvezetőség a dologhoz nem akart hozzájárulni.

Wajdits Béla: A komáromi tragédiában a pártvezetőség nem hibás, Ő két figyelmeztetést adott. A súlyos külpolitikai helyzetet és hogy azokat, akik mint civilek elmennek, ha elfogják őket, felakasztják mint franktiöröket. Olyanokat küldtek egy vár elfoglalására, akik egy puskát sem tudnak elsütni. A direktórium ezzel szemben titkolódzik és a sajtót elnyomja. A harc több mint száz elvtársunk életébe került, kiknek nagy részét felakasztották, de Komáromban is számos munkásélet pusztult el.

Szabó József elmondja az egész tragédia lefolyását. Győrött lecsirkefogózták azokat, akik tiltakoztak, noha a katonai parancsnok könyörgott, hogy ne csináljanak semmit. Komáromban a hídon a katonák nem engedtek vissza senkit. Lelövéssel fenyegették. Ez is sok áldozatot követelt.

Pogány Imre referált a vádakra: A komáromi kirándulásnak a direktórium ellene volt, csak a direktórium helyiségében történt a megbeszélés, ami nem jelenti annak rendelkezését.

Nagy István előadja, hogy Budapesten a propagandavezetövel (Szamuely Tiborral - a szerk.) tárgyalt, aki a terv végrehajtását a győri munkásság döntésére bízta.

Gergely Aladár (...) Indítványozza, küldjenek koszorút a komáromi temetésre.
(...)
Az ülés egy órakor végződött."

Tehát már negyedikén.

*

bihari_panorama
2005. július 01. 21:56 | Sorszám: 571
*

1919 május 3. – szombat

Cserny József egyik belső embere, Groó Géza este átrándult autón Budára a Lenin-fiúk Teréz körúti laktanyájából, hogy meglátogassa nőismerősét, Bodnár Gyulánét.

Beszélgetés közben panaszkodott az asszony ácsmester férjére. Groó Géza visszatérve a Teréz körúti Batthyány-palotába, maga mellé rendelte Luy Béla, Csonka László, Bartalos István terroristát. Tehergépkocsin indult kiválasztott társaival erre a második budai útra.

A mit sem sejtő Bodnár Gyula ácsmestert minden indok és magyarázkodás nélkül felparancsolták a teherautó ponyvával takart rakfelületére. A teherkocsi robogása közben pisztollyal belelövöldöztek Bodnár Gyulába, rohamkéssel összeszurkálták, majd kizsebelték. Csupán néhány pillanatra álltak meg a Margit hídon, ahonnan a Dunába hajították az ácsmester tetemét, aztán robogtak tovább a Teréz körúti körlet felé.

*

bihari_panorama
2005. június 30. 15:02 | Sorszám: 570
*

1919 május 3. – szombat

Alkonyatkor kivégzés volt Budapesten, az Országház-téren. Nemes Géza terrorista különítményesen hajtották végre a golyó általi halálra szóló ítéletet.

Nemes Géza, mint a Bandi Ferenc parancsnoksága alá tartozó terrorcsapat tagja Budafokon razziázott ellenforradalmárok után és feladata végeztével nem csatlakozott a fővárosba visszaérkező különítményhez.

Ehelyett három társával együtt lemaradva, irányította a fegyveres rablást a razzia során megismert házakban.
Négyük közül csak Nemest ítélte halálra a Pasztrik Mihály, Posztpihál Ferenc, Rózsa Izidor összetételű katonai forradalmi törvényszék.

Mivel kezdett elharapózni országszerte a vörös fegyveres garázdálkodás, elrettentő példaként lőtték agyon Nemes Gézát nyilvánosan, feltűnő helyet választva az ítélet végrehajtásához.

*

bihari_panorama
2005. június 28. 23:55 | Sorszám: 569
*
1919 május 3. – szombat

Szamuely Tibor Szolnokról különvonatán tért vissza Abonyba, ahol délután a helyi ellenforradalmi próbálkozások megtorlásához látott.

Az előző napon nemzetőrséget alakítottak a fehér érzelmű katonaviselt férfiak. Közéjük állt Csibrán József vörösör is. Életéért rettegve Csibrán, Szamuely parancsára összeállította a nemzetőrség névsorát.

E névsor alapján fogták el Sarudi Battik Béla huszonkilenc éves orvostanhallgatót, tartalékos főhadnagyot. Egyenesen Szamuely vonatirodájába kísérték. Szamuely öt percen belül ítélkezett felette. Vörös parancsnokságot ígért a tartalékom főhadnagynak és amikor az nemet mondott, Szamuely akasztásos halált mondott a fejére.

Stern Mózes Lenin-fiú vállalkozott az ítélet végrehajtására. A Ceglédre vivő országút szélére, a postával szembeni görbe fára kötötte fel az áldozatot.

A kiszenvedett Sarudi Battik Bélát holtában is ütlegelték, s a délutáni kivégzéstől este tízig hagyták tetemét az alkalmi akasztófán.

*

bihari_panorama
2005. június 28. 12:06 | Sorszám: 568
*

1919 május 3. – szombat


Szolnokon május elsején és másodikán gyors iramban szervezték újjá a régi rendet abban a biztos tudatban, hogy megbukott a bolsevik diktatúra.

De harmadikára kiderült, hogy a románok a Tisza túlsó partján maradnak. Erre lábra kaptak a vörösök, rohammal visszatértek a városba és megkezdték a leszámolást.

Naphosszat fegyverek ropogtak az utcákon, hajtóvadászattal kerítették kézre a kezdeményezőket és a résztvevőket. Számos utcán rekedt embert szó nélkül lelőttek, mert külsejükből ítélve az urakhoz is tartozhattak.

A különvonatával ide érkező Szamuely Tibor vezette a visszatérő vörösöket. Csatlakozott hozzájuk a pályaudvar fegyveres őrsége, a vasutas kommunisták fölfegyverzett csoportja és a minden zűrzavarra összecsődülő lumpen réteg, önmagát nyilvánítva Szolnok város proletariátusának.

Elsőnek Oesterreicher Nándor negyvenkét éves szesznagykereskedővel számoltak le, mert a helybeli bosszúvágyók szerint géppuskával lőtték a vörösöket a dúsgazdag ember házából. Oesterreicher Nándort a helyszínen meggyilkolták, tetemét az udvarra vonszolták, darabokra tépték; egész házát kirabolták, s amit nem vittek el, azt pozdorjává zúzták.

Tűvé tették a várost a három Sefcsik-fiúért is, mivel ők kezdeményezték és irányították a kétnapos szolnoki ellenforradalmat. A Sefcsik-fivéreknek sikerült elmenekülniök. Foglyul ejtett anyjukat huszonöt botütéssel verték ájultra, mondván: akik a románoktól reméltek megváltást, bűnhődjenek, román brutalitással szenvedjék el a hírhedt „dou zecse-csincs"-et.

Elfoglalták a csendőrlaktanyát, de nem találtak benne harcképes embert, csak három betegszobán lévő tiszthelyettest, akik éppen azért nem futottak el a vörösök elől, mert teljesen vétlenek voltak. Ennek ellenére a helyszínen felkoncolták Sztankovics Sándort, Torday Lajost és Osbáth Gyulát.

Egy ismeretlen huszár hadnagyot az utcán lőttek agyon;

Szikszay György negyvenöt éves törvényszéki elnököt szintén az utcán ölték meg, amikor menekülni próbált a városból a tanyavilágban bujkáló családja után.

dr. Pethes Manó harmincnyolc éves törvényszéki bíróra a lakásán törtek rá, a sarokba szorították és agyonverték; úgyszintén megölték Szántai Ferenc ötvennyolc éves kereskedelmi utazót, Tövis Béla harmincegy éves MÁV-forgalmi tisztet, Sugár Miklós huszonhat éves fakereskedőt.

Két főhadnagy, Tálasy Vámos Zoltán és Vermes István, mindkettő huszonhárom éves, utcai harcban vesztette életét.

*

bihari_panorama
2005. június 27. 17:17 | Sorszám: 567
*

1919 május 3. – szombat


A debreceni terrorkülönítmény azután sem bomlott fel, hogy román megszállás alá került a város.

Tagjait együtt tartotta parancsnoka, Nagy József, a huszonnyolc éves hentessegéd. Heves megyébe menekültek a román kézen levő Tiszántúlról és folytatták megtorló akcióikat.

Május harmadikán váratlanul meglepték a Poroszló határában lévő Tilaj-pusztát, mert hallomásból úgy tudták, hogy Komáromy István, az itteni uradalom intézője vágóállatokat küldött a közelben lévő cseh katonaságnak. Ezért nem csak az intézőt szánták halálra, de az egész családját ki akarták irtani.

Miközben folyt a gyanúsított vallatása, Juhász Alajos, Szentistván község jegyzője önfeláldozó bátorsággal biztonságba menekítette az intéző feleségét és gyermekeit.

A debreceni terroristák agyonlőtték Komáromy Istvánt; zsebeit átkutatták, karikagyűrűjét lehúzták, lakását kifosztották és feldúlták.

*

bihari_panorama
2005. június 25. 23:32 | Sorszám: 566
*

1919 május 3. – szombat


A Miskolczi Napló e napi vezércikkéből:

„Számoljunk mind, akik ebben a városban élünk, akiket idekapcsolnak érzései, egzisztenciális érdekei, hogy mától kezdve csehszlovák csapatok veszik át itt az uralmat.

A nehéz érzések, a megpróbáltatások ideje tegye a szíveket nemesekké, az idegeket edzettekké, az önmegtartóztatást férfiassá.

Fogadjuk az elkövetkezendőket nyugodt méltósággal, ügyeljen mindenki gondosan, hogy a rendet ne zavarja semmi és itt, ahol az eddigi nehéz időkben is mindig példás rend volt, ezután se legyen másképp."

*

bihari_panorama
2005. június 24. 23:02 | Sorszám: 565
*

1919 május 3. – szombat

Kun Béla minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vett annak érdekében, hogy Ausztria, valamint Bajorország fővárosában - Bécsben és Münchenben is- a budapestihez hasonló totális kommunista diktatúra kerekedjen felül.

A rövid életű müncheni hatalombitorlás után azonban május harmadikán nyilvánosságra került, hogy vérfürdővel vetettek véget a bajor tanácsköztársaságnak.

A bajor polgári gárda és az össznémet birodalmi hadsereg három napon át, elszánt utcai harcokban verte le a kommunista forradalmat.

Százával lőtték halomra a szembeszegülő világforradalmárokat.

A müncheni tragédia hallatán Kun Béla úgy határozott, hogy még energikusabban sietteti Bécs forradalmasítását.


* * *

De Lobit francia tábornok, aki a Magyarország déli és keleti területein felvonultatott antant-haderők parancsnoka volt, május 3-án tájékoztatta Misic vajdát, a szerb királyi hadsereg vezérkari főnökét a Budapest ellen tervezett invázióról.

"Lobit tábornok
az Armée d'Hongrie parancsnoka
Misic vajda úrnak, a szerb hadsereg vezérkari főnökének.

Van szerencsém közölni Önnel, hogy táviratot kaptam a főparancsnoktól, amelyben számol a szövetséges hadseregek összpontosított felvonulásának lehetőségével Budapest ellen.

Ami engem illet, nekem előírja: tegyem meg az előkészületeket arra, hogy képesek legyünk haladéktalanul végrehajtani a tervbe vett hadműveletet abban az esetben, ha a párizsi konferencia ezt a hadműveletet előírná.

A főparancsnok parancsainak megfelelően a hadsereget Szeged térségében összpontosítom, úgy számolok, hogy ez az összevonás május 6-ig befejeződik.

Hálás lennék Önnek, ha a helyzetnek megfelelően megtenné a szükséges intézkedéseket, hogy a dunai gyalogos hadosztály május 7-re legyen készenlétben a hadműveletekben való részvételre.

Elküldöm Ehretet, vezérkarom főnökét, hogy teremtsen összeköttetést ezzel a hadosztállyal. Kérem Önt, könnyítse meg a küldetését.

Ezenkívül, mivel a helyzet a román elönyomulás miatt teljesen módosult, úgy vélem, szükségtelen fenntartani a védelmi frontot. Tehát május 5-én nyolc órától újra rendelkezésükre bocsátom a hegyizászlóaljat.

P. de Lobit."

bihari_panorama
2005. június 23. 23:11 | Sorszám: 564
*

Budapesten a Teréz körút 3. számú ház harmadik emeletén lakott dr. Vándor Róbert öreg ügyvéd és idős felesége. Mindketten betegek, majdnem magatehetetlenek voltak.

Beszállásoltak hozzájuk három vöröskatonát: Vincze Lajost, Czitrom Mártont és Zeim Árpádot.

Május 2-án éjszaka értékek után kutatva az egész lakást felforgatta a három vöröskatona. Amikor az ágyban fekvő öregek tiltakoztak és panaszkodtak emiatt, Vincze Lajos agyonlőtte az ügyvédet.

Amikor a kétségbeesett asszony jajveszékelt férje halála láttán, a gyilkos vele is végzett.

***

Kaleb te büszke vagy ezekre és a képen látható bizalomgerjesztő hőseidre?

Csodálod, hogy felkötöttek belőlük néhányat?
Sajnos így is elég sok maradt belőlük a század második felére.

*

bihari_panorama
2005. június 23. 23:03 | Sorszám: 563
*

Köszönöm a képeket.

Kaleb ezeket a jóarcúakat nevezi becsületes, köztiszteletben álló embereknek.

Egyik-másikról még mindig utca van elnevezve!

*

bihari_panorama
2005. június 23. 22:43 | Sorszám: 561
Szoktam őket látogatni.
bihari_panorama
2005. június 23. 22:41 | Sorszám: 560
*

1919 május 2. – péntek

Jászberény lakossága aggodalommal telten tódult utcára a román előretörés hírére. A város tág főterén gyűlt össze a tömeg.

Menekülésre készülődve pakoltak a vörösök a városházán, miközben kintről szidalmazták őket. A szidalmazok között volt Fecske Sándor földbirtokos is, aki előző nap szabadult a vörösök fogdájából.

Tüzelő beszéde miatt távozásra szólították fel a vörösőrök és elvtársnak nevezték. Fecske Sándor ezt gorombán kikérte magának, mire a vörösőrök letartóztatták és ütlegelve hurcolták fogházba.

Innen épp ekkor engedték szabadon Egressy Kálmán 22 éves tartalékos hadnagyot. Erős vallásossága miatt vették őrizetbe. Amikor Egressy meglátta, hogy Fecske Sándort puskatussal és nyeles kézigránáttal verik a fogházudvaron, odarohant és kiabálva követelte, hogy ne bántsák a földbirtokost. Majd kihasználva az ütlegelő vörösórök pillanatnyi megtorpanását, együtt menekültek a fogház őrszobája felé.

Budai Antal 44 éves budapesti rézöntő, vörösőr rájuk lőtt, de nem talált. Nyomukba eredt és utolérte őket Gárdos Gottseling Henrik 27 éves, kárpitossegédből lett vörösőr.

Puskacsövét Egressy Kálmán mellének támasztotta és szíven lőtte. Végezni akart Fecske Sándorral is, de ekkorra odaért Czetti fogházgondnok és közbelépésére eltávoztak a vörösörök.

*

bihari_panorama
2005. június 21. 23:54 | Sorszám: 558
*

1919 május 2. – péntek

Sarró Sámuel vörös századparancsnok három beosztottjával Csongrádról visszatért Szelevényre, mert előző nap, amikor megölték Szépe Sándort és Döme Sándort, bevádolták Bene Jakab 60 éves gazdálkodót is.

Az volt a bűne Bene Jakabnak, hogy szidalmazta a direktóriumot, s fehér zászlót tűzött a házára afeletti örömében, hogy a románok elkergették a vörösöket.

Sarró Sámuel szerint ezért halállal kellett bűnhődnie Bene Jakabnak. Meglepték otthonában a mit sem sejtő idős parasztot, a templom elé taszigálták és agyonlőtték.

A tetemet otthagyták elrettentésül a falu közepén, hogy felhagyjanak a szelevényiek a további ellenforradalmi próbálkozásokkal, majd ismét eltávoztak csongrádi menedékhelyükre.

*

bihari_panorama
2005. június 21. 23:25 | Sorszám: 557
*

1919 május 2. – péntek


Gyöngyöshalásziban lefegyverezték a vörösőrséget a csehek közeledtének hírére. Katonai vezetőként Csipkay Albert huszár százados, polgári vezetőként Welt Ignác üvegkereskedő lépett fel a vörösök ellen.

A Gyöngyöshalásziban történtek hallatára, s a csehektöl való félelemtől Budapestre menekültek Gyöngyös város direktóriumának vezetői, élükön az elnökkel Nemecz József azon felül, hogy a direktórium elnöke volt, magának tartotta fenn a városparancsnoki hatalmat és a forradalmi törvényszék elnöki hatáskörét.

***

Hatvan város lakossága elcsodálkozott, amikor váratlanul bevonultak a városba az iglói géppuskások. Annak ellenére, hogy cseh katonai egyenruhát viseltek, menetük élén magyar nemzeti zászlót vittek és magyarul beszéltek.

Miközben a lakosság lelkesen ünnepelte őket, a direktórium pánikszerű sietséggel menekült el a városból. Az iglói géppuskás szakasz pedig békés otthonossággal elszállásolta magát a Grassalkovichok által épített szép barokk Hatvány-kastélyban.


*

bihari_panorama
2005. június 20. 01:11 | Sorszám: 556
*

"Amikor a Monarchia hadseregének magyar sorozású katonái (1,2 millió) sorra érkeztek haza a roskadásig zsúfolt vonatokon, elcsigázottan, fáradtan, arra számítva, hogy a pályaudvarokon majd virágokkal várják és ünneplik őket, ehelyett elvették a fegyvereiket, -leköpdösték őket és letépték a rangjelzéseiket…"

Pedig ezek a katonák, amíg a magyar határra nem értek, -nem engedték magukat lefegyverezni!

A nemzetiségi sorozottak (osztrák, cseh, lengyel, román, szerb) ahogy hazaértek, rögtön meg tudták alakítani a maguk nemzeti hadseregét…-őket megbecsülték otthon!

Károlyi már négy napja miniszterelnök volt, amikor a padovai katonai egyezmény kimondta Magyarország területi integritását.

Eltelt egy hét, Károlyi megegyezést kezdeményez, és aláírnak egy másik - a belgrádi katonai egyezményt, amiben -Károlyi döbbenetes módon- a saját országa rovására azt sugallja mind a kisantant államainak, mind a nagyhatalmaknak, hogy tulajdonképpen a magyar kormány nem is ragaszkodik az államhatárokhoz.

Ezt Kun Béla külügyi népbiztos aztán jegyzékben is elküldte Clemenceaunak.

A tragikus az, hogy a nagyhatalmi és kisantant törekvésekhez, -hogy az Osztrák-Magyar Monarchia fölbomoljon-, az alávaló budapesti hazaárulók szolgáltatták az ürügyet.

Mind a francia forradalom, mind az orosz bolsevik forradalom megvédte területi integritását.

A „magyar” volt az egyetlen forradalom, amely még működése kezdetén kinyilvánította, hogy számára ez nem fontos.

Hogy állhat még a hazaáruló Károlyi trianoni emlékművekből és harangokból öntött szobra, és a trianoni emlékmű helyén pedig a szovjet „felszabadítóké”?

Ez a nemzet számára arculcsapás, szégyen! Aki ezt nem érzi, az nem magyar!

*

bihari_panorama
2005. június 20. 00:10 | Sorszám: 555
*

Eddig 67 nickemet gyilkolta meg a kommunista diktatura az Indexen.

Egy füzetbe vezetem a nickeket és jelszavakat évek óta. Volt olyan, amely hónapokig, sőt egy évig is élt, volt amely 1-2 napig.

A csúcs a ma esti varadi_sas, amely 3 percig élt egyetlen hozzászólással.

Hozzászólásom egymondatos válasz volt _figyelő_nek orbángyalázó hozzászólására, -félsornyi terjedelemben.

Biztató, hogy a bolsi Gépház csúcsra van járatva, legtöbbször a rágalmazó szőlőbányász, gyanúkampányoló pártkatonáik helyett is neki kell komiszárként tartani a frontot.

Gépháznak ott kell állni figyelő, derek, pvc, geszti, soltika, stb. mögött és a DEL-billentyűvel segíteni a vitaképtelen agit-proposokat.

JÓL VAN EZ ÍGY!
*

bihari_panorama
2005. június 19. 23:39 | Sorszám: 554
*

Kunbéla elvtársék az Indexen nem kedvelik ennyire a hozzászólásaimat.
Szerdán 2 nickemet törölte a bolsi Gépház: a varad_partit és a bihar1849-et, ma este egyetlen hozzászólás! után varadi_sas-t.

A bolsi moderátoroknak vörös posztó az Indexen a bihar és a várad szó, ha meglátják habzanak és írtják.

*

bihari_panorama
2005. június 19. 21:18 | Sorszám: 551
*
1919 május 2. – péntek


Naphosszat félelmetes szélvihar dühöngött Budapesten. A felhőszakadásokkal tarkított orkán rongyfoszlányokká tépte a május elsejére készült dekorációkat. Kilúgozta az eső a papírvászonból a vörös festéket, amelytől vérszínűvé változott az utca kövezetén sodródó csapadék.

Délután öt óra tájt ledöntötte a szél a diadalkaput a Nagykorút és a Rákóczi útkereszteződésében a híres EMKE saroknál. A vörös drapériával bevont gerendák hulltukban két ember halálát okozták. Egy munkásét, akinek személyazonosságát nem lehetett megállapítani, és Pariss Pál negyvenéves hírlapíróét, aki akkoriban Az Újság munkatársaként közismert, népszerű személyiség volt a fővárosban.

***

Azt remélve Szolnokon az ellenforradalmárok, hogy órákon belül bevonulnak a románok, elkergették a városból a direktóriumot. Ugyanerre a sorsra jutott a direktórium Egerben is, ahol a vörös hatalom ellenzői a csehek érkezésében bizakodtak.

Eger helyett azonban a számukra sokkal fontosabb Miskolcot szállták meg e napon a cseh légió alakulatai.

***

Tiszavárkony területén és a község határában több száz vörös tüzér tartózkodott fronthelyzetben. Rajtaütéssel lefegyverezték őket a hadi dolgokban járatos tiszavárkonyi férfiak, mert úgy tudták, hogy a közeli Szolnokon már javában a fehérek az urak. A lefegyverző akciót dr. Markbreit Aladár szervezte és irányította, de a végrehajtás közvetlen vezetését Megyeri Antal csendőr őrmesterre bízta.

Sikerült a vakmerő vállalkozás.
A több száz lefegyyerzett vöröskatonát néhány puskás diák és polgárőr kísérte Szolnok felé. Útközben derült ki, hogy a megyeszékhelyen fordult a kocka, a szervezkedő fehéreket máris üldözik a városba visszatért vörösök.

A tiszavárkonyi fogolykísérök erre szabadon engedték a fegyvertelen tüzéreket, majd gyanútlanul hazamentek.


*

bihari_panorama
2005. június 19. 08:32 | Sorszám: 550
*

1919. május 2. -péntek

A politikai bizottság éjszakai határozatának megfelelően összehívták a budapesti forradalmi munkás- és katonatanács ülését az Újvárosházára, ahol Kun Béla szenvedélyes beszédet tartott. Szónoklatának vezérfonala:

„...Én nem kétségbeesést akarnék kelteni, elvtársak, ...mert én magam nem vagyok kétségbeesett, és az én szájamból nem is hallhatnak kétségbeejtő szavakat, mert én soha, soha nem fogok kétségbeesni a proletariátus sorsán...

Katonailag, elvtársak, a helyzetünk az, hogy Szolnok a románok kezén van már valószínűleg. A hidat felrobbantottuk magunk mögött...
Miskolcra is ma délután valószínűség szerint bevonultak a csehek...
(...)
Arról van szó, elvtársaim, hogy odaadjuk-e Budapestet, vagy pedig küzdünk Budapestért, küzdjön-e a budapesti proletariátus azért, hogy a diktatúra Budapesten megmaradjon...

Elvtársaim!... Nem a kétségbeesés ez, elvtársaim, mert azt mondom, hogy ha ma nem küzd a budapesti proletariátus, majd fog küzdeni úgy, hogy hatszázszorosan fizeti meg a mai gyalázatának árát.

Én, elvtársaim, azt mondottam mindig: én nem ismerek erkölcsöst és erkölcstelent, én csak egyet ismerek, azt, ami használ a proletariátusnak, és azt, ami árt a proletariátusnak.

Én, elvtársaim, hajlandó vagyok az imperialistákkal szemben hazudni, mert azt mondom, hogy becstelenség a burzsoáziának igazat mondani, hogyha ez az igazság árt a proletariátusnak. De én, elvtársaim, a proletariátusnak nem fogok hazudni. Nem hazudtam eddig sem, most sem akarok hazudni, és ezentúl sem fogok hazudni.

Azt is elmondom önöknek, hogy a munkás-zászlóaljakban nincs meg az a harckészség, amilyen harckészséget látni kellene, hogy Budapest megmentésére gondolhassunk.

Küzdjünk addig, ameddig egy talpalatnyi föld marad Szovjet-Magyarországból.
Ne tapsoljanak. Ne tapsoljanak, elvtársaim, nincs semmi értelme a tapsnak. A közbeszólásokra sem sokat hederítek... Én nem vagyok babonás, de azt mondom, hogy szinte valami babonás érzés van bennem, hogy ha most elpusztulhat a diktatúra, csak azért pusztul el, mert kevés vérébe került a proletariátusnak. ..."

* * *

Az Újvárosházán megtartott ülés határozata értelmében azonnali, általános mozgósítással felérő toborzás kezdődött a fővárosban.

Órákon belül új alakulatok egész sora létesült, hogy mielőbb a frontra menjen. Erre a toborzásra vonatkozik Kassák Lajos emlékezése:

„Toborozták az írókat a Vörös Hadsereg részére. Lukács Györgynek és Balázs Bélának az volt a véleménye, hogy az írók menjenek a frontra - Lukács György is megy.

El is ment, mégpedig lóháton. Én ezt teljesen helytelennek tartottam. Már Lukács György figurájánál fogva is."


*

bihari_panorama
2005. június 17. 19:19 | Sorszám: 549
*
1919 május 2. – péntek

A bécsi Bankgasse-n lévő patinás épületben, a Magyar Házban volt a tanácsköztársaság ausztriai követsége.

Hajós Jenő követségi titkár ügyesen álcázva valódi énjét, a kommunisták bizalmát élvezve kapcsolatot tartott a Bécsben szervezkedő magyar ellenforradalmi csoportosulásokkal, különösen a katonatisztekkel.

Az ő révén tudták meg az emigráns magyar tisztek, hogy a bolsik horribilis pénzösszegeket rejtegetnek a követségen, anyagi fedezetként az ausztriai kommunista mozgalom hatalomra segítéséhez.

Ezeket a magyar állam tulajdonát képező összegeket Kun Béláék csempészték ki Budapestről a diplomáciai futárszolgálat jogellenes felhasználásával.

Bolgár Elek és Fenyő Andor, a bécsi magyar követség politikai, illetve gazdasági vezetője, mindketten Kun Béla szoros bizalmasai, május elsejére Budapestre utaztak ünnepelni. Hajós Jenő követségi titkárra és a vöröstengerészekből álló fegyveres őrségre bízták a Bankgasse-i Magyar Házat.

Jól szervezett és vakmerő akcióval fehér magyar tisztek egy elszánt csoportja május elsejéről másodikára virradó éjszaka behatolt az épületbe. Lefegyverezte a vöröstengerészeket, birtokba vette a követséget. Hajós Jenő és Magurányi Sándor felnyitották Bolgár Elek politikai követ lakását, ahol a pénzt rejtegették. Száznegyven millió koronát találtak.

Akciójukba beavatták Ashmead Bartlett-et, a londoni Daily Mail tudósítóját, aki Bécs legelőkelőbb szállodájában, a Sacherben lakott. Először ennek szállodai ágyában rejtették el a két pénzes bőröndöt, amelyeket később Déri Frigyes Bécsben élő magyar műgyűjtőnél helyeztek biztonságba. (Ugyanez a műgyűjtő építtette Debrecenben ajándékként a Déri Múzeumot.)

Az akció részvevőinek egy csoportja Bruck-Királyhidára utazott a határállomásra a Budapest felől érkező gyorsvonat elé. Foglyul ejtették a Bécsbe visszatérő Bolgár Eleket és Fenyő Andort. Néhány napig a Szent Ferenc rend bécsi kolostorában tartották őket fogva, mígnem beavatkozott az osztrák rendőrség. Megtalálták a száznegyven millió koronát is. Felét lefoglalták az osztrák állam számára, másik felét pedig a magyar ellenforradalmi emigránsok kezén hagyták.

*

bihari_panorama
2005. június 15. 19:12 | Sorszám: 548
*
1919 május 2. – péntek

Budapesten a Teréz körút 3. számú ház harmadik emeletén lakott dr. Vándor Róbert öreg ügyvéd és idős felesége.
Mindketten betegek, majdnem magatehetetlenek voltak.

Beszállásoltak hozzájuk három vöröskatonát: Vincze Lajost, Czitrom Mártont és Zeim Árpádot.

Május 2-án éjszaka értékek után kutatva az egész lakást felforgatta a három vöröskatona. Amikor az ágyban fekvő öregek tiltakoztak és panaszkodtak emiatt, Vincze Lajos agyonlőtte az ügyvédet. Amikor a kétségbeesett asszony jajveszékelt férje halála láttán, a gyilkos vele is végzett.

*

bihari_panorama
2005. június 15. 16:01 | Sorszám: 547
*

1919 május 2. – péntek

Rögtön a Szovjetházban megtartott politikai ülés után, éjjel egy órakor Kun Béla utasította a gödöllői főhadiszállást, hogy robbantsa fel haladéktalanul a Tisza valamennyi hídját a román előretörés megakasztása érdekében.

Julier Ferenc vezérkari alezredes regisztrálta a parancsot és nyomban a parancs szabotálása mellett döntött.

De mert a látszatra vigyáznia kellett, vele egyetértő vezérkari tisztek tudtával és helyeslésével elrendelte a szolnoki vasúti híd egy kisebb, nem a Tisza főága felett ívelő szelvényének felrobbantását.

*

bihari_panorama
2005. június 12. 00:15 | Sorszám: 540
1919 május 1. – csütörtök

A Miskolczi Napló írta:

„Csütörtökön délután hosszú sorokban vonultak végig a városon a katonai szekerek s immár nem volt szükség semminemű hivatalos bejelentésre, egymás arcáról olvashattuk le: a front felbomlott.

A vasút szirénájának éles jeladása süvített végig a városon este 8 órakor.

Az első parlamenter-küldöttséget este 8 órakor bocsátották útjára. Dr. Szentpály István, Mauks Sándor, dr. Dévényi Miklós és dr. Hodobai Sándor fehér zászlóssal, kürtössel és fáklyásokkal két városi kocsira ültek, hogy Sajószentpéter felé útra kelve érintkezésbe kerüljenek a csehszlovák csapatok parancsnokságával és a város békés átadásának feltételeit megtárgyalják."


***

Károlyi Mihály sorai:

„Ezen az emlékezetes napon elmentem a Hungária Szállóba, ahol a Kom¬munista Párt főhadiszállása volt. Kun a teljes erkölcsi összeomlás állapotá¬ban a szobájában a díványon hevert, felesége aggodalmasan sürgölődött kö-rulötte. Mivel egyetlen értelmes szót sem tudtam kihúzni belőle, átmentem a szomszéd szobában lakó Kunfi Zsigmondhoz, aki elmondta. Kun teljesen összetört, és a harc feladásáról beszél."

* * *
JEGYZŐKÖNYV

Fölvették 1919. május l-jén Sajószentpéteren Miskolc váron átadásának feltételeiről,, egyrészről Miskolc város polgármesterével, dr. Szentpály Istvánnal, Mauks Sándorral, dr. Dévényi Miklóssal és dr. Hobodai Sándorral, másrészről Cagas Method és Podhrádszky Frantisek (a 32. csehszlouák tüzérezred őrnagyai) urakkal.

Miután Miskolc városát a holnapi nappal a katonaság kiüríti, fentnevezett urak eljöttek, hogy a várost a következő kívánságok teljesítése fejéhen a csehszlovák csapatoknak átadják.

1.A város átadása május 2-án történik a városi téglagyárban a várostól északra körülbelül másfél kilométernyire, a Miskolctól Sajószentpéterre vezető országúton, közép-európai számítás szerint 2 órakor.

2.A város politikai vezetése ideiglenesen az eddigi hatóságok kezén marad (amelyek március 21-ike előtt működésben voltak), természetesen katonai ellenőrzés mellett és mindaddig, amíg a csehszlovák kormányzóság új hatóságokat nem állít fel.

3.Megtorló intézkedéseket senkivel szemben nem foganatosítanak, sem a vezetők, sem pedig a lakosság ellen.

4.A városnak élelmiszerrel, valamint szénnel való ellátásáról a gáz- és villanyművek számára gondoskodni fognak.

5.Miskolc városában jogosulatlan rekvirálásokat nem fognak megengedni, mindarról, ami a csapatok számára szükséges, a város vezetősége útján fognak gondoskodni s az árát a katonai hatóságok az előzőleg megállapított maximális árakon fogják kiegyenlíteni.

6.A miskolci magyar újságok cenzúra alatt megjelenhetnek.

7.Mindezen intézkedések Diósgyőr-Vasgyárra is vonatkoznak.

1919. május 1.

Cagas Method őrnagy, Szentpály István, Podhrádszky Frantisek őrnagy, Mauks Sándor, dr. Dévényi Miklós, dr.Hodnbai Sándor.

*

bihari_panorama
2005. június 09. 17:20 | Sorszám: 539
*
1919 május 1. – csütörtök

"Május elsején a románok Tiszaszőllős, Tiszacsege, Egyek, Tiszafüred vonalában teljes erejükkel támadtak.

Az ott lévő székely csapatok már harcra készen várták öket állásaikban. Kitartóan védték a tiszafüredi hídfőt, de mivel a vonalon lévő vöröscsapatok minden ellenállás nélkül visszavonultak, elmenekültek, -a székelyek egynapi védelem után, harcolva hagyták el az ilyen csekély erőikkel, egyedül meg nem tartható hídfőt."

***

Szolnokon a Nemzeti Szállóban működött ekkor a Vörös Hadsereg főhadiszállása. Innen próbált rendet teremteni a románok elől menekülő seregben Stromfeld Aurél vezérkari főnök és Bobin Vilmos hadsereg-főparancsnok.

A románok a Szamostól a Marosig a Tisza egész hosszán elérték a Tisza bal partját, és a vörösök csak gyenge erőkkel, bizonytalanul vetették meg lábukat a jobbparton, el kellett költöztetni Szolnokról a főhadiszállást.

Miközben Budapesten nagy pompával zajlott a bolsik május elsejei ünnepsége, Szolnokról sietve Gödöllőre telepítették át a főhadiszállást.

*

bihari_panorama
2005. június 08. 18:42 | Sorszám: 534
Söpredék. 2005. június 8.

Gépház válasz | megnéz | könyvjelző 2005.06.08 18:22:29 (4049)

feketesasy kitiltva A PoliDili topikból/fórumból.

Így könnyű qncogni! Gépház elvtárs falazása mellett.
Demokrácija meg tolerancija, meg esélyegyenlőség a Zindexen!

Komcsi módra.

bihari_panorama
2005. június 08. 15:39 | Sorszám: 533
*
1919 május 1. – csütörtök

A Hármas-Körös melletti Szelevény direktóriuma a Tisza jobb partjára, Csongrádra menekült a Tiszántúlt megszálló románok elől. Csongrádon nem fogadták szívesen a menekülteket, bántalmazták a bolsi direktórium tagjait.

Sarró Sámuel 36 éves hódmezővásárhelyi kőműves, vörös századparancsnok az ugyancsak szelevényi Sütő Mihály volt csendőrt, tanyai gazdálkodót tartotta felbujtónak. Sarró Sámuel elhatározta Sütő Mihály meggyilkolását. Maga mellé vette Bereczky Sándor 24 éves péksegédet, Papp Imre 29 éves napszámost és Komlósi János 22 éves napszámost, vöröskatonákat. Sütő Mihályt csónakba ültették, a Tisza közepére eveztek vele. Ott Sarró Sámuel parancsára Bereczky Sándor főbe lőtte Sütő Mihályt és a Tiszába fordította.

Ezután föleveztek Szelevényig a Hármas-Körösön. Ellenforradalmi működés miatt elhurcolták Szépe Sándort, a község 44 éves pénztárosát és Döme Sándor 40 éves földművest. Ahogy Sütő Mihállyal tették, velük is a folyó közepére eveztek, s fóbelövés után a Hármas-Körösbe dobták őket.

Tettük elkövetése után visszacsónakáztak Csongrádra.

*

bihari_panorama
2005. június 05. 23:08 | Sorszám: 531
*

Győr parkjaiban, vendéglőiben, a rábaszigeti Radó téren gyanútlanul zajlott a május elsejei népvigalom, amikor délután két és három óra között meghozták a komáromi vérfürdő hírét.

Mivel a tömegnek előzetesen fogalma sem volt a rögtönzött fegyveres vállalkozásról, kétszeres döbbenettel változott hirtelen gyásszá a jókedv. Az már csak formális intézkedés volt, hogy a városi direktórium véget vetett a május elsejei ünnepségnek.

A tragédia megtörténte után minden felelősséget a direktóriumra hárítottak és lemondásra kényszerítették. Mivel pedig a részletek áttekinthetetlen zűrzavara és a váratlan csapás okozta fejetlenség miatt lehetetlenség volt fölmérni a veszteséget, senki nem tudta megmondani, hány ember életébe került a vérfürdő.

Estig csak annyi vált kétségtelenné, hogy óvatos becsléssel is legalább százan meghaltak a csehek által hidegvérrel kitervelt kelepcében.

*

bihari_panorama
2005. június 05. 00:47 | Sorszám: 526
*
1919 május 1. – csütörtök

A Tatabányán megrendezett bolsevik koporsós politikai színjátéktól alig harminc kilométernyire, a csehek által megszállt Komáromban valódi, súlyos tömegtragédia történt.

Tartózkodva a tények véleményezésétől, csupán az események ismertetésére szorítkozva, -rögzíthető, hogy sem a két világháború közötti korszakban, sem az 1945 utáni kommunista uralom idején szót sem ejtettek ország nyilvánossága előtt a komáromi vérfürdőről.

Ködösek az előzmények. Bécsben élő szlovák kommunista vezetők rábeszélésére járult hozzá a győri diktatórium a Komáromot megszállva tartó csehek elleni fegyveres akcióhoz.

Mayer Lajos győri vagongyári kommunista mérnök makacsul ragaszkodott a vállalkozás végrehajtásához. Ő lett a sebtében riadózott alakulat vezetője. Csupa tizenhét-huszonkét éves fiatalember élén indult el végzetes útjára a különvonat május elsejének hajnalán, még az éjszakai sötétben.

***

"A pályaudvar előtt - amint a szemtanúk mondják - négy hatalmas mozdony állott és okádta a füstöt. A szél a füsttömeget a szőnyi partról Komárom felé sodorta. Látni alig lehetett, mert a Dunán könnyű köd lebegett. A sötétség, a köd és a füst hármas védelme alatt műszaki katonák csónakon átkeltek a Dunán és a híd aknáihoz vezető gyújtózsinórt elvágták és számos aknát eltávolítottak.

Amíg a tűzszerészek ezt a munkát végezték, a győri munkásfiuk a Duna-partra vonultak és megindult a tanakodás, hogy átmenjenek-e, vagy se. A túlsó partról semmi hang sem hallatszott, mintha az egész város kihalt volna.

A nagy csend megerősítette a prolikat ama hiedelmükben, hogy a komáromi csehszlovák katonaság meg van nyerve a kommunizmus ügyének és csatlakozik a győri munkásgárdához.

Pedig április harmincadikán már cseh intézkedések történtek a Duna túlsó partján, amelyek Komárom visszafoglalását még egy tökéletes haditechnikával felszerelt hadseregnek is csak várostrommal és erős tüzérségi előkészítés után tették volna lehetővé.

A város parancsnoka elfogatta a szervezett munkásokat és a meg nem bízható csapatokat kicserélte, a tüzérséget a betörési vonalra és az Erzsébet-szigetre irányította, a Duna-partot pedig teletűzdelte géppuskákkal.

A nagy csendben tehát megindultak a győriek a hídon. Áthaladtak már a híd derekán, még mindig nem hallatszott gyanús nesz, a csapat eleje már a híd végére ért. Az ott álló cseh hídőrség megadta magát.

Már az egész munkássereg átért a híd derekán, a híd bejárójánál pedig feltűzött szuronyokkal álltak a Vörös Hadsereg bakái.

Egyszerre egy rakéta szállt fel a komáromi oldalon és a következő pillanatban elszabadultak a pokol.

Megszólalt a cseh tüzérség és vasesőt zúdított a híd végére, zárótüzet adott le, hogy visszafelé elzárja az utat.

Ugyanakkor a Duna-partról megindult a gépfegyvertűz. A hídon rettenetes pánik keletkezett.

A katonai ismereteket nélkülöző tömeg összevissza szaladgált. Többen vissza akartak szaladni a déli partra, ezeket azonban a vörösök visszatartották. Fejbe verdesték őket és lelövéssel fenyegettek mindenkit.

Sok embert mindjárt az első gépfegyvertűz eltalált. Ezek közül többen beleestek a Dunába.


A két hídfő között lévő tömeg kitűnő célpontot nyújtott a cseh gépfegyvereknek és a srapneltűznek. Miután vezető nem volt, a tömeg néhány volt katona tanácsára lehúzódott az Erzsébet-szigetre és szétoszlott. A magyar tüzérség közben szintén megszólalt és erősen bombázta Komáromot. A cseh tüzérség egy darabig nem hederített a mi lövegeinkre, hanem gránát- és srapnelesőt zúdított a szigetre. Fiatal tanoncok, akiknek kezében soha nem volt fegyver, el-elsütötték a puskát.

A következmény az lett, hogy a Mannlicher úgy arcul verte őket, hogy a foguk kihullt.

A magyar tüzérség lövegei közben a déli partról telibe találták a cseh muníciós raktárt. Eget verő dörgés rázta meg az egész környéket. Ez volt az a dörrenés, melyet még Győrött ís meg lehetett hallani és lángba borult az egész láthatár.

Nagy tüzérségi párbaj keletkezett, és ez volt a szigeten rekedtek egy részének szerencséje. A híd ugyanis felszabadult a zárótűz alól és meg lehetett kísérelni a visszamenekülést. Azok tehát, akikben volt bátorság és nem nagyon messze távolodtak el a hídtól, csúszva, mászva és szaladva visszafutottak a szőnyi oldalra.

Rendszertelen volt a menekülés is, mint az egész akció. Sokan az innenső part drótakadályán fennakadtak és a drót összesebezte őket. Ezeket mellettük elszaladó társaik rángatták le és aztán együtt szaladtak tovább. Az Erzsébet-szigeten lévő munkások egy részét azonban nem lehetett értesíteni, hogy meneküljenek.

A délelőtt folyamán szuronyos cseh bakák jelentek meg egy tiszt vezetése alatt a szigeten. Mayer Lajos, a balsikerű kaland legfőbb értelmi szerzője és társai a bozótokban rejtőzködtek. Amikor ráakadtak ezekre, ott a helyszínen rögtön főbe lőtték. Akik menekülni próbáltak, azokat futás közben lőtték agyon.

*

bihari_panorama
2005. június 02. 00:08 | Sorszám: 524
*

Keresztyén magyarok?

Történelminek nevezhető a Magyarországi Református Egyház zsinatának döntése, miszerint mától minden magyar reformátust egyenrangú és jogú testvérének tekint, éljen bárhol, bármely elszakított országrészben, bármely szomszédos ország polgáraként.

Június 4-én délután minden református templom harangja megszólal s üzen: emlékeztetni kell önmagunkat is, másokat is a trianoni tragédiára.

A hazai egyházak közül elsőként a reformátusság döntéshozó testülete reagált a tavalyi december ötödikei népszavazás tragikomikus eredményére, mikor arról határozott, hogy törvényt alkot: minden református magyar azonos jogú tagja az anyaországi református egyháznak.

A szocialista ijesztgetés és fenyegetőzés megtette a magáét, -az eredmény ismeretes.

A nehezen kiheverhető sokk után újra eszünkbe juthat a katolikus Antall József miniszterelnök áhítatos mondata:

"Csak a keresztény Magyarországnak van jövője."

A protestáns egyház tiltakozik a fizikai csonkolás lelki következményei ellen, ekként teremti meg azt a közösséget, melyből talán valóságosan is kisarjadhat, megteremtődhet a tizenöt millió magyar szellemi köztársasága.

*

bihari_panorama
2005. június 02. 00:04 | Sorszám: 523
Nem datáltam 1868-ra a Kiáltvány nyersfogalalmazványát.
Pedig sok kommunista szeretné frissíteni az eszméit!
bihari_panorama
2005. június 01. 18:19 | Sorszám: 520
*

1919 május 1. – csütörtök


Tatabányán Kun Béla bizalmasa, Murányi Gyula volt a párttitkár. Saját belátása szerint szervezte meg a nagyszabású május elsejei ünnepségeket. Elképzeléseibe senkitől nem tűrt beleszólást.

Valamennyi épkézláb embert mozgósított a felvonulásra, ezreket és ezreket, apró gyermekektől az aggastyánokig. Zeneszóra és dalárdák énekhangjára vonultak a bányászok sporttelepére, ahol zsúfolt sokadalom borította el a labdarúgó-játékteret.

Magasba emelt, feketére mázolt koporsót vittek a menet élén. Oldalára ezt írták: VEN REAKCIÓ.
Koszorú helyett kakastollas csendőrkalapot és bilincseket erősítettek a koporsó tetejére. Két oldalt fegyveres vörösőrök haladtak, mintha veszedelmes bűnözőt kísértek volna. Amikor a labdarúgópályára értek, a szónoki tribünnél előre megásott sír szélére tették a koporsót.

Folyvást erre mutogatva másfél órás szónoklatot tartott Murányi Gyula párttitkár.

Beszéde végén felszólította a bányászokból összeválogatott jelképes sírásókat: temessék minél mélyebbre s oly nagy meggyőződéssel a koporsót, hogy soha többé föl ne támadhasson az örökre levitézlett reakció.

*

bihari_panorama
2005. május 27. 23:50 | Sorszám: 518
*

1919 május 1. – csütörtök

Ezen a napon vörös drapériák borították Budapesten a Királyi Vár oszlopos homlokzatát, és diadalkapu magasodott a Lánchíd budai hídfőjén Marx és Engels szobraival.

A Vérmezőn Leninnek állítottak szobrot a proletárünnep alkalmából. Ugyanitt hatalmas vörös katafalk: emlékezés a Martinovics-per kivégzett áldozataira.

Reggel hatkor zenés ébresztő, kilencig gyülekező a főváros huszonnyolc helyén az ünnepi felvonuláshoz. Színpadok, tánchelyek mindenütt, főképp a Városligetben és a Népligetben.

Zenekarok a Mátyás templom, a Bazilika erkélyein, az Operaház és a Nemzeti Színház előtt. Kilenctől déli egy óráig hömpölygött a Hősök terén álló dísztribün előtt a felvonulók sokezres tömege.

Nagy feltűnést keltett a teljesen egyedül menetelő Franz Chatwal kovácsmester, aki Linz városából gyalogolt Budapestre, hogy részt vehessen a munkásszolidaritás nemzetközi ünnepén. A maga díszítette májusfát, amelyet a menetben vitt, a különböző mesterségek jelvényei borították.

Különben minden úgy zajlott le, ahogy a kormányzótanács részletes rendelete előírta.

*

bihari_panorama
2005. május 22. 19:40 | Sorszám: 517
*

Kalebem!

Te nagy történelembúvár vagy. Tudsz segíteni nekem?
Hiányzik a Vöröskönyv vége.

Itt vagyok befürödve. Bekopiztam a komcsik tavaszi gyilkosságait, ha nem folytatom még azt hiszitek megjavultak, és nyáron nem folytatta ez a söpredék a mindennapos gyilkolászást.

Pedig folytatta! Belejött!

Tudnád folytatni a források közlését?
Hiszen rengeteg dokumentumot tettél közzé, gondolom ezt is megtezed.

bihari

*

bihari_panorama
2005. május 22. 19:22 | Sorszám: 513
csak azt hittem a kommunista kiáltvány nyerfogalmazványát olvasgatod
bihari_panorama
2005. május 22. 02:31 | Sorszám: 511
az elő-kiálltványt?
bihari_panorama
2005. május 21. 21:37 | Sorszám: 507
*

1919 április 30. – szerda


Szigeti Gusztáv dégi kereskedő búvóhelyül kölcsön adta siófoki nyaralóházát gróf Festetich Sándornak, a Károlyi-köztársaság első hadügyminiszterének, amikor túszok szedését rendelte el a kormányzótanács. Szigeti Gusztávot ezért letartóztatták és Veszprémben tartották fogva.

Halált mondott rá a nap folyamán Lusztig Arnold huszonnyolc éves, nyomdászból lett teljhatalmú politikai megbízott és Pervanger Mihály huszonhat éves vas- és fémöntő, aki parancsnoka volt a Veszprémben működő karbatalmi terrorista különítménynek.

Erősítésként, átmenetileg ebben a különítményben teljesített szolgálatot Budapestről Csomor Gábor, a Cserny József keze alá tartozó legkíméletlenebb különítményesek egyike. Öt bízta meg Lusztig Arnold és Pervanger Mihály a kereskedő kivégzésével, amire Csomor Gábor készségesen vállalkozott. Ez a huszonkét éves, négy elemis terrorista szakmát nem tanult, a 13-as huszároknál szolgált a háború alatt és katona maradt a forradalom idején is.

Miután elvállalta Szigeti Gusztáv meggyilkolását, fölkereste Herczeg Gábor veszprémi fiákerest és kényszerítette, hogy vigye el őt és a halálraítéltet Balatonkenesére. Már alkonyodott, amikor elindultak.

Egy temető mellett megállította Csömör a bérkocsit, leszállt, s egy kökereszt darabjával visszatérve, a követ koloncként Szigeti Gusztávra kötözte. Besötétedett, mire a Balatonhoz értek. Itt megparancsolta a fiákeresnek, hogy gúzsolja össze a foglyot a magukkal hozott drótkötéllel.

Csomor megfenyegette a bérkocsist, hogy erről az útjáról senkinek ne merjen beszélni, különben az életével fizet, s visszaengedte Veszprémbe.

Szigeti Gusztávot pedig leterelte a partra. Húsz-huszonöt lépésnyire a sekély vízbe gázoltatta egy kis homokszigetig. Amikor a szárazulatra értek a sötétben, Csomor Gábor közölte a kereskedővel, hogy ki fogja végezni.

A kereskedő hangosan sírva könyörgött az életéért, esküvel fogadta Csomornak, gazdaggá és boldoggá teszi, ha életben maradhat.

Csomor egészen közelről célzott revolverével áldozata fejére, mégsem találta el. A második lövés sem volt halálos. Elvágódott a megkötözött, kővel terhelt áldozat, vonagló teste lecsúszott a vízbe a szárazulatról. Csömör addig szurkálta rohamkésével a vonagló testet, míg mozdulatlanná nem vált, aztán beljebb taszigálta a vízbe.

S annak igazolására, hogy valóban kivégezte a dégi kereskedőt, levágta egyik fülcimpáját, bemutatni megbízóinak.

Gyalog ment vissza Veszprémbe. A magával hozott fülcimpát átadta Pervanger Mihály különítményes parancsnoknak. Aki meg továbbvitte azt Lusztig Arnoldnak, Veszprém megye teljhatalmú politikai biztosának.

S úgy döndöttek, ötezer korona jutalomban részesítik Csomor Gábort a kivégzett kereskedőtől elkobzott pénzből, amiért példásan megoldotta a rábízott feladatot.

*

bihari_panorama
2005. május 20. 19:31 | Sorszám: 505
*

Kaleb forrás nélkül nem hiszi el a bolsik gazemberségeit?
Azt hittem már rég megtalálta a forrást.

Forrás:
Gerencsér Miklós: Vörös könyv 1919, Antológia Kiadó, 1993 ISBN 963 7908 22 6

*

bihari_panorama
2005. május 19. 22:50 | Sorszám: 503
*

1919 április 30. – szerda

Kun Béla azt remélte, hogy beszüntetik a katonai intervenciót a Magyarországgal szemben a szomszédos ellenséges államok, ha ő elismeri azok hódító szándékainak jogosságát.

(Ezt a komcsik azóta is így gondolják, ezért örökös hátrálásban vannak, lásd a Benes-dekrétumok esetét)

Az engedmények legvégső határáig elmenve Kun próbálta megszerezni a tanácskormány fennmaradásának külpolitikai feltételeit. Ennek érdekében juttatta el április 30-án az alábbi toprongyos jegyzéket a címzettekhez:

„A Forradalmi Kormányzótanács Külügyi Népbiztosának békeajánlata Wilsonhoz, a csehszlovák, a jugoszláv és a román kormányhoz.

Wilson úrnak, az Egyesült Államok elnökének, Párizs

Elnök úr, a mai napon a következő jegyzéket küldöttük a csehszlovák, a jugoszláv és a román kormánynak:

Elnök úr!

A magyar forradalmi kormány nevében tisztelettel kijelentem, hogy fenntartás nélkül elismerjük az Önök által bejelentett területi-nemzeti igényeket.

Önök ezeket az igényeket azzal indokolták, hogy véget akartak vetni a magyar uralkodóosztályok által az Önök honfitársaira gyakorolt évezredes leigázásnak. Önök azt hitték, hogy ezzel a lakosság rétegeinek érdekében és akarata szerint cselekszenek.

Az előző kormány nem fogadta el javaslataikat, és ragaszkodott az úgynevezett történelmi joghoz, amely a további elnyomás jogát a korábbi elnyomásból származtatta.

Mi, kormányra lépésünk első napjától kezdve, szakítottunk ezzel az elvvel. Ismételten ünnepélyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi integritás elve alapján, és most közvetlenül is az önök tudomására hozzuk, hogy fenntartás nélkül elismerjük az Önök összes területi-nemzeti követeléseit.

Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedések azonnali beszüntetését, a belső ügyeinkbe való be nem avatkozást, a szabad tranzitforgalmat, olyan gazdasági szerződések megkötését, amelyek mindkét fél gazdasági érdekeinek megfelelnek, az Önök területén maradó nemzeti kisebbségek védelmét.

Ezzel Önök elérték mindazt, amire törekedtek. Nincs szükség arra, hogy egyetlen csepp vért is ontsanak, egyetlen katonájuk életét feláldozzák, hogy a békés vidékeket a háború furiájával sújtsák azért, hogy nemzeti törekvéseiket megvalósíthassák. Azok az osztályok, amelyek honfitársaikat nemzeti és kulturális téren elnyomták, egyúttal népünk dolgozó tömegeinek is elnyomói voltak.

Abban a pillamatban, amikor honfitársainknak megadtuk a nemzeti felszabadulás jogát, önmagunkat is felszabadítottuk ezen osztályok uralma alól.

Mi felszabadítottuk önmagunkat, és nem akarunk többé visszatérni ezen elnyomók igájába. Belső intézményeinket saját ügyünknek tekintjük, s ezért hiszünk abban, hogy Önök komolyan veszik az eddigi ígéreteiket, akkor ez órától fogna visszaállíthatjuk egymás között a békés állapotokat.

Válaszukat várom.

Midőn mindezt közöljük Önökkel, szeretnénk rámutatni arra, hogy e pillanattól fogva semmiféle nemzeti érdek nem igazolja a jelenlegi háborús állapot fenntartását,...

A Forradalmi Kormányzótanács nevében:
Kun Béla külügyi népbiztos."

*

bihari_panorama
2005. május 18. 23:43 | Sorszám: 502
*

1919 április 29. – kedd

Reggel óta Kiskunfélegyházán tartózkodott a Tóth Béla mészárossegéd parancsnoksága alatt álló terrorcsapat különvonata. Miután a robogó vonaton kivégezték és a vasútárokba dobták a három hódmezővásárhelyi polgárt, Szentesen ugyanazt cselekedtek, mint Makón és Hódmezővásárhelyen. Végigsarcolták a várost és ötvennél több túszt szedtek, köztük dr. Kiss Bélát, Szentes főjegyzőjét.

Kiskunfélegyházán durva ugratások közepette arra kényszerítették a koros Návay Lajost és testi hibás unokaöccsét, Návay Ivánt, hogy csupasz kézzel tisztogassák a híg trágyától szennyes marhavagonokat. Kiss Béla szentesi főjegyzőt ütlegelve vallatták, próbált-e, s ha igen, mi módon ellenforradalmat szervezni. Miközben ez történt, más különítményesek ásót, lapátot kerítve munkára hajtottak egy csapat túszt a foglyok közül: három sírgödröt ásattak velük a vasúti étteremmel szembeni térségen.

A különvonat egyik pullmankocsijában összeült a vésztörvényszék. Egy Molnár István nevezetű vörösőr-parancsnok elnökölt, vádbiztosként Varga János szerepelt, s több csanádi és csongrádi kommunista vezérrel együtt tagja volt a vésztörvényszéknek Tóth Béla terrorista parancsnok is.

Maguk elé vezettették a két Návayt és dr. Kiss Béla szentesi főjegyzőt.

Návay gyakorlott politikusként, higgadt jelenléttel viselkedett, kérve, hogy Budapesten állhasson törvényszék elé, ahol igazolni tudja kétségtelen ártatlanságát; unokaöccse pedig végképp felette áll minden gyanúnak.

Erre odavetette egy makói kommunista: „Lári-fári, nem tesz semmit, ezek is csak olyanok, mint a többi. burzsuj."

Dr. Kiss Bélától megkérdezték, tudja-e, mi az a kommunizmus. A hallgatásra így szólt embereihez Tóth Béla:

„Na vigyétek őket, mutassátok meg nékik, mi a kommunizmus!"

Kiss Géza, Kiss Péter, Janovics János, Lázár Andor Endre és Engi Lajos Sándor különítményesek a már megásott gödrökhöz vezették áldozataikat és agyonlőtték őket. Návay Iván nem halt meg.

Engi Lajos Sándor a vergődő ember szívébe döfte és megforgatta rohamkését.

A kivégzettek elföldelése után a különvonat folytatta útját Budapest felé.

*

bihari_panorama
2005. május 18. 23:36 | Sorszám: 501
*

1919 április 29. – kedd

Terjedelmes, a legapróbb részletekre is figyelmet fordító rendelettel írta elő a kormányzótanács a budapesti május elsejei ünnep kötelező programját és rendjét.

Kivonatok a rendeletből:

„A proletárok fölvonulása két irányban történik. A budaiak Budán, a pestiek Pesten maradnak.
(...)
A színházak előadásai este fél nyolc órakor kezdődnek. Az Operában és a Városi Színházban, ahol az internacionális hangversenyt tartják, 8 órakor kezdődik az előadás.
A Budai Színkörben külön erre a célra szervezett társulat játszik. (...)

Az angol-parki Kaszinó-mulatóban, a Berlini-kertben, a Békeszínpadon, az illusion Színházban és a Fasor-kabaréban kabaréelőadások fél 3, 5 és 8 órakor.

Az Alpesi faluban artista-előadás fél 8 órakor.
A Beketow-cirkuszban délután 3 és este fél 8 órakor díszelőadás.

A Jancsi-cirkuszban délután 2 órától kezdve hat díszelőadás. (...)
A Hungária-kertben, a Zöld vadászban artistamutatványok szabad színpadon.
A Népligetben a népszínpad és a cirkusz folytatólagos előadásokat tart, ezen kívül a szabad színpadon ingyenes előadások lesznek.

A városban lévő színházak, kabarék, orfeumok, valamint a Beketow-cir-kusz jegyei a Központi jegyelosztóban féláron kaphatók. A többi jegyek kétkoronás egységárban a helyszínen válthatók.

A menet elindítását csak arra hivatott és jelvénnyel ellátott főrendezők rendelhetik el. A városparancsnokság telefonón jelzi az indulást. (...)

Reggel 8 órától kezdve az egész városban szünetel a kocsiközlekedés. Minden felvonuló csoport köteles betartani az előírt menetirányt. A mentőállomásokat zöld zászlók jelzik.
A vízszolgáltatási helyeken »ivóvíz« jelzésű táblák.

Mindenki vigyen magával élelmet és ivóedényt. (...) A menetben csak zárt díszkocsik vehetnek részt, ezekről előzőleg jelentést kell tenni az intézőbizottságnak. (...)

Szerdán nincs hústalan nap.

A gyülekezési helyeken kizárólag a párttirkárság hivatalos szónokai fognak beszélni. Az útvonalak mentén állnak fel a zenekarok és dalárdák.

Rendbontók a forradalmi törvényszék elé kerülnek.

Budapest, 1919. április hó 29-én.

A Forradalmi Kormányzótanács."

*

bihari_panorama
2005. május 16. 11:14 | Sorszám: 499
*

1919 április 27. – vasárnap

Az a megtorló csapat, amely Landler Jenő és Vágó Béla parancsára, Tóth Béla mészárossegéd vezetésével hajtotta végre a megtorlásokat Békés, Csanád és Csongrád megye területén, indulóban volt Hódmezővásárhelyről vissza Budapestre.

De mielőtt visszaindultak volna, leszállították a különvonatról a Makóról magukkal hurcolt túszokat.
Valamennyien: Szlovák István, Rácz Sándor, Gera Ferenc, Meszes Horváth János, Csirkés Varga Ferenc földműves gazdálkodók voltak.

Este tíz óra körül kísérték őket a vasútállomáshoz közeli töltésoldalba. Sűrű lövöldözéssel, gyorsan hajtották végre kivégzésüket.

Otthagyva a tetemeket a sötétben, Tóth Béla terrorcsapata eltávozott Hódmezővásárhelyről. A különvonaton őrzött további túszok közül senkit nem engedtek szabadon.

Szentes felé haladva az éjszakában, pisztolylövésekkel megölték, majd kidobták a robogó vonatból a három hódmezővásárhelyi polgárt: Weisz Mihályt, Weisz Henriket és Havas Henriket.

*

bihari_panorama
2005. május 10. 22:25 | Sorszám: 494
*

1919 április 27. – vasárnap

Dr. Kelemen Béla szegedi főispán naplójából:

„Reggel felkerestem Gömbös Gyulát. Sokáig sétáltam vele a Stefánia-parkban. Beszélgettünk és kombinálgattunk. Gömbös szerint Gratz Gusztáv lenne a legalkalmasabb egy demokratikus irányzatú nemzeti kormány élére.

Beszélgettünk arról a szervilis függő viszonyról, amelybe a vidék a fővárossal szembekerült.

A főváros nemzetietlen és keresztényietlen volta mindig közismert volt, de különösen kitűnt az október 30-ika óta.

Ami balsors és bánat erre a szegény országra rászakadt, az mind-mind a főváros bűnéből lett a végzetünk.

Fontos és mindenesetre egyik legelső feladat lesz a közigazgatás és egyéb téren is keresztülviendő decentralizáció segélyével a magyar vidéket a főváros hatása alól kivenni.

Úgy látom, Gömbösnek is kialakult nézete van a közigazgatás decentralizációjának keresztülvitelére."

*

bihari_panorama
2005. május 10. 16:41 | Sorszám: 493
*

1919 április 27. – vasárnap

A románokon kívül a csehszlovákok és jugoszlávok is előnyomultak magyar területeken. Mit sem törődve a demarkációs vonallal, a szerbek átjöttek a Maroson.

Északkeleten Klofác csehszlovák hadügyminiszter parancsára megindultak a cseh csapatok Zemplén, Ung, Ugocsa, Bereg vármegyék ellen azzal a hadműveleti céllal, hogy összekapcsolják arcvonalukat a Munkács és Beregszász felöl támadó román alakulatokkal.

A Magyar Távirati Iroda jelentése:

„E hónap 27-én a szerbek Makót és Nagylakot megszállották.

A románok Orosháza, Szarvas és Gyoma irányában előrenyomultak, Kabát, Balmazújvárost, Hajdúnánást és Nyíregyházát megszállták.
A csapi Tisza-hidat a románok felrobbantották."

*

bihari_panorama
2005. május 09. 18:30 | Sorszám: 492
*

1919 április 27. – vasárnap

Megkezdték a románok a székely hadosztály fogollyá lett katonáinak elszállítását a hadműveleti területről.


Nyírbakta vasútállomásán zsúfolták marhavagonokba az immár alattvalóiknak tekintett magyar nemzetiségű férfiakat, akiket Brassóba és Fogarasra indítottak, erős fedezettel a hosszú fogolyszállíto szerelvényeken, amelyeket zsákmányolt kocsikból és mozdonyokból állítottak össze.

Még a fűtők szeneslapátjai is a Magyar Államvasutaktól származtak.

Egyelőre esze ágában se volt a román hadvezetésnek, hogy szabadon engedje szülőföldjükön a katonarabokat, de az aláírandó engedelmességi kötelezvény űrlapjait már kinyomtatták.

A kötelezvény szövege:

"Alulírott székely hadosztálybeli hadifogoly szabadlábra helyezésem alkalmával becsületszavamra kötelezem magamat, hogy

1. állandóan ... községben fogok lakni és onnan csakis a legközelebbi román katonai parancsnokság engedélyével fogok eltávozni.

2. A községbe érkezésem utáni első napon a legközelebbi román parancsnokságnál jelentkezni fogok ellenőrzés céljából, ahányszor az megkívántatik.

3. Nem fogom az oszták-magyar egyenruhát viselni, sem pedig elrejteni semmiféle fegyvernemi jelzést.

4. Nem fogok a román állam, nemzet, vagy hadsereg ellen sem tettben, sem szóban véteni.

5. Ha nem fogom az 1. és 2. pontot betartani, ötévi börtönre legyek ítélve, ha a 3. pont ellen fogok véteni, egyévi börtönre, ha ezen kijelentésem 4. pontjától el fogok térni, tízévi börtönre és tízezer lei büntetésre legyek ítélve, ha pedig az 5. pont ellen fogok véteni, lövés általi halálbüntetésre legyek elítélve."

*

bihari_panorama
2005. május 09. 17:09 | Sorszám: 490
*

1919 április 26. - szombat

Karcagon szinte csak jelképesen volt a vezetés a direktórium kezében, de e szélsőséges személyek annál erőszakosabban gyakorolták a hatalmat. Közéjük tartozott Nagy József huszonnyolc éves mészárossegéd, a város karhatalmi különítményének parancsnoka.

E napon a karcagi Hungária Gőzmalom lisztkészletének elrekvirálására vezette fegyvereseit.

Szándékától el akarta téríteni Friedlánder Miksa huszonhat éves malomigazgató. Nagy József azzal vetett véget a vitának, hogy Friedlánder Miksát arasznyi közelről főbe lőtte.

*

bihari_panorama
2005. május 09. 17:03 | Sorszám: 489
*

1919 április 26. - szombat

Stromfeld Aurél vezérkari főnök az alábbi elhatározást közölte a hadügyi népbiztossággal:

"A csapatok teljes használhatatlansága a hadsereg-parancsnokságot arra kényszeríti, hogy a csapatokat a Tisza mögé vonja vissza, és ott ezekből a jelenleg csak csapat nevet viselő alakulatokból fegyelmezés és kiképzés után használható alakulatokat teremtsen."

*
Stromfeld finoman fogalmazott: "vörös csürhe" helyett csapat nevet viselő alakulatokról beszélt, másrészt naív volt, ha azt hitte, hogy ezekből használhatót tud teremteni.

Ezek csak a kivégzések végrehajtására, -nem az ország védelmére voltak használhatók!

*

bihari_panorama
2005. május 08. 21:02 | Sorszám: 477
*

Aklihegy csak egy kis falucska Ugocsa megyében, melynek története eljutott hozzám.

Én az ottaniak akár 6 állampolgárságot átélt szubjektív véleményén mérem a XX. századi magyar történelmet, nemcsak a Trianonról kicsit antantmentesen is író szobatudósod egyetlen állampolgári szemüvegén át.

Én még nem vagyok világpolgár.

bihari_panorama
2005. május 08. 19:32 | Sorszám: 475
Kedves Kaleb!

Nem tudom melyikőnk idősebb, -Te se, és én se vagyok mai gyerek. Ismerjük a kommunisták igazságait!

Te szeretsz tudományoskodni, áltudományoskodni, válogatni a forrásokban. Ez mindig a komcsik kedvenc szokása volt.

Véded a hordát.
Nem a tudósaiddal és az angoloddal van bajom, hanem ahogy felhasználod, tendenciózusan.

Persze az is fontos, ahogy a nemzetközi embereid látják a Kárpát-medencét, de én a magyar forrásokat mégis fontosabbnak tartom.

Ezeket Te elutasítod.
Ezért tartalak én egy közönséges történelemhamisítónak, noha tájékozottságodat nem vonom kétségbe.

Számomra AKLIHEGY többet ér és hitelesebb, mint a te McCartney-professzorod.

bihari_panorama
2005. május 08. 16:43 | Sorszám: 471
*

1919 április 26. - szombat

Amikor mérlegelték a székely hadosztály vezetői, elfogadják-e a román kapitulációs felhívást, utasítás érkezett hozzájuk a hadügyi népbiztosságról, hogy vonuljanak vissza Rakamaznál a Tisza mellé és csatlakozzanak a Vörös Hadsereg kötelékeihez.

Kratochwill Károly ezredes, a székely hadosztály parancsnoka nem engedelmeskedett Budapestnek, mert -amiként Kóréh Endre írta,- ha teljesíti a parancsot, akkor a hadosztály kiszolgáltatja magát teljesen a bolsevizmusnak, -amely kezdettől nem jó szemmel nézte a székelyeket, sőt az utolsó időben ellenséges érzülettel viseltetett a székely hadosztállyal szemben, sőt hátbatámadta a románokkal harcoló hadosztályt.
(...)

Súlyos, nehéz, felelősségteljes órák nehezedtek a székely hadosztályra. (...)

Sem Erdélyen, sem a magyar hazán segíteni nem tudván, nem maradt más hátra, minthogy... fegyverszünetet kössön, mert nem akart sem bolsevista lenni, sem az oláhokkal együtt menni a magyar bolsevizmus ellen.

1919. április 26-án, déli l órakor a Székely Hadosztály letette a kardot, melyet lángoló hazaszeretettel és lelkesedéssel markolt meg Erdélyért és Magyarországért.

Mátészalka térségében történt meg a fegyverletétel.

Valamivel kevesebb, mint ötezer magyar katona fogadta el a román feltételeket, de csaknem kétezren elutasították.

Ebből a töredékseregböl alakult meg a tovább harcoló székely dandár Verbőczy Kálmán százados parancsnoksága alatt.

*

bihari_panorama
2005. május 08. 15:20 | Sorszám: 470
*

Mai viszonyaink a 18/19-es söpredék ténykedéséből is következnek.

De én sem állítom, hogy kizárólag ők okozták Magyarország elvesztését. Csak jelentősen hozzájárultak!

Fontos dokumentum aklihegyi ismerősöm írása:
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=005749

*

bihari_panorama
2005. május 08. 03:22 | Sorszám: 467
*
1919 április 25. - péntek


Ellenforradalmi mozgolódást megtorló terrorcsapat érkezett Budapestről különvonaton Békés, Csanád és Csongrád megye vörösök által ellenőrzött területére.

A terrorcsapat Landler Jenő és Vágó Béla belügyi népbiztosok parancsára szállt ki.
Vezetője egy harmincéves budapesti mészáros segéd, aki más-más néven szokott bemutatkozni. Hol Anocskai Andrásnak, hol Bán Józsefnek mondta magát. Ezúttal valódi nevén — Tóth Bélaként lépett fel, mint teljhatalmú belügyi politikai megbízott. Úgynevezett jogi szakértőként működött mellette Dr. Sebestyén Nándor, akit a budapesti forradalmi törvényszék delegált a terrorista különvonatra.

Fegyverzettel — géppuskákkal, páncéltörő ágyúkkal is — fölösen el voltak látva. A terrorcsapat harminc különítményesből és százötven válogatott vörösőrböl állt. Először Hódmezővásárhelyt lepték meg.

Átfésülték, kifosztották az egész várost. Valamennyi vagyonosabb családot megsarcolták. Ezeknél mindenekelőtt az ékszerek és a készpénz, esetleg értékes külföldi valuták iránt érdeklődtek.

Hódmezővásárhelyről Makóra menet, megálltak Földeákon. Itt letartóztatták Návay Lajost, a képviselőház volt elnökét, Návay Iván földbirtokost, előbbi unokaöccsét és Korchmáros Imrét.

Makón ugyanazt tette Tóth Béla megtorló különítménye, mint Hódmezővásárhelyen.
Végigsarcolták Csanád megye székhelyét, magukkal hurcolták a gyanúsítottakat és este visszavonatoztak Hódmezővásárhelyre.

Itt éjszaka őrizetbe vették többek között Weisz Mihály kereskedőt. Amikor a kereskedő fia, Weisz Henrik apja helyett ajánlkozott fogolynak, őt is letartóztatták, csakúgy, mint Havas Henrik mozitulajdonost.

Rajtuk kívül még huszonegy túszt tereltek a különvonathoz kapcsolt marhavagonba azzal az ígérettel, hogy valamennyit agyonlövik, ha moccani mer a város.

*

bihari_panorama
2005. május 08. 03:01 | Sorszám: 466
*

1919 április 25. - péntek

Kóréh Endre, a székely hadosztály krónikása írja:


Presán tábornok felhívására megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások a Székely Hadosztállyal.

A csapatok körében elterjedt a hír: Székelyföld autonómiát kap!

*

A székely hadosztályparancsnokság a csapatokhoz az alábbi parancsot intézte:

Demecser, 1919. április hó 25-én.

A román királyi csapatok parancsnoksága a székely hadosztálynak a következő ajánlatot tette:

"A román királyi hadsereg nem tekinti a székely hadosztály csapatait kommunista csapatoknak.
Tudja azt, hogy a vöröscsapatok ellenséges érzülettel vannak a székely hadosztály csapatai iránt.

Ennélfogva a román királyi hadsereg megszünteti az ellenségeskedést akkor, ha készek vagyunk mi is a fegyverszünetre. "

(...) Debrecen már két nap óta román és francia csapatok által van megszállva és entente csapatok már Nyíregyháza közelében állnak.

Ti, székelyek haza akartok menni, mivel a kevés számban beérkezett vöróscsapatok az ellenség elől gyáván, és rablómódra megfutamodtak, ti egyedül harcoltok többszörös túlerővel szemben, eredmény nélkül elvérezve, fáradtan mindennemű segítség nélkül, ruha nélkül, fázva álltok szemben a román túlerővel.

A román hadsereg túlereje ajánlatot tett nektek, hogy életetek biztonságban lesz, pénzetek, magánvagyonatok épségben marad és békésen visszatérhettek lakóhelyetekre,
Erdélyországba, vagy az entente által megszállott területekre, de követelik, hogy a fegyvert tegyétek le.

Mérlegelve a reménytelen általános helyzetet, nem vállalhatok felelősséget azért, hogy további vért ontassak ilyen körülmények között.

Válasszatok ti, hogy melyik utat akarjátok és e szerint járjanak el a parancsnokok, akik közvetlenül az ellenséggel állnak szemben.

Kratochwill ezredes
a székely hadosztály parancsnoka."

*

bihari_panorama
2005. május 08. 02:32 | Sorszám: 465
*

Kedves kaleb!

Elgondolkodtató a mérhetetlen bolsevik elkötelezettséged, szűklátókörűséged, -a vakbuzgó hit és a pártos csökönyösség, amit letünt eszméitek egyik utolsó lovagjaként még sugárzol.

Végül akár tiszteletet is érdemelhetsz!

Lenin, Hitler és Sztálin rendíthetelen önbizalmával hiszed a magatok fanatista és totalitárius igazát.

Önmagadnak sikerül igazolnod, hogy eszmetársaid a XX. században a HALADÁSÉRT és a DEMORÁCIÁÉRT gyilkoltak meg tízmilliókat.

Kétségtelen, hogy Marxban, Leninben, Kunbélában, Szamuellyben, Goebbelsben és Szállasiban is élt ez a megváltás- és küldetéstudat.

Tudományos emberek voltak ezek mind, akárcsak Te! Hittek a saját tudományukban és meggyőződésükben.

Én az 50-es évek végén, 60-as évek elején még személyesen ismertem ilyen közveszélyes őskommunistákat, -a típusodat.

Történészeket, tudósokat sorolsz, a tudományosság álarcát öltöd, angol szavakat vetsz be.

Tudod kedves Kalebem, én is a Dialektikus Materializmus és Tudományos Szocializmus emlőin nevelkedtem, mint Te, és a felsorolt TUDÓSAID számomra csak annyira szentek, mint Lenin, vagy Goebbels, vagy mint Rákosi, vagy Te!

Pláne, ha tudom, hogy egyként hazudtok a múlt századról, és a másik ÖNMAGATOKRA akarjátok kenni a sokmillió áldozatot!

Janos-sal, Sorenzennel, -akárkivel takaródzol,

-nem tudod negligálni a múltszázadi háromszoros nemzetpusztító kommunista őrjöngés tényét!

1. -Károlyi-Kunbéla-Szamuelly likvidálta hazánkat a legkritikusabb időben.

2. -A kommunista kollaboránsok teljesen kiszolgáltatták az országot a pánszláv megszállóknak 1945 után.

3. -1956 után a kádárista hóhérok újra tort ültek a magyarság felett orosz-kisantant ügynökként szolgálva.


Kaleb, Te most is a múltszázadi nemzetpusztítást akarod igazolni!
Lelked rajta.

*

bihari_panorama
2005. május 06. 23:55 | Sorszám: 454
*
1919 április 24. - csütörtök

A szentkirálypusztai fegyveres összetűzést követően fehér érzelmű emberek után nyomoztak Kecskemét tanyavilágában.

Wachtler Mihály vörös karhatalmi századparancsnok és kísérete betért dr. Kiss Béla negyvenhárom éves ügyvéd tanyájára. Elsősorban az ellenforradalmár hírében álló Francia Kiss Mihály, Barna Tibor és Szemerey Zsigmond felől vallatta Wachtler Mihály a házigazdát, de nem tetszettek neki a kérdéseire kapott válaszok.

Ráparancsolt az ügyvédre, hogy induljon a megadott irányba. Eltávolodtak a tanyától néhány száz lépésnyire, ahol utasította a vörös századparancsnok Pancza Kovács Istvánt és Horváth Dömét, hogy lőjenek bele az ügyvédbe.

Ezek meg is tették.

Befogták dr. Kiss Béla lovait, hogy saját fogatán szállítsák be Kecskemétre. Miután kocsira tették az ügyvédet, megpofozták, hogy ne hörögjön.

Mire elindultak, dr. Kiss Béla kiszenvedett. Wachtler Mihály századparancsnok azért elindította a kocsit.

Célulát írt a városi direktórium Vince nevű tagjának ezzel a szöveggel:

"Remélem, elégedettek lesznek a küldeménnyel. Megyünk tovább Szentkirálypusztára, oda küldjék utánunk a reggeli cigarettát."

*

bihari_panorama
2005. május 06. 23:03 | Sorszám: 453
*

Összemosod a kommunista gyilkosokat a becsületes emberekkel.
Prónayék akciója jogos válasz volt a bolsi söpredék tobzódására.

Ezt az elfogultságtól nem látod?

*

bihari_panorama
2005. május 05. 22:07 | Sorszám: 433
*

1919 április 23. – szerda


Mivel a listán szereplök számához képest kevés túszt sikerült letartóztatni, Cserny József tovább folytatta az akciót.

Sötétedés után útba indította a letartóztatásokat végző csoportokat. A teherautón közlekedő csoport a következőkből állt: egy Cserny-különítményesből, egy politikai nyomozóból, négy vörösőrből, valamint a teherautó vezetőjéből. Eligazításkor hat-nyolc nevet és címet tartalmazó papírt adott át bizalmasának Cserny József. Ilyen bizal¬masa volt Lázár Andor Endre is, aki a legelszántabb különítményesek közé tartozott a Batthyány-palotában.

Lázár Andor Endre mellé Sáska Jakabot rendelték politikai nyomozónak. A négy vörösőr között volt a szintén különítményes, de a Bandi-csoporthoz tartozó Mészáros Sándor.

Budára mentek a hideg széltől, esőtől zord estében. Lázár Andor Endre eleve harciasán viselkedett, s attól, hogy a névsorban szereplő első három személyt nem találták, egyre fenyegetőbbé vált. A Pauler utca következett, ahol a két Hollán Sándor, apa és fia lakott. Előbbi a belügyminisztérium nyugalmazott államtitkára, utóbbi, a fiú, szintén belügyminisztériumi államtitkár a Károlyi-forradalomig. Rá különösen haragudott Lázár: "Ennek most befütök. Amikor behívtak katonának, elutasította a felmentési kérelmemet" — mondta a többieknek.

Mindkét Hollánt letartóztatták és feldobálták őket a teherautóra. Hason kellett feküdniük a vizes platón, hogy a vörösök kényelmesebben vigyázhas¬sanak rájuk. Az út további részén letartóztatott Karátsonyi Lajos államtitkárt és Szlavek Ferenc kúriai bírót ugyanígy hasonfekvésre kényszerítették.

Budáról visszatérőben a Lánchíd budai hídfője előtt Lázár Andor Endre ráparancsolt Berdon Rudolf gépkocsivezetőre, hogy álljon meg. Leszállította a teherautóról a két Hollánt. Maga mellé rendelte Sáska Jakab detektívet, miközben a Bandl-különítmény és Mészáros Sándor szólítás nélkül is mellette termett.

Lázár Andor Endre utasította a sofőrt, hogy menjen tovább és a pesti hídfőnél várakozzon. Majd megparancsolta szótlan foglyainak, hogy haladjanak előtte le a Duna-partra s odalent álljanak a mederszéli partfal peremére. De nem juthattak le, mert eltorlaszolta a rakpartra vezető lépcsőt a rengeteg deszka, léc és gerenda, amit már a május elsejei dekorációhoz halmoztak fel. Emiatt Lázár visszafordította apát és fiút, kényszerítve őket, hogy haladjanak az első pillérig s ott álljanak meg, szorosan a vaskorlát mellett, arccal a Duna felé. Közölte velük, hogy elérkezett kivégzésük pillanata.
Mindez az Erzsébet híd felőli oldalon történt. Idős Hollán Sándor jobbról állt, mögötte a Bandi-különítményes Mészáros Sándor.

Ifjú Hollán Sándor tarkójánál Lázár Andor Endre tartotta csőre töltött Steyer forgópisztolyát. Sáska Jakab detektív néhány lépésnyi távolságra állt a történtektől.

A tarkólövéstől azonnal meghalt mindkét áldozat. Lerogyó testük hátra hanyatlott és a gyalogjáró aszfaltjára vágódott. Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor a korlátra emelte és a Dunába lökte a tetemeket.

Sáska Jakab se nem szólt, se nem mozdult a látottaktól. Csak később tudott elindulni Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor után, akik cigarettára gyújtva, nevetgélve sétáltak át a hídon a néptelen éjszakában a pesti parton várakozó teherautóhoz.

*

bihari_panorama
2005. május 05. 21:59 | Sorszám: 432
*

1919 április 23. – szerda

Kecskemét hatalmas kiterjedésű tanyavilága ellenségesen viseltetett a városban székelő kommunista vezetés iránt.

Szentkirálypuszta nyíltan meg is tagadta az engedelmességet. A városi direktórium erre Szentkirálypusztára küldte a Kecskeméten tartózkodó szegedi vörös zászlóalj egy részlegét, hogy kényszerítse ki a tanyavilágban lakók engedelmességét.

A különítmény feletti parancsnokságot Vércse Gábor direktóriumi tagra bízták, mert ő kellő helyismerettel rendelkezett.

Rajvonalba fejlődve, géppuskával megerősítve támadtak Szentkirálypusztára, ahol már fegyverrel várták őket, de a védekezést hamar letörték a túlerőben lévő támadók.

Csorba József földműves elesett a tűzharcban. Csík János földműves súlyosan sebesülve került a vörösök kezére. Vércse Gábor parancsára a helyszínen agyonlőtték a szegedi huszárok. Ezután összefogdosták és Kecskemétre hajtották a gyanúsítható pusztai lakosokat.

*

bihari_panorama
2005. május 05. 02:35 | Sorszám: 426
*

1919 április 23. – szerda

Zendülés tört ki Makón.
Fellázadt a lakosság Vásárhelyi Kálmán hadügyi politikai megbízott ellen, mert Vásárhelyi kíméletlen hatalmaskodással próbált rendelkezni sorsok és javak felett. Erőszakos fellépése közben rátámadt a tömeg és agyonverte.

Nehezen csillapította le a forrongást a makói vörös karhatalmi rohamszázad. Heves lövöldözéssel próbálták helyreállítani a rendet. Óvakodtak attól, hogy egyenesen a tömegre tüzeljenek, mégis halálos lövés érte Farkas János földeáktanyai harminchét éves napszámost.

*

bihari_panorama
2005. május 05. 02:32 | Sorszám: 425
*

1919 április 23. – szerda

1.SZÁMÚ PARANCS

"A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel...

(...)
A proletariátus osztály ellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá.

Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk.

Szolnok, 1919. április 23.

Szamuely Tibor
a keleti hadsereg
rögtönítélő törvényszékének elnöke."

*
Kaleb, hogy-hogy most elnézőbbek vagytok az osztályellenséggel? Csak iratmegsemmisítés, más semmi?

bihari_panorama
2005. május 05. 02:28 | Sorszám: 424
*

1919 április 23. – szerda

1.SZÁMÚ PARANCS

[i]"A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel...

(...)
A proletariátus osztály ellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá.

Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk.

Szolnok, 1919. április 23.

Szamuely Tibor
a keleti hadsereg
rögtönítélő törvényszékének elnöke."[/b]

*

bihari_panorama
2005. május 04. 11:18 | Sorszám: 412
*

1919 április 23. – szerda

Kunbéla és Lenin felhívása a taskenti magyar Világszabadság című lapban


"FELHÍVÁS!

Magyar elvtársak! Vörös proletárkatonák!
(...)

Bennetek, a nemzetközi proletárforradalom magyar ajkú harcosaiban a magyar forradalom hírére önkéntelenül megizmosodott a vágy, hogy odahaza folytassátok a harcot a burzsoázia és az ellenforradalom ellen, amit itt Oroszországban megkezdtetek.

Lelkesítsen benneteket a büszke tudat, hogy az Orosz Tanácsköztársaság a legszorosabb szövetségre lépett a Magyar Tanácsköztársasággal, és ha az a kívánságtok, hogy a magyar proletáruralom éppoly büszkén tudjon dacolni az ellenforradalom támadásaival szemben, mint az orosz, akkor most nem szabad elhagyni a küzdőteret, nem szabad elvesztenetek a hiteteket, és lelkesedéssel kell harcolnotok!

Most, ti, magyar vöröskatonák, akik Kolcsak bandáival és az ellenforradalmárokkal harcoltok Oroszország földjén, éppúgy küzdötök a Magyar Tanácsköztársaságért, mint Magyarországon, mert Magyarország és Oroszország most egy test!
(...)

Aki most készül elhagyni a frontot, hogy visszatérjen a Duna és Tisza közé a forradalom védelmére, a legválságosabb pillanatban hagyja cserben a proletárforradalmat.

Aki most nem ragad fegyvert, aki most hagyja el a helyét, nemcsak a közös ügynek árt vele, hanem a fiatal Magyar Tanácsköztársaság ellen is vét.
(...)

Világosítsátok föl a bátortalanokat és a kishitűeket kötelességük felől!

A Magyar Tanácsköztársaság parancsa, hogy senki se hagyja el a helyét. Fel, proletárok, a küzdelemre!
Szilárdan együttműködni az orosz elvtársakkal! Fel a küzdelemre a legközelebb eső fehérgárdisták és Kolcsak-bandák ellen!

Fel! Ti huszonötezren Turkesztánban, ti százezren Szibériában, akik végigszenvedtétek a hadifogság tenger keservét.

Kun Béla külügyi népbiztos
A Magyar Tanácsköztársaság nevében

OROSZ NYELVŰ ZÁRADÉK:

Csatlakozom a felhívás szövegében foglaltakhoz, és bízom benne, a magyar proletárság a frontokon nem fogja szem elől téveszteni, hogy még néhány hónapig küzdjön a nemzetközi proletárérdekekért, és akkor miénk a győzelem, az utolsó, a biztos győzelem.

Lenin"

*

bihari_panorama
2005. május 04. 10:58 | Sorszám: 411
*

1919 április 23. – szerda

Kóréh Endre, a székely katonák tábori lelkésze írta:

"április 23-án Vaja községben a 32. számú vörös ezred egy nagyobb csapata egy század székely huszárt megtámadott, parancsnokait szidalmazta, sót bántalmazta.

Erre a székelyek a vörösöket szétverték, egy részüket elfogták s a tőlük elvett géppuskát visszavették.
A székelyek hátamögött a vöröscsapatok visszavonulása állandóan folyt.

A visszavonuló vörösek békés polgárokat bántalmaztak, s velük erőszakoskodtak, az útjukba kerülő csendőrséget pedig, ahol csak lehetett, megtámadták és lefegyverezték.

Nagyobb összetűzés támadt Berettyóújfalu és Püspökladány állomásokon, ahol a vörös csőcselék a kötelességét híven teljesítő csendőrséget inzultálta."

*
A vörös söpredék már 1919-ben sem az ellenség ellen harcolt, hanem a magyarság ellen. (_bihari-)

*

bihari_panorama
2005. május 02. 21:48 | Sorszám: 408
*

1919 április 23. – szerda

A Tiszántúl legfontosabb hadműveleti területén, Debrecen körzetében teljes csődöt mondott a Vörös Hadsereg szervezettsége és harckészsége.

E napon jelentette az MTI, hogy "csapataink több helyen, így nevezetesen Debrecen előtt is teljesen fegyelmezetlenül viselkedtek. Ilyen körülmények között Debrecent az éj folyamán kiürítettük."

A Debrecenre támadó román hadsereggel szemben egyedül az osztrák kommunista önkéntesekből álló nemzetközi vörös zászlóalj tanúsított komolyabb ellenállást. Parancsnokuk, Leó Rothziegel anarchista, nyomdászból lett hivatásos forradalmár életét vesztette az ütközetben.

Ütközet előtt az alábbi levelet fogalmazta Fiedler Rezső hadügyi népbiztos számára:

"Tisztelt Fiedler elvtárs!
A bojár imperialisták csapatai közelednek. Holnap tűzbe kerülünk. Boldogan megyek akár a halálba is a proletárok felszabadulásáért, boldogan és büszkén. Örömmel hullatom véremet Szovjet-Magyarországért, amelyet a nemzetközi proletariátus hazájának tekintenek. Úgy érzem, hogy a vérem hullásával levezekelhetném a bécsi proletariátus ama részének bűneit, amely a burzsoá ügynök Bauernak és Rennernek, a politikai sztrájktörő Seitznek és Domeschnek, a hadügyek hátramozdítójának (Staatssekretaer für Hin und Heerwesen), Deutsch Gyulának és a betegesen álmodozó, általam egykor tisztelt Adler Frigyesnek vezetése alatt elárulja a proletariátus nemzetközi forradalmát.

Ha arra gondolok, miképp bolondítottak bennünket a szocializmusnak ezek az árulói, hogyan csapták be a német-osztrák proletárokat, szeretnék a banda közé vágni. Irigylem a magyarországi proletariátust, amely megtalálta igazi kommunista vezéreit.

A hazai szociálárulókkal és szociáldiplomatákkal szemben felgyülemlett egész gyűlöletemet az imperialisták e bérencein akarom kitölteni.
Remélhetőleg nem sokáig maradnak már felszínen, és odakerülnek méltó helyükre: a politikai hullakamrába.

Küldjön, kérem, néhány gépfegyvert- és cigarettát. Proletár üdvözlettel
Rothziegel."
*

bihari_panorama
2005. május 02. 21:27 | Sorszám: 407
*
1919 április 23. – szerda

A túszok szedésére vonatkozó kormányzótanácsi rendelet érvénye kiterjedt a vörös hatalom által ellenőrzött valamennyi területre. Míg a nagyobb városokban — Kecskeméten, Szolnokon, Egerben, Győrött, Nagykanizsán, Szombathelyen, Székesfehérváron — a legtekintélyesebb negyven-ötven polgárt vették őrizetbe, addig a mindvégig viszonylag kíméletesen kezelt, Sopronban csak tizenhét tekintélyes személy került a túszok listájára. Értük sem fegyveresek mentek, hanem udvarias levelet kézbesítettek számukra Knapp Gábortól, Sopron város teljhatalmú politikai biztosától a következő szöveggel:

"Megkérem Önt, hogy szíveskedjék holnap délelőtt 10 órakor a városházára egy kis beszélgetésre befáradni.
Sopron, 1919, április 23.

Knapp Gábor s.k."

Értesülve az udvarias invitálás egyáltalán nem udvarias céljáról, a hívott tizenhét személy közül öten elrejtőztek, vagy a közeli Ausztriába menekültek.

*

bihari_panorama
2005. május 02. 00:24 | Sorszám: 406
*

1919 április 23. – szerda

A Győri Hírlap e napi számában jelent meg:

"A hadifoglyok hozzátartozóinak háromtagú küldöttségét fogadta Szamuely Tibor népbiztos folyó hó 20-án délelőtt féltizenkét órakor a megyeházán lévő direktóriumi helyiségében.

A küldöttség... a következő szavakkal adta elő... kérését: Mint a Szibériában lévő hadifoglyok hozzátartozói, kérjük a népbiztos urat, szíveskedjék odahatni, hogy Szibériában lévő hadifoglyaink hazaszállítása minél előbb megindulhasson. (...)

Szamuely Tibor az előadott kérésre tartalmilag a következőkben válaszolt:
Meg kell mondanom, hogy mi a szibériai kormánnyal semminemű öszeköttetésben nem állunk, mert ma még Szibériában a burzsoázia van felül. Mi velük szóba nem állunk, így a szibériai foglyok hazaszállítását nem eszközölhet¬jük. (...) Minekünk különben a tiszturak sorsa egyáltalán nem fáj, mi csak a szegény munkásnépet, a proletárságot sajnáljuk.

Egyébként annyit mondhatok — én magam is ott voltam —, nincs rossz dolguk. Ennivaló van. A tiszturak a háború elsóéveiben kaptak délben öt tál ételt s reggeltől délig nincs egyéb tennivalójuk, mint azon vitatkozni, hogy mi lesz az ebéd. Ha most egy kis kellemetlenség éri öket, az legfeljebb abból áll, hogy három tál ételt kapnak délben: levest, pecsenyét, főzeléket, amivel utóvégre is meg lehetnek elégedve. (...) A tiszturak sorsa minket egyáltalán nem érdekel.

Erre megjegyezte a küldöttség megbízottja: Ez mindenesetre nagyon szomorú reánk nézve. Az előző kormányok azért nem hozták haza a tiszteket, mert féltek a bolsevista eszmék hazahozatalától. A jelenlegi kormány fél őket hazahozni, mert a bolsevizmus ellenfelét látja bennük.
(...)
Végül a küldöttség megbízottja megköszönte az őszinte felvilágosítást és ezzel a fogadtatás véget ért."

*

bihari_panorama
2005. május 02. 00:19 | Sorszám: 405
*

1919 április 23. – szerda

Hajnalban három kivégzés volt Budapesten a Markó utcai főreáliskola udvarán. Agyonlőtték Nikolényi Dezső rendőrfogalmazót és dr. Stenczei János ügyvédet, akiket előző nap ítélt halálra a budapesti forradalmi törvényszék, s akiknek Romanellei ezredes tiltakozása ellenére sem kegyelmezett meg a kormányzótanács.

A harmadik kivégzett Várkonyi Bálint dömsödi malomtulajdonos volt.

Az e hó 4-én Dömsödön történt véres események miatt — amikor is Keresik Lajos direktóriumi elnök lelőtte Földvári Bálint gazdálkodót, Keresik Lajost pedig a tömeg meglincselte — szemelték ki bünhődésre Várkonyi Bálintot.

Neki elsősorban vagyonossága miatt kellett elszenvednie a megtorló ítéletet. Mivel a helyszínre érkező karhatalom nem állapithatott meg konkrét tetteseket, s tömegnyi embert sem tartóztathatott le, Várkonyi Bálintot vitték magukkal, őt ítélték halálra a kollektív cselekedetért.

A kivégzéseket Krámer Sándor kereskedősegéd, a Cserny-különítmény tagja vezényelte az öttagú karabélyos csoportnak, amelyet a Szovjetház őrségéből válogattak össze. Köztük volt Dögei Imre huszonhárom éves villanyszerelő, Kun Béla személyi testőrségének — a fíx-csoportnak — parancsnoka.

*

bihari_panorama
2005. április 30. 23:36 | Sorszám: 400
Kaleb!
meg vagy elégedve a forrással és az elvtársi igérettel a még több magyar vér folyásáról és a fejek levágásáról?

*

bihari_panorama
2005. április 30. 23:29 | Sorszám: 399
*

Kun Béla levele Leninhez:

"Igen tisztelt Lenin elvtárs!

A valóságos mozgalom egyetlen lépese fontosabb tucatnyi programnál. Ezt Marxtól tanultam, de nem hízelgés, ha bevallom, hogy e mondat igazi értelmét Öntől tanultam meg.

Csatoltan küldöm Önnek a magyar proletár forradalom egy történelmi dokumentumát... Ez a program bolsevik program, és cselekedeteink nem kevésbé bolsevik cselekedetek.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy ... a mi forradalmunk igazi kommunista forradalom volt. Gyümölcsein fogják megismerni. A magyar forradalomban kétségkívül fog még vér folyni, éppen elég. Már kezdi emelgetni fejét az ellenforradalom, de még mielött felemelné, le fogjuk vágni ezt a fejet.

(...) Helyzetünk kritikus. De bármi történjék is: minden lépésünket a világforradalom érdekei fogják vezérelni. Egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy a nemzetközi forradalom egy részének érdekeiért feláldozzuk a világforradalom érdekeit...

Nekünk még nagyobb nehézségeink vannak, mint annak idején Önöknek Oroszországban; de kérem, hogy legyen irántam továbbra is bizalommal. Én sohasem fogok jobbra tolódni, baloldali kommunizmus viszont azért nem lehetséges nálunk, mert annyira baloldaliak vagyunk, hogy további balratolódás lehetetlen.

Budapest, 1919. április 22.
Őszinte híve Kun Béla"

*

bihari_panorama
2005. április 30. 23:21 | Sorszám: 398
Nem személyesen nevezlek gyilkosnak,(kár itt túljátszani), tudom, hogy te csak a szimpatizánsuk vagy.

Téged a források se győznek meg, annyira betokosodtál a bolsevik eszme mellett. A te fajtád egyszerűen nem vesz tudomást a tényekről, ha nem illik az eszmerendszerébe, -akár van forrásmegjelölés, akár nincs.

Megadhatom a forrást, nem titok, csodálom, hogy nem ismered!

Dehát úgy sincs kedved elolvasni, itt is csak fintorogsz, mint egy szűz és szent bolsi, aki nem is hiszi ezeket az eseteket.

Szerettek az objektivitás álarca mögé bújni, tudományoskodót, pozitivistát játszani bolsikák, de a történelemhamisítás korszaka végetért.

Érdemben egyszer sem válaszoltál, egyik 1919-es esetet sem cáfoltad, csak a szokásos elkenő, általános fanyalgást hoztad.

Szerinted melyik eset nem hiteles?

Vagy csak a szentjeidet tartod sérthetetlennek, te jobb sorozat olvasására hivatott, kvalifikált bolsi?

bihari_panorama
2005. április 30. 12:06 | Sorszám: 390
*

Csak a hangsúly kedvéért neveztelek hosszú ú-s nyomorultnak.

Nem úszod meg, hogy sorra ne vegyem a vörös gyilkosokat mentegető hozzászólásaidat.

Mit szólnátok, ha a holocaustot negligálnánk éppúgy, mint Ti a 1919-es, az 1945 utáni és az 56 utáni gyilkosságaitokkal teszitek?

*

bihari_panorama
2005. április 30. 11:55 | Sorszám: 389
*

1919. április 22. kedd

Sátoraljaújhelyen ezen a napon két halálos ítéletet hozott és hajtatott végre a Zemplén megyei vésztörvényszék.

Vádbiztos ifj. Serbán János harmincéves kalapkészítö, törvényszéki elnök Knoll Ede szobafestő, ítélkező bírák Galamb József cipészsegéd, Kovács Gyula negyvenhárom éves MAV-tűzikovács, Kuzsmiczy Péter huszonnyolc éves esztergályos.

A Szatmárcsekéröl Beregszászra, majd onnan Sátoraljaújhelyre kísért vádlottak közül az idős, hatvan év körüli Papp József tiszai folyambiztost kötél általi halálra, Rákosi Simon csendőrt 15 évi kényszermunkára ítélték.

Mivel le sem bontották az akasztófát a város közepén, a katolikus templom szentélye és a Kossuth-szobor között, Papp Józsefet is ugyanoda vitték, ahol kilencedikén kivégezték a sárospataki Riskó Józsefet.

Alkalmi hóhérnak Kiss László huszonhét éves hentessegéd, Sípos László és Czábőczky Mihály huszonhárom éves kovácssegéd jelentkezett.

Papp József többször is elismételte a bitó alatt:

"Ártatlanul halok meg!"

Kis László, miközben a hurokkal babrált, ráförmedt az elítéltre:

"Kuss, burzsuj, nincs jogod pofázni!"

A szatmárcsekei Papp Józsefet a délelőtti kivégzés után alkonyatig hagyták csüngeni a bitón.

Dolhán azért tartóztatták le Jónás Aladár járási főszolgabírót, mert helyeselte a román előrenyomulást, úgy érvelve, hogy ezáltal hamarabb vége lesz a kommunizmusnak.

Ellenforradalmi kijelentéséért maga a vádbiztos, a kalapkészítö ifj. Serbán János tartóztatta le Szennyes Lajos politikai nyomozó segítségével.

Jónás Aladár dolhai főszolgabírót a fentebb már megnevezett összetételű vésztörvényszék ítélte golyó általi halálra.

Rögtön el is vezették a vesztőhelyre.

Szemét nem engedte bekötni. A Zemplénben működő Sípos-féle terrorcsapat tagjai: Hatrák János huszonnégy éves péksegéd, Koscsó István és Salamon József lőtték agyon.

*

Te ezeket a dokumentumokat el se olvasod, te kaleb?
Neked csak a zsidó holokauszt fáj, te nyomorúlt?

*

bihari_panorama
2005. április 30. 11:31 | Sorszám: 388
*

Engedelmeddel ide, -a vörös söpredéket méltató topikba is bemásolom a verset:

Vargha Gyula

Károlyi Mihály

Bennem haragtól ég a lélek,
Már-már a húrokon kezem;
Nagy átkokat zúgnék, de félek,
Ha e gaz árulóhoz érek,
A lantomat beszennyezem.

Természetnek torz-alkotása,
Hogy röstelem kimondani;
Te, Belzebúb segítő társa,
Kinek csak egy a hivatása:
E nemzetet megrontani.

A sátán meglepé agyadban
Azt a silány kis agyvelőt,
És koponyádban láthatatlan,
Mint a sötét boszorkánykatlan
Üstjében, mérges pára főtt.

S ráfecsérelnéd a mérget arra,
Ki legnagyobb volt s legnemesb.
S mert oly erős volt főre, karra,
A vágy a szíved egyre marta,
Utadból őt, hogy eltehesd.

El is bukott. Csak erre vártál,
Felcsillámlott gonosz szemed.
Hajrá pokol, szabad a vásár,
A nép, a nép mint Messiást vár,
Tombolt az elvakult tömeg.

Azt hitte, láncait töröd szét,
Míg láncait kovácsolád;
De majd ha jajtól zeng a föld s ég,
S kifosztva áll a dús örökség,
Átkát majd akkor szórja rád.

Gaz áruló ! Nincs erre példa,
Hazádat kétszer adtad el;
A népe rab lett, földje préda,
A vakmerő, a cenk, a céda
Sanyarja marja vad dühvel.

Pirulnak véreid miattad,
Hogy így fajult az ősi vér,
A sírban őseid miattad
Pihenni nem tudnak, s fiadnak
Átka sírodba is kísér.

Hogy megtorolja szörnyű vétked,
A földön nincs oly büntetés,
S nem súgja-é vak rettegésed:
Bűnért, mely ily nagy, bűnhődésnek
Az örök kárhozat kevés.

(1919)

*

bihari_panorama
2005. április 29. 21:20 | Sorszám: 386
*
1919. április 22. kedd

Halálra ítélte és kivégeztette Nyíregyházán a forradalmi törvényszék Kovács István huszonkilenc éves banktisztviselőt, tartalékos főhadnagyot.

Letartóztatását, elítéltetését Pogány József és Szamuely László parancsolta meg Budapestről. Ugyanis a Károlyi-rendszer idején, még 1918 decemberében merényletet kíséreltek meg Nyíregyházán az odavalósi Szamuely-fiúk ellen, akik bátyjuk, Tibor hazatérése után szélsőséges forradalmi mozgolódást támasztottak a városban.

Az ellenük szervezett merénylet vezetését Kovács Istvánnak tulajdonították, ezért kellett meghalnia.

A nyíregyházi forradalmi törvényszék vádbiztosa dr. Kovács Miklós negyvennnégy éves ügyvéd volt, tagjai pedig Margittai János huszonnyolc éves napidíjas hivatalnok, Körtvélyesi József huszonöt éves szobafestő és Pál Dezső harminchat éves géplakatos. Siettették mind a tárgyalást, mind a halálos ítélet végrehajtását, mert az előrenyomuló románok bármelyik percben elérhették a várost.

Sok vagyonos embert és konzervatív felfogású értelmiségit tartottak fogva a megyei börtönben azzal az indoklással, hogy valamennyien lehetséges ellenforradalmárok.

Ezeket az életükért rettegő foglyokat mind leterelték a börtönudvarra, a kivégzés helyszínére, hogy lássák Kovács István agyonlövését. A kivégzést végrehajtó vörös karhatalmisták sortűz után az áldozatukhoz rohantak, rugdosták, köpdösték és szidalmazták őt.

S hogy minél teljesebben fejezzék ki megvetésüket a kivégzett főhadnagy iránt, teteme mellé állították, s úgy lőtték agyon a rablásért halálra ítélt Budai Rongyos Jánost.

*

bihari_panorama
2005. április 29. 21:14 | Sorszám: 385
*
1919. április 22.


Ellenforradalmi szervezkedés ügyében folytatott tárgyalást a budapesti forradalmi törvényszék. Cserny József és két ítélő társa, Gombos Ferenc negyvenhárom éves és Horváth Károly huszonhét éves csepeli fémmunkások a következő személyekre mondtak halált:

Nikolényi Dezsőre, dr. Stenczel Jánosra, Sághy Tiborra, Sághy Lászlóra, Szalkay Ferencre, Papp Zoltánra, Wisinger Győzőre, Móricz Sándorra.

Ennyi embert azonban nem mertek kivégezni a kormányzótanács véleménye nélkül, s időközben Romanellei olasz ezredes, az antant budapesti megbízottja is tiltakozott Kun Bélánál a forradalmi törvényszék halálos ítéletei miatt.

Kun Béla visszautasította ugyan Romanellei tiltatkozását, de a kormányzótanács enyhített az ítéleten. Nikolényi Dezső rendörfogalmazó és dr. Stenczel János halálbüntetését jóváhagyta, a többit súlyos börtönbüntetésre változtatta.

*

bihari_panorama
2005. április 27. 16:59 | Sorszám: 377
*

1919 április 22. – kedd

Egy trafikban megtalálták ifjú Dobsa Miklós igazolványos irattárcáját és késedelem nélkül eljuttatták a család címére.

Abban a percben rohant az édesanya a vörösőrségre, a Szovjetházba, a Zrínyi utcai főkapitányságra. Sehol semmilyen útbaigazítást nem kapott. Mindenütt azt mondták neki, hogy soha nem hallottak ilyen nevű fiatalemberről, fogalmuk sincs, hol tartózkodhat.

És ez igaz is volt. Mert akik hivatalból meghallgatták az anyát, azok vagy nem tartoztak a politikai nyomozócsoporthoz és a különleges karhatalomhoz, vagy szolgálaton kívül töltötték a húsvéti ünnepeket.

*

bihari_panorama
2005. április 26. 23:06 | Sorszám: 373
*

b1919. április 21. –Húsvéthétfő

Debrecenben történt:

Reinheimer Rezső huszonhét éves, a debreceni mezőgazdasági gépgyár művezetőjéből lett különítményes valamiért gyűlölte Rubin Farkast, a gyár negyvenhat éves igazgatóját.

Április 21-én késő este egy egész raj különítményes élén rátört Rubin Farkasra és letartóztatta fiával, Rubin L. Ákossal együtt.

Éjféltájban hajszolták ókét bántalmazások közepette a Kossuth utcai temető felé. A temető bejáratánál Reinheimer főbelőtte az apát.

Eközben a fiú elszaladt. Vad lövöldözéssel eredtek nyomába, de sikerült megmenekülnie.

*

bihari_panorama
2005. április 26. 23:00 | Sorszám: 372
*
1919 április 21. –Húsvéthétfő

Az olyan közismert személyiségeket, mint gróf Apponyi Albert, automatikusan vették fel a túszok listájára, de az elfogatásra szántak többségét a telefonkönyvből szemelték ki.

Így jött létre Szántó Rezső 485 személyes névsora, figyelembe véve azt is, hogy mennyi szabad hely van Budapest rabtartó intézményeiben, főképp a Markó utcai börtönben és a Gyűjtőfogházban.

De a veszély jó jelzőrendszernek bizonyult, mert Cserny József különítményesei csak 169 személyt tudtak letartóztatni.

A történeti hűség kívánalmai szerint ide iktatjuk a fogságra jutott túszok teljes budapesti névsorát:

Alpár Ignác műépítész, Auer Róbert nagykereskedő, Almássy László ügyvéd, Andreánszky Jenő dr. orvos, özv. Ábrányi Kornélné.

Bozóky Ádám ügyvéd, Baross János dr. ügyvéd, Baruch Aladár tisztviselő, Baruch Jenő kereskedő, Berzeviczy Albert dr. az Akadémia elnöke, Brust Dávid magántulajdonos, Békássy Elemér tisztviselő, Bäumel Sándor nagykereskedő, Bischitz Salamon magánzó, Becsey Antal mérnök, Berzeviczy Gábor őrnagy, Bíró Henrik malomtulajdonos, Barta Ödön dr. ügyvéd, volt képviselő, Barát Ármin nyug. min. oszt. tanácsos, Bilits Sándor fatermelö, Bachruch Károly gyáros, Bachruch Albert hivatalnok, Brachfeld Sándor kereskedő, Bacher Emil malomigazgató, Báránszky Gyula dr. ügyvéd.

Cristofoli Vince munkaügyi bírósági jegyző, Cserny Károly nyug. osztálytanácsos, Czettel Gyula magánzó (76 éves), Csizmadia Endre dr. ügyvéd, Concha Győző egyetemi tanár (73 éves), Crony István MÁV-tisztviselő, Crony Endre gazdálkodó.

Darányi Ignác volt miniszter (71 éves), Dessewffy Aurél gróf földbirtokos (75 éves), Dani Balázs tábornok, Deutsch Antal hírlapíró (70 éves), Domony Móric igazgató, Doctor Guidó dr. gyárvezető, Dirsztay Béla báró, magánzó, Dirsztay Gedeon dr. banktisztviselő, Dirsztay Andor báró, Dobay Aurél bankigazgató, Davidsohn Horác kereskedő, Donner Gyula bankigazgató, Déry Béla festő, Darányi Ferenc ügyvéd, Dukesz D. Arnold hivatalnok, D' Orsay Olivér nyug. alezredes (74 éves).

Ernei Károly bankigazgató, Erödy Tihamér dr. ügyvéd, Ehrlich G. Gusz¬táv kereskedő (70 éves), Esterházy Móric gróf, volt miniszterelnök, Erödy Béla tankerületi főigazgató (73 éves), ifj. Erödy Béla hivatalnok, Esterházy Pál gróf földbirtokos.

Fábián Béla dr. törvényszéki bíró, Ferdinándy Géza dr. egyetemi tanár, Füzesséry Zoltán dr. ügyvéd, Friedrich István gyáros, volt hadügyi államtitkár, Fodor István igazgató, Filó János dr. gyógyszerész, Fejérváry Imre báró nyug- főispán, Freudiger Károly gyáros, Freudiger Lipót gyáros, Fleissig Sándor bankigazgató, Freud Emil mérnök, Feillitzsch Berchtold báró közigazgatási bíró, Festetich Pál gróf földbirtokos (78 éves), Fényes László hír¬lapíró, Freund Salamon vállalkozó, Fióth Miklós hivatalnok, Fellner Frigyes egyetemi tanár, Fittler Dezső ügyvéd, Fischer Emil kereskedő.

Grossmann Miksa kádár, Görgey József, Groedel Bernát báró fakereskedő, Goldzieher Géza papírkereskedő, Greiner Gyula fatermelö, Gerléi Lajos igazgató, ifj. Gerléi Lajos hivatalnok, Grünfeld Miksa kereskedő, Gold-schmindt Bernát könyvkereskedő, Györy Lóránt államtitkár.

Hennyey Vilmos postafőigazgató, Hazay Elemér százados, Horváth Elemér bankigazgató, Hoffmann Vilmos szállító, Hegedűs Lóránt bankigazgató, Herczeg Ferenc író, Holzer Sándor kereskedő, Harkányi Béla magántanár, Hellebrand János ügyvéd, Helvey Tivadar vegyész, Heinrich Dezső kereske¬dő, Hedry Aladár dr. közjegyző, Halom Dezső bankhivatalnok, Horánszky Lajos bankigazgató, Hetényi Imre rendőrtanácsos, Havass Rezső dr. földrajzi író, Heinrich Ferenc vaskereskedő, Heinrich Aladár vaskereskedö, Hercz La¬jos szalámigyáros, Haller István volt képviselő, Huszár Károly volt képviselő

Jeszenszky Pál vezérigazgató, Jakabffy Imre volt államtitkár, Juhász Andor táblaelnök.
Kmetty Károly dr. egyetemi tanár, Keszthelyi Ernő bankigazgató, Kornfeld Pál báró bankigazgató, Karátson Lajos volt államtitkár, Kovácsy Kálmán lelkész, Kovács Aladár nyűg. ezredes, Kuffler Dezső gazdász, Kende Tódor mérnök, Kollár László ügyvéd, Kirchner Sándor alezredes, Kirchner Hermann nyug. altábornagy.

Lovászy Márton dr. hírlapíró, volt képviselő, Lévay Lajos min. tanácsos, Liebner József gazdálkodó, Lichtig Samu gyárigazgató, Liebner János lel¬kész, Lánczy Leó bankigazgató.

Meskó Pál szövetkezeti igazgató, Méhely Kálmán szakíró, Müller József gyáros, Meszlényi Adrienne színésznő, Martos Frigyes mérnök. Mautner Alfréd kereskedő, Malcsiner Emil hírlapíró.

Nákó Sándorné grófné, Nyékhegyi Ferenc alezredes, Nagel Marcell igaz¬gató, Nagy Ferenc dr. volt közélelmezési miniszter.

Ottlyk Iván volt államtitkár, Orosdy Fülöp földbirtokos.
Payr Vilmos volt államtitkár, Porzsolt Kálmán író, Pál Alfréd, Polónyi Dezső dr. ügyvéd, Platthy György dr., Polóny Géza (71 éves) volt képviselők, Polónyi Gyula gazdálkodó.

Rubinek Gyula, az Országos Gazdasági Egyesület igazgatója. Rákosi Jenő író (77 éves), Ráth Endre dr. volt képviselő.
Strausz István dr., az állami számszék elnöke. Simonyi-Semadam Sándor volt képviselő, Sándor Pál vezérigazgató, volt képviselő.

Szimon Ignác bankigazgató, Szlavek Ferenc kúriai bíró, Szávozdy Andor műegyetemi hallgató (a terroristák megkínozták), özv. Sztankay Béláné, Szász Károly, a képviselőház volt elnöke, Szilassy Zoltán volt képviselő.

Timon Ákos egyetemi tanár, Turánszky László megyei főjegyző, Teleszky János dr. volt miniszter.

Vörös László volt miniszter, Vigyázó Ferenc gróf földbirtokos, Walder Gyula bankigazgató, Wenckheim József, Dénes és Lajos grófok, földbirtokosok, Wolfner Tivadar báró bőrgyáros.

Zboray Miklós dr. volt képviselő, Zimmer Ferenc halászmester.

*

bihari_panorama
2005. április 26. 22:51 | Sorszám: 365
Azt is hazudod, hogy nem olvasod őket.
Ideje lenne erről a hazudós kommunista szokásodról leszoknod.
bihari_panorama
2005. április 26. 22:48 | Sorszám: 364
*
1919. április 21. –Húsvéthétfő


Húsvéthétfőn már teljes iramban működtek egész Budapesten Cserny József különítményei, hogy letartóztassák a túszok listáján szereplő személyeket. Aki idejében hírét vehette a veszélynek, elmenekült az őrizetbe vétel elől.

Egy ilyen menekülési eset Károlyi Mihály visszaemlékezéseiben is fellelhető:

„Családommal visszavonultam a Buda felett emelkedő Svábhegyre, onnan kisértük figyelemmel az ország sorsát. Csendes magányban éltünk gyermekeinkkel, Cora kutyánkkal és egy tehénnel, amely a család tejszükségletéről gondoskodott és naphosszat békésen legelt a szalonunk előtt elterülő gyepen.

(...) A kormány védelmül három őrt rendelt ki a villa őrzésére. Elég nyilvánvaló volt: ez a védelem egyúttal arra szolgál, hogy engem és látogatóimat megfigyeljenek...

Egy éjszaka, amikor az őrök már szundítottak, meglepő látogatót kaptunk: Apponyi Albert fia, Apponyi György lopózott a villába, és suttogva közölte, apja odakint bebocsátásra vár.

Ezt a házat tartotta a maga számára a legbiztosabb búvóhelynek, mert úgy gondolta, nálam, -aki éveken át politikai ellenfele voltam, senki sem fogja keresni.

Nem lett volna bölcs ebben a vörösök által ellenőrzött kis villában hosszadalmasan rejtegetni Apponyit, hiszen mindenki ismerte rendkívül magas, szikár alakját, sasorrát és hosszú, festői szakállát. Még a személyzet elől is rejtegetni kellett. Bezártuk tehát a feleségével szomszédos szobába.

Néhány nap múlva aztán eljött érte a fia, és szárnysegédem segítségével, egyik bundámba burkolva, késő éjszaka átvitték nővérem, Pappenheim Siegfriedné Budapest környéki birtokára."

*
Várom, hogy kaleb nyiltan is cáfolja bármelyik itt közölt dokumentumot, ha már sunyin, a sorok között megpróbálja meghazudtolni őket.

bihari_panorama
2005. április 26. 22:43 | Sorszám: 362
bocs, csak az első, és utolsó sor félkövér.
bihari_panorama
2005. április 26. 22:40 | Sorszám: 361
*
1919. április 21. –Húsvéthétfő[[]/b]


Húsvéthétfőn már teljes iramban működtek egész Budapesten Cserny József különítményei, hogy letartóztassák a túszok listáján szereplő személyeket. Aki idejében hírét vehette a veszélynek, elmenekült az őrizetbe vétel elől.

Egy ilyen menekülési eset Károlyi Mihály visszaemlékezéseiben is fellelhető:

„Családommal visszavonultam a Buda felett emelkedő Svábhegyre, onnan kisértük figyelemmel az ország sorsát. Csendes magányban éltünk gyermekeinkkel, Cora kutyánkkal és egy tehénnel, amely a család tejszükségletéről gondoskodott és naphosszat békésen legelt a szalonunk előtt elterülő gyepen.

(...) A kormány védelmül három őrt rendelt ki a villa őrzésére. Elég nyilvánvaló volt: ez a védelem egyúttal arra szolgál, hogy engem és látogatóimat megfigyeljenek...

Egy éjszaka, amikor az őrök már szundítottak, meglepő látogatót kaptunk: Apponyi Albert fia, Apponyi György lopózott a villába, és suttogva közölte, apja odakint bebocsátásra vár.

Ezt a házat tartotta a maga számára a legbiztosabb búvóhelynek, mert úgy gondolta, nálam, -aki éveken át politikai ellenfele voltam, senki sem fogja keresni.

Nem lett volna bölcs ebben a vörösök által ellenőrzött kis villában hosszadalmasan rejtegetni Apponyit, hiszen mindenki ismerte rendkívül magas, szikár alakját, sasorrát és hosszú, festői szakállát. Még a személyzet elől is rejtegetni kellett. Bezártuk tehát a feleségével szomszédos szobába.

Néhány nap múlva aztán eljött érte a fia, és szárnysegédem segítségével, egyik bundámba burkolva, késő éjszaka átvitték nővérem, Pappenheim Siegfriedné Budapest környéki birtokára."

*
[b] Várom, hogy kaleb nyiltan is cáfolja bármelyik itt közölt dokumentumot, ha már sunyin, a sorok között megpróbálja meghazudtolni őket.

*

bihari_panorama
2005. április 26. 22:12 | Sorszám: 358
*

Kaleb, amikor itt a közölt 1919-es dokumentumokat kérdőjelezi, -bizonyítja azt a népi bölcsességet, hogy egy bolsi akkor is hazudik, ha kérdez.

A végnélküli kommunista mellébeszélés, hazudozás és handabanda helyett maradjunk a tényeknél:

*

1919. április 21.

Határozatot hozott a kormányzótanács, hogy a front mögött bizottságokat kell működtetni a rend és fegyelem biztosítása érdekében.

A létrehozandó bizottságok elnökévé Szamuely Tibort nevezték ki.

Emlékeztetőül: azóta, hogy Szamuelyt leváltották hadügyi népbiztosi tisztségéből, a közoktatási népbiztosság propaganda osztályát vezette, egyúttal Budapest lakásügyi diktátora volt.

Az április 21-i megbízással akkora hatalomhoz jutott, amilyenről Kun Bélán kívül senkinek fogalma sem volt. Szándékosan elmellőzték mind a front mögötti bizottságok, mind Szamuely Tibor hatáskörének pontosabb szabályozását.

Ekként Szamuely további tevékenysége szó szerinti értelemben éppúgy, mint a gyakorlatban korlátlanná vált.

A kormányzótanács által egyhangúlag jóváhagyott írásos felhatalmazás csak ennyit tartalmazott:

"A forradalmi kormányzótanács Szamuely Tibor népbiztost megbízza a tiszántúli Vörös Hadsereg mögött a rend és a fegyelem fenntartásával és felhatalmazza őt: e célra, ha szükséges, a forradalmi törvényszék mellőzésével is bárminemű eszközt igénybe vegyen.

Budapest, 1919. április 21.

A forradalmi kormányzótanács."

bihari_panorama
2005. április 24. 10:45 | Sorszám: 338
*
1919 április 20. –Húsvétvasárnap

A Nagyváradot harc nélkül feladó vöröscsapatok nyomában a csendőrök is hátráltak, akiknek tartaniok kellett mind az előrenyomuló románoktól, mind a menekülő vörösöktől.

Egy ilyen erdélyi csendőralakulat érkezett vonaton a püspökladányi állomásra, ahol a vörösök lefegyverezték az érkezőket. A tisztek és tiszthelyettesek egy részét forradalmi törvényszék elé állították.

Ezek ellen a bolsik szivesebben harcoltak, mint a románok ellen.

Gábor Mózes huszonöt éves, joghallgatóból lett vörös dandárparancsnok vádbiztosként halálbüntetést indítványozott Pongrácz Aladár csendőr százados, Ferencz András, Jakabos Pál és Tóth Ferenc csendőr örmesterek ellen, mert ők négyen lefegyverezték Berettyóújfalun a vörösőrséget.

A kihallgatás alatt követelték Pongrácz Aladártól, hogy elvtársnak szólítsa kérdezőit, mire ő így válaszolt:

„Nem voltam, nem vagyok, s nem is leszek elvtárs! Úr voltam, és akként halok meg!"

Halálra is ítélték, a három őrmesterrel együtt.

A kivégzés helyszínéül Berettyóújfalu kopjafás, azaz református temetőjét választották. Végrehajtók pedig a front mögötti megtorlásokra szervezett terrorcsoport tagjai voltak; Gerléi Géza és Kerekes Árpád irányításával Kánián József, Mann József, Thuránszky Ödön, Babual Engelbert, Horváth Győző, Horváth Márton, Farkas László, Jónás Gyula. Hóhéri teendőjüket Sturz Károly biztosította géppuskával.

Gábor Mózes dandárparancsnok is végignézte a kivégzéseket vádbiztosi minőségében. Vörös szokás szerint elkobozták az áldozatokon, vagy áldozatoknál lévő érték-, vagy használati tárgyakat, így vették birtokba többek között Pongrácz Aladár százados aranyóráját és aranygyűrűjét.

Eltemették vele -viszont- kis imakönyvét, mondván; „Ezt most már használhatja!"

*

bihari_panorama
2005. április 23. 21:56 | Sorszám: 334
*

1919 április 20. –Húsvétvasárnap

Szatmárcseke Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének szülőfaluja. Itt is halt meg, itt van eltemetve.

Amikor Talpas Ferenc huszonhat éves asztalos segéd, Szatmárról ide kiküldött szocialista-kommunista párttitkár betoppant a jegyzöségre, éppen telefonbeszélgetés folyt Szatmárcseke és a járási székhely, Fehérgyarmat között.

Arról értesítette a járási főszolgabíró a jegyzőséget, hogy megszűnt a vörös uralom, visszaállt a régi rend. A párttitkár egy szót sem hitt el az egészből és követelte, szervezzék meg a másnapra esedékes népgyűlést, amelyen a társaságában lévő budapesti agitátor, Zsedei Károly fog szónokolni.

Jelen volt a községházán Papp József tiszai folyambiztos és Körmendy Elek csendőr őrsparancsnok is. Ők vetettek véget a vitának azzal, hogy mind a szatmári asztalos segédet, mind a budapesti agitátort letartóztatták, s csendőrökkel a járási székhelyre, Fehérgyarmatra kísértették őket.

Itt azonban ugyanaz a főszolgabíró, aki a rendszerváltás hírét megtelefonálta Szatmárcsekére, udvariasan szabadon bocsátotta a két kommunistát.

Talpas Ferenc párttitkár érintkezésbe lépett a beregszászi direktóriummal, amelytől karhatalmi segítséget sürgetett a szatmárcsekei ellenforradalmárok ártalmatlanná tételére.

Délután a helyszínre érkezett az erősen felfegyverzett különítmény és megtámadta a csendörőrsöt. A csendőrök nem adták meg magukat, viszonozták a tüzelést. De amikor egy kézigránát vágódott az eltorlaszolt helyiségbe, mindannyian súlyosan megsebesültek. Le akarták tenni a fegyvert.

Ám amikor Körmendy Elek őrsparancsnok fehér zsebkendővel az ablakhoz lépett, a beregszászi terroristák nyomban lelőtték. Borbély Károly az ajtón próbált menekülni, de alig lépett ki, szuronnyal halálra döfték. Szőke Mihálynak sikerült egérutat nyernie a sűrű golyózáporban. A negyedik csendőrt, Rákosi Simont puskatussal ütötték le. Foglyul ejtették, akárcsak Papp József tiszai folyambiztost.

Mindkettőjüket Beregszászra, a vármegyeházára kísérték. Itt már várt rájuk a sátoraljaújhelyi forradalmi törvényszék két vezetője: Knoll Ede és Láng István vádbiztos.

...

***


Szamuely beszéde Győrött a húsvéti népgyűlésen:

"... A hatalom a kezünkben van... A hatalmat ki kell használnunk. ... Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani.

...Az ilyennek bele kell harapnia torkába.

...A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös ál¬dozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt.

Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommunvilághoz elvezet minket.

... Lehet, hogy pillanatnyilag győzhetnek felettünk ellenségeink, de ez olyan drága győzelem lesz, ezért olyan sok vérrel fognak megfizetni, hogy ők maguk bánják meg.

Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét.

Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát

... El fogjuk venni a burzsoázia minden javát, és a romok alá fogjuk temetni őket. Ha meg kell halni, haljon meg előbb a burzsoá; ha vérnek kell folyni, folyjon előbb a burzsoá vére.!"

*

bihari_panorama
2005. április 22. 20:38 | Sorszám: 321
Nono, kaleb!

Gondolkozz el rajta, hogy ki gyilkolt annyi magyart a múlt században, mint a te testvéreid?

19-ben és 45-ben is a magyarság ellenségei mellé álltatok.

Nem bírod megemészteni, hogy a viláágmegváltó kommunista elődeid gyilkosabbak és nemzetpusztítóbbak voltak, mint bármely idegenbérenc ezeréves történetünk során?

Hozzátok képest Haynau és Szállasi is kismiska volt!

*

bihari_panorama
2005. április 22. 18:52 | Sorszám: 317
*
1919 április 20. –Húsvétvasárnap

Húsvét lévén, ünnepi sétálással töltötte a délutánt a pesti Duna-korzón apa és fia: a két Dobsa Miklós.

Az ifjabbik még csak tizenkilenc éves volt, de már zászlósi múlt állt mögötte. Méghozzá huszárzászlósi. Büszke lehetett erre, mert civilben is egyenruhát viselt, noha mindenféle katonai jelzés nélkül, közönséges gombokkal. A fényes csizma és az úrias lovaglópálca megint csak arról vallott, hogy ifjú Dobsa Miklósnak imponál a tiszti mivolt.

Külseje feltűnt a Hungária Szálló, azaz a Szovjetház közelében cirkáló kerékpáros vörös járőröknek. A két járőr megállította a két Dobsát, de csak a fiatalt igazoltatták. Ekkor derült ki, hogy a huszár zászlós elvesztette valahol személyi okmányait. A járőrök nyomatékkal intették: ne nagyon járkáljon az utcán igazolványok nélkül, mert abból komoly baja származhat.

Magukra maradva, azt ajánlotta az apa: menjenek haza mielőbb. De mert éppen útba esett nekik a Szovjetház, ifjú Dobsa afelől érdeklődött a kapuban posztoló vörös karhatalmistától, miként lehetne pótolni elvesztett okmányait. A karhatalmista bekísérte őt az épületbe, ahonnan rövidesen visszatérve, a fiatalember közölte apjával: új igazolványt a Zrínyi utcai főkapitányságon állítanak ki számára, kis kerülővel útba ejti, s megy haza.

Gyanútlanul elváltak.

A zászlóst távolról követte egy vörös karhatalmista a Szovjetház őrségéből, amíg az a főkapitányságra tartott. Amikor odaért, egyenesen Schön Gábor elé vezették, aki nem volt más, mint a fővárosi politikai nyomozók főnöke, közvetlenül Korvin Ottónak alárendelve. Huszonhárom éves, joghallgató, két évnél hosszabb háborús katonai szolgálattal a háta mögött.

Mindjárt a kihallgatás kezdetén felháborította a fiatal zászlós viselkedése, aki válaszolgatás közben lovaglópálcával ütögette csizmája szárát.

Amikor pedig Schön Gábor gazembernek nevezte, gúnyosan elmosolyodott.

Ezzel betelt a pohár: Schön a telefonért nyúlt és hívta a Teréz körúti Batthyány-palotát, ahol Cserny József, a különleges karhatalmi alakulat parancsnoka vette fel a kagylót:

"Cserny elvtárs, küldök önnek egy hetyke legényt, intézzék el angolosan" — mondta a politikai nyomozófőnök és átkísértette Dobsát a Batthyány-palotába.

Cserny nem volt Schön alárendeltje. Annyira nem, hogy ügyeivel egyenesen és kizárólag Kun Bélának tartozott elszámolni. Egyébként huszonhét éves, eredeti szakmája bőröndkészítő, a katonaságnál tengerész; az orosz harctérre kerülve fogságba esett, megismerkedett Kun Bélával, aki a novemberi bolsevik hatalomátvétel után forradalmárképző iskolába küldte.

A tanácsköztársaság kikiáltásakor Kun haladéktalanul megbízta egy csak neki felelős, személyi biztonságára is vigyázó különleges karhatalmi alakulat szervezésével és vezetésével.

Ez elé a Cserny József elé vezették a fiatal zászlóst. Nem látta okát, hogy kivégeztesse csupán egy kurta telefonbeszélgetés alapján.

Visszakísértette hát.

Schön Gábor erre írásban ismételte meg, mi legyen a sorsa ifjú Dobsa Miklósnak. S a biztonság kedvéért újra beszélt telefonon Csernyvel. Ő megunva már a Schön Gábor által erőltetett huzavonát, szólt a helyettesének, amikor megint eléje állították a zászlóst: - "Intézzétek el."

A helyettes Groó Géza. Harminchárom éves, tíz évig volt tengerész, onnan kötötte baráti ismeretség főnökéhez. Zord, kíméletlen ember. Akárcsak Nyakas Nagy János, akit maga mellé parancsolt Groó Géza.

Ők ketten terelték le a pincébe a tizenkilenc éves zászlóst. Ráförmedtek, ásson magának gödröt a szénhalomba. Akaratukat megtagadta. Erre rávetették magukat, leteperték, rúgták, ütötték. Most már hajlandó lett volna megfogni a lapátot a kényszerített fiatalember, de nem tudta, mert karcsontjai eltörtek, miként az állkapcsa is. Azzal ért véget az egyoldalú dulakodás, hogy mind Groó Géza, mind Nyakas Nagy János közvetlen közelről, forgópisztolyból két-két golyót lőtt a zászlós fejébe.

Húsvéthétfőre virradó éjszaka szállították el teherautón a Batthyány-palotából a holttestet és a Dunába dobták.

Groó Géza pedig ezzel az üzenettel adta Schőn Gábor tudtára a kivégzést: "Már nem mosolyog a fiú."


(De te csak mosolyogsz, te Kaleb?)

*

bihari_panorama
2005. április 22. 18:39 | Sorszám: 316
A komcsik sose olvastak szivesen a saját aljasságukról.
Aki erről írt, azt is igyekeztek meggyilkolni.

Te, elég ha félrefordítod a fejed, Kaleb!

bihari_panorama
2005. április 22. 18:24 | Sorszám: 315
*

1919 április 20. –Húsvétvasárnap

Tudósítás a Pesti Hírlapban:

Szamuely felszólalása a Budapest belvárosi Munkás- és Katonatanács ülésén.

"... Halál a proletariátus minden ellenségére! Halál a burzsoáziára!

Ma két embert ismerhetünk csak: proletárt és burzsoát. Vagy proletár, és harcolni akar a proletariátus felszabadításáért, és akkor testvérem is, velem van, vagy semlegesnek tartja magát, és akkor én ellenségemnek tekintem.

Elvtársak, nem vonhatja ki magát senki proletár kötelessége alól; vagy velünk, vagy ellenünk. Aki velünk van, annak harcolni kell, annak meg is kell halni, ha szükséges, a proletariátus felszabadításáért.

Ha Magyarországon a proletariátus hatalmáért még nem folyt vér, akkor fog folyni vér, a proletariátus vére, de fog folyni a burzsoázia vére is. Mindenki, aki ellenünk van, aki ellenségünk, azon keresztültiprunk, legyen bárki!"

*

bihari_panorama
2005. április 21. 21:11 | Sorszám: 313
*

1919 április 19. – Nagyszombat

A román hadsereg könnyű előnyomulásától megrémült budapesti kommunista vezetők félelmét megkettőzte a belső ellenforradalom lehetősége.

Ennek megelőzésére túszok szedését határozták el. Mégpedig azon személyek őrizetbe vételét a közélet, a közigazgatás és a gazdaság minden területéről, akiket pillanatnyilag a legveszélyesebbeknek tartottak.

Természetesen, döntésüket szigorúan titkosan kezelték és csak néhányan tudtak róla. Szántó Rezső kapta feladatul a listák összeállítását. Ő 485 személy letartóztatását javasolta és indokolta. A beterjesztett névsort a késő esti órákban vitatták meg és hagyták jóvá, minden ellenvetés nélkül.

Politikai jóváhagyóként Kun Béla látta el kézjegyével a listát, a végrehajtás felelőseként pedig Korvin Ottó.
Ekkor döntötték el azt is, hogy a túsznak kiszemelt legnevesebb férfiak letartóztatását Cserny Józsefnek, a különleges karhatalom vezetőjének parancsolják meg.

***

„Székely Béla pénzügyi népbiztos elvtársnak Budapest

Felkérjük az Elvtársat, hogy Garbai Sándor elvtárs, s a Forradalmi Kormányzótanács részére készpénzfizetés ellenében 5.000 db princesszász cigarettát és 2.000 db trabucot engedélyezni szíveskedjék.

A Forradalmi Kormányzótanács elnöksége.
Rendelkezési alapból kifizetendő.
Április 19. Petneházy, az elnöki osztály vezetője."

***

A negyvenhat éves dr. Landler Jenő budapesti ügyvédből lett népbiztos, hadtestparancsnok Püspökladányból Nagyvárad felé indult személyesen tájékozódni a katonai helyzetről.

Különvonatának vissza kellett fordulnia Berettyóújfalunál a román előrenyomulás miatt. Visszafelé, Püspökladányhoz közeledve a nyílt pályán fölvettek egy sebesült századost. Pontosan nem tudták megállapítani a fiatal tiszt kilétét, csak tudni vélték, hogy báró ifjú Fejérváry Géza.

Landler elrendelte a kivégzését.
A különvonat poggyászkocsijában lőtték agyon. Landler Jenő parancsát Gerléi Géza és Balog Imre különítményesek hajtották végre Grünblatt Borisz huszonhét éves orosz nemzetiségű fodrász segédletével. Áldozatukat a vasútárokba dobták a robogó vonatból.

***

Kóréh Endre könyvéből:

"Április 19-én Debrecenben és Nyíregyházán a szétzüllött vöröscsapatok a kisebb csoportokban lévő székely katonákat megtámadták és lefegyverezték, sőt sokat le is tartóztattak.

Erre a székely hadosztály parancsnoksága a hadügyi népbiztossággal minden további összeköttetést megszakított."

*

bihari_panorama
2005. április 21. 20:35 | Sorszám: 312
*

1919 április 19. – Nagyszombat

A székely hadosztály húsvét hetéig tudta védelmezni a Fekete-Körös völgyét a sokszoros román túlerővel szemben.

Önvédelmi harcát odaadó áldozatkészséggel segítette Koröstárkány lakossága.

Itt április 18-án dőlt el a harc a támadók javára, akik ekkor még elkerülték Köröstárkányt. Ellenben másnap, békés szándékot színlelve visszatértek.

Kóréh Endre, a székely hadosztály krónikása így írja le a továbbiakat:

"Közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ezalatt Szakota, volt kristyói jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken.

Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.

De ezzel még nem volt vége a tárkányi rémségeknek. Újból kihirdetés következett, hogy a falu népe temesse el a halottakat. Még a szomszédos négerfalviakat is kirendelték.

Mikor a szerencsétlen lakosság újra együtt volt, újra végig gépfegyverezték!

E rémes tömegmészárlásnak 81 köröstárkányi és 17 négerfalvi lakos lett az áldozata.
(...)

A körostárkányi rémségeket betetőzte, hogy Izsák Mihálynak (55 éves) élve kezét, lábát levágták, Szatmári Sándornak (50 éves) szintén a nyakát vágták át.

E nemes munka végeztével az oláhok felgyújtották és teljesen kirabolták a jómódú magyar községet.

Az oláh öldöklés hiteles adat szerint 204 magyar gyermeket juttatott árvaságra!"

*

bihari_panorama
2005. április 20. 18:11 | Sorszám: 308
1919 április 19. – Nagyszombat

Politikai megbízottak sürgönye a Hadügyi Népbiztossághoz:

"1919. április 19. Reggel.
Ha azonnal intézkedés nem történik, az általános oláh offenzíva katasztrofális lesz. A helyzet a legkritikusabb. Szatmárnémeti, Nagykároly, Érmihályfalva és Nagyvárad kétszer huszonnégy órán belüli megszállás előtt áll.

A székely csapatok a legnagyobb erőfeszítéseket teszik meg a többszörös túlerővel szemben, hogy megakadályozzák a románok további előnyomulását. Kérünk sürgősen felderítő szolgálatra legalább egy repülőgépet.
Azonnali választ kérünk az intézkedésről a 24-es székely csoporthoz Nagykárolyba.

Kolin H., Papp B., Tell J."

***

Tudósítás Kóréh Endrétől:

"...nagyszombaton reggel hadosztályunk, hogy a város lövetését elkerülje, kivonult Szatmárról. Jellemző, hogy a lakosságnak csupán kevés része menekült, de az is jellemző, hogy még az utolsó percben sem gondolt arra, hogy fegyvert fogjon és a székelyekhez csatlakozzék!

Mikor kivonultunk, bámészkodva nézték távozásunkat s talán nem is gondolták, hogy milyen sors vár reájuk. Néhányan éljeneztek, mire az egyik székely odaszólt:

— Jobb lesz, ha hallgatnak. Mi jobban megsiratjuk ezt a várost, mint ki-etek! Ha beálltak volna közénk, most nem jutnának prédára!

Délben már a polgármester átadta a várost a bevonuló oláhoknak, akik a piacon és a kocsmákban mámoros örömmel ünnepelték a vértelen győzelmet."

***

Derecskén úgy értesültek e napon, hogy vége a vörös uralomnak. Fehér-gárdát alakítottak, a csendőrök késedelem nélkül felvarrták jelzéseiket, rendfokozataikat, a régi vezetők mind hivatalba léptek. Erre a kommunista Szatmáry József, huszonhárom éves hajdúszoboszlói asztalossegéd kihívta Debrecenből a Stern Mózes parancsnoksága alatt álló különítményt.

Lefegyverezték a csendőröket, őrizetbe vették őket a főszolgabíróval, a plébánossal, az iskolaigazgatóval együtt. A dühös Stern Mózes meglátta, hogy minden előzetes utasítása és fenyegetése ellenére egy Meisner nevezetű egyenruhás fiatalember az önkéntesi katonai jelzést viselte. Stern rögtön lelőtte.

***

bihari_panorama
2005. április 20. 18:05 | Sorszám: 307
1919 április 18. – Nagypéntek

A Népszava írta:

„Külsőségeiben is fantasztikusan nagyszerű lesz Budapest képe május elsején. A főbb útvonalak teljes díszben fognak pompázni.

A millenniumi emlékművet tetőtől talpig vörössel vonják be; csak azok a betűk fogják tarkítani, amelyek a kommunizmust dicsőítik. Vörösbe borul az Iparcsarnok homlokzata is, amelyre egy gyönyörű freskót festettek.

Ünnepi díszt ölt a Városligeti tó. Közepére szigetet építenek; itt fog állani a három méter magas Vörösember, szoborrá alakítva át a Népszava ismert plakátja. Este a Széchenyi-sziget történelmi csoportját vörössel világítják ki. Gazdagon díszítik az Andrássy utat, a házak bizalmi férfiait felszólítják, hogy a lakók vörös szőnyeggel, takarók¬kal és zászlókkal díszítsék a házakat. Ahol nincs vörös zászló, ott kapnak.

Csupa vörösség lesz a Nyugati pályaudvar környéke, a Berlini tér, a dunai hidak és az Alagút. A Citadellán este tűzijáték lesz. Nagyon szépen díszítik föl a Vérmezőt, ahol népünnepély és a Margit-szigetet, ahol gyermekünnepély lesz."

*

bihari_panorama
2005. április 18. 18:41 | Sorszám: 299
*

1919 április 18. – Nagypéntek

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY.

Nagykapornak Zala megyei községben az ottani jezsuita papok állandóan izgatták a község lakóit a Tanácskormány és az ottani szocialista párt ellen.

A nagykanizsai direktórium jelentése alapján a belügyi népbiztos a budapesti Vörös Őrség detektívcsoportjának parancsot adott a kapornaki jezsuiták letartóztatására.

Öt jezsuita papot elfogtak. Bangha páter, a rend budapesti főnöke, aki a proletáruralom hírére gyorsan eltűnt, majd a fővárosi és a kapornaki klastromban rejtőzött, -aki legnagyobb uszító megszökött.

A letartóztatott csuhasokat egyelőre Nagykanizsára, onnan pedig Budapestre szállítják, ahol a forradalmi törvényszék fog ítéletet mondani fölöttük.

Bangha páter elfogatása érdekében megtettek minden intézkedést és személyleírását átadták az összes pályaudvarok Vörös Őrségének és a városok elöljáróságainak.

*

bihari_panorama
2005. április 17. 23:52 | Sorszám: 296
*

1919 április 17. – csütörtök

Amikor 1918. december 24-én, karácsony szentestéjén bevonultak Kolozsvárra a románok, az Erdély fővárosában lévő magyar tisztek, hívatásos és sorállományú katonák menekülni kényszerültek, hogy elkerüljék a foglyul ejtés veszedelmét. Ezekből a menekülőkből s a hozzájuk csatlakozó önkéntesekből szerveződött számottevő fegyveres erővé az a magasabb egység, amely székely hadosztálynak nevezte magát. Vezetője szentkereszthegyi Kratochwill Károly ezredes lett.

Önerőből, önállóan folytatta rengeteg szenvedés, nélkülözés közepette önvédelmi harcát a tanácsköztársaság létrejöttéig.

Kóréh Endre volt e maroknyi haderő tábori lelkésze.

Könyvet írt a sajátos katonai alakulás viszontagságairól, "Erdélyért.
A székely hadosztály és dandár története, 1918-1919"
címmel.

A székely hadosztályra vonatkozó tények és adatok túlnyomó része Kóréh Endre könyvéből valók, mint az alább következő három idézet is:

Távirat Budapestre, a hadügyi népbiztosságnak:

„Szatmár, 1919. április 17. Este 8 óra
Azonnali sürgős intézkedést kérek, hogy Szatmárnémeti, Debrecen, Nagykároly, Nagyvárad összes szervezett munkásai álljanak fegyverbe, különben ezen helységek sorsa meg van. pecsételve.

A helyzet állandóan rosszabbodik. A vöröscsapatokat kérem a székely parancsnokságnak alárendelni. Tapasztalataim szerint úgy a nagyváradi 39. sz. vörös dandár, valamint a többi vöröscsapatok sem tartják fenn a székelyekkel az összeköttetést, és így az egységes vezetés majdnem lehetetlen.

Egyetlen megoldás tehát, ha az összes csapatok felett a székely különítmény parancsnoksága veszi át a vezetést. Papp B."

[/b]Még egy távirat Budapestre, a hadügyi népbiztosságnak:[/b]

„Szatmár, 1919. április 17. Este 10 óra
A vöröskatonák állásaikat elhagyják, csapatostól menekülnek a veszélyeztetett zónából. A székelyek a direktórium tagjait letartóztatták. A vörösek és székelyek közt állandó az összeütközés.

Tasnád ellenséges megszállása minden pillanatban várható. A tasnádi munkástanács vezetői útban vannak Debrecen felé. Kérek sürgősen küldeni katonaságot, lőszert, felszerelést. Róbert Oszkár, szatmári kormányzótanács elnöke."

***

Kóréh Endre írja:

A harctéri események mellett lássuk, mi történt húsvét nagyhetében Szatmáron?

Amint a kedvezőtlen harctéri hírek elterjedtek és az első menekült szekerek végigdöcögtek az utcákon, a vörös uralom megingott. A direktórium csomagolt és odébb akart állni, a vörösőrség pedig egy óra alatt leszerelt.

A polgárság hamarosan neszét vette, hogy a direktorok a város pénzét és aranynemüit is el akarják emelni.

Rövidesen tanácsot tartott s felkérte a székely hadosztályt, segítsen rajtuk.

Ez április 17-én történt. Délután és este már a székely tisztek és katonák tartották fenn a rendet, erős őrjáratokkal cirkáltak s éjfélre a direktóriumot lefülelték, a lopott vagyont -mintegy negyvenmilliót- megmentették."

*

bihari_panorama
2005. április 17. 23:30 | Sorszám: 295
*

1919 április 17. – csütörtök

Rendelet a szabad vallásgyakorlásról


"A Tanácsköztársaság a vallást minden ember magánügyének tekinti és vallása szabad gyakorlását mindenki számára biztosítja.

A papság egy része azonban a vallás szabad gyakorlásának ürügye alatt nyílt vagy leplezett ellenforradalmi mozgalmat szít és vallásos összejöveteleken a Tanácsköztársaság rendje, szelleme és intézményei ellen izgat.

A Forradalmi Kormányzótanács a legkíméletlenebb szigorral fogja megtorolni az ilyen visszaéléseket.

A munkás-, katona- és paraszttanácsok gondoskodjanak arról, hogy húsvét vasárnapján és a reá következő két vasárnapon a papok hirdessék ki a szószékről és magyarázzák meg a népnek, hogy

1.a Tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosít;

2.a papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senki sem zavarhatja;

3.a templomok és vallásos célokat szolgáló egyéb épületek (kápolnák, kegy¬helyek, stb.) ezentúl is kizárólag vallásos célokra fognak szolgálni és hogy a templomokból sem színházat, sem kabarét, sem gyüléshelyet, sem kultúrházat csinálni nem fognak;

4.a kommunizmus, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra nem akarja és nem fogja megváltoztatni a házasságnak és családi életnek eddigi rendjét, nem akarja és nem fogja behozni a nőközösséget;

5.mindazokat, akik ennek ellenkezőjét hirdetve, félrevezetik a népet, azokat a forradalmi rend ellenségének tekinti és ilyenek gyanánt fog elbánni velük.

Budapest, 1919. április 17-én.
Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos."

*

bihari_panorama
2005. április 17. 23:26 | Sorszám: 294
*
1919. április 16.
Népszava: A lakásügyi népbiztosok parancsai

„11. számú parancs
Miután ismételten előfordult, hogy legszigorúbb intézkedéseink és figyelmeztetéseink dacára is egyes gonosztevők lakásüzérkedéseikkel még mindig nem hajlandók fölhagyni, megparancsoljuk, hogy mindazokat, akik lakásigényeikkel egyszerre több kerületi lakásbizottsághoz fordulnak, haladéktalanul letartóztathassák és forradalmi törvényszék elé állítsák.

Szamuely Tibor s.k.
Vágó Béla s.k.
népbiztosok."

Rendelet valamennyi munkás- és katonatanács lakásbizottságához:

Szállodákban és penziókban csak a szállók, penziók és étkezőüzemek országos bizottsága útján lehet bárkit beszállásolni. Akik jelen rendeletünk ellen vétenek, forradalmi törvényszék elé kerülnek.

Szamuely Tibor s.k.
Vágó Béla s.k.
népbiztosok.


***

Magyarországon nem hal éhen senki címmel Móricz Zsigmond riportját közölte a Pesti Hírlap.

- Csak azóta alszom nyugodtan és egészségesen — mondta egy kereskedő —, amióta a kommunizmus megszabadított a gondoktól.

Énnekem állandóan kockán volt minden vagyonom, gyermekeim jövője, minden. Most tudom, hogy semmim sincs, és mégis biztosítva vagyok, amíg élek és a családom is.

Dolgozni tudok is, szeretek is, tudok hasznára lenni az emberiségnek, hát az is gondoskodik rólam.
Úgy is van. Már elviselhetetlen volt az az örült hajsza, amelyben az emberiség élt.

A kommunizmus, amelytől a naiv képzelőerők azért féltek, mert a falanszter tömlöcét látták benne, meg fogja hozni az individuum valódi kivirágzásának nagyszerű korszakát.

Magyarországon nemcsak nem hal éhen senki, hanem kezdődik az igazi, boldog, emberi élet."

*

bihari_panorama
2005. április 17. 10:23 | Sorszám: 285
*

Kun Béla

1. a Hungária szállóbeli irodája mellett számos hivatalt tartott fenn.

2. Az Országházban, amelyet egyszerű irodaházzá fokoztak le, külügyi népbiztosként reprezentált.

3. Mint a kormányzat tényleges főnöke, házigazdaként lakta be a Sándor-palotát, a miniszterelnöki rezidenciát.

4. Hadügyi népbiztosként a honvédelmi minisztériumban rezerváltatott magának irodát.

5. Ugyanígy hivatali elhelyezés illette meg az Erzsébet körút 41. szám alatt, a párttitkárságon, mivel a pártvezetésben is első embernek számított.

6. Ezenkívül iroda állt rendelkezésére az Andrássy úton lévő, éjjel-nappal nyitva tartó, konyhával is ellátott pártklubban.

*

bihari_panorama
2005. április 17. 10:15 | Sorszám: 284
*

1919 április 16. – szerda


A románok általános támadása be nem vallott, de annál mélyebb félelem-érzettel töltötte el a kormányzótanács tagjait.

Feltűnés nélkül, gyors elhatározással úgy döntöttek, hogy a maguk és közvetlen családtagjaik biztonsága érdekében együtt fognak lakni a legszigorúbb biztonsági intézkedésekkel megszervezett fegyveres védelem alatt.

Ekkor és így vált Szovjetházzá a pesti Duna-part leghatalmasabb, legkényelmesebb szállodája, a Hotel Hungária. Különálló monumentális épülettömbjét mind a négy oldalról ideális áttekinthetőséggel vigyázhatta az őrség, amelynek személyzete Cserny József különítményeseiből és a Szamuely mellett szolgáló Lenin-fiúkból állt.

Időnként, ha szükségesnek látták az erősítést, a vidéki terrorcsoportok segítségét is igénybe vették, mint például a győri Gombos-különítményt.

Csak belépési igazolvánnyal lehetett beljebb jutni a portánál és ilyen igazolványt csakis az állandó lakók kaphattak.

A porta és a hall között még egy ellenőrző iroda volt, állandó éjjel-nappali szolgálattal.

Titokzatos rendeltetésű katonai hivatal is települt az épületbe Hadsereg Összekötő Csoport elnevezéssel. Ez a csoport a gödöllői főhadiszállástól független, Kun Béla és a többi Moszkvából jött kommunista vezető külön vezérkara volt.

Látszólag csak a portán kívüli kapuőrség vigyázott a Szovjetházra, valójában egész sereg biztonsági ember őrizte, állandóan cirkálva a környező utcákban és a Dunaparton. Egy részük civilben, más részük közönséges vörösöknek öltözve.

Épületen belül a pincétől a tetőteraszig, a kazánháztól a világítóudvarokig rendes őrszolgálatot teljesítettek a különítményesek.

Körletük nem volt az épületben, csak szolgálati helyiségeik és fegyverszobájuk. Bizalmas biztonsági teendőik ellátására a Mozdony utcai és a Teréz körúti különítményes laktanyából, illetve a közeli Zrínyi utcai főkapitányságról érkeztek.

* * *

A Hungária Grandhotel nemcsak a pesti Duna-part, de az egész főváros legelőkelőbb szállodája volt 250 lakrészével, teljes kényelmet nyújtó felszereltségével, fényűző berendezésével. Valamennyi idegenforgalmi tájékoztató az első helyen említette.

***

Kun Béláné így emlékezett a beköltözésre:

"Az Astoria Szállónál alkalmasabb helyet kellett keresni, ahol az irodák, a népbiztosok és általában a vezetők egy épületben lehetnek, és a fontosabb személyek lehetőleg egy emeleten is lakhatnak, közel egymáshoz, hogy bármikor találkozhassanak. Ezért költöztünk át a Hungária Szállóba, amely az Astoriánál több szempontból alkalmasabbnak látszott.

Mi kétszobás lakást kaptunk a második emeleten (...) Két másik szobát Kun Béla irodának rendezett be."

A négy szoba összefüggően sorakozott egymás mellett.

[b]Kun Béla egyébként a Hungária szállóbeli irodája mellett számos hivatalt tartott fenn. Az Országházban, amelyet egyszerű irodaházzá fokoztak le, külügyi népbiztosként reprezentált.

Mint a kormányzat tényleges főnöke, házigazdaként lakta be a Sándor-palotát, a miniszterelnöki rezidenciát.

Hadügyi népbiztosként a honvédelmi minisztériumban rezerváltatott magának irodát.

Ugyanígy hivatali elhelyezés illette meg az Erzsébet körút 41. szám alatt, a párttitkárságon, mivel a pártvezetésben is első embernek számított.

Ezenkívül alkalmi iroda állt rendelkezésére az Andrássy úton lévő, éjjel-nappal nyitva tartó, konyhával is ellátott pártklubban.

*

bihari_panorama
2005. április 17. 09:47 | Sorszám: 283
*

1919 április 16. – szerda

A népbiztosok más-más elsőrangú szállodában laktak.

Akárcsak Kun Bélának és családjának, Szamuely Tibornak is az Astoriában utaltak ki megfelelő lakosztályt.

Megparancsolta a szálloda igazgatóságának, hogy feleségét, Szilágyi Jolán festőnövendéket akadály nélkül engedjék fel a lakosztályba, amikor ő távol van. Személyi őrökről is gondoskodott.

Ami a házasságot illeti, nem kötötték semmiféle formasághoz. Maga az együttélés ténye minősítette férjnek és feleségnek az érdekelteket. Ilyen férj volt Szamuely Tibor.

Egyik élményükről a következőképpen emlékezett meg Szilágyi Jolán:

"Nem szerettem az Astoriát. A hallban, a feljáratnál az újgazdagok mulatoztak cigányzene mellett. Az asztalok sorfala között kellett elvonulni, kíváncsi, mohó tekintetek között.

Április közepén riasztó hírek jöttek: a román imperialisták hadserege előrenyomult, átlépte a demarkációs vonalat. Éppen együtt indultunk a szobánkba. Éreztük-láttuk a kárörvendő, kaján szemek gunyoros tekintetét, az alig leplezett, ellenséges mosolyokat.

Tibort felismerték, és halkan vihogtak. Valaki felkacagott.

Tibor magához hívatta a szálloda vezetőjét:

"Azonnal állítsák le a zenét" - parancsolta.

Néhány pillanat - a zene elhallgatott. A megszeppent vendégek erre szedték az irhájukat.

*

bihari_panorama
2005. április 17. 00:01 | Sorszám: 282
*

Móricz Zsigmond tollából két riport jelent meg ezen a napon.

1)

Az egyik a Somogyi Vörös Újságban, a másik a Pesti Hírlapban. Idézet az előbbiből, amely „A szentjakabi iskola" címmel jelent meg Kaposvárott:

"Ennek a most összeomlott társadalomnak volt egy kedvenc jelszava: A tudomány hatalom!

Ez egy nagy igazság, s az uralkodó osztály ezt a hatalmat, a tudományt nem is adta ki a kezéből soha.

Csak gondoljunk arra, hogy egy Eszterházy herceg mi mindent meg nem csinált, hogy a gyerekét megtanítsa arra, hogy ezzel a hatalommal bírjon. Ha hülyének született is a fia, még akkor is parányi korától kezdve a világ minden iskoláját, tudósát, orvosát, nevelőjét mind odaszedte hozzá, hogy embert faragjon belőle. Iskolába egy órára sem küldte Szentjakabra, de Pest¬re, Bécsbe, Londonba, Oxfordba.

A béreseinek gyereke pedig lehetett olyan lángész, mint Napóleon, mégis két óráig kellett gyalogolnia, míg egy kis iskolát talált.

Nem így lesz ezután.

Gondolja meg azt minden szegény ember, hogy a gazdagok ezer és ezer esztendeig uralkodtak rajtuk a tudomány segítségével. Most tehát, ha elvettük tőlük a gazdagságot, el kell venni a tudományt is.


A fekete tudomány zsarnoki hatalom volt.
A vörös tudomány vörös, felszabadító hatalom lesz.

Tegyetek róla, hogy azok is részesüljenek belőle, akiket a régi zsarnokok írni-olvasni se tanítottak meg."


2)

Móricz másik riportja a Pesti Hírlapban „Magyarország a béke útján" címmel jelent meg:

"Valóságos csoda, amit most láttam.
Somogyban voltam, s az ottani termelőszövetkezetek berendezését néztem meg.

És milyen öröm, lelkesedés, boldogság az emberekben. A kerülő, a béres, az intéző, a főintéző, az irodai írnok, az igazgató; mind, mind boldog és vidám és megelégedett és tüzel a munka boldog lázától!

Ki hitte volna, hogy a háború iszonyú és nyomorult korszaka után ekkora életpezsdülés fakad ilyen gyorsan, ilyen tüneményes bujasággal.

Azok után, amiket Somogyországban láttam, egy csöppet sem csodálkozom a somogyiak nagy önérzetén, hogy Somogy indította meg a világ új rendjét.
S egy csöppet sem kételkedem, hogy az ország minden vármegyéje rohanni fog az új termelő rend megvalósítása felé. Magyarország végre a boldog béke útján halad!"

*

bihari_panorama
2005. április 16. 23:35 | Sorszám: 280
*

1919 április 16. – szerda

Délután 16 órakor megindult a keleti arcvonal teljes hosszán a román hadsereg általános támadása.

A frontvonal Máramaros térségétől le a Maros völgyéig húzódott sok száz kilométeres hosszúságban. Közvetlen hadműveleti célnak a Vyx-jegyzékben rögzített vonal elérését jelölte meg a román vezérkar, de a támadás lendületétől függően a Tiszavonal elérését is lehetségesnek tartották.

Második etapként Budapest elfoglalását, a tanácskormány megdöntését akarták elérni a hadjárattal.

A hadügyi népbiztosság korábban elparancsolta az arcvonal középső részéről, vagyis a centrumból a székely hadosztályt, amelyet megbízhatatlannak tartott nyíltan vallott nemzeti elkötelezettsége miatt.

Nagyszerűen kiépített állásokat adtak át a csucsai-szorosban, a Sebes-Körös völgyében a 39-ik vörös dandárnak és az első nemzetközi vörös ezrednek.

Arra számított a hadügyi népbiztosság, hogy a vörös egységek szükség esetén utolsó csepp vérükig védelmezni fogják a román front legfontosabb szakaszát. Meg is kaptak ehhez minden lehetséges segítséget a budapesti hadvezetöségtöl, de az elvárható helytállásnak éppen az ellenkezője történt. Szirénváraljától Csucsáig megnyílt a front a románok előtt.

Egyetlen puskalövés nélkül elhagyták ideálisnak mondható állásaikat az elitnek vélt vöröscsapatok.

Mivel épp a centrumban törhettek előre ellenállás nélkül a románok, a szárnyaknak is vissza kellett vonulniuk az északi Szatmáron éppúgy, mint délen a Maros völgyében.

Alig indult meg tehát a románok általános támadása, néhány óra alatt kényelmes út nyílott előttük Nagyváradra, s azon túl a Nagyalföld Tiszáig terjedő országrésznyi térségeire.

bihari_panorama
2005. április 16. 00:47 | Sorszám: 276
*

AZ ÖTÖDIK HADOSZLOP

Kik voltak azok, akik az amerikai győzelem közeledtével beöltözködhettek az Allan Dulles vezetése alatt működött Office of Strategic Services különböző rangjelzésű amerikai egyenruháiba?

A "magyar osztály" vezetője - ha a szemünknek hihetünk - Colonel Martin Himler volt. Naturalizált amerikai, aki a magyarországi Mátraverebélyről, már amennyire nyomait követni lehet, - mint szegény ottani zsidócsalád leszármazottja - az első világháború előtt vándorolt ki az USA-ba.

Nevét akkor hallotta először az otthon és Amerika magyarsága, midőn az USA-ban megalapította Himlervillét. Az akkori laptudósítások szerint jó kapcsolatokat tartott fent az 1919-es magyarországi bolsevizmus kommunista emigránsaival és az amerikai magyar bányászok centjeiből hárommillió dollárt gyűjtött össze a Himlerville nevű bányász-"kollektívára", melyből az USA egyik legszégyenletesebb panamája lett.

Martin Himler egy víz alatt álló bányát vett meg a magyar bányászok számára. A becsapott, megzsarolt magyar bányászok ezrei jutottak éhségbe, nyomorba. Hihetetlen mértékben emelkedett körükben az öngyilkosságok száma.

1945 májusában az angol alsóházban azonban diadalmasan jelentette Eden akkori külügyminiszter:

- Európában a történelem legnagyobb embervadászata folyamatban van!

Az "embervadászat magyar osztálya" élére ekkor került Martin Himler OSS ezredes.

A fejvadászathoz természetesen szükség volt munkatársakra: magyarokra, szlovákokra, zsidókra, románokra, akik a vadászat feltételeivel, vagy legalább helyszíni ismeretekkel rendelkeztek.

Himler Mártonnak pedig voltak bizonyos "helyszíni ismeretei", sőt értékes kommunista kapcsolatai is Magyarországon.

Egy "demokráciaellenes összeesküvésért" 1947-ben kivégzett magyar antikommunista felesége, akinek alkalma volt a dolgok folyásába közvetlenül beletekinteni, külföldre menekülve ezeket írta:

"Magyarországon köztudomású volt 1945 óta, hogy Himler Márton nem csupán és egyszerűen baloldali volt, a szónak náciellenes vagy általában fasizmus elleni értelmezésében, hanem a külföldre menekült kommunista emigránsok segítségével végezte szervező munkáját a háború előtt, alatt és után."

Kezdetben ez még korántsem az OSS keretében történt. Himler Márton maga írja könyvében, hogy 1938-ban Budapesten járt és azután értesültek a magyar biztonsági szervek, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum egyes tisztviselői arról, hogy a külföldön élő magyarországi emigráns kommunisták magyarországi sejteket szerveznek. Ezeknek egyik feladata volt, hogy a Széchenyi-könyvtár sajtóanyagán keresztül valósággal "feltérképezzék" az egész magyar közéletet, tudományos életet, hivatalokat, a belügyminisztériumot.

Nemcsak a hírlaptárban, hanem az apró nyomtatványok tárában kicéduláztak minden jobboldali nevet, közéleti szereplőt, főként minden antikommunistát. Összefoglaló jelentéseiket a ma is élen szereplő kommunista nők, Waldapfel Eszter, Kelemenné és Berkovits Ilona gépelték a Nemzeti Múzeum írógépein.

Az ügyből rendőri vizsgálat is lett. Ennek során Lőts Ernő újságíró, a Kis Újság munkatársa elmondotta, hogy az amerikai kommunista intellektuelek alaposan felkészültek a magyar jobboldal megsemmisítésére.

Ha kitör a háború, és azt a németek elveszítik, akkor ők örök időkre elnyomnak Magyarországon minden keresztény nemzeti mozgalmat.

Itt említette meg Lőts Ernő, hogy a titkos mozgalom vezetői Amerikában Göndör Ferenc, Kéri Pál és Himler Márton.

*

bihari_panorama
2005. április 16. 00:04 | Sorszám: 275
*

Szent István Magyarországa 1919 március 19-én olyan erőszakrendszerrel ismerkedett meg, amely eddig teljesen ismeretlen volt a Kárpát medencében és Európában.

"A proletárok diktatúrája!" - harsogták Kun Béla, Szamuelly Tibor és a Moszkvából küldött ügynökök, terroristák.

Magyarországon egy kis vörös klikk - főként szociáldemokraták segítségével létrejött a lenini parancsuralomnak olyan formája, amely addig ismeretlen volt a magyar nép előtt.

Itt Lenin!" - hangzott fel e napon a csepeli szikratávíróban a moszkvai pánszlávizmus üzenete.

Utána pedig azon a Magyarországon, ahol Szent Istvánok, Szent Gellértek, Szent Lászlók emelték magasra Krisztus keresztjét, elindult a bolsevizmus vörös halálvonata.

Megszűnt a Jog, a Törvény, az Erkölcs!

A magyarság közé befogadott idegen elemek akasztották, lőtték az ellenálló kisgazdát, internálták a középosztálybelit, gyilkolták a dunántúli "ellenforradalmár" vasutast, a devecseri parasztot, túszként a Parlament pincéjébe hurcolták a debreceni polgárt és az egyetemi tanárt, a királyi herceget, a papot és katonát éppúgy, mint az egyszerű munkást, a Ludovika Akadémia tisztnövendékeit.

133 nap után megszűnt a proletárdiktatúra vérengző uralma.

*

bihari_panorama
2005. április 15. 23:36 | Sorszám: 272
kaleb, te most valahogy kinyiltál.
Mihoz így lázba?
bihari_panorama
2005. április 15. 22:26 | Sorszám: 260
*

Himler

Tizenhárom évvel a második világháború befejezése után magyar nyelvű könyv jelent meg New Yorkban. A könyv címe: ÍGY NÉZTEK KI A MAGYAR NEMZET SÍRÁSÓI.

Írója, a magyarországi származású Himler Márton, az Office of Strategic Services magyar osztályának volt vezetője Németország amerikai zónájában.

Az ő feladata volt, hogy felszámolja, illetőleg összegyűjtse a bolsevizmus elől 1945-ben Nyugatra menekült magyar politikusokat és mindazokat, akiket annak idején "háborús bűnös" címmel illettek úgy a felelős, a győztes, mint a felelőtlen megtorló elemek.

Mindaz, amit Himler Márton az úgynevezett magyar háborús bűnösök vallomásairól és kihallgatásáról írt és "hiteles" jegyzőkönyvnek tüntetett fel, nem más, mint a hazugságoknak és a felelőtlen rágalmazásnak gyűjteménye.

A könyvben felsorolt jegyzőkönyvek javarésze a kihallgatátsok után íródott, és nemcsak tizenhárom esztendő, hanem hatezer év gyűlölete lobog bennük. Talán nem véletlen, hogy ez a könyv alig egy esztendővel az 1956. évi magyar szabadságharc után jelent meg a piacon.

Célja nyilván az, hogy ellensúlyozza a szimpátiát és az együttérzést, amelyet a bolsevizmus ellen reménytelenül küzdő magyar gyermekek, asszonyok, munkások és parasztok szereztek meg a világtól a magyarság számára. Ha figyelembe vesszük ezt a tényt, akkor minden különösebb meggondolás nélkül megállapíthatjuk, hogy az amerikai csillagos lobogó mögé bújt Himler Márton könyve az álcázott bolsevista propaganda egyik legügyesebb terméke.

A szerző személye nem jelentéktelen, mivel 1945-46-ban teljes hatalommal rendelkezett és kopóival egyetemben úgyszólván élet és halál ura volt a Nyugatra menekült magyarok fölött.

Himler Márton nemcsak a szabad amerikai demokrácia, hanem a minden demokratikus gondolatot megcsúfoló sarlókalapácsos kommunista rendszernek is szolgálatában állott.

Mindenkit kiszolgáltatott, akit elért és akit a Dzserdzsinszky-módszerei szerint felállított magyarországi ÁVO vezetője - Péter Gábor - kért, követelt vagy - megvásárolt tőle.

Nem a politikai felelősség volt a fő szempont, hanem a Nyugatra menekült magyar vezető rétegnek hóhérkézre való juttatása.

Jackson bíró négy pontban állapította meg a háborús bűnösség fogalmát. Ebből a négy pontból a hírhedt Péter Gáborral szövetkezett Himler Márton nem is huszonöt, hanem a végtelenségbe nyúló pontsorozatot csinált. A politikusok mellett kiszolgáltatta azok feleségeit, gyermekeit. Bolsevista kézre juttatott színészeket, színésznőket, írókat és újságírókat, egyszerű katonákat, sőt katonák gyerekszámba menő fiait, leányait is, egyszóval bárkit, akire valaki otthon haragudott, vagy akit odahaza úgy ismertek, hogy nem szimpatizál a moszkvai tanokkal.

Amíg Németországnak mindössze huszonnégy háborús főbűnöse volt, addig a kis Magyarország bolseviki vezetőinek Himler Márton több ezer embert szolgáltatott ki háborús főbűnös címen. Mint könyvében írja, "teljes hatalma volt ezen a téren."

Ha valaha lealjasították és meggyaláztak egy hivatalos jogkört, akkor ezt Himler Márton és társai cselekedték.

A nürnbergi perek idején mondotta Sir Winston Churchill: "A csatatereken kinő a fű, de az akasztófák fölött soha."

Az OSS és a CIC által kiszolgáltatott becsületes magyar politikusok nagy részét otthon rablógyilkos cigányokhoz hasonlóan akasztatták fel. Igazat kell adnunk a nagy angol államférfiúnak, mert a gyűjtőfogház és a Markó-utcai börtön akasztófái fölött valóban nem nőhet soha fű és a magyarság soha nem felejtheti el azokat a férfiakat, akiket egy, a moszkvai bolsevizmussal szövetkezett és amerikai egyenruhát viselő megbízott, minden emberi jogot megcsúfoló módon juttatott vesztőhelyre.

Himler Márton könyvét nyilván utólagos igazolás céljából írta, mert azóta, hogy a gyalázatosságokat elkövette sok minden kiderült és ma már sokat másképpen látnak Európa népei, mint akkor a gyűlölet éveiben.
A Himler Márton által kiszolgáltatott magyar politikusokról és egész tevékenységükről azóta hatalmas könyvet írt az edinburghi és oxfordi egyetem politikai professzora C. A. Macartney.

A könyv, amely "October fifteenth" címmel jelent meg az edinburghi egyetem kiadásában, homlokegyenest ellenkező megállapításokat tesz azokról magyar politikusokról, akiket Himler Márton könyvében a rágalmak szótárából vett jelzőkkel illet.

Himler Márton a meghamisított jegyzőkönyvekkel nemcsak egyes magyar politikusokat, hanem az egész magyarságot ültette a vádlottak padjára, mert megrágalmazta nemcsak 1944-45 bolsevistaellenes magyar ellenállását, hanem 1956 októberének dicsőséges eseményeit is.

*

bihari_panorama
2005. április 15. 21:43 | Sorszám: 259
*
1919 április 15. – kedd

"A belügyi népbiztos elrendeli, hogy az összes helyi, járási és megyei tanácsok területén megjelenő, bármily néven megnevezendő napi- vagy hetilap, havi folyóirat, egyszóval minden időszaki sajtótermék kiadója köteles a sajtótermékek címét, szerkesztőjének nevét, munkatársainak névsorát, a szerkesztőség és a kiadóhivatal pontos megjelölésével negyvennyolc óra alatt a törvényes következmények terhe mellett a Sajtótermékek Országos Tanácsával (Budapest, V. Markó utca 25. IV. emelet 445. ajtó) közölni, ugyanakkor a lap legutolsó számának egy példányát is be kell küldeni. (...)

Vágó Béla s.k.
belügyi népbiztos."

***

Vörös Újság: Részlet a lakásügyi népbiztosok 7. számú parancsából.

"Tekintettel arra, hogy többszöri figyelmeztetésünk dacára is a jogosulatlan lakásrendelők ezrei zaklatják és zavarják a kerületi lakásbizottságokat, megparancsoljuk, hogy mindazokat, akiknek lakáskérését, mint határozottan jogosulatlant a kerületi lakásbizottságok visszautasítják, nyomban letartóztassák és forradalmi törvényszék elé állítsák.

Szamuely Tibor, Vágó Béla népbiztosok"

*

bihari_panorama
2005. április 14. 22:57 | Sorszám: 258
*

1919 április 14. – hétfö

„Vörös avatóünnep a Margitszigeten" címmel közölte az Ifjú Proletár:

Budapest tündérszigetén, amely eddig a nagyurak és kiváltságos burzsoák zártkörű szórakozóhelye és ... kéjkertje volt, április 14-én délután a dolgozó proletariátus lett az úr. Gyönyörű forradalmi biborköntost öltött a sziget, piros zászlók és drapériák özöne köszöntötte a heti munka fáradalmaiból érkező proletárt.

Sápadt munkások és vézna kis proletárgyermekek élvezettel szívták magukba a sziget üdítő, friss levegőjét, forradalmi muzsika pezsdítette az em¬berek vérét, ezrek és ezrek hullámzottak a vörös sziget minden zugában, s Bu¬dapest népbiztosai lendületes beszédben méltatták a sziget átadásának szim¬bolikus jelentőségét...

A gyönyörűen feldíszített szigetre sűrű egymásutánban érkeztek vörös zászlók alatt a különféle szakszervezetek 30-40 tagú küldöttségei, majd a közeli iskolák gyermekserege jött, a kislányok mindegyikének hajában nagy piros szalag, némelyiknek kis napernyője is piros.

Énekelve jönnek a gyerekek, vékonyka hangjukon megkapóan szólnak a Marseillaise forradalmi melódiái: proletárgyermekek éneklik a jövő dalát. Gyönyörű rendben felvonulnak az ifjúmunkások is, és jönnek a proletárférfiak és asszonyok vég nélküli tömegekben.

Három vöröskatona-zenekar forradalmi dalokat játszott. Az alsó vendéglő¬nél különösen nagy tömeg hallgatta levett kalappal a Marseillaise-t és az In-ternacionálét.
Három órakor megérkeztek az alsó vendéglő elé Budapest népbiztosai: Preusz Mór, Vince Sándor és Dienes László, akiket a szigeti munkástanács és a sziget felett rendelkező városgazdasági bizottság vezetői —Rejtő Vilmos és Ambrus Ödön— fogadott.

Az alsó vendéglő zászlókkal és virágokkal díszített teraszáról Weisz Károly, a főváros közegészségügyi biztosságának vezetője nyitotta meg az ünnepséget, azután az Általános Munkásdalárda énekelte el a „Fel, proletárok" kezdetű proletárdalt. Majd Preusz Mór népbiztos beszélt. Az új világban — mondotta — minden dolgozó proletár megtalálja a számítását: több boldogságban, több életörömben lesz része, mint eddig volt, a proletárság a kunyhóktól eljut a palotákba.

Weisz Károly zárszavai után a tömeg széjjeloszlott, és nagy számban kereste fel a szigeten elhelyezett agitációs könyvkereskedéseket. A sziget több pontján az Ijfúmunkások Szövetsége színinövendék tagjai nagy tetszés mellett proletárverseket szavaltak.

Az ünnepség tartama alatt az összes budapesti evezősegyletek a part mentén csónakos díszfelvonulást rendeztek. A késő esti órákig hatalmas proletártömegek nyüzsögtek és érezték jól magukat a sziget pompás levegőjű, tavaszi sétaútjain.

***

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:

„A Vörös Őrség árdrágító ügyekben eljáró kapitánysága elítélte Hoffer Mátyást cigarettadrágításért két hónapi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre, Reich Géza kávéméröt három hónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre, Kohn Sámuel szabót egy hónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre, Ficher Samu fa- és szénkerexkedőt egy hónapi fogházra és 1200 korona pénzbüntetésre, Mayer Józsefné rongykereskedőt cukor- és lisztdrágításért három hónapi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre, Schweitzer Bódog üzletvezetőt két hónapi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre, nővérét Schweitzer Klárát, a Teréz korút 6. szám alatti csemegekereskedés üzletvezetőjét 15 napi elzárásra és 3000 korona pénzbüntetésre ítélték."

*

bihari_panorama
2005. április 14. 22:50 | Sorszám: 257
Köszönöm.
bihari_panorama
2005. április 13. 22:32 | Sorszám: 250
Wass Albert hitelesebb, mint Himmler vagy Kaleb.
Légyszives ide kopizni, mert nem találom.
bihari_panorama
2005. április 13. 22:29 | Sorszám: 249
Himmler és Péter Gábor ugyanolyan gyilkosok, mint Szállasi keretlegényei. Egyik 19, a másik egy hijján húsz!

Nem értem, hogy a sok bolsi gyilkos hogy úszhatta meg akasztófa nélkül?

bihari_panorama
2005. április 13. 12:14 | Sorszám: 239
*

1919 április 12. – szombat

Ma lényeges változásra került sor a tényleges hatalomgyakorlásban. Olyan indoklással, hogy nehézkes és hosszadalmas összehívni gyakorta a nagylétszámú Népbiztosok Tanácsát, öttagú Politikai Bizottságra ruházták a kormányzótanács teendőit.
Kun Béla, Landler Jenő, Böhm Vilmos, Fiedler Rezső, Garbai Sándor alkotta az ötös testületet.

* * *

"PARANCS

A Vörös Őrség a hadsereg kiegészítő részét alkotja. Ezért annak keretében bizonyos ügyeket szigorú rendszabályok szerint kell kezelni.

Elrendeljük tehát, hogy ha a Vörös Őrséghez tartozó bármely alakulatnál ellenforradalmi megnyilvánulás észlelhető, azokat akik az ellenforradalmi mozgalmat szítják, vagy vezetik, ne forradalmi törvényszék elé állítsák, hanem tettenérés esetén azonnal a helyszínen halállal büntessék.
(...) Felhívjuk az összes parancsnokokat, hogy ezt a rendelkezést a személyzet előtt mindenütt hirdessék ki és szigorúan és kíméletlenül alkalmazzák, mert különben a parancsnokokat állítjuk a forradalmi törvényszék elé.
Budapest, 1919. április 12.
Landler s.k.
Vágó s.k.
belügyi népbiztosok."

* * *

Glossza a Népszavában:

„Krisztusban atyja, Prohászka Ottokár, Székesfehérvár nagynevű püspöke Nagy Károly sárosdi plébánost ... áthelyezte Zámolyra.
A plébános a felvilágosodottabb papok közé tartozik... Hívei ragaszkodnak hozzá és vissza akarják vinni Sárosdra. Gyűlést is tartottak e tárgyban és szándékukat a püspöknek, Prohászka Ottokárnak is bejelentették. A püspök úrnak persze nem tetszik, hogy tekintélye csorbát szenvedjen és most fühöz-fához kapkod, csakhogy a nép kívánságának teljesedését meggátolja. Többek között a sárosdi kántortanítóhoz is levelet intézett ...amelyből a következő érdekes részletet közöljük:
Magyarázza meg a népnek, hogy egy pap, aki az egyházi hatóság tilalma ellenére betör egy javadalomba és azt elfoglalja, fölfüggesztetik hivatalából, sem miséznie, sem házasságot megáldania nem szabad, gyóntatásban nem oldozhat föl a bűnökből... és az egész község, ha a paphoz ilyen szomorú¬an ragaszkodik, az egyházzal ellentétes helyzetben és a bün állapotában van. Ez kell-e nekünk és megviselt hazánknak most?...

Nem, kedves Prohászka Ottokár püspök úr, Kr-ban atyánk, valóban nem az kell megviselt hazánknak hogy a sárosdi népnek az legyen a papja, akit ő akar, hanem az a haza érdeke, hogy az ön zsarnoki akarata legyen továbbra is az úr.

De annyit mégis elárulunk önnek, hogy most világforradalom közepén vagyunk s ilyen püspöki heccek vagy megnevettetik az embereket, vagy úgy megbosszantják, hogy aki eddig nem tette, az is hátat fordít az efféle uraknak, aminő a püspök úr."

* * *

Az alábbi felhívást hozták nyilvánosságra Budapesten:

„Jelentkezzenek, akik elhagyják az egyházi pályát!
Fáber Oszkár, a közoktatási népbiztosság vallásügyi likvidáló megbízottja fölhívja azokat, akik az egyházi pályát el akarják hagyni és tanítói oklevelet akarnak szerezni, jelentkezzenek április 20-ig a vallásügyi likvidáló bizottságnál.

A mezőgazdasági oktatók tanfolyamára ugyanitt (Országház, VII. kapu) lehet jelentkezni."

* * *

Az alábbi tájékoztatót hozták nyilvánosságra Budapesten:

"Aki az otthoni borotválkozás céljára egy darab borotvaszappanra igényt tart, forduljon csakis válaszos levelezőlapon a Magyar Olaj- én Zsíripari Központ Szappanelosztó Irodájához (Budapest, VI., Vád körút 33.) és közölje pontos címét, valamint a foglalkozását is.

Egy darab 10 dkg-os borotvaszappan legalább négyhavi szükségletre szól. A szappan a levelezőlap válaszrészén, az iroda által megjelölt cégnél lesz átvehető, darabonként 1,50 korona áron a levelezőlap beszolgáltatása ellenében."

* * *

Közköltségen rendelt (söjtöri vacsora a forradalmi kormányzótanács részére a Nemzeti Kaszinó konyhájáról:
50 adag leves 100,-K.
50 adag sertéskaraj 700,- K.
50 káposztaköret 75,- K.
150 db töltött palacsinta 240,- K
50 feketekávé 100,- K.
50 adag kenyér 5,- K.
Két szakácsnak 40,- K.

A későbbiekben elmaradtak a rendszeres vacsoraszámlák, mert a Forradalmi Kormányzótanács tagjai testületileg beköltöztek a Dunakorzón lévő Hungária Szállóba, amelyet ettől kezdve Szovjetháznak emlegetett a közvélemény.

A Hungáriában nemcsak laktak, de a hotel éttermét exkluzív kormányintézményként használták, szigorú karhatalmi őrizettel. Az itteni szolgálatot Cserny József különítményének válogatott tagjai, a Lenin-fiúk látták el. (ez volt az úgynevezett „fix-őrség)

*

bihari_panorama
2005. április 13. 08:07 | Sorszám: 238
*
Buchenwald 45 áprilisában nem szabadult fel!
Megünnepelték a náci koncentrációs tábor Szovjet Koncentrációs Táborrá alakítását

A fennmaradt német listák szerint Buchenwaldban összesen 34.375 ember halt meg, de egy 1945 április 24-én kelt amerikai titkosszolgálati jelentés szerint a halálos áldozatok száma ennél kevesebb, 32.705 volt. Ezt a számot az 1945 júniusában az amerikai kormány elé terjesztett második jelentés már 33.462 elhunyt fogolyban jelöli meg, amiből 13.056 fő az 1945 januárjában kitört, és a táborban három hónapig tomboló tífuszjárványnak esett áldozatul.

Hatvan évvel később a hivatalosnak elismert adatok szerint a nácik Buchenwaldban 1937 júliusa és 1945 áprilisa között 56 ezer embert gyilkoltak meg, és az amerikai csapatok 1945 áprilisában 21 ezer csontig lesoványodott foglyot szabadítottak fel. A buchenwaldi haláltáborban a fasiszták hét és fél év alatt 11 ezer zsidót öltek meg és 4 ezer zsidó származású fogoly volt életben, mikor 1945 április 11-én délután negyed háromkor az első amerikai tank keresztülgázolt a szöges drótkerítéseken.

1945 nyarán a jaltai egyezmény keretében az amerikai csapatok kivonultak Kelet-Németországból és július 3-án átadták a buchenwaldi és a sachsenhauseni haláltáborokat a szovjet Vörös Hadsereg katonáinak.

A buchenwaldi bejárati kapura német és orosz nyelven új név került: II. számú Szovjet Koncentrációs Tábor.

A megszálló szovjetek ezrével hurcolták a német polgári lakosságot a sértetlen állapotban megörökölt haláltáborokba. Buchenwaldban 1945 augusztus 20-a és szeptember 17-e között az oroszok 1.392, de három hónap múlva már több mint 6.000 németet tartottak fogva. A foglyok létszáma 1947 tavaszára elérte 16.371 főt, a buchenwaldi szovjet koncentrációs táborba összesen 28.455 főt internáltak, az itt elhunytak száma 7.113 férfi, nő és kisgyermek volt. A tábort végül 1950 februárjában a Németország keleti felét megszálló Vörös Hadsereg felszámolta.

A németországi szovjet koncentrációs táborokban a halálozási arány sokkal magasabb volt, mint az SS által irányított náci táborokban.

A Vörös Hadsereg katonái 1945 és 1950 között - szovjet adatok szerint 122.671 német civil személyt internáltak a németországi szovjet táborokba és ebből több mint 90 ezer ember pusztult el a túlzott munkavégzés, a kínzások, a nyilvános kivégzések, az éhezés, a betegségek és a járványok következtében.

Nagyon sok német foglyot a Vörös Hadsereg marhavagonokban a szibériai Gulag haláltáborokba deportált, Buchenwaldból a leghosszabb német foglyokkal töltött vonatszerelvény 1947 február 8-án hagyta el a vasútállomást.

1991-ben, a Kelet-Németországot megszálló orosz csapatok kivonulása után a Sachsenhausen melletti erdőben feltárt több mint ötven tömegsírban 25.500, a Fünfeichen, Lamsdorf és Ketschendorf falvak határában feltárt tömegsírokban további 65 ezer 1945 május 9-e után meggyilkolt német férfi és női fogoly csontjait találták meg. A legnagyobb méretű tömegsírban öt méter magasan feküdtek egymáson a halottak.

A múlt vasárnapi megemlékezésre Weimarba érkezett Angela Merkel, a jelenleg ellenzékben lévő CDU elnökasszonya, Paul Spiegel, a Németországi Zsidók Tanácsának elnöke, Jorge Semprun volt spanyol kulturális miniszter és Kertész Imre Nobel-díjas író mellett Gerhard Schröder német kancellár is.

"Weimar városának neve összeforrt a költőfejedelem Goethével, a köztársaság eszméjével, az emberséggel, a felvilágosodással és az idealizmussal (...), de a kultúra és a barbarizmus ilyen arányú közelsége elnémít minket" - mondta lehajtott fejjel városi nemzeti színházban Schröder, aki beszédében nem felejtette el megemlíteni a németországi szovjet koncentrációs táborokban meggyilkolt honfitársait sem.

Oroszország nem képviseltette magát az eseményen.

*

bihari_panorama
2005. április 11. 22:52 | Sorszám: 237
*

A kommunisták gyömrői gyilkosságai (dokumentumfilm) 52:59 perc
http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.htm

*

bihari_panorama
2005. április 11. 22:40 | Sorszám: 236
*

Péter Auspitz Gábor és Himler Márton.
1945 után ők voltak az orosz megszállók és a kiszolgáló itthoni kollaboráns bolsik hóhérvezérei. Jóváhagyásuk nélkül a gyömrői kommunista vérengzés se történhetett volna.


(Kaleb, te se vagy igazi garancia arra, hogy XX.század gyilkos kommunista söpredékének a mosdatását és felmentését a balliberális spiró-hiller-karsai történelemhamisító bandával sikerre tudnád vinni.)

*

Nálatok jobb források vannak múltszázadi történelmünkről)

bihari_panorama
2005. április 11. 21:53 | Sorszám: 235
*

1919. április 11. – péntek

Kun Béla felszólalása a Budapesti Tanács ülésén:

"Nemzetközi proletárforradalom: -ez az első szavam azokhoz, akik itt a budapesti proletárság képviseletében összejöttek. Hála az orosz proletároknak, hála az orosz bolsevikieknek, akik a szenvedések poklán keresztül harcolták végig a maguk forradalmát, megmutatva az utat, amelyen elindulva lerakhatjuk az alapjait a kommunista társadalomnak.

Innét az egész világ proletáriusához szólok... Ünnepélyesen jelentem ki, hogy cselekvésünket a nemzetközi forradalomra építettük, hogy a diktatúrának ez a hazája a nemzetközi proletárság hazája. Nincs közöttünk és nem tekintünk sem faji, sem vallási, sem egyéb különbséget, csak egyet: az osztálykülönbséget."

***

Cikk a Népszavában:

„A Ferenc József-szobor elrablásáról, mint elítélendő egyéni akcióról írtunk a szombati lapunkban.

Ez az értesülés azonban félreértésen alapult, mert amint most a közoktatásügyi népbiztosság közli: szó sincs egyéni akcióról, még kevésbé rablásról, mert a közízlést sértő, művészileg tejesen értéktelen szobor eltávolítását, illetve szétrombolását a közoktatásügyi népbiztossággal egyetértésben a művészeti és múzeumi ügyek politikai megbízottja rendelte el.

A népbiztosság azt is közli, hogy nem csak ez az egy szobor, hanem az összes Habsburg király-szobrok sorra kerülnek, sőt valószínűen az egész milleniumi emlékművet le fogják bontani. A magunk részéről helyeseljük, és örömmel üdvözöljük a közoktatásügyi népbiztosság-nak ezt a forradalmi rendeletét, legalább nem fogják Budapest utcáit népgyilkosok és hóhérok szobrai ékteleníteni...

Azonban a Habsburg-szobrok és a millenniumi emlékmű szobrain kívül is van még egy pár szobor a főváros utcáin, amelyeket melegen ajánlunk a népbiztosság figyelmébe. Itt van például Werbőczy Istvánnak, a leggyalázatosabb jobbágy törvény megalkotójának szobra... Ezt a szégyenletes emlékművet már az októberi forradalomnak el kellett volna söpörni, de hisszük, a proletárdiktatúra ezt a tisztító munkát is hamarosan elvégzi majd."

***

A Nagykanizsán megjelenő Zalai Népakarat közölte e napon Zala vármegye kettészakításáról:

"... A belügyi népbiztosság távirata, amelyre egészen objektív ítélettel rá lehet mondani, hogy gordiuszi csomót vágott ketté, a következő:

Direktórium Nagykanizsa.
A zalaegerszegi direktóriumnak a következő táviratot küldtük.
Elrendeljük, hogy Nagykanizsa a hozzá beosztott hét járással külön megyei tanácsot, valamint Önök is külön megyei tanácsot alakítsanak a Zalaegerszeghez beosztott öt járásból.

Landler Jenő s.k.
belügyi népbiztos
Vágó Béla s.k.
belügyi népbiztos.

***

Nagy riadalom támadt e napon a budapesti Exelsior Szállóban, mert a huszonnyolc éves dr. Ungár Simonné, ez a kifogástalan megjelenésű és viselkedésű vendég öngyilkosságot követett el ismeretlen méreggel.

Továbbá: Reininger Simon hatvanhárom éves kereskedő, mivel elvették tőle a megélhetés lehetőségét, leugrott a harmadik emeletről az Aréna út (jelenleg Dózsa György út) 117-ben és szörnyethalt.

Bellák Róza huszonegy éves erkölcsös hajadon gázzal mérgezte magát halálra a Nefelejcs utca 51-ben.

*
LENDÜLETBEN volt az ország!

*

bihari_panorama
2005. április 10. 23:03 | Sorszám: 230
*
Nézd meg a dokumentumfilmet. A komcsifilok valamiért elbliccelik ezeket a dokumentumokat, csak a holocaustos történeteket élvezik.
*
bihari_panorama
2005. április 10. 22:50 | Sorszám: 228
*

A legundorítóbb a komcsi ügyész fickó volt, aki a film során csak azt szajkójta, hogy a tömeggyilkosok ügyében ügyészi és bírói teendő nincs, hiszen a még élő elkövető sem akar nyilatkozni.

Közzé tették e legalább a gyilkosok listáját?

Miért nem interjúvolják meg a gyilkosok leszármazóit is, hogy mi a véleményük az apjukról?

Az "igazságszolgáltatás" a mosonmagyaróvári tömeggyilkost is a tenyerén hordozta.

bihari_panorama
2005. április 10. 17:34 | Sorszám: 224
*

1919 április 10. – csütörtök

Napi hírek a Népszavából:

„A hónapok óta bezárt iskolákat csütörtökön kinyitja a vörös tavasz és bevonul a tantermekbe a proletár világfelfogás szelleme.

Az iskolavezetők ismertetni fogják a tanulókkal a nagy átalakítást, majd sorra kerülnek a Forradalmi Kormányzótanács eddig kiadott rendeletei, amelyeket a tanítók hű szellemben fognak megértetni növendékeikkel."

* * *

„A szociális termelés népbiztossága rendelete értelmében a vonós hangszerekre való húrokat minden üzletben és raktárban 1919. április 8-iki állapot szerint azonnal leltározni kell. A leltárban föl kell tüntetni a húrok pontos megnevezését, mennyiségét és hogy milyen hangszerekhez valók. (...)
A leltárt az üzlet (volt) tulajdonosa és a munkástanács (bizalmi testület) tagjai írják alá.
(...) Vonós hangszerhez való húrt csak a leltározás befejezése után és csak vásárlási engedély alapján lehet árusítani. (...) Engedélyt csak a zeneszövetség tagja kaphat és csak akkor, ha a zeneszövetség a szükségletet igazolja. (...)
Minden húreladásról könyvet kell vezetni."
(A Népszava közlése)

* * *

Annak, hogy az olvasztott disznózsír árát kilónként 16 koronában, a zsírszalonna árát pedig 13 koronában állapították meg, csak elméleti jelentősége volt, mert zsiradékot egyáltalán nem lehetett vásárolni.

* * *

„Eötvös Lóránd, a nagy hírű fizikus, egyetemi tanár 71 éven korában hosszú betegeskedés után meghalt Budapesten* - tudatta a lehető legrövidebben a hivatalos kommüniké.

* * *

Tények a fővárosi mentők ápr. 9-ei naplójából:

Dr. Bossányi Béla és felesége nem mertek otthon maradni éjszakára, mert napközben vöröskatonák látogatták meg őket fenyegető fellépéssel. A Gellért Szállóba mentek aludni.
Bossányi doktor magának is, feleségének is húsz centigramm morfiumot fecskendezett be. Reggel, amikor rá
juk találtak, a mentősök már eredménytelenül kísérelték meg visszahozni öket az életbe koffein- és kámforinjekciókkal.

A József korút és Baross utca sarkán Happert Mária húszéves egyetemista kísérelt meg öngyilkosságot az akkori idők hírhedt szerével, a szublimátoldattal.

A Síp utca 15.-ben Juhász Mariska huszonhat éves ápolónő arsotomin méreggel akart véget vetni az életének.

Petzkó Mária huszonhat éves szakácsnő attól remélt halált, hogy leugrott az ügyészségi fogház második emeletéről.


*

bihari_panorama
2005. április 09. 21:14 | Sorszám: 223
*

1919. április 9.


Sárospatakon mindenkit letartóztattak a vörösök, akit ellenforradalmi szervezkedéssel gyanúsítottak.

Valamennyiüket Sátoraljaújhelyre vitték és a forradalmi törvényszék ítélkezett felettük. Riskó József negyven év körüli gazdálkodóra kötél általi halált mondtak.

Kivégzése időpontjául kilencedike reggelét határozták meg, de a neki szánt akasztófát már előző este felállították a város közepén, a katolikus templom szentélye és Kossuth Lajos szobra között.

Az ítéletet Vasó György huszonkét éves mészárossegéd hajtotta végre a Sípos-féle terrorcsapat közreműködésével

Ugyanazok ítélkeztek most is, akik Sárospatakon a városháza vaskapujára köttették fel Becker Andrást.

A Sátoraljaújhelyen felakasztott Riskó Józsefet fél napon át a bitón hagyták közszemlére. Pipáját a szájába akasztották, ujjai közé szivarcsutkát dugtak.

*

bihari_panorama
2005. április 09. 20:52 | Sorszám: 222
*
Hiller soproni ságváriai:

1919 április 9. – szerda

Gantner hadnagy éjszakai jelentése nyomán kora reggel Fülesre sietett Sopronból testőrök kíséretében Entzbruder Dezső katonai diktátor, s vele legszorosabb barátja, Bors László vádbiztos.

A már korábban is igénybe vett Zichy-Meskó kastélyt szállták meg és késedelem nélkül hozzáláttak forradalminak mondott működésükhöz. Újra letartóztatták a két falu plébánosát, Körmendi János fülesi jegyzőt, velük együtt vagyonra és tekintélyre a legjelentősebb gazdákat. Bors László és Entzbruder Dezső szívósan faggatták a lefogottakat afelől, hogy kik kezdték az éjszakai támadást. Senki nem tudott semmiről. Ezt az egyöntetűséget konok rosszhiszeműségnek vélték a kihallgatok, s az ellenforradalmi érzület nyilvánvaló bizonyítékának.

Megparancsolták, hogy a község valamennyi fiatal emberét, aki betöltötte tizennyolcadik életévét, kísérjék a kastély kőfallal kerített udvarára. Tájékoztatták magukat, hogy melyik három legény apja a leggazdagabb. Ezeket külön állították, kijelentve, hogy agyonlövik őket, amennyiben fél órán belül nem tisztázódik, kik kezdeményezték és kik cselekedtek meg a vizsgálat tárgyát képező fegyveres akciót. Egyúttal futárautót menesztettek Sopronba Szedenik Viktorért, a kántortanító líceumi diákfiáért.

A fiú ismételten úgy vallott, hogy Szemelicker Antal küldte át öt üzenettel Malomházára, hogy fogjanak fegyvert a férfiak, jöjjenek segíteni kiverni Fülesről a vörösöket. Hallották a diák vallomását a jelenlévő letartóztatottak is.

A gyanúba mártott plébános szelíden szólt Szedenik Viktorhoz: „Egészen bizonyos vagy benne, hogy én küldöttelek, kedves fiam?" „Igen, a plébános úr küldött"--hangzott a felelet.

Szemelicker erre a többi letartóztatottat kérdezte: „Emberek, hát egy sincs maguk között, aki pártomat fogná az igazságnak megfelelően?" Mindenki mélyen hallgatott, mire a sorsa súlyosságát érző pap lemondóan jegyezte meg: „Ha a fiú szavát senki nem cáfolja, akkor nincs tovább módom igazam bizonyítására."

Kezdettől megfélemlítő harciassággal folytatta Entzbruder és Bors a kihallgatásokat, hosszú órákon át. Bors László mint vádbiztos népirtás és vérontás bűnét rótta a vádlott plébános terhére, miért is golyó által végrehajtandó halálbüntetést indítványozott. De ítélethozatalra a forradalmi törvényszéknek volt joga a tanácskormány rendelkezése alapján, ámbár ritka kivételtől eltekintve mindig az lett az ítélet, amit a vádbiztos indítványozott.

Hatást növelő célzattal helyben tartották meg a sebtében elhatározott tárgyalást. Ebéd után telefonált Sopronba Entzbruder, hogy a lehető legrövidebb időn belül autózzon Fülesre az ítélkező testület. Nevezetesen: a harminckét éves Zsitvai Lajos, aki nyomdászból lett a megyei forradalmi törvényszék elnöke, s a két szavazóbíró: a harmincnyolc éves Nagy Antal vasúti gépkezelő és a negyvenhét éves Schambauer Ignác asztalossegéd.

A mindvégig fenyegető haragossággal viselkedő Entzbruder Dezső elébük autózott, félúton találkozva parancsolóan közölte a háromtagú testülettel: „A papot feltétlenül halálra kell ítélni! Ha nem tesszük, akkor a papot is, de bennünket is agyonvernek az igazságot követelő katonák!„

Ennek ellenére délután négytől este kilencig tartott a tárgyalás a Zichy-Meskó kastélyban. Úgy történt, ahogy Bors László vádbiztos akarta.

Szemelicker Antal plébánost golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet maguk a katonák akarták nyomban, a helyszínen végrehajtani. Időközben telefonált Sopronból Kellner Sándor teljhatalmú biztos, hogy ne Fülesen végezzék ki a papot, amennyiben halálra ítélik, hanem hozzák Sopronba. Zichy grófnő is könyörgött Entzbrudernek, kíméljék meg lakóhelyüket a szörnyűségtől, mert hogyan is élhetnének tovább borzadály nélkül olyan házban, amelynek falánál emberéletet oltottak ki.

Sopronban Kellner Sándor komolyan fontolóra vette, agyonlőjék-e a fiatal plébánost, amikor késő este az ítélet megerősítését követelte nála Bors László és Entzbruder Dezső.

Az elítéltet ugyanabban az épületben, a megyei törvényszék fogdájában őrizték, miközben sorsa fölött vitatkozott a három legfőbb helyi vezető. Kellnertöl kicsikarták a beleegyezést és Szemelicker Antal sorsa ezzel megpecsételődött. Kérésére papot engedtek hozzá, hogy a gyónás és áldozás szentségében részesüljön. Ezt a lelki szolgálatot Mihályi Ernő, a Szent Benedek-rend szerzetes tanára látta el.

Amíg együtt imádkozott a torvényszéki cellában a két pap, Entzbruder Dezső nagy igyekezettel sietett megrendezni a kivégzést. Félszakasz vöröskatonát sorakoztatott fel a törvényszék szűk udvarán, majd telefonon a helyszínre rendelte a parancsnoksága alatt lévő vasútbiztosító osztag ügyeleti készültségét. Ennek a háromszáznyolcvan fős osztagnak a 48-as laktanyában volt a körlete. A készültség ügyeletes parancsnoka Berta Viktor technikus volt. Rajnyi emberével a megnevezett helyre sietett, de sejtelmük sem volt, mi céllal rendelte el kivonulásukat Entzbruder.

Döbbenten vették tudomásul diktátor hatalmú elöljárójuk akaratát.

Szemelicker Antal már a szűk fogházudvar falánál állt, azon a ponton, ahol meg kellett halnia. A szeme láttára, a füle hallatára támadt éles vita a vonakodó katonák és a kivégzést megparancsoló Entzbruder között.

A naphosszat szakadatlanul indulatoskodó Entzbruder csőre töltött pisztolyát szegezte Berta Viktor készültségparancsnokra, hogy jelölje ki a sortüzet leadó hat embert, kösse be az elítélt szemét és vezényeljen tüzet. Pfeiffer János tüzértiszthelyettes, városi vörösőr-tisztparancsnok ki akarta oktatni Berta Viktort, hogy jellel és ne hangos szóval lövessen a kivégzendöre, de mind Bors László, mind Entzbruder türelmetlenül leintették, hogy akadékoskodásra semmi szükség. Berta ezután bekötötte Szemelicker Antal szemét.

A sortűzhöz a következő hat katonát léptette előre: Balog János lakatos, Cseki Nándor lakatos, Bohacsek Ferenc lakatos, Heiszenberger Rezső lakatos, Király Béla és Görtl Károly vasúti munkásokat. Zaklatottságukban alig tudtak célozni s az áldozat hat lövés után is eszmélete birtokában vergődött a földön.

Pfeiffer vörösör-parancsnok kiabálta: „Ne hagyják szenvedni, végezzen már vele valaki!" Erre a bal szélen álló Balog János a sebesülthöz lépett, és közelről fejbe lőtte. Dr. Szilvási Gyula, Sopron város tiszti fövorvosa megállapította a halál beálltát, majd Szemelicker Antal fülesi plébános testét a soproni Szent Mihály temetőbe vitték, ahol még éjfél előtt elhantolták.

*

bihari_panorama
2005. április 01. 22:32 | Sorszám: 200
*

A tanácsköztársaság hétköznapjai: 1919 április 8. – kedd


A váci laktanyaudvaron a vöröskatonák előtt arról tartott előadást a politikai megbízott, hogy szükség esetén az életét is feláldozza a proletár harcos a forradalom érdekében.

Hegedűs József vöröskatona erre úgy vélekedett, hogy ő semmilyen harcban nem lenne hajlandó önszántából megválni az élettől.

Kijelentéséért a váci katonai forradalmi törvényszék elé vitték.

Ennek a törvényszéknek Vida Tivadar ipolysági gyógyszerészsegéd volt az elnöke, tagjai Kovacsics Mihály harminchat éves vasesztergályos, Dózsa Jenő fodrászsegéd, vádbiztosa pedig Matejka János huszonnégy éves tanárjelölt.

Defetizmusért, bomlasztó nézetek terjesztéséért rögtönbíráskodással golyó általi halálra ítélték az újonc Hegedűs Józsefet, akit a tárgyalásról egyenesen a huszárlaktanya külső udvarára kísértek és ott agyonlőtték.

*

bihari_panorama
2005. április 01. 22:06 | Sorszám: 199
*

1919 április 8. – kedd

Füles községben teljesen helyreállt a rend, és a szomszédos Malomházán is nyugalom volt, noha erős feszültség és kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a lakosság és a jelenlévő vörös fegyveresek viszonyát.

Sötétedés után sem mutatkozott semmi nyoma valamiféle rendellenességnek.

Már benne jártak az éjszakában, amikor arról értesítették a Fülest megszállva tartó osztag parancsnokát, hogy támadásra készülnek a két falu ellenforadalmárai.
Már be is ásták magukat a Füles felé lejtő malomházi domboldalon. Az éjszakai sötét ellenére jól látszik a három lövészfészek.

A riadóztatott vörösök hatalmas lövöldözéssel indítottak rohamot a három földhányás ellen. Vissza senki nem lőtt.

Amikor elérték a lövészfészkeknek hitt gödröket, megvilágosodott előttük, hogy azok a gödrök régebbről léteznek, nem mások, mint elszáradt vén diófák kiszedett tuskóinak helyei.

Gantner hadnagy, a falu fékentartására küldött ötven fős vörösosztag parancsnoka azonban úgy vélekedett, hogy azok a gödrök kiválóan alkalmasak orvtámadás kiinduló pontjául.

Minden valószínűség szerint igaz a jelentés a fehérek támadási szándékáról.

Véleményét tényként telefonálta meg Sopronnak, közölve, hogy fegyveres mozgolódásba kezdtek a helyi ellenforradalmárok.

(az eset jól jellemzi a Gyurcsány-kormány kommunikációs stratégiáját és lelkiségét is)

*

bihari_panorama
2005. március 31. 19:51 | Sorszám: 186
*
Váry Albert
A vörös uralom áldozatai Magyarországon


1919 április 7. - hétfő

(előzményként lásd 1919 április 6. - vasárnapról, a 9. számú hozzászólást)

Entzbruder Dezső soproni katonai diktátor reggel megint Fülesre érkezett nevezetes piros autóján. Nyomasztóan sok vöroskatona tartózkodott az alig ezer lelkes, teljesen elmagyarosodott néhai horvát faluban. Entzbruder számos testőre kíséretében a Zichy-Meskó kastélyba vonult, ahol ideiglenes parancsnoki szállást foglalt.

Maga elé kísértette Szemelicker Antal fülesi és Windisek Márton malomházi plébánost, valamint a két község korábbi elöljáróságának tagjait.

Erélyes modorban statáriumot hirdetett a két község területére, majd így szólt a plébánosokhoz: „Magukat elengedem. Menjenek haza."
A többi visszatartottat pedig faggatni kezdte, s ezzel voltaképpen belefogott a részletes nyomozásba.

Kidoboltatta, hogy este kilenc óta után civilek nem mutatkozhatnak az utcán. Ellenkező esetben statáriális elbánást foganatosít. Fülest és Malomházát senki el nem hagyhatja az ó, vagy Váradi Hermán írásos engedélye nélkül.

Déltájt Váradi Hermán járási politikai biztos mégis megtartotta tervezett szónoklatát bekötött fejjel az összeparancsolt hallgatóság előtt.


***

Sárospatakon ellenforradalmat szervezett Becker András huszonhat éves katonaviselt gazdálkodó, de leleplezték és őrizetbe akarták venni. Fegyverrel védekezett. Egy vöröskatonát lelőtt, egyet megsebesített, mire nagy-nehezen lefegyverezték és foglyul ejtették.

Az esetet telefonon jelentették a közeli megyeszékhelyre, Sátoraljaújhelyre, ahonnan késedelem nélkül a helyszínre indult a forradalmi törvényszék.

Knall Ede szobafestő, a forradalmi törvényszék elnöke Budapesten tartózkodott, ezért helyettese Galamb József negyvenéves cipészsegéd elnökölt. Szavazóbírák voltak mellette Morvái Ede harmincéves géplakatos és Henz Miklós harmincnégy éves kádársegéd, vádbiztos pedig Láng István húszéves joghallgató.

Tárgyalást nem tartottak. Formális gyorsítélettel a városháza kapujához vitték Becker Andrást és nagy tömeg jelenlétében felakasztották a kapu vasrácsára.

A vörösőrök voltak a végrehajtók Bartos Béla bádogossegéd irányításával.

*

bihari_panorama
2005. március 28. 13:34 | Sorszám: 106
lehetetlen megtagadNIUK, (erre közülük csak kevesen képesek)
bihari_panorama
2005. március 28. 13:28 | Sorszám: 105
Kötelességünk ezeket a forrásokat 50 évi cenzúra után közzétenni. A történelemhamisításnak, -amit az ezen felnőtt liberobilsik még ma is meggyőződéssel folytatnak-, ideje véget vetni.

MÍTOSZROMBOLÁS ez!
Fájdalmas a károlyi-, kunbéla-, ságvári- és felszabadítás_hívőknek.

Szentjeiket, meggyőződésüket, melyeket ifjúkorukban magukévá tettek, amely a tudatuk részévé vált, -lehetetlen megtagadni, mégha hamis bálványoknak bizonyultak is.

Ortega, a múlt század egyik nagy filozófusa írja, hogy a téves eszméket lehetetlen felvilágosítással megváltoztatni, ami 20 éves koráig begyökeresedett egy nemzedék elméjébe, azt csak a nemzedékváltás oldhatja meg.

Kedves Kaleb, ennek vagyunk most élő tanúi.

bihari_panorama
2005. március 28. 12:53 | Sorszám: 101
*

1919-ben a magyarság közé befogadott idegen elemek akasztották, lőtték az ellenálló parasztokat, internálták a középosztálybelieket, gyilkolták a dunántúli "ellenforradalmár" vasutast, a devecseri parasztot, túszként a Parlament pincéjébe hurcolták a debreceni polgárt és az egyetemi tanárt, a királyi herceget, a papot és katonát éppúgy, mint az egyszerű munkást, vagy a Ludovika Akadémia tisztnövendékeit.

133 nap után megszűnt a proletárdiktatúra vérengző uralma. Megbuktatták részben az entente cordiale által Magyarországra bevezényelt román csapatok, nagyobb részben azonban a magyar szabadságharcosok, a ludovikás tisztjelöltek, a vidéki parasztok, a budapesti munkások és a dunántúli vasutasok, akik hősies sztrájkban ellenálltak a vörös diktatúrának.

Magyarország Trianonban lecsonkolt részén később 533 mártír nevét írták fel az emléktáblákra.

Legalábbis ennyi áldozatot dokumentáltak az ügyészség és a bíróságok jegyzőkönyvei, melyeket Váry Albert később kiadott. Az áldozatok valódi száma ennél lényegesen több.

Őket mind ártatlanul, és minden bírói eljárás nélkül gyilkolták meg Szamuelly Tibor és Kun Béla bőrkabátos terrorlegényei.

Az ezeresztendős nemzet, -mely oly sokat szenvedett tatártól, töröktől, osztráktól, orosztól- tíz évszázad legrettenetesebb hónapjait élte végig. Eddig, mindenkor idegen volt a hóhér: török, tatár, Caraffa, aki a magyar vallásszabadságharc prominens főit nyakaztatta le Eperjesen, Haynau, a bresciai hiéna, aki a szabadságharc 13 tábornokát végeztette ki Aradon.

A magyar történelemben először fordult elő, hogy "magyar" a magyarnak állított törvénytelen bitófát. De vajon magyarok voltak-e Kun Béla diktatúra-népbiztosai, terroristái és apró hivatalnokai?

Mindenesetre magyar állampolgárok voltak, azonban egy olyan népnek tagjai, akik főként az 1882-es véres és megdöbbentő oroszországi pogromok után találtak otthont, menedéket és befogadó hazát Magyarországon.

Az első magyarországi kommunista diktatúra népbiztosai között alig volt magyar és a kommunista direktóriumnak egyetlen magyar-származású tagja volt, Garbai Sándor direktóriumi elnök, akiről a pesti proletár humor azt mondotta: csak azért kellett élre kerülnie, hogy "legyen ember, aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket".

bihari_panorama
2005. március 27. 15:49 | Sorszám: 97
*

A VÖRÖS TERROR
Gratz Gusztáv: A forradalmak kora (A Magyar Szemle könyvei X, Budapest, 1935, 124-154. oldal


A politikai hatalmat bitorló kisebbségek, ha uralomra kerülnek, a terror eszközeihez szoktak nyúlni. A hatalmat csak erőszakkal szerezhetik meg és csak erőszakkal tarthatják meg kezükben.

A magyarországi proletárdiktatúrának is a terror volt az egyetlen létalapja. Nélküle a rendszer egyetlen hétig sem maradhatott volna fenn. Akik ebben a szomorú korban a hatalmat bitorolták, nem hivatkozhattak sem történeti jogokra, sem a nép többségének bizalmára, legfeljebb a fegyverekre, amelyek kezükben voltak és amelyeknek kíméletlen alkalmazásával megfélemlítették azokat, kik velük szemben álltak és akik az országnak túlnyomó nagy többségét alkották.

Hogy hányan voltak a kommunisták, azt nehéz számszerűen megállapítani. Jászi szerint az országban aktív kommunista legfeljebb 5000 volt, de hozzáteszi, hogy egy barátja, volt népbiztos, még ezt a számot is túlzottnak találja. Ha Jászi becslését igaznak fogadjuk el, akkor Magyarországon minden aktív kommunistára 1600 nem-kommunista vagy contre-coeur kommunista esnék. De még ha az összes a proletárdiktatúrát támogató ipari- és földmunkásokat kommunistáknak számítjuk is, azok is csak kisebbséget alkottak.

A szociáldemokrata szakszervezetek tagjainak száma, amely a háború előtt alig múlta felül a százezret és. mely csak 1917-ben emelkedett 215.000-re, 1918 végén még mindég csak 700.000 volt. Sőt még a különböző földmunkás szervezetek tagjainak hozzászámításával is a forradalom harmadik hónapjában csak valamivel több mint egy millió ipari- és mezőgazdasági munkás, köz- és magánalkalmazott volt megszervezve, ami az összlakosságnak csak 12 százaléka volt. Ezek közül még Böhm szerint is a legoptimistább becslés sem tehette többre, mint 50.000-60.000 főre az igazán osztálytudatos munkások számát, ez pedig a lakosságnak egy százaléka sem volt.

Hogy ez a kisebbség hatalmon tarthassa magát, terrorizálnia kellett a többséget, hogy még mozdulni se merjen. Ennek a terrornak gyakorlása érdekében segédcsapatokat szerzett a társadalom salakjából, amelyeknek minden rendszer jó volt, ha azt a maguk hasznára gyümölcsöztethették és akik, ha erről volt szó, semmiféle gaztettől nem riadtak vissza.
(folyt.)

*

bihari_panorama
2005. március 27. 14:54 | Sorszám: 95
*
Váry Albert
A vörös uralom áldozatai Magyarországon
(a második kiadás teljes előszava)

Az emberek hamar felejtenek.
Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni. Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet.

-Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek. Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul. Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkolt le.

Ez a szám és névsor azonban nem teljes. Hiányzanak az adatok azokról a területekről, amelyeket időközben Trianon elszakított. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek, vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek, vagy akiket ellenforradalmi harcokban, a forradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat.

Az egyes eseteknél előadott tényállás hivatalos jelentésekből és bírói ítéletekből van véve. Rövid, száraz adatok, melyek legtöbbjét azonban lehetetlen megindulás nélkül olvasnunk. Hosszú sorozata ártatlan vértanúknak, halálos vergődése a felbomlott államhatalom által védtelenül magára hagyott polgároknak. Hazafias föllángolások, halálmegvető, bátor megnyilatkozások, melyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket. A gyilkosok uralma mégsem volt teljesen zavartalan...

Csatoltam a népbiztosok teljes névsorát is. Lássuk együtt, kik parancsoltak négy és fél hónapon át az ezeréves történelmi Magyar¬országnak s kik a felelősek azért, hogy az emberek százait legyilkolták, ezreit börtönbe vetették s százezreit kirabolták.

Aki ezt az időt átszenvedte, természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Végre is büntetlenül gyilkolni és rabolni talán még sem lehet!
Parisban 1871-ben a kommün kéthónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek, s harmincnégyezret bizonyítékok híjján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől l 000 000 ember szökött külföldre.

Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 ezer ember ellen indult, s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán a bűnvádi eljárás megszűnt. Ha még hozzátesszük, hogy a 6 000 elítéltből is mintegy 2 500 ember kegyelmet kapott, s háromszáznál többet az oroszoknak kellett kiadnunk, s hogy a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladja meg az ötvenet, és ma már csak 400 kommunista elítélt ül letartóztatásban intézeteinkben, megállapíthatjuk, hogy a bűnvádi üldözés az elkövetett borzalmakkal szemben mértéket tartott.

Bíróságaink a tömegbűncselekményekre tekintettel a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint ugyan, de öt tagból álló tanácsokban és a büntetőtörvénykönyv alapján ítélkeztek.

A kommunista bűnügyek beható ismerete kapcsán nem hallgathatok el egy-két megjegyzést.

1. Az októberi fölfordulás nélkül nálunk nem lehetett volna kommunista uralom. A proletárdiktatúra föltételeit az 1918. október 31-iki fölfordulás teremtette meg. Iszonyú felelősség terheli azokat, kik a magyar katona kezéből a fegyvert kiverték. Aki a rendet fölborítja, számolni tartozik azzal, hogy a megindult áradatot föltartóztatni nem bírja.

2. Másrészt kétségtelen, hogy a vörös uralom abban a formában, ahogy nálunk dühöngött, az erőszakra és gyűlöletre nevelt munkás tömegek nélkül nem lett volna megvalósítható. Pár száz kommunista a szervezett munkások százezreit nem terrorizálhatta volna. A munkásvezéreknek tehát szakítaniok kell az osztályharc, osztálygyűlölet, az erőszak és forradalom jelszavaival.

Egy tanulságot a hatalom birtokosai is levonhatnak a történtekből: Több erélyt a hatalom gyakorlásában, több kitartást a hatalom megtartásában, s több megértést a munkáskérdésekkel szemben.

Ezt a nemzetet csak eréllyel és szeretettel lehet kormányozni.

Budapest, 1922. december hó 1-én

Dr. Váry Albert

*

bihari_panorama
2005. március 27. 14:07 | Sorszám: 92
*

OFF
Eredeti ?bolsi ötlet, hogy épp Váryra és Horthyra hivatkozva szeretnéd a Tanácsköztársaság JÓSÁGÁT és pozitívumát beadagolni.

Propagandádra már csak a fogyatkozó liberobolsi kör, a Hiller-féle történészek vevők, akik szentírásnak tekintik az 50 éves történelemhamisítást.

Őket még meggyőzheted, akár a Felszabadításról is. Gyurcsányi is hálás lesz.

ON

***

A kommunista gyilkosságok hiteles történetét az összegyűjtött és feldolgozott dokumentumok alapján összeállított és 1921-ben első kiadásban megjelent
"A vörös uralom áldozatai Magyarországon" c. 172 oldal terjedelmű könyvemben tártam a nyilvánosság elé.
(Önéletrajz)

ELŐSZÓ
Váry Albert 1921-ben megjelent kötetéből:

Az emberek hamar felejtenek.

Pedig ami velünk a proletárdik¬tatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni. Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet.

Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek.

Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le, nagyobb részt teljesen ártatlanul.

Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkolt le. Ez a szám és névsor azonban nem teljes.

Hiányzanak az adatok azokról a területekről, a melyeket időközben elszakítottak. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak.

Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek.

bihari_panorama
2005. március 27. 13:11 | Sorszám: 90
Igen Kaleb, amit írsz, ahogy mentegeted a bolsi söpredéket, az valóban propaganda!

"SOK JÓT HOZOTT,... pozitívan emlékeztek rá" -szajkózod a Rákosi-Kádár rendszer propagandáját és történelemhamisítását.

Én is emlékszem az agymosásra, milyen szépen emlékeztünk a Forradalmi Ifjúsági Napokon minden évben ezekre a gyilkosokra, ruszkibérencekre, csakúgy mint a felszabadítókra.

Sok jót hazudtak róluk, ...amire negatívan emlékeztek az Elvtársaid, az a Horthy-terror volt.

Mit akarsz Váry Albert könyvével?
Meghamísítani, kiforgatni?

bihari_panorama
2005. március 27. 00:46 | Sorszám: 87
*

Szent István Magyarországa 1919 március 19-én olyan erőszakrendszerrel ismerkedett meg, amely eddig teljesen ismeretlen volt a Kárpát medencében és Európában.

"Ez a proletárok diktatúrája!" - harsogták erre Kun Béla, Szamuelly Tibor és a Moszkvából küldött ügynökök, terroristák.

Magyarországon egy kis vörös klikk - főként szociáldemokraták segítségével létrejött a lenini parancsuralomnak, a terrornak olyan formája, amely addig ismeretlen volt a magyar nép előtt.

"Itt Lenin!" - hangzott fel e napon a csepeli szikratávíróban a moszkvai pánszlávizmus üzenete.
Utána pedig azon a Magyarországon, ahol Szent Istvánok, Szent Gellértek, Szent Lászlók emelték magasra Krisztus keresztjét, elindult a bolsevizmus vörös halálvonata. Megszűnt a Jog, a Törvény, az Erkölcs!

*

bihari_panorama
2005. március 25. 22:27 | Sorszám: 80
Ez nem olvasat, itt nincs semmilyen értékelés.

EZEK TÉNYEK.

A söpredék névsora.

bihari_panorama
2005. március 25. 21:56 | Sorszám: 77
*

Hogy ez a diktatúra kiknek a rendszere volt, igazolja a vezető kommunisták névsora:

Elnök: Garbai Sándor
külügyi népbiztos: Kun (Kohn) Béla
helyettese: Ágoston (Augstein) Péter
hadügyi népbiztos: Pogány (Schwarz) József
helyettese: Szántó (Schreiber) Béla és Samuelly Tibor
belügyi népbiztos: Landler Jenő
helyettese: Rákosi (Roth) Mátyás és Haubrich József
közoktatásügyi népbiztos: Kunfi (Kunstätter) Zsigmond
földművelésügyi népbiztos: Hamburger Jenő
szocializáló népbiztos: Böhm Vilmos
helyettese: Hevesi (Honig) Gyula
közélelmezési népbiztos: Erdélyi (Ehrlich) Mór
helyettese: Illés (Braun) Arthur
német népbiztos: Kalmár (Kohn) Henrik

Budapesti vezetők: Reisz Mór, Vincze (Weinberger) Sándor
a rendőrség és a népőrség politikai népbiztosai: Bíró (Burger) Dezső és Seidler

Az Osztrák-magyar Bank kormányzója: Lengyel (Lefkovics) Gyula

A Lenin-fiúk nevű hírhedt különítményük vezérei: Samuelly Tibor, Csermi József, Kohn-Kerekes Imre és Dögei Imre

A tagok: Löbl Mór, Max Miska, Bonyhádi Tibor, Wergerstern Árpád, Feldmár Mór, Beck József, Keller József, Korvin-Klein Ottó, Dormán (Dostl) Árpád, Ellenbraum Ignác, Kohn Ignác, Danczinger Ernő, Elfenbraum Náthán, Lázár (Löbl) Henrik, Bienenstock Ármin, Greiner Ferenc, Goldberger Gábor és a fővallató dr. László (Löwi) ügyvéd.

*

bihari_panorama
2005. március 24. 00:52 | Sorszám: 44
*
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT...


1918. dec. Kimaradt: a vörös propaganda már 1918 decemberében felütötte a fejét Magyarországon.

Ekkor Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több agitátor is hazatért, bőven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással.
Vezérük Kun Béla volt, a háború előtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító-pénztári tisztviselő.

Kós Károly így emlékezik rá: "Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentően pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Főgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)

Kolozsvárról azért kellett eltűnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyező pénztárát. Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

Kun Béla portréjához Arnaldo Fraccaroli olasz újságíró naplójából: "...Kun Béla 35 éves, középtermetű, idő előtt elhízott figura. Borotvált képű, rövidre nyírott a haja. Elpuhult lágy hájtömeg. Duzzadt kiálló ajkak, intelligens, gyorsmozgású apró szemei mélyen fekszenek, hangja a sok beszédtől rekedt."

A kivégzések és a terrorcselekmények főként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenő tudtával, és utasítására történtek.

Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetője tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minősítette.

*

bihari_panorama
2005. március 23. 23:09 | Sorszám: 40
*

AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT...


1918. okt. 31. Ami kimaradt: ez a 'forradalom' nem magyar volt, - és nem volt forradalom!

A szerkesztőségek, kávéházak katonai szolgálat alól felmentett csőcselékének lázadása ez, minden nemzeti igény és minden szociális tartalom nélkül.

Ennek a pesti intellektuális bűnözőrétegnek, amely a magyarság nevében szocialistáskodott, kisebb gondja is nagyobb volt a magyar nép szociális igényeinél.

Említsük még azt is meg, hogy az októberi lázadásban nagyon nagy szerepe volt a Galilei körnek, amelynek tagjai csaknem 100 százalékban a harctéri szolgálat alól felmentett egyetemi ifjúság soraiból kerültek ki.

Néhány név emlékeztetőül: Pikler Gyula, Sugár Tivadar, Kende Zsigmond, Rohonyi Hugó, Surányi Ede, Helfgott Ármin, Bellér Ignác, Csillag, Kelen, Fried, Weiss, Sisa és Solom, az orosz hadifogoly, akinek sokszorosító gépe volt.

bihari_panorama
2005. március 23. 23:05 | Sorszám: 39
Kedves Kaleb,

én nem vagyok forráskutató, de személyes élettapasztalataim alapján nekem hiteles a Sopron megyei történet a Lenin-fiúk gátlástalanságáról.

Másrészt úgy vélem, hogy a Hiller-Gyurcsányi féle történészeket semmiféle HITELES FORRÁS se győzné meg, hogy NE Ságvárit, Károlyit, és a Lenin-fiúkat tekintsék a példaképüknek.

*

bihari_panorama
2005. március 23. 22:31 | Sorszám: 36
*

A semmirevaló, többszörös nemzetáruló Károlyi szobra még ma is ott bitorolja Tisza István szobrának helyét az Országház mellett.

*

bihari_panorama
2005. március 23. 22:25 | Sorszám: 35
*
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT...

1. Kezdjük nemzeti történelmünk mélypontjával, "legszégyenteljesebb időszakával":

1918: A Károlyi Mihály által a Tisza Istán családjához küldött részvéttávirat szövege:

"Emberi kötelességemnek tartom, hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála felett őszinte és mély részvétemet fejezzem ki."

A degenerált, farkastorkú, gőgös, féktelenül hiú és tehetségtelen Károlyi nem tudta megbocsátani Tiszának, hogy tehetséges, erős, tiszta és egészséges, hogy talpig férfi, hatalmas és uralkodó.

Károlyi sohasem titkolta Tisza elleni gyűlöletét. Számtalanszor hangoztatta, hogy nem nyugszik addig, míg el nem pusztította.


Károlyi a vérforraló távirat után nem átallott koszorút is küldeni a geszti temetésre (szövege majdnem ugyanaz, mint a táviraté és ez szerepel a kötetben.

Glatzék csupán elfelejtik hozzátenni bolsevik lelkesedésükben, hogy a Tisza-család mély felháborodásában a koszorút a szemétbe dobatta.

(Nyugati Magyarság, 1996)

*

bihari_panorama
2005. március 23. 21:37 | Sorszám: 33
Kedves Kaleb!

Nem értem mi bajod velem.
Te mai Kis-Magyarországon hol látsz előítéleteket, diszkriminációt, történelemhamisítást, nemzetellenességet?

NEM LÁTSZ?

Nagyon követeled a forrást, amiből idéztem.

Igazad van, nem Leninedet, nem a tudományos szocialista történészeket idéztem, -de csalódni fogsz!, nem is szélsőségeseket, nyilasokat(amit itt próbálsz alattomosan sejtetni).

Bár a liberobolsik mindenkit nyilasnak minősítenek, aki nem az ő történelemhamisításaikat szajkózza.

***
Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. számban)
ellenérzéseit a Magyarok krónikája című könyv kapcsán.

(ezt összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: Glatz Ferenc. Bp. 1996.)

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt műből, csakúgy mint iskolai tankönyveinkből igen sok tény kimaradt:

(folyt.)

bihari_panorama
2005. március 21. 18:42 | Sorszám: 14
*

[b]Arckép-csarnok[b]

http://ural2.hszk.bme.hu/~ka493/1919/nepbiztosok_kepei.htm

*

bihari_panorama
2005. március 21. 17:47 | Sorszám: 12
*

Az 1919-es söpredék listája:

http://ural2.hszk.bme.hu/~ka493/1919/nepbiztosok_listaja.doc

*

bihari_panorama
2005. március 21. 16:42 | Sorszám: 9
*
1919 április 6. - vasárnap

A Sopron megye, felsőpulyai járáshoz tartozó Füles községben általános haragot gerjesztett maga ellen türelmetlen és diktatórikus intézkedésével két, szélsőségesen baloldali ember: Makár csendőr őrmester és Gerdenits Dániel, a fogyasztási szövetkezet boltosa. Éppen a rendíthetetlennek látszó viselkedésük miatt szánták nekik a fő vezető szerepet felsőbb irányítóik a megalakítandó helyi direktóriumban.

Hozzájuk hasonló fanatikus kommunista volt Váradi Hermán felsöpulyai szabósegédböl lett járási politikai biztos.

Erre a vasárnapra tervezte kortes-beszédjét fülesi pártfogoltjai mellett. De tartva az esetleges rendzavarástól, erősítő biztosítást kért Sopronból. Abban a hiszemben, hogy Fülesen lesznek már a védelmére küldendő fegyveresek, elindult Felsőpulyáról a gyűlés hely¬színére. Ám a Sopronból autón elinduló vöröskatonák motorhiba miatt elakadtak a sopronkeresztúri erdőben.

Bajtól tartva Körmendi János fülesi jegyző, Váradi elé sietett. Félúton találkozva a járási politikai biztossal, kérve kérte, forduljon vissza, mert Fülesen a hangulat igen elmérgesedett, éppen a járási biztos által pártfogolt két kommunista sorozatos túlkapásai miatt.

Váradi Hermán csak legyintett a kérlelésre. Kijelentette, őt a legjobb szándék vezérli, nincs mitől félnie, különben is útban vannak hívására Sopronból a fegyveres rendfenntartók.

Miközben ez történt, a kommunista uralom ellenzői átszalasztották Fülesről a szomszédos és közeli Malomházára Szedenik Viktort, a helyi kántortanító fiát, aki a soproni líceum tanulójaként otthon töltötte a vasárnapot.

Azt üzenték a tanácsköztársaságot nem szerető malomháziaknak, gyorsan jöjjenek Fülesre, akadályozzák meg közösen a járási politikai biztos szereplését. Jöttek is azonnal a hívottak, méghozzá sorba rendeződve, egyházi zászló alatt.

A véletlen rendezéseként egyszerre érkeztek a malomháziak és Váradi Hermán a fülesi templom előtti térre, -ahol már ki volt állítva egy erős szék a szónok számára.

Körbevették a járási politikai biztost, gúnyolták, becsmérelték, szidalmazták, majd a vérmesebb fiatalok a tettlegességtől sem riadtak vissza. Leterítették Váradi Hermant, majd egy legény a homlokára taposott patkós csizmasarkával. Füles plébánosának, a fiatal Szemelicker Antalnak és más józan csillapítóknak köszönhetően sikerült bemenekíteni a lincselés elől a járási politikai biztost a közeli csendőrörsre, ahol késedelem nélkül elsősegélyben akarták részesíteni, ám a sebesült azon véresen, homlokán a nyitott sebbel megragadta a telefont.

Sopronnal kapcsoltatta össze magát, s jelentette: Fülesen kitört a lázadás. Haladéktalanul indítsanak útba legalább ötven karhatalmi vöröskatonát. Csak ezután engedte bekötözni felszakadt homlokát.

Eközben megérkeztek Sopronkeresztúr felől az erdőben megrekedt vörösök. Autójuk hibáját nem tudták kijavítani, így valamennyien tolták a használhatatlan gépkocsit. Gépfegyvereik annál használhatóbbak voltak. Egyet Malomháza, egyet Füles felé irányítottak, amikor a két falu közé értek. Szúró-vágó szerszámokkal felszerelt legények közeledtek vasárnapi öltözetben a malomházi dombos határ szőlősorai között. A soproni vörösök, hogy elriasszák őket, tüzeltek a géppuskával. Izgalmukban nem vették észre a patakhídnál játszó gyermekeket.

Váradi Hermán kötözése közben hangzott a sorozatlövés.
Kár nem esett a malomházi legényekben, de a patakhídnál tartózkodó gyermekek közül kettőt — Drimmel Marikát és Buczolics Jánost — golyó talált.

Egyikük rögtön meghalt, a másikat haslövés érte. Amikor rövidesen megérkezett az ötven fős rohamosztag Sopronból, vezetője, Entzbruder Dezső áthozta autón Sopronkeresztúrról a körorvost, de segíteni már nem lehetett. Az ártatlan gyermek még aznap este követte kispajtását a halálba.

*

bihari_panorama
2005. március 21. 02:31 | Sorszám: 5
*

Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több agitátor is hazatért, bõven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással.

Vezérük Kun Béla volt, a háború elõtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító pénztári tisztviselõ.

Kós Károly így emlékezik rá:

"Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentõen pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Fõgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)

Kolozsvárról azért kellett eltûnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyezõ pénztárát.
Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.


A kivégzések és a terrorcselekmények fõként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenõ tudtával, és utasítására történtek.

Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetõje tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minõsítette.

Tömeges kivégzéseknél az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor elõfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Kun áldásos tevékenységét Magyarország ellen az emigrációban is folytatta, az antant érdekében.
A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) így ír:

"Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvû kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..."

Környezetében megforduló kommunisták írták meg róla, hogy a magyarországi proletárdiktatúra alatt a sorsdöntõ fordulatoknál hisztériás rohamok lepték meg, elveszítette fejét, és félelmében sírt, mint egy gyermek; mindig azon jajgatott, hogy fel fogják akasztani, mert minden felelõsséget magára kell vállalnia.

Ez a gyáva, folyton saját életéért rettegõ ember a krími félsziget polgári biztosaként később ismét úrnak, parancsolónak érzi magát (1920 végén), aki végre bármit tehet, senki számadásra nem vonhatja.

Megbízható becslés szerint Kun Theodosiában 7500, Szimferopolban 12 ezer, Szevasztopolban 10 ezer, Kercsben 6000, Jaltában 5000 embert végeztetett ki, ez utóbbi helyen a vöröskeresztes kórház tizenhét betegápolónõjét és három orvosát is.

Alupkában a kórház udvarán lövetett agyon 272 háborús rokkantat, akiket hordágyakon cipeltek le a kórtermekbõl.

***

1919. jún. 7. pünkösd szombatja: A sopronkövesdi események

Szamuely elé állították Schmidt Mátyás vasúti pénztárost, akit azzal vádoltak, hogy tûrte, és nem jelentette fel, amikor a vasútállomás közelében felszedték a síneket. A 49 éves vasutast Szamuely rögtön kihallgatás nélkül halálra ítélte.

Az álla alá egy rudazókötelet csavartak, és egy körtefára felakasztották. Minthogy lélegzeni néha-néha tudott, délelõtt fél 9-tõl 11 óráig kínozták, míg végre meghalt.

Elõzõleg a fiát kényszerítették, hogy akassza fel az édesapját, de az erre nem volt hajlandó, sõt felajánlotta, hogy inkább meghal az apja helyett.

Erre összeszurkálták a fiút, ki fájdalmában elájult. Majd fellocsolták, és végig kellett néznie édesapja szenvedését, végül a szemben lévõ fára õt is felakasztották. Ezt viszont az apjának kellett végiggyötrõdni. Azalatt a fenevadak szalonnát tízóraiztak. Sõt azt mondták a fiúnak, amikor az apja életét könyörgött: "Felakasztjuk mi az Úristent is!"

*


Téma: Heil Hiller!
bihari_panorama
2004. augusztus 08. 15:30 | Sorszám: 83
A komenyisták most ságvárit Bajzsy-Zs-hez akarják hasonlítani.
Hőst akarnak faragni egy közönséges bolsi terroristából.
bihari_panorama
2004. augusztus 08. 15:22 | Sorszám: 82
A komenyisták most ságvárit Bajzsy-Zs-hez akarják hasonlítani.
Hőst akarnak faragni egy közönséges bolsi terroristából.
bihari_panorama
2004. augusztus 08. 14:25 | Sorszám: 79
Csurogon elsőként nem helyelieket, hanem egy csoport, Makóról véletlenül ott tartózkodó leventét végeztek ki, majd nem sokkal utána azokat a munkásokat -- mintegy 15 személyt --, akikkel a kivégzésüket megelőzően a sintérgödör közelében több nagy méretű gödröt kiásattak.

A gödrökbe dobálták őket magukat is, később pedig a községházán kivégzetteket.

A csoport tagjai közül néhányat elengedtek.

A gyilkolás Csurogon január 22-éig tartott. Akkor rendelték el a maradék magyar lakosság kiüldözését.


Zsablyán január 29-én szűnt meg a gyilkolás, akkor került sor a teljes magyartalanításra.

bihari_panorama
2004. augusztus 08. 12:59 | Sorszám: 76
Kizárt dolog azonban, hogy helybeliek éltek vissza a rájuk bízott hatalommal, hiszen a kiűzésről szóló döntést mindkét akkori vajdasági napilap, a Slobodna Vojvodina és a Szabad Vajdaság is közölte.

Mindkettő a Jugoszláv Kommunista Párt lapja volt, hiszen az Agitprop nevű propagandaosztályának gondozásában jelentek meg, tanúsította a Magyar Szó negyvenedik jubileumán az Agitprop egykori irányítója, Stanka Veselinov.

A vérengzés a tájon eltartott három hónapon át, miután minden megmaradt helybeli magyart elhajtottak.

Legtöbbjüket a járeki haláltáborba, de sokakat kényszerítettek kényszermunkára Újvidékre, illetve Szerémségbe, főleg a Belgrád--Zágráb közötti vasútvonal helyreállítására.

bihari_panorama
2004. augusztus 08. 12:32 | Sorszám: 75
Tito partizánjainak érkezése napját nevezik ma is felszabadulásnak.

Ezzel kezdődött a magyarok -- és a németek -- számára Zsablyán a felszabadulás. Hasonlóképpen Csurogon, Mozsorban, de Újvidéken és másutt is.

A tömeges, nagy kivégzési hullám két hét múlva kezdődött és több hullámban folyt le, noha időközben is mindennapos dolog volt, hogy éjszaka elvittek embereket, akik soha többé nem kerültek elő.

Az ilyen eltűnések esetleg a helyi szerb lakosság és az új hatalom helyi vezetőinek a rovására írható.

A későbbiekben időnként kidobolták, hogy kivégzés lesz, mehet nézni, aki akarja.

Ezt, és az elüldözést, a jogfosztást, a táborbazárást és a visszatérést azonban nem lehetett a felsőbb hatóságok tudta és jóváhagyása nélkül végrehajtani.

Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a helybeli lakosság kezdeményezte a helységek magyartalanítását, de az egész akkori zsablyai járásra vonatkozó ilyen döntést azonban már járási szinten kellett meghozni, s mint majd látjuk, ez így is történt.

A csurogi magyarok elűzéséről szóló döntés a katonai közigazgatás nevében történt.

bihari_panorama
2004. augusztus 08. 11:55 | Sorszám: 73
Egy bolsi magyar hazafi írja:

"Valszeg nem kellett volna vagy 2-3 évvel korábban a délvidéken randalirozni, a nácik odalán hadbavonulni, oszt nem leküzdendő ellenségre tekintenek (ránk) a szerb partizánok."

Se Titóék nem írtottak volna 50 ezer magyart, se a mai szerb magyarverők nem randalíroznának ekkor- hiszi egy bolsi internacionalista.


A bolsiknak se kellett volna 45 évig Magyarországon randalírozni Moszkva és a kisantant oldalán hadbavonulni, mert akkor ma nem mint hazaáruló pribékekre tekintenénk rájuk.

bihari_panorama
2004. augusztus 08. 09:50 | Sorszám: 71
Heller elftárs szünetelteti gyilkolós Ságvárí bajtársának a népszerűsítését?
bihari_panorama
2004. augusztus 03. 23:06 | Sorszám: 68
Figyelő, - te nem figyelsz!

Az antifasisztákat nem kell itt diszkreditálni.
Ilyenek magyarországon ugyanúgy alig léteztek, mint a fasiszták.
Ez a kettéosztás csak kommunista ködösítés, történelemhamisítás.
A magyarok 90 %-a se fasiszta, se antifasiszta nem volt.

Csak az ócska bolsi propaganda igyekezett nyilasnak minősíteni a magyar népet a kisantant és szovjet igényeket kiszolgálva.

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 20:01 | Sorszám: 67
galusko elvtárs, courage dög elvtárs már vár az Zindexen,
szeretne veled pezsgőzni, mert frei elvtársatok nagyon a kedvetekre vizionálta, hogy ságvári tűzpárbajos elvtársatok D209-cel inkognitóban és konspirálva lelövik a zorbánt.
bihari_panorama
2004. augusztus 03. 14:00 | Sorszám: 57
Bocsánatot kérek Tiborctól!
bihari_panorama
2004. augusztus 03. 13:19 | Sorszám: 55
Nem ismerem a hozzászólásait, az igaz, hogy egyetlen alapján nem kellett volna visszalőnöm.

Ha megismerem és látom, hogy nem leninfiú, hidd el képes vagyok bocsánatot kérni.

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 12:24 | Sorszám: 49
A komcsik mindig nagy embernek tartották magukat, (már Szamuelly, Sallai és Fürst elvtársak is), és a maiak is nagyon megsértődnek ha a nácikhoz hasonlítják őseiket.

Pedig ezek a hőőőőőősööök ugyanazok mint a nácik.
Minden ismérvben megegyeznek.

A tudatukban itt a fórumon is van valami ősbolsi felsőbbrendűségi beütés, ami nem akar alábbhagyni. Valószinű, hogy csak kihalással múlik el ez a fertőzés.

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 12:07 | Sorszám: 47
A te nickneved sokkal provokativabb, ráadásul hazug, mert bemocskolod Tiborc nevét.

Egy komcsi ne pózoljon tiborcként, válts LENINFIÚ-ra!

Ságvárit a kiváló bolsi provokátort és rendőrgyilkost méltán védhetitek: Te mint egy mai leninfiu + a történÉSZ Hiller, aki tudományosan dicső ősöket keres a mai ifjúbolsik pártjának.

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 02:04 | Sorszám: 32
Ki volt Ságvári Endre?

A felszabadítás igazi módszerét érzékelteti a beszámoló a nagyszalontai borzalmakról:

"Egyik este részeg szovjet katonák betörtek Borbély Ferenc szabómester lakásába, három asszonyleányát lefogták, aztán a házban, borgõzös, rongyos, piszkos katonák reggeltõl estig egymásnak adták a kilincset. Az átélt borzalmak olyan hatással voltak a kilenctagú családra, hogy másnap mindannyian öngyilkosok lettek.

Az állati csõcselék rárontott Varga György, a helybeli Kereskedelmi és Hitelbank igazgatójának a feleségére is. Az igazgató a szörnyû élmények hatása alatt vadászpuskájával agyonlõtte két gyermekét, feleségét, aztán önmagát.
Steinbacher Györgynét alig egy hónap választotta el attól, hogy életet adjon gyermekének. A vad csürhe õt is megragadta.
A meggyalázott szegény zsidó asszony felakasztotta magát.

Bonda Sándor csizmadia és Gál József kõmûves, a két meggyõzõdéses kommunista az orosz csapatok betörése után azonnal jelentkezett a szovjet parancsnokságon. Elmondták, hogy mindketten kommunisták, a párt régi tagjai. A parancsnok - egy õrnagy - lehúzta csizmáikat, aztán kidobta õket. A bolsevista horda késõbb mindkét elvtárs lakását kifosztotta, asszonyaikat meggyalázta (..) "


Ezeknek az elvtársa volt Ságvári Endre.

És ezeknek hajt fejet Hiller.

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 00:54 | Sorszám: 31
Persze a fél falut is kiírthatták volna. Mint Kárpátalján és Délvidéken. Jogukban állott.

Elvégre ők voltak a megtestesült haladás, demokrácija és antifasizmus.

Az erkölcsük és történelemszemléletük se gátolta őket.

bihari_panorama
2004. augusztus 03. 00:51 | Sorszám: 30
Ezek a kishillerek még mindig a bolsimódon fejreállva szemlélik a történelmet.

Tételezik a ságváris antifasiszta JÓEMBEREKET, a demokrácia és haladás felszabadító hőseit, kisantantos partizánokkal megspékelve.

Másfelől veszik a megátalkodott, gonosz, velejéig rohadt német és magyar fasisztákat,
akik megtámadták a népeket, de főleg a békés Szovjetuniót.

És ezek a kishillerek ebben a koordinátarendszerben remekül értik a történelmet.
Nemgyőzik a magyar nácikat elítélni, akik még a Várat se átallották védeni a sok felszabadítótól.

Csak úgy nyüzsögtek a hős szovjet és román felszabadítók az én 1500 lelkes szülőfalumban is.
Csak kb. 20 magyar fasisztát lőttek le nem tűzharcban, mint Ságvárit, hanem fegyvertelenül, köztük 16-17 éves fiúkat.

bihari_panorama
2004. augusztus 02. 19:17 | Sorszám: 28
Hillernek és a vörös jelképek ajnározóinak éppúgy nincs keresnivalója Magyarország vezetésében, mint a nyilas jelképek követőinek.

Ságvári elvtárs példájával, méltatásával nem fogja Hiller felkorbácsolni se a komcsiszeretetet, se a filoszemitizmust Magyarországon.

Mondja már meg nekem egy fejlett komcsi, hogy mi különbség van az ő gyilkolászásaik és a náciké között?

Semmi különbséget nem látok a Rákosi-Ságvári-banda és a Szálasi-banda vegzálása között.
Ha csak azt nem, hogy a komcsiuralom 100-szor addig tartott és az utolsó 20 évben szelidült.

Mindkettőben hazaáruló ügynökök tobzódtak Moszkva vagy Berlin javára.
A moszkovita ügynökök antifasiszta önigazolási meséiből elég.
Ők egy szikrányival se voltak különbek, ugyanúgy idegen érdekeket szolgáltak.

bihari_panorama
2004. augusztus 02. 18:49 | Sorszám: 27
Nem értem, hogy ezeknek a mai ajropunós szocdem bolsiknak miért van szükségük
a vérvörös őseikre?
Miért nem hagyják inkognitóban a Latinka-Szamuelly-Ságvári-Péter-Biszku féle
vérvonalukat?

Mentális kényszerük van úton-útfélen kérkedni a felmenőikkel?


Téma: gyurcsányi beszéde auschwitzban
bihari_panorama
2005. május 09. 16:48 | Sorszám: 54
Ezt lehet-e micisapkának, tökfödőnek nevezni, -vagy csak nekik a Koronát?
bihari_panorama
2005. május 09. 16:27 | Sorszám: 50
Nekem Gyurcsányi sapkája tetszett.

Ezt is lehet micisapkának nevezni?


Téma: Mit érdemelnek a történelemhamisítók?
bihari_panorama
2004. augusztus 10. 22:11 | Sorszám: 107
WASS ALBERT
Kicsi Anna sírkeresztje (3. rész)

Hogy ezek azok, akikre húsz évig várt.
Akikben úgy hitt, mint a papok a maguk Istenében. Akik a szabadulást, az emberiességet, az egyenlő jogokat és boldog békességet hirdették. Ezek azok! Félrelökték, belerúgtak. Csak támolygott vakon az utcán. Valaki elébefutott. Egy öregasszony.

- Bihora úr! Bihora úr! Jöjjön gyorsan! Jaj én Istenem, én Istenem, kicsi Anna...!
Nyolcan is reámentek, arra a gyerekre! Jaj Istenem, jaj! Ilyet kellett megérjünk, jaj!

Csak annyit hallott, hogy kicsi Anna. Megrázkódott ettől. Pillanat alatt magához tért. Nem, ez nem szabad megtörténjék! Minden, csak ez nem! Ez nem lehet. Ez nem szabad. Kicsi Anna! Minden, csak ez nem! Ha ez megtörténik, vége a világnak!

Rohant az alvég felé. Lihegve, hörögve csörtetett be a szűk kis udvarba. Az ajtó nyitva volt, szélesen, mint az olyan ajtók, ahonnan a rémség elűzte a gazdát.

Minden, csak ez nem! Fölkapott a fal mellől egy heverő karót. Bevágódott az ajtón. A szűk kis ház tele volt katonával. Gonosz vigyorgásokkal tülekedtek az ágy körül. A kovács közéjük ugrott a karóval.

- Kifelé innen, disznók! Kifelé! Bitangok! Aljasok! Kifele!

Leütötték hamar. Csizmák tapostak reá. Rúgások érték. Fejbe vágták. Még ájultan is ütötték, rúgták. Azt hitték, halott. Kidobták az udvarra. Hajnalban akadt reá a felesége. Úgy vitték haza saroglyán. Véres habot hörgött a szája. Véres habot hörgött az egész falu, azon az éjszakán.

Kicsi Anna másnapra meghalt. Akkorra már odébb mentek a katonák, csak egy komisszár maradt utánok. Géppisztollyal uralkodott a plébániáról a felszabaduláson.

Pap nélkül temették kicsi Annát. A plébánost pincébe zárva őrizte a komisszár. Alig volt a temetésen valaki. Sok embert, asszonyt s leány temettek még azon a napon.

Három hétig feküdt Bihora, a kovács. Akkor fölkelt valahogy, átvánszorgott a műhelybe és hosszan matatott ott. Mikor kijött, vadonatúj sírkereszt volt a vállán. Nem nézett senkire, csak egyenesen a temetőkertbe ment. Megkereste a kicsi Anna sírját. Nagy nehezen fölállította rá a keresztet. A kereszt fájába bele volt égetve fekete betűkkel:

"Itt nyugszik Kicsi Anna és a szabadság"

Állt előtte még egy ideig és nézte. Talán imádkozott is. Aztán hazavánszorgott és visszafeküdt az ágyba. Másnap hívatta Bihorát a komisszár. A temetőbe.

- Mi az ott? - ordított rá dühtől vörösen és rámutatott korbácsával a keresztre.

- Kereszt - felelte Bihora keményen.

- S neked meghalt a szabadság?

Bihora ránézett a komisszárra, egyenesen a szemébe.

- Nem csak nekem, elvtárs. Mindenkinek, aki itten él!

Már csattogot is a korbács Bihorán. Aztán elvitték.

Félév múltával került csak elő. Elcsigázottan, nyomorékra verve. Akkor már egyetlen keresztfa sem állott a bölkényi temetőben. A komisszár ledöntette valamennyit. Mert a kereszt a reakció jelvénye, s még a halottaknak sincs joguk reakcióhoz a felszabadulás országában.

Egy napon kis tölgyfacsemetét hozott be Bihora az erdőről. Egyenesen a temetőkertbe vitte. S ráültette kicsi Anna sírjára. Oda éppen, ahol a kereszt állott volt. A plébános úr ott sétált éppen a sírok között és meglátta a kovácsot.

- Mit csinál itt, jóember?

- Keresztet ültetek kicsi Anna sírjára, plébános úr kérem.

Aztán látva a plébános csodálkozó arcát, hozzátette még halkan:

- Ebből ácsolok majd keresztet egyszer, ha eljön rá az idő.

Nézte a plébános a kis tölgyfacsemetét s mellette a törődött arcú megvénült embert, aztán sóhajtott.

- Isten tudja, mikor lesz az, Bihora.

Az ember ott a sírnál ránézett a papra. Konok tűz sötétlett a szemében.

- Mentől későbben lesz, plébános úr, annál nagyobb és szebb lesz majd a kereszt!

- De akkor már csak annyit kell ráírjak - tette hozzá lassan - hogy itt nyugszik kicsi Anna.
Mert a szabadság addigra föltámad.

bihari_panorama
2004. augusztus 09. 14:29 | Sorszám: 104
WASS ALBERT
Kicsi Anna sírkeresztje (2. rész)

"Egy este aztán végigszaladt a falun a hír: jönnek az oroszok!

Messziről ágyúzást lehetett hallani, és az embereket kigyűjtötte az izgalom a piacra. Akadtak, akik azt is tudták, hogy melyik falunál vannak már.

Másnap reggel, batyuátadáskor, elmondta kicsi Anna, hogy mit hallott a faluban.

- Felszabadultunk! - örvendett meg a két ember a pincében s erősen a lelkére kötötték kicsi Annának, nehogy a nagy felszabadulásban róluk megfeledkezzék.

Hát ettől nem kellett féljenek. Az óvatos bölkényiek nagyon is számon tartották a maguk két emberét. Amikor úgy dél felé hallani lehetett már a puskalövéseket is, és néhány fülig poros német végig zörgött lóhalálában szekereken a falun, néhány esküdt, élükön a bíróval, kivonult ünnepélyes processzióban, de igen serényen az ócska gabonáshoz.

- Jöszte a kulccsal! - kiáltották oda már messziről kicsi Annának.

Úgy nyitotta ki a bíró az ajtót, mint aki szertartást végez.

- Úgy na, mink magukat megsegítettük. Most aztán maguk segítsenek meg minket.

Boldogan szökött elő a pincéből Weiss úr, meg Bihora. Sírva ölelgették a bírót, meg az esküdteket s fogadkoztak erősen, hogy haja szála sem görbülhet Bölkényben senkinek. Még kicsi Annát is megö"lelgette a végin a kovács.

- Ne félj, kislány - mondotta neki könnyben úszó szemekkel, -mától fogva az én lányom vagy! Az ország lánya vagy! Az egész felszabadult kommunista közösség lánya vagy! Meglátod, miként hálálják meg a világ felszabadult proletárjai a jócselekedetet!

Aztán mentek nagy sietve, hogy fogadják illően a felszabadulást.

Hát az oroszok, azok jöttek. Bár nagyrészük a fővölgyeken haladt előre, délutánra azért Bölkénynek is jutott belőlük egy század. Az emberek behúzódtak előlük a házaikba. Mert akármilyen felszabadulást is hirdettek a kovácsék, az egyenruhához mégsem volt túlságosan sok bizalmuk. Majd ha ezek odébb mennek, gondolták, majd akkor meglátjuk, mit kell ünnepelni.

Hanem azok nem mentek odébb. Megszállták a falut. Betódultak az udvarokra. Berúgták a házak ajtaját. Leütötték a falról a Krisztus-képeket. Ordibáltak, pisztollyal lődözték az ólbeli disznókat s a házakban rátámadtak a fehérnépekre. Egyszeriben megtelt a falu jajgatással, sivalkodással, lőporfüsttel. Az emberek szaladtak a falu kommunistája után.

De volt annak baja egyedül is. Ott vitatkozott a kapuban három muszkával. A muszkák hajtották kifelé a tehenét, ő meg magyarázott nekik.
- Én kommunyiszt! Hallod, továris? Én kommuniszt! Sztalin, Lenin,kommuniszt!

- Dobre, dobre - bólogattak a muszkák és elvitték a tehenet.

- Ponciusát ennek a világnak - mérgelődött a kovács - nem tudok beszélni velök! Hol van Weiss úr? Az érti a nyelvüket!

Szaladtak az emberek a kováccsal együtt Weiss úrhoz. De az már akkor ott ült egy autóban, valami tisztféle mellett s csak ennyit kiáltott vissza nekik:

- Szükség van reám a városban! Ha kell valami, forduljanak csak bizalommal a parancsnok elvtárshoz! Van mellette tolmács!

Azzal elrobogott. Akkor már egyetlen tébolyult sikoltás volt a falu. Tépett ruhájú asszonyok futkostak eszelősen búvóhelyet keresve. Véresre vert férfiak hörögtek az udvarokon. Röhögő, durva katonák vonszoltak hajuknál fogva sikoltozó leányokat. Valahol égett egy ház.

Az emberek szaladtak a kováccsal a parancsnokhoz. Fél órába került, míg megtalálták. Ott ült a plébánia szobájában, elterpeszkedve. Előtte egy kancsó bor. Két katona akkor taszigált be hozzá éppen egy síró leányt.

- Hő? - mordult rá a kovácsra, amikor az elébe toppant.
- Elvtárs! - kiáltotta képéből kikelve Bihora.
- Hogy tűrheti, amit ezek csinálnak? Én kommunista vagyok, én...
A parancsnok odaintette a tolmácsot. Az rámordult Bihorára: - Mi bajod van?

- Elvtárs! - fordult feléje kétségbeesetten a kovács, hogy végre talált valakit, aki megérti a szavát - én mint igaz kommunista magyar kérem magukat...
- Te kommunista vagy? - nézett végig rajta bizalmatlanul a magyarul beszélő pisztolyos ember.
- Igen, elvtárs! Húsz éve vagyok kommunista és ezek az emberek itt megvédtek, elrejtettek...!

- Mit tettél a kommunizmusért? - szakította félbe türelmetlenül a pisztolyos.

A kovács megzavarodott.
- Hogy...?

- Azt kérdeztem, mit tettél? Miféle érdemeid vannak? Hány embert öltél meg? Hány hidat robbantottál? He?

- Én - húzta ki magát Bihora sértődötten - hallja-e, én nem vagyok se gyilkos, se robbantós!
Én becsületes, békés kommunista magyar vagyok!
Munkás kommunista proletár vagyok én, elvtárs, becsületes ember! De ami itt folyik az szörnyűség! Az megcsúfolása Marx tanainak! Az!

- Mars ki! - üvöltött rá a tolmács, azzal fölkapta a parancsnok asztaláról a szíjkorbácsot és teljes erővel végigsújtott vele Bihora fején.

- Mars ki disznó! Még bírálni mered, pimasz kulák létedre, hogy mit csinálunk! Mars ki!

Azzal ütötte, verte a szíjkorbáccsal, ahol érte. Bihora vakon támolygott ki a plébániáról. Érezte, hogy csurog arcáról a vér. De nem az fájt. Hallotta a háta mögött sikoltani a szerencsétlen behurcolt leányt, durva állati röhögést hallott, és az fájt rettenetesen.

Hogy ezek azok, akikre húsz évig várt."

(befejezés köv.)

bihari_panorama
2004. augusztus 09. 14:18 | Sorszám: 103
Az időrendben igazad van, de ez a lényegen nem változtat.

Az Orosz Birodalom provokálta ki az első VH-t, alig várta, hogy felkoncolhassa a Monarchiát. Szerbia az oroszok eszköze volt.

Az öt nagy közül a Monarchia volt a gyenge láncszem.
A hiénák régóta pályáztak a feldarabolására. Főleg az oroszok és a franciák.

bihari_panorama
2004. augusztus 09. 01:01 | Sorszám: 101
A történelemhamisítók igazi ellenszere Wass Albert elbeszélése:

WASS ALBERT
Kicsi Anna sírkeresztje


Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét.

A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás, amelyik valamikor egy uradalomhoz tartozott. Az uradalom még az első világháború után megszűnt, és a gabonás a község tulajdonába ment át, de már a község sem használta esztendők óta semmire, olyan rozoga volt. Ez alatt a gabonás alatt van egy pince. És ebbe a pincébe rejtették el a jó bölkényiek Bihorát, a kommunista kovácsot és Weiss urat, a zsidót.

Nem azért tették ezt, mintha az egész falu csupa kommunistából állott volna, avagy túlságosan szerették volna a zsidókat. Nem. Egyszerűen csak azt tartották, hogy Bihora is ember és Weiss úr is az, akik nem tehetnek arról, hogy az egyiknek elvette az Isten a szép eszit és kommunistává tette, a másikat pedig úgy formálta, hogy zsidó legyen belőle. Mivel pedig a németek és a hozzájuk hasonló izgágák erősen vadásztak akkoriban erre a kétféle emberre, hát a mezőbölkényiek fogták magukat s egy felleges éjszaka beköltöztették a kovácsukat, meg a zsidójukat az ócska gabonás pincéjébe. Levittek nekik két ágyat, meg két széket és egy asztalt. Petróleumlámpát is adtak hozzá, csak éppen a lelkükre kötötték, hogy ha világosságot csinálnak, elébb tömjék bé szalmával a pinceablakot.

Amit tettek, legjobbkor tették a bölkényiek, mivel másnap reggel megjelent a faluban négy német katonaféle meg két csendőr és egyenesenWeiss urat keresték, meg Bihorát, a kovácsot. A kovácsnak a családja volt otthon s azok megmondták, hogy az ember elment volt éjszaka, s nem tudják hova. A csendőrök összekutatták a házat, végigkeresték a falut, de Bihorát nem lelték meg. Így jártak Weiss úrnál is. Neki ugyan nem volt családja, de ott meg a szomszédok vallották be, hogy bizony nem tudják, mi lett a zsidóval. Ott volt, aztán egyszerre csak nem volt ott többé.

A németek szitkozódtak a maguk nyelvén, a csendőrök kerestek, estig ott ültek a falu nyakán, aztán elmentek. Két hétig majdnem minden második nap visszajöttek, megjárták az erdőket is, faggatták az embereket, aztán leszoktak Bölkényről rendre. Weiss úr, meg Bihora pedig ültek szépen és türelmesen az ócska gabonás pincéjében, melynek az ajtaján gyermekfejnyi nagy rozsdás lakat fityegett s annak a lakatnak a kulcsa pedig ott csüngött a kicsi Anna nyakában, az ing alatt.

A Kicsi Anna a falu árvája volt és egy özvegyasszonynál lakott az alvégen. Ő pásztorolta a falu bárányait és a báránylegelő ott volt az ócska gabonás körül. Így került hozzá a kulcs. Ő volt az egyetlen, aki föltűnés nélkül ülhetett le naponta a magányos épület árnyékába, míg bárányai szorgalmasan tépegették az öles gyomnövények leveleit, melyek a düledező falak alját ellepték.

Minden hajnalban valaki más tért be az özvegyasszony házához batyuvala kezében, és vitte a kicsi Annának az ebédkosztot. Így volt ez eddig is. Éppen csak, hogy a batyuk lettek súlyosobbak és terjedelmesebbek, miótaWeiss úr meg Bihora a pincét lakták. Kicsi Anna pedig fogta a batyut, meg az elmaradhatatlan mogyorófapálcát s indult végig a falun, összeszedni a bárányokat. Nemegyszer találkozott ilyenkor össze a csendőrökkel, meg német katonákkal, de azok rá se néztek. Mit is néztek volna egy vézna, sápadt, tizennégyéves leánykán, akinek két szőke hajtincsében még csak pántlika sincs? Aki mezítláb tapossa a falu porát serény kis báránykák megett, színét vesztett ruhácskában, soványan és nagy bámuló kék szemekkel? Akinek hangját sem lehet hallani, aki olyan észrevétlen, amilyen csak az lehet, aki a falu árvája?

Kicsi Anna pedig kiterelte minden reggel a falu bárányait az ócska gabonás melletti báránylegelőre s leült az elhagyott épület alá. Odébb egy mélyedés volt a dudvák között, valamikor falépcsők voltak benne és ez a mélyedés vezetett le a pinceajtóhoz. Egy ideig üldögélt ott, aztán mikor látta, hogy sehol nem mozdul semmi a környéken, besurrant a mélyedésbe - ügyelve, hogy nyomot ne taposson az öles gyomok között - elővette ingéből a nagy rozsdás kulcsot és kinyitottaa pinceajtó lakatját.

- Adjon Isten jó reggelt - mondotta szelíden, amikor beadta nekik az aznapi batyut.

Az ajtón kinyújtottak ilyenkor egy korsót, azzal leszaladt a vízre,majd megkérdezte, hogy kívánnak-e még valamit. Néha pénzt adtak dohányra, olykor egy-egy levelet. A kovács megkérdezte, mi van otthon, Weiss úr is kérdezett ezt-azt, aztán kicsi Anna rájok zárta az ajtót és visszament a bárányaihoz.

Napközben néha meghallotta a Weiss úr füttyét, olyankor körülnézett, s ha nem volt senki, odaszaladt a pinceablakhoz. Izentek vele ezt-azt, megbízták, mit hozzon holnap, s kicsi Anna becsületesen elintézett mindent. Olykor Bihora jött az ablakhoz és halk dörmögő hangon megkérte kicsi Annát, hogy énekelne odakint valamit, mert attól kellemesebben telik az a nyavalyás idő. És kicsi Anna ilyenkor énekelt. Szívesen tette, jól esett tudnia, hogy az ő cérnahangocskája is örömet okoz valakinek.

Nem is történt semmi hiba.

Egy este aztán végigszaladt a falun a hír: jönnek az oroszok!
(folyt.köv.)

bihari_panorama
2004. augusztus 08. 15:43 | Sorszám: 100
Ezzel kezdődött a magyarok -és a németek- számára Zsablyán a felszabadulás. Hasonlóképpen Csurogon, Mozsorban, de Újvidéken és másutt is.

A tömeges, nagy kivégzési hullám azonban mindegyik helységben csak mintegy két hét múlva kezdődött és több hullámban folyt le, noha időközben is mindennapos dolog volt, hogy éjszaka elvittek embereket, akik soha többé nem kerültek elő.

Az ilyen eltűnések esetleg a helyi lakosság és az új hatalom helyi vezetőinek a rovására írható.

A későbbiekben időnként kidobolták, hogy kivégzés lesz, mehet nézni, aki akarja. Ezt, és az elüldözést, a jogfosztást, a táborbazárást és a visszatérést azonban nem lehetett a felsőbb hatóságok tudta és jóváhagyása nélkül végrehajtani. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a helybeli lakosság kezdeményezte a helységek
magyartalanítását, de az egész akkori zsablyai járásra vonatkozó ilyen döntést azonban már járási szinten kellett meghozni, s mint majd látjuk, ez így is történt.

A csurogi magyarok elűzéséről szóló döntés a katonai közigazgatás nevében történt. Még ha feltételezzük azt is, hogy ezt a katonai hatalom nevében tevékenykedő helybeliek tették, a katonai hatóság akkor is teljes felelősséggel tartozik a döntésért, hiszen soha senkit sem vont felelősségre a történtekért.

Kizárt dolog azonban, hogy helybeliek éltek vissza a rájuk bízott hatalommal, hiszen a kiűzésről szóló döntést mindkét akkori vajdasági napilap, a Slobodna Vojvodina és a Szabad Vajdaság is közölte.

Mindkettő a Jugoszláv Kommunista Párt lapja volt, hiszen az Agitprop nevű propagandaosztályának gondozásában jelentek meg, tanúsította a Magyar Szó negyvenedik jubileumán az Agitprop egykori irányítója, Stanka Veselinov.

A vérengzés eltartott három hónapon át, miután minden megmaradt helybeli magyart elhajtottak.

Legtöbbjüket a járeki haláltáborba, de sokakat kényszerítettek kényszermunkára Újvidékre, illetve Szerémségbe, főleg a Belgrád--Zágráb közötti vasútvonal helyreállítására.

Csurogon elsőként nem helyelieket, hanem egy csoport, Makóról véletlenül ott tartózkodó leventét végeztek ki, majd nem sokkal utána azokat a munkásokat -- mintegy 15 személyt --, akikkel a kivégzésüket megelőzően a sintérgödör közelében több nagy méretű gödröt kiásattak. A gödrökbe dobálták őket magukat is, később pedig a községházán kivégzetteket.

A gyilkolás Csurogon január 22-éig tartott.
Akkor rendelték el a maradék magyar lakosság kiüldözését. Zsablyán január 29-én szűnt meg a gyilkolás, akkor került sor a teljes magyartalanításra.

Mozsor magyarjai maradhattak a legtovább otthonaikban. Kitelepítésük napját egy volt helybeli, Petrik Verona írta le a Legenda a bácskai magyarokról című, szabálytalan versbe szedett, helyenként rigmusos szövegében. A tizedik versszakban ezt jegyezte fel:

"Míglen 1945-ben április hó 28-án
Minden magyart hajlékából kihajtottak,
Sok szenvedő édesanyának szíve nyögött fájdalmában,
Mert kis gyermeke azt mondja: mama álmos vagyok még."

A csurogiak kitelepítésnek nevezett elüldözését, mint említettük, a hatóság közhírré tette.

bihari_panorama
2004. augusztus 08. 09:38 | Sorszám: 98
Negyvenhét évet kellett várni, hogy a Délvidék magyarsága meg tudja és meg merje fogalmazni, milyen megtorlásoknak volt kitéve 1944 végén és 1945 elején, közvetlenül azután, hogy Tito hadserege ismét birtokba vette azokat a területeket, amelyeket a trianoni békeszerződéskor elszakítottak Magyarországtól, és ismét a délszláv állam fennhatósága alá kerültek.

Újabb tíz esztendőnek kellett eltelni, hogy magánkézben lévő okmányok között -- a levéltári dokumentumok ugyanis hozzáférhetetlenek még 2001-ben is -- bizonyítékokat találjunk arra, hogy kollektív büntetésként kobozták el a három Tisza menti község -- Csurog, Zsablya és Mozsor -- magyar lakóinak vagyonát, zárták őket gyűjtőtáborba és tiltották meg nekik örök időkre, hogy visszatérjenek lakóhelyükre.

Ugyanezek a dokumentumok bizonyítják azt is, hogy nem helyi felelőtlen személyek túlkapása történt akkor a három faluban, hanem a titói hatalom minden állami és fegyveres szerve közreműködött a helyi lakosság által csapott vérengzésben és jogfosztásban éppen úgy, mint a cselekmények leplezésében.

Az alábbiakban az előkerült dokumentumok, valamint az akkori törvények alapján részben megvilágítjuk a jogfosztási és a vagyonelkobzási eljárást. A teljes bizonyításhoz hiányzik sok fontos dokumentum, például maga a jogfosztást és vagyonelkobzást elrendelő zsablyai járási döntés, és a katonai közigazgatás illetékes szerveié, ám a kezünkbe került bírósági dokumentumok létezőként emlegetik ezeket, nincs okunk kételkedni, hogy csakugyan megvannak valahol, feltehetőleg valamelyik levéltár máig hozzáférhetetlen dobozában.


A PARTIZÁNOK ÉRKEZÉSE

Tito partizánjainak érkezése napját nevezik ma is felszabadulásnak.

Csurogra és Zsablyára ugyanazon a napon, 1944. október 23-án érkeztek meg. Akkor vették uralmuk alá az egész vidéket.
Szinte azonnal megkezdődtek a kivégzések. Itt most elsősorban a csurogi és a zsablyai eseményekkel foglalkozunk, mert az előkerült okmányok ezekre vonatkoznak, de a következtetések érvényesek Mozsorra is.

Mindenekelőtt kiválogattak néhány személyt a helybeli magyar lakosság közül, és azokat nyilvánosan likvidálták, illetve a kezükbe került magyar foglyokat. Zsablyán még aznap kivégezték Fekete János mesterembert, teteme néhány napon át az utcán maradt, egy villanypóznához vagy fához kötözve, elriasztó példaként.

Nyakába szerb nyelven kiírták, hogy így jár mindenki, aki ellenállni merészel. Visszaemlékező zsablyaiak úgy tudják, hogy a szerencsétlen ember nem volt hajlandó engedelmeskedni a partizánok felszólításának, hogy menjen a községházára.

Amikor hóhérai megelégelték a tetem jelenlétét a falu központjában, akkor megengedték Deák Györgynek és egy másik személynek, hogy talicskán eltolja onnan, de nem a temetőbe, hanem a dögtemetőbe. Ott ásatták el.

bihari_panorama
2004. augusztus 08. 09:33 | Sorszám: 97
A szomszédos Csonoplyára már 1945-ben betelepültek szerbek - folytatta Galac Katalin. - Kellett ötven év, mire alkalmazkodtak a vajdasági szokásokhoz. Éltem Gakovón is, Szivacon is, az őslakosok itt türelmesek voltak egymáshoz: én a diszkóban a katolikus karácsonyra feldíszítettem a karácsonyfát, és nem bontottam le a szerb újévig. Az új betelepülők meg nem akarnak más kultúrát, más szokásokat elfogadni, csak a sajátjukat. Csonoplyán a '45-ben betelepített szlávok védték meg a magyarokat a mostani menekültektől. Én sajnos nem tudom szeretni az ide beköltözött szerb menekülteket, mert már csak azt tudom szeretni és tisztelni, aki engem is szeret és tisztel.

Csonoplyán nem voltak nagy konfliktusok, igaz, a helyi lakosság többsége az 1945-ben kitelepített svábok helyére költöztetett szerb. 1995-ben 4000 menekült érkezett ide, közülük 600-an maradtak helyben. Mirko Drazsity, a helyi közösség titkára szerint a legnagyobb probléma, hogy a lakosságnak csak 10 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel. Csonoplyán azonban a környékbeli települések irigységét kiváltó fejlesztések valósultak meg egy amerikai alapítvány segítségével. Felújították a kultúrházat, amelyet a szerb, a magyar és a horvát lakosság közösen használ, számítógépekkel szerelték fel az iskolát és a polgármesteri hivatalt, renoválták az egészségházat. A támogatást azoknak a településeknek folyósítják, ahol békésen beilleszkedtek a menekültek, és van egyéb (magyar, horvát) kisebbség is.

Balla Tibor, Szilágyi falu helyi közösségének titkára azon háborgott, hogy az amerikaiak, miután lebombázták az országot, egyfelől háborús bűnösnek tekintik a szerbeket, másfelől viszont segélyezik a menekülteket. Az őslakosok közül még a banki tisztviselők sem láttak új ötezer dinárost, amikor a menekültek már azzal fizettek a boltban.

- A magyarok, akik itt voltak, és semmi bajt nem csináltak, akár éhen is halhatnak, a szerb menekülteknek meg Skandináviában gyűjtögetik az adományokat - mondta Balla Tibor.

Szilágyiból az 1991-es népszámlálás óta legalább negyven gyermekes magyar család költözött el.

bihari_panorama
2004. augusztus 04. 01:09 | Sorszám: 96
Pupu, Hawkeye és geszti nevű pánszláv ügynökök (vagy ostoba bolsik) mindenáron el akarják terelni a közelmúlt történelmi tényeiről a figyelmet az Indexen.

Egyre nehezebb a dolguk.


A Vajdaságban ma többen élnek, mint 1991-ben, miközben az évi természetes fogyás 40 ezer lélek. Vagyis, ha az elvándorlást nem számítjuk, a mai 2,03 millió lakos közül legalább 500-600 ezer a jugoszláv háborúk idején lakóhelyüket elhagyni kényszerült szerb. Betelepedésük mind jobban megváltoztatja a Vajdaság etnikai, vallási arányait.

Temerinben szerb fiatalok nemrég félholtra rugdostak egy magyar fiút egy kocsmai verekedésben. Az Újvidék melletti városban elég magas a szerb betelepültek száma, úgynevezett "Seselj-telep" - a menekültek számára épített új lakóházas övezet - létesült a település szélén. Az őslakos magyarok nem tudják, mit mondjanak a fiataljaiknak: már a magyar szó is verekedést provokálhat, hát ne beszéljenek magyarul? Kitérjenek-e a kötekedők útjából, vagy üssenek vissza, ne hagyják magukat? Az 1992-es és az 1995-1996-os betelepülési hullámok óta ezek itt gyakori kérdések.

Galac Katalin, aki húsz évig vezette a bácsdunafalvi (telecskai) diszkót, nem tud jó véleményt mondani a betelepült szerbekről.

- Bejött a diszkóba egy 14 éves menekült fiú. Úgy szólítottam, hogy szervusz, fiam, mit kérnél. Megivott három pohár pálinkát, és el akarta vágni a torkomat. Azt ordította: magyar vért akarok inni! Egy 14 éves gyerek! Kitől tanulta ezt? Volt egy másik fiú, Krivajáról jött át, nem láttam azelőtt még. Azt mondja, korábban nem engedte az anyja, féltette, mert itt mindenki magyar. Miért, édesem, én is magyar vagyok, hát mi bajod van velem? Őneki azt mondta az édesanyja, hogy mi, magyarok meg akarjuk ölni, és ki akarjuk üldözni őket Szerbiából.

A Duna melléki magyar többségű falvakba települt boszniai és horvátországi szerb menekültekkel az a legfőbb vitatéma, hogy ki van otthon.

- Isznak egy kicsit, és azt üvöltik, hogy menjek haza, Magyarországra - mesélte Galac Katalin. - Mondom nekik: én mind a négy dédapám sírját meg tudom mutatni az itteni temetőben.

Hol van a te dédöregapáid sírja? Ki jött hamarabb kettőnk közül?

A válasz: akkor is, ez az ő földjük, ez Szerbia.

bihari_panorama
2004. augusztus 04. 00:20 | Sorszám: 94
Pupu így érvel:

"1914-ben és 1941-ben mi támadtuk meg az oroszokat, 1848-ban nem volt közöttünk katonailag értékelhetö konfrontáció, mindössze megadtuk magunkat nekik.

1956-ban valóban leverték a forradalmat, de azért az áldozatok számát feljebb becsülni a néhányszáz éves osztrák magyar konfrontáció áldozatainak számánál, kicsit vicces...

A németek mellesleg kiirtottak több, mint félmillió magyart a második világháborúban, és közel ennyit veszítettünk a harci cselekmények során is.

Igen érdekes a te számtanod, komám..."


Válaszom:

Ki vagy akadva a megszokott történelemhamisításodban öreg bolsi?

Sorjában: 1849-ben jöttek először a muszka testvéreid, nem 48-ban.
Ha csak Petőfit ölték volna meg, az is sok lenne. Ennyit tudhatnál.

1914-ben az Orosz Birodalom üzent hadat a Monarchiának a pánszlávizmus és a Monarchia felkoncolása érdekében. 15-ben be is törtek a Kárpátokon.

1941-ben Sztalin apád alig várta, hogy lerohanhassa Közép-Európát.
Finnországot, a Baltikumot, Lengyelországot, Beszarábiát elözönlötték az orosz hordák.
A XX. század legagresszívebb, terjeszkedő hatalma az orosz volt, a bolsevik ideológiai itt lényegtelen.

1945-től megszállták egész Közép-Európát, amire még a törökök se voltak képesek.

1956-ban a testvéreid többezer tankkal ismét végiggázoltak a hazámon.

Jó száz év alatt már negyedszerre gyilkolták a népemet, ezalatt kb egymillió magyart írtottak ki, de lehet hogy többet.

Ez a te néped PuPu!


Téma: Lánchíd Rádió 100,3 FM
bihari_panorama
2007. március 23. 20:45 | Sorszám: 38
*

Van igazság abban, amit mondassz! Lehetne a valós problémákról többet beszélni a Lánchíd Rádióban!

Pl., hogy miért tiltják ki azonnal az INDEXről azonnal a nem kommunista hozzászólókat?

Vagy miért verik a tanárokat naponta Borsod megyében?

*

bihari_panorama
2007. március 16. 18:41 | Sorszám: 32
*

A Lánchídtól 25-30 km-nél távolabb már sokkal jobb az internetes adás minősége, mint a rádiósé. Én 25 km-re lakom, - már itt is érdemesebb neten hallgatni.

Most éppen Batthyányiról és Kossuthról van nagyon érdekes beszélgetés.
Az esti műsoridő a fiataloké.

*

Nekem Real Playeren szól. Ehhez telepíteni kell a Real Player lejátszót, majd az alábbi linkkel lehet kapcsolódni a Lánchíd Rádióhoz:

http://lanchidradio.hu/stream.m3u

*

Ugyanez a link használható a WINAMP lejátszóval is, annak File menű Play URL/Open URL ablakába bemásolva.

Ilyen módon a Lánchíd Rádió az egész világon jó minőségben hallgatható.

*


Téma: Kuss....!!
bihari_panorama
2006. október 24. 01:23 | Sorszám: 34
A kurva anyád volt elítélt.

Mocskos komcsi provokátor!


Téma: Dávidékra soha!
bihari_panorama
2006. április 12. 12:34 | Sorszám: 178
Kalapos ibolyka az mdf mizseizsuzsája.

Téma: Anyagiasoknak
bihari_panorama
2004. december 04. 16:53 | Sorszám: 49
Ildi néninek az alábbiakat kellett volna megmagyarázni az anyagiasoknak:

További 1000 milliárd eladósítást terveznek a bolsik az eddigi 3500 milliárdos túlköltekezésük mellé.

***

A személyi jövedelemadó egyéves bevétele csak az államadósság törlesztésre megy el.

Magyarország nettó külföldi adóssága 2002. év elején 4,49 milliárd euró volt. Most legalább 9 milliárd.

A gazdaság bruttó adóssága 2002 év elején 46,8 milliárd euró volt. Napjainkban 50 milliárd euró körül járunk.

***

A parlament által a héten elfogadott költségvetési főszámok alapján jövőre az államháztartási deficittet 931,4 milliárd forintra tervezik.

Közzé tette a 2005-ös finanszírozási tervét az Államadósság Kezelő Központ is. Borbély László András, a Központ vezérigazgatója bejelentette: várhatóan 426 milliárdnyi forintalapú és nettó 2,1 milliárdnyi eurókötvényt bocsátanak ki.

Az Államadósság Kezelő Központ a központi költségvetés hiányát mintegy 630 milliárd forintra, a társadalombiztosítási alapokét 340,4 milliárdra, az elkülönített állami pénzalapokét pedig 18,4 milliárd forintra tervezi.

Az elképzelések szerint a privatizációs bevételek több mint százmilliárddal, az Emoga Garanciaalapból származó visszatérülések pedig több negyvenmilliárddal csökkentik a deficitet. A nettó finanszírozási igény így várhatóan 796,8 milliárd forint lesz. Ez az összeg csaknem négyszázmilliárddal kevesebb az ideinél.

Az elképzelések szerint 6 160 milliárd forintot fordít Magyarország az adósságtörlesztésre. Így az állam bruttó finanszírozási igénye 2005-ben csaknem hétezer-milliárd forint lesz. Ez az összeg megközelítőleg háromszázmilliárddal magasabb az ideinél.

A 6 160 milliárdos adósságtörlesztésből négyszázmilliárd forintnyi a devizakötvény, több mint 3 800 milliárd forintnyi a diszkont kincstárjegy, csaknem hatszázmilliárd a lakossági kincstárjegy, mintegy 1 300 milliárd a forintalapú államkötvény, továbbá körülbelül negyvenmilliárd forintnyi a hitel visszafizetéséből vagy visszavásárlásából adódó kötelezettség.

Jövőre az állam bruttó 3,5 milliárd, nettó 2,1 milliárd euró értékben tervez kötvénykibocsátást a nemzetközi piacon, idén a bruttó kibocsátás nagyjából hárommilliárd euró volt. Az Államadósság Kezelő Központ januárban ötszázmillió dolláros kötvénysorozat kibocsátását tervezi. Borbély László András szerint a kibocsátás egy kisebb része már decemberben megtörténhet.

Időközben a Pénzügyminisztérium közölte: egy tízéves futamidejű, fix kamatozású kötvénysorozatot bocsát ki az Államadósság Kezelő Központ a Deutsche Bank és a Morgan Stanley pénzintézetek szervezésében. Az ebből befolyó pénzt a Központ a 2005-ben lejáró adósság finanszírozására használja fel.

Az Államadósság Kezelő Központ úgy tervezi, hogy jövőre főként az év első felében bocsátanak ki devizakötvényeket. Borbély László András magyarázata szerint, annak, hogy fokozódik a devizában történő eladósodás, elsősorban költségekkel kapcsolatos okai vannak, hiszen az alacsonyabb hozamszintek miatt ez a megoldás olcsóbb finanszírozást tesz lehetővé.

Emellett projektfinanszírozási céllal nemzetközi pénzügyi intézmények által nyújtott hiteleket is felvesz az állam, a tervek szerint összesen 343 millió euró összegben.

***

Nemcsak a jelenünket, de a jövőnket is felélik!


Téma: Boldog Újesztendőt!
bihari_panorama
2007. január 01. 14:15 | Sorszám: 39
*

Wass Albert:
Pogány újévi köszöntő

Hej emberek! Markomban sűrű
fekete vérrel telt kupa!
Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
világgá űzött árva kobzos
utolsó Koppány-unoka!

Borra nem telt. Így hát kupámat
megtöltöttem bús magyar vérrel.
Hozzátok szólok emberek!
Héj, testvéreim, emberek
öt világrészen szerte-széjjel!

Ím alvadt vérrel telt kupámat
e rút világon végigöntöm
s magyar vér mellett, ahogy illik,
az újesztendőt ősi módra
zord táltos-szóval fölköszöntöm!

Babonát mondok, szörnyű átkot!
Vad mágiát, mely megfogan:
megátkozom azt, aki vigad!
Ki bort iszik, asszonyt ölel,
békében él és boldogan!

Mert jaj, véres nép ma az én népem!
Ordas vadak tépik a testét!
S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák:
átok marja ki két szemük világát
s pusztuljanak, ha gyászát elfeledték!

Méreggé változzék a bor minden pohárban
és tébolyult sikollyá a kacaj!
És szörnyű vész és halálhörgés légyen
és minden földi otthon porrá égjen
és minden céda ember benne égjen,

ki tudni arról semmit nem akar:
hogy miként pusztul börtönben, kínban, vérben,
egy részvétlen világ közepében,
magára hagyott népem, a magyar!

(Új Hungária, 1949. december 30.)

*


Téma: Nyugdíjba küldjék, ne Brüsszelbe !
bihari_panorama
2004. augusztus 04. 18:36 | Sorszám: 12
H.Kovácsot az mszp kielégülésül küldi Brüsszelbe.
Végre találtak neki egy fórumot, ahol a vén hazudozó kielégítheti magát.

Az MSZP úgy véli ott vevők erre.

Nem tudom nem lesz-e Magyarország presztizsére végzetes,
hogy ott előbb-utóbb kiismerik ezt a beteges hazudozót.

Sajnos nem az MSZP-ról vonják le a konzekvenciát, hanem rólunk magyarokról.


Téma: Kárpát-medencei panoráma
bihari_panorama
2006. április 22. 09:02 | Sorszám: 468
*

Tőkés László püspök összefogásra kéri az MDF elnök asszonyát
2006-04-21

Csíksomlyó szerelmese, Erdély nagyasszonya - a szép neveket Dávid Ibolyára fűzi Tőkés László püspök, amikor összefogásra kéri, inti az MDF elnök asszonyát.

- Nyílt levelek sokasága jelent meg a sajtóban, amelyek összefogásra buzdítanak, összefogásra kérik, ösztönzik az embereket. Miért fontos ez?

- Mi is azok közé tartozunk, akik hasonló felhívással fordultunk a Magyar Demokrata Fórumhoz, a fórum választóihoz és szimpatizánsaihoz. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyilatkozatot bocsátott ki ebben az értelemben. Dávid Ibolya asszony Erdélynek szerelmese, Csíksomlyónak a zarándoka, Aradnak a „nagyasszonya", és ha valakinek, akkor neki tudnia kell, hogy mit jelentene Erdély számára az, ha egy nemzetidegen, a mostani koalíció tagjaiból álló kormány állna fel újból Magyarország élén.

Az MDF csodálatos teljesítményt ért el önerejéből azzal, hogy bejutott az Országgyűlésbe és ezáltal kiegyensúlyozó erőként van jelen a két nagy párt között, a 6 százalékos SZDSZ mellett. Azonban félő, hogy a kiegyensúlyozó erőből egyensúlyt felborító erővé válik, amennyiben nem ott keresi a helyét, a magyar nemzeti oldalon, ahová való.

Azt hiszem, Antall József ha üzenni tudna a 15 millió magyar miniszterelnökeként - lelki értelemben -, akkor nem mondana mást ő sem. Ne felejtsük el, hogy Antall Józsefnek a haló porában való megbuktatásában milyen szerepet játszott az MSZP és az SZDSZ, de már életében milyen brutális támadások kereszttűzében állt. Azt is mondhatjuk, hogy Antall József meghalt a nemzeti Magyarországért, amelyről azt nyilatkozta, hogy Magyarországnak csak a keresztény szellemben van jövője. Ő keresztény Magyarországot akart, így nyilatkozott.

Én megértéssel fogadom azokat a panaszokat, amelyek az MDF-et ért sérelmekről szólnak, azonban ebben az esetben nincs más választás, mint az összefogás a nemzeti oldalon álló két párt között. A határok feletti nemzetegyesítés folytatása is ezt a követelményt állítja az MDF elé és feltevődik végül a kérdés, hogy nem az volt-e az értelme az MDF bejutásának a Fidesz mellett, hogy a kormányváltozás végbemenjen, hiszen ez kifejezett célkitűzése volt mindkét pártnak.

Éppen az MDF bejutásának az értelme kérdőjeleződik meg, ha hagyja, hogy a kormányváltozás ne menjen végbe. Nem mondom, hogy ez teljes mértékben az MDF-től függ, viszont az MDF adott pillanatban döntő szerepet játszhat. Bízzuk a gondviselésre, hogy mi fog történni április 23-án, de mi magunk is tegyük meg azt, ami rajtunk múlik. Én így gondolom, hogy ez volna a helyes a mostani összekuszálódott magyarországi viszonyok között.

Mályi-Kovács Kriszta, Krónika Hírszolgálat

*

bihari_panorama
2005. december 05. 01:00 | Sorszám: 467
Olvassuk újra az egy évvel ezelőtti írásokat.

(Túl sok cikk van benne, -ezért lassú ez a topik. Senki nem szólt, hogy bontsam részekre.)

bihari_panorama
2005. július 31. 21:04 | Sorszám: 466
*

A Kárpát-medencei panoráma I. része 465 tudósítással büszkélkedhet. Terjedelme miatt azonban lelassult, ezért megnyitottam a II. részt.
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=006753

*

bihari_panorama
2005. július 24. 21:19 | Sorszám: 465
*

Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott csaknem teljes beszéde
2005-07-23


A mai kordivat, korszellem leginkább úgy jellemezhető, hogy lebomló államhatárok, szabad mozgás, szakképzettség, szorgalom, a jakobinus bürokrata állam korszakának végrángásai – ahogy Martonyi János mondta tegnap, és ehelyett egy területi, regionális közösségekre épülő új világ, decentralizáció, tettrekészség és vállalkozó kedv. Erről szól ma az európai kontinens története, jelene, élete, és erről szól maga az Európai Unió is. Nyilvánvaló, hogy ez a magyarság számára is merőben új lehetőségeket kínál, a 10 milliós Magyarországé és a 4-5 millió, a világban szétszóródott, illetve a határok mellett tömbben élő magyarság egykori istencsapás-szerű szétszóratásának hátrányai valójában mára előnnyé változtathatók. Föltéve, hogyha ezt a szétszóródott és szétszabdalt Magyarországot az új világ, a kor divatának és kor szellemének megfelelően képes vagyunk egyetlen, jól működő gazdasági övezetté és hálózattá szervezni.

Egyetlen dologra van csak szükség ehhez: egy szemléletváltásra, elsősorban az anyaországban, amely a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást nem segélyezésnek gondolja el, nem támogatásként gondol rá, nem hátrányt és nem tehertételt lát benne, hanem befektetést, közös hasznot, lehetőséget és gazdasági erőforrást. Vagyis az egész Kárpát-medencében – különösképpen a belmagyarok körében, a magyarországi Magyarországon – egy olyan szemléletváltásra van szükség, amely a határon túli magyarok támogatása helyett a nemzetegyesítést jelöli meg fő célként.

Az első tézis tehát, hogy Magyarország jövője nem a 10 milliós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van. Ma a legfontosabb akadálya, a legmagasabbra tornyosuló akadálya egy tisztességes, és az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitikának éppen az, hogy az országvezetés nem néz szembe a valóságos helyzettel, hanem inkább a struccra emlékeztető módon, a nehézségekkel való szembesülés helyett homokba dugja a fejét. Mindenki tudja, hogy a növekedés csökken, a túladóztatás megbénítja a gazdaságot, nő a munkanélküliség, ikerdeficitje van a magyar költségvetésnek, illetve külkereskedelemnek, az államadósság pedig nő. Ha ezzel a helyzettel nem nézünk szembe, és nem mondjuk ki, hogy a nemzetpolitika fordulat mellett a következő választásokat követően gazdaságpolitikai fordulatra is szükség lesz, vagyis egy radikális adócsökkentési és munkahelyteremtési programot kell megindítani, ha ezzel nem nézünk szembe, akkor a magyar gazdaság nem erősödik meg, dinamizmusa továbbra sem tér vissza, és így reménytelenné válik a magyarországi magyar gazdaságból kiindulva egy Kárpát-medencei életerős magyar gazdaság fölépítése.

Tőkés László tegnap Széchenyi Istvánt idézte: arról ír, hogy melyik nemzet fiai mitől félnek. Széchenyi szerint az angolok a szegénységtől, a franciák a nevetségességtől, a spanyolok az ördögtől, az oroszok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hűtlenné vált magyartól félnek a legjobban.

A XX. században megjelent a modern baloldal Közép-Európában, aminek eredményeképpen, amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére. Így rontottak rá a sajátjaikra 1919-ben Kun Béláék. Így rontották rá a saját fajtájukra Rákosiék. Ugyanezt tették az ő modern kori kiadásukban 1956-ban azok, akik rárontottak a forradalomra. És nem ilyen harcias eszközökkel, de hát december ötödike is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás a saját nemzetünkre.

Kedves Barátaim, a baloldalra nekünk a jövőben szükségünk lesz. Ugyanis nemzeti egység nincs a baloldal részvétele nélkül. Ugyanis nemzetstratégiai célok állandósága nincs egy nemzetileg elkötelezett baloldal nélkül sem. Annak a reményében mondtam mindazt, amit elmondtam, hogy a hosszabb távon is kiszámítható nemzetegyesítési törekvések állandóságához arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre.

Miért is zárhatnánk ki, hogy - hasonlóan egyébként a Kárpát-medencében található többi államhoz - a magyar baloldalnak is sikerül végrehajtania egyfajta nemzeti fordulatot. A jövőben a mainál sokkal erőteljesebben kell képviselnünk a magyar külpolitikában azt a véleményt, hogy az Európai Unión belül a kettős mérce nem fogadható el. És, hogyha a régi Európában a kisebbségi autonómia teljesen magától értetődő Katalóniától Dél-Tirolig, Finnországig, akkor az újonnan csatlakozott európai uniós országokban is ugyanilyen magától értetődő követelésnek, sőt, közösségi jognak kell lennie.

A Kárpát-medencében a magyarok rovására tapasztalhatunk etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseket. Ez nem fogadható el. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarlakta vidékek adminisztratív szétdarabolására törekednek. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarok fizikai megfélemlítését célozzák. Elegendő, ha a Délvidékre gondolunk. Találkozunk a Kárpát-medencében, nem ritkán, egy-egy államon belül az igazságszolgáltatás magyarokkal szembeni elfogult működésével. Találkozunk magyar oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetésével. Találkozunk magyarok lakta területek gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozásának kormányzati törekvéseivel. Elegendő, hogyha csak itt Erdély országban az észak-erdélyi autópálya küzdelmekre hívom fel az önök figyelmét. Ezek a jelenségek mind a mai magyar Kárpát-medencei élet valóságához tartoznak. Ezekkel a törekvésekkel szemben védekeznünk kell.

A státusztörvényhez hasonló merész, bátor, Európában elfogadható kisebbségvédelmi, ha kell, egyoldalú lépéseket is vállalnunk kell majd. Éppen ezért a Magyar Állandó Értekezletre továbbra is múlhatatlanul szükségünk van. Elfogadhatatlan, hogy a Magyar Állandó Értekezletet ilyen jelenségek mellett, mint amit az előbb néhány szóban megidéztem, hosszú idő óta nem hívja össze a magyar kormány. Sőt, nekünk majd abban kell gondolkodni a jövőben, hogy a Magyar Állandó Értekezletet hogyan lehet továbbfejleszteni valami öt világ magyar képviselet irányába, aminek a mainál sokkal jelentősebb konzultatív és talán néhány esetben döntési jogot is érdemes lesz majd átadni, illetve amelyre érdemes lesz majd ilyeneket ráruházni.

Az állampolgárság kérdése nem kerül le a napirendről akkor sem, hogyha Románia belép az Európai Unióba. Részben azért, mert a Szerbiában és Kárpátalján élő magyarok, meg a szegény Horvátországban élő magyarok - akik már régen Horvátországgal együtt megérdemelték volna, hogy tagjai legyenek az Európai Uniónak - úgy tűnik, hogy még hosszú évekig nem lesznek tagjai az Európai Uniónak, tehát a kettős állampolgárság Erdélyországon kívül néhány más fontos, százezres nagyságrendű magyar közösségeknek továbbra is érdeke. A Magyar Igazolvány sem válik fölöslegessé a jövőben, kedves barátaim, mindig elmondom, ha eljövök ide önök közé, hogy akinek van, nagyon vigyázzon rá, mert rövid időn belül ez lesz a Kárpát-medence legértékesebb dokumentuma. A Magyar Igazolványnak ugyanis jelentősége lehet részben a kettős állampolgárság odaítélésének időtartamát tekintve, részben pedig a státusztörvényhez olyan jogok tapadnak - csak a szegény belmagyarok erről keveset tudnak, mert a kormánypropaganda ezt elhallgatja - amelyek nem tapadnak majd a kettős állampolgársághoz. Azok esetében, akik nem óhajtanak áttelepülni Magyarországra, hanem itthon maradnak.

Egy Erdélyországban élő magyar számára anyagi értelemben, jogosítványokat tekintve, iskoláztatást, gyermektámogatásokat tekintve, a státusztörvény és az annak nyomán létrejött Magyar Igazolvány többet jelent majd, mint a kettős állampolgárság. Tehát a kettős állampolgárság idejében a szülőföldjükön maradó magyarok támogatásának továbbra is a Magyar Igazolvány lesz a legfontosabb jogosultsági dokumentuma.

És végezetül még egy gondolatot szeretnék megosztani afféle tézis formájában önökkel. Ha megpróbáljuk megvonni a rendszerváltoztatás óta, vagy az 1990-es első választások óta eltelt 15 év mérlegét, akkor azt kell mondani, hogy a magyar jövő egyik fontos kérdése úgy fogalmazható meg, hogy a demokrácia az a jövőben is továbbra is csak az uralkodó szellemi, politikai és gazdasági elit csoportok projektje lesz-e, hogy a demokráciát a magyarországi magyar néptömegek is maguknak fogják-e érezni.

Kimerültek a demokrácia eddigi működtetését jelentő lelki, szellemi tartalékok. Az embereknek nem a demokráciából van elegük Magyarországon, de elegük van abból, ahogy az elmúlt 15 évben a demokrácia működött. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden ízében rosszul működött volna. Ha nem tudjuk a négyévenként egyszer megvalósuló részvételt gyakoribb élménnyé tenni, ha nem tudjuk az embereket bevonni bizonyos kérdésekbe, ha nem tudjuk világossá tenni, hogy az ő véleményük szinte döntésszerű erővel történő figyelembe vétele nélkül nem születhetnek - nemzetpolitikai döntések Magyarországon, legyen szó gazdaságról, kultúráról vagy külpolitikáról - ha ezt az érzést nem tudjuk kialakítani, és e mögé nem tudunk tényeket állítani, akkor a magyar demokrácia legitimitása meg fog kérdőjeleződni. Hiába lesznek négyévente választások, kedves barátaim. Mert meggyőződésem szerint egy nemzetegyesítéses politikához nemcsak az Európai Unióra, hanem a magyar demokráciára is egy valóságos magyar demokráciára, magyarországi demokráciára is szükségünk lesz. Köszönöm szépen a jókívánságokat. A magyar polgári nemzeti keresztény tábor ereje az ma már nagyobb, szélesebb forrásokra támaszkodhat, mint mondjuk három-négy-öt esztendővel ezelőtt. Egy nagyon fontos minőségi változás történt az elmúlt négy esztendő során. Ugye egy-egy jó időpontban lekevert nyakleves állítólag a gyermeknevelésnél is csodákra képes. Ez a pártfejlődésben sincs másképpen, így a 2002-es nyaklevesnek minősíthető választási kudarc, reményeim szerint kiváltotta a szükséges pedagógiai hatást a mi esetünkben is. Remélem, hogy az elmúlt három év munkájában ennek talán már a nyomai láthatóak.

Kérdésekre válaszolva:

Kettős állampolgárság

Kedves barátaim, nem véletlenül beszéltem, talán meglepően hosszan a baloldal nemzeti fordulatáról, kívánatos nemzeti fordulatáról Magyarországon. Ugyanis a kettős állampolgárság kérdése két módon oldható meg. Az egyik, - amely persze a szívünknek kedvesebb lenne, de készpénznek azért nem venném ezen út járhatóságát - ez a kétharmados többség megszerzése a parlamenti választásokon.

Az ember szerénytelenebb pillanataiban, vagy amikor álmodik, a kettő nagyon gyakran közel esik egymáshoz, akkor úgy érzi, hogy a kétharmados többséggel szinte csodákra is képes lenne. És ebben csak kevés túlzás van, azt hiszem. Azonban Magyarországon nem véletlen, hogy ilyen helyzet ez idáig nem állt elő egyetlen politikai párt ilyen lehetőséghez sohasem jutott, a magyar választási rendszer ezt az ösvényt nagyon szűkre szabja. Egyszer volt már rá példa egyébként, 1994-ben, hogy egy politikai erő - most nem pártra gondolok, hanem egy erőre, és az MSZP-SZDSZ az egy erőnek is tekinthető - már kétharmados többséget kapott. Tehát én tartom kizártnak, hogy ez a jövőben is bekövetkezzen, és akkor megnyílhat az út az alkotmányozás, az önkormányzati rendszer átalakítása, a gazdaság gyors dinamizálása, és a nemzetpolitika alkotmányos újra szabályozása előtt is, beleértve ebbe a kettős állampolgárságot.

A másik lehetőség, amely azonban inkább realisztikusnak tűnhet, az pedig az, hogyha nem is lesz kétharmados többség a polgári nemzeti és keresztény oldalon a következő választást követően, de olyan parlamentje lesz Magyarországnak, amely képes túllépni azokon a vitákon, amelyek a mögöttünk hagyott három évben megterhelték és megosztották. Miért zárnánk ki egy olyan újabb kegyelmi pillanat eljövetelét, mint amit már megtapasztaltunk egyszer, a státusztörvény megalkotásakor. Most mindegy, hogy ki, milyen őszintén szavazott a státusztörvény idején, mennyi volt az őszinteség és az álság, de végül is egy 96 százalékkal megszavazott törvényről van szó. A magyar státusztörvényt az akkori, 1998 és 2002 közötti parlament 96 százaléka megszavazta. Miért zárnánk ki, hogy a következő választást követően, amikor világosan külön tudjuk majd választani a mostani kormánypropaganda kártékony hatásától, meg tudjuk tisztítani azt a tényt, hogy mást jelent az állampolgársághoz kötődő jogok gyűjteménye, és mást jelent a Magyarország területén való éléshez kötődő jogosítványok és kötelezettségek gyűjteménye. A kettő különbözik egymástól. Hogy van olyan megoldás, ahol a magyarországi magyarok számára garanciát adhat a parlament, illetve a kormány, hogy a kettős állampolgárságot úgy is meg tudja valósítani, anélkül, hogy az gazdasági feltételt jelentene a belmagyarok számára. Miért ne zárnánk ki? Hogyha ezt sikerül világossá tenni, akkor akár egy 90 százalék fölötti nemzetegyesítési döntésre is képes lehet a következő Magyar Országgyűlés.

Én az előbb elmondtam, hogy a szülőföldön maradók számára anyagi értelemben a státusztörvény többet jelent, mint egy kettős állampolgárság. Másfelől fontosnak tartottam, hogy a státusztörvény mögött, ha lehet, akkor az a 90 valahány százalékos közös nemzeti döntés ott legyen. Minthogy a kettős állampolgárság mögé most sem tudtuk odatenni, odavarázsolni a szocialisták támogatását, erősen kétséges, hogy 1998 és 2002 között ez sikerült volna. És miután a státusztörvény az egy feles törvény volt, a kettős állampolgárság pedig akkor is egy kétharmados törvény lett volna, azt meg tudták volna akadályozni a szocialisták, a státusztörvényt pedig nem tudták, és mint láthatjuk, szerencsére, miután nem tudták, nem is akarták. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy valami mozog a bokorban Budapesten is. Hogy az pontosan micsoda az a valami, azt most még nem tudjuk. De a megbízható hírek szerint Magyarországon titkos tárgyalások vannak készülődőfélben. Ami önmagában nem föltétlenül rossz, bár a titkosság valószínűleg inkább rossz, mint jó, de a tárgyalás ténye maga talán nem. Mi úgy tudjuk, hogy nemzetközi szaktekintélyeket hívott a magyar kormány Budapestre egy olyan titkos tárgyalás céljából, hogy megvizsgálják, hogy az Európai Unión belül a kettős állampolgárság megadásának milyen tartalma és formája ütközne, illetve nem ütközne európai uniós ellenállásba. Szerintem ideje, hogy a magyar kormány valóra váltsa az ígéretét, amelyet a népszavazáskor tett, hogy ő majd megoldja a kettős állampolgárságot népszavazás nélkül is. Drukkolunk nekik. De talán az érintett magyar közösségek választott szervezeteinek választott vezetői nélkül, a velük való egyeztetés nélkül talán nem érdemes titkos tárgyalásokba bocsátkozni. Úgyhogy örülnék, ha még mielőtt létrejönnek ezek a budapesti, készpénznek vehető, megbízható források szerint hamar létrejövő tárgyalások, azelőtt vagy a MÁÉRT keretén belül, vagy azon kívül, de a határon túli magyarokkal mindenképpen egyeztetnie kellene szerintem a magyar kormánynak.

Magyarország miért nem szabta feltételként az EU-hoz való csatlakozás támogatásában Romániának Székelyföld területi autonómiájának megadását?

Az Európai Unióhoz való román csatlakozási szerződés ratifikálását a magyar kormány, illetve a magyar parlament egy feles, tehát a jelen lévő képviselők 50 százaléka, plusz egy szavazattal fogja megtenni. Tehát hogy ezt a szerződést ratifikáljuk-e vagy nem, milyen formában, feltételekkel, vagy feltételek nélkül, az ma a magyar kormánytöbbség kezében van. Ennél sokkal szerényebb föltételeket sem fogadott el a magyar kormánykoalíció, amikor megpróbáltunk a széndéknyilatkozatot – mert a magyar parlament már tett egy szándéknyilatkozatot – kiegészíteni néhány fontos szemponttal, mintegy föltétellel. Ennél sokkal enyhébb föltételekkel. Akkor a magyar kormánytöbbség erről hallani sem akart, az erre vonatkozó indítványainkat leszavazta. Tehát ez a kérdés ebben a pillanatban, ha helyes címzéssel akarjuk ellátni, akkor nem nekünk, hanem inkább a magyar kormányfőnek kell, hogy címeztessék. A román csatlakozást egyébként a magunk részéről mi nem tekintjük – bár a magyar parlament fog erről dönteni – egy olyan ügynek, amelyben kizárólag a magyar parlament véleménye a mérvadó, az RMDSZ, illetve az Erdélyben működő, a magyarlakta területeken működő választott politikai szervezetek vezetőinek a véleménye szükséges, és ők egyébként a minél gyorsabb, minél zökkenőmentesebb ratifikálást szorgalmazzák. Érthető módon.

Gazdaság

Ezidáig az az evidencia-szerű képzet élt a fejünkben, hogy a magyar gazdaság sokkal kedvezőbb állapotban van, mint a román, perspektívái és dinamizmusa is kedvezőbb, mint a románé. Eljött az ideje, hogy ennek a kérdésnek a bizonyossága felől némi kétely ébredjen bennünk. Közép-Európában, kedves barátaim, kibontakozott egy olyan természetű gazdasági verseny, amelyet legpontosabban adóversenyként írhatnánk le, és amely versenynek mi nem a sereghajtói között vagyunk, hanem amelybe még be se neveztünk.

Szlovákia 19 százalékos adókulcsot vezetett be, Románia 16 százalékosat. A Milánóból Temesvár felé közlekedő repülőgépekre nem lehet jegyet kapni. Észak-olasz kis- és középvállalkozók tízezrei árasztják el Dél-Erdélyt. Ha figyeli az ember a kolozsvári ingatlanárakat, meg az ottani gazdasági fejleményeket, meglepő dinamizmust tapasztalhat. Ha Magyarországról Szlovákia és Románia irányába megmozdult, egyre növekvő nagyságrendjét vesszük figyelembe, akkor szintén egy új jelenséget látunk. Ezek el kell, hogy gondolkoztassanak bennünket. És bizony, a magyar gazdaságnak be kell neveznie ebbe a regionális adóversenybe. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a mi közgazdászaink becslései szerint a német gazdaságnak az úgynevezett manufakturális, tehát termelőipara mintegy 25 százaléka a következő néhány évben ki fog települni Németországból, a közép-európai gazdasági versenyfutás egyik legfontosabb kérdése vagy versenyszáma éppen az, hogy hova megy majd ez a tőke. Hol jönnek létre tíz- és százezerszám munkahelyek majd ebből a nagy ipari kitelepülésből? Magyarország része lesz-e ennek? A mostani körülmények között mi ebben a versenyben – még egyszer mondom – még csak be sem neveztünk. Egy radikális magyarországi adócsökkentés, a magyar bürokrácia útvesztőinek jelentős eltorlaszolása nélkül reménytelen, hogy ebben a versenyben részt tudjunk venni, és a magyar gazdaság egy nagyon erőteljes reform előtt áll, már hogyha ebben a gazdasági versenyfutásban részt akar venni. Ha nem veszünk benne részt, nehogy meglepődjünk, hogyha a Románia és Magyarország közötti különbség minden elképzelésünket meghaladónál gyorsabban csökken majd a következő nyolc-tíz-tizenöt esztendőben.

Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság

*

bihari_panorama
2005. július 19. 03:37 | Sorszám: 464
*

Kedves Estebany!

Email helyett: http://www.cchr.ro/jud/turism/media/tkeresztur.jpg

Használd egészséggel, koptasd útjait!

*

bihari_panorama
2005. július 19. 03:31 | Sorszám: 463
*

*

TUSNÁDFÜRDŐ

Az előző térképnél nagyobb méretű: http://www.cchr.ro/jud/turism/media/talcsik.jpg

Tusnádfürdő (Băile Tuşnad, Bad Tuschnad, Kaiserbad) ismertetése http://www.cchr.ro/jud/turism/hun/6/65/6501tusnadfurdo.html

Bálványosfürdő és BÁLVÁNYOSVÁR romjai a Csomád túloldalán, (Nagy-Csomád 1301 m) a hegyet megkerülve autóval kb. 15 km-re délkeletre érhetők el.

Túristaúton, a Csomádon át, -érintve a Szent Anna-tavat, bizonyára érdekesebb.

Túraútvonalak a BÁLVÁNYOS 2005 topikban.

Kérnék pontosabb útleírásokat, és részletesebb térképeket.

*

bihari_panorama
2005. július 18. 21:35 | Sorszám: 461
*

Már két napja ismételten kérem az előző túlméretes térkép törlését, amely elrontja az oldalszélességet.

Törlés nincs, a Gondolán mindenki nyaral.

*

bihari_panorama
2005. július 17. 01:48 | Sorszám: 459
*
http://simenfalva.rural-portal.ro/

*

bihari_panorama
2005. július 17. 01:45 | Sorszám: 458
*

Üdvözöljük Siménfalva Község honlapján

E honlap tömör és friss információkat szolgáltat a 14 romániai székely falut magába foglaló községről, mely Erdély keleti részében, Keresztúrszék szívében található a "szőke" patak, a Fehér-Nyikó mentén. A 14 kis település a történelem viharai ellenére még ma is őrzik azt a hamisíthatatlan székely jelleget, egyediséget, ami ezen falvak felbecsülhetetlen értékét jelenti a kultúrákat magába olvasztó, homogén társadalmakban. A kicsi székely házak ma is takarosak, festett galambbúgos székely kapuk fedeles üllőpadjai pihenőhelyet kínálnak, a ház előtti kiskertek ontják a virág illatát és a házlakók őrzik az évszázados hagyományokat.

A honlapot bebarangolva szembesülhetünk e helyek pontos földrajzi elhelyezkedésével, népességével, turisztikai látványosságaival, kultúrájával, tesvérkapcsolataival és mindazokkal a problémákkal amik ezeket a falvakat sújtják.

*http://simenfalva.rural-portal.ro/

bihari_panorama
2005. július 16. 15:29 | Sorszám: 457
*

A bálványosi szabadegyetem
2005-07-16


Három válság, a román kormányé, az Európai Unióé és a magyar-magyar viszonyé ad különös aktualitást a vasárnap Tusnádfürdőn kezdődő egyhetes bálványosi nyári szabadegyetem rendezvényeinek - mondta Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője Budapesten.

A tusnádfürdői tábor programjai hozzájárulhatnak az erdélyi magyarság egységének erősödéséhez, valamint „Magyarország és Románia egymásra utaltságának tudatosításához" - emelte ki az ellenzéki politikus, a tábort szervező Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány egyik alapítója, az egyik külpolitikai előadó.

A szabadegyetem állandó visszatérő vendégének számító Orbán Viktor, a Fidesz elnöke július 23-án tart előadást Tusnádfürdőn: az exkormányfő Matolcsy György volt gazdasági miniszter társaságában a „Magyarország jövője jövőre" című programban tart előadást. A tervek szerint Orbán Viktor kétoldalú megbeszélést is folytat majd Markó Bélával, az RMDSZ elnökével.

A kettős állampolgárságról szóló tavaly decemberi népszavazás kudarca óta sajátos időszakot, válságot él meg a magyar-magyar viszony - fogalmazott Németh Zsolt. A fideszes képviselő kitért arra, hogy továbbra sem világos, lesznek-e októberben előrehozott választások Romániában, és ha igen, az milyen új helyzetet teremt a román belpolitikában, a román-magyar kapcsolatokban.

A bálványosi szabadegyetemre, a román, a magyar és az uniós külpolitika kölcsönhatásairól szóló július 20-iki vitára várják Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert. Monica Macovei igazságügy-miniszter a romániai igazságszolgáltatási reformról tart a tervek szerint ugyanazon a napon előadást.

Az EU-val összefüggésben Németh Zsolt elmondta, hogy az európai alkotmányos szerződés, valamint az uniós büdzsé körül kialakult helyzet a bővítési folyamatot, így Romániát is érinti, bár Bukarest már túl van a csatlakozási szerződés aláírásán az EU-val.

„A Fidesz mindig is támogatta Románia uniós csatlakozását, mert az végső soron elősegítheti az erdélyi magyarság helyzetének javulását, az autonómia megvalósítását"

Az autonómia témakörében felszólal majd Elisabeth Nauclér, a Finnországhoz tartozó Aland-szigetek kormányzója, valamint a dél-tiroli európai parlamenti képviselő, Michl Ebner. Az egyhetes szabadegyetem fontos témájának szánják, milyen módon tudják a jövőt befolyásolni a konzervatív, kereszténydemokrata, polgári erők.

A rendezvényre meghívták Emil Constantinescu volt román államfőt, Adrian Severin volt külügyminisztert, az RMDSZ több vezető politikusát és miniszterét, Emil Boc-ot, a Demokrata Párt elnökét, Kolozsvár polgármesterét, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Kövér Lászlót, a Fidesz országos választmányának elnökét, Pelczné Gáll Ildikó és Varga Mihály Fidesz-alelnököt, Martonyi János volt külügyminisztert, Mikola István volt egészségügyi minisztert, fideszes európai parlamenti képviselőket és Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga társelnökét.

MTI, Duna TV

*

bihari_panorama
2005. július 14. 21:22 | Sorszám: 456
*

"Bálványos" Kárpátalján
2005-07-13

Az előző évekhez hasonlatosan idén is a festői szépségű Felsőszinevér adott otthont a Pro Minoritatae Alapítvány által szervezett kárpátaljai nyári egyetemnek. A találkozó méreteit tekintve ugyan túlzásnak tűnhet az egyik előadó megállapítása, miszerint a szinevéri találkozó az erdélyi bálványosival összemérhető intézménnyé vált, a szervezőknek mégis gratulálni illik.

Megérdemlik a gratulációt amiatt, hogy az erdélyivel össze nem vethető mostoha körülmények ellenére július 6. és 10. között immár a 13. találkozót sikerült megszervezniük, mint ahogyan amiatt is örömünket kell kifejeznünk, hogy idén először az ukrán kormányzat hivatalos képviselőinek előadásai is bekerültek a programba.

Eredménynek számít már az is, hogy Viktor Baloga, a megyei állami közigazgatás elnöke, valamint Oleg Ribacsuk az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes egyáltalán lemondhatták a részvételüket. Ők, ahogyan az nálunk is szokás, halaszthatatlan közfeladataikra hivatkozva maradtak távol.

Eljött viszont Havasi Oleg, titulusa szerint a megyei közigazgatás elnökének első helyettese, aki a kormányzat adminisztrációs reformelképzeléseiről beszélt.

"Közelíteni az embereket a hatalomhoz, a hatalmat pedig az emberekhez" : A gondolat kétségtelenül szép, még akkor is, ha mögötte a darabjaira széthullani akaró fiatal állam egyben tartásának szándéka és nem pedig az a nagyszabású felismerés áll, hogy 21. század és szovjet tanácsrendszer nem összeegyeztethető.

Megnyugtató, hogy Havasi úr, talán, mert úgy vélhette, valami hasonló jár a szabadegyetem hallgatóinak fejében is, sietve leszögezte: "a benyújtott törvénytervezet nem Kárpátalja átszabásának szándékával készült".

No, de mi lesz akkor a KMKSZ által hosszú-hosszú évek óta szorgalmazott és Juscsenkó elnök által is "garantált" Tisza melléki járás kialakításával?
A válasz: "A törvény elfogadása után lehet arról beszélni, hogy ez mennyire létjogosult".

Talán mégiscsak van igazság Kovács Miklós, KMKSZ-elnök, az ukrán közállapotokat értékelő, elsőre kissé túlzónak ható megállapításában, amely szerint
[i]"Nincs olyan ukrán politikus, aki ne próbálná meg palimadárként átverni a másikat"?[i]

Ha Ukrajnában egy aláírás valóban csak annyit jelent, (szintén Kovács Miklós szavaival), hogy aki azt lejegyezte írni tud, a KMKSZ helyzete a demokrácia keretei között sem lesz az eddigieknél nagyobb reményekre feljogosító.

Pedig a reparáció, az alkotás, az új szellemiség Kárpátalján is helyet kér magának, főként azok után, hogy a terület felemelkedésére hivatott eddigi intézmények, amelynek kereteit a politika logikája, a bürokrácia, no meg a pénztelenség jelölte ki, rendre kudarcot vallottak.

Nemhiába hangzott el Papcsák fideszes politikus előadásban, amennyiben Magyarországnak jövőre polgári kormánya lesz, a haszontalan, mindenféle geopoltikai és gazdasági realitást nélkülöző Kárpátok Euró Régiónak búcsút kellene mondani.

Szerencsére a hétköznapok emberei nem sokat törődtek a politika mesterségesen megalkotott trendjeivel. Vinnai Győző a nyíregyházi főiskola tanára ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az alulról szerveződő civil nonprofit szféra úttörő szerepet töltött be Magyarország és Kárpátalja kapcsolatában és olyan nagyszerű eredményeket produkált, mint a beregszászi főiskola.

Ma a nem kedvező körülmények ellenére is, Kárpátalja területén Magyarország a legnagyobb befektető.
Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője a nemzetközi politikából fakadó veszélyekre hívta fel a figyelmet. Magyarország schengeni egyezményhez történő 2007-es csatlakozása Kárpátalja számára a teljes elszigetelődés veszélyét hordozza. És ez egyáltalán nem túlzás annak fényében, hogy a Kárpátalja Erdélytől, határátkelők hiányában már ma is el van zárva.

A szomorú tények ellenére a jövő azonban mégiscsak biztató. Mind Magyarországon, mind pedig Ukrajnában az elkövetkező egy esztendő során választásokra kerül sor.
A nemzeti érdekeket az állami feladatok elé helyező magyarországi polgári kormány és a helyi megmérettetésből megerősödve kikerülő KMKSZ együttműködése új lendületet adhat a térség fejlődésének.

*

bihari_panorama
2005. július 11. 01:15 | Sorszám: 455
*

Zimándújfalu nagy napja

Szombaton és vasárnap a Borostyán Egyesület első ízben szervezte meg a Zimándújfalusi napokat. A rendezvény legnagyobb érdeme, hogy a zimándújfalusi magyarság egy emberként állt a nemes ügy mellé, ráeszmélt az összefogásban rejlő hatalmas erőre.

Szombaton délben az Ypsilon zenekar kíséretében magyar ruhás fiatalok hívogattak a főutcán a rendezvényre, amely ötpróbával indult: tuskócipelés; traktor hátulsó kerekének az átforgatása; rakott szekér elhúzása; pohár vízzel való egyensúlyozás, illetve súlyzók megtartása. Arató Ferenc, Bodó Márton és Nae Bogdan szerepeltek a legjobban. A kerékpárversenyt Antal György és Both Róbert nyerte, a gyermekeknél Ménesi Lorenzó, Kovács Márk és Zsidai Márk volt a sorrend.


Kurila János és csapata 300 személyre főzte az ízletes bográcsos gulyást
(Andrásy-fotó)

Szerveztek aszfaltrajz-versenyt, a kultúrotthonban délután a fiataloknak diszkót, a felnőtteknek este bált, amelyen az ALICE zenekar játszott.

Vasárnap magyar népviseletbe öltözött fiatalok vonultak be a szentmisére. Ft. Sándor Balázs plébános köszöntötte a templomot megtöltő híveket, a vendégeket, illetve páter Bíró Antal ferences szerzetest. Bakó Ágnes Papváry Elemér Hitvallás című versét szavalta, az arad-ségai ifjúsági kórus énekelt.

Ebéd után a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban megtartott ünnepi előadást – nem kis meglepetésre – a négy nap alatt Horga Mónika és Almási Tünde által betanított helybeli tánccsoport nyitotta meg. Felléptek az arad-ségai műkedvelő csoport, a helybeli iskolások, a kisperegi Rózsa és a pécskai Búzavirág népi táncegyüttes.

Délután a postakertben felállított sátrak, büfék mellett vérbeli népünnepély kerekedett: mérték a sört, sütötték a mititéjt, a 60 literes bográcsokban rotyogott a gulyás. Ménesi Melinda, a Borostyán Egyesület elnöknője elárulta: fokozott izgalommal kezdtek a szervezéshez, mivel a községi tanácstól egy lej támogatást nem kaptak.

Szerencsére szép számmal került helybeli és aradi támogató – köszönet nekik. A szükség soha nem tapasztalt módon összefogta a helybelieket: összeadták a vendégek ellátásához szükséges élelmet, egy emberként dolgoztak az előkészületeken, a szülők minden táncosnak díszes mézeskalács szívet sütöttek. Az ugyancsak vasárnap megnyílt tájház előkészítésére önként jelentkeztek az emberek.

Késő délután sörivó versenyt, lufiborotválást, nyúlfuttatást szerveztek. A kétnapos rendezvény késő este a tábortűz melletti nótázással zárult, maradandó emlékeket hagyva a több száz részvevőben, akik között ott volt héttagú delegáció élén Várkonyi Imre füzesgyarmati polgármester, Király András parlamenti képviselő, Horváth Levente alprefektus és Bognár Levente aradi alpolgármester is.

Balta János

*

bihari_panorama
2005. július 07. 14:38 | Sorszám: 454
*

Hol olvasható a SZENT ISTVÁN TERV?
http://www.bla.hu/professzorok/index.php?oldal=dl/szit-jun-18.pdf

A terv 100 oldalnyi nagyságrendű, de tervezem közlését itt a Gondolán egyszerű szöveges formában, részletekben.

A könyv hamarosan megjelenik nyomtatott formában is.
A beszerezhetőségről a Professzorok Batthyány Körének
honlapján adnak majd tájékoztatást.

*

bihari_panorama
2005. július 07. 05:55 | Sorszám: 452
*

EMI-tábor - Gyergyószentmiklós, augusztus 11-15.

Először - de garantáltan nem utoljára - rendezi meg idén augusztusban a két testvérszervezet, az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táborát a gyergyói bércek között.

Nem csak a környezet lesz lenyűgöző, hanem szándékaink szerint a program is! Lesz minden, amire egy magyar érzelmű ifjú(hölgy) csak vágyhat: érdekes történelmi előadások (Szent Korona, Trianon, párizsi békeszerződés), vita Erdély és a magyarság jövőjéről, íjászat, rovásírás, irodalom, borkóstoló, néptánc, tábortűz s még ezer minden.

Eljön Tőkés László, Böjte Csaba, Koltay Gábor, Raffay Ernő. És persze a fergeteges koncertek: a Role, a Transylmania, a Romantikus Erőszak!

Várunk hát szeretettel mindenkit, Erdélyből, (Csonka)Magyarországról, és bárhonnan, ahol csak nemzettársaink élnek.

Töltsünk együtt négy felejthetetlen napot, és utána is "merjünk magyarok lenni"!
http://www.emitabor.hu/Hirek.htm

*

bihari_panorama
2005. július 06. 14:41 | Sorszám: 451
*


Orbán: Nem vettem részt taggyűléseken


Orbán Viktor cáfolta, hogy részt vett volna olyan taggyűlésen, amelyen bármely cég ügyei szóba kerültek.

A volt miniszterelnök a családja vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság előtt hangsúlyozta: az Élet és Irodalomban megjelent dokumentumot soha nem látta, így arról nem tud beszélni sem, de a neki tulajdonított kijelentéseket nem mondta, mert ellentétesek felfogásával.
Senki nem játszott szerepet családom vagyonosodásában, s ehhez állami pénzek sem járultak hozzá - jelentette ki Orbán Viktor, a családja gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság ülésén.

A volt miniszterelnök elmondta: két alkalommal kapott állami támogatást a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft., amelynek résztulajdonosa volt felesége, Lévai Anikó. Az első támogatás Horn Gyula miniszterelnöksége idejére esett, a második esetben pedig a pályázat elbírálására az Orbán-kormány, majd a pénz folyosítására a Medgyessy-kormány idején került sor.

Családja megtakarításaival kapcsolatban Orbán Viktor közölte: volt olyan év, amikor könyvet írt, és azért 18 millió forintot kapott.

Orbán Viktor szerint a felesége senkinek nem adott olyan megbízást, hogy az illető a saját nevében Lévai Anikó számára vásároljon földet.

A volt miniszterelnök előtt Mayer Arankát, Szász Attila, Orbán Viktor egykori üzlettársának feleségét hallgatták meg. Ő elmondta hogy, 2004 karácsonya után kereste fel az Élet és Irodalom szerkesztőségét, tette mindezt azért, mert a vagyonmegosztást nem sikerült három év óta megoldani férjével, így próbált meg a nyilvánosság elé kerülni.

Azokat az iratokat, amelyeket az újság rendelkezésére bocsátott korábban, ellenőrizte, mivel az eredeti példányok voltak a kezében, ezeket fénymásolta férje irodájában. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy soha, senki nem kérdőjelezte meg ezek hitelességét.

Hozzátette: taggyűlésen ő soha nem vett részt, csupán háziasszonyként töltött ott perceket, amíg bevitte az ott lévőknek a kávét, vagy akár a papírokat. Ezen kívül többször találkoztak az ügyben említett felek, elsősorban vacsoráztak, vagy ebédeltek, ám ezek nem voltak taggyűlések.

Herényi Károly képviselő kérdésére elmondta, hogy amennyiben megegyezett volna férjével a válást illetően, soha nem hozta volna nyilvánosságra ezeket az iratokat. Az motiválta, hogy saját gyermekei érdekét képviselje.

Mint ismert, ma hallgatta meg Orbán Viktort a volt miniszterelnök családjának állítólagos vagyongyarapodását vizsgáló bizottság.

A Fidesz elnöke szerint ezzel egy olyan korai kampányeseményre kerül sor, amely „minőségi váltást jelenthet a politikai életben”, vagyis nem a valóságról fognak beszélgetni a résztvevők, hanem sárdobálás lesz. Éppen ezért Orbán keddi sajtótájékoztatóján „világos kiindulópontot” kívánt mutatni a közvéleménynek önmaga és családja vonatkozásában. A politikus egy állítólag a kancellárián készült, a lejáratását célzó dokumentum alapján vagyoni helyzetéről, politikai múltjáról és magánéletére vonatkozóan is nyilatkozott.

Orbán Viktor kedden, rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be, hogy családja 122 millió forintos vagyonnal rendelkezik, amiből 25 millió forint hitelfelvételből származik.

Orbán Viktor közölte azt is, hogy kikérte a történeti levéltárból a rá vonatkozó dokumentumokat. Elmondta, katonasága idején, 1982-ben sikertelenül próbálták beszervezni, majd utána a rendszerváltásig megfigyelték. A rá vonatkozó levéltári dokumentumokat az interneten is olvashatóak.

(Forrás: Magyar Rádió, MTI, MNO)

*

bihari_panorama
2005. július 02. 21:58 | Sorszám: 450
*


Háromszék: Nagy-Magyarország térképe a falubejáratoknál
2005-07-01

Több felső-háromszéki magyar település bejárati tábláján megjelent Nagy-Magyarország térképe.

Információk szerint Bélafalva, Poján és Kézdiszentlélek bejáratánál minden táblára fel van ragasztva piros-fehér-zöld alapon az Erdélyt is magába foglaló Nagy-Magyarország térképe, melynek közepén egy nyomtatott H betűben a Magyarország felirat olvasható. László István, Kézdiszentlélek polgármestere híradónknak elmondta, nem tud a térkép létezéséről, azonban Jakab Edit Bélafalva polgármestere érdeklődésemre megerősítette, a lehúzós kép igenis ott található a falu bejáratát jelző kétnyelvű táblán.

Jakab Edit úgy tudja, több háromszéki település táblájára is felragasztották a térképet. A falu névtáblája a polgármesteri hivatal vagyonát képezi, azonban a polgármester asszony nyilatkozata szerint az ismeretlenek által elhelyezett Nagy-Magyarország térképet nem távolítják el. Az ügyet a megyei önkormányzat vezetőségével jövő szerdán a polgármesterek szokásos heti találkozóján ismertetik, hogy a további lépésekről a hatóságok jelenlétében döntsenek.

Nagy Zsuzsanna
http://www.geocities.com/gobevilag/harch0507.htm#hir070106

bihari_panorama
2005. július 01. 22:27 | Sorszám: 449
*
Régióegyesítés a cívisvárosban - az EU-n kívül - az EU-val együtt
http://www.karpatinfo.org.ua/modules.php?name=News&file=article&sid=19745

*

bihari_panorama
2005. július 01. 22:24 | Sorszám: 448
*

[b]Régióegyesítés a cívisvárosban - az EU-n kívül - az EU-val együtt[b]

2005-07-01

A közelmúltban Debrecenben került sor arra a találkozóra, amelyen a Partium (a Részek) régiójának polgármesterei találkoztak, s aláírták azt a - Debreceni Polgármesteri Hivatal által kezdeményezett - szándéknyilatkozatot, miszerint megalakítják a Városok, Falvak Szövetsége egyesületet.

Azzal a céllal, hogy újraegyesítsék a kulturális régiót. (A rendezvényről előző számunkban írtunk.) A fórumot követően Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, Turi Gábor alpolgármester és Gulyás Gábor, a Debrecen 2010 Programiroda irodavezetője tartott sajtótájékoztatót. Ezen elhangzott, hogy Debrecent múltja, öröksége, az európai és a magyar történelemben, az említett régióban játszott szerepe arra predesztinálja, hogy Európa egyik kulturális központjává - Európa kulturális fővárosává váljon. (Erre a címre Debrecen mellett Budapest, Eger, Pécs, Győr, Miskolc és Sopron is pályázik.)

Kósa Lajos elmondta, hogy az elképzelt régió azt a településhálózatot foglalná magába, amely a valamikori kollégiumi partikula-rendszer létezése okán történelmében, hagyományaiban, oktatásában szorosan kötődik Debrecenhez.

- A Városok, falvak szövetsége megalakításának kettős célja van, mondta a polgármester. - Az egyik az Európai Unió kulturális fővárosa pályázathoz kapcsolódik. Ennek lényege: Debrecen nem önmagában szeretné ezt a címet viselni, illetve az ezzel a címmel járó feladatokat megoldani, illetve az előnyöket élvezni, hanem ezzel a térséggel. Így tudnák az Európai Unió ide irányuló figyelmét felkeltve szervezni, segíteni a kulturális és egyéb eseményeket a régióban.

A másik célról szólva Kósa Lajos elmondta, hogy az EU-val el kell ismertetni: ennek a régiónak különleges jellemzői vannak. S olyan nemzetrészek maradnak ki a kötelékből (lásd pl.a kárpátaljai magyarság), amelyek egyébként mind történelmileg, mind kulturálisan szorosan együvé tartoznak. Az Európai Unió egyébként ismeri a kulturális régió fogalmat (Trieszt központú eurorégió), ami egy nagyon speciális regionális szerveződés az Unióban. Az az előnye, hogy közvetlenül tud pályázni bizonyos fejlesztésekre.

- Tulajdonképpen azt szeretnénk elérni, hogy az a perifériális helyzet, ami az ebben a szövetségben résztvevő településeket jellemzi, múljon el. Ugyanis a szövetséghez csatlakozó települések a saját országukban mind perifériális elhelyezkedésűek. Nagyvárad, Szatmár, Bihar - Románia nyugati vége. Kárpátalja meg Ukrajna nyugati világvége, abszolút perifériája Ukrajnának. De Kelet-Szlovákia azon települései, melyek ebben a szövetségben részt vesznek - szlovák szempontból esnek az ország perifériájára. Hajdú-Bihar megye meg Magyarország keleti perifériája. Ez pedig hátrányt jelent az adott országokban a nemzeti fejlesztési forrásokért való versenyben. De ha kihasználjuk a közös történelmi-kulturális-gazdasági kapcsolatainkat és örökségünket, egy speciális régiót alkotva az Európai Unióban, valamilyen fontosságra, különlegességre tudunk szert tenni, ami előnyt jelenthet ennek a szövetségnek. Debrecen szeretne a kovásza lenni egy ilyen regionális együttműködésnek, s ez nem csak lehetőséget, de felelősséget is jelent számunkra - mondta a polgármester.

Szlovákia és Magyarország már EU-tag, Románia a közeljövőben valószínűleg szintén felvételt nyer, de Ukrajna - így Kárpátalja is - feltehetően még hosszabb ideig az Európai Unión kívül reked. Számunkra milyen együttműködésre adna lehetőséget ez a szövetség? - hangzott a kérdés.

Kósa Lajos polgármester válaszában hangsúlyozta: az Európai Unióval el kell fogadtatni, hogy Európának - a történelmi furcsaságok miatt - ez egy olyan speciális vidéke, ahol számos olyan unión kívül eső település van, amelyek identitássukkal az európai uniós tagállamokhoz kötődnek. És itt nemcsak a magyarokat kell megemlíteni, hisz Kárpátalján román és szlovák kötődésű települések is vannak. Így akár magyarországi, szlovákiai, romániai összefogással lehetne azért küzdeni, hogy az EU fogadja el ezt a kulturális régiót. És hát Kárpátalja mindenféle vonatkozásban Európa közepe... Így a kulturális programokban - például várjátékok fesztiválja, színházak találkozója stb. - aktív szerepet vállalhat.

A szervezők továbbra is várják azon kárpátaljai települések jelentkezését, amelyek részt kívánnak venni a szerveződő kulturális régió munkájában, életében.

Kovács Erzsébet

*

bihari_panorama
2005. június 30. 16:28 | Sorszám: 447
A link: http://www.hargitakiado.ro/toc.php
bihari_panorama
2005. június 30. 15:53 | Sorszám: 446
*

SZÉKELYFÖLD
IX. évfolyam
2005. Június

*

bihari_panorama
2005. június 29. 00:11 | Sorszám: 445
*

2005-06-27


Nagyvárad: békés tüntetés a sportpályáért


"Tiltakozunk a vallási és nemzetiségi megkülönböztetés ellen!"
"Az igazság ideát van!"
"A magyar református gyereknek is joga van sportolni!"

Ilyen és ehhez hasonló táblákat emelt a magasba az a mintegy 400 tüntető, akik a Lórántffy Zsuzsanna református gimnázium sportpályáját követelték vissza ma délután Nagyváradon. A délután 3 órakor kezdődött békés, figyelemfelhívő megmozduláson a csendőrség nagy erőkkel volt jelen. A mintegy 200 rendfenntartó egész idő alatt körbezárta a helyszínt és a tüntetőket.

A nagyváradi önkormányzat fél éve az ortodox egyháznak játszotta át a református gimnázium sportpályáját. A tanácsosok utólag azzal védekeztek, hogy nem tudták milyen területről szavaztak. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tiltakozó jegyzékét Tőkés László és munkatársai átadták a Bihar megyei kormánybiztos helyettesének, melyben az ügy tisztázását követelik.


***

Az RMDSZ-re sem számíthatnak

A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól elorzott sportpályája körüli vita már jó ideje folyik. Néhány napja a Sfânta Treime román ortodox egyház fakereszteket helyezett el a területen. Tőkés László kijelentette: Ha a református egyházkerületnek nem sikerül visszaszereznie a jogtalan tanácsi határozattal elvett sportpályát, veszélybe kerül a gimnázium működése. A telek rendeltetésének megváltoztatása súlyos csapás a romániai felekezeti oktatásra.

Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnöke szerint etnikai és vallási alapú diszkriminációról van szó, ugyanis amíg az iskolában román nemzetiségű ortodox diákok tanultak, sem a polgármesteri hivatal, sem az ortodox egyház nem vonta kétségbe a sportpálya létjogosultságát.

A sportpálya ügyében kivizsgálást kérnek arról, hogy történt-e politikai korrupció azon a tanácsülésen, amely megszavazta a területfosztást. Egy új tanácsi határozat megoldaná a kérdést. Még az új tanév előtt rendezni kell az ügyet, ellenkező esetben az oktatási minisztérium bevonja a református gimnázium működési engedélyét.

A püspök összefogásra szólította fel a nagyváradi magyar közösséget, mint mondta, az egyházak elleni támadás, felekezeti hovatartozástól függetlenül, az egész közösségre irányul.

A református egyház Kincses Elődöt és Kolozsi Árpádot kérte fel a jogi képviseletre. A keresetet már benyújtották a közigazgatási bíróságon.

Úgy tűnik, a hatóságok hallgatólagosan az ortodox egyház térfoglalását támogatják. Ilie Bolojan prefektus több mint 3 hónapja támogatásáról biztosította a püspökséget, de azóta sem történt lépés az ügyben.

Még a magyar érdekképviselet részéről sem számíthatnak segítségre. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete azt állítja, hogy a református egyház részéről szerződésszegés történt. A telek soha nem volt a református egyház birtokában. 1995-ben használatba kapta a helyi önkormányzattól az akkor még a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületében működő Andrei Saguna Szakközépiskola.

2002-ben, amikor a református egyház visszakapta az épületet, szerződésben szögezték le, hogy a sportpályát azzal a feltétellel használhatja, hogy másfél éven belül hasonló pályát épít az Andrei Saguna Szakközépiskola sámára.

Tőkés László szerint a szerződésben nem szerepel olyan kitétel, hogy amennyiben nem építik fel a sportpályát, a református egyház elveszíti a területet.

A Transindex úgy tudja, Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke nem cáfolta meg a hírt, miszerint az RMDSZ-es tanácsosok nem tudták, mire szavaznak, amikor a helyi tanács az ortodox egyháznak adományozta a területet. A téma az utolsó pillanatban került be a napirendi pontok közé, s nem volt világos, hogy a Református Gimnázium sportpályájáról van szó.

*

bihari_panorama
2005. június 28. 13:34 | Sorszám: 444
bihari_panorama
2005. június 28. 13:30 | Sorszám: 443
*

[/img]http://www.uh.ro/index_files/top_files/top-03.jpg[/img]


Huszárok seregszemléje Székelyudvarhelyen


Látványos, hangulatos parádénak lehetett részese az a pár száz érdeklõdõ, akik kibírva a kissé hosszúra nyúlt várakozást és a nagy meleget, tegnap a Patkóban megtekintették az erdélyi hagyományõrzõ huszárezredek elsõ seregszemléjét.

A rendezvényen mintegy negyven, öt különbözõ csapatot képviselõ huszár vonult fel, vastapsot váltva ki az összegyűlt nézőseregbõl. A rendezvényen Udvarhelyen kívül Gyergyószentmiklós, Marossárpatak, Székesfehérvár és Buda huszárcsapatai képviseltették magukat.

A huszárok a templomból érkeztek a térre, ahol a déli szentmisén strázsáltak, az udvarhelyi székely huszárezred zászlajának megszentelése itt kezdõdött el.

Ez a ceremónia a Márton Áron téren, másként a Patkóban fejezõdött be, ahol a város címerével ékesített új zászlót megáldotta Kovács Sándor fõesperes, aki beszédében 2000-re, udvarhelyiek vatikáni zarándoklatára emlékeztetett.

II. János Pál jobbján két magyar huszár állt vigyázba, s a pápa tudta, hogy kicsodák és mit jelentenek õk. „Mai fiataljaink vajon tudják-e, kik a magyar huszárok? Mert a huszárt nem a szép ruhája teszi huszárrá, hanem a kitartás, a jellem, az erõs hit” – fogalmazott a fõesperes. Kovács Sándor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében három szeget vert be az udvarhelyi zászló rúdjába, egyet-egyet Szász Jenõ a város nevében, Györffy Árpád csapatvezetõ és egy közlegény a legénység nevében.

Kolumbán Imola, a Hagyományõrzõ Székely Huszárezred Egyesület elnöke, zászlóanya, díszszalagot kötött a zászlóra, amelyre felkerült a pápai zászló szalagja is. Kilenc udvarhelyi, frissen beavatott, sötétkék egyenruhát és fekete csákót viselõ huszár a zászlóra és alkotmányukra esküdött fel.

„Esküszöm, hogy a magyar birodalom zászlajához, a királysághoz hû maradok” – harsant fel a történelmi hûséget megőrző eskü szövege. Az ünnepség végén Kolumbán Imola a huszárezred létrejöttét támogatók hosszú sorának köszönte meg a hozzájárulást, kiemelve egyesületük fõ támogatóját, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítványt. „Mindenkinek megköszönöm, akinek egyszerre dobog a szíve a miénkkel, nagy dolog ez, hogy városunknak huszárcsapata van” – mondta a zászlósanya, aki köszönetet mondott az udvarhelyszéki magánvállalkozók egyesületének, amelynek tagjai szintén teljes pompában, díszmagyarban ünnepeltek együtt a huszárokkal.

A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével, majd koszorúzással végzõdött, a huszárok virágkoszorút helyeztek el a Vasszékelynél, az Emlékezés Parkjában Bem apó szobránál és a Sétatéren az Erkof-lánynál, amelynek felavatása alkalmából született meg elõször a huszárezred „hivatalosításának” ötlete.

*

bihari_panorama
2005. június 26. 19:41 | Sorszám: 442
*

Wass Albert szoboravatás Solymáron
2005-06-26


Felavatták hazánk második köztéri Wass Albert szobrát. Az erdélyi író bronzból megformált alakját Solymáron közadakozásból állíttatták a helyiek.

Hogy ez a szobor elkészült, abban nagy szerepe volt annak, hogy a Fővárosi Közgyűlés néhány éve úgy döntött, Budapesten nem állhat szobra az erdélyi írónak. Solymáron civil szervezetek, magánszemélyek adakozásából összegyűlt, mintegy kétmillió forintból emeltek szobrot a helyiek az 1998-ban elhunyt írónak.

- Akit szülőföldjén halálra ítélnek, akit hazájában ötven éven keresztül elhallgatnak, és aki mégis a világ magyarságának szemében az egyik meghatározó alkotója volt a kisebbségi magyar sorsnak, a hazaszeretet írója – mondta a szoboravatón Pokorni Zoltán a Fidesz-MPSZ alelnöke.

A szobor hű mása annak az Erdélyben egyetlen köztéren álló Wass-szobornak, amely Székelyudvarhelyen áll, és amely a solymárihoz hasonlóan Blaskó János képzőművész keze munkája.

Duna TV

bihari_panorama
2005. június 23. 23:48 | Sorszám: 441
*
Hét nap SZABADKA 2005.06.22

Magyarok

Az elmúlt ezer esztendőben mondtak rólunk jót is, rosszat is. Mondtunk mi magunkról jót is meg rosszat is. (Egymásról inkább csak rosszat.)

Rettegtek tőlünk, tiszteltek bennünket, gyűlöltek-gyűlölnek minket. (Senki sem annyira, mint ahogy mi egymást.) Herder még azt is kilátásba helyezte, hogy egyszer csak eltűnünk a föld színéről, kihalunk egészen, mint az avarok.

Albert Camus meg rajongva azt írta rólunk: ,,A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét... A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.'' (S lám, mégis hogy megbüntettek, megaláztak, kisemmiztek bennünket, -hogy szerteszabdaltak!)

Magyarok.

Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is. (A legtöbben persze azt gondoljuk magunkról, hogy abba az első kategóriába tartozunk.) Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk, azt már most a kezdet kezdetén megállapíthatjuk.)

2004. december 5-e óta úgy gondoljuk, hogy mi határon túli magyarok különbek vagyunk, mint anyaországi nemzettársaink nagy többsége. Talán joggal gondoljuk így. Talán. (Hogyan is mondja a költő?:

"Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ma már a Végeken dobog."

No de milyenek vagyunk mi határon túli magyarok? Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is.

1920. június 4-e óta úgy gondoljuk, hogy különbek vagyunk, mint a bennünket bekebelezők legtöbbike. Itt is, ott is, meg amott is. Talán joggal gondoljuk így. Talán. Mert mi, velük ellentétben, soha nem akartuk őket megölni, elüldözni, fizikailag, lelkileg bántalmazni; elnyomni, kisemmizni, elpusztítani...

És akkor milyenek vagyunk mi délvidéki magyarok? (Jugómagyarok - emlékszünk még?) Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is. Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk. A széthúzás, az egymásra acsarkodás, a kárörvendés annál inkább. (A végveszélyben levők önpusztító ostobasága, a dögöljön meg a testvér tehene gyilkos szindrómája.)

Most, hogy államilag kitervelt, összehangolt támadáshullám zúdult a délvidéki magyarság legnagyobb támogatottságot élvező, legéletképesebb pártjára és annak vezetőire, a világ minden tájékáról érkeznek az együtt érző kézszorítások, bátorítások, kiállások. Magyaroktól és nem magyaroktól. Testületektől, parlamenti képviselőktől, egyszerű emberektől. Odakinn mindenki pontosan tudja, mire megy ki a játék. Idebenn pedig...

Idebenn is mindenki pontosan tudja, mire megy ki a játék. És mégis, mégis... Elégedett somolygások, kéjes kézdörzsölések, a támadásokkal egyetértő, sőt buzdító pártközlemények, a támadások kitervelőivel és végrehajtóival való cinkos összekacsintások-összeborulások.

Bosszúra szomjas senkijancsik örömujjongása az újságok szemeteskosár-rovatában. Végre megdöglik a testvér tehene (is)! Magyar magyarnak farkasa. Bekebelezőink, elnyomóink, kisemmizőink pedig elégedetten mosolyognak.

A politikus, az politikus - még ha hangyányi is -, mit várhat tőle az ember. Ám jön egy délvidéki magyar újságíró - karakán, köztiszteletnek örvendő -, számítógépet ragad, és levelet ír az Európai Parlament magyar képviselőjének, baráti hangon óva inti. Ne védje már ilyen vehemenciával a délvidéki magyarság leghatékonyabb szervezetét és annak nagy tekintélyű vezetőjét, nem lesz ennek jó vége. Még majd nem sikerül a cselszövés, még majd nem zilálják szét, még majd nem csukják be, még majd a megmaradásunk ellen ügyködők nem vihetik véghez galád tervüket...

Egyik nagy költőnk mondotta még a kilencvenes évek elején: ha egy zsidó embernek a lábára lépnek a világ bármely szegletében, a tel-avivi központban azonnal összeülnek, s megtárgyalják, miként védhetik meg, hogyan siethetnek a segítségére. Anélkül, hogy hosszasan latolgatnák: vajon jogtalan volt-e a lábra lépés vagy pedig nagyon is jogos. Tanulhatnánk tőlük, mi magyarok - tette hozzá a költő.

Mi meg, lám... Magyar magyarnak farkasa.
Magyarok. Délvidéki magyarok. Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk. A széthúzás, az egymásra acsarkodás, a kárörvendés annál inkább. A végveszélyben levők önpusztító ostobasága, a dögöljön meg a testvér tehene gyilkos szindrómája.

Persze, azért idebenn sem mindenki ilyen. Itthonról is tucatszám jönnek az együtt érző, támogató, bátorító e-mailek, levelek, telefonhívások. Fölidézése mindannak, amikor a VMSZ és vezetői határozottan kiálltak a délvidéki magyarság ügye vagy annak egyes bajba jutott tagjai mellett. Napilapunk körkérdésére, hogy ,,mi a véleménye az utóbbi napokban-hetekben zajló kihallgatásokról és előzetes letartóztatásokról, amelyek többnyire magyar nemzetiségűeket, köztük politikusokat és pártvezetőket érintenek'', a megkérdezettek 65 százaléka úgy válaszolt, hogy ,,az események hátterében a vajdasági magyarság elleni kampány áll.''

A délvidéki magyarok nagy többsége nem hülye és nem gazember. Most is pontosan tudja, hogy mire megy ki a játék. És a senkijancsikkal, a törpe politikusocskákkal és buzgó szekértolóikkal ellentétben tisztességesen reagál.

Ez vigasztalja az embert.

DUDÁS Károly

*

bihari_panorama
2005. június 23. 23:33 | Sorszám: 440
*


Újabb egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntöttek
2005-06-23

Ma, június 23-án a Restitúciós Bizottság tagjai több magyar történelmi egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntöttek. A bizottság alelnöke, Markó Attila államtitkár közölte, hogy 19 egyházi ingatlanról született elvi döntés.

A bizottság döntése szerint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek 2 ingatlan, az Erdélyi Református Egyházkerületnek 3, a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek 11, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek 1, valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek 2 ingatlant adnak vissza, közülük az egyik legfontosabb az aradi Csiky Gergely Gimnázium épületének visszaszolgáltatása a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek.

Szintén ma született végleges határozat a történelmi egyházak 11 elkobzott ingatlanának visszaszolgáltatásáról. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 1, az Erdélyi Református Egyházkerület 6, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 1, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 2 ingatlanát szolgáltatják vissza.

RMDSZ Tájékoztató

*

bihari_panorama
2005. június 22. 12:52 | Sorszám: 439
*


A történelmi Magyarország várai
http://mars.elte.hu/varak/index.html

*

bihari_panorama
2005. június 19. 22:48 | Sorszám: 438
*


Budapesti önkormányzati „kirendeltség" Torockón
2005-06-18

Forrás: Szabadság, Kolozsvár

Vendégházat avatott Steiner Pál, Budapest V. kerületének főpolgármestere pénteken Torockón. A múlt századi épületet, amely teljesen romos állapotban került a tulajdonukba, a budapesti önkormányzat erdélyi falumentő programjának keretében vásárolta meg, és állíttatta helyre. A kolozsvári Transsylvania Trust Alapítvány által felújít ott épület újabb ékkő a műemlékértékű, sajátos torockói építési stílusjegyeket őrző házak sorában.

Budapest Belváros-Lipótváros önkormányzata csaknem egy évtizede indította falumentő programjait a két testvértelepülésen, az aranyosszéki Torockón és a székelyföldi Énlakán.

Az V. kerület önkormányzata 1996-ban döntött úgy: jelentős anyagi támogatással kíván hozzájárulni a két erdélyi település építészeti hagyatékának megmentéséhez, megőrzéséhez. A testület hathatós anyagi segítséget nyújtott a felújítási munkálatokban, és évente átlagban 140 torockói ingatlan tulajdonosának juttat karbantartási támogatást (évente egy átlagbér értékét) azzal a feltétellel, hogy a házak építési és utcaképi elemeit nem változtatják meg, s ha módosítanak azelőtt kikérik a szakértők váleményét.

Elsősorban ennek a segítségnek köszönhető, hogy Torockó népi építészeti öröksége épségben megmaradhatott. Nem is csoda, ha a torockói értékvédő programra felfigyeltek külföldön is, ezt 1999-ben Európa Nostra-díjjal jutalmazták.

– Csaknem tízéves mély, baráti együttműködés eredménye ez a mai házavató is – emelte ki beszédében Steiner Pál. A polgármester szerint e program sikere jó példája a magyar–magyar, magyar–nem magyar összefogásnak ebben a térségben. Úgy vélekedett: a budapesti önkormányzati segítséggel nem csak a torockói műemlék-együttest alkotó házakat sikerült az enyészettől megmenteni. Ezáltal új lehetőségek nyíltak a falubeliek előtt, hiszen növekedett a település idegenforgalmi vonzereje, a faluturizmus felpezsdülése pedig megélhetést biztosít sokak számára.

Szép Gyula, az RMDSZ művelődési főosztályának vezetője a szövetség nevében köszönte meg a budapestiek törődését, anyagi segítségét. Szabó Bálint, a Transsylvania Trust Alapítvány elnöke úgy vélekedett: Torockó a legjobb példa arra, mit is jelent a hatékony anyaországi segítség, amely a legalkalmasabb pillanatban jött, hiszen a helyi közösség nem tudta vállalni a felújítási, karbantartási munkálatok anyagi fedezetét. Az viszont most már nagyrészt a helyieken múlik, vigyáznak-e arra, hogy ez a csoda valóban megmaradjon.

Az eseményen jelen volt dr. Román András is Budapestről, akiben ennek az erdélyi faluvédő programnak a megálmodóját tisztelhetjük. Elmondta: e program nélkül az a szépség, ami elődeinktől maradt ránk, elpusztult volna. Jó, hogy a torockóiak is rájöttek, milyen értéknek a birtokosai, hogy tudatosult bennünk, Európa egyik legszebb településének lakói, és hogy ezt a kincset meg kell őrizni. Reményének adott hangot, hogy a román kormány, az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy Torockó a világörökség részévé váljon.

A házavatón jelen volt Ludányi-Horváth Attila kolozsvári magyar konzul. Nem hiányoztak a helyi, illetve a megyei hivatalosságok sem: a vendégeket Veres Rudolf polgármester fogadta, köztük Kocsis Krisztiánt, Nagyenyed alpolgármesterét, Mircea Negru kerületi rendőrparancsnokot, illetve Florin Margineant, a Fehér Megyei Tanács alelnökét, aki rövid beszéddel köszöntötte a magyar vendégeket. Elmondta: Torockó kiemelt helyen szerepel a megye turisztikai fejlesztési elképzeléseiben. Hogy terveik komolyságát bizonyítsa, kijelentette: hamarosan megkezdődik a Torockó–Nagyenyed (gyakorlatilag járhatatlan) útszakasz javítása, az erre szánt pályázati pénzt már megszerezték.

A másik testvértelepülés, a székelyföldi Énlaka is népes küldöttséggel képviseltetette magát Hajdó István gyergyói főesperes, Dézsi Zoltán, Hargita megyei alprefektus, és Garda Dezső Hargita megyei képviselő, személyében.

Délután Budapest Belváros-Lipótváros önkormányzata és a Transsylvania Trust közösen létrehozott, és Zsakó Istvánról, egykori torockói bíróról, nemzetőrszázadosról, a helyi unitárius közösség gondnokáról elnevezett díjakat osztottak.

Ebben a kitüntetésben azok részesülhettek, akik az elmúlt évek során kitűntek a tulajdonukban lévő épület karbantartásában, helyreállításában. A díjazottak: Botár Simon és családja, Májay Cecilia és Fehér Csilla, valamint Pető Tünde és Károly.

Az ünnepséget a Bogáncs népi táncegyüttes fellépése tette színesebbé.
http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/

*

bihari_panorama
2005. június 19. 08:16 | Sorszám: 437
*


Mádl Ferenc Zilahon
2005-06-18 18:57

A történelmi regionalizmus új szerepet kaphat napjainkban a határmenti együttműködési formákban, segítve a Magyarországi és a szomszédos országokban élő magyarság gazdasági és kulturális integrációját - hangúlyozta Mádl Ferenc köztársasági elnök szombaton Zilahon, a romániai magyar közösségeknél tett kétnapos búcsúlátogatása második napján.

A Partium a történelemben "kompországrész" volt - utalt Ady Endre szavaira, aki Magyarországot Kelet és Nyugat között kallódó kompországnak nevezte. "Azt várjuk, hogy ez az egykori határvidék ne elválasszon, hanem összekössön kultúrákat, gazdaságokat" - mondta beszédében. Mádl Ferenc Zilahon a református Nagytemplomban fővédnökként szólalt fel a Szilágyság - Arccal Európa felé konferencia, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és a Polgári Magyarországért Alapítvány közös rendezvényének keretében. A Nagytemplomban szintén felszólalt Matolcsy György volt gazdasági miniszter, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ahhoz, hogy a szűkebb régió, de Magyarország és a Kárpát-medence egésze számára a XXI. század a siker évszázada legyen, olyan fogódzókat kell találni, mint a nemzet egysége, az autonómia, a család, a hit és a munka. Szilágyság és a Partium számára a gazdasági fellendülésben fogódzó lehet még különösen a turizmus - mondta Matolcsy György. Mádl Ferenc köztársasági elnök Szatmárnémetiből érkezett Zilahra. Szatmárnémetiben helyi és megyei állami és önkormányzati vezetőkkel tárgyalt, szombaton pedig találkozott Schönberger Jenő római katolikus püspökkel. A köztársasági elnök Zilahról Szilágysomlyóra, Szilágy megye második legnagyobb településérre, onnan pedig Érmihályfalvára látogat.

MTI - fideszfrakcio.hu

*

bihari_panorama
2005. június 17. 19:32 | Sorszám: 431
*

Elballagtak az utolsó román osztályok a Bolyai Farkas Líceumból
2005.június 16.


Nem tudom, hogy milyen gondolatokkal ballagtak ki az iskolából szerdán, június 15-én az utolsó román tannyelvű osztályok tagjai a Bolyai Farkas Líceumból, a volt Marosvásárhelyi Református Kollégiumból.

Félő, hogy nem tett jót a tanulók és román ajkú tanárok lelkivilágának az, hogy az utolsó iskolai évben mindössze 71-en maradtak, szemben a 251 magyar diákkal.

Feltételezem: nem a nemzeti tolerancia az a fő érzelem, mely betöltötte lelküket a ballagás, az utolsó iskolai kicsengetés napján. Ám a történelmi igazságtétel nevében a marosvásárhelyi magyarságnak, a református egyháznak joga van ahhoz, hogy magyarnak és részben reformátusnak tudja azt az iskolát, ahol több mint négyszáz éves fennállása idején számos nemzedéknyi magyar ifjú sajátította el a tudást, erkölcsöt.

Tehát idén 322 maturandus hagyja el a skóla hatalmas épületét, mely mentsvárként fogta körül őket. Bár falai közé több éve betolakodott a politikai felhangoktól sem mentes polémia, mégis biztonságban érezhették magukat. A 2004-2005-ös tanévben a három osztályból álló román tagozat ezennel megszûnt létezni.

Izmosodik a középiskolával egyazon épületben működô Református Kollégium. Ennek keretében az idén 2 osztályban, már 55-en végeztek.

Bálint István líceum-igazgató, Székely Emese kollégiumi igazgató és sokan mások elmondták szokásos jókívánságaikat.

A virág sokkal kevesebb volt, mint az én időmben, a hatvanas években, amikor ballagásom napján lakásunkban félig telt a fürdőkád a szebbnél szebb csokrokkal. Ám most piacgazdaságban élünk, ami nálunk egyelőre azt jelenti, hogy a piac diktál, mi meg lapos pénztárcánkhoz igazítjuk vágyainkat, ajándékozó kedvünket. Ám a jó szó még mindig semmibe sem kerül, kívánjuk tehát mi is, hogy az érettségizők minden álmaikat valóra válthassák!

Máthé Éva
Romániai Magyar Szó

*

bihari_panorama
2005. június 14. 23:39 | Sorszám: 430
Kérem Root of all Evil-t a 420-as törlésére. A széles kép elrontja az oldalszélességet.
bihari_panorama
2005. június 14. 23:28 | Sorszám: 429
*

Gyurcsányi tudományos kismagyar nemzettudata az MSZP.HU-n:[b]

#8210 Csőrmester 2005. jún. 14. 17:53
Anna kedves!

Az ember nem születik magyarnak, németnek, románnak. Az ember embernek születik. Hogy milyen lesz a kialakult személyisége, az a szocializációtól függ. Az azonos körben szocializálódottak, egymáshoz hasonló személyiségi jeleket vesznek fel és az alapján alakul ki személyiségük.

A Romániában szocializálódottak és a Magyarországon szocializálódottak között lényeges eltérések vannak. Ez nem függ a származástól.

[b]Egy erdélyi magyar a szocializáció miatt, ami egyértelműen a személyiség kialakulásának legfontosabb eszköze, sokkal inkább tekinthető románnak, mint magyarnak.

Származása magyar lesz ugyan, mert valkamelyik őse az volt, de ettől még elsősorban román állampolgár és román mentalitáshoz és környezethez szocializálódott személy.

Távoli rokonunk csupán, de nem azonos még véletlenül sem velünk.

Előzmény: 8205
http://www.mszp.hu/index.php?gcPage=public/forum/listaTemakorok#5329
*

bihari_panorama
2005. június 09. 19:07 | Sorszám: 427
*


Szobordöntő Trianon Kolozsváron

Mindannyian tudjuk, mit jelent Trianon, hiszen az országvesztés okai, lefolyása az agyunkban, következménye pedig a szívünkben ég, ezért nem ennek elmesélésével emlékezünk országunk megcsonkítására, hangzott el a kolozsvári Trianon-megemlékezésen.

A kincses város egyetlenegy rendezvényét az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte a Protestáns Teológia épületében. A fiatalok Fodor András gyűjtő képeslapjait állították ki, melyek olyan, a történelmi Magyarország területén található egykori emlékművekről készültek, melyeket a megszállás ideje alatt, illetve a diktátum aláírása óta pusztítottak el az utódállamok.

Jóllehet a helyi napilap bojkottálni próbálta a megemlékezést azzal, hogy nem volt hajlandó leközölni az EMI felhívását, mintegy hatvan ember volt kíváncsi a kiállításra és a meghívott előadók, művészek műsorára.

Murádin Jenő művészettörténész, Szakács János szakértő és Magyari Levente előadásai közben Gali Teréz előadóművész és Boér Ferenc színművész korabeli költők verseivel idézte fel Magyarország keresztre feszítésének fájdalmát, egyszersmind megtekinthető volt a mintegy nyolcvan kiállított képeslap, jelképesen emlékeztetve az országrombolásra és a magyar értékek tervszerű pusztítására.

A megemlékezés végén a jelenlevők levonultak a Teológia udvarára, és gyertyát gyújtottak az ott álló harangnál „azért, ami 1920. június 4-én történt, és azért, ami azóta, nyolcvanöt év alatt történhetett volna, de nem történhetett meg, éppen 1920. június 4. miatt.”

Gali Teréz még egyszer utoljára gitárral és énekszóval békítette a szíveket, majd az emlékezők békében hazatértek, miközben zúgott a Teológia harangja, akárcsak az ezeréves Magyarországon nyolcvanöt évvel ezelőtt, a magyarok országának szétrablása napján.

Bagoly Zsolt

*

bihari_panorama
2005. június 09. 18:42 | Sorszám: 426
*

Magyarország emlékezik
Trianon sem örök[/b[]


Elhülyítették a népet. Semmit sem tudnak Trianonról! – mondja egy idős hölgy a Ferenciek terén lévő aluljáróban. Ugyanott székely népviseletbe öltözött középkorú nők jönnek fel a metróból. „Milyen szép hazánk van!” – lelkendezik egyikük, amikor kijutnak az utcára. Aztán folytatják a városnézést. Bár idegenként mozognak a székesfővárosban, otthon érzik magukat.

Június 3-án több országos napilap is foglalkozik a 85 éve bekövetkezett országvesztéssel. A legnagyobb terjedelemben egy bulvárlap. Ami persze nem baj, mert talán éppen e lapok olvasói tudnak a legkevesebbet az országvesztésről.

Az 1920. június 4-én aláírt diktátumot, a második világégést követően az 1947. február 10-én megkötött békeszerződés gyakorlatilag megerősítette. Sőt: tovább csonkolta az országot. Pozsonynál három magyar falu Csehszlovákiához került.

Az országot sokkolták az események. A sokk mára jórészt közönnyé változott. A magyar történelemkönyvekben ma is csak hiányosan, hézagosan tanítanak Trianonról.

Egyre többen szorgalmazzák viszont az igazságtalan diktátum felülvizsgálatát. Magyarország politikája a két világháború között a területi felülvizsgálatra épült, ezt átmenetileg siker koronázta. A kommunizmus alatt azonban nemcsak a revíziós törekvések, de Trianon említése is tilos volt.

Romániában a kommunista rendszer sikeresen beletáplálta az emberek fejébe, hogy Magyarország csak a kedvező alkalomra vár, azaz revíziót akar. Ezért kellett a nyolcvanas években, szinte havi rendszerességgel fogadkozzon a magyar külpolitika: elismeri Románia területi integritását és becsszóra nem akar revíziót. Ezért látnak sokan ma is a 89-es események mögött magyar titkosszolgálati beavatkozást, a marosvásárhelyi pogrom mögött Erdély elszakítására tett kísérletet.

Ezért nem kellett alig egy hónapja a felajánlott magyar katonai segítség, az árvíz sújtotta Bánságba. Hiszen már a magyar katonai jelenlét – még, ha segítő szándékú is az – fusztráló hatással lehet a többségi nemzetre…

Az évforduló előtt egy héttel Trianonra emlékező plakátok jelentek meg Budapest utcáin. Sokan provokációra gyanakodtak, mivel a fekete-fehér plakátok harci helikoptereket, tankokat és gyalogosokat ábrázoltak, a sokat sejtető: „…együtt vesszük vissza!” szöveggel.

Évtizedekig a hivatalos magyar és a Kisantant politika arra törekedett, hogy Trianont, mint valami örök és változhatatlant sulykolja a fejekbe. A relativitás elmélete azonban úgy tünik, előbb-utóbb a diktátumot is utoléri.

Június 4., szombat. Budapest szokásos hétvégi életét éli. Semmi sem emlékeztet a 85 évvel ezelőtti eseményekre. A média sem. A Duna és Hír Tévét kivéve, hallgatnak róla a közszolgálati médiumok is. A kereskedelmi tévékben a szokásos műsorrend megy. A Magyar ATV-n például a Fásy Mulató. A közszolgálati Kossuth rádióban pedig a Rádiókabaré.

[b]Az egyik országos kereskedelmi rádió munkatársa „trianoni ünnep”-ről beszél

A Szabadság-szobor alatt félárbócra engedve a nemzeti lobogók. „MIÉP – Kalocsa” felíratú kisbusz robog el mellettem az egyik megemlékezés helyszínére tartva.

Merthogy több is van. A Felvonulási téren, a Regnum Marianum templom helyén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik szimpatizánsai – elsősorban fiatalok és középkorúak – gyülekeznek.

Feltűnik egy polgári körös tábla is. Ezen kívül egyébként semmi jel sem utal a Fidesz jelenlétére. Egy kilométerrel odébb, a Hősök terén a MIÉP tart nagygyűlést. Utóbbin jobbára idősek vannak jelen. Szokatlanul nagy a rendőri jelenlét.

„Nem sikerült megteremteni a nemzeti egységet” – mondja beszéde elején Toroczkai László HVIM-elnök a két, egy időben tartott Trianon-rendezvényre célozva.

„2001-ben azért hirdettük meg ezt a fáklyás felvonulást, mert sirattuk a múltat. Ellenségeink a balliberális médiában felteszik a kérdést: miért foglalkozunk a múlttal.

Ez óriási tévedés: Trianon nem lerágott csont, hanem nemzetünk élő, fájó sebe. Lásd: Délvidék, ahol verik a magyarokat, és újabban Erdélyben is. Miért hagyjuk? Meg kell mutatnunk, hogy nincs a szívünkben félelem. Mert nyolc évtizede erre építenek ellenségeink: a félelmünkre.”

Toroczkait Kovács Dávid, a Jobbik elnöke követi az emelvényen, amit ezúttal egy teherautó platója jelent:

„Magyar testvéreinket folyamatosan megalázzák és megverik. Tamás Gáspár Miklós és elvbarátai a Moszkva téren küzdenek a rasszizmus ellen. Ajánlom, hogy menjenek át Erdélybe vagy a Délvidékre és ott küzdjenek. Ott van feladatuk. Június negyedike nemcsak a nemzeti emékezet napja, hanem az önvédelmi ösztön mozgósításának napja is kell hogy legyen. Más kérdés, hogy TGM-nek és társainak van sajtója. Pár héttel ezelőtti „rasszizmus elleni” tüntetésükön alig százan lézengtek. Ezek egyharmada fotós és riporter volt."

A beszédek után megindul a hosszan kígyózó tömeg, és egyenként felkeresi a szerb, francia, román, szlovák nagykövetségeket. A peticiókat sehol sem fogadják el. Ezekben területi autonómiát követelnek a határon túli magyaroknak.

A Hősök terén mintegy négyezer ember hallgatja a Psalmus Hungaricust, amikor odaérek. „Hosszú elszánt küzdelemben visszaszerzünk mindent, ami bennünket illet!” – szögezi le beszéde elején Csurka István, a MIÉP elnöke.

„Jelszavaink ugyanazok: Megmaradni, gyarapodni, visszaszerezni! A megmaradás lelki kérdés, akarat és elhatározás kérdése. Lehet, hogy népünk jelentős része már feladta, de mi még itt vagyunk, még látjuk a magyar horizontot és magyarul gondolkodunk.” – mondja beszédében az elnök, miközben alig ötven méterre a MIÉP-rendezvénytől, a szomszédos szerb nagykövetséghez érkezik a HVIM és a Jobbik vezette tömeg.

Néhány perc múlva tovább vonulnak. A piros trolibuszok újra elindulnak. Az egyiken három jólöltözött idős úriember beszélget. Egyiküknél nemzeti lobogó. Mellettük ülő idős nő rájuk rivall: „ez kell maguknak, tüntetés, a forgalom leállítása!” – majd átkozódni kezd, hogy Orbán Viktor elvette a munkáját, a lakását.

„Sebaj asszonyom, a fő, hogy lendületben az ország!” – válaszolja egyikük és leszállnak.

A Keleti pályaudvar mellett, a hetedik kerületi Harlem. Több hetes szemét az utcákon, ordítozó család hangja hallatszik ki az egyik nyitott ablakon, részeg alakok és egykedvűen üldögélő hajléktalanok.

Június negyedike, szombat.

Magyarország így emlékezik.

Fábián Tibor

*

bihari_panorama
2005. június 08. 15:51 | Sorszám: 425
*

Sólyom László az új magyar államfő

Jobbján az elődje. Sólyom László megválasztott és Mádl Ferenc távozó államfő a magyar Országgyűlésben.
Reuters-fotó


Mind a 386 képviselő átvette a szavazólapot, de közülük 17-en azonnal visszaadták. Mindannyian a koalíciós SZDSZ képviselői voltak. Hárman azonban a frakció utasítása ellenére is az MSZP jelöltjére, Szili Katalinra voksoltak. 368-an adtak le szavazatot, 367 voks volt érvényes.

Mandur László, az Országgyűlés alelnöke bejelentette: a szavazás érvényes és eredményes volt. ĺgy Sólyom László, az Alkotmány rendelkezése szerint 2005. augusztus 5-től veszi át a köztársasági elnöki tisztet Mádl Ferenctől. A bejelentést követően a parlamenti patkó jobboldalán elkezdték énekelni a Himnuszt, amihez egységesen csatlakoztak az ülésteremben tartózkodók.

A megválasztott Sólyom Lászlónak elsőként Mádl Ferenc és Szili Katalin gratulált. Ezután az ünnepélyes eskütétel következett. Sólyom László – aki a földszinti páholyból kísérte figyelemmel a történteket – az ülésterem közepére ment, és ott letette az ünnepélyes esküt. Ezután először Mádl Ferenc, majd Sólyom László mondott rövid beszédet.

„A köztársasági elnök az alkotmány szerint az egység intézménye” – mondta Sólyom László. „Pártokon kívül álló jelöltként választott meg az Országgyűlés” – folytatta, majd köszönetet mondott az őt jelölő civil szervezeteknek, az őt támogató pártoknak, illetve az őt megválasztó Országgyűlésnek. „Megválasztásomat egyetlen párt sem érezheti kudarcnak: én biztosan nem így érzem” – fogalmazott. Hozzátette, az ország javára válhat, ha a politikai pártok és a civil szervezetek együttműködnek. Ugyanakkor a nemzet egységének megőrzése mellett a megválasztott elnök a nemzet sokszínűségét is meg kívánja őrizni.

Az utódjának gratuláló Mádl Ferenc visszaidézte Göncz Árpád öt évvel ezelőtti szavait, aki szerint köztársasági elnöknek lenni embert próbáló feladat. Mádl Ferenc Isten áldását kérte az augusztus ötödikén hivatalba lépő Sólyom Lászlóra.

Sólyom László mindent meg fog tenni azért, hogy Szlovákia és Magyarország között javuljon a viszony, véli Bugár Béla, az MKP elnöke.

„Mivel jogban jártas emberről van szó, meggyőződésem szerint tisztában van azzal, egy köztársasági elnöknek milyen lehetőségei vannak, és úgy érzem, e lehetőségeken belül mindent megtesz majd a jószomszédi kapcsolatok érdekében.

Abban is biztos vagyok, hogy a mostani államfőhöz hasonlóan Sólyom László is érzékeli, hogy a határon túli magyarok és a magyar kormány közötti viszony nem a legjobb.

Államfőként ezen is próbálhat változtatni, bár lehetőségei e téren is szűkösek, ám bízom benne, ezeket ki fogja aknázni” – mondta lapunknak Bugár.

*

bihari_panorama
2005. június 08. 15:19 | Sorszám: 424
*

Új nemzeten belüli kapcsolattartási modellre van szükség
Ágoston András gratulált Sólyom Lászlónak

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke gratulált Sólyom Lászlónak a Magyar Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. Levelében a következőket írja:

Másfél évtizeddel a rendszerváltás után az ország és a nemzet újra válságban van. Az EU megtorpant.

Magyarországnak a többi EU-taggal együtt, évekig elhúzódó belső küzdelemben kell meghúznia a fejlettek és a fejletlenek közötti új, a század első felére szóló réteghatárt.
Az EU-ban jó ideig mindenki magával lesz elfoglalva. S nem azokkal akik még nincsenek benn az EU-ban, vagy ott állnak a kapuban.

Magyarországnak is azt kellene tenni, ami ebben a helyzetben stabilizálja. A megfelelési gesztusok alkalmazásának az EU-ban nincs jövője. Magyarország helyzeti előnye az EU-s belső viták során most valóban a kisebbségi közösségeiben van. Ezt lehetőséget mellőzni, most amikor minden tartalék mozgósítására szükség van, történelmi hiba lenne.

Nagy kérdés, továbbvihető-e a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja, ha a kormányzati szerepet vállaló kisebbségi versenypártok a kisantant újra éledő szorításában vállalják egy immár belső gyűrű kialakítását. Úgy, hogy eközben Belgrádhoz, Bukaresthez és Pozsonyhoz közelebb állnak mint Budapesthez.

Mi, a vajdasági Magyar Demokrata Pártban úgy látjuk, tizenöt év után újra Magyarországon, a demokratikus rendszerváltó eliten van a sor. A rossz születési mutatók prése alatt csak a reális és nagy ívű kétharmados döntések sorozata hozhat sikert, melynek nyomán új nemzeten belüli kapcsolattartási modell alakulhat ki.

A konkrét döntéseket Budapesten kell meghozni. Vállalnia kell az irányítást, s az ezzel járó felelősséget is. Az új, a 21. század első felére érvényes magyar-magyar kapcsolati modell elvileg adott.

Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtéséhez, a többi között szükség van a nemzet egészének belső értékeire épülő gazdasági és ezen belül megfelelő foglalkoztatási stratégiára.

Ahhoz, hogy a nemzeten belüli kapcsolatrendszer is segítse a nemzet felemelkedését, a politikai pluralizmus kell a kisebbségi közösségekben, s magyar választók névjegyzékére alapozott tényleges autonómia.

Perszonális autonómia kell a kisebbségi közösségek egészének, területi autonómia a székelyeknek. És kettős állampolgárság, meg részarányos képviselet a helyi többségi parlamentekben.

Mindez az EU-ban nem megy legalább kétharmados magyar fellépés nélkül. Lesz-e ehhez erő és elszántság? Abban bízunk, hogy az Ön segítségével lesz.

Kívánom, hogy az Isten engem úgy segéljen eküszöveggel szentesített elnöki fogadalma értelmében személyesen is hozzájárulhasson ahhoz, hogy az EU-tag Magyarország s a nemzet egésze, sikeresen megtalálja a válságból kivezető utat, s visszafordíthatatlanul elinduljon a felemelkedés útján.
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=1498

*

bihari_panorama
2005. június 08. 15:10 | Sorszám: 423
*

A határon túli magyar vezetők üdvözlik Sólyom László megválasztását

Az MTI által készített összeállításból ismertetünk részleteket.


A határon túli magyar vezetők örömmel vették a magyar parlament döntését, hogy Sólyom László legyen Magyarország elnöke.

Vajdasági magyar politikai vezetők azt várják Sólyom László újonnan megválasztott magyar köztársasági elnöktől, hogy folytassa elődei munkáját, és tevékenységével járuljon hozzá a nemzet egységének megteremtéséhez.

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke közölte az MTI-vel, hogy Sólyom Lászlót „nem könnyű helyzetben” választották meg köztársasági elnöknek, és „nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy megteremtse a nemzet egységét Magyarországon és az ország határain túl”.

„Az előző két köztársasági elnök, Göncz Árpád és Mádl Ferenc tevékenysége, munkássága és emberi hozzáállása kötelezi Sólyom Lászlót arra, hogy folytassa elődjei tevékenységét emberi megközelítésben is. Nagyon bízom benne, hogy ez sikerülni fog neki” – mondta Kasza József.

Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke örül annak, hogy Magyarország egyik legkiemelkedőbb jogásza nyerte el a parlamenti képviselők bizalmát.

„Fontos jelképes üzenete is van annak, hogy egy kiemelkedő jogászt egy másik kiemelkedő jogász követi az elnöki székben. Ez egyúttal garanciája is annak, hogy a magyarországi demokrácia további építésében a legfőbb közjogi méltóság mindig az alkotmányos feladata magaslatán lesz” – mondta Józsa.

„A vajdasági magyarság természetes elvárása az, hogy az új köztársasági elnök elődjeihez hasonlóan átélje és teljesítse a határon túli magyarsággal kapcsolatos alkotmányos kötelezettségeit is” – mondta az MTI-nek Józsa.

"Sólyom László személye Mádl Ferenc örökségét követve begyógyíthatja a nemzetpolitikán tavaly december 5-én ütött sebeket" – nyilatkozott Tőkés László református püspök az MTI-nek az államfőválasztás eredményének ismeretében.

A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke kifejtette: a határon túli magyarság szemszögéből úgy ítéli meg, Sólyom Lászlóra fel tudnak nézni, alkotmánybírói szerepe kifogástalannak minősíthető.

Pártállástól függetlenül nagy örömet jelenthet a magyarság számára, hogy Magyarországnak elnöke van, nem sodródik tovább az ország és a magyarság a válság felé – mondta Tőkés László a Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday utcai püspöki hivatalában.

Sólyom László kvalitásai alapján hivatott az államelnöki tisztség betöltésére, másfelől alkalmas arra, hogy áthidalja azt a megosztottságot, amit Szili Katalin személye jelentett a pártosság miatt. Személye ugyanis nemcsak a nemzetet, hanem a koalíciót is megosztotta – mondta a református püspök.

Tőkés László kijelentette, Szili Katalint ettől függetlenül nagyra értékeli, és gratulál neki, hogy méltóképpen vett részt ebben a megmérettetésben.
Úgy fogalmazott, hogy Sólyom László integráló szerepe a jelen helyzetben felértékelődik.

Bugár Béla kiegyensúlyozott és korrekt kapcsolatokra számít az új magyar államfővel, és üdvözli Sólyom László megválasztását. A szlovák kormányhoz tartozó Magyar Koalíció Pártja élén álló Bugár az MTI-nek azt mondta:

–Egyértelműen kedvező fejlemény, hogy sikerült megválasztani Magyarország új köztársasági elnökét. Hogy végül is a parlamenti kisebbségben levő ellenzék jelöltje került ki győztesen a megmérettetésből, az a kormánykoalíción belüli viszonyoktól aligha elidegeníthető körülmény. Ráadásul az ellenzék, elsősorban a Fidesz nagyon ügyes taktikát alkalmazott.

Az elnök úrtól azt várjuk majd el, amit elődeitől is elvártunk. Nevezetesen, hogy eredményesen járuljon hozzá a Magyarország és Szlovákia közti kedvező kapcsolatok kialakításához. Szeretnénk, ha abban is segíteni tudna, hogy a mindenkori magyar kormány és a határon túli magyarok között tartósan jó legyen a viszony. Értem ezen azt is, hogy bízvást segíteni tudja majd a mostani magyar kormány és a határon túli magyarok közt fennálló jelenlegi viszony rendeződését.

– Elvárásaink természetesen az államfő adott jogköreinek ismeretében fogalmazódnak meg, de úgy ítéljük meg, hogy az államfő a rendelkezésére álló jogi eszközök birtokában is sokat tud segíteni a jelzett viszonyok rendezésében.
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=karpat&id=1168

*

bihari_panorama
2005. június 08. 14:34 | Sorszám: 422
*


Az MSZP kudarcának háttere
Elnökválasztás: átszavazó szocialisták?


Sólyom László letette az államelnöki esküt, a parlament tagjai, párthovatartozástól függetlenül, kétszer is elénekelték a Himnuszt. A hangulat emelkedett volt, de néhány órával később a szocialisták már elkezdték keresni kétségtelen kudarcuk okait.

Valósággal sokkolta őket Szili Katalin veresége, bármennyire megtisztelő is második helye az államfői kinevezésért folytatott versenyben.

Valaki nagyon elszámította magát - mondják keserűen MSZP körökben. Hiszen a párt Szili győzelmének biztos tudatában készült a harmadik fordulóra.

Úgy tudni, 185 szavazattal számoltak, a 178 MSZP-s mellett három SZDSZ-es (Mécs, Wekler, Béki), 3 MDF-es és 1 független szavazata volt „biztosított”.

A számítások nem jöttek be, állítólag két szocialista képviselő (két prominens budapesti honatya) Sólyomra szavazott, és ezzel eldöntötte a szavazás kimenetelét.

A szocialista frakció kedden késő délután összeült. Az első jelentések szerint Gyurcsány támadások kereszttüzébe került, amiért nem mutatott kellő erélyt a szabaddemokratákkal még a harmadik forduló előtt folytatott tanácskozáson sem.

A kormányfőhöz közelálló körökből viszont a hvg.hu olyan jelzéseket kapott, hogy Gyurcsány a történtek után ellentámadásba akar átmenni, és erősíteni kívánja pozicióját a párton belül. Hiller és Lendvai helyzete kétségtelenül meggyengült, ők ugyan a Szilit jelölő pártkongresszus határozatának végrehajtására hivatkoznak, de ez a jelenlegi hangulatban aligha szolgál mentségükre.

Sokatmondó, hogy keddi késő délutáni jelentések szerint rendkívüli pártkongresszust hívott össze az MSZP szombatra, ahol fejek is hullhatnak. Hiller szerint a kongresszuson az elmúlt napok eseményeit is értékelik.

A Fidesz váratlan távolmaradása az első fordulóban nem volt ugyan etikus, de eredményesnek bizonyult. Fidesz-körökben még azt is elárulták, hogy nemcsak az MDF három átszavazóját vették figyelembe, hanem „desszantosokat” is beküldtek, akik érvénytelen szavazataikkal hozzájárultak Szili jó eredményéhez. (Kétségtelen, hogy Szili az első fordulóban 183 szavazatot kapott, a döntő szavazásnál viszont csak 182-t.)

Ettől megittasulva a szocialista párt vezetői nem tartották szükségesnek, hogy visszavonják jelöltjüket. Pedig az eredeti tervek szerint, ha esélyei nagyon rosszak lettek volna - az első forduló után az SZDSZ-el egyeztetve - számos jelölt közül tudtak volna választani: Ferge Zsuzsa, Gönczöl Katalin, Bihari Mihály, Bárándy Péter, Kósáné Kovács Magda neve egyaránt felmerült.

Az SZDSZ – mint Pető Iván a Klubrádióban elmondta, neveket ugyan nem említett – még hétfőn, az első forduló után is kész volt közös jelöltről tárgyalni. Ám az MSZP ismét elutasította a liberális javaslatot, Szili győzelmét szinte biztosra vették.

Nem kell jóstehetségnek lenni, hogy megjövendöljük: az elnökválasztás következményei a magyar politikában még jó darabig érződni fognak. Az viszont valószínütlen, hogy kihatnak a jövő évi parlamenti választásokra is. Sólyom László szuverén egyéniség, eddigi példamutató munkásságából következően nem lehet kétséges, hogy cselekedeteiben a jog követése fogja vezérelni, nem pedig pártpolitikai megfontolások.

*

bihari_panorama
2005. június 07. 00:00 | Sorszám: 421
*

Trianon - 85 éve szakítottak el 3,3 millió magyart, a magyarság harmadát

Magyarország területe 325.000 négyzetkilométer helyett 93.000-re, lakosságának száma 20,9 millióról 7,9 millióra csökkent, s az ország határain túl, szorosan a határ túloldalán, illetve nagy, egybefüggő tömbökben magyarok százezrei, milliói kerültek idegen hatalom alá.

Az I. világháborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (antant) és Magyarország közötti békeszerződést 1920. jún. 4-én írták alá a Párizs melletti Versailles-ban a Kis-Trianon-kastélyban. A békeszerződés életbelépett 1921 júl. 26-án, az ország törvényei közé beiktatja az 1921. XXXIII. törvénycikket. A trianoni békeszerződésben az államterület változásokra vonatkozó rendelkezések a legfontosabbak, ezek eredménye a Csonka-Magyarország.

Erdély a Partiummal és Kelet-Bánáttal együtt Romániáé (1.661.800 magyar), a Felvidék Kárpátaljával Csehszlovákiáé (1.066.700 magyar), Horvátország, a Bácska és Nyugat-Bánát a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságé (558.200 magyar), Burgerland Ausztriáé (26.100 magyar) lett.

Az elcsatolt területeken élő több mint 12 millió lakosból kb 3.3 millió volt magyar.

Magyarország területe: 325.411 km2 volt és 92.833 km2 lett. (71 százaléka veszett el)
Magyarország lakossága: 20.900.000 fő volt és 7.980.000 fő lett. (62 százaléka veszett el)

Nagy-Magyarország közigazgatása 64 vármegyére tagozódott a trianoni békeszerződés előtt.

A teljesen elcsatolt 38 vármegye: Alsó-Fehér, Árva, Bars, Belovár-Körös, Beszterce-Naszód, Brassó, Csík, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-Küköllő, Kolozs, Krassó-Szörény, Lika-Krbava, Liptó, Máramaros, Maros-Torda, Modrus-Fiume, Nagy-Küköllő, Nyitra, Pozsega, Sáros, Szeben, Szepes, Szerém, Szilágy, Szolnok-Doboka, Temes, Torda-Aranyos, Torontál, Trencsén, Túróc, Udvarhely, Ugocsa, Varasd, Verőcze, Zágráb, Zólyom.

A megcsonkított, vagy részben elcsatolt 23 vármegye: Abaúj-Torna, Arad, Bács-Bodrog, Baranya, Bereg, Bihar, Csanád, Csongrád, Esztergom, Gömör- és Kishont, Győr, Hont, Komárom, Moson, Nógrád, Pozsony, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Ung, Vas, Zala, Zemplén.

A trianoni békeszerződés

A területváltozásokkal kapcsolatban a magyar állam vagyonából mindegyik állam megkapta azt a részt, amely a területére került. Az elcsatolt területeken lakók a békeszerződés értelmében a magyar állampolgárságukat elvesztették, és annak az államnak az állampolgárságát igényelhették, amelynek területén volt az illetőségük.

A magyar hadsereg létszámát 35 ezer főre korlátozta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget, tisztképzés csak a Ludovikán történhetett. Csökkentette a fegyvergyártás mennyiségét, a katonai és polgári repülést a megmaradt repülőeszközök tönkretételével megbénította.

Kötelezte Magyarországot nagy összegű háborús kártérítés megfizetésére, valamint a háborús károk jóvátételére (később megállapítandó jóvátétel formájában). Kimondta, hogy Magyarország a győztes antanthatalmaknak a legnagyobb kedvezményt köteles biztosítani a kereskedelemben.

Megtiltotta Magyarországnak, hogy más országgal a Nemzetek Szövetsége engedélye nélkül államszövetségre lépjen.

A magyar tengeri kereskedelmi hajókat lefoglalták, a Magyar Államvasútak korábbi vasúti hálózatának 38%-a maradt meg. Magyarország területén egyetlenegy vasércbánya maradt, sóbányáinkat teljesen elvesztettük. Magyarország erdőállománya a trianoni béke után az összterületnek mintegy 15,7%-ra csökkent.

A magyar államvagyon jelentékeny része a trianoni békeszerződés alapján elveszett. Magyarország csak azokat a vagyontárgyakat tarthatta meg, amelyek az új határokon belül estek; ez a vagyon is azonban rangsorbeli elsőbbséggel szavatolt a békeszerződésből származó jóvátételi és egyéb terhekért. A háború és az azt követő események Magyarország pénzügyeiben zavaros állapotokat teremtettek.

Az államadóságoknak a háború alatt mintegy hatszorosára megnövekedett összege teljes egészében Csonka-Magyarországot terhelte.

A Magyar Hiszekegy születése

A trianoni béke aláírásának percében tiltakozásként az országban megkondultak a harangok, a közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket.

A trianoni békeszerződés eredményeképp tovább éleződtek Közép-Kelet-Európa területi és nemzeti ellentétei. Trianon s az ország kétharmad részének leszakítása a nemzet testéről megteremtette az irredentizmust.

Az irredenta mozgalom céljaira nagy számban készültek plakátok, képeslapok, szobrok, emlékművek és egyéb képzőművészeti alkotások. Az irredenta mozgalom dalok, indulók formájában is megnyilvánult. A legnépszerűbbé és a leghatásossabbá, szinte a mozgalom "himnuszává" Vincze-Kulinyi: Hamburgi menyasszony című operettjének "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország..." kezdetű dala vált.

Az ország megcsonkítása elleni tiltakozás tekintetében a kormány keze meg volt kötve. Helyette és támogatásával társadalmi egyesületek léptek fel a Magyarország számára kedvezőtlen és igazságtalan békefeltételek ellen, majd a területi revízió érdekében. Különösen az 1918 végén alakult Területvédő Liga, illetve a Védő Ligák Szövetsége. E szervezetek már 1919 decemberében, majd 1920 tavaszán, különösen májusban tiltakozó gyűléseket és felvonulásokat szerveztek a tervezett béke ellen, melyeket még nagyobb tömegeket mozgósítva ismételtek meg június 4-én.

Alig száradt meg a tinta a trianoni békeokmányon, a Védő Ligák Szövetsége pályázatot írt ki olyan ima/fohász, illetve jelmondat megfogalmazására, mely alkalmas "a revans eszméjének ébrentartására". A bírálóbizottság elnökévé a nagy tekintélyű Rákosi Jenőt kérték fel.

A pályázat nyertese, "a Felvidék egy elszakadt leánya", Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szeréna, két leány anyja, régi abaúji nemesi család sarja. Apja gömöri főispán volt, férje pedig honvéd ezredes.

Nevét a pályadíj elnyerése tette ismertté.

A Gömbös Gyula által szerkesztett MOVE című lap 1920. október 10-i száma terjedelmes interjút közölt vele.

Ez a figyelem késztethette arra, hogy háromsoros, díjnyertes fohászát tizenöt szakaszos verssé formálja, melyet 1921-ben közölt egy Irredenta című - Heltai Jenő és Herczeg Ferenc írásait is tartalmazó - 24 oldalas "könyvben".

Művészi színvonalról aligha beszélhetünk a vers kapcsán. Az ima és a jelszó azonban kétségtelenül hatásos volt. A siker titka éppen az egyszerűség.

A Budapesti Hírlap 1920. szeptember 12-i kommentárja szerint: "Ehhez nem kell kommentár. Ezt megérti a gyermek, ettől megdobban az aggastyán szíve."

A díjnyertes jelmondat: "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország".

A Trianon szóból (tria non = három nem) is jelszó lett: Nem, nem, soha!

Megemlékezések

A Kárpát-medence és Magyarország több pontján is megemlékeztek a békediktátumról.

A legjelentősebb immár hagyományosan a zebegényi megemlékezés.

Délután fél ötkor Kárpát-medence szerte megszólalnak a harangok a református templomokban. A Magyar Katolikus Egyház a megyéspüspökökre bízta, harangoznak-e szombaton Trianon emlékére.

Vecsésen a kommunista képviselőtestület nem engedte, hogy ezen a napon közterületen székelykaput állítsanak Trianon emlékére; többek közt azzal érveltek, hogy Vecsés jelképe a káposzta.

Az ország feldarabolására emlékezve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom felvonulást tartott. A menet este 6-kor a városligeti Regnum Marianum-emlékkereszttől indul a különböző nagykövetségekhez, így többek közt a francia és a román misszió elé.

A MIÉP szintén 18 órakor tartott nagygyűlést a Hősök terén.

Forrás: trianon.norma.hu, historia.hu
Képek: Nemnemsoha.hu

*

bihari_panorama
2005. június 04. 23:46 | Sorszám: 419
*

Trianon-emlékmű-avatás Bárándon


1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek következtében az első világháborúban a vesztes oldalon álló Magyarország elvesztette területének kétharmadát, illetve több millió magyar került a határokon túlra. A Hajdú megyei Bárándon egy nappal az évforduló előtt erre az eseményre emlékeztek, és emlékművet avattak a település főterén.

Hiszek Magyarország feltámadásában - hirdeti a főtéren felavatott alkotás, amellyel a 85 évvel ezelőtti békediktátumra emlékeztetnek a bárándiak. A mészkőből faragott emlékmű a településen élők, a helyi egyesületek és a civil szervezetek összefogásával, közös adakozásból készült el.

Kiss Sándor, Báránd polgármester ünnepi beszédében kihangsúlyozta:

- A történelmet nagyon sokféleképpen le lehet írni, mi szeretnénk megmutatni, hogy valójában hogy is volt ez. Én voltam kinn Versailles-ban, a Kis-Trianon palotában még a tíz éve ott dolgozó teremőr sem tudta, mi történt akkor, mert nem érdekli őket. Minket viszont érdekel.

Az ünnepi istentiszteleten a királyhágó-melléki református püspök úgy fogalmazott:

85 évvel ezelőtt ország- és nemzetszakító esemény, a nagyhatalmak és a környező népek által véghezvitt amputáció történt.

Tőkés László szerint önvizsgálatot kell tartani: a tavaly decemberi népszavazás kapcsán fel kell ismerni, hogy nem is érdemlünk jobbat, ha „nem"- el vagy távolmaradással szentesítjük a trianoni döntést.

Duna TV

*

bihari_panorama
2005. június 04. 23:43 | Sorszám: 418
Köszönöm javításaidat.
bihari_panorama
2005. június 04. 06:34 | Sorszám: 416
*

ZEBEGÉNY, JÚNIUS 4.


10:30 Nemzeti ökumenikus zarándoklat a Trianon Társaság és a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány szervezésében

-a trianoni békediktátum 85. évfordulóján Zebegénybe.


Az ökumenikus istentiszteletet a magyarországi történelmi egyházak püspökei és főpapjai, dr. Beer Miklós, dr. Ladocsi Gáspár, Tőkés László, dr. Hegedűs Lóránt, Csuka Tamás, Rázmány Csaba és Smidelius Zoltán mutatják be.


Megemlékező beszédet Harrach Péter, az MKDSZ elnöke, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a térség országgyűlési képviselője mond.

A rendezvényen közreműködik vitéz Döbrentei Kornél Balassi-karddal és alternatív Kossuth-díjjal kitüntetett költő, Bánffy György Kossuth-díjas színművész és Kiss László trombitaművész.

A program keretében felszentelésre kerül a trianoni békediktátumot ellenző Henri Pozzi francia történész emléktáblája, akinek érdemeit Kiss Dénes költő, a Trianon Társaság elnöke méltatja.


Házigazda:

dr. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondója.


Helyszín: zebegényi Kálvária-domb.


*

bihari_panorama
2005. június 02. 00:40 | Sorszám: 415
*

Nem Göncz, hanem Mádl
2005-06-01 - 21:38


Nem a volt államfő Göncz Árpád, hanem a mandátuma végéhez közeledő Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság jelenlegi elnöke látogat Zilahra – korábbi hírünkkel ellentétben – pontosították az Arccal Európa felé elnevezésű konferencia szervezői.

A rendezvény tervezett időpontja június 17-e és 18-a, remélhetően a látogatásból nem marad ki Szilágysomlyó sem, az Erdélynek több fejedelmet adó Báthoryak családi fészke.

*

bihari_panorama
2005. május 31. 18:43 | Sorszám: 414
*


Keresztyén magyarok


Történelminek nevezhető a Magyarországi Református Egyház zsinatának döntése, miszerint mától minden magyar reformátust egyenrangú és jogú testvérének tekint, éljen bárhol, bármely elszakított országrészben, bármely szomszédos ország polgáraként.

Június 4-én délután minden református templom harangja megszólal s üzen: emlékeztetni kell önmagunkat is, másokat is a trianoni tragédiára.

A hazai egyházak közül elsőként a reformátusság döntéshozó testülete reagált a tavalyi december ötödikei népszavazás tragikomikus eredményére, mikor arról határozott, hogy törvényt alkot: minden református magyar azonos jogú tagja az anyaországi református egyháznak.

Ma még nem lehet tudni, hogy a lelki-erkölcsi-szellemi-politikai tudatosság és emelkedettség mellett milyen gyakorlati lépéseket indukál ez a törvény, de az bizonyos, hogy enyhíti azok fájdalmát, akik joggal és okkal reménykedtek a kettős állampolgárság törvénybe hozásáról. A szocialista ijesztgetés és fenyegetőzés megtette a magáét; az eredmény ismeretes.

A nehezen kiheverhető sokk után újra eszünkbe juthat a katolikus Antall József miniszterelnök áhítatos mondata:

"Csak a keresztény Magyarországnak van jövője."

S lássunk csodát: a keresztyén Magyarország a lelkekben, íme, megvalósult, értelmes földrajzi fogalom támadt azon a lelki térképen, melyet sem háborúk, sem békekötések nem képesek átrajzolni.

Ez pedig az új egyetemesség fogalma.

A protestáns egyház így tiltakozik a fizikai csonkolás lelki következményei ellen, ekként teremti meg azt a közösséget, melyből talán valóságosan is kisarjadhat, megteremtődhet a tizenöt millió magyar szellemi köztársasága.

A mind kisebb ütemben egységesülni vágyó, pénzben és nemzetben gondolkodó Európa sokat tanulhatna a nemzeti érzelmeire immár újra joggal büszke magyar reformátusoktól.

*

bihari_panorama
2005. május 28. 19:37 | Sorszám: 413
*


Sepsiszentgyörgy - A bujtogatókat keresi Puskás
2005-05-28

A Román Hírszerző Szolgálatot és a rendőrséget kéri fel Puskás Bálint szenátor, hogy vizsgálják ki, kik gerjesztik a magyarellenes konfliktusokat Sepsiszengyörgyön.

"Nem egyszerű gyerekcsínyről van szó, és nem véletlen, hogy az 1990-es márciusi, marosvásárhelyi események után az ilyen jellegű provokációk helyszíne Sepsiszentgyörgy volt.

Azt jelenti, van egy csíra, amely gerjeszti ezeket, és minden esetben kiskorúakat használnak fel a konfliktus kirobbantására, mert ők nem büntethetőek. Meg kell találni azokat, akik a háttérben állnak, és felelősségre kell vonni őket" — hangsúlyozta a szenátor.

Puskás felsorolásában csak az elmúlt néhány év sokatmondó hasonló eseményei közül szerepelt néhány: a március 14-i, magyar fiatalok elleni rendőrségi akció, a Discret diszkó előtti román—magyar verekedés, a Lósy-tábla avatásakor lezajlott nacionalisa tüntetés és a mostani magyarverés.

Puskás elmondta, hétfőn a szenátusban is felszólal, és levélben kéri a belügyminiszter segítségét. Ha nem kap garanciát, hogy belpolitikai szinten rendezik az ügyet, értesíti az EU-s szerveket.

A városházán tartott tegnap délelőtti beszélgetésen elsősorban a megoldáskeresésre igyekeztek összpontosítani, a rendőrség, a helyi hatóságok az ügy megismétlődését, illetve továbbfajulását próbálják megakadályozni.

Albert Álmos polgármester elmondta, az elkövetők közt akadnak olyanok is, akiknek szülei külföldön dolgoznak, az iskolák vezetői sem tudják, mikor merre járnak. Ezekben az esetekben a hivatal gyámügyi hatósága intézkedik.

"A szülők mellett nagyon nagy a felelősségük az iskoláknak, tanároknak is. Nem lehet véletlen, hogy az elmúlt időszakban kiskorúak által elkövetett bűncselekmények — legyen szó az ortodox templomra festett sátánista jelképekről vagy a mostani verekedésekről — főszereplői a Constantin Brâncuşi Iskolaközpont tanulói. Azt jelenti, nagy baj van ezzel az intézménnyel. Én a télen, a tüntetés után (a Lósy-emléktábla avatáskor — szerk. megj.) kértem Rodica Parvan igazgatónő leváltását. Indítványom válasz nélkül maradt. Most ismét megteszem, mert nem tartom elfogadhatónak, hogy egy tanintézményben ilyen szellemiség uralkodjék, ez a vezető felelőssége"— nyilatkozta a polgármester.

A hatóságoknak tudomásuk van arról, hogy bosszú készül, és a magyar, illetve a román fiatalok szervezkednek. Éppen ezért délután, este nagyon sok rendőr lesz szolgálatban a belvárosban, próbálják elejét venni az újabb verekedésnek.

"Nagyon veszélyes jelenséggel szembesültünk, meg kell állítanunk a folyamatot, mielőtt továbbterjed. A magyar gyerekeknek meg kell érteniük, nem szabad hasonló módon fellépniük" — ismételte meg felhívását a polgármester.

Farkas Réka, Háromszék

*

bihari_panorama
2005. május 22. 23:31 | Sorszám: 412
*


A Corvin közben ravatalozzák fel Pongrátz Gergely koporsóját


MNO
2005. május 28-án, szombaton kerül sor a szerdán elhunyt Pongrátz Gergely temetésére – értesült az MNO az 56-os Magyarok Világtanácsa által a szerkesztőségbe eljuttatott közleményből.

A Corvin közben vehet búcsút a világ magyarsága a temetés napján az egykori főparancsnoktól – tudatta az elhunyt családja által felkért Kegyeleti Bizottság.
A testület egyben kezdeményezi, hogy Pongrátz Gergely temetésének napja nyilváníttassék nemzeti gyásznappá.


Mindannyiunknak el kell menni, -ott kell lenni, mindannyiunknak!


*

bihari_panorama
2005. május 22. 23:10 | Sorszám: 411
*

Rasszizmus


Kis-Magyarországon ezen a hétvégén mindenki a rasszistázókkal volt elfoglalva.

Már előre örültek Horváth Aladárék, Tamás Gazsiék és Gyurcsányi Feriék a kardozás után, hogy most végre rásüthetik a magyar népre a rasszista, apartheid jelzőt.

Ez se jött össze nekik.

Csak ujabb magyarellenes, nemzetgyalázó provokáció sikeredett.

bihari_panorama
2005. május 21. 21:27 | Sorszám: 410
*

A nagyvilágban Erdélyért


Erdély után Németország fémjelzi az író életútjának következő jelentős szakaszát. Sok mendemonda kapott már szárnyra az első emigrációs évekkel kapcsolatban. Wass Albert a már említett portréfilmből készített cikkben így reagál ezekre:
"Különböző újságok azt írták, hogy nyomorogtam. Ez nem igaz. A Bajor erdőkben helyezkedtem el, és mivel okleveles erdőmérnök az egyik foglalkozásom, - hogy úgy mondjam - rögtön kaptam állást az amerikaiknál. Turm Taxis herceg számára kellett kimérjek negyvenezer hold erdőt, melyet akkor vettek meg."(14) (Helyszíne: a bajorországi Blaibach)

S hogy az újságok mégsem jártak olyan igen messze az igazságtól, azt kissé enyhítve mégis elmondhatjuk, hogy a következő állomás, Hamburg mégsem egy többdiplomás, arisztokrata kvalitásához mért munkalehetőséggel rukkolt elő. Éjjeliőrként egy építkezésen kapott munkát, de a mezőségi ember életrevalóságával tette hasznossá ezt az időszakot is, hiszen kihasználva az éjjeleket, megírta megindítóan őszinte regényét, az Adjátok vissza a hegyeimet!

Wass Albertné, Siemers Éva úgy emlékezik e műről:
"Nagy sikere volt. Németre én fordítottam, Gibt mir meine Berge wieder!"(15)
Az író a portréfilmben az angol fordításra is utal, amely később született meg.

A mű kiadásában, sőt a többi mű megjelentetésében is jelentős szerepet vállalt fantasztikus felesége. Nemcsak ő fordította az író munkáit, hanem a kiadók felkutatásában is jelentős szerepe volt, személyes ismeretségét talpraesetten felhasználva munkálkodott azon, hogy férjét az új világ is megismerje.

Ő fordította pl. az Erdők könyvét Märchen vom Walde címmel, amely egy újabb mesekönyv volt, "mert nem akart semmi olyat írni, aminek köze van a politikához"(16)

Ez utóbbi mondat nem teljes mértékben helytálló, mert az Adjátok vissza a hegyeimet nem más, mint a nyugatra küldetéssel érkezett főhősnek a segélykiáltása, aki elkeseredetten döbben rá, hogy nincs megoldás, hazája elveszett, nem tud segítséget szerezni azoknak, akik a hegyek, barlangok, az idegenek számára ismeretlen erdők rejtekein várják a szabadulást.

Ezt a művét 1945-ös kiadással megelőzi az ugyancsak Münchenben megjelent Ember az országút szélén című regénye.

Ennek az időszaknak gyönyörű terméke az a mű, amely írói színvonalát, tehát témáját, kidolgozottságát tekintve számomra a legtökéletesebb, amelyet alig merek újból elolvasni, hiszen olyan meghatározó élményt jelentett első olvasata, s ez A funtinelli boszorkány[b]. Ezt a háromkötetes regényt még a Bajor erdőben kezdte el írni, írógépét egy farönkre téve álmodta oda Erdély hegyeiből ezt a furcsa kislányt, Anucát, akinek szomorú sorsa által elmerülünk abba a babonás, különös hiedelmekkel pókhálósított világba, amely néha nagyszerű, néha meg hátborzongatóan naturalista valóságával lebilincseli az olvasót. A regényt aztán a hamburgi őrbódéban fejezi be.

Felesége is úgy nyilatkozik, hogy: "Akkor Albi megírta szerintem a legszebb könyvét, A funtinelli boszorkányt. A kiadás körül nehézségek merültek fel, s a fordítása sem lett tökéletes Pochmaniczky fordította a regényt Münchenben. Ő ugyan jól fordított, de mégsem tudott úgy németül, hogy ne csúszott volna bele egy-két súlyos hiba. Jobb lett volna még egyszer lefordítani az egészet ".(17)

A könyv az idő tájt nem arat akkora sikert, mint amilyen értéket képvisel. S ez az éjjeliőrként dolgozó arisztokrata gróf nem azt a konklúziót vonja le a körülötte immár feje tetejére állt világról, arról, amely szinte apokalüptikus szenvedések sorát jelentette népe és önmaga számára, hogy ez az emberi világ rossz, hanem megható hittel szól sortársaihoz:
"Testvér, valamit szeretnék mondani neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, és az emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis, vagy a nátha. Olyankor elcsúfítja a világot maga körül. A világot, a te világodat."(18)

Így indul a [b]Te és a világ
című műve, amely az 1947-es Rézkígyó (München) után Vilsbiburgban jelenik meg. S Istenem, milyen nehéz olvasni tovább a sorokat, különösen az olyanoknak, akiből felsír az érzelem, de nehéz elfogadni a tanácsot, mi szerint: "Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott, megváltoztak a hegyek, a völgyek, az erdők és a mezők ... Minden más, minden megváltozott. Minden idegen... Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, az nem is honvágy, hanem már csupán emlékezés." S talán ha hiszünk abban, hogy: "Senki nem rabolhatja el tőled azt, hogy amire emlékezel, az gyönyörű szép"(19), akkor könnyebb továbblépni, és újból elhinni, hogy feladatod van, új világot kell önmagad köré tervezni.

Németországban még két verseskötete jelent meg, mindkettő 1948-ban: A láthatatlan lobogó meg a Százéves dal az ismeretlen bujdosóról.

1951 mérföldkő Wass életében, olyan változást hoz, amely az emigrációs író életében meghatározó földrajzi hely és életforma lesz. Augusztusban kivándorol Amerikába. A család kettészakad, és az élet úgy hozza, hogy sohasem válnak egy tűzhely körül ülőkké, mégis úgy tűnik, hogy fiai - a négy Amerikában, meg az egy Németországban élő - összetartóan küzdenek egyetlen célért, éspedig, hogy édesapjuknak méltó emléket állítsanak. Az ok, amiért Siemers Éva és Wass Albert útjai elválnak, az, hogy feleségét tüdőbetegsége miatt nem engedik fel az új világba induló hajóra, s ennek a nőnek van annyi ereje, hogy elengedje férjét, megértve, hogy a sors számára feladatot rótt ki, azt teljesítenie kell, hiszen minden adottsága megvan hozzá, csupán a körülményeket kell megteremteni. Amerika akkor ilyennek tűnt.

Éva szíve alatt hordja ötödik gyermekük. A beutazási engedélyt sem könnyen kapja meg az író, "mert Kicsi Anna sírkeresztje című elbeszélésében és más írásaiban is feszegeti a nyugati világ felelősségét mindazért, ami a magyarsággal és Közép-Európa népeivel a szovjet megszállást követően történt."(20)

"Amerikába úgy érkeztem mint földmunkás, mivel a tanult embereket nemigen szerették. Azért mégis kiszivárgott valahogy, hogy bár értek a mezőgazdasághoz, de több is van bennem, és akkor kaptam állást Taff szenátor segítségével a floridai De Landben, a Military Academy hívott meg, hogy tanítsak algebrát... Mivel erdőben akartam élni és az Okala National Forest négyszázhuszonötezer hold lakatlan erdő, megvettem az Astor villát, mely abban az időben nagyon leromlott állapotban volt. Én aztán rendbe raktam és valóban házat csináltam belőle...".(21)

Ez így, az emlékezés távlatából problémamentesnek tűnik, az indulás azonban sokkal nehezebb volt, ugyanis előbb egy farmon dolgozott, utána rövid időre - amint az idézetből is olvashattuk - a katonai akadémiára került algebrát tanítani, 1957-től pedig az University of Floridán egyetemi tanár, történelmet, európai irodalmat és nyelveket tanított. Pár évig a Szabad Európa Rádió munkatársa is volt.

Az amerikai magyar emigránsok egyik legkiemelkedőbb személyisége lesz, erre bizonyíték mindaz, amire tanulmányom első részében utaltam, az a fantasztikus szervező tevékenység, melynek alapját az erdélyi kulturális életben kipróbált és bevált módszerek jelentették.

Csak itt más a hangulat, s a körülmények is az élet furcsa fintorát mutatják. Bár számottevő az emigráns magyarság, nem igazán képes olyan szellemi, anyagi erőket invesztálni, mint amelyre példát jelent a két világháború közötti erdélyi magyarság. Wass is így nyilatkozik: "Elméletben egyszerűnek látszott az egész: egyedül az észak-amerikai földrészen valami másfélmillió magyart mutattak a statisztikák."(22)

Az író célját már említettem, negatív tapasztalataira utaltam, talán kiegészítésül még egy idézet, amellyel Wass argumentálja szent elhatározását, hogy meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az európai magyarság iránt érdeklődők magyar megközelítésű és egyben hiteles képet kaphassanak az európai magyarságról:

"Több különböző kiadású és különböző időben kiadott enciklopédiában például a következő, szóról szóra azonos mondatokat találtam, amiről arra lehetett következtetni, hogy azok ugyanattól a személytől származnak:"

"Magyarország, mint olyan a valóságban sohasem létezett, mindössze egy soknépű laza egység a "szentkorona országai" összefoglaló név alatt. Ennek az országnak voltak a kezdetben magyar uralkodói is, azonban a tizennegyedik századtól kezdve már csak cseh, német, olasz, lengyel és román királyok viselték az országalapító magyar király, Szent István koronáját".(23)

Ezt és az ehhez hasonló, sőt ettől sokkal rosszindulatbúb félreinformálást szerette volna Wass Albert kiigazítani, s tudta, hogy ez az odaérkezett magyarság feladata, hiszen másoknak (pl. az itthon maradottaknak) erre még annyi lehetőségük sincs, mint az emigránsoknak.

Terveit precízen kidolgozta, átgondolta, mozgósította saját anyagi eszközeit, és megszállottan próbálta meggyőzni a kinti magyarokat. Szívós, kitartó társra talált nagyszerű tervéhez új skót - amerikai feleségében, aki vállalta vele a több ezer kilométeres utazásokat Amerika szerte, hogy céljukhoz anyagi segítséget szervezzenek. Amikor az érdektelenség vagy a célt megérteni nem akarás elkeserítette, felesége tartotta benne a lelket, "...szó se lehet megfutamodásról, amit elkezdtünk érdemes volt elkezdeni, tehát visszük tovább, az Úristen eligazítja majd a többit." (24)

A már megnevezett két vállalkozás 19 magyar és 43 angol nyelvű művet ad ki. Tágas témakört ölel fel, ugyanis történelmi, nemzetpolitikai, néprajzi, stb. műveket, ill. szépirodalmi munkákat jelentet meg, mindegyiket azzal a nemes céllal, hogy a nagyvilág jobb tájékoztatását szolgálja.

Fontos, hogy a kultúrszervező Wass Albertben nem halt meg az író, hanem új lendülettel, de a lelkében továbbélő régi világáról, Erdélyről ír lebilincselő történeteket.

A megélt táj újjáéled a könyvek sorain, s a pálmák helyett megjelenik képzeletében a fenyők illata, az erdő csodája, a hegyi patakok játéka, emlékeivel átlépi az óceánt, s újra otthon van.

A teljességre törekedve megemlítem a még 1948-beli Elvész a nyom című művét (Clevland), s megállnék az 1952-es kiadású Tizenhárom almafa című regényénél, pár sorra. A mű Buenos Aires-ben jelent meg, de az olvasót Tánczos Csuda Mózsi csuda világába vezeti, no nem a mesék világába, hanem Erdély meseszép tájaira, ahol az élet néha tényleg furcsa dolgokat művel az ottlakókkal.

Tamási Ábeljének és Nyírő Úz Bencéjének méltó társa ez a Mózsi, akinek ugyancsak szüksége van mindazon leleményességre, mint irodalmi társainak, arra, hogy ebben a megbokrosodott világban megéljen, pontosabban túléljen. Az almafák itt is a megmaradás toposzaként jelennek meg, s a fák sorsa szimbolikusan az erdélyi magyarság sorsát idézik. Amikor 1945-re mind a 13-nak csak a csonkja marad, azt hinnénk, hogy itt már valóban elveszett minden, s úgy tűnne, hogy Mózsi minden ügyeskedése, furfangja hiábavaló lett volna, szorongó lelkünknek megadja Wass a feloldozást és a hitet, hiszen: "...akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek".(25)


1965-ben lát napvilágot a regény folytatása, a két mű között viszont meg kell említeni Az antikrisztus és a pásztorok (1958); az Átoksori kísértetek (1964) címűeket.

Tánczos Csuda Mózsi élete az Elvásik a veres csillag című műben tovább pereg a szemünk előtt, s míg az előző a két világháború közti emberek életének követője, a háborús évek "erdei" krónikája, addig ez a regény a kommunizmus zűrzavarát veszi nagyító alá, s elsősorban az erdélyi magyarság ez időbeli sorsára utal. Ez a mű is megpróbálja feloldani bennünk a Mózsi és vele a magyarok sorsán való elkeseredést, azáltal, hogy fát ültetnek a magyarok, a jövő fáját, a túlélés szimbólumát, énbennem a feszültség nem oldódott fel. Azt a fát a barakok mellé ültetik, igaz otthonról hozott föld közé, de gyökereit a Duna-Delta mocsaras földjébe ereszti, a kerítéssel körülvett táborban kell életre kelnie, ott, ahol a nád, a mocsár, a köd szinte ellehetetleníti a továbbélést.

A Simó József által összeállított Wass bibliográfiát szemlélve a felsorolásból még két művet szeretnék mindenképpen kiemelni. Az egyik a Kard és kasza című, amelynek első része, a Krónikás írás 1974-ben jelent meg (Astor Park), a második, a Szemtanúság meg 1976-ban (uo.).

Ha pilléreket keresünk Wass munkásságában, akkor A funtinelli...mellett az én megítélésem szerint ez a másik tartóoszlop. Ha valamiképpen hídnak tekintem Wass életművét, a halhatatlanná váláshoz vezető hídként, amelyet az ilyen különleges szellemóriások építenek fel, akkor a Hagyaték című, műfaji szempontból nehezen behatárolható mű az, amelyik ott ér partot, ahol a halhatatlanság elkezdődik.

A Kard és kasza az Erőss nemzetség történetének tűnhet, a műben ők a Wass család regényes megjelenítői, de ez nem csupán az, hanem az egész erdélyi magyarság történelmét idézi olvasója elé - Buzáttól egészen Erős Miklósig, -úgy, hogy a történelmi hitelességű adatokat átszövi a mondák, legendák világa, és így tárul fel előttünk egy küzdő, küszködő nép krónikája. A második rész már nem egy évezredet ölel át, hanem egyetlen generáció megpróbáltatásait vetíti elénk, a főhős életútját állítva a középpontba.

A huszadik század olyan nehézségek elé állította az erdélyi magyarságot, amelybe az egyes ember beleroppanhat. A néhol már naturalisztikusan bemutatott kegyetlenség, amelyet Miklós és sortársai élnek át, még az olvasás során is roppant lelkierőt igényelnek.

Amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább, megkapjuk a lelki feloldást, ami nem más, mint a remény. A főhős legyőzhetetlen. Amikor pálinkáért eladják a megvakított, agyonkínzott Miklóst egy durva pokrócba csomagolva, nem tudjuk elképzelni, hogy létezhet feloldás. De az ősei nevén koldusként újból megjelenő volt arisztokrata valóban nem lehet más, mint Isten igaz szavának hirdetője, Szent ember, olyan szent, aki a szeretet szavát hirdeti ellenségei közt is, testvéreinek hű segítője.

Szenvedései árán megtisztult, benne már nincs sem harag, sem gyűlölet, mindenét elvették: nevét, címét, családját, anyagi javait, szeme világát, tehát a semmi által lett az övé a minden. Fantasztikus ez az írói útrabocsátás. Wass Albert most sem engedi, hogy úgy tegyük le a művet a kezünkből, hogy indulatok feszítsék szét mellünket, hanem megpróbál isteni békét teremteni ott, ahol emberi érzelmek dúlnak, a szeretet és valami emberfölötti megbocsátás szavával.

A következő címek felsorolásával csupán arra törekszem, hogy akik soraim elolvassák, lássák, hatalmas életművet hagyott Wass Albert ránk, s itt az ideje (már rég eljött), hogy értékeljük azt:

Átoksori kísértetek (regény, 1964), Magunkrahagyottak (regény,1967), Valaki tévedett (elbeszélések, 1977), Válogatott magyar mondák (1971), Válogatott magyar mesék (1972), Magyar örökségünk (1975), Halálos köd - Holtember partján (1978), A költő és a macska (elbeszélések, 1989.


Ezen a mozgalmas, feladatokkal kikövezett, néha igen nehéz amerikai életúton hű társa volt második felesége, aki 1987-ben hunyt el.

Élete vége felé betegséggel kellett megküzdenie, s menekült a magány elől, az elöl a magány elől, amely gyerekkorában oly sokat társa volt, és amelyről Hagyaték című művében is annyiszor említést tesz. Újból megnősül, de egy súlyos baleset után nehezen küzd már meg az élet apróbb, nagyobb megpróbáltatásaival, és 1998 február 17-én "a kivénült harcos leteszi a fegyvert". Véget vet annak a különleges, sőt különlegesen nagyszerű életútnak amelynek jelszava: "ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen".

Jegyzetek:
1 Adjátok vissza a hegyeimet, 67. old., Kráter Műhely Kiadó, Bp., 1997
2 Hontalanság hitvallása (vers)
3 Romániai magyar irodalmi lexikon.
4 lásd 3. pont
5 lásd 3. pont
6 lásd 3. pont
7 Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1989. nov., A kivénült harcos leteszi a fegyvert
8 Lásd 7. pont
9 Népújság, 2000.08. 03. Olyan volt mint isten kenyere (B D) /Marosvásárhely/
10 Magyar Nemzet, 1940.01.19., 14. szám
11 Studia Nova, 1994, 1. szám Erdélytől Bajorerdőig, Szabó T. Ádám
12 Szalay Róbert: Fenyőktől a pálmafáig, Hangfoszlányok egy Portréfilmből (Beszélgetés Wass Albert íróval)
13 Medvigy Endre: Laudáció a Magyar Örökség-díj átadásakor, 1999. szept. 18.
14 lásd 12. pont
15 lásd 11. pont
16 lásd 11. pont
17 lásd 11. pont
18 lásd 11. pont
19 lásd 11. pont
20 lásd 13. pont
21 lásd 12. pont
22 lásd 7. pont
23 lásd 7. pont
24 lásd 7. pont
25 Tizenhárom almafa, Mentor Kiadó
26 Elvásik a veres csillag, Mentor Kiadó

Egyéb felhasznált irodalom:
Az ocalai remete (Emlékezés Wass Albert íróra) (http//www.hungarian.net/EAM/9801/wass.htm)
Szegletkő, 1999. márc. 7. Simó József: Fenyő a hegytetőn (Isten-tudó Wass Albert emlékezetére)
Délsziget15. 1989 Dunai Ákos: Wass Albert hazatér. Kapu, 5. 1992.
Hajnal László Gábor: Wass Albert búcsúztatása. Magyar Nemzet, 56. 1993.
Illés Sándor: Lobogó fáklya a neve (Wass Albert szeretne végigsétálni a szigeten) Világszövetség, 2. 1993.
Pomogáts Béla: Messzi kert embere (Erdély hűségében. Wass Albertről). Magyar Nemzet 44. 1998.
Lőcsei Gabriella: "Pusztuló gyümölcsfák vagyunk" (Wass Albert örökre elbujdosott). Magyar Nemzet, 2000. 07. 24.
Wass Albert küzdelmes hazatérése (Botrány egy névadás körül - Háborús bűnös volt az író?) Hunnia, 1999. okt.
Fráter Olivér: Tündöklő csillagunk (Wass Albert életpályája),
Kovács Ferenc: Wass Albert 90 esztendővel a vállán (http://www.antcj.ro/muvelodes/98ja31.ntm)
Pilhál György: Wass Albert (http//www. napimagyarorszag.hu/news/rullstory.pnp.3/aid=/498 )

*

bihari_panorama
2005. május 21. 20:54 | Sorszám: 409
*

Erdélyben Erdélyért


Wass Albert erdélyi főnemesi család sarja. Nemesi címét a család őse Szent László királytól nyerte, azon hőstette jutalmául, hogy a kunok ellen harcoló királyt megmentette egy rátámadó bölénytől, erre utal a címerben szereplő orrán nyíllal átlőtt bölényfej.

Az író 1908. január 8-án született az erdélyi Mezőségen, nem messze Kolozsvártól, Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánffy Ilona gyermekeként. A gyönyörű kastély, amelyben megszületett a szavak leendő nagy varázslója, ma már nem létezik. Ha valaki szeretné meglelni azt a csodát, amely megannyi regényének ihletője, akkor ne keresse a valamikori úri kastély nyomát se, de meglelheti azt a tájat, amely főszereplővé emelkedett a Wass-művek sorában.

A kastélyról vázlatot találtam Ilona Siemers különleges könyvében, s fáj elfogadni a tényt, hogy Erdély szerte tűntek el a föld felszínéről ilyen és ehhez hasonló kastélyok, főnemesi házak. S ahogy ezek eltűntek, velük együtt köddé vált az az erdélyi arisztokrácia is, amely feladatként, kötelezettségek vállalásának feladataként fogta fel társadalmi rangját és helyét, amely rétegnek a legjelesebb tagjai vállalták az 1919 után rájuk szakadó kisebbségi sorsban is a vezető szerepet.

Wass Albert is ezt az életutat kapta hivatásul: szolgálni a népet, a saját népét, mindig és minden körülmények között.

Szülei hamar szétbomló házassága, később az anyjával kialakult hűvös viszonya gyerekkorában magányossá, de magányosságából erőt nyerő fiatallá alakította az érzékeny lelkű, a természetet és az igazságot már korán megszerető embert.

Nagyapja segítségével, anyagi támogatásával járta ki a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégium osztályait. Igazi kálvinista nevelésben részesült az iskolában, s hitében, erkölcsében megerősítette a család értékrendje is. 1926-ban érettségizett, majd Magyarországon, a Debreceni Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait.

Olyan megható szépséggel réved vissza majd későbbi regényeiben ezekre az időkre, annyiszor izgulunk Ferkóval vagy Miklóssal, hogy ügyességgel, furfanggal legyőzzék az apróbb, nagyobb akadályokat!

Friss diplomával a kezében immár nekiláthatna a gyakorlatban is kamatoztatni elméleti tudását, de román hadkötelesként előbb még letölti katonai szolgálati idejét. Apja sugallatára vállalja, hogy Bukarestben, román környezetben katonáskodjék, s ez az apai előrelátás valóban pozitívnak mutatkozott, hiszen olyan ismerősökre tesz szert a román arisztokrácia köreiben, akik később segíteni tudnak nem csupán neki, hanem mindenekelőtt a bajba jutott vagy nehézségekkel küzdő barátain, ismerősein.

Tudását később Németországban (Hochenheimban), illetve Franciaországban (a Sorbonne-on) tökéletesíti, erdészeti és kertészeti szakterületen szerez újabb ismereteket.

Tanulmányai befejezése után visszatér a szülői és nagyszülői birtokra, és talpraesettségének, tudásának, összeköttetéseinek köszönhetően az otthoni gazdaságot is átszervezi, megtalálja a lehetőséget, hogy az akkori elvárásokhoz igazodva egy mintagazdaságot rendezzen be, a szülői kertet a gyönyörű fákkal, bokrokkal pedig védett arborétummá nyilvánítatta. Ez az időszak különösen nehéz a földdel, birtokkal rendelkezők számára is, hiszen a nagybirtokok java részét a román állam eltulajdonította, s a megmaradt töredéken kellett úgy gazdálkodni, hogy közben a pénzügyi válságokat átvészelve teremtődjön lehetőség az erdélyi magyar kultúra támogatására is.

Nehéz, de összetartásra kötelező idők voltak ezek Erdélyben.


Wass Albert korán eljegyezte magát az irodalommal, ugyanis 1927, ill. 1928-ban két verseskötettel lép az olvasók elé (Virágtemetés és Fenyő a hegytetőn). Első szárnypróbálgatásával nem igazán hívja fel magára a közvélemény figyelmét, de első regényével, a Farkasveremmel már osztatlan sikert arat.

1934-ben Kolozsváron az ESZC kiadásában jelent meg ez az érdekes mű, amelyben a tágabb rokonság egyik családját állítja a történet középpontjába, pontosabban Wass Irmát meg fiát, Wass Jenőt, úgy, hogy bepillantást nyújt az erdélyi arisztokrácia más személyeinek az életébe is.
A gazdász író egyre inkább író-gazdásszá válik.

1935-ben nősül meg, felesége, Siemers Éva erdélyi magyar anya és hamburgi német apa gyermeke, vagyis Czegei és Szentegyedi Wass Ilona grófnő és Edmund Siemers építő -nagyvállalkozó, a hamburgi egyetem alapítójának lánya. Ez a fiatal, művelt hölgy sok időt tölt anyja szülőföldjén, a Mezőségen, különös érdeklődéssel és finom érzékenységgel kapcsolódik be az erdélyi irodalmi életbe, s így ismerkedik meg a fiatal íróval. Házasságukból hat fiúgyermek születik (az egyik még kisgyermekkorában meghalt).

Megjelenő műveinek sorát a Csaba című folytatja, amely a trianoni békeszerződéssel Erdélyre zuhanó nehézségekkel ismerteti meg az olvasót. Ferkó, a főhős szemszögéből láttatja a kort, ahol az egyedüli túlélési lehetőség csupán a szívós helytállás.

Az 1940-es év másik nagy regénye a Jönnek, amely arra a lehetetlenül ambivalens érzésre épül, melyet Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása jelentett: az öröm boldogsága és a Romániában tovább élni kényszerülők döbbent meghasonulása, elkeseredése.

A helikoni írónemzedék fiatal képviselőjét 1940-ben addigi munkássága elismeréseként Baumgarten-díjjal tüntetik ki, más jeles képviselők mellett.
"...Babits Mihály olvasta fel a megjutalmazottak névsorát, évenkénti 3000 pengős évdíjat kapott Wass Albert erdélyi szépprózaíró". (10)

Wass munkásságát Magyarországon is jól ismerték a háború előtt, nem véletlen tehát a Baumgarten- díj, hiszen könyvei Pesten is megjelentek, de az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai is nagy sikert arattak, hiszen eleve a "könyvek jellege is eredeti volt: erdélyi fehér posztóba kötötték..." (11), másrészt az anyaország éberen figyelte elszakadt gyermeke minden rezdülését.

A titokzatos őzbak című elbeszélés-gyűjteménye után 1942-ben újabb művével lép az olvasók elé, címe Mire a fák megnőnek, s 1943-ban megjelenik ennek a folytatása, mely önállóan olvasva is kerek egész történetet közöl, A kastély árnyékában. A két kötet három generáció életformája, világlátása bemutatásával történelmi korokról ad ízelítőt; a szabadságharc utáni időkben keresi az Erdélyben való megmaradás lehetséges emberi útjait, módjait; megpróbálja felfedni saját társadalmi rétegének a felelősségét, elhibázott lépéseit, amelyek végső soron Trianonhoz vezettek, s mindazon történésekhez, amelyek a békeszerződést még követték.
A Varjassyak történetének megformálása már jelzi, hogy Wass olyan írói tehetséggel megáldott személyiség, aki a XX. századi írók élvonalában foglalja majd el a helyét.

1943-ban különleges könyvvel bővíti alkotásai tárházát, Tavak könyve[b] címmel a Révai Kiadó megjelenteti az író meséit. Nagy örömmel fedeztem fel barátom gyermekének a tankönyvében ezekből a mesékből, illetve későbbi meséiből is jó párat Lázár Ervin, Benedek Elek meséinek a szomszédságában.

Ennek az időszaknak számomra legkedvesebb alkotása a [b]Vérben és viharban. Ahogy a művet olvastam, egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy végül is megszületett a hiányzó nagy hun eposz, persze nem műfaji szempontból, hiszen ez egy tökéletes kisregény, hanem tartalmi vonatkozásában. Tehát eposzi témát dolgoz fel a szerző, központi figurául Dengeziket választja, Attila fiát, aki egy erős és főként tartós birodalom létrehozásának lehetőségét vázolja fel a hunok előtt, bebizonyítva, hogy lejárt a "huj- huj" csatakiáltások ideje, ugyanis karddal lehet ugyan hazát szerezni, de megtartani csak "kaszával", azaz munkával lehet (ez lesz későbbi nagy regényének a metaforája.

1943 az író-gazdálkodó Wass Albertre újabb feladatokat ró, pontosabban egészen más típusú elvárások elé állítja. A frontra kerül, éspedig a keleti frontra zászlósként. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének irattára nem rendelkezik Wass Albert személyi okmánygyűjtőjével, de a nyilvántartásukban lévő adatok alapján megerősítették, hogy az írót tartalékos zászlóssá nevezték ki. Wasst a keleti fronton I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntetik ki, itthon tovább harcol az utolsó pillanatig, Kolozsvártól a Szilágyságon át a Szamosig, Fónagy vezérkari ezredes segédtisztjeként küzd az előnyomuló orosz csapatok ellen.(12)

"1944 októberében Dálnoki Veres Lajos altábornagytól leszerelését kéri. Az altábornagy az írót féltve nem járul hozzá a leszereléshez. Így Wass Albert 1945 húsvétján katonai alakulatával Sopronnál hagyja el az országot."(13)

Megható, ahogy az író utolsó kolozsvári emlékképét egy portréfilm kapcsán velünk megosztja: "Ott van a sarkon szemben a Mátyás templommal, a Szürke Nővérek által gondozott szálloda és vendégfogadó, ott térdelt egy szürke apáca, nézett fel a keresztre és imádkozott, - egy lélek nem volt már sehol, csak az orosz tankok jöttek le a Feleken, hallani lehetett a dübörgésüket..."

És 1945 húsvétjával a szó legszorosabb értelmében új fejezet nyílik az író életében.

*

bihari_panorama
2005. május 21. 20:34 | Sorszám: 408
ÁRGUS - 1990-2005 irodalom - művészet – valóság

Szücsné Harkó Enikő:
"Ismertessétek az igazságot, -s az igazság szabaddá tészen!"
Vázlat Wass Albert életútjáról és munkásságáról

1998. február 27-én a floridai Astorban hunyt el a magyar emigrációs irodalom, egyben a XX. századi magyar irodalom egyik kiváló képviselője, Wass Albert.

"Nagy ember volt" - mondta összefoglaló tömörséggel egyik disszertációs témakonzultációnkon Rónay László. (2000. június 22.)

Életútja, irodalmi pályája önmagában is kimerítő regénytéma lehetne, s ha lenne ilyen, akkor annak a műnek a főhőse sorsával a XX. századi erdélyi értelmiség, az emigrációba kényszerült erdélyi arisztokrácia tipikus megjelenítője lehetne.

Még temetése körül is bonyodalmak adódtak, pedig azt mindenképpen megérdemelte, hogy legalább holtában megkaphassa azt, amire olyan szívet tépő bánattal, keserűséggel vágyott: a hegyeit.

Első emigrációs regényében megindító könyörgéssel fohászkodik, hogy:
"Adjátok vissza a hegyeimet". S milyen jogon is kéri, követeli vissza? - azért, mert "...enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré".(1)

S imája, könyörgése mindennek dacára meghallgattatott, hamvai ott nyugszanak a marosvécsi kastély kertjében, Kemény János mellett, a "Helikoni asztalhoz" közel, így az odalátogató, a tiszteletét leróni érkező a meghatottságon kívül megnyugvással tudatosíthatja önmagában, hogy Wass Albert immár hazaérkezett, a Helikon szellemisége beteljesült. Immár újból otthon van, a szó legtökéletesebb értelmében.

Nem fáj annyira olvasni 1947-ből származó sorait, mi szerint:

"Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem magyar.
Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar." (2)

A vers sorain merengve visszacseng az a pár szó, hogy "egymásra kell, leljen végre egyszer", s valóban regényeit megismerve, egymásra kell lelnie kicsit átlényegítve még írónak és olvasónak is, s jó tíz éve ez is elkezdődött: az egymásralelés.

Könyvei kezdtek megjelenni, az életéről is gyűjthetünk információkat, hiszen 1989 óta, bár lassan, mégis megtört a hallgatás jege, s az én generációm is bepillantást nyerhetett ennek a most már elismerten kiváló személyiségnek az életútjába. Bármelyik Wass Albert életművel foglalkozó cikket szemlélem, egy alapvetően közös: írói nagysága előtt meghajolnak, s annak ellenére, hogy vázlatszerű az a pályakép, amelyet a cikkek írói megjelenítenek, mégis figyelemfelkeltők.

De térjünk vissza a marosvécsi kastély parkjába, oda, ahol ma egy a Marosból kiemelt hatalmas kövön áll Wass Albert domborműve, emlékeztetve az utókort az ott nyugovóra.

Az erdélyi magyar irodalom történetében, mint tudott, a marosvécsi Kemény-kastélynak igen nagy szerepe volt, ugyanis báró Kemény János (1903-1971) 1926-ban megalapította a marosvécsi Helikon írói munkaközösséget, amely önálló folyóirattal rukkolt elő. Először 1928 májusában Erdélyi Helikon címmel (címe 1936-37-ben Helikon), kiadója pedig az Erdélyi Szépmíves Céh (Irodalmi Könyvkiadó vállalkozás.

"1924 és 1944 között 14 sorozatban összesen 166 művet jelentetett meg"(3), olyan jelentős írók, költők műveit, mint Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Dzsida Jenő, Székely Zoltán, Karácsony Benő, Kemény János, Kuncz Aladár, Nyírő József, Szemlér Ferenc, Tamási Áron, Tompa László, "akikhez fiatalon csatlakozott Wass Albert”. (4)
Hangsúlyozni szeretném, hogy az író méltó helyre került, és a hely valamikori szellemisége is méltó az ott örökre megpihenők számára.

A Helikonnal való kapcsolata meghatározó erő lesz egész életében, sőt mondhatni, életének tartalma lesz. A Kós Károly által készített nagy kőasztal, a "Helikoni-asztal" mellé fiatalon odaülhetett, életre szóló élményeket gyűjthetett, megjelenő művei egyre nagyobb elismerést váltottak ki, ezáltal bekerült a két világháború közötti vezető erdélyi írók társaságába. Most ugyanazon asztal mellett pihen az egykori házigazda szomszédságában, a sokat látott fák árnyékában.

S hogy miért tartalma? Mert egész életében annak az eszmének a hirdetője lett, melyet az ottani íróközösség transzilván eszmeiségként, transzilvanizmusként határozott meg. Ez a valójában több lényeges kérdést, célt megfogalmazó elv egyik legfontosabbika "...a nemzetek, vallások világszemléletek népi szokások, társadalmi osztályok és külső hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozása".(5)

Fráter Olivér Hunniában (1999) megjelenő cikkében ugyancsak hangsúlyozza Wass Albert és a transzilván ideológia viszonyát, és ő is kitér a fentiek mellett "az erdélyi psziché", nála "erdélyi lélek" (ott is idézőjeles) fogalomra, amelyről Kós Károly írja: "nem az erdélyi magyarság privilégiuma, de predesztinációja az erdélyi németségnek és románságnak is."(6)

Ezen eszmerendszeren belül domináló a Romániában élés ténye, amely a helikonisták megfogalmazásában kisebbségi igényeket és funkciókat jelent.
Évekkel később Amerikában ezen elvi síkról indulva, de a felelős emigráns magyar író ambíciójával alapítja meg az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet (1962), majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot és az ezekből fakadó folyóiratokat, a Transilvanian Quarterlyt, a Hungarian Quarterlyt, majd a Central Europan Forum-ot.

A sajtóvállalatot később Danubian Research and Information Center néven kibővítette. "Elméletben egyszerűnek látszott az egész ..." - vall maga Wass Albert 1989 novemberi önéletrajzi soraiban (7) -, de a gyakorlatban kitartó munkára, az embert próbáló nehézségeket legyőzni képes szívósságra volt szükség. Ugyanitt informálódhatunk arról is, hogy a kiadott művekkel végül is azt a célt szerette volna elérni, hogy Erdélyt megismertesse az újvilággal, hiszen erről a vidékről vagy minimális vagy téves, vagy egyszerre minimális és téves információk birtokába juthatott az esetleg érdeklődő. S hogy ezt az áldatlan, sőt Don Quiote-i harcot tovább vállalta, jelzi, hogy egy maroknyi magyarral együtt hozta létre a már említett Danubian Press részvénytársaságot.

Az összegyűlt kevéske tőkével kezdtek bele "...az ún. Hungarian Package könyvsorozat kiadásába, mely magába fog-lalta a magyar nemzet történelmét, legendáit, népmeséit és táncait..."(8) Sajnos tőkehiány miatt, ahogy az író is fájlalja, amatőr munkák is napvilágot láttak e kiadó "fedőneve" alatt.

A szélmalomharc folytatódott, küzdelem az előfizetőkért, a fennmaradásért, és a hit a megálmodott cél igazában és hasznosságában, ez jellemezte emigráns írónk kultúrszervező, -irányító tevékenységét.

Óceánon innen és túl, életének e két jelentős szakaszát az Erdélyben Erdélyről, illetve a Nagyvilágban Erdélyért címmel láthatnánk el. S milyen volt ő valójában? "Olyan volt, mint Isten kenyere..." (9)

*

bihari_panorama
2005. május 21. 09:41 | Sorszám: 407
*

Mire jó a hungarofób, antirasszista propaganda?

Vessük össze a magyarságért aggódók zarándoklatát a kisMagyarországon ma regnálók antirasszista csetepatéival.

Az állapotok jól türözi Tomcat (-akit a antirasszisták leütöttek) tegnapi írása a dolgokról:

"2005.05.20., péntek tomcat blog droidzóna levelezőrovata

Azt hiszem, a ma kiderült dolgokhoz, nincs mit hozzáfûzni.

Röviden és tömören, kisült, hogy a leszúrt ártatlan babuci egy hírhedt bûnözõ klán csemetéje, aki ellen többrendbeli rablásért és más bûncselekményekért folyik eljárás. Aki leszúrta, történetesen maga is roma.

A babuci két tesókájával belekötött egy, a Normafához edzésre induló Live RPG-s csapatba, akik ugyan életlen fegyverimitációkat hordoztak, de egyiküknél történetesen éles kard volt. A babuci megfenyegette õt, hogy nyakonszúrja, mire az gondolkodás nélkül lebökte a karddal. Mármost persze lehet hõzöngeni, hogy micsoda eljárás ez, és szó ami szó, jogilag valóban nem védhetõ a dolog, a bíróság elõtt nem fog megállni a jogos önvédelem.

Mindenesetre nem kell csodálkozni, hogy a szerepjátékos gyerek azonnal szúrt.

Én magam is azt írtam néhány napja, ha egy cigánygaleri leszólít, pláne ha kötekszik, azonnal ütni kell, mert azok nem beszélgetni akarnak.

Ennek a Mortimer fedõnevû szerepjátékos csókának mondjuk lehetett volna annyi esze, hogy nem szúr, hanem maximum összevagdossa a tetvest, abból nem lett volna ekkora balhé, de azért nem várhatjuk el minden tizenévestõl, hogy ne essen pánikba, ha egy hírhedt galeri beleköt és életveszélyesen megfenyegeti.

Ebben a helyzetben én is fegyvert használtam volna, tetszik vagy nem tetszik a törvényhozóknak és a jogvédõknek. Sajnálom Mortimert, lehetett volna több hidegvére.

Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy nem bûnözõ, még ha egy kicsit kettyós is, hogy karddal szaladgál - de hát istenem, én is kettyós vagyok, mert én meg pisztollyal.

A magyarok "rasszizmusáról" egyébként annyit, hogy vele levõ szerepjátékos társai a jelek szerint igen jó barátai voltak, hiszen még a kard elrejtésében is segítettek neki. Ilyen az igaz magyar ember, akit befogad, az mellett veszélyben is kiáll, akkor is, ha roma.

Közben lassan szivárognak a hírek egy készülõdõ tüntetésrõl. Most, hogy az ügy lezárult, valószínûleg lesz egy demonstráció a hisztériakeltés és a bûnözõk babusgatása ellen. Még nem tudok róla semmit, de ha lesz infó, megosztom veletek.

Mellesleg nem lenne helytelen lépés feljelenteni ezt a sunyi próbanégert, -Horváth Aladárt, a mai nyilatkozatáért. Barátunk szerint ugyanis a babuci leszúrása csakazértis rasszista bûncselekmény, akkor is, ha egy másik cigány követte el, ugyanis - ezt tessék figyelni - a cigányok azért késelnek, mert meg akarnak felelni a mélymagyar elvárásoknak. Tehát ugye tetszik érteni: a cigányok azért gyilkolnak, mert ezt látták a magyaroktól.

Nos, kedves próbanéger elvtárs, ez bizony a magyar közösség elleni uszítás tipikus esete!
Hajrá, jogvédõk, lehet hõzöngeni.

And now, something completely different...

Néhány napja "a magyar popélet egyik ismert alakjával" ebédeltünk Athinával. No, nem kell valami nagy dologra gondolni, van egy országos jó öreg haverom, aki régen demoscener volt, késõbb pedig meglehetõsen komoly zenei karriert futott be.

Kiderült, hogy meglehetõsen jól ismeri a Gyõzike Show készítõit, és mellesleg azt is, hogyan készül ez a médiaszemét. Nos, állítása szerint a Gyõzike Show-ban minden elõre meg van rendezve. Az is, ahogy reggeliznek, amikor Amerikában karamboloztak, és az is, amikor Miamiban találkozott egy "volt szerelmével".
A "volt szerelme" akkor látta életében elõször ezt a díszfaszt, mert valójában az egyik producer barátnõje, csak megkérték, hogy játssza el a szerepet. Minden, az utolsó percig forgatókönyv szerint zajlik. Ennyit az RTL Klubról.

A TV2 tegnap éjszakai, Strucc címû mûsorában bemutatták a Moszkva téri tüntetésrõl készült teljes képanyagot, és jól látható, mi történt.

"Minek jöttél ide!" - üvölti egy piros inges, tetves cigány, aztán megüt engem, miközben tisztán hallható, ahogy hátulról a többiek azt ordítják, "öljétek meg, vágjátok le a fejét!"

A TV2 weboldalán megtekinthetõ a felvétel, igaz, meglehetõsen rossz minõségben. Ha sikerül megszereznem, ki fogom tenni ide, a blogra is, de a bíróság egyébként is ki fogja kérni. Konklúzió: Az RTL Klub szopni fog.

Mellesleg megvan az a kis SZDSZ-es csíra is, aki azt állította, hogy megütöttem. Pályi László Barnabás a neve, és a Móricz Zsigmond Gimnáziumba jár. Ez egy újgazdag csemetéknek fenntartott budai elitgimnázium, mellesleg a híresztelések szerint tele van drogosokkal. Van még kérdés?"

*

bihari_panorama
2005. május 20. 21:27 | Sorszám: 406
*


Lesz-e közös MPSZ–RMDSZ trianoni megemlékezés?
[2005-05-20 - 18:58:36]


Nem zárkózott el megkeresésünkre a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a közös trianoni megemlékezés gondolatától – jelentette be Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke.

A trianoni döntés 85. évfordulójára – június 4-ére – emlékező rendezvényt Gazda szerint politikai beállítottságtól függetlenül közösen kell megtartani, erről az MPSZ a történelmi magyar egyházakkal és a nemzeti elkötelezettségükről tanúbizonyságot tett civil szervezetekkel kíván tárgyalni. „A trianoni döntés nem pusztán politikai pártokat, szervezeteket, személyeket érintett, hanem egységesen a magyar nemzetet” – hangsúlyozta Gazda.

Az MPSZ terve szerint a megemlékezés az Erzsébet parkban, az országzászló egykori helyén lesz, ahol improvizált zászlórúdra felhúzzák a fekete szalagos nemzeti lobogót.

Az elhangzó beszédek Trianon következményeiről és a székelyföldi területi autonómia fontosságáról szólnak.

A Krónika megkeresésére Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, szerinte nincs akadálya a közös szervezésnek, ám a részleteket még meg kell beszélnie az elnökséggel.

Bíró Blanka, Krónika

*

bihari_panorama
2005. május 19. 20:31 | Sorszám: 405
*


Elhunyt Pongrátz Gergely
Az 1956-os forradalom élő jelképe volt

73 éves korában szívinfarktusban elhunyt Pongrátz Gergely, a Corvin-köz egykori legendás főparancsnoka. Irányítása alatt a mindössze néhány utcányi terület a szovjet csapatok által sokáig bevehetetlen ellenállási ponttá, a forradalom egyik jelképévé vált.

Halála annak a kiskunmajsai 56-os Múzeumnak az udvarán érte, melyet megálmodott és megvalósított – áll az 56-os Magyarok Világtanácsa által kiadott dokumentumban. Az 56-os Magyarok Világtanácsa és az 56-os Magyarok Világszövetsége, a Pesti Srác Alapítvány és az 56-os Történelmi Alapítvány saját halottjának tekinti.

Pongrátz Gergely 1932. február 18-án született Szamosújváron.

Gyermekként szülővárosában tanúja volt a magyar csapatok bevonulásának az 1940-ben a visszacsatolt partiumi és észak-erdélyi területekre. A család 1945-ben, a szovjet és román csapatok elől hátráló fronttal együtt Mátészalkára vonult, majd Soroksárra költözött.

Testvéreivel és édesapjával gazdálkodtak Soroksáron, a Földműves Szövetkezetnek és az állami gazaságnak fuvaroztak lovaikkal. Pongrátz Mátészalkán és Soroksáron tanult, majd a ceglédi városi tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott.

Édesapjáról így emlékezett: „Amikor meglátta az első orosz katonát, akkor megfogadta: addig, amíg itt vannak az oroszok, nem borotválkozik. Mellig érő szakállal temettük '56 áprilisában.”

A forradalom napjai Pesten találták. Komoly harci tapasztalatokra tett szert, társaival már az első napokban részt vett a Petőfi hídon átvonuló, a Boráros tér irányából támadó szovjet tankok kilövésében.

A Corvin-köz parancsnoka

A Corvint a harcok fejleményei tették stratégiai középponttá. Egy diplomáciai rendszámú Podjeba október 24-én itt gyilkos sorozatot adott le a fegyvertelen, összeverődött tömegre, majd itt gyújtott fel egy idősebb ember egy páncélautót, amit a közelben levők eloltottak, megmentve a gépfegyverét – emlékezett vissza Pongrátz.

Ezt vitték fel a későbbi harcosok a Kilián második emeletére (az egykori Kilián laktanya épülete a Ferenc körút-Üllői út sarkán áll – a szerk.), ezért lőtték szét az oroszok a Kilián sarkát. Bátyjaihoz, Ödönhöz és Kristófhoz október 25-én csatlakozott Pongrátz a Corvin közben.

1956. október 30-án választották főparancsnokuknak az épülettömb harcosai.

„Volt 4 darab 122 mm-es lövegünk, három légvédelmi ágyúnk, amit sohasem használtunk, és 11 szovjet tank, T-34-es, T54-es. A lőszert is mind az oroszoktól szereztük. Volt 6 darab 76-os lövegünk repeszgránáttal, Falábú Jancsi, a Corvin tüzérparancsnokának irányításával igen hatékonyan tudtuk használni.

Október 26-án 17 lövést adott le a mozi előtti 76-os lövegünk, ez 17 telitalálatot jelentett, melyekkel a hernyótalpakat tudtuk szétlőni, megállásra vagy körbeforgásra kényszerítve a páncélosokat.

A Molotov-koktélok, kézifegyverek ezután következtek. A mozi mellett egy 122-es kaliberű, a Práter utcai előtt egy másik 76 mm-es lövegünk állt.”

A főváros főbb pontjait az irtózatos túlerővel támadó orosz csapatok november 4-én megszállták, de a Corvin-közt csak nov. 8-án tudták elfoglalni.

Pongrátz a forradalmat követő megtorlások idején elhagyta a országot, s először Spanyolországban, majd az Egyesült Államokban élt.

Aktív szerepet töltött be az emigráns forradalmárok szervezeteiben: 1957-1967 között a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnöke, 1967-1982 között elnöke volt. Számos cikket írt, később könyvet is Corvin köz – 1956 címmel.

Ambivalens érzésekkel viszonyult a rendszerváltáshoz, szerinte a kivégzett miniszterelnök újratemetését a rezsim utólag is saját önigazolására használta fel:

„A temetés előtt lejött hozzám Arizonába a New York-i konzul, három napig a vendégem volt, győzködött, hogy jöjjek haza a Nagy Imre temetésre. Azt mondtam: ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is, ezért nem jövök” – emlékezett vissza a Nemzetőrnek adott nyilatkozatában.

1990-ben hazatelepült.
1991 februárjában a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tiszteletbeli elnökévé, majd 1991 októberében az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnökévé, később örökös elnökévé választották.
Létrehozója volt az 56-os Pesti Srác Alapítványnak, amely tehetséges, de szerény anyagi hátterű fiataloknak nyújt segítséget. Az 1982-ben Chicagóban megjelent Corvin köz – 1956 című könyvét 1989-ben, majd 1992-ben bővített kiadásban is kiadták Budapesten.

Hazatérését követően Kiskunmajsán gazdálkodott.

1997 őszén Pongrátz megsérült a magyar termőföld védelmében szervezett és a rendőrség által szétvert tüntetésen egy rendőri intézkedés következtében.
Kuncze rendőrségének köszönhette utolsó sérülését

Önerőből megteremtette Magyarország első '56-os múzeumát, amelynek előbb Budapest, majd 1999 tavaszától Kiskunmajsa adott otthont.

70. születésnapja alkalmából a Honvédelmi Minisztériumtól emlékérmet és díszkardot kapott.

*

bihari_panorama
2005. május 19. 18:40 | Sorszám: 404
*

XV.évfolyam, 20.(711.) szám 2005. május 17.


Megmaradásunk záloga a család és az autonómia


„Mane nobiscum Domine – Maradj velünk, Uram!” – ez volt az idei, 438. csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata.

A kárpát-medencei magyarság legjelentősebb zarándokhelyére, Csíksomlyóra, a Kis-Somlyó mögötti nyeregbe idén is több százezren jöttek el a világ minden részéből. Több magyarországi kormánypárti és ellenzéki politikus is részt vett a jeles egyházi ünnepségen, eljött Mádl Dalma asszony, a köztársasági elnök felesége, aki egyhetes jószolgálati körúton járt Erdélyben. Akárcsak az előzőkre, az idei búcsúra is számos gyalogos zarándok érkezett Erdélyből és az egész Kárpát-medencéből.

Tatabánya polgármestere több magyarországi zarándokkal együtt szintén gyalogosan tette meg a több száz kilométeres utat.

A Kis-Somlyó mögötti nyeregben az ünnepi rendezvény P. Páll Leónak, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárójának a köszöntőjével kezdődött, őt a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, dr. Jakubinyi György követte.

Üdvözlő-köszöntő beszédében az érsek felolvasta Leonardo Sandrinak, a Vatikán helyettes államtitkárának az üzenetét, amelyet XVI. Benedek pápa megbízásából küldött az ünneplő gyülekezetnek. Gyulafehérvár érseke reményét fejezte ki, hogy az új pápa elődjének ígéretét teljesítve ellátogat majd Csíksomlyóra.

A búcsú szentbeszédét idén Hajdó István gyergyószentmiklósi fő esperes tartotta, beszédében főként a nemzet ébredéséről, a család fontosságáról, az erdélyi magyarság megmaradásáról szólt. A székelyföldi egyházi elöljáró kitért a minket körülvevő csábításokra: „a választások korát éljük mi is: a bevásárlóközpontok tömegeket mozgatnak, a tévéreklámok özöne zúdul az agyunkba, politikusaink négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, ám a keresztény embernek az ég és a föld között kell választania”.

Majd így folytatta: „A házasság szentsége ma válságot él, a mi somlyói Szűzanyánk azt akarja, hogy az édesapák, édesanyák ne engedjék el egymás kezét, a kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, mert egymásba simuló kezek tartják fönn az eget s a világot. A Szűzanya szeretne segíteni a választásban a családoknak, hogy ébredjünk fel, és válasszuk az életet!”

Tamási Áron édesanyjával példálózva, aki tizenegy gyermeket szült és nevelt fel, azt mondta, egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermekellenes hangulatot, a bölcsőháborút, és vállalja az életet.

Megemlékezett a Kárpát-medence történelmi viharairól, arról az ötven esztendőről, amit elvettek az itteni népek, nemzetek életéből, keresztény hitéből. Leszögezte: ilyen előzmények után a nemzet megmaradásához elengedhetetlen a hit, az anyanyelv és az autonómia.

Az autonómiáról szólva kifejtette: ,,Szívvel-lélekkel támogatnunk kell a Duna Televízió kezdeményezését, hogy az Autonómia nevű adó létrejöjjön, és tanítson meg arra minden kételkedőt, hogy az önrendelkezés nem más, mint meghirdetése annak az isteni jognak, hogy mi testvérek vagyunk, és szeretetben együtt kell élnünk. Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le. Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk, és minket nem lehet országhatárok közé zárni... Ne adjuk fel!” – hirdette az esperes.

Másnap, pünkösdvasárnap Rekecsinben letették a csángó-magyar gyermekek számára építendő iskola alapkövét. Mint ismeretes, az iskola építését Böjthe Csaba ferencrendi dévai szerzetes kezdeményezte, ugyanő felhívást tett közzé közadakozásra.

Az ünnepségen részt vett a Csángó-magyarok Szövetségének küldöttsége, az RMDSZ országos elnöksége részéről Takács Csaba ügyvezető elnök, Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége és több Bákó megyei hivatalosság.

Felolvasták Titty Isohookana Asunmaa volt Európa tanácsi képviselő levelét, aki egyedüliként szólalt fel az Európai Parlamentben a több mint 150 ezres lélekszámú csángó közösség elnyomatása ellen.

Az ünnepség résztvevői nagy szeretettel fogadták Dalma asszonyt, aki pénteken már meglátogatta az újjáépített szovátai Szent József gyermekotthont, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létesítményét.

A magyar köztársasági elnök felesége az Erdélyi Magyar Hírügynökség kérdésére elmondta: „A fő mester Csaba testvér. Ő nagyon gyakran jön el Magyarországra, elmondja, mi hogy áll, milyen gondjai vannak. Merem mondani, hogy erre érzékeny a magyar társadalom, és segítenek. Ez a ház úgy épült, hogy a katolikus püspöki kar gyűjtést rendezett. Minden magán adomány, ki pénzben, ki természetben adományozott.”

Dalma asszony az alapkőletételnél közölte még: „Én Esztergomból, Szent István szülővárosából, hoztam egy követ, a Szent Adalbert Székesegyház köve volt. Ez építőkő, ezt vagy beépítik az épületbe, vagy előtte helyezik el. Az építő és Csaba testvér dolga, hogy hogyan akarják elhelyezni.”

Orosz Antal

*http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/

bihari_panorama
2005. május 19. 18:34 | Sorszám: 403
*

XV. évfolyam, 20. (711.) szám2005. május 17.

Megmaradásunk záloga a család és az autonómia

„Mane nobiscum Domine – Maradj velünk, Uram!” – ez volt az idei, 438. csíksomlyói pünkösdi búcsú jelmondata. A kárpát-medencei magyarság legjelentősebb zarándokhelyére, Csíksomlyóra, a Kis-Somlyó mögötti nyeregbe idén is több százezren jöttek el a világ minden részéből. Több magyarországi kormánypárti és ellenzéki politikus is részt vett a jeles egyházi ünnepségen, eljött Mádl Dalma asszony, a köztársasági elnök felesége, aki egyhetes jószolgálati körúton járt Erdélyben. Akárcsak az előzőkre, az idei búcsúra is számos gyalogos zarándok érkezett Erdélyből és az egész Kárpát-medencéből. Tatabánya polgármestere több magyarországi zarándokkal együtt szintén gyalogosan tette meg a több száz kilométeres utat.
A Kis-Somlyó mögötti nyeregben az ünnepi rendezvény P. Páll Leónak, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárójának a köszöntőjével kezdődött, őt a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke, dr. Jakubinyi György követte. Üdvözlő-köszöntő beszédében az érsek felolvasta Leonardo Sandrinak, a Vatikán helyettes államtitkárának az üzenetét, amelyet XVI. Benedek pápa megbízásából küldött az ünneplő gyülekezetnek. Gyulafehérvár érseke reményét fejezte ki, hogy az új pápa elődjének ígéretét teljesítve ellátogat majd Csíksomlyóra.
A búcsú szentbeszédét idén Hajdó István gyergyószentmiklósi fő esperes tartotta, beszédében főként a nemzet ébredéséről, a család fontosságáról, az erdélyi magyarság megmaradásáról szólt. A székelyföldi egyházi elöljáró kitért a minket körülvevő csábításokra: „a választások korát éljük mi is: a bevásárlóközpontok tömegeket mozgatnak, a tévéreklámok özöne zúdul az agyunkba, politikusaink négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, ám a keresztény embernek az ég és a föld között kell választania”. Majd így folytatta: „A házasság szentsége ma válságot él, a mi somlyói Szűzanyánk azt akarja, hogy az édesapák, édesanyák ne engedjék el egymás kezét, a kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, mert egymásba simuló kezek tartják fönn az eget s a világot. A Szűzanya szeretne segíteni a választásban a családoknak, hogy ébredjünk fel, és válasszuk az életet!” Tamási Áron édesanyjával példálózva, aki tizenegy gyermeket szült és nevelt fel, azt mondta, egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermekellenes hangulatot, a bölcsőháborút, és vállalja az életet. Megemlékezett a Kárpát-medence történelmi viharairól, arról az ötven esztendőről, amit elvettek az itteni népek, nemzetek életéből, keresztény hitéből. Leszögezte: ilyen előzmények után a nemzet megmaradásához elengedhetetlen a hit, az anyanyelv és az autonómia. Az autonómiáról szólva kifejtette: ,,Szívvel-lélekkel támogatnunk kell a Duna Televízió kezdeményezését, hogy az Autonómia nevű adó létrejöjjön, és tanítson meg arra minden kételkedőt, hogy az önrendelkezés nem más, mint meghirdetése annak az isteni jognak, hogy mi testvérek vagyunk, és szeretetben együtt kell élnünk. Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le. Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk, és minket nem lehet országhatárok közé zárni... Ne adjuk fel!” – hirdette az esperes.
Másnap, pünkösdvasárnap Rekecsinben letették a csángó-magyar gyermekek számára építendő iskola alapkövét. Mint ismeretes, az iskola építését Böjthe Csaba ferencrendi dévai szerzetes kezdeményezte, ugyanő felhívást tett közzé közadakozásra. Az ünnepségen részt vett a Csángó-magyarok Szövetségének küldöttsége, az RMDSZ országos elnöksége részéről Takács Csaba ügyvezető elnök, Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége és több Bákó megyei hivatalosság. Felolvasták Titty Isohookana Asunmaa volt Európa tanácsi képviselő levelét, aki egyedüliként szólalt fel az Európai Parlamentben a több mint 150 ezres lélekszámú csángó közösség elnyomatása ellen.
Az ünnepség résztvevői nagy szeretettel fogadták Dalma asszonyt, aki pénteken már meglátogatta az újjáépített szovátai Szent József gyermekotthont, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létesítményét. A magyar köztársasági elnök felesége az Erdélyi Magyar Hírügynökség kérdésére elmondta: „A fő mester Csaba testvér. Ő nagyon gyakran jön el Magyarországra, elmondja, mi hogy áll, milyen gondjai vannak. Merem mondani, hogy erre érzékeny a magyar társadalom, és segítenek. Ez a ház úgy épült, hogy a katolikus püspöki kar gyűjtést rendezett. Minden magán adomány, ki pénzben, ki természetben adományozott.” Dalma asszony az alapkőletételnél közölte még: „Én Esztergomból, Szent István szülővárosából, hoztam egy követ, a Szent Adalbert Székesegyház köve volt. Ez építőkő, ezt vagy beépítik az épületbe, vagy előtte helyezik el. Az építő és Csaba testvér dolga, hogy hogyan akarják elhelyezni.”
Orosz Antal

bihari_panorama
2005. május 19. 18:14 | Sorszám: 402
*


Nemzetébresztés Csíksomlyón


Két esemény is igazolta a hét végén Erdélyben azt a sokak által elhallgatni akart igazságot, hogy a nagy bajok esetén, a nemzetet veszélyeztető időkben nem a politikusok, hanem a papok képesek erőt adni, megoldást találni a problémákra, és kivezetni a népet a kátyúból.

Még csak nem is főpapok a két esemény vezető figurái: egyikük egy erdélyi városka esperesplébánosa, a másik egy kopott csuhát viselő szerzetes.

Akinek megadatott az az élmény, hogy jelen lehetett a Csíksomlyó fölötti Hármashalom-oltár köré összegyűlt több százezres tömegben, vagy látta a Duna Televízió egyenes közvetítését, az tudja, miről beszélek. Hajdó István gyergyószentmiklósi plébános olyan beszédet mondott szabadon, papír nélkül, amilyent eddig nemigen hallhattak a két Somlyó-hegy közötti nyeregbe összegyűlt zarándokok. Szükség volt a felrázó, sokkoló szavakra, hiszen a kettős állampolgárságról szóló december ötödikei sikertelen népszavazás után nincs helye a mellébeszélésnek.

Eljött a tettek ideje. A magyarság egy része a zsebén és az ösztönein keresztül látja a világot, a másik, önhibáján kívül határon túlra szorult fele pedig utolsó vágyait, illúzióit veszítette el. A gyergyói főesperes nem félt kimondani olyan dolgokat sem, amelyek eddig elsikkadtak a „politikai korrektség” hamis tapintatának jegyében; a kereszténység védelmében állást foglalt politikai kérdésekben és őszinte aggódással szólt az eddig tabunak számító kérdésekről.

A forradalmi beszéd néhány képe minden bizonnyal beleégett a zarándokok szívébe: nehéz elfeledni Horvátországban a háború idején is az élet zászlajaként lobogó száradó pelenkákat, vagy annak a falunak a gondolatát, ahol a halottak többségét nem a templom mögötti temetőben, hanem az asszonyok szíve alatt találjuk. A plébánosnak sikerült reményt önteni azon szívekbe is, amelyeket a politikusok törtek össze: a nemzet ébredni fog, és amíg nem késő, egybeköti a mások által megoldott kévét.


A másik főszereplő a dévai ferences szerzetes. Böjte Csabától megszoktuk már, hogy nem szavakban, hanem tettekkel gyakorolja a szeretet és a szolidaritás parancsait, és most sem hazudtolta meg magát. Bákótól huszonöt kilométernyire, egy Rekecsiny nevű kis faluban vasárnap lerakták egy csángó magyar iskolaközpont alapjait, így a közeljövőben megvalósuhat sok ezer ember álma, hogy magyarul tanulhasson gyereke.

A politikusoknak eddig e a területen sem sikerült áttörést elérniük – évek alatt mindössze annyit sikerült kicsikarni a román államtól, hogy bizonyos településeken lehet fakultatív magyar oktatás, heti egy-két órában. Aztán jött egy szerzetes, alázattal és nagy hittel, és arra kérte a jóakaratú embereket, hozzanak egy-egy követ a jövőbeli magyar iskolába. Eljött Mádl Dalma asszony is a maga kövével, más magyar közéleti személyiségek társaságában, de elküldte képviselőjét Petru Gherghel jászvárosi püspök is. Néhány éve még a moldvai román katolikus papság volt a fő kerékkötője a magyar oktatásnak.

A tizenöt hektáros telket idén zabbal vetették be, de legkésőbb jövő tavasszal nekifognak az építésnek. Az iskola mellett a tervek szerint kollégium, tornaterem, tanári lakás és sok más épül. Böjte Csaba munkájának eddigi áldásait ismerve nagy az esélye, hogy hamarosan megérkezzen az első diák az első moldvai csángó magyar tanintézetbe, a rekecsinyi Béke Királynője Gimnáziumba.

A harang már megszólalt – azt is Csíksomlyón szentelték fel egy nappal korábban.

Lukács Csaba, Magyar Nemzet Online

bihari_panorama
2005. május 16. 23:35 | Sorszám: 401
*

Csíksomlyó – Jelszavunk hármas: hit, anyanyelv, önrendelkezés


Több százezren zarándokoltak el idén is Csíksomlyóra, Közép-Kelet-Európa leghíresebb katolikus szent helyére, a 438. pünkösdszombati búcsú alkalmából.

A Mária-kegyhelyre, amelyet ma már a Kárpát-medencei magyarok legnagyobb találkozóhelyeként is emlegetnek, nem csak Erdélyből, a Gyimesekből, Felvidékről, Délvidékről, Kárpátaljáról és Magyarországról érkeztek zarándokok, hanem a tengeren túlról is jöttek hívő magyarok.

A liturgikus ruhába öltözött kordon a papsággal 11 órakor indult el a kegytemplom elöl a Nyeregbe, a Hármashalom-oltárhoz.

Őket a világi méltóságok követték, köztük Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége, Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Szabó Vilmos, kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkár, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Terényi János bukaresti magyar nagykövet.

A zarándokokat Páll Leó, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója köszöntötte, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke üdvözölte a főpapságot. Az egyházi méltóság felolvasta Leonardo Sandri, a Vatikán helyettes államtitkárának üdvözletét, amelyben az elöljáró megköszönte, hogy a hívek imádkoztak XVI. Benedek pápa beiktatásakor. Jakubinyi reményét fejezte ki, hogy II. János Pál pápa utódja beváltja előde ígéretét, miszerint ellátogat Erdélybe, Csíksomlyóra.

„Koldusboton, törött mankón jövünk búcsút járni, szűzmáriás magyaroknak kopott unokái. Éjfél van a Duna táján, magyaroknak éjszakáján, nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony!" - ezzel a magyar búcsújáró énekkel kezdte ünnepi szentbeszédét Hajdó István főesperes, gyergyószentmiklósi plébános.

A Napba Öltözött Asszony, a csíksomlyói Szűzmária hazavárt, hazajöttünk - mondta elöljáróban Hajdó, aki beszédében megemlítette a minden évben Csíksomlyón imádkozó, népüket, családjukat, haldokló anyanyelvüket a szent helyre elhozó csángómagyarokat.


Hajdó István prédikál


A Napba Öltözött Asszony ezer esztendeje elmúlt, hogy oltalmazza népünket, nemzetünket és sorsunkat, mondta az ünnepi szónok, aki három kéréssel fordult a Szűzanyához.

„Az első kérésünk az, hogy szeretnénk, találkozni, látni akarunk téged. A második kérésünk, vezess el minket szent fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az oltári szentségben, hogy az emmauszi tanítványokkal kiáltsuk feléje: Maradj velünk, Uram!
A harmadik kérésünk, segítsd meg alvó nemzetünket, hogy felébresszük, s a megoldott kévét együttes erővel összegyűjtsük" - szólt Hajdó István felsorolása. A főesperes szerint Erdély a mi számunkra Patmosz-szigete, de ezt a szigetet őseinktől kaptuk, és itt kell megmaradjunk.

A plébános a jelenkorról szólva elmondta, a választások korát éljük, bevásárlóközpontok, tévéreklámok özönével vannak, politikusaink négyévenként jönnek, mindent megígérnek, még a lehetetlent is, s úgy mondják az ígéretet, hogy gondolati szünetet sem engednek nekünk, és kecsegtetve kérnek, válasszatok minket. Hajdó István szerint a keresztény embernek csak az ég és a föld között kell választania.

A plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy válságot él a család, a házasság szentsége. A család megmaradásának, a gyermekáldás szentségének fontosságát hangsúlyozva kijelentette: A kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, ellökni átok, mert egymásba simuló kezek tartják fönt az eget, s a világot.

A plébános Tamási Áron népes családjának példáját említve azt hangsúlyozta, hogy egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermek-ellenes hangulatot, és vállalja az életet.

Erdély népe, anyaország, Kárpátalja, Délvidék, Felvidék, és mindig kihagyjuk a felsorolásból, hogy még élnek testvéreink az Őrségben is, mondjátok meg, Jézus nélkül hová akartok menni? - tette fel a kérdést az ünnepi szónok, majd megadta a választ is: Tanuljuk meg Pétertől, és esküként mondjuk az Úrnak, nem megyünk, melletted maradunk, s hozzád akarunk tartozni, mert az örök élet igéi tenálad vannak, s ha bennünk lakik Jézus, akkor nem szabad félni.

Hajdó István szerint a mai vezetők olyan Európát akarnak teremteni, amelyből kihagyják a keresztény értékrendet, mint fogalmazott, az erkölcsi rend fölött emberi törvényeket hoztak, meghirdették, hogy szabad az abortusz, az időseknek szabad a kegyes halál, és ifjúságunk fogyaszthatja az enyhe kábítószert.

Ne adjátok fel, ébresszétek a nemzetet, az oldott kévét gyűjtsétek össze - kérte a jelenlévőket a főesperes, aki szerint a gyermekekbe a helytálló öntudatot kell beleimádkozni és megálmodni. „Isten belénk szülte a Hargitát, Csíksomlyót, Csíkszentdomokos nagy fiának üzenetét, hogy nem lehetünk közömbösek népünk sorsának alakulása iránt.

A mi jelszavunk hármas: hitünk, ami Szent István-i örökség, anyanyelvünk, ami, ma újra nagy veszélyben van, de mondjuk el bátran, a szót nem adjuk, csak úgy, ha nyelvünk vele tépik, s a harmadik, amit kérünk, az önrendelkezés" - mondta.

A szónok üdvözölte a Duna Televíziónak azt a kezdeményezését, hogy egy autonómia-tévéadót akar létrehozni, rádöbbenteni azokat a népeket, testvéreket és nemzeteket, akik Szent István koronájának a védnöksége alatt nőttek naggyá, hogy nem kell félni a határon túli magyaroktól.

Végül a főesperes kijelentette: „Csíksomlyói Szűzanya búcsúfiába egyet kérünk, megmaradásunk reményét. Nem maradhatsz itt, magunkkal viszünk az anyaországba, óceánokon túl, a Kárpát-Duna-medencébe, s ha te velünk jössz, akkor minden kicsiny otthonunk Csíksomlyó lesz. Napba Öltözött Asszony induljunk, de kérjük Szent Fiadat, jöjjön velünk, maradjon velünk, s akkor győzni fogunk. Miénk lesz a holnap."

A szent áldozás után felszentelték a moldvai csángó községben, Rekecsinben épülő Béke Királynője nevű iskola új harangját, melynek adományozója a magyarországi Monori Harangszó 2003 Betéti Társaság, vezetője ifjú Farkas Titusz. A hatvankilós harangot Lengyelországban öntötték.

A szentmise végén felcsendült: Isten, áldd meg a magyart, és több százezer zarándok együtt énekelte: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.

*

bihari_panorama
2005. május 11. 21:13 | Sorszám: 400
Csak ünnep utánra igérem. Holnap utazunk Aklihegyen és Nagybányán át Csíksomlyóra.
bihari_panorama
2005. május 10. 16:32 | Sorszám: 397
ma nincs szerencsém a /b-vel.
Három részletre bontva, formázva megismétlem.
bihari_panorama
2005. május 10. 15:28 | Sorszám: 396
*

ÁRGUS - 1990-2005 - irodalom - művészet - valóság http://www.argus.hu/2001_02/ta_harko.html[/b]

Szücsné Harkó Enikő:


"Ismertessétek az igazságot, / s az igazság szabadokká tészen"
Vázlat Wass Albert életútjáról és munkásságáról


1998. február 27-én a floridai Astorban hunyt el a magyar emigrációs irodalom, egyben a XX. századi magyar irodalom egyik kiváló képviselője, Wass Albert.

"Nagy ember volt" - mondta összefoglaló tömörséggel egyik disszertációs témakonzultációnkon Rónay László. (2000. június 22.)

Életútja, irodalmi pályája önmagában is kimerítő regénytéma lehetne, s ha lenne ilyen, akkor annak a műnek a főhőse sorsával a XX. századi erdélyi értelmiség, az emigrációba kényszerült erdélyi arisztokrácia tipikus megjelenítője lehetne.

Még temetése körül is bonyodalmak adódtak, pedig azt mindenképpen megérdemelte, hogy legalább holtában megkaphassa azt, amire olyan szívet tépő bánattal, keserűséggel vágyott: a hegyeit.

Első emigrációs regényében megindító könyörgéssel fohászkodik, hogy:

"Adjátok vissza a hegyeimet". S milyen jogon is kéri, követeli vissza? - azért, mert "...enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem, s ott lettem emberré".(1)

S imája, könyörgése mindennek dacára meghallgattatott, hamvai ott nyugszanak a marosvécsi kastély kertjében, Kemény János mellett, a "Helikoni asztalhoz" közel, így az odalátogató, a tiszteletét leróni érkező a meghatottságon kívül megnyugvással tudatosíthatja önmagában, hogy Wass Albert immár hazaérkezett, a Helikon szellemisége beteljesült. Immár újból otthon van, a szó legtökéletesebb értelmében.

Nem fáj annyira olvasni 1947-ből származó sorait, mi szerint:

"Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem magyar.

Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar." (2)

A vers sorain merengve visszacseng az a pár szó, hogy "egymásra kell, leljen végre egyszer", s valóban regényeit megismerve, egymásra kell lelnie kicsit átlényegítve még írónak és olvasónak is, s jó tíz éve ez is elkezdődött: az egymásralelés. A könyvei kezdtek megjelenni, az életéről is gyűjthetünk információkat, hiszen 1989 óta, bár lassan, mégis megtört a hallgatás jege, s az én generációm is bepillantást nyerhetett ennek a most már elismerten kiváló személyiségnek az életútjába. Bármelyik Wass Albert életművel foglalkozó cikket szemlélem, egy alapvetően közös: írói nagysága előtt meghajolnak, s annak ellenére, hogy vázlatszerű az a pályakép, amelyet a cikkek írói megjelenítenek, mégis figyelemfelkeltők.


De térjünk vissza a marosvécsi kastély parkjába, oda, ahol ma egy a Marosból kiemelt hatalmas kövön áll Wass Albert domborműve, emlékeztetve az utókort az ott nyugovóra.


A valamikori Kemény kastély - ma elmegyógyintézet, de a parkot leláncolt, lelakatolt kerítés választja el az intézménytől. Egyre több az odalátogató turista, az intézet dolgozói tisztelettel fogadják az érdeklődőket, annak ellenére, hogy tudomásom szerint mindez csupán félhivatalosan működik.

Az erdélyi magyar irodalom történetében, mint tudott, a marosvécsi kastélynak igen nagy szerepe volt, ugyanis báró Kemény János (1903-1971) 1926-ban megalapította a marosvécsi Helikon írói munkaközösséget, amely önálló folyóirattal rukkolt elő először 1928 májusában Erdélyi Helikon címmel (címe 1936-37-ben Helikon), kiadója pedig az Erdélyi Szépmíves Céh (Irodalmi Könyvkiadó vállalkozás) "1924 és 1944 között 14 sorozatban összesen 166 művet jelentetett meg"(3), olyan jelentős írók, költők műveit, mint Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Dzsida Jenő, Székely Zoltán, Karácsony Benő, Kemény János, Kuncz Aladár, Nyírő József, Szemlér Ferenc, Tamási Áron, Tompa László, "akikhez fiatalon csatlakozott...", Wass Albert. (4)

Hangsúlyozni szeretném, hogy az író méltó helyre került, és a hely valamikori szellemisége is méltó az ott örökre megpihenők számára.

A Helikonnal való kapcsolata meghatározó erő lesz egész életében, sőt mondhatni, életének tartalma lesz. A Kós Károly által készített nagy kőasztal, a "Helikoni-asztal" mellé fiatalon odaülhetett, életre szóló élményeket gyűjthetett, megjelenő művei egyre nagyobb elismerést váltottak ki, ezáltal bekerült a két világháború közötti vezető erdélyi írók társaságába. Most ugyanazon asztal mellett pihen az egykori házigazda szomszédságában, a sokat látott fák árnyékában. S hogy miért tartalma? Mert egész életében annak az eszmének a hirdetője lett, melyet az ottani íróközösség transzilván eszmeiségként, transzilvanizmusként határozott meg. Ez a valójában több lényeges kérdést, célt megfogalmazó elv egyik legfontosabbika "...a nemzetek, vallások világszemléletek népi szokások, társadalmi osztályok és külső hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozása" .5 Fráter Olivér Hunniában (1999) megjelenő cikkében ugyancsak hangsúlyozza Wass Albert és a transzilván ideológia viszonyát, és ő is kitér a fentiek mellett "az erdélyi psziché", nála "erdélyi lélek" (ott is idézőjeles) fogalomra, amelyről Kós Károly írja: "...nem az erdélyi magyarság privilégiuma, de predesztinációja az erdélyi németségnek és románságnak is." 6 Ezen eszmerendszeren belül domináló a Romániában élés ténye, amely a helikonisták megfogalmazásában kisebbségi igényeket és funkciókat jelent.

Évekkel később Amerikában ezen elvi síkról indulva, de a felelős emigráns magyar író ambíciójával alapítja meg az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet (1962), majd 1970-ben a Danubian Press sajtóvállalatot és az ezekből fakadó folyóiratokat, a Transilvanian Quarterlyt, a Hungarian Quarterlyt, majd a Central Europan Forum-ot.

A sajtóvállalatot később Danubian Research and Information Center néven kibővítette. "Elméletben egyszerűnek látszott az egész ..." - vall maga Wass Albert 1989 novemberi önéletrajzi soraiban (7) -, de a gyakorlatban kitartó munkára, az embert próbáló nehézségeket legyőzni képes szívósságra volt szükség. Ugyanitt informálódhatunk arról is, hogy a kiadott művekkel végül is azt a célt szerette volna elérni, hogy Erdélyt megismertesse az újvilággal, hiszen erről a vidékről vagy minimális vagy téves, vagy egyszerre minimális és téves információk birtokába juthatott az esetleg érdeklődő. S hogy ezt az áldatlan, sőt Don Quiote-i harcot tovább vállalta, jelzi, hogy egy maroknyi magyarral együtt hozta létre a már említett Danubian Press részvénytársaságot.

Az összegyűlt kevéske tőkével kezdtek bele "...az ún. Hungarian Package könyvsorozat kiadásába, mely magába fog-lalta a magyar nemzet történelmét, legendáit, népmeséit és táncait..."(8) Sajnos tőkehiány miatt, ahogy az író is fájlalja, amatőr munkák is napvilágot láttak e kiadó "fedőneve" alatt.

A szélmalomharc folytatódott, küzdelem az előfizetőkért, a fennmaradásért, hit a megálmodott cél igazában és hasznosságában, ez jellemezte emigráns írónk kultúrszervező, -irányító tevékenységét.

Óceánon innen és túl, életének e két jelentős szakaszát az Erdélyben Erdélyről, illetve a Nagyvilágban Erdélyért címmel láthatnánk el. S milyen volt ő valójában? "Olyan volt, mint Isten kenyere..." (9)


Erdélyben Erdélyért

Wass Albert erdélyi főnemesi család sarja. Nemesi címét a család őse Szent László királytól nyerte, azon hőstette jutalmául, hogy a kunok ellen harcoló királyt megmentette egy rátámadó bölénytől, erre utal a címerben szereplő orrán nyíllal átlőtt bölényfej.

Az író 1908. január 8-án született az erdélyi Mezőségen, nem messze Kolozsvártól, Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánffy Ilona gyermekeként. A gyönyörű kastély, amelyben megszületett a szavak leendő nagy varázslója, ma már nem létezik. Ha valaki szeretné meglelni azt a csodát, amely megannyi regényének ihletője, akkor ne keresse a valamikori úri kastély nyomát se, de meglelheti azt a tájat, amely főszereplővé emelkedett a Wass-művek sorában. A kastélyról vázlatot találtam Ilona Siemers különleges könyvében, s fáj elfogadni a tényt, hogy Erdély szerte tűntek el a föld felszínéről ilyen és ehhez hasonló kastélyok, főnemesi házak. S ahogy ezek eltűntek, velük együtt köddé vált az az erdélyi arisztokrácia is, amely feladatként, kötelezettségek vállalásának feladataként fogta fel társadalmi rangját és helyét, amely rétegnek a legjelesebb tagjai vállalták az 1919 után rájuk szakadó kisebbségi sorsban is a vezető szerepet. Wass Albert is ezt az életutat kapta hivatásul: szolgálni a népet, a saját népét, mindig és minden körülmények között.

Szülei hamar szétbomló házassága, a későbbi anyával kialakult hűvös viszonya gyerekkorában magányossá, de magányosságából erőt nyerő fiatallá alakította az érzékeny lelkű, a természetet és az igazságot már korán megszerető embert. Nagyapja segítségével, anyagi támogatásával járta ki a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégium osztályait. Igazi kálvinista nevelésben részesült az iskolában, s hitében, erkölcsében megerősítette a család értékrendje is. 1926-ban érettségizett, majd Magyarországon, a Debreceni Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Olyan megható szépséggel réved vissza majd későbbi regényeiben ezekre az időkre, annyiszor izgulunk Ferkóval vagy Miklóssal, hogy ügyességgel, furfanggal legyőzzék az apróbb, nagyobb akadályokat!

Friss diplomával a kezében immár nekiláthatna a gyakorlatban is kamatoztatni elméleti tudását, de román hadkötelesként előbb még letölti katonai szolgálati idejét. Apja sugallatára vállalja, hogy Bukarestben, román környezetben katonáskodjék, s ez az apai előrelátás valóban pozitívnak mutatkozott, hiszen olyan ismerősökre tesz szert a román arisztokrácia köreiben, akik később segíteni tudnak nem csupán neki, hanem mindenekelőtt a bajba jutott vagy nehézségekkel küzdő barátain, ismerősein. Tudását később Németországban (Hochenheimban), illetve Franciaországban (a Sorbonne-on) tökéletesíti, erdészeti és kertészeti szakterületen szerez újabb ismereteket.

Tanulmányai befejezése után visszatér a szülői és nagyszülői birtokra, és talpraesettségének, tudásának, összeköttetéseinek köszönhetően az otthoni gazdaságot is átszervezi, megtalálja a lehetőséget, hogy az akkori elvárásokhoz igazodva egy mintagazdaságot rendezzen be, a szülői kertet a gyönyörű fákkal, bokrokkal pedig védett arborétummá nyilvánítatta. Ez az időszak különösen nehéz a földdel, birtokkal rendelkezők számára is, hiszen a nagybirtokok java részét a román állam eltulajdonította, s a megmaradt töredéken kellett úgy gazdálkodni, hogy közben a pénzügyi válságokat átvészelve teremtődjön lehetőség az erdélyi magyar kultúra támogatására is. Nehéz, de összetartásra kötelező idők voltak ezek Erdélyben. Maga Wass Albert is korán eljegyezte magát az irodalommal, ugyanis 1927, ill. 1928-ban két verseskötettel lép az olvasók elé (Virágtemetés és Fenyő a hegytetőn). Első szárnypróbálgatásával nem igazán hívja fel magára a közvélemény figyelmét, de első regényével, a Farkasveremmel már osztatlan sikert arat. 1934-ben Kolozsváron az ESZC kiadásában jelent meg ez az érdekes mű, amelyben a tágabb rokonság egyik családját állítja a történet középpontjába, pontosabban Wass Irmát meg fiát, Wass Jenőt, úgy, hogy bepillantást nyújt az erdélyi arisztokrácia más személyeinek az életébe is.

A gazdász író egyre inkább író gazdásszá válik.
1935-ben nősül meg, felesége, Siemers Éva erdélyi magyar anya és hamburgi német apa gyermeke, vagyis Czegei és Szentegyedi Wass Ilona grófnő és Edmund Siemers építő -nagyvállalkozó, a hamburgi egyetem alapítójának lánya. Ez a fiatal, művelt hölgy sok időt tölt anyja szülőföldjén, a Mezőségen, különös érdeklődéssel és finom érzékenységgel kapcsolódik be az erdélyi irodalmi életbe, s így ismerkedik meg a fiatal íróval. Házasságukból hat fiúgyermek születik (az egyik még kisgyermekkorában meghalt).

Megjelenő műveinek sorát a Csaba című folytatja, amely a trianoni békeszerződéssel Erdélyre zuhanó nehézségekkel ismerteti meg az olvasót. Ferkó, a főhős szemszögéből láttatja a kort, ahol az egyedüli túlélési lehetőség csupán a szívós helytállás.

Az 1940-es év másik nagy regénye a Jönnek, amely arra a lehetetlenül ambivalens érzésre épül, melyet Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása jelentett: az öröm boldogsága és a Romániában tovább élni kényszerülők döbbent meghasonulása, elkeseredése.

A helikoni írónemzedék fiatal képviselőjét 1940-ben addigi munkássága elismeréseként Baumgarten-díjjal tüntetik ki, más jeles képviselők mellett "...Babits Mihály olvasta fel a megjutalmazottak névsorát, évenkénti 3000 pengős évdíjat kapott Wass Albert erdélyi szépprózaíró". (10)

Wass munkásságát Magyarországon is jól ismerték a háború előtt, nem véletlen tehát a Baumgarten- díj, hiszen könyvei Pesten is megjelentek, de az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai is nagy sikert arattak, hiszen eleve a "könyvek jellege is eredeti volt: erdélyi fehér posztóba kötötték..." (11), másrészt az anyaország éberen figyelte elszakadt gyermeke minden rezdülését.

A titokzatos őzbak című elbeszélés-gyűjteménye után 1942-ben újabb művével lép az olvasók elé, címe Mire a fák megnőnek, s 1943-ban megjelenik ennek a folytatása, mely önállóan olvasva is kerek egész történetet közöl, A kastély árnyékában. A két kötet három generáció életformája, világlátása bemutatásával történelmi korokról ad ízelítőt; a szabadságharc utáni időkben keresi az Erdélyben való megmaradás lehetséges emberi útjait, módjait; megpróbálja felfedni saját társadalmi rétegének a felelősségét, elhibázott lépéseit, amelyek végső soron Trianonhoz vezettek, s mindazon történésekhez, amelyek a békeszerződést még követték. A Varjassyak történetének megformálása már jelzi, hogy Wass olyan írói tehetséggel megáldott személyiség, aki a XX. századi írók élvonalában foglalja majd el a helyét.

1943-ban különleges könyvvel bővíti alkotásai tárházát, Tavak könyve címmel a Révai Kiadó megjelenteti az író meséit. Nagy örömmel fedeztem fel barátom gyermekének a tankönyvében ezekből a mesékből, illetve későbbi meséiből is jó párat Lázár Ervin, Benedek Elek meséinek a szomszédságában.

Ennek az időszaknak számomra legkedvesebb alkotása a Vérben és viharban. Ahogy a művet olvastam, egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy végül is megszületett a hiányzó nagy hun eposz, persze nem műfaji szempontból, hiszen ez egy tökéletes kisregény, hanem tartalmi vonatkozásában. Tehát eposzi témát dolgoz fel a szerző, központi figurául Dengeziket választja, Attila fiát, aki egy erős és főként tartós birodalom létrehozásának lehetőségét vázolja fel a hunok előtt, bebizonyítva, hogy lejárt a "huj- huj" csatakiáltások ideje, ugyanis karddal lehet ugyan hazát szerezni, de megtartani csak "kaszával", azaz munkával lehet (ez lesz későbbi nagy regényének a metaforája).

1943 az író-gazdálkodó Wass Albertre újabb feladatokat ró, pontosabban egészen más típusú elvárások elé állítja. A frontra kerül, éspedig a keleti frontra zászlósként. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének irattára nem rendelkezik Wass Albert személyi okmánygyűjtőjével, de a nyilvántartásukban lévő adatok alapján megerősítették, hogy az írót tartalékos zászlóssá nevezték ki. Más forrásból egészítve ki, Wasst a keleti fronton I. és II. osztályú német vaskereszttel tüntetik ki, itthon tovább harcol az utolsó pillanatig, Kolozsvártól a Szilágyságon át a Szamosig, Fónagy vezérkari ezredes segédtisztjeként küzd az előnyomuló orosz csapatok ellen.(12)

"1944 októberében Dálnoki Veres Lajos altábornagytól leszerelését kéri... Az altábornagy az írót féltve nem járul hozzá a leszereléshez. Így Wass Albert 1945 húsvétján katonai alakulatával Sopronnál hagyja el az országot."(13)

Megható, ahogy az író utolsó kolozsvári emlékképét egy portréfilm kapcsán velünk megosztja: "Ott van a sarkon szemben a Mátyás templommal, a Szürke Nővérek által gondozott szálloda és vendégfogadó, ott térdelt egy szürke apáca, nézett fel a keresztre és imádkozott, - egy lélek nem volt már sehol, csak az orosz tankok jöttek le a Feleken, hallani lehetett a dübörgésüket..."

És 1945 húsvétjával a szó legszorosabb értelmében új fejezet nyílik az író életében.


A nagyvilágban Erdélyért

Erdély után Németország fémjelzi az író életútjának következő jelentős szakaszát. Sok mendemonda kapott már szárnyra az első emigrációs évekkel kapcsolatban. Wass Albert a már említett portréfilmből készített cikkben így reagál ezekre: "Különböző újságok azt írták, hogy nyomorogtam. Ez nem igaz. A Bajor erdőkben helyezkedtem el, és mivel okleveles erdőmérnök az egyik foglalkozásom, - hogy úgy mondjam - rögtön kaptam állást az amerikaiknál..., Turm Taxis herceg számára kellett kimérjek negyvenezer hold erdőt, melyet akkor vettek meg."14 (Helyszíne: a bajorországi Blaibach) S hogy az újságok mégsem jártak olyan igen messze az igazságtól, azt kissé enyhítve mégis elmondhatjuk, hogy a következő állomás, Hamburg mégsem egy többdiplomás, arisztokrata kvalitásához mért munkalehetőséggel rukkolt elő. Éjjeliőrként egy építkezésen kapott munkát, de a mezőségi ember életrevalóságával tette hasznossá ezt az időszakot is, hiszen kihasználva az éjjeleket, megírta megindítóan őszinte regényét, az Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albertné, Siemers Éva úgy emlékezik e műről: "Nagy sikere volt... Németre én fordítottam, Gibt mir meine Berge wieder!" 15 Az író a portréfilmben az angol fordításra is utal, amely később született meg. A mű kiadásában, sőt a többi mű megjelentetésében is jelentős szerepet vállalt fantasztikus felesége. Nemcsak ő fordította az író munkáit, hanem a kiadók felkutatásában is jelentős szerepe volt, személyes ismeretségét talpraesetten felhasználva munkálkodott azon, hogy férjét az új világ is megismerje. Ő fordította pl. az Erdők könyvét Märchen vom Walde címmel, amely egy újabb mesekönyv volt, "mert nem akart semmi olyat írni, aminek köze van a politikához".16 Ez utóbbi mondat nem teljes mértékben helytálló, mert az Adjátok vissza a hegyeimet nem más, mint a nyugatra küldetéssel érkezett főhősnek a segélykiáltása, aki elkeseredetten döbben rá, hogy nincs megoldás, hazája elveszett, nem tud segítséget szerezni azoknak, akik a hegyek, barlangok, az idegenek számára ismeretlen erdők rejtekein várják a szabadulást. Sőt ezt a művét 1945-ös kiadással megelőzi az ugyancsak Münchenben megjelent Ember az országút szélén című regénye.
Ennek az időszaknak gyönyörű terméke az a mű, amely írói színvonalát, tehát témáját, kidolgozottságát tekintve számomra a legtökéletesebb, amelyet alig merek újból elolvasni, hiszen olyan meghatározó élményt jelentett első olvasata, s ez A funtinelli boszorkány. Ezt a háromkötetes regényt még a Bajor erdőben kezdte el írni, írógépét egy farönkre téve álmodta oda Erdély hegyeiből ezt a furcsa kislányt, Anucát, akinek szomorú sorsa által elmerülünk abba a babonás, különös hiedelmekkel pókhálósított világba, amely néha nagyszerű, néha meg hátborzongatóan naturalista valóságával lebilincseli az olvasót. A regényt aztán a hamburgi őrbódéban fejezi be. Felesége is úgy nyilatkozik, hogy: "Akkor Albi megírta szerintem a legszebb könyvét, A funtinelli boszorkányt. A kiadás körül nehézségek merültek fel, s a fordítása sem lett tökéletes Pochmaniczky fordította a regényt Münchenben. Ő ugyan jól fordított, de mégsem tudott úgy németül, hogy ne csúszott volna bele egy-két súlyos hiba. Jobb lett volna még egyszer lefordítani az egé-
szet ".17 A könyv az idő tájt nem arat akkora sikert, mint amilyen értéket képvisel. S ez az éjjeliőrként dolgozó arisztokrata gróf nem azt a konklúziót vonja le a körülötte immár feje tetejére állt világról, arról, amely szinte apokalüptikus szenvedések sorát jelentette népe és önmaga számára, hogy ez az emberi világ rossz, hanem megható hittel szól sortársaihoz: "Testvér, valamit szeretnék mondani neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, és az emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis, vagy a nátha. Olyankor elcsúfítja a világot maga körül. A világot, a te világodat."18 Így indul a Te és a világ című műve, amely az 1947-es Rézkígyó (München) után Vilsbiburgban jelenik meg. S Istenem, milyen nehéz olvasni tovább a sorokat, különösen az olyanoknak, akiből felsír az érzelemazonosság, de nehéz elfogadni a tanácsot, mi szerint: "Ha újra elővesz a sajgó honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott, megváltoztak a hegyek, a völgyek, az erdők és a mezők ... Minden más, minden megváltozott. Minden idegen... Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, az nem is honvágy, hanem már csupán emlékezés." S talán ha hiszünk abban, hogy: "Senki nem rabolhatja el tőled azt, hogy amire emlékezel, az gyönyörű szép"19, akkor könnyebb továbblépni, és újból elhinni, hogy feladatod van, új világot kell önmagad köré tervezni. Köszönöm jómagam is a hitadást, az erőadást, a buzdítást!
Németországban még két verseskötete jelent meg, mindkettő 1948-ban: A láthatatlan lobogó meg a Százéves dal az ismeretlen bujdosóról.
1951 mérföldkő Wass életében, olyan változást hoz, amely az emigrációs író életében meghatározó földrajzi hely és életforma lesz. Augusztusban kivándorol Amerikába. A család kettészakad, és az élet úgy hozza, hogy sohasem válnak egy tűzhely körül ülőkké, mégis úgy tűnik, hogy fiai - a négy Amerikában, meg az egy Németországban élő - összetartóan küzdenek egyetlen célért, éspedig, hogy édesapjuknak méltó emléket állítsanak. Az ok, amiért Siemers Éva és Wass Albert útjai elválnak, az, hogy feleségét tüdőbetegsége miatt nem engedik fel az új világba induló hajóra, s ennek a nőnek van annyi ereje, hogy elengedje férjét, megértve, hogy a sors számára feladatot rótt ki, azt teljesítenie kell, hiszen minden adottsága megvan hozzá, csupán a körülményeket kell megteremteni. Amerika akkor ilyennek tűnt. Regényszerű - hátha egyszer akad egy tehetséges ember, aki sorokba szövi élettörténetüket - az elválás, hiszen Éva szíve alatt hordja ötödik gyermekük. Sőt a beutazási engedélyt sem egykönnyen kapja meg az író, "mert Kicsi Anna sírkeresztje című elbeszélésében és más írásaiban is feszegeti a nyugati világ felelősségét mindazért, ami a magyarsággal és Közép - Európa népeivel a szovjet megszállást követően történt." 20
"Amerikába úgy érkeztem mint földmunkás, mivel a tanult embereket nemigen szerették. Azért mégis kiszivárgott valahogy, hogy bár értek a mezőgazdasághoz, de több is van bennem, és akkor kaptam állást Taff szenátor segítségével a floridai De Landben, a Military Academy hívott meg, hogy tanítsak algebrát... Mivel erdőben akartam élni és az Okala National Forest négyszázhuszonötezer hold lakatlan erdő, megvettem az Astor villát, mely abban az időben nagyon leromlott állapotban volt. Én aztán rendbe raktam és valóban házat csináltam belőle...". 21 Ez így, az emlékezés távlatából problémamentesnek tűnik, az indulás azonban sokkal nehezebb volt, ugyanis előbb egy farmon dolgozott, utána rövid időre - amint az idézetből is olvashattuk - a katonai akadémiára került algebrát tanítani, 1957-től pedig az University of Floridán egyetemi tanár, történelmet, európai irodalmat és nyelveket tanított. Pár évig a Szabad Európa Rádió munkatársa is volt.
Az amerikai magyar emigránsok egyik legkiemelkedőbb személyisége lesz, erre bizonyíték mindaz, amire tanulmányom első részében utaltam, az a fantasztikus szervező tevékenység, melynek alapját az erdélyi kulturális életben kipróbált és bevált módszerek jelentették. Csak itt más a hangulat, s a körülmények is az élet furcsa fintorát mutatják. Bár számottevő az emigráns magyarság, nem igazán képes olyan szellemi, anyagi erőket invesztálni, mint amelyre példát jelent a két világháború közötti erdélyi magyarság. Wass is így nyilatkozik: "Elméletben egyszerűnek látszott az egész: egyedül az észak-amerikai földrészen valami másfélmillió magyart mutattak a statisztikák."22
Az író célját már említettem, negatív tapasztalataira utaltam, talán kiegészítésül még egy idézet, amellyel Wass argumentálja szent elhatározását, hogy meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az európai magyarság iránt érdeklődők magyar megközelítésű és egyben hiteles képet kaphassanak az európai magyarságról: "Több különböző kiadású és különböző időben kiadott enciklopédiában például a következő, szóról sóra azonos mondatokat találtam, amiről arra lehetett következtetni, hogy azok ugyanattól a személytől származnak: "Magyarország, mint olyan a valóságban sohasem létezett, mindössze egy soknépű laza egység a "szentkorona országai" összefoglaló név alatt. Ennek az országnak voltak a kezdetben magyar uralkodói is, azonban a tizennegyedik századtól kezdve már csak cseh, német, olasz, lengyel és román királyok viselték az országalapító magyar király, Szent István koronáját". 23 Ezt és az ehhez hasonló, sőt ettől sokkal rosszindulatbúb félreinformálást szerette volna Wass Albert kiigazítani, s tudta, hogy ez az odaérkezett magyarság feladata, hiszen másoknak (pl. az itthon maradottaknak) erre még annyi lehetőségük sincs, mint az emigránsoknak.
Terveit precízen kidolgozta, átgondolta, mozgósította saját anyagi eszközeit, és megszállottan próbálta meggyőzni a kinti magyarokat. Szívós, kitartó társra talált nagyszerű tervéhez új skót - amerikai feleségében, aki vállalta vele a több ezer kilométeres utazásokat Amerika szerte, hogy céljukhoz anyagi segítséget szervezzenek. Amikor az érdektelenség vagy a célt megérteni nem akarás elkeserítette, felesége tartotta benne a lelket, "...szó se lehet megfutamodásról, amit elkezdtünk érdemes volt elkezdeni, tehát visszük tovább, az Úristen eligazítja majd a többit." 24 A már megnevezett két "rangos vállalkozás" 19 magyar és 43 angol nyelvű művet ad ki. Tágas témakört ölel fel, ugyanis történelmi, nemzetpolitikai, néprajzi, stb. műveket, ill. szépirodalmi munkákat jelentet meg, mindegyiket azzal a nemes céllal, hogy a nagyvilág jobb tájékoztatását szolgálja.
Fontos, hogy a kultúrszervező Wass Albertben nem halt meg az író, hanem új lendülettel, de a lelkében továbbélő régi világáról, Erdélyről ír lebilincselő történeteket. A megélt táj újjáéled a könyvek sorain, s a pálmák helyett megjelenik képzeletében a fenyők illata, az erdő csodája, a hegyi patakok játéka, emlékeivel átlépi az óceánt, s újra otthon van.
A teljességre törekedve említem a még 1948-beli Elvész a nyom című művét (Clevland), s megállnék az 1952-es kiadású Tizenhárom almafa című regényénél, pár sorra. A mű Buenos Aires-ben jelent meg, de az olvasót Tánczos Csuda Mózsi csuda világába vezeti, no nem a mesék világába, hanem Erdély meseszép tájaira, ahol az élet néha tényleg furcsa dolgokat művel az ottlakókkal. Tamási Ábeljének és Nyírő Úz Bencéjének méltó társa ez a Mózsi, akinek ugyancsak szüksége van mindazon leleményességre, mint irodalmi társainak, arra, hogy ebben a megbokrosodott világban megéljen, pontosabban túléljen. Az almafák itt is a megmaradás toposzaként jelennek meg, s a fák sorsa szimbolikusan az erdélyi magyarság sorsát idézik. Amikor 1945-re mind a 13-nak csak a csonkja marad, azt hinnénk, hogy itt már valóban elveszett minden, s úgy tűnne, hogy Mózsi minden ügyeskedése, furfangja hiábavaló lett volna, szorongó lelkünknek megadja Wass a feloldozást és a hitet, hiszen: "...akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termő fát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek". 25
1965-ben lát napvilágot a regény folytatása, a két mű között viszont meg kell említeni Az antikrisztus és a pásztorok (1958); az Átoksori kísértetek (1964) címűeket. Tánczos Csuda Mózsi élete az Elvásik a veres csillag című műben tovább pereg a szemünk előtt, s míg az előző a két világháború közti emberek életének követője, a háborús évek "erdei" krónikája, addig ez a regény a kommunizmus zűrzavarát veszi nagyító alá, s elsősorban az erdélyi magyarság ez időbeli sorsára utal. Ez a mű is megpróbálja feloldani bennünk a Mózsi és vele a magyarok sorsán való elkeseredést, azáltal, hogy fát ültetnek a magyarok, a jövő fáját, a túlélés szimbólumát, énbennem a feszültség nem oldódott fel. Azt a fát a barakok mellé ültetik, igaz otthonról hozott föld közé, de gyökereit a Duna-Delta mocsaras földjébe ereszti, a kerítéssel körülvett táborban kell életre kelnie, ott, ahol a nád, a mocsár, a köd szinte ellehetetleníti a továbbélést. Felmerül bennem a kérdés elég-e Mózsi hite a kitelepítetteknek, ott, ahol még a pap is kételkedővé vált. A mustármag szimbólum jut eszembe, a hit ereje csodákra képes. "Mink se kedveljük s mégis itt vagyunk. A fa se válogasson, ha székely akar lenni", 26 ez már parancsolat.
A Simó József által összeállított Wass bibliográfiát szemlélve a felsorolásból még két művet szeretnék mindenképpen kiemelni. Az egyik a Kard és kasza című, amelynek első része, a Krónikás írás 1974-ben jelent meg (Astor Park), a második, a Szemtanúság meg 1976-ban (uo.).
Ha pilléreket keresünk Wass munkásságában, akkor A funtinelli...mellett az én megítélésem szerint ez a másik tartóoszlop. Ha valamiképpen hídnak tekintem Wass életművét, a halhatatlanná váláshoz vezető hídként, amelyet az ilyen különleges szellemóriások építenek fel, akkor a Hagyaték című, műfaji szempontból nehezen behatárolható mű az, amelyik ott ér partot, ahol a halhatatlanság elkezdődik.
A Kard és kasza az Erőss nemzetség történetének tűnhet, a műben ők a Wass család regényes megjelenítői, de ez nem csupán az, hanem az egész erdélyi magyarság történelmét idézi olvasója elé - Buzáttól egészen Erős Miklósig,-úgy, hogy a történelmi hitelességű adatokat átszövi a mondák, legendák világa, és így tárul fel előttünk egy küzdő, küszködő nép krónikája. A második rész már nem egy évezredet ölel át, hanem egyetlen generáció megpróbáltatásait vetíti elénk, a főhős életútját állítva a középpontba. A huszadik század olyan nehézségek elé állította az erdélyi magyarságot, amelybe az egyes ember beleroppanhat. A néhol már naturalisztikusan bemutatott kegyetlenség, amelyet Miklós és sortársai élnek át, még az olvasás során is roppant lelkierőt igényelnek. Amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább, megkapjuk a lelki feloldást, ami nem más, mint a remény. A főhős legyőzhetetlen. Amikor pálinkáért eladják a megvakított, agyonkínzott Miklóst egy durva pokrócba csomagolva, nem tudjuk elképzelni, hogy létezhet feloldás. De az ősei nevén koldusként újból megjelenő volt arisztokrata valóban nem lehet más, mint Isten igaz szavának hirdetője, Szent ember, olyan szent, aki a szeretet szavát hirdeti ellenségei közt is, testvéreinek hű segítője. Szenvedései árán megtisztult, benne már nincs sem harag, sem gyűlölet, mindenét elvették: nevét, címét, családját, anyagi javait, szeme világát, tehát a semmi által lett az övé a minden. Fantasztikus ez az írói útrabocsátás. Wass Albert most sem engedi, hogy úgy tegyük le a művet a kezünkből, hogy indulatok feszítsék szét mellünket, hanem megpróbál isteni békét teremteni ott, ahol emberi érzelmek dúlnak, a szeretet és valami emberfölötti megbocsátás szavával.

A következő címek felsorolásával csupán arra törekszem, hogy akik soraim elolvassák, lássák, hatalmas életművet hagyott Wass Albert ránk, s itt az ideje (már rég eljött), hogy értékeljük azt: Átoksori kísértetek (regény, 1964), Magunkrahagyottak (regény,1967), Valaki tévedett (elbeszélések, 1977), Válogatott magyar mondák (1971), Válogatott magyar mesék (1972), Magyar örökségünk (1975), Halálos köd - Holtember partján (1978), A költő és a macska (elbeszélések, 1989). (Más, angolul megjelent művek).

Ezen a mozgalmas, feladatokkal kikövezett, néha igen nehéz amerikai életúton hű társa volt második felesége, aki 1987-ben hunyt el. Élete vége felé betegséggel kellett megküzdenie, s menekült a magány elől, az elöl a magány elől, amely gyerekkorában oly sokat társa volt, és amelyről Hagyaték című művében is annyiszor említést tesz. Újból megnősül, de egy súlyos baleset után nehezen küzd már meg az élet apróbb, nagyobb megpróbáltatásaival, és 1998 február 17-én "a kivénült harcos leteszi a fegyvert". Véget vet annak a különleges, sőt különlegesen nagyszerű életútnak amelynek jelszava: "ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen".

Jegyzetek:
1 Adjátok vissza a hegyeimet, 67. old., Kráter Műhely Kiadó, Bp., 1997
2 Hontalanság hitvallása (vers)
3 Romániai magyar irodalmi lexikon.
4 lásd 3. pont
5 lásd 3. pont
6 lásd 3. pont
7 Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1989. nov., A kivénült harcos leteszi a fegyvert
8 Lásd 7. pont
9 Népújság, 2000.08. 03. Olyan volt mint isten kenyere (B D) /Marosvásárhely/
10 Magyar Nemzet, 1940.01.19., 14. szám
11 Studia Nova, 1994, 1. szám Erdélytől Bajorerdőig, Szabó T. Ádám
12 Szalay Róbert: Fenyőktől a pálmafáig, Hangfoszlányok egy Portréfilmből (Beszélgetés Wass Albert íróval)
13 Medvigy Endre: Laudáció a Magyar Örökség-díj átadásakor, 1999. szept. 18.
14 lásd 12. pont
15 lásd 11. pont
16 lásd 11. pont
17 lásd 11. pont
18 lásd 11. pont
19 lásd 11. pont
20 lásd 13. pont
21 lásd 12. pont
22 lásd 7. pont
23 lásd 7. pont
24 lásd 7. pont
25 Tizenhárom almafa, Mentor Kiadó
26 Elvásik a veres csillag, Mentor Kiadó

Egyéb felhasznált irodalom:

Az ocalai remete (Emlékezés Wass Albert íróra) (http//www.hungarian.net/EAM/9801/wass.htm)
Szegletkő, 1999. márc. 7. Simó József: Fenyő a hegytetőn (Isten-tudó Wass Albert emlékezetére)
Délsziget15. 1989 Dunai Ákos: Wass Albert hazatér. Kapu, 5. 1992.
Hajnal László Gábor: Wass Albert búcsúztatása. Magyar Nemzet, 56. 1993.
Illés Sándor: Lobogó fáklya a neve (Wass Albert szeretne végigsétálni a szigeten) Világszövetség, 2. 1993.
Pomogáts Béla: Messzi kert embere (Erdély hűségében. Wass Albertről). Magyar Nemzet 44. 1998.
Lőcsei Gabriella: "Pusztuló gyümölcsfák vagyunk" (Wass Albert örökre elbujdosott). Magyar Nemzet, 2000. 07. 24.
Wass Albert küzdelmes hazatérése (Botrány egy névadás körül - Háborús bűnös volt az író?) Hunnia, 1999. okt.
Fráter Olivér: Tündöklő csillagunk (Wass Albert életpályája),
Kovács Ferenc: Wass Albert 90 esztendővel a vállán (http://www.antcj.ro/muvelodes/98ja31.ntm)
Pilhál György: Wass Albert (http//www. napimagyarorszag.hu/news/rullstory.pnp.3/aid=/498 )

*

bihari_panorama
2005. május 10. 15:06 | Sorszám: 395
*


Czegei Wass Huba - Wass Albertről

Szíves tudomásukra: Wass Albertnek soha nem volt olyan fényképe, amelyen Hitlerrel kezet fogott, tekintettel arra, hogy ő azt az embert és tanításait mélyen megvetette.

Én vele nőttem fel, tehát tudnom kellett volna ilyen fotóról. Ha mindaz igaz lenne, amit Kunstár Csaba a Szimpátia a Sötétséggel címu cikkében (ÉS, 2005/5.) állít - én soha nem nyertem volna felvételt a West Point Katonai Akadémiára, és nem lehetett volna belolem dandártábornok az USA hadseregében. Ez kizárt lett volna, ha csak egy igazságtöredék lenne az állításaiban!

A hírhedt 1946-os bírósági pert, mely Wass Albertet a távollétében ítélte el, tüzetesen átvizsgálta az USA Igazságügyi Minisztériuma 1978-ban, és hivatalos jogi szakértők szerint egyértelmű volt, hogy politikai koncepciós perrol van szó.

Mivel egyetlen vád sincs alátámasztva apám ellen, ezért nem indított ellene eljárást sem amerikai, sem európai kivizsgáló bíróság. Nincs hiteles szemtanú!

Előre kitervelt, megjátszott, megvett tanúskodásban viszont nem volt hiány. Ezért mi nem is Wass Albert rehabilitálását tűztük ki célul, hanem annak a korrupt rendszernek a felülvizsgálatát, amely még mindig fenntartja a háborús bűnös vádat - igazságtalanul.

Tehát nem Wass Albert felülvizsgálata a kérdéses, hanem a nemzetközi joghoz mérve megalapozatlan, a hamis ítéleteket elfogultan osztogató törvénykezést kell kritikusan mérlegre tenni és hatályon kívül helyezni. Apám csak egy azok közül, akiket törvénytelenül ítélt el a sötét korszak "népbírósága."

Kunstár úr kétes történészi feltárómunkára hivatkozik. Elvárom, hogy szolgáltasson megfelelo bizonyítékokat az állításai igazolására.

Nem tisztességes dolog a közvéleményt úgy befolyásolni, hogy a kimondott szavak mögött nincs fedezet.

Támassza alá azt az állítását, hogy Wass Albert kezet fogott Hitlerrel! Szégyen, hogy egy újságíró a fantáziálást összetéveszti a tényekkel. Sőt, még azt is tudni véli, hogy ez a nem létező fénykép apám haláláig az astori háza falán lógott. Ezzel a megtévesztéssel az író hitelét szándékosan és kártékonyan rombolja.

Egyáltalán nem tudunk arról, hogy az erdélyi írók és költők elhatárolódtak volna apánktól.

Sőt, éppen 1937-ben (ellentétben a cikk írójának véleményével) elismerést kapott Wass Albert az erdélyi írók körében! A Helikon foszerkesztoje, Abáfay Gusztáv ezt írta róla:

"Wass Albert nem annyira konzervatív, mint haladó, a kisebbségi létmódban felnőtt új nemzedéket képviseli, s míg egyrészt az erdélyi arisztokrata nemesség minden erényével rendelkezik, mégis meglepő nyitottsággal és toleranciájával testesíti meg a transzszilvanizmus eszméjét, melyben helye van a magyaroknak is és más nemzetiségű népeknek is." (Abáfay Gusztáv: Erdély új írói, Kolozsvár, 1937.)

Wass Albert rengeteg elismerést és támogatást kapott a haladó, nemzeti és humanista erdélyi írók és költők népes csoportjától, kortársaitól - ez nem vita kérdése.

"Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám."

(Molter Károly szavai. Lásd: Erdélyi Elbeszélők, Kolozsvár, 1941.
E kötetben szerepel még: Asztalos István, Bánffy Miklós, Gagyi László, Gulácsy Irán, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kemény János, Kós Károly, Kovács László, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyíro József, Sipos Domokos, Szencei László, Tamási Áron. Az erdélyi magyar irodalom színe-java!)

Wass Albert merész nézeteket vallott, s a történelem őt fogja igazolni: már ifjú éveiben felismerte, hogy Erdély történelmileg multikulturális, többnyelvű, többnemzetiségű sajátosságot hordoz.

Wass Albert büszke volt arra, hogy Erdélyben mondták ki először a szabad vallásgyakorlatot és vallási türelmet a magyar fejedelmek. Hitt abban, hogy olyan törvényeknek kell megszilárdulniuk Romániában, amelyek figyelembe veszik a több nép és nemzetiség közös és egyenlő jogait.

Közel állt hozzá Kossuth álma, a Dunai Konföderáció, mely a sokféle nemzetiség békés együttélését tiszteletben tartja és biztosítja.

A szülőföld szeretete, mely minden nép számára ősi jog, nem volt számára másokat kizáró, -sőt, befogadó volt. Számára történelmi adottság volt, hogy Erdélyt otthonának tekintette a magyar, a szász, a zsidó, az örmény, a cigány és a román ember. A békés és demokratikus együttélés alternatívája az etnikai tisztogatás: mint a balkáni helyzet Boszniában és az incidensek Szerbiában, nem beszélve az arab-izraeli konfliktusról.

A demokratikus átalakulás kezdetén, a 90-es évek elején, mikor a szovjet blokk széthullott, ő attól tartott, hogy a sovinizmus feléled a kis népek rovására. Ezért bízott abban, hogy az Európai Unióban őrködnek a kisebbségek jogai felett.

Ajánlom a cikk írójának, Kunstár Csabának és a hozzá hasonlóan gondolkodó olvasóknak, hogy vegyék a kezükbe azt a könyvet, mely tavaly decemberben jelent meg:

A gróf emigrált, az író otthon maradt: Wass Albert igazsága.

A könyv szerkesztői Takaró Mihály irodalmár és Raffay Ernő történész, társszerzők: Vekov Károly kolozsvári történész, Balázs Ildikó és Lukácsi Éva. A könyv a Czegei Wass Alapítvány támogatásával jött létre. A szakértők hiteles kutatásai megvilágítják az ellentmondásokat és segítenek abban, hogy a hamis képzetek és eloítéletek megszunjenek végre Wass Albert körül.

A könyv az író korának társadalmi, politikai és irodalmi hátterét is objektív, tudományos és alapos vizsgálat alá veszi.

Wass Albertnek nem volt mit titkolnia: egy író nem rejtheti véka alá meggyőzodéseit.

Nem véletlen, hogy írásainak népszerűsége nő: ma is megszólítja az embereket, bármilyen élethelyzetben is legyenek. Műveinek hőseit a judeo-keresztyén etikai értékek vezérlik. Az ő szemében soha nem az esett ítélet alá, hogy ki milyen fajtához, néphez, osztályhoz, vallási felekezethez tartozott, hanem az egyén szavai és tettei kerültek mérlegre. Elítélte azt a magatartást, mely önző előnyöket kovácsolt más fajok, nemzetiségűek, felekezetűek rovására - legyen az magyar, német, román, zsidó egyed, -ha ezért kritikát érdemel.

Véleménye szerint az a rendszer, mely ezt a magatartásformát engedélyezi, bukásra van ítélve. Ugyanakkor, mélyen együtt érzett a szenvedőkkel és az emberi jogaikban megalázott kisebbséggel.

Mindezt azért mondtam el, hogy világosan feltárjam: ilyen volt Wass Albert. Szerette nemzetét, de nem volt képes más nemzetek, fajok, vallások gyűlöletére.

Elutasítom azt a hamis állítást, hogy Wass Albert a hungarista mozgalomnak híve, támogatója, elkötelezett harcosa lett volna - nemhogy ötven évig, de egy napig sem!

Ő azzal a szellemiséggel nem tudott azonosulni. Természetesen, ha irodalmi vagy nemzeti témájú cikkek megírására kérték fel az emigrációs magyar újságok, ő ezt magyar népe és Erdély ügyének szolgálatában vállalta.

Ő elsosorban író volt, keresztyén volt és hazafi volt. Ha valaki ezekben a kérdésekben vitatkozni akar, akkor elvárjuk, hogy mutassa be a bizonyítékokat, melyek ezeknek az ellenkezőjérol szólnak. Kihívom vitára azokat, akik hiteles bizonyíték hiányában felelőtlenül beszélnek arról az emberről, aki nemcsak hirdette, de élte is azt, amiben tiszta szívvel és rendületlenül hitt.

Czegei Wass Huba
Dandártábornok

*

bihari_panorama
2005. május 10. 13:37 | Sorszám: 393
*


A Temes megyei prefektus a Monarchia felelősségét emlegeti
[ 2005-05-10 - 09:25:43 ]


Nemcsak a román államot, hanem az Osztrák–Magyar Monarchiát is be kellene perelniük azoknak az árvízkárosultaknak, akik jogi úton szeretnének elégtételt venni amiatt, hogy mindenük odaveszett a Bánságban több mint három hete tartó árvízben. A megdöbbentő kijelentést Ovidiu Draganescu, Temes megye prefektusa tette a tegnapi sajtótájékoztatón, amikor szóba került, hogy 1912 óta nem volt ekkora természeti katasztrófa a megyében.

„Ne felejtsük el, hogy akkor még más fennhatóság alá esett ez a vidék. Ha egyesek be akarják perelni a román államot, akkor az Osztrák–Magyar Monarchiát is be kellene perelniük, amiért nem épített megfelelő gátakat” – mondta. Tudvalévő, hogy a bánsági vízszabályozó és védrendszerek a Monarchia idején épültek, és 1919 óta a román állam egy méternyi töltést nem emelt, sőt a meglévőket sem erősítette meg.

Ezt el is ismerte a prefektus, aki szerint az európai uniós csatlakozás küszöbén álló Románia egy olyan ország, amelyben „soha semmi nem áll rendelkezésre, amikor szükség lenne rá”.

Annak kapcsán mondta ezt, hogy kiderült: nem kellett volna Magyarországról hozatni a nagyteljesítményű szivattyúkat (melyek egy részét tegnap Óteleknél üzembe helyezték, és amelyekkel állítólag két hét alatt kiszivattyúzzák a Temes és a Bega közén négy települést fogva tartó vizet), mert ilyeneket Romániában is gyártanak. Csakhogy ez utólag derült ki, ráadásul senki nem tudta, hol állnak raktáron, s ki felel értük.

„Ezenkívül nincs elég tutajunk, bárkánk, a katonák kézzel szedik össze a megfulladt állatok tetemeit, és még sorolhatnám” – érzékeltette a helyzetet, hozzátéve, hogy a helyzet normalizálódása után minden érintett intézménynél kivizsgálást fog sürgetni.

A sajtótájékoztatón részt vett Gheorghe Seculici miniszterelnök-helyettes, volt Arad megyei tanácselnök, aki szerint a különböző közintézmények közötti kommunikáció hiánya vezetett a késlekedéshez, de a fő vétkesnek az Országos Talajjavító Intézetet (román betűszóval: ANIF) tartotta, mert nem tisztította a vízelvető csatornákat, árkokat, a töltések környékét.

„Biztos vagyok benne, hogy nem a célnak megfelelően használták fel a munkálatokra kapott pénzt. Vizsgálatot rendeltünk el, ami ki fogja deríteni, mennyit és mire költöttek az állami pénzekből” – mondta. A kormányfő-helyettes szerint a katasztrófaelhárító felügyelőség országos vezetősége sem végezte jól a dolgát, és ott is fejek fognak hullani. De hogy ki számíthat felelősségre vonásra, nem derült ki, sőt az újságírók a parancsnokság vezetőjének a nevét sem tudták kiszedni belőle, így olybá tűnt, hogy különböző bizottságok, munkacsoportok mögött bújnak meg a vétkesek. A felelősség egy részét a szerb vízügyi hatóságokra hárította Seculici, mondván, hogy a Bega és a Temes vajdasági szakaszán sem kotorták a folyómedreket.

Nyugati Jelen

*

bihari_panorama
2005. május 10. 12:11 | Sorszám: 392
*

2005. május 10.
XVII. évfolyam, 106. szám

Kongresszus utáni gondolatok

Azt gondolnánk, Európában nincsenek kisebbségi problémák, hiszen az unió tagállamai, a nemzetközi normákhoz igazodva, megoldották belső ügyeiket, anélkül nem jogállam a jogállam.

Az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEN) múlt héten lezajlott kongresszusán való részvételem első napján ezért is fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon nem pótcselekvés mindaz, amit ezek az emberek végeznek, az említett unió nyolcvan körüli tagszervezetének a tevékenysége vajon nem csupán szemfényvesztés?

Mit kezdenek a különböző országok kormányai a FUEN vezetősége által egy-egy kongresszus után megfogalmazott és elküldött nyilatkozatával? Mifelénk elterjedt a vélemény, hogy a nyugati országok odafigyelnek a civil szervezetek jelzéseire, megjegyzéseire, ajánlásaira, hiszen ez a szféra sokkal fejlettebb és jóval magasabb fokon szervezkedik, mint a kommunista utódállamokban, ahol a polgárok még nem szoktak hozzá, hogy van (lehet) szavuk.

Bizonyára ez így is van, a hatalom az élet számos területéről jött civil „üzenetet" fontolóra veszi, ha nem akarja, hogy aztán meggyűljön a baja a szféra képviselőinek a támadásai miatt. Tapasztalnom kellett azonban, hogy a kisebbségek gondot okoznak a fejlett társadalmakban is, nem csupán az öreg kontinens keletibb részén.

Ott van például Franciaország. Ki hinné, hogy az Európai Unió egyik alapító tagjaként visszautasítja a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának a ratifikálását? Hogy a brit kormány, minden magyarázat nélkül, elutasítja az úgynevezett cornwalli kelta népcsoport, valamint anyanyelvük a „Cornish-nyelv" elismerését? Hogy Ausztria négy év után sem tartja tiszteletben az Alkotmánybíróság által hozott határozatot, amely elismeri a területén élő szlovének anyanyelvét hivatalos nyelvként, valamint a kétnyelvű helységnévtáblákat? Igaz ugyan, hogy a Szlovéniában élő németek sincsenek elismerve hivatalosan, de nekik ott van vigaszul a tény, hogy három anyaország is segíti őket anyagilag.

Görögország is elég súlyos problémákkal küzd, ami a nemzetiségeket illeti. Elég megemlíteni a macedón kisebbséget, a „Home of Macedonian Culture" elnevezésű kulturális szervezet beiktatási kérését 15 éve nem hajlandó jóváhagyni a mindenkori görög kormány.

Egyszóval, a kisebbségek körül akadnak gondok. Mert a kisebbség a másság kérdését veti fel, a másság pedig zavarja a nemzetállam-képletet, amely, valljuk be, még mindig kísérti a nyugat-európai országokat is.

A felsorolt államokon kívül, a FUEN záró-nyilatkozatában szerepel Olaszország, Németország, sőt Magyarország is egy-egy figyelmeztetés erejéig. Utóbbinak szemére vetik, hogy 10 százalékkal csökkentette a kisebbségi önkormányzatok költségvetését. Természetesen Oroszország sem úszta meg szárazon, a nyilatkozat kitér az ottani helyzetre is. Az Európa Tanács és az Európai Unió iránt is felhívással él a FUEN, ajánlásait, kéréseit minden bizonnyal figyelembe veszik a hivatalos szervek. Erről többé-kevésbé maga a FUEN elnöke, Romedi Arquint győzött meg személyesen, a kongresszust záró sajtótájékoztatón. Kérdésemre ugyanis, hogy az Unió által megfogalmazott nyilatkozatoknak mekkora ereje van, elmondta, hogy a FUEN ugyan csupán egy nemzetközi civil szervezet, de a hangja elhallatszik oda, ahova kell. Természetesen nem áll hatalmában beleszólni a politikai döntéshozók dolgába, de kérdéseket tehet fel, figyelmeztetéseket juttathat el. A kongresszusaikon megtárgyalt problémák egész Európában ismertté válnak, így felszínre kerülnek az érzékeny kérdések, ezáltal, ha egyebet nem, nyomást tudnak gyakorolni a politikusokra. A különböző kormányok a FUEN szakértő csoportjainak a jelentéseire támaszkodnak többnyire, amikor esetleges megoldást keresnek a kisebbségek körül felvetődő problémákra.

Talán ezért is kell örülnünk, hogy az Unió 50. kongresszusának megszervezését az RMDSZ felvállalta. Igaz ugyan, hogy nagyrészt pozitív kép alakult ki a Romániában élő kisebbségek helyzetéről, ezt a képet azonban nem csupán a hivatalos szervek rajzolták meg szépnek és színesnek, hanem maguk a kisebbségek által delegált képviselők is, akik szinte mind elégedetten nyilatkoztak a helyzetüket illetően. Kivéve a horvátokat, görögöket, zsidókat, akik el sem jöttek. Nem is ennek a romániai „modellnek" kell örülnünk, hanem a FUEN elnöksége által kiadott különnyilatkozatnak, amelyben úgy ítéli meg, hogy az RMDSZ által kidolgozott törvénytervezet jó alapot képez az ország számára a nemzeti kisebbségek védelmére és támogatására kidolgozandó törvényes kerethez. Az Unió rendkívül fontosnak tartja ezt a lépést a békés egymás mellett éléshez Románia állampolgárai számára.

Reméljük, eljut szava a román kormányhoz is. Nem kell nagy utat megtennie. Csupán Bukarest egyik kerületéből a másikig kellene eljutnia.

Köllő Katalin

*

bihari_panorama
2005. május 10. 10:40 | Sorszám: 391
bocsánat, a /b valamiért nem kapcsolta ki a boldot.
bihari_panorama
2005. május 10. 10:37 | Sorszám: 390
*

Ismét elérhető a cenzurázott, bolsevik támadást átélt UTÓLAG honlap:
http://www.utolag.tk/[/b]

Először amerikai főcím jelentkezik, türelem --10-15 mp múlva az UTÓLAGra vált.


A jelenlegi tartalom:

A "Kérdések órája" május 8-i adása 40:01 perc
A "Visszhang" május 7-i adása 39:58 perc
A "Sorok között" május 7-i adása 40:48 perc
A Szerintünk tavaszi utolsó felvétele május 6. 88:56 perc
Hallgassuk meg egymást, Orbán Viktor Soroksáron 1. rész 65:46 perc
Hallgassuk meg egymást, Orbán Viktor Soroksáron 2. rész 66:57 perc
A "Magyarok Világa" c. M. Szabó Imre műsor május 5-i adása 68:50 perc
A "Századvég" május 4-i adása 20:36 perc
A "Nap vendége" május 2-i adása 23:24 perc
"Ha nem viseli jól magát leváltjuk" 8:41 perc
A "Vetítő" május 1-i adása 54:02 perc
A"Kérdések órája" május 1-i adása 37:36 perc
Közéleti Civil Akadémia, Navracsics Tibor: A választójog 71:42 perc


Kérésre ismét:

Már megint a magyarok 10:14 perc
A "Szerintünk" április 29-i felvétele 78:56 perc

A filmek kb. egy hétig maradnak fenn, utána törölve lesznek, hogy helyet adjanak az újabbaknak.

*

bihari_panorama
2005. május 09. 18:16 | Sorszám: 389
*

1919-ben a haladó kunbéláék és a demokratikus kisantant együttesen felszabadították Magyarországot a velejéig reakciós Monarchiából.

Azóta se köszöntük meg tisztességesen és nem kértünk még bocsánatot. Gyurcsányi most körbejárhatná a szomszédos országokat.

Magyarországot mindig felszabadították: 1683-ban a Habsburgok a töröktől, 1711-ben a labancok a kurucoktól, 1849-ben az oroszok, 1919-ben kunbéla és a kisantant, 1945-ben, -majd 1956-ban újra az oroszok.

Hogy győzzük ezt nekik megköszönni?

bihari_panorama
2005. május 09. 17:55 | Sorszám: 388
*

Ma így menetelünk Európába?

*

bihari_panorama
2005. május 08. 14:53 | Sorszám: 386
*

AKLIHEGY

Aklihegy alig több, mint száz éves település. A mai nevét csak hatvan-hetven évvel ezelőtt, – hivatalosan 1946-ban kapta. Korábban csak Szőlőhegyként ismerték, emlegették. Hiszen déli fekvésű lejtői és földrajzi adottságai kiválóak voltak szőlőtermesztésre. Ez a kultúra igen korán megjelenhetett e területen, a gyümölcstermesztéssel együtt, mely a mai napig a falu lakóinak egyik jelentős bevételi forrása.

A település a történelmi Ugocsa vármegye délkeleti részén található, északról és északnyugatról a Kárpátok középső vonulatához tartozó Avas hegység fokozatosan magasodó domborulatai veszik körül, dél-, délnyugat felé fokozatosan az Észak Alföldnek nevezett síkságba megy át. Így a falu földrajzi adottságai, mérsékelt éghajlata szinte mindenfajta növény termesztésére illetve állattenyésztésre lehetőséget ad.

Ma közigazgatásilag a szomszédos Aklival és Újaklival Nevetlenfaluhoz tartozik.

A második világháború előtt, illetve a történelmi Magyarországon a ma Románia területén fekvő Halmi községhez tartozott.

A középkorban Túrterebes földesurának a birtoka volt.
A földművelés során előkerült tárgyi emlékek már a VIII. század előtti megtelepedést, a VIII-XII. századi emberi kultúra nyomait mutatják.

Történelmének tragédiája, hogy a XX. század folyamán, a trianoni és az azt követő békeszerződések következtében az itt élő idős emberek akár hat ország polgárai is lehettek anélkül, hogy elhagyták volna otthonukat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásával, az 1919-es zavaros, bolsevik időkben először a cseh csapatok szállták meg és az akkor megalakuló Csehszlovák Köztársasághoz csatolták a Felvidékkel együtt.

1919 áprilisában, -a románokkal egyeztetett hadműveleti terveknek megfelelően a csehszlovák hadsereg újabb támadást indított a forradalomban fetrengő Magyarország ellen. A Börzsöny-hegységtől Kárpátaljáig sok száz kilométer hosszúságban mindenütt átlépték az 1918-ban még kötelezőnek elismert demarkációs vonalakat.

Céljuk az volt, -hogy a kész tények mindenkor előnyös módszerével-, fegyveresen szerezzék meg mindazon területeket, amelyeket magának igényelt a prágai hatalom a gazdátlan Magyarország területéből, tekintet nélkül a csehszlovák politikusok által fennen és elsődlegesnek hirdetett nemzetiségi elvekre.

Három fő ékben hatoltak be a vörös kormány által megbénított magyar területekre:
Elfoglalták a salgótarjáni szénmedence nagy részét, elkezdték a borsodi iparvidék megszállását, és előretörtek a Sajó torkolatvidékétől egészen Kárpátaljáig, hogy a Tisza középső szakaszán, minél mélyebben a Nagy Magyar Alföld területén, lehetőleg Tiszafüred térségében szilárd összeköttetést teremtsenek a szintén támadásba lendülő román hadsereggel.

A Budapestet elbódítő-megbénítő vörösök szabadon kínálták a koncot a szomszédoknak.

Vidékünket, Ugocsát, Nagyszőllőst, Aklihegyet is az marta, -aki csak akarta.

1919-ben rövid ideig román megszállás alá kerültünk. Azután a cseh impérium következett, noha legalább 100 km-re egyetlen cseh, vagy szlovák sem volt található!

Nesze neked Wilsoni-elvek!

1938-ban, a második bécsi döntéssel, visszakerültünk magyar fennhatóság alá, majd 1944 végén új hódító következett, a Szovjetunióban találtuk magunkat.

1991-ben nálunk ismét impériumváltás volt: Aklihegy ma Ukrajna egyik legkisebb és legeldugottabb faluja.

Monarchia, Románia, Csehország, Magyarország, Szovjetunió, Ukrajna: -mozgalmas volt a mi kis magyar falunknak, -de egész Kárpátaljának- a múltszázad!

Aklihegyen működik a környező települések legfiatalabb, de elismerten magas színvonalú általános iskolája. A hajdani híres borgazdasága, gyümölcsei helyett, ma erre és Kárpátalja egyetlen ökumenikus templomára büszke a falu lakossága.

A templom 1995 nyara óta szolgálja a falu három felekezetét: a reformátust, a római katolikust illetve a görög katolikust.

Tóth Béla tanár
Kárpátalja, Aklihegy

*

bihari_panorama
2005. május 08. 03:50 | Sorszám: 385
*

HÉT NAP
SZABADKA 2005.05.04

25 éve halt meg Tito marsall

Élettörténete mesébe illő.
Úgy is kezdhetném, hogy élt egyszer egy ember, aki (állítólag) a mai Horvátország és Szlovénia határán fekvő Kumrovec faluban született 1882. május 25-én.

Bár ez nem egészen biztos.
Az év és a hónap talán pontos, de már életében vitatták a hivatalosan is ünnepelt születésnap pontosságát.
Lehet, hogy néhány nappal vagy héttel korábban látta meg a napvilágot.
És lehet, hogy nem ott, ahol állítólagos szülőháza ma is áll.

Arisztokrata sarjnak, császári zabigyereknek tekintik egyes életrajzírók és történészek.

Amióta meghalt, nagyon sokan foglalkoztak ugyanis az egykori teljhatalmú államférfi életével.
Legendákat próbáltak eloszlatni. Nemegyszer úgy, hogy újabb legendákat szőttek alakja köré.

A szegény zsellércsaládnak, amelyben a kis Josip Broz született, sok gyereke volt - tanították és tanulták sokan a múlt század második felében itt, a Balkánon. És a kis Joža - ahogy szlovén édesanyja és horvát édesapja nevezte -, már kisgyerekként gondoskodott testvéreiről is, amikor a szülők éppen napszámban voltak. Egyszer például megfőzte a padláson száradó füstölt disznófejet, amelytől minden Broz gyerek rosszul lett.

Fémmunkásnak tanult (így tanították és így tanultuk 1950-től egészen az új évezred kezdetéig), majd pedig katona volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében. Káplár, azaz tizedes. Majd orosz hadifogság következett, Kirgízia, és az első házasság Pelagija Belouszovával. Fia, Žarko ebből a frigyből származik. Aztán Mišo, a másik Borz csemete, a zágrábi Herta Haas gyermeke. Akivel a második világháború után már nem állította helyre az életközösséget a partizánvezérből államférfivá lett, Tito néven ismertté vált egykori illegális kommunista.

Mellesleg: arról is keveset tudni, hogy a harmincas években, amikor Moszkvában tartózkodott, és amikor ott a sztálini tisztogatások folytak, hogyan tűnt el Milan Gorkić, a jugoszláviai kommunisták akkori vezetője, és hogyan került éppen Josip Broz a helyére. A KGB, illetve az egykori CSEKA levéltári anyagai még mindig hozzáférhetetlenek.

Ha egyáltalán maradt erről valamilyen dokumentum.

Jött aztán a második világégés, a partizánharc, amelynek élére állt ez a Josip Broz. Fejére vérdíjat tűztek ki, 100 ezer német birodalmi márkát kapott volna az, aki élve vagy halva kiszolgáltatja őt, de Broz és harcosai ügyesen elkerülték a csapdákat. Meneküléseiket Szerbiából Boszniába és Crna Gorába, majd vissza ügyesen a fasiszták offenzíváinak visszaveréseként tudták bemutatni.

Amerikai, orosz és angol segítséget is kaptak, végül a győztes hatalmak oldalán elfoglalták az egykori királyi Jugoszláviát. Egy ideig osztrák és olasz területeket is birtokoltak, de innen kitessékelték őket. Mi több, a királyi kormány egyik politikusával rövid ideig egyfajta kohabitációban kormányoztak, de aztán a kommunisták, amint bárhol Európa keleti részén, -úgy itt is, egyeduralkodók lettek.

Létrehozták a Jugoszláv Föderatív Népköztársaságot. A háborús vándorlások alatti egyik-másik összejövetelüket kongresszusként piedesztálra emelték, megalapozva így az új államformát. Amelynek elnöke maga Tito, a partizánvezér lett.

Előbb mindent úgy csinált, mint Sztálin, a nagy példakép, majd szembefordult vele. Felhagyott a mezőgazdaság kezdeti kényszerű kollektivizálásával, de elvette a tehetősek vagyonát, kollektivizálta az ipart, és itt senkinek semmit nem adott vissza.

Volt itt Goli otok is (Szibéria, a gulágok helyett, de azok mintájára), majd pedig a kétpólusú világban ő lett az el nem kötelezett mozgalom egyik vezéralakja.

Broz ekkor már örökös államelnök és a hadsereg főparancsnoka az országban. Mondják, hogy kommunista hedonista, mivel nem veti meg az evilági gyönyöröket és élvezeteket. Az adriai Brioni szigeteken valóságos magánparadicsomot alakítanak ki számára, de az ország minden részén van rezidenciája. Alattvalói abban versengenek, hogy ki épít neki szebb, kényelmesebb és pazarabb villát vagy nyaralót.

Óriási személyi kultuszt építenek köré.

Minden évben stafétát visznek a fiatalok, amely külön forgatókönyv szerint indul el, halad át az egész titói birodalmon, hogy aztán egy belgrádi stadionban rendezett ünnepségen átadják neki. Aki marsall, főparancsnok, a nép háromszoros hőse, örökös, illetve élethosszig kinevezett államfő és a párt ugyancsak életfogytiglani vezetője is.

Birodalmát, illetve az ekkor már Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak nevezett országa egységét és fennmaradását úgy próbálja biztosítani, hogy kollektív állami és pártvezetőséget választat, de ez a modell 1980-ban bekövetkezett halála után már csak néhány évig működik. Az ország véres háborúban alkotó elemeire hullik, a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek nevezett párt pedig egyszerűen letűnik a politikai színtérről.

Tito azonban - mindettől függetlenül - a XX. század egyik legjelentősebb személyisége. A Balkán-félszigeten vitathatatlanul ő a legnagyobb történelmi figura a múlt évszázadban.

Tény és való azonban, hogy a szerbiai Užice (1991-ig Titovo Užice) városában követelik a több mint egy évtizeddel ezelőtt eltávolított hatalmas szobrának visszaállítását a város főterére.

Akik a titói korszakban éltek (ők pedig nem kevesen vannak ebben az egyre kisebb országban), szinte mindannyian visszasírják a titói rendszert. Hibáival, hiányosságaival együtt. A ma harminc évnél idősebbek úgy emlékeznek, hogy Josip Broz uralkodása idején jobban éltek, mint ma.

És ők bizonyára megemlékeznek a marsallról május 4-én, halálának 25. évfordulóján. Lehet, hogy könnyet ejtenek érte, holott csak a múltat, saját múltjukat siratják majd, amely negyedszázad távolából már olyannak tűnik, mint a mese.

NÉMETH János

*

bihari_panorama
2005. május 07. 01:39 | Sorszám: 383
*

Nincs törvényes alap a Trianon film betiltására
2005-05-06

Nincs törvényes alap a Trianon-film kolozsvári levetítése miatt a bűnvádi eljárás megindításához - így döntött a kolozsvári ügyészség. A bűnügyi vizsgálatot Kolozs megye prefektusa rendelte el januárban, mert úgy vélte, a film levetítésével az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezet megszegte az idegengyűlöletet, a fasiszta jelképeket és a háborús bűnösök kultuszát tiltó kormányrendeletet.

Az ügyészség a múlt héten ismét kihallgatta a magyar szervezet vezetőit, most meg arról értesítette őket írásban, hogy a vizsgálatot lezárták, és nem indítanak ellenük bűnvádi eljárást. Az egyik bukaresti napilap szerint azonban a kolozsvári ügyészség felkérte a művelődési tárcát és a belügyminisztériumot, hogy bírságolják meg a filmvetítés szervezőit, mert nyilvános helyen mutatták be a Trianont, és ezzel megsértették a filmterjesztést szabályozó törvényt.

A rendőrség egyébként ezt már több esetben megtette, több mint 300 ezer forintnak megfelelő összegekre büntetett meg fiatalokat a székelyföldi vetítések miatt, akik a bíróságon emeltek panaszt az intézkedés ellen. A múlt hónapban Székelyudvarhelyen már megszületett az első döntés: az egyik esetben a helyi bíróság semmisnek nyilvánította a rendőrség büntető jegyzőkönyvét.

Moszkovits János, Kárpátmedencei Krónika

*
Mai hír: Magyarországon lefoglalták a TRIANON-sorozatot az interneten közzétevő szervert.
http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.htm

Az UTÓLAG című honlap számos nemzeti vonatkozású videót közöl, azoknak is lehetővé teszi a tv-műsorok letöltését, akik élőben nem látták, vagy a kommunista mesterkedések miatt, -miután pl. a bolsi kábeltv-k kicenzúrázzák, másként nem tudták a tv-adást megnézni.

Honlapján elérhető volt a TRIANON-sorozat 14 része, és a kétórás moziváltozat is, emellett például M.Szabó Imre dokumentumfilmjei a délvidéki magyarverésekről és számos más Kárpát-medencei magyar vonatkozású anyag.

Képes beszámolója erdélyi utakról, a csíksomlyói búcsúról, az ISTVÁN A KIRÁLY tavalyi bemutatójáról, -ez lenne az illegális tartalom?

Indul a magyar bünvádi eljárás?

LEHET, HOGY ROMÁNIÁBAN ELŐRÉBB JÁR A DEMOKRÁCIA, MINT A GYURCSÁNYI_MAGYARORSZÁGON?

*

bihari_panorama
2005. május 05. 02:41 | Sorszám: 382
*


Újabb nem a határon túli magyaroknak

Újabb nemet mondott a baloldal a határon túli magyaroknak, amikor a házbizottság elutasította azt az MDF-es javaslatot, hogy létrehozzák az Országgyűlésben a határon túli magyarok bizottságát - mondta a Magyar Rádiónak Csapody Miklós. Az MDF képviselője értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy „sem a koalíció, sem a nagyobbik kormánypárt nem tud egységes álláspontot kialakítani a határon túli magyarokkal kapcsolatban".

„Nem értjük azt, hogy most, amikor épp beszélek itt, az országgyűlésben az állampolgársági törvény módosításáról szóló vita zajlik és öt perc múlva a külügyi bizottság fogja ugyanezt megtárgyalni, hogy miért nem képes főleg december 5-e után a kormánykoalíció megtenni a százból vagy a kétszázból egyetlenegy olyan lépést, egy kicsi lépést, ami nem pártpolitikai kezdeményezés és eredmény, hanem közös siker, és ami nem kerül semmibe se.

Ez az egyetlen lépés az volna, hogy a házszabálynak, alkotmánynak megfelelően a határon túli magyarok ügyét necsak a kormányzati dimenzióban érvényesítsük, hanem például a parlamenti dimenzióban is.

Ez az amire a magyar országgyűlés jelenleg nem képes" - mondta Csapody Miklós.

*

bihari_panorama
2005. május 04. 11:58 | Sorszám: 381
*

A szlovák államfő ellenzi a Benes-dekrétumok felülvizsgálatát
2005-05-04 10:06

Ivan Gasparovic szlovák államfő egy cseh lapnak nyilatkozva leszögezte, hogy nem fogja megengedni a Benes-dekrétumok felülvizsgálatát. A Benes-dekrétumok a múltat jelentik. Megnyitásuk nem lenne szerencsés. A II. világháború eldöntötte, mit kell tenni azokkal, akik kiszolgálták a fasiszta rendszert. Az, amit a Magyar Koalíció Pártja a magyarországi politikusok támogatásával követel, ma Szlovákiában teljességgel elfogadhatatlan.

"A Benes-dekrétumokat a holocausthoz hasonlítani nagyon erős dolog" - állítja Gasparovic abban az interjúban, amelyet szerdán közölt a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap.

A szlovák államfő kifejtette: azok, akik ma tiltakoznak és a Benes-dekrétumok felülvizsgálatát követelik, gyakran azon a területen éltek, amely a bécsi döntés után magyar megszállás alatt volt, és az ott élő szlovákokkal szemben elfogadhatatlanul viselkedtek.

A Benes-dekrétumok megnyitása ezért "ma rosszabb lenne a magyarok, mint a szlovákok számára". A Benes-dekrétumok felülvizsgálatát érintő kérdésre Gasparovic leszögezte: "Nem. Nem fogom megengedni."

Az elnök úgy véli: az a tény, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának politikusai ma a legmagasabb állami tisztségekben találhatóak, sokkal nagyobb mértékben jelenti a magyar kisebbség rehabilitációját, mint a Benes-dekrétumok megszüntetése vagy pedig egy bocsánatkérés, amelyet Bugár Béla, a MKP elnöke követel.

A II. világháború után kiadott Benes-dekrétumok alapján a csehszlovákiai németeket és magyarokat kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, elvették állampolgárságukat és vagyonukat, majd hárommillió németet kitelepítettek az országból.

Miután a magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 nyarán nem hagyta jóvá, a magyar kisebbség megsemmisítését Prága és Pozsony csehországi kényszermunkával, magyar-szlovák lakosságcserével és szlovákosítással próbálta elérni.

*

bihari_panorama
2005. május 02. 21:21 | Sorszám: 379
*


2005. május 2.

A tolvajbanda k. anyja...


„Húzzanak el!” – nyerítette bele az európai demokráciába a politikus 2002 tavaszán. „Leharcolt garnitúra” – minősítette embertársait. „Bepúposkodik a műsorba!” – röffentett rá egy testi fogyatékosra a közszolgálati csatornából. „Tolvajbanda” – rágalmazta meg a demokratákat a politikai bohóc.

„K. anyád” – nyögte bele parlamenti mikrofonjába az idei anyák napja előtt a szellemi, idegi és erkölcsi bús düledék.

Anyák napja az idén uniós csatlakozásunk egyéves évfordulójával egybeesett: ez is jelképezte, hová süllyedt Magyarország – de legalábbis az ország közéletének színvonala – a két baloldali párt regnálása alatt.

A politikus szellemi leépüléséről – mivel adottság - eleve nem beszélhetnünk, erkölcsi megsemmisülése pedig – a legkésőbb - már akkor bekövetkezett, amikor 1997. november 3-án a nyugdíjas tüntetőkre rendőröket vezényelt: a belügyek népbiztosaként.

Jelen idegállapotáról pedig a bevezetőben citált kifejezések is híven üzennek. De nézzünk még néhány korábbi emlékezetes tünetet.

2002 tavaszán, a nagy közös kampánykitörésen rikoltozta a polgári demokratákról: „Mindenki tudja, lopnak, csalnak, hazudnak minden rendelkezésükre álló hullámhosszon.”

Egy későbbi gyűlölet-ötpercében pedig így dühöngött: „Becsaptak minket, mert nem azért váltottunk rendszert, hogy a komszomolnyikoktól eljussunk a fidesznyikekig.”

S rátett még egy lapáttal: „Akkor is hülyének néztek, most is. Akkor az ateizmust várták el, ma a vallásosságot. Akkor is hülyének néztek, most is. Akkor is az elvtársaknak állt a világ, most is” – mondta, majd tovább őrjöngött: „az idióta ötleteikre ment el az idő...”

És ennek a hőzöngőnek volt arca még 2002-ben Zircen sajnálkoznia: „Olyan mértékben szennyeződött el a politikai közbeszéd, hogy az ember már csak ámul; elég hallgatni például a Pannon Rádiót, a Vasárnapi Újságot, vagy akár A Hét című tévéműsort. Mindig akadnak, akik próbálgatják, meddig lehet elmenni a közbeszédben, hol van az a határ, ahol elementáris erejű a felháborodás. Kiderült: Magyarországon nincs ilyen határ, itt mindent lehet.”

Itt, Esztergomban az ember jobb része elálmélkodik: milyen lehet az a párt, amely ilyen politikust választ elnöknek?

Mit szólhat az Európai Unió vezetősége, ha látja, hogy az ezeregyszáz éve európai Magyarországon ilyen pártelnök ülhet és időnként szónokolhat a parlamentben? És ami a legfontosabb: mit szól a sokszor megalázott, kifosztott, becsapott magyar nép, amikor látja és hallja, hogy a 2002-ben kétes körülmények között az Országgyűlésbe jutott párt ilyen képviselőre bízza hazánk ügyeit.

Tallér Krisztina

*

bihari_panorama
2005. május 01. 00:01 | Sorszám: 378
*


Vajdaság: törvényalkotói és végrehajtói autonómiát

Az Európai Régiók közgyűlésének (AER - Assembly of European Regions) határozataival azt üzenték Belgrádnak, hogy Szerbia új alkotmányában Vajdaság helyzetét a decentralizáció, az autonómia és a regionalizáció elvére kell alapozni. Ezt az este jelentette ki Nenad Čanak, a Vajdasági Képviselőház európai integrációs bizottságának elnöke jelentette ki.

Čanak a Beta hírügynökségnek azt mondta, hogy az AER Dubrovnikban megtartott ülésén úgy értékelték, hogy Vajdaságnak az új szerbiai alkotmány szerint világosan meghatározott törvényalkotói és végrehajtói autonómiát, valamint az igazságszolgáltatási hatalomban való részvételt kell biztosítani.

Ezt a határozatot a Vajdaság nagyságára, történelmi fejlődésére, nemzeti sokszínűségére és gazdasági fejlettségére való tekintettel hozták meg, mondta Čanak hozzátéve, az AER síkraszáll azért, hogy az új szerbiai alkotmány elkészítésében részt vehessenek a Vajdaság legitim képviselői.
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=1375

*

bihari_panorama
2005. április 30. 11:17 | Sorszám: 377
*

2005. április 30. -szombat

Illusztrációk a mai Népszava HELYREIGAZÍTÁSAIBÓL, hogy milyen töményen szokott hazudni ez az újság:


Helyreigazítás

- Lapunk 2004. május 5-i számában valótlanul állítottuk - a cikkben több helyen is -, hogy a Dexium Kft. két alapítója, a Mester-Nívó Kft. és a Pro-Ép 2000 Kft. külön-külön 140, illetve165 millió forintos jelzálogjogot jegyeztetett be a Kósa-féle ingatlanra. A valóságban a polgármester ingatlanhányadot értékesített, de a jelzett összegek egy sokkal nagyobb ingatlanra vonatkoznak. A Kósa-féle tulajdoni hányad értéke a két jelzálogjog értékének kb. 5 %-át teszi ki.

- Valótlanul közöltük a cikkhez kapcsolódó ábrán, hogy Kósa Lajos a Dexium Kft-nek bármilyen előterjesztést tett volna.

- Lapunk 2004. május 11-i számában valótlanul állítottuk, hogy Kósa Lajos arra tett javaslatot, hogy az önkormányzat mondja fel a Global City Kft-vel 2002-ben kötött, a helyi Vásárcsarnok-tömb rehabilitációjával kapcsolatos megállapítást. A valóságban Kósa Lajos nem a felmondásra tett javaslatot, mert a szerződés hatályba sem lépett a Global City Kft. által vállalt kötelezettség nem teljesítése miatt.

Lapunk 2004. május 5-i számában a "Nyerő debreceni cégkapcsolat" című cikkben valótlanul állítottuk,

- hogy Kósa Lajos debreceni polgármester milliárdos megrendeléshez juttatta üzletfele vállalkozását.

- Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy okoza- ti összefüggés állna fenn azon tények között, hogy Kósa Lajos ingatlan-hányadát értékesítette egy vállalkozásnak, mely tulajdonosa volt annak a cégnek, amely Kósa Lajos előterjesztésére hozott döntéssel szerződést kötött Debrecen városával.

Lapunk 2004. május 6-i számában az "Ingatlanháború tört ki Debrecenben?" című cikkben

- Többszörösen olyan látszatot keltettünk, hogy a Debrecen városával ingatlanfejlesztésre szerződött cég közvetlenül vagy közvetve Kósa Lajos személyéhez lenne köthető.

- Azt a valós tényt, hogy egy nagyobb ingatlancsoportra százmilliós nagyságrendű jelzálogjogok kerültek bejegyzésre, abban a hamis színben tüntettük fel, hogy ezek kizárólag Kósa Lajos ingatlanára vonatkoznának. A valóságban a feltüntetett összegek mintegy 5 %-át teszi ki Kósa Lajos ingatlan-hányadának értéke.

Lapunk 2004. május 7-i számában, a "Kósa Lajos elérte, amit akart" című cikkben

- Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy a Kósa Lajos által értékesített ingatlanhányadra önmagában többszázmilliós jelzálogjogot alapíthattak volna. Ennek a valós értéke a bejegyzett összegek mintegy 5 %-át tette ki.

-valótlanul állítottuk, hogy a Mester-Nívó Kft. Kósa Lajos teljes ingatlanát megvásárolta volna. A közölt más időponttal szemben 2003. november 11-én történt meg az ingatlan-hányad értékesítése.

Lapunk 2004. május 8-i számában a "Debrecen: tervek nélküli győzelem" című cikkben

- Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy a Dexium Kft. és Debrecen között létrejött szerződés megkötésében szerepet játszott az, hogy korábban Kósa Lajos a Kft. egyik alapítójának értékesítette ingatlan-hányadát.

- Olyan hamis látszatot keltettünk, hogy az értékesítés üzleti kapcsolatot teremtett volna.

Lapunk 2004. május 9-i számában "Ha Kósa őszinte, félrevezetik" című cikkben

- Azt a valós tényt, hogy Kósa Lajos a Mester-Nívó Kft. részére, mint ingatlanközvetítőnek tulajdoni hányadot értékesített, abban a hamis színben tüntette fel, hogy ezáltal a jelenben is ható közvetlen üzleti kapcsolat jött létre.

- Azt a valós tényt, hogy egy nagyobb ingatlancsoportba százmilliós nagyságrendű jelzálogjogok kerültek bejegyzésre, abban a hamis címben tüntettük fel, hogy azok a Kósa Lajos által értékesített ingatlan-hányadra vonatkoznának. A valóságban annak értéke a bejegyzett összegnek mintegy 5 %-át teszi ki.

Lapunk 2004. május 12-i számában az "Új frontok az ingatlanháborúban" című cikkben

- Valótlanul állítottuk, hogy Kósa Lajos nevéhez cégösszefonódások tapadnának, ő nem tulajdonosa egyetlen cégnek sem.

- Azt a valós tényt, hogy Kósa Lajos a Mester-Nívó Kft. részére, mint ingatlanközvetítőnek tulajdoni hányadot értékesített, abban a hamis címben tüntettük fel, hogy ezzel a jelenre is ható üzleti kapcsolat jött volna létre.

Lapunk 2004. május 13-i számában, az "Egyre zavarosabb a Kósa-ügy" című cikkben

- Valótlanul állítottuk, hogy Kósa Lajos valótlan információt adott volna arról, hogy a Mester-Nívó Kft. meddig volt a DEXIUM Kft. tagja. Ez a tagsági viszony 2004. április 26-án megszűnt.

*

bihari_panorama
2005. április 24. 13:12 | Sorszám: 376
*


Interjú Koncsol Lászlóval, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnokával

Csak a tettek számítanak

Szlovákiában és a környező posztkommunista országokban élénken foglalkoztatja a közvéleményt az egykori állambiztonsági szervezet nyilvántartásának közzététele. Az együttműködők jegyzékében viszonylag nagy számban találhatók meg az egyes keresztyén egyházak lelkipásztorai. Ezt ön hogyan értékeli?

– Meglepett volna, ha egyházi belső személyek nevét nem látnánk a jegyzékben. Egy ilyen elképesztő lélekszámú, mindenre elszánt rendőri testület, amelyet szovjet mintára építettek föl, és Moszkvából irányítottak, nem is működhetett volna másként.

A lelkészeket világiakkal is figyeltették, de legalább annyi és mindenkiénél bizalmasabb adatot vártak róluk a lehallgatásokból, a belső elhárításba beszervezett szolgatársaktól, sőt családtagjaiktól.

Ha azonban valaki szerepel az ügynöklistán, nem feltétlenül működött együtt érdemben az államrendőrséggel. Tudok hívekről, akik megsúgták lelkészüknek, hogy jelenteniük kellene róla, de ő, fűzte az illető hozzá, elszabotálja feladatát; nincs azonban egyedül, tudja, hogy másnak is kiszabták, amit neki, de fogalma sincs, ki lehet az.

Egyik idősebb egyetemi diáktársam az 1955/56-os évfolyam vége felé bejött a szobámba, és súgva mondta el, hogy együttműködésre szorították, de ő a harmadik titkos találkozón is úgy beszélt, hogy tartótisztje attól fogva békén hagyta. Olyan diáktársunk is akadt, aki harsányan kért bennünket, hogy előtte politikai és világnézeti kérdésekről ne beszéljünk, mert egy bizonyos helyen minden ilyen dologról be kell számolnia. Spicli vagyok, mondta nemes egyszerűséggel, és nevetett. Őszinteségét azzal jutalmaztuk, hogy nem rekesztettük ki magunk közül.

Az egyházak üldözését a kommunista vezérek egy téves politikai premisszára építették. Abból a tévhitből indultak ki, hogy a papság a szocializmus ellensége, s így is kell bánniuk vele.

Nincs szüksége mélyebb történelmi ismeretekre annak, aki tudni akarja az igazságot, hogy tudniillik a lelkészek nagy többsége a falusi szegények fiaiból érkezett az iskolákba, s jóllehet a törvényeket nem ők alkották, s a szegények helyzetét sem oldhatták meg gyökeresen, minden társadalompolitikai reformot támogattak. Maguk is szerényen éltek, egy-egy református egyházközség 15-30 hektár földön gazdálkodott, egy ilyen kisbirtok évszázadok hagyatékaiból gyűlt össze, s a falu szegényei művelték meg felesben. Volt, ahol a lelkész is gazdálkodott, így tartotta el többnyire népes családját. Ők lettek volna a nép s az úgynevezett népi hatalom ellenségei?

A kommunista párt primitív ateizmusát államvallássá nyilvánították, s ezzel a közte és az egyház között feszülő világnézeti ellentétet politikaivá és államhatalmivá szélesítették.

Láttam egy római katolikus lelkész-esperes törvényszéki tárgyalási jegyzőkönyvét, ő mutatta meg; államrendőr feljelentője, a vád tanúja azzal vádolta, hogy a templomban a híveket hitre és a misék látogatására serkenti. A rendőrt a bíró tette helyre mondván, hogy egy állami engedéllyel szolgáló paptól igazán nem várhatja el, hogy a hit ellen prédikáljon...! Ha nem a bíró találó érve, a lelkészt ismét börtönbe dugják. Később, a nyolcvanas évek második felében, amikor elszaporodtak a brutális papgyilkosságok, az ő plébániáját is megtámadták, s csak három kutyája mentette meg az életét.

Másik plébános barátunkat három fiatalemberrel agyba-főbe verették, s csak rendkívül erős szervezetének köszönhette, hogy pár évre még közöttünk maradt. Persze, hogy a sokféle hatalmi csapás alatt, amiben szerepelt az egyházi ingatlanok államosítása, a papi létminimum, a templomlátogatók zaklatása, a papcsaládok egzisztenciális fenyegetettsége, a gyermekeiket sújtó numerus claususok, a pedagógusok, köztisztviselők, párttagok, kutatók és a gyermekek kiszorítása a vallásoktatásból, istentiszteletekről, vallási szertartásokból, a családlátogatások, a kórházi beteglátogatások és minden missziós munka tilalmazása, a levélcenzúra, a lehallgatás s az állandó, nem is titkolt rendőri figyelem, a sok megaláztatás, az idézések és kihallgatások a legszelídebb lelkészeket is a rendszer ellen fordították.

Egy lelkész és bármely családtagja a helyi hatalom képviselőinek szabad prédája lehetett; csak az illetőtől függött, hogy az adott helyzetben miként fog vele bánni.

Egy lelkész barátom feleségét a határátkelőn személyi motozásnak vetették alá, s levetkőztették. Hatvanéves apámat a nagykaposi éjszakában egy kerületi vezető nem engedte a kocsijába ülni, mert ő, mint mondta, papot nem szállít; az idős embert, aki a komáromi színház előadására volt kíváncsi, tizenkét kilométeres éjszakai gyaloglás várta.

A jegyzékbe kerülésnek számos oka lehetett. Nem hiszem, hogy a papok maguk kérték, vagy ténylegesen vállalták volna az ügynöki szerepkört. Sarokba szorították és megfenyegették őket, s aki csak tehette, elszabotálta a dolgot.

A közvélemény egy része vérre szomjazik, kenyeret és cirkuszt követel, s ennek néhány hírközlő szerv is hangot ad. Hiányolják, hogy a felekezetek papjai nem vonultak hoszszú, tömött, éneklő sorokban a bitófák alá, mert – mondják – ez lett volna méltó hozzájuk, a vértanúság, a krisztusi önáldozat, s most újra vért szeretne látni, azokét, akiket mai egyházi ítélő testületek marasztalnának el csak azért, mert nevük szerepel a jegyzékekben.

Jézus azonban így utasította tanítványait: „Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékre adnak titeket, és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket...” (Mt 10, 16-17). Jézus azt is kijelentette, és vezéreszméül adta, hogy „Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.” Isten a szolgáitól nem feltétlen véráldozatot, hanem szolgálatot – munkát vár. Szolgálni olykor csak kompromisszumok árán lehet. Lelkészeink farkasfalkáktól szorongatott juhnyájak közt éltek és dolgoztak.

A kommunista hatalom a Szovjetunióban, a diktátorok alatt kikísérletezett módszereivel a végpusztulás küszöbére szorította a református egyházat. Évi négy diák felvételét engedélyezték a Károly Egyetem (Prága) Evangélikus Teológiai Karára, s úgy tervezték, mert ezen a területen is tervgazdálkodás folyt, hogy huszonöt éven belül a lelkészi kar kiöregszik, s kihull a pályáról. Itt minden lelkipásztorra többszörös szükség volt, egy-egy papunk négy-öt-hat gyülekezetet is szolgált, s ennyi hívő közösséget pásztorolni még az engedélyezett alapszinten is lehetetlen.

Ha egy lelkészt megszorongattak, hogy baja esik, hogy gyermekeit nem engedik felsőbb fokú iskolákba, esetleg még az állami szolgálati engedélyt is megvonják tőle, okkal kérdezhette magától, hogy ha nemet mond, nemcsak vele és családjával, hanem gyülekezetével is mi lesz? Kapnak-e hívei lelkészt? Ha aláírta az együttműködési nyilatkozatot, de semmit sem tett senki ellen, miért kellene őt bántanunk? Nem a szavak, hanem a tettek számítanak.

Zsinati Tanácsunk úgy döntött, hogy csak azokat szólítja föl választott egyházkormányzati tisztségeikből való lemondásra, és gyülekezeti szolgálatukba való visszavonulásra, akik valóban együttműködtek az államrendőrséggel, és ártottak valakinek. Ezt azonban leginkább nekik maguknak kell eldönteniük, s az aktust kísérnie kell a bocsánatkérésnek s kiengesztelődésnek az Úr imája szerint: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.” (Mt 6, 12).

A Nemzeti Emlékezet Intézetének most közzétett jegyzéke vagy annak egy része sok évvel korábban egyszer már fölkerült a világhálóra, sőt nyomtatásban is megjelent. Már akkor fölvetődött a kérdés, hogy a jegyzék sok mindent egybemos, és nem derül ki belőle semmi a mögöttes tartalomról. A nevek puszta közzététele ön szerint miként segíti a múlt megismerését, leszűkítve a kört a keresztyén egyházakra?

– Ha erre a kérdésre akarnék válaszolni, csak prejudikálva – előítéletesen – tehetném. A név, mint mondtam, sőt a puszta aláírás semmit sem jelent.

Lehetett hallgatni, vagy azt mondani, hogy semmit sem tudok, mert az illető semmi terhelőt nem mondott, vagy éppen jót mondott a rendszerről, lelkésztársa éppen Marxot olvas, marxista etikával és valláskritikával foglalkozik, ami egyébként igaz is lehetett, s ezzel már le is tudta a dolgot a mindent behálózó szervezetnél, és nem ártott senkinek.

– Fontos egyháztörténeti személyiségek is szerepelnek a listán. Egyikük a sztálini-gottwaldi időkben kezdte vezetni egyházunkat, s hozta ki a háborút követő évek végpusztulással fenyegető válságából, másikuk a husáki konszolidáció fojtó légkörében vállalta a szolgálat keresztjét.

Hivatalukból eredőleg kénytelenek voltak fogadni a be-bekopogtató polgári ruhás őrnagyokat és alezredeseket, hogy elbeszélgessenek velük. Ezt minden igazgató, főszerkesztő, hivatalvezető megtette; próbált volna tiltakozni ellene!

Nem hallottam, hogy püspökeink révén bármely lelkészünknek bántódása esett volna. Én csak tisztelettel gondolhatok ezekre a szolgálattevőinkre, hogy a legnehezebb körülmények között is bátrak voltak menteni a menthetőt, fékezni az egyházrombolás iramát, vállalták a szolgálatot, amiképpen csak tisztelettel gondolhatok a korszak talpig ember világi személyeire, függetlenül attól, hogy tagjai voltak-e a kommunista pártnak, vagy sem. Azt kell néznünk, hogy mit cselekedtek, mert csak az az életszerű és igazságos.

A múlt megismerésének az igénye nyilván jogos, ám Magyarországon, Csehországban és másutt is felmerült annak a lehetősége, hogy a listára nagyon sok olyan ember neve is fölkerült, akiket megpróbáltak megkörnyékezni, de ők nem működtek együtt. Véleménye szerint ezek az emberek hogyan védekezhetnek? S ha nyilvánosan védekezhetnek is, nem megalázó-e ez azok számára, akik nem ártottak senkinek? A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka miként látja ezt a kérdést, amely természetesen nem azokra irányul, akikről nyilvánvalóan ki lehet deríteni az együttműködést, s azokra sem, akikről már a múltban is tudták, mégsem szerepelnek a listán.

– Ezek így elméleti kérdések; az élet ezt a listát rakta elénk, s akinek kedve, ideje és világhálója van hozzá, ám kezdje böngészni. Nekem nincs világhálóm, nem is érdekel az egész. Van egy aktám a megfigyeltek levéltári fondjában, de még nem volt időm, hogy belenézzek. Aki a listára került, és ártatlan, megtalálja a tisztázás módját, és túléli a megrázkódtatást. A Rudé právóban szereplő pályatársaim és barátaim kis csapatát változatlanul becsülöm, s nem hiszem, nem tudok róla, hogy ártottak volna, hogy nagyon ártottak volna szellemi hadainknak. Az ártatlanság vélelmét komolyan kell vennünk, s irtóznunk kell a botránykavarástól.

Az a néhány emberünk, aki bűnös, számoljon el társaival és lelkiismeretével, s vonuljon vissza alapszolgálatba. Ezt viszont meg kell cselekednie. Legyünk férfiak, és szabaduljunk meg terheinktől.

*

bihari_panorama
2005. április 23. 21:42 | Sorszám: 375
*
Magyar Szó
közéleti napilap, Újvidék
2005. április 23., 24., szombat – vasárnap


Pápa, püspök, munkaerő-vándorlás
Pozsonyi tudósítónktól

Sok függ attól, hogy kik lesznek XVI. Benedek legközelebbi munkatársai, s ők mennyire lesznek fogékonyak a szlovákiai magyarság problémái iránt – jelentette ki Bugár Béla, az MKP elnöke arra a kérdésre válaszolva, várható-e az új pápa megválasztása után előrelépés a szlovákiai magyar püspök ügyében.

A múlt szombati komáromi imanapon mindenesetre már nem könyörögtek püspök kinevezéséért. Ez a részvételen is meglátszott, a korábbi több ezres körmenet helyett csak a Szent András-templomban miséztek alig háromszáz ember jelenlétében. Az új pápától a magyar püspököt mereven elutasító szlovák püspökök is sokat várnak, hangsúlyozva, hogy Ratzinger bíbros közvetlen munkatársai közt eddig is volt szlovák püspök.

Néhány nappal később azonban sokkal hangosabb volt a komáromi Belváros. Közel kétszáz dühös gimnazista tüntetett, néhányan még Martin Fronc oktatásügyi miniszter fényképét is elégették. Hasonló jelenetek játszódtak le az ország több pontján.

A tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a minisztérium új, az eddiginél sokkal keményebb érettségi rendszert vezetett be, de a premier balul ütött ki. Az emelt szintű matematika írásbeli során ugyanis néhány száz pozsonyi gimnazista a terjesztés hibája miatt a megoldott teszteket kapta meg. Az oktatásügyi miniszter döntése értelmében emiatt mindenkinek újra kell írnia az írásbelit.

Ez már sok volt a diákoknak, akik egyébként is hónapok óta dühöngtek a szigorítások miatt. Az eset néhány nap alatt politikai botránnyá dagadt, de a várható jogi következmények miatt még a koalíciós partnerek, köztük az MKP sem volt képes rávenni a minisztert, hogy csak az érintettekkel írassák újra a tesztet. A diákok egyelőre bojkottal fenyegetnek, de nem tudni, hogy végül is kockáztatják-e emiatt az egyetemi továbbtanulást.

A hét szenzációja viszont az a bejelentés volt, hogy az áprilistól bevezetett szigorú szabályok, amelyek értelmében a munkába állókat azonnal legalább SMS-sel be kell jelenteni a társadalombiztosításnál, meglepő eredménnyel jártak. A komoly büntetésektől tartó munkaadók ugyanis néhány nap alatt több mint negyvenezer alkalmazottat jelentettek be.

A leginkább magyarlakta dunaszerdahelyi járásban, ahol a munkaképes lakosság 55 ezer körül mozog, ily módon hirtelen közel 1800 új munkahely teremtődött. Az itteni ellenőröknek azonban új feladataik is akadtak. Amióta az EU-csatlakozásnak köszönhetően megkötések nélkül lehet munkát vállalni Győr környékén, közvetítő ügynökségek százával hordják át a csallóközieket dolgozni. A magyar szervek szerint jórészt feketén alkalmazzák őket, ezért most szlovákiai kollégáikkal közösen keresik a megoldást.

A munkaerőmozgás már olyan mértékű, hogy a Győr-Sopron megyében az idén létrejövő kétezer állást a magyar munkaügyi szervek szerint nagyrészt szlovákiai alkalmazottak foglalták el.

TUBA Lajos

*

bihari_panorama
2005. április 22. 21:49 | Sorszám: 374
*

EMNT-SZNT együttes ülés Marosvásárhelyen

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács nyílt együttes ülést szervez 2005 április 23-án, szombaton, 11 órakor a marosvásárhelyi Vártemplomban.

Marosszék és Marosvásárhely Székely Tanácsa, -figyelembe véve az Európa Parlament által elfogadott jelentésnek, az erdélyi magyarság igényeinek és autonómia törvénytervezetének, valamint a romániai kisebbségi törvénytervezet időszerűségét, felkérik - mint házigazdák - a székely székek és a kisrégiók küldötteit, hogy a rendkívüli fontossággal bíró ülésre mindannyian jöjjenek el.

A találkozó széles körű erdélyi fóruma kíván lenni az autonómia megvitatásának, különös tekintettel az Európai Parlament külügyi bizottsága azon legutóbbi határozatára, amely kimondja, hogy: „a magyar kisebbség védelmének biztosítása érdekében kiegészítő intézkedésekre van szükség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elveinek tiszteletben tartásával".

*

bihari_panorama
2005. április 22. 04:11 | Sorszám: 373
*

Magyarellenes hullám

Felvidéken magyar emlékműveket rongáltak meg, Pozsony mereven elzárkózik a rasszista Benes-dekrétumok felülvizsgálatától, egy román lap irredentának és fasisztának nevezte József Attilát, egy szerb bíróság pedig összesen 65 év börtönt osztott ki öt magyar fiatalnak, akik tavaly megvertek egy szerbet.

A felvidéki Magyar Koalíció Pártja és több magyar civil szervezet április elején megemlékezett a Benes-dekrétumok kiadásának hatvanadik évfordulójáról, s nyilatkozatban kérték a szlovák kormányt, hogy részesítse erkölcsi és anyagi kárpótlásban a dekrétumok alapján meghurcolt felvidéki magyarságot.

Mint ismert, Benes ezekben a magyarságot és a németséget kollektíven bűnösnek minősítette, s az erre épített kassai kormányprogram nyomán magyarok és németek százezreit ölték meg vagy üldözték el szülőföldjükről. A dekrétumok ma is érvényben vannak, bár Csehország és Szlovákia egyaránt az Eyrópai Unió tagja.

A magyar kérés teljesítésétől minden szovák politikai erő mereven elzárkózik. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője egyenesen azt mondta, a pozsonyi parlamentnek meg kell erősíteni a dekrétumokat. Ivan Gasparocic köztársasági elnök szerint nagy hiba lenne, ha Benes téziseiről tárgyalások kezdődnének a magyarokkal.

Az ügy kirobbanása óta Felvidéken több helyen magyar emlékműveket rongáltak meg, minden esetben a turulmadarat lopták le róluk.

Nagyváradon nemrég felavatták József Attila szobrát, amelyet a költő centenáriumának alkalmából állítottak fel. A Bihoreanul hetilap Nem! Nem! Soha! címmel közölt írást József Attiláról, aki a cikkíró szerint "líraiságáról, de főleg nacionalizmusáról ismert szélsőséges költő."

Ezt arra alapozza, hogy József Attila egyik verse a Nem! Nem! Soha! címet viseli. Ez a vers egyébként még az 1990 után kiadott kötetekből is hiányzik, még azokból is, amelyek címük szerint a költő összes művét tartalmazzák.

A cikk szerzője szerint ha nem létezne ez a vers, ma nem is tudnánk József Attiláról. A Bihoreanul szerint Észak-Erdély visszatértekor Horthy Miklós katonái József Attilát tűzték zászlajukra.

A legújabb erdélyi magyarellenes hullám húsvétkor kezdődött Kolozsváron, amikor magyarsága miatt megkéseltek egy fiatalembert, egy szociális otthon dolgozóját pedog megverték. A román hivatalos szervek elismerték az incidensek etnikai alapját, és állítólag már beazonosították a tetteseket. Ennek fényében némileg meglepő Bársony András budapesti külügyi államtitkár véleménye, aki szerint nem szabad párhuzamokat vonni a kolozsvári és a délvidéki incidensek között.

Nem volt nemzetiségi indítéka viszont annak a verekedésnek, amelynek egy szerb férfi esett áldozatául tavaly Temerinben. Ezt maga az áldozat ismerte el később. Ennek ellenére a szerb bíróság példát statuált, az öt magyar tettest összesen hatvanöt év börtönre ítélték. Az etnikai alapú magyarellenes támadások elkövetői közül ugyanakkor kevesen kerültek bíróság elé, és senkit nem ítéltek szabadságvesztésre.

Ágoston Balázs

*

bihari_panorama
2005. április 21. 20:51 | Sorszám: 372
*

Jussát követeli vissza a marosvásárhelyi magyarság
Békés tüntetés a Bolyai kollégium épületének visszaszerzéséért

A román polgármester újabb magyarellenes túlkapásai miatt, tíz marosvásárhelyi református gyülekezet felhívására, vasárnap délben a Bolyai téren tiltakozó tüntetés zajlott.

Mint ismeretes, a város polgármestere megfellebbezte az 1948-ban elkobzott kollégium visszaadását, és ezzel meghiúsította a restitúciót. Amint ilyenkor nálunk történni szokott, az idejében iktatott engedélyeztetési kérvénynek kalandos utat kellett bejárnia, míg végre a megfelelő hivatali asztalra kerülhetett. Csegzi Sándor RMDSZ-es alpolgármester, a Vártemplom főgondnoka állítólag messze földön töltötte szabadságát, így a tüntetési kérelem sokáig az asztalán hányódott, amíg valaki végre jóvá nem hagyta az egyház kérését.

A tiltakozó megmozdulás híre már napokkal korábban lázba hozta a város magyarságát, mármint annak egy részét. Eszünkbe jut a tizenöt évvel ezelőtti könyves-gyertyás menet, amikor Sütő András egyetlen szavára, jobban mondva: a marosvásárhelyi rádióban bemondott kétszeri felhívására annyi magyar vonult ki az utcára, mint fűszál a réten. A többségiek csak úgy sápadoztak az irigységtől. Hol vannak már azok az idők? Igaz, már Sütő András sem a régi, nem mindig áll ki a mostanihoz hasonló nemes ügyekben...

A Bolyai téri rendezvényen alig láttunk ismertebb RMDSZ-es politikust. Csupán Lokodi Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, Benedek István és Pokornyi László városi, illetve megyei tanácsosok tették tiszteletüket az egybegyűltek között, pedig a Marosvásárhelyi Tanácsnak további tizenegy tagja van, közöttük a Bolyai Társaság oszlopos tagjai, akik nem tartották érdemesnek testületileg megjelenni a rendezvényen.

Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége által aláírt tiltakozásnak, amit felolvastak a tüntetők előtt, minden sora az épület visszaadását követelte. A helyi magyar napilap feltűnően szűkkeblű volt: mindössze néhány szóban adott hírt a készülő tiltakozásról.

A nyilvánvalóan az RMDSZ szolgálatában álló helyi média praktikái láttán az egyszerű halandóban felmerül a kérdés: nem lenne-e hatásosabb ilyenkor fizetett hirdetésben hívni fel a marosvásárhelyi magyarságot, hogy lépjen fel jogai védelmében?

A gyenge hírverés ellenére sokan jöttek el a Bolyai térre, de a hangulat mindvégig igen feszült volt. Több forrásból is kiszivárgott, hogy a református egyház által szervezett tüntetést a Köcsög utcai országos és a helyi RMDSZ-testület egyformán szabotálta.

Immár kormánytényezőként páváskodó „érdekvédelmünk” ellene irányuló támadásként fogta fel, hogy a magyarság megelégelte az állandó ígérgetést, a meddő várakozást, s hogy a velük való előzetes konzultáció nélkül vitte az utcára az embereket az egyház. A résztvevők megdöbbenve tapasztalták, hogy a Bolyai Líceum igazgatója megtagadta a tüntetőktől az erősítőt a hangosításhoz, emiatt a tömegnek csak kis része hallotta a szónoklatokat.

Ötvös József, a Vártemplom lelkésze, esperes, generális direktor magyarul, majd román nyelven is ismertette a kollégium történetét, jelentőségét, céljait.

Kató Béla püspök-helyettes az igazság helyreállításának fontosságáról beszélt, rámutatott, hogy az igazságtalanság eltűrése visszaveti a társadalom fejlődését.

A szónokok kifejtették, hogy a református egyház nem mondhat le jogos tulajdonáról, mint ahogy nem mondhat le közösség- és nemzetépítő felelősségéről sem. Ötvös József és Nagy László református, illetve unitárius lelkészek szájából a felváltva énekelt egyházi zsoltárok és a közös imádságok végül is nem valakik ellen, hanem nemzeti ügyeink mellett tettek tanúbizonyságot. Az elhangzott bibliai idézetek elgondolkodtatták az egybegyűlteket, megerősítették őket saját hitükben, de nem uszítottak sem más személyek, sem pedig más nemzetek ellen.

Kató Béla segédpüspök úr megrovó imádságos beszéde, kíméletlenül ostorozó, józanító szavai senkit nem kíméltek. Megint kitűnt: az érdekképviseleti uraságoknak végre meg kellene érteniük, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak olyan összetartó erőt képviselnek, amellyel a politikumnak számolnia kell, ha komolyan veszi hivatását.

Ötvös József esperes román újságírók gyűrűjében elmondta: abban reménykednek, hogy a Legfelsőbb Bíróság semmisnek nyilvánítja majd a Florea polgármester fellebbezése nyomán született ítéletet, amely nem hagyta jóvá a kollégium épületének visszaadását eredeti tulajdonosának, a református egyháznak.

Fazekas Csaba

*

bihari_panorama
2005. április 20. 17:57 | Sorszám: 371
*

A kolozsvári Mátyás szobor története


A nagy uralkodót megörökítő emlékmű felállításának gondolata már a XIX. század elején fölmerült. Amikor Kolozsvárt 1886-ban, a római katolikus egyház makacs ellenkezése miatt százévi huzavona után a Szent Mihály-templom körüli épületeket lebontották, lehetőség nyílt arra, hogy itt, megfelelő csúcsíves háttérrel, a város nagy szülöttének méltó szobrot állítsanak. A tér szintjének a rendezése közepette, 1893-ban kiírták a szobor pályázatát. Hat művész nyújtotta be tervét: Bezerédi Gyula, Köllő Miklós, Tóth András, a kolozsvári Vastagh György, Róna József, Sovánka István és Fadrusz János. 1894 tavaszán a bíráló bizottság Fadrusz munkáját választotta.

A szobrot 1896-ra kellett volna elkészíteni, de 1896. szeptember 30-án csak az alapkő letételére került sor.

Ebbe egy oklevelet helyeztek a következő szöveggel:

"...Legyen ez a kő megingathatatlan alapja a rövid időn belül rajta emelkedő emlékszobornak, melynek hivatása lesz egyrészről bizonyságot tenni arról, hogy Kolozsvár szabad királyi város közönsége a nagy királynak, mint legnagyobb szülöttének emlékét kegyelettel őrzi; másrészről egyik nevezetes tanújele lenni annak, hogy e haza fiai az ezredik év emlékét minő alkotások által kívánták megörökíteni. De legyen egyszersmind e szobormű egyik rombolhatatlan hirdetője a nemzeti múltnak, nagyságának, dicsőségének, és mint ilyen dobogtassa meg a haza minden hű fiának szívét, s teljesítse e magasztos hivatását, míg magyar él ezen a földön..."

Fadrusz egyik barátjának megírta, hogy éles harc folyt a városi tanácsban a szobor elhelyezését illetően. Tanácsára a legjobb helyet, a Szent Mihály-templom déli oldala előtti teret választották.

A szobor talapzatát a neves kolozsvári építész, Pákei Lajos tervezte. A kiemelkedő szobor elnyerte az 1901. évi párizsi világkiállítás szobrászati nagydíját.

1902. október 12-én, délelőtt tíz órakor leplezték le. Szádeczky Lajos, egyetemi tanár, a neves történetkutató, a közóhajnak s a mester kívánságának tett eleget, amikor nevet adott a szoborcsoport alakjainak. A szoborral szemben állva, baloldalt a harc viharában edzett ősz alak Magyar Balázs, a nagy király kedvelt hadvezére, a Felvidék kapitánya, horvát-szlavón bán, majd erdélyi vajda, mellette veje, Kinizsi Pál, a törökverő hadvezér, temesi ispán, a kenyérmezei hős, jobboldalt Zápolya, másképp Szapolyai István, Szilézia, majd Bécs és Ausztria kormányzója, szepesi főispán, nádor, és végül Báthori István, hadvezér, erdélyi vajda, a másik kenyérmezei győző. Kezükben a győztes csatákban szerzett német, török, moldvai és cseh zászló.

A bronzba öntött alkotás ma az UNESCO műemlékszobor-jegyzékén az ötödik.

A szoboregyüttest 1919-es román foglalás után előbb le akarták dönteni. Miután ez nem sikerült, az új hatalom meghagyta, de románosítási-kisajátítási törekvéseinek megfelelően, arra hivatkozva, hogyha Mátyás apja, Hunyadi János román, akkor ő is az volt, a király címereit – Magyar- és Horvátország, valamint Szilézia címerét – eltávolíttatta, eredeti feliratát, a Mátyás királyt Matei Corvinra cserélte, majd 1932-ben, Nicolae Iorga javaslatára, a moldvabányai (Baia) ún. ütközetre hivatkozva, olyan feliratot helyeztetett el a talapzat előtt, amely szerint a nagy király mindenkit legyőzött ugyan, saját fajtájától, a romántól azonban vereséget szenvedett.

A király kis csapattal indult Moldvába, hogy az ellene szőtt összeesküvésben részt vevő István (Ştefan) vajdát felelősségre vonja. A vajda térden csúszva kért bocsánatot. Éjjel azonban a moldvaiak nagy túlerővel rátörtek a király táborára, s az összecsapásban a király vállát is nyíl érte. Hazatérte után nagyobb sereggel tért vissza István vajda ellen, aki a király elé járulva, kegyelemért esedezve ismét hűséget fogadott.

1940-ben a király címereit és a szobor eredeti feliratát – Mátyás király – a helyükre tették. 1945-től, az újabb hatalomváltozás után, a címereket ismét eltávolították.

Azóta a talapzaton a nagy király okleveleken jegyzett aláírása, a MATHIAS REX olvasható.

1992. november 30-án, a város elsősorban magyar, de jóérzésű román lakosságának erélyes tiltakozása ellenére – ezúttal magára a szobor talapzatára –, újólag elhelyezték az 1940-ben eltávolított és a jeles uralkodó emlékét sértő táblát.

Asztalos Lajos
http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/

*

bihari_panorama
2005. április 17. 23:08 | Sorszám: 370
*

Most már, öregen csak a leveleket várom[b]

Siebert Éva ötven év után újra teljes jogú tulajdonosként él a házában. Igaz, semmi nem olyan már mint régen; ahhoz vissza kellene forgatni az idő kerekét. Siebert Éva a legnagyobb vállalását, a családi birtok visszaszerzését, immár teljesítette. Csak a kertet sajnálja, mert lassan kiszáradnak a fák, pusztulnak a rózsabokrok, és tudja, ha meghal, senki nem fogja már olyan szeretettel ápolni az öreg növényeket, mint ő.


Nem csoda, életének 83 éve alatt, sokszor megtapasztalta, mire képes az emberi aljasság, és azt is csak konok kitartásának köszönheti, hogy ma ismét teljes jogú tulajdonosa a saját házának.

A kúriát, a család összes ingatlanjával együtt a második világháború után kobozta el az állam, a rendszerváltás után pedig nem neki, hanem a lovászi önkormányzatnak adta „vissza”. Több mint tíz évig tartó pereskedés után végül 2000. márciusában a Nagytapolcsányi Járási Bíróság úgy döntött, hogy a ház a Siebert örökösöket illeti, és Éva néni azóta kifogyhatatlan energiával a felújításán munkálkodik.

[b]Kúria a faluszélen
„Ketten örököltük a házat, én és az Amerikában élő unokatestvérem, Borbála, de mivel ő külföldi állampolgárként nem kaphatta vissza a vagyonát, az ő részét meg kellett vásárolnom az önkormányzattól. Még el sem akarták adni, biztos más terveik voltak az épülettel, de aztán a bíróság kötelezte őket erre. Egy Németországban élő ismerősöm anyagi segítségével végre visszaszerezhettem a házat. Negyven évig megtűrt albérlőként éltünk a nővéremmel abban a házban, amelyet a nagyapánk építtetett és amelyben felnőttünk. Tehetetlenül néztük a pusztulását, de a Jóisten megadta, hogy még lássam, hogyan nyeri vissza a régi szépségét. Csak a kertet sajnálom, mert lassan kiszáradnak a fák, pusztulnak a rózsabokrok, és tudom, ha meghalok, senki nem fogja már olyan szeretettel ápolni az öreg növényeket, mint én.” – mondja szomorúan az idős hölgy, amíg végigkísér a sövények között.

A századfordulón telepített, műemlékvédelem alatt álló kert még pusztuló mivoltában is lenyűgöző. Az emlegetett nagyapa, Siebert Lipót, a franciaországi Grinonban és magyarországi Keszthelyen tanult kertészetet, majd a szigetvári Biedermann-birtokon volt gazdatiszt. Itt ismerte meg későbbi hitvesét, Duchon Emmát, akinek az apja a Nyitra melletti Egerszegről származott. Kézenfekvő volt tehát, hogy az 1883-as házasságkötés után az ifjú pár szintén Nyitrához közel, Lovásziban vásárolt birtokot: 325 magyar hold termőföldet és egy 1794-ben épített faluszéli kúriát. A házat Sierbert Lipót teljes egészében átalakíttatta, beépíttette az oszlopos tornácot és egy német kertésszel olyan parkot telepíttetett, amelynek az egész környékről a csodájára jártak. De nem csupán a kert idézi Lovásziban a letűnt úri világot; a kúria berendezése, a falakon a régi képek és a szobákban minden apró tárgy azokról az évekről mesél, amikor Sieberték népes családja a sors csapásai ellenére is boldog volt e falak között.

„Hét évig gyermektelen volt a nagyszüleim házassága – folytatja Éva néni – a nagymama emlegette, hogy felajánlotta a Szűzanyának, ha kislánya születik, csak fehér ruhákban fogja járatni. Fohásza meghallgatásra talált, mert 1891-ben megszületett Gizella nagynéném és 1892-ben, Borbála az édesanyám. De a nagymama is állta ám a szavát: amíg férjhez nem mentek, egyetlen színes ruhadarabjuk sem volt!”

Miközben Lovásziban szépséges hajadonokká cseperedtek a Siebert lányok, Prágában is elérte a felnőttkort unokatestvérük, édesapjuk egyetlen testvérének, Edwárdnak a fia, Erwin.

Borbála és Erwin között már gyerekkorukban szerelem szövődött, és 17 évesen el is jegyezték egymást, ám a házassággal várni kellett. Erwin a Savoyai Jenő Lovasezred parancsnokaként sem keresett annyit, hogy egzisztenciát teremtsen, az meg derogált neki, hogy a lovászi birtokra költözzön és az asszony tartsa el őt. Végül a sors megoldotta ezt is: Siebert Lipót, testvére, Edwárd halálhírének hallatán 1904-ben gutaütést kapott és hét évig fekvőbeteg volt. Halála után felesége egyedül maradt a birtokon két eladósorba került lányával, jól jött a férfikéz, és ilyen helyzetben már Erwin is lovagias kötelességének tartotta, hogy felajánlja szolgálatait a családnak.

„1919-ben házasodtak össze a szüleim, de ekkor már édesanyám nővérének árváit is nevelték. Gizella, egy budapesti ügyvédhez, Nagy Uzorhoz ment férjhez 1911-ben és két kislánya született, Borbála és Emy. 1913 nyarán Lovásziban jártak látogatóban, Gizella lement a barátnőivel fürödni a patakba és belefulladt a vízbe. Férje bánatában önkéntesnek jelentkezett a magyar hadseregbe és 1916-ban el is esett, a két kis árva itt maradt édesanyámnál. Az esküvő után 1920-ban aztán megszületett Antónia nővérem, akit mi csak Dódinak hívtunk, 1922. február 15-én pedig én, aki a keresztségben az Éva Leopolda Jozefa Kajetána nevet kaptam. Sokáig nem is tudtuk, hogy Buba és Emy nem az édestestvéreink. Olyan szeretetben neveltek bennünket, hogy soha fel sem merült, hogy valami különbség lenne köztünk.”

Képek egy régi világból

A lovászi kúrián úgy teltek a napok mint a többi úri családnál – mindennek megvolt az ideje, módja, rendje és ennélfogva a kiszámítható bizonyossága is. Siebert Évikének és a vele egykorú kislányoknak akkor még eszükbe sem jutott, hogy nem az vár rájuk, mint az édesanyjukra és a nagyanyjukra: zsúrok, esküvő, gyermekszülés, vendégfogadás, majd békés öregkor a cserépkályha melletti hintaszékben.

„Édesapám kapitányi rangját, amelyet a monarchia hadseregében viselt nem ismerték el a csehszlovák hatóságok és a nyugdíja nagyon csekély volt, de a birtok jövedelméből tisztességes jómódban éltünk. Velünk 15 éves korunkig házitanítók foglalkoztak, és félévente jártunk Pozsonyba vizsgázni. Én később a bruntáli német gimnáziumba jártam, de a háború miatt nem fejeztem be. Zongorázni, táncolni is tanultunk, és mint akkoriban minden lányos háznál, nálunk is nagy társasági élet zajlott – hetente három nap mentünk vizitelni és három nap mi fogadtunk látogatókat.

Pénteken mindig Nyitrára jártak a környékbeli nemesemberek a dolgaikat intézni – ilyenkor a korzón volt a találka, a hölgyek megmutatták a legújabb toalettjüket, a gyerekeket elvitték cukrászdába. Én olyan soványka voltam, hogy még húszévesen is kislánynak néztek, és süteményt vettek nekem a férfiak.

A suránykai Emődy családdal, az elefánti Edelsheim-Gyulaiékkal és a nagytapolcsányi Petrikovicsékkal gyakran látogattuk egymást, lánykoromban pedig Nyitrára a magyar párt rendezvényeire is bejártunk – egyszer Esterházy Jánossal is táncoltam. Sajnos, a környékbeli úri családokban nem voltak fiúk, így nekünk, lányoknak elég sokat kellett utaznunk, ha be akartak mutatni valakinek – németül ezt úgy mondtuk, házassági vásárra vittek. Én és Dódi nővérem sem keltünk el ezen a vásáron, közbeszólt a háború. Dódi a bécsi egyetem természettudományi karán tanult, de a front után már nem védhette meg a doktorátusát, és a vasfüggöny a szerelmétől, egy szudétanémet fiútól is elszakította.

Engem csak egyetlen egyszer érintett meg ez az érzés. A háború alatt bekvártélyoztak hozzánk egy fiatal német katonatisztet, és azonnal megtetszettünk egymásnak. Húsz évig leveleztünk, de soha többé nem láttam.

Nők a birtokon

Siebert Erwin 1942-ben bekövetkezett halála után csak nők maradtak a lovászi birtokon: a megözvegyült Borbála négy fiatal lányával és idős édesanyjával vészelte át a háborús éveket. A nélkülözés és a rettegés ellenére egészen addig bíztak abban, hogy majd a háború után minden jóra fordul, amíg 1945 márciusában Nyitra környékét is elérte a front.

"A nagymama 45 januárjában, 88 évesen halt meg. A háború vette el tőlünk Borbálát is, 1945. március 26-án Nyitrára utazott bevásárolni, de akkor már bombázták a várost, mindenki menekült, amerre látott. A nagy riadalomban ő is felszállt a pozsonyi vonatra, aztán valahogy Németországba sodródott, majd 1949-ben Amerikába emigrált. Harmincöt év után láttuk csak viszont. Ma is él még, 94 éves és már 7 éve fekvőbeteg, a lányával levélben tartom a kapcsolatot, és itt is járt már nálam. Legutóbb most húsvétkor látogatott meg a lányával, nagyon készültem a fogadásukra, egy hétig, sütöttem, főztem, mert én még azt tanultam az édesanyámtól, hogy a vendéget meg kell tisztelni."

Éva néni amerikai vendégei valóban megtisztelve érezhették magukat a borban párolt vörös káposztával tálalt sült karaj, a bécsi módra, vajon sült csirkemellfilé, a hatalmas dióstorta, az illatos vaníliás kiflik és a nagymama receptje szerint készült dobos szeletek láttán, amelyeket az idős hölgy mind maga sütött múzeumi tárlatnak is beillő konyhájában. Mint mondja, nagy fáradság volt számára, de nagy öröm is, mert a rokonok tíz éve nem jártak nála.

Elmondták, hogy Buba sokszor beszél magyarul a kórházban. Ők nem értik, ezért a New York-i református templomból egy magyar papot vittek hozzá, hogy hallgassa meg – így derült ki, hogy Lovászit emlegeti. Ide húzza a szíve szegényt, ahogy a boldogtalan Emyt is ide húzta. Ő 1954-ben ment férjhez egy orosz tiszthez, nagyon rossz élete volt mellette, kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, és végül a nagytapolcsányi kórházban leugrott a liftaknába.

Tudhatta volna, hogy egy orosz katonától semmi jóra nem számíthat, hiszen, amikor 1945. április 1-jén bejöttek hozzánk, úgy viselkedtek, mint az állatok. Mindent szétdúltak, teniszütővel lapátolták a krumplit, kenyérre kenték a fogkrémet, megitták a mama francia kölnijét. Az egyik a falba verte a fejem, épp fémcsavarok voltak a hajamban, csak úgy patakzott a fülemből a vér! Három napig nem hallottam semmit, akkor károsodhatott meg úgy a hallásom, hogy 1978-ban teljesen megsüketültem. A front alatt katonai kórházat rendeztek be a házunkban, mi nappal az üvegházban húztuk meg magunkat, éjszakára pedig a gazdatisztünk fogadott be. A háború után a falubeliek kirabolták a kúriát, ott maradtunk nincstelenül, a mama nyugdíjat sem kapott, bennünket pedig sehol nem akartak alkalmazni. Dódi nagy nehezen a kerületi hivatalban kapott állást, de 1947-ben azt is elvették tőle – ekkor kiálltak mellettünk a volt béreseink, azt mondták, csak akkor lépnek be a szövetkezetbe, ha ő lesz a könyvelő. Később visszakaptuk haszonbérbe a szőlőnket, varrtunk a falubelieknek, lakodalmakba süteményt sütöttünk, tengődtünk, ahogy tudtunk.

"A mama 1980-ban halt meg, Dódi 1988-ban, azóta itt vagyok egyedül a nagy csendben. Talán más lett volna az életem, ha időben kimegyek külföldre, de itt volt a nagymama, aztán a mama, utána Dódi, gondoskodni kellett róluk, és bátorságom sem volt ahhoz, hogy elmenjek.

Mindig csak annyi erő és hit volt bennem, amennyi aznapra kellett, a holnapot Istenre bíztam. Most már öregen és süketen sehová sem mehetek, csak a leveleket várom, mert mindenki, akit szerettem, külföldön él.”

Az egyik leghűségesebb levelezőtárs Edelsheim Gyulai Ilona, -Horthy István, a kormányzó idősebbik fiának felesége, aki ma Portugáliában él, és többször is meglátogatta már idős barátnőjét Lovásziban.

De jönnek levelek Budapestről, Németországból, Ausztriából, Franciaországból is, és az idős hölgy mindegyikre a megfelelő nyelven válaszol. Hiába fosztotta meg mindenétől az elmúlt rendszer, azt, amit megtanult és amit beleneveltek, nem tudta elvenni.

Finom humorát, eleganciáját, stílusát a szegényes körülmények között is megőrizte, mert ahogy mondja, az úrinő a pokolban is úrinő. Éva néni is az maradt, akkor is, amikor szőlőt kapált, és maga hordta be kannában a szenet, mert közben soha egy pillanatra sem feledkezett meg arról sem, mivel tartozik másoknak és főleg önmagának.

Legnagyobb vállalását, a családi birtok visszaszerzését, immár teljesítette – amikor esti imáiban elhunyt szeretteire gondol, számot adhat nekik arról, hogy a házon új tető van, elkészült a kerítés és a kertben újra áll a filagória.

Igaz, semmi nem olyan már mint régen, de ahhoz vissza kellene forgatni az idő kerekét egy régi nyári délutánra, amikor a mamáék együtt bridzseztek a nagy ebédlőasztalnál, a papa szivarjának füstje összekeveredett a meggylikőr édes illatával és a nagymama tettetett szigorúsággal utasította rendre a négy Siebert-lányt, akik nyalka fiatalurakról pusmogtak a szalon sarkában. Ez is elmúlt, mint ahogy elmúlt a rossz is, és egy hosszú, minden keserve ellenére gazdag életből mára nem maradt más, csak az emlékek meg a magány.

VRABEC MÁRIA

*

bihari_panorama
2005. április 17. 10:02 | Sorszám: 369
*

Öt baloldali név a Fidesz-listán

Mádl, Sólyom, Szili, Glatz és Gombár neve szerepel a Fidesz országos szimpátiaszavazásának listáján, akikre hétfőtől voksolhatnak az állampolgárokat, hogy ők kit tartanának a legjobbnak az elnöki posztra.

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke korábban azt mondta: nem tartja kizártnak, hogy saját államfőjelöltet neveznek meg.


Az országos szimpátiaszavazás hétfőn indul és május 16-án lehet majd utoljára voksolni - közölte Áder János. Hozzátette: a szavazás eredményének ismeretében lehet visszatérni arra a kérdésre, hogy a Fidesznek lesz-e - és ha igen, akkor ki lesz a - köztársaságielnök-jelöltje.

Azokkal az elvekkel is egyhangúan egyetértett a frakció, amelyeket a köztársasági elnökkel szemben megfogalmazott az elnökség.

A nemzeti egységet kell jelképeznie, pártok felett kell állnia, köztiszteletben álló, megkérdőjelezhetetlen személyiségnek kell lennie. Fontos, hogy konfliktusok esetén integrálni tudja a különböző nézeteket, kimagasló szakmai életút szükséges, mindemellett pedig nemzetközi tekintélyre és kommunikációs képességre is szükség van.

Áder János elmondta: mindenki két szavazatot adhat le. Zárt listát készített a Fidesz a szavazásra, melyen szerepelnek a kormánypártok esélyes jelöltjei is.

Áder János hozzátette: ezen személyek nem mindegyike felel meg a fent említett kritériumoknak.

Hétfőtől a Fidesz honlapjain, majd a köztereken és Fidesz-irodákban nyilváníthatják ki szimpátiájukat az emberek, de mozgóurnához hasonló módon is lehet majd szavazni.

Korábban Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke a Magyar Televízió reggeli műsorában úgy nyilatkozott: nem tartja kizártnak, hogy június 5-ig pártja saját köztársaságielnök-jelöltet nevez meg.

Ugyanakkor egy szimpátiaszavazáson szeretnék megkérdezni az állampolgárokat, ők kit tartanának a legjobbnak. A Fidesz alelnöke Sólyom Lászlót tartja emberileg hozzá közelebb állónak, de a baloldali politikusok közül Bihari Mihályt is „alkalmasnak” látja a posztra.

*

bihari_panorama
2005. április 17. 09:08 | Sorszám: 368
*

Nyílt levél az országgyűlési képviselőkhöz

Tisztelt Országgyűlési Képviselők!

Valahol megint utat vesztettünk - a visszanyert önrendelkezés és az alkotmányos demokrácia tizenötödik esztendejében Magyarország ismét hárommillió koldus hazája.

Gazdag a szegénnyel, város a vidékkel, hazai és határon túli magyarság egymással gyanakodva, ellenségesen néz farkasszemet. A képviseleti demokrácia díszletei között a politikai osztály és a klientúra-burzsoázia vívja magánháborúit a közvagyonért, példát mutatva harácsolásból, törvényszegésből.

A demokratikus intézmények megteremtéséért, az állampolgárok jogbiztonságáért a rendszerváltozás éveiben talán senki se tett többet az Alkotmánybíróság első elnökénél. Sólyom László neve egybefonódott a jogállamiság hajthatatlan, következetes képviseletével. Az alkotmány betűjét és szellemét, ha kellett, a parlamenti pártokkal szemben is védelmébe vette.

Az általa képviselt elvek ma veszélyben forognak. Az országot széthullás, morális összeomlás fenyegeti. Meggyőződésünk, hogy ebben a helyzetben választott képviselőink akkor felelnek meg a leginkább alkotmányos kötelességüknek, ha őt hívják meg a köztársaság élére.

Sokan közülünk természeti és kulturális örökségünk védelmét remélik ettől a döntéstől, hiszen Sólyom László nem csak személyiségi jogaink sérthetetlensége mellett emelt szót a legelsők között, hanem az élővilág gazdag változatosságért, a jövő nemzedékek jogaiért is. Fellépett a Szársomlyó védelmében, a dunai vízlépcsők ellen, a természetvédelem jogi biztosítékainak érdekében, s most legutóbb a Zengő védelmében nyújtott útmutatást a környezetüket féltő, törvénytisztelő állampolgároknak.

Alulírottak csatlakozunk a Védegylet kezdeményezéséhez, és arra kérjük képviselőinket az Országgyűlésben, hogy Sólyom Lászlót válasszák meg a Köztársaság elnökének!


Ámon Ada, közgazdász, Energia Klub; Ángyán József, a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet igazgatója; Bagi Béla, a MAGOSZ alelnöke; Bencsik János, Tatabánya polgármestere; Benyhe János, nagykövet, a Magyar Pen Club főtitkára; Boda Zsolt, kutató, tudományos főmunkatárs; Bodor Ádám, író; Boros László, jogszociológus; Brády Márton, koncertszervező; Czakó Gábor, író; Czeller Gábor, agármérnök, ökogazda, Biokultúra Egyesület; Csapody Tamás, jogász, szociológus; Cselószki Tamás, az MTVSZ társelnöke, E-misszió Egyesület; Csillag Gábor, kultúrantropológus, Zöld Fiatalok; Dárday István, filmrendező ; Darvas Béla, c. egyetemi tanár; ef Zámbó István, képzőművész; Endrédy István ; el Kazovszkíj, festőművész; Elek István, szerkesztő; Ertsey Attila, építész; Eörsi István, író; Farkas Ádám, szobrász, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora; Farkas Beáta, a Százszorszebb Salgótarjánért Lokálpatrióta Egyesület alelnöke; Fázsy Anikó, a Nagyvilág főszerkesztője; Ferjentsik Viola, Rügyecskék Alapítvány; Ficsku Pál, író; Fidrich Róbert, környezetvédő, a Zöld Pók Alapítvány kuratóriumi elnöke; Foltányi Zsuzsa, biológus, vegyész, Ökotárs Alapítvány; György Péter, egyetemi docens; György Lajos, tudományos tanácsadó; Halmai Gábor, egyetemi tanár; Heiszler Vilmos, történész; Herbert Tamás, pathológus, Civilek a Zengőért Mozgalom; Hidvégi Máté, rákkutató; Hont András, történész, önkormányzati képviselő ; Horváth Zalán, az MTA tagja, az EFOK elnöke; Iván László, gerontológus professzor; Jávor Benedek, biológus, a Védegylet szóvivője; Juhász Géza, jogvédő; Kajner Péter, a Jövő Nemzedékek Képviseletének titkára; Kalas György, jogtanácsos, Reflex Környezetvédő Egyesülett; Karátson Gábor, festőművész, a Védegylet és a Duna Charta elnöke; Keserű Katalin, művészettörténész, az Ernst Múzeum igazgatója; Kilián Zoltán, zenész; Kindler József, közgazdász emeritus professzor; Kóczé Angéla, szociológus; Kojanitz László, tanár; Körösényi Tamás, szobrász; Krizsán András, építész; Kumin Ferenc, közgazdász-politológus; Kussinszky Péter, ügyvéd; Lang András, közgazdász, zenész; Lányi András, író; Lovasi András, könnyűzenész; Lukács András ; Majer József, tszv. egyetemi tanár, PTE; Majtényi László, jogász, volt adatvédelmi biztos; Makovecz Imre, építész; Malgot István, író, képzőművész; Maróy Ákos, informatikus, Tilos Rádió; Miklóssy Endre, építész; Moldován László, könyvkiadó; Molnár Antal, szociálpolitikus, Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédő Kör; Molnár Géza, a Palocsa Egyesület alelnöke; Móra Veronika, biológus, Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület; Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány elnöke; Nagy Tamás, a MOSZ elnöke; Náray-Szabó Gábor, egyetemi tanár; Noszkai Gábor, jogász; Orosz István, esszéista; Pánovics Attila, jogász; Papp Lajos, szívsebész, egyetemi tanár ; Papp Sándor, egyetemi tanár, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának volt elnöke; Prieger Zsolt, az Anima Sound System zenekar vezetője; Porogi András, gimnáziumi igazgató; Radnóti Sándor, esztéta; Rauschenberger Péter, tanár; Reisz Terézia, szociológus, kisebbségi képviselő; Rosnyai Nóra, építész; Sallai R. Bendek, ügyvezető, NIMFEA Természevédelmi Egyesület; Sárvári Attila, Cötkény Térségfejl. Szövetség; Schiffer András, ügyvéd; Schilling Árpád, színházrendező, Krétakör Színház; Schneller István, építész, egyetemi tanár; Stadler János, innovációs menedzser ; Steiger Kornél, filozófiatörténész ; Szabó Lajos, építész; Székely Mózes, fizikus, szociálpszichológus; Szikinger István, alkotmányjogász; Szilágyi Lenke, fotóművész; Szilvási István, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke; Tallár Ferenc, filozófus, egyetemi tanár; Térey János, író; Tömöri Balázs, földrajztanár, HUMUSZ; Vajda Éva, újságíró; Varga Géza, GAIA Ökológiai és Vidékfejl. Alapítvány; Varga Péter, Vidék Parlamentje, agrár és vidékpolitikai szakértő; Varga Zoltán Sándor, biológus, egyetemi tanár; Vay Márton, a Védegylet irodavezetője; Vásárhelyi Judit, tanár, Független Ökológiai Központ; Vásárhelyi Tamás, biológus; Vida Gábor, genetikus, az MTA tagja; Vogl Elemér, építész, főszerkesztő; Zaja Péter, gazda, Visnyeszéplak; Zelnik József, etnográfus, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke; ifj. Zlinszky János egyetemi docens

*

bihari_panorama
2005. április 17. 00:14 | Sorszám: 367
*


Felújítják a Mátyás-szobrot Kolozsváron
Rohamosan romlik Fadrusz János világhírű kolozsvári alkotásának állapota.

A Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálataihoz a következő évben látunk hozzá – nyilatkozta lapunknak Boros János, Kolozsvár alpolgármestere.

Állítása szerint a szükséges összeg egy részét a városi költségvetésből biztosítják, azonban alternatív pénzforrásokat is keresnek. Az alpolgármester arra számít, hogy a világ magyarsága is hajlandó lesz adakozni az egyik legnevesebb magyar köztéri szobor restaurálására, ezt a reményét az is erősíti, hogy külföldre szakadt magyarok már évekkel ezelőtt felajánlották anyagi támogatásukat. Boros tájékoztatása szerint a megyei RMDSZ is hirdet majd gyűjtést a restaurálás költségeinek fedezésére, de magyarországi támogatásra is számít. „Hivatalosan még nem léptünk, ellenben a támogatók között biztosan lesznek magyar intézmények is” – állítja.

2002-ben, a Mátyás-szoborcsoport századik évfordulójára Gheorghe Funar egykori polgármester javasolta a helyi tanácsnak, hogy restaurálják a főtéren álló műemléket. A városvezető 500 millió lejt akart kiutalni a költségvetésből erre a célra, a városi tanácsosok azonban attól tartottak, hogy Funar így akarja eltüntetni a kincses város ékességét.

„Körül akarták állványozni, de mi a garancia arra, hogy az állvány »véletlenül« nem dől el, magával rántva a szobrot is? Ha meg elszállították volna, ki tudja, mikor kerül vissza a helyére – magyarázta az alpolgármester.

A tanácsban akkor egyezség született: míg Funar a polgármester, nem lesz szoborjavítás.

Boros János hozzátette: most már minden lehetőség megvan a kockázat nélküli szoborjavításhoz. A restaurálási munkálatokról hivatalos egyeztetések még nem folytak, de az alpolgármester úgy tudja, meg lehet oldani a fémrészek teljes restaurálását a helyszínről való elszállítás nélkül is.

„A szoborcsoport alapzata sürgős restaurálásra szorul” – hívta fel a figyelmet Virgil Pop. A kolozsvári műépítész lapunknak kifejtette, az alapzat betonvasból készült, ezt pedig kőlapok borítják. „1902-ben a vasbeton készítése még gyerekcipőben járt, a ma alkalmazott technikával készült vasbetonhoz képest a szobor alapzatának minősége nagyon rossz” – állítja a műépítész, aki nagyobb gondnak tartja, hogy a kőlapok közé állandóan beszivárgott a víz, télen ez megfagyott, és a lapokat felfeszítette. Jól látható, hogy a szobor nyugati sarkán egy jókora darab teljesen levált, és szerinte ugyanez fenyegeti a többi részét is.
Mint rámutatott, az alapzat két felívelő szárnyában a vasszerkezetre öntött beton nem elég vastag. Mivel a kőlapok már nem védik tökéletesen, itt is porlik a beton felső rétege.

A Transylvania Trust műemlék-felújító központ szakértői a szobor felújítási munkálatainak szakmai részéről egyelőre nem tudtak véleményt mondani: kifejtették, az alkotás állagát feltérképező alapos kutatómunkára van szükség, a restaurálási munkálatok részletei csak ezután állapíthatók meg.

Engedély nélkül került fel az alapzatra Funar fémtáblája

A kolozsvári polgármesteri hivatal és az Országos Műemlékvédelmi Bizottság közötti, lapunk birtokába jutott levelezésből kiderül, a Gheorghe Funar által a Mátyás-szobor talapzatára helyezett, N. Iorga-idézetet tartalmazó fémtábla nem rendelkezik a szükséges engedéllyel. A műemlékvédelmi bizottság 1992 decemberében keltezett levelében felszólítja a polgármesteri hivatalt a tábla eltávolítására, ami mindmáig nem történt meg. A dokumentumból ugyanakkor kiderül, a szobor háta mögött álló hatalmas zászlótartók felállítását a bizottság határozottan megtiltotta.
A határozatot – habár kötelező érvényű – a városvezetés figyelmen kívül hagyta. A műemlékek védelmére vonatkozó, 2001/422-es számú törvény szerint a műemlékvédelmi bizottság engedélye nélkül végrehajtott módosítások bűncselekménynek számítanak.

A Mátyás-szobrot Kolozsvár elöljárósága eredetileg a millenniumi ünnepségekre rendelte, de csak 1902. október 12-én állították fel mai helyén, a város főterén.

Készítője Fadrusz János szobrászművész.

A bronzalkotás, amely 17 darabból áll, a talapzattal együtt 6,5 méter magas és kb. 19 tonna súlyú, négy óriási vagonba csomagolva vonattal érkezett Budapestről Kolozsvárra.

Felavatásán ott volt Jókai Mór is.

Lázár Lehel, Krónika

bihari_panorama
2005. április 16. 23:03 | Sorszám: 366
*

Tüntetés Marosvásárhelyen a Református Kollégiumért
2005-04-16

Marosvásárhely tíz református gyülekezete vasárnap délben 12 órakor a Vártemplomtól néma menetben vonul a Bolyai Líceum elé, hogy tiltakozzon a táblabíróság ítélete ellen, amely megsemmisítené az alapfokú bírósági döntést, hogy a református egyház visszakapná az 1948-ban államosított Református Kollégium épületét.

A Bolyai téren memorandumot olvasnak föl, amelyet ezután több közméltósághoz és közintézményhez is eljuttatnak, hogy figyelmeztessenek a református egyház kérésének jogosságára.

A tüntetésen várhatóan több ezer marosvásárhelyi református mellett katolikus és más vallású polgárok is részt vesznek. A Református Kollégium ügye 15 éve szerepel a marosvásárhelyi magyarság követelései között. E tüntetés kiváltó oka az a bírósági ítélet, amely elutasítja az alapfokú döntést, mely szerint a Református Kollégium épületét visszaadnák a református egyháznak. Hasonló elutasító döntés született más visszaigényelt iskolaépületekkel szemben is, de olyan döntést is hozott, ugyanaz a bíróság, mely helybenhagyta az alapfokú határozatot.

Kárpátmedencei Krónika

*

bihari_panorama
2005. április 13. 21:28 | Sorszám: 365
*

Markó–Tőkés találkozót szervezne a Kolozs megyei RMDSZ új elnöke

László Attila kolozsvári városi tanácsos vette át az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetését, miután szombaton a megyei közgyűlésen 194 szavazattal elnökké választották.

A tisztségre Vekov Károly történész és Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő, eddigi megyei RMDSZ-elnök is pályázott. A közel négyszáz Kolozs megyei küldött az első fordulóban 373 érvényes szavazatot adott le, ebből 155-en voksoltak az előző elnökre, 171-en pedig László Attilára, így a második fordulóban ők ketten méretkeztek meg. A 345 érvényes szavazatból 194-et megszerző új megyei elnök programbeszédében a véleménycsere fontosságát hangsúlyozta, valamint egy betartható és reális Kolozs megyei érdekképviseleti stratégia kidolgozásának jelentőségét.

„Célunk, hogy erős megyei szervezetet hozzunk létre. Kötelességünk együttműködni parlamenti képviseletünkkel, a városi és megyei tanácsosokkal, az egyházakkal, oktatási intézményekkel és közösségünk minden tagjával. Ahhoz, hogy ez működjék, párbeszédre van szükség” – fejtette ki a Krónikának a frissen megválasztott megyei elnök. László Attila kijelentette, hétfőn valószínűleg az első dolga lesz, hogy meghívja Markó Bélát és Tőkés Lászlót Kolozsvárra. „Ezzel az a szándékom, hogy levegyem a terhet a vállukról: ne azon vitatkozzanak, hogy hol találkoznak, hanem üljenek le beszélgetni. Tisztelem mindenkinek a munkáját, én nem állok egyik oldal pártján sem; azt szeretném, hogy megyei szervezetünk mind a 122 ezer Kolozs megyei magyar érdekeit szem előtt tartsa” – nyilatkozta a Krónikának László Attila.

Kónya-Hamar Sándor – gratulálva az új megyei elnöknek – beszédében hangsúlyozta, három letöltött mandátum után már csak az őt jelölő, iránta bizalommal viseltető személyekért vállalta az újabb megmérettetést, majd a következő szavakkal búcsúzott: „Vigyázzanak a tulipánra!”. A volt elnök a Krónikának nyilatkozva kifejtette, a váltás szükségszerű volt; ő egy erős, összefogott, sokszínű megyei szervezetet ad át az új elnöknek, ahol más megyékkel ellentétben nem volt szakadás a szervezeten belül. „Nem engedtem eluralkodni a megosztottságot, miközben polgári értékeket képviselek, vallom, hogy az RMDSZ-en belül mindenkinek helye van” – jelentette ki a parlamenti képviselő.

Az új elnök azon szándékát, miszerint Markó–Tőkés-találkozót akar szervezni Kolozsváron, Kónya-Hamar úgy kommentálta, hogy jó szándékú, ám nélkülöz minden helyzetismeretet. „Tőkés László a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet tiszteletbeli elnöke, akivel jó kapcsolatot ápolunk; a találkozót közte és a szövetségi elnök között én magam is megpróbáltam összehozni. László Attila megpróbálhatja, sok sikert kívánok hozzá, ám engedje meg, hogy La Fontaine-t idézzem: a politikai élet egét átszelő sasok nem mindig figyelnek minden gyalogkakukk szavára” – fejtette ki a Krónikának a parlamenti képviselő.

A közgyűlés nemcsak az elnök személyéről, hanem a Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) tagjairól is szavazott. Máté András MKT-elnök úgy tájékoztatott, az új testületet az új megyei elnök fogja összehívni harminc napon belül, ahol tisztújításra is sor kerül majd. Máté a Krónikának elmondta, továbbra is vállalná az MKT-elnöki tisztséget. „Örvendek, hogy fiatalítás történt a megyei RMDSZ-nél. Amennyire az új elnököt ismerem, a Markó–Tőkés-találkozó és az érdembeni párbeszéd már csak a két félen fog múlni” – jelentette ki a képviselő.

Bakk-Dávid Tímea, Krónika

*

bihari_panorama
2005. április 13. 21:00 | Sorszám: 364
*

Köszönöm szépen.

További linkeket és cikkeket is várok.

*

bihari_panorama
2005. április 13. 08:38 | Sorszám: 362
*

Trianon-film: érvénytelenítették a bírságot

Érvénytelenítette a székelyudvarhelyi törvényszék a Trianon című film levetítésének egyik szervezőjére kiszabott büntetést.

A rendőrségi jegyzőkönyv 50 millió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte Jakab Attilát, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökét, a Koltay Gábor filmjének engedély nélküli levetítésének megszervezése miatt.

„Bebizonyosodott, hogy noha az EU felé tartó Romániában még mindig léteznek az elmúlt rendszerben kialakult reflexek, senkit nem lehet jogtalanul megbírságolni és megfélemlíteni" – fogalmazott Jakab Attila az ítélet kihirdetése után.

Jövő héten a csíkszeredai bíróság hirdet ítéletet a Kovács Imre Csaba, az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője által benyújtott panasz ügyében. Kovácsra szintén 50 millió lejes pénzbírságot szabott ki a rendőrség a Trianon-film csíkszeredai levetítésének megszervezése miatt.

*

Ezév januárjában került sor az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett Trianon-film bemutató körútjára, melynek kapcsán két helyszínen 50-50 millió lejes büntetést rótt ki a helyi szervezőkre - Székelyudvarhelyen Jakab Attilára, Csíkszeredában pedig Kovács Csabára - a rendőrség.

A büntetést a Mozitörvény alapján rótták ki, mivel szabálysértésnek minősül a mozitermek, illetve mozikertek használata az Országos Mozivállalat által kibocsátott minősítési igazolvány nélkül. Mindezt annak ellenére tették, hogy a vetítésekre nem mozikban, hanem közösségi, alapítványi tulajdonban lévő termekben kerül sor.

A fellebbezések után, a székelyudvarhelyi első tárgyalásra március 7-én került sor, mely során elrendelték tanúk kihallgatását is. A bíróságot elsősorban az érdekelte, hogy miért mentek oda az emberek, szedtek-e belépődíjat, mozifilmként tekintették-e meg a Trianon című filmet.

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) vezetősége örömmel fogadta a hírt, megkeresésünkre közölték: „ez a győzelem példaértékű, összefogással és áldozatvállalással az igazságot nem lehet elhallgattatni.” Soós Sándor az EMI elnöke úgy véli, a perben nagy szerepet játszott Marosi György, Jakab Attila ügyvédje, aki ingyen vállalta el az ügyet és kitartó munkájával meg is nyerte azt.

(EM)

bihari_panorama
2005. április 12. 12:16 | Sorszám: 361
*

Sepsiszentgyörgy, 2005. április 12, Kedd.


Emlékezés és múltidézés Zágonban (Rákóczi-emléktúra, 2005)

A kuruc szabadságharc 300. és II. Rákóczi Ferenc halálának 270. évfordulója alkalmából Petraskó Tamás magyarországi hagyományőrző vezetésével egy héttagú csapat tegnap reggel lóháton elindult Zágonból a felvidéki Borsiig tartó 800 kilométeres Rákóczi-emléktúrára, amelynek során főleg a Nagyságos Fejedelemhez kötődő emlékhelyeket látogatnak meg. A lelkes csapat múlt héten autókkal Rodostóban járt, ahol megkoszorúzta II. Rákóczi Ferenc emlékművét és Mikes Kelemen sírhelyét.

Az indulás előtti napon a lovastúra tagjai, a székelyudvarhelyi Rákóczi Szövetség hagyományőrzői honfoglalás kori viseletben és vitézkötéses kuruc ruhában ünnepi istentiszteleten vettek részt, amelyen igét hirdetett Márk Sándor helybeli református lelkipásztor.

Az istentisztelet után az ünneplők — közük volt Domokos Géza író, Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke és Jancsó Árpád, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum igazgatója — felvonultak a Mikes-kastély udvaráig, ahol Jánó Zoltán, a helyi RMDSZ elnöke mondott köszöntőbeszédet, majd a hagyományőrző csapat történelmi zászlajára, amelyet Sárospatakon helyeznek el a várban levő Rákóczi Múzeumban, felkötötte a Zágon jelésű selyemszalagot.

Petraskó Tamás egy fehér ló nyergéből röviden ismertette az emléktúra útvonalát. Domokos Géza arra kérte az emléktúra résztvevőit: vigyék magukkal ennek a helynek, Mikes zágoni képmásának az emlékét.

"Kísérje útjukon Mikes Kelemen kitartása, hűsége, megértő szelleme, nyitottsága, és adja az Isten, hogy azok, akik fogadják és látni fogják a lovascsapatot, töltse el az összefogás gondolata, hogy mi, magyarok a történelem folyamán akkor tudtunk győzni, amikor összefogtunk, egymásra odafigyeltünk" — mondta az író.

A kegyelet koszorúinak elhelyezése után Berczik Ágnes magyarországi egyetemi hallgató, a túra egyik tagja földet és vizet adott át Kocsis Tündének, a Mikes Kelemen Művelődési Központ vezetőjének, amelyet Rodostóról és Borsiból, illetve a Márvány-tengerből és a Bodrog folyóból hoztak.

A Mikes-udvarház udvarán tartott ünnepség után a hagyományőrzők meglátogatták a Mikes-tölgyeket, majd Papolc érintésével átlovagoltak Csomakőrösre főt hajtani Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt. Tegnap délután Gidófalván Czetz János tábornokra emlékeztek, majd Fehéregyháza felé veszik az útjukat, ahol Petőfi emléke előtt hajtanak főt.

Bodor János

*

bihari_panorama
2005. április 11. 23:06 | Sorszám: 359
*

Gyorsforgalmi út: Nyíregyháza-Szatmárnémeti-Nagybánya
2005-04-11

A magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Máramaros megye elöljárói találkoztak a hétvégén Szatmárnémetiben Szatmár megye vezetőivel.

„A három megye szoros kapcsolatot tart fenn egymással, és ezt szeretnénk tartalommal megtölteni” – mondta Gazda László, a magyarországi megye testületének elnöke. „Ki akarjuk használni azokat a lehetőségeket, amelyeket Magyarországnak az Európai Unió ajánl, és Románia is felhasználhat a csatlakozás útján” – tette hozzá.

A tárgyalás gerincét a Nyíregyháza–Szatmárnémeti–Nagybánya gyorsforgalmi út nyomvonalának megrajzolása adta. Az útszakasz a magyarországi Vaja és Csengersima település érintésével Peténél jönne be Románia területére, majd Szatmárnémetit érintve érkezne Máramaros megyeközpontjába.

Szabó István Szatmár megyei tanácselnök elmondta: 2007-ig valamennyi versenytárgyalást megszerveznék, hogy 2013-ig elkészülhessen az út. „A legközelebbi megyei tanácsülésre el szeretnénk készíteni a versenytárgyalás kiírásáról szóló határozattervezetet” – mondta Szabó, aki azt is hozzátette, hogy az előtanulmányok és a megvalósíthatósági tervek költségeit a Szatmár Megyei Tanács finanszírozná.

Pesek Attila, Krónika

MIKOR ÁLL HELYRE A KÁRPÁT_MEDENCE TERMÉSZETES EGYSÉGE?

*

bihari_panorama
2005. április 10. 23:53 | Sorszám: 358
Elnézést a lakkosságért.
Sajnos az eredetiben is így van. http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2005/04/11/
bihari_panorama
2005. április 10. 23:50 | Sorszám: 357
*
Magyar Szó
közéleti napilap, Újvidék
2005.04.11.

Nem adósodnak el

Mire vesznek fel kölcsönt Magyarországon?

Csökkent a magyar háztartások költekezési kedve, s a nagyobb kiadások finanszírozásához a tavaly őszi felméréshez képest kevesebben szándékoznak hitelt felvenni – derül ki az Ecostat kutatásából. A lakóingatlan-vásárlást tervezők mintegy kétharmada szorul kölcsönre.

A következő egy évben a magyarországi háztartások negyede egyáltalán nem tervez nagyobb kiadást. Nagyjából ugyanennyien vannak azok, akik egy jelentősebb kiadást említettek, 21 százalék kettőt, 14 százalékuk hármat. Négy nagyobb kiadással a háztartások 8 százaléka számol a következő évben.

A lakosság által említett leggyakoribb kiadások ugyanazok, mint tavaly novemberben. A „sláger” a belföldi utazás, 36 százalékos említési gyakorisággal. A gyermekek iskoláztatása a harmadik helyről a másodikra jött föl, 33 százalékos aránnyal. A lista harmadik helyére a ház- vagy lakásfelújítás csúszott vissza, amit a megkérdezettek 31 százaléka említett, szemben a múlt év végi 34 százalékkal.

Tartós fogyasztási cikkek vásárlását a lakosság 23 százaléka tervezi. Csaknem ennyien szánnak nagyobb összeget külföldi utazásokra. Az ingatlanvásárlással kapcsolatos terveket fontolgatók aránya nem változott lényegesen a legutóbbi felmérés óta. Önálló lakás vásárlását a kérdezettek 3 százaléka tervezi, házvásárlásban 4 százalékuk gondolkodik. Üdülő vásárlását a háztartások 1 százaléka sem tervezi. Saját vállalkozás indítását a megkérdezettek 3 százaléka említette, míg már meglévő vállalkozás fejlesztését 9 százalék tervezi, éppen úgy, mint 2004 végén.

A nagyobb kiadással járó tervek megvalósításához a háztartások kevesebb mint egyötöde tervezi hitel felvételét. A hitelt felvenni szándékozók aránya a magyar háztartásokra vetítve 12 százalék, szemben a tavaly októberi 15 százalékkal. Az Ecostat úgy véli, a lakosság eladósodására vonatkozó híresztelések a felvétel eredményei tükrében nem megalapozottak.

Az összes potenciális hitelfelvevő 37 százaléka ház- vagy lakásfelújítás céljából szeretne kölcsönhöz jutni. 21 százalékuk önálló házat vásárolna, míg 13 százalékuk lakásvásárlását akarja hitellel könnyíteni és előbbre hozni. Ez nem azt jelenti, hogy összesen a családok több mint 70 százaléka akar ilyen célokra hitelt felvenni, mert egy-egy háztartás több célt is említhetett.

A lakosság 14 százaléka személygépkocsi, 23 százaléka tartós fogyasztási cikk vásárlásához venne fel hitelt. Személyi számítógép vásárlását a hitel felvételét fontolgatók mindössze 6 százaléka tervezi kölcsönből megvalósítani.

A hitelfelvételben gondolkodó háztartások egytizede már meglévő vállalkozását fejlesztené kölcsön segítségével, 5 százalékuk saját vállalkozást indítana a hitel birtokában.

Az egyes célok hiteligényességét vizsgálva kiderül, hogy magyar háztartások leginkább önálló ház- és lakásvásárlás esetén szorulnak hitelre, a lakóingatlan-vételt tervezők kb. kétharmadának kell kölcsönt felvennie. A ház- vagy lakásfelújításra vállalkozóknak viszont mindössze 15 százaléka gondolkodik hitelfelvételben. A leendő autótulajdonosok 27 százaléka, a vállalkozást indítók 21 százaléka hitel segítségével akarja megvalósítani elképzelését.

A kölcsönfelvételt tervezők legnagyobb része saját erőforrásaira hagyatkozva nem tudja megvalósítani céljait, az elutasítók pedig a magas kamatokra, és ezzel összefüggésben a túlzott törlesztőrészletekre hivatkoznak. Bár a híradások hitelfelvételi boomról szólnak, az Ecostat kutatásai szerint a magyar lakkosság széles köre idegenkedik a hitelfelvételtől.

*

bihari_panorama
2005. április 10. 18:55 | Sorszám: 356
*

A határon túli magyarok és a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) viszonya


Összefoglalás

A határon túli magyarok magyar állampolgárságáról 2004. december 5-én tartott sikertelen népszavazás következményeként megkezdődött a magyarországi politikai pártok és a határon túli magyar közösségek közötti viszony átrendeződése (lásd Budapest Analyses No. 59).

A határon túli magyarok körében a két magyarországi kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége rendkívül népszerűtlenné vált. Ha e két párt képviselői a magyar kisebbségek által lakott területekre látogatnak, tiltakozó megmozdulások fogadják őket. "Válaszul" a népszavazás óta a magyarországi kormánypárti sajtóban több olyan írás, kommentár jelent meg, mely a határon túli magyarok gazdasági bűnözését, a körükben dúló nagy mértékű korrupciót taglalja. Az összehangoltnak tűnő sajtóhadjárat valószínűleg arra kívánt rávilágítani, hogy a határon túli magyarok a magyarországi költségvetési támogatást, a magyarországi adófizetők pénzét elherdálják, nemtelen célokra használják fel.

Újabb fejleményként a magyarországi baloldali politikai körökben megjelent egy másik eszköz is, az antiszemitizmus vádja.
Ez a vád a határon túli magyaroknak címezve alkalmas lehet e kisebbségi közösségek további diszkreditálására a magyarországi és a nemzetközi közvélemény előtt.


Elemzés

A rendszerváltást követő 15 évben nem voltak antiszemita megnyilvánulások a határon túli magyarok körében. Ez természetes is, hiszen a jogaikért küzdő kisebbségekként a határon túli magyarok sorsközösséget éreznek minden más, tradicionális értékek alapján szerveződő (nemzeti vagy vallási) kisebbségi közösséggel és annak tagjaival. Más kisebbségek elleni megnyilvánulásokkal ugyanis magyar kisebbségi közösségként való fennmaradásuk jogalapját, végső soron saját kisebbségi létüket kérdőjeleznék meg, esetleges antiszemitizmusukkal elsősorban saját magukat gyengítenék.

Mindennek ellenére 2005 február 12-én Erdélyben, egy csekély támogatottsággal rendelkező szervezet, a Székely Nemzeti Tanács ülésén elhangzott az első antiszemita kijelentés. Egy, az erdélyi magyarok számára is jobbára ismeretlen helyi politikus a magyarországi kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca kapcsán kijelentette, hogy "Magyarország lassan második Izraellé válik, nincs kiút".

A romániai magyar és román sajtó és a magyarországi médiumok tág teret szenteltek a kijelentésnek. A képviselő megvált a szervezetben betöltött tisztségétől. (A megfogalmazás emlékeztet a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek "érvelésére", melyeknek egyes tagjai a környező országokban is aktívak, de minden legitim határon túli szervezet elutasítja őket.) A politikában ismeretlen, a kommunikáció terén járatlan képviselő valószínűleg nem sejtette, milyen vihart kavar kijelentésével.

A fenti incidensnél nagyobb horderejű és jóval összetettebb az az eseménysor, amely Eörsi Mátyás kolozsvári látogatásához kapcsolódik. Eörsi a kisebbik kormányzó pártnak, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője a magyar Országgyűlésben, ugyanakkor a miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének vezetője.

Sajtóértesülések szerint azért utazott Erdélybe március első napjaiban, hogy előkészítse a miniszterelnök március 15-i kolozsvári látogatását. (A látogatás végül elmaradt.)

A rendszerváltást megelőzően az SZDSZ alapító tagjai közül többen kiváló kapcsolatokat ápoltak határon túli magyar értelmiségi körökkel, és támogatták kisebbségi jogvédő tevékenységüket. A rendszerváltást követően azonban megváltozott szemléletük, és a határon túli magyar kérdést egyre inkább a magyar bel- és külpolitika tehertételének tekintették.

A kulturális nemzetértelmezéssel szemben, melyre hatékonyabb kisebbségvédelmet lehet alapozni, a politikai nemzetfelfogást részesítették előnyben, mondván, hogy a magyar kisebbségeknek elsősorban állampolgárság szerinti államaikba kell integrálódniuk.

A magyar kisebbségek ezt a fordulatot az SZDSZ árulásaként értelmezték.

Az SZDSZ az a politikai szervezet, amely a magyarországi parlamenti pártok közül a mai napig a legnagyobb távolságtartással szemléli a határon túli magyarok jogvédő, nemzeti önazonosságuk és kultúrájuk fenntartására irányuló törekvéseit.

1996-ban - a határon túli magyar szerve